3/35 ⚽️ Mire elég egy bocsánatkérés? ⚽️

Zlatan:

Egész jó volt a buli és örültem, hogy Lili is kezdett feloldódni. Szerettem volna, ha belecsöppen ebbe a világba, hiszen ha velem van, ezeken az eseményeken gyakran kell részt vennie. A nagyfőnökkel beszélgettem mikor Lilire terelődött a szó.

- Mindjárt szólok neki. - Mondtam és tekintetemmel kutatni kezdtem, de sehol nem láttam. - Megkeresem és szólok neki. - Álltam fel a székből és a csajok felé indultam. - Nem láttátok Lilit?

- Azt hiszem mosdóba indult, bár már régóta bent van. - Nézett fel rám Pogba barátnője.

- Köszi, a lentibe?

- Igen. - Bólintottak egyszerre én pedig elindultam a folyosón. A mosdóhoz érve öklendezések hangját hallottam, majd pár perc múlva a ház ura lépett ki eléggé furcsa állapotban.

- Jól vagy? - Érdeklődtem. - Segítsek valamit?

- Már így is eleget segítettél. - Vetette oda mérgesen, és kicsit imbolyogva került ki. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, és mikor újra megtántorodott utána kaptam.

 - Wayne inkább ülj le! Hozok egy kis vizet.

- Fejezd már be a pátyolgatást! Nem vagyok egy kibaszott gyerek, aki segítségre szorul! - Mordult rám, ami a hirtelen bekövetkező csendben eléggé hangosnak bizonyult. - Hagyj békén, és húzz vissza a medencébe, vagy ahová akarsz!! - Nézett rám, és tekintete szikrákat szórtak felém. - De tudod, minek örülnék a legjobban? Ha eltakarodnál oda ,ahonnan jöttél! Miért kellett neked pont ide jönnöd? Azért, hogy szét bazd azt, amit én felépítettem? Milyen jogon jössz te ide és rombolod szét a csapatomat?

- Wayne mi a probléma? - Jött oda Blind majd egymás után a többi fiú.

- Semmi! Hagyjatok békén! Élvezzétek a bulit! - Szólt és ekkor sírást hallottam kiszűrődni az egyik szobából. Azonnal felismertem Lilit.

- Ez meg ki? - Nézett rám kérdőn Paul és a résnyire nyitott ajtó felé indult.

- Majd inkább én. Azt hiszem Lili az. -  Állítottam le, és félve nyitottam be a szobába, míg a többiek segítettek Waynek arrébb állni, aki eléggé megbántott a szavaival, de igyekeztem Lilire koncentrálni.

- Kicsim itt vagy? -  Kérdeztem és furcsa volt ez a sötét a fény után. Egyedül a kinti lámpák fénye világította meg a szobát, aminek közepén szerelmem ült a földön. Lábait felhúzna kuporgott és sírt. - Kicsim mi a baj? - Térdeltem le elé, és mintha egy álomból ébredt volna, rám emelte tekintetét.

- Zlatan én... sajnálom. - Suttogta és nem tudtam miről van szó.

- De mit? Mi történt kicsim? - Kérdeztem és hangom nagyon rémülten csengett. - Valaki bántott vagy, mi történt? Miért bújtál el ide?

- Mert... én...csak....

- Lili valaki olyat mondott, ami bántó? Esetleg az egyik lány? Ha igen mondd meg, és alaposan helyre rakom.

- Nem, nem. - Rázta a fejét és könnyei újra eleredtek.

- Akkor mi a baj?

- Nem mondhatom meg, és kérlek, vigyél haza! - Bújt hozzám és úgy kapaszkodott belém, mintha attól féle elszakít minket valami.

- Jó, de ha hazaértünk elmondod?

- Nem, nem tehetem.  - Állt fel és nem értettem mi történhetett. Egész végig semmi baja nem volt. Sőt nagyon jól érezte magát. A lányokkal is kijött és sosem láttam, hogy egyedül lett volna. Mégis ki bánthatta meg? Kisegítettem a szobából és miután elköszöntünk Coolentől elindultunk haza. Egész úton egy szót sem váltottunk, és fájt látni, hogy barátnőm szeméből folyamatosan peregnek a könnyek. Még így is annyira gyönyörű és törékeny volt. Mindentől megakartam védeni és nem akartam, hogy szomorú legyen. Lehúzódtam az út szélére, és neki szegeztem a kérdést.

- Lili mi a baj? Nem csinálhatod ezt! Jogom van tudni.

- Zlatan ne kérj tőlem ilyet, kérlek. Nem mondhatom el, mert ezzel nagy baj okoznék.

- Édes nekem mindent elmondhatsz. - Fogtam meg a kezét. - Megígérem, hogy senkinek nem mondom el, de nem tudok segíteni, ha nem beszélsz.

- Fogd már fel, hogy NEM! - Csattant fel.

- Jó, de az gondoltam, hogy nincsenek titkaink egymás előtt. - Vetettem oda és indítottam a kocsit. Amilyen gyorsan csak lehet hazaakartam érni és kialudni ezt az egészet. Hazaérkezésünkkor Lili azonnal a fürdőbe indult és megengedte a vizet. Újra sírt én pedig újra tehetetlenül álltam a történtek előtt. Mégis mi a jó fene történhetett, ami ennyire kibuktatta őt? Talán valamelyik lány mesélt valamit rólam? Lili mindig is féltékeny típus volt, így könnyen elhiheti még a legkisebb pletykát is. Mikor már több mint fél órája bent volt,  úgy gondoltam beviszem a hálóruháját. Benyitottam hozzá és a látvány szíven ütött. Csak némán meredt maga elé, smaragd szemei pedig vörösek voltak a sok sírástól.

- Kicsim ideje lenne aludni! Gyere jó? Kialszod magad és holnap könnyebb lesz.

- Én még nem vagyok elég tiszta!! Még mindig rettentően koszos vagyok. - Suttogta.

- Nem, már szinte vörös a bőröd a sok suvickolástól. - Vettem ki a szivacsot a kezéből. - Gyere, ki kérlek! Öltözz fel, én pedig addig csinálok egy nyugtatót teát.

- Nem kell tea és a segítséged sem kell! Egyedül is megtudok fürödni! - Mondta és újra suvickolni kezdte a bőrét. Úgy gondoltam nem hagyom magára, majd levetkőztem és beültem mögé a kádba. Örültem, hogy nem akar elhúzódni tőlem. Fejét a mellkasomnak támasztotta és halkan így szólt.

- Ne haragudj rám Zlatan! Elrontottam a bulit, pedig nem is akartam.

- Nem rontottál el semmit Lili!

- Mondanál nekem valami a saját nyelveden? Akármit csak ne értsem. Csak a hangodat akarom hallgatni és semmire se figyelni.

- Jó, de miért nem megyünk ki? Kezd elhűlni a víz. - Ajánlottam mire megrázta a fejét.

- Még mindig piszkosnak érzem magam Zlatan. Kérlek, mesélj valamit Svédül.

- Jó. - Sóhajtottam majd magyarázni kezdtem arról, hogy mennyire szeretem és, hogy hogyan képzelem el a jövőmet vele. Kicsit még jól is esett, hiszen megosztottam ugyan vele a terveimet ő mégsem  értett belőle semmit. Már majdnem félórája meséltem mikor egyenletes szuszogást hallottam. Lili elaludt rajtam, ami nem volt jó dolog. A víz már eléggé hideg volt, így óvatosan kiszálltam mögüle majd kiemeltem a kádból és az ágyra raktam. Egyszerűen csodálatos volt. Életem szerelme, akinek mindenképpen megakartam fejteni a titkát. Reméltem erre holnap sor kerül majd ennek reményébe hajtottam álomra a fejem.

Lili: A decemberi napfény pimasz sugara, majd friss kávé illat keltett fel álmaimból. Felültem az ágyon és a tegnapi napon gondolkoztam. Újra bevillant Wayne vágytól fűtött tekintete, és undorító alkoholos lehelete. Szinte éreztem bőrömön érintését, és a kávé illatot átvette az agyamba elraktározódott alkohol és izzadságszag, ami a férfiból áradt. Gyomrom azonnal felfordult és a mosdó felé szaladtam majd kiadtam tartalmát. Megint mocskosnak éreztem magam így beálltam a zuhany alá és dörzsölni kezdtem magam. Nem tudom mikor kerültem ágyba, de hálás voltam, hogy Zlatan nem kényszerített semmire, sőt mikor kértem még mesélt is azon a nyugtató hangján, amit annyira imádok.

- Jó reggelt kicsim. - Lépett be hatalmas mosollyal az arcán. - Főztem kávét és csináltam reggelit. Jobban érzed már magad?

- Nem igazán. - Vallottam be szomorúan miközben kiléptem a kabinból.

- Még mindig nem mondod el mi volt a baj?

- Nem. - Kerültem ki, és a szoba felé vettem az irányt. Előkaptam egy szabadidő nadrágot és egy melegebb pulóvert és öltözködni kezdtem, majd egy nagy elhatározásra jutottam.

- Mikor fogod elmondani nekem?

- Most nem, és menj ki, mert pakolnom kell! - Vettem elő a bőröndömet és igyekeztem elrejteni a könnyeimet előle. Biztos voltam benne, hogy nem akarom látni azt az embert, és ha itt maradok, találkoznom kell vele. Egyszerre undorodtam és féltem is tőle.

- Mi, de miért? - Kérdezte riadtan. - Elakarsz menni? De hát mérkőzésem lesz és megígérted, hogy ott leszel! Mégis hova mennél? Megbeszéltük, hogy csak Januárba mész vissza.

- Sajnálom, de most megyek.

- Lili nagyon kérlek, ne csináljuk ezt! Nem tudom mi történt tegnap, és ha nem akarsz róla beszélni, hát ne beszélj. De ne hagyj itt újra! - Jött oda és kivette a bőröndömet a kezemből.

- Hazakell mennem Zlatan. - Nyeltem a könnyeimet. - Sajnálom, de az első géppel amit elkapok, utazok Milánóba.

- Miért? Miért akarod tönkre tenni, ami olyan jól működik. Végre jók vagyunk együtt, és... végre azt látom, hogy te is akarod. Vagyis azt láttam, hogy te is akarod! Mitől gondoltad meg magad? Talán valamelyik lány mondott rólam valamit? Vagy mi történt? Lili ne hagy el, mert én abba beleőrülök.

- Senki nem mondott rólad semmit. Jól éreztem magam, csak... elmentem mosdóba és... akkor..... sajnálom. - Zokogtam és újra elkapott a hányinger. A mosdó felé futottam majd mikor végeztem visszatértem a szobába. A bőröndöm nem volt a helyén, ahogy a ruháim sem. - Zlatan ezt nem teheted. - Csörtettem le a konyhába ahol szerelmemet találtam. - Add vissza dolgaimat.

- NEM! - Csattant fel. - Nem fogom újra átélni azt, amit már egyszer átéltem! Tudom, hogy szeretsz és tudom, hogy velem akarsz lenni! Szóval itt maradsz. Nem adom vissza bőröndödet és nem kapod vissza a ruháidat sem. Most pedig elmegyek edzésre, és remélem, itthon leszel addig, amíg vissza nem jövök.

- Ezt nem csinálhatod! - Mérgelődtem.

- Akkor gyere velem és megbeszéljük útközben a dolgokat.

- Nem mehetek! Soha többé nem akarok a csapatoddal találkozni. - Osztottam meg vele riadtan és ő hozzám lépett majd átölelt.

- Ígérd meg, hogy nem mész el ameddig vissza nem jövök?

- Megígérem. - Bólintottam. - Meddig leszel távol?

- Maximum két óra hossza. Ígérem, sietek. - Nyomott egy puszit az arcomra majd magamra hagyott a lakásba.

Zlatan: Lehet gyerekes dolog, de tudtam csak így tarthatom vissza őt, ha elveszem a dolgait. Agyam végig a történteken kattogott és fájt a tudat, hogy újra elakar hagyni. Az edzésen sem voltam önmagam, hiszen gondolataim, végig Lilin jártak. Rengeteg labda vesztésem volt és semmi nem ment a kapuba. Mikor vége lett némán vonultam be az öltözőbe és álltam be a tus alá. Jólesett a meleg víz és próbáltam kicsit átgondolni a helyzetet. Ahogy ezen töprengtem, Rooney jött be. Láttam rajta, hogy eléggé másnapos, és jobbnak láttam, ha nem hozom fel a tegnap estét. Még mindig nem tudtam napirendre térni a felett, amiket a fejemhez vágott. Sosem adtam rá okot, hogy féltékeny legyen. Mindig is ő lesz a csapatkapitány és sosem veszem el tőle ezt a címet. Magamra kapkodtam a ruháimat, de mikor már az ajtóba voltam utánam szólt.

- Hogy van a barátnőd? 

- Eléggé rosszul, és nem tudok rajta segíteni. 

- Miért, talán mondta mi történt? - Puhatolózott, és én megráztam a fejem. 

- Tegnap még minden annyira jó volt, sőt fantasztikus. Mielőtt elindultunk a bulira még szeretkeztünk is a konyha asztalon. - Idéztem fel a csodás emléket, miközben kiléptem a tusolóból. Némán pakoltam az sport táskámba mikor úgy éreztem, le kell üljek, különben elszédülök.

- Ibra jól vagy? - Nézett rám Marcus és bár a szívem mélyén szégyelltem, akaratlanul is bekönnyesedett a szemem. Mivel ez nem sűrű látvány mindenki némán meredt rám én pedig fejemet lehajtva igyekeztem elrejteni a fájdalmamat, viszont ez nem sikerült. Senki nem mert hozzám szólni, így jobbnak láttam ha, megmagyarázom ezt a kínos helyzetet.

- Lili elakar menni, én pedig úgy érzem, semmit sem tehetek. Minden annyira fantasztikusan alakult köztünk. Igent mondott és az esküvő időpontját tervezgettük. Tegnap szuperül ment a munka és a buli előtt is jókedve volt. Sőt még ott is jól érezte magát. Sosem volt egyedül és láttam rajta, hogy élvezi a többiek társaságát. Aztán elment mosdóba és fogalmam sincs mi történt. Lehet hívta valaki vagy nem tudom, de az egyik szobába találtam rá miközben sírt. Hazavittem majd bealudt a kádba, reggel pedig ezzel az ötlettel állt elő. Nem bírom ki nélküle srácok. Vele terveztem el a jövőmet. - Néztem körbe köztük miközben szemet törölgettem. Mindenki csak nézett rám, de senki nem szólalt meg. Biztos furcsa volt nekik is hogy ennyire megtörtem előttük. Való igaz akkor sírtam utoljára mikor a fiam megszületett, de ez most nagyon a padlóra vágott. - Ha elmegy, én vele megyek srácok és nem érdekel semmi Eddig mindig az volt, amit én akartam, most feláldozok mindent csak, hogy vele legyek. 

- Zlatan ezt nem teheted meg!  - Szólalt fel Wayne. - Egy nő sem érdemli meg, hogy itt hagyd a csapatot. 

- Roo ez nem erről szól. Számomra Lili a minden és magasról teszek a csapatra. - Néztem fel és kemény szavaimtól szinte megfagyott a levegő. - Sajnálom, de ez nem tolom el újra. - Néztem mélyen a szemébe és lezártnak tekintettem a beszélgetést. Szinte csigalassúsággal vettem át a cipőmet és ugyanígy pakoltam be a táskámba is. Már csak ketten maradtunk Rooneyval, aki miután az utolsó csapattársunk is elköszönt felém lépett és így szólt. 

- Mi van akkor, ha Lili marad? 

- Annak örülnék a legjobban. De amennyire makacs.... 

- Én tudom mi volt a baja. - Vágott bele a szavamba. - Viszont nem mondhatom meg, mert megígértem neki. 

- Tessék? - Néztem rá értetlenül. Mi az, hogy ő tudja én meg nem. Lili nincs is jóba Waynel, nem hogy még titkaik legyenek. - Mégis mikor mondott neked bármit is? 

- Figyelj, tudom mi a baj, és segítek neked abba, hogy Lili veled maradjon. Mindent megteszek, ígérem, de ehhez annyit kérek, még legalább egy óráig ne menj haza. Addig megbeszélek vele mindent és megpróbálom meggyőzni. Ennyivel igazán tartozom a tegnapi miatt. - Nyújtotta felém a kezét. - Persze csak ha nem bánod. 

- Nem, de még mindig nem tudom miért mondtad azokat. - Kaptam az alkalmon és elfogadtam a békítő jobbot.

- Részeg voltam, és kicsúszott a számon.

- Wayne én sosem foglak kitúrni a posztodból. Ezt megígérem, hiszen a pályán mindenki egyenlő.

- Igen, de...

- Nincs semmi de! Te vagy a kapitány és a csapat első embere. - Néztem rá szigorúan. - Szóval akkor segítesz? 

- Legalábbis megpróbálok. - Szólt és elindultunk a kijárat felé majd ki- ki a maga autója felé. 

- Várj! - Szaladtam oda. - Utána elmond mi volt a baj? 

- Ezt csak ő mondhatja el neked. - Mondta, majd indított és elviharzott a távolba. 

Lili: Miután Zlatan elment nekiálltam elfogyasztani a reggelimet, majd tanakodni kezdtem, hogy mit tegyek. Nem akartam elmenni még véletlenül se, de azt is tudtam, ha maradok, Zlatannal kell mennem a mérkőzéseire. Soha többé nem akartam látni azt az embert, aki tegnap megszégyenítette a testem. Még ha nem is történt konkrét erőszak, akkor is undorító volt, az, ahogyan hozzámért, és az is mikor megcsókolt. Magamba elmosolyodtam, hogy bár sosem ütöttem meg senkit tegnap egész ügyesen ment. Felakartam hívni Helénát, hogy elmeséljem neki a történteket, de nem vette fel így egyedül lézengtem a lakásba. Bekapcsoltam a televíziót és valami film után kutattam, de szokásomhoz híven leragadtam az egyik sport csatornánál. Jóval dél körül kapunyitást hallottam és örültem, hogy végre megjött Zlatan. Gyorsan felugrottam, ám amikor megláttam ki áll az ajtó előtt szinte lefagytam. Tekintetünk találkozott én pedig nem voltam elég gyors így észrevett. 

- Lili, engedj be! Beszélni szeretnék veled.

- Hagyj békén és tűnj el! Elegem van belőled! - Kiabáltam hisztérikus hangon. Az ajtó nem volt bezárva így a félelmem nem volt alaptalan. 

- Nem foglak bántani vagy ilyenek, csak beszélni akarok veled. 

- NEM! Éppen pakolok, hiszen az első géppel repülök vissza Milánóba. 

- Éppen erről akarok veled beszélni. Zlatan kibukott... és még sírt is. - Hallottam kétségbeesett hangját és megütköztem a mondatán. 

- Mit csinált Zlatan? - Fordultam felé és egy nagy levegővétel után legyőztem félelmemet és beengedtem a focistát. 

- Jól hallottad. Ott mindenki előtt, csak úgy. Lili szeret téged és attól fél itt hagyod. Egy ökör voltam, és olyat tettem, amire nincs mentség. 

- Itt nem csak a tettekről van szó Wayne! Amiket mondtál az is milyen volt már? 

- Igen, tudom, de részeg voltam és...

- Nem foghatod az italra! - Csattantam fel. - Szidtad Ibrát és nekem is olyan dolgokat mondtál, amiket egy nős férfi nem mondhat egy másik nőnek! Imádom a feleséged, mert egy nagyon jó barátnőt ismertem meg benne. Jól éreztem magam a bulitokon, de te mindent elrontottál! Én pedig félek tőled és semmi kedvem minden mérkőzés előtt látni téged! Nem mondom meg Zlatannak amit tettél, de...

- Kössünk kompromisszumot. - Vágott bele a szavamba. - Te itt maradsz, én pedig amint megtudom, hogy a stadionba vagy próbálok nem a szemed elé kerülni. 

- Honnan tudjam, hogy nem csinálsz ilyet még egyszer? Nem mondhatom meg Zlatannak, hogy nem akarok veled találkozni, vagy nem akarok hozzátok menni. 

- Megígérem, hogy ez volt az első és az utolsó is. - Nézett rám és tekintetéből bűnbánás csillogott. Tudtam igazak a szavai, és az is becsülendő volt, hogy csapattársa miatt jött ide. - Figyelj, Lili ígérem, hogy nem leszek erőszakos veled soha többé. Szóval hogy döntesz?  - Kérdezte és én már pontosan tudtam mit fogok válaszolni. 

3/35 ⚽️ Soha nem kapsz meg⚽️

Fülhallgatóval a fülembe ültem a gép előtt és a képek utómunkálatain dolgoztam, de mivel már majd kinéztem a szemem hátra dőltem és csak álmodoztam. Közben fülembe Pink egyik zenéje szólt, ami mindig arra inspirál, hogy igenis jó vagyok. Egy picit becsuktam a szemem és agyamba egymás után tódultak be a Zlatannal eltöltött idők egyes emlékei. A találkozás, az első csók, az első együttlét és az első csalódás. Na meg persze az édes kibékülések, amik idáig jutatták a kapcsolatunkat ahol most járunk. Lenéztem a kezemre majd a gyűrűmet kezdtem vizsgálni. Csodálatos darab volt, és pont megfelelt az ízlésemnek. Ekkor egy olyan érzés fogott el ami még előtte soha. Izgatottságot éreztem és késztetést arra, hogy esküvői ruhákat nézegessek a neten. Még magamat is meglepett ez a hevesség, viszont ahogy az előttem lévő fotókra néztem alig vártam, hogy ennek a fantasztikus férfinak a felesége lehessek. Bepötyögtem a Pinterestbe, hogy esküvői ruhák és elcsodálkoztam mennyi csodálatos ruhát dob ki a kereső. A csipkecsodákon át a habos babosig mindent megtaláltam, majd az ízlésemnek megfelelően szűkíteni kezdtem a kört és rátaláltam egy nem túl csillogó, nem túl gyöngyös fehér ruhára. Semmi minta nem díszítette, csak egy vékony szatén öv tekeredett körbe a derekán. Nem akartam figyelemfelkeltő darabot, mert számomra ez is ugyanolyan nap lesz, mint a többi, és egyedül szerelemem miatt tartottam lényegesnek a lakodalmat. Lementettem a képet és jobbnak láttam, ha visszatérek a feladataimhoz. Mivel a zene hangosan szólt ijedten rezzentem össze, mikor Zlatan a nyakamba csókolt. Az előttem álló narancslé kiömlött az asztalon és egyenesen a ruhámra folyt. Azonnal felálltam, de eltüntetni már nem tudtam így a lötty sárga foltot hagyott a vajszínű nadrágomon. Kikaptam a fülesemet és mérgesen szembefordultam vele.

- Basszus.  Az egyik, kedvenc nadrágom. Miért nem tudsz szólni, mielőtt ilyet teszel?

- Ne haragudj, de szóltam, viszont semmit nem hallottál. Úgy gondoltam megleplek, mert olyan édesen belemerültél a munkába. Naaa ne legyél már morci! - Lépett közelebb majd bocsánatkérően rám emelte nagy barna szemeit.

- Jó, de most majdhogynem dobhatom a kukába. - Néztem ázott alsómra, majd egy nagy sóhajjal konstatáltam az eredmény. - De most inkább berakom egy kis vízbe. - Szóltam és ott előtte gombolni kezdem a nadrágom, majd mikor láttam, hogy ő is hasonlóan tesz megráztam a fejem. - Állj már le! Nem szexelni akarok, csak átöltözök.

- Ki mondta, hogy én azért vetkőzök? - Nézett rám és mikor értetlen fejemet látta folytatta. - Körülbelül egy óra és kezdőik Waynék bulija. Ezért is jöttem be, hogy szóljak, készülődj és hagy abba a melót. Egész délután ezzel bajlódtál. Talán ennyire rosszak lettek, hogy ilyen sokat kell retusálni?

- Nem, ugyan csak átküldtem a húgomnak és a tesódnak is. Egy kicsit büszkélkedtem, ha nem baj, és közben elálmodoztam. - Sütöttem le a szemem és mikor megláttam, hogy újra a fotózáson viselt fekete alsó van rajta az arcom azonnal vörösbe váltott. Fogalmam sincs miért hozott ennyire tűzbe, hiszen már számtalanszor láttam így, vagy meztelenül. Úgy gondoltam jobb, ha akkor én is öltözködni kezdek és egy gyors hidegzuhany sem árt majd. Elszakítottam tekintetemet tökéletes alakjáról és a fürdő felé indultam ám ő utánam kapott.

- Tényleg bocsi.

- Semmi baj, de mennem kell….fürödni.

- Mehetek én is?

- Nem én inkább egyedül tusolnék, hiszen sietnünk kell.

- Annyira azért nem, hogy ne legyen időnk egymásra.

- Kérlek, ne csináld ezt, mert.... én.. - Pillantott fel rá, miközben egyre idiótábbnak éreztem magam.

- Valami baj van? Annyira furcsa vagy, és...

- Én csak.. mondd, nem vennél valami másik alsót? - Böktem ki a hihetetlenül vicces kérdést.

- Talán nem tetszik? Vagy... te megint zavarba vagy tőlem? - Trafált bele majd hangosan felnevetett, és csak szorosabban ölelt magához. - Tudod mennyire édes vagy még mindig.

- Idiótának tűnök, de bekell, valljam, még mindig hihetetlenül szerelmes vagyok beléd és mindig új dolgokat mutatsz meg magadból. Ez pedig tetszik.

- Nekem pedig az, hogy ennyire tökéletessé teszed az életem. Korábban mikor pályára léptem semmi másra nem gondoltam, csak, hogy győzzek és főleg, hogy gólt rúgjak. Viszont amióta együtt vagyunk, már az is a szemem előtt lebeg, hogy büszke legyél rám és ne sérüljek le. Eljutottam addig a pontig, hogy miattad vigyázok magamra a pályán. Mikor a földön fekszek egy- egy ütközet után azonnal a te csodálatos riadt tekinteted ugrik be és szinte érzem, hogy mennyire aggódsz.

- Minden pillanatban mikor kilépsz attól tartok valami bajod lesz. - Ismertem be. - Tudom neked ez az életed, de jobban örülnék, ha már befejeznéd, és csak nyugodtan élhetnénk, mint egy normális család.

- Lili én még legalább két évig focizni akarok. - Emelte meg a fejem. - De ne félts, nem vagyok sérülékeny. - Mosolygott rám biztatásként majd gyengéden megcsókolt. Testemet beborította a vágy és alig vártam, hogy az a tökéletes alsó a földön landoljon. Az ágy felé húztam, de mikor már kezdtünk volna belemelegedni megcsörrent Zlatan telefonja.

- Ne vedd fel. - Suttogtam a fülébe. - Kérlek, ne vedd fel.

- Muszáj, sajnálom. - Nézett rá a készülékre én pedig lemondóan a tusoló felé vettem az irányt és beáztattam a nadrágomat. Ezután magamra engedtem a meleg vizet majd egy illatos tusfürdővel behaboztam magam. Élveztem, hogy mindet beborít a csokoládé és a narancs kettős illata. Imádtam ezt a két kombinációt majd bő öt perc múlva felfrissülve léptem ki a kabinból. Míg Zlatan az xbox-ával játszott én a szekrényem előtt tanakodtam mikor gondoltam egy merészet és kivettem egy nagyon mini fekete- fehér mintás szoknyát, amit egy egyszerű kivágott fekete felsővel kombináltam. Úgy gondoltam ha már a szoknyám hangsúlyos a felsőm ne legyen az. Előkaptam egy sötét harisnyát és megnéztem magam a tükörbe. Egy elégedett mosoly hagyta el a számat, és reméltem, hogy az én Svéd hercegem is meglepődik a tőlem szokatlan szetten. Felraktam egy sminket, ami füstös szemekből és vadító vörös rúzsból állt. Egy leheletnyi parfümöt fújtam a csuklómra, majd magamhoz kaptam a kistáskám és leindultam a lépcsőn. Zlatan éppen akkor kapcsolat el a játékot és rám nézett.

- Aszta mindenit. - Bukott ki belőle én pedig borzasztó elégedett voltam magammal. - Lili te meg... mi ez a szoknya és... - Habogta és tudtam megleptem a tőlem szokatlan viselettel.

- Egy kicsit dögösre vettem a figurát. Remélem nem baj. - Szóltam ártatlanul és nekem is bejött amit Zlatanból látok még akkor is, ha csak egy farmer és egy sötétebb ing volt rajta.

- Nem baj, sőt. Mi lenne, ha nem mennénk sehova?  - Húzott a konyha felé, majd gyengéden csókolgatni kezdte a nyakamat. Felültem az asztalra, de igyekeztem továbbra is nyugodt maradni.

- Sajnos nem tehetjük meg, mert biztos megharagudnának. Szóval kapd fel a cipőd, kabátod és indulás. - Sürgettem, de csak egyre erősebben szorított magához.

- Baromi izgató vagy. - Tolta fel a felsőmet én pedig tudtam, hogy ezt a csatát elvesztettem, ám ekkor bevillant még valami.

- Elkésünk.  - Fogtam az arcát a két tenyerembe, és próbáltam elvonatkoztatni a vágytól, amit mogyoró szemeibe láttam.

- Nem érdekel, majd azt mondjuk nagy volt a forgalom. - Tolta le a nadrágját majd a harisnya után a fehér neműmtől is megszabadított.

- Várj! Menjünk be a szobába.

- Nem tudok várni! - Csókolt meg vadul majd az asztalon tett magáévá, ami egyszerűen fantasztikus volt. Apró sikoly hagyta el a számat mikor végre a csúcsra jutatott ahova pár másodperc múlva ő is követett. Lihegve ültem fel és a ruhámat rendezgettem. Még mindig nem tértem magamhoz az imént történteken és csak kábán mosolyogtam magam elé miközben szerelmemet figyeltem, aki a tükör előtt nézegette magát.

- Mi az? - Sandított rám kajánul.

- Tudod mennyire hülye vagy? Már rég indulni kéne, te meg elcsábítasz a konyha asztalon.

- Nem az én hibám, ha ennyire szexi vagy. - Mentegetőzött mire elnevettem magam, de jobbnak láttam, ha én is megnézem magam a tükörbe. Megnyugodtam, hogy a ruhám gyűrődés nélkül megúszta a kalandot, majd egy apró smink igazítás után végre kabátba és bokacsizmába álltam az ajtó előtt, és az én drága focistámra vártam.

- Lili van egy meglepetésem. - Hallottam hangját az egyik lenti szobába ahonnan pár perc múlva izgatott fejjel lépett ki. - Kérlek, bonts ki. Ez a karkötő, amit még anno adtam neked. Kicsit kibővítettem egy pár új medállal. - Vette ki a vékony ékszert- Két motívumot raktam rá. Az egyik a kulcs a másik pedig egy kis gyűrű. Mindkettő a kapcsoltatunk komolyra fordulását jelenti.

- Nagyon szép lett, és ezzel a két pici mintával lett teljes. - Zlatan segítségével felraktam a csuklómra és ott gyönyörködtem benne - Már azt hittem elveszett. Pedig minden tőled kapott dolgot megőriztem. Van, ami persze Rómába maradt, és van ami még Milánóba, de az ilyen dolgokat magamnál tartom és csak azért nem hordtam, mert elszakadt a kapcsa.

- Tudom. A táskádba bukkantam rá, és azonnal eszembe jutott ez a két medál. Megcsináltam.

- Köszönöm édes, szeretem ezt a karkötőt.

- Jól áll rajtad - Nézett végig rajtam és én tudtam mi jár a fejébe.

- Indulnunk kell! - Húztam az ajtó felé, de ő csak nem mozdult. - Gyere már Zlatan!

- Nem hiszed el, amit mondtam, pedig tényleg minden jól áll rajtad. Főleg én.

- Mióta lettél te ilyen szex mániás? - Nevettem el magam rajta.

- Amióta megismertelek. Jó leszek így? - Fordult felém miután felvette hosszú kabátját és fekete sapkáját, ami irtó édesen állt rajta.

- Igen - Szóltam és végre kiléptünk az éjszakába. Coolenék háza több mint egy óra autóutat vett igénybe mivel bőven a város szélén helyezkedett el. Mikor Zlatan beállt a bejáróba már látni lehetett, hogy bőven elkezdődött a buli.

- Elkéstünk. - Néztem rá mérgesen. - Most mit fognak gondolni rólunk? 

- Kicsim, a buli akkor kezdődik, mikor én megjövök. - Kontrázott rá nagyon Zlatanosan, és én csak megráztam a fejem. Becsöngettük és örültem, hogy Coolen nyitott ajtót tűzpiros ruhába. 

- De jó, hogy megjöttetek. - Ölelt át kedvesen. - Nagyon jó a ruhád. 

- Köszönöm. - pirultam el. 

- A fiúk fent vannak a csajok pedig idelent. - Nézett fel Zlatanra. A medencénél, pedig aki odaér. 

- Medence, de hát kint mínuszok vannak. 

- Igen, de ez itt van bent. - Mondta olyan hangsúllyal mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. - Egy pár barátnőm már csobbant is. Kipróbáljátok. 

- Mindenképpen. 

- De Zlatan nem is hoztunk... - Kezdtem volna, de szerelem meglepett, mert egy kistáskát kapott elő a Waynéknek hozott ajándékok közül. 

- Én mindenre gondoltam, de most megnézem a fiúkat, te pedig legyél a lányokkal. - Hagyott ott én pedig egyszerre úgy éreztem magam, mint akit az apukája magára hagy az óvodába. 

- Gyere, bemutatlak a csajoknak. Szerencsére minden barátnőm eljött és igaz, hogy nem mindenkinek Unitedbe focizik a férje, de a válogatott is ugyanolyan összetartó. - Húzott egy hatalmas étkező felé, én pedig elámultam a fantasztikus luxuson. A ház, ami inkább palota volt minden négyzetméterében a tömérdek gazdagságról virított. - Ők a barátnőim. - Mutatott a majdnem tíz fős csapatra. - Lányok ő Kovács Lilien, Zlatan Ibrahimovic mennyasszonya. - Majd a többieknek is bemutatlak, akik most éppen fürdenek, de az este folyamán mindenki keverik majd.

- Jó, köszönöm. - A Manchesteri barátnőket azonnal felismertem, de közelebbről még semelyikükkel sem társalogtam. Jól esett, hogy Coolen után mindenki egyenként bemutatkozott és  úgy láttam befogadnak maguk közé. A könnyed vacsora után kisebb csoportokba verődtünk és mellém keveredett Matilde, aki Mourinho tizenkilenc éves lánya volt. Szegény jobban zavarba volt, mint én, és látszott rajta, hogy nem találja a helyét. 

- Jól vagy? - Érdeklődtem. 

- Igen, csak jobb szerettem volna otthon maradni. Az apám viszont elrángatott mondván kell a társaság. Viszont ezek a lányok mindegyik olyan... 

- Más? 

- Igen, túlságosan mű itt minden. - Bökte ki. 

- Megkeressük az édesapádat? - Ajánlottam fel, mert én is kíváncsi voltam mit csinálnak Zlatanék amíg mi itt beszélgetünk. - Megkérdezem Coolent merre vannak a fiúk. - Szóltam és kis idő múlva már a medencék felé vettük az irányt. Egy hatalmas víztömeg tárult a szemem elé, amibe egymás után ugráltak be a fiúk úgy, mint a kisgyerekek. A medence szélén további lányok szorongatták pezsgős, vagy koktélos poharukat. A zene szólt, én pedig a nagyfőnököt kerestem a tekintetemmel. 

- Lili, szia. - Lépett oda Wayne és szemei megint furcsán csillogtak felém. 

- Szia. Én csak Mourinhot keresem, mert Matilda beszélni akar vele.

- Nézd, kicsi lány arra van. - Mutatott egy nagyobb társaság felé mire Matilda szeme felcsillant és egy szó nélkül otthagyott minket, Rooney pedig újra rám emelte szemeit. - Örülök, hogy eljöttél. Zlatan már a vízbe van. 

- Látom, mint valami kisgyerek. 

- Nem akarsz te is csatlakozni? 

- Vízbe? Én... nem tudom én... - 

- Ááá itt vagy. - Hallottam Coolen örömittas hangját. - Akkor megtaláltátok a medencét. Csajszik irány öltözni, mert kezdődik a medencés buli. Ó Lili fogj egy pezsgőt nyugodtan. Annyit iszol, amennyit akarsz. 

- Inkább vigyázok. Tudod, én viszem haza Zlatant. - Mosolyogtam, de örömmel követtel a lányokat, az öltöző felé. Megtaláltam a kistáskánkat, és kivettem belőle az egyik odarakott fürdőruhámat. Tipikus Zlatan. Mérgelődtem mikor megláttam a csak Heléna miatt vásárolt ruhát. 

- Mi a baj? - Érdeklődött Martial barátnője. 

- Tudod Zlatan nem mondta, hogy ez lesz és csak random berakta a neki tetsző fürdőruhámat. Viszont ez eléggé más, mint amiket én hordok. 

- Azért csak próbáld fel. - Bíztatott Mata barátnője Evelina is így felvettem a nagyon figyelemfelkeltő darabot. Mikor a lányok meglátták mindenki hangos húúúgásba tört ki. - Ez nagyon dögös, és nagyon jól áll! Csajok Lili tényleg közénk való. - Kiabálta Coolen majd mindenki a medence felé vette az irányt, de én féltem kilépni.

- Nekem is furcsa egy kicsit még ez az egész. - Szólt Pogba barátnője. - Új környezet és új emberek, akikkel a pasid miatt kell jópofizni. 

- Igen, tudod én is így érzek, de Coolen nagyon kedves és a többiekkel sincs gond. 

- Jaja. A pasijaink jóba vannak. - Mosolygott rám és igazat, adtam neki. Zlatan tényleg Pogbával van nagy haverságba mióta ideigazolt.

- Persze van egy pár lány, akit úgy látom, csak a külsőségek érdekelnek. 

- Meg az érdek kapcsolatok. Vigyázz azért velük. Én Torinóba megtanultam, hogy kivel barátkozok az ilyenek közül. - Bökött fejével a csajokhoz, akik már a vízbe lubickoltak. - Te most Ibrával kavarsz, és lehet, ezért nyalnak feléd. De ha szétmentek a kutya se fog felhívni. - Vágta a képembe. 

- Mi nem megyünk szét, de inkább gyere. Menjünk úszni. - Fogtam kézen és végre mi is csobbantunk. Már bőven éjfél felé járt az idő mikor már csak jó húszan buliztunk, összekeveredve a párjainkkal. Mindenki jólétezte magát és én is kezdtem teljes szívemből megkedvelni a csajszikat és a fiúkkal is jól eltársalogtam. Jóérzés volt, hogy mindenki megdicsért minket és sok boldogságot kívánt. A mellékhelyiségből kijövet Waynel találtam szembe magam. Láttam rajta, hogy nem igazán van a helyzet magaslatán és mikor észrevett újra az a furcsa fény csillant a szemébe, amit nem tudtam hova tenni. 

- Szia, Lili. - Köszönt rám. - Jól érzed magad? 

- Igen, köszönöm, hogy eljöhettem. Minden igazán jó.

- Ennek örülök, de volna egy kérdésem. - Állt meg előttem és ezzel elzárta az utamat. - A feleségemnek vettem egy ajándékot, de nem tudom, hogy tetszik -e neki. Feljönnél megnézni? 

- Inkább nem, bocsi. - Tereltem és a szívem egyre jobban vert. Kicsit kezdtem félni tőle és semmi mást nem akartam, csak Zlatan mellett lenni. 

- Ha nem hát nem, de... úgy gondolom, megbeszélhetnénk egy pár dolgot. - Jött egyre közelebb, ami engem hátrálásra késztetett így úja a fürdőbe találtam magam. Wayne belépett az ajtón és kulcsra fordította a zárat. Ekkor már igazán pánikba estem. 

- Miért zártad be? 

- Mert így nyugodtabban tudunk beszélgetni. - Nyomott a falhoz. - Már egy jó ideje nézegetlek, és úgy gondolom, igazán eltudnánk ütni az időt egy kicsit kettesbe. Csak te meg én. Ibra nagyon jól választott. Túl jól is, mert egy ilyen nő nem való egy olyan tuskónak, mint amilyen. Hozzám jobban passzolnál Lili. - Suttogta a fülembe és éreztem az alkoholszagot, ami belőle árad. A gyomrom felfordult és tudtam cselekednem kell. 

- Hagyj békén! - Ellenkeztem, mire egy kéjes mosolyra húzta a száját és a fürdő bugyim felé nyúlt. 

- Szexi darab, ami jobban mutatna a padlón. 

- Ne merészelj hozzám érni, vagy sikítok! 

- Senki sem hallja meg a zenétől. - Nevetett fel majd a fenekemet simogatta. Egyszerűen undorodtam tőle, és nagyon féltem, de tudtam nem veszíthetem el a fejem.

- Miért csinálod ezt velem? Kint van Coolen! - Érveltem, de ez csak olaj volt a tűzre.

- Azt gondolod, hogy nem csaltam még meg a feleségem?

- Zlatan nagyon mérges lesz, ha ezt megtudja!

- FOGD BE A POFÁD! - Üvöltötte, amitől borzalmasan megrémültem. - Elegem van abból, hogy minden e körül a majom körül forog! Idejött és tönkretette az életemet. Lerombolta a tekintélyemet, és az egész karrierem.

- Nem Zlatan tehet arról, ha nem megy a foci! - Vágtam vissza.

- De igen ő! A fiatalok tőle kérnek tanácsokat. Az ő játékát csodálják! Neki minden olyan könnyen megy, pedig már harminc ötéves! Azt akarom, hogy neki is rossz legyen! - Mormogta maga elé, majd szinte gyilkos pillantást vetett rám. - Ezért most elveszem, ami a legfontosabb neki! Téged. - Állt fel, és megszorította a karom. Bár nagyon féltem, tudtam nem hagyhatom magam. Mivel még mindig ittas volt, a dolgom nem volt nehéz. Összeszedtem minden erőmet és ellöktem magamtól A férfi megtántorodott így kiléptem előle. Ám mielőtt a zárhoz léptem volna utánam kapott és megcsókolt, de ekkor már olyan erő volt bennem, mint még soha. Egy jól irányzott ütést mértem az arcára. Ettől pedig teljesen elvesztette az irányítását és a földre zuhant. Riadtan szaladtam ki és fogalmam sem volt mit tegyek. Benyitottam az első szobába, amit találtam, és lerogytam a földre. Testemet rázta a zokogás és egyszerűen féltem kimenni a többiekhez. 

3/34 ⚽️ Végre meló ⚽️

Másnap az óra hangos csörgésére ébredtem, majd egy gyors reggeli után kézenfogva elindultunk a fotózás helyszínére. Zlatan nagy sporttáskával megrakodott ruhát pakolt be az autó hátsó ülésére, és a kezembe nyomott pár fotót.

- Mik ezek? - Értetlenkedtem miközben elindultunk a kocsival.

- Ezek a tavalyi képek, és csak azért mutatom, hogy most is ugyanoda megyünk, és hátha akarsz belőle inspirácót szerezni vagy ilyesmi.

- Elég időben adod oda őket. - Puffogtam miközben a képeket nézegettem. Mindegyik nagyon jó volt, és persze nem csak a ruhák, de a modellek is.  - Most nem lesznek gyerekek vagy más?

- Nem, most csak én leszek. Ezek az első kampány képek, ami előtt volt egy válogató, amit nem én csináltam, hanem a cégem. Ők válogatták össze a gyereket, meg a felnőtt modelleket. Úgy gondolom elég jól sikerült és az eladások is ezt mutatják.

- Miért nem azt kérted fel aki tavaly is fotózott?

- Mert úgy gondoltam te is jó vagy, és mert...

- A barátnőd vagyok? - Vágtam bele a szavába, de ő csak nemlegesen megrázta a fejét.

- Nem csak erről van szó. Mikor szakítottunk én nagyon kibuktam, és mindenképpen visszakartalak kapni. De láttam, hogy te már mással vagy, így az, hogy elhívlak randizni vagy a lakás előtt könyörgök nem volt járható út. Meg nem is vagyok ilyen. Sokat törtem a fejem, de az Unicefes rendezvény után eszembe jutott ez az ötlet. Felhívtam a főnöködet és mindent elmondtam neki. Kicsit bénának is tűnhettem, de nem érdekelt, csak az, hogy elengedjen el a melóra. Úgy gondoltam, ha majd látod milyen vagyok talán rájössz, hogy még mindig szeretsz, és visszajössz hozzám. A másik pedig amiért téged választottalak az az, hogy remek fotósnak tartalak, és mivel már a barátnőm vagy, tovább gondoltam a helyzetet. Arra jutottam, ez remek lehetőség, hogy Angliába is megismerjék a nevedet, hiszen ha otthagyod Paolot és az újságot kell egy másik munka. Ha tudják, hogy ezeket a képeket te készítetted hamarabb kaphatsz melót.

- Szóval azt gondolod, hogy én a te neveden akarok a csúcsra jutni? - Néztem rá mérgesen.

- Nem, én nem ezt mondtam, csak, hogy ez egy jó ajánlás neked. Ha otthagyod a munkádat nem biztos, hogy Paolo telefonálgatni fog az érdekedbe, és mivel tudom, hogy -bár felajánlom ezt is- nem fogsz otthon ülni és olyan lenni mint a többi focista feleség. Kell neked egy munka.

- Ezt jól látod, de ez akkor sem jó így Zlatan. Saját erőmből akarok csúcsra jutni, és nem azért, hogy a barátom feljuttat. Nem akarok olyan lenni mint Heléna. - Csúszott ki a számon.

- Ezt meg hogyérted?

- Ja sehogy. - Vágtam rá gyorsan. 

- Lili miért mondtad ezt? Talán valami baj van a húgommal?

- Nem, én csak... nézd az ő üzlete is nagyban a te ismertséged miatt futott be, amit a testvéred nem néz jó szemmel.Heléna mindig is a híres bátyja árnyékába volt, és mikor kitörne a fodrászatával, te rákötelezted, hogy nyisson egy olyan boltot ahol kizárólag a te márkáid vannak.

- De én... azt gondoltam örül neki.

- Örül neki? - Értetlenkedtem. - Zlatan a testvéred imád téged, de egész életében csak azt hallgatta, hogy te vagy a családba a jobb, és ha bemutatkozik egyből mindenki rád gondol. Én nem akarok az a lány lenni akinél az embereknek csak az ugrik be, hogy a barátnőd, vagy feleséged vagyok. Én Kovács Lilien akarok lenni a fotós.

- Attól még lehetsz jó, hogy velem vagy. Itt a legjobb alaklom a bizonyításra.

- De az emberek beszélni fognak, és én nem akarom, hogy bántó dolgokat mondjanak.

- Lili miért nem érted már meg, hogy mások véleményét magasról le kell ejteni.

 - Ez nem így van Zlatan. Az emberek véleménye igenis fontos dolog. Hiszen ezáltal feljődünk és ezáltal lesz híres a munkánk. A kritikák sokszor segítenek. 

- Ha én azt néztem volna, hogy mit gondolnak rólam az emberek akkor nem híres focista lennék hanem valami drogárus a Svéd gettoba. Hidd el én már csak tudom mit beszélek, hiszen sokan utálnak és olyan dolgokat mondanak amikről fogalmuk sincs. Sok idióta  firkász olyanokat írt rólam, hogy elgondolkoztam a perelés lehetőségén is. De aztán hideg fejjel átgondoltam és rájöttem nem éri meg, hogy felhúzzam magam ezen. Ha pedig bizonyítani akarsz akkor itt a nagy lehetőség. - Mondta majd egy puszi után megállt a fotózás helyszínén. Kikapta a táskát én pedig követtem. Tudtam, hogy ezt a beszélgetést még nem zártuk le és nem is fogom hagyni magam. Beléptünk az épületbe ahol már minden készen állt a fotózásra. Bemutatkoztam a két segítőmnek akik közül egyik sminkes másik fotós tanonc volt, majd elmagyaráztam nekik mit is terveztem. Zlatan addig átöltözött az első ruhába ami egy fehér szabadidő volt. Nagyon jól állt neki, de ez elmondható volt a sorban egymás után következő ruhadarabokról is. A kezdeti idegességem a képek készítése közben elmúlt és már nem koncentráltam semmi másra csak a munkára. Tízóra körül pedig egy kis szünetet tartottunk ahol midenki alaposan befalatozott az oda rendelt  ennivalókból, majd következtek a kültéri képek. Ez sokkal felszabadultabb hangulatú volt, hiszen itt nem kellettek a nagy lámpák egyszerűen csak én voltam és ő. Zlatan odahozta a labdákat, és tartott egy kis bemutatót.

- Kezdhetnénk? - Léptem közelebb hozzá sürgetésként.

- Persze. - Mosolygott rám édesen majd miután elrúgta a labdát, átfogta a derekam és szenvedélyesen megcsókolt. Mikor végre magamhoz tértem csodálkozva kapkodtam a levegőt, és próbáltam nem elpirulni.

- Ez meg mi volt?

- Már meg sem csókolhatom a leendő feleségem?

- De igen, de - néztem körbe - túl sok az ember. 

- Próbálj meg ellazulni és... ó egy pillanat, csak felveszem a telefonom. - Kapott a zsebéhez majd arrébb lépett és beszélni kezdett. Egy megadó sóhajjal az órámra néztem és reméltem azért koradélután befejezzük. 

- Bocsi. - Lépett oda hozzám az egyik fotósgyakornok, Regina aki már szép karriert futott be Svédországba és most Angliába próbál szerencsét.  - Mikor kezdünk? - Pillantott rám meleg barna szemekkel. 

- Zlatan mindjárt befejezi és akkor nekiugrunk a munkának. - Mosolyogtam rá. 

- Gratulálok nektek!

- Köszönöm. 

- Igazán aranyos páros vagytok, és a gyűrűd is csodálatos. Tudod nekem van egy kezdő rovatom egy Manchestei lapnál és arra gondoltam, hogy talán állhatnál te is a kamera másik oldalán és készítenék rólatok egy fotósorozatot. 

- Nézd én nem vagyok modell, és ne haragudj, de ezt nem fogadhatom el. 

- Nem kell azonnal válaszolnod. Nyilván megakarod beszélni Zlatannal is. Én ráérek bármikor és ha átgondolod...

- Nem! Ne haragudj, felőlem Zlatannal akkor dolgozhatsz amikor akarsz, de én nem vállalok ilyesmit. 

- Sajnálom, pedig igazán szép arcod van. Remek fotóalany lennél, főleg vele. - Bökött Zlatan felé aki végre befejezte a telefonálást és megkezdhettük a kinti munkálatokat. Úgy voltam vele, hogy nem említem meg Regina ajánlatát, hiszen nem akarok olyan lenni mint a legtöbb focista feleség.  Szerencsére az időjárás is kedvező volt így a kinti fotók is olyan jól sikerültek amilyenekre vártam. Közben végig magyaráztam Reginának és jól esett, hogy a tudásomat másnak is megmutathatom. Igazán élveztem, hogy figyel rá és megjegyzi amiket mutatok neki. Az utolsó ruha után pedig Zlatan ragadta magához a szót. 

- Mivel már csak egyetlen egy ruha van amit bemutatnék, szeretném megköszönni az együttműködést. Tudom, hogy elég gyorsan kellett alkalmazkodnotok hozzám, és, hogy ti is szívesebben töltenétek otthon a mai napot. Főleg, hogy téli szünet van, de mégis segítetteket a mennyasszonyomnak aki úgy gondolom remek képeket készített és igazán büszke vagyok rá. De nem akarok beszédet mondani, csak tényleg köszi srácok. - Villantotta mindenkire a legédesebb mosolyát. Nem tudtam milyen ruha lehet még hátra, hiszen amikről én tudtam arról mindegyikről volt már fotó, ám mikor Zlatan megjelent előttem majdem kieesett a kezemből a kamera. Ott állt előttem egy szál fekete alsóban. Szinte tátva maradt a szám a csodálkozástól, de mivel nem csak mi voltunk a terembe igyekeztem normális maradni. 

- Hogy tetszik? Ez is új termék, ami remélhetőleg ugyanúgy fogy majd mint a többi. 

- Szerintem nagyon jó. - Mondtam és próbáltam nem ránézni.

- Te zavarba vagy? 

- Nem én, csak... 

- De édes vagy, imádlak. - Mosolygott rám majd a fülembe suttogta. - Gondolod otthonra is felhúzhatom. 

- Inkább koncentráljunk a munkára, szóval menj állj oda a fal elé. - Mutattam neki mire nagynehezen megfogadta a tanácsomat. Számomra ezek a képek lettek a legjobbak és nem csak azért, mert alig volt rajta ruha, de imádtam ahogy próbálja oldani a feszültséget egy - egy beszólással. Végül kettő után egy kicsivel végeztünk a munkával, majd összepakoltuk az állványokat, és amíg Zlatan a két lánnyal beszélgetett  - már teljesen felöltözve-  a laptopomon átnéztem amit alkottam. Igazán büszke voltam magamra és úgy gondoltam egy kis utómunka után tökéletes lesz a végeredmény. 

- Lili idetudnál jönni egy kicsit? - Szólt oda nekem én pedig kikapcsoltam a gépem és feléjük indultam. 

- Képzeld Regina felajánlotta, hogy a egyik rovatába lefényképez minket. - Mesélte nekem csillogó szemekkel. 

- Igen, tudom már nekem is említette, de mondtam, hogy nem szeretnék ilyet elvállalni. 

- Miért nem? Jó buli lenne, és...

- Még fizetnék is.  - Vágott bele a szavába a lány.  - Ez nekem csak jó lenne, hiszen az emberek kíváncsiak rátok. Új páros vagytok és ez a jegyesség, meg minden. Biztos érdekes lenne. 

- Neharagudj, de nem, és ezt veheted ígéretnek is. - Váltottam erélyesebb hangra, majd othagytam őket, és magamba mérgelődtem amiért Zlatan azt mondja még átgondoljuk. Tökéletesen biztos voltam benne, hogy nem fogadom el az ajánlatot. Nem vagyok modell akinek ez a dolga. Beültem a kocsiba majd pár perc múlva Zlatan is csatlakozott hozzám. 

- Mikorra tudod elvégezni az utómunkálatokat? 

- Akár már este is megcsinálhatom és akkor oda küldöd ahova akarod, ez már a te dolgod. 

- Jó, köszön megint. 

- Semmiség, ez nekem megtiszteltetés. - Mosolyogtam rá. 

- Regina nagyon jó fotós, és igazán kedves is. Svédországban eléggé ismert, és szerintem elfogadhatnánk az ajánlatát. Ez csak sorozat...

- Mondtam, hogy nem. Miért nem érted meg? Amennyire csak tudok elzárkózok ettől a témától. 

- De nem tudsz elzárkózni, hiszen a fotósok bárhova követnek. Nincs magánélet, és sokkal tisztább lenne ha most elkészítenénk ezt, majd esetleg nyilatkoznánk valahol, és ennyi. Neharagujd, de ez velem jár. 

- Ez nem igaz, anno Stephannal soha nem volt ilyen. Jó nem mondom, hogy nem volt rólunk lesifotó vagy ilyesmi, de sosem kellett nyilatkozni, vagy ilyen baromságok. 

- Lili Angilában vagyunk. Itt máshogy működnek ezek a dolgok. 

- Coolen se csinál ilyet. - Böktem ki védekezés képpen, de rájöttem, hogy igen rossz példa volt. 

- Tévedsz édesem, ő pont a médiából él, és remekül csinálja. Nem függ Rooneytől, és mégis...

- Mégiscsak a felesége ként van megemlítve. 

- Sosem foglak meggyőzni ugye? - Nézett rám cuki szemekkel, aminek nem tudtam ellenálni. 

- Na jó, átgondolom, de most alig várom, hogy hazaérjünk és belekezdjek az utómunkálatokba. 

- Én pedig arra gondoltam, hogy este elmehetnénk Rooneyék előszilveszteri bulijára. 

- Komolyan? 

- Igen, a fotózáson hívtak és igent mondtam rá a te nevedbe is. Remélem nem baj. 

- Nem, dehogyis. Örülök, hogy újra láthatom Coolent és talán a többi lánnyal is megismerkedek. 

- Akkor már megnyugodtam. Szeretlek Lili, és soha nem kényszerítenélek bele olyanba, amit nem akarsz. Rendben? 

- Rendben. - Mosolyogtam rá és tudtam tényleg így gondolja. 

A két kedvenc képem a fotózásról, és a termék logója. 

3/33 ⚽️ Egy újabb gyerek? ⚽️

- Alexandra te meg miért jöttél ilyen korán? - Értetlenkedett szerelmem, én pedig jobbnak láttam, ha a konyha felé indulva magukra hagyom őket.

- Most értem haza, és úgy látom jobb, hogy egyenesen ide indultam. Még a végén olyat látott volna a gyerek ami nem neki való. - Csattant fel szigorúan a fekete hajú.

- Semmit nem csináltunk...

- Ó persze, én meg vak vagyok. Hol a fiam?

- Nem akarnál esetleg lekabátolni? - Puhatolózott Zlatan, de a nő hajthatatlan volt, én pedig tudtam, már megint miattam tört ki a balhé. Hiszen ha én nem kezdem el gombolni a ruhámat könnyebben leálltunk volna.

- Nem, én csak a gyerekemet akarom hazavinni. Fent van? Maxi gyere le megjöttem!! - Kiabált fel az emeletre, és mikor nem jött válasz felajánlottam, hogy lehívom a kisfiút. A lépcsőn felfelé még hallottam Zlatan hangját.

- Jól vagy? Olyan idegesnek tűnsz.

- Szerinted miért vagyok ideges? A fiam előtt dugtok?

- Semmit nem látott, és a dugástól eléggé messze álltunk.

- De láthatott volna! Mit képzeltek? Komolyan ez a nő elveszi a maradék eszedet is.

- Alexandra állj le! Mi bajod van? Úgy beszélsz mintha te nem lettél volna ilyen. Emlékszem képes lettél volna bárhol elém térdelni.

- Azok az idők már elmúltak édes. - Vágott vissza. - Nem huszon évesek vagyunk, hanem felesősségteljes szülők, amit jó lenne ha te is észbe tartanál.

- Drága, én észbe tartom, de akkor ha Maxi itt van már ne is csókoljam meg Lilit?

- Nem ezt mondtam, én csak..- Kezdte a lány, és meglepetésemre elsírta magát. Mivel eléggé érdekelt mi lehet a baja, közelebb lopóztam a falhoz.

- Jól vagy? - Ölelte át szerelmem és bár kicsit rosszul esett, tudtam részéről semmi nincs ebbe a mozdulatba. - Gyere ülj már le, Maxi fent van Lilivel, és lehet pakolnak.

- Én csak.. - kezdte zokogva és nagyon figyelnem kellett, hogy mindent megértsek amit habogva magyaráz. - Terhes vagyok.

- Mi van? - Csodálkozott Zlatan és a hír engem is meglepett.

- Jól hallottad, terhes vagyok, pedig nem is akartam gyereket. Nem mondtam igazat neked a múltkor, mert egyszer tényleg lefeküdtem Benjaminnal. Még az első kibékülésünk után, de azóta nem, hiszen nem akartam elsietni semmit. Most meg fogalmam sincs mi van velünk, de biztos tudom, hogy babát várok tőle. 

- Hú ez... én nem tudom mit kéne most mondjak?

- Én pedig nem tudom mit tegyek. - Nézett fel a lány miközben Zlatan öntött neki egy pohár vizet. Már túl vagyok a harmincon, és van egy csodálatos fiam és egy tökéletes munkám. A cégem végre beindult és ismernek. Nem dőlhetek ki a sorból. Mellesleg a fiad biztos kiakadna ha megtudná, hogy lesz egy kistestvére. 

- Hanyadik hónapban jársz? 

- A második, szóval már elvetetni sem lehet. Mit kéne tegyek? 

- Az a csávó... 

- Benjamin!!! 

- Igen, szóval Benjamin tud róla vagy nem? 

- Persze, hogy tud, de nem mondott úgy rá semmit. Mikor elújságoltam neki a hírt, tudomásul vette, majd mikor belemerültünk volna a részletekbe azt mondta, hogy hívják a másikon, és majd visszahív. De azóta sem hívott, én pedig nem próbálkoztam. 

- Alexandra ezt nem így kell megoldani. Nem jó ötlet volt, hogy telefonon közöld vele. 

- Utólag már én is okosabb vagyok. Komolyan mi van ha nem kell neki a gyereke és úgy járok mint legutóbb? - Nézett fel Zlatanra, ő pedig zavartan pislogott. Ő is tudta, hogy Alexandra anno vele is ezt tette. Sarokba szorította Maxival. 

- Alexandra nem tudok mit szólni ehhez. Sajnálom, meg minden, de ezt neked kell megoldanod. Természetesen ha kell valamibe segíteni, vagy esetleg Maxival beszélni erről, akkor melletted állok, de ez a te és a pasid ügye. Nem fogok beleszólni.  

- Értem. - Törölte meg könnyes szemét a lány. - Hol van már Maxi? - Sóhajtott fel én pedig észbe kaptam majd a kisfú megkeresése után együtt lesiettünk a lépcsőn. Kicsit tartottam tőle, hogy a kisfiú első szava az lesz, hogy összevesztünk, de nem hozta fel. A nap további részében pedig végre kettesbe lehettem Zlatannal akin látszott, hogy eléggé ledöbbentette a hír. Már bőven este volt mikor nem bírtam tovább és rákérdeztem mi a baja. Kíváncsi voltam a válaszára. 

- Az a baj, hogy Alexandra terhes, és most nem tudom mi lesz a fiammal. 

- Hogy érted ezt? - Néztem fel rá, és remélem nem volt feltűnő, hogy nemcsodálkoztam el a hírtől. 

- Csak azon gondolkoztam amit még az edzőközpontban mondtál. Igazad van, mert tényleg elkényeztettük őt, és az, hogy valakivel osztoznia kell az édesanyján hatalmas törés lesz a számára. 

- Édes, én nem bántásból mondtam ezeket. 

- Tudom, de igazad van. Alexandra megint felelőtlen volt, mint anno. Ne értsd félre imádom a fiamat, sőt, örülök, hogy ő van. Komolyabb lettem mellette és sokat változtam, de mindketten tudjuk minden másképp alakult volna. Én nem igazoltam volna Párizsba és már a feleségem lehetnél. Szinte négy évig szenvedtem Alexandra miatt, és azért, hogy megpróbáljam szeretni. Közben végig rád vágytam. A fociba fektettem minden energiám, aminek meglett az eredménye, hiszen minden évben bajnokok lettünk. De akkor is ez a nő tönkre vágta az olaszországban fantasztikusan alakuló karrieremet és az akkori boldog magánélemet. 

- Ezen már kár rágódni, és ha ez megnyugtat a sors adott nekünk egy újabb esélyt. Pár hónapon belül pedig a feleséged leszek. - Fogtam meg a kezét és belenéztem mogyoró szemeibe. 

- Mikorra tervezzük? - Csillant fel a szeme, nekem pedig picit görcsbe rándult a gyomrom. Igyekeztem azonban elhessegetni a rosszérzéseimet majd egy nagymosollyal az arcomon megkérdeztem:  

- Mikorra szeretnéd? 

- Mindenképpen az idény után, de felőlem Július, Június megfelelő. Alig várom már, hogy meglássalak hófehér ruhába. 

- Édesem kérlek, ne siessünk ennyire előre, de előveszem a naptáromat és beírjuk. - Álltam fel majd kivettem a táskámból a mobilomat. Újra mellé kuporodtam és felütöttem a teendőimnél.

- Vannak lekötött programjaid? - Érdeklődött és kíváncsin rám emelte szemeit. 

- Egyenlőre csak a B.L. döntő van beleírva, ami Június 3.- án lesz. Persze ez is képlékeny, ha otthagyom a munkám. - Méláztam el kicsit szomorúan. 

- Na és Május 24.-ére nincs beírva semmi? - Kérdezte sokat sejtető mosollyal az arcán. 

- Nem, de miért? 

- Akkor lesz az Európa Liga döntő amit Zlatan Ibrahimovic góljával fog megnyerni a Manchester United. Mindenképpen ott kell lenned, hogy remek képeket készíts ahogy felemelem a trófeát vagy a gólomat ünneplem. - Mondta és nekem nevetnem kellett ezen a beszólásán. 

- Most mi van? 

- Annyira imádom, hogy ennyire magabiztos vagy. Kérlek adj nekem is abból amit szedsz. 

- Szerinted lehetlen? 

- Nem, de mi erre a biztosíték? 

- Az, hogy egy remek csapatba focizok és az, hogy én vagyok a legjobb.

- Lehet, hogy Stephan fogja felemelni a kupát. 

- Ugyan már a Róma? Ne nevettes édes. 

- Zlatan ugyannyi az esélye mint amit te mondassz. 

- Szeretnél egy Róma- United döntőt? 

- Mindenképpen jó érzés lenne, de a végén nem tudom kinek örülnék jobban. Ha Stephan szomorkodna azt nagyon fájna látni. Ugyanolyan fontos az életembe mint te. 

- Értem, na jó én elmegyek aludni, hiszen holnap meló. Mellesleg én a Július 8.- ára gondoltam. Az olyan jó időpontnak tűnik. - Vetette oda majd szomorú arccal az emeletre indult. Tudtam, hogy megántottam a szavaimmal, de az igazságot akkor sem fogom eltitkolni előtte. Persze semmi képen nem akartam, hogy szomorúan bújjúnk ágyba így utána mentem majd pár kedves és vággyal fűtőtt szóval újra mosolyt csaltam az arcára. Az izgatottságtól alig bírtam aludni így hajnaltájban már ébren voltam. Csak ültem az ágyon és a mellettem hallkan szuszogó férfit néztem. Büszke voltam, hogy a menyasszonya lehetek és magamba mantráztam, hogy boldogok leszünk és sosem fogok egyedül maradni. Végignéztem kidolgozott testén, ami a beszűrődött lámpafénybe fantasztikus látványt nyújtott. Kaján mosolyra húztam a számat ahogy átfutott agyamon mennyi mindent tudnék kezdeni most vele. Piszokul szerencsés vagyok ezzel a pasival. Lehet észrevette, hogy figyelem, mert pillái megremegtek majd kinyitotta szemét. 

- Mi a baj kicsim? 

- Csak nem bírok aludni. Picit ideges vagyok a mai nap miatt. 

- Miért? - Emelkedett fel. 

- Csak mindent jól akarok csinálni. 

- Szuper lesz minden. Ehhez kétség sem férhez. - Jött közelebb és belecsókolt a nyakamba amitől megborzongtam. 

- Remélem igazad lesz, csak ez az idegen csapat...

- Csss. Ne gondolj most ilyenekre. 

- Jó, próbálok, csak stesszes vagyok ez miatt. 

- Van egy remek módszerem a stressz levezetésére. - Tolta félre a hajam mire felkuncogtam az ötleten.

- Idióta vagy, de akkor állok elébe. - Öleltem át a nyakát és hagytam, hogy azt tegye velem amit akar. 

⚽️ Bloginterjú ⚽️

Sziasztok!!

Egy újabb bloginterjút készítettek velem, aminek nagyon örülök. Hozzátenném, ez most nem egy felkésrés volt, hanem én ajánlkoztam fel Dzseniinek a Beauty and Make Up blog írójának.

Nézzetek be hozzá a válaszaimért, és a többi szépségápolással foglalkozó bejegyzéseiért. 

Puszi Nektek! Andrea :).  

 kattints az interjúért.

3/32 ⚽️ Érted változok ⚽️

Ijedten szaladtam Maxi után az edző központba, úgy, hogy fogalmam sem volt merre találom a fiúkat. Egyedül csak egyszer voltam az épületbe, de az egyforma össze-vissza kanyargó folyosók megzavartak. Megálltam egy pillanatra, és megörültem mikor beszélgetést hallottam. Megfordultam és a hangok irányába indultam. Két fiatalabb fekete fiút pillantottam meg akik vidáman nevetve lépkedtek fel a lépcsőn.

- Sziasztok fiúk. - Köszöntem nekik mire mindketten rám néztek. - Bocsánat, én Lili vagyok és...

- Zlatant keresed? - Lépett felém az egyik akibe Rashfordot ismertem meg.

- Igen, én Maxival jöttem, de ő előre futott. Megtudjátok mondani merre vannak?

- Igen, gyere elvezetlek hozzájuk. - Ajánlotta fel kedvesen, míg a másik fiú zuhanyzásra hivatkozva felment a lépcsőn. - Éppen most végeztünk egy edzéssel, szóval pont jókor jöttetek.

- Akkor jó. Nem akartam semmit megzavarni. - Mondtam és tényleg így gondoltam. - Sokan vannak még kint a pályán?

- Igen, csak mi ketten jöttünk be. - Nyitotta ki az üvegajtót ami a gyakorló pályákra vezetett. Összehúztam kabátomat, majd követtem a fiatal focistát. Egy kis séta után egy csodálatosan rendezett zöld gyepet láttam magam előtt amin mindenféle bóják, sorfal bábuk és más edzéshez használatos dolgok sorakoztak. A játékosok szétszóródva lézengtek a pályán, és egymásnak rugdosták a labdát.  A szívem egyre hevesebben kezdett verni és féltem, mert tudtam Maxi biztos beárul az apjánál. Nem akartam, hogy összeugrasszon minket.

- Jól vagy? - Érdeklődött Rashford mikor egy picit megálltam.

- Igen, én, csak... igazából összevesztem Zlatan fiával és most félek, hogy mi lesz a reakciója.

- Á akkor azért szaladt oda sírva. - Nézett rám elgondolkozva és barna szemeit kedvesen rám emelte. - Nézd ott vannak. - Mutatott a pálya szélére ahol Zlatan és Maxi beszélgetett és mindkét fiú eléggé komoly arcot vágott. A kisfiún pedig láttam, hogy még mindig sír.

- Miattam szomorú. - Mondtam halkan. - Nem szeret, vagyis, én...

- Szerintem csak sok volt neki, hogy hirtelen nem az édesanyjával van Ibra hanem veled. Lehet most tudatosult benne, hogy ti tényleg együtt vagytok. - Nyugtatott meg miközben egyre közelebb mentünk a fiúkhoz.

- De már évek óta tudja ezt.

- Igen, de egyre idősebb és egyre jobban felfogja a dolgokat. Nézd lehet nem is veled van baja, hanem az egész helyzettel. Ne legyél rá mérges.

- Annyira sok bántó dolgot mondott és tudod mi a baj, hogy ezt az anyja meséli be neki. Tudom, hogy Alexandra ellenem akarja hangolni, mert így azt gondolja, hogy szétugraszt minket. Lehet előbb- utóbb sikerülni is fog neki.

- Butaságot beszélsz. Ibra nagyon szeret téged. Az öltözőbe mesélte, a lánykérést és az utána lévő dolgokat.

- Nahát! - Kaptam fel a fejem és arcom azonnal vörösbe váltott át. Remélem Zlatan azért nem ecsetelte milyen fantasztikusan éreztük egymást a lakosztály majdnem összes helyiségébe.

- Igen, és boldog volt, hogy végre igent mondtál neki. - Mosolygott rám és ekkor végre hallótávolságon belül kerültünk. Zlatan észrevett, majd felállt a padról és felém lépett. Kicsit féltem, mi lesz a reakciója és hogyan kezeli a fiával való vitámat. Annyira édesen állt rajta a melegítő, és a szürke sapka. Egyszerűen még ilyen " lepukkant" kinézetbe is iszonyú szexi volt, a hasam aljába pedig a pici pillangók azonnal szárnyra kaptak.

- Szia drágám. - Köszöntem félve és nem mertem ránézni. Maxi még mindig szipogott a háttérbe.

- Szia kicsim. - Ölelt magához, majd egy puszit nyomott az ajkaimra.

- Zlatan én csak azt szeretném mondani, hogy nagyon sajnálom. Nem akartam olyan dolgokat mondani a fiadnak.

- Ezt nem itt fogjuk megbeszéli! - Mondta szigorú hangon. - Maxi ha sietsz még utoléred a fiúkat. Egy kis megbeszélni valóm van Lilivel, de mindjárt megyünk. Lili te meg gyere velem. - Fogott kézen majd mikor a kisfiú elszaladt a focisták felé egy másik ajtón át bevezetett az épületbe. Egy szobába kísért és leültetett az egyik székre. Láttam rajta, hogy mérges és ez fájt. Szigorú szinte már haragos tekintetét rám szegezte. Tudtam mondani szeretne valamit, csak nem tudja hol kezdje. Úgy gondoltam megelőzöm és én kezdek bele.

- Zlatan nagyon sajnálom, tényleg, de te nem voltál ott. Nem hallottad, hogy miket vágott a fejemhez.

- Hogy mondhatsz ilyet a fiamnak, hogy akkora pofont adsz neki, hogy leesik a feje? Ja a másik pedig, hogy merted kis szarosnak nevezni Maxit? - Kiabált rám.

- Nem akartam.

- Azt gondoltam szereted őt, erre meg rá kell jönnöm, hogy csak megjátszottad előttem.

- Ez nem igaz! Hogy mondhatsz ilyet. Én szeretem, de felhúzott. Olyan dolgokat mondott amik nagyon fájtak.

- Ő még csak egy gyerek.

- Akinek éppen elég esze van ahhoz, hogy egymásnak ugrasszon minket.

- Csak egy kisgyerek! - Ismételgette.

- Jó, nem tudlak meggyőzni. Amit a fiad mond az szent, és én nem védekezhetek, mert az én nézőpontomat meg sem hallgatod. - Álltam fel könnyes szemmel, de mielőtt még az ajtóhoz léptem volna megfogta a kezem és maga felé fordított. Nem szólt egy szót sem csak mélyen a szemembe nézett.  - Mennem kell, még sok dolgom van a holnapi nap előtt. - Törtem meg a csendet és próbáltam kiszakítani magam a kezei közül, de nem ment. - Engedj jó?

- Gyere megkeressük a fiamat és mindent elmondtok együtt.

- Nem akarok magyarázkodni. - Suttogtam. - Világosan látszik, hogy nem hiszel nekem, én pedig nem akarom újra átélni a fiaddal való vitámat. Ne haragudj, de mennem kell.

- Lili, Maxi nem olyan rossz gyerek, és lehet, hogy egy kicsit elkényeztetett..

- Egy KICSIT? - Csattantam fel. - Ő nem egy kicsit elkényeztetett, hanem nagyon. Az anyja mindent megvesz neki, ahogy te is. Azt neveltétek bele, hogy az apja egy ismert ember. Semmi mást nem tud a világról, csak, hogy kiejt valamit a száján azt megveszitek neki, és a pénznek nincs értéke. Az én családom is jómódú volt, de tudtam mi a munka. Tudtam, hogy más emberek is vannak rajtam kívül. Ő azt gondolja, hogy attól mert az apja Zlatan Ibrahimovic neki mindent szabad, és ez csak rosszabb lesz ahogy idősödik. Elhiszem, hogy kicsi, de sokkal több esze van, mint gondoljátok.

- Lili a fiamat nagyon megviselte a válás, ezért evidens, hogy mindent megakartunk adni neki. Alexandra nem rossz anya, és lehet, hogy volt egy- két elejtett mondata feléd ami nem volt szép.

- Egy- két mondata? Konkrétan lealázott. Maxi nem magától találta ki ezeket, ami kicsit enyhítő körülmény, viszont így is zavar. Figyelj, esküszöm, hogy semmi bajom nincs a gyerekeddel, de őszintén megmondom nem tudok vele bánni. Sőt, egyenesen félek. Nem azért költöztem a két ünnep között ide, hogy gyerek pásztorkodjak, hanem, hogy veled legyek. Csak veled! - Néztem mogyoró szemeibe és próbáltam közel húzódni hozzá.

- Lili hagyj! - Lépett az ajtóhoz. - Gyere keressük meg a fiam. - Bólintott a fejével, és a kezét nyújtotta felém. Örültem, hogy ha haragszik is, azért még mindig szeret. A kisfiút az öltözőbe találtuk meg, ahol éppen Rooneynek magyarázott valamit. Mikor meglátta Zlatant, felpattant majd felé szaladt és újra megölelte.

- Csak összepakolok és mehetünk haza. - Kócolta össze a kisfiú haját, majd a helyéhez ment. Felkapta az utazó táskáját, cipőt váltott és miután mindenkitől elköszöntünk kiléptünk a hidegbe, ahol szállingózni kezdett a hó.

- Az én autóm hátul áll. - Szólt.  - Majd megyek utánatok.

- Én apával akarok menniiii!! - Kezdett rá újra Maxi mire szerelmem beleegyezett. Még örültem is neki, hogy végre olyan hangerőn hallgathatom a zenét ahogy nekem tetszik. Útközben feltárcsáztam Stephant aki pár csörgés után felvette.

- Szia Lili, hogy van a friss menyasszony? - Hallottam kedves hangját.

- Jól, de honnan tudod? - Lepődtem meg.

- Lili te nem olvasol újságot, vagy talán Ibra házába nincs internet?

- De igen, és igazából örülök is, hogy írnak rólunk. Remélem Lolita is látta.

- Ezt fejezd be! - Állított le. - Ne képzelődj már megint.

- Oké, értettem. - Mosolyogtam bele a telefonba. - Hogy van a húgom. Mit mondott az orvos?

- A varratszedés rendben ment, és azt mondta, hogy szépen javul. De még pihennie kéne, amire nem biztos, hogy hajlandó. Mindig arról magyaráz, hogy nagy a dömping a bárba.

- Remélem nem engeded!

- Minek gondolsz engem? - Háborodott fel. - Dehogy engedem, és anyukádék sem. Mindenki marad még Milánóba. Itt töltjük a szilvesztert a tesóméknál.

- Akkor jó. Legalább Heléna sem lesz egyedül és anyum is közelebb kerül Jurkához.

- Igen, és te hogy vagy? Egybe van még az ágy? - Röhögött, mire én csak a fejemet ingattam.

- Állítsd le az a piszkos fantáziádat, Stephan. Alig vagyunk együtt, és most is összekaptunk. - Ismertem be.

- Mert? Mi történt? - Csodálkozott.

- Összevesztem Maxival, Zlatan pedig természetesen neki hisz.

- Mégis mit vársz, a fia. - Sóhajtott fel. - Itt csak te lehetsz vesztes. Ibra él-hal érte, Maxi pedig ezt nyilván tudja így jobban teszi a fejét. De miért veszekedtetek?

- Mert egy kis pukkancs volt egész nap. Szidott és olyan dolgokat mondott amik nem estek jól. Amiket tudom, hogy nem ő talált ki, de akkor is zavart. Na meg azt mondtam neki, hogy ha az én gyerekem lenne már rég lekevertem volna neki két pofont.

- Az igen. - Nevetett fel Stephan viszont én nem találtam annyira viccesnek. - Nem csoda ha kiakadt. Gondolom még sosem volt ennyire leteremtve.

- Nem tudom, csak úgy érzem nincs fegyelmezve, mégis ő van a világ legtökéletesebb gyerekének beállítva. Tudod mennyire nem szeretem a gyerekeket.

- Igen, tudom, viszont te is tudod, hogy Ibrával jár. Akkor is tudtad mikor összejöttetek.

- Mit kéne tennem Stephan? - Kérdeztem szomorúan legjobb barátomtól mikor már csak pár sarokra voltam Zlatan házától.

- Próbálj meg bocsánatot kérni, még akkor is ha tudod neked volt igazad. Maxi még kicsi, és lehet nem is tudta mennyire nagy szavakat használ. Attól még, hogy Alexandra beleverte ezeket a fejébe, neki nem azt jelentik mint neki, vagy neked. Ha Zlatan látja mennyire megbántad hamarabb megbocsájt.

- Igazad lehet. - Méláztam el. - De akkor is kiakadok tőle, és elegem van!!

- Nyugodj meg és inkább szervezd az esküvőt, ahogy a tesód teszi.

- Aj még az is. - Sóhajtottam fel. - Még időpontunk sincs, de igazából nem akarom elsietni. Most Maxin kívül minden jó, és nem akarom elrontani a dolgokat. Jó lett volna ha anyám nem megy el, vagy legalábbis Alexandra nem dolgozik a két ünnep között.

- Lili még nagyon sok időt lehettek kettesbe.

- Igen, de én most akarom!! Semmi mást nem akarok, csak egész nap vele lenni és...

- Drága, ne legyél Maxi. - Teremtett le viccesen, mire nevetnem kellett a hasonlóságon.

- Köszönöm, hogy segítesz Stephan.

- Mindig itt vagyok ha kellek. - Hallottam nyugodt hangját és ez engem is átlendített a rossz kedvemen.

- Köszönöm, de most lerakom, mert megérkeztem. Szurkolj, hogy ne szedje le a fejem! - Aggodalmaskodtam.

- Nem lesz semmi baj. Vigyázz magadra Lili.

- Te is, és a testvéremre is. Szeretlek Stephan.

- Én is Lili. - Köszönt el, majd a táskámba csúsztattam a készüléket. Egy darabig csak ültem az autóba, és nem akartam mozdulni. Stephannal való beszélgetés jót tett a lelkemnek, de ahogy újra átgondoltam miket vágtam Maxi fejéhez elfogott a bűntudat. Lehet tényleg nem kellett volna ennyire felcsattannom, és ilyeneket mondanom, a kisfiúnak? De akkor mégis hogyan védhettem volna meg magam? Istenem mi lesz ha Zlatan elő hozakodik a gyerek témával az esküvő után? Nem hiszem, hogy alkalmas lennék anyának, úgy, hogy a fotózás a szenvedélyem. Megráztam a fejem és jobbnak láttam, ha szembe nézek a dolgokkal.

- Sziasztok. - Köszöntem halkan mikor beléptem a lakásba. Maxi éppen kedvenc meséjét nézte a nappaliba, szerelmem viszont nem volt sehol.

- Szia Lili. - Nézett rám a kisfiú és tekintetében furcsa fény csillant. Mintha kicsit bűnbánóan nézett volna rám.

- Merre van Zlatan? - Érdeklődtem miközben lekabátoltam.

- A fürdőszobába.

- Értem, nézd tudnánk beszélni erről a délelőtti dologról?

- Én is szeretnék mondani valamit. - Motyogott zavartan.

- Várj előbb hozok két csokis tejet. - Mosolyogtam rá, majd mikor kivettem az italokat mellé telepedtem a kanapéra. - Ki kezdi?

- Kezd te. - Ajánlotta fel.

- Jó. Figyelj Max, nagyon sajnálom, hogy azt mondtam neked, kis szaros vagy és megütnélek. Nagyon elborult az agyam, és nem szoktam hozzá ahhoz, hogy ilyen korú kisgyerekkel legyek mint te. Még én is tanulom ezt a helyzetet. Remélem elhiszed, hogy az édesapád sokkal jobban szeret téged mint engem, és ez bármi történjék így marad. Szóval megtudsz nekem bocsájtani?

- Én is bocsánatot kérek, mert nem kellett volna úgy viselkednem. Apa azt mondta, hogy nem beszélhetek veled így és neked is szót kell fogadnom. Igazából nincs semmi bajom veled, és kedves lánynak tartalak. - Hadarta és végül hozzátette. - Annyira bocsánat. - Gördültek ki a megbánás apró könnyei a szemeiből. 

- Édesem. - Öleltem magamhoz. - Nagyon szeretlek Maxi. - Suttogtam a fülébe majd békülésünk jeléül megittuk a csokis tejet és az aktuális meséjéről kezdünk vidáman beszélgetni.

- Úgy látom nem kellek én ide, hogy minden rendben menjen. - Jött ki szerelemem a fürdőből. - Ennek örömére akár elmehetnénk enni is valamerre. - Ült le mellénk sima szabadidőbe, és adott egy puszit.

- JÓÓ!!! Menjünk el a város új hamburgerezőjébe!! - Pattant fel a kisfiú és örömébe ugrálni kezdett.

- Vagy egy normálisabb helyre is elmehetnénk. - Szóltam.

- Rendelhetnénk pizzát!!! - Ötletelt Maxi. - Mindjárt hozom az az új lapot amin rajta vannak a pizzák. - Szaladt fel a szobájába.

- Te mit szeretnél? - Nézett rám szerelmem és közelebb húzódott.

- Úgy gondolom, a fiadnak jót tenne ha kettesbe mennétek. Nekem amúgy is sok dolgom van még a holnapi nap miatt.

- De semmit nem kell csinálnod, csak hozni kell a gépedet és ennyi.

- Zlatan ez azért nem így működik. - Mosolyogtam rá. - Menjetek el ketten, jót fog tenni ha egy kicsit az édesapjával van.

- Na és neked nem volna jó ha velem lennél?

- De igen, viszont most ez a helyes.

- Tudod mennyire szeretlek. - Húzott közel magához én pedig átvetettem a lábam a csípőjén és szemből az ölébe ültem. -  Biztos nem akarsz jönni?

- Nem, tényleg nem. - Néztem a szemébe, és rosszul esett nemleges választ adnom, mégis tudtam így a helyes. - Legközelebb majd kettesbe megyünk.

- A fotózás után.

- Tényleg ki vigyáz addig Maxira? - Tettem fel a kérdést.

- Alexandra este hazajön, és elviszi magával. Holnaptól már nem lesz itt.

- Komolyan? - Csillant fel a szemem mire Zlatan felnevetett. - Ne haragudj, nem akartam ennyire lelkes lenni, csak hiányzik már a kettesbe töltött idő veled. Egész karácsonykor ott volt a családom, holott semmi más tervem nem volt, csak a húgommal elmenni egy wellness szállodába, és veled tölteni egy kis időt. Furcsa, hogy mennyire megváltozik minden.

- Az igaz, de jó lett így is nem?

- Igen, jó, hiszen anyámék megismertek téged aki a világ legtökéletesebb férfija.

- Főleg, hogy Stephanért vannak oda. - Húzta el a száját.

- Képzelődsz, viszont most készülődnötök kéne nem? Szólok Maxinak és..

- Maradj még az ölembe kérlek!  - Monda és először lágyan majd vadul megcsókolt. Egyre hevesebbek voltunk majd mikor megéreztem merevedő férfiasságát bennem is megmozdult valami amiről tudtam, hogy nehéz lesz megállítani.

- Egész nap erre vártam. - Ismertem be.

- Én is Lili, de ha most nem szállsz le rólam akkor nem tudok leállni.

- Miért kéne leállni? - Néztem rá ártatlan szemekkel. Puszilgatni kezdtem a nyakát és a pólója alá csúsztattam kezem. Imádtam tökéletesen kidolgozott testét. Szívdobogása egyre gyorsabb lett, én pedig élveztem, hogy ilyen hatással vagyok rá.

- Fent van a fiam és bármikor lejöhet. - Lihegte vágytól fűtött hangon.

- Akkor menjünk be a szobába. Ide lent... tudod amelyikbe akkor voltunk együtt...

- Istenem, fejezd be! - Csókolt meg, hogy belém fojtsa a szót, de mivel nagyon vágytam rá gombolni kezdtem a blúzom. - Mit csinálsz?

- Azt hiszem ez kigombolódott. - Pillantottam fel ártatlan szemekkel, majd a többi gombbal folytattam. - Hupsz, és ezek is.

- Állj le! - Fogta meg a kezem. - Basszus milyen melltartó van rajtad. - Vette észre a sötétkék fehérneműmet. - Gyönyörű vagy, fiatal és szexi. Mégis mit akarsz tőlem Lili? - Csókolt bele a nyakamba majd a melleimre vándoroltak ajkai. - Nem érdemellek meg. - Szorította meg fenekem és egyre közelebb húzta ágyékához. Úgy éreztem elveszek, és ha nem érezhetem magamba ezt a férfit szétrobbanok a forróságtól.

- Ez nem igaz, én... - De a torkomon akadt a szó, mert az üvegajtó felől dörömbölést hallottunk. A mámorból azonnal visszacsöppentem a valóságba. Idegesen gombolni kezdtem a blúzomat, és azonnal leugrottam Zlatanról.

- Ez mégis mit keres itt? - Kérdeztem mérgesen, és mikor szikrát szóró szemeibe néztem, még örültem is, hogy látta a kanapén történt dolgainkat. Szerelmem is feltápászkodott és az ajtó felé indult. 

- Miért kellett idejönnie? - Csóválta a fejét majd mérgesen ajtót nyitott a váratlan vendégnek, aki méregtől vörös fejjel pillantott ránk.