Nem tudom mennyi ideig ültem az autóba, de elgondolkoztam,
hogy nem tehetem magam tönkre. Csak nagyon fájt, mert azt éreztem újra magamra
hagytak. Pont úgy mikor Olaszországba kerültem. Kitártam a szívemet és
összetörték, pedig annyira féltem ettől az egyedülléttől és újra bekövetkezett.
Nem tudtam mi lesz most és mit kéne tegyek, de tudtam, hogy el kell fogadnom
azt is, hogy Stephan mást akar. Csak reméltem, hogy Zlatan bánatában tett olyat
amire természetesen nincs bocsánat. Stephan is ott rontotta el, hogy megcsalt
és ezért nem tudok rá már úgy tekinteni mint anno és ez Zlatannal sem lesz
másként. Megtöröltem a könnyes szemem és indítani kezdtem, ám ekkor egy ismerős
fekete Audi állt elém az úton. Stephan és Kamilla szállt ki belőle és jól láthatóan
mindketten eléggé feldúltak voltak.
- Mondd meg neki, mert nekem nem fog hinni!!! – Kiabálta
Stephan miközben karjánál fogva rángatta ki a lányt. Még sosem láttam ennyire
magából kikelve a barátomat ezért kiszálltam majd feléjük léptem.
- Stephan ti meg mit kerestek itt?
- Kamilla csak mondani akar valamit és reméltem, hogy
utolérünk. Szerencsére sikerült, tehát mondd meg neki Kamilla. – Rángatta meg a
lány karját, aki próbálta kiszabadítani magát Stephan szorításából.
- Nem értem mégis mi
a baj? – Értetlenkedtem és furcsa volt, hogy előtte nem sokkal még hevesen
csókolóztak most meg Stephan úgy néz a lányra, mint valami ellenségre.
- Csak az, hogy Kamilla mondani akar neked valamit ugye?
- Iiiigen. – Habogta szomorú szemekkel a lány. – Csak, hogy bocsánatot
kérek tőled Lili. Mert én…vagyis, hogy mi. Stephannal nincs köztünk semmi és
valószínűleg soha nem is lesz.
- De akkor mi volt az a csók? – Kérdeztem hűvösen.
- Azt én terveltem ki, mert azt szerettem volna ha neked is
ugyanolyan rosszul esne ahogy nekem. – Nézett bele szomorúan a szemembe.
- Kamilla te jó ég! – Néztem rá és annyira rosszul esett,
hogy ezt hallom tőle. – Én sosem hittem volna, hogy ez neked fáj. Hidd el én
sosem akartam, hogy rosszban legyünk, basszus Kamilla ezt nem gondoltam volna
rólad már ne is haragudj!
- Bocsáss meg nekem és te is Stephan! – Nézett mindkettőnkre
és a kitörő sírását próbálta elfojtani. – Nem gondoltam volna, hogy ekkora
balhé lesz belőle. Én csak azt szerettem volna hogy szeress engem. – Lépett
közelebb Stephanhoz és próbálta megfogni a kezét, de ő eltolta magától és jeges
pillantással nézett le rá.
- Lili kérlek mondj valamit, én tudom, hogy ezt nem lehet
megbocsájtani, de legalább próbáljuk meg.
- Figyelj Kamilla egy több éves barátságot tettél majdnem tönkre.
Szerinted mégis mit kéne mondjak? Nem gondoltam volna, hogy ennyire álszent
vagy és gonosz. Lassan olyan vagy mint Alexandra. – Vágtam a fejéhez és újra
eszembe jutott az a hülye fotó. – De most fáradt vagyok és még haza kell
vezetnem szóval jobb lenne ha ezt megbeszélnénk holnap.
- Rendben én beszállok. Szia Stephan. – Törölte meg könnyes
szemét majd beült az autóba.
- Sosem hazudnék neked Lili. – Húzott közelebb magához
barátom mikor már csak ketten álltunk a sötétben.
- Elhiszem. – Küldtem felé egy mosolyt. Hatalmas kő esett le
a szívemről, hogy megtudtam az igazságot kettőjükről. – Mellesleg nem kellett
volna, hogy rosszul essen, hiszen ez bármikor bekövetkezhet.
