Sziasztok!!
Eléggé
nagy kihagyás után végre meghoztam a Stephanos történetem legújabb részét.
Sajnálom, hogy ilyen sokat hagytam ki, de mindig úgy éreztem, hogy hiába van
meg egy adott történet rész, még nincs meg annyira a fejembe, hogy ezt egy
fejezetbe sűrítsem. Nagyon szeretném ezt a történetet végig vinni, mert látom
benne a fantáziát, és már látom azt is, hogyan fogom lezárni. Egyelőre még csak
az események sűrűjébe tartunk, és bőven lesznek bonyodalmak, de most érzem úgy,
hogy már nem vagyok bizonytalan ezzel kapcsolatban.
Ha pedig még nem tettétek meg csatlakozzatok bátran a blogzaholic facebook csoportba, ahol remek kis csapat kezd alakulni. De ha több információt szeretnétek tudni rólunk, vagy további érdekes cikket olvasni, kattintsatok a blogzaholic oldalára. Csoportunknak már Instagram oldala is van, ahol remek képeket, és az aktuális témákkal kapcsolatos fotókat találhatjátok. #bloggers #team #szeretekblogolni #blogzaholic
Stephan: Kicsit idegesen várakoztam a nappaliba, és szinte
percenként az órát lestem. Telefonomon a Chiaranak küldött üzenet képe jelent
meg, mikor Nella jött le hozzám. Szemei kicsit aggódva tekintettek rám, ahogy
leült a velem szemben lévő fotelba.
- Anya
nem jött még haza? - érdeklődött lágy hangon, és én csak megráztam a fejem. -
De már mindjárt nyolc óra. Merre lehetnek ilyen sokáig?
- Lehet
sok a megbeszélni valójuk. Tudod milyen régen nem találkoztak. - nyugtattam
meg, és reméltem igazam lesz. - Ne aggódj Nella. Inkább nézzük meg, mi van a
nasis dobozba. - ajánlottam, de a kislány nem mozdult, csak nézett maga elé. -
Nella mi a baj? - guggoltam le elé.
- Mi van,
ha nem sikerült jó a találkozó, anya pedig haragudni fog rám, és soha többé nem
engedi meg, hogy a mamával találkozzak?
-
Figyelj, én nem tudom mi volt köztük, hiszen Chiara csak pár dolgot említett a
múltról, de nem gondolnám, hogy történhetne olyan, amiért haragudna rád. Te
vagy neki a legfontosabb a világon. Az pedig, hogy mi lesz a jövő, még nagyon
sok mindenen múlik.
- Én szeretném,
ha többet találkozhatnék velük, mert nagyon kedves, és jó érzés volt azt
mondani a többieknek, hogy ő a mamám. Szeretném a szülinapomra is elhívni őket,
ahogy apát is. - magyarázta, és bármennyire is szerettem volna tiltakozni nem
tehettem. Ez Nella szülinapja lesz így nekem is el kell fogadnom, hogy egy
olyan embert engedek a házamba, akit utálok. Hogy eltereljem a kislány
figyelmét igyekeztem a szülinapi buliról beszélgetni, és örültem mikor
mosolyogva és csillogó szemekkel magyarázni kezdett a terveiről. Már bőven
benne voltunk a dekorációs témába, mikor szerelmem lépett be az ajtón.
- Anya,
de jó, hogy megjöttél!! - szaladt a kislány anyja elé. - Már azt hittem valami
baj van.
- Nincs
semmi. - mondta, de én láttam tekintetéből, hogy szomorú, és talán könnyes is.
- Kicsit elbeszélgettük az időt. Ettetek már valamit?
- Igen
már megvacsoráztunk. Marina készített vacsorát mielőtt elment. Neked is van még
belőle. – Mondtam kedves hangon.
-
Köszönöm. Nella szeretném, ha most elmennél fürödni, és mielőtt ágyba bújnál,
szólj és betakargatlak.