Blogon kívüli!!!!

Sziasztok!!!!

Ez most nem kapcsolódik a bloghoz, de muszáj leírnom, kiírnom magamból, mert annyira boldog vagyok. Ma volt a Manchester United - Southampton Ligakupa döntő, ahol a fiúk 3-2-re nyertek egy olyan meccsen, ahol Zlatan 2 GÓLT!!! is szerzett, és megnyerte a 32. kupáját, és a meccs emberének is megválasztották!! 

Nagyon jó meccs volt és amennyire tartottam tőle, olyan jól alakult. Kicsit zavarosan kapkodok most ide-oda, tudom, de még mindig a hatása alatt vagyok, pedig nem láttam élőben. Mégis megkönnyeztem a végét. Jó persze most lehet mondani, hogy egy jogos gólt nem kapott meg az ellenfél, de hát ilyen a foci. Ezért (is) szeretem. 


Amennyire év elején bántották és kritizálták, meg ugye mikor 6 meccsen nem rúgott gólt, mindenki leírta már, hogy jaj, de szar, meg ilyenek, de ő megmutatta, hogy igenis ő a legjobb!! Egy KLASSZIS!!! Így, ahogy van, még ennyi idősen (35) is. A mai mérkőzés után is kb. látszott rajta, hogy mennyire ki van fulladva és mennyire hajtott. Számomra ő a legjobb és nem csak azért, mert piszkos mód jóképű (persze az én drágám után) , hanem mert jó játékos. A motivációs videói pedig nagyon sokszor átsegítettek... főleg nyáron, mikor volt egy-két mélypontom. (Azt hiszem, akkor szerettem meg őt igazán) 

Szóval csak tisztelni tudom az ilyen embert, mint ő!!!  

UI: A Milan is nyert, de sajnos Gianluca nem lépett pályára. :(.

Este pedig RÓMA!! Hajrá Stephan!! <3

3/14 ⚽️ Engedd, hogy boldog legyek....mással!!! ⚽️

Lili: 

Tekintetünk találkozott majd pár percig csak álltunk egymással szembe. A lábam szinte a földbe gyökerezett. Magas alakján tökéletes állt az öltöny, mogyoró szemei pedig végigmértek lentről fölfelé, mint valami szkenner és úgy láttam tetszik neki a látvány, mert pimasz mosolyra húzta száját. Nagy nehezen észbe kaptam és a terembe vezető ajtó felé indultam.

- Lili te meg mit keresel itt? – Hallottam erős hangját és nem is értettem a kérdést. Talán Heléna nem mondott neki semmit? – Lili! – Szólt újra és érintését éreztem a karomon. Egy óvatos rántással pedig maga felé fordított. – Hogy hogy itt vagy? – Tette fel újra és szinte kényszerített, hogy a szemeibe nézzek. Megéreztem azt a parfümöt, amit még tőlem kapott és kicsit elolvadtam a tökéletes illattól.

- Dolgozom. – Vetettem oda neki miközben a szívem olyan gyorsan dobogott, hogy féltem meglátja. – Elengednél?

- Milyen csinos vagy. – Szólt és még mindig fogta a karom bár már egy kicsit engedett a szorításból.  – Kivel érkeztél?

- Egyedül jöttem az újságtól, Milánóból pedig Helénával, most pedig bocsáss meg, de vissza kell mennem.

- Mikor végzel?

- Soká. – Válaszoltam hűvösen mikor meglátta a gyűrűmet.

- Ez meg mi?

- Gianlucától kaptam ajándékba.

- Eljegyzési gyűrű? – Nézett rám riadtan. – Hozzámész ehhez a pasihoz?

- Igen. Lehetséges – Hazudtam neki mire hatalmas döbbenet ült ki arcára. – Igen, hozzámegyek, mert úgy érzem megtaláltam az igazit.

- Nem akarom, én azt szeretném, ha az én barátnőm lennél.

- Ó igazán? – Nevettem fel gúnyosan. Mégis mi a fenét képzel magáról? - Sajnálom, de ez már elvan döntve. Volt rá lehetőséged, de elbasztad. SZÓ SZERINT!!

- Mi van azzal, hogy nem akarsz soha házasságot? Mi lett abból a Liliből, aki kiáll magáért és nem hisz a házasság szentélyében?

- Az a Lili nincs többé. Eltűnt, mert egy pasi, akit az élete szerelmének hitt összetörte a szívét és széttépte minden jövőképét. Én már más vagyok, és nem tör elő belőlem az a Lili, aki mindig sírt. Megkeményedtem, mert muszáj volt. Gianluca pedig tökéletes pasi, mellette jól érzem magam. Szerettelek, de még mennyire, de már nem. Nem tudsz meghatni sem a mosolyoddal sem a szemeiddel és….

- Valóban? – Jött közelebb, átfogta a derekam, és végigsimított az arcomon. Nagy erő kellett, hogy ne omoljak a karjai közé.

- Igen. Most pedig mennem kell vissza dolgozni. Kérlek, engedj el. – Bújtam ki az ölelésből és az ajtó felé indultam, de még utánam szólt.

- Rohad mód hiányzol Lili. Majdnem hat meccse nem rúgtam gólt és baszogatnak. Viszont én csak rád tudok gondolni és arra, hogyan kéne helyre hoznom a dolgokat. Jól indult a szezon aztán ez történt és én nem tudok ott lenni fejben a pályán. Olvasom a híreket pedig sosem tettem ez előtt és láttalak ennek a másik férfinak az oldalán és én…

- Nem hibáztathatsz engem, amiért nem megy a játék! – Fordultam vissza és mérgesen a szemébe néztem. – Nem én szedtem össze mindenféle ribancokat és húztam az ágyamba.

- Lili csak egy botlás volt. – Hajtotta le a fejét és a falnak dőlt. - Megtörtént, és már nem tudom visszacsinálni, de soha nem akartam még ennyire senkit, mint téged.

- Üres szavak. – Szóltam.

- Tényleg szereted az a pasit?

- Igen. – Vágtam rá, de kerültem a pillantását, és nem is akartam többet rá pazarolni, hiszen már így is egy csomó dologról lemaradtam. – Minden jót Zlatan. Viszlát. – De mikor a kilincsen volt a kezem újra magához húzott és megcsókolt. Nem számítottam rá így esélyem sem volt kivédeni a hirtelen mozdulatot. Szenvedélyes volt és mohó, ahogy szinte falta az ajkaimat. A falhoz nyomott így szabadulni sem tudtam, bár akkor nem is akartam, sőt. Élveztem, ahogy végigsimítja a hátam és egyre lentebb halad a fenekemig majd mikor elérte megszorította.

- Menjünk ide.  – Suttogta és egy ajtóra mutatott, ám ekkor kitisztult a fejem és rájöttem mit csinálok. – Lili gyere már.

- Nem tehetem Zlatan, nekem barátom van. – Szóltam keményen. – Nem lett volna szabad megcsókolnod te szemétláda. Mégis mit képzelsz magadról?? – Kiabáltam bár igazából magamra voltam mérges. De nagyon. Istenem, de egy idióta vagyok.

- Lili ne kiabálj csak gyere velem. – Invitált tovább kedves hangon.

- NEM! – Járkáltam idegesen.

- Miért tiltakozol mikor éreztem, hogy mennyire akarsz… és… - Jött újra közelebb majd újra megakart csókolni, de ekkor már olyan dühös voltam, hogy pofon vágtam.

- BASZÓDJ MEG! – Ordítottam rá és úgy voltam vele, hogy leszarom a munkát és lesz, ami lesz, otthagytam az egész rendezvényt. Majd kiviharzottam a teremből. Még mindig éreztem ajkaimon Zlatan csókját és a testemben azt a vágyat, amit csak ő válthat ki belőlem. Akartam őt és ezt már nem tudtam volna tagadni. A szívem mélyén nagyon is bementem volna vele azon a bizonyos ajtón, hogy szenvedélyesen egymásnak essünk. Már csak a gondolattól is, hogy az inge alatt a tökéletesen kidolgozott testét látnám tűzbe jöttem, de nem akartam olyan lenni, mint ő. Nem csalhatom meg azt, akivel járok. Fogtam egy taxit és a szállodához kértem magam. A szobánkba belépve barátnőmet láttam, aki az ágyon feküdt körülötte nagydoboz vanília fagyi, egy halom zsebi és éppen a Grace Klinikát nézte.

- Te jó ég Lili jól vagy? – Nyitotta nagyra szemeit mikor belépte az ajtón.

- Nem én… - nagyon.. nem… vagyok… jól…. – Kapkodtam a levegőt minden szónál, ahogy zokogtam. – Zlatan…

- Jaj NE MÁR!! – Állt fel és az ágyhoz kísért. – Mit csináltatok?

- Én semmit, tényleg Heléna még bujkáltam is előle, aztán elmentem mosdóba és ő is akkor jött ki mikor én. Beszélgetni kezdtünk aztán… megcsókolt és… eltoltam magamtól, vagyis… akkor nem, de utána igen és pofon vágtam.

- Basszus Lili.

- Az a baj, hogy annyira jó volt érted? Nem hittem volna, hogy ennyire hiányzik és azt gondoltam már nem hat rám. Istenem Heléna mi lesz így velem? Nem tudom elfelejteni hiába is akarom. Még azt is hazudtam neki, hogy Gianluca megkérte a kezem és én igent mondtam neki.

- Akkor nem csodálom, hogy ezt tette. – Állapította meg és ekkor kopogtattak az ajtón.

- Ki ez? – Néztünk egymásra és Heléna a kukucskálón keresztül kinézett.

- Zlatan az.

- Mi? Mit keres itt? – Pánikoltam. 

- Szerintem nem engem. – Nézett rám mire Zlatan újra kopogott ezúttal már erőteljesebben.

- Nézd, bevonulok a fürdőbe és addig leszek ott, amíg el nem megy. Vagy jobb lenne, ha azt mondanád nem vagyok itt és..

- Heléna engedjetek be! – Kiabált kintről a férfi.

- Oké akkor én a fürdőbe vagyok. Ne engedd be oda. – Mutattam majd bevonultam és a tusoló alá álltam. Jóleset magamra folyatni a hideg vizet, ami talán kicsit enyhített vággyal fűtött testemen. Kiszálltam és egy törölközőt tekertem magam köré. Zlatan még mindig itt volt, amiért mérges voltam rá. Miért nem megy már ez a jó fenébe?

- Mikor jön már ki? – Hallottam Zlatan mérges hangát. – Addig maradok, amíg ki nem jön, ugyanis beszélnem kell vele.

- Nem kell! Hagyd őt békén és engedd el. Hagy legyen boldog Gianlucával. Totál összekuszáltad a gondolatait megint.

- Nem nézem ölbe tett kézzel, hogy elvegye tőlem.

- Értsd már meg tesó, hogy vége. Fogadd el és menj el innen. – Hallottam Heléna parancsoló hangját.

- Szeretem hát nem érted, és még ő sem közömbös irántam. Éreztem, amikor megcsókoltam, hogy szinte remegett. Ugyanúgy vágyik rám még mindig. Azt mondd, amit akar, de a csókja nem hazudik. Ismerem már. – Szólt Zlatan és ekkor a telefonom csörgését hallottam. „ Bassza meg” Káromkodtam el magam, de nem volt más választásom muszáj volt kijönnöm az eddig biztonságot nyújtó fürdőszobából. Törölközőmet szorosabban tekertem magamra és kivonultam a szobába. Próbáltam tudomást sem venni Zlatanról. Felkaptam a telefonom majd beleszóltam.

- Szia Gianluca.

- Szia, drágám. Hogy vagy? Dolgozol még? – Hallottam kedves hangját.

- Nem, már visszajöttem a szállodába, mert elfáradtam. – Válaszoltam. Háttal álltam Helénának és Zlatannak, de pillantásuk szinte lyukat égetett a hátamba.

- Holnap mész haza?

- Igen, de még nem tudom, lehet, hogy visszamegyek hozzád, Milánóba.

- Komolyan? – Szólt bele örömmel.

- Igen, de még ne éld bele magad.

- Nagyon boldoggá tennél szerelmem. Ha kell, kimegyek, eléd csak írd meg, mikor érkezel.

- Ugyan, egyedül is eltalálok hozzád.

- Rendben, akkor aludj jól Lili. Nagyon szeretlek. – Búgta édesen.

- Én is szeretlek Gianluca. – Mondtam ki most először és hallottam mennyire jól esnek neki a szavaim. Még jó, hogy csak én tudtam miért mondtam pont most ki. Leraktam és feléjük fordultam.

- Szia Zlatan. – Köszöntem könnyelműen mintha csak most vettem volna észre.

- Szia Lili, én azt hittem még ott vagy. – Mondta és tudtam hazudik. Nagyon is tudta már, hogy eljöttem a gáláról különben nem jött volna ide ilyen hamar.

- Heléna én lefekszek. Jó éjt! – Majd újra bevonultam a fürdőbe, és magamra kaptam a hálóingem. Épen a hajamat fésültem mikor Zlatan testvére dorgálása ellenére bejött.

- Beszélhetnénk végre?? – Nézett rám és tekintete szinte levarázsolták rólam az alvós ruhám.

- Semmit nem kell megbeszélni. – Vetettem oda könnyelműen. Elhatároztam, hogy nem fogok róla tudomást venni.

- Ez a csók…

- Milyen csók? Jaa az… csak egy botlás volt amit nem tudtam kivédeni.

- Vagy nem is akartál.

- Fejezd be! – Állítottam le majd kikerülve a szobámba indultam. Az orra előtt becsaptam az ajtót és nagyot sóhajtottam. Végre megértette, ám az örömöm korainak bizonyult, mert rám törte az ajtót.

- Lili ne csináljuk már ez annyira…gáz.

- Gáz? – Nevettem fel. – Csak egy botlás volt. Nekem vőlegényem van nem emlékszel?

- Na persze. – Ült le az ágyamra.

- Te is tudod milyen az nem? Ilyen botlásokba nagyon otthon vagy nem igaz? – Néztem mélyen a szemébe, mire csak a fejét ingatta.

- Beindít annyira mint én? – Kérdezte hirtelen és egy pár másodperc után rá vágtam.

