⚽ Szülinapi interjú ⚽

Sziasztok!! Ígértem Nektek, hogy egy különleges dologgal jövök Zlatan szülinapja alkalmából, amit tegnap szerényebben ünnepeltem meg. De biztos ismertek már annyira, hogy nem tudnék csak úgy elmenni ez a nap mellett, ezért hoztam egy kis történetet, ami remélem, úgy tetszik Nektek amennyire én szerettem írni. Mielőtt belevágnánk, szeretném megköszönni Eszternek a hatalmas segítséget, aki remek újságírói munkát végzett, és bocsánat, hogy ennyit variáltam. 

Jó olvasást!

Catherine: A Sport7 aktuális heti cikkén töprengtünk a kollégákkal. Szeretünk mindig valami különlegeset is belecsempészni a magazin hasábjaira, most mégis egymásra nézve figyeltük az órát. Genna a telefonját böngészte, míg Thomas csak a tollával játszott. Aztán Genna hirtelen csillogó szemmel nézett rám és felém mutatott egy képet Zlatan Ibrahimovic, svéd focistáról, aki jövő héten ünnepli a 38. születésnapját. Azonnal eszembe jutott, hogy néhány hónappal ezelőtt egy rendezvényen összefutottam feleségével, Lilivel, akinek képeit lehetett megtekinteni. Rögtön lecsaptam a lehetőségre és jeleztem a többieknek, hogy egy közös interjút szeretnék, extra kérdésekkel a házaspárról. Lili telefonszámát kikeresve, azonnal felhívtam, hogy lebeszéljek velük egy időpontot a beszélgetésre.

- Halo – vette fel a telefont Lili.

 - Szia, Catherine Moore vagyok a Sport7 magazin riportere. Pár hónappal ezelőtt találkoztunk egy média eseményen.

- Oh, igen, igen, emlékszem.

- Remélem nem zavarlak, csak néhány mondatot szeretnék veled váltani – jeleztem, de Lili hallgatott, így bíztam benne, hogy nem csapja rám a telefont. – Nos, Zlatan születésnapja alkalmából egy különleges interjút szeretnénk készíteni, amelyben te is részt vennél, illetve 38 kérdésből állna. Mit gondolsz?

– Remek ötlet. Én természetesen benne vagyok, de Zlatan eléggé elfoglalt.

 - Úgy gondoltam, hogy az otthonotokban készülne az interjú, hogy kicsit bensőségesebb legyen, illetve a képeket készíthetnéd te a magazinnak – vázoltam fel az ötletet Lilinek.

- Nagyon jó. Természetesen szívesen vállalom – csengett a hangja, biztos voltam benne, hogy tetszik neki a tervem. – Ha tartod néhány pillanatig, megnézem Zlatan naptárát, mikor tudnánk ezt besűríteni a napba. A cikk a jövő hétre készülne ugye? – kérdezte.

- Igen, születésnapi kiadás – Lili néhány másodpercre félrerakta a telefont, én pedig vártam. Bíztam abban, hogy egy híres focista naptárában akad egy kis idő, amikor elkészíthetem vele az interjút. –

 Itt vagyok – kapta fel újra a telefont. – Zlatan holnapután öt órakor már itthon van, esetleg ha arra meg tudnánk beszélni, az jó lenne.

- Remek. Nagyon köszönöm Lili. Megtennéd, hogy elküldöd a pontos címet? –Persze – válaszolta. 
– Akkor az interjúban engem is megkérdeznétek? – kérdezte érdeklődve.

- Igen, szeretném, ha az adott kérdésre mindketten válaszolnátok. Szeretnénk megmutatni Zlatan más oldalát is.

- Nagyon jó lesz – nevetett fel Lili. – Akkor várlak.

- Rendben, ott leszünk. Köszönöm még egyszer, szép napot! – Lili is elbúcsúzott, én pedig izgatottan vetettem bele magam a munkába.

Már késésben voltam, de bíztam benne, hogy a csütörtöki interjúra odaérek. A dugó hatalmas volt Los Angeles azon szakaszán, ahol Zlatan és felesége lakott. Az interjúra elkísért a magazin fotósa, Leah is. Amint odaértünk, rögtön ámulatba estünk, hiszen a ház óriasi volt. A bejáratnál Lili várt bennünket, de mindketten izgalommal telve léptünk be az ajtón.

- Gyertek csak beljebb – invitált Lili, aki egy nagy nappaliba vezetett bennünket. – Készűltem harapnivalóval és töltsetek bátran az italokból is. Kávét tölthetek? – érdeklődött.

- Köszönjük, igen kérünk.

- Előkészítettem a fényképezőm, az interjú alatt tudok fotózni néhányat akkor, ezeket majd átküldöm emailben és tudtok válogatni – adta a kezünkbe a csészét.

- Nagyon hálásak vagyunk a segítségedért – jegyeztem meg, majd a lépcső tetején megjelent Zlatan, aki hirtelen előttünk is termett. Bemutatkoztunk, ő pedig a lehuppant a kanapéra, a fekete mintás pólójában és hasonló színű lezser nadrágjában.

- Köszönöm, hogy elvállaltátok az interjút és egyben szeretnénk köszönteni téged Zlatan, születésnapod alkalmából – mosolyra húzta a száját, szeme felcsillant, amint átadtuk a papírtáskát benne egy nagyon jó itallal. –

 Ó – kukkantott bele – ez nagyon jó minőségű ital. – Átkarolt bennünket, majd megköszönte a megemlékezést. Lili is aztán férje mellé ült és neki kezdtünk az interjúnak.

⚽ Boldog szülinapot Zlatan!! ⚽

Sziasztok!

Eljött újra ez a nap is az évben, mikor Zlatannak születésnapja van.
Egyszerűen fantasztikus, hogy még ennyi idősen is ennyire kiválóan játszik, és ennyire jól teljesít a pályán. Pedig már 38 éves!

Nagyon boldog vagyok, hogy ő egy olyan ember aki sosem adja fel, és mindig kitűzi a célokat, amiket persze el is ér.

Remélem még jövőre is aktív játékosként tekinthetek rá, ám ha mégsem az sem esne rosszul, csak kicsit furcsa lenne másmilyen körben látni. Örülök, hogy sok más focistával ellentétben továbbra sem rakja a kirakatba a magánéletét, és csak néha oszt meg a fiúkról fotókat. Helenáról pedig soha. Nagyon tisztelem benne, hogy ennyire példás házasságban él, és még mindig nagyon szeretem a nyilatkozatait, amik viccesek és néha nagyképűek.


Nagyon- nagyon bízok benne, hogy mindig minden sikerül neki, és mindig ilyen marad milyen most is!!

Szóval Boldog szülinapot Zlatan!! 

⚽ Mi történt velem és velük?!😉 ⚽

Sziasztok!!

Lassan úgy érzem, hogy már egy örökkévalóság óta nem írtam ide Nektek, de nem akarok magyarázkodni, az új rész újabb hiánya miatt, szóval csak annyit írok, hogy BOCS.

Az előző bejelentkezés óta sok minden történt velem, jó irányba. Tavaly ilyenkor úgy éreztem mindenki és minden összeesküdött ellenem. Nem voltam jó passzba, és leírtam az igazságot...ami nyilván sok embernek fájt, viszont semmit nem bántam meg és büszkén vállalom az elveimet, ami mellett továbbra is kitartok. Szerencsére ez elindított egy olyan dolgot, aminek az lett a következménye, hogy most itt vagyok, és egy újabb "kalandra" készülök az életemben. Lehet már írtam (vagy nem), de jelentkeztem egy képzésre, amire sikeresen megírtam a felvételimet. Most már csak az orvosi alkalmassági van hátra... amitől kicsit félek, de remélem, nem fogja a szívproblémám meghiúsítani a dolgokat.

Már nagyon várom a 7.-ét, mert akkor indul a dolog, és biztos vagyok benne, hogy nagyon fogom szeretni, hiszen egy új dolgot tanulni számomra mindig jó, ez pedig most annyira izgalmasnak tűnik. Mivel nappali képzésről van szó, rendes iskolás módjára járok majd be tanulni, és ha ezt megcsinálom egy lépéssel megint csak közelebb kerülök az álmaimhoz. Ez mellett nem fogom elhanyagolni az írói dolgaimat sem, és továbbra is próbálok pályázatokra jelentkezni.  A csapat nem nagy, hiszen 10-en vagyunk, és már kezdek ismerkedni a többiekkel. Eddig mindenki nagyon kedves, és segítőkész a másikkal, és remélem ez így is marad.

Tényleg nagyon várom, és újra csak azt tudom írni, hogy a sors elém vetette ezt a lehetőséget pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, én pedig igyekszem a lehető legjobb tudásommal élni vele. Nem ígérem, hogy hamarosan hozom a következő részt, mert a sulival kapcsolatba nagyon sok a dolgom, és ha leülök és írok, akkor jobban szeretem azt írni, ami kettőjükről szól, és hír értékben tudom tálalni Nektek. De igyekszek pótolni, hiszen mint már többször mondtam beakarom fejezni azt a történetet is. 

Mielőtt még rátérnék a fiúkra, szeretném leírni Nektek azt, mennyire büszke vagyok arra, hogy a Puskás díj idei győztese Zsóri Dániel lett. Hatalmas örömet szerzett kis országunknak, hiszen nem kisebb nevű focistákat győzött le, mint Lionel Messi, vagy Fernando Quintero, és a lő dombi kutyát nem érdekelte, hogy Magyarul beszélt-e vagy angolul. Sőt én még tök szuper ötletnek tartottam azt, - még ha szerintem senki nem értette rajtunk kívül -, hogy magyarul köszönte meg a díjat. De mégis, hogy kéne másképp?? Igenis egy Magyar játékos egy Magyar díjat köszönjön meg Magyarul!!  Szóval kérlek, ne bántsátok érte, és ha még nem tettétek meg gratuláljatok Neki valamelyik közösségi oldalán, mert komolyan megérdemli! 

Most pedig térjünk át erre a két drágára!! 😁

Az L.A. Galaxy egy borzasztóan rossz sorozaton van túl, és a hónap elején komolyan megijedtem, hogy Zlatanék újra nem jutnak tovább és nem fognak bekerülni a rájátszásba. Hála Istennek aztán megemberelték magukat, és Szeptember második részében fantasztikus eredményeket produkáltak. Kezdődött egy 7-2-es végeredménnyel, amit két újabb győztes mérkőzés követett. Zlatan pedig mindegyiken betalált a kapuba. Sőőőt a Sporting KC ellen mesterhármassal mutatkozott be. A napokban kijöttek a Samsung kisfilmek, amik nagyon viccesek. Imádom az összeset, de most nem teszem be, mert van belőle négy. Ha szeretnétek, nézzétek meg Ibra Insta oldalán. Egyaránt 😉

reklámozza a telefont, és az új televíziót is. Az MSL-ből még van két mérkőzés, amin úgy gondolom kötelező a győzelem, de azt hiszem már

tovább fognak menni a rájátszásra, amit továbbra sem értek. Nem tudom, hogy működik és azt sem, hogy ott mennyi mérkőzést fognak játszani, hiszen - mint már írtam- tavaly nem jutottak tovább így ez akkor számomra kimaradt. Az átigazolási pletykák továbbra sem maradhatnak el, és amint Decemberhez közeledünk, egyre jobban felerősödnek, hiszen Zlatan szerződése akkor jár le. Sokan még mindig  a Manchester Unitedet mondják a következő állomásának. Ibra biztos szuper erősítés lenne a gyengélkedő csapatnak, és úgy vélem, ha visszatérne, talán az United belehúzna, és a hajrára egy jó szezont zárna. Pénteken éjfélkor a Bethard keretén belül volt egy Live beszélgetés Zlatannal, és igaz, hogy majdnem elaludtam, de végül sikerült végignéznem a nem teljes egy órás beszélgetést. A sok egyéb mellett nagyon korrektül beszélt, a csapatról, a játékosokról, és a teljesítményéről is. Kérdezni is lehetett, de mivel rengetegen írtak én inkább nem tettem, csak maradtam a szívecskéknél.

Bár nem rajongok a Manchesten Unitedérd, de ha visszajönne, Európába annak biztos tiszta szívből örülnék, de akárhova is fog igazolni remélem boldog lesz, és olyan hatalmas sikereket fog elérni, mint most. 

Nemrégen megszavazták az MLS legjobb játékosának, amit teljes mértékben megérdemel, ő pedig amellett, hogy egy videóval megköszönte a rajongóknak még egy vicces képet is kirakott. Ezzel kicsit beszólva azoknak, akik folyamatosan a kora miatt bántják. Egy hihetetlen statisztika is előkerült, ami rávilágít arra, hogy Zlatan tényleg olyan, mint a jó bor, és az évek alatt nem, hogy romlott volna a teljesítménye, inkább nőtt, és én annyira, de annyira örülök neki, hiszen a sok

kritizáló igenis befoghatja, mert akkor is ő a legjobb!!

Jövő héten lesz a 38.- születésnapja, de Zlatan sosem változik, én pedig sosem fogom kevésbé szeretni, vagy kevésbé rajongani érte!! Továbbra is az egyik legnagyobb inspirálóm, aki mindig arra törekszik, hogy harcoljunk, azért amit szeretnénk!! 

Stephanról kevesebb hírt tudok előhozni....sajnos. Igaz, hogy mindkét válogatott mérkőzésen ott volt, de csak a padon foglalt helyet, amit nagyon csalódva vettem tudomásul. Így nem sok értelme van annak, hogy ott volt, hiszen már egész jól kezdett alakulni a pályafutása Kínába. Úgy vélem, hogy amit ott kialakított azt most lerombolták. A csapatnak amúgy eléggé változó, mert volt egy győzelem, egy vereség és egy döntetlen is. Persze ott annyira nem érdekel a csapat, csak az, hogy Stephan jól teljesítsen. Mostanában nagyon sokat van Rómába, ma pedig kint volt az Ac Milan- Fiorentina mérkőzésen. Szegénykének látnia kellett, hogy volt csapata mennyire lecsúszott az utóbbi években. A következő mérkőzése amúgy jövőhónapban lesz, szóval most van ideje kipihennie magát. 

Legközelebb válogatott szinten (már ha pályára lép) fog szerepelni Görögország ellen. 

A héten még jelentkezek egy szülinapos poszttal, amire már egy remek ötletet találtam ki, amit nagyon remélek, hogy Nektek is ugyanúgy fog tetszeni, mint nekem. 

Hamarosan jelentkezek, Ne feledjétek az ÉLET SZÉP! 

Puszi Nektek, Andrea! 

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!

Bocsi, hogy megint ilyen poszttal jövök, de szerencsére a fiúkkal mindig történik valami. Én pedig nem is bírnám ki, ha nem írnám le, és nem oszthatnám meg Veletek!  😋

... és bocsi, hogy nem sűrűn írok, de egyenlőre a saját életem szervezem ami kicsit megkavarodott az utóbbi hónapokban, de őszintén megmondva cseppet sem bánom, és mivel kezd helyrerázódni, kezd beállni a napirendem is. Ebben pedig a munka mellett nem mindig fér bele a blog írás.
De ha valami rossz dolog történik ( remélem azért nem fog) úgyis többet fogok írni, mert akkor úgyis az írásban találom a lelki békém. Hozzátenném sok minden foglalkoztat folyamatosan az írással kapcsolatban. Jelenleg két nagyobb projekt van a fejembe, de amíg nem tudom biztosan nem szeretnék előhozakodni vele.
A lényeg, hogy tényleg jól érzem magam, és nagyon- de nagyon várom a jövőhetet amikor elkezdhetem a saját tanulmányaimat egy olyan szakterületen amit szeretek, és amibe úgy érzem jó leszek. Az pedig, hogy ilyen lehetőség úgymond az ölembe hullott csakis annak tudhatom be, hogy fentről nagyon sokan segítenek, és ha baj van azonnal mellém állnak és olyan dolgokat sodornak az utamba amire éppen szükségem van.
Hálás lehetek ezért, és tényleg minden nap mikor felkelek hálát adok a családomért, a barátaimért, és persze az Angyalaimért. Higgyétek el ha tényleg mosolyogva és pozitívan élitek az életeteket akkor a jó dolgok megtalálnak, és egy nagyobb veszteségbe sem kell belezuhanni, hiszen minden lezárt dolog után jön egy újabb ami lehet, hogy sokkal jobb lesz, mint amit eltudtál képzelni.


Szerencsére a fiúk is olyan jó periódusban vannak mint én, és remélem ez megmarad a továbbiakban is. 😁

Kezdjük szokás szerint Zlatannal. A héten egy elég fontos évforduló volt számomra, és bár nem innen számolom a rajongásom dátumát, de 9 éve igazolt az Ac Milahoz, ahol nagyon hamar a rajongók szívébe lopta magát. Már meséltem többször, hogy nem örültem neki, mikor megvette a csapat, de ahogy egyre eredményesebb lett és egyre többször és többször láttam úgy kezdtem egyre jobban megszeretni, és végül már ő lett a kedvenc játékosom, kinek az Olasz csapattól való távozása után is figyelemmel kísértem a munkásságát, és nagyon boldog vagyok, hogy még ennyi idősen is ilyen magas szinten focizik, és továbbra is csodálatos gólokkal ajándékoz meg minket. Furcsa ezt a kilenc évet kimondani, de mégis jó, hiszen még sosem rajongtam ilyen hosszú ideig egy emberért sem, de ő tényleg rengetegszer adott erőt, és sokszor megnyugtattak a videói ha lelki gondjaim voltak, és mikor nem zargathattam a családomat a piti dolgaimmal, a Manó meg sokat dolgozott.

A héten a városi rivális ellen léptek pályára, én pedig nagyon tartottam attól, hogy súlyos vereséget szenvednek, hiszen a másik csapatban játszik az MLS legjobb játékosa Carlos Vela. Persze Zlatan folyamatosan nyomta előtte, hogy ő a nagy király, meg a szokásos szövegetek. Kicsit megint kezd átesni a ló túloldalára. Bár nem nyertek, de 3-3-re lehozták a mérkőzést. Ez pedig egy nagyon nagy eredmény, főleg, hogy Ibra két gólt is értékesíteni tudott, míg Vela csak egyet, és újra
megválasztották a hét legjobb játékosának.
Nyilvánosságra hozták a Puskás díj jelöltjeit is, ami ( szerintem) egy nagyon fontos díj, amit minden évben a legszebb gólt szerző játékos kapja, és tíz focista között dől el. Magyarként a mostani év különösen fontos lehet, hiszen mióta él ez az elismerés ( 2009) most először fordul elő, hogy Magyar játékos is a jelöltek között van. Zsóri Dániel hihetetlenül szép gólt szerzett, és igazán büszkék lehetünk rá. A díjra itt lehet szavazni: The Best FIFA Football Awards Szerintetek én kire szavaztam? Zlatanra, vagy Danira, vagy esetleg valaki másra? 😉 
Még egy hír, hogy összehozták a Manchester Uniteddel mert azt nyilatkozta, hogy szívesen visszatérne a  csapatba, ha még szükség lenne rá. Mondjuk az United múlt évi és az eddigi produkciója katasztrófa, ahova biztos beférne egy Zlatan jellegű játékos, akinek Novemberben jár le a szerződése a Galaxyval, és egyenlőre nagy a homály, hogy mit fog csinálni utána. Azért én nagyon remélem még egyszer visszatér Európába, és lehetőségem lesz élőbe látni, ahogy varázsol a pályán.
A következő mérkőzésüket idegenben fogják játszani a Seattle Sounders ellen, és itt kötelező a győzelem, mert ha nyer a csapat akár a második helyre is felugorhat.

Stephan fantasztikus periódusban van, és úgy látom végre teljesen beilleszkedett. A Kínai kupa elődöntőjében a csapat 3-2-re hozta a kötelezőt, éééésss Stephan pedig két gólt is rúgott, megválasztották a mérkőzés emberének is. Úgy követtem a mérkőzést, hogy közbe 1000 más dolgom volt, de mikor megláttam, hogy megnyerték úgy ugráltam, mint egy kisgyerek. Mérhetetlenül büszke vagyok rá, és annyira jó érzés, hogy bár messze van, (és még mindig megvan erről az igazolásról a véleményem), kitud teljesedni. Pályán van, és úgy focizik ahogy régebben is. Az a mosoly pedig amit a góljai után láttam az arcán mindennél többet ér.
Jelenleg most Rómában vagy Monacoban van, ahol a barátaival, családjával tölti az idejét, és kipiheni a dolgokat. A követkő találkozójuk Szeptember 15.-én lesz, de már hamarabb pályára léphet, hiszen ( el sem hiszem) behívták az Olasz válogatottba!!! Itt két találkozón léphet pályára. Először 5.-én Örmény ország, 8.-án Finnország ellen. Nagyon bízom benne, hogy nem csak padozni fog, és Mancini megszavazza a bizalmat neki.  A Kínai Kupadöntő első fordulóját November elsején a másodikat pedig December 6.-án tartják.  Remélem megnyerik, ő pedig egy
szuper évet fog zárni.

Ennyi lett volna ez a kis agymenés. Hamarosan újra jelentkezek, és ne feledjétek az Élet mindig szép! Sok puszi Nektek: Andrea 😋

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!! 

Megint egy újabb helyzetjelentő poszttal érkeztem, ami nagyon pozitív lesz, ugyanis a hét nagyon jól telt a fiúk szempontjából..... és az enyémből is, de az más kérdés. 😋

Ha még nem olvastátok el a legutóbbi fejezetet a történetemnek ITT megtehetitek.
A másik blogomon pedig egy új fejezet vár rátok, amit ITT tudtok olvasni.

Először természetesen, mint mindig Zlatannal kezdek akinek vééégre, vééégre a két orbitális égés után sikerült győzelemre vezetni a csapatot, úgy, hogy mindkét gólt ő rúgta. Igaz, hogy az egyiket büntetőből, de gól volt és ennyi a lényeg. 😉 Nagyon örülök neki, hogy újra betalált, és igazán jó mérkőzést játszott. Az eredményekről általában mindig másnap reggel értesülök és imádok arra kelni, hogy nyert a csapat, és szeretem azt látni, ha Zlatan is eredményes volt.  A találkozó után találkozott Urijah Faberrel aki egy UFC ketrecharcos, és pár szót elbeszélgettek, ugyanis Ibra a foci mellett imádja az ilyen küzdő sportokat is. Nagyon csinos volt így elegánsba. 💗💗

Felröppent egy kósza hír ( amiről még csak egy oldalról találtam információt), hogy Zlatan talán az idény végén visszatérne a Sera A-ba, mégpedig a Juventushoz. Nem is akarok belegondolni abba, hogy ennek bármilyen valóság alapja lehetne, mert akkor túlságosan beleélném magam abba, hogy esélyem lenne látni, aztán nem akarok megint úgy járni, mint tavaly mikor nagyon sok lap írt az Ac Milanos igazolásáról... amiből aztán nem lett semmi. Jó azért a szívem mélyén nagyon örülnék neki, ha igaz lenne, és megjönne a jobbik esze, és visszatérne Olaszországba. Őszintén megmondva nem is érdekel már, hogy melyik csapatba, csak ODA!

A héten készítettek vele egy fotósorozatot, de őszintén megmondva nem tudom milyen kampány keretin belül, vagy milyen apropóból, hiszen a Volvo és a Samsung is teljesen más képekkel jött ki, mint ezek, sőt a Volvo egy újabb videót is készített VELE, amit gondolom itthon biztos nem fognak reklámozni.  Szóval nem igazán tudom, de a fotók nagyon jól sikerültek, és olyan helyes az összesen, sőt a sminkes csajjal olyan jól mutatnak együtt, a bónusz pedig, hogy nincs összekötve a haja, ez pedig ritkaság.




Vasárnap újra pályára lépnek, én pedig nagyon reménykedek, hogy újra győzelemhez segíti a csapatot.


Stephanról is csak jó híreim vannak, és nála is kezdenek jó felé haladni a dolgok. Bár most, hogy egyre jobban közeledik a Seria A azért szomorú vagyok, hogy nem lesz ott, de hát ez van. A legutóbbi mérkőzésen pedig nagyon- nagyon jól játszott. Igaz, hogy a végeredmény 2-2 lett, de Stephan mindkét gólból kivette a részét. Az elsőnél ugyanis gólpasszt adott, a másodikat viszont Ő

értékesítette egy nagyon szép akcióból. Nagyon jól esett látnom a videón mennyire boldog, és milyen nagy mosollyal ünnepelt. Remélem Hétfőn már győznek, Stephan pedig újra betalál és elindul egy jó sorozata Kínába.

Köszönöm, hogy elolvastátok a híreket, nemsokára jelentkezek, addig is olvassátok el a legújabb fejezetet a Megismerni és megszeretni történetből.

Puszi Nektek: Andrea! 😄

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!

Már csak pár hét van hátra a melóig, és én minden percét igyekszem kiélvezni. Szerencsére sok időm van azzal és azokkal foglalkozni amik igazán fontosak nekem, így a blogomra is bőven jut időm.

Tudom, hogy mostanában elmaradoztam a Megismerni és megszeretni történetem részeivel, de őszintén megmondom Nektek, hogy a másik blogomnál a Szerelemből ötös-nél nagyon beindultak az események, és az én agyam is kicsit többet pörög most azokon a részeken. De megígérem, hogy ha holnap nem is, de a jövő hét elején ide is hozom a következő fejezetet.

De, most nézzük mi történt a fiúkkal, hiszen már rég hoztam egy ilyen posztot, pedig mindig történik velük említésre méltó dolog.

Zlatan csapata eléggé hullámzó teljesítményt nyúlt mostanában, és ő is. A városi rangadó előtt természetesen mentek a két csapat közötti odamondogatások, amiből nyilván Ibra nem maradhatott ki. A másik csapatban játszik Carlos Vela, aki jelenleg az MLS legjobb (nyilván nem) játékosa, és jelenleg vezeti a MLS góllövő listát. A mérkőzés előtt kérdezték Zlatant, hogy még mindig magát tartja a legjobbnak? Ő pedig azt mondta (mi mást vártunk), hogy igen. Hozzátenném, én is így gondolom, és most nem csak az elfogultság beszél belőlem, de neki akkor is igaza van. Úgy vélem ennyi idősen, mint ő már bőven sok dolgot letett az asztalra ahhoz, hogy magát tartsa az MLS legjobbjának, még ha ez a gólokon nem is látszik. Hiszen ha egy kicsit is foci szerető embertől megkérdezzük, hogy ki az a Carlos Vela lehet, nem tudja kiről van szó, de ha meghallja Zlatan Ibrahimovic nevét, akkor biztos vagyok benne, hogy ismeri. Legyen akár negatív vagy pozitív véleménnyel róla. Vela mondjuk nem ment bele nagyon a szócsatába, és csak simán rávágta ő nem tart Ibrától. Lehet kellett volna. Őszintén megmondva eléggé tartottam ettől a meccstől, mert mikor Zlatan ilyen hangzatosakat nyilatkozik, rendszerint beleszalad egy nagy verésbe, de most nagyon fantasztikusan játszott, és mesterhármast rúgott, én pedig annyira örültem, és borzasztóan sajnáltam, hogy nem láthattam a mérkőzést. De számomra újra csak bebizonyította, hogy az ilyen Vela félék a nyomába sem érhetnek. Természetesen megválasztották a meccs legjobbjának és bekerült a hét álomcsapatába is. 

Az utána következő mérkőzést a csapat Zlatan nélkül játszotta, hiszen egy kupa sorozat, amibe őt nem nevezték, bár nem tudom miért nem, és őszintén megmondva nem teljesen vagyok tisztába ezzel a sorozattal. A lényeg, hogy nagyon rezgett a léc, hiszen csak a büntető rúgásokkal sikerült továbbjutni a csapatnak. Úgy gondoltam, hogy ez a mesterhármas, majd annyi erőt, és energiát ad a csapatnak, hogy a következőt is simán behozzák majd. Persze miért is lenne így? Az eredmény 4-0 - lett, és volt két piros lap is. Szerencsére nem Ibra kapta, aminek örülök, de az, hogy egy jó mérkőzés után ennyire 0 teljesítményt nyújt, elfogadhatatlannak tartom. Előtte megint jöttek a nagy szövegek tőle, és újra összeállította az álomcsapatát ahova MINDEN posztra saját magát rakta, még edzőnek is. Nyilván vicces, és imádom meg minden és csak azért csinálja, hogy felhívja magára a figyelmet, de egy ilyen égés után mindig úgy érzem, nem ártana, ha visszafogná magát, és a munkájára koncentrálna. 

Szerda hajnalban újra megrendezték az MLS All Star mérkőzést, amelynek keretébe Zlatan is pályára lépett, az Atletico Madrid ellen. Ibra újra találkozhatott a régebbi csapattársaival, és szerintem jó mérkőzés lehetett, attól függetlenül, hogy még a félidő előtt lehozták.  Az eredmény itt igazából nem érdekelt, mert 3-0-ra kikaptak. A lényeg itt a jótékonykodás volt. Hozzátenném, hogy a kékes, lilás mez nagyon jól állt neki, és olyan sok jó kép készült róla, és annyira, de annyira jóképű volt mindegyiken. 

Holnap idegenben játszanak az Atlanta ellen, és nagyon bízom benne, hogy jól fognak játszani, Zlatan pedig újra betalál. Mondjuk, ha nem az se nagy baj, mert ha győznek nekem már az is boldogság. 

Viszont most térjünk át Stephanra, akiről nem is tudom, mit írhatnék. Még mindig borzasztóan csalódott és szomorú vagyok az átigazolása miatt, viszont úgy gondolom, sokkal jobban viselem, mint mikor Ibra igazolt Amerikába. Igazság szerint továbbra sem értem a döntését. Nem néztem utána a Kínai bajnokságnak, hiszen még annyira sem érdekel, mint az MLS. Amióta Stephan odaigazolt már lejátszottak 4-vagy 5 mérkőzést. Ezek közül Stephan eddig 1-en lépett pályára úgy (bár bocsánat, ha rosszul tudom), hogy végigfocizta a mérkőzést. A mai napon sem lépett az elejétől pályára, csak a 62. percben cserélték be. Ezért aztán baromira megérte odaigazolni, de tényleg. Tudom, hogy nem szép dolog, hogy ilyet írok, de remélem nem fog bejönni neki ez a Kínai túra és miután megszedte magát (hiszen úgyis ez volt a cél) észhez kap, és visszaigazol Európába, mert padozni bárhol tud. 

Köszönöm, hogy elolvastátok a fangörcsös agymenéseimet, és remélem továbbra is velem tartotok. Hamarosan hozom a következő fejezetet. 

⚽ Hurrá nyár, és újra blog idő!⚽

Sziasztok!!

Már jó rég írtam nektek bármit is ide,de mivel végre beköszöntött a szünet, már sokkal több időm lesz, a bloggal foglalkozni. 

Őszintén megmondva, már hiányzott is, hogy végre írjak ide, és a másik blogomhoz is. Úgy érzem pont időben jött a szünet, és pont annyi időre hagytam el az írást, hogy már tényleg legyenek ötleteim, és tudjak új részeket hozni Nektek. 

Sok minden történt velem a múlt évben, de akármi is volt, a kezdeti (őszi) megzuhanásom után felálltam, és végigvittem az évet. Pedig akkor még úgy gondoltam erre nem leszek képes, és mégis sikerült, úgy, hogy nem kerültem nagyobb összetűzésbe senkivel, szerintem továbbra sem bántottam meg fontos embereket, és talán én sem kaptam annyira megrázó dolgokat. Mondjuk minden nézőpont kérdése, de én így látom. Ezentúl is próbálok mindent úgy megoldani, hogy ne kerüljek konfliktusba senkivel, és ez a nyár tényleg feltöltődésé és a pihenésé legyen. Nem tudom mi lesz jövőre, de nem is akarok most ezzel foglalkozni. Úgyis minden kiderül amikor annak ott lesz az ideje. Persze csodákra továbbra sem várok, és inkább maradok a realitások talaján. Ez az elmúlt év sok mindenre megtanított, de főleg a türelemre, csendre, és rájöttem mennyi erő van bennem, és már talán akkor sem futok el sírva, ha nem annyira jó a helyzet. Az érzelgősség és a sírás terén tényleg sokat erősödtem, aminek örülök. 

De most foglalkozzunk a bloggal. Úgy terveztem, hogy a héten megírom ide is az új részt, és a másikba is. Majd meglátom mennyire sikerül. Remélem jól fog menni, és tetszenek majd az új részek. 

Stephan jelenleg nyaral, a szokásos társasággal a szokásos helyen Ibiza körül. Már igazán megérdemli a pihenést, és remélhetőleg a nyáron már összejön egy olyan lánnyal aki hosszútávon mellette marad. Mindig hihetetlen, hogy egy ilyen pasi egyedül van... és csak a haverokkal nyaralgat. 

Mivel az MLS-ben jelenleg is szezon van, Zlatanról csak a Galaxyban történt dolgokról tudok írni. Sajnos továbbra sem tudom élőben nézni a mérkőzéseket, de a legutóbbi eredmény alapján ez majdnem jobb is. Még mindig nem annyira értek ehhez a bajnoksághoz, viszont a vereség ellenére sokkal jobb helyen állnak, mint tavaly ilyenkor. Most a nyugati csoport második helyét birtokolják, ami azt jelenti, hogy rájátszást érő helyen. De az idény vége még messze van, és ha továbbra is kikapnak  az nem lesz jó. Nem szeretek arra kelni, hogy azt látom megint nem tudták behúzni a meccset. Főleg úgy, hogy az összefoglalóknál meg látom mennyire sok helyzetet hagyott ki. Valahol olvastam, hogy nem igazán jön ki a csapattagokkal, és ha ez igaz, akkor lehetséges, hogy az olyan nyilatkozatai miatt mint pl ez: „Nem akarok még pihenni, ezért jöttem ide. Ez vagyok én, nem a semmiért nyertem harminchárom trófeát, szerintem ez több, mint az egész MLS-nek van” – nyilatkozta Ibrahimovic. 

Bár én ezért a magabiztosságért szeretem, amit más nagyképűségnek gondol. A következő mérkőzést otthon játsszák a Toronto ellen. Bízom benne, hogy gólt rúg és eredményesek lesznek, ő pedig ad egy jókedvű interjút, mint csapatkapitány. 

Hamarosan hozom a Megismerni és megszeretni következő részét, és a Szerelemből ötös bloghoz is írom a következő fejezetet. Nézzetek majd be! 

Szépséges nyarat Nektek! Puszi Andrea. 

⚽ Év végi visszatekintés! ⚽

Sziasztok!!

Évvége lévén úgy gondoltam írok egy pár soros visszatekintést, és átveszem mi is történt a bloggal és a fiúkkal az utóbbi évben.

Múlt évben ilyenkor még nagyon reménykedtem, hogy Zlatan visszatér, és újult erővel kezdi el, amit a sérülése miatt abbahagyott. Sajnos az Unitedbe már nem találta a helyét, majd mikor a csapat kizúgott a B.L.-ből ő is tovább állt, és Amerikába tette át székhelyét. Eleinte borzalmasan nehéz volt elfogadnom, de aztán beletörődtem, és amikor csak tudtam megnéztem a mérkőzéseit. Az sem érdekelt, ha hajnali kettőkor még ébren voltam. Számomra nagyon sokat jelentett, hogy azt láttam boldog, és élvezi, hogy újra jól játszhat. De még mennyire jól….  Remélem ezt a tendenciát jövőre is követi, és ugyanolyan ügyes lesz, mint eddig.

Stephan is jól teljesít a csapatával, bár az Európa Bajnokságon nem vett részt, de a Rómában továbbra is számítanak rá. Igaz, hogy sérült, de jelenleg ő a házi gólkirálya az olasz klubnak. Nagyon szeretném, ha minél hamarabb visszatérne a pályára, és újra ontaná a gólokat.

A Resta con me történetemet ebben az évben véglegesen lezártam, hiszen úgy gondoltam négy évad bőven elég volt belőle. Nem mondom, hogy nem hiányzik, de úgy vélem pont akkor hagytam abba mikor kellett. Jelenleg rendeléseket írok, és elkezdtem egy újabb történetet, ahol már csak Stephanra koncentrálok. Őszintén megmondva azért nagyon hiányzik az, hogy Zlatanról írjak, de nem tudom volna-e rá érdeklődés. Bár már gondoltam arra is, hogy lesz egy rész, mikor valahogy belecsempészem őket az egyik Stephanos fejezetbe.

Jelenleg 26 feliratkozóm van, ami a tavalyi évhez képest növekedett, én pedig nagyon köszönöm, hogy velem vagytok. Bíztattok, és segítetek nekem abban, hogy tovább csináljam azt, amit a legjobban szeretek: írni.

Higgyétek el, még egy pár mondatos komment is rengeteget jelent számomra, és minden szóért mérhetetlenül hálás vagyok.

Remélem jövőre is ugyanígy velem lesztek, és továbbra is segítetek nekem abban, hogy a blogom még jobbá váljon, és olyan történeteket hozzak Nektek, amiket szerettek olvasni.

Boldog Új Évet Kívánok és jó bulizást Szilveszterre!! Sok puszi: Andrea.

UI: Ma kiraktam a legújabb részt és már címet is adtam neki. Gondoljátok lessétek meg: ⚽ Stephan El Shaarawy történet: 4. Megismerni és megszeretni! ⚽

⚽ Heti tervek ⚽

Sziasztok!

Egy gyors poszttal jöttem Nektek, amiben leírom a bloggal kapcsolatos terveimet.

Tudom, hogy mostanában keveset írtam, de ez azt is jelenti, hogy lelkileg kezdek egyensúlyba lenni, mert szerencsére a munkában, és a magánéletben is rendeződnek a dolgaim.

Persze örülök a szünetnek, hiszen rengeteg poszt ötletem van, amit megpróbálok besűríteni ebbe a pár napba, így az is előfordulhat, hogy a hét további részében minden nap lesznek bejegyzések.

Holnap egy munkával kapcsolatos posztot tervezek, amibe leírom hogyan alakultak a dolgaim és mi  történt velem szeptembertől- decemberig.

Szombaton a Stephan történetem legújabb részét olvashatjátok tőlem.
Ezenkívül szeretnék írni arról is, hogy mi történt a két fiúval mostanában, hiszen körülöttük sosem unalmas az élet, és szerencsére mint Stephannal, mint Zlatannal történtek események.

Ha pedig időm engedi különböző TAG-eket és Karácsonyi/ Szilveszteri posztokat írok.

Kellemes szünetet kívánok Nektek!


Sok puszi. Andrea.

⚽ Helyzetjelentés: Öröm után csalódás? ⚽

Sziasztok!

Már jó rég nem írtam Nektek a fiúkról, és most, hogy végre van időm, gyorsan megteszem.

De mielőtt belevágnánk, egy kicsit büszkélkedek nektek, egy új oldallal, ami nemrégen nyílt, és a Four Ladies Blog nevet kapta. Eszter, Nina, Amy és én vezetjük, és jobbnál jobb cikkeket olvashattok rajta. A blogot itt nézhetitek meg: Four Ladies Blog

Már én is írtam két cikket, és hamarosan jön a következő bejegyzésem is. 

Az első az El Clásicóról szólt, a második pedig a Mindenszentek/ Halottak napját mutatja be. 

Viszont most nézzük a fiúkat: 

Mindkét oldalon voltak örömök és eléggé rossz pillanatok is, és voltak olyanok is, amiket nem tudok elhinni, és a fiúk sem tehetnek róla. Legalábbis nem csak ők tehetnek róla, és nem gondolnám, hogy bántani kéne azért, mert kikaptak, vagy az utolsó pillanatokban bekaptak egy gólt.

Stephannak szombaton volt a 26.- ik szülinapja, amit a barátai körében ünnepelt. Nagyon furcsa, hogy még mindig ennyire fiatal. Bár azért látszik rajta, hogy már nem olyan kisfiús, mint pár évvel ezelőtt volt. Sőt...      

Én is írtam egy kis történetet ez alkalomból, és ha gondoljátok, nézzétek meg: Szülinapi Stephan rész

Nem tudom milyen lehetett a buli, de mivel vasárnap mérkőzésük volt gondolom nem nagyon csúszhattak meg. 😂

Vasárnap a Napoli otthonában léptek pályára és megmondom őszintén nem láttam végig, mert pont MLS volt, én pedig nagyon örültem, hogy élőben láthatom Zlatant. A másik pedig, hogy Stephan csodaszép gólja után úgy gondoltam ez már sima győzelem lesz. 

Örültem és láttam rajta, hogy ő is nagyon boldog. Jót tett neki ez a találat, amit a szülinapját követő első mérkőzésen lőtt. Egy kis szülinapi ajándék saját magának, és még mondtam is Manónak, hogy a szülinapja körül mindig fantasztikusan játszik. A csapat is ügyes volt, szóval tényleg megnyugodtam, és már nem is gondoltam arra, hogy más lehet az eredmény.  Jó nyilván azért telefonon sokszor rápillantottam, és alig hittem a szememnek mikor végig 1-0-volt, de a Napoli az utolsó percben egyenlített. 

Eléggé kiborító volt, hogy egy győztes mérkőzést elengedtek, amit Stephan nyert volna meg a fiúknak.

Sajnos ez most így jött ki, és remélem holnap A Fiorentina ellen már győzni fognak. 

Már mondtam, hogy azért nem tudtam végignézni a Roma meccsét, mert ezzel egy időben volt Zlatané is. Eléggé rezgett a léc a rájátszás miatt, de úgy gondoltam biztos megszívják magukat, és bejutnak. Nem parádét vártam, csak egy sima győzelmet, amivel ez sikerülhetett volna. Sőt mindenki odavárta a csapatot, és sok helyen olvastam, hogy nem is lehet másképp, és  csak a győzelem elfogadható. A Galaxy otthon játszott, ami akár még plusz motivációt is adhatott a csapatnak. Az első félidő nagyon jó volt, bár őszintén megmondom Zlatan nem sokat tett ezért. Úgy láttam mintha igyekezett volna másra hárítani a gól szállítást, de nem volt vele gond, mert Ola Kamara két szép lövéssel, 2-0-ás eredménnyel küldte szünetre a csapatot. Akárcsak a Románál itt is túl korán nyugodtam meg, és ami az első félidőben még álomszerű győzelemnek tűnt a másodikra már egy hatalmas rémálommá változott. Egyszerűen nem is értem mi történhetett a srácokkal, és legfőképpen Romain Alessandrinivel aki egy buta helyzetet csinált, amiből 11-est fújt a bíró, amit az ellenfél természetesen berúgott, a Galaxy pedig megrendült, és gyorsan bekapott még 2 gólt. Így eldőlt, hogy a Los Angeles Galaxy nem lesz ott a rájátszásba, és számukra véget ért az idény. Megmondom őszintén annyira csalódott voltam, hogy egy győztes mérkőzésből ilyen csúnya vereség lett. Nem hittem el, és még most is nagyon rosszul esik, hogy Zlatan a végén szomorú volt. Mikor megláttam, hogy csak ül magába roskadva azért egy kicsit én is elsírtam magam.

Újra szerepelt James Corden showjába, ahol megint sok hülyeséget csináltak, és megmutatta a Fornite táncot. Nagyon aranyos és jóképű volt, de úgy vélem a majomkodás helyett inkább a játékra kellett volna koncentrálnia, hiszen a pályán tényleg nem csinált semmit. 

Jövő héten jön ki az új könyve, aminek örülök, és már nagyon várom, mert mégiscsak megjelenik angolul. Magyarul azonban még mindig nem tudom, mikor adják ki, de lehet, megrendelem majd és elolvasom angol nyelven. 

Újra felröppentek a pletykák és újra előkerült az Ac Milan, és én annyira bízom abban, hogy legalább fél évre visszatér Milánóba. 

Mivel Februárban lesz a 30.-szülinapom ez pont beleesne abba az időszakba, mikor ott játszhatna, én pedig már előre kinéztem egy Roma- Milan mérkőzést, ami pont Február. 3. ára esik. Ha ez sikerülne, akkor ez olyan 3/1 ajándék lenne, hiszen nem csak a kedvenc csapatomat láthatnám, hanem a két kedvenc játékosomat. Stephant a Rómába Zlatant pedig az Ac Milanba. Szóval most azon drukkolok, hogy sikerüljön és jöjjön vissza Olaszországba, és ha az Angyalkám is úgy akarja sikerülni fog. 

Remélem örömmel olvastátok a híreket, hamarosan újra jelentkezek! 

Sok puszi Nektek. Andrea. 

⚽ Szülinapi különkiadás! Egy különleges fantázia ⚽

Sziasztok!

Biztos tudjátok, hogy minden évben igyekszem "megünnepelni" Zlatan szülinapját. Akár egy külön bejegyzéssel, videókkal, vagy képek formájában. A lényeg, hogy mindig megemlékezek rá.

Ebbe az évben pedig arra gondoltam, hogy megosztok veletek egy olyan történetet, ami már nagyon-nagyon rég a fejembe van. Úgy is mondhatnám erről a történetről, hogy az egyik legbelsőbb fantáziámat hozom el Nektek!

A történetben előfordulnak szexuális részek, és egyéb káromkodások.

Lia: Sietve ültem be a taxiba, ami azonnal az Aon traning komplexum felé vette az irányt. Apámhoz utaztam pár napra és reméltem a legutóbbi találkozásunk óta kicsit megenyhült felém. Sajnos nem érti meg, hogy szeretem élvezni az életet. Imádok bulizni, és szeretem a megnyerő férfiakat. Ezek talán az ismertségi köreimből adódóan híres focisták, és más sportolók közül kerülnek ki. Azonban utálom a kötöttségeket, így a legutolsó kapcsolatom sem tartott egy hónapnál tovább. A csábítás a véremben van, és számomra semmihez sem fogható az az érzés, mikor akcióm sikeres, jutalmam pedig egy forró éjszaka. A férfiak mind egyformák és hiába rendelkeznek feleséggel, gyerekekkel, ha meglátnak egy feszes feneket, vagy egy mély dekoltázst nyál csorgatva nézik minden óhajom. Ugyanúgy vannak bekötve, és ugyanarra vágynak. Egy nőre, aki legyezgeti az egójukat és csodája őket. Néha ellehet játszani az ártatlan kislányt is, mert akkor kijön belőlük a megértő, mindentől óvni akaró, hős szerelmes. Sajnos a sajtó előtt még én sem bírok elbújni, és volt pár kalandom, ami a pletykalapok és felkapottabb magazinok legelején landolt, és óriási botrány kísérte. De válás egyik helyen sem történt, és hiába érezték a feleségek átverve magukat, a gyerekek és persze a hatalmas vagyon miatt szemet hunytak a történtek előtt, és megbocsájtottak partnereiknek. Engem sosem érdekelt kinek okozok fájdalmat, és kinek borítom fel a családi életét, csak az élvezetet kerestem és mindig vigyáztam arra, hogy sosem mondjam senkinek: szeretlek. Az autó megállt, és miután leellenőrizték az igazolványaimat, sietve indultam be az üvegezett épületkolosszusba. Apám legújabb csapata a Manchester United, így már egy ideje itt él a városban, egyelőre anya nélkül, de amint sikerül eladni a régebbi házunkat újra együtt lesz az egész család. Halkan lépdeltem a  folyosókon miközben a falakon lévő képeket nézegettem. Sok mostani és régebbi focista arca nézett vissza rám, a távolból pedig hangfoszlányokat hallottam, és egy éles sípszó hasított bele a csendbe. Megigazítottam mélyen dekoltált kék ruhámat és a hang irányába siettem. A hangok egyre erősödtek, míg a nyitott üvegajtón át, egy csodálatos zöld focipályát pillantottam meg. A szélén apám állt és hangosan utasítgatta a fiúkat. Angolul beszélt, amit mindenki egyformán megértett. Ősz haja csillogott a napfényben, szürke melegítőt viselt, kezében füzettel, nyakában síppal tipikus edző kinézete volt. Arca széles mosolyba húzódott mikor meglátott, majd miután szorosan átölelt és adott két puszit így szólt. - Lia, te meg hogy kerülsz ide?

- Szia, apa! Úgy gondoltam megleplek. Egész nyáron alig találkoztunk, és kíváncsi voltam a csapatodra és természetesen rád is.

- Ők az új munkám - mutatott a srácokra, akik még mindig az akadálypályák között futkostak. - Remélem sikerül az, amit elterveztem velük.

- A fényes B.L. Győzelem! - nevettem fel, ő pedig helyeslően bólogatott, és mikor végigmérte alakomat lágy hangon így szólt.

- Nagyon szép vagy!

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, és örültem, hogy elégedett velem.

- Hogy van a legújabb barátod? Nem lesz még esküvő?

- Apa kérlek - forgattam meg szemem. - már nem vagyunk együtt, de ha így is lenne, akkor sem mennék hozzá senkihez.

- De miért nem?

- Mert nekem fontos a függetlenségem és ezt egy férfiért sem adom fel.

- Már nem vagy kislány! Ideje megkomolyodnod.

- Azért, hogy utána unalmas életem legyen, visítozó gyerekekkel? Köszi, ebből nem kérek. Én így vagyok boldog.

- Jaj, Lia! - sóhajtott fel és inkább a fiúk felé vette az irányt, de még a válla felett hátra szólt nekem. - Nem jössz oda? Bemutatnálak a srácoknak.

- Dehogy nem! - csillant fel szemem és már magamban kezdtem megtervezni legújabb hódításomat. A ma estére még úgysem volt partnerem és szívesen benne lettem volna egy városnézésbe valamelyik cuki játékossal. A csapatról semmit nem tudtam, és nem is akartam utána nézni a játékosoknak, mert úgy voltam vele a meglepetés erejére hagyatkozom. Apám belefújt a sípjába mire a focisták azonnal körbe álltak nekem pedig volt időm felmérni a felhozatalt. Tekintetem egy fekete fiún állt meg, aki elég fiatalnak tűnt, de reméltem elmúlt már tizennyolc. Igyekeztem szuggerálni, és azonnal láttam neki is tetszik látványom, de apám közel húzott magához és a fülembe súgott.

- Meg ne próbált! Még túl fiatal! - Ezután újra arrébb lépett és a csapathoz intézte a következő kérdést. - Hol van Zlatan?

- Hogy ki? - Kaptam a néven és szívem azonnal hevesen kezdett verni. Lehet, hogy ő az? Az nem lehet... biztos másnak is van még ilyen keresztneve, és...

- Jövök már! - Hallottam a túl ismerős hangot a hátam mögül én pedig féltem arra nézni, de mégis kénytelen voltam. Mellkasomba beszorult a levegő, és úgy éreztem szédülök. Még mindig olyan vonzó volt, mint akkor, nekem pedig eszembe jutott 2009, és az az este, ami egy életre megváltoztatott bennem mindent.

2009: A tükör előtt álltam és szőke hajam igazgattam. Egy különleges csillogó csatot raktam bele, amit nemrég kaptam a legjobb barátnőmtől. A klubban hangos zene szólt, ami beszűrődött a w.c-be is. Szájfényt vettem elő, és rákentem ajkaimra, amik cseppet sem voltak teltek. Sajnos ez a melleimre is igaz volt, és biztos voltam benne, hogy egyszer mindkettőt megcsináltatom. Rövid, csavart pántos, zöld ruhám jól simult alakomra. Talán a lábaimat szerettem magamon a legjobban, és azt, hogy nem voltam hízékony. Persze magasságomból adódóan nem lehettem volna modell, hiszen csak 156 cm-rel rendelkezek. Egy fiatal, vidám lány voltam, aki szeretne már független, és önálló lenni. Kirepülni a szülei árnyékából, és végre a saját lábára állni. Olyan lány, aki nem akar mindig az édesapjára várni, míg ő az aktuális csapatértekezletekkel végez, és nem akar az anyjával újabb üzleti vacsorákon bájologni.

- Gyere már! Megjött apád kedvence, és mit ne mondja nagyon helyes! - siettetett Stella. - Bár fura, mert azt hittem szőke kék szemű. Már ha a Svéd vonalból indulok ki. De gyere már!!!

- Mindjárt csak még megigazítom a szemem. - néztem rá.

- Az edző lánya még egy zsákban is vonzza a pasikat.

- Mondja ezt az elnök lánya. - nevettem fel, és újra a tükör felé fordultam. - Tudod, hogy nem érdekelnek a férfiak. Első a tanulás, hiszen az iskola sokkal fontosabb. Kész vagyok, mehetünk!

- Éljen! - kiáltott Stella, akivel egyre jobban összebarátkoztam, hiszen szinte mindenben hasonlítunk egymásra. Az ő édesapja Massimo Moratti, aki az Internazionale elnöke. De persze egyikünket sem érdekelt a foci, és a mérkőzésre járás helyett is inkább vásárolgatni, kávézni, vagy bulizni jártunk. Kiléptünk a teremből és azonnal elvesztem.

- Ő az! Ő Zlatan! - mutatott barátnőm az általam kinézett pasira. Magas volt, és örülten jóképű. Vállig érő haját, egy vékony, fekete pánttal fogta hátra. Barna szemei csillogva pásztázták a termet. Izmos mellkasa kilátszott hanyagul gombolt ingéből, fekete nadrágja tökéletesen állt rajta.

- Lia itt vagy? - rángatott vissza Stella a fellegekből.

- Igen, de... tényleg Ő lenne Zlatan? - hitetlenkedtem, mert nem gondoltam volna, hogy apám kis kedvence ennyire vonzó. - Basszus ez a pasi...

- Igen, nagyon jóképű, és még tehetséges is. Csak kár, hogy...

- Innom kell valamit! - vágtam a lány szavába és a pulthoz rángattam. Két koktélt rendeltünk, és mialatt az italunkra vártunk egy magas fiú lépett oda hozzánk, és a szavam is elállt, ahogy ráeszméltem, hogy Ibra áll mellettem. Közelebbről sokkal helyesebb volt, férfias illata pedig azonnal bekúszott orromba.

- Sziasztok, lányok! Meghívhatlak titeket egy italra? - villantotta ránk hatalmas mosolyát, amitől a hasamban apró rezdüléseket érzékeltem. Természetesen elfogadtuk a meghívást. Az elsőt egyre több és több követte aztán már csak azon kaptam magam, hogy a bár egyik eldugott zugába hevesen csókolózunk és tépjük egymásról a ruhát. Nem igazán voltam biztos benne, hogy jutottunk ide, de nem is érdekelt. Kisugárzása mágnes ként hatott rám, heves csókja és követelőző mozdulatai pár perc alatt szinte meztelenre vetkőztettek. Bőre forró volt, én pedig élveztem, hogy végigsimíthatok kockáin. Szinte hullámoztam mozdulataitól és nagyon akartam, hogy erős férfiassága utat törjön belsőmbe. Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem, csak sóhajaink törték meg a kis zug csendjét. Zlatan lerángatta magáról a nadrágot és felültetett egy pultra. Éreztem, hogy mindjárt szétfolyok, és már csak a gondolattól is, hogy mindjárt bennem lesz orgazmus közeli állapotba kerültem. Végigszántotta nyelvével melleimet, amik ágaskodva jelezték izgalmukat. Mikor csak pár perc választott volna el az egyesüléstől halk kopogást hallottunk, amit egy erősebb férfihang követett.

- Zlatan itt van Heléna! Mit csinálsz odabent? - tudakolta, és ekkor, mint valami varázsütésre focistám eltolt magától és gyorsan felrángatta ruháit. A vágytól még mindig forró testtel ültem és kérdőn néztem rá.

- Hova mész? Még nem végeztünk, és...

- Sajnálom, de mennem kell! - szólt komoran.

- Akkor ezt mikor fejezzük be?

- Soha! Elkezdeni is hiba volt. Viszlát! - vetette oda és kiviharzott. Csalódottan és kielégületlenül botorkáltam ki a szobából.

- Hol voltál? - lépett elém Stella.

- Dolgom volt. - válaszoltam, és ekkor megláttam csatáromat, amint hevesen csókolózik egy szőke nővel.

- Hiába nézel rá ilyen vágyakozva, már foglalt. Az a nő a felesége, és van két kisfia is.

-  Jó ég, és én majdnem szeretkeztem vele. - suttogtam, és egy másodpercet sem bírtam egy légtérben lenni vele. Elnézést kértem barátnőmtől, és kifutottam a levegőre. Szemeimet ellepték a sós könnyek, de engem nem érdekelt semmi, csak futottam és...

- Lia itt vagy! - rángatott vissza apám a jelenbe, és ekkor Zlatan lépett ki a sorból, széles mosollyal az arcán.

- Mennyit változtál. - hallottam csodálkozó hangját, amiben elismerés vegyült.  Francba, hogy elpirulok. Korholtam magam. Bezzeg ő semmit sem változott. Most is olyan piszkosul jóképű, mint akkor. Igaz haja hosszabb lett, teste pedig erősebb izomzatú. Melegítő felsője csak úgy feszült rajta.

- Már rég találkoztunk. - néztem fel rá és szinte kényszerítenem kellett magam, hogy ne nézzek barna szemeibe.  Apám sorra bemutatta a többieket, és míg az utolsó részleteket magyarázta Zlatant figyeltem messzebbről. Alig tudtam betelni látványával, és büszke voltam, hogy szerinte is változtam. Ő változtatott meg. Miatta lettem az a Lia, aki most vagyok. Ez a sajtó által férfifalónak, néha kurvának kikiáltott harmincas éveiben járó nő, aki már több mellműtéten, és ajakfeltöltésen van túl. A férfiak elcsábítása és ágyba húzása lett a hobbim.  Egyszerűen imádtam hódítani, és jól is csináltam. Ez a férfi tett engem ribanccá és ő volt az, akit még nem sikerült megkapnom.... eddig. Pedig az ő neve aranybetűkkel van írva a képzeletbeli listámon, ami mindig bővül, majd egy idő elteltével szerencsére csökken. A megbeszélés után bár szerettem volna Zlatan közelében lenni, nem tehettem. Apám meghívott ebédelni ahol sajnálatát fejezte ki, hogy  holnap Londonba utazik, hiszen meccs van.

- Mi lenne, ha én is veletek mennék? - kérdeztem.

- Te nem is szereted a focit. - csodálkozott.

- Viszont az én drága apukámat mindennél jobban. - hízelegtem, de ő azonnal gyanút fogott.

- Mondd, miért érzem azt, hogy hátsó szándékaid vannak és inkább az egyik játékosomra fáj a fogad?

- Jaj, apa, olyan előítéletes vagy. - háborodtam fel.

- Azért én is tudom, mik mennek a világba, és még mindig nem tetszik ez a fenenagy pasizás.

- Anyának semmi baja nincs vele. - védekeztem.

- Nem is értem miért.

- Talán, mert ő megért engem. Ma este repültök? - Próbáltam másra terelni a szót.

- Nem, majd holnap. Ma még csapatösszevonás lesz a Lowry hotelba, és holnap korán reggel együtt indulunk.

- Te is ott alszol a hotelba?

- Igen, természetesen. Este vacsora után még lesz egy megbeszélés, utána pedig mindenki készül a holnapra.

- Nem szokott buli lenni? - tudakoltam, és megjelent szemem előtt hogy talán ott lehetne esélyem arra, hogy becserkésszem Zlatant.

- Nem, mert ilyenkor mindenki próbál relaxálni. Mindenki korán megy aludni. Nincs semmi ivászat vagy tivornya. - nézett bele mélyen a szemembe, és éreztette velem, nem is akarja, hogy ez változzon.

- Jó, csak egy kérdés volt. De attól én még iszogathatok nem? Nekem nem kell holnap teljesítenem a pályán.

- Rendben. - sóhajtott fel. - Úgyse tudlak lebeszélni, de Rasfordot hagyd békén!

- Nem is tudom ki ő.

- Akit úgy bámultál.... a sötétbőrű fiatal fiú.

- Jaaa a kis cuki! - mosolyogtam mikor eszembe jutott, de apám mérges arcát látván azonnal korrigáltam. - Megígérem, hogy nem csinálok semmit.

- Kicsim, örülök, hogy itt vagy. Jó látni már téged, és tudod, mennyire szeretlek, de őszintén mondom, hogy vegyél vissza, és komolyodj meg. Nem akarom, hogy viszonyod legyen Marcussal, sőt egyik fiamat sem akarom, hogy az ágyadba húzd! Nem kéne máris egy balhéval kezdenem az idényt.

- Nem ígérek semmit, de most ezt felkell vennem. - válaszoltam gyorsan, és felvettem csörgő telefonom, amin anyukám hívott. Kicsit mérges volt, amiért elfelejtettem felhívni, és nem értesítettem arról, hogy leszálltam, de mikor elmeséltem neki, hogy éppen apával ebédelek megenyhült, és ez szerencsére rá is vonatkozott miután leraktam a telefont. Istenem, ha tudná, hogy sokkal nagyobb prédára vadászok, mint az a kisgyerek. Délután beújítottam pár szexi és kihívó ruhára, hiszen én is részt vettem az esti megbeszélésen. A szobám egy szinten volt a játékosokkal, és néhány a csapathoz tartozó dolgozóéval, aminek örültem. Az értekezletre este hét körül került sor, amit egy könnyebb vacsorával kombináltak. Mivel az idő továbbra is jó volt, egy pántos, oldalt combközépig felsliccelt fekete ruhát vettem fel. Szőke hajam laza hullámokba rendeztem, sminkemet pedig füstös szemekkel, és tűzpiros vörös rúzzsal tettem különlegessé. Egy keveset fújtam kedvenc parfümömből, és feltettem kedvenc nyakláncom, aminek medálja enyhén bekúszik melleim közé. Éppen megpördültem a tükör előtt mikor apám kopogtatott az ajtón, ugyanis ragaszkodott, hogy vele menjek le az étteremrészlegbe. Magamhoz kaptam az ezüst cipőmmel harmonizáló kis táskám és széles mosollyal ajtót nyitottam.

- Nem bálba megyünk. - Jegyezte meg azonnal, ahogy végigmért, de én megmagyaráztam azzal, hogy még hosszú az éjszaka és lehet, kiugrom még valamerre. Persze semmi kedvem nem volt ehhez, de mégsem mondhatom neki, hogy csak így érhetem el Zlatan figyelmét. A lift gyorsan leért mi pedig a játékosokkal és a csapat munkatársakkal megtelt helyiség felé vettük az irányt. Egy büszke mosoly hagyta el ajkam mikor észrevettem milyen hatást váltok ki a többiekből. Magabiztosan lépdeltem végig a termen, és egy koktélt kértem a pultnál, ezután helyet foglaltam az egyik asztalnál. Míg apám beszélt, én végig a termet pásztáztam. Őszintén még egy kicsit sem érdekelt a holnapi mérkőzés, a taktika, vagy az egyéb dolgok, hiszen csak Zlatanra koncentráltam. Sajnos azonban ő cseppet sem nézett felém, ami rosszul esett, és még az sem nyugtatott meg, hogy pár játékos sűrűn pillantott rám. Csodaszép barna szemei érdeklődve figyelték az utasításokat, miközben a mobilját nyomkodta. Vajon kivel beszélgethet ennyire? Talán a feleségével? Egyszerűen nem hittem el, hogy egy ilyen pasi egy ilyen öreg nővel van még mindig együtt, mint Heléna. Mégis mit eszik még annak a nőnek az aszott bőrén? Az én bőröm sokkal jobban néz ki, ez pedig nem csak a plasztikának köszönhetem, hanem a sok sportnak, és a helyes táplálkozásnak. Most is inkább halat rendeltem, némi salátával, mint azokat, amiket a fiúk fogyasztottak. A megbeszélés után mindenki a szobájába vonult, de én cseppet sem voltam fáradt, ám semmi ötletem nem volt, hogy kerüljek Ibra közelébe. Megakartam kapni, vagy ha nem is, akkor legalább beszélni vele. Szerencsémre néhányan még a pult felé indultak, és ő is így tett, én pedig helyet foglaltam a mellette lévő bár széken.

- Szia. - köszöntem rá, míg az italomra vártam. - Hogy vagy?

- Jól, köszi. - nézett végre rám, és tekintete azonnal a melleimre vetődtek.

- Nem is tudtam, hogy újra az apámmal dolgozol.

- Igen, ettől az évtől. - szólt és lezártnak tekintette a beszélgetést, miközben az én fejembe millió dolog kattogott.

- Mit iszol? - érdeklődtem egy szánalmas próbálkozással, és mikor felém mutatta a narancslevét, felnevettem. - Miért nem valami keményebbet?

- Mert holnap mérkőzésem van. Vagy talán nem figyeltél oda az apádra?

- Sokkal jobb dolgok kötötték le a figyelmemet. - kezdtem a flörtölést, és megsimogattam a pulton pihentetett kezét. Ám mintha parázs lett volna, azonnal elkapta, felhajtotta az italt, és odébb állt. Basszus ezt elszúrtam! Mérgelődtem. Ez sehogy sem fog összejönni. Mérgesen a szobámba ballagtam, és tudtam kell egy buli, hogy lenyugodjak, és kitaláljam a holnapi taktikát. Egy sokkal dögösebb, fekete miniszoknyát, és egy tűzpiros felsőt vettem fel a buliba. Mérgemben úgy éreztem kell valaki, akivel eltölthetem ezt az éjszakát. Az elutasítást egyszerűen nem ismertem, de úgy gondoltam előbb visszamegyek az étterem bár részlegébe, és ott egy koktél mellett kitalálom, mi legyen. A szinten nagy volt a csend, és biztos voltam benne, már minden játékos alszik. Hála az apám idióta szabályának. Agyamba rengeteg lehetőség villant be, Zlatannal kapcsolatban, de sajnos egyik sem volt kivitelezhető. Persze szívem szerint bekopogtam volna a szobájába, és csak úgy letepertem volna, de biztos voltam benne, hogy abból nagy balhé lenne. A szívem azonban hatalmasat dobbant mikor a pultnál csatárom ült, és mérges, vagy talán szomorú szemekkel markolászta sörös poharát. Megigazítottam hajam, és remegő lábakkal felé indultam. Újra felültem mellé, és kikértem egy Margaritát.

- Te nem alszol még? - fordultam felé, beszélgetést kezdeményezve.

- Nem, nem bírok.

- Miért? A holnapi meccs miatt?

- Nem hinném, hogy sok közöd van hozzá.

- Istenem miért vagy ilyen bunkó, mikor én csak beszélgetni szeretnék valakivel? Bár igazából bulizni indultam. Nem volna kedved velem tartani?

- Nem lehet.

- Azt hittem innod sem lehet, és te mégis azt teszed. - mutattam a sörre. - Szóval úgy látom, nem annyira érdekelnek a szabályok. Te is olyan vagy, mint én.

- Cseppet sem vagyok olyan, mint te. - nézett rám és újra végigmérte öltözetemet. - Én semmit nem változtam az évek alatt, ellenben te elég sokat.

- De úgy vélem csak jó irányba, és....

- Hallottam rólad egyet, s mást, és talán nem jó az irány, amit követsz.

- Nekem bejön, és másnak is tetszik, amit csinálok, és amiket művelek. Főleg a kezemmel, és a számmal. - haraptam bele ajkamba, és láttam, hogy kezd megtörni a jég, ugyanis Zlatan egy nagyot nyelt a mondat hallatán. - Talán te is kaphatnál belőle egy kis ízelítőt.

- Ne is álmodj róla.

- Ugyan már Zlatan. Mitől félsz? Itt senki nem láthat meg, és.... - de nem folytattam, mert Ibra telefonja csörögni kezdett a kijelzőn pedig Heléna neve volt leolvasható. Ám meglepetésemre nem vette fel, hanem miután kinyomta, ki is kapcsolta azt. - Csak nem fáraszt az asszony?

- Nem mintha rád tartozna, de kicsit összekaptunk, én pedig inkább lejöttem ide és úgy gondoltam iszok egy sört, hogy lenyugodjak.

- Ha szeretnéd, én szívesen lenyugtatlak. - Búgtam, és kezemmel végigsimítottam combján, majd haladtam egyre fentebb, legérzékenyebb pontja felé. - Egészen remek módszereim vannak erre.

- Lia hagyd abba! - tolta el kezem, és inkább még egy kört kért nekem és magának is. - Nem tudom, mit akarsz, de kérlek, fejezd be!

- Nem tudod? Akkor elég nagy bajok vannak veled.  - álltam fel, és mögé léptem, hogy masszírozni kezdjem vállát. - Eléggé feszültnek tűnsz. Mi lenne, ha komolyabban kezelésbe vennélek. - suttogtam egyre forróbb hangon. -   Csak jobban fogod érezni magad.

- Lia nézd, én nem akarom ezt. - rázta le kezem, és a székkel együtt megfordult. Magasságom miatt pont így kerültünk egy szintbe. - Talán, most nem valami rózsás a házasságom, de nem fogok olyat tenni, ami nem helyes. Főleg nem veled.

- Mert én milyen vagyok? - léptem közelebb, és ajkunk csak pár centire volt egymástól, ám ő megint hátrált.

- Mondtam, hogy olvasok újságot, és látom, milyen botrányokat keversz. Nálam pedig ez nem jön be.

- Hazudsz, ugyanis pont ellenkezője, amit érzel. Látom a szemedből, hogy legszívesebben letépnéd rólam a ruhám. Tudod, eléggé sokkal tartozol nekem. - Ültem vissza.

- Mire célzol? - Kérdezte, és nagyon tetszett, hogy végigmérte combjaim, ahogy a két lába közé raktam a szék lábtartóba.

- Arra az estére, amikor majdnem megdugtál. De sajnos, csak majdnem. Szóval tartozol nekem egy dugással.

- Álmodba. - Nevetett fel, és a kicsit arrébb lévő biliárdasztalhoz ment. Kaptam az alkalmon, és azonnal dákót ragadtam.

- Tudsz játszani? - érdeklődtem, bár az sem érdekelt volna, ha nemmel felel. Főleg, hogy én sem értek hozzá.

- Igen, mint mindenben ebben is profi vagyok.

- Mint mindenben? Mégis mikben?

- A fociban, az üzletben, és úgy általában mindenben.

- Az ágyban is? - kérdeztem és mellé lépve kitoltam tomporom, hogy gurítani tudjak. Szinte éreztem, hogy fenekemet nézi, ami – hála szoknyám hosszának- majdnem teljesen látszódott.

- Ezt inkább nem válaszolom meg.

- Én nagyon jó vagyok az ágyban. Ezért akar velem lenni minden pasi.

- Tévedsz drágám. A férfiak nem azért akarnak veled lenni, mert jó vagy, hanem mert te vagy Mourinho lánya. Vagy, mert könnyen kapható vagy.

- Lehet ez is benne van, de nem minden férfi kaphat meg. Sőt, eléggé komolyak az elvárások. Csak olyan férfival fekszek le, aki megüti a mércét. Jó azért voltak mellé lövések, de a legtöbbjük nagyon jóképű, és tehetséges volt.

- Meg persze mindegyik idióta. - vágta rá, ami cseppet sem tetszett.

- Mégis miért mondod ezt?

- Mert mindegyiknek családja van, és...

- és talán az a nő nem tudta megadni neki, amit akart. Esetleg nálatok is szexuális problémák vannak??

- Semmi közöd a problémáimhoz.

- Mióta is vagytok együtt? Több mint tíz éve. Hihetetlen, hogy még nem léptél félre, és nem kóstoltál bele az igazán jó szexbe.

- Honnan tudod, hogy Helénával nem jó a szex?- kérdezte egy gurítás után.

- Mert akkor nem bámulnál ennyire, és nem vetkőztetnél le a szemeiddel.

- Képzelődsz drágám.

- Igazán. - léptem felé, majd kivettem a dákót a kezéből, és felültem az asztalra, ahol keresztbe raktam lábam.

- Nem gurítasz?

- Nem annyira értek hozzá, szóval megtanítanál? – néztem fel rá ártatlanul és mérges voltam, hogy megint tereli a szót. - Segítenél nekem? – ugrottam le az asztalról.

- Legyen. - vette ki kezemből újra, és mögém lépett. Fenekemet kicsit kitoltam, így alsó felünk közelebb ért egymáshoz, testem pedig átjárta a forróság mikor férfiasságát éreztem nadrágja alatt. Legszívesebben megfordultam volna, hogy felültessen az asztalra, vagy elé térdelek, hogy olyan hangokat csaljak belőle ki, amiket imádok, egy férfinél. De várnom kellett, és figyelnem kellett rá. Zlatan csak magyarázta a hülye szabályokat, kezei pedig akaratlanul is a csípőmre tévedtek. Érintése alatt bőröm szinte felforrt. Fenekem egyre jobban hátra döntöttem, és ekkor újra hátrált.

- Mi a baj? Nem mondod tovább? - fordultam meg, ő pedig nemlegesen megrázta a fejét.

- Így nem. - Hangja kemény volt, és határozott, és újra bekapcsolta telefonját. Ekkor olyan mérhetetlen belső düh kapott el, mint még soha. Nem tűrhettem el, hogy ne akarjon engem, így kitéptem kezéből a készüléket.

- Add ide, mit csinálsz? - Kapott felé, de én azonnal ráültem.

- Ha megadod, magad nekem odaadom.

- NEM!

- Akkor enyém a mobil, és... talán készíthetek egy- két szelfit magamról a feleségednek. Talán rájönne, milyen nő való hozzád.

- Heléna hozzám való!

- Oké, te akartad. - vettem elő, és bekapcsoltam a kamerát, de túl figyelmetlen voltam, így focistám visszaszerezte, és azonnal a zsebére vágta.

- Most pedig jobb lesz, ha megyek! Jó éjt. - viharzott ki, de én követtem és sikerült elérnem azt a liftet, amivel ő ment. Szorosan elé léptem, és pólója alá csúsztattam kezem. Éreztem, hogy izmai megfeszülnek érintésemtől, és akárhogy is tiltakozik, tetszik neki, amit csinálok.

- Lia hagyd abba!

- Tessék? Folytassam lentebb? - Incselkedtem, és ágyéka körül kezdtem simogatni, ahol már eléggé kivehető volt merevedése szabadidő nadrágja alatt. Istenem, de imádnám, már ha bennem lenne. Zlatan egyre mélyebben vette a levegőt, de a lift túlságosan hamar nyílt ki, így esélyem sem volt többet kapni belőle, ugyanis azonnal eltolt.

- Most pedig jobb lesz, ha mindketten alszunk. - vetette rám tekintetét, ami tüzesen nézett rám. - Jó éjt Lia. - sietett ki a liftből, én pedig megint ott maradtam a vágyaimmal egyedül, dühösen és elutasítva. Kisírt szemekkel bújtam ágyba, és semmi kedvem nem volt az idióta meccsre menni holnap, ám mégis muszáj volt, így mikor a repülő elindult én is csatlakoztam a csapathoz, és inkább megbújtam a hátsó ülések egyikében. Még nem adtam fel teljesen a reményt, hogy Zlatan az enyém legyen, de sajnos erre egyre kevesebb esélyt láttam. Londonban aztán felültem a lelátóra és próbáltam élvezni a mérkőzést. De mivel ez sehogy sem ment, jobbnak láttam, ha az öltözők felé veszem az irányt. Az eső szakadt, ami még jobban rátett egy lapáttal kedvemre. A meccsből még volt fél óra, Zlatan találatával pedig a csapat megszerezte a vezetést az Arsenal ellen. Szerencsére senki nem tartózkodott ott, így leültem oda ahol Zlatan helye volt, és bár tudtam nem szép dolog mások dolgaiba turkálni, én kiemeltem pólóját utazó táskájából és magamhoz szorítottam. Az illata magával ragadó volt, nekem pedig csak peregtek könnyeim, és fájt, hogy megint megbántott. Pedig ez mindig fordítva szokott lenni, hiszen én használom ki a férfiakat, és én dobom őket, mikor már nincs rájuk szükségem. Én vagyok az a Lia, aki egy csábító dög, és...

- BASSZA MEG! - Csapódott ki az öltöző ajtaja, és Zlatan lépett be, feldúltan, káromkodva. Haja vizesen tapadt fejére, a cseppek pedig végigszántották mérges arcát. Meze félig szakadt állapotban lógott rajta, így jól láthatóvá vált izmos mellkasa, engem pedig azonnal elöntött a tűz, hiszen még sosem láttam ennyire vonzónak.

- Zlatan mi történt? - Pattantam fel azonnal, és igyekeztem betömködni a ruhadarabot táskájába.

- Ez a rohadt köcsög, paraszt kiállított! Pedig nem is én voltam a hibás, és nem adott meg egy büntetőt, és lekiabáltam ennek a nagy szemű Német idiótának a fejét, ő meg elszakította a mezem. Erre én is kiakadtam, de akkor már kiállítottak. Rohadjon meg! - rúgott bele mérgesen a szemetes kosárba, aminek tartalma szanaszét gurult a kövön. - Amúgy te mi a jó francot keresel itt?

- Csak nem érdekelt a meccs, és úgy gondoltam inkább itt várok addig.

- Remek, én elhúzok tusolni. - szólt, és becsapta a tusoló ajtót. Egyszerűen éreztem, hogy itt az idő, és ha most nem használom ki a lehetőséget, akkor soha. Egy kicsit tétováztam, mikor a kezem a kilincsre helyeztem, majd nagy levegőt vettem és benyitottam a párás fürdőbe. Zlatan már a tus alatt állt, háttal nekem. Haja kiengedve, testéről folyt a víz. Szinte ámulatba ejtett a sok tetoválás, amik a hátát  fedték. Lerúgtam cipőmet, de mikor ruhámtól kezdtem megszabadulni megfordult, és amint észrevett azonnal rám mordult.

- Mit keresel itt bent? Nem látod, hogy fürdök?

- De igen, és... nagyon szexi vagy. Annyira, hogy nem tudok betelni a látvánnyal, és úgy gondoltam csatlakozok.

- Biztos nem Lia! Menj ki! - Parancsolt rám mérgesen, de én csak álltam ott, míg ő újra rám mordult, én pedig megadtam magam.

- Jól van, na! - Egyeztem bele, és inkább felültem a pultra, hogy kint megvárjam. Zlatan pár percen belül vizesen lépett ki a fürdőből. Nyirkos testét, csak ez törölköző takarta el, bennem pedig még az ütő is megállt.

- Még mindig itt vagy? - nézett rám.

- Igen, és itt is leszek, ameddig csak lehet. - ütem fentebb, és szoknyám alól kilátszódott combfixem. Zlatan végignézett rajtam, és szemei vágyakozva néztek rám.

- Mit akarsz tőlem Lia?

- Téged! Semmi mást, csak  téged, és hogy fejezzük be, amit anno elkezdtünk. - néztem fel rá, és megnyaltam újra vörös ajkaimat. Zlatan légzése felgyorsult és óvatosan felém indult, én pedig, hogy fokozzam vágyát picit simogatni kezdtem magam.

- Csak egy dugás! Semmi több! Soha. – Bizonygattam és ekkor hozzám lépett és szemeim után dekoltázsomba nézett. Nem szólt egy szót sem, de lábamat terpeszbe nyitotta, és beállt közéjük.

- Ígérd meg, hogy nem lesz botrány?

- Megígérem! – simogattam végig meztelen hasán, majd először puhán később pedig vadul csókolt. Egyik keze a hajamba túrt, míg a másik a szoknyám alatt kutakodott, és legérzékenyebb pontomat ingerelte. Persze én sem voltam rest, és miután kihámoztam vizes törölközőjéből rávetettem magam férfiasságára, ami egyszerre volt hatalmas és kőkemény. Fejem hátradöntve élveztem ajkait amint egyre lentebb halad nyakamon, és melleimet kezdi kényeztetni. Végül pedig ráfeküdtem a pultra, és hagytam hagy húzza le az utolsó ruhadarabot is rólam.

- Gyönyörű vagy! - Suttogta, ahogy végigmért tüzes tekintete.

- Te is! - Válaszoltam elfúló hangon. - Minden vágyam, hogy jól megdugj!

- Tegnap óta én is ezt akarom. - Bökte ki, és ekkor végre belém hatolt. Erős, és határozott mozdulatokkal furakodott egyre beljebb belsőmbe, én pedig a csillagok között éreztem magam. Ha nem tapasztotta volna le csókkal szám, biztos hatalmas hörgésekbe csap át együttlétünk, ami minden mozdulatnál egyre erősebb és erősebb volt. Zlatan újra felhúzott magához, és a falhoz nyomott. A gyönyörtől már alig láttam, és éreztem már neki sincs sok a csúcsig. Mikor nem bírt tartani újra visszarakott a pultra, tenyerei megint melleimet cirógatta. Ez már sok volt vággyal teli testemnek így a bennem rejlő tűzijáték felrobbant, én pedig hatalmas kéjes sikollyal élveztem el, és focistám is így tett. Zihálva csókoltuk és simogattuk egymást a beteljesülés után, és legbelül mindketten tudtuk ez ennyi volt. Nem lesz több, de ezt egy csodálatos emlékként megőrizhetjük. A folyosóról hangok szűrődtek be, mi pedig gyorsan öltözni kezdtünk. Mire a többiek vizesen beléptek, már semmit sem lehetett észrevenni akciónkból, én pedig örömmámorban úszva léptem ki az öltöző ajtaján.