Sziasztok!!!
Lehet észrevettétek már, hogy felkerült egy újabb fülecske a menü sorba. Ez pedig a galéria. Én már kezdetek óta szerettem volna, egy ilyen menüt is, csak valahogy mindig elmaradt, de most a from Ninaa with love blog írója a segítségemre sietett, amit nagyon köszönök neki.
Ebbe a menübe úgy tervezem nem nagyon fogok írni semmit, csak képeket pakolászok fel a két fiúról. Aktuális mérkőzések után és pár focin kívülit, vagy olyanokat amik az én személyes kedvenceim, és csak random jönnek majd a képes posztok. Mikor eldöntöttem sokan tanácsolták, hogy miért nem nyitok akár Facebookon vagy Instán egy olyan oldalt ahova így felrakhatnám a képeket. A válaszom annyi, hogy kicsit félek, hogy potyára nyitnám meg... és az eléggé rosszul esne, ha senki nem követne be. Ez pedig úgyis az én kis világom ahova szívesen visszatérek mindig, és ami csak engem tükröz.
Kedvcsinálónak pár képet hagyok itt.....a két legutóbbi mérkőzésről, ami nagyon büszkévé tesz, hiszen mindketten gólt rúgtak a maguk csapatából, Zlatan pedig egy fotózáson is részt vett. 😉💓
Sok puszi Nektek!
A szünetben pedig, ha olvasni van kedvetek nézzetek be a másik blogomba is ahova hamarosan új fejezet kerül ki: Szerelemből ötös
2019. április 21., vasárnap
2019. április 19., péntek
⚽ Megismerni és megszeretni 11. ⚽
Sziasztok!!! A mostani részben egy kis segítséget kaptam Esztertől, a Because I'm a dreamer írójától. Nagyon szépen köszönöm ezt, és a többi ötletelést is. 💖 A részben felfedezhettek pár régebbi karaktert, akikről nagyon szerettem volna már írni... legalább csak pár sor erejéig, ugyanis nagyon hiányoznak a régi szereplőim.
Kellemes olvasást kívánok nektek, és Kellemes Húsvéti Ünnepeket!!
Kellemes olvasást kívánok nektek, és Kellemes Húsvéti Ünnepeket!!
Chiara: Már két napja, hogy Monacóba érkeztünk, elfoglaltuk a
hotelt és felfedeztük a várost. Stephan szerint csodálatos élmény lesz, ezért
is egyeztem bele abba, hogy ide utazzunk, és itt ünnepeljük a Szilvesztert.
Monaco egyszerűen gyönyörű. A kilátás különösen tetszett. Akár a szállodából,
akár a kirándulásaink alkalmával. Az öbölben rengeteg jacht sorakozott,
amelyeken már Szilveszter előtti napokon hatalmas bulikat tartottak. Mivel
szerelmem legjobb barátjának is volt jachtja így egyik nap kihajóztunk a nyílt
vízre, majd onnan néztük a szigeteket. Igaz December lévén nem volt az a
hatalmas forróság, de amit láttunk azonnal elvarázsolt. Csak álltam a hajó
korlátjánál, kezemben egy itallal gondolataim pedig Stephan és lányom körül
kavarogtak.
- Hogy tetszik? - lépett oda szerelmem, én pedig ijedten
rezzentem össze.
- Nagyon szép, és nagyon élvezem. - fordultam felé, és
belenéztem szemeibe.
- Úgy látom, a lányod is elvan. - nevetett fel, ahogy
Nellara nézet, aki Manuellel viccelődött. A fiú focistám egyik legjobb barátja,
akivel egy helyről származnak, és rengeteg közös emlékük van. Dúsabb barna
haja, akárcsak Stephannak mindig pontosan van beállítva, barna szemeiben pedig
ott bujkál a huncutság, és a játékosság. Nincs barátnője, de szerelmem szerint
soha nem is lesz komoly kapcsolata, hiszen Manuel az a fajta, aki inkább a
testiségre megy, mint az érzelmekre.
- Igen, Manuel jól elvan vele. - mosolyogtam én is.
- Egy kicsit még kint leszünk, aztán elmehetnénk ebédelni,
ahol Lorenzóék is csatlakoznának hozzánk.
- A csapattársad? - érdeklődtem, mire Stephan
bólintott.
- Az jó, legalább találkozhatok Veronicával is. - szóltam,
és eszembe jutott a lány, akivel az utóbbi időkben egyre szorosabb lett
barátságunk. Stephannal éppen erről beszélgettünk, mikor Nella jött oda kicsit
furcsa arccal.
- Mi a baj kicsim? - néztem rá.
- Csak... szóval...eljönnél velem a mosdóba? - kérdezte
mire bólintottam, és lekísértem a lépcsőn, a hajó belseje felé. A szépen
kialakított konyha után egy kisebb szobán át vezetett az út a mosdóig. Nem volt
annyira tágas, de a célnak pont megfelelt. Nem igazán tudtam Manuel mivel
foglalkozik, de biztos voltam benne, hogy jól mehet sora, ha ilyenre is van
pénze.
- Anya nem kell megvárnod! - szólt ki Nella. - egyedül is
visszatalálok.
- Rendben, de biztos ne várjalak meg?? - szóltam a nyitott
ajtón keresztül.
- Nem, csak lejönni nem akartam egyedül.
- Akkor visszamegyek. Hamarosan visszahajózunk a parthoz,
és elmegyünk ebédelni. Akkor majd gyere fel! - adtam ki az utasítást, majd
lassú léptekkel mentem fel a lépcsőn, a fedélzet felé, mikor hallottam, hogy
Stephan és Manuel rólunk beszélgetnek.
- Jól megvagy ezzel a csajjal? - nézett rá a fiú, kinek
kezében egy újabb sörös doboz volt.
- Igen, nagyon boldog vagyok vele. - hallottam Stephant, és
a kijelentése engem is boldoggá tett.
- Kicsit furcsa nem? Olyan nem tudom... nem átlagos.
- Az biztos. - nevetett édesen Stephan, én pedig
lekuporodtam a lépcsőre, hogy még véletlenül se vegyenek észre. - Chiara
tényleg nem egy átlagos csaj, de pont ezt szeretem benne. Ő olyan más, mint az
eddigi barátnőim. Mint a munkájában, mint életfelfogásban.
- Nagyon menőek a tetkói. - dicsért meg Manuel.
