Reggel még mindig
eléggé feldúlt voltam Kamilla és Stephan miatt. Számomra egyszerűen hihetetlen
volt még a tudat is, hogy Stephan lefeküdt valaki mással. Na és az, hogy pont
Kamillával már csak hab volt a tortán. Annyira mérges voltam mindkettőjükre, hogy
szinte felrobbantam. Kimentem a konyhába és mikor kiértem Stephant és Kamillát
láttam. Stephan szürke alsóba és kócos hajjal ült az asztalnál. Ellőtte egy
pohár narancslé és néhány pirítós. Kamilla pedig éppen a kávéfőzővel bajlódott.
Rózsaszín fehérneműje csak úgy virított a sok fehér bútor mellett. Hosszú
fekete haja pedig hullámokban omlott a vállára.
- Miért nem kapcsol be ez a szar? – Mérgelődött.
- Mert ki kell cserélni a vizet. Nem látod, hogy pirosan
világít a figyelmeztető lámpa?- Kérdeztem és erre mindketten rám meredtek. – Menj,
arrébb majd én megcsinálom. – Ezután kicseréltem a készülékben a vizet és
visszatöltöttem. Amíg ezekkel babráltam éreztem a feszültséget hármunk közt.
Annyi mindent tudtam volna Kamillának és persze Stephannak mondani, de úgy
éreztem, ha most elkezdem, egy nagy kiabálás lenne belőle. Nem akartam azzal a
tudattal lenni, hogy Stephan szerelemből feküdt le Kamillával. A szívem mélyén
reménykedtem benne, hogy csak sex volt és hamar elfelejtik egymást. Semmi
kedvem nem volt a veszekedéshez így inkább bevonultam a szobámba, hogy a napi
programot nézzem át. Keddig nem kellett meccsre járnunk szóval szabadok
voltunk. A fürdőszoba után az öltöző szekrény előtt álltam mikor kopogtattak az
ajtómon.
- Igen? – Kérdeztem és az ajtóban Stephan feje jelent meg.
Nagy bocsánatkérő tekintettel meredt rám, ami nagyon édes lett volna ha nem
akarnám felpofozni.
- Bejöhetek? – Érdeklődött és mikor igent bólintottam leült
az ágyra. Egy darabig figyelte amint öltözködöm. Nem voltam szégyenlős, mert
fehérnemű volt rajtam és már amúgy is látott ruha nélkül. Egy lenge mélyzöld
ruhát kaptam fel.
- Mondanál is valamit vagy csak nincs jobb dolgod? –
Vetettem oda neki.
- Lili én sajnálom, én….
- Nem kell, hogy ezt mondd jó. Megtörtént és ennyi. Nem fog
többször.
- Tudom, hogy haragszol és nem akarom, hogy ez nyomot
hagyjon a kapcsolatunkon.
- Figyelj ide Stephan, rohadt szarul esett és most nem tudom,
mit mondjak. Miért tetted ezt???
- Azért mert te megint VELE voltál elfoglalva és ahelyett,
hogy velem ünnepeltél volna újra leszartál. Kamilla pedig ott volt és nagyon
csinos lány. Basszus rohadt jól nézett ki és nekem pedig kellett egy kis
önbizalom löket.
- Nem elég neked, hogy győztes gólt rúgtál?
- Attól sajnos a szerelmi életem még romokban fekszik.
Kamilla tényleg dögös csaj és nem is tudod mennyire kedves és vicces is. Nem
mellesleg olyan, mint egy sexistennő.
- Na, jó ezt fejezd be! – Állítottam le. – Akkor most mi
lesz?
- Mivel mi lesz? – Értetlenkedett.
- Kamilla és te…. Akkor együtt lesztek?
