Sziasztok!
Biztos tudjátok, hogy minden évben
igyekszem "megünnepelni" Zlatan szülinapját. Akár egy külön
bejegyzéssel, videókkal, vagy képek formájában. A lényeg, hogy mindig
megemlékezek rá.
Ebbe az évben pedig arra gondoltam, hogy megosztok
veletek egy olyan történetet, ami már nagyon-nagyon rég a fejembe van. Úgy is
mondhatnám erről a történetről, hogy az egyik legbelsőbb fantáziámat hozom el
Nektek!
A történetben előfordulnak szexuális részek, és
egyéb káromkodások.
Lia: Sietve ültem be a taxiba, ami azonnal az
Aon traning komplexum felé vette az irányt. Apámhoz utaztam pár napra és
reméltem a legutóbbi találkozásunk óta kicsit megenyhült felém. Sajnos nem érti
meg, hogy szeretem élvezni az életet. Imádok bulizni, és szeretem a megnyerő
férfiakat. Ezek talán az ismertségi köreimből adódóan híres focisták, és más
sportolók közül kerülnek ki. Azonban utálom a kötöttségeket, így a legutolsó
kapcsolatom sem tartott egy hónapnál tovább. A csábítás a véremben van, és
számomra semmihez sem fogható az az érzés, mikor akcióm sikeres, jutalmam pedig
egy forró éjszaka. A férfiak mind egyformák és hiába rendelkeznek feleséggel,
gyerekekkel, ha meglátnak egy feszes feneket, vagy egy mély dekoltázst nyál
csorgatva nézik minden óhajom. Ugyanúgy vannak bekötve, és ugyanarra vágynak.
Egy nőre, aki legyezgeti az egójukat és csodája őket. Néha ellehet játszani az
ártatlan kislányt is, mert akkor kijön belőlük a megértő, mindentől óvni akaró,
hős szerelmes. Sajnos a sajtó előtt még én sem bírok elbújni, és volt pár kalandom,
ami a pletykalapok és felkapottabb magazinok legelején landolt, és óriási
botrány kísérte. De válás egyik helyen sem történt, és hiába érezték a
feleségek átverve magukat, a gyerekek és persze a hatalmas vagyon miatt szemet
hunytak a történtek előtt, és megbocsájtottak partnereiknek. Engem sosem
érdekelt kinek okozok fájdalmat, és kinek borítom fel a családi életét, csak az
élvezetet kerestem és mindig vigyáztam arra, hogy sosem mondjam senkinek:
szeretlek. Az autó megállt, és miután leellenőrizték az igazolványaimat, sietve
indultam be az üvegezett épületkolosszusba. Apám legújabb csapata a Manchester
United, így már egy ideje itt él a városban, egyelőre anya nélkül, de amint
sikerül eladni a régebbi házunkat újra együtt lesz az egész család. Halkan
lépdeltem a folyosókon miközben a falakon lévő képeket nézegettem. Sok
mostani és régebbi focista arca nézett vissza rám, a távolból pedig
hangfoszlányokat hallottam, és egy éles sípszó hasított bele a csendbe.
Megigazítottam mélyen dekoltált kék ruhámat és a hang irányába siettem. A
hangok egyre erősödtek, míg a nyitott üvegajtón át, egy csodálatos zöld
focipályát pillantottam meg. A szélén apám állt és hangosan utasítgatta a
fiúkat. Angolul beszélt, amit mindenki egyformán megértett. Ősz haja csillogott
a napfényben, szürke melegítőt viselt, kezében füzettel, nyakában síppal
tipikus edző kinézete volt. Arca széles mosolyba húzódott mikor meglátott, majd
miután szorosan átölelt és adott két puszit így szólt. - Lia, te meg hogy
kerülsz ide?
- Szia, apa! Úgy gondoltam megleplek. Egész
nyáron alig találkoztunk, és kíváncsi voltam a csapatodra és természetesen rád
is.
- Ők az új munkám - mutatott a srácokra, akik
még mindig az akadálypályák között futkostak. - Remélem sikerül az, amit
elterveztem velük.
- A fényes B.L. Győzelem! - nevettem fel, ő
pedig helyeslően bólogatott, és mikor végigmérte alakomat lágy hangon így
szólt.
- Nagyon szép vagy!
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, és örültem, hogy
elégedett velem.
- Hogy van a legújabb barátod? Nem lesz még
esküvő?
- Apa kérlek - forgattam meg szemem. - már nem
vagyunk együtt, de ha így is lenne, akkor sem mennék hozzá senkihez.
- De miért nem?
- Mert nekem fontos a függetlenségem és ezt egy
férfiért sem adom fel.
- Már nem vagy kislány! Ideje megkomolyodnod.
- Azért, hogy utána unalmas életem legyen,
visítozó gyerekekkel? Köszi, ebből nem kérek. Én így vagyok boldog.