- Igen, de ez nem számít, mert ő egy kedves…

- Neked mindig is számított. – Állt fel újra és levette a zakóját, kilazította a nyakkendőjét. Vettem egy mélyebb lélegzetet majd mivel nem akartam, hogy lássa, milyen fejet vágok az ablakhoz mentem.

- Már nem számít annyira. Egy kapcsolat nem kell, hogy csak a szexből álljon.

- Lili imádtál velem lenni.

- Már nem az vagyok aki voltam. – Néztem ki továbbra is a város fényeit.

- Mit tennél, ha újra megcsókolnálak?

- Talán újra felképelnélek és… - Fordultam meg és még magam is meglepetett mennyire közel jött hozzám.

- …. és mi? – Húzta fel a szemöldökét majd újra azzal a bugyi lehúzós mosolyával nézett végig rajtam. – Lili hiányzol és minden éjszaka mióta szakítottunk csak arra vágyok, hogy, mellettem feküdj, átöleljelek.

- Ne mondj, már ilyeneket kérlek. – Csattantam fel és utáltam, hogy én is hasonló állásponton vagyok. – Most pedig menj ki, mert fáradt vagyok, és mivel eljöttem a gáláról holnap az egyik volt kollégától még anyagokat kell kérnem.

- Nem megyek el. – Szólt makacsul és újra leült az ágyam szélére.

- Nem érted meg, hogy vőlegényem van? De maradj, leszarom, átmegyek Helénához.

- Istenem édesem mindketten tudjuk, mit akarunk a másiktól. Legalább csak egy éjszakát adj és megmutatom, hogy sokkal több van bennem, mint az olaszodba.

- Nem is ismered, szóval ne mondj róla véleményt. Gianluca egy kedves, megértő fiú, aki remekül focizik. A szemei egyszerűen csodálatosak. Fantasztikusan csókol és okos tudod? Nem találkoztam még ennyire okos, és intelligens focistával mint ő és… bazd meg ne röhögj!!!! – Szóltam rá mérgesen.

- Úr Isten Lili nekem nem kell bizonygatnod semmit.

- Nem bizonygatás. Kérlek, menj már innen! – Néztem rá. – Zlatan megcsaltál és fáj még mindig. Nem tudok benned megbízni, és ha most le is feküdnénk, azzal sem lennénk előrébb, mert az a tüske mindig bennem maradna és az a kép is, ami akkor tárult elém mikor benyitottam az ajtón.

- Soha többé nem tennék ilyet, mert, ahogy elhagytál teljesen magamba zuhantam Lili. Megéltem azt milyen nélküled és nem kell többé. Nem akarok, nélküled lenni. Mondd, meddig kell, még szenvedjek??? Teperek, mint valami idióta és… azt hiszed, csak azért vagyok itt, hogy a farkamra húzzalak, és itt hagyjalak? Nem ez a szándékom, hanem egy hosszú kapcsolat veled. – Nézett rám és mogyoró szemei túlságosan őszinték voltak, de nem törhettem meg, hiszen a felét se élte át, amit én éreztem.

- Nem lehet. Én nem csalom meg azt, akivel együtt járok.

- Akkor ennyi? – Állt fel. – Tényleg vége?

- Igen. Most pedig menj el, és felejtsük el egymást. Ha esetleg mégis találkoznánk, valamikor akkor nyilván beszélgethetünk elvégre felnőtt emberek vagyunk, de ne keress vagy ilyesmi.

- Jó, megpróbálom. Légy boldog az olaszoddal. Jó éjt. – Nézett rám mérhetetlenül szomorú pillantással majd kilépett az ajtón. A könnyeim közben csendben hullottak a szememből és mikor Heléna beszólt, hogy tiszta a levegő az ágyra vetettem magam és nagy zokogásba törtem ki.

- Lili annyira szar így látni mindkettőtöket. – Bújt be mellém az ágyba majd mind egy védelmező nagytestvér átölelt és hagyta hagy sírjak a karjai között. – Ő is szenved.

- Jó döntést hoztam. . Bizonygattam de inkább csak magamnak mint barátnőmnek.

- Mi van, ha mégse? – Kérdezte Heléna és egy zsebkendőt nyújtott felém.

- Nem csalom meg Gianlucát. Erős voltam és kiálltam a kapcsolatomért Heléna.

- Tényleg nem érdemelne még egy esélyt?

- Nem.

- Lili Manuel is megcsalt, és megbocsájtottam neki mindent most pedig boldogok vagyunk. Zlatan imád téged és te nem láttad mennyi fájdalom volt a tekintetébe, amikor kilépett tőled. Lehet, azt gondolod, hazabeszélek, mert mégiscsak a tesóm, de gondold át.

- Még nem. – Makacskodtam.

- Te tudod, de tényleg gondold át jól a dolgokat, mert hiába vagy hűséges testileg, ha gondolatban már százszor megcsaltad. Jó éjt. – Szólt és csendben becsukta maga mögött az ajtót. A könnyeim némán hulltak a párnára majd csendben belealudtam a sírásba.

Zlatan:

Kiléptem a szállodából, és beültem a taxiba. Alapjáraton tökös gyereknek tartom magam, de most eltört bennem valamit és a torkomat a sírás fojtogatta. Vajon mit kellett volna tennem, hogy elérjem azt, amit akartam? Talán erősebben kellett volna akarnom őt, és még a szobába is megcsókolhattam volna. Biztos voltam benne, hogy nem tudott volna ellenállni nekem úgy, mint ahogyan az estélyen. Még mindig éreztem bódító illatát és magam előtt láttam gyönyörű alakját abban a ruhába, amit a húgom adott neki kölcsön. Tökéletesen állt rajta. A felső kiemelte a melleit és a szoknya is sokat megmutatott a lábaiból. Vajon tényleg boldog az olasz pasi mellett? Nem tudtam sokat erről a gyerekről, csak, hogy az Ac. Milanba focizik, és hogy Gianluca Lapadulának hívják. Legalább jó csapatot választott, és ha már a 9-es mezt viseli, akkor tényleg tudhat valamit. A szavai még mindig keményen hatottak rám és az a mondata, amit a megcsalásról mondott a szívemig ért. Nem lépne félre és nem csak azért, mert szereti az a fiút, hanem mer tudja milyen érzés mikor megcsalnak valakit. Hogy lehetettem ennyire aljas? Lili annyira törékeny, kedves és gyönyörű. Nem is fogja fel mennyire jó nő, mert mindig máshoz hasonlítgatja magát. Mégis hogy kéne visszaszereznem? Mit tegyek, hogy elvarázsoljam annyira, hogy szakítson az olasszal és visszajöjjön hozzám? Talán a fotózás. – Suhant át a gondolatomon. – Igen, ez az, hiszen most lesz esedékes az A-Z új ruha kollekciójának a bemutatása a karácsonyi hajrá előtt. Felkérem, hogy készítse ő a kampány fotóimat, és ha látja mennyire normális vagyok talán újra elérem, hogy előjöjjön belőle az a lány aki rajongásig szerelmes volt belém. Kiszálltam a taxiból és tudtam ez lesz a megoldás. Holnap fel is hívom a főnökét és pontosítok vele egy időpontot.

3/13 ⚽️ Gálaest ⚽️

A fejem teli volt mindenféle gondolattal és csak úgy zsongott. Fogalmam sincs mit kéne tennem, de igaza van Paolonak. Ez egy munkahely és nekem ez a melóm, és mikor Stephannal voltunk fasírtba anno akkor is a munkámnak köszönhetően kerültünk újra közelebb egymáshoz. Persze itt másról volt szó, és meg sem fordult a fejembe az, hogy esetleg jóba lennék ezután Zlatannal. Csak hálát adhattam, hogy bár az új csapatába is elég hamar vezéregyéniség lett a csapatkapitányi karszalagot még mindig Rooney viseli. Gianlucának vasárnap volt meccse, így ma az edzőterembe tartózkodott én pedig kedvemre jártam a várost. Tudtam, hogy Helénáék is hazajöttek így feltárcsáztam.

- Szia, otthon vagy?

- Persze, gyere el, valami gond van? – Kérdezte és annyit mondtam, ez nem telefon téma majd leraktam, és elindultam a házuk felé. Mikor barátnőm meglátta ideges fejem egyből tudta valami nem oké.

- Na, mi az? Mit akart a főnököd? – Érdeklődött és én leültem a kanapéra. Fejemet a kezembe temettem és nem is tudtam, hogy kéne kezdeni, de vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.

- Paolo azt akarja, hogy menjek el egy jótékonysági estre Manchesterbe ahol az United is ott lesz. Az összes játékos érted??? Fotózgassak meg ilyenek, és én nem tudom, mennyire vagyok erre felkészülve.

- A munkára vagy a tesómra? – Tette fel, de ő is tudta a válaszomat. – Hozok egy teát jó. Nyugodj meg, mindent megbeszélünk.

- Oké, - Bólintottam, majd míg barátnőm a teát készítette a telefonomon Gianlucával közös képeinket nézegettem. Olyan jóképű férfi volt és annyira jól csókolt, de mégsem Ő volt az.

- Tessék. – Nyújtotta nekem a bögrét és én jólesően kortyoltam a finom italból. – Most pedig mondd el az elejéről a dolgokat. – Ült le mellém.

- Oké, szóval lesz egy ilyen UNICEF-es rendezvény, amin a Manchester Unitedes focisták is részt vesznek, és a főnököm azt szeretné, ha elmennék és fotózgatnék, esetleg a kapitánnyal beszélgetnék, vagy akivel tudok. Ez az újságnak is egy jó profit, bár az ebből bejövő összeget a beteg gyerekeknek fogjuk felajánlani. Én nekem ez nem fog menni egyedül Heléna.

- Lili profi vagy, és ebből sosem volt gondod. A magánéleted ne akadályozza meg a karrieredet.

- Mit tegyek?

- Mindenképpen menj el! Nézd, ha gondolod, elmegyek veled. – Ajánlotta fel.

- Komolyan mondod? – Csillant fel szemem.

- Persze csak Manchesterbe, mert a gálára nyilván meghívóval lehet majd bejutni, de a szállodába és az előtte lévő órákba veled tudok lenni és erősíthetnélek téged. Na és legalább Zlatannal is találkoznék, mert majdnem két hónapja nem láttam.

- Oké, de ne akkor mikor én is veled leszek.

- Persze, hogy nem. – Nyugtatott meg. – Lili nézd megértem, hogy félsz, de lehet, hogy nem is fogod látni és..

- Jaj, Heléna ezt te sem gondolod komolyan. – Forgattam meg a szemem.  – Ott lesz az egész idióta bagázs. Borzalmasan utálom őket és ezt Paolo is tudja, de mégis rám osztotta ezt a feladatot.

- Nyilván azért, mert te vagy legjobb. Lili nyugodj meg és próbálj hideg fejjel gondolkozni, elvégre felnőtt nő vagy. Nem teheted tönkre a karriered ilyen miatt.

- Nincs is karrierem.

- Ez nem igaz, hiszen már ismernek, és tudják mennyire profi vagy.

- Ja meg, hogy mennyi focistával feküdtem össze. Mint egy rossz ribanc….

- Lili!!

- Ez az igazság. Kurvára semmit nem tudnak rólam, vagy Zlatannal való kapcsolatomról és össze-vissza irkálnak, de az egyiknek sem jutott eszébe, hogy esetleg megkérdeznének engem. Sosem dolgoznék olyan lapnak, ahol nem teljes mértékben az igazság van leírva. Soha egyik sem említi meg, nekem mennyire fáj és mennyire kiakasztott!! – Mondtam szinte kiabálva.

- Igen, tudom, de most menj Gianlucahoz jó, én pedig megbeszélem Manuellel ezt a hétfői napot.

- Várj, te repülhetsz terhesen? – Fordultam vissza az ajtóból.

- Elvileg igen. – Mosolygott rám és átölelt. Örültem, hogy barátnőm végig ott lesz mellettem a szállodába. Szombaton jó sokáig ágyba voltunk Gianlucával és csak egymással foglalkoztunk, bár az én gondolataim csak a hétfői nap körül forogtak és akárhányszor rágondoltam a gyomrom apró gombóccá zsugorodott és egyenesen a hányinger kerülgetett. Hogy fogom én ezt kibírni hétfőig?

- Szerelmem valami gond van? – Simította ki a hajam az arcomból.

- Nem ugyan, miét gondolod?

- Csak annyira látom, hogy nem itt jársz, és olyan gondterheltnek tűnsz. Mi volt a szerkesztőségbe? Megkaptad a következő melót?

- Igen, meg. – Ültem fel, de megfogta a kezem és visszahúzott magához.

- Nem menekülsz!! – Mosolygott rám édesen. – Szóval mi volt a főnököddel?

- Csak egy gála estre kell mennem hétfőn.

- Az jó, akkor oda valami szexi ruha kell, bár te mindenbe jól nézel ki.

- Basszus tényleg igazad van, még ruhám sincs. – Ültem fel és belém hasított a felismerés, hogy bár igaz, hogy nem én leszek a középpontba, de azért mégsem mehetek oda egy szakadt rongyba.

- Lili mégis miért vagy ettől így kiakadva? Elég sok ruhád van és…

- Gianluca ezt te nem érted ez… egy jótékonysági est. – Vettem egy mély levegőt és Helénát tárcsáztam, ám ő nem vette fel. Na és ha az a szemét meglát, legalább felfogja mit veszített.

- Szívem melyik városba lesz ez? – Érdeklődött és tudtam nem fogok neki hazudni, hiszen joga van tudni.

- Manchesterbe.

- Úgy tudtam te csak belföldön dolgozol.

- Igen, de aki csinálta ezeket a dolgokat felmondott, vagy kirúgták, nem tudom pontosan így én kaptam meg ezt a megbízást.

- Szóval Manchester. – Monda és mélyen a szemembe nézett. – Kérlek, mesélj nekem erről a rendezvényről.

- Én sem tudok róla sok mindent. – Tártam szét a karom. – Csak annyit, hogy UNICEF-es és… a beteg gyerekeknek lesz pénz gyűjtés. A résztvevők felajánlanak pár személyes tárgyat, amire lehet licitálni, de nézd, nem tudom a részleteket és nem is érdekel.

