Sziasztok!!
A héten volt a születésnapom, és úgy gondoltam egy olyan posztot írok amibe
örömömet lelem, és remélem Nektek is tetszeni fog majd.
Ehhez természetesen kedvenc karaktereimet hoztam el.
Lili: Lassan egy éve élünk Milánóba, ahol egész jól berendezkedtünk. A régi
lakásomból szuper műtermet alakítottam ki, és bár Paolonak is szállítok néha
cikkeket, de a fő állásom jelenleg olyan beteg, vagy sérült nők és gyerekek
fotózása akiknek ez minden vágya, de a családjuk szűkösebb anyagi kerettel
rendelkeznek. Elég nehézkesen indult be
a dolog, hiszen az emberek nem nagyon szeretik felvállalni a problémáikat,
viszont örömet szerezni annál jobban. Így a szűk nyolc hónap alatt a
fotóstúdiónk már egész szép hírnévnek örvend a városba. Sőt már egy sminkes és
stylist is dolgozik a csapatomban, de a jövőben egy pszichológussal is terezem
bővíteni a kört. Az alapkoncepció mindig
is a fejembe volt, viszont a hátrányos emberek fotózása egy parkban jutott eszembe,
mikor Alexanderrel sétálgattunk ahol egy édesanya tolta kerekesszékes
kislányát. Az arca nagyon megfogott, hiszen nagyon szép volt, de szemeibe mégis
látni lehetett az a sok- sok odaadást és fáradozást amivel a lányát gondozza
minden nap. Leszólítottam és beszédbe elegyedtünk, majd megkértem, hogy álljon
modellt nekem, amit szívesen elfogadott.
A kész képeket mutatva örömkönnyekben tört ki, én pedig eldöntöttem,
hogy ez lesz az én utam. A hely már
alapból adott volt, de mellé még beszereztem pár dolgot, és feltöltöttem a
fotókat a nyilvános Instagram oldalamra. Műveim nagyon sok pozitív kritikát
kaptak követőimtől. Zlatan akkor reklámozta a parfüm termékei új illatát, így
közösen kitaláltunk egy nyereményjátékot ahol fotózást, és Zlatan dolgait
lehetett megnyerni. A feladat adott volt: ha volt hátrányos helyzetű vagy
bármilyen problémával küzdő a családba, azt megjelölték a felhívás alatt. Egy
kedves huszonéves lányra esett a választás aki sokáig étkezési zavarokkal
küszködött, és az édesanyja nevezte be. Tiszta szívből örültem, hogy egy olyan
lány győzött aki csupa szív, és nagy küzdelmen van túl. Az arca és az alakja is
tökéletes volt a képek pedig fantasztikusan sikerültek. Egy kisebb visszhangot is kapott a munkám, de igazán akkor robbantottam nagyot mikor az újságtól, és
szerelmem csapatából is a lencsém elé álltak páran. Kicsit rosszul esett, hogy
Zlatan azonban nem akart szerepelni, mert szerinte a munkát és a magánéletet
nem kell összekeverni, és bármennyire is
győzködtem ez idáig nemleges választ kaptam. Mindenki mondott pár dolgot
az életéről, és, hogy miért fontos az elfogadás. Azóta pedig heti szinten
nagyon sok a munkám, és már alig győzőm a felkéréseket, hiszen senkit sem
akarok elutasítani, vagy megbántani.
Alexanderrel éppen a szobájába játszottunk, közben pedig az ovis élményeket
mesélte, ahova fájó szívvel adtam be év elején, de tudtam szüksége van arra,
hogy saját korosztálya között legyen, és barátokat szerezzen. Ez kicsit
megkavart minket, hiszen több nyelvű család lévén néha észre sem vesszük hogy
szólunk éppen egymáshoz. Ám az óvónő tanácsára eldöntöttük innentől a hivatalos
nyelvünk az angol lesz, és közösségben használhatjuk az olaszt, ahogy Alex
óvodájában is. Persze azért néha- néha belecsempészek egy-egy magyar szót a
játékba, míg mikor az apjával játszik ugyanez a helyzet a svéd nyelvvel. De a
világért sem akarom összezavarni, így mindenben betartom a szakemberek és az
óvónők utasítását. Alex nagyon szeret óvodába járni, és viszonylag jól nevelt
kisfiú, aki csak akkor akad ki, ha éppen aludni kéne, vagy ha megjön Maja,
akivel mindenféle kreatív játékot kitalálnak. Mivel ismert gyerek igyekszek
játékosan, de mégis szigorúan nevelni, mert a világért sem akarom szégyenbe
hozni az apját. Nem mondanám csendes gyereknek, de ha építőjátékról van szó,
órákig eltud üldögélni. Szeret a szabadba is játszani, ahol Zlatannal rugdossák a labdát. Maja egy héten kétszer jár
hozzánk, vagy ha sürgős munkánk van. Esetleg randi est van, amit sajnos a vírus
miatt már inkább hármasba töltünk. Zlatan újra sokat edz, és újra fantasztikus
teljesítményt nyújt a pályán, a kapcsolatunk pedig tökéletes. Szeretjük és
támogatjuk egymást a munkába. Nagyon büszke vagyok rá, és az egész csapatra,
hogy vezetik a bajnokságot. Néha hiányzik a San Siro hangulata, de bízom benne,
hogy minden nap közelebb kerülünk a normális élethez való visszatéréshez. Az
építőkockák nagy zajjal dőltek le az éppen aktuális toronyról, amit kisfiam
kicsit morcosan fogadott el.
- Aj már megint ledőlt, gyere segítek, de mi lenne ha most csak a kék és zöld
kockákból raknánk ki. Tudod melyikek azok?
- Persze, ezek. – vette el a kupacból a színes játékokat. – nézd anya
megtaláltam őket.
- Nagyon ügyes vagy kicsim. – simogattam meg fejecskéjét. – szerintem rakjunk
le az alapját több kockából, és akkor könnyebb lesz a tornyot is felépíteni rá.
- Jó, és ide meg építhetünk másikat mellé. - ötletelt édes kis hangján.
- Ahogy csak szeretnéd. – mosolyogtam rá, mikor lentről a kapucsengő dallamos
hangja törte meg a csendet.
- Megjött apa!! – kiáltott fel, és már szalad is a lépcső felé.
- Ez biztos nem apa, de ne szaladj Alexander, mert még elbotlasz a lépcsőn.
- NEM!! – kiáltott vissza, mire én csak a fejemet ingatva siettem utána. – Nem
apa jött. – vette tudomásul szomorúan és ahogy az órára néztem tudtam, hogy
arra még legalább egy órát kell várni. Az ajtó felé azonban hatalmas meglepetés
fogadott, így kapkodva nyitottam ki.
- Jó ég te meg mit keresel itt?! – öleltem magamhoz szorosan rég nem látott
barátomat, szemem pedig azonnal könnybe lábadt. – Istenem Stephan!! Te tényleg
itt vagy?!! Úr Isten!!
- Úgy gondoltam meglepem a szülinapost.
– mosolygott rám Stephan. – bejöhetek vagy itt kell állnom a hidegbe végig?
- Persze, hogy be, de mégis hogy, és…- kérdezgettem, és még mindig alig tértem
magamhoz a meglepetésből. – Nem láttalak már nyár óta. – mértem végig a férfit
aki fekete farmerba, és egy sötétkék pulóverbe állt előttem. – Ülj le! Kérsz
valamit?
- Köszönöm, de max csak egy pohár vizet. Hello Alexander emlékszem rám? –
guggolt le kisfiamhoz, és felé nyújtotta a két csomag közül az egyiket.
Alexander először furcsán nézett rá, de utána felismerte és boldogan örült a
legújabb plüss kutyusának. – ezt pedig a születésnapos kapja. – lépett hozzám,
és nekem is adott egy csomagot, amibe egy angyalszárnyas karkötő lapult. –
boldog szülinapot Lili.
- Köszönöm, de már az nagy meglepetés, hogy itt vagy. – tettem elé a vizet, és
míg kisfiam a nappali szőnyegén ismerkedett legújabb játékával mi a kanapén
foglaltunk helyet.
- Talán elkerülte a figyelmedet, hogy újra visszaigazoltam? – érdeklődött vicces hangon.
- Dehogy is, csak annyi minden történik most, hogy alig volt időm a híreket böngészni.
De ha már visszajöttél lehet csinálok veled egy interjút, és pár képet. –
mosolyogtam. – már ha Paolo is benne van, és te is.
- Felőlem mehet. Merre van Zlatan?
- Edzésen, a héten szinte minden nap a központban van. Nekem úgy alakult, hogy
pár napig a legújabb cikkemmel foglalkozok, ami abból jó, hogy nem kell
elrángatni Maját és Alexanderrel is többet tudok együtt lenni.
- Nagyon sokat nőtt mióta nem láttam. – fordult felé, és elgondolkodva nézte.
- Igen, már nyáron négy éves lesz. Jót tesz neki az óvoda és a sok gyerek
akivel kezd összebarátkozni.
- Azt hittem úgy volt, hogy nem akarjátok oviba küldeni.
- Igen, én szerettem volna, de a fotóstúdióm nagyon bejött, és nem bízhatom
mindig Majára. Emellett az ottani fejlesztő foglalkozások jó hatással vannak
rá, és mivel ez egy magán óvoda a kis létszám miatt több idő jut rá. De ha
tudom akkor magammal viszem mindenhova. – magyaráztam.
- Jó újra látni titeket. Hiányoztál Lili.
- Te is nekem! – ültem közelebb. – meddig maradsz a városba?
- Még nem tudom. Lehet beugrok megnézni a másik unokaöcsémet, és már este
visszamegyek Rómába. Holnap lesz az első közös edzésem a csapattal. Furcsa,
hogy izgatott vagyok, pedig már ismerem az ottani járást, és a legtöbb sráccal
már játszottam együtt, még Kína előtt. Amúgy Heléna hogy van?
- Már jobban, de azért a tesód eléggé elbánt vele. Már ha érted mire gondolok. –
váltottam komolyabb hangnemre.
- Ha ez megnyugtat már nincs együtt azzal a nővel, és a munkára koncentrál.
- Jól teszi, de szerinte már teljesen mindegy, mert a sógornőm beadta a
válókeresetet.
- Hallottam, és megértem. A tesóm egy szemét volt, de túl sokat voltak külön.
- Igen, tudom ez milyen, de én nem is akarok ítélkezni már. Nekem Heléna
továbbra is a legjobb barátnőm, és sokszor találkozunk. Segítjük egymást, de
azt ne várjátok, hogy Zlatan már olyan jól elbeszélget majd a bátyáddal a
családi összejöveteleken.
- Megértem, ez nyilván való.
- De beszéljünk valami vidámabb témáról. Kittivel minden rendben?
- Igen, és sokkal jobb a kapcsolatunk mióta tudja, hogy hazajövök. Szerencsére
nekünk jól működött a távkapcsolat.
- Igen, ennek örülök, és annak is, hogy jól megy a cukrászdája. Néha ha jön hoz
pár süteményt amik isteni finomak. Alexanderrel is jól kijön, és gyakorolja a
babázást.
- Bízom benne, hogy összejön nekünk is a kicsi.
- Tuti, hogy így lesz elvégre most már több időt lesztek együtt, mint eddig.
- Nem jött be ez a Kínai túra. - hajtotta le búsan fejét.
- Nem akarom azt mondani, hogy megmondtam, de megmondtam.
- Igazad volt. – nevetett fel, és ekkor autó hangot hallottunk kintről.
- Megjött Zlatan! – pattantam fel. – nyugi rád nem haragszik. Elvégre nem te
bántottad meg a testvérét. Kimegyek elé.
- Én meg eljátszok ezzel a nagyfiúval. – ült Alexander mellé a szőnyegre.
Gyorsan leszaladtam a garázsba, és nagyot dobbant a szívem mikor megláttam
Zlatant akinek egy nagyobb doboz volt a kezébe. Még ennyi év után is színtiszta
szerelmet érzek iránta.
- Lili te meg? Ki van Alexanderrel?–
kérdezte és üdvözlésként egy apró csókot lehelt ajkamra.
- Vendégünk van! – mosolyogtam izgatottan.
- Kicsoda, a tesóm, vagy a szülei?
- Neeemm..sokkal jobb. Mi az a doboz?
- Ezt majd csak este kapod meg, és még van valami amit nem láthatnál szóval
menj fel kérlek.
- De még nem is tudod ki a vendég.
- Egy perc és felmegyek, csak még van egy kis dolgom hátul.
- Mi dolgod van hátul? Hiszen nincs fűtve a hátsó rész. – húztam vissza
magamhoz. hogy a szemébe nézzek.
- Kicsim, mindent megoldok, de ne tarts fent, mert azt szeretném ha minden úgy
lenne ahogy szeretném.
- Nagyon titokzatos vagy, de bejön.
- Akkor felmész? – sürgetett.
- Persze menj csak, de siess fel, mert nem tudom meddig marad még Stephan.
- Stephan?! El Shaarawy? - döbbent meg.
- Igen. Meglepett szülinapom alkalmából, és most ő van Alexanderrel. Ugye nem
fogsz kiakadni, és…
- Lili, Stephan nem tehet róla, hogy a testvére egy utolsó szemét disznó. Meg
hát ő a barátod, akivel rég találkoztál, és én is, szóval ne engedd el amíg nem
találkoztam én is vele.
- Köszönöm, hogy nem akadsz ki. – adtam egy puszit arcára, és
visszasiettem barátomhoz, aki éppen kisfiammal játszott hason fekve a
szőnyegen.
Zlatan úgy fél óra múlva jött fel. Hálás voltam neki amiért igyekezett nem
érinteni Manuel és húga gallyra ment kapcsolatát, és Stephannal is jókedvűen
elbeszélgetett. Az olasz fiú rengeteg érdekes dolgot mesélt Kínáról, de míg
engem a kultúra és az emberek Zlatant természetesen a foci színvonala érdekelte.
Közben felívtak a szüleim, Kitti, Heléna és pár munkatársam is, hogy átadják jókívánságaikat.
Hét óra felé már Maja is csatlakozott
hozzánk, ám mikor a vacsorával jöttem elő Stephan jobbnak látta ha inkább
Helénáékhoz megy.
- Akkor mikor találkozunk a pályán? – tudakolta Zlatan mikor már az ajtóban
köszöntünk el az olasz fiútól.
- A hónap végén, huszonnyolcadikán, Rómába. Nagyon szeretnék akkor már pályára
lépni.
- Én meg szeretnék tiszta szívemből a helyszínen szurkolni.
- Megoldható szerintem, ha mint újságíró bejössz. Majd meglátom mi tehetek az
érdekedbe.
- Nem akarok szabályt szegni.
- Kicsim, ha lehet miért ne? Te újságíró vagy, ráadásul a feleségem, és én is
ott leszek. Szóval ha segítenél Stephan az jó lenne. Majd vigyázunk nagyon az
előírások betartására.
- Oké, megpróbálok mindent megtenni, és bízom benne, hogy győzelmet
ünnepelhetek.
- Azért ahhoz nekünk is lesz pár szavunk. – kontrázott Zlatan.
- Szerintem meg a lényeg, hogy újra Olaszországba vagy Stephan, és tiszta
szívből kívánom, hogy hasznos tagja legyél a csapatnak, és focizz kiemelkedően.
– öleltem át búcsúzásképpen.
- Köszi Lili. Akkor a hamarabb nem a hónap végén látjuk egymást. Sziasztok.
- Vigyázz magadra- szóltam még utána és becsuktam az ajtót. Felsiettem az
emeletre ahol Maja már kisfiamat vetkőztette az esti fürdéshez. Szerettem volna
magam csinálni, de nem engedte és mielőtt ellenkeztem volna megcsörrent a
telefonom amin Zlatan hívott.
- Miért hív Ibra? – néztem zavartan Majára. – tudja, hogy itt vagyok fent.
- Fogalmam sincs, de vedd fel! Lehet valami baj van.
- Gondolod? – vettem a fülemhez a készüléket de Maja furcsán mosolygó arca
teljesen mást tükrözött.
- Lili kérlek gyere hátra, van egy kis baj. – szólt bele Zlatan.
- Mi a baj?
- Áll a víz mindenhol. Valami elromolhatott, a jakuzzival, és nem tudom... - hallottam focistám kétségbe esett hangját.
- Hogy érted ezt?
- Áll a víz mindenhol! Nem is tudom, hogy megyek ki innen, mert folyamatosan
ömlik, és nem tudom elzárni és…
- Megyek! – csaptam le, és már siettem is hátra, miközben azon törtem az agyam
mi a jó eget rontott el rajta, és egyáltalán miért kellett megvenni mikor
alapból ott van a medence. Felesleges rongyrázásnak tartottam, még akkor is ha
anyagilag jól állunk. Én továbbra is szerettem fogni a pénzt. Félve mentem az
ajtó felé, és reméltem nem fog a nyakamba zúdulni a tömérdek víz mint valami idióta filmben, de a meglepetés még annál is nagyobb volt, mint hittem. Bent sötét volt, és csak pár hangulat fény világított szerelmem pedig a
Jakuzziba ült aminek vize éppen világoskék színben játszott. Mellette egy nagy
doboz.
- Boldog szülinapot kicsim! – Kiáltott mikor meglátott. – csak nem
hogy megijedtél. – nevetett fel zavart arcom látva, én pedig nem tudtam örüljek
vagy mérgelődjek, így inkább az előbbi mellett döntöttem. – Gyere be egész jó a
víz, és van pezsgő is, sőt még valami. – szállt ki, és széles mosollyal egy
nagy csokrot hozott elő nekem.
- Zlatan de hát miért mondtál ilyen hülyeségeket a telefonba?
- Mert nem volt más ötletem amivel idecsaltalak volna. Boldog szülinapot
kicsim. Imádlak.
- Köszönöm. Nagyon szép ez a virág, én pedig szeretlek, még akkor is ha rám
hozod a frászt.
- Van itt még valami, ami igazából Alexanderhez köthető, de remélem örömet
szerez ez is. – lépett a dobozhoz, amit miután kinyitottam egy hatalmas
játékvár tárult a szemem elé, amiben apró figurák sorakoztak. – Ezt Alexandernek szánom, és neked azért, mert ha elvinnéd a stúdióba ne kelljen mindig minden
játékot magaddal vinni. Emellett a te régi szobádba kialakítottam egy játszó
sarkot, ahol még sok minden van. Nézd. – mutatta a szobáról készült képeket
mobilján. – remélem tetszik.
- Imádom ahogy téged is! Köszönöm. Ennyi év után is megtudsz lepni. – öleltem át, és forrón megcsókoltam.
- Bejössz velem a jakuzziba, és megiszol velem egy pezsgőt?
- Persze, hogy bemegyek, de még nem öltöztem át.
- Nem is kell, nézd. – dobta ki alsóját és a gondolattól arcom vörösbe váltott.
– gyere be ruha nélkül.
- Mi van ha Maja benyit, vagy mi van ha Alexanderrel lesz valami? Nem is ma van
Maja napja.
- Tudom, de ma van a születésnapod. Ne kéresd már magad!
- Oké, legyen. – sóhajtottam és én is meztelen szálltam be mellé ami egyszerre
volt furcsa de izgató is. Zlatan megtöltött két poharat és az egyiket nekem
adta.
- Boldog szülinapot kicsim. Szeretlek.
- Én is szeretlek. – csókoltam meg, és mire az üveg kifogyott a hangulat is
egyre forróbb lett köztünk, és már nem is zavart hogy nincs rajtam a fürdő
ruhám.