- Jaj, Lia! - sóhajtott fel és inkább a fiúk
felé vette az irányt, de még a válla felett hátra szólt nekem. - Nem jössz oda?
Bemutatnálak a srácoknak.
- Dehogy nem! - csillant fel szemem és már
magamban kezdtem megtervezni legújabb hódításomat. A ma estére még úgysem volt
partnerem és szívesen benne lettem volna egy városnézésbe valamelyik cuki
játékossal. A csapatról semmit nem tudtam, és nem is akartam utána nézni a
játékosoknak, mert úgy voltam vele a meglepetés erejére hagyatkozom. Apám
belefújt a sípjába mire a focisták azonnal körbe álltak nekem pedig volt időm
felmérni a felhozatalt. Tekintetem egy fekete fiún állt meg, aki elég fiatalnak
tűnt, de reméltem elmúlt már tizennyolc. Igyekeztem szuggerálni, és azonnal
láttam neki is tetszik látványom, de apám közel húzott magához és a fülembe
súgott.
- Meg ne próbált! Még túl fiatal! - Ezután újra
arrébb lépett és a csapathoz intézte a következő kérdést. - Hol van Zlatan?
- Hogy ki? - Kaptam a néven és szívem azonnal
hevesen kezdett verni. Lehet, hogy ő az? Az nem lehet... biztos másnak is van
még ilyen keresztneve, és...
- Jövök már! - Hallottam a túl ismerős hangot a
hátam mögül én pedig féltem arra nézni, de mégis kénytelen voltam. Mellkasomba
beszorult a levegő, és úgy éreztem szédülök. Még mindig olyan vonzó volt, mint
akkor, nekem pedig eszembe jutott 2009, és az az este, ami egy életre
megváltoztatott bennem mindent.
2009: A tükör előtt álltam és szőke hajam
igazgattam. Egy különleges csillogó csatot raktam bele, amit nemrég kaptam a
legjobb barátnőmtől. A klubban hangos zene szólt, ami beszűrődött a w.c-be is.
Szájfényt vettem elő, és rákentem ajkaimra, amik cseppet sem voltak teltek. Sajnos
ez a melleimre is igaz volt, és biztos voltam benne, hogy egyszer mindkettőt
megcsináltatom. Rövid, csavart pántos, zöld ruhám jól simult alakomra. Talán a
lábaimat szerettem magamon a legjobban, és azt, hogy nem voltam hízékony.
Persze magasságomból adódóan nem lehettem volna modell, hiszen csak 156 cm-rel
rendelkezek. Egy fiatal, vidám lány voltam, aki szeretne már független, és
önálló lenni. Kirepülni a szülei árnyékából, és végre a saját lábára állni.
Olyan lány, aki nem akar mindig az édesapjára várni, míg ő az aktuális
csapatértekezletekkel végez, és nem akar az anyjával újabb üzleti vacsorákon
bájologni.
- Gyere már! Megjött apád kedvence, és mit ne
mondja nagyon helyes! - siettetett Stella. - Bár fura, mert azt hittem szőke
kék szemű. Már ha a Svéd vonalból indulok ki. De gyere már!!!
- Mindjárt csak még megigazítom a szemem. - néztem
rá.
- Az edző lánya még egy zsákban is vonzza a
pasikat.
- Mondja ezt az elnök lánya. - nevettem fel, és
újra a tükör felé fordultam. - Tudod, hogy nem érdekelnek a férfiak. Első a
tanulás, hiszen az iskola sokkal fontosabb. Kész vagyok, mehetünk!
- Éljen! - kiáltott Stella, akivel egyre jobban
összebarátkoztam, hiszen szinte mindenben hasonlítunk egymásra. Az ő édesapja
Massimo Moratti, aki az Internazionale elnöke. De persze egyikünket sem
érdekelt a foci, és a mérkőzésre járás helyett is inkább vásárolgatni, kávézni,
vagy bulizni jártunk. Kiléptünk a teremből és azonnal elvesztem.
- Ő az! Ő Zlatan! - mutatott barátnőm az általam
kinézett pasira. Magas volt, és örülten jóképű. Vállig érő haját, egy vékony,
fekete pánttal fogta hátra. Barna szemei csillogva pásztázták a termet. Izmos
mellkasa kilátszott hanyagul gombolt ingéből, fekete nadrágja tökéletesen állt
rajta.
- Lia itt vagy? - rángatott vissza Stella a
fellegekből.
- Igen, de... tényleg Ő lenne Zlatan? - hitetlenkedtem,
mert nem gondoltam volna, hogy apám kis kedvence ennyire vonzó. - Basszus ez a
pasi...
- Igen, nagyon jóképű, és még tehetséges is.
Csak kár, hogy...
- Innom kell valamit! - vágtam a lány szavába és
a pulthoz rángattam. Két koktélt rendeltünk, és mialatt az italunkra vártunk
egy magas fiú lépett oda hozzánk, és a szavam is elállt, ahogy ráeszméltem,
hogy Ibra áll mellettem. Közelebbről sokkal helyesebb volt, férfias illata
pedig azonnal bekúszott orromba.
- Sziasztok, lányok! Meghívhatlak titeket egy
italra? - villantotta ránk hatalmas mosolyát, amitől a hasamban apró
rezdüléseket érzékeltem. Természetesen elfogadtuk a meghívást. Az elsőt egyre
több és több követte aztán már csak azon kaptam magam, hogy a bár egyik
eldugott zugába hevesen csókolózunk és tépjük egymásról a ruhát. Nem igazán
voltam biztos benne, hogy jutottunk ide, de nem is érdekelt. Kisugárzása mágnes
ként hatott rám, heves csókja és követelőző mozdulatai pár perc alatt szinte
meztelenre vetkőztettek. Bőre forró volt, én pedig élveztem, hogy
végigsimíthatok kockáin. Szinte hullámoztam mozdulataitól és nagyon akartam,
hogy erős férfiassága utat törjön belsőmbe. Nem szóltunk egymáshoz egy szót
sem, csak sóhajaink törték meg a kis zug csendjét. Zlatan lerángatta magáról a
nadrágot és felültetett egy pultra. Éreztem, hogy mindjárt szétfolyok, és már
csak a gondolattól is, hogy mindjárt bennem lesz orgazmus közeli állapotba
kerültem. Végigszántotta nyelvével melleimet, amik ágaskodva jelezték
izgalmukat. Mikor csak pár perc választott volna el az egyesüléstől halk
kopogást hallottunk, amit egy erősebb férfihang követett.
- Zlatan itt van Heléna! Mit csinálsz odabent? -
tudakolta, és ekkor, mint valami varázsütésre focistám eltolt magától és
gyorsan felrángatta ruháit. A vágytól még mindig forró testtel ültem és kérdőn
néztem rá.
- Hova mész? Még nem végeztünk, és...
- Sajnálom, de mennem kell! - szólt komoran.
- Akkor ezt mikor fejezzük be?
- Soha! Elkezdeni is hiba volt. Viszlát! - vetette
oda és kiviharzott. Csalódottan és kielégületlenül botorkáltam ki a szobából.
- Hol voltál? - lépett elém Stella.
- Dolgom volt. - válaszoltam, és ekkor megláttam
csatáromat, amint hevesen csókolózik egy szőke nővel.
- Hiába nézel rá ilyen vágyakozva, már foglalt.
Az a nő a felesége, és van két kisfia is.
- Jó ég, és én majdnem szeretkeztem vele.
- suttogtam, és egy másodpercet sem bírtam egy légtérben lenni vele. Elnézést
kértem barátnőmtől, és kifutottam a levegőre. Szemeimet ellepték a sós könnyek,
de engem nem érdekelt semmi, csak futottam és...
- Lia itt vagy! - rángatott vissza apám a
jelenbe, és ekkor Zlatan lépett ki a sorból, széles mosollyal az arcán.
- Mennyit változtál. - hallottam csodálkozó
hangját, amiben elismerés vegyült. Francba, hogy elpirulok. Korholtam
magam. Bezzeg ő semmit sem változott. Most is olyan piszkosul jóképű, mint
akkor. Igaz haja hosszabb lett, teste pedig erősebb izomzatú. Melegítő felsője
csak úgy feszült rajta.
- Már rég találkoztunk. - néztem fel rá és
szinte kényszerítenem kellett magam, hogy ne nézzek barna szemeibe. Apám
sorra bemutatta a többieket, és míg az utolsó részleteket magyarázta Zlatant
figyeltem messzebbről. Alig tudtam betelni látványával, és büszke voltam, hogy
szerinte is változtam. Ő változtatott meg. Miatta lettem az a Lia, aki most
vagyok. Ez a sajtó által férfifalónak, néha kurvának kikiáltott harmincas
éveiben járó nő, aki már több mellműtéten, és ajakfeltöltésen van túl. A
férfiak elcsábítása és ágyba húzása lett a hobbim. Egyszerűen imádtam
hódítani, és jól is csináltam. Ez a férfi tett engem ribanccá és ő volt az,
akit még nem sikerült megkapnom.... eddig. Pedig az ő neve aranybetűkkel van
írva a képzeletbeli listámon, ami mindig bővül, majd egy idő elteltével
szerencsére csökken. A megbeszélés után bár szerettem volna Zlatan közelében
lenni, nem tehettem. Apám meghívott ebédelni ahol sajnálatát fejezte ki,
hogy holnap Londonba utazik, hiszen meccs van.
- Mi lenne, ha én is veletek mennék? - kérdeztem.
- Te nem is szereted a focit. - csodálkozott.
- Viszont az én drága apukámat mindennél jobban.
- hízelegtem, de ő azonnal gyanút fogott.
- Mondd, miért érzem azt, hogy hátsó szándékaid
vannak és inkább az egyik játékosomra fáj a fogad?
- Jaj, apa, olyan előítéletes vagy. - háborodtam
fel.
- Azért én is tudom, mik mennek a világba, és
még mindig nem tetszik ez a fenenagy pasizás.
- Anyának semmi baja nincs vele. - védekeztem.
- Nem is értem miért.
- Talán, mert ő megért engem. Ma este repültök?
- Próbáltam másra terelni a szót.
- Nem, majd holnap. Ma még csapatösszevonás lesz
a Lowry hotelba, és holnap korán reggel együtt indulunk.
- Te is ott alszol a hotelba?
- Igen, természetesen. Este vacsora után még
lesz egy megbeszélés, utána pedig mindenki készül a holnapra.
- Nem szokott buli lenni? - tudakoltam, és
megjelent szemem előtt hogy talán ott lehetne esélyem arra, hogy becserkésszem
Zlatant.
- Nem, mert ilyenkor mindenki próbál relaxálni.
Mindenki korán megy aludni. Nincs semmi ivászat vagy tivornya. - nézett bele
mélyen a szemembe, és éreztette velem, nem is akarja, hogy ez változzon.
- Jó, csak egy kérdés volt. De attól én még
iszogathatok nem? Nekem nem kell holnap teljesítenem a pályán.
- Rendben. - sóhajtott fel. - Úgyse tudlak
lebeszélni, de Rasfordot hagyd békén!
- Nem is tudom ki ő.
- Akit úgy bámultál.... a sötétbőrű fiatal fiú.
- Jaaa a kis cuki! - mosolyogtam mikor eszembe
jutott, de apám mérges arcát látván azonnal korrigáltam. - Megígérem, hogy nem
csinálok semmit.
- Kicsim, örülök, hogy itt vagy. Jó látni már
téged, és tudod, mennyire szeretlek, de őszintén mondom, hogy vegyél vissza, és
komolyodj meg. Nem akarom, hogy viszonyod legyen Marcussal, sőt egyik fiamat
sem akarom, hogy az ágyadba húzd! Nem kéne máris egy balhéval kezdenem az
idényt.
- Nem ígérek semmit, de most ezt felkell vennem.
- válaszoltam gyorsan, és felvettem csörgő telefonom, amin anyukám hívott.
Kicsit mérges volt, amiért elfelejtettem felhívni, és nem értesítettem arról,
hogy leszálltam, de mikor elmeséltem neki, hogy éppen apával ebédelek
megenyhült, és ez szerencsére rá is vonatkozott miután leraktam a telefont.
Istenem, ha tudná, hogy sokkal nagyobb prédára vadászok, mint az a kisgyerek.
Délután beújítottam pár szexi és kihívó ruhára, hiszen én is részt vettem az
esti megbeszélésen. A szobám egy szinten volt a játékosokkal, és néhány a
csapathoz tartozó dolgozóéval, aminek örültem. Az értekezletre este hét körül
került sor, amit egy könnyebb vacsorával kombináltak. Mivel az idő továbbra is
jó volt, egy pántos, oldalt combközépig felsliccelt fekete ruhát vettem fel.
Szőke hajam laza hullámokba rendeztem, sminkemet pedig füstös szemekkel, és
tűzpiros vörös rúzzsal tettem különlegessé. Egy keveset fújtam kedvenc
parfümömből, és feltettem kedvenc nyakláncom, aminek medálja enyhén bekúszik
melleim közé. Éppen megpördültem a tükör előtt mikor apám kopogtatott az ajtón,
ugyanis ragaszkodott, hogy vele menjek le az étteremrészlegbe. Magamhoz kaptam
az ezüst cipőmmel harmonizáló kis táskám és széles mosollyal ajtót nyitottam.
- Nem bálba megyünk. - Jegyezte meg azonnal, ahogy
végigmért, de én megmagyaráztam azzal, hogy még hosszú az éjszaka és lehet,
kiugrom még valamerre. Persze semmi kedvem nem volt ehhez, de mégsem mondhatom
neki, hogy csak így érhetem el Zlatan figyelmét. A lift gyorsan leért mi pedig
a játékosokkal és a csapat munkatársakkal megtelt helyiség felé vettük az
irányt. Egy büszke mosoly hagyta el ajkam mikor észrevettem milyen hatást
váltok ki a többiekből. Magabiztosan lépdeltem végig a termen, és egy koktélt
kértem a pultnál, ezután helyet foglaltam az egyik asztalnál. Míg apám beszélt,
én végig a termet pásztáztam. Őszintén még egy kicsit sem érdekelt a holnapi
mérkőzés, a taktika, vagy az egyéb dolgok, hiszen csak Zlatanra koncentráltam.
Sajnos azonban ő cseppet sem nézett felém, ami rosszul esett, és még az sem
nyugtatott meg, hogy pár játékos sűrűn pillantott rám. Csodaszép barna szemei
érdeklődve figyelték az utasításokat, miközben a mobilját nyomkodta. Vajon
kivel beszélgethet ennyire? Talán a feleségével? Egyszerűen nem hittem el, hogy
egy ilyen pasi egy ilyen öreg nővel van még mindig együtt, mint Heléna. Mégis
mit eszik még annak a nőnek az aszott bőrén? Az én bőröm sokkal jobban néz ki,
ez pedig nem csak a plasztikának köszönhetem, hanem a sok sportnak, és a helyes
táplálkozásnak. Most is inkább halat rendeltem, némi salátával, mint azokat,
amiket a fiúk fogyasztottak. A megbeszélés után mindenki a szobájába vonult, de
én cseppet sem voltam fáradt, ám semmi ötletem nem volt, hogy kerüljek Ibra
közelébe. Megakartam kapni, vagy ha nem is, akkor legalább beszélni vele.
Szerencsémre néhányan még a pult felé indultak, és ő is így tett, én pedig
helyet foglaltam a mellette lévő bár széken.
- Szia. - köszöntem rá, míg az italomra vártam.
- Hogy vagy?
- Jól, köszi. - nézett végre rám, és tekintete
azonnal a melleimre vetődtek.
- Nem is tudtam, hogy újra az apámmal dolgozol.
- Igen, ettől az évtől. - szólt és lezártnak
tekintette a beszélgetést, miközben az én fejembe millió dolog kattogott.
- Mit iszol? - érdeklődtem egy szánalmas
próbálkozással, és mikor felém mutatta a narancslevét, felnevettem. - Miért nem
valami keményebbet?
- Mert holnap mérkőzésem van. Vagy talán nem
figyeltél oda az apádra?
- Sokkal jobb dolgok kötötték le a figyelmemet.
- kezdtem a flörtölést, és megsimogattam a pulton pihentetett kezét. Ám mintha
parázs lett volna, azonnal elkapta, felhajtotta az italt, és odébb állt.
Basszus ezt elszúrtam! Mérgelődtem. Ez sehogy sem fog összejönni. Mérgesen a
szobámba ballagtam, és tudtam kell egy buli, hogy lenyugodjak, és kitaláljam a
holnapi taktikát. Egy sokkal dögösebb, fekete miniszoknyát, és egy tűzpiros
felsőt vettem fel a buliba. Mérgemben úgy éreztem kell valaki, akivel
eltölthetem ezt az éjszakát. Az elutasítást egyszerűen nem ismertem, de úgy
gondoltam előbb visszamegyek az étterem bár részlegébe, és ott egy koktél
mellett kitalálom, mi legyen. A szinten nagy volt a csend, és biztos voltam
benne, már minden játékos alszik. Hála az apám idióta szabályának. Agyamba
rengeteg lehetőség villant be, Zlatannal kapcsolatban, de sajnos egyik sem volt
kivitelezhető. Persze szívem szerint bekopogtam volna a szobájába, és csak úgy
letepertem volna, de biztos voltam benne, hogy abból nagy balhé lenne. A szívem
azonban hatalmasat dobbant mikor a pultnál csatárom ült, és mérges, vagy talán
szomorú szemekkel markolászta sörös poharát. Megigazítottam hajam, és remegő
lábakkal felé indultam. Újra felültem mellé, és kikértem egy Margaritát.
- Te nem alszol még? - fordultam felé,
beszélgetést kezdeményezve.
- Nem, nem bírok.
- Miért? A holnapi meccs miatt?
- Nem hinném, hogy sok közöd van hozzá.
- Istenem miért vagy ilyen bunkó, mikor én csak
beszélgetni szeretnék valakivel? Bár igazából bulizni indultam. Nem volna
kedved velem tartani?
- Nem lehet.
- Azt hittem innod sem lehet, és te mégis azt
teszed. - mutattam a sörre. - Szóval úgy látom, nem annyira érdekelnek a
szabályok. Te is olyan vagy, mint én.
- Cseppet sem vagyok olyan, mint te. - nézett
rám és újra végigmérte öltözetemet. - Én semmit nem változtam az évek alatt,
ellenben te elég sokat.
- De úgy vélem csak jó irányba, és....
- Hallottam rólad egyet, s mást, és talán nem jó
az irány, amit követsz.
- Nekem bejön, és másnak is tetszik, amit
csinálok, és amiket művelek. Főleg a kezemmel, és a számmal. - haraptam bele
ajkamba, és láttam, hogy kezd megtörni a jég, ugyanis Zlatan egy nagyot nyelt a
mondat hallatán. - Talán te is kaphatnál belőle egy kis ízelítőt.
- Ne is álmodj róla.
- Ugyan már Zlatan. Mitől félsz? Itt senki nem
láthat meg, és.... - de nem folytattam, mert Ibra telefonja csörögni kezdett a
kijelzőn pedig Heléna neve volt leolvasható. Ám meglepetésemre nem vette fel,
hanem miután kinyomta, ki is kapcsolta azt. - Csak nem fáraszt az asszony?
- Nem mintha rád tartozna, de kicsit
összekaptunk, én pedig inkább lejöttem ide és úgy gondoltam iszok egy sört,
hogy lenyugodjak.
- Ha szeretnéd, én szívesen lenyugtatlak. -
Búgtam, és kezemmel végigsimítottam combján, majd haladtam egyre fentebb,
legérzékenyebb pontja felé. - Egészen remek módszereim vannak erre.
- Lia hagyd abba! - tolta el kezem, és inkább
még egy kört kért nekem és magának is. - Nem tudom, mit akarsz, de kérlek,
fejezd be!
- Nem tudod? Akkor elég nagy bajok vannak
veled. - álltam fel, és mögé léptem, hogy masszírozni kezdjem vállát. -
Eléggé feszültnek tűnsz. Mi lenne, ha komolyabban kezelésbe vennélek. - suttogtam
egyre forróbb hangon. - Csak jobban fogod érezni magad.
- Lia nézd, én nem akarom ezt. - rázta le kezem,
és a székkel együtt megfordult. Magasságom miatt pont így kerültünk egy
szintbe. - Talán, most nem valami rózsás a házasságom, de nem fogok olyat
tenni, ami nem helyes. Főleg nem veled.
- Mert én milyen vagyok? - léptem közelebb, és
ajkunk csak pár centire volt egymástól, ám ő megint hátrált.
- Mondtam, hogy olvasok újságot, és látom,
milyen botrányokat keversz. Nálam pedig ez nem jön be.
- Hazudsz, ugyanis pont ellenkezője, amit érzel.
Látom a szemedből, hogy legszívesebben letépnéd rólam a ruhám. Tudod, eléggé
sokkal tartozol nekem. - Ültem vissza.
- Mire célzol? - Kérdezte, és nagyon tetszett,
hogy végigmérte combjaim, ahogy a két lába közé raktam a szék lábtartóba.
- Arra az estére, amikor majdnem megdugtál. De
sajnos, csak majdnem. Szóval tartozol nekem egy dugással.
- Álmodba. - Nevetett fel, és a kicsit arrébb
lévő biliárdasztalhoz ment. Kaptam az alkalmon, és azonnal dákót ragadtam.
- Tudsz játszani? - érdeklődtem, bár az sem
érdekelt volna, ha nemmel felel. Főleg, hogy én sem értek hozzá.
- Igen, mint mindenben ebben is profi vagyok.
- Mint mindenben? Mégis mikben?
- A fociban, az üzletben, és úgy általában
mindenben.
- Az ágyban is? - kérdeztem és mellé lépve
kitoltam tomporom, hogy gurítani tudjak. Szinte éreztem, hogy fenekemet nézi, ami
– hála szoknyám hosszának- majdnem teljesen látszódott.
- Ezt inkább nem válaszolom meg.
- Én nagyon jó vagyok az ágyban. Ezért akar
velem lenni minden pasi.
- Tévedsz drágám. A férfiak nem azért akarnak
veled lenni, mert jó vagy, hanem mert te vagy Mourinho lánya. Vagy, mert
könnyen kapható vagy.
- Lehet ez is benne van, de nem minden férfi kaphat
meg. Sőt, eléggé komolyak az elvárások. Csak olyan férfival fekszek le, aki
megüti a mércét. Jó azért voltak mellé lövések, de a legtöbbjük nagyon jóképű,
és tehetséges volt.
- Meg persze mindegyik idióta. - vágta rá, ami
cseppet sem tetszett.
- Mégis miért mondod ezt?
- Mert mindegyiknek családja van, és...
- és talán az a nő nem tudta megadni neki, amit
akart. Esetleg nálatok is szexuális problémák vannak??
- Semmi közöd a problémáimhoz.
- Mióta is vagytok együtt? Több mint tíz éve. Hihetetlen,
hogy még nem léptél félre, és nem kóstoltál bele az igazán jó szexbe.
- Honnan tudod, hogy Helénával nem jó a szex?- kérdezte
egy gurítás után.
- Mert akkor nem bámulnál ennyire, és nem
vetkőztetnél le a szemeiddel.
- Képzelődsz drágám.
- Igazán. - léptem felé, majd kivettem a dákót a
kezéből, és felültem az asztalra, ahol keresztbe raktam lábam.
- Nem gurítasz?
- Nem annyira értek hozzá, szóval megtanítanál? –
néztem fel rá ártatlanul és mérges voltam, hogy megint tereli a szót. - Segítenél
nekem? – ugrottam le az asztalról.