- Kik lesznek még ott Lili?

- Honnan tudjam? – Mérgelődtem és egyre kényelmetlenebbül ért a kérdés áradata.

- Focisták is?

- Valószínű.

-A City vagy az United?

- Mi? – Értetlenkedtem.

- Azt mondtad Manchesterbe lesz, és ott két csapat van akár csak nálunk Milánóba. Szóval a City vagy az United játékosai lesznek ott?

- Az utóbbi. – Mondtam, mert már nem bírtam tovább. Luca nem szólt semmit csak maga elé hümmögött majd pár perc múlva felállt és a konyhába indult.

- Most mi van? – Mentem utána.

- Hogy mi van? Szerinted mi van? – Nézett rám mérgesen.

- Azt szeretném tudni. Talán haragszol? – Tettem fel félve a kérdést.

- Nem, csak dühít, hogy ezt kell tenned, és nincs más erre a feladatra… meg… kicsit félek is. Igen, félek is, hogy akár újra összefuthatsz vele és picit féltékeny vagyok.

- Gianluca ez csak egy munka. – Mentem közel hozzá. – Nyugi nem lesz baj. – Mosolyogtam rá és szenvedélyesen megcsókoltam, és éreztem, hogy teste azonnal reagált rám. Belemosolyogtam a csókba és felültem a pultra. Lábamat a csípője köré kulcsoltam és élveztem, ahogy Luca forró csókokkal borítja be a nyakam.

- Istenem Lili, de szeretlek. – Suttogta és lentebb csúsztatta a hálóingem pántját majd kényeztetni kezdte a melleimet. Megszabadított fehér neműmtől és ő is ledobta az alsóját. Tekintete szinte tüzelt, ahogy belém hatolt.

- Gyönyörű vagy. – Lihegte én pedig szorosan szorítottam a pult szélét. Egyszerűen fantasztikus volt, amit művelt velem ez a férfi. Intenzív és vad. Az orgazmus szinte felrobbantotta a testem és mikor mindketten átéltük a gyönyört még mindig remegtem.

- Ez… ez csodálatos volt. – Suttogtam majd leszálltam a pultról és a fürdő felé indultam ahova ő is követett.

-  Ráadást? – Csókolt meg újra és elejtett egy kaján mosolyt, majd megengedte a vizet a kádba.

- Én csak egy gyors tusolásra gondoltam. – Sandítottam a kabin felé.

- Ráérünk. Holnap valószínű nem leszek a kezdőbe, csak a padon. – Nézett rám szomorúan.

- De miért?

- Fogalmam sincs, de nem baj, legalább nem fáradok el.

- Édesem. – Mentem közelebb hozzá. Tudtam, hogy rosszul esik neki, hiszen Stephan is szomorú, ha nincs pályán. – Nekem akkor is te vagy a legjobb játékos.

- Köszönöm szerelmem, akkor egy fürdőzés? – Kérdezte mire felnevettem és igent mondtam neki. Fogalmam sincs mennyi ideig ültünk a kádba, mert mikor kicsit kihűlt a víz újra engedtük.

- Csak nem éhes vagy? – Mosolyodott el mikor meghallotta mekkorát kordult a gyomrom.

- Egy picit, de most annyira jó veled lenni.

- Boldog vagy velem Lili? – Érdeklődött komolyan.

- Igen, az vagyok- Boldog és szerencsésnek érzem magam, hogy mellettem állsz. Fontos vagy nekem.

- Kicsim, szeretlek. – Szólt majd egy csók után kiszálltunk a kádból és felöltöztünk. Mivel már bőven dél felé járt így elmentünk ebédelni. A délutánt is egymás társaságába töltöttük és teljesen elfelejtkeztem a hétfőről. Este tettünk egy nagy sétát a városba majd Gianluca újra leült a zongorához én pedig élvezettel hallgattam. Reggel finom kávé illatra keltem és mikor kinyitottam a szemem Gianluca ült az ágyam szélén kezébe egy nagy gőzölgő kávéval.

- Jó reggelt szerelmem.

- Neked is. – Ültem fel, majd elvettem a bögrét. – Mikor keltél fel?

- Szerintem olyan negyed órája, nemsokára indulnom kell. Háromkor kezdődik a mérkőzés és nekem már időben kint kell lennem.

- Elmehetek veled? – Kérdeztem és egy gyors öltözésbe fogtam.

- Persze, rendben van. Akkor összepakolom a táskámat, ha éhes vagy van némi kaja a hűtőbe.

- Oké köszönöm. – Néztem rá ezután egy gyors készülődés után a stadion felé indultunk. Elfoglaltam a helyem és végig néztem a stadionon. Ez volt a kedvenc helyem az egész világon. Eszembe jutottak azok a fantasztikus meccsek, amikor még Stephan és Zlatan is a Milán játékos volt. Már majdnem elkezdődött a mérkőzés mikor megcsörrent a telefonom és szerelmem nevét olvastam.

- Luca mondd.

- Tudom butaság, de letudnál jönni az öltözőkhöz? Ha gond van, csak hivatkozz rám.

- Már ott is vagyok. – Pattantam fel és lerohantam hozzájuk. Luca az ajtóba állt és édesen mosolygott mikor meglátott, és mivel nem volt kezdő mez helyett szabadidő volt rajta.

- Csak nem hogy hiányoztam?

- De igen, viszont láttam, hogy még nincs mezed és… elfogadod az enyémet? – Nézett rám, és felém nyújtott egy kilences számút.

- Ez az enyém? – Lepődtem meg. Volt pár Milános mezem, de azokon más játékosok nevei voltak.

- Igen, persze ha elfogadod, ma nem hiszem, hogy felhúznám.

- Igen, köszönöm. – Öleltem át és azonnal magamra kaptam. – Na milyen? – Pördültem meg előtte.

- Ha csak ez lenne rajtad az volna a legjobb. – Suttogta a fülembe szenvedélyes hangon.

- Luca, hűtsd le magad mindjárt meccsed lesz. – Húzódtam el.

- Oké megígérem csak a kint lévő eseményekre koncentrálok. – Emelte fel megadóan a kezét.

- Helyes. Én pedig visszamegyek a helyemre. – Indultam el, de megfogta a kezem és visszahúzott majd addig csókolt még a többek ki nem jöttek és indulniuk kellett. Sajnos nem lépett pályára, ami kicsit rosszul esett, de annyira jóérzés volt a mezét viselni. Igazán büszke voltam magamra. A játék a negyven kilencedik pertől el volt döntve, hiszen Bonaventura rúgott egy gólt. Bár annyira nem féltettem a fiúkat, hiszen a Pescara ellen nem is volt nagy kihívás nyerni.

- Jó volt? – Nézett rám szerelmem mikor már úton voltunk hazafelé.

- Igen, nagyon jó. Már rég voltam Milán meccsen. – Osztottam meg vele.

- Holnap hánykor indul a géped? – Kérdezte és ezzel újra eszembe jutotta a kőkemény valóságot.

- Kilenc körül, és nem is lesz sok időm, mert a volt munkatársammal beszéltem meg egy találkozót.

- Ki az? Ismerem?

- Nem, Márkónak hívják, és sokáig a mi újságunknál dolgozott, ám kapott egy remek ajánlatot és elköltözött Angliába. Ő is ott lesz este és mellette fogok ülni.

- Akkor jó, legalább nem leszel egyedül. – Fogta meg a kezem. 

- Ó szívem elvinnél Helénához? Van egy ruhája, amit szeretne odaadni nekem.

- Persze. Bár azt hittem vettél újat.

- Az utóbbi időbe eléggé sokat költekeztem és most kicsit megcsappant a számlám, de barátnőm kisegített. Amúgy ő is jön velem.

- Terhesen repül? – Húzta fel a szemöldökét.

- Igen, azt mondta nem lesz baj. Remélem igaza lesz. – Mondtam aggodalmas hangon.

- Heléna is megy az estélyre? Mint micsoda?

- Ő csak a szállodába jön velem, mert a testvérével szeretne találkozni. – Mondtam ki hadarva, és örültem, hogy Luca nem szól semmit. Megálltunk Helénáék háza előtt majd miután felmentünk a fiúk leültek a tévé elé beszélgetni mi pedig beindultunk a hálóba.

- Ezt a ruhát gondoltam neked. – Húzott elő egy fekete enyhén kivágott koktél ruhát, aminek ezüst szálak futottak végig a szoknya részénél. – Nem túl kihívó, nem túl figyelemfelkeltő, de elegáns.

- Gondolod, hogy rám megy? – Fogtam magam elé. – Te mindig is vékonyabb voltál, mint én.

- Tuti jó lesz, de ha bizonytalan vagy próbáld fel. – Ajánlotta, én pedig úgy tettem, ahogy mondta és meglepetésemre egész jól állt. Mosolyogva pördültem meg a tükör előtt, és úgy gondoltam megmutatom szerelmemnek is.

- Szerinted milyen leszek? – Indultam ki a fiúkhoz és örömmel láttam, hogy Gianlucának majdnem kiesik a szeme.

- Csinos leszel nagyon. – Ölelt magához.

- Hú baz ha Zlatan meglát, alig bír majd a gatyájába maradni. – Szólt közbe Manuel.

- Manu fogd már be! – Tolta le Heléna és szeme szinte villámokat szórt. Nyilván Manuel is érezte, hogy kicsit messzire ment, és szemlesütve így szólt

- Bocsi, csak kicsúszott.

- Nem gáz, hiszen igazad van, Lili egyszerűen csodálatos lesz. – Nézett rám szerelmem, de azért látszott rajta, hogy rosszul estek neki a hallott szavak.

- Köszönöm, akkor én most visszaöltözöm.

- Ne haragudj Manuel miatt. – Jött utánam Heléna. – Komolyan néha olyan, mint egy nagy gyerek.

- Semmi baj, véletlen volt, és tudod, remélem is, hogy így lesz, mert ha már nem tudott megbecsülni legalább látja, hogy mit veszített.

- Lili kérlek, ne mondd ezt.

- Ez az igazság, mert én minden faszsága után megbocsájtottam és mellette álltam, ő meg nem értékelte, pedig igenis értékes nő vagyok, és lehet nem egy 10/10-es, de…

- Lili fejezd be!!! – Fogta meg a kezem. -  Nem kell bizonygatnod nekem semmit. Vidd el a ruhát és holnap reggel találkozunk a reptéren.

- Köszönöm. – Öleltem át majd elindultunk haza. Az idegességtől alig bírtam aludni, és ehhez még az is hozzá játszott, hogy miután hazaértünk Luca nagyon furcsa volt és alig akart kiengedni a karjai közül. Éreztem, hogy nagyon féltékeny, ami valamilyen szinten jól esett, de kicsit megijesztett. Reggel már időben fent voltam és szerelmem vitt ki a repülőtérre ahol Heléna már várt minket.

- Mindjárt indulunk. – Szólt, ahogy meglátott minket.

- Akkor, szia. Vigyázz magadra és nemsokára találkozunk.

- Miért nem Milánóba repülsz vissza a munka után?

- Azért, mert Rómába vannak a dolgaim. Kérlek, ne legyél szomorú jó? Nem kell annyira komolyan venni ezt a munkát. Én sem veszem, csak elmegyek, kattintgatok párat és ennyi. Már végeztem is.

- Ha csak ennyi lenne, nem aggódnék, de te is tudod, mitől félek. – Suttogta a fülembe.

- Lili mennünk kell. – Unszolt Heléna.

- Szeretlek Lili. – Nézett mélyen a szemembe, de én még mindig nem tudtam kimondani azt a bizonyos szót így csak egy csókkal búcsúztam tőle. Azon, hogy borús volt az idő mikor megállt a gépünk már meg sem lepődtem, de legalább egyezett a kedvemmel is. Életembe most először utáltam a munkámat és most először szerettem volna valami egészen mással foglalkozni. Igazán féltem ettől az estétől. Lepakoltunk a szállodába, majd elmentem egy találkozóra Márkóval, Heléna pedig lebeszélt a testvérével, hogy hova jöjjön.

- Lili! – Hallottam Márkó hangját a hátam mögül, ahogy a megbeszélt kávézó felé indultam.

- Hello. – Köszöntem rá és adtam két puszit neki.

- Talán késtem? – Nézett az órájára.

- Nem, én jöttem túl korán, mert már nem bírtam a fenekemen maradni. – Füllentettem bár az igazság az volt, hogy a lehető leghamarabb leakartam lépni, hogy még véletlenül se fussak össze Zlatannal. Beültünk a kávézóba és az esti munkáról, Paolóról és minden egyébről beszélgettünk. Kaptam egy kártyát is, ami ha úgy tetszik a belépőm volt a buliba és miután lebeszéltük, hogy hatra értem jönnek elbúcsúztunk egymástól.

- Tiszta a levegő? – Hívtam fel barátnőmet mire ő csak belenevetett a készülékbe.

- Hihetetlen vagy ugye tudod?

- Ne már Heléna ott van vagy nincs?

- Nincs, jöhetsz. – Mondta majd egy megkönnyebbült sóhaj után a szálloda felé vettem az irányt. Egész délután izgatott voltam. Barátnőm megcsinálta a hajam és segített a sminkembe is, aminek örültem, mert mégiscsak jobb volt benne, mint én. Felvettem a ruhámat és vártam mikor csörög rám Márkó, ami fél hat körül meg is történt.

- Akkor én megyek, nem baj, hogy egyedül leszel? – Néztem rá a szőke hajú lányra.

- Ugyan már, felhozatok egy nagy adag vanília fagyit, berakom a Grace Klinikát és elleszek.

- Oké, próbálok sietni, bár még sosem voltam ilyenen, de remélem azért nem hajnalig tart.

- Addig vagy ameddig szeretnéd, és Lili. – Szólt még utánam. – Tudom, hogy nem akarod látni, de ha esetleg mégis akkor legyél vele kedves. Kérlek!