- Még nem tudom. Lehet, de ez csak rajtad függ és ezt te is
tudod. – Állt fel és olyan közel jött hozzám, hogy éreztem parfümje illatát.-
Mellesleg én semmi jónak nem leszek az elrontója. Egy próbát megér nem? Na, megyek. Edzésem lesz. –majd egy gyors puszi
után kilépett a szobámból. Sokszor kívántam azt, hogy Stephan végre leszálljon
rólam és találjon egy olyan lány, akiért teljesen odalesz, de most mikor ez
bekövetkezni látszik, már teljesen másként gondolom, és újra elönt a
féltékenység. BASSZA MEG KAMILLA!!!!!!! Legszívesebben átmentem volna és jól
megtéptem volna azt a fekete loboncát, azonban reméltem észreveszi magát és
majd ő jön át bocsánatot kérni. Stephan szavai is a fülembe csengtek még. „ Egy
próbát megér” . Nagyon remélem csak azért mondta, hogy felhúzzon. Még fél óra
sem telt bele és újabb kopogás szakította meg a munkamenetemet. Kamilla
kopogtatott az ajtómon és mivel tudatában voltam vele, hogy ezen a
beszélgetésen is túl kell lennem beengedtem a szobámba. Ő is szinte pontosan
ugyanoda ült, mint Stephan, csak ő azonnal elkezdte a mondandóját.
- Figyelj, lehet, hogy most mérges vagy és lehet azt kéne
mondanom, hogy sajnálom és megbántam, de nem. Nem bántam meg és vagy ezerszer
megtenném, mert őrületesen jó volt.
- Mégis hogy a fenébe kavarodtatok össze? – Tettem fel a
kérdést és cseppet sem érdekelt, hogy hangom mérgesen cseng.
- Mikor te odamentél Zlatanhoz én elindultam Stephan
keresésére és szerencsére megtaláltam. Beültem közéjük és iszogatni kezdtünk.
Aztán Stephan megkérdezte, hogy nem mennénk- e ki. Nyilván igennel feleltem és
sétálni kezdtünk. Annyira jó volt vele kettesbe lenni. Sokat beszélgettünk és
megcsókolt. Nem állítottam le és elkapott minket a vágy. Lefeküdtünk, amire
nincsenek szavak. Egyszerűen varázslatos volt. – Mondta Kamilla, és ahogy
meséltem láttam rajta, hogy teljesen megborzong még attól is, hogy csak
gondolatban éli újra az eseményeket.
- Szerelmes vagy belé?
- Igen. – Nézett bele mélyen a szemembe. – Én teljesen
beleszerettem és remélem ő is hasonlóan érez irántam Lili.
- Szerintem meg neki csak egy dugás voltál és még véletlenül
sem szerelmes. Legalábbis beléd biztos nem. – Mondtam cinikusan.
- Igazán? – Emelte fel a hangját. – Akkor kibe? Talán beléd?
Te jó ég Lili nem veszed magad észre?? Stephan már túllépett rajtad Zlatan
pedig le se szar. Te mégis azt hiszed, hogy mindkét fiú rád vár és arra, hogy
mikor teszed szét nekik a lábad. Mellesleg az eléggé gyakran megtörténik.
Menetrend szerint jön az egyik és a másik. Most ki van soron? Zlatan?? Pedig ha
tudnád, hogy őt is mennyire hidegen hagyod.
- Ez nem igaz!!
- Akkor miért volt Alexandrával és miért nem aludt veled?
- Mert ma keményen kellett dolgoznia és…
- Ugyan már. – Nevetett fel Kamilla, de ez a nevetés annyira
megvetően csengett. – Alexandrával volt és lefeküdt vele!! Nem veled volt,
hanem VELE!
- FEJEZD BE!!! -
Kiabáltam rá és utáltam, hogy bevillant egy kép amiben Zlatan és Alexandra
szenvedélyesen ölelkeznek.
- Sajnálom, de úgy tűnik már egyik pasi sem te körülötted
ugrál.
- Zlatan szeret engem.
- Tudod ezt jól eltanultad tőle. Ezt az egocentrikusságot,
mert azt hiszed Stephan és Zlatan csak rád fog várni örökre. Eléggé vicces
vagy. Mindkettőjüknek van saját élete, te pedig túl naiv vagy. Igaz, hogy
Stephan nem, de az a paraszt Zlatan úgy manipulál, ahogy csak akar.
- Ne merd őt sértegetni!!!!
- Védtem meg szerelmemet. Mégis mi fenét képzel Kamilla, hogy ezt én szó
nélkül hagyom?? – Még véletlenül sem manipulál is igenis szeret engem.
- Gondolj amit csak akarsz, de Stephan már az enyém és nem
hagyom, hogy csak úgy közénk állj!
- Soha nem lesz, a tiéd!! Lehet, örülnék neki, ha tovább
lépne, de az biztos nem te lennél, aki miatt véget vetne a barátságunknak.
Mindketten fontosak vagyunk a másiknak, és ha te ezt megpróbálod szabotálni komolyan,
mondom, nem állok jót magamért!!! Stephan sokkal jobbat érdemel nálad, én pedig
megóvom őt az olyan nőcskéktől, mint te. Most pedig takarodj ki a szobámból!!!
– Vetettem oda mérgesen majd mikor kiment még utána kiabáltam. – Ja, és Kamilla,
mielőtt sértegetnéd, a pasimat gondolkozz el azon, ki engedte meg, hogy itt
lakj, mert ha nem tudnád ennek a háznak Zlatan a tulaja!! – Majd mérgesen
becsaptam az ajtót, remélve veszi a lapot. Úgy gondoltam egy barátra lenne
szükségem, de mivel Stephan nyilván való kiesik a kosárból az én drága
barátosnémat hívtam fel. Szerencsére Heléna pár csörgés után felvette és mikor
beleszólt mintha tudatosultak volna bennem az események nem tudtam megszólalni
csak sírtam.
- Lili valami baj van??
- Igen van. Mondd, mikor jössz már Párizsba?
- Hétfőn, Zlatan nagy bejelentésére és a Svéd- Belgán már
ott leszek.
- Kérlek gyere már holnap!! – Válaszoltam és miután
megnyugodtam elmeséltem neki az egész történetet elejétől a végéig, és azt amit
Kamilla mondott mindkét fiúról.
- Ezt sosem gondoltam volna Kamilláról. Mellesleg a tesóm
nem manipulál és tegnap azért volt Alexandrával, mert van egy focista akit
Zlatan ismer. Alexandrának pedig nagyon bejön az a pasi.
- Alexandra újra randizik másokkal? – Csodálkoztam el, de
legbelül örültem is neki.
- Igen. Nyugi nem fog betartani nektek többet, és hidd el
Zlatan is totálisan odáig van érted. Nem mondhatok semmit, hiszen megígértem,
de nagy elhatározásra készül.
- Milyen elhatározásra Heléna? – Érdeklődtem, és kicsit
megrémültem, de aztán eszembe jutott, hogy biztos az átigazolásról van szó.
- Nem mondhatok többet, csak annyit, hogy örülni fogsz neki.
De most mennem kell. Megpróbálom megoldani a holnapot, de nem ígérek semmit.
Amúgy is hétfő mindjárt itt van, és Lili Stephan miatt ne aggódj. Még lehettek barátok,
és ha ő boldog, akkor legyél te is az.
- Igen, de pont Kamillával….
- Melyik a jobb Kamilla vagy Viktória? – Emlékeztetett
Stephan régebbi nőjére, akivel anno megcsalt.
- Jelen pillanatban Kamilla. – Ismertem el, és belül tudtam,
hogy szerelemből cselekedett, így amiért nem ítélhetném el.
- Ti barátok maradtok mi meg lehet rokonok. – Mondta mire az
utolsó szó megütötte a fülem.
- MI VAN??
- Majd elmesélem. – Húzta az agyam.
- Basszus Heléna mondd már!!
- Oké, lehet, hogy Manuel és én egy kicsit
összegabalyodtunk, de nem mondhatok semmit. Vigyázz magadra és békülj ki
Kamillával!!
- Igyekszem. Szia. – Majd leraktuk a telefont. Örültem, hogy
barátnőm boldog. Manuel helyes pasi, de hát Stephan rokonaitól mi mást is
vártunk volna???? Délutáni nap folyamán már tudtam normálisan beszélgetni
Kamillával ami jó volt már csak munka szempontjából is.
- Holnap lehet eljön Heléna. – Újságoltam el aminek Kamilla
nagyon örült. Kint ültünk a teraszon, egy üveg bor társaságába.
- Figyelj Lili bocsánat, hogy csúnyán beszéltem Zlatanról.
Nem akartam megbántani azt akit szeretsz, csak…
- Hagyjuk. Semmi baj. Tudod teljesen tudom miről beszélsz
mikor Stephan jut eszedbe. Szerelmes vagy belé és ezért nem ítélhetlek el.
Tudom milyen érzés mikor szerelmes vagy Stephanba. Nekem ott volt rá három év.
- Miért nem mentél hozzá? – Nézett rám mire eszembe jutott
az a csodaszép lánykérés, amit még Decemberbe rendezett nekem és az is amikor
szétromboltam Stephan álmát.
- Mert akkor már Zlatanba voltam szerelmes. Tudod nekem ő a
nagy ő és annyira remélem, hogy nem fog messze menni tőlem. Abba bele sem merek
gondolni, hogy Kína vagy valami Amerikai MLSZ-es csapatba igazol, mert akkor
vége lenne mindennek.
- Hol látnád őt legszívesebben? – Érdeklődött és én kapásból
tudtam a választ.
- Az Ac Milanba. Még mindig az a kedvenc csapatom és imádom
a fiúkat, és Zlatant biztos nagy örömmel fogadnák ott. – Mosolyogtam. – Nem
megyünk aludni?
- De persze. – Majd mindenki elvonult a szobájába. Vasárnap
reggel kopogásra ébredtem és mosolyogva engedtem be Stephant. Mályvaszínű póló
és egy sötétebb farmer volt az öltözéke. Napszemüvegét feltolta a fejére mikor
belépett hozzánk.
- Te meg? – Lepődtem meg.
- Csak Kamilláért jöttem. – Mondta és mintha szégyellné
lehajtotta a fejét. Zsebre dugta kezét és cipőjével a földet piszkálta. Nem
mert a szemembe nézni. – Remélem elkészült már.
- Fogalmam sincs még csak most keltem fel, de…
- Szia Stephan. – Jött ki Kamilla. Rövid sortot és zöld
toppot viselt haját pedig tökéletesen kivasalta. – Már készen vagyok.
- Örülök neki. – Nézett rá Stephan és szemei úgy csillogtak
mintha élete nőjét látná, és mikor gyengéden megcsókolták egymást úgy éreztem
valami belemar a gyomromba.
- Mentek valamerre? – Érdeklődtem.
- Igen, mi egy kicsit elleszünk, és ismerkedünk. –
Mosolyogtak egymásra.
- Lehet, hogy csak későn jövök. – Szólt vissza Kamilla mikor
kimentem az ajtón.
- Nem baj, Heléna ma jön.
- Oké akkor nem leszel egyedül. Szia. – Köszöntek el én
pedig egyedül maradtam. Úgy tudtam, hogy Zlatan hozza el testvérét, és örültem,
hogy legalább láthatom. Egész nap vártam barátnőm és „barátom” érkezésére ám
olyan kettő körül csörgött a telefonom. A kijelzőn Heléna neve állt.
- Szia mizu? Mikor érkeztek már??
- Van egy kis baj. – Hallottam kicsit mérges hangját. – A
drága bátyám beközölte miután persze leszállt a gép, hogy edzése van így nem
tud elém jönni. Most mondd meg??? Én meg itt állok a váróba és nem tudom mit
kéne tegyek?? Hívjak taxit, bár akkor odakéretem magam az edzőközpontba és jól
tökön rúgom amiért nem jött ki elém.
- Nyugi már Heléna!! Majd én kiszaladok érted. – Nyugtattam
meg. – Zlatannak sok a dolga, és…
- De akkor miért nem mondta azt? Én megértek mindent, de
olyan idióta lett és nem lehet rá számítani.
- Nyugi, max tíz perc és ott vagyok. – Raktam le gyorsan a
készüléket és kisiettem a reptérre ahol már Heléna tűkön ülve várt. Hosszú
szőke haja szinte szállt utána amikor meglátott és felém kezdett futni.
- De jó, hogy már itt vagy! – Öleltem át.
- Megölöm a tesóm! – Mondta mérgesen. – Komolyan legalább…
- Nyugodj már meg! Már itt vagyok veled. Gyere menjünk haza.
– Majd mindketten fogtunk egy-egy bőröndöt és a lakás felé vettük az irányt. –
Hogy vagy?
- Jól és mondanom kell valamit. – Mosolygott rám furcsán az
autóból. Már nagyon rég ismerem, de most mégis másnak tűnt. Mintha nem is ő
lenne, mellettem sosem szokott ennyire zavarba lenni.
- Nagyon titokzatos vagy.
- Elmesélem amint hazaértünk. Kamilla otthon van?
- Nem, elment Stephannal ismerkedni. – Szomorodtam el.
- MI VAN?
- Ja… hát ha lesz belőle valami akkor… legyenek boldogok.
- De te nem örülsz ennek.
- Persze, hogy nem örülök.
- Mégsem várhatod el, hogy örök időkig rád várjon. Főleg ha
te a tesómért vagy oda. Engedd el Lili és hagyd, hogy saját maga jöjjön rá
mekkorát hibázott. Rendben?
- Oké. – Sóhajtottam egy nagyot és beálltam a házunk elé.
Felpakoltuk a cuccot majd Heléna leültetett a nappaliba.
- Na mi a hír? – Néztem rá és szemeiből próbáltam kiolvasni
gondolatait.
- Oké, de ne akadj ki és ez még nem is biztos, de… azt
hiszem terhes vagyok. – Mondta és boldogan elmosolyodott.
- Te jó ég!!! Gratulálok. – Kiáltottam fel. – De kitől?
- A tesóm kifog nyírni… a baba apja valószínűleg Manuel Stephan tesója,
tudod újra együtt vagyunk. Mikor elmentem itt Párizsba az üzleti tárgyalásra
belefutottam és beszélgettünk. Aztán hazautaztam és ő felhívott, majd elmentünk
randizni ami olyan jól sikerült, hogy az ágyba kötöttünk ki. Most pedig késik
ami még sosem fordult elő.
- Ez durva… de én nagyon örülök nektek.
- Mi lesz ha Zlatan ezt megtudja?? – Nézett rám és
mindketten tudjuk, hogy Zlatan már csak Stephan miatt sem bírja Manuelt.
Szerinte túl nyálas és túl nagyképű és túl El Shaarawy.
- Figyelj, ne érdekeljen, hogy ő mit gondol. – Fogtam meg a
kezét. – Szereted Manuelt?
- Igen, teljes szívemből és nem tudom ő mit gondol de azóta
együtt vagyunk és remélem nem fekszik le más lányokkal. Azért jöttem ma
hamarabb, persze rajtad kívül, mert este találkozok vele.
- Tudja már a hírt?
- Nem, hiszen még én sem vagyok benne biztos. Vettem egy
tesztet, és veled szerettem volna megcsinálni.
- Most? – Csodálkoztam és szívem hevesebben kezdett dobogni,
pedig nem is az én terhességemről volt szó.
- Igen, bár eléggé félek, de tudnom kell az eredményt még az
esti randi előtt. Remélem Manuel nem fog visszakozni, de ha mégis akkor
megérti, hogy szeretném megtartani ezt a babát. Kérlek ne mondd el Zlatannak bármi
is lesz az eredménye.
- Dehogyis amúgy sem tárgyalunk. – Mondtam már a csukott
ajtó mögött ülő barátnőmnek.
- Este eljön, hiszen a sajtós dolgokat hozza.
- Igen, remélem, csak…tudod olyan jó lenne tudni, hogy mit
akar tőlem, mert ha semmit akkor talán még…
- Szeret téged. – Jött ki Heléna kezébe a teszttel. – Csak
gyere el a Belga meccsre.
- Nem hiszem hogy ott leszek, mert az Olasz meccsről kell
tudósítani.
- Pedig a tesóm örülne, na nem baj, majd meglátod, de azért
is lenne jó, mert ez a búcsú meccse a válogatottal, és..
- Hééé ez még NEM A BÚCSÚ MECCSE!! – Akadtam ki és utáltam,
hogy ennyire leírja a csapatot. - Én bízom Zlatanba és abba, hogy összeszedik
magukat.
- Én is csak nagyon kemények a Belgák és… basszus megvan az
eredmény!! – Ez két csík Lili. Ez határozottan KÉT KIBASZOTT CSÍK!!! Terhes
vagyok!!! – Ujjongott könnyek között barátnőm!!
- Annyira gratulálok neked!!! – Mosolyogtam. Tiszta szívből
ürültem Helénának és reméltem Manuel is hasonlóan fog reagálni a hírre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése