A kanapén ültem és
olvasás helyett Pepe ajánlatán gondolkoztam. Annyira belemerültem, hogy észre
sem vettem, amint Zlatan mellém huppan.
- Nagyon belefeledkeztél ebbe a könyvbe. – viccelődött, hiszen ő is látta, hogy
egy oldalt sem olvastam még el. – Min jár az eszed?
- Azon az ajánlaton, amit a volt főnököm mondott. Nem tudom, hogy mit tegyek. Szerinted?
- Én úgy gondolom, hogy jól érezted magad ott, és a munkában is kiemelkedő
voltál. Erre a műsorra pályáztál, és most megkapod feltételek nélkül.
- Azért ott van, hogy Dilettával kéne együtt dolgoznom, amit nem akarok.
2021. december 14., kedd
Resta con me: V. Évad IV. rész!
2021. november 14., vasárnap
Resta con me: V. Évad I. rész!
A Milánóban töltött idő új lehetőségeket, munkákat és kapcsolatokat hozott. Zlatan kiválóan játszott a csapatban. Megbecsülték és számítottak rá, ő pedig sorra termelte a gólokat, szemeiben megint megjelent az a csillogás, amit annyira szerettem. A fotós munkám jól ment, emellett egy milánói tv- társaságnál is dolgozni kezdtem, mint sporthír szerkesztő. Ez lényegében olyan volt, mint az előző munkahelyemen, de itt a focin kívül sokkal szerteágazóbb volt a merítési paletta, és a csapatjátékosokon kívül egyéni sportolókkal is dolgozhattam. Ez azért is volt jó, mert többet kerestem, és míg Alexander óvodába járt, elfoglalhattam magam. Nagyon élveztem, és az első perctől kezdve minden munkatársammal megtaláltam a közös hangot. Szakmailag nagyon sokat tanultam és olyan ismertségekre tettem szert, amiket további munkáim során kamatoztathattam. Házasságunk Zlatannal szárnyalt, újra összhangba kerültünk. Sok volt a közös program és mindketten örömmel fogadtunk el olyan felkéréseket, amikre régebben sosem, így sok közös cikk, interjú és fotósorozat készült a családunkról.
2021. november 7., vasárnap
⚽Q&A | A Vogue-féle 73 kérdés #5 from Nina ⚽
Sziasztok!
Pár napja olvastam Nina blogját, ahol ezt a szuper kérdéssort találtam, és mivel nagyon kedvelem az ilyesmiket nem is volt kérdés, hogy kitöltöm.
1. Mi az ami most hiányzik az életedből?
Egy nagy dupla minden feltéttel ellátott pizza. 😃 De, hogy valami komolyat is mondjak talán a gyerek.
2. Ha választhatnál, melyik korban élnél?
Talán visszautaznék a régebbi korba mikor még mindennek sokkal nagyobb értéke volt, és a családok több minőségi időt tölthettek együtt.
3. Hópárduc vagy leopárd?
Mindkét állat gyönyörű, de talán a hópárducot írnám.
4. Mi a szerencseszámod vagy csak szimplán a kedvenced?
Nincs annyira szerencseszámom, de talán a 2 és a 22.
5. Új zenék, vagy inkább régebbiek?
Szinte minden kedvenc zenémhez egy-egy emlék fűződik, amikre szívesen emlékszek vissza, így néhány mai mellett sokszor hallgatok régebbieket.
6. Mi az amit szeretsz magadon?
Az akaraterőmet írnám, külsőségekre pedig a melleimet.
7. Introvertált, extrovertált vagy a kettő közötti ambivertált személyiségű vagy?
Introvertált.
8. Albérlet vagy családi ház?
Jelenleg egy új építésű lakásba lakunk, amit nagyon szeretek.
9. Mi a véleményed a koronavírusról?
Kicsit érdekesnek tartom, hogy nyáron nem támad a vírus, de már mondogatják, hogy ősszel lesz. Inkább nagyobb a média hiszti körülötte, mint amit megérdemelne.
10. Filmműfaj, amit utálsz?
Nem utálom, inkább félek a horrorfilmektől.
2021. június 30., szerda
⚽Helyzetjelentés: Életmódváltás, fogyás II. rész. ⚽
Sziasztok!
Meghoztam Nektek a következő bejegyzést, ahol képekben mutatom miket is ettem.
A napi ötszöri étkezést, próbáltam mindig azonos időben elfogyasztani. Egy hónap után könnyen belerázódtam, és miután kitapasztaltam az ételeket rendszerint azokat is rendeltem. Lehet unalmasnak tűnhetett, de számomra nem volt az, hiszen ilyen diétát sosem csináltam előtte, és a súly veszteség mellett a bőrömnek és a hajamnak is jót tett.
Bízom benne, örültök ennek a posztnak is és hasznosnak találjátok majd.
Mivel nem vagyok profi fotós kérlek nézzétek meg ezeket a képeket is, mert ott sokkal szebben vannak "tálalva" az ételek. Termék képek
Én pedig úgy fotóztam ahogy tudtam. 😁
2021. február 15., hétfő
⚽ Valentin napi tag -by Ninaa & Klaudi ⚽
Sziasztok!!
Bár tudom, hogy tegnap volt a szerelmesek ünnepe, de egy napos csúszással én is kitöltöttem Nina és KlaudiBlog Valentin napi TAG- jét.
Személy szerint nagyon szeretem ezeket a TAG-eket, így biztos voltam benne, hogy én is kitöltöm. Ha ti is szeretnétek bátran vágjatok bele.
De ha lemaradtatok a Megismerni és megszeretni 22. részéről olvassátok el azt is.
2021. január 31., vasárnap
⚽ Megismerni és megszeretni 20.⚽
Sziasztok!
Pár napja ígértem Nektek a következő részt, amit végre elhoztam nektek. Fogadjátok sok szeretettel!
- Mondd már mi lett! - kíváncsiskodott Emma és úgy láttam sokkal izgatottabb,
mint jelen pillanatban én.
- Negatív - mutattam meg a pálcikát. - nincs baba. - válaszoltam és furcsa mód
rosszul esett ezt kimondani, de próbáltam jó képet vágni hozzá.
- Sajnálom. Én biztos voltam benne, hogy állapotos vagy. De még sok lehetőséged
lesz rá, és...
- Hidd el Emma ez egy jel volt, hogy nekem és Stephannak nincs közös jövője.
Mondjuk, otthon lehet, még elmegyek orvoshoz, mert továbbra is rémesen érzem
magam.
- Dőlj le egy kicsit, én hozok fel valami kaját.
- Köszönöm Emma. - suttogtam, de ahogy a fejem a párnához ért azonnal álomba
merültem.
Másnap nagy kapkodásba indultunk el a reptérre és mivel Emma Hollandiáig
utazott így közös gépen ültünk. Ennek örültem, hiszen legalább nem éreztem
annyira elveszettnek magam, és a lány társasága is jó hatással volt rám. Sokat
beszélgettünk az elmúlt napokról és reménykedtünk, hogy mindkettőnk karrierébe
pozitív változást hoz ez a pár nap. Elég későn értem vissza Rómába, ezért úgy
gondoltam leghamarabb holnap iskola előtt találkozok kislányommal. Telefonon
értesítettem Giuliát a hazaérkezésemről, és megköszöntem a segítséget. A pár
nap ellenére hálás voltam a sorsnak, hogy megadta nekem ezt az utazást, hiszen
hatalmas élményekkel és kapcsolatokkal gazdagodtam. Egy jóleső fürdőt vettem,
majd bekapcsoltam a gépemet, és megnéztem a felgyülemlett leveleimet. Úgy
voltam vele, hogy holnap benézek a lányokra, de a hétre nagyobb érdemi munkákat
nem vállaltam el. Másnap reggel korán pattantam ki az ágyból, de újra elfogott
a rosszullét, ami már inkább nyugtalanított, mint dühített, de nem akartam
elszalasztani, hogy lányomat én vigyem az iskolába. Felkaptam a ruháimat, és
Giulia házához hajtottam. Mikor azonban megérkeztem forgott velem a világ, és
csak nehezen bírtam kiszállni az autóból. Tudtam, nem mutathatom ki, mennyire
szarul vagyok, így igyekeztem mosolyt erőltetni arcomra.
