Sziasztok! Elhoztam a blogom legújabb részét, amiben megint bonyolódnak kicsit a szálak.
Fogadjátok szeretettel, és ha szeretnétek kérni valakiről írjatok nyugodtan.
Chiara: Az áprilisi napfény besütött a reluxa között,
szemeimet álmosan nyitottam ki, és igyekeztem elhallgattatni telefonom csörgését,
amit egyelőre sehol nem találtam a nagy ruha és doboz kupac alatt. Nagy nehezen
mégis feltúrtam, és akkor láttam, hogy Emma keres, akivel Kínában találkoztam a
konferencián, és akivel azóta csak nagyon minimálisan tartottam a kapcsolatot.
- Hali Emma, hogy vagy? – köszöntem barátságosan kicsit még álmoskás hangon.
- Chiara, de jó, hogy felvetted. Csak azért hívlak, mert érdeklődnék, hogy te
találtál- e már szállást Kínában és ha nem akkor, esetleg ha én találnék, akkor
laknál velem? Jó lenne olyannal összebútorozni egy évig, akit már ismerek. – darálta le villámgyorsan, és nagyon figyelnem kellett
arra, hogy semmi ne kerülje el a figyelmemet. Ám olyan dolgokat mondott, amiket
sehova sem tudtam tenni.
- Emma várj!! Nem értek ebből egy szót sem! Miről van szó?
- A Kínai szerződésről. Kaptunk egy levelet múlt héten, és benne van a te neved
is. Nagyon örültem, hogy téged is kiválasztottak.