3/56 ⚽️Meglátni egy csodát⚽️

Kitti beköltözésével a romantikus és meghitt életünk azonnal megváltozott, és sajnos nem jó irányba. Mivel húgom felmondott és összevesztek Stephannal semmi dolga nem lévén nálunk lakott, és a nap minden pillanatában körülöttünk lebzselt. Szinte nem volt olyan hely a lakásba ahol kicsit kettesbe tudtunk volna lenni, és ez már egyre jobban zavart engem és Zlatan is. Mivel nem akartuk megbántani, így tűrtük jelenlétét, de ha Zlatannak elég volt, akkor lement az edzőterembe vagy úszott a medencében. Kitti hangulat ingadozása is eléggé idegesítő volt, hiszen egyik pillanatban még önfeledten nevetett valami butaságon, a másik pillanatban pedig előtörtek belőle az emlékek és zokogásba tört ki, amit - tudtam- Zlatan borzasztóan utált. Persze az én sírásaimhoz nagyon édesen állt hozzá, aminek örültem. Talán annyiban volt jó húgom jelenléte, hogy minden nap valami különleges ételt főzött, vagy sütött valami édességet, aminek nem tudtam ellenállni. Az esküvő dátumát mindig tologattuk és hiába is néztük a naptárat egyik időpont sem stimmelt. Zlatan a Június második felét Ibizán szerette volna eltölteni a barátaival, amibe bár vonakodva, de belementem. Úgy gondoltam neki is kemény volt ez az év, és a szívem mélyén tudtam, hogy megérdemel egy kis csavargást a srácokkal, és én is tudok egy kicsit lazulni, és húgommal foglalkozni. Az orvosom tanácsára már elkészítettem a kórházi kismama csomagot, amibe Kitti is segített. A várandóságom az utolsó trimeszterbe ért, és mivel féltem, hogy mit érezhet kisfiam, úgy határoztam egyelőre jegeljük az együttléteket Zlatannal. Ez egyikünknek sem ment olyan könnyen, de talán ő sokkal nehezebben élte meg mikor egy csók után átfordultam a másik oldalamra. Egyre nehezebben viseltem a terhességemet, és megint egyre jobban fáradtam. A hátam is sokkal jobban fájt, és rengeteget jártam mosdóba, hiszen mindig úgy éreztem muszáj kimennem. Ami örömet okozott a terhességben, hogy folyamatosan éreztem babámat, ahogy forgolódik. Próbáltam neki sokat mesélni, énekelni, vagy olyan zenét hallgatni, ami nyugtatóan hat rá. Zlatan is sokszor volt a közelemben mikor beszéltem hozzá, és néha ő is odahajolt a hasamhoz és elsuttogott pár kedves szót. Kittivel sokat jártunk ruhákat vásárolni, és szerelmemmel együtt végre teljesen berendeztük a babaszobát. Már a kórház is megvolt ahol szeretném kisfiamat világra hozni. Természetesen Zlatan intézett mindent, és nagyon készséges és figyelmes volt mikor elmentünk az egyik magánklinikára. Bár a hírnevével járó előnyöket sosem használtam ki, most mégis jó volt, hogy ismert focista, hiszen már a megbeszélésen is körbeugráltak minket. Megmutatták a szobát, ami nagyon barátságos volt, és ez  elmondható a nővérekről és az egész kórházi személyzetről is. Szerelmem a nyaralása előtt két héttel elvitt a kötelező ultrahangra, amit már 4D-ben tekintettünk meg. Idegesen léptem be a megszokott épületbe, ahol azonnal megcsapott a kórház jellegzetes szaga.

- Jól vagy? - Kérdezte Zlatan mikor meglátta falfehér arcomat.

- Igen, bár eléggé izgulok. Láthatjuk a babánk arcát, ami biztos csodálatos lesz.

- Hidd el már én is nagyon várom. - Mondta izgatott hangon. A váróban szerencsére nem voltak sokan és a rendelés is gyorsan ment, de ahogy fogytak az emberek a bennem lévő idegesség is egyre nagyobb lett. Próbáltam mélyeket lélegezni, amit Zlatan is észrevett.

- Nyugi kicsim. - Fogta meg a kezem. - Minden rendben lesz.

- Remélem nem lesz baja.

- Biztos vagyok benne, hogy egészséges és erős fiú lesz.

- Mint az apja. - Mosolyogtam rá.

- Az ám, és olyan helyes is. - Vigyorgott.

- Imádlak. - Nevettem fel és lágyan megcsókoltam.

- Tudod eszembe jutott valami. - Csillant fel a szeme és furcsa vágyat láttam benne.

- Micsoda?

- Még van előttünk egy pár... és  az legalább fél óra. Talán találhatnánk itt egy szobát és...esetleg...egy kicsit... - Suttogta a fülembe és forró leheletétől végigfutott a gerincemen a jóleső borzongás. Én is szerettem volna, de a fiam érdekében hárítanom kellett.

- Zlatan állítsd le magad! Te is tudod, hogy nem lehet. Féltem őt. - Raktam hasamra a kezem.

- Semmi baja nem lesz, és ezt a pántos ruhácskát két perc alatt lerángatom rólad. Te is tudod, hogy nagyon vigyáznék.

- De akkor is. Jobb az óvatosság. - Intettem le mire egy szomorú sóhaj után felállt és a közeli víztartályhoz ment egy pohár vízért. Tudtam, hogy megbántottam ezzel az elutasítással, és legbelül már én is nagyon kivoltam éhezve rá, de a fiam egészsége most többet ért pár mámoros pillanattól. Ahogy visszatért mi következtünk a sorba, és Zlatannal kézen fogva léptünk be a rendelőbe. A doktor átnézte az eddigi papírjaimat, majd megkért, hogy feküdjek fel a vizsgáló asztalra.

- Már közel az idő. - Kezdte mosolyogva. - Hogy van?

- Jól, bár többet járok mosdóba, és a hátam is sokkal jobban fáj. Meg újra előjöttek a rosszulléteim, és néha érzem a babám, ahogy mocorog, és persze imádom ezt az érzést, azért mikor a bordáim felé rúg, nem igazán kellemes.

- Már egyre kevesebb helye van, de ez ilyenkor normális. De akkor vágjunk is bele a mozizásba. Gondolom már nagyon kíváncsiak. - Nézett ránk, mi pedig csendben bólintottunk. Zlatan is közelebb ült és gyengéden megfogta a kezem.

- Ébren van? Úgy olvastam láthatjuk pislogni, vagy mosolyogni. - Szólt Zlatan és ezzel igazán meglepetett. Nem tudtam, hogy utána nézett a dolgoknak.

- Azt még nem tudom, hogy jelenleg mit csinál, de mindjárt utána nézünk. - Szólt kedvesen, miközben rányomta a gélt a hasamra. Először, csak a fekete fehér monitor képet láttuk, és a doktor elmagyarázta, hogy mit kéne látni. - Az értékek nagyon jók, a súly és a méret is megfelel annak, ami ilyenkor kell. Láthatják, hogy ott van a feje, az orra, és a mellkasa, benne pedig a dobó szív, ami természetes, hogy ilyenkor gyorsabban ver, mint a miénk. - Mutatta én pedig már kezdtem elérzékenyülni, pedig nagyon próbáltam tartani magam. - Úgy látom, eléggé felhúzza a lábát, de azért látszik, minden testrésze. A kezei és a lábai is szépen kivehető, ahogy a szervei is. Nagyon szép a gerince, és ahogy végigvezetjük, az egeret, most már teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy ön kisfiúval várandós. 