- Nem ígérek semmit. Szia. – Mondtam, majd beültem a taxiba Márkó mellé. Rosszul esett, hogy újra ellenem beszél a legjobb barátnőm és úgy voltam vele, hogy nem foglalkozok senkivel. Nyilván nem tudja, mennyire szarul vagyok még mindig, és hiába mosolygok legtöbbször, mint egy vadalma azért igenis megtörtek a dolgok. Már eléggé nagy tömeg gyűlt össze én pedig Márkóval léptem be az eseményre kijelölt hotelba. Márkó természetesen tudta miért vagyok annyira ideges és örültem, hogy nem néz hülyének és támogat.

- Már jönnek is. – Szólt és ekkor megláttam, hogy sorra jönnek a játékosok majdnem beleszédültem az idegességbe. Volt, aki a barátnőjével és volt, aki egyedül érkezett az eseményre, Mindannyian megálltak a transzparens előtt és belemosolyogtak a kamerákba. Én is fotózni kezdtem őket és végig azon törtem a fejem mikor csináljam meg Rooneyval az interjút, vagy ha nem sikerül kihez menjek oda, mikor Zlatan jelent meg a terembe. Tökéletes öltönybe és azzal a pimaszul édes mosollyal az arcán. Istenem hogy lehet valaki ennyire elegáns?

- Jól vagy? – Nézett rám Márkó mikor meghallotta nagy sóhajomat.

- Igen, persze. – Nyugtattam meg. Zlatan egyedül érkezett és nekem átfutott az agyamon, hogy ha nem szakítottunk volna, lehet, én állok az oldalán. Igyekeztem elbújni a tömegbe és örültem, hogy a sajtósoknak kijelölt asztal eléggé messze volt a játékosoktól. Sok Manchesteri legenda és régebbi játékos is részt vett az eseményen. Mikor már mindenki elfoglalta a helyét az alapítvány vezetője mondott egy megnyitó beszédet, majd egy kis filmet játszottak le, amelyben beteg gyerekeket mutattak és néhány játékos is beszélt a kisfilmen arról, mennyire fontos nekik, hogy támogassuk az ilyen gyerekek álmait is. Nagyon megható volt és különleges az egész. Mourinho is a színpadra lépett és egy pár perces beszéd után lecsatolta az óráját jelezve, hogy ez szeretné felajánlani. De az órán kívül voltak más felajánlások is, mint például, volt focisták sport cipője, vagy Christiano Ronaldo egyik meze, amit akkor viselt, amikor megnyerték a P.L.-t. Az elegáns vacsora után volt egy kis szünet, amit én arra használtam fel, hogy egy kicsit dolgozgassak, és hálát adtam az égnek, hogy Rooney egyedül volt és viszonylag egész jót beszéltem vele. A fő téma az alapítvány volt, de a csapat is szóba került. Rooney után Blind és Marcos Rojo is kedvesen fogadta a kérdéseimet, aminek nagyon örültem. Igazán szimpatikus fiúk voltak. Visszaültem az asztalunkhoz és ekkor elkezdődött a licitálás a különböző tárgyakra. Csak kapkodtam a fejem a hatalmas összegektől, de tudtam ezek mind jó helyre kerülnek.

- Kiszaladok a mosdóba. – Suttogtam Márkónak majd felálltam és csendben kiosontam az ajtón. Eddig egész simán ment minden és korholtam magam, amiért ennyire féltem ettől az estétől. Kézmosás után éppen a kéztörlővel babráltam mikor leesett az ujjamról a Gianlucatól kapott gyűrű. Felvettem és csak úgy a gyűrűs ujjamra húztam. Nem is állt annyira rosszul, sőt. Egy mosolyra húztam a számat majd miután felfrissítettem a sminkem kiléptem a mosdó ajtaján, ám amikor a folyosóra értem a vér is megfagyott bennem. Zlatan is éppen akkor lépett ki a férfi mellékhelyiségből. 

3/12 ⚽️ Egy kis foci, egy kis szülinap ⚽️

Gianluca másnap visszarepült és nem is tudtam mikor fogok vele legközelebb találkozni. Annyit mondtam, hogy szeretném, ha Stephan születésnapjára rendezett vacsorára eljönne. Az elmúlt évekkel ellentétbe nem terveztem nagy bulit, de azért mégiscsak szerettem volna megemlékezni erről a különleges napról, hiszen Stephan a legjobb barátom és hatalmas hálával tartoztam neki. Ha ő nem lenne sosem ismertem volna meg ezeket a remek embereket, akiket a barátaimnak hívok és mellette sokkal könnyebben tudok a munkámra koncentrálni, hiszen ha valamit nem tudok egy-egy ismertebb sportolóról ő az én élő Wikipédiám. Már korán reggel talpon voltam és mivel én voltam a soros nekiálltam a reggeli készítésének. Megfőztem a kávét és beraktam pár pirítóst, és hogy húgomnak is kedvezzek gofri sütésre adtam a fejem.

- Azt hittem szabadnapot kértél! – Hallottam Stephan mérges hangját majd egy nagy ajtó csapkodás és újra csönd. Úgy gondoltam nem foglalkozok velük, és inkább a reggelire koncentráltam, ám egy pár perc múlva Kitti is kijött és követte Stephant a fürdőbe, beszélgetésükből semmit nem hallottam. Szépen kiraktam a tányérokat, poharakat és még cuki szalvétával is díszítettem az asztalt. Egész megvoltam magammal elégedve, viszont tudtam, hogy tesóm csak melegen szereti a gofrit így jobbnak láttam, ha szólok nekik. Már éppen az ajtó felé indultam és Kittit láttam magam előtt.

- Kész a reggeli. – Mosolyogtam rá.

- Nem vagyok éhes. – Mordult rám.

- De még gofrit is csináltam.  – Mentem utána mire Stephan is kijött, ám ő rögtön a konyha felé vette az irányt. – Kitti mi a baj? Gyere enni.

- Mondtam már, hogy nem vagyok éhes!! Csak mérges vagyok.

- Mi történt? – Ültem le az ágyára miközben öltözködött.

- Stephan nem érti meg, hogy ígéretemmel ellentétbe nem tudok ma elmenni a hülye meccsére.

- Hülye meccsére Kitti?? – Háborodtam fel. – Ez nagyon sokat jelent neki…

- Úgysincs a keretbe.

- Mégis hogy lehetsz ilyen. Nem leszólni kell, hanem támogatni, és segíteni. Ő igenis remek focista te pedig a barátnője vagy, akinek kötelessége, hogy kiálljon mellette még akkor is, ha rosszul játszik.

- Ugyan már Lili te könnyen beszélsz, mert te hozzá voltál szokva, hogy ha elmész egy mérkőzésre, akkor ott a pasid biztos gólt rúg.

- Jó ezt most inkább nem hallottam. - Éreztem, hogy Kitti nem Gianlucára gondol. – Szégyellhetnéd magad!!! Ez egy Európa Liga meccs, de persze te azt sem tudod, miről van szó, hiszen még annyira sem tartod a barátodat, hogy érdeklődj a dolgairól. – Néztem mérgesen a szemébe, és mielőtt húgom mondott volna valamit kiléptem az ajtón majd a konyhába igyekeztem ahol Stephan vagy három pirítóst pakolt a tányérjára.

- Köszi, a reggelit. Egy tündér vagy. – Nézett fel rám teli szájjal.

- Mikor kezdődik a meccs? – Huppantam le én is a székbe és vastag Nutella réteget kentem a gofrimra. Ha már a tesóm nem eszik belőle, ne vesszen kárba.

- Kilenc után öt perccel, de én már kint leszek bőven előtte.

- Jó akkor készítsek valamit neked?

- Nem kell semmi, mert Radja haverommal ebédelek és valószínű egész nap az edző terembe leszek. A mérkőzés után majd összefutunk.

- Ideges vagy? – Néztem rá, de ő csak kerülte a szemkontaktust. – Stephan???

- Nem, csak jó lenne kezdeni, meg esetleg végig játszani a meccset.

- Én is szeretném, hidd el. Kérsz még kávét?

- Nem, köszi, de már megyek is, mert nyolctól csapatösszevonás a komplexumba. – Állt fel és rám emelte csodálatos szemeit. – Akkor egyedül jössz?

- Nézd én…

- Nem baj, csak… jó lett volna, hiszen megígérte és...

- Stephan még simán meggondolhatja magát. – Vigasztaltam.

- Nem fogja, mert a bár fontosabb neki, meg lehet hogy az a svéd pasi is. – Hajtotta le a fejét szomorúan.  – Úgy látszik, ti ilyen egyformán vagytok bekötve a férfiak terén.

- Mi van? Milyen svéd pasiról beszélsz?

- Arról az Albinról. – Vágta rá. – Múlt héten visszajött és Kitti azóta teljesen más és rengeteget dolgozik.

- Nézd, Kitti csak téged szeret, és most menj be és beszéljétek meg jó? – Unszoltam. – Majd én összepakolok.

- Oké, köszi, Lili. – Ölelt meg és próbálkoztam elvonatkoztatni magam a gondolattól, hogy még mindig nem kérdeztem rá a múltkori kijelentésére. Gyorsan összepakoltam és bevonultam a szobába. Felhívtam Gianlucát és már majdnem fél órája beszéltünk telefonon, de nem volt elég.  Egy kicsit hiányzott, pedig tegnap ment el. Észre sem vettem, hogy Kitti toppan be a szobába, nagykabátba, kezében táskával.

- Édes tudod tartani? – Kérdeztem.

- Lili mennem kell, majd még beszélünk. Jó drukkolást estére. Szeretlek.

- Vigyázz magadra Luca. – Köszöntem el majd bontottam a vonalat és testvérem felé néztem.

- Mondd.

- Stephan már elment én pedig majd jövök valamikor. Neked mi a napi programod?

- Egyelőre nincs semmi, csak még Manuellel is beszélnem kell a csütörtöki buli miatt. Azért remélem, az nap nem akarsz dolgozni. - Vettettem felé epésen.

- Nem, akkor nem dolgozok. – Vágta rá.

- Beszéltetek? – Érdeklődtem, mire Kitti a szemét forgatta és szó nélkül az ajtó irányába ment, de én megfogtam a kezét és magam felé fordítottam.

- Nem is mondtad, hogy újra itt van Albin.

- Mit kéne mondani róla? Ő a főnököm akkor jön, amikor akar. Nyilván odateszem magam, ha itt van.

- Vagy úgy… és hova teszed magad talán az ágyába?

- Hülye vagy? Sosem csalnám meg Stephant.

- Akkor legyél vele!!! Kérlek Kitti!!! – Könyörögtem.

- Nézd, Lili nem ígérek semmit, de megpróbálom. Nem is tudod, mennyire szeretnék, de Albinnak nem tetszik az, ahogyan vezetem a helyet és annyi baromságot kell még pluszba csinálni és én dolgozok a papír munkával is. Egy ekkora hely rengeteg papírozással is jár. Itt nem csak arról van szó, hogy kiszolgálom a szomjas vendégeket. Zárás után az irodába ülök, és majd kinézem, a szemem mikor az elszámolásokat olvasom, vagy ilyenek.

- Miért nem veszel fel valakit?

- Szerinted nem gondoltam rá? Albin nem engedi, mert szerinte nagyon sok a kiadás és még az a négy alkalmazott is sok, ami van. Ne haragudj, de megyek. – Ölelt meg és kilépett az ajtón. Úgy gondoltam ideje felhívnom Manuelt és egyeztetni vele a szülinapi terveimet. Örültem, hogy pár csörgés után felvette ám nem Manu szólt bele, hanem Heléna.

- Szia, mondd Lili. – Hallottam hangját. A vacsora óta nem beszéltünk és még eléggé nehezteltem rá.

- Hello. Manuel nincs ott? – Érdeklődtem.

- Kiugrott valamerre, de mondd, mit szeretnél? Hátha áttudom adni neki.

- Csak Stephan szülinapjáról akarok beszélni.

- Ó igen, akkor Csütörtökön lesz?

- Igen, mert máskor fociznak a fiúk, meg ekkor van a napja is. Úgy gondoltam, hogy este hat körül elmehetnénk vacsorázni, majd ha Stephan akar bulizni is, de én csak egy nyugodtabb ünneplésre gondoltam.

- Jó, az jó lenne. Nem igazán szeretnék ilyen nagy pocakkal sok ember közé menni.

- Oké akkor megmondanád Manuelnek, hogy mindenképpen legyetek itt bőven hat előtt?

- Igen, mindenképpen.

- Köszönöm. – Mondtam és majdnem leraktam a telefont mikor Heléna megszólalt

- Lili ne haragudj rám. Nem akarok veled rosszba lenni, csak…

- Aljas húzás volt tőled az a múltkori.

- Igen igazad van, de Zlatan még mindig szenved miattad. – Hallottam szomorú hangját. Kérlek, bocsáss meg neki.

- Heléna, ezt nem lehet megbocsájtani. – Szóltam szigorúan.

- Azért lehetne, hogy mi barátnők maradnánk?

- Igen. – Sóhajtottam fel. – Persze, hiszen hiányzol nekem és talán pont ezért is esett ez ennyire rosszul, mert te tudtad, hogy nem akarom látni. Ismersz engem Heléna!

- Sajnálom. Soha többé ne fogok ilyet tenni. – Sírta el magát. – Bocsi, csak a terhesség miatti hormonok miatt túl érzékeny vagyok.

- Semmi baj. – Nyugtattam meg és elmeséltem neki Gianlucával való kapcsolatomat. Örültem, hogy újra beszélhetek Helénával. Délután megejtettem a nagybevásárlást majd az időpont közeledtével elindultam a stadion felé. Az utcán már hatalmas volt a hangulat. Mindenhol Róma és Wien drukkerekbe botlottam, akik vidáman énekeltek, beszélgettek. Elfoglaltam a helyem és egyre jobban előjött belőlem a drukker énem. Persze még mindig az Ac. Milan volt a kedvenc csapatom, de mikor barátom a pályán volt, nem érdekelt milyen mezt visel, csak, hogy győzzenek. Imádtam ez a fantasztikus hangulatot. Még bő negyed óra volt a kezdésig mikor Kitti ült le mellém.

- Te meg? – Csodálkoztam, de örültem, hogy itt van.

- Hosszú, de gondolkoztam és igazad volt. Szeretem Stephant és támogatnom kell.

- Annyira örülök, hogy itt vagy. – Öleltem át. – Gyere, menjünk le az öltözőkhöz.

- Azt szabad? – Kérdezte félve.

- Nekünk mindent szabad, mellesleg itt az újságírói igazolványom szóval elvileg mindenhova bemehetek. – Osztottam meg vele mire felnevetett. A fiúk már a folyosón gyülekeztek és mikor Stephan meglátta Kittit felcsillant a szeme és hatalmas mosoly terült el édes arcán.

- Ti meg? – Kérdezte majd szorosan magához húzta a tesómat.

- Úgy gondoltam nekem is jár, hogy a pasimmal legyek. – Csókolta meg Kitti.

- Nem lesz belőle bajod? – Aggodalmaskodott.

- Nem érdekel, de akkor megyünk. Sok szerencsét és mindent bele. – Köszöntünk el tőle mikor az edző már szólt a fiúknak, ám Kitti még utána szólt.

- Stephan. Csak, hogy tudd te vagy a legjobb és nagyon szeretlek.

- Én is Kitti és köszönöm, hogy itt vagytok lányok. Sokat jelent. – Szólt majd csatlakozott a csapattársaihoz.

- Igazán boldoggá tetted Kitti. – Szóltam mikor már a Róma himnuszának dallamai csendültek fel a stadionba, ami totál libabőrt okozott.

- Sokat gondolkoztam és rájöttem, hogy nagyon szeretem őt és nem fogom elbaltázni ezt a kapcsolatot.

- Ez egy okos döntés volt, de nézd, jönnek ki. – Mutattam a pályára ahol már felsorakoztak a fiúk. A szokásos összeállításukat viselték. Alig bírtam a fenekemen maradni, hiszen a fantasztikus hangulat engem is magával ragadott. Sajnos az első gól viszonylag hamar jött és az sem Stephan csapata rúgta, hanem az ellenfél.

- Basszus ez nem jó. – Mérgelődtem, ám egy pár perc múlva Stephan egy szép átadásból megszerezte a labdát és egy csodálatos emeléssel a labda a hálóba kötött ki.

- STEPHAN!!! – Kiáltottunk fel mindketten és úgy ugráltunk, mint az óvodások. Ezzel eddig 1-1. A hangos bemondó pedig az ő nevét kiabálta, amibe beleborzongtam. A második gólra sem kellett sokáig várni, és aki értékesítette az szintén Stephan volt.

- Ez egyszerűen fantasztikus Lili. – Nézett rám Kitti és láttam a szemébe, hogy örömébe könnyek csillognak. Az én szívem is tele volt boldogsággal és együtt kiabáltam Stephan nevét a hangos bemondóval. Rajta is láttam, hogy boldog és büszkén fogadja a társai gratulációit. Az első félidőbe több esemény nem történt és a fiúk magabiztosan vonultak le a pályáról.

- Annyira örülök Lili.

- Látod mennyit jelent, ha itt vagy? Sokkal jobban akar bizonyítani és erőd adsz neki Kitti. Nem hiába hajt úgy a pályán, ahogy.

- Igazad lehet. – Mondta. A második félidőbe Stephant sajnos lecserélték, de levonulásakor hatalmas tapsot kapott. 

- Felőlem akár le is fújhatnák. – Kiabáltam Kittinek, de mivel erről nem mi döntünk ez nem történt meg, sőt még Florenzi is megrúgta a gólját, majd a fiúk úgy tűnt túlságosan is elbízták magukat, mert a fantasztikus előnyt nem tudták megtartani így az utolsó tíz percben gyorsan kaptak két gólt és a végeredmény 3-3 lett. Mégsem voltam szomorú, mert barátom két csodálatos gólt is beírhatott magának. Megvártuk még Stephan elkészül és együtt indultunk haza. Jobbnak láttam, ha elvonulok és kettesbe hagyom őket, hagy ünnepeljenek. Csütörtökön már tűnök ültem pedig nem is az én szülinapom volt. Szerencsére Stephan edzésen volt és délután is házon kívül tartózkodott.

- Na hogy állunk? – Érdeklődött Kitti és én éppen akkor raktam le a telefonom és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, mert minden a legnagyobb rendben volt az étterembe.

- Mindennel remekül. Megvan a torta, a pezsgő, a privát asztal és a kaja is jó lesz. Már csak Manueléket kell megvárni. Remélem nem lesz baj, hogy csak olyan családiasan oldom meg. Az utóbbi pár évben eléggé nagy bulik voltak. – Mondtam és visszaemlékeztem a tavalyira, aminek a végén az ágyban kötöttem ki Zlatannal és akkor is megígért fűt- fát. Basszus mennyire naiv voltam és mennyire elvakított a varázsa.

- Jól vagy? – Emelet vissza kérdésével testvérem a valóságba.

- Persze, csak elgondolkoztam. Bocsánat. Szóval akkor mindent lerendeztem. Az ajándékok megvannak?

- Igen mindent becsomagoltam és elkészítettem.

- Köszönöm.

- Mondd, mikor jön Gianluca?

- Majd csak négy után, de már várom.

- Örülök neki. Na, én megnézem, milyen ruhába megyek.

- Rendben, Lehet én is átnézem a szekrényemet. – Osztottam meg vele majd a fogasomat pásztáztam és úgy döntöttem, hogy egy sötétkék picit kivágott csipke ujjú ruhát választok. A háta nem volt zárt így a tetoválásom nagyon jól látszódott benne. Büszke voltam rá és mindig mikor ránéztem eszembe jutott miért csináltattam. Gianluca pontosan négy órakor kopogtatott az ajtón majd a nyakába ugorva üdvözöltem.

- De jó, hogy itt vagy. Nemsokára indulunk. Stephan már itthon van. Persze sejt valamit, de nem tudja mennyire készültem rá. – Meséltem majd mikor Luca lekabátolt bementünk a szobába.

- Neked nagyon fontos ugye? – Tette fel a kérdést és komoly arccal nézett rám.

- Igen, mert a legjobb barátom és sokat köszönhetek neki. Nagyon szeretem. – Mondtam, és mikor Luca zavart képét láttam gyorsan hozzátettem. – Mint legjobb barát. Ő a legjobb barátom már lassan öt éve.

- Ti voltatok együtt ugye?

- Igen, először fél évet, aztán… kicsit szüneteltünk és három évet húztunk rá.

- Miért szakítottatok?

- Először azért, mert megcsalt, de helyre tudtuk hozni. Utána pedig… azért, mert… én…. beleszerettem egy másik férfiba.

- Zlatanba? – Tette fel és már a neve említésére is nyomást éreztem a mellkasomba.

- Igen, miatta, de.. ez a kapcsolat sem volt hosszú életű és… - Kezdtem és próbáltam eltitkolni a könnyeimet.

- Én sosem foglak megcsalni Lili. – Fogta meg a kezem majd puhán megcsókolt. Reméltem, hogy hihetek neki és vele tényleg révbe fogok érni. Eldöntöttem, ha törik, ha szakad, akkor is boldog leszek Gianlucával. Hat előtt Stephan és Kitti elindultak az étterembe és nem sokára Heléna és Manuel is csatlakozott hozzánk. Jó volt újra Helénával lenni, akinek annyira édesen gömbölyödött a pocakja. Stephant nagyon meglepte az a sok ajándék, amiket tőlünk kapott és láttam rajta mennyire örül, hogy így együtt vagyunk. Már javában tartott a vacsora mikor Heléna arca hirtelen falfehér lett és kirohant a mosdóba.

- Majd én utána megyek. – Nyugtattam Manuelt mikor ideges képpel meredt arra ahol előbb még felesége ült. Berontottam a mellékhelyiségbe és hallottam, hogy barátnőm a vacsora adagját adja ki magából.

- Jól vagy? – Mentem az ajtaja elé.

- Igen, csak sok volt a jóból. – Hallottam vékonyka hangját.

- Nem kell orvost hívni vagy ilyesmi?

- Ugyan már, ez csak hányás. Már megszoktam. Nemsokára jobb lesz.

- Megvárlak, és ha kell, valami szólj. – Dőltem neki az ajtónak és örültem, hogy csak ketten vagyunk a mosdóba. Kicsit rosszul esett hallani barátnőm öklendezéseit főleg, hogy nagyon szerettem volna segíteni neki, de nem tudtam.

- Biztos ne segítsek semmit? – Érdeklődtem újra és ekkor megcsörrent a telefonja.

- Vedd fel a telefonom. – Szólt én pedig a táskájából kikerestem a készüléket ám mikor megláttam ki van a kijelzőn csak meredten néztem a telefonra.

- Lili ki az? Vedd már fel!! Akárki is az mondd, hogy visszahívom.

- Én ezt nem veszem fel, mert a tesód az.

- Csak vedd fel!!! Már végeztem! – Mondta és lehúzta a mosdót így megnyomtam a zöld gombot és beleszóltam a telefonba.

- Hello. – Majd Zlatan hangját hallottam, aki Svédül kezdett magyarázni, de még mielőtt nagyon belemelegedett volna leállítottam.  – Nem Heléna vagyok hanem…

- Lili. – Ismerte fel a hangom. – Mit keres nálad a tesóm telefonja?

- Mert éppen a mosdóba vagyunk, és ő nem tudja felvenni. Stephan szülinapját ünnepeljük és eljöttünk egy étterembe, de a húgod kicsit sokat evett, vagy nem tudom és.. most éppen…

- Hány. – Állapította meg mire barátnőm falfehér arcát láttam az ajtóba.

- Igen, de már végzett is, szóval adom neki.

- Lili várj! Beszéljünk még. – Szólt, de én úgy tettem, mint aki nem hallottam a szavait és leraktam a mosdókagylóra majd én is bevonultam az egyik fülkébe és megvártam, míg Heléna lebeszéli testvérével a történteket. Közben persze átkoztam magam, hogy miért kellett felvennem és miért kellett ennyire kikészülnöm a hangjától.

- Most én kérdezem jól vagy? – Kopogtatott be Heléna az ajtómon.

- Persze, mehetünk. – Töröltem meg szemem majd együtt kiléptünk a többiekhez. A vacsora végén a torta következett, amin pontosan huszonnégy gyertya foglalt helyet.

- Hú ez király. – Nézett ránk Stephan majd elfújta az égő rudakat, és csillogó szemmel ránk nézett. – Annyira édesek vagytok, hogy mindannyian itt vagytok. Köszönöm, és örülök, hogy csak hatosban ünneplünk. Ti vagytok a családom és fontosak vagytok nekem. Szeretlek benneteket. – Nézett körbe rajtunk mire Heléna csendes sírásba tört ki.

- Öcsi fejezd be az érzelgősséget!!

- Rendben, befejeztem a beszédemet. Inkább együnk tortát. - Bőven kettő után értünk haza, és én örültem, hogy Stephannak ennyire jól sikerült a buli.

- Mindjárt leragad a szemem. – Dőlt le Luca az ágyamra.

- Nekem is, még jó, hogy Stephan nem akart bulizni. Azt hiszem, nem bírtam volna ebbe  cipőbe a strapát.

- Viszont nagyon csinos voltál.

- Köszönöm. Képzeld, van egy jó hírem. – Bújtam be mellé a takaró alá. – Holnap visszamegyek veled Milánóba, mert lapzárta és Paolo kiadja az újabb melót.

- Ó ez fantasztikus. Akkor nálam is aludhatsz és akár eljöhetnél a következő meccsünkre is.

- Remek ötlet, az egész hétvégét együtt tölthetjük. – Csókoltam meg ezután elaludtunk. Pénteken a korai géppel repültünk Milánóba, mert Paolo csak délután egyig volt a szerkesztőségbe. Kicsit fáradtan léptem be munkahelyemre e majd álmos fejjel kopogtattam főnököm ajtaján.

- ÁÁ Lilien. – Mosolygott rám. – Foglalj helyet nyugodtan. Kérsz valamit inni, esetleg enni?

- Nem, köszönöm, - Mondtam, bár jól esett volna egy kávé, viszont nagyon furcsálltam ezt a kedvességet. – Milyen lett a cikk?

- Fantasztikus és bocsáss meg, hogy nem te fotóztál, de hát másnak is lehetőséget kell adnom. Tudod, hogy van ez.

- Igen, persze. – Bólogattam. – Paolo mi lesz a következő munkám? – Tettem fel a kérdést mire a férfi zavarba jött és öntött magának egy italt.

- A következő melód?? Egy jótékonysági eseményre kéne menned Hétfőn. – Kezdte, de még, mindig nem mert a szemembe nézni. – Ugye tudod, hogy Márkót sajnos elvesztettük, mint munkatárs és, hogy a nem olasz vonatkoztatású részlegen ő dolgozott. 

- Igen tudom. Sikerült valakit felvenni a helyére?

- Még nem, de már vannak jelentkezők, viszont addig is te fogsz elmenni arra az eseményre.

- Mit lehet erről tudni?

- Ez egy UNICEF-es rendezvény, ami egy aukció is egyben. Nekünk azért is fontos ezen részt venni, mert megállapodtam egy szervezettel, hogy a jövő hónapi bevételt a gyerekeknek adományozzuk.

- Ez nagyon szép gesztus Paolo. Hol lesz a rendezvény?

- A rendezvény?  Manchesterbe és az United futballistái is részt vesznek rajta, szóval remek lehetőség, hogy akár az egyik játékossal is beszélgess. – Mondta és ekkor leesett miért is volt ennyire terelős és kedves az elején.

- Nem vállalom. – Suttogtam, de ő meg sem hallotta, hanem tovább folytatta a szónoklatát. – Paolo nem vállalom el. – Néztem bele a szemébe.

- MI? – Ütközött meg a válaszomon.

- Ne haragudj, de keress mást. Én nem vállalom el ezt. - Mondtam és felálltam a székből. – Adj valami mást. Biztos rengeteg más esemény lesz még a jövő hónapba. Vagy akár valamelyik izgalmas meccsről is készíthetnék cikket, vagy akár többről is… egész hónapba és…

- Lili állj le!!! Úgy látom félre értettük egymást. Nem kértem, hogy csináld meg a cikket, hanem parancsoltam. Én vagyok a főnököd, és ha nem csinálod meg akkor fel is út le is út. Hétfőn indulsz, ott alszol egy szállodába, amit az újság áll, és másnap hazajössz. Ennyi.

- Paolo a volt barátom is ott lesz. – Akadtam ki.

- Lili nem érdekel a magánéleted. – Csattant fel és már nyoma sem volt a kedvességének. – Rohadtul elegem van már abból, hogy minduntalan hívogatnak, és arról kérdeznek, éppen kivel bújsz ágyba. Felháborító.

- Paolo én sajnálom. – Hajtottam le a fejem. – Nem tudtam erről.

- Akkor már tudsz!!! Igenis megcsinálod ezt a melót és kész. Nem azt kérem, hogy Ibrával beszélgess, mert nem ő a csapatkapitány, de akkor is ott kell lenned! Értetted? – Nézett mélyen a szemembe. – Ez egy munkahely és nem cukrászda, hogy válogass a sütemények között, most pedig, viszlát. – Mondta majd úgy gondoltam jobb, ha indulok. Egész úton a hétfői nap járt a fejembe. Tartottam ettől a naptól, ám amitől igazán féltem azok a saját érzelmeim voltak.

3/11 ⚽️ Éledezik a szerelem ⚽️

Gianlucával már majdnem egy hónapja voltunk együtt és a kezdeti nehézségek ellenére nagyon jól megvoltunk. Sokat voltam nála, vagy ha úgy jött össze ő utazott hozzám. Kezdtem újra bízni magamba és abba, hogy megérdemlem a boldogságot. Stephannak beindult az Európa Liga ahol továbbra is versenybe állnak. Tudtam, hogy Zlatanék is ott vannak még a sorozatba, de megkönnyebbültem, hogy még véletlenül sem tudom látni, mert az A.s. Roma és a Manchester United meccsei mindig egy időpontban voltak. Jelenleg az Austria Wien elleni mérkőzésre készültek. Nekem sikerült megcsinálni a cikket az olimpikonnal és bár a fotósorozatot nem én készítettem az írásommal is megvoltam elégedve. Egyik nap éppen otthon voltam és örültem, hogy a hónap végéig már csak arra kell összpontosítanom, hogy Stephan huszonnegyedik születésnapját megszervezzem mikor kopogtattak az ajtón, de mire kiértem testvérem már beengedte vendégünket.

- Srácok én megyek is. – Öltözködött Kitti nagy illatfelhőt húzva maga után. – Ha Stephan megjön, mondjátok meg, hogy hívjon fel. Sziasztok. – Köszönt el és már ott sem volt.

-  Gianluca. – Lepődtem meg, de azért örültem is a férfinek. – Te meg, hogy hogy… - De nem tudtam befejezni, mert egy csókkal belém fojtotta a szót. Nagyon jól nézett ki, fekete bőrkabátba, szürke garbóba és fekete csőfarmerba. Egy kisebb táskát fogott a kezébe.

- Csak azért jöttem, mert egyik haverom egy bulit tart. A héten pedig már nem lesz több edzésem így elfogadtam a meghívást. Eljöhetnél velem!

- Ma lesz? – Érdeklődtem miközben beinvitáltam a szobámba.

- Igen. Eltudsz jönni? – Ült le és a gépemre pillantott ahol a cikkem volt megnyitva.

- Azt hiszem igen, de nem tudom milyen ruhába mehetnék. – Álltam az öltöző szekrényem elé és kinyitottam azt, majd a ruháimat húzgáltam a vállfákon.

- Felőlem meztelenül is jöhetnél. – Ölelt át hirtelen és a nyakamba csókolt, amitől végigfutott a borzongás a gerincemen.

- Na akkor az már extra címlapon hozná le a sajtó. – Nevettem fel, de ő csak tovább kényeztetett.  - Édes nyugi. – Fordultam szembe vele, és belenéztem csodálatos szemeibe. Imádtam a tekintetét és úgy éreztem elveszek benne.

- Apropó van egy meglepetésem. – Mosolygott majd a táskájába kezdett turkálni és egy kis csomagot vett elő.

- Mi ez? – Húztam fel a szemöldököm.

- Tudom, hogy nincs semmi alkalom, de megláttam és egyből eszembe jutottál. Mondjuk az igazat megvallva csak te jársz az eszembe. – Sütötte le édesen a szemét majd átnyújtotta a csomagot amibe egy kis doboz volt. – Kérlek nyisd ki! – Unszolt én pedig kivettem a pici vörös bársony dobozt majd felpattintottam. Egy ezüst gyűrű volt benne amit csodálatos kövek díszítettek.

- Tetszik? – Érdeklődött, de én még mindig a pici ékszert néztem. "Miért történik ez velem?"

- Igen, nagyon, nagyon szép, de ez egy gyűrű… csak úgy? – Tettem fel a kérdést.

- Ó félre ne értsd vagy ilyesmi, de láttam, hogy nem viselsz ékszert, és szeretném ha ezt hordanád. Persze nem azon a bizonyos ujjadon kell viselni. – Magyarázkodott és én felhúztam a középsőre. Egész jól mutatott és nem éreztem benne semmi kényszerességet.

- Köszönöm Luca. – Öleltem át, és ekkor meghallottam, hogy Stephan jött haza.

- Gyere menjünk ki. Mikorra kell odaérni a buliba?

- Olyan kilenc körül ráérünk. – Követett ő is a nappaliba.

- Rendben van. – Bólintottam rá és megláttam egy pici kisfiút a nappaliba aki Stephan szobájának ajtaja előtt állt. Cuki barna haja Stephanéhoz hasonlóan az égnek meredt. Világos kék macis felsőt és hasonló színű nadrágocskát viselt és mikor meglátott és megismert egy nagy mosolyt küldött felém.

- Szia te kis csöppség. – Guggoltam le hozzá. – Csak nem Stephant várod? – Kérdeztem mire ő csak az ajtó felé sandított ahonnan hamarosan Stephan jött ki.

- Mit keres itt Dani? – Érdeklődtem és nem is értettem miért van itt a kisfiú. Tudtam, hogy Stephan fodrászának a kisfia, de soha nem szokta elhozni, és ha néha itt is volt az csakis az édesapjával történt.

- Mauronak dolga akard és megkért rá. – Emelte fel magához és annyira édesen állt kezébe és ahogy a kisfiú átölelte a nyakát egyszerre volt édes és megindító.

- Nincs anyja? – Tettem fel a magától jövő kérdést.

- Lili ne már. Tök jól elleszünk. Neked vannak kisebb rokonaid Gianluca? – Nézett rá barátomra.

- Nincsenek, de szerintem elbírunk egy ilyen pici gyerekkel. – Fogta meg a kezem, de én továbbra is csak ideges arcot vágtam.

- Ha esetleg sírna, van játéka, vize, pelusa és ennivalót is csomagolt neki az édesanyja, aki az előző kérdésedre válaszolva kedves Lili Mauroval van, és nem kérdeztem mi a dolguk. A baby sitter nem ért rá és én éppen ott voltam. Pont azon tanakodtak hova rakhatnák Danit mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve felajánlottam, hogy én vigyázok rá. Nyugi már nem lesz baj ugye kis haver.  – Rakta le a földre és lekuporodott mellé. – Ott van a játék autója a baba táskába. Odaadnád? – Nézett rám és én kikerestem a játékot és leraktam mellé. A kisfiú még csak pár szót beszélt, de amit mondott az is nagyon édesen ejtette ki.

- Ó Stephan akartam is mondani, hogy Kitti mondta, ha megjössz, hívd fel.

- Köszi, akkor mindjárt jövök. – Állt fel és bevonult a szobájába mi pedig Gianlucával Dani mellé ültünk, bár én még mindig kicsit félve közeledtem hozzá. Mégis mit kéne tennem vele? Szerettem a gyerekeket, de mivel senkinek nem volt a családba és a baráti körbe sem picit megijedtem. Persze Maxi ott volt, de az más és már ő is nagyfiú, amikor pedig ilyen pici volt nem voltunk együtt Zlatannal. Na, puff és megint eszembe jutott. Vajon mikor lesz olyan, hogy ne jutna eszembe bármilyen apró dologról?

- Ne félj már édes, hiszen csak egy kisfiú. –  Mosolygott rám Gianluca majd Dani felé tolta a játék autót - Stephan sokat van vele?

- Nem igazán, de ismeri már mióta megszületett. Mauro aki az apukája Stephan egyik legjobb haverja és fodrásza is egybe. –  Osztottam meg vele, és mikor a kisfiú a kezembe nyomott egy játékot és rám emelte cuki tekintetét ellágyult a szívem és feloldottam. A táskából aztán előkerült egy kismotor egy vonat és még egy pár játék, amikkel mindhárman eljátszottunk és Dani hangos nevetéseit hallgatva az én kedvem is jobb lett.

- Stephan jó sokáig telefonál. – Állapította meg Gianluca.

- Megnézem jó? Nem baj? – Álltam fel, de magához húzott és megcsókolt.

- Nem, bár nem tudom, meddig bírom nélküled. Tudod, nagyon jól állna neked az anya szerep.

- Ugyan már Luca. – Pirultam el és benyitottam Stephan szobájába, aki az ágyon ült, kezébe a telefon és üvegesen nézett a készülékre.

- Jól vagy? – Ültem mellé. – Azt hittem még mindig beszélsz.

- Nem, vagyis… telefonáltam igen, de Kitti lerakta, mert dolga volt, de azt mondta egy pár percen belül visszahív, de még mindig nem hívott.

- Stephan dolgozik. – Simítottam meg a hátát mire szép szemeit rám emelte. – Nyugi már.

- Elmegyek a bárba. – Állt fel hirtelen. – Megnézem, lehet még segíteni is tudnék valamit.

- De Stephan nem mehetsz el! - Estem pánikba. – Mi lesz akkor Danival?

- Olyan jól elvagytok vele. Semmi gáz nem lesz és Mauro tudja a te számodat is. Ne izgulj, és ha gáz van, hívj. – Szólt, de mikor a cipőjét vette megfogtam a kezét.

- Kérlek ne hagyj itt vele!!

- Édes Liliomszál nézd, meg a pasidat milyen jól elvan vele. – Suttogta és tényleg így volt. Gianluca éppen kockákból épített egy tornyot, ami ledőlt mire Dani hangosan nevetni kezdett.

- Jó igazad van. - Adtam meg magam.

- Meg neked se árt beletanulni az anyaságba, elvégre nem vagy már húsz. – Nevetett fel.

- Kapd be! – Böktem meg, mire egy puszi után már kint is volt a lakásból én pedig visszamentem a fiúkhoz. Szerencsére semmi gond nem volt, és örültem, hogy mindent megértettem, amit Dani szeretett volna akár szomjas volt akár éhes. Egyszer pedig még a pelusát is kicseréltem, ami nem volt annyira kellemes, de nem volt vészes. Már egész jól belejöttünk Gianlucával a babázásba. Szerencsére ő sem érezte magát kínosnak egy kisgyerek mellett és nagyon édesen eljátszott vele. Miután kidobtam a kukába a pelenkát visszaindultam a szobába, de az ajtóba megálltam. A férfit figyeltem aki édesen eljátszott Danival. Vajon ő lenne az aki mellett révbe érnék? Tudom csak hülyeségből mondta Stephan azt amit, de igaza van. Már benne vagyok abba a korba amikor jó lenne egy stabil kapcsolat és egy baba. Ha akkor igent mondta volna Stephannak már majdnem egy éves házasok lehetnénk és lehet útba lenne a kis focista is. Stephan nagyon kedves és jó lelkű fiú és örültem, hogy visszatudtam szerezni a barátságát. Ha ő nem lenne nem tudom mit tennék, főleg azok után, amit Zlatan tett velem. Az utóbbi hónapba újra csak Stephan segített nekem és persze Gianluca is aki ha nem is teljesen, de elfelejtette velem Zlatant. Csak néztem őket hangtalanul mikor észrevett és kedvesen rám mosolygott. Dani ekkor éppen a tetoválásait vizsgálgatta a karján.

- Nem jössz ide?

- De jövök. – Huppantam le újra a földre és megsimogattam Dani fejét, akin mintha álmosságot láttam volna.

- Szerintem ne kéne lerakni aludni?

- Nem tudom, szerinted? – Tekintett fel rám zavartan. Dani a fülét morzsolgatta és úgy gondoltam felveszem és sétálok vele a lakásba. Vállamra egy kék puha takarót terítettem, amire ő ráhajtotta fejét. 

- Annyira jól áll a kezedbe. – Szólt Luca. – Gondolkoztál már az anyaságon? – Tette fel váratlanul a kérdést, ami eléggé meglepett.

- Még nem, nekem első a munka. – Feleltem zavartan. – Te szeretnél már gyereket?

- Nem tudom, a pasiknál nem kell annyira sietni, de nem haragudnék meg ha úgy alakulna. Persze előbb házasság és…

-  Csukva van már a szeme? – Vágtam a mondatába. Nem akartam a házasságról beszélgetni.

- Igen, majd én óvatosan elveszem és esetleg berakhatnánk a szobádba. – Suttogta halkan, és elvette tőlem a kicsit. Bementünk a szobámba és gyengéden az ágyamra raktuk, vigyázva nehogy felébredjen. Alaposan betakargattam majd csendben figyeltük az édesen szuszogó kisfiút.

- Mennyire szép. – Mondtam.

- Az, biztos jó géneket örökölt.

- Igen mindkét szülője nagyon dekoratív. – Mosolyodtam el, mire Gianluca rám nézett és lágyan megcsókolt.

- Szerintem a mi gyerekünk is jó géneket örökölne. Főleg ha az édesanyjára ütne.

- Ugyan már azért te sem panaszkodhatsz. – Bújtam bele az ölelésébe. – Nagyon helyes pasi vagy, különben ha nem így lenne nem is volnék veled. – Szóltam majd játékosan kinyújtottam a nyelvem és kivonultam a szobából.

- Szóval így állunk, csak a helyes külsőmnek köszönhetem ezt.

- Nem csak az. – Ismertem be. – Kedves vagy és okos. Tudom nem sokat vagyunk együtt, de nekem ez is rengeteget jelent. Melletted más…én..

- Szeretlek Lili. – Vágott bele a szavamba. – Tudom ez nagyon korai ahogy az a gyűrű is, de… én… szeretlek.

- Gianluca. – Sóhajtottam fel. Nem voltam biztos benne, hogy azt tudom mondani neki amit hallani szeretne. Többet éreztem iránta már mint vonzódás, de kevesebbet mint amit anno Zlatan iránt. Kicsit gondolkoztam és így szóltam. – Köszönöm. – Majd otthagytam egyedül a konyhába.

- Lili én most… megbántottalak? – Kérdezte és leült mellém a kanapéra.

- Nem, ugyan, csak…

- Még mindig nem jöttél helyre… az a szemét… - Mérgelődött.

- Ne, kérlek ne beszéljünk erről. – Bújtam közelebb hozzá. – Olyan jó, hogy itt vagy. Tudod mit szeretnék? – Sandítottam fel rá és végigsimítottam a karját.

- Igen?

- Mi lenne, ha nem mennénk sehova, csak itthon maradnánk és egy kicsit, és csak egymással foglalkoznánk.

- Lili megígértem a barátomnak, és…

- Kérlek Gianluca!! – Néztem rá és próbáltam a legcukibb nézésemet elővenni. Luca nagyot sóhajtott és végül ráállt az ötletemre, majd elvonult telefonálni. Bekapcsoltam a televíziót és megkerestem a sport csatornát. Mivel holnap után már Euróba Liga meccsek lesznek éppen ezeket mutatták. Sorba jött minden csapat köztük a Róma is és büszke voltam Stephanra, hogy egy ilyen jellegű klubba játszik. Bár az igazat megvallva jobban szerettem volna, ha kicsivel több játéklehetőséget kap, de bizakodtam, hogy ez változni fog, és a következő mérkőzésen jól fog szerepelni. Stephan csapata után pedig a Manchester következett. A szívem a torkomba dobogott, és hiába volt a kezem a távirányítón nem volt erőm elkapcsolni. Csak bámultam a képernyőt és hallgattam, hogy Zlatanról milyen negatívan nyilatkoznak és mennyire bántják, amiért egész régen gólképtelen. Vajon miattam van ez? Futott át az agyamon, és mikor megláttam újra elfogott a fájdalom. Még mindig tökéletes volt a csodálatos mogyoró szemeivel és azzal az édes mosolyával és én csak…

- Fejezd már be! – Kapta ki a távirányítót Stephan és elkapcsolta a televíziót.

- Te meg mikor? – Néztem fel rá értetlenül. – Nem is vettem észre, hogy megjöttél.

- Azt látom. Normális vagy? A pasid a másik szobába telefonál, erre meg ezt nézed? Gondolkozz már Lili! – Tolt le. – Merre van Dani?

- A szobámba alszik. – Válaszoltam és rosszul esett, hogy barátom ennyire leteremtett. Persze igaza volt, de akkor is. – Lefektettük, de nem volt vele semmi gond.

- Akkor jó, mert elhúzódott kicsit a dolog és több mint valószínű, hogy nálunk tölti az éjszakát.

- Tessék? – Lepődtem meg. – De Stephan…

- Lili nem lesz baj. Majd elalszik az én szobámba. – Nyugtatott meg és maga felé fordított. – Inkább az miatt aggodalmaskodj, amit az előbb műveltél, mert ha nem én látlak meg, akkor lehet, hogy Gianluca már a Milánóban tartó gépen ülne.

- Ugyan már Stephan. – Forgatta meg a szemem. – Csak az összefoglaló volt amibe téged is mutattak, és sorba jöttek a csapatok, majd..

- Nem akarom hallani a magyarázkodást. – Hagyott ott majd bekukucskált a szobámba ahol a kisfiú aludt.

- Tényleg nem volt vele baj? – Nézett rám barátom.

- Semmi, megetettem, megitattam, sőt még a pelusát is átcseréltem. – Mosolyogtam rá büszkén.

- Ügyes vagy. – Adott egy puszit a fejemre. – Szerintem jó anya lennél, csak ne félj ennyire az elkötelezettségtől. Nézd Gianluca nagyon jó fej srác, és látszik rajta, hogy odáig van érted. Kérlek, Lili ne szúrd el!

- Azt mondta, hogy szeret és kaptam tőle egy gyűrűt is. – Mutattam a kezemre mire Stephan csodálkozva pillantott rám.

- Hú de szép darab. Persze nem olyan, mint amit tőlem kaptál, de…

- Jaj Stephan, - Sóhajtottam fel. – Mi van Kittivel?

- Dolgozik, csak későn jön haza. Ha Danira nem kéne vigyáznom, akkor még most is ott lennék.

- Visszamehetsz, ha szeretnél, mert mi itt vagyunk. Gianluca és én vigyázunk rá.

- Nem, megígértem, és a tesód amúgy sem tud rám figyelni. Na meg egy lánycsoport rám szállt, ami az én drágámnak nem nagyon jött be. – Mosolyodott el.

- Ó a sztár focista már egy italra sem mehet le anélkül, hogy észre ne vegyék. – Cukkoltam, de tudtam, hogy igaza van. Stephant nagyon sokan felismerik és nem csak a haja miatt hanem, mert eléggé szép karriert futott be, hogy híres focista legyen. A lányok pedig különös képen odáig vannak érte, mert nagyon jóképű.

- Bocsánat, kicsit hosszúra nyúlt.  – Lépett be Gianluca óvatosan mellénk. – Mennyire édes ez a kisfiú. Semmi baj nem volt vele, és jól ellehetett vele játszani.

- Örülök neki, de tényleg menjetek el nyugodtan én vigyázok rá és nem akarom elszúrni az estéteket. Ha úgy van és megjöttök akkor aludhattok a vendég szobába, mert Kitti amúgy is az én szobámba fog durmolni.

- Már lebeszéltem, hogy nem megyünk. – Mutatott Luca a telefonjára. – Szóval most itt leszünk. Kettesbe, vagy négyesbe ezzel a kiskölyökkel.

- Mi lenne ha csinálnék valami kaját? – Ajánlottam fel majd a hűtő felé vettem az irányt.

- A haverom nagyon megértő volt. – Hallottam barátom hangját miközben én a hűtő tartalmát fürkésztem. – Megígértem neki, hogy majd elhívom az egyik meccsemre.

- Oké, valami könnyűt szeretnél vagy… - Kezdtem, de újra az ajkait éreztem a nyakamon.

- Ha már egyszer nem megyünk sehova csinálhatnánk valami…. különlegeset…vagy… valami izgalmasat.

- Édes, ne már…. – Állítottam le. – Lehet, hogy éhesek lesztek és….

- Másra igen. – Fordított maga felé és újra megcsókolt majd a pultnak döntött. – Szeretlek Lili és hiányoztál. Menjünk be a szobába.

- Ott egy édes csöppség van bent és…

- Ez az én telefonom. – Szaladt ki Stephan a szobából mi pedig gyorsan szétreppentünk. Míg én kivettem az ennivalókat a hűtőből Stephan visszajött.

- A haverom hívott, hogy végeztek, és most le kéne vinni Danit a kocsiba, de lehetőleg ne nagyon keljen fel. Segítesz Lili?

- Persze. – Mondtam majd bementünk a szobába és óvatosan felvettem a kisfiút aki szerencsére semmit nem vett észre. Stephan hozta a táskáját én pedig Danit félve nehogy megfázzon ráterítettem a kabátkáját és a takarót.

- Ó annyira köszönöm. – Hálálkodott az édesanyja mikor átvette a kicsit. – Gondolom jól elvoltatok. Nálatok mikor lesz? – Fürkészte az arcomat mire Stephan zavartan mosolygott.

- Nálunk biztos nem lesz, mert…

- Még nem tervezzük. – Szólt barátom majd elköszöntünk és felindultunk a lakásba.

- Ez meg mi volt? – Tudakoltam tőle.

- Semmi.

- Nem mondtad el nekik, hogy már nem vagyunk együtt? – Fordítottam mérgesen magam felé.

- De csak aztán meséltem, hogy ki a barátnőm és félre értették a nevet. Nagyon hasonló a nevetek. Kitti, Lili és… ennyi. Nem értem miért kerítesz ennek akkora ügyet. – Nyitott be a házba.

- Te hülye vagy. – Toltam le. – Remélem elmondod nekik majd az igazat. Nem hiányzik egy újabb újság cikk.

- Jó, csak… én… lehet tudat alatt volt, hogy azt mondtam te vagy a barátnőm. – Mondta csendesen, és válaszomat meg sem várva bevonult a szobába. Egy gyors vacsora után elvonult mindenki a saját szobájába én pedig egész este Gianlucával voltam elfoglalva és jól esett, hogy tényleg lemondta az esti bulit. Szerettem a karjaiba lenni, mert biztonságba éreztem magam mellette. A gépemen beraktunk egy filmet, de nekem az járt a fejembe amit Stephan mondott. Mi ez a tudat alatti baromság? Elvégre szereti a húgomat? Akkor meg mi a baj? Holnap mindenképpen rá kell jöjjek miért mondta ezt. 

- Min gondolkozol szívem? - Nézett rám barátom mikor látta, hogy még véletlenül sem követem a filmet.

- Semmin, csak… Dani jutott eszembe. – Füllentettem.

- Nagyon édes kisfiú. Szerintem szuperül elvoltunk vele. Látod nem kellett volna izgulnod.

- Igen, igazad lett. – Mosolyodtam el. – Annyira örülök, hogy itt vagy… én.. köszönöm.

- Mindig melletted akarok lenni. – Suttogta és gyengéden megcsókolt majd közelebb húzott magához. A testemet azonnal elkapta a vágy majd mikor levette a fölsőét nem is akartam gondolkodni, csak élvezni a pillanatot, és mikor az alvó férfit néztem magam mellett elengedtem egy mosolyt. Igazán szerencsésnek érezhettem magam, hogy ilyen pasim van mint Gianluca.

3/10 ⚽️ Lili a focisták ágyasa!!!?? ⚽️

A telefonom hangos csipogására ébredtem egy másik szobába, mint az eddigiek. Mivel teljesen meztelen voltam előkerestem a bugyim és csak utána kaptam a telefonom után.

-          Lili azonnal beszélnünk kell!! – Szólt főnököm mérges hangon. – Mikor tudnánk találkozni?

-          Paolo én ma megyek vissza Rómába. A gépem nyolc körül indul. – Osztottam meg vele mire felnevetett.

-          Lilike az a gép már azóta talán visszafelé jön, mert ha ránézel, az órára pontosan látod, hogy negyed tíz is elmúlt.

-          Basszus. – Szalad ki a számon. – Én… elaludtam. Tegnap bulizni voltam..

-          Erről akarok veled beszélni!!! – Csattant fel. – Szedd össze magad és a szerkesztőségbe találkozunk. Egész nap itt leszek, de jó lenne, ha nem négy után esnél be.

-          Rendben megígérem, hogy sietek. – Raktam le majd a tegnapi estén törtem a fejem. „ Mi történhetett?” Felálltam és a ruháim után kotorásztam. A harisnyám szét volt szaggatva és bevillant egy kép, hogy Gianluca erős kezével letépte rólam miközben a falnak nyomott. A nyakam piros foltok borították a hajam pedig össze vissza állt. Csörömpölést hallottam a konyhába ezért felkaptam egy felsőt és a hang irányába eredtem. Gianluca háttal állt nekem egy szál fekete alsóba. Hátán pár piros csík futott végig, ami több mint valószínű az én körmöm nyoma lehetett. Még mindig próbáltam erőltetni az agyam, hogy a csókból hogyan jutottunk el idáig. Vagy nem történt semmi és van még valaki más is a lakásba? Ekkor a férfi megfordult majd mikor észrevett zavartan tekintett rám.

-          Jó reggelt. – Köszöntem neki és a hűtő felé indultam, de összeütköztünk és ő megérintette a karom, ami villámcsapásként ért és az egész testem beleborzongott. A szemébe néztem és eszembe jutott a tegnapi vad együttlétünk, ami szinte felrobbantotta a szobát.

-          Neked is. – Nézett rám, majd se szó se beszéd a szobája felé indult ahol az én dolgaim is voltak. Úgy gondoltam nem ártana letisztázni a helyzete így követtem.

-          Gianluca én nem tudom.. – Kezdtem, de mintha ott sem lettem volna kivett egy nadrágot és egy pólót a szekrényéből majd miután felöltözött egyedül hagyott a szobába. Borzasztóan furcsa volt az egész. A lábamon ekkor észrevettem egy apró kék foltot és bevillant, ahogy a tusolóba egymásnak esünk. Eszembe jutott izmos, tetoválásokkal borított teste, amiről folyt le a víz. Őrülten szexi volt és talán azért nem tudtam magamnak parancsolni. Én is elővettem pár ruhadarabot és mivel már a gépem amúgy is elment jobbnak látom, ha főnökömet sem váratom tovább. Felkapkodtam az aznapi szettemet majd a kabátomért nyúltam.

-          Hova mész? – Jött ki Gianluca.

-          A főnököm behívott, és mivel lekéstem a gépet valószínű még egy napot itt maradok. – Mondtam és félve pillantottam rá. – Remélem nem baj.

-          Nem, dehogy. Akkor utána beszélünk, ha megjöttél.

-          Oké. – Köszöntem el és kiléptem a kicsit borongós levegőre. Muszáj volt megerőltetni az agyamat és visszaemlékeznem az este történt dolgokra. Pontosan és tisztán, és erre a friss levegő igen alkalmasnak bizonyult. Halványan jöttek vissza az emlékek, amik egy tökéletes és vad szeretkezés pillanatait hozták elő nekem, de arra még mindig nem emlékszem, hogy jutottunk el a csóktól az ágyig. Majdnem egy órát gyalogoltam a munkahelyem felé és mikor beléptem Márk és Paolo hangját hallottam, akik hevesen veszekedtek főnököm irodájába.

