2017. május 29., hétfő

⚽️ Kérdezz- felelek ⚽️

Sziasztok!!  

Summerrose Lucy felkért, hogy válaszoljak pár kérdésre, hogy egy kicsit jobban megismerjetek. :). Köszönöm még egyszer, hogy gondolt rám. Nagyon jól esett!! :). 

1. Melyik könyv volt a legnagyobb hatással rád eddigi olvasmányaid során. Miért? 
Elég sok könyvet olvastam már, de nem tudnék olyat kiemelni ami igazán megváltoztatott volna. 

2. Ha a világon bárhova és tényleg bárhova elutazhatnál, melyik hely lenne ez? 
Ez nálam nem kérdés. Milánót írnám le.

3. Mi áll a bakancslistád tetején? 
Szeretnék egy olyan mérkőzésre eljutni ahol a két kedvenc csapatom játszik egymás ellen, és mindegyik játékosom a pályára lép. Utána pedig találkozni mindkettővel. 😁

4. Melyik emberi tulajdonságot tartod a legbecsülendőbbnek? 
Az őszinteség. Szerintem ennél nincs is fontosabb.

5. Ha valaki más bőrébe bújhatnál egy napra, ki lenne az és miért?
Nem számít, csak az illető férfi legyen. Hátha megértem végre miért olyanok amilyenek és milyen az ha ők is szerelmesek. 

6. Mi motivál/ motivált az írásra? 
Általában magamat motiválom, de ha kapok egy-egy jó szót már érzem, hogy megéri csinálni. Számomra nem az a lényeg, hogy mennyien olvasnak, hanem, hogy az a pár ember aki követ annak olyan minőségbe írjak, hogy továbbra is kövessenek. 

7. Szerinted többre becsülendő egy krimi, vagy fantasy, mint egy ifjúsági regény?
Nem, hiszen mindegyikbe lehetnek ugyanolyan értékek, és mindegyik lehet fantasztikusan megírva. Persze ez lehet fordítva is, hiszen olvastam olyan fantasyt ami egyáltalán nem tetszett.

8. Van olyan karaktered, akit élő személy ihletett? 
Lilin és a családján kívül minden karakteremet valós személy ihletett. 

9.Ha nincs ilyened, akkor milyen írói álneved használnál legszívesebben? Esetleg lecserélnéd a mostanit?  
Sosem gondolkoztam írói álnéven. Számomra az, hogy kiállok a saját nevemmel az olvasóim felé egy bizalmi kép. Nem titkolok semmit, hiszen ez vagyok én. De ha mégis kéne akkor talán a Kirát választanám. Már rég óta tetszik, és valamiért közel érzem magamhoz ezt a nevet.

10: Ki az írói példaképed, és miért? 
Nagyon szeretem Fejős Évát, mert a könyvei nagyon közel állnak hozzám. Nem fiatalon futott be, hanem bőven túl volt már a harmincon. Számomra ez azt mutatja, hogy ha keményen dolgozol előbb utóbb eléred az álmaidat. 

Az én kérdéseim: 
1. Mióta írsz?
2. Ki a kedvenc karaktered és miért ő?
3. Ha valós személy akkor találkoztál már vele? 
4. Mi a legnagyobb álmod? 
5. Krumpli vagy rizs?
6. Hány blogot viszel jelenleg? 
7. Mi az ami nélkül nem lépsz ki a lakásból?
8. Kedvenc parfüm?
9. Mi az a tanács amit a kezdő bloggereknek adnál?
10. Blog írás vagy egy könyv olvasás? 

Az én kihívottam Tóth Lili és Dolores Faria. Remélem válaszoltok rá. Köszönöm előre is. Puszi: Andrea :). 

2017. május 27., szombat

3/28 ⚽️ Értsd meg szeretlek ⚽️

Lili: 
A szobába ültem és az előttem lévő férfit figyeltem, aki olasz barátját próbálta elérni sikertelenül. Szemei szinte villámokat szórtak felém. Tudtam, hogy hibáztam amikor elárultam a nevét, de annyira felhúztak, hogy nem tudtam kontrollálni magam. Mikor Zlatan meghallotta, hogy kimondtam Marco nevét minden szó nélkül karon ragadott és felhúzott a buszra. Egész úton alig szóltunk egymáshoz és még a kocsiba sem volt túl bőbeszédű. Kipakoltunk majd a szobánkba mentünk ahol azonnal Verrattit próbálta hívni. 
- Nem veszi fel! - Dobta mérgesen az ágyra a mobilt. - Beszélnem kell vele, mielőtt egy magazinba látná meg.
- Sajnálom. - Suttogtam már ezredszerre.
- Sajnálod? - Nézett rám mérgesen, és nagyon megrémisztett ez a hideg, kemény tekintet amit még nem sokszor láttam. - Nem sajnálkozni kéne hanem gondolkozni!! Hogy képzelted ezt Lili? Tönkre teszel egy boldog családot. Azt gondoltam okosabb vagy!
- Én tettem tönkre? - Háborodtam fel. - Én? Tudod ki tette tönkre Zlatan, Lolita!! Ja. és a kedves sport társad. Hányingert kapok az ilyen pasiktól akik kapcsolatba vannak és félre kúrnak. Marconak miért nem volt ennyi esze?
- Lili nem erről van szó.
- Akkor miről? - Kiabáltam teljes hangerőn.
- Semmit nem kellett volna mondani! - Emelte fentebb ő is a hangját. Nem sűrűn fordult elő, hogy így kiabáljunk egymással. - Te is tudod, hogy ezek a firkászok milyenek? Egy szavadon is sokáig lovagolnak nem, hogy egy mondatodon!!! Simán el kellett volna sétálni, és csöndben maradni.
- Tűrjem el ezt? - Kezdtem bele egy másik érvbe. - Tűrjem el, hogy a pasimat úton- útfélen vádolják? A kapcsolatunkban pedig mindig előjön ez a nő, és újra veszekszünk miatta. Amúgy meg honnan tudják, hogy terhes?
- Az egy jó kérdés. - Váltott egy kicsit csendesebb hangra és újra mellém ült az ágyra. - De hogy fog ebből Marco kimászni?
- Csak az érdekel, hogy más mit érez? - Lábadt könnybe a szemem.- Az mikor fog, hogy én mit érzek? Tudom, hogy hibáztam, de mikor arról a nőről van szó kiborulok, és nem tudok gondolkozni, csak a szívem hajt. Még Alexandrára sem vagyok annyira féltékeny mint Lolára.
- Mikor érted meg, hogy nem érdekel, Lola. Csak te! - Fogta meg a kezem, de én kihúztam az enyémet belőle.
- De akkor este nagyon is érdekelt! Lefeküdtél vele, és megcsaltál. - Zokogtam. - Attól a naptól kezdve érzem azt, hogy meginogtam. Próbálom elfelejteni és mosolyogni, de a szívembe mindig ott marad, és kedvem lenne olyan dolgokat tenni azzal a nővel, ami nem legális. Gyűlölöm!! Te pedig még továbbra is tartod vele a kapcsolatot és segítesz neki. Jobb lenne, ha visszaköltöznék Rómába. Stephannal amúgy is kibékültünk.
- Ne Lili, - Nézett rám riadtan. - Szeretlek! Nézd nem vagyok az a romantikus típus és sosem gondoltam azt, hogy lesz egy lány aki ennyire a szívemhez nő! Én utálok érzelgősködni és nem is vagyok ilyen, de te megváltoztatsz. Sok érzés kavarog a kapcsolatunkkal bennem. Lolita teljesen olyan volt mint te. Nem tagadom megfogott a szépsége és a bája. De te jutottál eszembe róla. A Skype beszélgetés után próbáltalak hívni, de nem vetted fel. Dühös lettem és csalódott, hogy annyit sem jelentek neked, hogy felvedd.
- Ez nem igaz. Csak bedöglött a telefonom. Te jelented nekem a mindent. Nem akarom, hogy rosszba legyél Verrattival. Felhívom én, és elviszem a balhét.
- Nem várhatom el ezt tőled! Majd megoldódik valahogy. - Sóhajtott egy nagyot és egy puszit nyomott az arcomra. - Mellesleg ünnepelni szerettem volna veled, Maxival és a családoddal ma este, és boldog vagyok, hogy van is okom rá.
- Nagyon jól játszottál Zlatan! - Dicsértem meg. - Letusolok, és átöltözök.
- Lili szeretlek. - Csókolt meg én pedig átöleltem és szorosan magamhoz húztam. Eszembe jutott, hogy nem tudnék mást ennyire szeretni, és ha elveszíteném a szívem örökre összetörne. Ezen mélázva pedig újra sírni kezdtem.
- Mi a baj? - Nézett rám riadtan.
- Én is szeretlek! Kérlek Zlatan, zárjuk le ezt az ügyet. Küldd el a pénzt, és ne beszéljünk róla! Soha nem akarom, hogy Lolita közénk álljon.
- Rendben. Holnap átküldöm és miután kimentettelek Marconal örökre elfelejtjük ezt a dolgot. Hiszen koncentrálni kell a lakodalomra.- Mosolygott rám, majd csendben hozzá tette. - Vagyis a polgárira.
- Nagy esküvőt akarok! - Vágtam rá, mert nem akartam, hogy a bugyuta félelmeim miatt ő ne legyen boldog. - Fehér ruhával és sok koszorús lánnyal. Hatalmas bulival és amivel csak egy ilyen dolog jár.
- Igazán? - Lepődött meg, de láttam, hogy jól esik neki a döntésem.
- Igen, ha te ezt szeretnéd, persze. - Vágtam rá de a hangsúlyom nem tudta letagadni mit is érzek valójában.
- Most meg mi van?
- Semmi Zlatan, de te is tudod, hogy mindig is az volt a kapcsolatunkba amit te akarsz, és ha nem így volt akkor elmentél. Nem akarom újra ezt.
- Lili ne már...
- Bármi történt köztünk, csak a te álmaidat helyeztük előtérbe. A te vágyaidat.
- Lili ne kezdjük! -  Jött közelebb, de én az ablakhoz hátráltam. - Még mindig itt tartunk ahol év elején? Ennyire nem tudod feldolgozni a döntésemet?
- Igen, hiszen ha nem itt játszanál nem lenne ilyen nagy a távolság, és nem lenne most Lolita, de te mégis Angliába jöttél és nem oda ahol én vagyok.
- Kellett a kihívás.
- Egy ilyen csapattal aki még B.L.-be sincs?
- Lili ne csináljuk ezt. Miért akarsz mindig veszekedni? Ez a munkám és a célom, hogy nyerjek, és ha megnyerem az Európa Ligát....
- Ha megnyered. - Vágtam a szavába, de ő csak folytatta.

- Érzem, hogy sikerül, és után irány a B.L. Kellett a kihívás és ez tűnt a legjobb csapatnak. Szeretek itt focizni. Sok barátot szereztem és lehet én leszek December legjobb játékosa.