- De jó. - Sóhajtottam fel, majd Zlatanra pillantottam, aki hasonló arckifejezéssel nézte a képernyőt min én. Arca feszült volt, és úgy láttam ő is próbálja tartani magát a könnyeivel szembe. 

- Most pedig átváltok 4D-re, aminél majd szemből látják a kisfiukat. - Szólt kedvesen, és átkapcsolta a monitort, amin kisfiamat szemből láthattuk. – Most egy kicsit megmozdult, ami nekünk nagyon jó, hiszen az arcát teljesen kivehetjük. A szemei csukva vannak, de ha esetleg mosolyog, vagy ásít, azt egyből látni fogjuk. - Folytatta, és ahogy kimondta a képen megjelent kisfiam csodálatos arca. 

- Mennyi édes. - Szóltam. - Milyen szép. 

- Igen, az, ez már majdnem a normál mérete, bár az arcocskája és a testalkata kicsit még gyarapszik, de a vonásai nem változnak. Ugyanilyen lesz a szája, az orra. Úgy gondolom mivel kértek képeket, erről csinálom meg, mert lehet, hogy a végén hátat fordít nekünk. 

- Köszönjük, az nagyon jó lenne. 

- Mennyi kép fog készülni? - Érdeklődött szerelmem. - Csak mert szeretnénk küldeni a családtagoknak is.

- Ebből bármennyit lehet, de egy videó felvételt is készítek, amit eltudnak küldeni bárkinek.

- Akkor elég lesz csak kettő, és a felvételt fogjuk továbbítani. - Mondtam, és ezzel mindenki egyetértett. A felvételt nézve pedig nagyot dobbant a szívem, mikor kisfiam egy édes grimasszal ajándékozott meg minket, és ekkor már nem bírtam tovább visszatartani sírásomat, és meglepődve láttam, hogy Zlatan szeme is könnyes. Egy pár percig még néztük a képeket, majd orvosom törte meg a csendet.

- Mit szólnak hozzá? 

- Gyönyörű. - Vágtuk rá mindketten. 

- Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó lesz. - Ismerte el Zlatan. - és azt sem, hogy máris a szívemhez nő. 

- De édes vagy. - Simogattam meg arcát, és a könnyeim egyre jobban peregtek. 

- Kér egy zsebkendőt? 

- Igen köszönöm. - Fogadtam el a csomagot és felitattam könnyeimet. 

- Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a csoda a mi gyerekünk. - Hallottam újra szerelmem meghatódott hangját. - Ez... hihetetlen, és.. alig várom, hogy megfoghassam. 

- Én is hidd el. - Suttogtam, majd a képernyő újra átváltott fekete-fehérre, a doktor pedig elvégezte a maradék méréseket is. 

- Úgy látom nincs ok az aggodalomra, hiszen Lili egy teljesen egészséges kisfiúval várandós. Minden a legnagyobb rendben van, viszont a maga vérnyomásával lehetnek gondok. Úgy látom kicsit magas, ami koraszülést eredményezhet.

- Mit tehetek ellene? - Érdeklődtem miközben a gélt töröltem le a hasamról. 

- Szedje tovább a vitaminokat, és kérem, vigyázzon magára. Pihenjen sokat, és ne idegeskedjen semmin. Rendben? Különben előfordulhat, hogy sokkal hamarabb születik meg a baba. 

- Ez nagy gond lenne? 

- Ennél hamarabb is születtek gyerekek, akik teljesen egészségesen élnek, de azért jobb, ha akkor jön, mikor az ideje van. - Magyarázott. - Kérem, vigyázzon Lilire. 

- Megígérem, és köszönünk mindent. - Fogott kezet búcsúzóul Zlatan, majd már az ajtóban álltunk mikor visszalépet és ideges hangon az orvos felé fordult.

- Tudom, hogy eléggé szokatlan a kérdés, de szeretnék tudni valamit. 

- Csak kérdezzen bátran! - Vette fel újra a szemüvegét, én pedig érdeklődve néztem Zlatanra. Nem tudtam mit akar még kérdezni, hiszen már mindent megbeszéltünk.

- Szóval Lilivel az utóbbi hetekbe mi nem voltunk együtt és...

- Zlatan ez nem érdekes! Nem tartozik a doktorúrra! - Állítottam le és azonnal zavarba jöttem.

- De Lili tudni akarom ezt is. - Mondta majd újra az orvoshoz fordult. - Szóval azt szeretném kérdezni, hogy lehet még köztünk intim dolog?

- Nézze, nyilván fontos a testi kapcsolat, amiről természetesen a terhesség alatt sem kell lemondani. Lilinek nincs nagy pocakja, de azért vigyázni kell a hirtelen mozdulatokra, vagy arra, hogy a hasa nehogy megnyomódjon.

- De azt mondja, lehet? - Türelmetlenkedett tovább.

- Igen, bátran csinálják, de csak óvatosan, és figyelve Lilire.

- Mik azok, amikkel nem ártok neki, vagy a babának? 

- Itt van egy prospektus, amiben a terhesség közbeni együttlétekről is szó van. Nézzék át nyugodtan, és tegyék, ami jólesik. - Nyújtotta nekünk a lapot, amit vörös fejjel vettem át.

. Köszönjük doktor úr! 

- Ha bármi van, azonnal hívjon, és pihenjen sokat. Ha fáj a háta, akkor pedig a megbeszélt gyakorlatokat használja bátran. 

- Rendben. - Köszöntünk el, majd kézen fogva léptünk ki a vizsgálóból, és az autó felé indultunk. Kint nagyon fullasztó volt a meleg, és mikor beültem azonnal elővettem egy üveg vizet. Közben Zlatan arcát figyeltem, aki csak meredt maga elé. 

- Valami gond van? 

- Nem, dehogy. - Fordult felém. - Csak azt hiszem most fogtam fel ezt az egészet. Újra lesz egy fiam, aki attól a nőtől van, akit szeretek, és akivel elképzelem a jövőmet. Annyira szép volt, és annyira hihetetlen, és.... és... nagyon köszönöm Lili, hogy megteszed ezt miattam, holott nem ezt akartad.

- Ez nem igaz, csak az elején féltem tőle. 

- Szeretlek Lili, és a babánkat is. - Rakta a hasamra kezét és gyengéden megcsókolt, majd lágyan haladt egyre lejjebb a nyakam irányától a mellemig. - Sokkal jobban kívánlak most, mint mikor nem voltál terhes.

- Édes, nyugi! - Toltam el fejét.

- De az orvos is mondta, hogy lehet.

- Igen, de nem itt a kocsiban.

- Akkor menjünk haza! - Mosolyodott el édesen, és indította az autót. A lakásba érve fantasztikus illatok fogadtak, majd megláttuk Kittit amint köténybe sürgölődik a konyhába.