- Igen, és nagyon szexivé teszi, de amiket ő készít azok is
fantasztikusak. Bár még mindig nem tudott rávenni, hogy én is kivarrassam
magam.
- Pedig neked tuti, hogy ingyen megcsinálná....vagy valami
más stílusú fizetséget akarna.
- Bármiben benne lennék, mert egyszerűen eszméletlen vele,
minden.
- Eléggé az ujja köré csavart. - elmélkedett tovább
barátja.
- Ugyan már, ez nem igaz, csak jó vele együtt lenni. Ő nem
olyan lány, aki meggondolatlan, vagy ész nélkül tenné a dolgokat, és mellette
én sem veszítem el a fejemet. Bár bevallom, már nem tudnám elképzelni az életem
nélküle.
- De nem furcsa, hogy ennyi idősen lett egy nevelt lányod?
- hallottam Manuel hangjából az értetlenkedést. - Ez azért elég meredek. -
nevetett fel, és egy jó nagyot húzott a sörből.
- Miért mondod ezt?
- Ugyan Stephan. Még a kapcsolatotok elején vagytok, mikor
nem akartok mást csak ágyban lenni, és... szóval érted? - utalt a szexre
pimaszul, én pedig legszívesebben arcon csaptam volna. - vagy ha nem is mindig
azt, de kettesbe lenni minél többet. A kis csajtól meg alig van szabad
percetek. Chiara inkább anya, mint barátnő.....
- Félre érted haver. - vágott bele Stephan Manuel szavába.
- Igaz, hogy a barátnőm már édesanya, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudnánk
kettesben lenni, vagy közös programokat csinálni.
- Ide is veletek jött a lánya.
- Igen, mert Chiara nem akarta otthon hagyni.
- Ez az! Erről beszélek! Nem tudsz csak vele lenni, hiszen
jár hozzá egy pótlék.
- Nella nem pótlék. Ő annak a nőnek a gyereke, akit
szeretek.
- Oké, de én csak annyit akartam még mondani, hogy fiatal
vagy az apa szerepre, és ha Chiara valóban szeretne, akkor ezt elfogadná, és
nem erőltetné rád.
- Nem erőltet semmit. Minden teljesen az én döntésem volt.
- állt ki mellettünk szerelmem újra.
- Mellesleg nincsenek ennek a kislánynak nagyszülei?
- Chiara nincs jóban a szüleivel már hosszú évek óta, de
talán ha anyámékat megkértem volna, elvállalják. De nem akartam, mert szeretem
mindkettőjüket. Chiarát és Nellat is, és cseppet sem zavar ez a helyzet.
Legalább meg tudom milyen szülőnek lenni. - Szólt Stephan őszintén, viszont
barátja még mindig tovább ütötte a vasat.
- Mindent értek haver, de még fiatal vagy, hogy elkötelezd
magad és egész hátralévő életedben csak egy nővel legyél. Hiszen annyi jó csaj
van még, te pedig híres és jóképű vagy. Minden estére jutna egy az ágyadba.
Lehetnél olyan, mint én, aki élvezi az életet addig, amíg megteheti.
- Nekem nem kell más csaj Manuel!! Figyelj, nem kell
elfogadnod, csak értsd meg, és legyél velük olyan kedves és jó fej mint eddig.
Mert tudom, hogy ilyen vagy, és nem hiába vagy az egyik legjobb haverom! -
ölelték át egymást, és ekkor Nella hangját hallottam a hátam mögött.
- Anya te hallgatózol?
- Nem, én.... én csak a cipőmet kötöttem meg. - vetítettem,
majd gyorsan talpra álltam és a fiúkhoz sétáltam, és igyekeztem úgy tenni, mint
aki nem hallott semmit, de azért nem voltam elragadtatva, hogy Manuel le akarja
beszélni rólam Stephant, de az nagyon jól esett, amit focistám mondott. Még egy
kicsit iszogattunk és beszélgettünk, majd a hajó kikötött mi pedig egy elegáns
étterem felé sétáltunk. Stephan elmondta, hogy a legtöbb sztár itt tölti az év
utolsó napjait, úgyhogy ne lepődjek meg, ha valaki szembe jön majd velünk.
Nella nagyon élvezte a városnézést, és újra csak tátott szájjal nézte a tájat,
épületeket és a sirályokat. Az étteremben nagyon vártam, hogy a Pellegrini
házaspár is csatlakozzon, de sajnos közbe jött nekik egy program így a csajos
beszélgetés elmaradt, és továbbra is négyen ettünk, és belekóstoltunk a
legkülönfélébb tengeri ételekbe. A fiúk a fociról és az esti buliról
beszélgettek, Manuel pedig megnyugtatott, hogy Nella is jól fogja magát érezni.
Kicsit furcsa volt ez a kettősség, amit a hajón történtek után éreztem iránta,
hiszen egyfelől jól elbeszélgettem vele, és Nellaval is jól bánt, másrészt
nehéz volt szó nélkül hagyni, amiket kihallgattam. Nella figyelemmel hallgatta Manuelt,
aki telefonján mutatta meg azokat a gyerekeket, akik szerinte ott lesznek,
hiszen a szülei meghívást kaptak az estére. Stephan pedig úgy bánt vele, mint a
saját lányával. Ez boldoggá és büszkévé tett. Az ebéd után a pálmafák között
sétálva arra gondoltam, hogy nem volt jó ötlet, hogy igent mondtam az esti
bulira, ahol rengeteg híresség vesz majd részt, és ahol valószínű kinéznek majd
engem. Stephan persze próbált nyugtatni, és állítása szerint ez egy szuper jó
hely, mégis vonakodva mentem bele, hogy felöltözzek, kicsinosítsam magam és
elinduljak majd. A hotelszobába állva még mindig ezen gondolkoztam, mikor nagy
hanggal Giulia és Manuel lépett be a szobába.
- Jó ég, ez eszméletlenül szép!!! - hallottam a szőke hajú lányt,
aki maga után húzott egy gurulós bőröndöt.
- Giulia!!! - örültem meg, és azonnal átöleltem barátnőmet,
majd Manuelnek is adtam két puszit.
- Chiara de jó, hogy látlak! - szólt barátnőm, és miután
lepakolt azonnal körbenézett a lakosztályban. - Hű ez csodálatos!!!
- Igen, tényleg szuper. A fiúk kitettek magukért. -
mosolyogtam, mikor Nella is kijött.
- Szia, Nella, te hogy vagy? Milyen a város?