- Jó hagyjuk, felejtsd el! Sosem foglak meggyőzni. - Néztem rá. - Maximum fél óra és elkészülök. Szólok anyáéknak is, hogy készülődjenek.- Léptem volna ki az ajtón, de utánam szólt.
- Ne szólj nekik kérlek! Úgy döntöttem kettesbe akarok lenni veled... persze ha nem bánod?
- Nem, dehogyis, és amíg a fürdőbe leszek te felöltözhetsz.
- Lili gyere ide!
- Sietnem kell. Vagy még nem foglaltál asztalt?
- De.
- Akkor főleg, és tényleg maximum fél óra. Nem szoktam sosem elhúzni tudod.
- Igen, de gyere ide! Nem akarom, hogy ilyen hangulatban készülődjünk. - Mondta én pedig közelebb léptem hozzá. Megsimogatta az arcom majd ajkaimra pillantott amitől testem átjárta a borzongás és a csókjára sóvárogtam. Belenéztem mogyoró szemeibe majd picit megnyaltam kiszáradt számat. Szerencsére megértette mit akarok majd először puhán aztán vadul csókolt meg és a szekrény oldalának döntött.Levette rólam a pulóverem, majd a pólóm alá csúsztatta a kezét. Én is hasonlóan tettem, és nem sok idő múlva már róla is lekerült a felső ruházata. Az ágy felé húzott, de mikor már épp kezdtünk volna belemelegedni anyám lépett be az ajtón, minden kopogás nélkül. Zavartan kaptam magam elé a ruháimat, miközben anyám úgy állt mint ha sóbálvánnyá változott volna. Mikor felocsúdott megköszörülte a torkát és Zlatan felé emelte tekintetét.
- Csak a kisfiad megszerettem volna fürdetni. Elég késő van már a számára.
- Nem szükséges. - Mondta nyugodt hangon barátom, és magára kapta a maradék ruhadarabjait. - Szünet van, és ilyenkor addig van fent ameddig csak akar. Viszont kérni szeretnék egy kis vigyázást rá, mert Lilivel vacsorázni megyünk.
- Ilyen későn? De hát már mindjárt éjfél.
- Nézd, Diána, így hátha kevesebben ismernek fel, de mielőtt elmegyünk Péterrel is szeretnék beszélni.
- Jó a nappaliban van, éppen televíziót néz.
- Köszönöm, mindjárt kimegyek.
- Én pedig letusolok. - Néztem rájuk és elindultam az említett hely felé.

Zlatan:  Idegesen pillantottam Lili után, majd mikor az anyja is egyedül hagyott kinyitottam a szekrényt és elővettem a ruháimat. Egy inget, hozzá illő nyakkendőt, és a fekete nadrágomat vettem fel. Lili imádja, hogyha így vagyok felöltözve, és mivel ez egy különleges vacsora, így a ruhám sem lehetett hétköznapi. Az egyik fiókom rejtetett zugából pedig előhalásztam a pár napja odarakott dobozkát.Felpattintottam a tetejét és reméltem Lilinek is ugyanúgy fog tetszeni ahogy nekem. A veszekedésünk ellenére pedig kedvező választ kapok. Először szerettem volna a szüleivel beszélni, hiszen úgy gondoltam ez az illendő. Nagyon szerettem barátnőmet és tényleg elakartam venni, úgy ahogy azt kell. Nagy esküvőt terveztem, ahol az egész baráti köröm és a családom is látja milyen fantasztikus lány jön hozzám. Lili pedig olyan lenne mint egy királylány az ő focista királya mellett. Elmosolyodtam a hasonlaton, hiszen valóban úgy  gondoltam magamra. Ki is lehetne nálam jobb a pályán? Valószínű senki. Gyorsan befejeztem a mélázást majd lesiettem a lépcsőn, hogy megkerestem Diánát és Pétert. A nappaliból kiszűrődő televízió és Maxi nevetgélése már a lépcső közepéből hallható volt így könnyű volt a nyomukra bukkanni.

- Apa mikor alszunk együtt? - Szalad hozzám fiam.
 - Kicsim, mi most Lilivel elmegyünk valamerre és lehet csak holnap délelőtt jövünk haza, viszont megígérem, hogy minden percet veled fogok utána tölteni. Rendben?
- Jó, de miért vagy így kiöltözve? Díjátadóra mentek?
- Nem, dehogy is, csak egy különleges vacsorára viszem Lilient. De most ha nem haragszol beszélnem kell Lili szüleivel. Nem baj?
- Nem, addig én bekapcsolom fent a mesémet.
- Jó, szeretlek kicsim. - Öleltem magamhoz, és mikor eltűnt a a lépcső fordulóba Lili családja felé vettem az irányt, miközben egyre idegesebb lettem.

Lili Egy hajmosás és egy nyugtató zuhany után törölközőt tekertem magam elé és beléptem a szobába. Szerelmem már nem volt bent, így ledobtam a vizes dolgaimat az ágyra majd egy szexi fehérnemű szettet vettem magamra. Soha nem lehet tudni mit hoz még az éjszaka. A tudományom sajnos csak eddig terjedt, hiszen a szekrényem előtt álltam és szinte semmi olyat nem találtam ami illett volna egy romantikus, elegáns vacsorához. Sajnos sok ruhám maradt Milánóba, ám ahogy a bőröndömre siklott a tekintetem megakadt egy ruhán ami nagyon ismerős volt. Kivettem és a szavam is elállt. Ez meg hogy lehet? Az a ruha keveredett bele amit azon a szülinapi bulin viseltem amikor Zlatan - mint mondta- beadta a testvére dolgait és belém szeretett. Vajon rám jön még ennyi év után? Úgy gondoltam nem veszíthetek vele semmit így felpróbáltam. A szívemet elöntötte a boldogság és a büszkeség, ugyanis a ruha tökéletesen állt. Felraktam egy elegáns mégis visszafogott sminket majd a lépcső felé indultam. A fürdőből vidám kacagás hallatszott ki amint Maxi és anyám a saját maguk kialakított nyelvén bolondoznak.A nagy nappaliban aztán megpillantottam apámat és Zlatant. A szívem vadul kalapálni kezdett mikor megláttam. Hihetetlenül elegáns és jóképű volt. Mikor felnézett rám szemeiből kiolvastam, hogy tetszik neki amit belőlem lát, édesapám szemébe pedig mintha könnyek jelentek volna meg. 

- Készen vagyok. Mehetünk? - Léptem hozzá közel. - Mi az? - Néztem idegesen ide-oda kettejük között, mert annyira furcsának tűntek.
- Semmi, csak egy picit elbeszélgettünk a barátoddal. - Szólt apám. - Milyen gyönyörű vagy kislányom.
-  Ez csak egy régi ruha, de köszönöm. - Pirultam el- Miről volt szó? 
- Majd megtudod, de mennénk? - Sürgetett Zlatan, és egy gyors elköszönés után már a Volvóba ültünk. 
- Ugye még nem akarsz holnap visszautazni? - Nézett rám, és lehalkította a rádiót. 
- Nem, dehogyis, addig akarok maradni ameddig csak lehet. 
- Felőlem maradhatsz végleg. 
- Zlatan, még egy csomó dolog maradt Milánóba. 
- Akkor hozd át őket. Én nem lennék ellenére. - Állt meg a piros lámpánál és megszorította a kezem.
- Mit beszélgettetek apámmal? - Vetettem fel mire zavartan csak megrázta a fejét. 
- Majd ma megtudod, pár percen belül jó? Csak ne kíváncsiskodj. 
- Egy pici támpontot sem adsz? - Érdeklődtem, és már eléggé felcsigázott lettem. 
- De nem ám, viszont megígérek annyit, hogy imádni fogod. Eléggé kitettem magamért. 
- Ó igazán? 
- Ma este nem alszunk otthon. - Ejtette el kis információt, majd újra indított én pedig kinéztem az ablakon és izgatottan vártam a mai estét.

Ha tetszett a rész, kérlek írjatok, és ha van kedvetek olvassátok el a Blogon kívüli részt ami a fél1-es gondolataimat tükrözi, szóval bocsi. #miisittvagyunk 



Sziasztok!! Nem akartam külön részt írni már ennek a tegnap előtti UEFA kupa döntőnek, de nem bírom ki, hogy ne tegyek róla megjegyzést. Úgy indultam neki az estének amit barátaimmal néztem, hogy nem tudtam mi lesz. Persze mindenki mondogatta, hogy az United az esélyesebb, mert hát az Ajaxba rengeteg a fiatal rutintalan játékos. Azért, egy ilyen furcsa és különös szezon után már semmibe sem voltam biztos. Egyik közösségi oldalamra sem tettem ki semmit a meccsel kapcsolatban. Direkt azért, mert nem akartam kísérteni a sorsot.. 😊 Zlatant "rendesen" azóta a mérkőzés óta nem láttam amióta lesérült. Olvasgattam róla, és az Instagrammját is mindennap legalább vagy 5x megnéztem. Voltak hírek róla, és meglepő módon ő is elég aktív volt a közösségi oldalain, de nem mertem hinni csak a szememnek. Tegnap pedig mikor mutatták a szívem majd kiugrott a helyéről. Láttam, hogy boldog és az a bevonulás. Le se tagadhatta volna magát. Aztán a mérkőzés. Komolyan annyira, de annyira izgultam, és őszintén megmondva még a 2. MU gólnál sem nyugodtam meg. A focinál mindig benne van az, hogy bármi lehet. Persze ezért is imádom. 😁 a kiszámíthatatlanság. A döntő Svédországba volt, így Zlatan tök otthon érezhette magát. Na és a volt csapata játszott a jelenlegivel. Az eredmény végül 2-0 lett és mikor lefújták úgy bőgtem mint valami óvodás. A csapatba kb 4-en mankóval mentek átvenni a díjat. Zlatannál nem volt mankó... csak néha. Lehet szégyellte, vagy nem tudom. Úgy gondolom ő olyan játékos akinek a hatalmas egója nem engedte volna ezt meg. Tényleg boldog voltam és vagyok, hogy így sikerült lezárni a szezonját. Az 5-ből 3 kupát nyert meg a Machester Uniteddel. Igaz, hogy nem lettek bajnokok a P.L.-be, de így is bejutottak a Bajnokok Ligájába. A mostani állapotát látva pedig úgy  gondolom sokkal hamarabb fog visszatérni mint mondják, és reményeim szerint marad Európába. Lehet írok majd még egy olyan posztot ahol Stephan évét írom le, hiszen ő is nagyon fontos szereplője a Blognak. Eddig úgy tűnik, hogy A Róma 2. helyen végez a tabellán.. bár az a holnapi mérkőzéstől is függ, de bizakodó vagyok. Azt gondolom összességébe jó évet zártak a fiúk. Ki így ki úgy, hiszen Stephan is nagyon belelendült a végére, és megint csatlakozhatott a válogatotthoz. 