- Sziasztok, már mindjárt kész az ebéd, ami mellé sütöttem egy málnás süteményt. Most úgyis szezonja van. De mi volt a vizsgálaton? 

- Minden rendben van, és továbbra is kisfiú. Láttuk 4D-be és annyira szép, és megható volt.

- Sírtál? - Cukkolt mikor közelebb értem.

- Igen, eléggé. 

- Na és az apuka hogy viselte? - Kérdezte Zlatantól aki épp a lépcső felé indult.

- Jól. - Mondta egyszerűen majd rám nézett. - Lili nem jössz fel? 

- Én... 

- Inkább segíts megteríteni! Mindjárt kész, és három tányér nem annyira nehéz. - Folytatta belém a szót testvérem.

- Kitti nem beszéltél Stephannal mostanában? - Lépett hozzám Zlatan és kivette a tányérokat a kezemből. 

- Nem, de annyit tudok, hogy a barátaival jár koncertekre. Élvezi a nyarat, ennyi. 

- Lehet, beszélni kéne vele, nem gondolod? Elvégre már több mint két hete tart ez a külön élés dolog.

- Igen, de ha ő nem hív fel...

- Esetleg te is felhívhatnád. Nem gáz az. 

- Jó, de nem akarom. - Mondta Kitti és úgy láttam lezártnak tekinti a témát, de Zlatan nem hagyta annyiba. - Figyelj, én úgy gondolom, illene, ha megbeszélnétek, hiszen mindketten szeretitek egymást, és talán kibékülhetnétek, te pedig visszamehetnél Rómába.

- Megcsalt! 

- Te pedig hazudtál neki. - Vágott vissza Zlatan. - Kvittek vagytok, bár elismerem az övé durvább, de hívd csak fel, addig mi felmegyünk Lilivel és nem is zavarunk. Ha végeztél szólj, és kopogj, mielőtt belépsz a szobánkban- Húzott maga után, én pedig nem ellenkeztem. Tudtam, hogy Zlatan nagyon bevan indulva. Szinte még be sem csukódott a szobaajtó mikor a falnak döntött és olyan hirtelen és vadul csókolt meg, hogy alig kaptam levegőt. 

- Gyönyörű vagy! - Suttogta és lehúzta rólam a ruhám pántjait. - Imádom a melleidet.

- Várj! Állj le egy kicsit. Kérlek, ne legyél ennyire...gyors. - Néztem rá, és az ágyra ültem.

- Talán nem jó valami? 

- De, csak még nem olvastuk el ezt. - Mutattam az orvostól kapott lapot.

- Lili ne már, megígérem, hogy vigyázok. - Ült mellém, és ő is levette a pólóját, majd a nadrágjától is megszabadult. 

- Itt azt írja, hogy az lenne a legjobb, ha te csak feküdnél én pedig.. érted.. rád másznék. Vagy esetleg egy széken ülnél és... 

- Semmi akadálya, de először most lelazítalak. - Döntött hátra, és gyengéden csókolgatni kezdte a melleimet, amivel láttam, hogy alig bírt betelni, és őszintén megmondva sokkal jobban estek a mozdulatai, mint vártam. A mellem extra érzékeny volt a terhesség miatt, és már kezdtem teljesen ellazulni. Zlatan egyre lentebb haladt testemen, amit csukott szemmel élveztem, majd újra megláttam arcát amint rám mosolyog. 

- Na, milyen? Nem fáj semmi? 

- Nem, sőt nagyon jó. 

- Akkor oké, de szólj, ha bármi van, és..

- Nyugi, szólni fogok, és köszönöm, hogy ilyen figyelmes vagy.

- Mindent megtennék érted, és nem akartalak zavarba hozni a dokinál, csak egyszerűen már alig bírok magammal mikor a közelembe vagy. - Ismerte be, ami nagyon jólesett. - Tökéletes vagy. 

- Ez nem igaz, én...

- De igen, nem is értem miért vagy velem.

- Miért is? - Néztem rá és úgy tettem, mint aki keresi a válaszokat. - Megvan! A pénzed miatt, és mert ismert vagy. Menő dolog focista barátnőnek lenni. - Mondtam, és mikor megláttam zavart arcát kitört belőlem a nevetés. - Ha látnád most magad! 

- Tényleg így gondolod? 

- Nem, dehogy is. - Fogtam még mindig a hasam, és inkább felültem az ágyba. - Nem, én, szeretlek, de nem tudom megmondani, hogy miért. Nem csak a külsőségek miatt, hanem mert kedves vagy, és figyelmes, és mert tudom, hogy a fiunknak tökéletes apukája lesz.

- Szeretlek. - Húzott közelebb magához és újra kényeztetni kezdett. Mindkettőnkről lekerült az utolsó ruhadarab is, és már kezdtünk belemelegedni a dolgokba mikor hangokat hallottunk kintről.

- Lili, ha gondolod jöhettek enni. - Szólt Kitti, és egy gyors kopogás után azonnal benyitott a szobába, Zlatan pedig mérgesen rámordult.

- Nem mondtam, hogy szabad!

- Bocsi, én csak... - Habogott testvérem, és behúzta maga után az ajtót, de szerelmem agyát azonnal elöntötte a sötét köd. Idegesen felkapkodta ruháit miközben magában morgott.

- Mi a baj Zlatan? 

- Jó lenne, ha a húgod végleg elhúzna innen. Elegem van, hogy a saját lakásomba nem lehetek veled, és nem csinálhatom azt, amit akarok. Most is direkt elmondtam neki, hogy kopogjon.

- De hát kopogott. 

- Meg sem várta a válaszomat. Mit gondol? Remélem beszélt Stephannal és már este nem lesz itt.

- Édes, ne már.. véletlen volt.

- Véletlen? Egész idő alatt, amíg itt volt, nem tudtam kettesbe lenni veled, hiszen mindig ott van ahol mi!! Elegem van! Most pedig lemegyek és megmondom neki, a véleményem! - Szólt majd miután felöltözött nagy ajtócsapkodás után lesietett a lépcsőn.

3/55 ⚽️ Amire nincs bocsánat⚽️

Stephan: Már felöltözve vártam, hogy a nagy sportkocsi begördüljön a bejáraton. Az előszobában ültem Lilivel, aki dühös pillantásokat küldött felém.

- Mit fogsz neki mondani, ha belép? – Kérdezte, én pedig nem tudtam, mit kéne feleljek, így csak a vállamat vonogattam. - Tudod azt kéne mondani, hogy sajnálod és elveszed két hét múlva.

- Úgy gondolod, hozzám akar jönni ezek után? - Kérdeztem és hangomból kiszűrődött, hogy már a kérdést is hülyeségnek gondolom.

- Ha magamból indulok ki akkor biztos. - Magyarázott, miközben felállt és idegesen járkálni kezdett. - Nem gondolnám.

- Szeret téged, és én nagyon bízom benned...vagyis bennetek.

- Mi van, ha én nem akarom elvenni? - Tettem fel a kérdést mire megütközve állt újra velem szembe.

- Nem akarod?

- Nem, sőt átgondoltam mindent és arra jutottam, jobb, ha tartunk, egy kis szüntetet.

- De Stephan...