- Nagyon jó, tényleg. Olyan szép az idő, a hajók meg a víz
is nagyon jó, és képzeld délelőtt kimentünk a tengerre is. Egy hatalmas jachttal!
- mesélte lányom csillogó szemekkel.
- Tényleg? Csak nem Manuel jóvoltából? - húzta fel
szemöldökét barátnőm, mire bólintottam, és amíg Nella a fiúkhoz ment elmeséltem
a szöszke lánynak a hallgatózásomat. Giulia először kicsit mérges volt a tettem
miatt, végül pedig azon a véleményen volt, hogy ne foglalkozzak Stephan barátjával,
hiszen nem érdemes olyan fiú szavára adni, akinek felnőtt létére még mindig nem
nőtt be a feje lágya, és leginkább a szülei pénzéből él.
- De mi van ha Stephan átgondolja a dolgokat és a végén rájön,
mennyire igaza van barátjának.
- Már mi a jó francért lenne igaza? Ugyan Chiara, hiszen
Stephan totál odáig van érted. Ez nem kérdés, és te tényleg jót teszel
neki.
- Csajok nem akartok készülődni? - lépett ki a szobából
Stephan testvére, aki már nagyon izgatott volt az este miatt. A fiúk elegáns
öltönyt vettek fel, amit cuki csokornyakkendővel kombináltak. Én Nellara egy
ezüstös flitteres ruhácskát adtam, magamra pedig az aranyszínű, pántos, oldalt
felsliccelt csillámos ruhát húztam, ami Stephannak is elnyerte a tetszését és
úgy vélte adjuk meg a módját az estének az öltözékünkkel is, amibe Giulia is
egyetértett. A szöszi lány egy mélyen kivágott vörös ruha mellett
döntött, majd az ő segítségével elkészítettem a sminkemet és a hajamat is, amit
szépen kivasalt. Legvégén előkerült a kedvenc kék színem is, amivel pár tincset
befestettünk így a fekete hajam újra dupla színben pompázott.
- Indulhatunk? - jött felém Stephan és átölte a
derekam.
- Igen, felőlem mehetünk, ha mindenki elkészült. - néztem
körbe mosolyogva és magamba megállapítottam, hogy Stephan mennyire jóképű így
elegáns öltözetbe. Mikor megemlítettem neki tőle is dicsérő szavakat és egy
forró csókot kaptam. A buli helyszíne nagyon közel volt így gyalog szerrel
tettük meg az utat. Az emberek mosolyogva haladtak el mellettünk, miközben
kislányom kezét fogtam, aki élvezte a szilveszteri hangulatot, ami az egész
városra kihatott. Az utcákon, sok helyen már buli hangulat uralkodott, sok ember
kezében valamilyen ital, vagy duda volt. Igyekeztem én is átvenni a hangulatot,
de ahogy közeledtünk csak egyre idegesebb lettem, és Stephan újra
megnyugtatott, hogy tetszeni fog, ne aggódjak, a világ egyik legjobb helye az,
ahova megyünk. Ahogy beléptünk azonnal tudták, hova szól a helyünk. Érdeklődtek
Nelláról és mikor megtudták a nevét, egy kedves, fiatal barna hajú lány lépett
hozzánk, hogy elkísérje kislányomat a többi gyerekhez. Stephan egyből azt
tanácsolta, hogy nyugodtan engedjem el, mert jó kezekben lesz, hiszen ezek a
lányok azért lettek felfogadva, hogy velük foglalkozzanak és értik a dolgukat.
Nyugodt azért nem voltam, de láttam a gyerekem arcán az izgatottságot, ezért
beleegyeztem, bennünket pedig egy hivatalos fal elé állítottak, hogy lefotózzanak.
- Biztos ez, hogy nekem itt kell állni? – súgtam oda, de
Stephan bólintott és igyekeztem mosolyogni, míg a vakuk kattogtak. Ahogy
beljebb mentünk megláttam, hogy milyen elegáns hely kilátással, a tengerre, ami
külön megadta a varázsát. A hangulatos világítás, a tereket elválasztó fehér
függönyök, a kerek asztalokon pedig gyertyák világítottak. Szinte ámultam,
miközben Stephannak egyre többen köszöntek és ráztak kezet vele. A pincérek
tálcákon szolgálták fel a koktélokat, pezsgőket és egyéb italokat. Egy nagyobb
asztalon rengetegféle étel sorakozott, de voltak gyümölcsök és desszertek is. A
helyünk nem messze volt a táncparkettől és névre szóló kártyák mutatták ki
melyik széken foglal helyet. Mi Stephan testvérével és Lorenzo Pellegriniékkel
ültünk együtt. Lorenzo is - mint minden férfi- öltönyben, míg Veronica
rózsaszín koktélruhába feszített. A hangulat nagyon jó volt, én pedig egyre
jobban kezdtem ellazulni, és kicsit még talán Nelláról is megfeledkeztem. Sorra
hozták az ételeket, de aki szeretett volna a svédasztalhoz is kedvére
kimehetett. A lányokkal különböző dolgokról beszélgettünk, Stephan pedig minden
arra tévedő barátjának bemutatott. Jó érzés volt, mikor azt mondta: ő a
barátnőm. A desszerteknél úgy döntöttünk kimegyünk az asztalhoz, ami mögött egy
kedves lány állt.
- Milyen jól néznek ki. - ámuldoztam a rengeteg sütemény,
makaron, és torta láttán.
- Úgy tudom, ezek egyenesen Milánóból származnak. Vagyis
egy ottani cukrászdában készültek.
- Igen, így van. - szólt közbe a barna hajú pincér lány. -
az én cukrászdámban sütötték. Melyikből kérnek?
- Talán ebből a gyümölcsösből. - mutattam egy epresre, ami
nagyon ínycsiklandozóan nézett ki, majd a lány felé fordultam. - Tényleg
Milánóból jött?
- Igen, és örültem mikor felkértek erre a munkára. Egyedül
az volt a kikötésem, hogy én is itt legyek. Elvégre enyém az üzlet. Bármerre
szívesen szállítunk, de ez egy fantasztikus lehetőség volt. A nevem amúgy Kitti
Kovács. - mutatkozott be, és egy pici névjegykártyát nyomott Stephan
kezébe.
- Nagyon finom! - dicsértem meg, mikor egy falatot vettem a
számba.
