Sziasztok!!! Végre megírtam az új részt!! Remélem tetszik nektek!!
Üdv: Andrea :).
-
Mi volt ez? –
Csodálkozott barátnőm.
-
Csak este megyek
a döntőre.
-
Hurrá! - Kiáltott tettetett örömmel a hangjába.
-
Mi a baj? –
Néztem rá. – Ez csak egy meccs… és… vagy talán te is szerettél volna jönni?
-
Nem… nem azzal
van a baj, hogy elmész, hiszen valamilyen szinten munka is neked, de….
-
Szuper ötlet
lehet, elviszem a gépem is, bár nem tudom Stephannak hol van jegye, de hátha
remek képeket tudok csinálni.
-
Hallgass már meg!
– Állított le. – Nem érted a lényeget. Te a volt pasiddal akarsz vacsorázni és
meccsre menni. Na meg ahogy Stephant ismerem hajnalig tartó bulizásra. Ez egy
randi.
-
Nem randi, és nem
is lenne, ennek értelme hiszem, valamilyen szinten van pasim.
-
Zlatannal
szüneteltek és…
-
Azt hiszed, hogy
megcsalnám?
-
Nem tudom, de
eléggé labilis vagy és én nem akarom, hogy csak azért találkozz vele, mert most
egyedül vagy… és ismerlek, és őt is. Hamar el fogsz csábulni, és akkor…
-
Basszus Heléna
fejed be. Most pedig mennem kell készülődni. – Hagytam ott és egyedül indultam
haza.
-
Szia, Lili.
Nagyon csinos vagy. – Mosolygott rám mikor találkoztunk majd beültünk vacsorázni egy eldugottabb helyre.
-
Ugyan ez csak egy
egyszerű nyári ruha. Hogyhogy itt vagy?
-
Már tegnap ide
jöttem, csak… úgy volt, hogy nem egyedül leszek, hanem Viktóriával. De a dolgok
nem úgy alakulnak mostanában, ahogy elterveztem, aztán pár haverommal dumáltam
és mindenki ott lesz a meccsen és akkor eszembe jutottál te és gondoltam…
-
Elhívsz? –
Fejeztem be helyette a mondatot.
-
Igen. Persze
remélem nem baj.
-
Dehogyis örültem
a hívásodnak.
-
Akkor jó ez most
jól esett. – Ismerte be. Vacsora után elindultunk a stadionba ahol Stephan
haverjai is csatlakoztak hozzánk. Eszembe jutott mennyit jártunk ide még mikor
Stephannal egy pár voltunk és Helénával drukkoltuk végig a mérkőzéseket. Nagyon
izgalmas volt az egész és mivel a rendes játékidőben a csapatok nem bírtak
egymással eljött a 11-es párbaj ahol már mindenki nagyon izgult hiszen a Real Madridnak drukkolt. Stephan barátai nagyon kedvesek és viccesek voltak
és sokat húzták Stephant, hogy velem van. Kicsit kínosan éreztem magam, hiszen csak barátok vagyunk, de minél jobban tagadtuk ők annál hevesebben magyaráztak. A párbajt végül a Real Madrid nyerte ugyanis
Juanfran kihagyta Ronaldo pedig berúgta a büntetőt, és levette a felsőjét,
amitől kicsit szerelmes lettem. Miért fosszák meg a csajokat az ilyen
gólörömtől??? A meccs után elmentünk egy közeli szórakozó helyre. Annyira
boldog voltam és nem is érdekelt már Zlatan. Csak az számított, hogy mi van
Stephan és Viktória között.
-
Nem megyünk ki? –
Érdeklődött. Mivel barátok vagyunk nem éreztem rossznak, ha kettesbe maradok
vele sötét helyen. Kiültünk egy padra és sörrel a kezünkben beszélgetni
kezdtünk.
-
Mi van veletek,
Viktóriával? – Kérdeztem. – Mi ez, hogy nem ő jött el.
-
Mert szakítottunk.
Felbontottam az eljegyzést, mert nem szerettem igazán. Soha nem voltam belé szerelmes.
Szerelem nélkül pedig nincs házasság.
-
Az igaz, sem
kapcsolat.
-
Igen és… ó várj
csörög a telefonom. – Mondta és egy kicsit odébb ment. Én úgy gondoltam, hogy
addig megnézem Zlatan rakott e fel valami képet vagy bejegyzést, valamelyik
közösségi oldalára. Mikor azonban megnyitottam a Twittert nem is rajta akadt meg a szemem, hanem egy bejegyzésen. Egy
fiatal szőke hajú lány rakott fel egy olyan képet ahol igen közel állnak
egymáshoz sőt Zlatan még át is öleli a lányt. Azonnal felment bennem a pumpa.
Ki a fene ez a lány… na és…. mi ez a kép aláírás. „ Köszönöm a remek estét?” Eldobom
az agyam. A fájdalom szinte késként ért a szívemhez főleg miután sokkal több
képet láttam róluk és mindegyik nagyon közeli helyzetben voltak.
-
Valami gond van?
– Jött vissza Stephan és gyorsan letöröltem a könnyeimet.
-
Nem. Minden a
legnagyobb rendben. Nem megyünk vissza bulizni?
-
Dehogynem. –
Mosolygott és kézen fogva bementünk az épületbe. Nem tudom pontosan hány óra
lehetett mikor hazaindultunk. Az alkoholtól tisztára feldobódott hangulatba
kerültem. Stephan kocsiba ültetett és össze-vissza autóztunk a városba. Remek
volt a kedvem és ő is olyan jóképű és kedves volt, rengeteget nevettünk és
végre teljesen elfelejtettem azt az idióta parasztot.
-
Tankolnom kell. –
Mondta és beálltunk egy benzinkútra.
-
Kiszállok én
is. – Nyitottam ki az ajtót. – Egy
kicsit éhes vagyok, veszek valamit.
-
Rendben, de
vigyázz… egy picit sok volt az a koktél nem? – Érdeklődött mosolyogva.
-
Ugyan már. –
Néztem rá széles vigyorral a képemen, majd bementem a shopba. Volt bent egy
televízió ahol autókkal kapcsolatos reklámokat adtak. Felnéztem egy pillanatra
és megláttam Zlatan új Volvo reklámját. Csak álltam megkövülten a bolt kellős
közepén tekintetemet a tv-re irányítva és olyan szomorú lettem hirtelen.
Annyira utáltam, hogy a hatalmas boldogságomból ilyen hirtelen letargiába esek
és mindez MIATTA!
-
Valamit szeretne?
– Jött oda egy kedves eladó lány.
-
Nem én… én csak
egy zacskó ropit és kólát veszek. A barátom kint tankol, de ezt külön fizetem.
-
Rendben van. –
Szólt és visszament a pult mögé. A reklámnak vége lett én pedig az autóhoz
siettem. Kibontottam a kólát és egy húzásra felhajtottam.
-
Jól vagy? – Ült
be Stephan a kocsiba.
-
Nem… láttam
Zlatant egy másik lánnyal egy képen. Vagyis több fotón és annyira intim
pillanatban voltak, és én… nem velem van.
-
Azt hittem, hogy
együtt vagytok.
-
Igen, de éppen
szünetelünk, tudod mi… nagyon összevesztünk és én… én hoztam fel ezt a hülye
ötletet és nem kellett volna, mert…
-
Lili ne legyél
szomorú – Állt le és ölelt át. – Nem szeretem, ha ilyen vagy, mert egy ilyen szép lányhoz nem ez való.
-
Olyan idiótának
érzem magam. Tudod neki nem is jelentek semmit sem.
