2017. június 27., kedd

3/31 ⚽️Gyereknevelésből egyes.⚽️

Az eljegyzésünk híre hamar bejárta a sajtót, aminek nagyon örültem. Már csak Lolita miatt is, aki reméltem felfogta, hogy Zlatan és én összetartozunk és semmilyen trükkje, taktikája nem szakíthat minket szét. A családom visszarepült Milánóba, hogy húgommal együtt legyenek mikor orvosi ellenőrzésre, és varratszedésre megy. Szerettem volna én is ott lenni, de megígértem Zlatannak, hogy vigyázok Maxira amíg ő edzéseken, interjúkon vesz részt. Szinte alig láttam a két ünnep közötti napokba, és bár imádtam Maxit mégiscsak vele szerettem volna tölteni a legtöbb időt. Úgy határoztam, mivel csütörtökre időzítettük a fotózást előtte látnom kellett a helyszínt, hogy betudjam mérni a dolgokat, fény és beállítások szempontjából, Szerettem volna a megszokott csapatommal dolgozni, de mivel mindenki a téli szünetét töltötte ez az út járhatatlan volt. Szerda reggel álmosan keltem fel, és rosszul esett, hogy Zlatan már nincs mellettem. Csak egy cetlit találtam az asztalkán, hogy majd valamikor jön és szeret. Szomorúan sóhajtva átgondoltam a napi teendőimet majd halkan kopogtattam Maxi szobája ajtaján. Mivel nem kaptam választ résnyire nyitottam az ajtót. A kisfiú mélyen aludt arca mérhetetlen békességet sugárzott. Annyira aranyos gyerek volt, és annyira hasonlított az apjára. Szerettem őt, de néha jobb lett volna nélküle, és néha átfut az agyamon, mennyire jó lenne ha én ajándékozhattam volna meg legelőször gyerekkel.
- Maxi kelj fel kérlek! - Ültem le az ágyára és megsimogattam az arcát. - Mennem kell és elviszlek magammal. Kirakom a ruháidat is csak kelj fel!
- Nem akarok! - Nyitotta ki szemeit és álmosan rám nézett. - Miért kell ilyen korán felkelni?
- Korán? Hiszen már nyolc óra is elmúlt. - Nevettem fel és a szekrényéből kivettem a ruháit. - Vedd  fel ezeket és készülj el. Addig megcsinálom neked a reggelit és a kakaót is.
- De én nem akarok veled menni!
- Maxi egyedül nem maradhatsz itthon, nekem pedig találkozóm lesz apa fotós stábjával.
- Akkor hívd fel anyát! - Ült fel és végre öltözködni kezdett.
- Anya dolgozik. Siess kérlek, mert kilencre ott kell lennem és ezt a fordított forgalmat nem nagyon szoktam még meg. Lent leszek . - Hagytam ott és lementem a konyhába. Maxi pár perc múlva csatlakozott hozzám. Egy kiadós reggeli után pedig elindultunk a találkozó helyre. Borzasztóan zavart a forgalom, és az is, hogy Maxi folyamatosan nyafogott, a fáradság és az anyja miatt.
- Anya sosem keltene fel ilyen korán, és apa sem. Álmos vagyok Lili!
-  Apád tegnap direkt mondta, hogy menj aludni. Tudhattad, hogy ez lesz. Sajnálom, de nem foglak egyedül hagyni otthon.
- Mikor érünk haza?
- Nem tudom, de ha odaérünk, kérlek legyél kedves és illedelmes, mert nekem nagyon fontos ez a munka.
- Haza akarok menni. Még a tábla gépemet is otthagytuk.
- Sajnálom, de...
- Neked kellett volna elrakni! - Mondta szemtelenül.
- Maxi már nagy fiú vagy, és nekem rengeteg mindenre kellett figyelnem, neked pedig csak ez volt az egyedüli. Majd máskor elhozod. - Szóltam és lezártnak tekintettem a beszélgetést. Szerencsére időbe odaértem a helyszínre ami leginkább egy torna teremre hasonlított.
- Szia, te vagy Lili? - Jött oda egy kedves lány majd barátságosan nyújtotta  felém a kezét.
- Szia igen, Kovács Lilien ő pedig Maximilian Ibrahimovic. Zlatan fia.
- Szia. - hajolt le hozzá a nő. - Az én nevem pedig Wanda és én segítek anyukádnak a fotózásba.
- Ő nem is az anyukám! - Csattant fel hirtelen a kisfiú mire mindketten meglepődtünk. - Ő nem az anyám, csak....
- Igen, ez így van. - Mondtam zavartan, és borzasztóan kellemetlenül éreztem magam Wanda előtt. Mégis mit gondolhat rólam, a kisfiú miatt. - Én csak Zlatan menyasszonya vagyok.
- Ó gratulálok. - Mosolygott rám a nő. - Akkor körbe nézünk? Hátul van egy elhagyatott stadion és én arra gondoltam ott is készíthetnénk néhány fotót.
- Rendben, akkor lássuk. - Szóltam kicsit nyugodtabb hangon, de mikor kifelé indultunk megcsörrent Wanda telefonja én pedig ott maradtam Maxival, aki újra nyafogni kezdett és követelte, hívjam fel az anyját.
- Maxi idefigyelj, nem hívhatom fel, ugyanis nincs a városba és nem akarom zavarni munka közben. Nem tudom miért vagy ilyen, de kérlek viselkedj, mert én éppen dolgozom. Fontos nekem ez a munka, és kérlek ne rontsd el rendben?
- Mikor végzel már? Elmegyünk utána enni?
- Most reggeliztél, nem lehetsz éhes. - Szóltam rá majd leguggoltam hozzá.  - Nézd tudom, hogy fáradt vagy, és tudom, hogy szünetben sosem kelsz fel ilyen korán. De nekem ez a munka nagyon fontos, mert az édesapád bízott meg vele. Nem szúrhatom el, ezért mindent alaposan meg kell néznem, hogy holnap már ne kelljen ezzel foglalkozni. Tudom, hogy tudsz aranyos lenni, ezért kérlek most is vedd elő ezt az énedet.
- Megígéred, hogy utána elmegyünk vásárolni?
- Maxi nem állíthatsz elém ilyen feltételek. Ha nem megyünk akkor ordítani és hisztizni fogsz? Milyen viselkedés lenne ez? - Mérgelődtem.
- Akkor legalább csak menjünk el apához! Kérlek Lili! - Nézett rám édesen én pedig beleegyeztem. Wanda visszajött, majd megnéztük a külső helyszíneket is. Eléggé furcsálltam, hogy Zlatan ilyen helyre szervezte a fotózást, de úgy voltam vele, hogy biztos érti a dolgát. Felírtam egy pár észrevételt és helyet ahol jónak gondoltam majd megköszönve Wanda segítségét, és a holnapi viszont látás reményébe távoztunk. Az órámra néztem ami már fél tizenegyet mutatott és magamba megjegyeztem mennyire elment az idő a nézelődéssel. Jó érzéssel gondoltam a holnapi munkára és eszembe jutott mennyire élveztem anno a párizsi fotózást is. Bevillant a közös lakásunk és az, hogy mennyi minden történt ott. Hiányoztak azok az idők, de még jobban hiányzott az a férfi aki akkor volt. Zlatan ugyanis mióta Manchesterbe költözött alig járt haza. Ha nem focizik akkor az edzőterembe erősít. Kicsit féltettem, mert egyre többször láttam rajta, hogy ha nem szerez gólt, vagy a csapata nem megfelelő eredményt ér el, kiakad. A kritikákkal is sokkal többet foglalkozik mint régebben. Féltettem és nem akartam, hogy túlhajtsa magát. Elvégre már nem húsz éves. De ha ezt felhoztam csak még rosszabb volt, ezért inkább csendben maradtam és magamba imádkoztam, hogy nehogy baj legyen ebből a túlhajszoltságból.
- Elmegyünk akkor apához? - Nézett rám reménykedően Maxi mikor már úton voltunk.
- Jó, de előbb felhívom. Nem akarok zavarni és ha esetleg azt mondja, hogy nem akkor el kell fogadni rendben van?
- Akkor meglephetnénk. - Ajánlotta fel én pedig csak fejemet ingattam.
- Majd meglátjuk, de hívom. - Vettem elő a telefonom, majd beütöttem szerelmem számát aki többszöri csörgetésre sem vette fel.
- Sajnálom kicsim, de apa nem veszi fel. Nem akarom zavarni, de...
- De én oda akarok menni!!! - Kezdett el hisztizni újra a kisfiú. - Apával akarok lenni, vagy anyával, de nem veled.
- Maxi mi a bajod velem? Nem rég azt mondtad szeretsz engem.
- Igen, de akkor még nem voltál ennyire undok! - Vetette oda én pedig iszonyú mérges lettem.
- Attól még, hogy nem ugrok minden kívánságodra, még nem vagyok undok, de lásd mennyire aranyos vagyok, meglepjük apát rendben?
- Jaj de jó. - Csillant fel a szeme. - Köszönöm.
- Szívesen. - Nyugodtam meg, majd egy darabig szó nélkül vezettem és csak a rádióból kiszűrődő zene törte meg a csendet.
- Lili ugye még nem lesz kistestvérem? - Kérdezte hirtelen Maxi én pedig nem tudtam mire vélni ezt a kérdést, de mielőtt válaszolhattam volta a kisfiú folytatta. - Csak mert anya azt mondta, hogy nem lenne jó, mert akkor apa kevesebbet foglalkozva velem.
- Maxi ez butaság. Apa akkor is szeretne ha lenne egy testvéred. - Mosolyogtam rá, ám ez nem javított arckifejezésén.
- Anya még azt is mondta, hogy örülne ha örökre eltűnnél apa közeléből.
- Igazán? - Kaptam fel a fejem, de úgy voltam vele, hogy nem akarom magam felhúzni. Elvégre nem sikerült neki megakadályozni, hogy Zlatan engem szeressen. Már csak pár sarokra voltunk az edzőközponttól, mikor egy baleset miatt várni kellett. Maxi újra elővette a hisztis énjét és olyan dolgokat vágott a fejemhez amik nagyon rosszul estek. Talán azért, mert ő még csak egy kisgyerek akinek mindig önálló véleménye van. Előjött azzal, hogy ő jobban örülne, ha én csak a a keresztanyukája barátnője maradnék, a szülei pedig újra együtt lennének.
- Maxi kérlek ne mondj nekem ilyeneket, mert nem hiszem, hogy olyan rossz ember lennék. Szeretlek téged és szeretem apukádat is. - Vázoltam fel majd mikor a rendőr jelt adott indítottam az autót. - Tudod vannak olyan gyerekek akiknek sokkal kevesebb jut mint neked. Mindenért hálásnak kell lenni és örülni, hogy megvan mindened. Nem kell azonnal sírni ha nem kapsz meg valami robotot vagy valamelyik videó játékot. - Utaltam arra a játékra amiért a kisfiú napok óta nyúzza az apját. - Van olyan kisgyerek akinek csak egy játéka van egész életébe és mégis hálás és boldog. Próbálj meg te is így gondolkodni. - Mondtam és reméltem a szónoklatom elért hozzá, ám mikor leparkoltam a komplexum előtt Maxi kivágódott az autóból és így szólt.
- Nem akarom, hogy velem gyere! - Kiabálta.
- De igenis veled megyek, ugyanis én is látni szeretném apádat, szóval kérlek szépen fogd meg a kezem és gyere ide mellém. Még csak egyszer voltam itt, és félek, hogy elkeveredünk.
- Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak.
- Maxi idefigyelj, nem tudom mi a jó ég bajod van, de nem is érdekel, mert nem fogsz velem szórakozni! Te még csak egy kisgyerek vagy, és én fogom megmondani mit kell tenned és mit nem. Főleg, hogy én vigyázok rád.
- Tönkre tetted a szüleim életét és tönkre tettél mindent, és NEM VAGY AZ ANYÁM!
- Tudod még szerencse te kis szaros, mert ha ilyen gyerekem lenne, már két akkora pofont lekevertem volna neki, hogy leesik feje. Neveletlen és hálátlan vagy. Látszik, hogy az anyád nevel - Szalad ki a számon, de amint kimondtam ezeket azonnal megbántam. A kisfiú szemébe könny szökött, majd zokogó hangon így vágott vissza. 
- Mikor te nem voltál apa mindig velem aludt és velem foglalkozott. Akárhányszor eljöttem mindig volt rám ideje, most, hogy itt vagy engem már nem szeret. 
- Ez nem igaz.. 
- De igen és már sosem fog engem szeretni, mert te itt vagy! Elvetted az apukámat. UTÁLLAK! - Kiabálta, és zokogva beszaladt az üvegajtón.

Sziasztok! Boldog nyarat kívánok nektek! Remélem jól telik mindenkinek. A fiúknak minden esetre jól, hiszen Stephan a barátaival éppen Ibizára utazott, ahol Zlatan is nyaral. Jó lenne ha összefutnának és megbeszélnék, hogy visszaigazolnak az Ac Milanba. :).  Imádnám nagyon. Bár biztos vagyok benne, hogy ez nem történik meg.  Szóval találkozunk jövőhéten. :). 

2017. június 25., vasárnap

3/30 ⚽️ Beteljesült kívánság⚽️

Lili:
Jó negyed órás autókázás után, Zlatan végre megállt a kocsival.
- Kérlek várj meg itt, mindjárt jövök. - Mondta, majd kiszállt az autóból és a hotel felé vette az irányt. Izgatott és kíváncsi voltam, hogy mit tervez az estére. Nagyon régen nem voltunk sehol így kettesbe, és jól esett, hogy nem a szüleimmel vagyunk. Próbáltam nem a veszekedésre gondolni, és arra mi lesz ha ez az egész balhé kiderül. Egyenlőre csak élvezni akartam az estét vele. 
- Itt is vagyok. Gyere szállj ki! - Nyitotta ki az ajtót és kisegített az autóból. Belépve egy tágas előteret pillantottam meg ahol asztalok és kényelmes fotelek sorakoztak. A recepciónál egy húsz év körüli fiatal lány ült aki miután meglátta párosunkat arca vörösbe borult.
- Hello, az előbb még nem te voltál itt. - Hallottam szerelmem hangját.
- I- igen, mindjárt jön a főnök. - Mosolygott ránk a lány és láttam rajta, hogy nagyon zavarba van. - Esetleg segíthetek valamit?
- Foglaltam itt egy szobát, és vannak előre megbeszélt dolgaim.
- Igen, már emlékszem, te vagy a focista... aki megakarja kérni..
- Kérem lehetne, hogy befejezné. - Szólt hirtelen rá Zlatan, és kedvesen rám pillantott. A lány szavait próbáltam értelmezni, és azt, hogy miért lett Zlatan ilyen ideges.
- Igen, a legfelső lakosztály, a ruhával és utána a bárnál és.....
- Kérem, csak adja a kulcsot!
- Jó, rendben van, bocsánat. - Jött újra zavarba a lány majd miután engem is végigmért így szólt. - A kulcsok, és sok boldogságot.
- Köszönöm, Gyere Lili. - Fogott kézen és a lift felé vezetett. Láttam rajta, hogy kicsit ideges és mindenképpen felakartam dobni.
- Az a csaj nagyon zavarba jött tőled. - Bújtam hozzá mikor már a liftbe voltunk. - De ez nem is csodálom, hiszen nagyon szexi vagy ma este. Imádom amikor így kivan öltözve. 
- Folyamatosan járt a szája! Nem akarom, hogy elrontsa a meglepetést.
- Ó mit is mondott? - Tetettem a gondolkodót. - Megakarja kérni? Mit tervezel mára Zlatan?
- Már nem érdekes, így nem. - Hajtotta le a fejét, és olyan édes arcot vágott, hogy nem bírtam ki és magamhoz húztam egy csókra.
- Nem érdekel, hogy mi lesz ott fent, csak az, hogy ma este kettesbe vagyunk, és az, hogy szeretlek. Bármi történik, csak veled akarok lenni az életem végégig.
- Tényleg?
- Igen, persze.
- Ma este nem kis szervezésbe telt. Főleg, hogy alig két óra hossza alatt találtam ki mindent, és bízok benne, hogy sikeres lesz. - Simogatta meg az arcom majd a lift oldalának döntött és újra megcsókolt. Örültem, hogy csak ketten vagyunk, mert így addig élvezhettük egymás ajkát amíg ki nem nyílt az ajtó, ami azonnal egy szobába vezetett. Nem volt folyosó, csak egy tágas nappali aminek a közepén egy csodálatos hófehér francia ágy helyezkedett el. Teli rózsaszirmokkal.
- Ez meg milyen szoba?
- Külön lakosztály. - Mondta és én elámultam a csodálatos látványon. - Ezt te csináltad? - Fordultam felé.
- Nem, de az én ötletem volt, és, volt aki kivitelezze.
- Gyönyörű, és ez meg mi? - Léptem a szekrényhez ahol egy vállfa lógott rajta egy vörös csipke ruhával.
- A tiéd és szeretném ha felvennéd és lejönnél velem vacsorázni.
- Zlatan ez, nagyon drága lehetett. - Simítottam végig az anyagon miután felmértem a csipkecsodát.
- Érted semmi sem drága. - Suttogta bele a fülembe és mikor forró leheletét éreztem a nyakamon elfogott a vágy. Felé fordultam és rá emeltem szememet.
- Nekem nem kellenek drága dolgok, hogy boldog legyek melletted.
- Tudom, de én mindent megakarod adni neked, hogy boldog legyél. Soha semmiben nem kell hiányt szenvedj. Se anyagiakban, sem lelki dolgokban.
- Olyan furcsa volt ez az egy hónap. - Méláztam el. - És az egész év és. Tavaly ilyenkor még Párizsban voltunk, és Stephan éppen megkérte volna a kezem.
- Igen, de te nemet mondtál, mert...
- Mert téged szeretlek, és ez azóta tart mióta lebetegedtem és végig hoztad a teákat meg a gyógyereket.
- Én már akkor is szerelmes voltam beléd kicsim. - Vallotta be. - Ez a ruha ami rajtad van, ez nem az a ruha amit a karácsonyi bulin viseltél, még jó pár éve?
- De igen, és nem is tudtam, hogy a bőröndbe van, főleg nem, hogy rám jön. De rám jött és felvettem. Nekem ez olyan emlék ruhának tudható be.
- Még mindig csodálatos vagy benne, és ha úgy látod jónak akkor nem kell átöltözni.
- Szívesen felveszem. - Szóltam és vetkőzni kezdtem. - Kimennél addig?
- Persze, addig előkészítek egy italt. Kérsz pezsgőt, vagy bort?
- Az utóbbi jó lesz.
- Mindjárt hozom. - Szólt, és a másik szobába indult én pedig magamra öltöttem a piros ruhát, és az odakészített cipőt. Megigazítottam a még mindig szőke hajam és tükörbe néztem. Furcsa volt a látvány, és sehova sem tudtam tenni a tükörképemet. Egy csodálatos ruhában álltam ami nem én vagyok. Arcom teljesen vörös volt a boldogságtól.
- Kész vagy? - Hallottam hátam mögött Zlatan hangját, és kezében két pohár vörösbort láttam.
- Igen, köszönöm, jó lett. - Néztem végig magamon. - Hogy áll?
- Gyönyörű vagy! - Lépett közelebb majd átnyújtotta nekem a poharat. Szemei elismerően mértek végig amitől büszkeség töltött el.- Egészségedre.
- Mire iszunk? - Mosolyogtam.
- Kettőnkre és arra, hogy mindig együtt leszünk bármi is történik jó?
- Jó. - Bólintottam aprót és lehúztam a bort.
- Most viszont mennünk kéne. - Sürgetett hirtelen és engem újra elfogott az izgatottság.
- Hova megyünk?
- Csak ne kérdezősködj kicsim. - Fogott kézen és újra a liftben álltunk. Mélyeket lélegeztem mire felnevetett. - Mondd miért vagy ideges? Hiszen semmi olyan nem történik amivel sarokba lennél szorítva, rendben? Bármikor mondhatod azt amit érzel. Soha nem kényszerítenélek semmire Lili.
- Tudom, nekem csak az jár a fejembe, hogy miért én, aki egy átlagos...
- Cssss. - Fojtotta belém a szót. - Nem akarom ezt hallani. Gyere, vár a vacsora. - Mosolygott rám édesen én pedig követtem őt ahogy a hotel éttermének egy elkülönített részébe értünk. Halk, kellemes zene szólt és senki nem volt a pincéreken kívül a terembe. A szoba közepén egy megterített asztal várt minket, és mikor jobban körül néztem észrevettem a rengeteg gyertyát ami megvilágította a termet. Egyszerűen imádtam és nagyon meghatódtam a látványon.
- Tetszik? - Nézett rám Zlatan, és én a könnyeimmel küszködve bólintottam. - Örülök neki Lili, mert ez volt a cél.
- Nem érdemlem meg. - Suttogtam magam elé, úgy, hogy ő ne hallja, majd leültünk az asztalhoz. Rendeltünk és a mai mérkőzésről beszélgettünk. Csak hallgattam ahogy csillogó szemmel mesélte az egészet, és közben az járt az eszembe mennyire szerencsés vagyok, hogy ezzel a fantasztikus emberrel ülhetek egy asztalnál. Számomra nem csak remek focista, tökéletes férfi, hanem fantasztikus partner is volt. Szerettem a szemeit, ahogy vidáman csillogtak mikor a góljáról beszélt, és szerettem az a mosolyt amit felém küldött. A tökéletes férfit láttam benne aki még ennyi év után is tudott meglepetéseket okozni.
- Merre menjünk szilveszterkor? - Kérdeztem mikor szerelmem egy újabb pohár pezsgőt töltött amibe arany lapocskák csillogtak.
- Sajnos sok választás nem lehet, ugyanis focizom harminc egyedikén. - Mondta csendesen. - De örülnék neki, ha eltudnál jönni és megnéznéd hogy játszom.
- Jó, rendben, addig akár itt is maradhatok Manchesterbe. - Ajánlottam fel mire láttam rajta, hogy boldog. - Legalább Maxival is eltöltenék egy kis időt.
- Nem zavarna, hogy vele kell lenned?
- Nem, hiszen ő a te fiad, és én nagyon szeretem. Hozzád tartozik, mint a foci, vagy a ruha márkád aminek még mindig nem csináltam meg a kampány fotóit. - Hajtottam le a fejem bűnbánóan.
- Van egy ötletem Lili. - Fogta meg hirtelen a kezem. - Mit szólnál hozzá, ha a héten megejtenénk a fotózást. De most Cecilia nélkül. Csak te és én, meg persze egy pár ember akiket összehívok.
- Ez eléggé hirtelen jött. - Szóltam és egyből ideges lettem. - Nagyon sok minden kell egy ilyen fotózáshoz. Sminkesek és, világosítók, meg egy olyan terem ahol...
- Én mindenről gondoskodok, neked csak a gépedet kell hozni, és magadat. Belemennél?
- Igen. - Bólintottam. - Egy kis közös meló, jól jön.
- Megfizetem bőségesen.
- Azt el is várom. Nem csinálom ám meg éhbérért. - Cukkoltam. - Akkor melyik napot nézzük ki?
- Mit szólnál hozzá, ha csütörtökön ejtenénk meg?
- Hú az már mindjárt itt van. - Számoltam utána.
- Igen, de te profi vagy, és nyilván való, hogy én is. - Mondta magabiztosan mire felnevettem.
- Ezt sosem fogom megunni benned. Mindig valami olyat mondasz amit imádok.
- Akkor tényleg belemennél a fotózásba?
- Persze, de még ingyen is megcsinálnám. - Ajánlottam fel mire csak a fejét ingatta.
- Nem várhatom ezt tőled Lilien. A munkát igenis meg kell fizetni. Főleg a jó munkát és te profi vagy.
- Köszönöm Zlatan. - Fogtam meg a kezét és ekkor a pincér elvitte a tányérunkat és két szerencse sütit rakott le elénk. - Szerencse süti. - Lepődtem meg. - Már nagyon régen nem ettem.
- Ha szeretnéd hozathatok még, csak...
- Nem elég egy, maximum a tiédet is megeszem. - Nevettem  fel. - Mi az, te nem eszed meg a tiédet, vagy mire vársz? - Néztem fel rá mikor láttam, hogy várakozóan figyel engem.
- De...de...persze, - Nyúlt az övé után és kettétörte.
- Milyen üzenet van benne? - Érdeklődtem, de mielőtt kikaptam volna a kezéből elhúzta.
- Előbb bontsd ki a sajátod és akkor összenézzük! - Hallottam sürgető hangját.
- Jó, rendben. - Mentem bele, de mikor kettétörtem az enyémet koppanást hallottam a tányéromon, majd egy csodálatos gyűrűt láttam az alján. Mielőtt pedig felfogtam volna mi is történt Zlatan elém tolta a céduláját amire a Hozzám jössz feleségül volt írva. Szemem megtelt könnyel és csak néztem az előttem ülő férfia.
- Lili én annyit gondolkoztam ezen.
- Igen. - Böktem ki sírós hangon és remegő kézzel felemeltem az ékszert. - Igen, hozzád akarok menni.
- Tényleg? - Lepődött meg mire felnevettem.
- Igen, tényleg, hiszen szeretlek Zlatan.
- Istenem Lili, de boldog vagyok. - Állt fel, majd az ujjamra húzta a gyűrűt aminek apró kövei szikráztak a lámpa fényben. - Nagyon jól áll.
- Igen, tényleg jól mutat. - Vizsgáltam meg a kezem. - Mindig hordani fogom, köszönöm.- Öleltem magamhoz, majd egy forró csókban fonódtunk össze, én pedig a világ legszerencsésebb lányának éreztem magam és alig vártam, hogy a sajtó és persze Lolíta is értesüljön a nagy eseményről.

2017. június 11., vasárnap

⚽️ Egy kis közérdekű: Új blog a láthatáron! ⚽️

Sziasztok!

Egy új blogba kezdtem a napokba, aminek már kint is van az első része. Kérlek nézzetek be és kommenteljetek, vagy jelezzétek, ha tetszik.

http://szerelembol-otos.blogspot.hu/

A blog története dióhéjban:

Ez a történet, nem éppen egy átlagos kapcsolatot mutat be. Egy szép napon Noel besétál a terembe és új arc fogadja őt a katedránál. Kamilla egy fiatal tanárnő, aki most kezdi pályafutását. Azonban, ha rájönnek, hogy viszonya van egy diákjával, az derékba törheti a karrierjét. Ha kíváncsi vagy, hogy mégis hogyan keverednek ebbe a helyzetbe és végülis mi sül ki az egészből, akkor jó szórakozást!

Remélem elnyeri majd a tetszéseteket.
Mellesleg köszönöm szépen az új feliratkozóknak, hogy megszavazták nekem a bizalmat. Annyira sokat jelent.

 Most vannak a válogatott mérkőzések amin Stephan ott van, és többé- kevésbé a pályán is játszik. Zlatan sajnos - mivel tavaly visszavonult- nincs benne a Svédeknél. :( Az United nem hosszabbította meg vele a szerződést amit én személy szerint hatalmas csalódásként élek meg. Nem tudom, hogy lehet egy klub ennyire hálátlan disznó, hogy egy olyan játékossal aki egész évben (ok Áprilisig) a hátán vitte a csapatot, ilyet megtesz. Nem akarom, hogy Amerikába menjen és megint ott tartunk mint egy évvel ezelőtt. Totális bizonytalanság.. :( Imádom, mert ő a kedvenc játékosom, és olyan jó lenne ha maradna Európába, de mivel imádja Amerikát szerintem 99%- hogy odamegy. Persze lehet, hogy majd egy nagy Ibrás megoldást választ és odamegy ahova senki sem számított rá. Mindenesetre szeretném követni még a játékát akár Európába akár máshol.

Bocsi, a kiakadásomért... és a jövőhéten hozom az új részt! Puszi Nektek Andrea :).

2017. június 9., péntek

3/29 ⚽️Sztriptíz egy kis extrával ⚽️

Kitti: A televízió előtt ültünk, és élveztük ezt a kis csendet, és azt, hogy végre kettesben lehetünk Stephannal. Hihetetlenül hiányzott már, hogy ott és akkor csókoljam meg, amikor szeretném és olyan dolgokat mondjak neki, ami picit pimasz, mégis felkelti az érdeklődését. Heléna, Manuel és Jurka sétálni mentek, Stephan pedig berakott valami filmet, ami jobban hajazott egy horrorra, mint egy akciófilmre. Minden félelmetes résznél- a kicsi ingerküszöböm miatt - Stephan mellkasába fúrtam a fejem. Szerelmem jót nevetett a gyávaságomon és szorosan ölelt magához. 
-Mondd, miért nem nézünk valami mást? - Szóltam ki a tenyerem közül, mire megsajnált és kapcsolgatni kezdte a készüléket. A nagy kapcsolgatás közepette megakadt a szemem a kedvenc filmemen.
- Hé, nyomd vissza! - Szóltam gyorsan, és ő engedett a kérésemnek. - Imádom ezt a filmet. - Mondtam neki.
- Mi a franc ez? - Nézett kérdőn a képernyőre, ahol éppen Channing Tatum vonaglott egy széken ülő lány előtt.
- Ez az egyik kedvenc filmem. a Magic Mike XXL. - Néztem barátomra majd újra a képernyőre ahol forró jelenetek követték egymást.
- Nekem nem igazán jön be. - Húzta el a száját, én pedig csak mosolyogtam. - Ez ilyen vetkőzős pasi?
- Igen, olyan, de nagyon jó szerintem. Szuper ahogy táncol, meg az egész film olyan akár egy nagy show.
- A csajok biztos élvezik az ilyeneket. - Mondta.
-  Az biztos, hiszen a lányok erre vannak kiéhezve. Mellesleg nem hiszem, hogy a hülye haverjaid még egyszer sem vittek el téged egy ilyen bárba ahol lányok táncolnak. - Cukkoltam.
- Nem, még sosem voltam ilyen helyen. Talán majd szerveznek nekem a legénybúcsúmra. - Mosolyodott el.
- Még csak az kéne. Nem fogom hagyni, hogy más üljön az öledbe miközben a csípőjét mozgatja.
- Ez nem rajtam múlik. - Nevetett fel, majd felállt és berakott a mikróba egy zacskós pattogatott kukoricát, én pedig újra a televízió felé fordultam. Stephan pár perc múlva egy nagy tál kukoricát rakott le elém majd szinte alig hallhatóan megkérdezte. - Te is vetkőztél Svédországba?
- Tessék? - Szakítottam el tekintetemet a képernyőről. 
- Csak azt kérdeztem, hogy te is vetkőztél mikor Svédországba dolgoztál, vagy csak...
- Stephan, mégis mit gondolsz? - Háborodtam fel. - Mondtam, hogy táncoltam, igen. Rúdon, de nem szabadultam meg egyetlen egy ruhámtól sem.
- Biztos?
- Miért hazudnék? Voltak lányok akik igen, de én még túl fiatal voltam ahhoz, hogy mutogassam magam. Nekem csak a tánc tudásom kellett.
- Akkor megnyugodtam. - Bújt közelebb majd lágyan megcsókolt és az ölébe vett. - Soha többé nem kell azt tenned amíg velem vagy. - Nézett bele a szemembe. - Sosem engedem meg, hogy bántsanak és olyanra kényszerítsenek amit nem akarsz. Szeretlek és velem biztonságba érezheted magad.
- Köszönöm. - Mondtam kedvesen majd eszembe jutott valami és felpattantam az öléből. - Mikor jönnek vissza a testvéredék?
- Fogalmam sincs, de úgy tudom elmentek vacsorázni valamerre még. De miért? 
- Majd meglátod. Nézd a televíziót majd ha szólok gyere be a szobába. Én most elvonulok egy kicsit.
- De hát hová mész? - Nézett kérdőn azokkal a szép szemeivel.
- Mindent megtudsz idővel, de nem illik leskelődni. Ja, és addig gondold ki az esküvőnk dátumát.