-          Mi történt? – Érdeklődtem Kamillánál, akivel az E. B. óta nem sokat beszélgettem. Kicsit rosszul esett neki, hogy Heléna nem hívta meg a lakodalmára, de erről nem tehettem és inkább nem is kezdtem neki magyarázkodni.

-          Úgy tudom Márkónak nagyon szép szerződést ajánlottak egy másik lapnál, amit fontolóra vett. Paolo pedig megtudta így most áll a bál. A főnök szerint Márkó hátba támadta. – Ült fel a padra és hosszú fekete haját összekötötte.

-          Márkó elfogadja?

-          Nem tudom, de ha igen akkor megüresedik egy hely és talán egy dögös pasi kollégát kapunk. – Kacsintott rám. Nem akartam, hogy Márk elmenjen, hiszen remek cikkeket írt és bár alig beszéltünk, azért ha segítség kellett bátran odamehettem hozzá. Rengeteget volt úton, és legtöbbször az angliai sport részleget vezette, és ha bármi nagy esemény történt Londonba vagy a környékén ő ott volt. Az újság internetes cikkeibe is nagy szerepet játszott.

-          Akkor végeztünk. – Lépett ki a férfi. – Holnap elviszem az összes holmimat.

-          Vidd és látni sem akarlak többet!!! – Kiabálta Paolo majd miután Márk becsapta az ajtót nem tudtam mit kéne tennem. Csak ültem Kamilla mellett, aki a szokásos havi focista barátnők dolgai után kutatott és nem mertem Paolóhoz menni.

-          Mit szeretnél? – Nézett fel rám a lány.

-          Nem merek bemenni, mert eléggé paprikás hangulatba van.

-          De nem veled van a baja, szóval indulj már. Ha megváratod az sem lesz jobb.

-          Igazad lehet. – Mondtam majd vettem egy nagy levegőt és bekopogtattam a főnököm irodájába. Paolo az asztalnál ült és eléggé elgyötört fejet vágott.

-          Hello. – Köszöntem félénken.

-          Lili foglalj helyet. – Mutatott az asztal előtt lévő bőr fotelra, amibe kényelmesen elhelyezkedtem. Nem tudtam mit akar és nem mertem szólni sem így végül ő törte meg a csendet.

-          Van egy kis probléma. – Kezdte és nekem azonnal a torkomba kezdett dobogni a szívem.

-          Mivel? A munkámmal? – Érdeklődtem és éreztem, hogy kezd kiverni a víz.

-          Nem, az jó, de ezzel van a gond. – Vágott az ölembe egy lapot, aminek én volt a címlapján. A cikk pedig így szólt:

„ A focisták magyar ágyasa”

     A fotós- újságíróként dolgozó Kovács Lilien nem veti meg a jobbnál jobb kalandokat. Mivel kapcsolata egy félrelépés következtében zátonyra futott a svéd Zlatan Ibrahimoviccsal a lány egy pillanatig sem szomorkodott, hiszen máris rátalált a szerelem. Ahogy ez már régebben is felröppent Gianluca Lapadula és K. Lilien között több volt, mint barátság. Persze ezt akkor egyikőjük sem erősítette meg, hiszen a lány a Svéd klasszissal alkotott egy párt, ám a történtek után újra szabad volt… ez idáig, és úgy tűnik, sokkal több van közte és Gianluca között szimpla barátságnál, hiszen alig bírtak kiszakadni egymás karjából és egymás szájától a tegnap esti bulin. Úgy tűnik Lilien csak focistákra utazik, ugyanis Ibrahimovic előtt is egy sportoló az olasz válogatott és jelenleg az As. Róma játékosa Stephan El Shaarawy volt az, akivel három évig alkotott egy párt. Vajon melyik focista lesz a következő?" 

Kétszer is el kellet olvasnom mire felfogtam, hogy miről van szó. Konkrét kurvának állítottak be, aki csak híres focista pasikra utazik. 

-          Ez meg mi? – Néztem fel főnökömre a lapból és újra csak elfogott a tehetetlenség érzése.

-          Én is szeretném tudni.

-          Fogalmam sincs. – Suttogtam. – Én csak…

-          Lili nézd rohadtul nem érdekelt eddig a magánéleted, mert nagyon jól végzed a munkádat, de ez már sok. Nem hagyom, hogy egy alkalmazottam kicsapongó élete rossz fényt vessen a lapomra.

-          Mi van? – Háborodtam fel. – Mi az, hogy kicsapongó. Paolo ez csak egy este volt és… ha tudni akarod Zlatan és én szakítottunk, mert megcsalt. Nagyon rosszul esett és igen, most úgy tűnik, alakulgat valami Lapadulával, de nem biztos. Tegnap a legjobb barátnőmnél voltam vacsorán, aki odahívta az exemet. Ettől teljesen kikészültem és kellett egy kis önbizalom löket.

-          Szóval ezt a Milános focistát erre használod fel? – Húzta fel a szemöldökét.

-          Nem én csak… fogalmam sincs. – Temettem az arcomat a kezembe. – Paolo ne haragudj.

-          Még egy ilyen és elbúcsúzunk egymástól Lili, mert engem mindenféle szennylap hív, hogy mi igaz ebből és mi nem, és a telefonszámodat követelik rajtam.

-          Köszönöm, hogy nem adod ki. – Hálálkodtam. – Megígérem, hogy vigyázok, hogy ne legyen ilyen jellegű cikk.

-          Ajánlom is, mert ez minőségi magazin, és aki itt dolgozik az csak tiszta erkölcsű és rendes munkaerő. Látod Márkó is hátba támadott és ez lett a vége. De most menj. Majd a hónap végén találkozunk, és ha kell valami, akkor jelentkezz.

-          Rendben és köszönöm. – Pattantam fel, de az ajtóba megálltam és visszafordultam.

-          Paolo elkérhetem a lapot? Megmutatnám Gianlucának.

-          Jó vidd. – Adta oda, majd Kamilla kíváncsiskodó tekintetét figyelmen kívül hagyva kiléptem munkahelyem ajtaján. Elgondolkoztam Paolo szavain és muszáj volt mosolyra húzni a számat. Ha tudná, hogy Kamilla miket művelt az Európa Bajnokság idején már rég nem dolgozna a lapnál.

-          Szia. Már itt is vagyok, nézd mit hoztam.  – Szóltam be Gianluca szobájába ahol éppen nézte a tévét.

-          Lili már vártalak. Mit szólnál hozzá, ha elmennénk valamerre. – Kapcsolta ki a televíziót és átölelte a derekam.

-          Inkább olvasd el ezt. – Nyomtam neki az újságot, amit értetlen arccal fogadott. Jobbnak láttam, ha egyedül hagyom és inkább töltöttem magamnak egy narancslét. Gianluca pár perc múlva utánam jött és arca eléggé feldúltnak tűnt.

-          Ezt nem hiszem el. – Szólt és mérgesen a hajába túrt. – Hogy derült ki ilyen hamar?

-          Fogalmam sincs. – Dőltem neki a pultnak és mélyen a szemébe néztem.

-          Sajnálom, mert nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni és most miattam kerültél címlapra.

-          Nem érdekes, már megtörtént. Bár jobban örülnék, ha a munkám miatt írnának rólam, de ha úgy vesszük ez sem annyira rossz. Legalább egy csodálatos lánnyal fotóztak le. – Jött közelebb és újra átkarolt. – Ne foglalkozz az ilyen firkászokkal jó?

-          Oké, csak furcsa, mert én is újságíró vagyok, de nem tudnék olyat írni, amiről nem kérdezem meg az adott felet.

-          Mert te nem szennylapnál vagy. Ez azért eléggé sokat elmond rólad.

-          Még meg sem beszéltük a tegnap estét. – Pillantottam fel rá.

-          Mit beszéljünk róla? – Értetlenkedett. – Lili lefeküdtünk, amit lehet nem lett volna szabad, de nekem jó volt és úgy gondolom neked is.

-          Alig emlékszek valamire. – Ismertem be.

-          Akkor ez talán eszedbe juttat pár dolgot. – Emelte meg az állam majd gyengéden megcsókolt, amitől felkorbácsolódott testemben a vágy, de még mindig nem tudtam mi van köztünk így eltoltam magamtól.

-          Valami baj van?

-          Gianluca én… akkor most mi van köztünk? – Tettem fel a kérdést miközben a férfi arcát figyeltem. Barna szemeibe értetlenség tükröződött rám.

-          Mi legyen? Te mit szeretnél, mert ha csak felejteni vagyok jó, akkor abból nem kérek, de…

-          Ugyan, dehogy. – Vágtam a szavába. – Nem erről van szó. Ugye nem hiszed el, amit ez a lap összeírt? –  Csak még én sem tudom mi ez, amit most érzek. Furcsa és különös, de jó.

-          Nekem is. – Mosolyodott el.

-          Lehet mégis hazamegyek ma. Délután és este felé is rengeteg gép van még és Stephannak is megígértem, hogy hazamegyek. Nemsokára kezdődik az Európa Liga és megígértem Stephannak, hogy elmegyek a meccseire.

-          A Róma Európa Ligás? – Kérdezte mire én csak bólintottam, aztán újra eszembe jutott az, hogy a Manchester United is az és örültem, hogy nem sorsolták őket össze.

-          Megnézem a járatokat. – Mondtam újra és bevonultam a szobába. Felmentem a Facebookra és láttam, hogy levelem jött Zlatantól. A szívem nagyot dobbant, de miután nagy levegőt vettem olvasás nélkül töröltem. Végleg leakartam zárni ezt a kapcsolatot és csak Gianlucára koncentrálni. Foglaltam egy jegyet a délutáni gépre majd pakolni kezdtem a ruháimat, miközben feltárcsáztam Stephant.

-          Hello. – Köszönt bele egy kedves hang. – Hogy vagy?

-          Jól köszi, kijössz elém? Azt hiszem hat körül landolok. – Mondtam és vártam a választ amit a kihangosított készülékemből jött.

-          Persze, ez nem volt kérdés. – Vágta rá, majd csak csendben hallgatott. Ismertem már annyira, hogy kérdezni szeretne valamit, de nem mert.

-          Stephan mi ez a csönd? Mit szeretnél tudni?

-          Hallottam a tegnapi vacsoráról és…

-          Remélem te is azon az állásponton vagy, hogy Heléna átvágott.

-          Igen, de remélem elhiszed, hogy Manuel csak a legvégén jött rá mindenre.

-          Elhiszem, de tudod mennyire rossz volt? – Akadtam ki barátomnak.

-          Lili Heléna csak jót akart neked, és persze a testvérének is. Hidd el Zlatan most sem rúgott gólt és minden meccsen látszik rajta, hogy szenved és fejben nincs ott a pályán.

-          Ez a minimum amiért tönkre tett. – Mérgelődtem. – Nagyon a padlón voltam Stephan.

-          Tudom, de most ez így jobb?

-          Hogy érted ezt?

-          Gianlucával jobb lesz? – Érdeklődött és én egy magabiztos igennel feleltem. – Lili ez a te döntésed, de lehet kéne adnod magadnak egy kis időt amíg letisztázod, hogy mit érzel.

-          Tudom mit érzek! – Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. – Gianluca kedve, figyelmes és jóképű. Mit akarnék mást?

-          Bárcsak ne ismernélek már ennyire. – Sóhajtott fel és pontosan tudtam mire gondol, de akkor sem akartam bevallani mennyire igaza van. Újra lepontosítottuk a landolásom időpontját ezután elköszöntünk egymástól én pedig a ruháimat rakosgattam a bőröndömbe. A repülő indulásáig úgy döntöttünk elmegyünk valamerre kajálni majd kézen fogva jártuk a várost és nem érdekelt egyikünket sem, hogy ki láthat meg. Boldognak éreztem magam, és kivirultnak. Sajnos eljött az indulás ideje és én újra a repülőtéren találtam magam.

-          Mikor látlak legközelebb? – Nézett rám és feltolta a szemüvegét majd mélyen belenézett a szemembe.

-          Nem tudom, de ha hamarabb nem is akkor a hónap végén, mert lapzárta van.

-          Hamarabb nem lehetne?

-          Megpróbálom jó? – Mentem közelebb. – Mindent megteszek, hogy hamarosan találkozzunk.

-          Oké. Akár a következő meccsre eljöhetnél. – Ajánlotta fel, és ekkor bemondták, hogy megkezdhetjük a beszállást.

-          Majd még meglátom, de most megyek. Vigyázz magadra Luca. – Csókoltam meg és ő szorosan magához húzott.

-          Most megyek, hamarosan találkoztunk. Szia.

-          Hívj fel ha leszálltál.

-          Rendben. Szia. – Öleltem át majd a kapuk felé indultam. Egész repülő úton, az járt a fejembe, hogy vajon jó döntést hozok e. Nem voltam szerelmes, de vonzódtam Gianlucához és a tegnapi együttlétünk is csodás volt. Persze abba tisztába voltam, hogy azt a helyet sosem fogja senki betölteni mint Zlatan, de akkor is megpróbálok boldog lenni. Ha vele nem jött össze akkor mással összefog. A gépem pontosan hat órakor landolt és nagyot dobbant a szívem mikor Stephan mosolygó arcát láttam a váróba. Felé szaladtam és szorosan magamhoz öleltem.

-          Lili, basszus de jól nézel ki. – Dicsérte meg a szettemet. – Mehetünk?

-          Igen, köszönöm, hogy kijöttél elém. Kittivel mi van?

-          Melózik, nekem meg holnap lesz edzésem, de amúgy minden rendben velünk.

-          Akkor jó, örülök, hogy beindult a bár. – Ültem be az autóba, és mielőtt Stephan indított volna komoly képpel felém fordult.

-          Most pedig őszintén tudni akarok mindenről. Szóval hogy vagy? – Én ránéztem és ekkor már nem akartam hazudni. Kitört belőlem a zokogás Stephan pedig nem szólt semmit csak fogta a kezem és nyugtatgatott. Annyira örültem, hogy mellettem van. Hiába ő a legjobb barátom aki sosem fog elhagyni. Ő az egyedüli férfi akivel mindig biztonságba leszek. Annyira hálás voltam Stephannak.