-
Ez nem igaz és
ezt te is tudod! Zlatan szeret téged csak…
-
Te sosem
bántottál meg engem én meg szakítottam veled. – Ekkor megcsókoltam ő pedig nem
tiltakozott. Beértünk a lakására és csak dobáltuk le egymásról a ruhákat. Még
mindig tökéletes teste volt és fantasztikus illata. Tetszett, hogy ennyire
fiatalos és vad. Stephan mindig tudta mi az ami nekem jól esik és mire vágyom.
Az agyam kikapcsolt és csak élveztem az érintéseit és a csókjait. Reggel
azonban hatalmas bűntudattal ébredtem. Stephan nem volt mellettem így
kikászálódtam az ágyból.
-
Jó reggelt
édesem. – Köszönt mikor meglátott és adott egy puszit. – Hogy aludtál?
Nemsokára kész lesz a reggeli és főztem kávét is.
-
Igazán aranyos
vagy, de azt hiszem, beszélnünk kell. Mellesleg kié ez a lakás?
-
A tesómé és nem
akarta, hogy szállodába aludjak mondta, hogy nyugodtan használjam, amíg ő
üzleti úton van.
-
Szuper… de akkor
beszélnünk kell a tegnap estéről. Egy hiba volt. Sajnálom, hogy ezt tettem
veled, mert nem akartalak kihasználni.
-
Lili nem
használtál ki, hiszen én is akartam, hiszen simán eltolhattalak volna magamtól,
de nem tettem. Mondhatni én a gyengeségedet használtam ki.
-
Miért vagyok
ennyire hülye…. Olyan vagyok mint egy kurva vagy egy olyan méhecske aki
virágról virágra száll… csak én… most kettőtök között szálldosok.
-
Figyelj, mutasd
meg az a képet jó? Bár szerintem csak felfújod a dolgokat és lehet, hogy csak
egy rajongóról van szó.
-
Gondolod? –
Kérdeztem miközben kikerestem a fotót. – Ez az. – Mutattam meg neki mire ő
felnevetett.
-
Ne már Lili ez a
csaj totál rá van csavarodva Zlatanra de ő nem. Látod? Ez tuti, hogy csak egy
rajongó.
-
De akkor mért
engedi?
-
Figyelj rám Lili
a rajongóknál néha nincs korlát és van egy pár lány, aki nem tudja hol a határ.
Sokan elvesztik a fejüket a tökéletes testünktől. – Mosolygott és nekem is
nevetnem kellett.
-
Te nem vagy
semmi, de akkor szerinted is csak erről van szó?
-
Igen, hidd el,
ismerem őt és eléggé szerelemes beléd ahhoz, hogy ilyeneket csináljon.
-
Basszus Heléna
meg fog ölni. – Temettem a fejem a kezembe.
-
Mért mondod ezt?
-
Ugyan, már ha
megtudja, hogy megcsaltam Zlatant…
-
Héééé miről
beszélsz? Hiszen nem történt semmi. – Kacsintott majd kitálalta a reggelit.
Jóval ebéd után vitt haza.
-
Szia. Jó sokáig
voltál. – Nézett rám szigorúan. – Mi a fene tartott eddig? Azt hittem, hogy
csak egy meccs és ennyi.
-
Egy kicsit
elhúzódott a buli… és ott aludtam nála.
-
Igazán? – Csodálkozott.
– Szóval együtt aludtatok?
-
Igen… de…
-
Mi történt? - Kapta fel a fejét én pedig csak zavartan ezt
válaszoltam:
-
Semmi…csak… ott
aludtam. – Vágtam rá gyorsan gyáván. Nem mertem elmondani, mert tudtam elmondja
Zlatannak és akkor vége.
-
Igazán? Jól van.
– Vonta meg a vállát. – Én pakolok, mert este megyek Svédországba. Akkor nem
jössz biztos?
-
Áááá nem… tudod
meló.
-
Igen persze. –
Mondta majd bevonult a szobába. Hétfőn megnéztem a Svéd válogatott meccsét, de
Zlatanra hiába vártam, mert egy másodpercet sem lépett pályára, ami az
eredményen is meglátszott. Eközben kijött a parfümje is és sok helyen ki volt
plakátozva. Pénteken megcsináltam az interjút Sergio Ramossal és elterveztem,
hogy hétvégén ezen az anyagon fogok dolgozni. Nagyon élveztem a munkámat és
olyan jó volt más játékosokkal is beszélgetnem és megismerni őket és azt az
embert, aki ilyen remek döntőig vezette a csapatát. Annyira furcsa volt, hogy
egyedül vagyok a lakásba, de cseppet sem bántam. Heléna nagyon jó barátnő, de
kénytelen lettem volna a szemébe nézni a tettem után. Nagyon hiányzott Zlatan
és rosszul esett az, hogy nem vette fel mikor hívtam. Délután vásárolni mentem
és meglepetésemre Stephan tesójával futottam össze.
-
Manuel. –
Köszöntem rá. – Hogy vagy?
-
Jól.. tegnap
értem haza. Milyen jól nézel ki. – Bókolt kedvesen.
-
Köszi, te is.
Milyen volt az üzleti út?
-
Szuper… persze
azért szórakoztam is, de Egyiptom tényleg jó hely. Szuper üzletet kötöttem és
meglátogattam az ott élő rokonaimat is.
-
Remek… beszéltél
Stephannal? – Érdeklődtem. Tudnom kellett mennyit tud.
-
Igen, mesélte,
hogy ott aludtál nálunk Szombaton… mellesleg ő is itt van valahol. Éppen valami
új ruhát néz.
-
Ó tényleg… hát
nekem mennem kell… - Hadartam gyorsan. Nem akartam összetalálkozni Stephannal.
-
Lili ne már… nem
kell elmenekülnöd előle.
-
Én nem menekülök…
csak… Manuel tudod mi… én mással járok és csak egy véletlen volt, hogy mi…
akkor…
-
Véletlenek
nincsenek.
-
Lili. – Hallottam
a hátam mögül Stephant és már nem menekülhettem. Megfordultam és láttam
mennyire helyes. Haja tökéletesen beállítva szemei csak úgy csillogtak..
-
Szia Stephan. –
Öleltem át. – Éppen csak erre jártam és összefutottam Manuellel.
-
Örülök, hogy
találkozunk. Amúgy is hívni akartalak, mert van egy újságom.
-
Igazán és mi
lenne az?
-
Beválogattak a
23-as keretbe. UTAZOK PÁRIZSBA!!
-
Ez fantasztikus…
gratulálok!!! – Mondtam boldogan. Annyira örültem, hogy sikerült neki.
Decemberbe még nem gondoltam volna, hogy beválogatják, mert nagyon rosszul
focizott, de a Romába kivirágzott.
-
Köszönöm. Szinte
el sem hittem mikor megtudtam, de…. húú… Hétfőn még lesz, egy felkészüli
meccsünk Finnország ellen és utána utazás!!
-
Az én testvérem…
nagyon büszke vagyok rá.
-
Az is lehetsz.
-
Mit szólnál
hozzá, ha ünnepelnénk? – Vetette fel Stephan.
-
Nézd… én nekem
sok a dolgom és…
-
Lili ne már. –
Fogta meg a kezem. – Nem kell rosszul érezned magad.
-
Te is tudod, hogy
nem erről van szó… csak… - Néztem rá, de ekkor megcsörrent a telefonom és
Zlatan hívott. Nagyon boldog voltam és köszönés nélkül otthagytam a fiúkat.
-
Szia, már azt
hittem sosem fogsz hívni.
-
Ne haragudj, de nagyon
elfoglalt voltam. Az edzések és…
-
Meg a rajongók.
-
Igen, eléggé sok
van itt belőle…tudod, itthon vagyok. Mellesleg te mit csinálsz egyedül?
-
Sokat melózok.
Alig jut időm valamire is.
-
Akkor biztos nem
fogsz eljönni hozzám. – Hallottam a hangját. – Tudod holnap is játszunk és….
akkor már a pályán vagyok.
-
Ez jó… a
múltkorit hiába néztem végig.
-
Igen, de most ha
jössz, akkor… játszok.
-
Nézd, jó lenne,
de sajnos Hétfőn dolgoznom kell és ha Vasárnap elmegyek akkor nem szeretnék
annyit repülőzni.
-
Megértem…. Amúgy
nagyon hiányzol.
-
Te is nekem,
de próbálom megóvni magam ezektől a
pletykáktól így nem sokat olvasok sport híreket.
-
Lili nézd… Kedden
lehet, hogy kiderül.
-
Komolyan? –
Kérdeztem reménykedve. – Jó lenne, ha az EB előtt tudnám.
-
Biztos nem volna
kedved elrepülni ide?
-
Zlatan
szünetelünk.
-
Igen ..de… talán
én nem hiányzom?
-
Dehogy nem. Miért
mondasz ilyet?
-
Akkor mi a baj?
Talán történt valami, amiről tudnom kéne?
-
Nem semmi, és te
is nagyon hiányzol nekem Zlatan.
-
Van egy ötletem.
Mit szólnál hozzá ha… Ó bocsi, de mennem kell kicsim. Majd még hívlak ígérem. –
Mondta gyorsan így sajnos nem tudtam meg mi a terve.
-
Rendben van.
Szia. Szeretlek. – Majd leraktam a telefonom bánatosan. Sehogy sem tudtam a
melóra koncentrálni. Mi a fenét tegyek? Annyira jó lenne vele lenni, de mikor
szünetelünk akkor nem… na és mérges is vagyok rá, hogy ilyen közel engedi
magához a csinos lányokat. Ezt nem teheti velem. Vasárnap megnéztem Zlatan
válogatottjának utolsó meccsét az Európa Bajnokság előtt. Szuper volt, de ő nem
szerzett gólt. Bár legalább nyertek 3-0-ra. Hétfőn megmutattam a félkész
anyagot Paolonak és szerencsére elégedett volt vele. Már éppen kimentem volna
az irodájából mikor utánam szólt.
-
Lili kérdezhetek
valamit?
-
Persze. Mi lenne
az?
-
Ugye Pénteken
kezdődik az Európa Bajnokság és arra gondoltam, hogy egy pár embert az újságtól
kiküldenék rá.
-
Tessék? – Néztem
rá csodálkozva.
-
Persze nem kell
ott lenned egy hónapon át, ha nem szeretnéd… de.. igazán örülnék egy- egy
interjúnak és… fotónak. Vannak jegyek is, amiket kaptunk… persze nem sok, de a
nagyobb meccsekre és a döntőre is.
-
Ez szuper. –
Örömködtem. – Mikor kéne indulnom?
-
Csütörtökön, hogy
Pénteken már a megnyitóról küldhess adatokat.
-
Paolo ez…
hatalmas megtiszteltetés. Mennyien mennénk?
-
Négyen… és te
Kamillával mennél… ő is Magyar így biztos megértitek egymást és a Magyar
válogatott felemelkedéséről is írhatnátok. Tiétek lenne a sport részleg.
Kamilla interjúzna, te pedig fotóznál vagy fordítva. A másik két kollégátok
pedig a divatról és a pletykákról fognak írni. Az Olasz tévésekkel is
dolgozhattok együtt… ha interjúzni kell, mert ők is kiküldenek pár embert.
-
Jó ez…. én nem
találok szavakat. Köszönöm Paolo.
-
Természetesen
mindent az újság áll… a szállodát és… a jegyeket. Itt vannak a sajtós dolgok. A
névjegykártyák, meg ami kell.
-
Semmit nem tudok
mondani csak annyit, hogy köszönöm.
-
Csak a
legjobbaknak adok ilyen lehetőséget Lili. – Mosolygott rám majd örömittasan
kiléptem az irodából. Felhívtam Helénát, hogy elmeséljem neki a híreket.
-
Gratulálok ez
fantasztikus.
-
Igen…az, nagyon
örülök, mert Zlatan közelében érezhetem magam.
-
Jaja… és milyen
meccsekre mentek majd?
-
Még nem tudom, de
nem az összesre és nem biztos, hogy Zlatan meccsei is benne lesznek. Mellesleg
jól van?
-
Igen eléggé
feldobja a haza környezet.
-
Képzelem… jó is
otthon lenni. – Mondtam és eltöprengtem én is milyen régen voltam már otthon
Magyarországon, de sajnos semmi, nincs, amiért vissza akarnék menni. Felhívtam
Stephant is a nagy hírrel.
-
Ez jó… mi lenne
ha eljönnél Nápolyba ma este? Ott lesz az utolsó meccsünk és utána beülhetnénk
valahova.
-
Gondolod, hogy jó
ötlet?
-
Lili barátok
vagyunk. – Mondta és úgy döntöttem beleegyezek. Maximum csinálok egy pár képet
is. Gyorsan foglaltam egy jegyet a vonatra és elindultam Stephan felé. Útközben
Zlatant is értesíteni akartam a hírről, de nem vette fel a mobilját. Még sosem
voltam ebbe a stadionba, de nem volt akkora, mint a Milané vagy az Olimpico.
Otthonos és barátságos volt a légkör. A fiúk jól játszottak és Stephan is a
kezdőben volt. Nagyon sokat focizott és örültem volna, ha gólt szerez, de
sajnos nem így lett, sőt a második félidőben még fel is rúgták. Pont azt a
lábát, amit műteni kellett. Nagyon aggódtam, de nem lett komolyabb baja, főleg,
hogy aztán Conte gyorsan lecserélte. 2-0- lett a végeredmény és Stephannal a
meccs után beültünk a szálloda bárjába ahol mindkettőnk szobája volt. A csapat
tagjai elmentek egy kicsit lazulni, de Stephan úgy döntött inkább velem marad.
Elmeséltem neki mindent és mondtam, hogy eléggé félek ettől a feladattól amit
kaptam és nem tudom, hogy fogok teljesíteni hiszen még sosem voltam
kiküldetésben ilyen nagy tornán.
-
Ez hatalmas
lehetőség nekem, de félek, hogy mi van, ha nem jól teszem a dolgom. - Pillantottam fel rá miközben a koktélos poharam szívószálával játszadoztam.
-
Ugyan már Lili
ilyenekről csak ne is agyalj rendben van? Mellesleg megnézed a szobám? Remek a
kilátás.
-
Na jó… úgyis egy
szinten van az enyémmel.
-
Remek. Gyere. –
Stephan szobájából csodálatos volt a kilátás a városra. Hozott egy nagy üveg
pezsgőt és elkezdtünk iszogatni, ami egy kicsit talán a fejembe szállt. Jóval
éjfél után eszméltem rá, hogy mennyire elment az idő.
-
Nekem mennem
kell…
-
Ugyan maradj
még…. hiszen még olyan korán van, és holnap nem kell korán kelni, mert csapat gép csak dél körül indul.
-
Kedves vagy, de…
nem gondolnám, hogy jó ötlet.
-
Gyere velem, és a csapattal. Együtt repülhetnél velünk.
-
De hát… nem
vagyok csapat tag és…mégis hogy néznek majd rám a csapattársaid… mit fognak
gondolni rólam??
-
- Ne foglalkozz
vele. – Jött közelebb, de mielőtt valami olyan történt volna, amit nem akarnék
eltoltam magamtól.
-
- Meglátom még…
jó éjt Stephan. – Majd egy puszi után jobbnak láttam, ha elvonulok a saját
szobámba.