⚽ Helyzetjelentés: felemás eredmények ⚽

Sziasztok!

Mivel vasárnap van, és végre, végre én is behoztam a lemaradásomat, és végre van időm, kedvem és erőm is írni újra jelentkezek a heti hírekkel, hiszen a két drága körül mindig van valami esemény....szerencsére.

Először kezdjük Stephannal, aki Romanal kezdi megtalálni a góllövő cipőjét. Az utóbbi négy mérkőzésen két gólt rúgott, és általában stabil kezdő volt a csapatban. Nagyon örülnék, ha maradna ez a jó formája, és egyre többször találna be. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a csapatnak, de Stephan önbizalmának is jót tettek ezek az eredmények.

Igaz, hogy a Bajnokok Ligájában 3-0-ra kikaptak, de ezt tudtuk, hogy a Madrid sokkal erősebb. Persze a szívem mélyén nagyon drukkoltam annak, hogy legalább csak egy gólt találjanak a Bernabéu stadionjában, ám ez nem jött össze. Kedden azért már egy sokkal jobb eredményt várok a fiúktól, mert a Plzen ellen kötelező. Én annak örülnék a legjobban, ha a Róma, csoportelsőként lépne tovább a B.L. következő szakaszában, de ha reálisak maradunk, csak a második hely jöhet szóba.

A Bajnokságban vegyes eredmények születtek, mert míg az Ac Milant legyőzte, otthon csak a döntetlenig jutott, majd a Nagy Ádámmal felálló Bologna ellen 2-0-ra kapott ki. Majd két szép győzelmet tudott behúzni. Szóval mondhatni ennél a csapatnál sosem tudhatjuk milyen lesz az eredmény a lefújás után.

Stephan mindkét gólja nagyon szép volt, örültem, hogy azt a mosolyt látom az arcán, amit úgy szeretek. Persze más kérdés, hogy a Chievo elleni meccsen nagyon mérges voltam rájuk, hiszen egy győztes mérkőzésen x-eltek le, és eresztették el a három pontot. A lényeget meglátjuk jövő héten, és mivel holnap Október, elérkeztünk a szülinapos hónaphoz. Ugyanis mindkét drága ebben a hónapban született. Igaz, egyik az elején a másik a végén, én pedig mindkét alkalomból egy külön részt szeretnék írni. Már vannak konkrét terveim, de ha van ötletetek, nyugodtan írhattok, hogy mi legyen benne, én pedig megpróbálom leírni, úgy, mint a legutóbbi Marco Verratti bejegyzésnél Számomra még mindig annyira hihetetlen, hogy Stephan ennyire fiatal. Az évek alatt sokat fejlődött, mint a tudása, és a stílusa is, utóbbi szerintem előnyére. A fociban még rengeteg mindent tartogat számára a jövő, és reménykedek benne, egyre több trófeát nyer, mint klub, mint pedig válogatott szinten. Jó helyen van a Rómába, de ha pár éven belül tovább állna, én akkor sem lennék szomorú, mert számomra mindig is az volt a fontos, hogy lássam úgy játszani, ahogy ő tud, és szerezzen sok találatot. Bár mostanában sokat gondolkozok azon is, hogy jó lenne mellé valaki, egy olyan lány személyében, aki mellett talán elkötelezhetné magát. Szeretnék látni róla olyan képeket, ahol látszik rajta mennyire szerelmes. Hiszen mindenkinek kell valaki, aki mindig ott áll mellette, és olyan szinten lehet önmaga, mint máshol nem. Aztán persze lehet, hogy van már egy nagyon-nagyon szerencsés lány, aki még nincs a nyilvánosság előtt, de a barátnőjeként tekinthetünk rá. Hogyha ez valakinek sikerül, akkor az egyik legszerencsésebb lánynak mondhatja magát. 

Térjünk most át Ibrára. Az 500. gól után kezd újra magára találni, és ez szerencsére nem csak rá, hanem az egész csapatra vonatkozik. Sigi Schmid leváltása/felmondása után, Dominic Kinnear vette át a srácokat, aminek meglett az eredménye, és a két legutóbbi mérkőzést győzelemmel zárták a fiúk. Mindkettőnél 3-0-as végeredménnyel. Zlatan mindkét mérkőzésen betalált. A mai napon kétszer is, ezzel pedig a 20. találatánál jár az amerikai csapatban. Annyira hihetetlen, hogy jövő héten lesz a szülinapja, és már harminc hét éves lesz!! Feltudjátok fogni? Egy ilyen remek játékos, és ilyen hatalmas fizikai képességekkel megáldott focista, akin nem látszik a kor. Mindig ámulok rajta, és csodálom is. 

A Galaxynak még három mérkőzése van hátra a rájátszásig, ahova a csapat nem valószínű, hogy bejut. Bár ha az eredményeket nézzük, csak egy pont a lemaradása a többiektől. Én nagyon bízom benne, hogy sikerül. Azon már meg sem lepődök, hogy felröppent egy újabb átigazolási pletyka Zlatanról. Most éppen az FF. Malmövel hozták újra szóba. Vagyis inkább ő hozta fel, mennyire jó volt neki ott játszani, és szeretne visszatérni majd oda. 

Bízom benne, hogy egy kis ideig marad még, és sikerül nekik bejutni és nem zúgnak ki ilyen hamar. 

Egy cuki pillanat volt nem rég, a Galaxy hazai mérkőzésén. Egy hét éves kislány Malea Emma ugyanis csodálatos hanggal adta elő a himnuszt, és még Zlatan is megdicsérte. Sőt a meccs után a kislányt méltatva, Twitterén őt nevezte meg a mérkőzés legjobbjának. A színfalak mögött Emma találkozhatott is vele. Ha van kedvetek nézzétek meg a videót, mert ez a kislány tényleg hihetetlen tehetséges. Zlatan arca pedig a végén..... mindent elmond. 

Szépséges napot és csodálatos hetet előre is! Csak pozitívan! 

Ha van ötleteket, írjatok nyugodtan, vagy ha szeretnétek fanfictionokat akkor is. Szívesen megírom. 

Szerdán jelentkezek egy szülinapi résszel, ami (ha addig nem változik) eléggé pikáns lesz. 

Millió Puszi Andrea. 

⚽ Fanfiction rendelésre: Marco Verratti ⚽

Sziasztok! Először is bocsi, hogy csak most lett kész ez a rész, de ezen kívül még két másik bejegyzésen is folyamatosan dolgozok, amiket szeretnék időben befejezni. Az egyik ugyanis határidős. Hozzátenném még sosem volt ilyen, hogy megígértem valamit, és ilyen későn lettem vele készen. Szóval bocsánat. Remélem tetszik Nektek ez a mini fanfiction. Jó olvasást kívánok hozzá. Sok puszi Andrea.

Marco:  A hatalmas veszekedés után szótlanul ültünk Laurával a római lakásunk ebédlőjében. Kisfiam szerencsére már a balhé kitörése előtt elaludt, így semmit nem vett észre csatánkból. Csak néztem feleségem arcát és még mindig kerestem az okokat hogy jutottunk el idáig. Egyszerűen hihetetlennek találtam, hogy az a nő, akibe beleszerettem, elvettem és hosszú évekig a gyerekem édesanyjaként tartottam számon egyik pillanatról a másikra kiszeretett belőlem, és olyanokat mondott egy hónappal ezelőtt, amire nincs bocsánat. Csak néztem barna szemeit, és dús haját, ami válláról omlott le, gondolataim pedig ezer felé cikáztak. A házasságunk haldoklott én pedig már nem akartam megmenteni. Amikor kiderültek az okok bennem is kihalt minden érzelem iránta. Minderre pedig egy véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetésnél jöttem rá. Sokkal korábban értem haza az edzésről, mikor Laura hangját hallottam, ahogy a barátnőjével trécsel. Megbújva a fal mellett álltam és minden szó ledöbbentett, ami arról szólt, hogy már nem tart elég jónak, és ha nem keresnék ennyi pénzt már rég lelécelt volna egy másik férfival, akivel hónapokig csalt. Fájt hallani a kemény szavakat, és fájt, hogy ezt éppen a legpletykásabb barátnőjével osztja meg. Amint lerakta a kagylót azonnal nekiestem, és bevallottam, hogy mindent hallottam. Az eset után rengeteget veszekedtünk, és pedig eléggé szenvedtem. Ám nem akartam egy percet sem egy olyan nővel együtt élni, aki félrelépve a szemembe hazudott, így a különköltözés mellett döntöttünk, és beadtam a válópert. Laura azonban nem akart válni, és bizonygatta szakított azzal a férfival, aki - mint megtudtam  - egy egyszerű csapos valamelyik bárban. A válogatott mérkőzés miatt utaztam Rómába, és reméltem kicsit nyugtom lesz tőle, de Laura utánam repült Párizsból, hogy helyrehozzuk, amit nyilván nem lehet. Talán csak azért volt jó, hogy idejött, mert a közelemen tudhattam kisfiamat, aki még csak négy éves. Nyilván hazudnék, ha azt mondanám nem akartuk megmenteni a házasságunkat, sőt. De minden utazás, romantikus vacsora, ajándék után az kattogott a fejemben, hogy vajon ha nem kapna tőlem semmit, akkor is ennyire teperne és kijárna a mérkőzéseimre, úgy, ahogy azt a kapcsolatunk elején tette? Sajnos ebben már kicsit sem voltam biztos.

- Akkor aláírnád végre azokat az átkozott papírokat? - Törtem meg újra a csendet, és egyre idegesebb lettem. - Csak egy aláírás kell és ennyi, felőlem akár vissza is mehetsz Párizsba. A fiam holmija marad, vele együtt. és...

- Tessék? - Ütközött meg szavaimon. - Ugye nem gondolod, hogy a gyerekemet nálad hagyom?

⚽ Köszöntő! ⚽

Sziasztok!

Mint látjátok kicsit átalakult a blog!! Ezt köszönöm Ninának! Egyszerűen csodálatos! Mivel a történet a negyedik évad után befejeződött a blogom is átalakult picit. Ez a változást pár hónapja már láthattátok is.

A blogon jelenleg a két focistáról hozok híreket, és egyéb érdekességeket Rólam.

Több menüpontot is találtok fent az új fejlécen, amelyikbe külön vettem a dolgokat:

• A Resta con me- nél olvashatjátok az egész történetet. Mint a 4 évad összes részét. 
• A Rólam menüpontban található egy kis bemutatkozás, hogy lássátok ki is vezeti ezt a blogot.
• A Heti helyzet-nél a híreket olvashatjátok, míg az Egyéb résznél a TAG-ek, kérdéssorok, pár személyes írás és díjak kapnak helyet.
• Az utolsó menüpont pedig a Más fanfictionok néven fut, és helyet kapnak a rendelésre írt történetek. 

Remélem sikerült eligazodni a blogomon, és örömmel követitek majd tovább, ahogy eddig is.

Hamarosan jelentkezek!

Sok puszi Andrea. 

⚽ Helyzetjelentés rólam: Az írás fontossága! ⚽

Sziasztok!!

Nem akarok több posztot pazarolni már erre, de most úgy érzem ezt az egyet még megírom, így munka témában.
A múlt hetem egész jól sikerült, és úgy gondolom, ténylegesen elfogadtam a mellőzött helyzetemet, hiszen sokkal könnyebb a dolog, ha nem szomorkodok, nem agyalok, csak egyszerűen mosolygok és bólogatok. Igaz, hogy voltak pillanatok mikor úgy éreztem jobb lenne elvonulni és jól kisírni magam, de aztán rájöttem nem lenne jobb, sőt inkább rosszabb. A kapcsolatom a többséggel nem változott, talán egyikőjükkel? Nem tudom igazából megmondani miért, és hogyan, de úgy látom ő teljesen másképpen viszonyul hozzám. Olyan kedvesebben, segítőkészebben, ami őszintén megmondva iszonyúan jól esik. A többséggel pedig úgy látom, ha megszakadok sem tudok jól elleni, ami belül eléggé fáj, de ez van. Persze nem azt mondom, hogy nincsenek a munkahelyen barátaim, de hát mégsem függhetek valaki nyakán, és nem terhelhetem a személyes problémámmal, hiszen másnak is vannak bajai. Sőt lehetnek olyanok is amiről nem tudok. De ezek a kapcsolatok nem annyira mélyek, és sokszor úgy szeretném ha legalább csak egyetlen egy olyan barátom lenne ott akivel tényleg mindent megtudnék beszélni.
Őszintén megmondva szeretem a munkám, és szeretek a gyerekek között dolgozni, mert az a sok szeretet amit tőlük kapok valamilyen szinten feltölt, és jókedvre derít. Amit hiányolok az csupán annyi, hogy még egy pici dicséretet sem kapok mindazért amit csinálok. De talán nem is várhatom el, hiszen azt nem sokan nézik munkának amit én annak vélek. A fáradság továbbra is fent áll, és próbáltam délután bevenni a gyógyszert, de az sem lett jobb, hiszen itthon is vannak teendőim. Szóval maradt a reggeli bevétel, és ha nagyon álmos vagyok akkor iszok egy kávét. Tudom, hogy ezt a munkát nem lehet érzelem nélkül csinálni, de megtanultam, hogy az ottani dolgokat nem veszem annyira véresen komolyan, és valamilyen szinten megtanultam felvenni a munka üzemmódot, ami már egész jól megy. Igyekszem nem érezni, nem beszélni sokat, és inkább arra gondolni, hogy ezt a napot megcsinálom és jövök haza. Minden nap így erősítem magam, és sokkal könnyebb. Sőt szerintem sokkal erősebb lettem, mint voltam eddig. Talán rám is fért ez a dolog, hiszen tényleg túl érzelmes és nagyon sírós vagyok/voltam.

Az írás rengeteget segít, és már többször mondtam, hogy akkor írok a legtöbbet, ha lelkileg nem vagyok jól. Most rengeteg ötlet van a fejemben, és rengeteget írok, de ez is kell ahhoz, hogy ne boruljak ki, hiszen mindig van olyan amit úgy érzek jó lenne megírnom. Legyen akár egy novella, egy blog bejegyzés, vagy egy sport hír. Ha pedig inkább ezen mélázok tényleg minden könnyebb, és nem fájnak azok amiktől amúgy tuti bedobnám a törölközőt.
Sokat gondolok azon, hogy újra elindítom a sportos oldalam, amit anno félbe hagytam, és nem is ment rosszul, csak idő hiány miatt muszáj voltam bezárni. Úgy érzem a blogomon vagyok teljes és őszinte, és itt senki előtt nem kell megjátszanom magam, és senkinek nem kell azt mondani, amit hallani akar. Hiszen ez vagyok én, aki szereti a focit, a két játékost, és mindig van valami történet a fejében. Egyszerűen imádok írni, és szeretem azt, ha készen van egy  fejezet, vagy egy bejegyzés, és átolvasva hátra dőlök, hogy na ezt én csináltam. Igaz, hogy másban nem vagyok kreatív, de az írásban eléggé, és ezt senki nem veheti el tőlem. A munkában sokszor viszek magammal füzetet, és ha van időm akkor írok, és elmélyedek a dolgokban. Jelenleg is több történeten dolgozok egyszerre, ami örömmel tölt el. Van két olyan amit határidőre fogok hozni, és van olyan amit még mindig tökéletesítenem kell.
Néha átfut az agyamon, ha mások tudnák mit gondolnának? Lehet persze hülyének tartanának, és nem vennének komolyan.... bár most sem vesznek komolyan....
Én nagyon komolyan veszem az írást, és legszívesebben a nap 24 órájában ezzel foglalkoznék. De úgy nyilvánosság elé nem nagyon merek kiállni, így marad a blogos csoport, és pár ember aki tud róla, pl: a családom, és néhány barátom. Ők pedig mindig pozitívan állnak ehhez, ami jól esik és ebből is erőt tudok meríteni.
Úgy gondolom tartozok magamnak annyival, hogy elhiggyem jó vagyok, és jól csinálom a feladataimat, és tényleg odateszem magam. Mert ha dolog van akkor én őszintén odaállok, és megpróbálom a 100%-ot nyújtani.
Bízom benne, hogy az elkövetkező hetekben ha nem is javul, de marad ez a helyzet, és akkor már tényleg boldog leszek, és elégedett.
Én napról- napra keményebb leszek, és vidámabb.

Hamarosan jelentkezek, vigyázzatok magatokra!
Szép hetet Nektek! Sok puszi. Andrea.

⚽ #zLAtan500 ⚽

Sziasztok!

Őszintén megmondom nem terveztem ezt a posztot, de mikor reggel megjöttek az esti mérkőzés értesítései rájöttem erről egyszerűen írnom KELL! Mint már az előző posztba is jeleztem, Zlatan nagyon közel van az 500. góljához, amit végre sikerült meglőnie. Tegnap ugyanis a Toronto ellen betalált, én pedig annyira, de annyira boldog és büszke vagyok! Az eredmény viszont eléggé siralmas. (5-3).

Mindig is mondtam, hogy Ibrát már az Ac Milanos korszak óta szeretem, és igyekszem figyelemmel követni a pályafutását. Bár én nem csak a gólokra emlékszek hanem azokra a percekre amiket személy szerint utána éreztem. Volt sok amit tényleg megkönnyeztem, és volt olyan aminél ugráltam mint egy kisgyerek, és volt olyan aminél szinte csodálkoztam, hogy ez mégis, hogy ment be a kapuba?
Számomra ő az a játékos akit nem csak kedvelek, de valamilyen szinten példaképnek tartok. Egy olyan környékről jött ahol a fociban találta meg a kitörési lehetőséget. A szülei elváltak, az apja alkoholista volt, és az édesanyja három műszakban dolgozott, hogy elbírja tartani őt, és a testvéreit, akikkel szoros a viszonya. Volt, hogy nem volt mit enniük, hiszen az apja inkább sörrel tömte meg a hűtőt, mint normális étellel. Ő mégis bízott magában, és elérte az álmait. Talán ez a mentalitás az amiért csodálkozva nézek rá, és elismerem ezt a hatalmas tudást.
Sokan csak egy arrogáns idiótának gondolják, de ha jobban utána olvasunk, és megnézünk vele pár interjút akkor kiderül, hogy ez nem igaz. Sőt, egy olyan ember aki már több mint tíz éve együtt van a feleségével, és aki két fiú édesapja. Példa értékűnek tartom a családi életét, hiszen soha nem volt botránya, és sosem lépett félre senkivel. Nyilván kerültek elő olyan képek amik kicsit kompromittálóbbak lehetnének, de nem hinném, hogy Helena mellett Zlatannak más kéne, hiszen ez a nő még 48 évesen is gyönyörű. Hiába a fiatalabb férj edzésben tarja.  😁
A motivációs videói egyszerűen fantasztikusak, és nagyon sok bajban átsegítettek. Főleg mikor a kórházi ágyban feküdtem. Emlékszem mikor lesérült egy világ omlott bennem össze, és csak néztem ki a fejemből a könnyeim között, hogy mégis miért nem kel már fel, és miért nem folytatja tovább a játékot?? Nem is értettem hirtelen mi  történik, és mit keres mellette az orvosi stáb? Mikor pedig kijött, hogy mennyire súlyos a sérülése napokig én is rosszul éreztem magam. Szinte mindennap néztem a híreket, az Instagram oldalát, és minden olyan forrást ahol csak egy pár sort is írtak róla. Persze legbelül azt vártam, hogy ő kommunikál a rajongókkal, és ő mondja el mi volt. Egy hónap bizonytalanság és kiakadás után szerencsére erre is sor került, és emlékszem siettem melóba, és a férjem már akkor korábban járt dolgozni mint én. Bekapcsoltam a wifit, és jött tőle egy üzenet amibe elküldte Zlatan Instagrammját, ahol végre kirakott egy új posztot. A szöveg pedig nagyon cuki volt Manótól: " Hogy jól induljon a heted". Máig emlékszem, mennyire boldog lettem ettől, és egy hatalmas kő esett le a szívemről, hogy végre jól van, és nem fogja feladni.
Mert Zlatan SOSEM ADJA FEL! Néha nagyon szeretném, ha nekem is legalább fele ekkora önbizalmam lenne, de igyekszek tanulni tőle, és ha rossz is, magamba tudatosítom NEM ADOM FEL!
Nyilván álszent lennék, ha csak azt írnám, hogy a foci tudása miatt szeretem, hiszen remek pasi, aki ennyi idősen is (36) hihetetlenül izmos, és erős testalkatú. Nagyon szépek a szemei amikben mindig megvan az a csillogás amit imádok. Amikor pedig mosolyog a kedvem is jobb lesz, és ha hangját hallom megnyugszok. Sosem jöttek be a barna szemű pasik, hiszen a férjemnek is csodálatos kék szemei vannak, és ha megnézzük a két férfit teljesen más a kettő. Nyilván való, hogy imádom a férjecskémet, hiszen nála kedvesebb, és édesebb pasival sosem találkoztam. Elviseli ezt a hatalmas rajongásom, és támogat a blogomnál is. Sőt egyszerűen MINDENBEN mellettem áll, én pedig szerencsésnek érezhetem magam, hogy Ő van nekem, mégis Zlatan egy különleges helyet foglal el a szívembe. Még sosem találkoztam vele,de biztos vagyok benne, hogy az Angyalkám segíteni fog ebben, és látni fogom őt! Akkor talán elmondhatom mennyi mindent jelent is Ő nekem!