- Rendben van kicsim, akkor akármit is csinálsz siess vele. - Szólt és én bevonultam a fürdőszobába. Gyorsan lekaptam a ruháimat és beálltam a tus alá. Rózsás tusfürdőt nyomtam a kezembe aminek az illata betöltötte az egész kabint és már előre izgatott voltam a tervem miatt. Még sosem csináltam ilyet egyetlen férfinak sem, főleg, hogy az a férfi életem szerelme. Nem is tudom miért pattant ki az agyamból ez a dolog, de reméltem, hogy nagy sikert fogok vele aratni Stephan előtt. A tus után illatos testápolóval kentem be magam, majd a hullámos hajam jobbnak láttam, ha hajvasalóval kisimítom. A tükörben pedig elcsodálkoztam mennyire sokat dob az arcomon, hogy nem lóg bele a hajam, hanem szép egyenesen omlik a hátam közepéig. Törölközőbe tekertem magam, majd felvonultam a nekünk kijelölt szobába. Reméltem Manuelék bőven éjfél felé érnek haza, és nem zavarnak meg semmit. Felkaptam a fekete combfixemet amit egy-egy piros masni díszített és tudtam Stephan egyik kedvenc darabja amit csak ritkán használok. Fekete csipke fehérneműt kaptam magamra és a szekrényem előtt álldogáltam. Nagyon ütős és szexi darabot akartam felvenni amit Stephan egy mozdulattal leakar tépni rólam, viszont semmi olyat nem találtam ami erre megfelelő lenne. A pillantásom az egyik székre siklott majd megláttam szerelmem tegnap este levetett sötétkék ingét. A ruha után kaptam és az orromhoz emeltem. Imádtam, hogy érezni lehetett rajta az illatát, ami erős, férfias volt. Egy pillantás alatt felforrósodott a vérem ahogy fejben átéltem a tegnapi éjszakánkat és reméltem a mai este csak még jobb lesz. Magamra kaptam a ruhadarabot és az álló tükörhöz léptem, hogy végignézzek magamon. Elégedett mosolyra húztam a számat, majd miután elkészítettem egy dögös sminket bekapcsoltam egy pont erre az alkalomra való zenét. Az izgalmam már a tetőfokára hágott és azon is elgondolkoztam, hogy inkább hagyom az egészet a fenébe. Mi van ha valamit elrontok? Elvégre nem vagyok sztriptíz táncos, csak egy lány aki eléggé jól mozog. Nyilván emlékeztem sok olyan mozdulatra amiket a kolléganőim mutattak, de sosem használtam fel élesben. Mindig is kritizáltak, hogy nem vetkőzöm és sok bántást is kaptam, de sosem törtem meg. Nem akartam az a fajta lány lenni aki mindenkinek mutogatta a meztelen testét és várta, hogy a bugyijába tömködjék a pénzt. Végül mégis nagy levegőt vettem és kisétáltam a lépcsőkorláthoz. Úgy láttam Stephan újra visszatért a horrorfilm nézéséhez, ami jó jel volt, mert legalább nem aludt bele a várakozásba. 
- Stephan szeretném ha feljönnél. - Szóltam le neki. 
- Elkészültél? - Kérdezett vissza és a hangja izgatottan csengett, majd kikapcsolta a televíziót. 
- Igen kicsim, készen vagyok, és nagyon várlak. - Futottam be a szobába és újra elindítottam a zenét. Olyan ideges voltam, hogy attól féltem kidobom a taccsot. 
- Kitti te meg.... - Lépett be a szobába és azonnal megláttam a tüzes csodálkozást a szemébe. Egyszerűen tökéletes volt. Életem szereleme. - Mire készülsz? 
- Csak úgy gondoltam örülnél neki ha mutatnék valamit. - Mentem közelebb hozzá és a fülébe suttogtam a szavakat. - Mindent úgy kell csinálnod ahogy én mondom, és semmit nem tehetsz anélkül, hogy ne engedélyezném. Rendben? - Néztem fel rá és ő alig észrevehetően bólintott. 
- Nagyon szexi vagy. - Mért végig, majd visszarántott magához. 
- Hé, mondtam, hogy nem tehetsz semmit az engedélyem nélkül! - Teremtettem le kedvesen, de mivel nem tudtam ellenállni neki, közel húztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam. Ajkai követelőzően falták az enyémet és egyre lentebb vándoroltak a nyakamon. Egyik lábamat a csípőjére rakta, így megéreztem merev férfiasságát. De mielőtt még elvesztettem volna a fejem, eltoltam magamtól. - Oké, most legyen elég ennyi. Arra kérlek ülj le ide, és figyelj jól! - Mutattam az egyik székre, amit már jó előre odakészítettem. 
- Kitti én...
- Csak csináld amit mondok. Kérlek! - Néztem rá esdeklően és átfutott az agyamon, hogy lehet teljesen hülyének gondol. 
- Rendben, kicsim azt teszem amit csak szeretnél - Ült le a székre és rám emelte csodálatos tekintetét.

Stephan: Amint beléptem a szobába elfogott egy furcsa érzés. Kitti az ingemben állt a szoba közepén, ami borzasztóan szexi volt számomra. A ruha alatt csak a a fehérneműjét és egy combfixet viselt, amin miután végigfuttattam a szemem a gatyám azonnal szűkös lett. Ahogy a fülembe suttogott, megéreztem édes illatát és forró lehelete átjárta a gerincemet. Nagyon megkívántam, de ahhoz, hogy rájöjjek, mire készül, követnem kellett az utasításait. Egy forró csók után leültetett egy székre majd a felhangzó zenére mozogni kezdett előttem. Akkor már sejtettem miről lehet szó, és mire is készül, a felismerés pedig azonnal szíven ütött. Még sosem csinált ilyet nekem senki és az, hogy a barátnőm megajándékoz egy ilyennel hatalmas örömmel töltött el. Imádtam nézni ahogy vággyal teli tekintettel néz rám és úgy mozog mint egy istennő. Majd hátat fordítva nekem, csípője a zene ütemére ringatózott haja pedig csodálatos fátyolként omlott a hátáig. Néha körbejárta a székemet miközben gyengéden érintette meg a vállamat és a nyakamat. A szívem vadul kalapált és hatalmas önuralom kellett, hogy ne álljak fel székemből és ne húzzam az ágyamba. Arca egyre jobban kipirult, smaragd szemei pedig csak úgy csillogtak a hangulat világításban. Arccal felém fordulva gombolni kezdte az inget ami egyre több rálátást engedett a csipkecsodából amit felvett. De nem vette le teljesen a ruhadarabot hanem tovább húzta az időt, és a hátam mögé lépett. Belecsókolt a nyakamba és végigfuttatta puha nyelvét a fülemen. Hatalmas sóhaj szakadt ki a torkomból Kitti kezei pedig a felsőm gombjaival foglalatoskodtak. 
- Segítsek? - Érdeklődtem, mikor nem tudta kigombolni a ruhámat, de válaszra sem méltatott, csak nagy hirtelenséggel az ölembe ült és előröl folytatta a mozdulatot. - Kitti gyönyörű vagy. - Néztem rá és forró tenyerét éreztem a mellkasomon. - Szeretlek. - Mondtam és közben a lány dorgálása ellenére végigvezettem tenyerem a combján.

Kitti: - Ne. - Állítottam le és elvettem kezét a lábamról ami nem is volt olyan könnyű. Stephan légzése egyre gyorsabb lett és én is egyre jobban akartam őt. Izmos mellkasát simogattam és forró puszikkal borítottam be. Ezután egyre lentebb haladta és fel sem nézve rá a két lába elé térdeltem. Az övéhez nyúltam és lassú mozdulatokkal kikapcsoltam azt. Stephan persze azt hittem most végre megkaphat, de egy huncut mosoly után elléptem tőle. Örömmel konstatáltam, hogy tényleg nem erre számított, de addig akartam húzni az agyát ameddig csak bírom. Szemből álltam neki és folytattam az ingem gombolását és végül a földre dobtam a ruhadarabot. Ott álltam előtte, combfixben és fehérneműbe miközben rajta még mindig ott volt a kigombolt ing és a nadrág aminél egyre kivehetőbb volt vágya. Háttal újra az ölébe ültem és mellkasának dőltem, miközben a zene ütemére ringatóztam. 
- Ne kínozz kérlek! - Mondta csendesen és forró csókot nyomott a nyakamra. - Annyira akarlak. 
- Még ne. - Szóltam, de egy váratlan mozdulattal kikapcsolta a melltartómat és a földre dobta. Úgy voltam vele, jobb ha megfordulok. - Tetszik a dolog? 
- Nagyon, még sosem csinált ilyen nekem senki szívem. De jobb lenne ha. - nézett végig rajtam - levennéd a többi ruhát is. 
- Türelmetlen vagy. - Túrtam bele a hajába és forrón megcsókoltam. Nagy kő esett le a szívemről, hogy tetszett neki az eddigi műsorom majd újra kiszálltam öléből és folytattam a táncomat addig amíg már egyetlen ruhadarab sem takarta a testem. Végül megadtam neki amire annyira vágyott és szinte bezuhantunk az ágyba. Stephan hevessége még engem is meglepett, de jólesett érezni, hogy ennyire szeret. Számomra sokkal többet jelentett ez a tánc, hiszen bebizonyosodtam róla, hogy nem ítél el. Hosszú percekig csak feküdtünk egymás mellett, és hallgattuk ahogy Manuelék hazaérnek. Jobban láttuk, ha nem megyünk ki, így ők azt hitték már mélyen alszunk. Pár perc zajongás után pedig újra csönd borult a házra. Csak feküdtünk hosszú percekig egymás mellett míg végül Stephan törte meg a csendet. 
- Tudom mikor legyen az esküvőnk. - Nézett rám és a kinti lámpa fénye megvilágította arcát.
- Tényleg? Akkor mikor jó neked? 
- Mit szólnál a Június 3.-ai időponthoz? 
- Tökéletes lenne. - Mosolyogtam rá és szemem a boldogságtól megtelt könnyekkel. - Annyira boldog vagyok Stephan, hogy hozzád mehetek és a feleségednek mondhatom magam.
- Én vagyok a szerencsés, hogy egy ilyen kedves és csodálatos lányt hozott a sors az életembe. Szeretlek Kitti. 
- Én is szeretlek Stephan. - Suttogtam majd újra mellkasára hajtottam a fejem és esküvői gondolataimba elmerülve aludtam el.