- A nővérem pedig az egyik fotós. Valamerre ő is itt van. -
nézett szét, mi pedig teli raktuk a tányérjainkat süteményekkel és
visszaindultunk az asztalunkhoz, amiket miután elfogyasztottunk elindultunk a
lányokkal táncolni, és kisvártatva a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Tizenegy óra
után, azonban eszembe jutott, hogy szeretném megnézni Nellat, de mielőtt
elindultam volna a gyerekekhez, Giulia mindenképpen egy közös fotót akart velem
készíteni, így odahívta a buli exkluzív fotósát, akiről kiderült, hogy Lilinek
hívják, és a cukrász lány testvére.
- Nagyon ügyes a tesód. - magyaráztam neki, ő pedig
kedvesen fogadta, és megígérte, hogy még az újságba kerülés előtt elküldi
nekünk a képeket.
- Megnézem Nellat. - szóltam Stephannak, és elindultam a
lépcső felé, hiszen a gyerekek programja az emeleten zajlott. A folyosóról már
hallani lehetett a vidám zsivajt, majd az ajtóban megálltam és tekintetemmel
kislányomat kerestem. Végül egy külön asztalnál, két kisfiú között találtam
meg, akikkel úgy láttam nagyon jól kijön. Az idősebbiknek göndör, szőke haja
volt, és egy tabletten mutatott lányomnak valamit, amit ő és a másik oldalán
lévő kisebbik gyerek nagy figyelemmel követtek. Úgy láttam nagyon belemerültek
a dolgokba, és nem igazán vesznek részt a játékokban, amiket az animátorok
mutatnak. Magamban elmosolyodtam, de örültem, hogy megtalálta a társaságát. Már
éppen szólni akartam neki, mikor egy magas hosszabb hajú, barna szemű férfi
lépett mellém, majd kedvesen rám köszönt.
- Szia, te vagy Stephan csaja? - villantott rám egy pimasz
mosolyt majd tetőtől talpig végigmért, én pedig nem tudtam, hogy honnan ismer,
de gondoltam biztos beszéltek már rólam.
- Igen, én Chiara vagyok... és te ki vagy?
- Ó bocsi, Step' mondta, hogy nem igazán vagy foci
párti.
- Szeretem, de már csak a Rómát követem. Az új embereket
annyira nem ismerem. - szóltam mire a férfi felnevetett, és ekkor eszembe
jutott egy kép. - Bár te valahonnan ismerősnek tűnsz. Biztos láttalak valamikor
játszani, vagy.... nem is!!! Te rajta vagy az egyik képen Stephannal, amit a
szobájába őriz, ahol a barátaival van.
- A nevem Zlatan Ibrahimovic és régebben Stephannal
csapattársak voltunk, és nagyon jó barátok. Persze most sem vagyunk haragba,
csak nem annyira találkozunk. Tudod, én Amerikában focizok és a távolság meg az
időeltolódás......
- Sajnálom. - szóltam.
- Nem gáz, legalább vannak ilyen bulik, ahol újra
találkozhatok a barátaimmal, és a régebbi társaimmal.
- Igen, kicsit sok is a híresség. - ismertem be.
- Ugyan, bele lehet tanulni. Melyik a te gyereked? - nézett
be az ajtón.
- A fekete hajú kislány, aki a két szöszi fiú között ül. -
mutattam.
- Az a két szöszi fiú az enyém. - mosolyodott el, majd
odaszólt a gyerekeinek, és ekkor Nella is meglátott engem.
- Anya képzeld megismerkedtem Maximiliannal és Vincenttel.
- újságolta csilingelő hangon kislányom, és a fiúk is elmesélték apjuknak, hogy
Nellaval milyen jól kijöttek. Egy darabig beszélgettünk, de ekkor megjelent
Zlatan felesége, Heléna, és azt tanácsolta a gyerekek is köszöntsék velünk az újévet,
lent. Én is jó ötletnek tartottam, így Nellaval sétáltam le Stephanékhoz, akik
már nagyon jól érezték magukat. A fotós lány egyre több képet készített rólunk,
de már a vége felé fel sem tűnt. Az utolsó zene után, azonban megkértek
mindenkit, hogy fáradjanak az asztalukhoz, majd a fények lentebb húzódtak, és
megkezdődött a visszaszámlálás, amit mindenki egyszerre mondott.
- 3,2,1 Boldog Új Évet!!! - kiabáltuk kórusba, és azonnal
Stephan felé fordultam, hogy egy csókkal köszöntsük egymást. - Boldog Új Évet
Stephan. - néztem rá kicsit könnyes szemmel.
- Neked is Chiara. Remélem, ezt az évet nem csak együtt
kezdjük, de majd együtt is fejezzük be.
- Ebben biztos lehetsz. - suttogtam fülébe és reménykedtem,
hogy igazam lesz. 2019. április 7., vasárnap
⚽ Megismerni és megszeretni 10. ⚽
Sziasztok!!
Elérkeztünk a 10. részhez, és nagyon örülök neki. Őszintén
azt terveztem, hogy maximum ennyi résznél fogom befejezni, de ahogy folyamatosan
írom, és pörgetem a fejembe az ötleteket, mindig kijön belőle még egy fejezet.
Bár igen, tudom, hogy sokáig nem volt rész, de kicsit elvitt a másik
történetem, amit, ha szeretnétek olvasni, akkor itt megtehetitek. A bloghoz
visszatérve most azt mondom talán 20 rész lesz, de lehet, hogy csak 15. Nem tudom,
de szeretném addig írni, még tetszik Nektek, és olvassátok. Köszönöm a
kommenteket, és az x-eket a négyzetekbe, amiket a részek végén
találhattok. Még nem tudom mi lesz a vége, de remélem azt is hamarosan
kitalálom.
Jó olvasást!
Chiara: Stephan ébresztője visítva hasított bele a szoba nyugodt
csendjébe, én pedig a mellettem fekvő férfira néztem.
- Stephan kelned kell! - szóltam rá, mire csak egy halk
morgás volt a válasz. - lekésed a buszt.
- Nem érdekel! - ölelt át, és mosolyogva rám nézett. - nem
akarok menni.
- De ez a munkád, és menned kell.
- Nem is fogok játszani. Lehet beteget jelentek.
- Na, még csak az kéne. - ültem fel, de mikor kiszálltam
volna az ágyból ő visszahúzott és megcsókolt.
- Nagyon jó volt az este és az éjszaka is. – szólt és olyan
édes volt ahogy álmos szemekkel pillant rám, haja pedig kócosan keretezi arcát.
- Én is élveztem, de most csinálok egy kávét, hogy
felébredj. Nellat nem keltem fel.
- Ez az utolsó mérkőzésem az idénybe, és mivel lesz két hét
szabadságom arra gondoltam, az pont elég lesz átpakolni a dolgaitokat hozzám.
- Már miért kéne átpakolni? - húztam össze szemöldököm és
nem értettem mire akar kilyukadni.
- Mert hozzám költöztök - vágta rá úgy mintha ez lenne a
világ legtermészetesebb dolga.
- Mi van? Nem költözünk hozzád Step'
- Tegnap igent mondtál mikor rákérdeztem. - kelt ki ő is az
ágyból és öltözködni kezdett.
- Ó basszus, akkor az nem álom volt? - jutott eszembe - én
csak úgy rávágtam, de nem gondoltam komolyan.
- Mégis miért nem? Hiszen ez volna már a természetes.
- Ez abszolút nem természetes. - álltam fel és inkább
kimentem a konyhába, hogy megcsináljam a reggeli kávét focistámnak.
- Chiara már együtt vagyunk mióta, és könnyebb lenne neked
is és nekem is, ha összeköltöznénk. Az én házam sokkal nagyobb, és nem kéne
nyomorognotok, és..
- Már megbocsáss, de nem nyomorgunk, és tökéletesen jól
érezzük magunkat itt a lányommal!! A másik pedig, hogy ez nekem túl gyors. Még
fél éve sem vagyunk együtt.
- Mit számít, ha mindketten tudjuk, mit akarunk, és, hogy
szeretjük egymást. Boldogok vagyunk együtt.
- Stephan ez mindent megváltoztatna. - magyaráztam, de
inkább csészéket vettem elő, hogy lefoglaljam magam.
- Igen, egy fokkal fentebb emelnénk a kapcsolatunkat. Mi
ebben a rossz?
- Ez nekem gyors, és.... én nem vagyok erre felkészülve.
Én.... - dadogtam, és valami indokot próbáltam keresni, így előhozakodtam
Nellával. - nem én nem vagyok felkészülve, hanem a lányom.
- Ő még nem is tud erről.
- Igen, de ha megtudja, lehet, hogy kiakad.
- Vagy lehet, hogy nem. A munkahelyed sokkal közelebb van
hozzám, így akár gyalogosan is megteheted az utat. Nem kell a kocsival
bajlódni.
- Nella iskolája viszont sokkal messzebbre esik.
- Viszont kiváló a tömegközlekedés, de mivel én általában
csak délelőtt járok edzésekre, ha gondolod én is el tudom vinni. Nekem útba
esik.
- Ezt nem kérhetem tőled - néztem bele mélyen a szemébe és
bár jól esett, tudtam, hogy ez óriási kérés lenne.
- Kérni sem kéne, hiszen felajánlottam. Chiara miért félsz?
- lépett közelebb és átkarolta a derekam.
- Nem félek, csak az együttlakás nem olyan könnyű egy
kisgyereknek, és lehet, mi sem lennénk annyira toleránsak a másikkal.
- Úgy vélem lakva ismeri meg egymást a legjobban az ember,
én pedig ott akarok lenni melletted akkor is, ha egy rosszabb nap után jössz
haza a munkából. Mindig, de ha te nem...
- Stephan még véletlenül sem erről van szó, csak nekem
akkor is gyors a tempó.
- Rendben akkor nem hozom fel többet – szólt és hangja
nagyon csalódottan csengett. – amíg elkészíted, én összepakolok. - A kávé mellé
készítettem pár pirítóst, majd reggelizés közben rátérem a szilveszteri bulira
amit Giuliától hallottam.
- Igen, Monacóban lesz, és nagyon várom. Szeretném, ha oda
azért velem jönnétek. – fogta meg kezem és éreztem, ha erre nemet mondok, már
tényleg megbántom. – Nella miatt ne aggódj, mert biztos vagyok benne, hogy jól
érzi majd magát. Ha megjövök a mérkőzésről akár másnap indulhatunk is. Manuel
lerendezte a szállodát és előkészített mindent.
- Meddig akartok ott lenni?
- Egy hétre gondoltam, de ha szeretnéd, már másnap
hazajöhetünk.
- Az jó lenne, mert Nellanak iskola lesz már a héten, és én
is dolgozom.
- Nem veszel ki egy hetet? – pillantott rám reménykedve,
majd folytatta – akkor el tudnánk menni mindenfelé. Két hétig ráérek, és
szeretnék annyi időt veled lenni, amennyit csak tudok. Olyan jó lenne, ha nem
félnél.
- Én nem félek csak…
- Inkább ne magyarázkodj. – állt fel és kihúzta a bőröndjét
a szobámból. – Akkor holnap este jövök. Vigyázz magadra.
- Stephan kérlek ne így menj el!
- Semmi baj, nem haragszok, csak már nagyon beleéltem
magam. – jött hozzám, és egy ölelés után kilépett az ajtón, én pedig úgy
döntöttem befekszek még Nella mellé.
Stephan: A többiekhez érve próbáltam
mosolyt erőltetni az arcomra, és igyekeztem nem Chiarara gondolni. Legbelül
borzasztóan rosszul esett, hogy elutasította az ajánlatomat, hiszen mikor igent
mondott nagyon boldog voltam. Azonnal tervezgetni kezdtem a dolgokat, és úgy
gondoltam minden flottul fog menni. Nevetségesnek tartottam a kifogásait és
azt, hogy fél felvállalni a dolgokat. Persze a sajtó előjött pár lesi fotóval,
de a kapcsolatunk továbbra sem volt hivatalos, és féltem, hogy talán Nella
miatt megrekedünk majd, és örökre ez a külön élés lesz jellemző. Az úton inkább
csendben nyomogattam a telefonom és Manuellel beszéltem meg a Szilveszteri
estét. Sajnos testvéremnek közbe jött egy fontos munka, így csak a partin
fogunk találkozni velük. Ez azért is volt baj, mert tudtam, hogy Giulia jóba
van Chiaraval, és féltem, hogy a lány nem akar barátnője nélkül velem utazni,
ám hiába kérleltem nem tudta átrakni az ügyeit másik napra. Ez is csak
bosszantott, így inkább becsuktam a szemem és megpróbáltam aludni. Mikor
leszállt a repülő egyenesen a stadionhoz indultunk, majd az edző leadta az
utasításokat. Én a kispadra kerültem, de most valahogy nem bántam. A tegnap
este miatt eléggé fáradt a mai enyhe veszekedésünk miatt pedig letört voltam. A
padon végig beszélgettük az eseményeket csapattársaimmal, és szurkoltunk a
pályán lévő fiúknak, aminek meglett az eredménye, hiszen az As Roma 2-0-ra
nyert. A lefújás után volt egy kis ünneplés, hiszen nem csak a győzelmet
ünnepeltük meg, hanem azt, hogy eljött a jól megérdemelt pihenés ideje. Mindent
megtettünk ebben az évben, hogy jól teljesítsünk és a csapat most is jól áll a
tabellán. Kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak, és jó szünetet. Persze
tudtam, hogy pár csapattársammal még találkozni fogok Monacóban. Sokan már Parmából
indultak a nyaralásra, de egy páran visszatértünk Rómába. Én bőven éjfél után
értem a városba, de nem Chiarahoz mentem, hanem a saját lakásomba. Küldtem a
lánynak egy üzenetet, hogy hazaértem, és másnap délután indulunk. Direkt nem
akartam korai géppel repülni, mert biztos voltam benne, hogy későn érek haza,
és nem lesz kedvem hajnaltájban pakolászni. Elővettem egy sört a hűtőből és
kimentem a teraszra. A város fényei csodálatosak voltak, én pedig
elgondolkoztam a múlt évemen. Sok minden történt velem, de azt hiszem akkor
fordult a legjobbra minden mikor megismerkedtem Chiaraval, és randizni
kezdtünk. Furcsa volt visszagondolni, hogy testvérem lakodalmába még fogalmam
sem volt róla, hogy az a lány, akitől az összevissza álló haja és az eléggé
egyedi ruhája miatt kiakadtam Manuelnek, most életem részévé vált. Igaz még
most is voltak meredek választásai, de sokat javult, és ezt betudtam annak,
hogy ő is változik. Nellat is nagyon megszerettem, és sosem éreztem azt, hogy
kolonc lenne. Sőt egyre inkább kötődöm ugyanúgy hozzá is, mint szerelmemhez.
Gondolataimat a telefonomon jött üzenet szakította félbe, és szám széles
mosolyra húzódott a sorok olvasása után. „
Örülök, hogy itthon vagy. Mi már bepakoltunk, és nagyon várjuk az utazást.
Szeretlek Chiara.” Újra, és újra
átolvastam, és fürdés után kellemesen bújtam ágyba, azzal a tudattal, hogy két
hétig pihenhetek, és megpróbálhatom rábeszélni Chiarat az összeköltözésre.
Chiara: Reggel izgatottan
keltettem kislányomat, és bár tudtam Stephan nem fog reggel nyolckor dörömbölni
az ajtón, azért nem akartam semmit az utolsó pillanatra hagyni. Még sosem
voltam Monacóba, így kicsit utána néztem az internetet, és amit láttam nagyon
tetszett. A Twiga bárnak nagyon jó híre volt, bár úgy láttam nem kimondottan esti
bulikra voltak szakosodva. Mikor Nellanak is mutattam a képeket, boldog
mosollyal nyugtázta, mennyire jó lesz.
- Stephan azt
mondta, hogy lesznek ott olyan emberek, akik programokat csinálnak nektek. Amíg
mi bent vacsorázunk, és szórakozunk. De nyugi óránként megnézlek majd, és ha
bármi baj lenne te is odajöhetsz hozzánk. - nyugtattam meg mikor a kanapén
ültünk.
- Ugyan már
anya, nem kell féltened. Biztos lesznek ott más gyerekek is, akiknek a szülei
bent fognak bulizni – forgatta meg szemeit.
- Nem haragszol,
hogy nem a barátnődnél ünnepelsz majd?
- Nem, sőt, jobb
is, mert kicsit unalmas volt tavaly is. Persze tudom, hogy a szülei figyelnek
ránk, de azért na…
- Jaj, Nella! –
nevettem fel. – még nagyon fiatalok vagytok. Nyilván vigyázni akarnak rátok.
Gyorsan átellenőrzöm a papírokat, és összedobok valamit. – álltam fel, és mikor
már a konyhában tüsténkedtem Stephan hangját hallottam az ajtó felől.
- Sziasztok! –
köszönt nagy mosollyal és nagy bőröndöt húzott maga mögött. – Hogy álltok a
pakolással?
- Szia, kicsim.
– siettem hozzá, és igyekeztem kedves lenni, és ügyelni arra, hogy még
véletlenül se említsem meg a tegnapi vitánkat. – Gratulálok a győzelemhez.
- Köszi, de nem
sokat tettem hozzá. – szólt szerényen és leült a konyhába.
- Kérsz valamit
enni?
- Nem, köszi,
már ettem, és amúgy is alig várom, hogy este már a hotelban legyünk, és együtt
vacsorázzunk, és borozgassunk. – suttogta fülembe, ahogy közelebb lépett.
- Stephan
kérlek! – toltam el magamtól. – Nella is ott lesz.
- Igen, de egy
csodálatos lakosztályt vettünk ki, és igaz, hogy a tesómék később jönnek, de mi
így is jól fogjuk érezni magunkat.
- Mi az, hogy a
tesódék később jönnek? – ütköztem meg a mondatán.
- Manuelnek
közbe jött egy meló, és csak Szilveszter napján tudnak jönni.
- Komolyan? –
szomorodtam le. – de én azt hittem, hogy ők is ott lesznek.
- Igen, viszont
így is jól elleszünk. Csak te meg én…
- Meg
Nella. – fejeztem be helyette a
mondatot.
- Igen, persze,
de azért remélem, tudunk kettesbe is lenni. Már nagyon vártam ezt a két hetet,
és a lehető legtöbb időt akarok veled lenni. A barátaim amúgy ott vannak már,
és egyikkőjüknek van egy szuper jachtja, amivel ki tudunk hajózni a nyílt vízre
is. Szeretnélek bemutatni nekik.
- Oké, rendben.
– válaszoltam, és kicsit féltem. – remélem, nem okozok csalódást.
- Ugyan már, ők
a legjobb barátaim, és van olyan, akivel már találkoztál. Manuelt például
ismered, és Lorenzót is.
- Igen, persze.
– bólogattam, és jobbnak láttam, ha bemegyek a szobába. Szerelmem barátaival
nem volt gondom, egyedül azt nem szerettem, hogy Stephan a közelükben teljesen
más lesz, és átmegy olyan emberbe, akinek a hülyeség és a bulizás a lényeg.
Egyedül a fodrászát kedveltem meg, aki már sokkal komolyabb, és a feleségével
is jókat tudok beszélgetni. Este hat körül indultunk a reptérrel, és miután
felszálltunk újra izgatottság lett rajtam úrrá.
- Nyugi, olyan
jó lesz minden. – fogta meg kezem Stephan, és gyengéden megcsókolt.
- Nagyon
remélem.
- Nézd anya
milyen szép! – kiáltott fel kislányom, és a hófehér felhőre mutatott az ablakon
túlról. – olyan mintha egy nagy vattacukor lenne.
- Igen, csak nem
olyan édes. – nevetett fel Stephan, és újra felém fordult. – Látod, Nella
mennyire élvezi az egészet. Egy kicsit te is legyél ilyen és engedd el az
aggodalmaidat, mert nem fog semmi olyan történni, amiért idegeskedni kéne. Egy
csodálatos szállodába leszünk, ami közel van a tengerhez, és aminek
fantasztikus a konyhája.
- Voltál már
ott?
- Pár éve minden évben elmegyünk a fiúkkal, de
most nagyon jó, hogy végre vihetek valakit, aki fontos nekem.
- Mit fognak
szólni a barátaid, ha megtudják, hogy van egy lányom?
- Szerintem
simán a húgodnak nézik majd, és csodálkozni fognak, hogy egy szexi anyuka a
barátnőm. – suttogta és egyre forróbban csókolta a nyakam.
- Stephan a
repülőn ülünk. – toltam el, mire Nella újra elámult a látványon. Kicsivel este
nyolc után értünk földet, de az idő nagyon meleg volt, és szinte alig akartam
elhinni, hogy December van. A nap már lemenőben volt, mikor a taxi a
szállodához vitt minket. Egyszerűen csodálatos volt az út, és a hangulatom
egyre jobb lett, és ez csak fokozódott mikor kiszálltam a kocsiból. A nagy
üvegajtó felett arany betűk hirdették a nevet: Hotel Monte Carlo Bay.
- Itt fogunk
pihenni. – kapta ki a csomagokat szerelem.
- Wow ez
szuper!!! – ugrándozott Nella, és ekkor egy piros ruhás fiú lépett oda hozzánk,
és elvette Stephan kezéből a bőröndöket, és bekísért minket az épületbe. A hall csodálatos volt, és tágas. Sokféle
ember lézengett, de mi rögtön a recepcióhoz mentünk.
- Jó estét, szobafoglalásom
van Stephan El Shaarawy névre. – kezdte szerelmem, mire a férfi elkérte a
személyi igazolványunkat, és az alapján kezdte bevinni a gépbe az adatokat.
- Igen, persze a
lakosztály. – szólt, majd egy fekete mágneskártyát nyújtott át. – a csomagokat
felvisszük. A hotelban található uszoda, bár, wellness központ, és négyféle
étterem is.
- Köszönöm, már
ismerem a járást. Esetleg megnézné, hogy Manuel Galiano megérkezett már?
- Igen, már meg,
és az ön szobája mellettiben szállt meg.
- Rendben,
nagyon köszönöm. – Mosolygott Stephan, és visszavette az igazolványokat.
- Kellemes
pihenést, ha bármi gondja van, vagy igénybe venné a szobaszervizt csak
telefonáljon a recepcióra.
- Oké. –
búcsúztunk el és a lift felé vettük az irányt, miközben Stephan magyarázott. –
Már jó rég ide járunk, és ismerem a járást. Általában mindig ugyanabba a
szobába szállunk meg. Az egyik legszebb, amiből csodálatos a kilátás.
- Ez az egész
hely gyönyörű. – csodálkoztam, mikor kinyílt a lift.
- Nahát, még
ülni is lehet a liftbe!! – szólt Nella és azonnal helyet foglalt. Mikor kinyílt
a lift ajtó egy tágas folyosón mentünk végig, és a 123-as szoba felé vettük az
irányt. Stephan végighúzta a mágnes kártyát a záron, ami egy kattanás után
kinyílt, nekem pedig szinte tátva marad a szám. Egy hatalmas előszobát
pillantottam meg, ahol egy nagy hófehér francia ágy foglalt helyet. Onnan két
oldalt két szoba nyílt. Baloldalon a kisebbikben az ágy rózsaszín takaróval
volt leterítve, és egy nagy televízió, egy különleges csillogó gömbökből álló
lámpa, és egy éjjeli szekrény volt található. A jobbról nyíló nagyobb szobában
ugyancsak hófehér, baldachinos francia ágy kapott helyet, egy bárszekrény,
televízió, egy asztal és két éjjeli szekrény mellett. A külön szobából egy
másik ajtón keresztül nyílt a fürdő, amiben egy hatalmas jakuzzi volt. A másik fürdő
az előszobából nyílt, és egy hatalmas kádat, wc-t, és tusolót találtunk benne.
Ám ami a legjobban megfogott az az ámulatba ejtő kilátás. A nap lement és a
város fényei csodálatosan világítottak, és mivel közel voltunk a tengerhez még
a morajlást is lehetett hallani. Szinte nem hittem a szememnek, hogy itt
vagyok, és borzasztóan szerencsésnek éreztem magam. Nella miután minden
helységet végignézett az ágyra ugrott és hangosan kérlelni kezdte Stephant.
- Ugye lehet
enyém a rózsaszín szoba? Kérlek!!
- Persze, direkt
azért olyan, mert tudtam, hogy a kedvenc színed.
- Komolyan? –
néztem rá.
- Igen, direkt
ilyet akartam. A belső szoba a miénk, ahonnan a jakuzzis fürdőszoba nyílik. A
külső pedig Manueléké ha megjönnek.
- Annyira szép
ez az egész, és olyan hihetetlen. Nem is tudom, mit mondjak neked, de köszönöm,
hogy elhívtál minket.
- Ugyan, ezt nem
kell megköszönni. - húzott közelebb és lágyan megcsókolt. – holnap átnézek a
haveromhoz, de most, találjátok ki, mit akartok enni, és felhozatjuk. De ha szeretnétek,
lemehetünk az étterembe is.
- Inkább holnap.