2017. május 24., szerda

3/27 ⚽️ Miért nem tudod befogni a szádat? ⚽️

A szüleimmel együtt mentünk a stadionba mivel Zlatanék a hotelből indultak busszal. Már jó előre nálam volt az újságírói igazolványom, hogy könnyebben tudjunk mozogni és szerelmemtől is kaptam egy kártyát, ami feljogosít, hogy olyan helyekre is bejuthatok ahova más nem. Sokan felismertek a stáb közül, ami zavart. Nem akartam az a lány lenni aki Zlatan Ibrahimovic barátnője ként van elkönyvelve. Számomra furcsa volt ez a nagy felhajtás, ami körülöttem kialakult mikor a szüleimmel vonultunk végig a folyosón. Előtte megbeszéltem vele, hogy szeretném megnézni, amikor bemelegítenek a pályán és ő felajánlotta, hogy utána menjünk le az öltözőkhöz. Mikor ezt elmeséltem családomnak apám azonnal rajongóvá vált. Furcsa volt ilyen helyzetben látni őt. Tudtam, hogy nagyon szereti a focit, de nem, hogy ennyire boldog lesz a hírtől. Maxi kezét fogva törtük az utat és próbáltam nem tudomást venni a sok fényképészről és a furcsa kérdéseikről. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt mikor végre az öltöző folyosóra fordultunk ahova már csak a ténylegesen közeli embereket engedik be. 
- Bemehetek? - Nézett rám Maxi és én nem tudtam mit is kéne mondani. Nem igazán tudtam mi ilyenkor a szabály. 
- Nem, biztos mindjárt kijönnek. - Szóltam rá szigorúan mire a kisfiú csak még nyűgösebb lett. 
- De kérlek Lili! Anya mindig megengedi. 
- Jó, de én nem vagyok anya. Én nem engedem meg! - Kontráztam, de mire szólhatott volna Zlatan lépett ki az öltöző ajtaján immáron piros mezben. 
- Apa végre itt vagy! Lili semmi nem enged. - Panaszkodott azonnal a kisfiú, ami eléggé rosszul esett. Az egy dolog, hogy nem az én gyerekem, de attól még szeretem, és rosszul esik, hogy beárul. 
 - Maxi hallgass Lilire! - Állt ki mellettem szerelemem majd nem törődve a kisfiú mérgelődéséről felém fordult. - Azért jöttem ki, mert apukáddal szeretnék beszélni.
- Ott vannak. - Mutattam a folyosó vége felé. - Nem mernek idejönni. 
- Mindjárt jövök, és majd rábeszélem őket, hogy ne legyenek ennyire megilletődve. - Mosolygott majd pár perc múlva anyámékkal együtt tért vissza. Mikor Zlatan elmondta mi a terve apámon láttam, hogy egyre jobban bezsongott. Hatalmas boldogság csillogott a szemébe, amit jó volt látni.
- Bemegyünk az öltözőbe és bemutatom pár haveromnak, csapattársamnak.
- Zlatan ez igazán nem szükséges. - Néztem fel rá.
- Kicsim én is szeretném, és látod milyen boldog.
- Szabad ezt? 
- Igen. Bejössz te is? 
- Mehetek? - Pillantottam fel rá mire rám villantott egy olyan édes mosolyt, amitől majdnem elolvadtam. Ennyi év után is még mindig odáig vagyok érte és ettől a cuki mosolyától mindig felgyorsul a pulzusom. 
- Miért ne lehetne? Van még több mint fél óránk, szóval gyere már! - Fogta meg a kezem és intett apámnak is. Maxi - bár duzzogva-, de belement, hogy anyámmal megvár kint. Szorosan barátom mellett lépkedtem és fogtam a kezét.Egy tágasabb helyiségbe értünk ahol félkörben voltak a székek. A mezek felakasztva lógtak a fogason, alattuk cipők és egyéb sport eszközök hevertek szanaszét. A játékosok szétszórva beszélgettek, nevetgéltek, vagy a mérkőzés előtti telefonjaikat intézték. A terem közepébe egy asztal foglalt helyet ahol innivalók és némi étel sorakozott. Sok játékost felismertem és mikor észrevettek kedvesen köszöntöttek minket. 
- Fiúk ismeritek már Lilit, akivel bár volt egy kis mosolyszünet, de újra együtt vagyunk és már nem csak a barátnőm, hanem a menyasszonyom is. is. 
- Ez nagyon szuper. Gratulálok nektek! - Jött oda először Paul Pogba és szorosan magához ölelt. 
- Ő pedig az édesapja Péter. Kérlek legyetek vele kedvesek. - Szólt Zlatan és a fiúk sorba jöttek oda édesapámhoz, aki csak kapkodta a fejét köztük. Paul pedig felajánlotta, hogy körbe vezeti, amit ő szívesen elfogadott. Nevetve láttam, hogy olyan akár egy kisfiú, aki beszabadult az édesség boltba. Mindenkivel selfit készített és beszélgetett. egyedül talán csak a csapatkapitány, Wayne Rooney tűnt kicsi hűvösnek vele. Ő inkább felém pillantgatott mint apám felé. Tekintete furcsa volt és sehová sem tudtam tenni azt a nézést ami szinte égette a bőröm.
- Nem haragszol, hogy elmondtam? - Rángatott vissza gondolataimból Zlatan és mikor zavart arcomat látta folytatta: - Azt, hogy megkértem a kezed.
- Nem, csak kicsit fura a helyzet és furcsa lesz így gondolni a kapcsolatunkra. Férj és feleség, házaspár. - Mondtam ki hangosan a számomra idegennek tűnő szavakat.
- Szerintem tök jól hangzik, és már várom, hogy úgy mutassalak be, mint a feleségemet.
- Hé azért még ne siessünk ennyire. - Állítottam le mire a széke alól egy csomagot húzott elő, amibe mezek és egyéb Manchesteres ajándéktárgyak lapultak.
- Édes ez már tényleg sok.
- Lilien így gondoltam, és nem tűrök ellenvetést. Fogadd el és add oda Péternek! 
- Oké, - Sóhajtottam megadóan és elfogadtam a csomagot. Apámat követtem szememmel, aki eltűnt valamelyik ajtón. - Viszont most mennünk kéne. Maxi már biztos kikészítette anyámat.
- Ezt most úgy mondod, mintha a fiam egy elkényeztetett kölyök lenne. -- Húzta fel szemöldökét mérgesen.
- Nem erről van szó. Szeretem, de a fegyelmezés még nem megy és nem is tudom, hogy kéne. Most is azonnal beárult neked. - Osztottam meg vele szomorúan.
- Lili még csak egy kisgyerek, és látom rajtad mennyire megakarsz neki és nekem is felelni. De nem kell rendben? Fantasztikus édesanya lenne belőled, és ha közös gyerekünk lesz már tényleg olyanok leszünk, mint egy nagy család.
- Zlatan ne szaladjunk ennyire előre! - Csúszott ki a számon és jól hallható volt pánikom. 
- Ne haragudj, nem akartalak felhúzni, csak boldog vagyok mikor a közös jövőnkről gondolkozok és azon, hogy milyen lesz majd mikor úgy fogunk élni mint...
- Ne! Fejezd be! Előbb legyünk túl egy gyors igenen aztán tervezhetjük a babát.
- Rendben. Gyors igen. - Csóválta a fejét és én éreztem, hogy megbántottam, de már nem volt időm magyarázkodni, mert Mourinho lépett be az öltözőbe.
- Tényleg mennetek kell. - Ölelt szorosan magához. - A VIP - be lesztek ugye? 
- Igen, és bármi lesz is te vagy a legjobb. - Simítottam meg az arcát.
- Gólt kell rúgnom, és akkor a szüleidnek sem lesz kétségük. 
- Most sincsen.
- Nem érdekel, hidd el, betalálok ma a hálóba. -Mondta nagyon elszánt hangon majd a fülembe suttogta. - és remélem este máshova is.
- Na de Zlatan! - Pirultam el, majd egy csók után elindultunk a VIP részleg felé, ahonnan remek kilátás tárult elénk. Annyira elámultam a látványon, ami a hatalmas tömeg és az United himnusz felcsendülése okozott, hogy észre sem vetem mikor egy kedves lány köszönt rám. Egyedül akkor emeltem el a tekintetemet a látványról mikor megérintette karomat.
- Szia a nevem Coleen Rooney. - Nézett rám barátságosan. Végignéztem a barna hajú, kedves mosolyú lányon és mikor leesett, hogy ki is ő zavartan mutatkoztam be neki.
- Kovács Lilien, ők pedig a szüleim. - Akartam bemutatni őket, de apám már elfoglalta a helyét és az oda készített pezsgős üveggel bajlódott, míg anyám Maxit és egy másik kisfiút figyelt.
- Te vagy Zlatan barátnője ugye? - Érdeklődött.
- Igen, te pedig Rooney felesége. - Mondtam és eszembe jutott az a nézés amit férjétől kaptam az előbb. Sehova nem tudtam tenni, de úgy voltam vele, hogy nem érdekel.
- Igen, ő pedig a nagyobbik fiam Kai. Nem ülsz mellém? 
- De persze. - Szóltam és még mindig hihetetlennek tűnt, hogy pont vele beszélgetek. - Úgy látom, a fiúk nagyon jól elvannak. - Mosolyodtam el mikor a két hasonló korú gyerekre néztem.
- Igen, jó barátok mióta Zlatan ideigazolt. Néha nálunk szokott aludni mikor Alexandra korán megy dolgozni. A két kisfiam otthon van az anyukámmal, mert kicsit lebetegedtek. Ó nézd, ott vannak a fiúk. Kezdődik a meccs. Remélem győznek, és feljebb lépnek a tabellán. - Osztotta meg velem és ekkor elkezdődött a mérkőzés. Szinte alig bírtam a fenekemen maradni és szerencsére ezzel Coleen is így volt. Végigbeszélgettünk és drukkoltunk együtt és jó érzés volt, hogy családomon kívül vele nézhettem a mérkőzést. Abszolút nem érződött rajta a fölényesség és az, hogy ő lenne Rooney felesége. Olyan volt, mint egy átlagos lány, aki imádja a férjét, gyerekeit és a focit. A szüleimet is elkapta a szurkolási láz és örömmel láttam, hogy anyám sem unatkozik.A fiúk hajtották a labdát, de a vezetést nem sikerült megszerezniük, sőt a huszonnegyedik percben majdnem egy szabadrúgás gólt értékesített a Sunderland. Persze De Gea nem hiába a Manchester kapusa, és parádés védéssel mentette meg csapatát. Úgy láttam ez eléggé nagy ébresztő volt a fiúk számára, hiszen kezdtek felpörögni. 
- Minden mérkőzésen kint vagy? - Érdeklődtem Coleentől miközben a forró csokinkat kortyolgattuk. Imádtam a VIP szektort.
- Nem igazán, de igyekszem. A fiúk szeretnek kijárni az apjuk mérkőzéseire, de engem lefoglal a munka.
- Mivel foglalkozol? - Érdeklődtem, mert el sem tudtam képzelni mivel foglalkozhat egy olyan nő, akinek semmi dolga nem lenne, hiszen Wayne hatalmas fizetéssel rendelkezik. 
- Egy újságban van állandó rovatom, de emellett modellkedek és néha tévé szereplésekre hívnak.
- Nem furcsa neked a média? Én még csak most kezdek hozzá szokni, és annyira zavaró.
- Nem könnyű, de a férjem mellett ezt is megtanultam kezelni. Ha nem foglalkozol velük és nem balhézol, akkor nem vagy érdekes számukra. Neked mi a munkád? 
- Fotós és újságíró vagyok egy olasz magazinnál. De inkább fotósnak tartom magam, mint újságírónak.
- Remek lehet. Ahhoz sosem értettem. - Nevetett fel és ekkor a tömeg felhördült, majd mi is felemelkedtünk a székünkből, ugyanis Pogba próbálta meg a kapura vezetni a labdát, de csak a kapufát találta el.
- Pedig milyen szép lett volna. - Szólt apám.
- Igen, és Paulnak is kijárna már egy gól. - Állapítottam meg mire mindenki helyeselt. A két kisfiú is tűkön ülve nézett ki a pályára, és látszott rajtuk mennyire szurkolnak. Szerelmemet kerestem a tekintetemmel és láttam rajta mennyire hajt. Imádtam, ahogy a pályán focizik. Olyankor annyira más embernek tűnt, és mikor nála volt a labda úgy hajtott ahogy csak bírt. Olyan volt mint egy oroszlán akit a győzelem éltet. Az első félidő vége felé pedig a vörös ördögök megszerezték a vezetést Blind által, amihez Zlatan is hozzájárult. Ibra megszerezte az első gólpasszát vörös mezben. Ezzel az állás egy-null volt az Unitednek és a félidő végéig így is maradt. 
-Volna kedved lemenni az öltözőkhöz? - Kérdezte Coleen és nekem felcsillant a szemem.
- Ilyenkor lemehetünk? Nincs eligazítás vagy ilyesmi? 
- Majd meglátjuk. Kai itt maradsz Maxival? - Kérdezte a kisfiától, aki szinte le sem tagadhatta volna az édesapját. Csak ő sokkal szebb és édesebb volt mint Wayne. A gyerekek beleegyeztek és anyámék is megígérték, hogy vigyáznak rájuk. Vidám hangulatban haladtunk a folyosókon majd mikor az öltözőkhöz értünk Coleen minden kérés nélkül nyitott be a fiúkhoz. Úgy láttam ez teljesen megszokott volt, hiszen egyik játékos sem lepődött meg. Ellenben rajtam, aki csak álltam egymagam míg Zlatan csodálkozva nem jött felém.
- Te meg? Hol van Maxi?
- Anyáékkal, és Coleen mondta, hogy jöjjünk le, én pedig belementem. Fantasztikusan játszol. - Bújtam közel hozzá és az sem érdekelt, hogy kicsit izzadság szagú. 
- Összebarátkoztál Wazza feleségével? - Mosolygott rám.
- Inkább úgy mondanám, hogy kezdünk jóba lenni. Nagyon aranyos nő.
- Akárcsak te. Nem csodálkozok rajta, ha megkedvelne.
- Ugyan már. - Sütöttem le a szemem. - Nagyon szép volt a gólpasszod. 
- Igen, de nekem ez nem elég. Mindenképpen gólt kell rúgnom.
- Zlatan nem kell mindig a...
- Ezt nem is akarom meghallani. Én örök maximalista vagyok, és ezt te tudod a legjobban. Mellesleg a szüleid élvezik? 
- De még hogy. Apám egész végig kiabál. Nagyon beleéli magát. - Meséltem. - Haragszol még rám? - Kezdtem bele mikor eszembe jutott az előző dolog. - Nem akartalak megbántani ezzel az esküvős dologgal.
- Semmi baj Lili. Nem akarsz nagy felhajtást akkor nem lesz, de most, lehet mennetek kéne. Még az edző is bejön.
- Jó, úgy látom már Coleen is búcsúzkodik. - Néztem rájuk, de gyorsan elkaptam a szemem, hiszen Rooney megint furcsán bámult engem. - Szeretlek Zlatan és nagyon vigyázz magadra. Nem akarom, hogy lesérülj. 
- Én is szeretlek, és nyugi nem lesz bajom. - Szorított magához majd szenvedélyesen megcsókolt, aminek az öltözőbe betoppanó ősz hajú portugál edző vetett véget. Égő vörös arccal vonultam el mellette és még bemutatkozni is elfelejtettem. Felsiettünk a helyünkre, és vártuk, hogy kezdődjön a második játékrész. Apám továbbra is úgy szurkolt mintha a Manchester lett volna világ életébe a kedvenc csapata, anyám pedig kérdéseket tett fel a játékkal kapcsolatba, amire készségesen válaszoltam.
- Olyan furcsa, hogy belekerültél ebbe a világba. - Jegyezte meg. - Teljesen más vagy, mint amilyen otthon voltál.
- Sokat változtam, de a körülmények és a barátaim változtattak meg. Stephan és Zlatan miatt kezdtem megszerezni ezt a sportot és már furcsa lenne, hanem szeretném
- Ez lett az életed, ahogy ez a fiú is. - Hümmögött maga elé és én igazat adtam neki. - Kicsit más embert képzeltem el melléd.
- Anya Zlatan fantasztikus férfi, és remek focista. Hidd el ő nem olyan kemény. Ez csak álca.
- De már van gyereke és bőven elmúlt harminc. Mire lenne egy közös gyereketek, mennyi lenne negyven? Mi a garancia, hogy az a gyereket is ugyanúgy fogja szeretni, mint ezt a kisfiút? 
- Anya kérlek! Szeretem Zlatant. Miért nem érted meg? Apa is elfogadta.
- Azért, mert lekenyerezte ezzel a mérkőzéssel és az ajándékokkal.
- Remek. - Mérgelődtem. - Nem érdekel, mit gondolsz, én akkor is szeretem és hozzá megyek. De jobban örülnék, ha megkedvelnéd, mert fontos, hogy jóba legyetek. Én is jóba vagyok az ő anyukájával.
- Lili megígérem, hogy nem ítélkezek, csak úgy hallottam egyszer már megbántott. Nem akarom, hogy újra megtegye.
- Nem fogja, mert tudja mit veszíthet. Megbocsájtottam neki és arra kérlek, próbáld megismerni jobban. Jó? Adsz neki egy esélyt? 
- Igen Lili. - Ölelt át és kekkor a stadion újra felzúgott és én is felugrottam a székemből. Zlatan vezette a labdát és a végén egy csodálatos gólt rúgott. Maxival együtt örömködtünk és láttam, hogy a szüleim is elégedett arcot vágnak. Igaza volt Zlatannak, hiszen tényleg meg kellett mutassa, nem csak a levegőbe beszél. Láttam az arcát a kivetítőn, amiről az elszántság tükröződött. Nem csodálkoztam volna azon se, ha tovább hajt és még egy gólt értékesítene. Sajnos ez nem történt meg, de egy remek gólpasszt még így is beírhatott magának amit Henrih Mhitarjan értékesített egy olyan ollózással, ami nagyon Ibrás volt. Itt már mindenki érezte, hogy zsebbe van a három pont ezért az utolsó percekben visszavettek a tempóból. Így pedig még az ellenfél is betalált, de ez már nem változtatott semmin. Zlatannal megbeszéltük, hogy a mérkőzés után a stadion hátsó bejáratánál találkozunk ahol a csapat busz állt. Örültem, hogy Coleen végig elnavigált, mert ebbe a hatalmas stadionba biztos elvétettem volna az utat.
- Szerintem ne menjünk ki, hanem várjunk itt. - Ajánlotta Coleen. - Nagyon hideg van kint.
- Igen, furcsa, hogy ilyenkor vannak mérkőzések.
- Ez a Boxing Day már csak ilyen, de hozzálehet szokni, és előbb utóbb megtanulod kezelni a helyzetet, és azt, hogy kevés időt töltesz a pároddal.
- Az olasz és francia bajnokságban nem volt ilyen. - Osztottam meg vele szomorúan és ekkor egy pár fotósra lettünk figyelmesek az üvegajtó másik feléről. A busz mellett álltak és vadul kattintgattak. 
- Már megint ott vannak. - Húztam fel a napszemüvegem bár fogalmam sincs miért hiszen úgyis felismertek már.
- Nyugi, ha nem foglalkozol velük, nem leszel érdekes számukra. Ott jönnek a fiúk.- Csillant fel a szeme, ahogy meglátta a csapatot. Kis idő múlva Zlatan is a látószögembe került én pedig elfelejtkezve a fotósokról felé indultam és átöleltem. Nagyon büszke voltam rá és boldog, amiért újra megrúgta a magáét. Egyikünk sem foglalkozott semmivel csak egymás ajkaira koncentráltunk. Imádtam a mérkőzés után érezni a friss illatát.
- Apa menjünk már! - Lépett felénk Maxi, mire nagy nehezen elváltunk egymástól.
- Figyelj kicsim, mi lenne, ha te elmennél haza Lili szüleivel, ő pedig velem jönne a buszon. - Kérdezte a kisfiútól én pedig meglepődve hallgattam az ötletét. - Otthon pedig hamarosan találkozunk. 
- Én miért nem mehetek? 
- Mert csak egy hely van, és az most Lilinek adom. Haragudnál rám?
- Nem. - Mondta, de láttam rajta, hogy szomorú amiért az apja mellettem döntött.
- Maxi, ha hazaérünk, megígérem, hogy lehetsz kettesben az édesapáddal. - Guggoltam le hozzá és belenéztem kék szemeibe. - Akár még vele is aludhatsz. 
- Tényleg? - Csillant fel tekintete a hír hallatán.
- Igen, de akkor gyere, a szüleim hazavisznek. - Fogtam meg a kezét és gyorsan lebeszéltük a dolgokat. Sok idő nem volt, hiszen indulni kellett a buszhoz. Kiléptünk az ajtón és a jeges hideg szél belefújt az arcomba. Ha ez nem lett volna elég a fotósok is újra villogtatni kezdték gépeiket. Egy idősebb nő pedig folyamatosan nekem kiabált, de én próbáltam tudomást sem venni róla.
- Lilien milyen érzés Zlatan Ibrahimovic barátnőjének lenni? Mikor jötteket össze? Nem zavar, hogy idősebb nálad? Milyen érzés, hogy mástól van gyereke? - Sorolta a kérdéseit és nekem egyre nehezebben esett nem tudomást venni róla. Zlatan fent volt a buszon és a helyekről egyezkedett meg a csomagokat pakolta. - Nem zavarja, hogy a barátjának a szeretőjétől van gyereke? - Ütötte meg a fülemet a kérdés mielőtt beszálltam volna én is a fiúk mellé, és hiába próbáltam tartani magam, úgy éreztem vissza kell vágnom.
- Mondja, honnan gondol ilyeneket? Semmi bajon Zlatan fiával. Jól kijövünk Maxival.
- Én nem rá gondoltam, hanem Lolita kisasszonyra. Úgy tudjuk állapotos és a baba apukája Ibrahimovic.
- Mi? Ez hülyeség! - Teremtettem le őket. -Lolita nem tőle terhes és jó lenne ha leszállnának erről a témáról, mert nagyon idegesítő. Semmi közük a magánéletünkhöz világos? 
- Szóval akkor nem Zlatan a születendő gyereknek az apja? - Ütötte tovább a vasat. - Pedig sok kép van róluk ahol eléggé közel állnak egymáshoz egy szórakozó helyen, és vadul csókolóznak. A dátum pedig stimmel.
- Hogy maguk mennyire idióták! Azt a nőt nem Zlatan csinálta fel, hanem Marco Verratti! - Csúszott ki a számon, majd megfordultam és Zlatan döbbent tekinteté láttam magam előtt. Azonnal tudtam, hogy rosszat szóltam.


#miisittvagyunk :). 

2017. május 23., kedd

⚽️ Blogon kívül!! ⚽️

Sziasztok!!!


Lucy Storm készített a blogomról egy nagyon jó kritikát. Gondoljátok nézzétek meg. Nekem nagyon tetszik :). 








UI: Holnap Európa Liga, és nagyon remélem nyer az M.U. Már csak Zlatan maradása miatt is fontos lenne, hogy nyerjenek és BL-be jusson a csapat. Ő ugyanis B.L.-t akar nyerni. 

Stephan pedig két csodálatos gólt rúgott a hétvégén. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen kis ügyes. Jó volt látni, hogy mosolyog! Az A.C. Milan pedig Európa Liga selejtező helyet ért el. 😉


Legjobb esetbe Csütörtökre tudom hozni az új részt. Addig is sok puszi nektek!! :). 

2017. május 18., csütörtök

3/28 ⚽️ Felejts el! ⚽️

Lili:
Hétfő reggel mindenki a reggeliző asztalnál ült, és jókedvűen falatozott, miközben az én eszem csak egy dolgon tudott kattogni: Lolitán. Miért hívta fel Zlatant? Mit akarhat tőle, és ha ma délután elutazik találkozni fognak? Semmire nem tudtam a választ, de féltem, hiszen újra napokig nem látom szerelmemet, és ha ez a nő a közelébe akar férkőzni, akkor sikerülhet neki. Hiszen tudja a telefonszámát, és akár a lakásán is felkeresheti, és újra az ágyába húzhatja őt. Szívem szerint vele repültem volna Manchesterbe, de anyámék miatt nem tehettem. Biztos rosszul esne nekik, hogy éppen most találkoztunk, de én újra lelépek tőlük. A reggeli után Alexandra is pakolászni kezdett, hiszen Maxival ők is hazautaznak, mert a lány két ünnep között is dolgozik, míg a kisgyerek Zlatannal lesz. Kimentem a fürdőbe, hogy egy kis hideg vízzel lenyugtassam magam. A tükörbe néztem és a szívem elszorult. Mégis hogyan vehetem fel én a versenyt egy ilyen lánnyal, mint Lolita? A hajam fénytelen, az arcom pufi, ami az alakomra is elmondható. Az utóbbi hónapokban a sok idegeskedés miatti nyugtató kajáktól bőven meghíztam. Semmi képen nem illek egy ilyen pasihoz, mint Zlatan. Ahogy ezen méláztam, Stephant láttam meg a tükörből.
- Bocsi, én csak kezet mostam. – Néztem rá zavartan, de barátomat nem csaphattam be. Látta rajtam, hogy valami nem stimmel.
- Lili jól vagy? Néztelek reggeli közben és olyan furcsa voltál, mint aki nem igazán boldog.
- De, csak tudod Zlatan elmegy Alexandrával és megint külön leszünk. – Próbáltam valami értelmes választ adni, de tudta nem ez az igazság.
- Más valami? – Húzta fel a szemöldökét kérdőn mire kitört belőlem egy nagy sóhaj.
- Oké van még más is, de nem itt akarom megbeszélni. Menjünk be valamelyik szobába.
- Rendben. – Egyezett bele, majd követett az emeletre ahol az én szobám volt. Beléptünk és mikor becsukta az ajtót az ágyra rogytam.
- Mi a baj Lili? – Ült le mellém és megfogta a kezem. – Zlatannal van gond?
- Igen, és nem. – Kezdtem. – Tegnap mondtam neki, hogy vegyen el, és igent mondott.
- Ez szuper, gratulálok!! – Örömködött és átölelt. – Vagy mégsem? Talán kétségeid lettek?
- Nem, ebben száz százalékosan biztos vagyok. Hozzá akarok menni. De a tusoló alatt voltunk mikor Maxi ránt nyitott, de nem is ez a lényeg. Bementem hozzá és mondta, hogy az édesapjának csörgött a telefonja. Mondtam, hogy majd én behozom és esküszöm, hogy nem kutattam a telefonba, de akkor csörrent meg és kapott ez üzenetet LOLITÁTÓL!!! Sőt még a hívások is tőle jöttek. Nem is egy, hanem vagy tíz. Érted Stephan?? Megint ez a nő. Mégis mit akarhat??? Mi van ha Zlatan elmegy és ez a ribanc meg utána?
- Lili miért gondolsz ilyesmi? Zlatan tudja, hogy felhívta?
- Nem, és nem is akarom, hogy tudja! – Csattantam fel mérgesen. – Kitöröltem az összes bizonyítékot. Az üzenetet és a hívást is.
- Lili előbb utóbb megfogja tudni, mert lehet, újra hívja, és te fogsz bajba kerülni.
-  Mit tegyek?? – Néztem rá zavarodottan. – Nem akarom újra elveszíteni a szerelmemet.
- Van egy ötletem, bár lehet idiótaság, de talán megnyugodnál tőle.
- Miről van szó? – Értetlenkedtem.
- Hívd fel TE Lolitát. – Ajánlotta és mikor értelmeztem a mondatát nevetnem kellett. – Most miét Lili? Ez egy jó ötlet, hiszen megtudhatod miért hívta Ibrát. Lehet nem is olyan dolgot akart mondani, amiről te fantáziálsz. Csak kellemes ünnepeket akart kívánni vagy ilyesmi.
- Jaj Stephan ne ámíts már! Aki kellemes ünnepeket akar kívánni az nem hívja ennyiszer az embert hanem leírja sms-be ezt, és nem azt amit ő. Stephan ez a cafka vele akar lenni, érzem.
- Akkor nem hívod fel?
- Tényleg olyan jó ötletnek tartod? – Kérdeztem és hangomba tanácstalanság vegyült. – Mégis, hogy szerezzem meg a telefonját?
- Kérd el! Ennyi az egész, bár ha akarod majd én. Maradj itt, és mindjárt jövök, és addig se járjon semmi idiótaság a fejedbe, csak szedd össze, hogy mit akarsz mondani neki.
- Rendben. – Vettem egy nagy levegőt és rámosolyogtam. Semmi értelmes nem jutott eszembe, és csak vártam, míg barátom visszatér a mobillal. Nem is kellett olyan sokat várni, így pár perc múlva már Zlatan telefonjával a kezembe ültem az ágyon.
- Mire vársz már! Keresd ki, és hívd fel. – Sürgetett Stephan én pedig úgy tettem, ahogy mondott és közben csodálkoztam mennyi ismert játékos neve villan fel egy- egy telefonszám mellett. Lolita nevénél pedig rányomtam a zöld gombra és vártam, míg a spanyol lány felveszi.
- Szia Zlatan! Már azt hittem sosem hívsz vissza, hatalmas bajba vagyok. – Darálta le egy mondatra a lány, és mikor befejezte megköszörültem a torkom és beleszóltam.
- Szia, Lili vagyok! – Mutatkoztam be mire hallottam, mennyire meglepődött.
- Mit keres nálad Zlatan telefonja?
- Nem sok közöd van hozzá, de annyit elárulok, hogy mivel együtt töltöttük a karácsonyt ezért együtt vagyunk.
- Értem, de beszélhetnék akkor vele? – Kérdezte szemtelenül. – Nagyon fontos dologról van szó. Ezért is hívtam fel tegnap többször, szóval kérlek, Lili add át neki.
- NEM! – Szóltam bele és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy Stephan nyugalomra int. Inkább felálltam és hátat fordítottam neki.
- Lili figyelj ez nagyon fontos.
- Lolita drága, neked semmi dolgod nincs Zlatannal, szóval leszarom, mit akarsz neki mondani. Azért hívtalak fel, hogy elmondjam, összeházasodunk, szóval hagyd őt békén, és ne zaklasd megértetted?? Ha még egyszer megpróbálsz vele kapcsolatba lépni, esküszöm kitépem a hajadat!!
- Ugyan már kevés vagy te ahhoz, hogy engem fenyegess! – Hallottam gúnyos hangját, ami csak olaj volt nálam a tűzre.
- Nem tudod mire vagyok képes Zlatanért! – Fenyegettem.
- Vagy a pénzéért. – Kontrázott azonnal rám.
- Ó, hogy te mekkora hülye vagy, de nem is fogom rád pazarolni az időm.
- Lili Zlatan megígérte nekem, hogy segít! – Vágta rá gyorsan, mert ő is érezte, hogy befejezettnek tekintem a beszélgetést. – Babát várok, és erről ő is tud. Az iskola nagyon drága és minden. Haza nem mehetek, Zlatan pedig azt mondta segít nekem. Nézd nem akarok közétek állni, csak egy kis anyagi segítséget szeretnék kérni. Neki nem nagydolog, viszont nekem a megélhetésem múlik rajta. Állapotosan nem tudok dolgozni, és az albérletem is nagyon drága.
-  Szóval Zlatan megígérte? Soha nem ígérne meg ilyet. Vagy talán ő a gyereked apja? – Tettem fel a kérdés félve.
- Nem, egy másik férfi, de kérlek…
- Sajnálom Lolita. Kérj attól segítséget, akivel felcsináltattad magad! – Teremtettem le és kinyomtam a telefont, majd mérgesen Stephan felé fordultam.
- Mit mondott?
- Azt, hogy terhes és Zlatan megígérte neki, hogy támogatni fogja. Pénzt kért érted?? Mégis, hogy jön ő ehhez, és miért hazudozik ilyeneket?
- Lehet, igaza van. – Szólt csendesen Stephan. – Talán ígért olyat a kórházba, amit akkor nem gondolt át.
- Te tudsz erről valamit?
- Igen, Zlatan valóban segíteni akart neki, de akkor úgy tudta övé a baba. Azóta nem volt erről szó.
- Ez fantasztikus. Akkor elmegy Manchesterbe ez a nő meg majd követi.
- Miért nem mész el vele te is? – Tárta szét a karját. – Menj el vele, és nézd meg, ahogy focizik.
- A szüleim..
- Ugyan Lilien eddig sem érdekelt, hogy mi van velük. De ha annyira akarod, beszélj Zlatannal, hogy jöjjenek ők is. Megnézhetnék meccs közbe és talán az anyádat is meggyőzné, hogy mennyire jól játszik és jobban megkedvelnék.
- Gondolod, hogy belemenne? Az igaz, hogy apám szereti a focit, de ő Inter szurkoló.
- Azoknak meg hogy a jó égbe lehet drukkolni? – Háborodott fel játékosan, talán, hogy oldja a feszültséget, ami bennem van. – Lili beszéld meg Zlatannal, és persze a szüleiddel.
- Elmondjam neki Lolitát?
- Mindenképpen, és nyugi nem lesz baj. – Bíztatott és ekkor Zlatant láttam meg az ajtóba.
- Hamarosan mennem kéne, szóval visszaadnád a telefonomat?
- Persze. – Nyújtotta felé a mobilt barátom majd kettesbe hagyott minket. Mielőtt Zlatan kilépett volna utána szóltam.
- Azt hiszem, beszélnünk kéne. – Néztem fel rá és nem tudtam hogyan is kéne kezdenem. Kicsit féltem, hogy mi is az igazság abból, amiket Lolita mondott. Persze reméltem semmi, de akkor is jogom volt tudni.
- Miről akarsz beszélni? – Jött közelebb és eléggé furcsa képet vágott.
- Szeretném, ha a teljes igazságot mondanád nekem. – Mondtam és a hangom nagyon elszántnak tűnt. – Rendben?
- Jó. – Szólt, miközben közelebb lépett, és én egy nagy levegő vétel után belekezdtem.
- Oké, akkor ugye tegnap azért nyitott ránk a fiad, mert csörgött a telefonod, és tegnap este mikor kerested benne a hívásokat azért nem találtad, mert kitöröltem őket.
- Mit csináltál? – Nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Nem akartam, hogy beszélj vele!
- Lili mégis kivel?
- Lolitával. – Néztem bele a szemeibe és próbáltam bűnbánó képet vágni.
- Kicsim hogy jön ő ide?
- Nem igaz, hogy nem esik le Zlatan! Ő hívott téged tegnap, sőt még üzenet is küldött neked, de én mindet kitöröltem. Most pedig Stephan azért kérte el a telefonod, mert beszéltem rajta Lolitával.
- Lili miért tetted? – Állt fel mellőlem és eléggé mérgesnek tűnt.
- Mert nem akartam, hogy beszélj vele. – Ismételtem el újra.
- Lehet a babáról van szó – túrt bele idegesen a hajába – megígértem, hogy segítek neki.
- Miét talán tiéd a gyerek? – Kérdeztem és újra elfogott a pánik.
- Ugyan már Lili hogy lenne az enyém.
- Elfelejtetted, hogy vele léptél félre.
- Már több hónapja és nem is értem miért kattogunk ezen. Lili. – Nézett mélyen a szemembe. – Nem én vagyok az apja, de ő is eléggé híres és ismert ember. Nem mondhatom meg kiről van szó, de annyit elárulok, hogy focista
- Ki az?
- Nem adhatom ki Lolita titkát.
- Ó remek. – Csattantam fel. - Lolitáért minden.
- Jó, nézd, nem mondok nevet, de rá fogsz jönni. Jelenleg olasz válogatott, és a P.S.G.-nél játszik. A szemei pedig eléggé kékek és…
- Verratti? – Csodálkoztam. – Marco Verrattit sikerült neki becserkésznie? Az eszem megáll ezen a ribancon.
- Lili megígértem, hogy segítek neki és anyagiakban támogatom.
- Zlatan hogy képzeled, hogy azt a nőt segíted aki miatt majdnem vége lett a kapcsolatunknak? – Néztem bele és szinte villámokat szórt a szemem. Olyan hangosan ordítottam, ahogy csak tudtam, és nem érdekelt ki hallja. – Segítsen neki Marco!!
- Nem tud róla Lili.
- Akkor mondd meg neki. Nem tűröm, hogy ez a nő ilyenekre kényszerítsen!
- Semmire nem kényszerít kicsim. – Fogta meg a kezem és hangja teljesen nyugodt maradt, az enyémmel szembe. – Én ajánlottam fel, mert úgy éreztem segítenem kell neki. Megsajnáltam, ennyi. Lili csak írok neki egy csekket, vagy átutalom a pénzt a számlájára és kész.
- De akkor…
- Lili még találkozni sem fogok vele!
- Megígéred? – Szóltam már nyugodtabb hangon.
- Igen, kicsim megígérem. Semmi nem olyan fontos, hogy közénk álljon. Ez csak egy gesztus, mert nem akarom, hogy az utcára kerüljenek. Állapotos, és már így is bajban van a családja miatt. Viszont most van egy ötletem. – Kezdte csillogó szemekkel. – Gyere el velem Manchesterbe. Alexandra úgyis dolgozik, és legalább nem kell babysittert felvennem. Az anyám úgyis Helénával van.
- Anyámékkal mi lesz? Az egy dolog, hogy Kitti itt van, de..
- Eljönnek velünk ők is. Maxi miatt is jó, és az édesapád úgy is szereti a focit nem? Biztos örülne, ha látna egy Manchester United mérkőzést élőbe.
- Zlatan, az apám Inter szurkoló, téged is látott anno ott játszani, és azt hiszem szerette a játékodat. – Mosolyogtam rá.
- Az jó, akkor rávehetem őket, de akkor eljössz? – Lépett közelebb hozzám és olyan édesen nézett, hogy rábólintottam az ajánlatára. – Köszönöm szerelmem, és ne gondolj Lolitára, hiszen felesleges felhúzni magadat ezen. – Szólt majd egy gyengéd csók után kilépett a szobámból én pedig csak reménykedtem, hogy minden szava igaz volt.
Zlatan:
Ahogy a nappali felé indultam mindenféle dolog kattogott az agyamba. Ám mégis egy érzés fogott el és ezt teljes szívemből éreztem. Dühös voltam Lolitára. Mégis, hogy képzeli, hogy hívogat mikor világosan elmondtam neki, mielőtt eljöttünk a kórházból, hogy segítek, de ne hívogasson. Majd én érdeklődök. Még csak az kéne, hogy lerombolná, amit Lilivel nagy nehezen újra felépítettem. Szerettem a lányt és az, hogy végre igent mondott csak még jobban megerősítette, hogy vele akarom leélni az életem. Még csak az kéne, hogy újra szétmenjünk. Úgy terveztem három óra körül indulnánk, mert így a mérkőzés előtti tréningen is ott tudok lenni. Beszélni akartam Péterrel, de mielőtt odamentem volna hozzá egy furcsa érzés fogott el szerelmem apjával kapcsolatban. Vajon szimpatikusnak tart? Nem is beszélgettem vele olyan sokat amióta váratlanul belecsöppentek az életünkbe. Elnéztem a társaságot ahol mindenki a televízió és a karácsonyfa köré gyűlt. Anyám és Lili édesanyja Maxival játszott. Péter Manuellel és Stephannal beszélgetett, míg Alexandra Heléna mellett ült. Mit gondolhatnak rólam a szülei? Úgy vettem észre, hogy Stephant jobban körbe zsongják, és ez engem nagyon zavart. Persze mindig is Stephan volt a jó fiú és a kedves gyerek, és rólam mindenki csak rosszat feltételezett úgy, hogy esélyt sem adtak arra, hogy megismerjenek. Reméltem ez a mérkőzés egy kicsit felém billenti a dolgokat. Pár perc töprengés után azonban rászántam magam és lebeszéltem barátnőm szüleivel a tervemet, amit láthatóan jól fogadtak. Péter majd kiugrott a bőréből, hogy egy United meccsen lehet. Bepakoltunk a bőröndökbe és nagy köszöngetés után már a gépemen repültünk Manchester felé ahol pár órán belül landoltunk is. A taxival először Alexandrát vittük haza, majd utána az én lakásomhoz mentünk.
- Ez gyönyörű. – Csodálkozott Diána mikor beléptek hozzám.
- Köszönöm, igazából ez csak egy bérelt ház, amíg itt focizom. Nem tudom még mi lesz jövőre, viszont mivel nem lakhattam szállodába így ezt választottam. Alexandra pedig berendezte nekem.
- Ez aztán a festmény. – Vette észre Péter a Lilivel közös képünket. – Nagyon szépek vagytok rajta.
- Köszönjük, viszont én most pakolok. Lili kiszolgálnád a szüleidet és Maxit?
- Persze. – Válaszolta a lány én pedig felszaladtam összeszedni a focis dolgaimat. Lentről beszűrődött a beszélgetés, amiből nem sokat értettem, de úgy vettem ki Diána az előbb fedezte fel a hatalmas medencét. A bőröndöm már a kezembe volt mikor a telefonom csörögni kezdett. Azt hittem Alexandra, hív, hogy újabb utasításokkal traktáljon a fiam miatt, de a hívás Lolától jött, és én kis tanakodás után magamra csuktam az ajtót és felvettem a készüléket.
- Szia Zlatan remélem, most tényleg veled beszélek. – Hallottam egy lágy hangot a vonal másik végéről.
- Lolita mégis mi a fenét képzelsz magadról? – Vágtam bele a közepébe. – Hogy képzeled, hogy csak így hívogatsz!
- Zlatan én csak beszélni akartam veled!
- Mégis miről?? Világosan elmondtam, hogy hagyj békén, erre te nem is egyszer, hanem többször hívsz, és üzengetsz. A barátnőm teljesen kiakadt.
- Tudom, engem is elküldött a búsba.
- Jól tette, figyelj Lola, megígértem neked valamit, amit teljesíteni fogok. Persze nem szeretném, ha ez endszeres lenne. Azért az én ölembe sem hullik a pénz az égből. Viszont kapsz most annyit, amennyivel ellehetsz akár egy évig is. Cserébe viszont ne merészelj még egyszer felhívni megértetted??
- Zlatan de hiányzol. – Mondta sírós hangon. – Nem csak a pénz miatt hívtalak, hanem mert beszélni szeretnék veled és találkozni. Annyira hiányzol, hogy el sem tudom mondani.
- Na, még mit nem!! Mégis mit képzelsz, ha találkoznánk, azzal tönkre tennéd a kapcsolatom ami alapból is miattad ment tönkre. Add meg a számla számod és örökre felejt el megértetted??
- Zlatan kérlek!
- Ide figyelj, ha még egyszer hisztizel még segíteni sem fogok világos?  Ha pedig továbbra is rajtam lógsz feljelentelek zaklatásért! Beszélj Marcoval, és mondd el neki mi történt! Az ő felelőssége is.
- Ne csináld ezt velem! – Zokogta bele a telefonba, de nem törhettem meg. Lilit szeretem és kész. – Talán neked nem jelentett semmit a kapcsolatunk?
- Lola nekünk semmilyen kapcsolatunk nem volt. Egyszer lefeküdtünk, mert részeg voltam, de semmi több. Végeztem veled, és ha még egyszer megpróbálsz zaklatni, a rendőrséghez fordulok. Világos?

- Igen. – Szipogta, én pedig elégedetten lecsaptam a készüléket. Reméltem ezzel lezárom az ügyet és csak az előttem álló mérkőzésre, és szerelmem családjára koncentrálhatok. 

Sziasztok. Remélem tetszett az új rész. Ne felejtsétek el #miisittvagyunk, szóval írjatok hozzászólást. Legyen akár negatív, vagy pozitív. :). Puszi Nektek Andrea :). 

2017. május 11., csütörtök

3/27 ⚽️ Vegyél el! ⚽️

Stephan: Karácsony másnapját úgy szerveztem, hogy este kettesbe lehessek Kittivel. A tegnapi viharfelhők szerencsére elvonultak és örömmel láttam, hogy a családi béke helyre állt, s Lili is megnyugodott.
- Kitti kész vagy? Fél órája itt állok az ajtóban. – Sürgettem.
- Persze, már itt is vagyok, és csak úgy mondanám, hogy öt perce sem állsz itt. – mondta vigyorogva – de elmondhatnád, hogy hova megyünk.
- Tíz perc és meglátod.
- Jó, de mivel nem tudom hova, lehet nem a megfelelő az öltözékem.
- Hidd el tökéletes vagy. – Néztem végig rajta és így is gondoltam. A fekete cicanadrág és a mély bordó tunika tökéletesen állt rajta. Szerettem, ha ilyen feszes nadrágban van, és a magas sarkú csizma csak még jobban vonzotta a tekintetemet. Az autóba ülve benyomtam a kedvenc cd-met és üvöltetni kezdtem az autóban.
- Kapcsolt már ki! – Ordított a lány az oldalamon túlkiabálva a hangerőt.
- Mi a bajod Fedezzel?
- Semmi, csak most egyszerűen nem akarok zenét hallgatni.
- Pedig ha hozzám jössz ez lesz az esküvői zenénk, hiszen ő lesz a sztár vendég, sőt a közös lakásunkban is csak ez fog szólni. – Mondtam vigyorogva. – megérkeztünk.

Kitti: Stephan a Dóm előtt parkolt le. Ez volt az egyik hely Milánóban, amit még sosem láttam. Bár az is igaz, hogy itt nem igazán ismerek semmit, hiszen rögtön Rómába mentünk és a munka miatt nem sok időm van utazgatni. A tér és a templom gyönyörűen kivolt világítva és az egésznek olyan romantikus hangulata volt. Alig voltak páran a téren, és mi is csak lézengtünk.
- És ha összeköltözünk, hol akarsz lakni? – Kérdeztem.
- Imádom Milánót, Savonát és Monacot, de a te munkád és az enyém miatt is az a legjobb, ha Rómába maradunk.
- Pedig azt hittem elköltözünk a tengeren túlra. – Mosolyogtam.
- Költözhetünk akár Tantába is.
- Ne, ne jó lesz így. Túl sok rokonod van arra, bár mindig is látni akartam a piramisokat, meg a fáraókat. – böktem oldalba Stephant.
- Nem elég neked, hogy itt áll előtted Olaszország leghíresebb fáraója, aki ráadásul él és lélegzik, és nem utolsó sorban téged imád. Nem te elmennél Egyiptomba csak azért, hogy halott fáraókat nézzél. – Mondta sértődést színlelve, és elindult a kocsihoz.
- Stephan várj már meg! Most komolyan besértődtél? Stephan! – Rohantam kétségbeesetten utána. Beszálltunk a kocsiba, és újra bekapcsolta a zenét majd bömböltetni kezdte. Indított majd pár perc múlva, már egy hatalmas stadion előtt hajtottunk el, majd egy mélygarázsba kötöttünk ki.
- Mi ez? – Tudakoltam, de ő csak némán vigyorgott, mint a tejbe tök, és kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
- Hölgyem kérem, kövessen. – Nyújtotta felém a karját titokzatosan. Egy rövid folyosón majd egy liftes út után egy olyan szobába értünk, aminek üvegablakából egy csodálatos zöld gyepet láttam.
- Isten hozott a San Siroba. – Súgta a fülembe hátulról miközben én a stadionban gyönyörködtem.
- Ez csodálatos Stephan, de… te… neked ez… - Habogtam.
- Mi az? Attól még, hogy a Rómába játszom, ez a csapat marad az egyik kedvencem.
- Imádlak. – Öleltem át és szenvedélyesen megcsókoltam. – Amúgy szabad neked itt lenned?
- Igen, megbeszéltem egy pár emberre, hiszen még megvannak a remek kapcsolataim.
- Nem megyünk le? -  Kíváncsiskodtam izgatottan, mire bólintott és kézen fogva kivezetett a néző térre. Egyik ámulatból a másikba estem, hiszen ez valami hatalmas volt. Szerencsére senki nem volt ott rajtunk kívül és én annyira elvesztem a látványban, hogy nem vettem észre, hogy Stephan letérdelt elém.
- Kitti nem érdekel, ha halott elődeimet akarod nézni, mert szeretlek, mindennél jobban, és veled akarom leélni az életem összes percét. Melletted akarok felkelni minden reggel és lefeküdni minden este. Kovács Kitti hozzám jössz feleségül? – Darálta le elfúló hangon, én pedig a meghatottságtól elsírtam magam. Annyi érzelem tört elő belőlem. Még egy éve sem voltunk együtt, de a szívem mélyén éreztem ő az, akivel boldog leszek.
- Igen. – Feleltem könnyes szemmel majd szerelmem felállt és remegő kezemre húzott egy szív alakú gyémántgyűrűt.

Lili: Végre hazaértünk a vacsoráról – amire Alexandra, Manuel és Heléna jött velünk- és már alig vártam, hogy kettesbe legyünk Zlatannal. Az emeleten voltunk, és én úgy gondoltam elmegyek tusolni, hogy mielőbb ágyba bújhassunk. A ruhám cipzárjával bajlódtam mikor hátulról megéreztem szerelmem gyengéd érintését a derekam körül, és leheletét a nyakamon.
- Talán segítsek?
- Igen, nagyon jó lenne. – Nyeltem egy nagyot és a bőröm azonnal libabőrössé változott. – Szeretnék letusolni.
- Fáradt vagy? – Kérdezte miközben a cipzárammal foglalatoskodott és fájdalmasan lassan húzta le.
- Nem csak minél hamarabb ágyba akarok kerülni.
- Egész jól hangzik. Mit szólnál hozzá, ha csatlakoznék?
- Velem akarsz tusolni? – Fordultam felé miután átléptem a ruhámon, ami a földre hullott.
- Igen. Egész vacsora alatt az kattogott a fejembe, hogy megszabadítsalak ettől a kék ruhától. Nagyon szeretlek kicsim, és te ma este is gyönyörű vagy.
- Zlatan ne mondd ezt. – Sütöttem le a szemem zavartan. – Alexandra sokkal szebb volt és az a ruha is…
- Lili ne kezd már megint. – Állított le kedvesen. – Nem is vettem észre milyen ruha volt rajta.
- Persze. – Válaszoltam szomorúan mire felemelte a fejem.
- Nem akarom, hogy ilyen érzéseid legyenek a volt feleségemmel kapcsolatban, hiszen semmi okod sincs rá. Már nagyon régen nem érzek iránta olyat, amit te feltételezel.
- Nem feltételezek semmit én csak- sóhajtottam. – Attól félek, hogy bármikor kijátszhatja ez a Maxi ütőkártyát és te szaladsz hozzá.
- Maxi ütőkártyát? – Húzta fel a szemöldökét és mintha kicsit mérges lett volna. – A fiam nem egy tárgy, akit csak felhasználhatnak.
- Igen, tudom és nem így akartam kifejezni, de ez az igazság Zlatan. A múltkor is egész este veled akartam lenni. Készültem rá a fehérneművel, a gyertyákkal meg minden hülyeséggel, erre meg csak benyögte, hogy a fiad nem alszik nélküled te pedig hanyatt homlok mentél hozzá. Holott akkor velem kellett volna aludnod, hiszen éppen akkor…
- Te nem is Alexandrára vagy féltékeny, hanem a fiamra!
- Ugyan, hogy mondhatsz ilyet.
- Lili ezt nem vetheted a szememre, hogy ugrok, ha Maxi hív, de sajnálom, ha így érzed. Megnézem Helénát.
- Nem jössz velem tusolni?
- Nem. – Vetette oda mogorván majd kilépett az ajtón, és én nagyon mérges lettem magamra. A francért kellett ilyeneket mondanom, és miért nem tudom befogni a számat? Mivel úgy gondoltam megint csak egyedül töltöm az éjszakát úgy terveztem gyorsan megfürdök és ágyba bújok. Így legalább nem fog annyira rosszul esni a magány. Vállfára tettem a kék ruhám majd beálltam a kabinba. Engedtem, hogy a víz permetezze a bőröm, de egy pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből a tényt, hogy Zlatan haragszik rám. Szerettem őt és az, hogy elveszítsem lehetetlennek tűnt, pláne nem az én hibámból. Hirtelen egy hűs érzés csapta meg a bőröm majd a mellettem álló férfival találtam szembe magam. Nem szólt egy szót sem csak azonnal a tusfürdője után nyúlt, miközben mogyoró szemeit mérgesen rám vetette.
- Megbeszélhetnénk az előbbit? – Puhatolóztam, de ő továbbra sem válaszolt, csak végigpásztázta a testem vággyal teli tekintettel. – Nézd én nem akartam Maxit így megnevezni, csak…
- Nem érdekel. – Állított le.
- Zlatan megakarom beszélni!
- Mit? Ezen nincs mit megbeszélni Lili. Nem tudod elviselni a tényt, hogy van egy ember, akit előrébb helyezek nálad. Ő a fiam, akiért mindenre képes vagyok, és akinek a boldogsága számomra mindig első helyen lesz. Így is, hogy elváltam az édesanyjától nem volt könnyű neki feldolgozni. Tudom, hogy ez neked nehéz, de azt gondoltam felnőtt nő vagy, aki nem akad fent ilyesmiken.
- Én nem akadok fent! – Tagadtam bőszen.
- Mikor fogod fel, hogy szerelmes vagyok beléd, de Maxi akkor is fontosabb nálad, és ez így is marad. Ne tekintsd vetélytársnak, mert ő még csak egy kisgyerek, aki szeret téged is. Elfogadta, hogy az apjának barátnője van.
- Tudom. – Kezdtem és eleredtek szememből a könnyek. – Nem Maxira vagyok féltékeny, hanem mindenki másra. Vagyis aki kapcsolatba kerül veled, és tudom, hogy rengeteg lány akar kikötni az ágyadba. Én pedig Karácsony után sem tudok elutazni, hiszen itt vannak a szüleim. Itt van a munkám. Minden itt van Zlatan, csak te nem, és nehéz, hogy veled akarok lenni. Tudom, nem köthetek rád zsinórt vagy ilyesmi, de Lolita óta bármikor külön vagyunk, csak az jár az eszembe, hogy mással vagy, aki sokkal csinosabb, mint én.
- Mikor fogod megérteni, hogy nem csak a külsőségek számítanak egy kapcsolatba Lili?
- Lolita is gyönyörű volt.
- Sosem fogsz ezen túllendülni igaz? – Sóhajtott fel.
- Nem. – Kezdtem, de bevillant egy ötlet. – Vegyél el!  – Vágtam bele minden előzmény nélkül, mire először zavart fejet vágott, majd egy hangos nevetés tört elő belőle.
- Most mit nevetsz?
- Mert tudom, hogy ezt te sem gondolod komolyan. – Villantotta rám édes mosolyát.
- Szerinted nem akarok a feleséged lenni?
- Eddig sem akartál, miért éppen most lennél rá kész? – Vázolta a dolgokat majd kinyitotta a kabin ajtaját.
- Várj, ne menj ki! – Fogtam meg a kezét, hogy visszahúzzam.
- Ezt nem itt fogjuk megbeszélni!
- De itt akarom, hogy emlékezetes legyen, és, sokat gondolkoztam ezen Zlatan. Ha szeretünk valakit, akkor miért ne kössük hozzá az életünket. Elvégre szép dolog a házasság.
- Figyelj ide! – Lépett vissza, és rám emelte mogyoró szemeit, amik nagyon komolyan csillogtak. – Ez nem vicc és nem játék. A házasság egy olyan dolog, amit az ember nem hónapokra, évekre tervez, hanem egész életre.
- Talán nem akarsz velem lenni??
- Hogy mondhatsz ilyet? – Jött közelebb és érintésétől kezdtem elveszteni az eszem. – Soha nem voltam ilyen boldog senkivel Lili. Olyan érzéseket hozol elő belőlem, ami néha megijeszt, hiszen az emberek nem ilyennek gondolnak. Mindenki azt hiszi, hogy egy arrogáns pöcs vagyok, aki elájul magától, de te megmutattad, hogy van egy olyan énem, ami érzelmes, és tud szeretni is.
 - Imádom ezt az énedet. – Néztem fel rá. – Hozzád akarok menni, és azt akarom, hogy az életem része legyél, Maxival együtt. Szeretnék ott lenni a nagy pillanataidba, vagy amikor éppen padlón vagy. Annyi mindenen keresztül mentünk már az évek alatt, de valahogy mindig egymás mellé sodort vissza az élet. Úgy gondolom ez nem véletlen és most itt van a családom. Próbálom magam újra építeni, és újra bízni, benned és bennünk, szóval azt szeretném, ha összeházasodnánk.
- Lilien. – Suttogta, majd még mielőtt bármit is mondhattam volna a kabin oldalának döntött és olyan szenvedéllyel csókolt, meg amit még sosem tapasztaltam. – Szeretlek!!! – Búgta a fülembe mély hangján majd egyre lejjebb éreztem ajkait a testemen. Beletúrtam vizes hajába és élveztem, hogy elveszhetek a pillanatba. Akartam őt ott helyben a tus alatt, és mikor belém hatolt a világ számomra megszűnt létezni.
- Akkor elveszel? – Suttogtam a kérdést, miközben egyre közelebb jártam a csúcshoz.
- Igen. – Csókolt meg újra és ekkor kitört belőlem egy sóhaj, ami átjárta az egész testemet. A csillagokban éreztem magam, ahova pár perc múlva ő is követett majd mosolyogva váltunk el egymástól.
- Komolyan mondod? – Utaltam az előző válaszára miközben a szívem még mindig hevesen dobogott az előbb átélt érzésektől.
- Igen Lili, bár ezt nekem kellett volna megkérdeznem.
- Egyszer már megkérdezted, szóval érjük be ennyivel.
- Annyira hihetetlen, hogy tényleg megtesszük. – Mondta és láttam a szeméből, hogy mennyire nem hiszi el még a dolgokat.
- Igen, de már most leszögezem, hogy nincsenek nagy harangok, sem nagy ruha, nagy buli, csak te én meg a két tanú. – Szóltam elszántan.
- De hát az meg milyen.
- Zlatan nem hiszek a házasságba, de kérlek hallgass végig – szóltam gyorsan mielőtt bármit is mondhatna – szeretlek, és tudom, mennyire boldoggá teszlek ezzel. A döntésem pedig végleges, de csak ezekkel a feltételekkel. Rendben?
- Legyen, ahogy szeretnéd Lili. – Mondta majd megcsókolt és újra tüzes fény suhant át a tekintetén, ahogy közelebb húzott magához. Újra kezdtünk belemelegedni mikor Maxi meglepődött arcocskáját pillantottam meg az ajtóban.
- Apa, apa!! – Szólt, és mi zavartan röppentünk szét és terítettük magunkra a törölközőt.
- Maxi menj a szobádba! – Szólt idegesen Zlatan majd a kisfiú sarkon fordult és otthagyott minket. A romantikus pillanatból azonnal egy zavarba ejtő helyzetbe találtuk magunkat.
- Mégis, miért jött be és hol van az anyja? – Mérgelődött Zlatan. – Beszélnem kell vele.
- Lehet, jobb lenne, ha én.
- Ugyan Lili én vagyok az apja!
- Igen, de most lehet, hogy nem az apai szigorra van szüksége, és előfordul, hogy amit látott, azt nem olyan könnyen fogja elmondani neked.
- Basszus mégis mióta állhatott az ajtóban?
- Nem tudom, de teljesen mindegy, mert együtt látott minket, ruha nélkül, ölelkezve. Megengeded, hogy beszéljek vele?
- Igen. – Sóhajtott én pedig miután felöltöztem a kisfiú keresésére indultam. Mindenki a nappaliban nézte a televíziót, csak Alexandra és Heléna nem volt ott.
- Elmentek sétálni egy kicsit. – Osztotta meg velem anyám miután a fekete hajú hollétéről érdeklődtem.
- Maxi merre lehet?
- Szerintem a szobájába.
- Oké, köszönöm. – Hálálkodtam, és mikor a kisfiú szobája elé értem halkan kopogtattam az ajtón.
- Igen. – Hallottam egy vékonyka hangot és mikor beléptem ő az ágyán ült és éppen egy Pókemberes játékkal játszott a tábla gépén.
- Szia Maxi leülhetek?
- Igen, apa nem tudod merre van? – Nézett rám kérdő tekintettel. A kisfiúnak jeges kék szemei voltak akárcsak az anyjának, viszont a mosolya az apjához hasonló volt.
- Igen, és nemsokára ő is ide jön, csak…
- Most lesz egy kistestvérem? – Kérdezett bele a közepébe, amitől szinte ledöbbentem.
- Tessék? – Kérdeztem vissza zavartan.
- Csak mert te és apa ruha nélkül voltatok és az egyik osztálytársam azt mesélte, hogy ettől lesz a gyerek.
- Maxi megnyugodhatsz, mert nem lesz kistestvéred. – Túrtam bele játékosan a hajába és az előbb hallottakon gondolkoztam. Mégis hogy juthat el egy ennyi idős gyerek a baba témáig. Hiszen még annyira kicsi, és neki nem ilyennek kéne foglalkozni, erre meg ez?
- Kár, pedig jó lenne. – Vonta meg a vállát.
- Örülnél neki? – Mosolyogtam rá és jól estek a szavai.
- Igen, mert apa nagyon örülne neki. Egyszer mikor nála voltam anyával erről beszélgettek és akkor mondta.
- Nem zavarna, ha én lennék az anyukája? – Puhatolóztam mire megrázta szőke fejecskéjét.
- Tudod, nagyon szeretem az édesapádat és előfordul, hogy a jövőbe talán kettőnknek is lesz gyereke. De ettől még Zlatan ugyanúgy fog téged szeretni, mint eddig.
- Anyának is lehet még mástól babája?
- Előfordulhat, de ő is szeretni fog téged, mint ahogy most is. De miért kerested apukádat? Lehet én is tudok segíteni.
- Csak csörgött a telefonja, és beakartam neki vinni, de odaraktam a konyha asztalra.
- Rendben majd odaadom neki. – Mosolyogtam rá. – Nem szeretnél kijönni a nappaliba? Lehet, találnánk valami jó kis mesét. – Ajánlottam.
- Mindjárt csak ezt a pályát még lejátszom. – Mutatott a gépére és én egy puszi után kiindultam a szobájából. Mikor már az ajtó kilincsen volt a kezem utánam szólt.
- Lilien én nagyon szeretlek téged is. Akárcsak anyát és apát. – Nézett rám és ez olyan melegséggel töltötte el a szívemet, hogy a boldogságtól bekönnyesedett a szemem. Elfogadott és ez hatalmas ajándék volt tőle.
- Maxi én is szeretlek és köszönöm, hogy sosem viselkedtél velem ellenségesen. – Indultam vissza az ágyához és magamhoz szorítottam a kicsiny testét.
- Milyen jó így titeket látni. – Hallottam szerelem hangját a hátam mögül és tekintetéből büszkeség sugárzott.
- Maxival megbeszéltünk egy pár dolgot. – Osztottam meg vele.
- Apa csörgött a telefonod.

- Majd én behozom. – Ajánlottam fel és kettesbe hagytam őket a szobába. A konyha asztalon megtaláltam a keresett mobilt és mivel nem szokásom belenézni, nem oldottam fel a gomb zárat. Ám a szobába vezető úton az üzenet jelző hang csippant meg és a képernyő láthatóvá vált. Az üzenet pedig lesokkolt. „ Zlatan hívj fel, kérlek! Segítened kell! Üdv: Lolita.” Már megint ez a nő. Mérgelődtem, majd pár mozdulattal kitöröltem az üzenetet és a tőle jött nem fogadott hívásokat is.

#miisittvagyunk :).