- Anya!!! De jó, hogy itt vagy!! - szaladt felém Nella, én pedig boldogan
öleltem át. - de jó, hogy itt vagy!!!
- Édesem én is örülök neked. Csak nem, hogy nőttél?! - viccelődtem, és szívem
teli lett boldogsággal, ahogy okos szemeibe néztem.
- Jól volt tartva. - hallottam szöszi barátnőm hangját a konyha felől. -
gyertek ide, még van egy kis idő.
- Hali te meg mit csinálsz? - kukkantottam be, míg Nella a cipőjét húzta.
- Csak reggelit csinálok a pár napja fogadott lányomnak. - nevetett fel, és
mikor megéreztem a bacon, tojás illatát már nem tudtam tovább tartani magam.
Azonnal a mosdóba siettem és kiadtam a gyomrom tartalmát.
- Mondd jól vagy? - tudakolta Giulia az ajtón túlról.
- Persze, csak összeszedhettem valami ételmérgezés félét Kínába.
- Elég szarul nézel ki! Nem kéne pihenned?
- Nem, elviszem Nellat a suliba. Készen vagy kicsim? – fordultam felé és
láttam, hogy már magára vette nagy télikabátját.
- Igen, persze már bepakoltam mindent. Köszönöm a sok mindent Giulia. Nagyon
jól éreztem magam, és köszönöm Stephannak a hamburgerezést.
- Mindenképpen megmondom neki, és én is köszönöm, hogy ennyire jól elvoltunk,
és nem volt probléma. – adott egy puszit neki a szöszi lány, és ez a látvány
jól esett szívemnek.
- Milyen hamburgerezésre vitt el Stephan? - kaptam a mondaton.
- Elmentünk hamburgerezni és képzeld pár ember is ott volt a csapatból. Nagyon
menő volt, és megettem egy olyat, amibe extrán volt a hús, meg...
- Bocsi, de megint ki kell mennem. - álltam fel. - de utána mehetünk azonnal. -
néztem az órára.
- Mi lenne, ha én vinném el Nellat, te pedig pihennél még egy kicsit?
- Nem, én ....már jobban vagyok, - vettem egy mély levegőt.
- De elmehetek busszal is, és akkor nem maradnál egyedül anya. - lépett
közelebb és láttam rajta, hogy aggódik.
- Kicsim jól vagyok, csak elcsaptam a hasam. Lehet a hosszú utazás sem tett
jót, és az időeltolódás is még közre játszik. Nem tudtam annyira ott sem
átszokni és mire sikerült volna, már itthon vagyok.
- Én tényleg elmegyek busszal, és ha végeztem majd hívlak. Nagyon szeretlek és
örülök, hogy végre itthon vagy.
- Hidd el én is. - vágtam rá őszintén, és lelkiismeret furdalásom volt, amiért
nem én vittem el reggel. Barátnőm készített egy teát és hozott egy puha
takarót. Betelefonáltam a szalonba, és elintéztem pár telefont. A forró ital
jót tett és miközben kedvenc sorozatunk random részét néztük mesélni kezdtem
neki Kínáról.
- Jobban érzed maga? – fordult felém csillogó kék szemekkel, miközben
megigazította takarómat. Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy kislány akinek
Giulia az édesanyja.
- Egy kicsit jobban. Köszönöm, és bocsánat, hogy itt csövelek. Ennyi erővel
haza is mehetnék, vagy dolgozni.
- Vagy esetleg elmehetnél orvoshoz. - vetette fel az ötletet, de én csak
nemlegesen megráztam fejem.
- Majd elmúlik. Szerintem az út miatt van. - dőltem hátra a
kényelmes kanapén, de újra eszembe jutott egy kérdés, amire eléggé kíváncsi
voltam. - Mellesleg hogy került a lányom a volt pasimmal össze?
- Úgy, hogy eljött ide beszélgetni és találkozott Nellaval és nagyon jól
eljátszottak az Xboxon. Közben Stephan Manuellel beszélgetett, hogy este megy
majd pár fiúval hamburgerezni mire Nella megkérdezte, hogy Zaniolo is ott lesz?
Mondta Stephan, hogy igen, és rákérdezett, hogy volna- e kedve vele tartani, és
...
- A lányom természetesen azt felelte, hogy ige. - sóhajtottam. - lehet nem
kellett volna elengedni.
- Ugyan már annyira jól érezte magát, és Stephan vigyázott rá, és időben
hazahozta.
- Nem azon volt a hangsúly, hogy elvitte, hanem, hogy vele volt! Összevesztünk
mielőtt Kínába indultam, mert csak azért akart kibékülni velem, hogy reklámot
csináljon magának.
- Dehogy is! - kelt a fiú védelmére Giulia - Csupán csak a közeledbe akart
kerülni, és idiótán fogalmazott. Melles a kedves testvére állt elő az ötlettel,
amit itt beszéltek meg.
- Te tudtál erről és nem szóltál nekem?
- Igen, de azt hittem nem áll elő majd vele, mert Stephan sem tartotta jó
ötletnek, de lehet bepánikolt, és ezzel állt elő, csakhogy ne haragudj
rá.
- Ezzel pont az ellenkezőjét érte el. - túrtam bele hajamba. - mellesleg mi van
ha Nellat is azért vitte magával, hogy meglássa valami firkász és újra valami
légből kapott történetet kreáljon kettőnkről?
- Te komolyan ennyire számítónak ismered Stephant? A lányod odáig van Zanioloért,
Stephan pedig csak örömet akart neki okozni. Nyugodj meg nem akart kihasználni
senkit. Most pedig ha megbocsátasz, az ebéd nem főzi meg magát, és még Nella
dolgit is összekell készítenem. - állt fel és mérgesen felcsattogott a lépcsőn
ahova én is követtem.
- Majd én összeszedem, te csak menj le főzni. - léptem be a vendégszobába,
amibe tudtam lányom remekül érezte magát ebben a pár napba. A tapéta
megnyugtatót színe és a bútorok harmóniája remek hangulatot árasztott. - amúgy
is én vagyok az anyja.
- Már mindjárt kész vagyok, és már viheted is. - vágott vissza hűvösen, és
ekkor újra az ágyra kellett, hogy üljek, mert úgy éreztem elszédülök. Giulia
arca azonnal ijedtté változott. - Jól vagy?
- Persze, én csak megszédültem. - ismertem be.
- Már megint rosszul festesz.. Hozok egy pohár vizet és elmegyünk a
dokihoz!
- Köszi, de csak elcsaptam a hasam. - ismételtem meg neki, amit még lent
mondtam Nellanak.
- Lehet terhes vagy. - mosolygott.
- Biztos nem. Csináltam tesztet, és negatív lett.
- Ugye tudod, hogy az első teszt nem mindig hoz megbízható eredményt? Lehet az
vagy, csak nem tudsz róla, hiszen az olcsó Kínai teszt lószart sem
mutatott.
- Jó minőségű volt.... legalábbis Emma azt mondta, hogy megvette a
legdrágábbat.
- Nem akarsz egy másikat csinálni? - hozott elő egyet a fiókból.
- Felesleges hidd el. Biztos érezném, ha az vagyok. - álltam fel.
- Azért jobb lenne, ha beraknád a táskádba. - tanácsolta, én pedig így tettem,
és miután megköszöntem a pesztrálást hazamentem.
A következő napokban szerencsére elmúltak a rosszulléteim, és visszatérhettem a
munkába. Imádtam az új rajzokat, és boldog voltam, hogy a Kínában mutatott
technikákat is beépíthetem műveimbe. Szerettem az újfajta irányt, és büszke
voltam a lányokra is, hogy olyan jól elvoltam nélkülem. Március második
hétvégéjén úgy gondoltuk, hogy nőnap alkalmából elmegyünk egy csajos vacsorára,
ahol Mónica kolleganőm születésnapját is megtartjuk. A lányok egész héten
készültek rá, ami engem is magával ragadott így úgy gondoltam, hogy pénteken
mindjármunknak jár egy szabadnap, hogy estére teljes pompánkkal tudjunk hódítani.
Ezzel Michelle és Mónica is egyetértett, és hálásak voltak a tervemért. Miután
Nella iskolába ment leszerveztem estére anyámat, és belefogtam egy nagy csajos
szépítkezésbe. Elmentem fodrászhoz, csináltattam egy új manikűrt, és még egy
masszázsra is benéztem. Imádtam, hogy egész nap csak kényeztetnek, és nekem
csak az estére kell koncentrálnom. Szinte mindenhova gyalog mentem, hiszen a
márciusi napsütés fantasztikus hangulatot adott a napomnak, amit egy pár új
ruhával is megkoronáztam. Beszereztem egy nagyobb méretű susi boxot is, amit
otthon fogyasztottam el. Három óra körül Nella is befutott anyámmal. Igaz vele
továbbra sem volt felhőtlen a viszonyunk, de úgy gondoltam neki is jár, hogy
végre kettesbe legyen unokájával. Már a tus alatt készülődtem mikor újra
elfogott a rosszul lét és a szédülés, amit sehova sem tudtam tenni. A jókedvem
azonnal elmúlt, és bíztam benne, hogy a bevett gyógyszer hatására elmúlik a rosszullét.
- Jól vagy? Olyan fehér az arcod. - lépett hozzám anyám a konyhába. Őszes haját
most kontyba tűzte, ami kiemelte zöldes szemeit.
- Persze, minden rendben, csak fáj a fejem. - nyugtattam meg, de ő nem
tágított.
- Túlságosan sokat dolgozol, és túlhajtod magad.
- Ma is szabadnapom volt, és egyáltalán nem dogozok sokat, csak amennyi ahhoz
kell, hogy a szalon jól menjen és eltudjam tartani Nellat.
- Ugye tudod, hogy segítünk, és...
- Anya, ezt ne! - állítottam le azonnal. - ezzel úgy jó tíz évet elkéstél, és
köszönöm, hogy itt vagy, de ez csak egy ritka alkalom.
- Kislányom, légy szíves ne legyél velem ilyen ellenséges. Most is itt vagyok,
és segítek, tudod, és már mondtam, hogy jóvá szeretném tenni a dolgokat.
- Az a vonat már elment. Most pedig ha nem haragszol - kerültem ki, és inkább a
fürdőbe vonultam. A kedvenc csipkés mélyen dekoltált felsőmet vettem fel, és
tőlem szokatlan módon egy neon zöld színű miniszoknyát. A sminkem is jóval
erősebbre készítettem, hajamat pedig hullámokba rendeztem. Az orvosság hamar
hatott, és mire a cipőmet húztam már újra elöntött az izgalommal vegyes jókedv.
Nellanak meghagytam, hogy illik viselkedni anyámnak pedig elmagyaráztam pár
dolgot. Kicsit megdöbbenve mérte végig öltözékem, de szerencsére nem szólta
meg. A taxi pontosan hét órakor jött értem, és egyenesen Roma egyik
legfelkapottabb mediterrán éttermébe mentünk.
- Baromi jól nézel ki! - dicsért meg Mónica és én is ezen a véleményen voltam.
Ő egy hajához illő vöröses ruhába, míg a fekete lány, Michelle egy pezsgőszínű csillogó ruhába
díszelegtek.
- Még nem is voltam itt. - tűnődött el Michelle.
- Ha ez megnyugtat akkor én se, de itt az alkalom, hogy bemenjünk. Nyolcra
foglaltam asztalt.
- Akkor pont időben érkeztünk. Alig várom, hogy igyak egy kis pezsgőt, és
elfelejtsem mennyi idős lettem.
- Ó te szegény őskövület. - nevettem fel, és kedvesen átkaroltam vörös
hajú barátnőmet.. Mónica egy üveg pezsgőt rendelt, és helyet foglaltunk a
számunkra kijelölt asztalhoz. Az étteremben lágy zene szólt, hangulatát pedig a
vajszínű és barna bútorok tették egyedivé. A falon apró fényfüzérek sorakoztak,
amiket néha egy- egy híres ember fotója váltott fel, akik között helyet kapott
pár énekes, teniszcsillag, de természetesen az As. Roma csapatának pár tagja
is. Magamba elrebegtem egy köszönömöt, hogy Stephan arca sehonnan nem mosolyog
vissza rám. Hamarosan megérkezett a jégbe hűtött pezsgő én pedig tósztot
mondtam a szülinaposra és megköszöntem nekik, hogy ennyire jól vitték a
távollétembe a szalont. Amíg az étel megérkezett felhőtlenül beszélgettünk, ám
apró görcsöket éreztem hasamba, amit betudtam annak, hogy hamarosan megjön a
havi ciklusom. Ám amint ezen méláztam, eszembe jutott, hogy január eleje óta
nem jött meg. Hirtelen szédülni kezdtem és úgy éreztem elsötétül a világ. Engedélyt
kértem a csajoktól és kitámolyogtam a mosdóba. Hidegvízzel megmostam arcom, és
a táskámba kotorászva a kezembe akadt a Giuliától kapott teszt. Egy darabig
tétováztam, és remegő kézzel bontottam fel a csomagolást. A teszt végeztével
egy örökké valóságnak tűnő idő után az eredmény is megjelent.
- Istenem én terhes vagyok! – néztem a pálcikát, és kétségbeesett
támolyogtam vissza az asztalhoz.
2020. december 19., szombat
⚽ Blogmas: kérdezz- felelek ⚽
Réka Edina blogján találtam ezt a kérdéssort, és nagyon megtetszett. Úgy gondoltam én is kitöltöm.
Fogadjátok sok szeretettel.
Ha pedig szeretnétek bárkiről történetet írjatok nyugodtan. 💗
Mi a kedvenc karácsonyi filmed?
Igazából szerelem nálam a hatalmas
kedvenc. Nagyon szeretem, hogy több
szereplős, több történetes szálas, vicces, és természetesen igazán
romantikus. A karácsonyi hangulat pedig
nagyon adott.
Volt már fehér karácsonyod?
Még mikor kicsi voltam akkor volt, de sajnos annak már több mint tíz éve.
Általában hol töltöd a karácsonyi ünnepet?
A családommal töltöm otthon a szülő falumba.
Mi a kedvenc karácsonyi zenéd?
Train: Shake Up Christmas. Azért is kedvelem, mert egy különlegesen jó
emlék fűz hozzá, és ha meghallgatom a karácsony mellé még nosztalgikus
hangulatba is kerülök.
Kinyitsz valamilyen ajándékot szenteste?
Nálunk mindig Szenteste van az ajándéknyitás, mert akkor van ott az egész család.
Meg tudod nevezni a Télapó összes rénszarvasát?
Nem.
Mi a kedvenc ünnepi ételed, italod, süteményed?
Halászlé, sült hal és tiramusu. De
csakis úgy, ahogy édesanyám készíti.
A karácsonyfád élő vagy mű?
A férjem már tavaly is a mű fenyő
mellett kampányolt, de én egyszerűen nem tudnám megszokni, és mivel közösen
hozzuk a döntéseket, így akkor is és most is élő fánk lesz. 😃 De komolyra
fordítva a szót, én szeretem a fenyő illatát, hiszen ez is hozzátartozik az
ünnephez.
Légy őszinte. Adni szeretsz ajándékot vagy kapni?
Szeretek adni, de nyilván jó érzés az,
ha kapok én is valami apróságot.
Mi volt a legjobb karácsonyi ajándék, amit valaha
kaptál?
Amikor a férjem megkérte a kezem,
és megkaptam a jegygyűrűmet.
Mi az álom helyed, ahová a téli szünetben el szeretnél
menni?
Nincs konkrét hely, de egy havas
tájon egy faházba szívesen lennék a Manóval.
Csomagoló papír vagy ajándék táska?
Mivel a kézügyességem legendásan
rossz, így inkább az ajándék táskát részesítem előnybe.
Legemlékezetesebb karácsonyi pillanat?
Mikor megkérték a kezem.
Mikor jöttél rá, hogy a Télapó nem létezik?
Miért, nem létezik??? 😲😉😃 Nem tudom, talán még általános iskolába, de
nem okozott bennem nagy törést. Inkább vicces volt.
Mi teszi különlegessé számodra az ünnepet?
Az, hogy próbálom apró díszekkel
szebbé tenni a lakást, kirakom a fényeket. Együtt van a család, és mindenki
boldog.
2020. december 16., szerda
⚽ A teljes interjú⚽
Sziasztok!
Az előző posztomba ígértem Nektek, hogy elhozom a teljes interjút amit nemrég Ambrosini készített Vele, szóóóvval fogadjátok nagyon sok szeretettel!
Ha pedig szeretnétek bárkiről történetet írjatok nyugodtan. 💗
Az interjút nyilván való nem én fordítottam, és az Ac Milan oldaláról származik.
Nekem nagyon tetszik, és örülök, hogy őszintén nyilatkozik a dolgokról. tudom, hogy elég hosszú lett, de nem akartam ez miatt dupla posztot készíteni.
Néhány
nappal ezelőtt Massimo Ambrosini, a csapat korábbi középpályása Milanellóba
látogatott és interjút készített Zlatan Ibrahimoviccsal. A svéd klasszis mesélt
többek között a barcelonai kalandjáról, az első időszakáról a Milannál, a
csapattársaival való kapcsolatáról, az elvárásokról és elismerő szavakkal
illette Clarence Seedorfot.
Ambrosini: “Reggel beültem a kocsiba és azon gondolkoztam, hogy mit fogok mondani.
Feszült lettem és egy kicsit izgatott. Aztán az ide felé vezető úton rájöttem,
hogy mindig is izgatott voltam, amikor Milanellóba jöttem. Jó ideje nem voltam
már itt.”
Ibrahimovic: “A szép emlékek, ugye?”
Ambrosini: “Igen, ez igaz. Szóval azt kérdezném, hogy
milyen érzés neked itt lenni? Csak azért, mert én itt hagytam egy darabot a
szívemből. Minden alkalommal, amikor ide jövök egy furcsa érzés tölt el. Neked
milyen?”
Ibrahimovic: “Nos, a hatás olyan, hogy otthon érzem
magam.”
Ambrosini: “Na, kimondtad, amit akartam.”
Ibrahimovic: “Itt igazán otthon érzem magam. Amikor itt
vagyok, egyáltalán nem sietek haza, mert már otthon vagyok. Szóval eltöltöm az
időt és teszem a dolgom. Tíz évvel ezelőtt is itt voltam veletek nagyszerű
játékosokkal…”
Ambrosini: “Emlékszel az első napodra, amikor
megérkeztél?”
Ibrahimovic: “Nem emlékszem rád játékosként, de beugrik
az arcod.”
Ambrosini: “Te semmit sem változtál… Esküszöl?”
Ibrahimovic: “Csak viccelek…”
Ambrosini: “Szóval emlékszel az első napra?”
Ibrahimovic: “Nem igazán. Mi történt az első napon?”
Ambrosini: “Én mindenre emlékszem az első napomról.”
Ibrahimovic: “Azt hiszem, hogy sok dolog volt az első
napon. A sajtótájékoztató Robinhóval…”
Ambrosini: “Nem. Csak egy dolgot tettél az első napon.
Elvégezted a teszteket, emlékszel?”
Ibrahimovic: “Ó, igen. Az erőnléti teszt, a rekordom.”
Ambrosini: “Tognaccini odajött hozzám és azt mondta:
»Ez egy szörnyeteg, a legjobb«”
Ibrahimovic: “Igen és mindezt bemelegítés nélkül tettem.
Jól emlékszem.”
Ambrosini: “De milyen fantasztikus volt, nem?”
Ibrahimovic: “Nagyon, nagyon fantasztikus, mert egy
héttel előtte a Barcelona-Milan meccsen játszottunk és a következő héten már
veletek voltam.”
Ambrosini: “Emlékszel a meccsre?”
Ibrahimovic: “A játékoskijáróban voltunk és mindenki azt
mondta: »Gyere, gyere, gyere hozzánk. Csak azért jöttünk ide, hogy Milánóba
vigyünk«”
Ambrosini: “Egyik pillanatban azt mondtad nekem, hogy
fejezzem be és a játékra figyeljek. Nyilvánvalóan jó benyomást akartál kelteni
a játékoddal. Aztán tényleg hozzánk jöttél.”
Ibrahimovic: “Igen.”
Ambrosini: “Nagy őrület volt, amikor hozzánk
igazoltál.”
Ibrahimovic: “Tényleg?”
Ambrosini: “Igen.”
Ibrahimovic: “Ott volt Galliani is, aki feltüzelt volt.
Eljött a házamba Barcelonában, levette a dzsekijét és azt mondta: »Nem megyek
innen sehova, amíg nem jössz velem Milánóba« Helena, a feleségem is ott volt,
aki megkérdezte tőlem, hogy mégis ki ez a fickó. Azt válaszoltam: »Egy fontos
személy a jövő szempontjából«”
Ambrosini: “Amikor megérkeztél, nagyon boldog voltál.”
Ibrahimovic: “Igen, nagyon boldog, mert a Barcelonában
olyan volt a helyzet, amit nem igazán tudsz megérteni.”
Ambrosini: “Mi történt a Barcelonánál?”
Ibrahimovic: “Még mindig nem tudom, hogy mi volt a valódi
probléma. Ha voltak problémák, akkor megoldódtak, de a mai napig nem tudom,
hogy mi. Férfi voltam és azt mondtam: »Rendben, ha problémák vannak és nem
tudjuk, hogy mi a gond, akkor lelépek.« Megoldottam a problémákat anélkül,
hogy tudtam volna, mit kell megoldani. Ott volt a Milan és voltak más csapatok
is, de én a Milant választottam. Ismertem már Milánót az Internél töltött
időszakomból és nagyon szeretem a várost. Aztán a Milan egy nagyszerű klub. Ha
a Milan hív, akkor természetes, hogy ez ingert vált ki belőled és jelent
valamit. És ott volt a csapat, az akkori játékosok…”
Ambrosini: “Milyen inger?”
Ibrahimovic: “Nagyon sok inger. Azt mondtam: »Aláírok a
Milanhoz. Ilyen játékosok oldalán fogok játszani és remélem, hogy valami
nagyszerűt vihetünk véghez.« Pontosabban nem reméltem, hanem tudtam.”
Ambrosini: “Pár éve nem nyertünk trófeát… és te mindig
szerettél ilyen helyekre menni.”
Ibrahimovic: “Ez a kihívás. Szeretem ezeket a
kihívásokat, mert az emberek ellenem beszélnek. Ez feltüzel, energiát ad,
motivál és adrenalint ad, hogy megmutassam, valójában nem úgy van, ahogy ők
mondják.”
Ambrosini: “Mit mondtak?”
Ibrahimovic: “Azt mondták, hogy a csapat nem tud nyerni.
Aztán csendben dolgozol és bebizonyítod a pályán a teljesítménnyel.”
Ambrosini: “Akkoriban ezért is jöttél vissza
Olaszországba?”
Ibrahimovic: “Igen. Voltam a Juventusban és az Interben
is. Azt mondtam, hogy ha velük nyertem, akkor a Milannal is fogok.”
Ambrosini: “És most mi a helyzet?
Ibrahimovic: “Most ez egy másik szituáció. Tíz évvel
ezelőtt nem olyan volt, mint most. Ez egy másik kihívás, hogy visszatérjen a
Milan oda, ahová tartozik. Sokan azt mondták, hogy ez túl nehéz, ez lehetetlen.
Ezt szeretem, mert feltüzelnek engem. Ha sikerül, akkor sokkal nagyobb kihívás,
mint egy olyan csapatban játszani, amely már a csúcson van. Itt vagyok, hogy
visszavigyem a klubot a méltó helyére és megértessem a játékosokkal, hogy mit
jelent a csúcson lenni.”
Ambrosini: “Nem féltél egy kicsit?”
Ibrahimovic: “Nem. Ha féltem volna, akkor nem írok alá a
klubhoz. Ugyanez a helyzet, mint amikor a Manchester Unitedben voltam. Sok
ember azt mondta, hogy túl öreg vagyok, a Premier League-ben túl nagy az iram
és csak veszíteni fogok. Én az ellenkezőjét teszem, mint amit az emberek
mondanak.”
Ambrosini: “Másnak érzed magad?”
Ibrahimovic: “Igen, teljes mértékben.”
Ambrosini: “Más vagy. Emlékszem, hogy mit csináltunk
itt… és már most nevetsz. Magas volt a szint.”
Ibrahimovic: “Nagyon magas volt. Most más játékos vagyok.
Mondok egy példát: 10 évvel ezelőtt visszafutottam, hogy megszerezzem a labdát
– ma már nem teszem, mert amikor játszom, gondolkodom. Ha visszalépek, akkor
energiát veszítek és nem tudok segíteni a csapatnak ott, ahol kellene. És hol
kell segítenem? Hát a kapu előtt.”
Ambrosini: “Igen, de másban is megváltoztál. Amikor
korábban velünk játszottál és a harmadik magas labda ment feléd, akkor örömmel
elküldtél volna minket a pokolba. Játszani akartál.”
Ibrahimovic: “Igen.”
Ambrosini: “Most gyakran kapsz magas labdákat…”
Ibrahimovic: “Az egy másik csapat volt. Más volt a
kvalitás és más típusú csapattársaim voltak. Most másképpen játszunk.”
Ambrosini: “Elérhetővé tetted magad. Nem voltam biztos
abban, hogy ezt megtennéd.”
Ibrahimovic: “Ezt már mondtad.”
Ambrosini: “Tudom…”
Ibrahimovic: “Nem voltál túlságosan pozitív akkoriban.”
Ambrosini: “Nem igaz, hogy nem voltam túl pozitív.”
Ibrahimovic: “De mondtam neked, hogy ne aggódj, majd én
intézem.”
Ambrosini: “És sikerült meggyőznöd, de nem szavakkal,
hanem tettekkel. Emlékszem, hogy amikor idejöttél a mini meccs egy harc volt
minden edzésen. Emlékszel?”
Ibrahimovic: “Igen… de még ma is ugyanolyan.”
Ambrosini: “Láttam, hogy energiára gyűjtesz ezekből a
dolgokból. Szeretted a kihívást, a versengést.”
Ibrahimovic: “Éreztem, hogy életben vagyok.”
Ambrosini: “Velünk is ezt tetted. Kíváncsi vagyok arra,
hogy még ugyanolyan-e az akkori Zlatan, aki mindenkivel kiabált és mindenkit
elküldött a pokolba?”
Ibrahimovic: “Ugyanolyan vagyok.”
Ambrosini: “A gondolatom az volt, hogy ha visszatérsz a
Milanhoz és nem ugyanaz a helyzet fogad, akkor talán bajban lehetsz. Ehelyett…”
Ibrahimovic: “Attól függ… A tíz évvel ezelőtti Milanban
voltak olyan játékosok, akik különböző státusszal rendelkeztek az öltözőben.
Több volt a személyiség és nagyszerű vezérek voltak. Ma ugyanúgy viselkedem,
talán még inkább, mert más tapasztalat és más egyensúly van. Ha észreveszem,
hogy valaki nehézségbe kerül, akkor stratégiát váltok vele.”
Ambrosini: “De nem voltál ilyen korábban…”
Ibrahimovic: “Nem… Ezelőtt mindenkivel többé-kevésbé
ugyanúgy bántam. Mindig azt mondom, hogy olyannak kell lenned, amilyen vagy.
Nem tudlak megváltoztatni, mert ha megváltoztatlak, akkor soha nem fog kijönni,
aki valójában vagy. Mindig önmagadnak kell lenned. Aztán taktikailag más a
helyzet. Természetesen ha fiatalabb vagy, akkor megértő vagyok a különböző
helyezetekben az adott pillanattól függően. Ha megkérdezed tőlem, hogy nyomást
helyezek-e a csapatra, akkor a válaszom igen.”
Ambrosini: “Még mindig megteszed?”
Ibrahimovic: “Persze, sőt még jobban. Elfogadom a rossz
passzt? Nem. Sokat kérek? Igen. Ahogy edzel, úgy fogsz játszani. Ha az
edzéseken lazítasz, akkor a meccsen is ez lesz. Ez az én filozófiám. Talán a
brazilok esetében más a helyzet, ők csendesen edzenek és látványosan játszanak
a meccseken. Véleményem szerint a csapat jól fogadja a viselkedésemet. Mindig
azt mondják, hogy mutassam az irányt és ők követni fognak engem.”
Ambrosini: “Az akkori csapatunkban Clarence-szel ott
voltunk, hogy ugrassunk téged.”
Ibrahimovic: “Igen, de veletek teljesen más volt, mert
már sok mindent megnyertetek a pályafutásotok alatt és már a legmagasabb
szinten voltatok. Ez veletek csak az utolsó adrenalin löket volt, hogy jobban
motiváljátok magatokat egyénileg és nem csapatszinten. Ti már mindent
megnyertetek, amit lehetett, de én újra nyerni akartam. A győztes mentalitás
már adott volt a csapatban.”
Ambrosini: “Mindig volt, aki feltüzelt téged.”
Ibrahimovic: “Sokan voltak. Seedorf egy nagyszerű
karakter. Ő a legerősebb játékos, akivel valaha játszottam és nagyszerű
személyisége van. Nem túl jó, amikor mondasz valakinek valamit és az illető nem
válaszol neked. Seedorf mindig válaszolt. Kedveltem őt, mert feltüzelt. Nem
mondom azt, hogy mindig igazam kell legyen.”
Ambrosini: “Csak majdnem mindig…”
Ibrahimovic: “Nem, nem… Nem mondom, hogy mindig igazam
van. Én elmondom a véleményem, aztán a csapattársak válaszolnak. Meg kell
találnod az egyensúlyt, de ez része a csapatnak, ezt te is tudod. Hányszor
öltelek meg a pályán?”
Ambrosini: “Soha.”
Ibrahimovic: “És ez azért volt, mert tökéletes voltál?”
Ambrosini: “Nem, de én egyike voltam azoknak, akik
ellened akartak játszani, amikor az edző felosztotta a csapatot. Versenyezni
akartam veled, hogy legyőzzelek.”
Ibrahimovic: “És hányszor tudtál legyőzni?”
Ambrosini: “Sokszor.”
Ibrahimovic: “Soha.”
Ambrosini: “Többször, mint azt gondolnád.”
Ibrahimovic: “Az edzéseken a meccsek 99 százalékát
megnyerem.”
Ambrosini: “Esélytelen.”
Ibrahimovic: “Esküszöm! Ha valamikor veszítettem, akkor
az benne van az 1 százalékban, az amiről te is beszélsz.”
Ambrosini: “Nem hiszem.”
Ibrahimovic: “Nézd, kicsit csökkentem az arányt, legyen
95 százalék.”
Ambrosini: “A valóságot nem szabad összekeverni a
fantáziával.”
Ibrahimovic: “Ha akarod, akkor kérdezd meg a többi
csapattársat az akkori csapatból. Nagyon jól emlékszem, hogy 90-95 százalékát
megnyertem. Emlékszem, hogy mi volt az öltözőben az ilyen mini meccsek után,
amikor nyertem. Mint egy háború.”
Folytatjuk…
Zlatan
Ibrahimovic nemrég exkluzív interjút adott a Sky Sport Italia mikrofonjainak és
egy nagyszerű hangulatú nyilatkozat készült. Íme a nyilatkozat második része.
Zlatan
ezúttal kitért a fizikai állapotára, a csapat játékstílusára, a Bajnokok
Ligájára, a családjára, az amerikai kalandra és bevallotta azt is, hogy a
nyáron először nemet mondott a folytatásra és elárulta, hogy végül miért
gondolta meg magát.
Ambrosini: “Hogy érzed magad fizikailag?”
Ibrahimovic: “Remekül. Jól érzem magam. Sokat edzek és ez
a legfontosabb dolog. Véleményem szerint minél idősebb vagy, annál gyengébb
vagy fizikailag.”
Ambrosini: “És mi van akkor, ha azt mondom, hogy te
most erősebb vagy, mint korábban?”
Ibrahimovic: “Sokkal erősebb vagyok. Úgy vélem, hogy a
játékosok változnak az évek során. Változik a játékod, hogy mit teszel a pályán
és mire vagy képes. Aztán van egy edzőnk is, aki arra kéri a játékosokat, hogy
játszanak egy bizonyos módon. Most így játszunk.”
Ambrosini: “És tetszik ez a fajta játék?”
Ibrahimovic: “Igen, remek az egyensúly. Azt gondolom,
hogy az edző megtalálta a módját annak, hogy a lehető legjobbat hozza ki a
kvalitásomból és olyan pozícióban szerepeltet, amelyben a lehető legjobban
tudom segíteni a csapatot.”
Ambrosini: “Az összes mérkőzésen játszol. Az edző bevon
téged ebbe vagy te akarsz mindegyiken pályára lépni?”
Ibrahimovic: “Természetes, hogy állandóan játszani
akarok, de néha elmondom az edzőnek, hogy talán jobb lenne pihentetni. Ekkor
azt mondja: »Nem, nem… Neked játszanod kell.« Például az Európa Ligában azt
mondta, hogy focizzak 45 percet, aztán menjek le.”
Ambrosini: “Igent mondtál?”
Ibrahimovic: “Tisztelem őt. Ha szüksége van rám, akkor én
mindig elérhető vagyok számára. Azért is meg kell tennem, mert felelősséggel
tartozom a csapattársaim felé. Nagyon tisztelnek engem és segítek nekik.”
Ambrosini: “Érzed ennek a súlyát?”
Ibrahimovic: “Nagyon és tetszik. Szeretem ezt a
helyzetet.”
Ambrosini: “Mit gondolsz, meddig juthat ez a csapat?”
Ibrahimovic: “Meglátjuk… A csapat nagyon, nagyon éhes a
sikerre és jól teljesítünk. Véleményem szerint nincsenek álmok vagy célok,
egyszerre egy mérkőzésre figyelünk.”
Ambrosini: “Nincsenek célok?”
Ibrahimovic: “Nekem megvan a saját célom, de csapatként
az a cél, hogy a lehető legjobban teljesítsünk. Jobban, mint az előző
szezonban, de véleményem szerint nem erre kell figyelni. Egyszerűen oda kell
érnünk. Egyszerre csak egy meccsre kell fókuszálnunk, mert a csapat nagyon
fiatal. Nem szabad lazítani és arra gondolni, hogy minden rendben. Helyette
folytatnunk kell tovább és nem lehetünk elégedettek. Nem az előző mérkőzés a
fontos, hanem a következő. Ha jön egy rossz eredmény a következő mérkőzésen,
akkor senki sem emlékszik a korábbiakra. Ezért mondom, hogy a csapat nagyon
lelkes és éhes. Tudjuk, hogy nem vagyunk olyanok, mint a Juventus vagy az
Inter.”
Ambrosini: “És vannak olyan játékosok, akik nagyon
sokat fejlődtek…”
Ibrahimovic: “Igen, de nem szoktak hozzá ahhoz, ami most
történik. Egy dolog meccseket játszani és egy másik dolog eljutni a cél
eléréséig. Ehhez nem szoktak még hozzá. Ez akkor jött elő, amikor azért
játszottunk, hogy bejussunk az Európa Liga csoportkörébe. Ki kellett erőltetni
a győzelmet és nagy volt a nyomás. Van némi tapasztalatuk, de még nem szoktak
hozzá.”
Ambrosini: “Reálisan nézve a Milan bejuthat a Bajnokok
Ligájába?”
Ibrahimovic: “Azt gondolom, hogy igen. Itt játszom hat,
hét, nyolc hónapja és így gondolom.”
Ambrosini: “És most készen állsz?”
Ibrahimovic: “Ez nem csak a kvalitáson vagy a tehetségen
múlik. Az áldozat, a munka, a fegyelem. Ezek azok az apró dolgok, amelyek a
különbséget jelentik.”
Ambrosini: “Láttad a Last Dance-t?”
Ibrahimovic: “Igen. Nagyon tetszett. Sokszor mondták
rólam, hogy nehéz velem játszani, mert túlságosan agresszív vagyok. Azok
mondták, akik együtt játszottak velem. Amikor elhagytam egy klubot, utána
számos ilyen nyilatkozatot hallottam. Amikor kijött a Last Dance azt mondtam:
»Itt van! a tökéletes példa a győztes mentalitásra.« Nem azt mondom, hogy olyan
vagyok, mint Michael Jordan. A munkamódszerről és a győzelemért tett dolgokról
beszélek. Ez egy másfajta mentalitás. Nem fogadom el a rossz passzt, mert
amikor ezen a szinten vagyunk, akkor azért vagyunk itt mindannyian, hogy
teljesítsünk. Ha a Milan játékosa vagy, akkor sokat várnak el tőled, mert azért
vagy itt, hogy nyerj. Ez a normális, így működik a világ. Az a természetes,
hogy jól passzolj. Ha nem jól csinálod, akkor nem is kellene itt lenned.”
Ambrosini: “Általánosságban van olyan pillanat, amikor
eltúlzod ezt a hozzáállást? Amikor túlzott a követelésed a csapattársad felé?”
Ibrahimovic: “Már mondtam, hogy van aki jól veszi, valaki
nem. Véleményem szerint ezen a szinten két opció van: eszel vagy téged falnak
fel. Én azt választottam, hogy eszek.”
Ambrosini: “Mit gondolsz,
mit fogsz csinálni a visszavonulásod után, hogy akkor is úgy érezd, életben
vagy?”
Ibrahimovic: “Meglátjuk. Nem tudom. Van két gyerekem, a
két életem teljesen különböző.”
Ambrosini: “Milyen vagy a gyerekeiddel?”
Ibrahimovic: “Nyomást helyezek rájuk. Nagy a fegyelem,
mert véleményem szerint meg kell érteniük, hogy hogyan működnek bizonyos
dolgok.”
Ambrosini: “És hogy megy?”
Ibrahimovic: “Fegyelem, tisztelet, áldozat és rengeteg
munka. Ezekkel az apró részletekkel építed fel magad.”
Ambrosini: “Lennél edző?”
Ibrahimovic: “Nem hiszem… Véleményem szerint az edzői
munka egy nagyon stresszes dolog. Különösen akkor, ha korábban játékos voltál. Hirtelen
az oldalvonal mellett találod magad és utasításokat adsz másoknak, hogy olyan
dolgokat csináljanak, amiket nem tudnak és amiket te egész életedben megtettél.
Nem tudom, hogy én meg tudnám-e csinálni. Nem mondok se igent se nemet, de az a
véleményem, hogy ez stresszes dolog.”
Ambrosini: “Még 2-3 évig tudsz játszani, nem?”
Ibrahimovic: “Addig, amíg továbbra is jól érzem magam.
Amikor telnek az évek már nem a kvalitásról van szó, hanem a fizikai
állapotról. Ha jó fizikumod van, akkor képes vagy rá, mint például Totti
esetében, de ez mindenkire érvényes. Ez a legfontosabb dolog, a kvalitást
lehetetlen elveszíteni. Minden csak attól függ, hogy fizikailag meg tudod-e
csinálni vagy sem.”
Ambrosini: “A probléma az, hogy a játékosok néha ezt
nem veszik észre.”
Ibrahimovic: “Ez valami más, én egónak hívom. Nem tudják
elfogadni, hogy vége és többé már nem képesek megcsinálni azt, amit korábban.”
Ambrosini: “Van, hogy néha a saját érzéseid becsapnak
téged.”
Ibrahimovic: “Pontosan. Ez az egó, mert azt gondolod, hogy
erősebb vagy és hiszed, hogy még képes vagy rá. Elveszíted a realitás
érzékedet. Bennem nincs meg ez az egó, mert reális vagyok. Miért mentem
Amerikába? Azért, mert újra akartam kezdeni a nulláról. Azt gondoltam, hogy
talán a sérülésem után nem leszek képes bizonyos dolgokat megtenni, mint
azelőtt a Manchester Unitedben. Azt mondtam Mourinhónak: »Minden tiszteletem,
de ne hívj fel többé! Nem vagyok az az Ibra, aki eddig.« Reális voltam magammal
szemben, csökkent az egóm és Amerikába mentem, hogy a nulláról kezdjem az
építkezést. Nem tudtam, hogy ott mi vár rám, de két év után úgy éreztem, hogy
élek. Ekkor azt mondtam: »Irány vissza Európába és meglátjuk, hogy meg tudom-e
csinálni vagy sem.« Ezért írtam alá először 6 hónapra, hogy értékeljem magam.
Megvolt a nézőpontom és az önbizalmam, de minden a pályán elért eredményektől
függ. Az egy dolog, hogy van nézőpontod és önbizalmad, majd pályára lépsz és
azt mondják, hogy nem vagy képes rá. Nem annyira fontos az emberek véleménye,
mert nem szabad, hogy kívülről befolyásoljanak. Magabiztosnak kell lenned.”
Ambrosini: “Véleményem szerint az első hónapokban,
miután megérkeztél nem voltál annyira jó.”
Ibrahimovic: “Azért, mert Amerikában a bajnokság két
hónappal hamarabb véget ért és nem kvalifikáltuk magunkat a rájátszásra. Nagyon
nehéz visszaszerezni a ritmust.”
Ambrosini: “Majd véget ért a bajnokság, Pioli maradt és
te úgy döntöttél, hogy meghosszabbítod a szerződésedet…”
Ibrahimovic: “Nem, nem ezt választottam. Elmondom, hogy
mi történt. A szezon végén Pioli megkérdezte tőlem, hogy mit akarok csinálni. A
válaszom a következő volt: »Nem gondolom, hogy folytatni fogom. Nem, nem
folytatom tovább. Elég volt.«”
Ambrosini: “Miért? Nem érezted jól magad?”
Ibrahimovic: “Nem, mert azon az áldozaton kezdtem el
gondolkodni, amit a családommal szemben kellett meghoznom. A család a
legfontosabb dolog. Ők Svédországban élnek és én itt vagyok egyedül. Azt
mondtam magamnak, hogy fél évre rendben van, de még egy évre már nem. Tehát
nemet mondtam Piolinak. Ezt válaszolta: »Jó, rendben. Tiszteletben tartom a
döntésedet.« Másnap volt egy újabb találkozónk az edzőközponton kívül és azt
mondta: »Nem, ez nem ilyen egyszerű. Tegnap túl könnyen elengedtelek.« Azt
mondta, hogy maradnom kell. Telt az idő, aztán nyaralni mentem, majd vissza
Olaszországba, miközben magam mögött hagytam a szerződés gondolatát, mert ebben
a korban a szerződés nem fontos. Nekem nincs szükségem szerződésre, csak tisztelet
és értékek kellenek a bizonyos helyzetekben.”
Ambrosini: “Szóval
mi változott meg?”
Ibrahimovic: “Te például egyike voltál azoknak, akik azt
mondták, hogy csak vesztenivalóm van…”
Ambrosini: “Megtetted, amit tenned kellett és talán még
jobban is sikerült, mint azt gondoltad volna. De aztán a léc újra emelkedik,
még magasabbra. Olyannyira, hogy nemet mondtál a családodnak.”
Ibrahimovic: “A kihívás gyönyörű.”
Ambrosini: “És mi történt utána?”
Ibrahimovic: “Eljött a pillanat, amikor nem akartam, hogy
megbánást érezzek. Ez az érzés erősödött bennem, szóval felhívtam Minót és azt
mondtam: »Zárd le a tárgyalásokat, beszélek a családommal és folytatjuk!« De az
előző szezon végén azt gondoltam, hogy nem fogom folytatni a játékot. Amikor a
Unitedben voltam, felmerült bennem a visszavonulás gondolata, de mindig azt
mondtam, hogy ha be kell fejeznem, akkor csak a csúcson fogom abbahagyni. 35-36
éves voltam és arra gondoltam, hogy egy új fejezetet nyitok az életemben a
családommal, de mindez a sérülésem előtt volt. Amikor visszatértem a pályára a
sérülésem után úgy éreztem, hogy újra élek és ugyanúgy játszottam, mint
azelőtt. Ekkor azt mondtam magamnak, hogy addig kell folytatnom, amíg csak
lehet, mert a futball nélkül ki vagyok?”
Ambrosini: “Szóval féltél, hogy mi történik utána?”
Ibrahimovic: “Nem könnyű, amikor többé nem tudod ugyanazt
csinálni, mint amit 20-25 évig tettél. Ez nagyon nehéz.”
Ambrosini: “Félsz?”
Ibrahimovic: “Nem félek, de nem tudom, hogy mi vár rám.”
Ambrosini: “Készen állsz rá?”
Ibrahimovic: “Nem, mert túl jól érzem magam.”
Ambrosini: “Akkor a következő évben jövök és csinálunk
még egy interjút?”
Ibrahimovic: “Igen, akár itt, akár valahol máshol, de
továbbra is folytatni fogom a játékot, amíg képes vagyok rá. Addig fogok
játszani ezen a szinten, amíg befolyásolni tudom a dolgokat, mert ha már többé
nem tudok eredményeket hozni, akkor nem akarom azt hallani, hogy csak azért
vagyok ott, mert Ibrahimovicnak hívnak. Ezért írtam alá januárban a Milanhoz és
azt mondtam, hogy legyen hat hónap, mert nem tudtam, hogy milyen lesz.
Őszintének kellett lennem a Milannal szemben és magammal szemben is.”
Ambrosini: “Jól érzed magad Milánóban?”
Ibrahimovic: “Nagyon jól, de hiányzik a családom.”
Ambrosini: “Jövőre elhozod őket Milánóba?”
Ibrahimovic: “Ez nem olyan egyszerű. Ez az első alkalom,
hogy a családom nélkül mentem el egy klubhoz és ez nem oké. Nem szeretem.
Céljaim vannak és ezekre koncentrálok, csak ezért tudok a családom nélkül
lenni.”
Ambrosini: “Sport jellegű célok?”
Ibrahimovic: “Célok, amelyek elfedik a hiányérzetemet a
családommal kapcsolatban.”
Ambrosini: “Milyen Milánó?”
Ibrahimovic: “Jó, még akkor is, ha rendkívüli pillanatot
élünk a COVID miatt. Amikor januárban visszatértem, Milánó jobb volt, mint 10
évvel ezelőtt. Sok minden történt és még nemzetközibb lett, aztán jött a
világjárvány. Nagyon sajnálom a várost, mert a turisták nélkül szenved… Miért
nevetsz?”
Ambrosini: “Azért nevetek, mert így beszélsz Milánóról,
de korábban még a Dómot sem láttad. Emlékszel erre?”
Ibrahimovic: “Veled először… nyolc vagy kilenc év után.”
Ambrosini: “A legcsodálatosabb képet készítettem rólad.
Csak érted tettem.”
Ibrahimovic: “A legfontosabb dolog nem az, hogy én lássam
a Dómot, hanem az, hogy a Dóm lásson engem.”
Ambrosini: “Hogy csinálod? Nem hiányzik? Párizs,
Barcelona, Milánó… Nem mész és nézed meg a városokat?”
Ibrahimovic: “Nem érdekel, mert történelmet írok és nem
foglalkozok más dolgokkal.”
Ambrosini: “Önthetek még egy kis teát egyszer s
mindenkorra?”
Ibrahimovic: “Te kérdéseket teszel fel és én válaszolok.
Ha már nem tudsz többet, akkor…”
Ambrosini: “Kérdés volt, nem látod?”
Ibrahimovic: “Igyál egy kis teát, mert kevésbé érthetőnek
tűnsz… Piszkálj egy kicsit, túl nagy a pozitivitás és ezt nem szeretem.
Szeretem a kis szemétkedéseket és a problémát. Így túl könnyű nekem. Sokkal
jobban szeretem, ha támadnak.”
Ambrosini: “Akkor nincs több ingered?”
Ibrahimovic: “Azért vannak ingereim, mert a
tapasztalatokra támaszkodom, de több adrenalinra van szükségem.”
Ambrosini: “Vagyis holnap az edzésen mész és kiosztasz
néhány pofont?”
Ibrahimovic: “Nem. Én példa vagyok a csapat
számára, nem tehetem ezt. De akarom, hogy valami történjen, mert az feltüzel.”
Köszönöm, hogy elolvastad.
Hamarosan jelentkezem!
Ne felejtsétek: Az élet szép! Puszi Andrea!
2020. október 25., vasárnap
⚽Őszi TAG: 10+1 kérdés az évszakról⚽
Sziasztok!! A mai napon egy újabb kéréssorral érkeztem Nektek, amit újra csak Nina oldaláról vettem. Én nagyon szeretem ezeket a kitöltögetős dolgokat, és ha ti is kedvet kaptok hozzá akkor töltsétek ki ti is.
Az előző kérdéssoromat Itt találhatjátok.
1.
Kedvenc őszi illat?
Nincs igazán őszi kedvenc, de talán a sütőtök, és a vanília. Az utóbbit imádom
gyertyába.
2.
Hogyan töltenél el egy esős napot?
Egy nagy bögre kávéval bekuckózok a laptop elé és írok ameddig csak időm
engedi.
3.
Kedvenc őszi ital?
Különösen nincs kedvencem, de szeretem a forró csokit, és annak mindenféle
ízesítését.
4.
Milyen outfitet viselsz legtöbbször az ősszel? Melyik a kedvenced?
Mostanában nagyon megszerettem a mustársárga színt. Alapból írtam Nektek, hogy
van egy ilyen színű bőrkabátom, de most beszereztem egy ilyen színű egybe ruhát
is, amit vastag harisnyával kombinálok. De van ilyen színbe vastag kötött
pulóverem is amit szintén nagyon szeretek.
5. Mi a
kedvenc őszi recepted?
Csak a sütőtök, vagy a sütőtök krémleves.
6.
Szoktál sütőtököt faragni? Képet, ha van!
Nem szoktam, mert én nem igazán tartom ez a Halloweent olyan ünnepnek, ami
fontos lenne. Nyilván gyerekeknek jó móka, de felnőtt fejjel úgy gondolom,
nekünk sokkal szebb ünnepünk van, amit érdemesebb ápolni.
7.
Szeretsz őszi dekorációt készíteni és/vagy kidekorálni a szobád/lakásod?
Igazából semmi kézügyességem sincs, szóval nekem annyiba kimerül, hogy kirakok
az ajtóra egy őszi kopogtatót, és kicsivel több gyertyát a lakásba.
8.
Öltöztél már be halloweenkor?
Nem, és nem is az én ízlésem.
9.
Kedvenc film, ami az őszhöz kapcsolódik?
Nincsen kedvenc őszi filmem.
10. Mit
szeretsz a legjobban ebben az évszakban?
A természet őszi színeit.
10 + 1.
Valami személyes kedvenc, amit még fentebb nem említettél meg.
Nincs személyes kedvenc, azt hiszem mindenre kitértem.
Ennyi lett volna ez a kis szösszenet. Ha tetszett töltsétek ki nyugodtan. Jövőhéten szülinapot ünneplünk szóval ( ha minden jól megy) egy különleges Stephanos poszttal jövök Nektek.
Hamarosan jelentkezem. Ne felejtsétek: Az élet szép!
Puszi: Andrea.
2020. október 2., péntek
⚽ Őszi kérdéssor⚽
Sziasztok!
Nina oldalán találtam ezt az őszi kérdéssort, és gondoltam én is kitöltöm.
Fogadjátok sok szeretettel, és ha még nem olvastátok el az előző Emis Killaról szóló írásomat akkor kattintsatok ide.
- Sorolj
fel 3 dolgot, amít szeretsz az őszben?
Az eső hangja
A szép őszi színek
A finom új borok - Milyen
ízesítésű a kedvenc teád?
Nem szeretem a teát - Melyik
az az esemény/alkalom, amit a legjobban vársz idén ősszel?
Igazából azt várom már, hogy vége legyen a gyakorlatomnak és végre levizsgázzak.
- Szereted
a sütőtököt?
Igen nagyon!! Imádom enni és az illatát is. - Ha
meghívnának egy Halloween buliba, minek öltöznél be?
Őszintén nem tudom, de lehet szurkoló lánynak, vagy női focistának. - Melyik
a kedvenc ruhadarabod az évszakban?
Nincs kedvencem, de van egy mustársárga bőrkabátom, amit nagyon szeretek, mert kényelmes és a színével kitűnik a tömegből. - Sima
sál vagy cső sál?
Egyiket sem bírom igazán. - Milyen
illatokat szeretsz ősszel?
Ilyenkor nagyon szeretem a gyertyákat és a füstölőket, mert jó ha valami apró fény is van a sötét szobába. Illatnál nem vagyok válogatós, de szeretem azt aminek erősebb aromája van. - Melyik
a kedvenc forró italod?
A forralt bor. - Melyik
a kedvenc őszi ételed?
Nem tudom, mert évszaktól függetlenül mindent megeszek. De pl mostanában nagyon sok almát és szőlőt eszek. - Hordasz
úgy sálat, hogy bent is magadon hagyod?
Nem. - Előfordul,
hogy ilyenkor még napszemüveget hordasz?
Mivel alapból szemüveges vagyok, így én még nyári időszakba se hordok napszemüveget nem hogy ilyenkor. - Mi
az a három dolog, ami beugrik elsőnek, ha az őszre gondolsz?
Sötétség, eső, és a hideg idő. - Kávé,
tea vagy forró csoki?
Ha választani kell, akkor forró csoki. - Bakancs
vagy UGG csizma?
Nem igazán tudom mi az a UGG csizma, szóval maradok a bakancsnál, bár én inkább magas szárú cipőt hordok. Kedvencem egy sötét zöld, ami tipikus őszi.
2020. augusztus 1., szombat
⚽ Hello Augusztus! Tervek és minden más ⚽
A Blogzaholic oldalon két nagyon szuper Challenget is készítettek a lányok én pedig úgy gondoltam berakom mind a kettőt ide Ti pedig nyugodtan töltsétek ki, és csatlakozzatok Blogzaholic Instagramm oldalához. Az elkészült képeken pedig kérlek jelöljétek meg az oldalt.
Hamarosan jelentkezem. Ne felejtsétek: Az élet szép! Puszi Andrea.