Most pedig úgy gondolom itt az idő, hogy megmutassam Nektek az én top 10-es listámat, ami a számomra legjobb Zlatanos videókból áll. Helyet kapnak benne interjúk, gólok, vicces pillanatok és egyéb.

10. Ezt a videó egy James Corden showban készült, és egyszerűen imádom. Zlatan egy cirkuszi jóst játszik, aki -természetesen- mindenben a legjobb! Nagyon vicces az egész, a vége pedig hatalmas.

9. A következő egy interjú amit Manchesteres időszakában készített vele Thierry Henry. Vannak komoly dolgok, de azért itt sem maradhatnak ki az Ibrás beszólások, és mikor Pogba bejön a vége felé az csúcs. Egy perc alatt leoltotta szegény Francia fiút.

8.  Ez a videó azért is a kedvencem, mert nagyon aranyos, és olyan közvetlen. A lányok teljesen úgy viselkednek ahogy szerintem én is viselkednék. A másik pedig, hogy itt látszik milyen borzasztóan magas, és milyen jó kiállású. Amúgy sosem tűnik fel, de itt elég durván szembe ötlő. Szerintem kb én is akkora vagyok magasságban, mint a lány aki a találkozót nyerte. Nagyon édes, ahogy lenéz rá, és ahogy a csajszi is mondja mindig mosolyog!!

7. Ez a videó azért is tartozik a kedvenceim közé, mert látszik rajta mennyire emberi is Ő! Van pár Zlatan mezem, de igazán örülnék annak, ha tőle kapnám meg, a saját kezű aláírásával.

6. ... és igen, azért tud ő durva, és kemény is lenni. Sőt vannak eléggé komoly belépői. De hát ez is hozzátartozik a stílusához. Talán ezek miatt is alakult ki ez a rossz fiús hírneve. Mindenesetre úgy vélem amióta elmúlt harminc sokkal komolyabban veszi ezeket is, és már kevésbé balhézik a pályán.

5. Az a híres Svéd- Angol mérkőzés, ahol élete gólját rúgta. Egyszerűen csodálatos volt, és a vége... hmm... imádom. 💗

4.  Ez a videót azért is kedvelem, mert számomra nagyon érzelmes az egész. Nagyon emlékszem, hogy az ünnepséget anno a férjemmel néztem végig, streemen, és kb végigkönnyezem az egészet. Főleg mikor bejött és ténylegesen elbúcsúzott a csapattól. Mivel teljes zárlat volt, és akkor még nem tudtam, hogy a következő állomása Manchester lesz, nagyon tartottam tőle, hogy nem marad Európában. Mikor megrúgta a gólját a gyerekei befutottak hozzá, ő pedig annyira boldog volt.

3. Természetesen az Ac. Milanos korszak elmaradhatatlan lenne erről a listáról, hiszen ott szerettem meg őt igazán. Vicces, mert mikor a csapatba került iszonyatosan utáltam...sőt, úgy voltam vele, hogy jaj egy balhés Svéd idióta, aki a Barcából elmenekült az edző miatt, és nyilván csak a fetrengéshez, meg a hisztihez ért. De ahogy egyre többször eredményes volt, és egyre jobban beilleszkedett a csapatba kezdtem nagyon-nagyon megszeretni, és akkor jöttem rá, milyen remek játékos, és nem utolsó sorban milyen őrületesen jó pasi. A szívem mélyén még mindig reménykedek benne, hogy egyszer visszatér Milánóba, és valami szerepkörbe fog dolgozni a csapatnál.

2. ... és a sérülés utáni visszatérés, ami nem maradhat le a listáról. Számomra egy borzasztó érzés volt, mikor aláírt a csapathoz, és nem értettem miért ment éppen oda, mikor annyi jó csapat van Európában. Komolyan mondom mikor megláttam az Instagrammon még sírtam is. Féltem, hogy nem tudom majd követni a karrierjét, és féltem, hogy soha többé nem látom majd játszani. Persze ez sokszor most is fent áll, de azért nem annyira rossz a helyzet, mint amire számítottam.  A debütáló mérkőzése pedig szinte csodával felérő volt. A csapata vesztésre állt, ő pedig nem is volt a kezdőben. Aztán beállt, és két hihetetlen gólt rúgott. Ez volt az első találata a műtéte óta, és látszott rajta mennyire boldog, és megkönnyebbült. Én is nagyon boldog voltam, és akkor fogadtam el, hogy jó, legyen L.A, ahol már a 500. gólját is megrúgta, én pedig ooollyan büszke vagyok rá!

1..... és a videó amiből rengeteg erőt merítek, és ami már olyan sokszor átsegített a nehézségeken. A férjem, a családom MINDIG mellettem áll, de nem terhelhetem őket a problémáimmal mindig, így inkább megnézem ezt és jobb esetben kisírom magam, felállok és mosolyogva megyek tovább.

+1. Az a bizonyos 500. találat:

Köszönöm, hogy megnéztétek a bejegyzésemet. Remélem Zlatan továbbra is termelni fogja a gólokat, és továbbra is jó formában fog játszani. Bízom benne, hogy csapata is rátalál a nyerő útra, és a következő mérkőzésből már győztesen kerül ki.

További szépséges napot kívánok Nektek! Hamarosan jelentkezem, sok puszi Andrea.

⚽ Helyzetjelentés: Mi van velem és a fiúkkal? ⚽

Sziasztok!!

Végre újra van erőm írni, és bár nem mondanám, hogy minden csupa rózsaszín azért így a második hét végére talán körvonalazódik a munka, és az, hogy milyen lesz az évem. Amitől féltem szerencsére nem következett be... helyette egy sokkal rosszabb, de már azon is túltettem magam. Elhatároztam nem akarom, hogy a munka tönkretegye az egészségemet, és nem fogom idegesíteni magam olyanok miatt amiről tudom nem tehetek,  és nem tudok változtatni. Viszonylag a csajokkal is tudok értelmesen beszélni, és talán az én nézőpontom is változott, de igyekszem aktívabban részt venni a velük való kommunikációban. Persze továbbra sem érzem közéjük valónak magam, de már nem látom ezt annyira tragikusan. A munkamegosztásról inkább nem mondanék semmit, mert van pár dolog, amit megint én csinálok, de úgy fogom fel, hogy biztos ebből is tanulok majd. Bár a héten sokszor kisegítettek, ami őszintén meglepett, de jól esett. Nem mondom, hogy könnyű, és nem mondom, hogy jó, de ez van. Sokszor vagyok fáradt, amik az új gyógyszerek miatt lehetnek, de tudom, én nem adhatom fel, és nem lehetek gyenge. Való igaz az érzéseimet még mindig nem tudom eltitkolni, és sokszor vesz elő a sírás olyankor is amikor nem kéne. Őszintén megmondva jó lenne pár emberrel tiszta lappal kezdeni, (főleg, hogy nem tudom min siklott ki a viszonyunk), de félek eléjük állni és elmondani az igazi érzéseimet. Hiszen lehet nem is hallgatnák meg, és ha talán mégis, azt hinnék nem igaz. Mindig úgy gondoltam nem akarok senkivel rosszban lenni, sosem kívánok másnak rosszat, és sosem voltam irigy senkire. Mindenkinek vannak bajai, és gondjai, amit a gyerekek mellett igenis kötelesek vagyunk eltitkolni, hiszen mégis mit érezne egy kisgyerek ha látná, hogy a nevelője, vagy aki vigyáz rá szomorú?  Már csak a keresztfiamból is tudom, hogy ez nekik is rosszul esik. Egy gyereknek pedig nem mondatom, hogy összebalhéztam a kolléganőmmel, vagy a férjemmel, vagy bánt, hogy megint nem vagyok terhes. Főleg, hogy nincs is hozzá közük. Igyekszem tehát pozitívan venni az akadályokat, és erőt meríteni apró dolgokból. A héten pl sok olyan dolog volt ami nagyon pozitívan ért ( a sok negatív mellett) és nem számítottam rá, de borzalmasan jólestek. Legyen akár egy segítség, vagy egy őszinte beszélgetés. Szóval úgy gondolom ezekből a dolgokból kell erőt merítenem akkor, ha nehéz napjaim vannak. Mindenesetre annak továbbra is örülök, hogy én kísérhetem a gyerekeket úszni, hiszen ott legalább fontosnak érzem magam. A három csoport pedig nagyon aranyos, és szerethető gyerekekből áll, a negyediket pedig már régóta ismerem, és ők vannak hozzám a legközelebb. Velük két teljes évig dolgoztam, és őket tudom a legjobban kezelni. Kicsit sajnálom is, hogy már nem vehetek aktívabban részt a napjaikban, de ezt a változást is megtanultam kezelni. Ami a legfontosabb, és ami rengeteget segít az, hogy újra elkezdtem Angyalkázni. Lehet, hülyeségnek gondoljátok, de hiszem azt, hogy vannak segítőink, akikhez fordulhatunk kéréssel, panasszal, és én mostanában nagyon sokat "beszélgetek" az enyémmel. Ma is kaptam tőle jelet, és biztos vagyok benne, hogy mellettem áll a nehéz időkben is. Minden este kimegyek a teraszra, és elmondom neki a dolgokat ( persze magamban), és a végén megköszönöm, ha valami jó dolog történt velem. Még akkor is, ha csak ez egy jelentéktelen apróság. Szerintem ti is kipróbálhatjátok, mert higgyétek el, tényleg segít átlendülni a hatalmas mélypontokon.

De most térjünk a fiúkra, hiszen annyira elcsúsztam, hogy sok minden van ami lényeges, én pedig nem is írtam le Nektek!

Nemrég volt az Ac Milan- As Roma mérkőzés amit nagyon vártam. Őszintén megmondom mindig nagyon furcsa érzés úgy leülni a televízió elé amikor szívem szerint mindkét csapatnak odaadnám a győzelmet. Nyilván Stephan miatt kicsit drukkoltam a Rómának, másrészt az Ac Milan a kedvenc csapatom, amit sosem cserélnék le semmiért. Büszkén vállalom, hogy több éve ennek a klubnak szurkolok, hiszen remek játékosokból áll a csapat, akik remélhetőleg évről- évre csak jobbak és jobbak lesznek. A Romat Stephan miatt kedvelem, és bíztam benne, hogy betalál. Sajnos nem volt kezdő, ami kicsit csalódást jelentett, de szerencsére a félidőbe beállt, a kis drága, és bár voltak helyzetei a kapuba nem talált be. A mérkőzésen előkerült a videó bíró is, ami által jó és rossz döntések is születtek. Az eredmény amúgy 2:1- lett az Ac. Milan javára. A két hétben voltak válogatott mérkőzések, hála az új sorozatnak ami a Nemzetek Ligája néven fut. Stephan nem került be a válogatottba, amit nem is értek, és bár oké, nem alapkezdő a csapatba, de még mindig úgy gondolom, hogy igenis megérdemelné, hogy magára húzza a válogatott mezét. Ő egy nagyon jó játékos, aki bármikor képes a kapuba találni. Reménykedek benne, hogy a B.L.-ben majd több szerephez jut, és nagyon ügyes lesz.
Apropó B.L. a Róma a G csoportba került, és olyan ellenfelek ellen fog pályára lépni, mint a Real Madrid, a CSZK Moszkva vagy a Viktoria Plzen. A legelső mérkőzését szerdán kezdi meg a csapat, a tavalyi Bajnokok Ligája győztes Real Madrid ellen. Eléggé necces lesz, de remélhetőleg Ronaldo nélkül a Real sem fog olyan játékot mutatni amit elvárnánk tőlük. Nyilván nem azt mondom, hogy fényes győzelemben bízok, és talán itt még a 2-1-es vereséget is elviselném. A másik két csapatot nem ismerem, szóval nem annyira tudok véleményt alkotni róluk, de nem érzem verhetetlennek egyiket sem, így a bizalmam a Róma előtt teljes. Jó lenne tovább jutni a csapatnak, és nem az őszi idényben kizúgni a Ligából.
A következő mérkőzés amúgy Chievo ellen lesz, ami most vasárnap kerül megrendezésre.
A FIFA ebben az évben is kijött, és nyilvánosságra hozta a kártyáit, amin minden játékosnak megvan a száma, amik az egyéb erősségből jönnek össze. Mint pl: passz tudás, gyorsaság, védekezés és egyéb. Ez a szám Stephannal jelenleg 81.-es, ami szerintem nagyon szuper, bár a játékban nem találták el az arcát. Szerintetek?



Zlatanról nem meglepően újra több hírrel tudok jönni, hiszen körülötte egyszerűen mindig történik valami. Hirtelen nem is tudom hol is kéne kezdenem, de legjobb lesz, ha sorra vesszük a két hét eseményeit. Először is a Galaxy nem menetel valami fényesen, és még mindig nem értem ezt az Amerikai bajnokságot, szóval fogalmam sincs, hogy bejutnak- e a rájátszásba, vagy az mikor indul, de ilyen eredményekkel nem lesz egyszerű a helyzet.
Az 5-0-ás zakót, követte egy 1-1-es eredmény, ahol Zlatan gólt tudott szerezni, de még mindig nincs meg az 500. találata. A legutóbbi meccsen pedig 6-2-re égtek, és bár rengeteg helyzete volt egyiket sem tudta gólra váltani. Úgy látom mivel közel ez a hatalmas szám egyre nagyobb a nyomás rajta, és egyre jobban akarja ezt a 500. gólt. Emiatt eléggé feszült, és ideges. Sokat magyarázkodik, kiabál és pufog. Jobb lenne, ha azt a játékát játszaná amit tud, és nem görcsölne rá ennyire az eredményre. A következő mérkőzést Vasárnap játsszák, a Toronto csapata ellen, és örülök, hogy ő is ott van az utazó keretben. A meccset sajnos semmi nem közvetíti, de úgy vagyok vele, hogy ha találok egy jó streemet akkor fent maradok és megnézem. A kezdés hajnali fél2- lesz. A legutolsó találkozón amúgy történt egy elég durva eset, ugyanis összefejelt egy játékossal, és nagyon csúnyán megsérült a füle. A videón, amit visszanéztem szinte sokkoló volt, hogy folyt a vér a fején, és a hófehér meze szinte pirosba váltott át. Szerencsére nem volt maradandó a sérülés, és egy cuki turbánnal, és
mezcserével megoldották a problémát. Nagyon- nagyon jó volt látni, hogy levette a felsőjét, és úgy szaladt átöltözni.
Továbbra is a Samsung  és a Volvo reklámarca, és a héten két kisfilmmel is kijött. Mindegyikben cuki, és nagyon magát adja.  Másik örömhír, hogy hamarosan új könyvet dob a piacra, ami a Jag Ar Fotboll néven fut majd, és Október 8.-án kerül a polcokra.

Sajnos fogalmam sincs, mikor fogják magyar nyelvre lefordítani, de bízom benne, hogy nem sokat kell várni rá. A helyzet az, hogy viszonylag kevés nyelven lesz először, és ezek közül még az angol sincs ott. De ha jól tud valaki akkor elolvashatja Svédül, Dánul, Finnül, és lefordítva elküldheti nekem. 😆 Az előző könyve Milánóval fejeződött be, és biztos vagyok benne, hogy szó lesz benne a PSG-s, és Manchester Unitedes időszakról is, olyan igazi Zlatanos módban. Ám amire a legjobban kíváncsi vagyok, hogy a sérülést ami majdnem véget vetett a karrierjének, hogy élte meg. Biztos vagyok benne, hogy a sok vicces történet mellett, azért komoly dolgokról is olvashatunk majd benne.
A napokban amúgy újra előjött egy csapatváltás híre, amit mikor elolvastam azonnal az jutott eszembe: Ez megint nem tud a fenekén maradni??!!!! Hiszen szinte most írt alá a Galaxy-hoz, és máris menne tovább? Értelmetlennek tartanám, hiszen imádják Amerikában és ő is szeret ott élni. Talán a családja is jól beilleszkedett, a fiúk is jó suliba kerültek, így nem is értem miért menne máshova?  Ami pedig felröppent az egyenesen nevetséges. A hír alapján Zlatan nem töltené ki a 2020-ig szóló szerződését, hanem egyenesen Egyiptomig repülne, hogy a Pyramids Fc-nél folytassa karrierjét. Remélem ez tényleg kacsa, és marad ott ahol szeretik, és végre meglövi már az 500. gólját, és megnyugszik!!

Bízom benne, hogy örömmel olvastátok a híreimet. Ígérem megpróbálok sűrűbben jelentkezni, és a jövő héten megírni a rendelésre kért Marco Verratti részt is. A másik blogomhoz is igyekszek a hétvégén új fejezetet kirakni, hiszen van számotokra egy meglepetésem is. Készülök még egy TAG-el is, amit már rég óta szeretnék megírni, és készülőben van egy különleges Zlatan szülinapi külön rész is.

További szépséges hétvégét kívánok Nektek, és csak pozitívan!
Puszi: Andrea.

⚽ Helyzetjelentés: Kiöntöm a szívem. ⚽

Sziasztok! Mint tudjátok, kezdődik a suli, és bár mi már két hete bejárunk, holnap elindul egy újabb kemény év. A múlt évem eléggé katasztrófa volt, és hiába is imádom a munkámat/ a gyerekeket egyszerűen pár emberrel nem tudok kijönni, és ez bármennyire is rosszul esik muszáj elfogadnom. Sokszor érzem egyedül magam, és kirekesztettnek, ami lehet, csak az én fejembe van így, de egyszerűen nem tudok szabadulni tőle. Minden nap úgy kelek fel, hogy az az elvem, hogy túlélni és hazajönni. Iszonyú nehéz, és ez miatt már két hete alig alszom este, nappal fáradt vagyok, sokszor csak úgy elsírom magam, gyomorgörcseim vannak és folyamatosan a munkán kattogok. Ez miatt a posztolás sem úgy alakul, mit szeretném. Hiába is kezdek el egy részt a blogommal, mindig odajutok, hogy eszembe jut a jövő év és vége. Újra egyre sűrűbben dohányzok, pedig tudom, hogy ez is befolyásolja a teherbe esést, mi pedig már nagyon szeretnénk babát a férjemmel. 

A helyzet az, hogy négyen vagyunk Ped. Asszisztensek és nem tudom mi történt, de valami oknál fogva tavaly elromlott a viszonyunk, amit mai napig nem értek. Oké persze én is befelé fordulós vagyok sokszor, hiszen ha lyukasórám volt, inkább felraktam a fülhallgatót és csak írtam, míg ők beszélgettek. Hozzátenném, engem baromira nem érdekel sokszor az, amiről ők beszélnek, mégis mikor éreztem, hogy baj van igyekeztem elhagyni az írást és kedvesebb lenni velük. Én múlt évben is kedves voltam év elején, holott akkor is megszívattak. A dologban az a legjobb, hogy mindhármukat tolják, és sokkal előnyösebb helyzetbe vannak, mint én, ezért úgy vannak vele, ők mindent megtehetnek. Nem érnek be időbe, sosem képesek takarítani, és sorolhatnám. Pedig aki osztály mellett áll, annak nem nyolc után tíz percekkel kéne bevágódni! A kuli melót én csinálom, holott minden vágyam, hogy én is beüljek órára, és segítsek a gyerekeknek, vagy egy stabil osztály mellett legyek. De mivel én sosem nyaltam be senkinek derékig, ez lehetetlen. Jaaa és nem is fogok!  A nyáron sokat agyaltam a munkahely váltáson, de mivel kisvárosban lakok, nincs sok lehetőség, és ami jó lenne az is másfél óra busz út. Egyszerűen úgy érzem, tehetetlen vagyok, és ez az egészségemre is negatívan hat! A szívbetegségemből kiindulva van rehabilitációs kártyám, és elvileg csökkentett munkába kéne legyek, de én ezzel sosem pedáloztam, és nem is fogok, mert még akkor is álom a sarat, ha úgy érzem, mindjárt elájulok. 

Bár sokszor éreztem azt, hogy nem vagyok alkalmas a munkára, de szerencsére erre rácáfolt a főnököm, mert már annyira kész voltam idegileg múlt héten, hogy megkérdeztem: Rosszul végzem a munkám? Ő meg azt mondta, nem, és még sok más dolgot, amiből kicsit erőt merítettem. De ez sem tartott hosszútávon és most megint ott vagyok, ahol eddig. 

Még sosem féltem ennyire az évkezdéstől, és az öt év alatt sosem éreztem ennyire kilátástalannak a helyzetemet. 

Egyedül a magánéletem az ahol rendben van minden, hiszen a férjem mellettem áll, és akkor sem akad ki, mikor már 10x-re sírom el magam, és érzem, hogy rengeteg szeretetet kapok tőle. 

Mikor tavaly előhozakodtam ezzel a dologgal a lányoknak, azt mondták csak képzelem, és nem így van, hiszen egy csapat vagyunk. Csak sajnos én egy olyan csapatba játszom, ahol utálom a csapattársaimat. De mégis muszáj velük "játszani", de tudom, amint lesz egy jobb lehetőség azonnal pattanok. 

A bloghoz annyit, hogy tervben van egy Verratti fejezet, és még egy heti összefoglaló, amit ha lesz elég erőm, este meghozok. A másik blogra is próbálom összehozni a következő részt, de nagyon nehéz, hogy nem tudok ellazulni rendesen és arra koncentrálni, amit igazán szeretek... az írásra. 

A Manó mindig azt mondja, hogy ne adjam fel, de tényleg nem tudom, meddig bírom még. 

Ha minden jól megy, hamarosan jelentkezem, és kívánok nagyon jó évet, és sok örömöt a tanulásba/ munkába! 

Puszi Andrea.