- Lili ez nekem nem megy. Szeretem, de akkor se. Szükségem van egy kis időre, és arra kérlek, ne haragudj rám. Ismerem magam, és tudom, ha ezt folytatom csak rosszabb lesz. Valószínű nem feküdtem volna le Kamillával, és nem inogok meg, ha bíztam volna abba, hogy ez most Kittivel jó.

- Jó, én innentől kezdve nem szólok bele a döntésedbe, de gondolj arra, hogy a húgomnak ez volt az álma, és erre készült már hónapok óta.

- Megbeszélem vele és majd úgy döntök. - Szóltam, és egy nagy sóhaj után így folytattam. - Nem akartam neki fájdalmat okozni.

- Már késő, de készülj! Úgy hallom megjöttek.

Lili: Stephannal való beszélgetésem már kicsit nyugodtabb hangulatban telt, és bár nem tudtam azonosulni az ő nézőpontjával, úgy gondoltam elengedem a dolgokat. Viszont legbelül féltem mi lesz, ha találkoznak. Mikor meghallottam az autó hangját idegesen rendezgetni kezdtem az asztalon lévő virágokat, és örültem mikor Zlatan belépett az ajtón, Kitti nagy bőröndjével együtt. Arcán furcsa mosoly jelent meg, amit sehova nem tudtam tenni. Mi a fenét mosolyog mikor ez a helyzet abszolút nem vicces, de nem volt időm ezen mélázni, hiszen az ajtóban Kitti jelent meg. Szemei vörösen tekintettek rám és mérhetetlen szomorúságot tükröztek.

- Kitti. - Szaladtam hozzá és szorosan átöleltem miközben kitört belőle a sírás. Próbáltam megnyugtatni, de a könnyei sehogy sem apadtak el, és nem is akart mozdulni az ajtóból, hiába kínáltam hellyel. A két fiú csak csendben figyelt, míg végül Zlatan unta meg a dolgot.

- Esetleg leülhetnétek és Stephan is elmondaná az álláspontját.

- Nem vagyok rá kíváncsi. - Mondta húgom és szúrós szemmel nézett az asztalnál ülő olasz fiúra.

- Kitti lehet tényleg jobb, ha meghallgatod, és átbeszélitek a dolgokat. Addig én csinálok egy limonádét, vagy valamit. Biztos szomjas vagy, de ha kérsz valamit enni, azt is mond meg. - Szóltam kedvesen miközben az asztalhoz vezettem a lányt, aki bár vonakodva, de leült Stephan mellé.

- Zlatan segítesz nekem? - Fordultam barátomhoz, aki szerencsére vette a lapot, és követett a konyhába, és reméltem, ha ketten lesznek, áttudják beszélni a dolgokat.

Stephan: Ahogy Kitti belépett az ajtón és én vörös szemeibe néztem a szívem belefacsarodott a látványba. Rossz volt hallani a sírását, és rossz volt, hogy nem tudom megnyugtatni. Lili nagy nehezen az asztalhoz kísérte, majd diszkréten egy mondvacsinált üggyel a konyhába vonultak. Csak néztem a szipogó lányt, aki olyan törékeny és édes volt. Kezei az asztalon pihentek, én pedig óvatosan megfogtam az egyiket és belekezdtem a mondani valómba.

- Sajnálom, és tudom, hogy hibáztam, de hidd el megbántam a dolgot. Nem akartalak soha megbántani, és azt sem akartam, hogy miattam légy szomorú.

- Ez nem jött be! - Vágta oda morcosan. - Megbántottál és olyan dolgokat tettél, amire nincs bocsánat! Mindezt még tetézte, hogy annyi emberség sincs benned, hogy a szemembe mond!! Milyen férfi az ilyen? - Kérdezte és az utolsó mondatot már kiabálva zúdította a nyakamba. 

- Csak hallgass meg! 

- Nem vagyok rád kíváncsi! 

- Nem voltál velem, a nagy eseményeimnél, és a nagy pillanataimnál...

- Mert az esküvőre koncentráltam! Arra, hogy életünk legjobb napja csodálatos legyen! Semmi más nem lebegett a szemem előtt már hónapok óta, csak, hogy minden stimmeljen. Erre te összefekszel egy ribanccal! Bazd meg tudod!!

- Kitti én...

- De igen! Tudom, hogy Kamillával voltál együtt, és kár tagadnod! Pont azzal a ribanccal, aki szinte mindenkivel összefekszik, csak, hogy hírnevet szerezzen magának, vagy behúzza a vonalakat.

- Honnan tudod? - Lepődtem meg.

- Zlatan monda el a kocsiba! 

- Ezt nem hiszem el! - Túrtam bele a hajamba és rosszul esett, hogy az árult el akiről azt hittem mellettem áll ebben a helyzetben. Mérgembe a konyha felé vettem az irányt és dühösen Zlatannak szegeztem a kérdést: 

- Mondd, milyen jogon pofázod el a dolgaimat? 

- Miről beszélsz? - Kérdezte zavartan. 

- Te mondtad el Kamillát? 

- Csak kicsúszott a számon. - Mentegetőzött.

- Te elmondtad Kittinek? - Fordult Lili is Ibra felé.

- Igen, de véletlen volt értsétek már meg! 

- Semmi jogod nem volt hozzá! 

- Jó tudjátok mit befejeztem! Elegem van ebből! Oldjátok meg! - majd ledobva a kezében lévő citromot becsörtetett a szobába Lili pedig utána.

- Szóval igaz, ugye? - Kérdezte Kitti a hátam mögül én pedig bólintottam, miközben Lili és Zlatan kiabálását hallottuk a fenti szobából.

Lili:

 - Mondd minek kellett ezt csinálni? - Mentem Zlatan után a lépcsőn. 

- Nem érted, hogy véletlen volt? 

- Persze...véletlen mi? - Horkantottam fel. - Nem volt hozzá jogod, és nem kellett volna ezt csinálni.

- Lili nem érdekelnek a húgod baromságai, és nem akarom, hogy ez miatt veszekedjünk, szóval nagyon kérlek, ezt fejezd be. Érted? - Nézett rám és mogyoró szemei pedig sajnálatot tükröztek, de én túlságosan mérges voltam rá. 

- Akkor talán be kellett volna fognod! A húgom most nagyon ingatag, és Stephan nagyon megbántotta.

- Azért Kitti sem olyan ártatlan, mint aminek ti látjátok.

- Mégis, hogy mondhatsz ilyet a húgomról? Mi az, hogy nem olyan ártatlan? 

- Végig manipulált téged és Stephant is! 

- Ez nem igaz! 

- De... tudod a drága kishúgocskád nem csak a bár vezetésével foglalatoskodott az elmúlt napokba, hanem más dolgok is közre játszottak abban, hogy olyan sok időt ott volt.

- Miről beszélt? - Húztam össze a szemöldökömet.

- A testvéred újra elkezdett táncolni.

- Ez nem igaz, Kitti már befejezte... és soha nem tenné újra.

- Kicsim, látod, hogy mennyire manipulál mindenkit. - Lépett közel hozzám, és megpróbált megölelni, de én eltoltam magamtól, és lesiettem a lépcsőn, hogy testvérem szemébe vágjam a kérdést.

- Kitti mi az, hogy újra táncolsz? 

- Mi? - Lepődött meg Stephan, Kitti arca pedig egyből vörösbe változott. - Halljam igaz amit Zlatan mondott? Tényleg táncolsz? 

- Én... elakartam mondani, de... - fordult Stephan felé. - Nem volt rá időm... és... 

- Újra táncolsz? De hát nem ezt beszéltük meg... és miért? Mióta?

- Már majdnem két hónapja! 

- Basszus Kitti, újra ezt csinálod? Mit képzelsz? Azt hittem már befejezted a kurválkodást? 

- Lili ez nem az... nem vetkőzök.. én csak.. - Kezdte és újra elsírta magát, de ezek a könnyek már nem tudtak meglágyítani. Legszívesebben egy hatalmas pofont kevertem volna le neki.

- Két hónapja megy ez és én nem tudok róla? - Ült le Stephan és láttam rajta, hogy mindenre számított, de erre nem. Közben Zlatan is újra lejött a lépcsőn és próbált nyugtatgatni, sikertelenül. Nagyon dühös és csalódott voltam testvéremre. Nem tudtam kinek kéne az oldalára állnom, hiszen már mindketten hibáztak. 

- Úgy alakult, hogy a bár eddigi koncepciója nem ment...vagyis nagyon akadozott. A vendégek nem úgy jöttek, mint eddig, és a beszállítók is nagyon megemelték az árakat. Szükségünk volt valamire, és ekkor Albin újra előállt azzal, hogy legyenek újra táncos lányok. Persze erről hallani sem akartam először, és a három másik lányból egy azt mondta, hogy ha táncolni kell, felmond. Így is történt, én pedig ott maradtam kettejükkel, és... nem volt más választásom. Így belementem, a bár pedig most újra megy... 

- Hihetetlen. - Nézett rá Stephan. - Neked is azonnal felkellett volna mondani!

- Már tudom, és belátom, hogy hibáztam, és valószínű nem történtek volna meg ezek a dolgok, ha otthagyom a munkát. Viszont mikor veszekedtünk, és megláttam a leveledet visszamentem a bárba és felmondtam. Azonnal felmondtam, és nem érdekel már a bár... akkor csak  te érdekeltél, és az esküvő. Viszont ami kiderült nagyon fáj! - Sírt Kitti. - Úgy gondolom mindketten hibáztunk, és... én elnézem neked, amit tettél, ha te is megbocsájtasz nekem! - Lépett közelebb barátomhoz, de ő inkább felállt és arrébb ment. Ahogy végigmért húgomon mintha undort láttam volna meg arcán. - Nagyon kérlek beszéljük át...

- Idegen férfiak fogdostak és legeltették rajtad a szemüket. Ezt nem tudom egyhamar feldolgozni Kitti. Hányingert kapok tőled!

- Szerinted én nem érzem magam rosszul? Ne akarj engem beállítani bűnbaknak Stephan!! Megcsaltál Kamillával!

- Tudod rájöttem, hogy szinte semmit nem tudunk egymásról, így pedig nincs értelme folytatni.

- NE! - Szaladt oda hozzá a lány.  - Nem akarom, hogy vége legyen. Tudom, hogy megtudjuk beszélni! 

- Kitti nagyot csalódtam benned. - Szólt Stephan csendesen és az ő szeméből is kigördültek a könnyek. Újra a konyha felé húztam Zlatant, aki bár vonakodva, de újra követett. Nem akartam, hogy előttünk ne bírjanak beszélni és mivel nyitott úgyis minden szót hallottunk. - Sosem hittem volna, hogy azok után, amiket meséltél a Svéd munkádról újra felállsz a rúdra és táncolsz. Ne haragudj, de akármennyire is szeretlek, érzem, hogy ez már nem megy. Legyen vége. Sajnálom! Vigyázz magadra és...

 - Persze menekülj csak el a problémák elől!! Az sokkal könnyebb, mint átbeszélni a dolgokat!!  - Kiabálta húgom, de Stephan hajthatatlan volt.

- Bocsánat, de nekem ez már nem megy! - Törölte meg könnyes szemeit, majd elköszönt tőlünk és szomorúan kilépett az ajtón, Kitti pedig zokogva berohant az egyik lenti szobába. 

3/54 ⚽️ Összeáll a kép ⚽️

Lili: Korán reggel már ébren voltam és a testvéremen törtem a fejem. Mellettem Zlatan még az igazak álmát aludta. Annyira édesen szuszogott, hogy hatalmas vágyat éreztem, hogy karjai közé bújjak, vagy addig puszilgassam, amíg fel nem ébred. Csak néztem és egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Bár jobban szerettem, ha arca frissen borotvált, már az sem zavart, hogy mostanában újra bajuszt és szakállt viselt, mert szerinte így férfiasabb. Izmos, meztelen mellkasa egyenletesen emelkedett le- és fel, arca pedig hihetetlen békességet sugárzott. Számomra annyira jóképű volt, és olyan szerencsésnek éreztem magam, hogy mellette lehetek. Sosem voltam még ennyire boldog, mint amióta mellette élek, és ő újra visszatért az életembe. Akárki akármit mondd, tudtam, hogy ő életem férfija, akivel családot akarok alapítani, és nem érdekel, hogy mások arrogánsnak, vagy egy öntelt fickónak hiszik, én akkor is tudom, hogy kettőnk között egy kedves, szeretetteljes ember, akit megkeményítettek a gyerekkorában történt dolgok. Szemeim az alvó ember után a falakon lévő képeinkre siklott, majd enyhe mosolyra húztam el a szám, mikor az első képeink egyikére pillantottam. Magamba mindig megállapítom, hogy Zlatan sokkal jobban néz ki most, mint hat, vagy akár tíz évvel ezelőtt. A fal mellett volt a könyves polcom, amin kedvenc könyveim sorakoztak, és mivel aludni nem bírtam úgy döntöttem kimegyek egy kicsit a kertbe olvasgatni. A Májusi reggel meleg levegőt hozott, és jólesett lengébb ruhába sétálgatni a medence mellett. Kedvem lett volna beleugrani, de féltettem babámat nehogy elkapjon valami fertőzést. Lekuporodtam a kinti kényelmes fotelek egyikébe, majd próbáltam elveszni könyvembe, de gondolataim mindig visszatértek testvérem köré, így a végén már jobbnak láttam, ha feladom,  Nem tudtam meddig bámulhattam magam elé mikor Zlatan hangját hallottam a hátam mögött, aki csak egy alsónadrágot és egy fekete pólót vett fel. 

- Lili te meg miért vagy itt kint? - Kérdezte aggódó hangon, ahogy felém indult. - Már majdnem megijedtem, hogy nem vagy mellettem. 

- Ne haragudj, de nem bírtam aludni, és gondoltam kijövök kicsit olvasgatni. Olyan szép idő van, te pedig aludtál, és nem akartalak felébreszteni. Bár igazából nem nagyon tudok koncentrálni, mert Stephanékon jár az agyam.

- Nem kéne foglalkozni vele. - Ült le, és kisimított egy tincset az arcomból. - Ez az ő életük és nem a tiéd. 

- De a testvérem. 

- Én sem szólok bele Heléna dolgába, és..

- Az más.

- Nem, nem más. Ugyanúgy a húgom nekem is, akit mindig féltek. Még most is, de nem szólok bele, hiszen már úgysem hallgatja meg a tanácsaimat. 

- Ez nem igaz. - Mosolyogtam rá. 

- Na persze, látod mi lett abból, hogy nem figyeltem rá? Hozzáment egy El Shaarawyhoz. 

- Ugyan édes, Manuel nagyon rendes ember, csak sosem adsz neki esélyt. Helénát és a kisfiút is imádja. 

- Igazad lehet, majd meghívom a legénybúcsúmra, de most úszom egyet. - Állt fel, majd levette pólóját, én pedig azonnal elpirultam. "Istenem, de izmos" - Neked nincs kedved velem csobbanni? 

- Lenne, de félek, hogy valami fertőzést elkapok, és azt nem szeretném. De te ússz nyugodtan, én addig próbálok visszatérni a könyvemhez. 

- Amúgy mi ez? - Nézett rá a borítóra, amit nem értett, hiszen Magyarul volt.

- A címe: Mondd el a csillagoknak, és annyira imádom. Ez az egyik kedvenc könyvem, amibe olyan sok érzelem van. Mellesleg Olaszország is szerepet kap benne, és egy régi-új szerelem. 

- Nagyon hosszúnak, és nagyon nyálasnak tűnik. - Húzta el a száját, majd lazán hozzátette. - Inkább ajánlanám az én könyvemet. Rövidebb, érhetőbb, és képek is vannak benne, természetesen rólam.

- Már olvastam, de köszönöm. - Nevettem fel hangosan. 

- Gondolod, dedikálhatom is neked, egy privát üzenettel. - Bújt közelebb és érzékien a fülembe suttogott. 

- Megfontolandó ajánlat, de nem tudom, milyen nyelven olvasnám. 

- Van Magyarul is. - Mosolygott édesen, majd arca komolyra váltott. - Erről jut eszembe, szeretném, ha fiúnk tudna Svédül.

- Meg Magyarul is. - Vágtam rá. 

- Angolul is tudnia kell, elvégre világnyelv, és ha itt telepedünk le véglegesen, akkor meg főleg.

- De tudjon Olaszul is, hiszen az a legcsodálatosabb nyelv a világon. - Mondtam. - Igazi nemzetközi gyerekünk lesz. 

- Talán kettős állampolgár is lehetne. Svéd és Angol. 

- Magyar nem lehet, mert akkor ott kéne szülnöm. - Hajtottam le a fejem. 

- Nem hiányzik? 

- Igazából nem, mert itt van minden. - Néztem mélyen mogyoró szemeibe. - Minden, vagyis te. Senki nem kell már, mert nem az számít, hogy hol élek, hanem, hogy veled legyek. Felőlem lehetünk Amerikába vagy Afrikába, ha velem vagy nem érdekel. 

- Kicsim én...

- Hallgass meg! Komolyan mondom. Most, hogy ez van a húgomékkel, rájöttem, hogy követhetem én az álmaimat, és harcolhatok érte, de nem akarok egyedül állni a csúcson. Magányosan a siker sem esik annyira jól. 

- Ezt én is így látom, és most, hogy Stephan itt van, újra rádöbbenek, milyen hülye hibákon múlik egy kapcsolat. 

- Igen, de most menj úszni! 

- Rendben, de előbb adj egy csókot. - Jött közelebb, és egy érzéki csók után a vízbe csobbant, én pedig próbáltam visszatérni a könyvemhez, ám szinte még az első oldalon sem voltam túl, mikor Kitti neve jelent meg a telefonom kijelzőjén. Idegesen kaptam fel, és reméltem nem csinált butaságot magával. 

- Szia, mondd.

- Stephan TELEFONBA mondta el nekem, hogy megcsalt, érted?? Hogy lehet valaki ennyire gyáva? 

- Kitti sajnálom.

- Azt hittem mikor veled beszéltem még tegnap este, hogy csak egy sima veszekedés volt, aztán felhívott és benyögte ezt. - Hallottam sírós hangját. - Úgy fáj, Lili. Már a lakásba sem tudok megmaradni, így összepakoltam a ruháimat, és úgy gondoltam elmehetnék hozzátok egy kis időre. 

- Ide akarsz repülni? - Lepődtem meg, és kicsit megijedtem ettől, hiszen tudtam, ha ő idejön, meglátja Stephant. Legbelül azonban mást is éreztem, ami olasz barátom felé irányult. Dühös voltam rá, hogy így mondta meg testvéremnek a megcsalást. Ezt én is gyáva dolognak gondoltam.

- Az igazság az, hogy már a gépen ülök, és szerintem fél óra múlva leszállunk. Kijönnél elém? 

- Persze, de szólhattál volna, mert... igazából mondanom kell valamit. 

- Mégis mit? Talán zavarok? - Emelte fel hangját. - Bocsi, nem akarom megzavarni a tökéletes életeteket. 

- Nem erről van szó tesó. Örülök, hogy jössz, de.... Stephan is itt van. 

- HOGY MI? Mi az, hogy ott van? 

- Tegnap este jött, és elmondott mindent, de...

- Mikor beszéltünk akkor te tudtad már? 

- Igen, de nem akartam elmondani. Kitti ő a legjobb barátom, aki hibázott, de megbánta. 

- Szóval mellette állsz? 

- Nem, állok senki mellett, sőt ez a ti ügyetek. Nektek kell megoldani, bár ez a telefonos dolog tényleg nagyon rossz húzás. Ezt szemtől- szembe kellett volna elintézni. 

- Igen, én is úgy gondolom. - Mondta és tudtam még mindig sír, én pedig megsajnáltam. Mégis csak a testvérem, és én is pontosan tudom milyen ez az érzés. 

- Kitti gondold át, hogy mit akarsz mondani neki, és úgy szállj le a gépről, hogy már a fejedbe megvannak a mondatok. 

- Jó, megpróbálom, de akkor kijössz elém? 

- Igen. - Szóltam és leraktam a telefont. Igazán mérges voltam Stephanra aki még mindig az igazak álmát aludta a lenti szobába, és így bánt testvéremmel. Mérgemtől szinte észre sem vettem, hogy Zlatan kiszáll a vízből, és felém jön. Egyedül akkor eszméltem rá a jelenlétére mikor haját megrázva könyvem is vizes lett.

- Hé! - Kaptam fel, hogy megvédjem a további cseppektől. 

- Kivel beszéltél? - Huppant le mellém, miközben egy törölközővel próbálta szárazzá tenni magát. 

- Kitti. 

- Mi van vele? 

- Stephan telefonba mondta meg neki, hogy félrelépett. - Szóltam ideges hangon. 

- Az elég gáz.

- Milyen dolog ez? Hogy lehet egy férfi ennyire gyáva? 

- Kicsim ne idegeskedj. Legalább tudja. - Vonta meg vállát.

- De TELEFONBA!! - Emeltem meg hangomat - Tudod, mennyire fájhat ez? 

- Jobb mintha rajtakapta volna őket. 

- Persze, de...

- Királynőm, ne húzd fel magad! - Fogta meg kezem gyengéden.

- Csak eszembe jutott, mikor én láttalak meg Lolitával az ágyban, és azt nem kívánom senkinek.

- Lili már régen volt. - Szólt lágyan én pedig pár perc csönd után neki szegeztem a kérdést.

- Küldesz még pénzt neki? 

- Már két hónapja nem. 

- Akkor jó. - Fújtam ki megkönnyebbülve a levegőt, de aztán újra bevillant még egy gondolat. - Mikor beszéltél vele utoljára? 

- Akkor, de semmi lényegesről nem volt szó. Csakis a pénzről. 

- Rendben, viszont Kitti hamarosan leszáll Manchesterbe, szóval összekapom magam és kimegyek elé a repülőtérre. 

- Nem akarom, hogy vezess! Állapotos vagy, a kocsid pedig elég kicsi, és... 

- Zlatan tudok vezetni, de ha aggódsz, akkor elviszem a Volvót. Az nagyobb, és biztonságosabb. 

- Nem akarom, hogy vezess!! - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon. - Majd kimegyek elé én, rendben? 

- Nem is vagytok jóba, sőt, alig beszéltél még vele. 

- Itt az ideje, hogy megismerjem közelebbről. Hiszen előbb- utóbb a rokonom lesz nem? Meg tud Svédül, így legalább tudok vele beszélgetni.

- Remélem. - Mosolyogtam rá. 

- Akkor én megyek átöltözni, te pedig csak olvasgass. 

- Nem, én azt hiszem felkeltem Stephant! Eleget aludt már. - Álltam fel, és Zlatan nyugtatásával mit sem törődve mérgesen benyitottam a fiú szobájába. 

Stephan: 

- Hogy tehetted ezt? - Rontott be Lili dühös arccal a szobámba. A nagy hangra azonnal felébredtem és álmos fejjel néztem a lányra. 

- Jó reggelt Lili, látom nem aludtál jól. - Próbáltam elviccelni a helyzetet, ami nem jött be.

- Ajánlom, hogy te se! 

- Mi a baj? - Értetlenkedtem, de belül éreztem, hogy Kittiről van szó. 

- Telefonban mondta el Kittinek a dolgokat? Mondd, van neked szíved? 

- Már nem tudtam tovább várni, és személyesen nem hallgatott meg. - Mentegetőztem.

- Nem így kellett volna. - Szólt kicsit kedvesebb hangon miközben leült az ágyam szélére.  - Nagyon rosszul van. 

- Miket mondott neked? - Érdeklődtem, ahogy próbáltam felöltözni. 

- Még tegnap este mesélte, hogy veszekedtetek, és ő nem hallgatott meg téged, aztán írtál neki egy levelet,  ő meg megijedt, hogy vége. Írt neked egy csomó üzenetet, amire nem válaszoltál. Ez volt este. Akkor még nem mondott mást, de most nemrég újra telefonált, és mesélte, hogy este felhívtad és bevallottad neki, hogy félreléptél, és, hogy annyi gerinc sincs benned, hogy felvállald a szemébe!

- Lili már nem bírtam tovább, és ti is sürgettetek. - Magyarázkodtam. - Kibukott belőlem. Lili én tudom, hogy Kitti mellett állsz, de egy kicsit az én szemszögemet is nézhetnéd. Legalább egy kicsit.

- Te vagy a legjobb barátom, akibe mégis csalódnom kellett. Nem tudok mit mondani. Szeretlek, és fontos vagy nekem, de most két tűz között vagyok. Próbálok pártatlan maradni, de Kitti mellé kell álljak, mert őt már magára hagytam akkor mikor az álmaim után futva Milánóba költöztem. Most nem fogom magára hagyni, és örülök, hogy nemsokára itt lesz nálam. 

- Mi? - Kaptam fel a fejem az utolsó szaván. - De hát én is itt vagyok. 

- Legalább tudtok beszélni, hiszen már nemsokára itt lesz.

- Lili ez nem fair. Szólnod kellett volna, hogy idejön!!

- Te mennyire voltál igazságos vele? - Szegezte nekem a kérdést, én pedig gyorsan előhalásztam telefonom, hogy repülőjegyeket nézzek. 

- Azt sem tudom, mikor megy gép Rómába. Nem találhat itt. 

- Sajnálom, de viseld a tetteid következményét, és légy férfi. - Állt fel majd kisétált az ajtón, én pedig teljes pánikba estem.

Zlatan: Már a repülőtéren álltam a kocsimmal és szerelmem húgát vártam. Őszintén megvallva cseppet sem örültem annak, hogy Kitti Manchesterbe repül, ám nem akartam veszekedni Lilivel így szó nélkül tudomásul vettem a helyzetet. Legbelül sajnáltam Stephant, de elítéltem a cselekedete miatt. Bár ő még fiatal,  és valószínű nem fogja fel a döntései súlyát. Láttam rajta, hogy szereti a lányt, és azt is, hogy szenved. Ismertem ezt az érzést, és tudom, hogy borzalmas. Mióta megjöttem Amerikából újra közel kerültünk Lilivel, és én átértékeltem a dolgaimat. Rájöttem nem csinálhatok még több hülyeséget, hiszen már nem egyedül vagyok, és mindig előttem lesz Lili arca mikor rajtakapott Lolitával. Örültem, hogy a Spanyol lány megértette, hogy nem küldök számára több pénzt, és azt is, hogy nem akarok tőle semmit. Bíztam benne, hogy így is marad, és soha többé nem fogok hallani róla. Ahogy ezen méláztam, Kittit pillantottam meg ahogy az ajtó előtt álldogál, fejét idegesen fordítja jobbra, ballra. Barna haja ugyanúgy állt, mint Lilinek, de ruházata sokkal extrémebb volt, mint amit barátnőm bármikor is viselt volna. Arcát nagy fekete keretes szemüveg takarta el, rövid köldökig érő pólóba és nagyon mini farmerba volt, lábára pedig fekete bakancsot húzott, amit a kora nyári meleg miatt nem tudtam hova tenni. Kiszálltam az autóból és felé indultam. 

- Szia. - Köszönt oda nekem én pedig egy apró puszi után elvettem tőle bőröndjét, ami meglepő mód eléggé nagynak tűnt. Együtt mentünk az autómhoz, én pedig próbáltam beszélgetést kezdeményezni. 

- Hogy vagy? - Érdeklődtem.

- Szerinted? - Nézett rám kérdőn és levette szemüvegét, hogy lássam vörös szemeit. - Baromira nem vagyok jól, és fáj, hogy Stephan ilyet tett velem. 

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ehhez te is kellettél. 

- Én? Csodálkozott. - Mégis miért mondod ezt? 

- Talán Stephan nem kereste volna máshol a boldogságot, ha kicsivel többet foglalkoztál volna vele, vagy a kapcsolatotokkal.

- Te most engem hibáztatsz amiért Stephan félrelépett? - Hallottam szinte sipítozó hangját. 

- Nem, én csak őt is megértem, hiszen én is voltam ilyen helyzetben, és tudom, hogy milyen.

- Igenis foglalkoztam a kapcsolatunkkal, sőt, pont arra napra koncentráltam, amelyiken majd összekötjük az életünket. Én szerveztem meg mindent. Stephan még egy szalvétát sem rakott arrébb.

- Nyilván a játékra koncentrál, amiben most újra jó. De persze erről neked hiába is papolok.

 - Ez nem igaz, de rengeteg a dolgom. 

- Figyelj, Kitti mondok neked valamit. - Állítottam le a kocsit a kapunk előtt. - Bent van Stephan és nagyon kivan....

- Legyen is, én is sírtam tegnap eleget. - Vágott bele a szavamba, amit nem toleráltam, de próbáltam nem felkapni a vizet.

- Lehet, úgy gondolod, nem értelek meg téged, és való igaz Stephan hibázott, viszont a barátom, akinek sokkal jobban átérzem most a helyzetét. Magányos volt, és társaságra vágyott, meg arra, hogy csodálják, de te leszartad, és... ennyi.

- Te is akkor léptél félre mikor Lili távol volt? 

- Igen, de már megbántam és tudom, hogy Stephan is. Szeret téged Kitti.

- Lili megbocsájtott neked, de...

- Elég nehezen, de igen. Esetleg te is követhetnéd a példáját. - Ajánlottam, és reméltem rátudom beszélni a lányt, hogy barátom mellett döntsön.

- Én nem Lili vagyok! Ő más és szerelmes volt. 

- Te talán nem? 

- De, csak olyan sokat balhéztunk mostanában.

- Ez nem csak Stephan hibája, hanem a tiéd is, és azért ment el Kamillával, mert..

- Hogy kivel? - Kerekedett ki a szeme, és én éreztem, hogy rosszat szóltam. Basszus Lili nagyon mérges lesz, hogy elköptem. - Kamillával???
- Nem... én nem mondtam semmi Kamillát. - Vágtam rá gyorsan, de már késő volt.
- De igen mondtál! Kamillával lépett félre? - Kérdezte megint, és hangja egyre hisztérikusabb lett. Szinte tajtékzott, én pedig próbáltam kitalálni hogyan is menthetném a helyzetet, de semmi nem jutott eszembe, Kitti pedig zokogásba tört ki. - Azzal a hülye kurvával lépett féle?? Te jó Isten! Az a ribanc bárkivel összefekszik, csak, hogy hasznot húzzon belőle.
- Nyugodj meg jó?  Nem nekem kellett volna elmondani, és bocsánat, de próbálj megnyugodni.
- Jobb, hogy elmondtad, de pont azzal a nővel?? Komolyan hogy találkoztak össze egyáltalán? 

- Nem tudom, és nem is érdekel, de emberek vagyunk, akik hibáznak, de egy apró botlást még meglehet bocsájtani.

- En nem csak egy apró botlás volt. Lefeküdt mással. Soha nem tennék ilyet.

- Ne már! - Emeltem fel a hangom, és végre kiböktem, amire végig gondoltam. - Lehet, hogy Stephant meg a tesódat átvághatod, de engem nem.

- Azt akarod mondani, hogy félre léptem? - Kérdezte felháborodott hangon. - Csak dolgoztam.

- Ennyit? - Nevettem fel. - Oké, ezt te tudod, de olyan nincs, hogy elmegyek hatra és ott vagyok éjfélig. Aztán hazaugrok két órára és ennyi. 

- Üzletvezető vagyok, aki néha beáll a pultba... és néha... táncol. - Ismerte be, és az utolsó szót nagyon halkan ejtette ki. 

- Tudtam, hogy van valami titok! 

- Oké, de Stephan ezt nem tudja. Azt hiszi, már nem csinálom, és... nem is mondhatom meg neki, hiszen kiakadna. Kérlek, ne mondd el neki! - Kérlelt mikor leállítottam a kocsit, és kiszálláshoz készülődtem. 

- Nem én fogom elmondani, hanem te. - Néztem szigorúan a szemébe, majd kiszálltam a kocsiból. Az ajtó felé azonban  nem tudtam titkolni, hogy örülök, amiért végre felfedeztem Kitti titkát. 

Sziasztok!!! Remélem tetszik az új rész is, és örömmel olvastátok! Kíváncsian várom a véleményeiteket. Sok puszi nektek és kitartás még a hétre: Andrea! 

⚽️ Egy újabb kritika, és köszönöm Nektek 😉⚽️

Sziasztok!! 

Húú, hol is kezdjem. Először is egy hatamas KÖSZÖNÖM  jár Nektek, hogy itt, Facebookon, Twitteren és egyéb helyeken bátorítottatok, hogy folytassam, és van értelme amit csinálok. 💓
Nagyon jólesett, és sok erőt kaptam belőle, így úgy gondolom, nekiállok a  részeknek, és ha a jövőhéten még nem is, de utána biztos lesz új történetes rész, és nem lesz semmi panaszkodás. 

De először még szeretnék elbüszkélkedni Nektek egy kritikával, amit Nina készített a blogomról.
Nézzétek meg: Katt ide a kritikáért
Nagyon tetszik, és mindenben egyet értek vele. Hihetetlen, h ezt a ban/bent akármennyit is olvasok nem tudom megtanulni.. 😀 Viszont örülök, hogy jónak találta a kinézetet, és úgy összességében bejött neki az oldal. A kinézetre pedig annyit, hogy tervezek majd egy másikat, de azt majd a karácsonyi külön rész után akarom megcsinálni.

Mivel tagja vagyok a Blogger Queens nevű oldalközösségnek néha oda is írok cikkeket. Most egy F1-es búcsúztatóval készültünk, Eszterrel. Gondoljátok nézzetek be, hiszen az oldalon a sporton kívül még rengeteg más témáról is találhattok cikkeket szóval mindenkinek szívből ajánlom.
Nézzetek be: F1-es cikk

Sok puszi Neketek, és szépséges hetet kívánok!  Üdv: Andrea 😗

UI: Köszönöm az én drága férjecskémnek, hogy elviselt (elvisel) és mellettem van mindig!! Annyira szeretlek és boldog szülinapot Robi 💘💕

⚽️ Tanácstalanság ⚽️

Sziasztok!!

Egy kicsit megint úgy érzem, tanácstalan vagyok. Nem tudom merre is kéne, haladjak, hogy nektek jó legyen, és tetsszen a történet. Van ugye két párosunk. Lili- Zlatan, és Kitti- Stephan. Nem tudom, melyiket részesítenétek előnybe, és melyik lenne az, akikről többet szeretnétek, ha írnék. A statisztikák teljesen összezavarnak, és nem tudom, mi lenne az, ami igazán bejönne nektek.

Kicsit a múlt hetem, és az eddigi hetem is teljesen kikészít, és többségében a blogba keresem a vígaszt, és mindig jókedvre derít, ha írtok, és elismeritek a munkámat. Köszönöm, az eddigi hozzászólásaitokat, hiszen annyira jól esik. 💖

Szóval, most tényleg a ti tanácsotokat szeretném kérni. Változtassak vagy jó így? Mi legyen esetleg más??

Bocsi, hogy ennyire kivagyok, de remélem, megértitek.

A héten már raktam ki részt, amit itt olvashattok: Kattints ide a részért

Puszi Nektek!

Andrea.