Eléggé sok volt ez Nellanak. Ha megfürdik, utána elküldöm aludni, hogy kicsit
együtt legyünk. – simítottam meg arcát.
- Igazán? –
lepődött meg.
- Igen. –
kezdtem és eszembe jutott a vitánk. – nem akarom, hogy azt hidd, nem szeretlek,
és talán azért nem akarok hozzád költözni. Nagyon szeretlek, csak gyors a
tempó, viszont most itt ténylegesen együtt leszünk egy pár napig, és ha jól
működik minden, talán komolyabban átgondolom a dolgokat.
- Tényleg? Én
annyira szeretném. – kapkodott a szavak után, és olyan édes volt.
- Megígérem. –
csókoltam meg, aminek Nella vetett véget azzal, hogy éhes. Egy odakészített
könyvecskén volt a menü, amit kicsivel fél óra után hoztak fel. A teraszon
fogyasztottuk el, miközben a városról, és a következő napokról beszélgettünk.
Nella szerencsére hamar ágyba bújt, Stephan pedig kitalálta, hogy próbáljuk ki
a jakuzzit, egy üvegpezsgő társaságában. Még egyszer benéztem Nellahoz, és
megnyugodtam, hogy békésen alszik.
- Hogy van? –
érdeklődött szerelmem, aki már átvette a fekete fürdőnadrágját, én pedig újra
csak elégedetten néztem végig izmos testén. Stephan egyszerűen tökéletes férfi
volt, én pedig nagyon szerelmes voltam belé.
- Szerencsére
elaludt. Gyorsan átveszem én is fürdő ruhám. – kutattam a bőröndömbe, és egy
két részes fehér bikinit kaptam elő. – elfordulnál?
- Ne már! –
húzta el száját. – láttalak már meztelenül.
- Igen, de azt
szeretném, ha a végeredményt látnád. – szóltam pajkosan.
- Rendben, akkor
mi lenne, ha én addig előkészíteném a vizet, te pedig jössz, ha készen vagy.
- Benne vagyok. –
bólintottam, és Stephan egy üveg pezsgővel bevonult a jakuzzihoz. Átöltözés után azért még rápillantottam
Nellara, hiszen nem szerettem volna, ha esetleg olyat lát, ami nem neki való,
majd nyugodt szívvel benyitottam Stephanhoz aki már a habok között lubickolt.
Mikor meglátott azonnal végigmért és láttam rajta, hogy tetszik, amit belőlem
lát.
- Hogy festek? –
tudakoltam.
- Eszméletlenül
gyönyörű vagy. Gyere be, már kitöltöttem a pezsgőt. – mutatott a poharakra, én
pedig mellé csúsztam a vízbe, ami pont olyan meleg volt amennyire szeretem, a
buborékok pedig fantasztikus hangulatot adtak az egésznek. Stephan felém
nyújtotta az egyik poharat és a sajátját is magához vette.
- Mire iszunk? –
érdeklődtem.
- Szerintem
igyunk arra, hogy végre itt vagy velem, és arra, hogy boldogok vagyunk, és szeretjük
egymást.
- Ez aranyos. –
úsztam közelebb és miután összekoccintottuk a poharat mindketten kortyoltunk az
italból. Nagyon finomnak találtam, és ahogy fogyott az üvegből én is egyre
felszabadultabb lettem. Egyre forróbban öleltük és csókoltuk egymást, és a végén
már ruha nélkül élveztük a jakuzzit és a másik testét. Fantasztikus volt a
pezsgőfürdőben szeretkezni, és csak átadni magamat azoknak az élvezeteknek amit
Stephan nyújtott. A fürdés után mindkettőnk felkapta a fürdőköpenyét Stephan
pedig azonnal az ágyra ugrott, és kért csatlakozzak én is hozzá.
- Pillanat, csak
megnézem Nellat. – suttogtam, és óvatosan átlopóztam kislányom szobájához.
- Miért kell
ellenőrizni mindig? – hallottam a hátam mögül Stephant kinek kezében egy újabb üvegpezsgő
volt.
- Ez nem
ellenőrzés csak most idegen helyen van, és nem szeretném, ha megijedne vagy
ilyesmi.
- Látod,
mennyire békésen alszik.
- Igen, és olyan
szép kislány. – szaladtak könnyek a szemembe.
- Akárcsak az
édesanyja. – puszilta meg fejem. – gyere, menjünk, igyuk meg ezt a pezsgőt, és
talán folytassuk, amit abbahagytunk.
- Mi lenne, ha a
teraszon innánk meg? – ajánlottam, szerelmem pedig beleegyezett. A fények a
pezsgő, és Stephan boldoggá tettek és mikor ezt megosztottam vele is,
elkomolyodott.
- Én is nagyon
boldog vagyok Chiara, és ezért szeretném, ha többet lennénk együtt. Ezért
vetettem fel az összeköltözést is.
- Stephan
mondtam, hogy gondolkozom rajta. – néztem bele szemeibe, és inkább kortyoltam
az italomból.
- Igen, tudom,
de én tényleg nagyon szeretném.
- Így is, hogy
van egy lányom, aki szinte minden percemet kitölti és folyamatosan az eszembe
jár?
- Engem nem
zavar, sőt. Még sosem volt ilyen elragadóan aranyos barátnőm, aki még komoly
is. Te engem is komollyá teszel, és melletted úgy érzem már nem csak a munka
fontos, hanem a család is. Persze eddig is az szerepelt az első helyen, hiszen
imádom a szüleimet, és Manuelt is, de te megmutattad azt, hogy milyen, ha van
egy… egy… - kereste a szavakat, és én nem tudtam mire akar kilyukadni. – szóval
van egy gyereked is. – bökte ki és a válasz borzasztóan meglepett.
- Stephan én..
- Nézd, tudom,
hogy Nella nem az én lányom, és sosem fogok olyan lenni, mint az apja, de
nagyon megszerettem őt, és megígérem, hogy amíg együtt vagyunk, mindig vigyázni
fogok rá.
- Istenem, ez
annyira jól esik. – hatódtam meg. – Carlo óta még senki nem mondta ezt nekem.
Sőt inkább ellenségesek voltak a lányommal kapcsolatban. Köszönöm, hogy
elfogadod Stephan. – bújtam közelebb, és lágyan megcsókoltam, ő pedig felkapott
és a szobába vitt, ahol újra forrón egymásnak estünk, én pedig eldöntöttem,
hogy hozzáköltözöm.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)