- Legyen. - vette ki kezemből újra, és mögém
lépett. Fenekemet kicsit kitoltam, így alsó felünk közelebb ért egymáshoz,
testem pedig átjárta a forróság mikor férfiasságát éreztem nadrágja alatt.
Legszívesebben megfordultam volna, hogy felültessen az asztalra, vagy elé
térdelek, hogy olyan hangokat csaljak belőle ki, amiket imádok, egy férfinél.
De várnom kellett, és figyelnem kellett rá. Zlatan csak magyarázta a hülye
szabályokat, kezei pedig akaratlanul is a csípőmre tévedtek. Érintése alatt
bőröm szinte felforrt. Fenekem egyre jobban hátra döntöttem, és ekkor újra
hátrált.
- Mi a baj? Nem mondod tovább? - fordultam meg,
ő pedig nemlegesen megrázta a fejét.
- Így nem. - Hangja kemény volt, és határozott,
és újra bekapcsolta telefonját. Ekkor olyan mérhetetlen belső düh kapott el,
mint még soha. Nem tűrhettem el, hogy ne akarjon engem, így kitéptem kezéből a
készüléket.
- Add ide, mit csinálsz? - Kapott felé, de én
azonnal ráültem.
- Ha megadod, magad nekem odaadom.
- NEM!
- Akkor enyém a mobil, és... talán készíthetek
egy- két szelfit magamról a feleségednek. Talán rájönne, milyen nő való hozzád.
- Heléna hozzám való!
- Oké, te akartad. - vettem elő, és bekapcsoltam
a kamerát, de túl figyelmetlen voltam, így focistám visszaszerezte, és azonnal
a zsebére vágta.
- Most pedig jobb lesz, ha megyek! Jó éjt. - viharzott
ki, de én követtem és sikerült elérnem azt a liftet, amivel ő ment. Szorosan
elé léptem, és pólója alá csúsztattam kezem. Éreztem, hogy izmai megfeszülnek
érintésemtől, és akárhogy is tiltakozik, tetszik neki, amit csinálok.
- Lia hagyd abba!
- Tessék? Folytassam lentebb? - Incselkedtem, és
ágyéka körül kezdtem simogatni, ahol már eléggé kivehető volt merevedése
szabadidő nadrágja alatt. Istenem, de imádnám, már ha bennem lenne. Zlatan
egyre mélyebben vette a levegőt, de a lift túlságosan hamar nyílt ki, így
esélyem sem volt többet kapni belőle, ugyanis azonnal eltolt.
- Most pedig jobb lesz, ha mindketten alszunk. -
vetette rám tekintetét, ami tüzesen nézett rám. - Jó éjt Lia. - sietett ki a
liftből, én pedig megint ott maradtam a vágyaimmal egyedül, dühösen és
elutasítva. Kisírt szemekkel bújtam ágyba, és semmi kedvem nem volt az idióta
meccsre menni holnap, ám mégis muszáj volt, így mikor a repülő elindult én is
csatlakoztam a csapathoz, és inkább megbújtam a hátsó ülések egyikében. Még nem
adtam fel teljesen a reményt, hogy Zlatan az enyém legyen, de sajnos erre egyre
kevesebb esélyt láttam. Londonban aztán felültem a lelátóra és próbáltam
élvezni a mérkőzést. De mivel ez sehogy sem ment, jobbnak láttam, ha az öltözők
felé veszem az irányt. Az eső szakadt, ami még jobban rátett egy lapáttal
kedvemre. A meccsből még volt fél óra, Zlatan találatával pedig a csapat
megszerezte a vezetést az Arsenal ellen. Szerencsére senki nem tartózkodott ott,
így leültem oda ahol Zlatan helye volt, és bár tudtam nem szép dolog mások
dolgaiba turkálni, én kiemeltem pólóját utazó táskájából és magamhoz
szorítottam. Az illata magával ragadó volt, nekem pedig csak peregtek könnyeim,
és fájt, hogy megint megbántott. Pedig ez mindig fordítva szokott lenni, hiszen
én használom ki a férfiakat, és én dobom őket, mikor már nincs rájuk szükségem.
Én vagyok az a Lia, aki egy csábító dög, és...
- BASSZA MEG! - Csapódott ki az öltöző ajtaja,
és Zlatan lépett be, feldúltan, káromkodva. Haja vizesen tapadt fejére, a cseppek
pedig végigszántották mérges arcát. Meze félig szakadt állapotban lógott rajta,
így jól láthatóvá vált izmos mellkasa, engem pedig azonnal elöntött a tűz,
hiszen még sosem láttam ennyire vonzónak.
- Zlatan mi történt? - Pattantam fel azonnal, és
igyekeztem betömködni a ruhadarabot táskájába.
