Lili:
Hétfő reggel mindenki a reggeliző asztalnál ült, és
jókedvűen falatozott, miközben az én eszem csak egy dolgon tudott kattogni:
Lolitán. Miért hívta fel Zlatant? Mit akarhat tőle, és ha ma délután elutazik
találkozni fognak? Semmire nem tudtam a választ, de féltem, hiszen újra napokig
nem látom szerelmemet, és ha ez a nő a közelébe akar férkőzni, akkor sikerülhet
neki. Hiszen tudja a telefonszámát, és akár a lakásán is felkeresheti, és újra
az ágyába húzhatja őt. Szívem szerint vele repültem volna Manchesterbe, de
anyámék miatt nem tehettem. Biztos rosszul esne nekik, hogy éppen most
találkoztunk, de én újra lelépek tőlük. A reggeli után Alexandra is pakolászni kezdett,
hiszen Maxival ők is hazautaznak, mert a lány két ünnep között is dolgozik, míg
a kisgyerek Zlatannal lesz. Kimentem a fürdőbe, hogy egy kis hideg vízzel
lenyugtassam magam. A tükörbe néztem és a szívem elszorult. Mégis hogyan
vehetem fel én a versenyt egy ilyen lánnyal, mint Lolita? A hajam fénytelen, az
arcom pufi, ami az alakomra is elmondható. Az utóbbi hónapokban a sok
idegeskedés miatti nyugtató kajáktól bőven meghíztam. Semmi képen nem illek egy
ilyen pasihoz, mint Zlatan. Ahogy ezen méláztam, Stephant láttam meg a
tükörből.
- Bocsi, én csak kezet mostam. – Néztem rá zavartan, de
barátomat nem csaphattam be. Látta rajtam, hogy valami nem stimmel.
- Lili jól vagy? Néztelek reggeli közben és olyan furcsa
voltál, mint aki nem igazán boldog.
- De, csak tudod Zlatan elmegy Alexandrával és megint külön
leszünk. – Próbáltam valami értelmes választ adni, de tudta nem ez az igazság.
- Más valami? – Húzta fel a szemöldökét kérdőn mire kitört
belőlem egy nagy sóhaj.
- Oké van még más is, de nem itt akarom megbeszélni. Menjünk
be valamelyik szobába.
- Rendben. – Egyezett bele, majd követett az emeletre ahol
az én szobám volt. Beléptünk és mikor becsukta az ajtót az ágyra rogytam.
- Mi a baj Lili? – Ült le mellém és megfogta a kezem. –
Zlatannal van gond?
- Igen, és nem. – Kezdtem. – Tegnap mondtam neki, hogy
vegyen el, és igent mondott.
- Ez szuper, gratulálok!! – Örömködött és átölelt. – Vagy
mégsem? Talán kétségeid lettek?
- Nem, ebben száz százalékosan biztos vagyok. Hozzá akarok
menni. De a tusoló alatt voltunk mikor Maxi ránt nyitott, de nem is ez a
lényeg. Bementem hozzá és mondta, hogy az édesapjának csörgött a telefonja.
Mondtam, hogy majd én behozom és esküszöm, hogy nem kutattam a telefonba, de
akkor csörrent meg és kapott ez üzenetet LOLITÁTÓL!!! Sőt még a hívások is tőle
jöttek. Nem is egy, hanem vagy tíz. Érted Stephan?? Megint ez a nő. Mégis mit
akarhat??? Mi van ha Zlatan elmegy és ez a ribanc meg utána?
- Lili miért gondolsz ilyesmi? Zlatan tudja, hogy felhívta?
- Nem, és nem is akarom, hogy tudja! – Csattantam fel
mérgesen. – Kitöröltem az összes bizonyítékot. Az üzenetet és a hívást is.
- Lili előbb utóbb megfogja tudni, mert lehet, újra hívja,
és te fogsz bajba kerülni.
- Mit tegyek?? –
Néztem rá zavarodottan. – Nem akarom újra elveszíteni a szerelmemet.
- Van egy ötletem, bár lehet idiótaság, de talán
megnyugodnál tőle.
- Miről van szó? – Értetlenkedtem.
- Hívd fel TE Lolitát. – Ajánlotta és mikor értelmeztem a
mondatát nevetnem kellett. – Most miét Lili? Ez egy jó ötlet, hiszen
megtudhatod miért hívta Ibrát. Lehet nem is olyan dolgot akart mondani, amiről
te fantáziálsz. Csak kellemes ünnepeket akart kívánni vagy ilyesmi.
- Jaj Stephan ne ámíts már! Aki kellemes ünnepeket akar
kívánni az nem hívja ennyiszer az embert hanem leírja sms-be ezt, és nem azt
amit ő. Stephan ez a cafka vele akar lenni, érzem.
- Akkor nem hívod fel?
- Tényleg olyan jó ötletnek tartod? – Kérdeztem és hangomba
tanácstalanság vegyült. – Mégis, hogy szerezzem meg a telefonját?
- Kérd el! Ennyi az egész, bár ha akarod majd én. Maradj
itt, és mindjárt jövök, és addig se járjon semmi idiótaság a fejedbe, csak
szedd össze, hogy mit akarsz mondani neki.
- Rendben. – Vettem egy nagy levegőt és rámosolyogtam. Semmi
értelmes nem jutott eszembe, és csak vártam, míg barátom visszatér a mobillal.
Nem is kellett olyan sokat várni, így pár perc múlva már Zlatan telefonjával a
kezembe ültem az ágyon.
- Mire vársz már! Keresd ki, és hívd fel. – Sürgetett
Stephan én pedig úgy tettem, ahogy mondott és közben csodálkoztam mennyi ismert
játékos neve villan fel egy- egy telefonszám mellett. Lolita nevénél pedig
rányomtam a zöld gombra és vártam, míg a spanyol lány felveszi.
- Szia Zlatan! Már azt hittem sosem hívsz vissza, hatalmas
bajba vagyok. – Darálta le egy mondatra a lány, és mikor befejezte
megköszörültem a torkom és beleszóltam.
- Szia, Lili vagyok! – Mutatkoztam be mire hallottam,
mennyire meglepődött.
- Mit keres nálad Zlatan telefonja?
- Nem sok közöd van hozzá, de annyit elárulok, hogy mivel
együtt töltöttük a karácsonyt ezért együtt vagyunk.
- Értem, de beszélhetnék akkor vele? – Kérdezte szemtelenül.
– Nagyon fontos dologról van szó. Ezért is hívtam fel tegnap többször, szóval kérlek,
Lili add át neki.
- NEM! – Szóltam bele és próbáltam figyelmen kívül hagyni,
hogy Stephan nyugalomra int. Inkább felálltam és hátat fordítottam neki.
- Lili figyelj ez nagyon fontos.
- Lolita drága, neked semmi dolgod nincs Zlatannal, szóval leszarom,
mit akarsz neki mondani. Azért hívtalak fel, hogy elmondjam, összeházasodunk,
szóval hagyd őt békén, és ne zaklasd megértetted?? Ha még egyszer megpróbálsz
vele kapcsolatba lépni, esküszöm kitépem a hajadat!!
- Ugyan már kevés vagy te ahhoz, hogy engem fenyegess! –
Hallottam gúnyos hangját, ami csak olaj volt nálam a tűzre.
- Nem tudod mire vagyok képes Zlatanért! – Fenyegettem.
- Vagy a pénzéért. – Kontrázott azonnal rám.
- Ó, hogy te mekkora hülye vagy, de nem is fogom rád
pazarolni az időm.
- Lili Zlatan megígérte nekem, hogy segít! – Vágta rá
gyorsan, mert ő is érezte, hogy befejezettnek tekintem a beszélgetést. – Babát
várok, és erről ő is tud. Az iskola nagyon drága és minden. Haza nem mehetek,
Zlatan pedig azt mondta segít nekem. Nézd nem akarok közétek állni, csak egy
kis anyagi segítséget szeretnék kérni. Neki nem nagydolog, viszont nekem a
megélhetésem múlik rajta. Állapotosan nem tudok dolgozni, és az albérletem is
nagyon drága.
- Szóval Zlatan
megígérte? Soha nem ígérne meg ilyet. Vagy talán ő a gyereked apja? – Tettem
fel a kérdés félve.
- Nem, egy másik férfi, de kérlek…
- Sajnálom Lolita. Kérj attól segítséget, akivel
felcsináltattad magad! – Teremtettem le és kinyomtam a telefont, majd mérgesen
Stephan felé fordultam.
- Mit mondott?
- Azt, hogy terhes és Zlatan megígérte neki, hogy támogatni
fogja. Pénzt kért érted?? Mégis, hogy jön ő ehhez, és miért hazudozik
ilyeneket?
- Lehet, igaza van. – Szólt csendesen Stephan. – Talán ígért
olyat a kórházba, amit akkor nem gondolt át.
- Te tudsz erről valamit?
- Igen, Zlatan valóban segíteni akart neki, de akkor úgy
tudta övé a baba. Azóta nem volt erről szó.
- Ez fantasztikus. Akkor elmegy Manchesterbe ez a nő meg
majd követi.
- Miért nem mész el vele te is? – Tárta szét a karját. –
Menj el vele, és nézd meg, ahogy focizik.
- A szüleim..
- Ugyan Lilien eddig sem érdekelt, hogy mi van velük. De ha
annyira akarod, beszélj Zlatannal, hogy jöjjenek ők is. Megnézhetnék meccs
közbe és talán az anyádat is meggyőzné, hogy mennyire jól játszik és jobban
megkedvelnék.
- Gondolod, hogy belemenne? Az igaz, hogy apám szereti a
focit, de ő Inter szurkoló.
- Azoknak meg hogy a jó égbe lehet drukkolni? – Háborodott
fel játékosan, talán, hogy oldja a feszültséget, ami bennem van. – Lili beszéld
meg Zlatannal, és persze a szüleiddel.
- Elmondjam neki Lolitát?
- Mindenképpen, és nyugi nem lesz baj. – Bíztatott és ekkor
Zlatant láttam meg az ajtóba.
- Hamarosan mennem kéne, szóval visszaadnád a telefonomat?
- Persze. – Nyújtotta felé a mobilt barátom majd kettesbe
hagyott minket. Mielőtt Zlatan kilépett volna utána szóltam.
- Azt hiszem, beszélnünk kéne. – Néztem fel rá és nem tudtam
hogyan is kéne kezdenem. Kicsit féltem, hogy mi is az igazság abból, amiket Lolita
mondott. Persze reméltem semmi, de akkor is jogom volt tudni.
- Miről akarsz beszélni? – Jött közelebb és eléggé furcsa
képet vágott.
- Szeretném, ha a teljes igazságot mondanád nekem. – Mondtam
és a hangom nagyon elszántnak tűnt. – Rendben?
- Jó. – Szólt, miközben közelebb lépett, és én egy nagy
levegő vétel után belekezdtem.
- Oké, akkor ugye tegnap azért nyitott ránk a fiad, mert
csörgött a telefonod, és tegnap este mikor kerested benne a hívásokat azért nem
találtad, mert kitöröltem őket.
- Mit csináltál? – Nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Nem akartam, hogy beszélj vele!
- Lili mégis kivel?
- Lolitával. – Néztem bele a szemeibe és próbáltam bűnbánó
képet vágni.
- Kicsim hogy jön ő ide?
- Nem igaz, hogy nem esik le Zlatan! Ő hívott téged tegnap,
sőt még üzenet is küldött neked, de én mindet kitöröltem. Most pedig Stephan
azért kérte el a telefonod, mert beszéltem rajta Lolitával.
- Lili miért tetted? – Állt fel mellőlem és eléggé mérgesnek
tűnt.
- Mert nem akartam, hogy beszélj vele. – Ismételtem el újra.
- Lehet a babáról van szó – túrt bele idegesen a hajába –
megígértem, hogy segítek neki.
- Miét talán tiéd a gyerek? – Kérdeztem és újra elfogott a
pánik.
- Ugyan már Lili hogy lenne az enyém.
- Elfelejtetted, hogy vele léptél félre.
- Már több hónapja és nem is értem miért kattogunk ezen.
Lili. – Nézett mélyen a szemembe. – Nem én vagyok az apja, de ő is eléggé híres
és ismert ember. Nem mondhatom meg kiről van szó, de annyit elárulok, hogy
focista
- Ki az?
- Nem adhatom ki Lolita titkát.
- Ó remek. – Csattantam fel. - Lolitáért minden.
- Jó, nézd, nem mondok nevet, de rá fogsz jönni. Jelenleg
olasz válogatott, és a P.S.G.-nél játszik. A szemei pedig eléggé kékek és…
- Verratti? – Csodálkoztam. – Marco Verrattit sikerült neki
becserkésznie? Az eszem megáll ezen a ribancon.
- Lili megígértem, hogy segítek neki és anyagiakban
támogatom.
- Zlatan hogy képzeled, hogy azt a nőt segíted aki miatt
majdnem vége lett a kapcsolatunknak? – Néztem bele és szinte villámokat szórt a
szemem. Olyan hangosan ordítottam, ahogy csak tudtam, és nem érdekelt ki
hallja. – Segítsen neki Marco!!
- Nem tud róla Lili.
- Akkor mondd meg neki. Nem tűröm, hogy ez a nő ilyenekre
kényszerítsen!
- Semmire nem kényszerít kicsim. – Fogta meg a kezem és
hangja teljesen nyugodt maradt, az enyémmel szembe. – Én ajánlottam fel, mert
úgy éreztem segítenem kell neki. Megsajnáltam, ennyi. Lili csak írok neki egy
csekket, vagy átutalom a pénzt a számlájára és kész.
- De akkor…
- Lili még találkozni sem fogok vele!
- Megígéred? – Szóltam már nyugodtabb hangon.
- Igen, kicsim megígérem. Semmi nem olyan fontos, hogy
közénk álljon. Ez csak egy gesztus, mert nem akarom, hogy az utcára kerüljenek.
Állapotos, és már így is bajban van a családja miatt. Viszont most van egy
ötletem. – Kezdte csillogó szemekkel. – Gyere el velem Manchesterbe. Alexandra
úgyis dolgozik, és legalább nem kell babysittert felvennem. Az anyám úgyis
Helénával van.
- Anyámékkal mi lesz? Az egy dolog, hogy Kitti itt van, de..
- Eljönnek velünk ők is. Maxi miatt is jó, és az édesapád
úgy is szereti a focit nem? Biztos örülne, ha látna egy Manchester United
mérkőzést élőbe.
- Zlatan, az apám Inter szurkoló, téged is látott anno ott
játszani, és azt hiszem szerette a játékodat. – Mosolyogtam rá.
- Az jó, akkor rávehetem őket, de akkor eljössz? – Lépett
közelebb hozzám és olyan édesen nézett, hogy rábólintottam az ajánlatára. –
Köszönöm szerelmem, és ne gondolj Lolitára, hiszen felesleges felhúzni magadat
ezen. – Szólt majd egy gyengéd csók után kilépett a szobámból én pedig csak
reménykedtem, hogy minden szava igaz volt.
Zlatan:
Ahogy a nappali felé indultam mindenféle dolog kattogott az
agyamba. Ám mégis egy érzés fogott el és ezt teljes szívemből éreztem. Dühös
voltam Lolitára. Mégis, hogy képzeli, hogy hívogat mikor világosan elmondtam
neki, mielőtt eljöttünk a kórházból, hogy segítek, de ne hívogasson. Majd én
érdeklődök. Még csak az kéne, hogy lerombolná, amit Lilivel nagy nehezen újra
felépítettem. Szerettem a lányt és az, hogy végre igent mondott csak még jobban
megerősítette, hogy vele akarom leélni az életem. Még csak az kéne, hogy újra
szétmenjünk. Úgy terveztem három óra körül indulnánk, mert így a mérkőzés
előtti tréningen is ott tudok lenni. Beszélni akartam Péterrel, de mielőtt
odamentem volna hozzá egy furcsa érzés fogott el szerelmem apjával
kapcsolatban. Vajon szimpatikusnak tart? Nem is beszélgettem vele olyan sokat
amióta váratlanul belecsöppentek az életünkbe. Elnéztem a társaságot ahol
mindenki a televízió és a karácsonyfa köré gyűlt. Anyám és Lili édesanyja
Maxival játszott. Péter Manuellel és Stephannal beszélgetett, míg Alexandra
Heléna mellett ült. Mit gondolhatnak rólam a szülei? Úgy vettem észre, hogy
Stephant jobban körbe zsongják, és ez engem nagyon zavart. Persze mindig is
Stephan volt a jó fiú és a kedves gyerek, és rólam mindenki csak rosszat
feltételezett úgy, hogy esélyt sem adtak arra, hogy megismerjenek. Reméltem ez
a mérkőzés egy kicsit felém billenti a dolgokat. Pár perc töprengés után
azonban rászántam magam és lebeszéltem barátnőm szüleivel a tervemet, amit
láthatóan jól fogadtak. Péter majd kiugrott a bőréből, hogy egy United meccsen
lehet. Bepakoltunk a bőröndökbe és nagy köszöngetés után már a gépemen
repültünk Manchester felé ahol pár órán belül landoltunk is. A taxival először
Alexandrát vittük haza, majd utána az én lakásomhoz mentünk.
- Ez gyönyörű. – Csodálkozott Diána mikor beléptek hozzám.
- Köszönöm, igazából ez csak egy bérelt ház, amíg itt
focizom. Nem tudom még mi lesz jövőre, viszont mivel nem lakhattam szállodába így
ezt választottam. Alexandra pedig berendezte nekem.
- Ez aztán a festmény. – Vette észre Péter a Lilivel közös
képünket. – Nagyon szépek vagytok rajta.
- Köszönjük, viszont én most pakolok. Lili kiszolgálnád a
szüleidet és Maxit?
- Persze. – Válaszolta a lány én pedig felszaladtam
összeszedni a focis dolgaimat. Lentről beszűrődött a beszélgetés, amiből nem
sokat értettem, de úgy vettem ki Diána az előbb fedezte fel a hatalmas
medencét. A bőröndöm már a kezembe volt mikor a telefonom csörögni kezdett. Azt
hittem Alexandra, hív, hogy újabb utasításokkal traktáljon a fiam miatt, de a
hívás Lolától jött, és én kis tanakodás után magamra csuktam az ajtót és
felvettem a készüléket.
- Szia Zlatan remélem, most tényleg veled beszélek. –
Hallottam egy lágy hangot a vonal másik végéről.
- Lolita mégis mi a fenét képzelsz magadról? – Vágtam bele a
közepébe. – Hogy képzeled, hogy csak így hívogatsz!
- Zlatan én csak beszélni akartam veled!
- Mégis miről?? Világosan elmondtam, hogy hagyj békén, erre
te nem is egyszer, hanem többször hívsz, és üzengetsz. A barátnőm teljesen
kiakadt.
- Tudom, engem is elküldött a búsba.
- Jól tette, figyelj Lola, megígértem neked valamit, amit
teljesíteni fogok. Persze nem szeretném, ha ez endszeres lenne. Azért az én
ölembe sem hullik a pénz az égből. Viszont kapsz most annyit, amennyivel
ellehetsz akár egy évig is. Cserébe viszont ne merészelj még egyszer felhívni
megértetted??
- Zlatan de hiányzol. – Mondta sírós hangon. – Nem csak a
pénz miatt hívtalak, hanem mert beszélni szeretnék veled és találkozni. Annyira
hiányzol, hogy el sem tudom mondani.
- Na, még mit nem!! Mégis mit képzelsz, ha találkoznánk, azzal
tönkre tennéd a kapcsolatom ami alapból is miattad ment tönkre. Add meg a
számla számod és örökre felejt el megértetted??
- Zlatan kérlek!
- Ide figyelj, ha még egyszer hisztizel még segíteni sem
fogok világos? Ha pedig továbbra is
rajtam lógsz feljelentelek zaklatásért! Beszélj Marcoval, és mondd el neki mi
történt! Az ő felelőssége is.
- Ne csináld ezt velem! – Zokogta bele a telefonba, de nem
törhettem meg. Lilit szeretem és kész. – Talán neked nem jelentett semmit a
kapcsolatunk?
- Lola nekünk semmilyen kapcsolatunk nem volt. Egyszer
lefeküdtünk, mert részeg voltam, de semmi több. Végeztem veled, és ha még
egyszer megpróbálsz zaklatni, a rendőrséghez fordulok. Világos?
- Igen. – Szipogta, én pedig elégedetten lecsaptam a
készüléket. Reméltem ezzel lezárom az ügyet és csak az előttem álló mérkőzésre,
és szerelmem családjára koncentrálhatok.
Sziasztok. Remélem tetszett az új rész. Ne felejtsétek el #miisittvagyunk, szóval írjatok hozzászólást. Legyen akár negatív, vagy pozitív. :). Puszi Nektek Andrea :).