- Mire gondolsz?
- Arra, hogy más fog tetszeni neked és akkor nem
akadályozhatom meg, hogy azzal legyél akivel akarsz.
- Senki mással nem akarok lenni csak veled. – Simította
végig az arcom. – Nem érted miért volt fontos, hogy ezt tisztázzuk? Nem bírtam
volna elviselni ha egy szemét hazug disznónak gondolsz. Én nem vagyok olyan
mint….
- Zlatan megcsal. – Böktem ki csak úgy minden kérdés nélkül
mire Stephan elképedt arcát láttam magam előtt és a szememet újra elöntötték a
könnyek. Stephan átölelt majd gyengéden simogatta a hátam.
- Lili biztos félre értesz valamit. Nem mintha nem örülnék
neki ha tenne valami ilyesmit, de száz százalék, hogy nem csal meg.
- Akkor ezt hogyan értelmeznéd? – Mutattam neki a fotót majd
Stephan mérges szemekkel meredt a kijelzőre.
- Nézd nem tudom, de mi lenne ha először vele beszélnéd ezt
meg? A tesómtól tudom, hogy mennyire szeret. Figyelj Lili mi van ha itt is
félre érted a dolgokat?
- Azt, hogy lehet félre érteni, hogy egy ágyban vannak? –
Kérdeztem dühösen, majd egy kicsit nyugodtabb hangon így szóltam. – Persze lehet neked van igazad, de most
megyek, mert nagyon hosszú volt ez a nap és én borzalmasan fáradt vagyok.
Vigyázz magadra Stephan és ha hamarabb nem is a következő mérkőzésen
találkozunk. – Öleltem meg és beszívtam kellemes illatát. Annyira boldog
voltam, hogy nem veszítettem el örökre, hiszen sosem tudnék Stephan nélkül
élni.
- Lili mi lenne, ha velünk lennétek a szállodába? Ilyen
lelki állapotban nem kéne vezetned, mert…
- Ne aggódj miattam drágám. – Túrtam bele hajába. – Jól
leszek nyugi.
- Felhívsz, ha hazaértél?
- Akkor már alszol.
- Nem érdekel max. majd meglátom reggel, bár hidd el, addig
nem fogok nyugodtan lenni és tudnom kell, hogy épségben vagy. Szóval megígéred?
- Villantotta rám a legédesebb mosolyát, aminek nem tudtam ellenállni, majd egy
igenlő bólintás után beültem az autóba Kamilla mellé. Egész úton egy szót sem
szóltam hozzá, hiszen így is rengeteg dolog kavargott bennem. Mint vele mint
pedig Alexandrával kapcsolatban. Stephan szavai is visszacsengtek a
gondolataimba. Azzal tökéletesen tisztában voltam, hogy Alexandra lecsap, ha
csak egy adandó alkalma is lesz. Lehet Zlatan szokásához eltérően egy kicsit
többet ivott a vesztes mérkőzés után és Alexandránál kereste a megnyugvást. Az
úton Kamilla próbált beszélgetést kezdeményezni, amire szinte csak egy szavas
választ adtam. A rádiót is kikapcsoltam, mert minden hírblokkba előjött, hogy
Svédország kikapott Belgiumtól és ezzel kiestek az Európa Bajnokságról. Zlatant
is szidták, mint a bokrot és újra csak azzal bántották, hogy nem így kellett
volna búcsúzni a válogatottól. Iszonyatosan zavaró volt és fájt az is, hogy nem
lehettem mellette mikor ilyen fontos mérkőzést kellett lejátszani. Gyűlöltem
Alexandrát és legszívesebben megráncigáltam volna az a hosszú fekete haját.
Fáradtan és szomorúan léptem be a lakásba és a szemem önkéntelenül a falon lévő
közös képeinkre tévedt. Utáltam, hogy az élet mindig közbe szól és soha nem
lehet legalább egy boldog félévünk se, nem hogy boldog életünk. Úgy tűnik a
boldogan élünk még meg nem szöveg nem ránk vonatkozik. Gyorsan lefürödtem majd
a szobám felé vettem az irányt, de Kamilla jött ki pizsibe és elnyúzott fejjel.
- Lili kérlek ne haragudj, én tényleg nem akartam én….
- Kamilla felejtsük már el. Van nekem elég bajom nélküled
is.
- Miért? – Nézett rám kérdően majd mivel úgyis megakartam
beszélni valakivel egy nagy sóhajtás után ezt mondtam.
- Zlatan valószínű összefeküdt Alexandrával, bár nem tudom bizonyítani,
hiszen csak egy fotót küldött, de akkor is egy ágyban feküdt vele ez a hülye
nő. Nem tudom mit gondoljak, hiszen fel sem háborodhatok mert szakítottam vele
mégis fáj….
- Gondolod, hogy Zlatan ilyet tenne? – Kérdezte félve.
- Azzal vigasztalom magam, hogy talán bánatos volt amiért
kiestek és talán azért is mert nem voltam mellette.
- Figyelj Lili én… - Kezdte, de félbe szakítottam.
- Hagyjuk nem annyira érdekes. Nagyon fáradt vagyok, majd
holnap felhívom vagy akármi. Jó éjt Kamilla.
- Jó éjt Lili. – Suttogta majd mindenki elment a szobájába én mielőtt elaludtam volna ígéretemhez híven dobtam Stephannak egy üzenetet, hogy megnyugodjon épségben hazavezettem. Mivel nem volt aznapra semmi dolgunk mikor felébredtem az óra bőven ütötte a
delet. Kamillát kerestem, de csak egy üzenetet találtam tőle az asztalon. „
Elmentem futni és erre arra majd jövök. Puszi Kamilla” . Gondoltam nekem sem
ártana valami testedzés, de hát semmi kedvem nem volt izzadtan futkosni a
városba, persze ha a két fiú egyikével kéne ezt tennem akkor nem volna
kifogásom ellene, viszont mindketten távol voltak szóval sajnos ez az opció sem
játszik. Semmi dolgom nem lévén leültem a gépem elé és a tegnapi mérkőzés
anyagát nézegettem, de még belese merült rendesen a munkába csöngettek az
ajtón. Mérgesen keltem fel a székemből és csoszogtam az ajtóhoz.
- Te meg? – Lepődtem meg az előttem álló férfin, akinek a
tekintete vörös volt mikor levette a napszemüvegét. Haja lazán omlott a
vállára, ruházatában nem volt semmi különös. Szürke póló és egy vászonnadrág,
mégis a szívem hevesen vert mikor belenéztem mogyoró barna szemeibe.
- Csak beszélnünk kell. Magán géppel jöttem és….
- Gyere be, mert én is úgy gondolom, hogy beszélnünk kéne. –
Indultam el a nappali felé mire Zlatan követett.
- Tegnap kikaptunk és te még egy rohadt sms-t sem voltál
képes küldeni! Azt már fel sem hozom, hogy hívhattál volna. – Kezdte mérgesen.
- Ugyan minek? Hiszen te nagyon jól elvoltál Alexandrával.
Bár gondolom őt sem kellett sokáig ráncigálni, hogy ágyba vidd. – Vetettem oda
neki dühösen.
- Tessék? – Értetlenkedett.
- Jaj ne játszd már az agyad. Nagyon is tudod, miről van
szó, de hogy felfrissítsem a memóriádat talán nézd meg ezt. – Kerestem ki az
sms-t majd megmutattam neki mire Zlatan továbbra is csak buta fejet vágott.
- Mi a lószar ez?
- Szerinted mi?? Ez egy kép….
- Bazmeg Lili azt én is látom de miért lényeges ez?
Alexandra van rajta és én. – Mondta és láttam, hogy egyre dühösebb lesz.
- Egy ágyban!!!! – Kiabáltam rá és nem is értettem miért
teszi itt előttem a hülye gyereket, majd mikor kezdett rájönni mire akarok
kilyukadni így szólt.
- Nézd igen Alexandrával aludtam, mert nem fértünk el. A
hotel másik szobájába Manuel és a húgom aludt Maxi pedig a kisebb ágyon, de
SEMMI nem volt köztünk és nem is tudom miért csinált ilyet Alexandra.
- Megint csak a kifogás. – Mondtam mérgesen mire Zlatan
megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
- Drága Lili ez nem kifogás. Nem tudom mi ez a kép és nem is
érdekel hiszen mint látod éppen alszok rajta. A meccs után nagyon fáradt voltam
és igazából arra sem emlékszek Alexandra mikor feküdt mellém. Biztos azt akarta
ezzel az üzenettel, hogy kombinálj és veszekedjünk.
- Akkor Kamillával ezt jól kitervelték. – Szóltam szomorúan
majd elmeséltem Zlatannak ami Kamillával és Stephannal történt.
- Úgy gondolod ezt közösen hozták létre?
- Szerintem igen, csak nem értem, hogy miért. - Vontam meg a
vállam. – Jó Alexandrát eléggé utálom, de Kamillát sosem bántottam és nem
tehetek róla ha Stephan nem akar tőle semmit.
- Figyelj Lili ha nem gondolnám komolyan akkor miért vettem
volna neked ezt? – Nézett rám és egy kis zacskót vett ki a zsebéből.
- Mi ez?- Értetlenkedtem, de mikor kinyitottam egy vékony
ezüst karkötő csusszant az ölembe amin különféle medál volt. Többek között egy
foci labda, egy kis toll, az Eiffel torony és egy autó sorakozott. A kapcsánál
pedig egy apró szívecske aminek a közepébe egy kő foglalt helyet.
- Ez egy emlék karkötő, amin minden medál egy emlék, amit
közösen éltünk át. Remélem neked is sokat számítanak. Sokat törtem a fejem
rajta, hogy te miket raknál fel, és ha van ötleted akkor megmondod és
felrakjuk. Nem sok minden van még rajta.
- Mit jelent az autó? – Néztem rá, miközben felraktam és a
látványba gyönyörködtem.
- Emlékszel mikor összeverekedtünk Stephannal és te
hazavittél?
- Igen, mert be voltál rúgva és nem akartalak otthagyni
egyedül.
- Annyira kedves volt tőled és… akkor mikor kivettem a
virágot a hajadból nem sokon múlt, hogy meg nem csókollak.
- Emlékszem rá. Akkor megállított a rendőr és annyira ideges
voltam. – Mosolyodtam el ahogy eszembe jutott az akkori este. – De te megint
bevetetted magad és szerencsére elengedtek. Nekem is van ám egy ajándékom. –
Álltam fel és a hálóba szaladtam. Már nagyon régen oda akartam neki adni csak
sosem volt rá alkalom. Reméltem tetszik neki, hiszen annyira sokat méláztam
rajta. Tudtam, hogy ő bármit megvehet és ezért is volt nagyon nehéz a
választásom. Semmi ékszert nem szokott hordani, de reméltem az enyémmel
kivételt tesz. Egy limitált kiadású órát vettem, aminek a hátuljába az első
együttlétünk időpontja volt belegravírozva. Majd a szíjára egy 10-es és egy
King felirat volt ráírva.
- Remélem, tetszik én… nem tudok olyan nagy kreatív
ajándékot adni mint te. – Sütöttem le a szemem, de örültem, hogy azonnal
felrakja. – Úgy terveztem, hogy tegnap adom oda, de mivel nem voltunk a
meccseden ezért elmaradt. Fogadd el ezt olyan válogatott búcsú ajándékként.
- Lili kérlek nem kellett volna.
- De igen, mert szinte sosem kaptál tőlem semmit.
- Megkaptalak téged! – Jött közelebb és egy lágy csókot adott,
amitől a mennyekbe éreztem magam. – De van itt még valami. – Nézett rám és a
másik zsebéből is elővett valamit ami egy kisebb dobozra hasonlított. Mikor
megláttam a szívem nagyot dobbant és elfogott az ijedség.
- Ugye nem az amire gondolok mert akkor… - Néztem rá és a
hangomba jól érződött a pánik.
- Lili ezt nem kell úgy gondolni. – Vágta rá gyorsan. –
Persze veheted annak aminek csak akarod és én igazság szerint örülnék ha annak
vennéd. – Nézett rám kedvesen majd próbálta kinyitni a dobozkát, de
leállítottam.
- Ne nyisd ki!!! Inkább tedd el.
- Lili figyelj ha Manchesterbe igazolok akkor…
- Nem akarok erre gondolni!!!!
- De KELL erre gondolnod, mert jövő héten aláírok és..
- NEM ÉRDEKEL! – Csattantam fel és utáltam magam és a
helyzetet is. Itt van életem szerelme én pedig nem tudok neki igent felelni egy
fontos kérdésre, mert félek attól, hogy elhagy és félek a csalódástól és félek
az egyedülléttől.
- Kicsim nem élhetsz tagadásba.
- Ez nem tagadás, csak nem tudom, mi lesz a jövő és bízok
benne, hogy még megjön az eszed.
- Ez már elvan döntve. - Válaszolt kimérten, de nem is
akartam meghallani amit mondd.
- Inkább hagyjuk. – Álltam fel és kimentem a konyhába.
- Miért nem jössz velem? – Fordított maga felé.
- Ezt te sem gondoltad komolyan… talán mert itt van a
szerződésem és nem repülőzgethetek csak úgy minden héten.... nekem az kell,
hogy ITT legyél velem mikor reggel felkelek és akkor is mikor elalszok. Az első
és az utolsó ember egy nap akit látni akarok az TE vagy.
- Fogadd el a gyűrűt. – Erősködött, de én csak a fejemet
ingattam.
- Nem hordok gyűrűt és nem akarok házasságot sem. Zlatan én
nem vagyok olyan aki habos- babos esküvőről álmodik. Sosem szerepelt a terveim
között ez a dolog, mert nem lennék jó benne, és az, hogy elmész csak újra
előhozza azt a gondolatot bennem, hogy csak magamra számíthatok. Senkim nincs
és...
- Én itt vagyok ha kellek!! Mindig itt leszek! – Fogta meg a
kezem. – Még akkor is ha csak telefonon beszélünk és keveset találkozunk.
Fogadd el a gyűrűt akkor úgy mint a kapcsolatunk ígéret ajándéka. Én is ezt
teszem az órával. Semmi elkötelezettség és semmi kényszer.
- Megígéred? – Néztem fel rá.
- Igen, bár eléggé rosszul esik, hogy nemet mondtál. –
Sóhajtott fel és hátat fordítva az ablakhoz ment.
- Nézd én nem merek kötődni, mert engem mindenki csak
átvágott. A családom egy katasztrófa és…. nagyon sok rossz példa van előttem. A
szüleim nem úgy éltek mint egy normális család. Igazából azt sem tudom milyen a
normális család, hiszen alig voltam otthon. Folyamatosan csak menekültem és…
- Átérzem hiszen az én famíliám sem volt különb.
- Azt nem gondolnám. – Mosolyogtam. – Nem vagyok feleségnek
való.
- Nézd megígérem, hogy nem hozom fel ezt a témát többször,
viszont tényleg fogadd el ezt az ékszert jó? – Erősködött majd miután legyőztem
a félelmemet kinyitotta a dobozt, amibe egy meseszép sok köves ezüst gyűrű
tartózkodott. Sosem láttam még ilyen szép ékszert és mikor Zlatan felhúzta rám
a szemem megtelt könnyel és minden átfutott rajtam. A megismerkedésünk és
sajnos az is amikor nélküle kellett legyek.
- Remélem, ezek örömkönnyek. – Nézett rám.
- Kérlek, most menj el! – Böktem ki miközben még mindig az ujjamon
lévő gyűrűt bámultam aminek érintése furcsa volt és szinte súlyos tehernek
éreztem.
- De Lili. – Kezdte.
- Menj el! Egyedül akarok lenni. – Néztem rá bűnbánó
tekintettel mire Zlatan adott egy puszit és kilépett az ajtón.
- A rohadt életbe! – Kiabáltam csak magamnak majd lekaptam a
gyűrűt a kezemről és a földhöz vágtam. Iszonyatosan gyűlöltem magam!!