A kanapén ültem és
olvasás helyett Pepe ajánlatán gondolkoztam. Annyira belemerültem, hogy észre
sem vettem, amint Zlatan mellém huppan.
- Nagyon belefeledkeztél ebbe a könyvbe. – viccelődött, hiszen ő is látta, hogy
egy oldalt sem olvastam még el. – Min jár az eszed?
- Azon az ajánlaton, amit a volt főnököm mondott. Nem tudom, hogy mit tegyek. Szerinted?
- Én úgy gondolom, hogy jól érezted magad ott, és a munkában is kiemelkedő
voltál. Erre a műsorra pályáztál, és most megkapod feltételek nélkül.
- Azért ott van, hogy Dilettával kéne együtt dolgoznom, amit nem akarok.
2021. december 14., kedd
Resta con me: V. Évad IV. rész!
2021. december 3., péntek
Resta con me: V. Évad III. rész!
– Szeretlek, de őszintén már attól féltem,
hogy el akarsz válni. – Fordultam Zlatan felé, akivel az ágyban pihentünk, és
valami idióta filmet néztünk a tévében. Az óra már bőven elütötte az éjfélt, de
mi még cseppen sem voltunk álmosak. Beszélgettünk, filmeztünk, csókolóztunk és
szeretkeztünk. Olyan volt, mintha nem lenne semmi, és az idő megállt volna ezen
az estén. Csak ő és én, végre újra kettesben, és újra veszekedések és
konfliktusok nélkül.
– Ez sosem fordult meg a fejemben, hiszen te vagy életem szerelme és a fiam
anyja, aki remélem, már édesen alszik.
–
Biztos jól elvannak. Szeret Helénánál lenni, mert Vincenttel tud játszani.
– Azért jól összehoztátok ezt a ma estét. – ismerte el.
– Én csak a végrehajtó voltam, de az ötletet
húgod adta.
–
Nem is hiszed el, mennyit rágta a fülem, hogy beszéljük át a történteket. Remek
testvér, aki imád téged, és néha úgy érzem, komolyabb, mint én. Pedig régebben
annyira szeleburdi volt. Mióta egyedül álló anya lett, sokkal megfontoltabb
döntéseket hoz.
- Az a szemét El Shaarawy! – mérgelődött, és be kellett látnom, hogy igaza van.
– A barátoddal mi a helyzet?
–
Azóta nem beszéltünk, mióta összejött Ludovica Paganival, és a húgommal szakítottak.
Pedig jobban tenné, ha a focira koncentrálna, mert így sosem lesz válogatott. Nemsokára
kihirdetik a keretet.
–
Szerintem ő megelégszik ezzel a szinttel, és nem is akar több erőt belevinni a
teljesítmény növelésébe.
–Igazad van, de fáj látni, hogy újra kikerült a válogatottból.
– Most a szerelem a legfontosabb számára. Mondjuk, ezt megértem, de az a jó,
hogy engem ez mindig sokkal jobban doppingol, és nem hagyom el magam, sőt. Arra
törekszek, hogy büszke legyél rám, ha játszani látsz.
–
Én mindig büszke vagyok rád, Zlatan. – mosolyogtam. – Számomra már az is
hihetetlen, hogy mindjárt negyven éves vagy, és még mindig ennyire magas
szinten focizol klub szinten.
– Szeretnék a válogatottba is visszatérni. Te örülnél neki? – sandított felém,
és tudtam, tudja, hogy mit gondolok erről.
–
Tedd, amit jónak látsz, de miért nem elég neked az Ac Milan?
– Mert szeretnék részt venni a quatari világbajnokságon, és képviselni a
hazámat.
– De akkor már negyvenegy éves leszel, és ki tudja, mi történik veled? Ráadásul
olyan messze van Quatar és decemberben világbajnokság! Még viccnek is rossz. –
osztottam meg vele a véleményem.
– A FIFA egyre több idióta döntést hoz, de ebbe sajnos mi nem szólhatunk bele,
bár én nem is akarok. Sosem volt a politika az erősségem, és inkább azt teszem,
amihez értek, termelem a csapatom számára a gólokat, és hozom a győzelmeket.
– Imádom ezt az elszántságot, és ha szeretnéd, legyél újra válogatott. –
öleltem át, ő pedig szenvedélyesen megcsókolt, és újra maga alá gyűrt.
Reggel közös tusolás, és reggeli után kint ültem a kertben, míg Zlatan a
dolgait pakolta vissza. Heléna visszahozta Alexandert, Alexandra pedig elhozta
Maxit. Megkértem őket, hogy maradjanak ebédre, de sajnos siettek vissza
Párizsba, hiszen férjének szülinapja van, amit szeretnének kettesben megünnepelni.
A másik fiúk férje családjánál volt addig. Heléna kapott az ötleten, és újra
előhozakodott Zlatan meglepetés bulijával, amit jó ötletnek tartottam, bár
azért szerettem volna, ha ő is tud róla. Imádtam, hogy sógornőm ennyire kreatív.
Összeírta a helyszínt, a vendégeket és a zenére is volt gondja. Nekem már csak
az ételt és a dekorációt kellett megbeszélnem. Minden fantasztikusan alakult, a
három fiú is jól elvolt az apjukkal, így Heléna hazament, hogy lerendezze a
dolgait. Minden tökéletesen megfelelt egy vasárnapi naphoz. Míg a fiúk kint
játszottak a kertben, én az infulencer és a fotós munkáimat néztem át. Boldog
voltam, hogy a jövő hét teljesen telve van. Épp a húgommal beszéltem pár szót,
amikor csöngettek. Mivel szerelmem még mindig a fiúkkal és a kutyával
foglalkozott, én nyitottam ajtót, ám a meglepetés hidegzuhanyként ért.
2021. november 23., kedd
Resta con me: V. Évad II. rész!
Tehát most itt állok a tükör előtt, és
valami nagyon szexit keresek. Lent már elkészült a vacsora, ami Zlatan kedvence,
és még magam sem tudom, hogy sikerült ennyire tökéletesre.
– Szerintem, ha erre felkapsz egy inget nyert ügyed van. – lépett be Heléna, és
végignézett piros csipkés fehérnemű szettemen.
– Mikor jön?
–
Azt mondta, hétre, de már mindjárt negyed nyolc.
–
Akkor mi lépünk! Ha úgy van, Alexander holnap is aludhat nálam. Vincenttel
ellesznek. – Mosolygott biztatásul, és összefogta mézszőke haját.
–
Annyira köszönöm. – öleltem át. – Annyira jól esik, hogy te mindig hittél
nekem.
- Ne sírj, mert elkenődik a sminked, és nem tudom újra ilyen szépen
megcsinálni. – simogatta meg arcom kedvesen.
–
Szerinted sikerül?
–
A tesóm egy makacs barom, de szeret, csak még tartja magát. Na meg az a szőke
ribanc sem tesz neki jót, – tűnődött el. – de hidd, el már jobban húz feléd a
szíve, mint előtte. Legyél ügyes és szexi.
–
Köszönöm, elköszönök Alexandertől. – futottam le a lépcsőn, és amikor elmentek,
újra izgatottá váltam. Zlatan eredetileg a fia miatt jött el hozzám, de Heléna
kitalálta, hogy inkább csábítsam vissza. Így most csipke fehérneműben és a
hófehér ingben vártam őt. Fél nyolc körül végre begördült az autója. A szívem a
torkomban dobogott. A kulcs fordult, Zlatan pedig nagy hanggal belépett.
Próbáltam természetesen viselkedni és lassan lépdeltem felé, hogy üdvözöljem.
2021. november 7., vasárnap
⚽Q&A | A Vogue-féle 73 kérdés #5 from Nina ⚽
Sziasztok!
Pár napja olvastam Nina blogját, ahol ezt a szuper kérdéssort találtam, és mivel nagyon kedvelem az ilyesmiket nem is volt kérdés, hogy kitöltöm.
1. Mi az ami most hiányzik az életedből?
Egy nagy dupla minden feltéttel ellátott pizza. 😃 De, hogy valami komolyat is mondjak talán a gyerek.
2. Ha választhatnál, melyik korban élnél?
Talán visszautaznék a régebbi korba mikor még mindennek sokkal nagyobb értéke volt, és a családok több minőségi időt tölthettek együtt.
3. Hópárduc vagy leopárd?
Mindkét állat gyönyörű, de talán a hópárducot írnám.
4. Mi a szerencseszámod vagy csak szimplán a kedvenced?
Nincs annyira szerencseszámom, de talán a 2 és a 22.
5. Új zenék, vagy inkább régebbiek?
Szinte minden kedvenc zenémhez egy-egy emlék fűződik, amikre szívesen emlékszek vissza, így néhány mai mellett sokszor hallgatok régebbieket.
6. Mi az amit szeretsz magadon?
Az akaraterőmet írnám, külsőségekre pedig a melleimet.
7. Introvertált, extrovertált vagy a kettő közötti ambivertált személyiségű vagy?
Introvertált.
8. Albérlet vagy családi ház?
Jelenleg egy új építésű lakásba lakunk, amit nagyon szeretek.
9. Mi a véleményed a koronavírusról?
Kicsit érdekesnek tartom, hogy nyáron nem támad a vírus, de már mondogatják, hogy ősszel lesz. Inkább nagyobb a média hiszti körülötte, mint amit megérdemelne.
10. Filmműfaj, amit utálsz?
Nem utálom, inkább félek a horrorfilmektől.
2021. június 21., hétfő
⚽Helyzetjelentés: Életmódváltás, fogyás I. rész. ⚽
84-ről 67-re, 46-ról 42-re
Sziasztok!!!!
Mivel az évfordulóra kirakott poszton még dolgozom, és hála Istennek sok pozitív
visszajelzést kaptam a fogyási programommal kapcsolatban, úgy gondoltam, erről
írok Nektek.
Az elején szeretném leszögezni, hogy két posztot fogok írni. Az egyikben
magáról a programról, az élményeimről és a vele járó dolgokról fogok írni, a
másikban képekkel szeretném megmutatni azokat az ételeket, amiket én eszek, és
talán segítek Nektek is, hogy ti is elinduljatok ezen az úton.
Akkor kezdjünk is bele!
2021. május 19., szerda
⚽ Megismerni és megszeretni 25. VÉGE! ⚽
Sziasztok!!
Tudom már nagyon rég nem jelentkeztem, de igazából sokkal jobb és fontosabb dolgaim is voltak, mint a blog. A másik pedig, hogy olyan sokminden történt/ történik körülöttem, hogy szeretném kicsit háttérbe helyezni ezeket a dolgokat.
Jelenleg nem dolgozom, de ha minden jól megy, újra egy általános iskolába fogok hamarosan, aminek tiszta szívből örülök, és nagyon várom.
A másik változás, hogy elkezdtem egy speciális diétát, aminek a neve OptiWeight és ezzel már leadtam 13kg-ot, Február 8.-a óta.
A fiúkkal is sok minden történik, és kicsit szomorú vagyok, hogy Zlatan sérült, és nem fog részt venni az Európa Bajnokságon, Stephant pedig egyenlőre nem hívták be a San Marino elleni mérkőzésre.
A jelenlegi fejezet nem életem fejezete volt, és tudom nagyon rövid is, de nézzétek el nekem. Azért lett ilyen rövid, mert őszintén szerettem volna lezárni, és lehet, hogy lett volna benne még 1-2 fejezet, de elhúzni sem akartam.
Szeretnék más témával, egy másik stroyt kezdeni, de hogy mi lesz belőle még rejtély.
Gondoljátok írhattok ötletetek, de én annak is örülök, hogy tegnap sikerült együltő helyembe 4 oldalt írni. Ez már elég régen volt, ha azt nézzük, hogy előtte szinte heti rendszerességgel írtam a részeket.
Ezzel lezárom a Megismerni és megszereretni történetet, de bízom benne, hogy nem éreztek hiányt. ( de ha mégis akkor írjatok, és szívesen írok egy rendes befejezést)
Köszönöm, hogy továbbra is ittvagytok velem. Igyekszek ezentúl többször jelentkezni-.
Most pedig fogadjátok sok szeretettel a befejező részt.
Ha pedig kíváncsiak vagytok honnan is indult a történet megtehinthetitek az első fejezetet Itt.
Chiara: A medence
szélénél ültem a napozó ágyon és a vizet figyeltem. Gondolataim ezer felé
kalandoztak, de mindig visszatértek Stephanhoz és Kínához. Fájt itt hagyni ezt
a gyönyörű országot, várost és ezt a házat. Két hónap telt el a veszekedésünk
óta, és miközben vizsgálatokra és a szalon dolgai után járkáltam, szerelmem
visszatért a pályára, ahol igazán kirobbanó formában teljesített és egy remek
szezont zárt. A júniusi nap melegítette a bőröm, az enyhe szellő néha
felborzolta a hajam. Kicsit egyedül éreztem magam, hiszen Nella nélkül csendes
volt a ház, de sosem fogom elfelejteni kirobbanó örömét, miután elmondtuk, hogy
elengedjük Amerikába. Carlo eljött érte így nem kellett egyedül repülnie az Államokba,
ahol az első perctől kezdve remekül érzi magát. A nyelvi nehézségek is lassan
megoldódtak, így csak a kézilabdára kellett összpontosítania. Nagyon féltettem,
de mérhetetlenül büszke voltam rá, hogy tíz évesen ekkora lehetőséget kapott és
egy percig sem félt belevágni. Csatárom múlt héten játszotta az utolsó
mérkőzését az As Roma csapatába a Parma ellen. Az utána lévő partyn fájó
szívvel köszönt el a fiúktól. Akkor már tudtam, hogy nincs visszaút és belevág
egy újabb kalandba. Nagyon sokat beszélgettünk szinte éjszakába nyúlóan, hogy
mi és melyik megoldás lenne a legjobb, de legvégül beláttam, ha vele akarok maradni,
akkor engednem kell, hiszen tetoválni bárhol tudok. Sajnos a továbbképzésen
való részvételt le kellett mondanom, de a februári útból származó kínai
kapcsolataim azért kapóra jöttek, és már egy ottani szalon ötlete is
körvonalazódott.
- Chiara, itt vagy?! – hallottam egy kedves hangot a hátam mögül.
- Itt vagyok a medencénél, gyere hátra! – kiáltottam be a lakásba, ahonnan pár
percen belül mosolygós szemű szöszi barátnőm lépett elő. Csinos nyári ruhája és
virágos szandálja nagyon jól állt neki.
- Hogy vagy? Készen állsz a nagy útra? – érdeklődött csillogó szemekkel.
- Igen, Marina segített bepakolni mindent.
- Mikor indul a gép? – huppant le mellém.
- Négy körül. Addigra Stephan is hazaér. Még volt pár papírügye a csapattal, és
nem akar semmit félbe hagyni.
- Igaza van, Manuel is nemsokára ideér.
Az ő dolgai már a kocsiba vannak. Mikor fogják bejelenteni Stephant?
- Jövő héten pénteken. Lesz egy hetünk berendezkedni, és szokni kicsit a
terepet. Talán nem leszünk messze a volt lakásomtól, és Emma is megígérte, hogy
amiben tud, segít, hiszen addigra ő is ott lesz.
- Ennek igazán örülök, de azt olvastam, Stephan csapatában sokan elég jól
beszélnek angolul, és Manuel azt mondta, kaptok tolmácsot is egy kis időre.
- Igen, így van, de az sem rossz dolog, hogy Manuel is velünk utazik. Igazán
jöhettél volna te is.
- Jobb nekem itt. Nem hiszen, hogy el tudnám viselni Kínát, és azt a hatalmas
nyüzsgést, ami ott van. Manuel pedig tud vigyázni magára nélkülem is. – tűnődött
el, és ekkor hirtelen könnyes lett a szeme. – Nagyon fogsz hiányozni, Chiara.
- Hidd el, te is nekem, és ha ez nem lenne ennyire fontos Stephannak, maradnék.
– néztem rá és már az én szemem is könnyben úszott. – olyan hülye ez az egész
helyzet. Nella Los Angelesben, mi pedig Kínában. Ráadásul a gyerekemet sem
szülhetem meg úgy, hogy anyám mellettem legyen. Nem mintha jobb lenne a
kapcsolatunk, de mikor elújságoltam nekik, hogy terhes vagyok, megígérték, hogy
többet törődnek majd vele, mint Nellaval.
- Ők nem akartak veletek utazni?
- Dehogy. Itt van az egész életük, és apám biztos nem ülne repülőgépre. Főleg
nem egy ilyen hosszú útra. Még jó, hogy én is csak az elején járok a
várandóságomnak. Így ülhetek gépen.
- Mi lesz a szalonnal?
- Még mindig én vagyok a tulaja, de Mónicat neveztem ki főnöknek. Ő majd minden
hónapban jelentést tesz a dolgokról, és a bevételből is megkapom a részem. –
magyaráztam, majd a kezembe temettem az arcom. – úgy félek elhagyni Rómát,
Giulia! Mindenem itt van, amit felépítettem.
- De a szerelmed viszont Kínában lesz veled. Együtt könnyen átvészelitek az
akadályokat. Szerintem még jobb is, hogy ott szülsz, hiszen ki tudja, milyen
hiper-szuper kórházak vannak Sanghajban.
- Lehet, de akkor sem Olaszország. Még a nyelv sem jó. Hallgattam pár kínai
dalt meg filmet, és elkeserítő. Mikor februárban ott voltam, Emma nélkül
elvesztem volna. Még boltba sem tudtam kimenni, mert a legtöbben nem hogy
olaszul, még angolul sem értenek. Egyszerűen nem fog menni.
- Stephan miatt képes leszel rá – fogta meg a kezem. – és haza még mindig jöhetsz.
- Tudom. Köszönöm – öleltem át forrón, közben mindketten csak sírtunk. Giulia
nélkül is nehéz lesz, hiszen évek óta a legjobb barátnők voltunk, és minden
apró dolgot tudott rólam. Úgy volt, hogy ők lesznek a keresztszülők is, viszont
így még a keresztelő is kérdéses. Stephan mindent Kínában képzel el, ahogy az
esküvőt is és a baba iskoláztatását is. Kicsit félek, hogy hatalmas reményeket
fűz egy olyan csapathoz, amelyik csak azért jó, mert rengeteget kereshet.
Legalábbis eddig még más előnyét nem láttam. Évekkel előre gondolkozik, ám én
nagyon bízom benne, hogy csak pár éves kalandól lesz szó, ami után megjön az
esze és újra visszatérünk. Nekem mindig itt lesz az otthonom Rómában.
Egy kicsit még beszélgettünk Giuliával, majd pár óra múlva Stephan és Manuel is
megérkezett. A repülőtérre barátnőm vitt ki, ahová a szüleim és a kolleganőim
is kijöttek. Ez irtó jól esett, és a búcsúzkodás megint csak sírásba fulladt. Nellaval
is beszéltem telefonon pár szót, aki éppen a tengerparton süttette a hasát.
Carlo megígérte, hogy a szülés előtt elrepülnek hozzánk, hogy Nella mellettem
legyen. Nehézkesen szálltam be a gépbe, és még Stephan izgatott arca sem
derített jobb kedvre.
- Kérlek, ne legyél szomorú! – fogta meg kezem a felhők fölött. – Ez egy
hatalmas kaland lesz, amit együtt fogunk átélni. Én pedig már sosem hagylak
magadra.
- Én sem téged. – próbáltam mosolyogni. – szeretlek, Stephan!
- Én is Chiara! – csókolt meg puhán, majd a kimerültségtől a vállára hajtottam
a fejem és álomba szenderültem.
2021. január 12., kedd
⚽ Helyzetjelentés ⚽
Sziasztok!
Remélem jól teltek az ünnepek, és
mindenki nagy kedvvel vágott bele 2021-be, ami reméljük már sokkal jobb lesz,
mint a tavalyi.
Az évben ez az első posztom és mi
mással is kezdhetném, mint egy jó hírrel, ugyanis Zlatan végre visszatért a
pályára. Persze nem játszott végig egy egész mérkőzést, de ennek a kis időnek
is nagy jelentősége volt. Hála Istennek a fiúk győztek, és bár igaz, hogy a
Juventus ellen megszakadt a tíz hónapja tartó nyereség sorozat, azért még így
is vezetik a tabellát.
Stephannal kezdeném aki
továbbra is Dubaiban van, és folyamatosan edz. Nagyon sok képet rakott ki
Instagrammjára, amibe látszik, mennyire keményen gondolja a visszatérést. Erre egyelőre
nem tudom, mikor kerül sor, hiszen Kínába jelenleg nincs bajnokság. Az As
Romaval kapcsolatos hírek továbbra is fennállnak, de a találgatásokon kívül nem
történt előrelépés.
Sok cikk jön le a az
átigazolásról, ám annyi bizonyos, hogy Stephan mindenképpen ott akarja hagyni a
Sanghai Senhua csapatát. Elvileg az ügynöke Manuel ( aki a testvére
is) a napokban fog tárgyaló asztalhoz ülni mint a Kínai mint az Olasz
csapattal.
A sérülése alatti időbe sem
unatkozott, hiszen a SportWeek-nek egy nagyobb terjedelmű interjút adott, amit
majd egy következő posztban elhozok Nektek.
Egyelőre ennyi lett volna ez a
kis évindítóm, de ígérem, hamarosan jelentkezek, hiszen már folyamatban van a
Megismerni és megszeretni huszadik részének megírása. De ha lemaradtatok volna
az utolsó részről Ide kattintva elolvashatjátok!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Hamarosan jelentkezem!
Ne felejtsétek: Az élet szép!
Puszi Andrea!
2020. december 29., kedd
⚽ Megismerni és megszeretni 19.⚽
Sziasztok! A következő résszel szeretnék köszönetet mondani annak, hogy itt voltatok velem egész évben, és néha kommenteltetek. Higgyétek el már pár szavas hozzászólással is feldobtátok a napomat. Köszönöm a követőimnek is, hogy még mindig nem iratkoztak le.
Fogadjátok sok szeretettel a legújabb fejezetet, és Boldog Új Évet Kívánok Nektek! 💗😚
Ha pedig szeretnétek bárkiről történetet írjatok nyugodtan. 💗
Chiara: - Te meg mit keresel itt? -
kérdeztem nem kis meglepetéssel a hangomba, és végignéztem az előttem álló férfin,
kinek bőrkabátján apró vízcseppek csillogtak, barna szemei pedig félénken
néztek rám.
- Bejöhetek, vagy nem állsz szóba velem? – kérdezte csendesen, mire egy aprót
bólintottam Stephan pedig követett a konyhába.
- Ugye nincs valami baj Nellava?
- Dehogyis, mikor eljöttem éppen alváshoz készülődtek. - ült le velem szembe és
egy pár perc csönd után ő törte meg a csendet. - Nem akartam, hogy úgy menj el,
hogy nem tisztáztuk a dolgokat.
- Én se szerettem volna, de te nem akartál velem értelmesen beszélgetni. -
néztem rá és tekintetem megakadt tökéletes ajkaink, amit már nagyon szerettem
volna megcsókolni.
- Tudom, de tényleg sok minden összejött, és úgy gondoltam pár percért
felesleges feljönnöm.
- Ó értem, szóval felesleges! Tényleg semmi tétje nincs csak a kapcsolatunk! -
vetettem oda gúnyosan és inkább felálltam, de ő visszahúzott.
- Ülj vissza, és hallgass meg!
- Miért? Te sem hallgattál meg engem.
- Chiara nem veszekedni jöttem el. - fogta meg kezem. - Nekem is hiányzol, és
én is szeretlek még mindig. Bocsáss meg, hogy ennyi ideig haragudtam rád, és,
hogy olyanokat gondoltam rólad, ami nem volt igaz, de te is megértheted, hogy
mennyire szarul esett, hogy a saját házamba a nőmre rámászik egy féreg. Felment
bennem a pumpa, és úgy éreztem, hogy igaza volt anyámnak, és te is olyan vagy,
aki csak kihasznál. Meg kellett emésztenem a dolgokat, és tisztán kellett
látnom, és akármennyire is hihetetlen nekem is időre volt szükségem, és arra,
hogy rájöjjek, nem akarok nélküled, lenni. Esetleg adhatnánk még egy esélyt a
kapcsolatunknak és folytathatnánk tiszta lappal? - nézett mélyen
szemembe, és olyan kétségbe esettnek tűnt.
- Stephan én holnap elutazom, és most a munkára kell koncentrálnom, és az, hogy
ennyi ideig bizonytalan voltál abba amit mondtam neked, engem is megingatott.
Úgy gondoltam a kapcsolatunk a kölcsönös bizalmon alapszik, és amit én mondok
neked, azt biztosra veszed, de kiderült ez nem így van.
- Ezentúl másképpen lesz. Ígérem Chiara!
- Napokig sírtam miattad Stephan - álltam fel - és mikor már úgy gondolom
túljutok az érzelmi válságomon, idejössz és tények elé állítasz, én pedig újra
össze vagyok zavarodva.
- Nem kell, hogy így érezd! - lépett közel hozzám, és óvatosan a pultnak
döntött. Közelségétől remegni kezdett a lábam, parfümje illata beindította
fantáziámat. - Sose fogok kételkedni benned. - emelte fel fejem, és
megsimogatta arcom.
- Jobb lenne, ha most elmennél. - kezdtem egy erőtlen tiltakozásba, amit
eleresztett a füle mellett.
- Annyira szexi voltál a meccsen. Nagyon jól állt rajtad az a ruha. - Nagyon
hiányoztál Chiara.
- Stephan, kérlek, ne csináld ezt! - suttogtam, de már túl régóta vágytam
érintéseire. Focistám óvatosan levette rólam köntösöm és lágyan a nyakamba
csókolt, amitől megborzongtam a szívverésem pedig azonnal felgyorsult.
Próbáltam lenyugtatni magam, és miután gyengéden eltoltam tüzes tekintetébe
néztem. - Lehet ezt nem kéne ma este. Korán kelek, és amúgy sem beszéltük át a
dolgokat.
- Szerintem mindent megbeszéltünk! - mosolygott rám édesen, majd vadul megcsókolt,
én pedig talán engedtem is volna neki, de bevillant Ludovica arca.
- Stephan állj le! - húzódtam el, és mérgesen a szemébe néztem. - te nem is
azért jöttél, hogy megoldjuk ezt a dolgot, hanem, hogy lefeküdj velem.
- Nem értem mi a gond azzal? Elvégre így is megoldhatjuk, és legalább
mindketten élvezzük is a dolgokat. - kacsintott, ám én inkább méregbe gurultam.
- Az, hogy nem akarok úgy elmenni, hogy megdugsz, és azt gondolod majd minden
rendbe lesz. Semmi nem jön helyre pár menettől. - tártam szét karom.
- De Chiara mondtam, hogy hiányzol, és szeretlek, és hogy nem fogok kételkedni
benned soha. Mi kell még több? - kérdezte és mérgesen a hajába túrt. -
Elolvastam az interjúdat is, ami nemrég jött ki, és tudom, hogy szeretsz.
Tetszett a nyilatkozatod, és nagyon örültem minden szavadnak, ami velem
kapcsolatos. A képek is menőek, és...
- Miért beszélsz most nekem erről? - húztam össze szemöldököm és nem értettem
miért vált ilyen gyorsan témát.
- Mert a napokba kaptam egy szuper felkérést, és ha kibékülnénk, mehetnénk
együtt a fotózásra. Nagyon jó reklám lenne neked és a szalonodnak, és végre
újra együtt lehetnénk. Úgy, mint régen, mert szeretlek.
- Szóval te így akarod megoldani? - nevettem fel gúnyosan. - eredetileg is az
volt a terved, hogy idejössz, megfektetsz, és azonnal rábólintok?
- Dehogy is Chiara. Ne gondolj ilyet, csak eszembe jutott, hogy talán menő lenne,
és Kínába pedig nem kéne a kapcsolatunkon agyalni.
- Istenem Stephan! - sóhajtottam fel szemem pedig megtelt könnyel. - csak az
üzleti dolgaid miatt akarsz velem, lenni mikor én tiszta szívből szeretlek. Én
nem jutok szóhoz, de komolyan....
- Félre érted a helyzetet kicsim. Te is szeretsz és én is szeretlek téged. Ez
pedig csak egy kiváló lehetőség. Ami még anyagilag is megéri mindkettőnknek.
Gondolom egy út Pekingbe nem olcsó dolog.
- A meghívottak költségeit fizetik a szervezők.
- Ó én nem tudtam. - lepődött meg, és gyorsan folytatta - de a pénz bármikor
jól jön, és én csak segíteni szeretnék neked.
- Kérlek, most menj el. - töröltem meg szemem, és a szívem majd belesajdult a
fájdalomba.
- Chiara nem úgy van, ahogy gondolod. - mentegetőzött.
- Stephan menj el!!! - emeltem fel a hangom, és mikor már az ajtóba volt még
utána szóltam. - és fotózkodj inkább Ludovicával!! - csaptam be nagy hanggal az
ajtót, és sírva aludtam el.
Taxival mentem ki a repülőtérre és a két átszállás után próbáltam ellazulni a
hosszú útra, ami eseménytelenül telt. Mikor leszálltam a gépről egy teljesen
más világba csöppentem. Szinte alig beszélt valaki angolul, ám nagy nehezen
sikerült eljutnom a szállodámba. Izgatottan vártam a másnapot, és ügyeltem
arra, hogy figyeljek az időeltolódásra. A szobámat a modern egyszerűség
képviselte, és szép látványt nyújtott a magasból a városra. Újra térképet
ragadtam, és miközben ettem pár falatot igyekeztem megnézni, hogy jutok el a
holnapi konferenciára. Igaz, hogy még világos volt, de túlfáradtnak éreztem
magam a városnézéshez, így inkább elaludtam. Kopogásra ébredtem fel, és mikor
kinyitottam az ajtót egy ismeretlen dús szőke hajú lány állt az ajtóba.
- Hello te vagy Chiara? - érdeklődött és akkor vettem észre, hogy egy nagy
bőröndöt húz maga után.
- Igen én, te pedig?
- Emma Jones. Hollandiából, és nekem is ez a szobám. Csak a hülye gépem, meg az
itteniek nulla segítsége miatt később értem ide. - magyarázta és kék
szemeibe bizonytalanságot láttam.
- Nem tudtam, hogy nem egyedül leszek, de akkor gyere be nyilván. - mosolyogtam
kedvesen, és próbáltam nem kiakadni a változás miatt. Emma lerakta csomagjait
és ezután próbáltuk megismerni egymást. Kiderült, hogy még csak huszonkét éves,
és csak nemrég óta tetovál. A szülei miatt vállalta el az utat, akik eléggé
elvannak eresztve anyagilag. Megmutatta a tetoválásait, amik kimondottan
tetszettek, és a történetük is. Örültem, hogy ő is így vélekedik az én
munkáimról.
- Mivel az apám üzletember sokat jártunk Kínába, így nagyjából ismerem a
nyelvet, de azért nem beszélek tökéletesen.
- Azt gondoltam tudnak angolul a helyiek. - ismertem el, mire ő csak
felhorkantott.
- Sajnos csak pár ember, de azok is néha olyan görények, hogy még te kérsz bocsánatot,
ha segítség kell. Ha gondolod én szívesen segítek neked addig míg itt
vagyunk.
- Az nagyon jó lenne, mert nekem ez iszonyat ismeretlen és ijesztő is.
- Ne félj, és ha kérdésed van, csak szólj, de most elmegyek, lefürdök és
rendelek valami kaját. Inkább itt együnk, mint valami étterembe ahol nem tudod
milyen csirkének álcázott húst eszel.
- Köszi, a tanácsot. - mosolyogtam rá, és úgy gondoltam a sors igazán a
segítségemre sietett Emma képébe.
Vacsora után még beszélgettünk Emma pedig újabb tanácsokkal igyekezett ellátni,
amiket felírtam a papíromba. Megbeszéltük, hogy mindketten ugyanazokon az
előadásokon veszünk részt, így mindenhova próbálunk ketten menni. Másnap már
tűkön ültem, és idegességembe a mosdónál kezdtem meg a reggelem.
- Jól vagy? Mennünk kéne. - állt a fürdőszoba ajtóba a lány, fekete pólóba és fekete
szaggatott farmerjébe.
- Persze, lehet ez a tegnapi vacsora.
- Európai gyomornak furcsa lehet az itteni koszt. Ha kérsz gyógyszert, van
nálam.
- Már sokkal jobb. Elkészülök és indulhatunk is. - nyugtatta meg. Egy bőr
leggingset és egy hosszabb tunikát vettem magamra, és egy kényelmes csizmát,
ami elnyerte szobatársam tetszését is. Az első dolgunk a pénzváltó volt, majd
próbáltuk elérni a szervezőt is, akit csak többszöri hívásra sikerült. Végül
Emma úgy döntött a térkép alapján menjünk metróval, hiszen itt elég nagyok a
távolságok. Hatalmas volt a tömeg, és iszonyatosan sok volt az épület. A
különböző stílusok egymást érték, de nagyobb nézelődésre sajnos nem volt időnk,
mert semmi esetre sem akartunk elkésni. Egy kisebb csarnokba voltak az előadások
ahonnan a világ minden tájáról érkeztek tetováló művészek. Voltak nagyon profik
és kezdők is. Az előadások nagyon érdekesnek bizonyultak, és örültem, hogy egy
nagy kivetítőn a technikai videók mellett még angol feliratú szövegek is
mentek. Este felé küldtem Nellanak egy üzenetet, majd Emma azt tanácsolta
menjünk vissza a szállodába inni párat. Ahogy egyre jobban megismertem úgy
kedveltem meg őt. Elég bőbeszédű és talpra esett csajnak tűnt. Imádta a
művészetet, és a különleges dolgokat. Én is meséltem neki a lányomról, a
szalonomról és kicsit az életemről. Csodálkozott, hogy ilyen fiatalon lettem
anyuka, és tiltakozott, hogy ő még biztos nem akarna gyereket. Jó volt
valakivel beszélgetni, aki csak annyit lát belőlem amennyit én mondok neki, és
mégsem ítél el. Vacsora után újra elkapott a rosszul lét, és ez egész másnap is
végigkísért. Próbáltam figyelni, de rengetegszer kellett kijárnom a mosdóba.
Emma kezdett aggódni, de én továbbra is az ételekre fogtam. Igyekeztem új
emberekkel megismerkedni, és végre elkezdődött a saját munkák bemutatása is.
Erre önkénteseket hívtak, akikkel egy hatalmas csarnokba kellett dolgozni.
Elmondták mit akarnak én pedig megcsináltam. Néha adódtak vicces szituációk a
nyelv hiány miatt, de viszonylag hamar megértettük egymást. Én is körbe járta
másokat, és figyelmet, azokat, akik tőlem teljesen más technikákkal dolgoznak.
Ha nem lettem volna szarul talán még élveztem volna a szombati napot. Vasárnap
több híres művész tartott előadást, és bemutatták mikre lehet számítani az
ágazatba. Mik az újdonságok, vagy mi az, amiket nem ajánlatos már használni,
vagy a vendégnek már nem illő ajánlani. Különféle minták és technikák
sorakoztak fel, mi pedig igyekeztünk mindent ledokumentálni. Emma még videózott
is. Gyűjtöttem a névjegykártyákat és jó érzés volt, hogy én is sok pozitív
kritikát kaptam. Sőt az egyik amatőr kategória versenyébe még a legjobb háromba
is bekerültem, amire iszonyat büszke voltam.
- Totál kidőltem ma is. - rúgta le cipőjét Emma mikor már újra a szállodába
voltunk. Szokás szerint újra a mosdó felé vettem az irányt, hogy kiadjam a
gyomrom tartalmát. - Szerintem jobban tennéd, ha Rómába elmennél egy
dokihoz.
- Ugyan semmi bajom sincs. - vontam vállat, és a hányáson kívül tényleg így
éreztem.
- Kérdezhetek egy magánjellegű kérdést? - ült az ágya szélére, és mikor
bólintottam belekezdett egy igen furcsa elméletbe. - Mikor volt meg utoljára a
menstruációd? Csak mert nem lehetséges, hogy babát vársz?
- Ugyan Emma dehogyis. - tiltakoztam, de ahogy számoltam az időt rájöttem, hogy
eléggé késik, és a fogamzásgátlót sem vettem be azon az estén mikor Stephannal
utoljára együtt voltunk.
- Lehet, csinálni kéne egy terhességi tesztet.
- Ó Istenem nem lehetek terhes. - pánikoltam. - Jelenleg a volt pasimmal eléggé
szarba vagyunk, és egy gyerek semmi képen nem lenne jó.
- Lehet ez fog újra összehozni benneteket. Ilyen jó pasit én nem hagynék
veszni. - mosolygott és igazat kellett adnom neki. Stephan valóban jóképű
férfi.
- Szerinted mit csináljak?
- Mi lenne, ha elmennénk gyógyszertárba és vennénk egy tesztet. Holnap úgyis
laza nap lesz, és már a hazaútra készül mindenki. Lesz időnk elugrani
terhességi tesztért.
- Ott tudnak angolul?
- Nem valószínű, de majd én beszélek vagy mutogatunk. Ne aggódj Chiara, buli
lesz. De most aludjunk, mert ez a mai nap volt a csúcs.
- Ezzel egyet értek. - bújtam én is ágyba, és azonnal álomba merültem. A
következő nap tényleg nagyon laza volt. Szinte csak beszélgettünk a többi
művésszel. Egy darabig nem is láttam Emmát se, de voltam már annyira magabiztos,
hogy a lány nélkül is elboldogultam. Kicsit még sajnáltam is, hogy holnap vége
lesz. Emma segítségével megvettük a tesztet, amit a szobánkba akartam
megcsinálni.
- Mi lesz már?!! Mikor végzed el? - türelmetlenkedett, de én még nem éreztem
késznek magam rá.
- Mi van, ha pozitív? - pillantottam rá, mire kézen ragadott és betessékelt a
fürdőbe.
- Most pedig láss hozzá!! Gyerünk, told le a bugyid és csináld! –
pattogtatott kemény hangon.
- Értettem. - nevettem fel, és idegesen elvégeztem a tesztet, míg végül enyhe
sokkban jöttem ki a fürdőszobából.
2020. december 25., péntek
⚽ Megismerni és megszeretni 18.⚽
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Nektek! 💗💖
Tudom, hogy illő lett volna hamarabb hozni a folytatást, és azon kívül, hogy nem volt kedvem, és lelki erőm megírni nincs más mentségem. Esetleg ha szeretnétek elolvasni az előző részt bátran kattintsatok Ide.
Most pedig hozom a következő részt, amit fogadjatok sok- sok szeretettel!
Ha pedig szeretnétek bárkiről történetet írjatok nyugodtan. 💗
Chiara: A napok szaladtak egymás után,
de Stephan a látogatás követően már nem jelentkezett, én pedig jobbnak láttam,
ha nem keresem. Akármennyire fájt, és akármennyire is hiányzott megpróbáltam
erős maradni, és a munkába temetni magam. Nella is egyre kevesebbet kérdezett
már róla, így a napjaim lassanként visszatértek a Stephan előtti időkbe. Az
újság hatalmas sikert aratott így egyre többször csörgött idegen újságírók
miatt a telefonom, akik vagy interjút, vagy fotózást kértek tőlem. Ezeket semmi
esetre sem vállaltam, hiszen tudtam, hogy belekérdeznének magánéletembe is.
Ehhez pedig semmi közük nem volt. A Kínai utam egyre közelebb került, és egyre
izgatottabb voltam miatta. Az utazásra való felkészülés, és tervezgetés tette
ki inkább időmet, és igyekeztem annyit Nella mellett lenni amennyit lehetett.
Mivel Giulianak is sok elintézni valója lett így vele is keveset találkoztam,
de hálás voltam, hogy Nella pesztrálásáról Kínai utazásom alatt továbbra sem
mondott le. Carlo is újra munkába állt Amerikába és megtudtam, hogy kibékültek
Leonaval. Ennek örültem a legjobban, és annak, hogy így is volt ideje többször
felhívni lányomat. Az egyik nap éppen hazafelé sétáltam és igyekeztem
kigondolni a vacsorát, mikor barátnőm lépett ki az egyik üzletből, kezébe nagy
csomagokkal, és mikor észrevett hangosan szólongatott. Egy öleléssel
üdvözöltem, majd segítettem neki bepakolni autójába.
- Nem is gondoltam volna, hogy az utazás előtt még találkozunk. - néztem
rá mosolyogva.
- Én azért reménykedtem. Hogy vagy? Nem akarod, hogy elvigyelek?
- Köszi, de nem lakok messze és jól esik egy kis séta a nagy nyüzsgés után. -
Hárítottam, de barátnőm nem engedett nekem így már azon kaptam magam, hogy a
lakásom előtti parkolóba beszélgetünk.
- Jó látni, hogy újra jobban vagy. - állította le az autót.
- Azt azért nem mondanám, de már elfogadtam a helyzetet. - hajtottam le búsan
fejem.
- Chiara nem kéne elfogadnod ezt így. Stephannak se jó ez a magány. Melletted
boldog és kiegyensúlyozott volt. Te pedig sokkal lazább lettél.
- Mégis mit tegyek, mikor felém se néz? Mikor beteg voltam egyszer eljött és
ennyi. Én nem fogok akaratoskodni akármennyire is szeretem. Már elégszer
bocsánatot kértem olyan miatt, amit nem csináltam.
- Igazad van, de ő is fél, hogy mi lesz akkor, ha lép.
- Jövő héten úgyis Kínába megyek, és most majdnem mindegy, hogy találkozunk
vagy nem, és lehet ha elhívnám egy kávéra akkor is nemet mondana.
- De lehet, hogy nem. - vágott vissza. - Hidd el, hogy szeret téged. Viszont
most mennem kell. Vigyázz magadra, és várom Nellat majd jövő héten, bár addig
összefuthatnánk.
- Meglátom majd, mert eléggé sok a meló. - tűnődtem el, mire Giulia szeme
felcsillant, amiből tudtam valami őrült ötlet következik.
- Mondjuk hétfőn egy mérkőzésen az Olimpicoba? Mi ott leszünk, és esetleg te is
meglátogathatnád, és talán...
- Ezt most fejezd be! Sok a dolgom, és nem valószínű, hogy elmegyek. Hétköznap
lesz és későn, és Nellanak másnap iskola.
- Hozd el ő is.
- Mondom, hogy másnap iskola! - vágtam oda mérgesen, amin még magam is
meglepődtem. Sosem beszéltem ilyen hangon barátnőmmel. - bocsi, én nem akartam.
- Nem baj, én csak segíteni akartam, de nem fogok beleszólni az életedbe. -
ölelt át, de ez inkább fagyos volt, mint baráti, és míg felértem a lakásba
végig korholtam magam a kirohanásom miatt, így írtam egy bocsánat kérő
üzenetet, de választ nem kaptam vissza, ami kicsit rosszul esett. Az egész
hétvégét vásárlással töltöttük és a saját ruháim mellett Nellanak is
beszereztünk pár tuti darabot, amitől teljesen elvolt ragadtatva. Megbeszéltük,
hogy beülünk egy forró csokira a stadion közelébe.
- Én foglalom a helyet, te pedig kérd ki! - vette le sapkáját Nella miközben
körbe nézett a barátságos helyen, ami szerencsére nem volt túl zsúfolt.
- Rendben kicsim, ülj le, mondjuk - kerestem a megfelelő helyet - az ablak
mellé. - kezdtem Nella pedig már ott sem volt. Nyugodtan iszogattunk és az
iskoláról beszélgettünk mikor majdnem félrenyeltem a kávém. Az ajtóba ugyanis
volt barátom jelent meg egy ismeretlen szőke lány társaságába, aki feltűnően
csinos volt. Barackvirág színű szövet kabátja kiemelte alakját lábán pedig a
legújabb divat szerinti téli csizma volt. Élénken beszélgettek egymással, és
szerencsére egy tőlünk távol eső asztalhoz foglaltak helyet.
- Anya itt van Stephan. Nem megyünk oda hozzá köszönni? - vette észre lányom
is.
- Nem, dehogy is. Látod, hogy nincs egyedül.
- Ki ez a lány? Ismered? - érdeklődött Nella, de én csak a fejem
ingattam.
- Nem, de valószínű csak egy barát. - nyugtattam inkább magam, mint Nellat, és
borzalmasan rosszul esett látni Stephant egy másik lánnyal. Próbáltam róluk
tudomást sem venni, ám mindig rájuk tévedt tekintetem. A lány ült velem szembe,
és csak úgy csillogott a szeme amint a csatárra nézett. Stephan arcát nem
láttam, de bíztam benne ő nincs ennyire elolvadta tőle. Őrületes féltékenység
lett úrrá rajtam, és hazaérve azonnal felhívtam Giuliat aki sokadik csörgés
után vette csak fel.
- Igen? Mit szeretnél?
- Először is tényleg sajnálom a kocsiban történteket, másodszor pedig szeretnék
mégis elmenni a holnapi mérkőzésre.
- Olyan hülye vagy! Egy percig sem haragudtam, csak nem volt időm
visszaválaszolni. - hallottam megnyugtató hangját. - De mi ez a nagy
felbuzdulás? Csak nem történt valami?
- De igen, és elhatároztam, hogy bevetem magam, és megpróbálok beszélni
vele.
- Ennek őszintén örülök, mert hidd el neki is nagyon hiányzol. - bizonygatta és
erre gúnyosan nevetnem kellett. A szöszke lány nem értette a reakciómat ezért
inkább elmagyaráztam neki a kávézóba történteket.
- Az a lány csak egy munka miatt van vele! Nyugi nem kell tartani tőle.
- Biztos vagy benne?
- Tudnék róla, ha több lenne köztük. Manuel biztos mondta volna, én pedig nem
titkolóznék előtted.
- Nem tudom Giulia. Ha láttad volna őket együtt, nem biztos, hogy te is így
gondolnád.
- Mellesleg ha már ennyire kiakadtál miért nem mentél oda köszönni neki?
- Elég hülyén jött volna ki a lépés. Így is szinte vonszolnom kellett Nellat,
hogy feltűnés nélkül jussunk ki.
- De dinka vagy! - nevetett fel. - Holnap Manuel elvisz a mérkőzésre én meg
vigyázok a lányodra, ha neked így megfelel.
- Eredetileg az egyik szomszédlányt kértem volna meg, de...
- Figyelj, úgyis összekell szoknunk, amíg nem leszel itthon. Ne aggódj. Majd
főzők neki valami finomat. Mellesleg a lányt valami Ludovicanak hívják.
Influencer és van egy saját Youtube csatornája is. Azt hiszem, a héten a csapat
körül sündörög, mert valami videót készít róluk. Ne aggódj, a többiekkel is
beszélget nem csak Stephannal.
- Rendben, de te akkor sem láttad azt, amit én, és..
- Chiara állítsd le magad! Holnap elmegyünk hozzád fél nyolcra, majd Manuel
elvisz a meccsre.
- Köszönöm. - hálálkodtam. - Most viszont lerakom. Holnap majd találkozunk.
- Jó, én is megyek. Kérlek, ne agyald túl a dolgokat, mert semmi értelme.
- Ezt nem tudom megígérni, de köszi. Holnap várlak benneteket. Szia. -
köszöntem el, majd miután leraktuk a kagylót már csak lányommal töltöttem a nap
további részét. Hétfőn nagy volt a pörgés, így kevés időm volt az estére
gondolni, ám munka után már eléggé ideges voltam. Tudtam sokkal jobban kell
kinéznem, mint bármikor máskor. Nellanak kézilabda edzése volt, így bőven volt
időm készülődni a saját csendességembe. Megmostam a hajam, és egy apró vékony
kék szálat raktam bele, ami csak annyira volt feltűnő amennyire kellett majd
miután magasra felkötöttem szorosan befontam. A sminkem is visszafogottabb lett
eltekintve a vörös ajkaimtól. Bíztam benne, hogy Stephan a beszélgetésünk után
megcsókol és eljön velem valamerre. Ha ma nem is, de holnap és újra
megbeszéljük a történteket. Kivettem egy mélyen dekoltált fekete fűzős felsőt,
amit apró csipke minták díszítettek mellrésznél alulra pedig a fekete
bőrnadrágomat kaptam. Lábamra egy magas sarkú piros csizmát húztam, és színben
hozzá illő kabátot. Befújtam magam egy leheletnyi parfümmel, és mire Nella
hazaért már én is teljesen felöltözve nézegettem magam a tükör előtt.
- Hú de csinos vagy. - mért végig.
- Köszönöm kicsim. Ugye ellesztek Giuliával?
- Persze, hogy el. Majd nézünk valami jó filmet, vagy valami.
- Jó, akkor most csináld meg a leckét, hogy mire itt vannak már ne keljen azzal
foglalkozni.
- Okés! - pattant fel a székből majd besietett a szobájába. A telefonomon a
Stephannal közös képeinket nézegettem mikor csöngettek, és nagy hanggal
barátnőm és Manuel léptek be.
- Wow nem mondták, hogy nem a kuplerájba mész? - csipkelődött azonnal a szöszi
lány.
- De hülye vagy! Nem is nézek ki kurvásan.
- Inkább figyelemfelkeltőnek mondanám. - Védett meg Manuel.
- Persze pasi szemmel más nyilván, de akkor is. Merre van Nella? - nézett körbe
a lány.
- A szobájába tanul, de mi nem megyünk? - fordultam Manuelhez és úrrá lett
rajtam az izgalom. - A meccs előtt vagy utána megyünk oda hozzá? Szerintetek
melyik időpont lenne jó a beszélgetésre?
- Előtte ne, mert akkor azon fog pörögni, és nem tud majd koncentrálni. -
magyarázta Manuel és igazat kellett adnom neki. Elköszöntem Nellatol, és már
azon kaptam magam, hogy a stadionban ülök, és drukkolok a fiúknak. Stephan
sajnos nem volt a kezdőbe, és az eredmény is döntetlenre állt még a második
félidő kezdetén is.
- Most cserélik be Stephant! - mutatott a kivetítőre Manuel.
- De jó, remélem jól játszik majd! - kulcsoltam össze kezem.
- Ideges vagy? - pillantott felém, és sapkáját kicsit fentebb tolta
fején.
- Igen, mert nem tudom, mit kéne mondjak. Mikor beteg voltam eljött és azt
mondta másnap meglátogat, de nem jött, és nem is hívott.
- Elég sűrű a programjuk most. Minden héten vagy bajnoki, vagy Bajnokok Ligája
mérkőzést játszanak, és ott van a heti két kötelező edzés, és a csapattal való
kötelezettségek is. Interjúk, fotózások, ilyesmik. Nem fért bele neki most,
hogy hozzád szaladgáljon. Sajnálom, de fontosabb neki a munka.
- Érdekes azért kávézgatni csak ráér mással. - fintorogtam, de mivel Manuel nem
értette miről van szó így elmeséltem neki, hogy láttam Stephant tegnap. Manuel
persze csak a fejét ingatta, de egy szóval sem mondta, hogy nincs köztük semmi,
így újabb kétségek között maradtam. A mérkőzést végül 2-1-re hozta a Róma így
újabb három ponttal lett gazdagabb a csapat.
- Akkor lemegyünk végre? - türelmetlenkedtem.
- Menjünk, de kérlek, ne idegesíts fel, és...
- Hé, én csak beszélgetni akarok vele! - vágtam mérgesen szavába.
- Rendben, de éppen kezdi kiheverni a történteket, és nem akarom, hogy újra
odajusson. Te nem láttad mennyire kibukott és milyen szarul festett miattad
Chiara! Ő a testvérem, aki bízott benned, és szeretett. Elhiszem, hogy sajnálod
és talán nem a te hibád volt, de akkor is fájt neki. - magyarázott miközben az
öltözők felé igyekeztünk.
- Én is rémesen éreztem magam, ha ez megnyugtat.
- Jó nyilván. - nézett mélyen a szemembe és már kedvesebb hangon folytatta. -
de ő akkor is az öcsém és szeretném, ha boldog lenne. Az sem érdekel, ha veled,
mert melletted nyugodtabb.
- Köszi, ez kedves volt. - fintorogtam.
- Tudod, hogy hogy értettem. Szeret téged, ezt én is tudom, de nála hosszú
folyamat ez a megbocsájtás dolog. Á ott is van. - vidult fel arca nekem pedig
nagyot dobbant a szívem, ahogy megláttam. Nagyon jóképű volt még félig mezben
félig pedig már egy fehér- fekete mintás pólóba. Először észre sem vett, mert csak Manuellel
beszélgetett, én pedig nem akartam őket megzavarni.
- Most beszaladok átöltözni, és.. - nézett rám és tekintetéből meglepetést
olvastam ki. - Szia Chiara. Nem is láttam, hogy itt vagy. Nagyon csinos vagy!
Kivel jöttél?
- A tesóddal. - léptem közelebb hozzá. - Gratulálok az eredményhez.
- Köszi, bár nem tettem hozzá sok mindent.
- Ugyan ne szerénykedj. Tudnánk beszélgetni kicsit? - húztam arrébb, de ő
elengedte kezem.
- Annyi, hogy beszaladok és rendesen átöltözök. - nézett ránk, és már ott sem
volt. Igyekeztem nem túlagyalni a dolgokat, és magamba újra átgondoltam mit
fogok mondani. Miközben Stephan átöltözött én Manuellel beszélgettem. Bár
barátnőm által ismertem meg, de az évek alatt egyre jobb lett viszonyunk, amit
elmélyített Stephannal való kapcsolatom. Igazat adtam neki abban, hogy a
testvére mellett áll. Éppen Kínáról beszélgettünk mikor újra megjelent Stephan
immáron felöltözve, és egy nagy táskával a kezébe.
- Nem mész a többiekkel? - érdeklődtem.
- Nem, hazamegyek. Holnapután úgyis találkozunk. - osztotta meg és kisimította
még nyirkos haját arcából. Manuel finoman arrébb vonult, hogy másokkal
társalogjon, így ketten maradtunk.
- Remélem nem baj, hogy én is kijöttem.
- Nem, csak nem számítottam rád, mert tudod én..
- Csütörtökön Kínába megyek, és előtte mindenképpen beszélni szerettem volna
veled.
- Miért mész Kínába? - lepődött meg, és végre rám emelte szép szemeit.
- Egy tetováló konferenciára vagyok hivatalos, aminek nagyon örülök. Csak pár
nap az egész.
- Ki vigyáz addig Nellara?
- Giulia felajánlotta, hogy addig náluk lehet. Tényleg csak pár napról van szó.
Csütörtökön megyek, és talán már hétfőn itthon vagyok. Attól függ, hogy nézzük
az eltolódást. - mosolyogtam, de ő csak bólogatott, így egy nagy levegő után
belekezdtem az igazi mondandómba. - Igazából azért jöttem ki, mert hiányoztál,
és látni akartalak. Nem jöttél el másnap mikor ígérted, és nem is kerestél
sehogy.
- Elég sok volt a dolgom, és sűrű a program.
- Stephan én nem szeretnék úgy elmenni, hogy nem tudom mi lesz velünk, és nem
akarok egy olyan dolog miatt vezekelni tovább, amiről nem is tehetek.
Legalábbis nem szándékosan.
- Nézd én...
- Még nem fejeztem be! - állítottam le gyorsan, mert mindent leakartam darálni,
ami még az eszembe és a szívembe volt. - Szeretlek, és veled akarok lenni. Ez a
pár hét nagyon rossz volt, mert nem tudtam semmit csinálni, és minden rád emlékeztetett.
Mondd meg, mit kéne még tegyek, hogy megbocsáss nekem Stephan? Talán én nem
hiányoztam neked? Nem jutott eszedbe, hogy felhívj, vagy el gyere a szalonba,
és megbeszéljük a dolgokat?
- Chiara ezt nem itt kéne megbeszélni!
- Akkor menjünk el valahova most, vagy gyere el hozzám! Ott nyugodtabb
környezetbe leszünk.
- Most nem mehetek. - pillantgatott ide- oda. - de talán..
- Szia Stephan! - ölelte át az ismeretlen szőke lány.
- Ludovica te meg? - jött azonnal zavarba focistám, mire Ludovica felnevetett
és rájöttem, hogy ő az akivel Stephan a kávézóban találkozott. - Azt hittem,
hogy a bárba találkozunk.
- Úgy volt, de minek várjak ennyit? - játszott a hajával és egy értetlen
pillantást küldött felém mire kinyújtotta kezét, hogy bemutatkozzon. -
Ludovica.
- Chiara, és...
- Ő a volt barátnőm és a sógornőm legjobb barátnője. - magyarázkodott Stephan
és szíven szúrt a volt barátnő megnevezés.
- Örülök, hogy találkoztunk. Én pedig egy interjú sorozatot készítek a
csapattal, de Stephanról sokkal több anyag kell, hiszen a női nézőim odáig
vannak érte. Mondjuk, ezt megtudom érteni. - pajkoskodott én pedig legszívesebben
arcon csaptam volna, vagy megráncigálom vörös ruhájánál fogva. A tervezett
nagybeszédemből szar se lett miatta és mivel Manuel visszaért így muszáj volt
indulnunk. Az úton, nem sokon múlt, hogy ne sírjam el magam csalódottságom
miatt, amit miután barátnőmet megláttam kitört belőlem. Szerencsére Nella már
aludt így könnyebben önthettem ki szívem szöszi barátnőmnek. Giulia persze
továbbra is nyugtatott, hogy nincs köztük semmi, de én már nem voltam ebben
ennyire biztos.
A héten már nem mentem be dolgozni, mert az utazással kapcsolatos papír és
egyéb ügyeket intéztem. Kineveztem helyettesemmé a legrégebb óta velem dolgozó
lányt, és bíztam benne, hogy pár nap alatt nem teszi tönkre. Igyekeztem olyan
dolgokat beszerezni, amik hasznosak lehetnek az utazás, és az ottani
tájékozódásba. A hotel ahol megszálltam nem volt messze a kiállítás
helyszínétől, de úgy tudtam nem sok minden van kiírva angolul, olaszul meg
pláne. A nyelvi nehézségek miatt is tartottam, de úgy voltam vele, ha baj van,
majd felhívom Carlot. Egy röpke ötletnél még az is megfordult a fejembe, hogy
tolmácsként elhívom magammal, de inkább elvetettem az ötletet, mert nem akartam
újra érzelmi hullámvasutat egyikünknek sem.
Szerdán Nella nem ment iskolába és edzésre sem, mert úgy éreztük mindkettőnknek
szüksége van egy anya- lánya nagy beszélgetős napra. Jó sokáig aludtunk, ételt
rendeltünk és pizsamába meséket és nagyon romantikus filmeket néztünk. Szépen
befontam a haját, és mindent újra átvettem vele többször. Bepakoltam
bőröndjébe.
- Mikor indul a géped anya? - huppant mellém mikor az indulást és az
átszállásokat jegyzeteltem.
- Holnap reggel hétóra előtt egy kicsivel, és nagyon késő este érek oda.
- Végig egy repülőn ülsz majd?
- Nem kicsim kétszer átfogok szállni. Egyszer itt, és itt. - mutattam a
térképen az utat.
- Nagyon messze leszel. - szomorodott el. - nagyon fogsz hiányozni.
- Te is nekem, de már kedden újra találkozunk. Egy hét sem fog eltelni, és már
újra együtt leszünk. Megígérem, hogy hozok valami tuti eredeti ajándékot is.
Viszont most mennünk kéne. Nem lenne jó későn beállítani Giuliáékhoz.
- Jó rendben. - egyezett bele, de szemei még mindig könnyesek voltak, így
közelebb húztam magamhoz.
- Nella nem lesz semmi baj. Tudom, hogy még sosem voltunk ennyire és ilyen
sokáig távol egymástól, de amint tudok telefonálok, vagy üzenetet küldök.
Tudom, hogy jól fogsz viselkedni, és büszke lehetek rád ugye?
- Igen anya. - törölte meg szemeit, és egy édes mosolyt küldött felém.
Barátnőmék kedvesen fogadták kislányomat, ami nagyon jól esett. A szívem
hatalmasat dobbant mikor Stephan jött le a lépcsőn. Nella azonnal hozzászaladt
és átölelte. Igyekeztem tudomást sem venni róla, és csak a szöszi lánnyal
foglalkoztam.
- Nyugi ne izgulj! - fogta meg kezem. - minden rendben lesz. Te most menj haza
és pihend ki magad a nagy utazás előtt.
- Ne is mondd! Majdnem egy nap az út, és attól félek, valamelyik gép késik és
nem érem el a csatlakozásokat.
- Erre ne gondolj! Élvezd ki, hogy egyedül leszel most egy kicsit, és azzal
foglalkozol, amit szeretsz. Ügyeskedj és járj nyitott szemmel. Fejleszd magad,
hiszen ez a legfontosabb. Ja és a kapcsolatok. Mindenkinek add oda a
névjegykártyád.
- Úgy lesz. Köszönöm Giulia neked is Manuel. - öleltem át őket. - Minden jót
Stephan. - léptem ki tőlük. Már majdnem a kocsimhoz értem mikor Stephan hangját
hallottam a hátam mögül.
- Chiara várj, kérlek! Beszélnünk kéne! - ért utol.
- Stephan nekem mennem kell. Ezer a dolgom.
- Én csak megakarom magyarázni, ami a stadionba történt. – állt az ajtóm elé.
- Nem kell magyarázkodnod. Ludovica nyilván megértette, hogy én a volt barátnőd
vagyok. - nyomtam meg a volt szót.
- Nem így akartalak bemutatni, csak így jött ki.
- Én mindent elmondta neked Stephan! Ezerszer bocsánatot kértem, de te még
mindig nem tudod, mi van, én pedig belefáradtam a bizonygatásba. Szeretlek, és
még mindig hiányzol, de ez a tökölés nekem nem jön be. Vigyázz magadra. - ültem
be kocsimba, és könnyes szemmel vezettem haza. Otthon egy forró fürdőt engedtem
és kinyitottam egy üveg bort. Furcsa volt ez a magány, de jól is esett kicsit.
Bekapcsoltam egy filmet, és bekuckóztam a televízió elé. Talán
elbóbiskolhattam, mert egyre erősödő kopogásra lettem figyelmes. Azonnal Nella
jutott eszembe, és sietve szaladtam a bejárathoz, ám az ajtóba olyan személy
állt, akire nem számítottam.
2020. december 19., szombat
⚽ Blogmas: kérdezz- felelek ⚽
Réka Edina blogján találtam ezt a kérdéssort, és nagyon megtetszett. Úgy gondoltam én is kitöltöm.
Fogadjátok sok szeretettel.
Ha pedig szeretnétek bárkiről történetet írjatok nyugodtan. 💗
Mi a kedvenc karácsonyi filmed?
Igazából szerelem nálam a hatalmas
kedvenc. Nagyon szeretem, hogy több
szereplős, több történetes szálas, vicces, és természetesen igazán
romantikus. A karácsonyi hangulat pedig
nagyon adott.
Volt már fehér karácsonyod?
Még mikor kicsi voltam akkor volt, de sajnos annak már több mint tíz éve.
Általában hol töltöd a karácsonyi ünnepet?
A családommal töltöm otthon a szülő falumba.
Mi a kedvenc karácsonyi zenéd?
Train: Shake Up Christmas. Azért is kedvelem, mert egy különlegesen jó
emlék fűz hozzá, és ha meghallgatom a karácsony mellé még nosztalgikus
hangulatba is kerülök.
Kinyitsz valamilyen ajándékot szenteste?
Nálunk mindig Szenteste van az ajándéknyitás, mert akkor van ott az egész család.
Meg tudod nevezni a Télapó összes rénszarvasát?
Nem.
Mi a kedvenc ünnepi ételed, italod, süteményed?
Halászlé, sült hal és tiramusu. De
csakis úgy, ahogy édesanyám készíti.
A karácsonyfád élő vagy mű?
A férjem már tavaly is a mű fenyő
mellett kampányolt, de én egyszerűen nem tudnám megszokni, és mivel közösen
hozzuk a döntéseket, így akkor is és most is élő fánk lesz. 😃 De komolyra
fordítva a szót, én szeretem a fenyő illatát, hiszen ez is hozzátartozik az
ünnephez.
Légy őszinte. Adni szeretsz ajándékot vagy kapni?
Szeretek adni, de nyilván jó érzés az,
ha kapok én is valami apróságot.
Mi volt a legjobb karácsonyi ajándék, amit valaha
kaptál?
Amikor a férjem megkérte a kezem,
és megkaptam a jegygyűrűmet.
Mi az álom helyed, ahová a téli szünetben el szeretnél
menni?
Nincs konkrét hely, de egy havas
tájon egy faházba szívesen lennék a Manóval.
Csomagoló papír vagy ajándék táska?
Mivel a kézügyességem legendásan
rossz, így inkább az ajándék táskát részesítem előnybe.
Legemlékezetesebb karácsonyi pillanat?
Mikor megkérték a kezem.
Mikor jöttél rá, hogy a Télapó nem létezik?
Miért, nem létezik??? 😲😉😃 Nem tudom, talán még általános iskolába, de
nem okozott bennem nagy törést. Inkább vicces volt.
Mi teszi különlegessé számodra az ünnepet?
Az, hogy próbálom apró díszekkel
szebbé tenni a lakást, kirakom a fényeket. Együtt van a család, és mindenki
boldog.
2020. október 25., vasárnap
⚽Őszi TAG: 10+1 kérdés az évszakról⚽
Sziasztok!! A mai napon egy újabb kéréssorral érkeztem Nektek, amit újra csak Nina oldaláról vettem. Én nagyon szeretem ezeket a kitöltögetős dolgokat, és ha ti is kedvet kaptok hozzá akkor töltsétek ki ti is.
Az előző kérdéssoromat Itt találhatjátok.
1.
Kedvenc őszi illat?
Nincs igazán őszi kedvenc, de talán a sütőtök, és a vanília. Az utóbbit imádom
gyertyába.
2.
Hogyan töltenél el egy esős napot?
Egy nagy bögre kávéval bekuckózok a laptop elé és írok ameddig csak időm
engedi.
3.
Kedvenc őszi ital?
Különösen nincs kedvencem, de szeretem a forró csokit, és annak mindenféle
ízesítését.
4.
Milyen outfitet viselsz legtöbbször az ősszel? Melyik a kedvenced?
Mostanában nagyon megszerettem a mustársárga színt. Alapból írtam Nektek, hogy
van egy ilyen színű bőrkabátom, de most beszereztem egy ilyen színű egybe ruhát
is, amit vastag harisnyával kombinálok. De van ilyen színbe vastag kötött
pulóverem is amit szintén nagyon szeretek.
5. Mi a
kedvenc őszi recepted?
Csak a sütőtök, vagy a sütőtök krémleves.
6.
Szoktál sütőtököt faragni? Képet, ha van!
Nem szoktam, mert én nem igazán tartom ez a Halloweent olyan ünnepnek, ami
fontos lenne. Nyilván gyerekeknek jó móka, de felnőtt fejjel úgy gondolom,
nekünk sokkal szebb ünnepünk van, amit érdemesebb ápolni.
7.
Szeretsz őszi dekorációt készíteni és/vagy kidekorálni a szobád/lakásod?
Igazából semmi kézügyességem sincs, szóval nekem annyiba kimerül, hogy kirakok
az ajtóra egy őszi kopogtatót, és kicsivel több gyertyát a lakásba.
8.
Öltöztél már be halloweenkor?
Nem, és nem is az én ízlésem.
9.
Kedvenc film, ami az őszhöz kapcsolódik?
Nincsen kedvenc őszi filmem.
10. Mit
szeretsz a legjobban ebben az évszakban?
A természet őszi színeit.
10 + 1.
Valami személyes kedvenc, amit még fentebb nem említettél meg.
Nincs személyes kedvenc, azt hiszem mindenre kitértem.
Ennyi lett volna ez a kis szösszenet. Ha tetszett töltsétek ki nyugodtan. Jövőhéten szülinapot ünneplünk szóval ( ha minden jól megy) egy különleges Stephanos poszttal jövök Nektek.
Hamarosan jelentkezem. Ne felejtsétek: Az élet szép!
Puszi: Andrea.
2020. október 3., szombat
⚽ Zlatan 39 ⚽
Sziasztok!!!
Végre kicsit jobb hangulatom van, és a héten már ez a harmadik bejegyzésem. Úgy tűnik kezdek visszatalálni magamhoz, az íráshoz és persze a bloghoz.
Ha gondoljátok nézzétek meg a Emis Killáról szóló részt, vagy ha egy őszi TAG-et szeretnétek kitölteni akkor ajánlom figyelmetekbe, az Őszi kérdéssort.
Hogyha pedig kíváncsiak vagytok mi történik az Ac Milan háza táján kattintsatok a Hivatalos magyar oldalra ahonnan én is inspirálódók, és megtudhatom a legújabb információkat a csapatról.
De a mai nap amiért végre írok, az egy olyan alkalom ami csak egyszer van egy évben, ez pedig Zlatan szülinapja. Pár napja már agyalok azon, hogy mi legyen a szülinapos poszt, hiszen minden évben szoktam valami különlegessel készülni. Akár egy fejezet, vagy összeszedem tőle a kedvenc videóimat. Viszont most úgy döntöttem csak egy egyszerű posztot fogok írni.
Kicsit furcsa ezt írnom, hogy már 39 éves, holott ( jó igen elfogult vagyok) nem tűnik annyinak. Nyilván az évek során nagyon sokat változott külsőleg, de (nem ismerem személyesen) azért stílusban ugyanaz az ember maradt aki volt akkor mikor az első idényét töltötte az olasz csapatnál.
Továbbra is erőt tudok meríteni abból a nagy elszántságból, és tenni akarásból amit ő képvisel, és ha nehezek is a napok akkor eszembe jut és talán annyira már nem is nehéz az adott feladat. Most már csak az önbizalmat kéne elsajátítanom és meglennék elégedve magammal. 😂
Szeretem azért mert a megcsalással kapcsolatos pletykákkal ellentétben továbbra is egy példás családapa aki szereti a feleségét, és a gyerekeit. Halkan megjegyzem sosem gondoltam, hogy az amit az olasz sajtó kitalált róla és a szőke műsor vezetőről igaz lenne.
Erre pedig a napokban Zlatan cáfolt rá, hiszen egy nagyon édes kép került ki róluk, ami ritkaságnak számít. Sőt szerintem én még a sok év alatt kb. háromszor láttam olyan képet amin ilyen cuki belsőséges viszonyban kapták volna le őket.
A gyerekeken pedig mindig meglepődök, hogy már milyen nagyok, és mennyire hasonlítanak a szüleikre. Bár a gumiharisnyát nem teljesen értem továbbra sem.
Kiváló üzletember, és persze fantasztikus játékos, aki sajnos a vírus?! miatt kénytelen picit pihentetni a focit, így a legutóbbi mérkőzésen sem játszott ami meglátszott a csapat stílusán és persze az eredményen is.
De a vírus nem győzte le, hiszen még otthon sem pihen, hanem keményen edz és hajtja magát, hogy mindig a legjobb formáját tudja hozni.
Ez pedig az adott videónál is jól látszik, amit saját Instagram oldalára töltött fel. Címnek pedig csak ennyit írt: ˇˇEz az állat megszelídíthetetlen"
Mellesleg már a születésnapi ajándéka is megvan már, ami mi más is lenne, mint egy újabb Porsche autó.
A napokban én is megleptem magam, ugyanis végre megérkezett az új Ac Milan mezem, amit én Innen rendeltem. Igazán egyszerű az egész folyamat, és ha a bankkártyás vásárlást választod a futárnál már nem kell fizetni. Én pénteken rendeltem, és már kedden a kezembe is kaptam a csomagot. A vásárlás során egyszerűen beállíthatod a méretedet, és azt is, hogy egyéni vagy esetleg egy csapattag nevével ellátott mez tulajdonosa szeretnél lenni. A mez színe között is választhatsz, bár én a szokásos piros-feketét részesítettem előnybe, természetesen Ibrahimovic felirattal, és a hozzátartózó 11-es számmal. Egyedül csak a két vállán lévő kupa jelet nem kértem hozzá, mert számomra azok teljesen lényegtelenek voltak. Őszintén megmondom, hogy nagyon tetszik, és teljes mértékben megvagyok vele elégedve. Nem gagyi minőség, hiszen belül egy plusz anyag van ami az izzadság felfogására való. ( bocsi, de nem tudom másképpen megfogalmazni ezt). Óvatosan programon kipróbáltam és megnyugodtam, hogy mosás után sem lett baja. Jelenleg ebbe alszok, és tényleg imádom, és tényleg bátran ajánlom Nektek a rendelést, ha ti is ennyire nagy fanok vagytok, mint én.
Ennyi lett volna a kis megemlékező posztom, és már most megígérem, hogy Stephanról sem fogok elfelejtkezni, hiszen hamarosan az ő szülinapja is közeleg.
Hamarosan jelentkezek, ne felejtsétek az élet szép!
Puszi Nektek: Andrea.
2020. október 2., péntek
⚽ Őszi kérdéssor⚽
Sziasztok!
Nina oldalán találtam ezt az őszi kérdéssort, és gondoltam én is kitöltöm.
Fogadjátok sok szeretettel, és ha még nem olvastátok el az előző Emis Killaról szóló írásomat akkor kattintsatok ide.
- Sorolj
fel 3 dolgot, amít szeretsz az őszben?
Az eső hangja
A szép őszi színek
A finom új borok - Milyen
ízesítésű a kedvenc teád?
Nem szeretem a teát - Melyik
az az esemény/alkalom, amit a legjobban vársz idén ősszel?
Igazából azt várom már, hogy vége legyen a gyakorlatomnak és végre levizsgázzak.
- Szereted
a sütőtököt?
Igen nagyon!! Imádom enni és az illatát is. - Ha
meghívnának egy Halloween buliba, minek öltöznél be?
Őszintén nem tudom, de lehet szurkoló lánynak, vagy női focistának. - Melyik
a kedvenc ruhadarabod az évszakban?
Nincs kedvencem, de van egy mustársárga bőrkabátom, amit nagyon szeretek, mert kényelmes és a színével kitűnik a tömegből. - Sima
sál vagy cső sál?
Egyiket sem bírom igazán. - Milyen
illatokat szeretsz ősszel?
Ilyenkor nagyon szeretem a gyertyákat és a füstölőket, mert jó ha valami apró fény is van a sötét szobába. Illatnál nem vagyok válogatós, de szeretem azt aminek erősebb aromája van. - Melyik
a kedvenc forró italod?
A forralt bor. - Melyik
a kedvenc őszi ételed?
Nem tudom, mert évszaktól függetlenül mindent megeszek. De pl mostanában nagyon sok almát és szőlőt eszek. - Hordasz
úgy sálat, hogy bent is magadon hagyod?
Nem. - Előfordul,
hogy ilyenkor még napszemüveget hordasz?
Mivel alapból szemüveges vagyok, így én még nyári időszakba se hordok napszemüveget nem hogy ilyenkor. - Mi
az a három dolog, ami beugrik elsőnek, ha az őszre gondolsz?
Sötétség, eső, és a hideg idő. - Kávé,
tea vagy forró csoki?
Ha választani kell, akkor forró csoki. - Bakancs
vagy UGG csizma?
Nem igazán tudom mi az a UGG csizma, szóval maradok a bakancsnál, bár én inkább magas szárú cipőt hordok. Kedvencem egy sötét zöld, ami tipikus őszi.
2020. augusztus 1., szombat
⚽ Hello Augusztus! Tervek és minden más ⚽
A Blogzaholic oldalon két nagyon szuper Challenget is készítettek a lányok én pedig úgy gondoltam berakom mind a kettőt ide Ti pedig nyugodtan töltsétek ki, és csatlakozzatok Blogzaholic Instagramm oldalához. Az elkészült képeken pedig kérlek jelöljétek meg az oldalt.
Hamarosan jelentkezem. Ne felejtsétek: Az élet szép! Puszi Andrea.