- Ez a rohadt köcsög, paraszt kiállított! Pedig
nem is én voltam a hibás, és nem adott meg egy büntetőt, és lekiabáltam ennek a
nagy szemű Német idiótának a fejét, ő meg elszakította a mezem. Erre én is
kiakadtam, de akkor már kiállítottak. Rohadjon meg! - rúgott bele mérgesen a
szemetes kosárba, aminek tartalma szanaszét gurult a kövön. - Amúgy te mi a jó
francot keresel itt?
- Csak nem érdekelt a meccs, és úgy gondoltam
inkább itt várok addig.
- Remek, én elhúzok tusolni. - szólt, és becsapta
a tusoló ajtót. Egyszerűen éreztem, hogy itt az idő, és ha most nem használom
ki a lehetőséget, akkor soha. Egy kicsit tétováztam, mikor a kezem a kilincsre
helyeztem, majd nagy levegőt vettem és benyitottam a párás fürdőbe. Zlatan már
a tus alatt állt, háttal nekem. Haja kiengedve, testéről folyt a víz. Szinte
ámulatba ejtett a sok tetoválás, amik a hátát fedték. Lerúgtam cipőmet,
de mikor ruhámtól kezdtem megszabadulni megfordult, és amint észrevett azonnal
rám mordult.
- Mit keresel itt bent? Nem látod, hogy fürdök?
- De igen, és... nagyon szexi vagy. Annyira,
hogy nem tudok betelni a látvánnyal, és úgy gondoltam csatlakozok.
- Biztos nem Lia! Menj ki! - Parancsolt rám
mérgesen, de én csak álltam ott, míg ő újra rám mordult, én pedig megadtam
magam.
- Jól van, na! - Egyeztem bele, és inkább
felültem a pultra, hogy kint megvárjam. Zlatan pár percen belül vizesen lépett
ki a fürdőből. Nyirkos testét, csak ez törölköző takarta el, bennem pedig még
az ütő is megállt.
- Még mindig itt vagy? - nézett rám.
- Igen, és itt is leszek, ameddig csak lehet. -
ütem fentebb, és szoknyám alól kilátszódott combfixem. Zlatan végignézett
rajtam, és szemei vágyakozva néztek rám.
- Mit akarsz tőlem Lia?
- Téged! Semmi mást, csak téged, és hogy
fejezzük be, amit anno elkezdtünk. - néztem fel rá, és megnyaltam újra vörös
ajkaimat. Zlatan légzése felgyorsult és óvatosan felém indult, én pedig, hogy
fokozzam vágyát picit simogatni kezdtem magam.
- Csak egy dugás! Semmi több! Soha. – Bizonygattam és ekkor
hozzám lépett és szemeim után dekoltázsomba nézett. Nem szólt egy szót sem, de lábamat
terpeszbe nyitotta, és beállt közéjük.
- Ígérd meg, hogy nem lesz botrány?
- Megígérem! – simogattam végig meztelen hasán, majd
először puhán később pedig vadul csókolt. Egyik keze a hajamba túrt, míg a
másik a szoknyám alatt kutakodott, és legérzékenyebb pontomat ingerelte. Persze
én sem voltam rest, és miután kihámoztam vizes törölközőjéből rávetettem magam
férfiasságára, ami egyszerre volt hatalmas és kőkemény. Fejem hátradöntve
élveztem ajkait amint egyre lentebb halad nyakamon, és melleimet kezdi
kényeztetni. Végül pedig ráfeküdtem a pultra, és hagytam hagy húzza le az
utolsó ruhadarabot is rólam.
- Gyönyörű vagy! - Suttogta, ahogy végigmért tüzes
tekintete.
- Te is! - Válaszoltam elfúló hangon. - Minden
vágyam, hogy jól megdugj!
- Tegnap óta én is ezt akarom. - Bökte ki, és
ekkor végre belém hatolt. Erős, és határozott mozdulatokkal furakodott egyre
beljebb belsőmbe, én pedig a csillagok között éreztem magam. Ha nem tapasztotta
volna le csókkal szám, biztos hatalmas hörgésekbe csap át együttlétünk, ami
minden mozdulatnál egyre erősebb és erősebb volt. Zlatan újra felhúzott
magához, és a falhoz nyomott. A gyönyörtől már alig láttam, és éreztem már neki
sincs sok a csúcsig. Mikor nem bírt tartani újra visszarakott a pultra,
tenyerei megint melleimet cirógatta. Ez már sok volt vággyal teli testemnek így
a bennem rejlő tűzijáték felrobbant, én pedig hatalmas kéjes sikollyal élveztem
el, és focistám is így tett. Zihálva csókoltuk és simogattuk egymást a
beteljesülés után, és legbelül mindketten tudtuk ez ennyi volt. Nem lesz több,
de ezt egy csodálatos emlékként megőrizhetjük. A folyosóról hangok szűrődtek
be, mi pedig gyorsan öltözni kezdtünk. Mire a többiek vizesen beléptek, már
semmit sem lehetett észrevenni akciónkból, én pedig örömmámorban úszva léptem
ki az öltöző ajtaján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése