⚽ Megismerni és megszeretni 25. VÉGE! ⚽

Sziasztok!!

Tudom már nagyon rég nem jelentkeztem, de igazából sokkal jobb és fontosabb dolgaim is voltak, mint a blog. A másik pedig, hogy olyan sokminden történt/ történik körülöttem, hogy szeretném kicsit háttérbe helyezni ezeket a dolgokat. 

Jelenleg nem dolgozom, de ha minden jól megy, újra egy általános iskolába fogok hamarosan, aminek tiszta szívből örülök, és nagyon várom. 
A másik változás, hogy elkezdtem egy speciális diétát, aminek a neve OptiWeight és ezzel már leadtam 13kg-ot, Február 8.-a óta. 

A fiúkkal is sok minden történik, és kicsit szomorú vagyok, hogy Zlatan sérült, és nem fog részt venni az Európa Bajnokságon, Stephant pedig egyenlőre nem hívták be a San Marino elleni mérkőzésre. 

A jelenlegi fejezet nem életem fejezete volt, és tudom nagyon rövid is, de nézzétek el nekem. Azért lett ilyen rövid, mert őszintén szerettem volna lezárni, és lehet, hogy lett volna benne még 1-2 fejezet, de elhúzni sem akartam. 

Szeretnék más témával, egy másik stroyt kezdeni, de hogy mi lesz belőle még rejtély. 
Gondoljátok írhattok ötletetek, de én annak is örülök, hogy tegnap sikerült együltő helyembe 4 oldalt írni. Ez már elég régen volt, ha azt nézzük, hogy előtte szinte heti rendszerességgel írtam a részeket. 

Ezzel lezárom a Megismerni és megszereretni történetet, de bízom benne, hogy nem éreztek hiányt. ( de ha mégis akkor írjatok, és szívesen írok egy rendes befejezést) 

Köszönöm, hogy továbbra is ittvagytok velem. Igyekszek ezentúl többször jelentkezni-.
Most pedig fogadjátok sok szeretettel a befejező részt. 
Ha pedig kíváncsiak vagytok honnan is indult a történet megtehinthetitek az első fejezetet Itt. 

Chiara: A medence szélénél ültem a napozó ágyon és a vizet figyeltem. Gondolataim ezer felé kalandoztak, de mindig visszatértek Stephanhoz és Kínához. Fájt itt hagyni ezt a gyönyörű országot, várost és ezt a házat. Két hónap telt el a veszekedésünk óta, és miközben vizsgálatokra és a szalon dolgai után járkáltam, szerelmem visszatért a pályára, ahol igazán kirobbanó formában teljesített és egy remek szezont zárt. A júniusi nap melegítette a bőröm, az enyhe szellő néha felborzolta a hajam. Kicsit egyedül éreztem magam, hiszen Nella nélkül csendes volt a ház, de sosem fogom elfelejteni kirobbanó örömét, miután elmondtuk, hogy elengedjük Amerikába. Carlo eljött érte így nem kellett egyedül repülnie az Államokba, ahol az első perctől kezdve remekül érzi magát. A nyelvi nehézségek is lassan megoldódtak, így csak a kézilabdára kellett összpontosítania. Nagyon féltettem, de mérhetetlenül büszke voltam rá, hogy tíz évesen ekkora lehetőséget kapott és egy percig sem félt belevágni. Csatárom múlt héten játszotta az utolsó mérkőzését az As Roma csapatába a Parma ellen. Az utána lévő partyn fájó szívvel köszönt el a fiúktól. Akkor már tudtam, hogy nincs visszaút és belevág egy újabb kalandba. Nagyon sokat beszélgettünk szinte éjszakába nyúlóan, hogy mi és melyik megoldás lenne a legjobb, de legvégül beláttam, ha vele akarok maradni, akkor engednem kell, hiszen tetoválni bárhol tudok. Sajnos a továbbképzésen való részvételt le kellett mondanom, de a februári útból származó kínai kapcsolataim azért kapóra jöttek, és már egy ottani szalon ötlete is körvonalazódott.
- Chiara, itt vagy?! – hallottam egy kedves hangot a hátam mögül.
- Itt vagyok a medencénél, gyere hátra! – kiáltottam be a lakásba, ahonnan pár percen belül mosolygós szemű szöszi barátnőm lépett elő. Csinos nyári ruhája és virágos szandálja nagyon jól állt neki.
- Hogy vagy? Készen állsz a nagy útra? – érdeklődött csillogó szemekkel.
- Igen, Marina segített bepakolni mindent.
- Mikor indul a gép? – huppant le mellém.
- Négy körül. Addigra Stephan is hazaér. Még volt pár papírügye a csapattal, és nem akar semmit félbe hagyni.
-  Igaza van, Manuel is nemsokára ideér. Az ő dolgai már a kocsiba vannak. Mikor fogják bejelenteni Stephant?
- Jövő héten pénteken. Lesz egy hetünk berendezkedni, és szokni kicsit a terepet. Talán nem leszünk messze a volt lakásomtól, és Emma is megígérte, hogy amiben tud, segít, hiszen addigra ő is ott lesz.
- Ennek igazán örülök, de azt olvastam, Stephan csapatában sokan elég jól beszélnek angolul, és Manuel azt mondta, kaptok tolmácsot is egy kis időre.
- Igen, így van, de az sem rossz dolog, hogy Manuel is velünk utazik. Igazán jöhettél volna te is.
- Jobb nekem itt. Nem hiszen, hogy el tudnám viselni Kínát, és azt a hatalmas nyüzsgést, ami ott van. Manuel pedig tud vigyázni magára nélkülem is. – tűnődött el, és ekkor hirtelen könnyes lett a szeme. – Nagyon fogsz hiányozni, Chiara.
- Hidd el, te is nekem, és ha ez nem lenne ennyire fontos Stephannak, maradnék. – néztem rá és már az én szemem is könnyben úszott. – olyan hülye ez az egész helyzet. Nella Los Angelesben, mi pedig Kínában. Ráadásul a gyerekemet sem szülhetem meg úgy, hogy anyám mellettem legyen. Nem mintha jobb lenne a kapcsolatunk, de mikor elújságoltam nekik, hogy terhes vagyok, megígérték, hogy többet törődnek majd vele, mint Nellaval.
- Ők nem akartak veletek utazni?
- Dehogy. Itt van az egész életük, és apám biztos nem ülne repülőgépre. Főleg nem egy ilyen hosszú útra. Még jó, hogy én is csak az elején járok a várandóságomnak. Így ülhetek gépen.
- Mi lesz a szalonnal?
- Még mindig én vagyok a tulaja, de Mónicat neveztem ki főnöknek. Ő majd minden hónapban jelentést tesz a dolgokról, és a bevételből is megkapom a részem. – magyaráztam, majd a kezembe temettem az arcom. – úgy félek elhagyni Rómát, Giulia! Mindenem itt van, amit felépítettem.
- De a szerelmed viszont Kínában lesz veled. Együtt könnyen átvészelitek az akadályokat. Szerintem még jobb is, hogy ott szülsz, hiszen ki tudja, milyen hiper-szuper kórházak vannak Sanghajban.
- Lehet, de akkor sem Olaszország. Még a nyelv sem jó. Hallgattam pár kínai dalt meg filmet, és elkeserítő. Mikor februárban ott voltam, Emma nélkül elvesztem volna. Még boltba sem tudtam kimenni, mert a legtöbben nem hogy olaszul, még angolul sem értenek. Egyszerűen nem fog menni.
- Stephan miatt képes leszel rá – fogta meg a kezem.  – és haza még mindig jöhetsz.
- Tudom. Köszönöm – öleltem át forrón, közben mindketten csak sírtunk. Giulia nélkül is nehéz lesz, hiszen évek óta a legjobb barátnők voltunk, és minden apró dolgot tudott rólam. Úgy volt, hogy ők lesznek a keresztszülők is, viszont így még a keresztelő is kérdéses. Stephan mindent Kínában képzel el, ahogy az esküvőt is és a baba iskoláztatását is. Kicsit félek, hogy hatalmas reményeket fűz egy olyan csapathoz, amelyik csak azért jó, mert rengeteget kereshet. Legalábbis eddig még más előnyét nem láttam. Évekkel előre gondolkozik, ám én nagyon bízom benne, hogy csak pár éves kalandól lesz szó, ami után megjön az esze és újra visszatérünk. Nekem mindig itt lesz az otthonom Rómában.
Egy kicsit még beszélgettünk Giuliával, majd pár óra múlva Stephan és Manuel is megérkezett. A repülőtérre barátnőm vitt ki, ahová a szüleim és a kolleganőim is kijöttek. Ez irtó jól esett, és a búcsúzkodás megint csak sírásba fulladt. Nellaval is beszéltem telefonon pár szót, aki éppen a tengerparton süttette a hasát. Carlo megígérte, hogy a szülés előtt elrepülnek hozzánk, hogy Nella mellettem legyen. Nehézkesen szálltam be a gépbe, és még Stephan izgatott arca sem derített jobb kedvre.
- Kérlek, ne legyél szomorú! – fogta meg kezem a felhők fölött. – Ez egy hatalmas kaland lesz, amit együtt fogunk átélni. Én pedig már sosem hagylak magadra.
- Én sem téged. – próbáltam mosolyogni. – szeretlek, Stephan!
- Én is Chiara! – csókolt meg puhán, majd a kimerültségtől a vállára hajtottam a fejem és álomba szenderültem.

⚽ Megismerni és megszeretni 24.⚽

Sziasztok! Elhoztam a blogom legújabb részét, amiben megint bonyolódnak kicsit a szálak. 
Fogadjátok szeretettel, és ha szeretnétek kérni valakiről írjatok nyugodtan.

Chiara:  Az áprilisi napfény besütött a reluxa között, szemeimet álmosan nyitottam ki, és igyekeztem elhallgattatni telefonom csörgését, amit egyelőre sehol nem találtam a nagy ruha és doboz kupac alatt. Nagy nehezen mégis feltúrtam, és akkor láttam, hogy Emma keres, akivel Kínában találkoztam a konferencián, és akivel azóta csak nagyon minimálisan tartottam a kapcsolatot.
- Hali Emma, hogy vagy? – köszöntem barátságosan kicsit még álmoskás hangon.
- Chiara, de jó, hogy felvetted. Csak azért hívlak, mert érdeklődnék, hogy te találtál- e már szállást Kínában és ha nem akkor, esetleg ha én találnék, akkor laknál velem? Jó lenne olyannal összebútorozni egy évig, akit már ismerek. – darálta le villámgyorsan, és nagyon figyelnem kellett arra, hogy semmi ne kerülje el a figyelmemet. Ám olyan dolgokat mondott, amiket sehova sem tudtam tenni.
- Emma várj!! Nem értek ebből egy szót sem! Miről van szó?
- A Kínai szerződésről. Kaptunk egy levelet múlt héten, és benne van a te neved is. Nagyon örültem, hogy téged is kiválasztottak.

⚽ Megismerni és megszeretni 22.⚽

 

Sziasztok! 

Meghoztam a következő részt, és egy újabb kinézetet, amit nagyon köszönök, a Design Garage szerkesztőjének, Ninának. Bízom benne, hogy Nektek is annyira tetszik, mint nekem. Úgy gondolom ez a kicsit csajosabb dizájn illik hozzám, és a blogomhoz is, amibe megmaradt az alap. Az új képeket pedig nagyon szeretem. 

Stephan: A Február nagyon gyorsan elmúlt, a csapat pedig minden mérkőzését megnyerte, és a Bajnokok Ligájába is oda-vissza vertük a Porto együttesét. Én is sokat edzettem, és igyekeztem kiváló munkát nyújtani a pályán és azon kívül is. Szerettem a csapatot, de már egyre frusztráltabb voltam, és rosszul esett, hogy nem játszhatok végig mérkőzéseket, hiszen sokszor lecserélnek. A sárga lapjaim száma is egyre jobban gyarapodott, ami nem volt rám jellemző. Mikor ezeket bátyámnak meséltem előjött egy Kínai csapattal, akik szeretnék, ha náluk játszanék. Az ajánlat jól hangzott, anyagiakban pedig sokkal jövedelmezőbb volt, mint a jelenlegi klubom, viszont a távolság és a nyelvismeret visszahúzott. Egyedül Chiaratól való távolság volt az, amiért elfogadtam volna.

⚽ Helyzetjelentés: Stephan is back ⚽

 

Sziasztok!! 

Az előző posztban, elhoztam Nektek a Megismerni és megszeretni Stephanhoz kapcsolódó történetem 20. fejezetét amit Itt nézhettek meg. 

Szerintem múlt évben éreztem ilyet egy bejegyzés megírásánál mikor Zlatan végre visszatért az Ac Milanhoz.

Mikor úgy majdnem két évvel ezelőtt Stephan Kínába igazolt nagyon csalódott és döbbent voltam egyszerre. Nem is hittem el, hogy ő valaha is játszatna Európán kívül, úgy, hogy mindene a válogatottban való szereplés, és célja, hogy alapkezdővé váljon a nemzetközi tornákon.

Stephan 2019 Június 8.-án írt alá a Sanghai Senhua csapatába ahol mindössze csak négyszer tudott betalálni a hálóba. Az odaérkezése után sokáig nem volt keretbe, és amikor beállt a jó teljesítmény ellenére sem volt eredményes. Első gólját a Kínai Szuperligába Augusztus 15.- én szerezte. Utána többször került padra, sérüléssel bajlódott, vagy nem játszott végig teljes mérkőzéseket. Ezt mondjuk sosem értettem miért, hiszen a köztes válogatott mérkőzéseken kiválóan teljesített.
Majd miután kitört a vírus többször nem nevezték még a keretbe sem. Stephan sokat járt közben Olaszországba és inkább a családjával és a barátaival találkozgatott. Úgy vélem mikor aláírt nem gondolta át igazán a dolgokat, és – ez természetesen a saját véleményem – csak a pénz lebegett a szeme előtt. Hiszen Kínába nem tudott úgy fejlődni, ahogy egy focistához méltó lenne. Főleg nem egy olyanhoz, mint ő. Tudom bőven elfogult vagyok miatta, de én remek játékosnak tartom, akibe még nagyon sok van, és én látok benne még arra potenciált, hogy egy nagynevű labdarúgónak nője ki magát, és még ennél is elismertebb legyen. Az egész téli szünetet Dubaiba töltötte, ahol December 13.-óta komoly edzésmunkát végzett, és biztos vagyok benne, hogy ő akkor már nem akart visszatérni Kínába, és már akkor az As Roma volt a cél.
Annyi biztos, hogy a Kínaiak nem akarták elengedni Stephant, hiszen még mindig volt a szerződéséből valamennyi, de szerencsére a testvére tárgyalásainak meglett az eredménye, ő pedig múlt héten már visszatérhetett Rómába, ahol természetesen a 92-es mezt választotta.
Kicsit persze fáj a szívem, hogy nem szeretett csapatomba igazolt vissza, de mivel nem vagyok telhetetlen, én ennek az igazolásnak is borzasztóan örülök, és büszke vagyok rá, hogy végre észhez tért, és rájött, neki Olaszország az otthon. Én pedig újra láthatom játszani, ami számomra mindennél többet ér. Néha ugyan nyomon követtem a Kínai meccseket is, de nem kötött le annyira, és a külföldi kommentátor az én fülemnek egyenesen borzalmas volt.
Pár kommentelő azt írta, hogy hízott, de én inkább izmosabbnak látom, ami a sok edzésnek tudható be, és ahogy az Instagrammját nézegettem az jutott eszembe, hogy már nem az a kisfiús arc néz vissza a képek keresztül rám, hanem egy igazi férfié.

Az As Roma következő mérkőzése a Juventus ellen lesz, szombaton hat órakor, és reménykedek benne, hogy ha nem is lesz végig a pályán, azért kap valamennyi lehetőséget.

A legjobban az Ac Milan elleni találkozót várom (Február 28. szombat este 20:45.), és bízom benne, hogy lesz egy olyan fotó ahol Zlatannal együtt láthatóak majd.
Az eredményről inkább nem jósolok, mert tudom, hogy akkor kicsit kettészakadok majd.

Mindent egybe vetve: Örülök Stephan, hogy itt vagy! 

⚽ Megismerni és megszeretni 20.⚽

 

Sziasztok! 

 Pár napja ígértem Nektek a következő részt, amit végre elhoztam nektek. Fogadjátok sok szeretettel! 

- Mondd már mi lett! - kíváncsiskodott Emma és úgy láttam sokkal izgatottabb, mint jelen pillanatban én. 
- Negatív - mutattam meg a pálcikát. - nincs baba. - válaszoltam és furcsa mód rosszul esett ezt kimondani, de próbáltam jó képet vágni hozzá.
- Sajnálom. Én biztos voltam benne, hogy állapotos vagy. De még sok lehetőséged lesz rá, és...
- Hidd el Emma ez egy jel volt, hogy nekem és Stephannak nincs közös jövője. Mondjuk, otthon lehet, még elmegyek orvoshoz, mert továbbra is rémesen érzem magam. 
- Dőlj le egy kicsit, én hozok fel valami kaját. 
- Köszönöm Emma. - suttogtam, de ahogy a fejem a párnához ért azonnal álomba merültem. 
Másnap nagy kapkodásba indultunk el a reptérre és mivel Emma Hollandiáig utazott így közös gépen ültünk. Ennek örültem, hiszen legalább nem éreztem annyira elveszettnek magam, és a lány társasága is jó hatással volt rám. Sokat beszélgettünk az elmúlt napokról és reménykedtünk, hogy mindkettőnk karrierébe pozitív változást hoz ez a pár nap. Elég későn értem vissza Rómába, ezért úgy gondoltam leghamarabb holnap iskola előtt találkozok kislányommal. Telefonon értesítettem Giuliát a hazaérkezésemről, és megköszöntem a segítséget. A pár nap ellenére hálás voltam a sorsnak, hogy megadta nekem ezt az utazást, hiszen hatalmas élményekkel és kapcsolatokkal gazdagodtam. Egy jóleső fürdőt vettem, majd bekapcsoltam a gépemet, és megnéztem a felgyülemlett leveleimet. Úgy voltam vele, hogy holnap benézek a lányokra, de a hétre nagyobb érdemi munkákat nem vállaltam el. Másnap reggel korán pattantam ki az ágyból, de újra elfogott a rosszullét, ami már inkább nyugtalanított, mint dühített, de nem akartam elszalasztani, hogy lányomat én vigyem az iskolába. Felkaptam a ruháimat, és Giulia házához hajtottam. Mikor azonban megérkeztem forgott velem a világ, és csak nehezen bírtam kiszállni az autóból. Tudtam, nem mutathatom ki, mennyire szarul vagyok, így igyekeztem mosolyt erőltetni arcomra. 
- Anya!!! De jó, hogy itt vagy!! - szaladt felém Nella, én pedig boldogan öleltem át. - de jó, hogy itt vagy!!! 
- Édesem én is örülök neked. Csak nem, hogy nőttél?! - viccelődtem, és szívem teli lett boldogsággal, ahogy okos szemeibe néztem.
- Jól volt tartva. - hallottam szöszi barátnőm hangját a konyha felől. - gyertek ide, még van egy kis idő. 
- Hali te meg mit csinálsz? - kukkantottam be, míg Nella a cipőjét húzta.
- Csak reggelit csinálok a pár napja fogadott lányomnak. - nevetett fel, és mikor megéreztem a bacon, tojás illatát már nem tudtam tovább tartani magam. Azonnal a mosdóba siettem és kiadtam a gyomrom tartalmát. 
- Mondd jól vagy? - tudakolta Giulia az ajtón túlról. 
- Persze, csak összeszedhettem valami ételmérgezés félét Kínába. 
- Elég  szarul nézel ki! Nem kéne pihenned? 
- Nem, elviszem Nellat a suliba. Készen vagy kicsim? – fordultam felé és láttam, hogy már magára vette nagy télikabátját.
- Igen, persze már bepakoltam mindent. Köszönöm a sok mindent Giulia. Nagyon jól éreztem magam, és köszönöm Stephannak a hamburgerezést. 
- Mindenképpen megmondom neki, és én is köszönöm, hogy ennyire jól elvoltunk, és nem volt probléma. – adott egy puszit neki a szöszi lány, és ez a látvány jól esett szívemnek.
- Milyen hamburgerezésre vitt el Stephan? - kaptam a mondaton. 
- Elmentünk hamburgerezni és képzeld pár ember is ott volt a csapatból. Nagyon menő volt, és megettem egy olyat, amibe extrán volt a hús, meg...
- Bocsi, de megint ki kell mennem. - álltam fel. - de utána mehetünk azonnal. - néztem az órára. 
- Mi lenne, ha én vinném el Nellat, te pedig pihennél még egy kicsit? 
- Nem, én ....már jobban vagyok, - vettem egy mély levegőt.
- De elmehetek busszal is, és akkor nem maradnál egyedül anya. - lépett közelebb és láttam rajta, hogy aggódik.
- Kicsim jól vagyok, csak elcsaptam a hasam. Lehet a hosszú utazás sem tett jót, és az időeltolódás is még közre játszik. Nem tudtam annyira ott sem átszokni és mire sikerült volna, már itthon vagyok. 
- Én tényleg elmegyek busszal, és ha végeztem majd hívlak. Nagyon szeretlek és örülök, hogy végre itthon vagy. 
- Hidd el én is. - vágtam rá őszintén, és lelkiismeret furdalásom volt, amiért nem én vittem el reggel. Barátnőm készített egy teát és hozott egy puha takarót. Betelefonáltam a szalonba, és elintéztem pár telefont. A forró ital jót tett és miközben kedvenc sorozatunk random részét néztük mesélni kezdtem neki Kínáról. 
- Jobban érzed maga? – fordult felém csillogó kék szemekkel, miközben megigazította takarómat. Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy kislány akinek Giulia az édesanyja.
- Egy kicsit jobban. Köszönöm, és bocsánat, hogy itt csövelek. Ennyi erővel haza is mehetnék, vagy dolgozni. 
- Vagy esetleg elmehetnél orvoshoz. - vetette fel az ötletet, de én csak nemlegesen megráztam fejem. 
- Majd elmúlik.  Szerintem az út miatt van. - dőltem hátra a kényelmes kanapén, de újra eszembe jutott egy kérdés, amire eléggé kíváncsi voltam. - Mellesleg hogy került a lányom a volt pasimmal össze? 
- Úgy, hogy eljött ide beszélgetni és találkozott Nellaval és nagyon jól eljátszottak az Xboxon. Közben Stephan Manuellel beszélgetett, hogy este megy majd pár fiúval hamburgerezni mire Nella megkérdezte, hogy Zaniolo is ott lesz? Mondta Stephan, hogy igen, és rákérdezett, hogy volna- e kedve vele tartani, és ...
- A lányom természetesen azt felelte, hogy ige. - sóhajtottam. - lehet nem kellett volna elengedni. 
- Ugyan már annyira jól érezte magát, és Stephan vigyázott rá, és időben hazahozta. 
- Nem azon volt a hangsúly, hogy elvitte, hanem, hogy vele volt! Összevesztünk mielőtt Kínába indultam, mert csak azért akart kibékülni velem, hogy reklámot csináljon magának. 
- Dehogy is! - kelt a fiú védelmére Giulia - Csupán csak a közeledbe akart kerülni, és idiótán fogalmazott. Melles a kedves testvére állt elő az ötlettel, amit itt beszéltek meg. 
- Te tudtál erről és nem szóltál nekem? 
- Igen, de azt hittem nem áll elő majd vele, mert Stephan sem tartotta jó ötletnek, de lehet bepánikolt, és ezzel állt elő, csakhogy ne haragudj rá. 
- Ezzel pont az ellenkezőjét érte el. - túrtam bele hajamba. - mellesleg mi van ha Nellat is azért vitte magával, hogy meglássa valami firkász és újra valami légből kapott történetet kreáljon kettőnkről? 
- Te komolyan ennyire számítónak ismered Stephant?  A lányod odáig van Zanioloért, Stephan pedig csak örömet akart neki okozni. Nyugodj meg nem akart kihasználni senkit. Most pedig ha megbocsátasz, az ebéd nem főzi meg magát, és még Nella dolgit is összekell készítenem. - állt fel és mérgesen felcsattogott a lépcsőn ahova én is követtem. 
- Majd én összeszedem, te csak menj le főzni. - léptem be a vendégszobába, amibe tudtam lányom remekül érezte magát ebben a pár napba. A tapéta megnyugtatót színe és a bútorok harmóniája remek hangulatot árasztott. - amúgy is én vagyok az anyja. 
- Már mindjárt kész vagyok, és már viheted is. - vágott vissza hűvösen, és ekkor újra az ágyra kellett, hogy üljek, mert úgy éreztem elszédülök. Giulia arca azonnal ijedtté változott. - Jól vagy? 
- Persze, én csak megszédültem. - ismertem be. 
- Már megint rosszul festesz.. Hozok egy pohár vizet és elmegyünk a dokihoz! 
- Köszi, de csak elcsaptam a hasam. - ismételtem meg neki, amit még lent mondtam Nellanak. 
- Lehet terhes vagy. - mosolygott. 
- Biztos nem. Csináltam tesztet, és negatív lett. 
- Ugye tudod, hogy az első teszt nem mindig hoz megbízható eredményt? Lehet az vagy, csak nem tudsz róla, hiszen az olcsó Kínai teszt lószart sem mutatott. 
- Jó minőségű volt.... legalábbis Emma azt mondta, hogy megvette a legdrágábbat. 
- Nem akarsz egy másikat csinálni? - hozott elő egyet a fiókból. 
- Felesleges hidd el. Biztos érezném, ha az vagyok. - álltam fel. 
- Azért jobb lenne, ha beraknád a táskádba. - tanácsolta, én pedig így tettem, és miután megköszöntem a pesztrálást hazamentem. 
A következő napokban szerencsére elmúltak a rosszulléteim, és visszatérhettem a munkába. Imádtam az új rajzokat, és boldog voltam, hogy a Kínában mutatott technikákat is beépíthetem műveimbe. Szerettem az újfajta irányt, és büszke voltam a lányokra is, hogy olyan jól elvoltam nélkülem. Március második hétvégéjén úgy gondoltuk, hogy nőnap alkalmából elmegyünk egy csajos vacsorára, ahol Mónica kolleganőm születésnapját is megtartjuk. A lányok egész héten készültek rá, ami engem is magával ragadott így úgy gondoltam, hogy pénteken mindjármunknak jár egy szabadnap, hogy estére teljes pompánkkal tudjunk hódítani. Ezzel Michelle és Mónica is egyetértett, és hálásak voltak a tervemért. Miután Nella iskolába ment leszerveztem estére anyámat, és belefogtam egy nagy csajos szépítkezésbe. Elmentem fodrászhoz, csináltattam egy új manikűrt, és még egy masszázsra is benéztem. Imádtam, hogy egész nap csak kényeztetnek, és nekem csak az estére kell koncentrálnom. Szinte mindenhova gyalog mentem, hiszen a márciusi napsütés fantasztikus hangulatot adott a napomnak, amit egy pár új ruhával is megkoronáztam. Beszereztem egy nagyobb méretű susi boxot is, amit otthon fogyasztottam el. Három óra körül Nella is befutott anyámmal. Igaz vele továbbra sem volt felhőtlen a viszonyunk, de úgy gondoltam neki is jár, hogy végre kettesbe legyen unokájával. Már a tus alatt készülődtem mikor újra elfogott a rosszul lét és a szédülés, amit sehova sem tudtam tenni. A jókedvem azonnal elmúlt, és bíztam benne, hogy a bevett gyógyszer hatására elmúlik a rosszullét. 
- Jól vagy? Olyan fehér az arcod. - lépett hozzám anyám a konyhába. Őszes haját most kontyba tűzte, ami kiemelte zöldes szemeit.
- Persze, minden rendben, csak fáj a fejem. - nyugtattam meg, de ő nem tágított. 
- Túlságosan sokat dolgozol, és túlhajtod magad. 
- Ma is szabadnapom volt, és egyáltalán nem dogozok sokat, csak amennyi ahhoz kell, hogy a szalon jól menjen és eltudjam tartani Nellat.
- Ugye tudod, hogy segítünk, és...
- Anya, ezt ne! - állítottam le azonnal. - ezzel úgy jó tíz évet elkéstél, és köszönöm, hogy itt vagy, de ez csak egy ritka alkalom. 
- Kislányom, légy szíves ne legyél velem ilyen ellenséges. Most is itt vagyok, és segítek, tudod, és már mondtam, hogy jóvá szeretném tenni a dolgokat.
- Az a vonat már elment. Most pedig ha nem haragszol - kerültem ki, és inkább a fürdőbe vonultam. A kedvenc csipkés mélyen dekoltált felsőmet vettem fel, és tőlem szokatlan módon egy neon zöld színű miniszoknyát. A sminkem is jóval erősebbre készítettem, hajamat pedig hullámokba rendeztem. Az orvosság hamar hatott, és mire a cipőmet húztam már újra elöntött az izgalommal vegyes jókedv. Nellanak meghagytam, hogy illik viselkedni anyámnak pedig elmagyaráztam pár dolgot. Kicsit megdöbbenve mérte végig öltözékem, de szerencsére nem szólta meg. A taxi pontosan hét órakor jött értem, és egyenesen Roma egyik legfelkapottabb mediterrán éttermébe mentünk. 
- Baromi jól nézel ki! - dicsért meg Mónica és én is ezen a véleményen voltam. Ő egy hajához illő vöröses ruhába, míg a fekete lány,  Michelle egy pezsgőszínű csillogó ruhába díszelegtek. 
- Még nem is voltam itt. -  tűnődött el Michelle. 
- Ha ez megnyugtat akkor én se, de itt az alkalom, hogy bemenjünk. Nyolcra foglaltam asztalt.
- Akkor pont időben érkeztünk. Alig várom, hogy igyak egy kis pezsgőt, és elfelejtsem mennyi idős lettem.
- Ó te szegény  őskövület. - nevettem fel, és kedvesen átkaroltam vörös hajú barátnőmet.. Mónica egy üveg pezsgőt rendelt, és helyet foglaltunk a számunkra kijelölt asztalhoz. Az étteremben lágy zene szólt, hangulatát pedig a vajszínű és barna bútorok tették egyedivé. A falon apró fényfüzérek sorakoztak, amiket néha egy- egy híres ember fotója váltott fel, akik között helyet kapott pár énekes, teniszcsillag, de természetesen az As. Roma csapatának pár tagja is. Magamba elrebegtem egy köszönömöt, hogy Stephan arca sehonnan nem mosolyog vissza rám. Hamarosan megérkezett a jégbe hűtött pezsgő én pedig tósztot mondtam a szülinaposra és megköszöntem nekik, hogy ennyire jól vitték a távollétembe a szalont. Amíg az étel megérkezett felhőtlenül beszélgettünk, ám apró görcsöket éreztem hasamba, amit betudtam annak, hogy hamarosan megjön a havi ciklusom. Ám amint ezen méláztam, eszembe jutott, hogy január eleje óta nem jött meg. Hirtelen szédülni kezdtem és úgy éreztem elsötétül a világ. Engedélyt kértem a csajoktól és kitámolyogtam a mosdóba. Hidegvízzel megmostam arcom, és a táskámba kotorászva a kezembe akadt a Giuliától kapott teszt. Egy darabig tétováztam, és remegő kézzel bontottam fel a csomagolást. A teszt végeztével egy örökké valóságnak tűnő idő után az eredmény is megjelent. 
- Istenem én terhes vagyok! – néztem a pálcikát, és kétségbeesett támolyogtam vissza az asztalhoz.

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!

 

Remélem jól teltek az ünnepek, és mindenki nagy kedvvel vágott bele 2021-be, ami reméljük már sokkal jobb lesz, mint a tavalyi.

 

Az évben ez az első posztom és mi mással is kezdhetném, mint egy jó hírrel, ugyanis Zlatan végre visszatért a pályára. Persze nem játszott végig egy egész mérkőzést, de ennek a kis időnek is nagy jelentősége volt. Hála Istennek a fiúk győztek, és bár igaz, hogy a Juventus ellen megszakadt a tíz hónapja tartó nyereség sorozat, azért még így is vezetik a tabellát. 

Ráadásul hétvégén pont azt a Torinot verték el 2-0-ra, akik ellen ma este is rúgják a bőrt az Olasz kupában. 

Stephannal kezdeném aki  továbbra is Dubaiban van, és folyamatosan edz. Nagyon sok képet rakott ki Instagrammjára, amibe látszik, mennyire keményen gondolja a visszatérést. Erre egyelőre nem tudom, mikor kerül sor, hiszen Kínába jelenleg nincs bajnokság. Az As Romaval kapcsolatos hírek továbbra is fennállnak, de a találgatásokon kívül nem történt előrelépés.        

Sok cikk jön le a az átigazolásról, ám annyi bizonyos, hogy Stephan mindenképpen ott akarja hagyni a Sanghai Senhua csapatát.  Elvileg az ügynöke Manuel ( aki a testvére is) a napokban fog tárgyaló asztalhoz ülni mint a Kínai mint az Olasz csapattal.

Zlatan pedig, -mint már az elején írtam -újra visszatért, ami nagy motivációt adhat az Ac Milannak. Nyolc kihagyott mérkőzés után már jó volt látni újra a pályán, de amit a szélről bemelegítés néven művelt az fantasztikus volt. Szó szerint, egy stábtag feje fölött emelte át a lábát, aki először megijedt majd meglepődött. Úgy tudom az esti meccsen is padon fog ülni, ám bízom benne, hogy valamikor becserélik és kap valamennyi időt. 

A sérülése alatti időbe sem unatkozott, hiszen a SportWeek-nek egy nagyobb terjedelmű interjút adott, amit majd egy következő posztban elhozok Nektek. 

 

Egyelőre ennyi lett volna ez a kis évindítóm, de ígérem, hamarosan jelentkezek, hiszen már folyamatban van a Megismerni és megszeretni huszadik részének megírása. De ha lemaradtatok volna az utolsó részről Ide kattintva elolvashatjátok! 

 

Köszönöm, hogy elolvastad. 

Hamarosan jelentkezem! 

Ne felejtsétek: Az élet szép! Puszi Andrea! 

⚽ Megismerni és megszeretni 18.⚽

Sziasztok! 

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Nektek! 💗💖

Tudom, hogy illő lett volna hamarabb hozni a folytatást, és azon kívül, hogy nem volt kedvem, és lelki erőm megírni nincs más mentségem. Esetleg ha szeretnétek elolvasni az előző részt bátran kattintsatok Ide.

Most pedig hozom a következő részt, amit fogadjatok sok- sok szeretettel! 
Ha pedig szeretnétek bárkiről történetet írjatok nyugodtan. 💗

Chiara: A napok szaladtak egymás után, de Stephan a látogatás követően már nem jelentkezett, én pedig jobbnak láttam, ha nem keresem. Akármennyire fájt, és akármennyire is hiányzott megpróbáltam erős maradni, és a munkába temetni magam. Nella is egyre kevesebbet kérdezett már róla, így a napjaim lassanként visszatértek a Stephan előtti időkbe. Az újság hatalmas sikert aratott így egyre többször csörgött idegen újságírók miatt a telefonom, akik vagy interjút, vagy fotózást kértek tőlem. Ezeket semmi esetre sem vállaltam, hiszen tudtam, hogy belekérdeznének magánéletembe is. Ehhez pedig semmi közük nem volt. A Kínai utam egyre közelebb került, és egyre izgatottabb voltam miatta. Az utazásra való felkészülés, és tervezgetés tette ki inkább időmet, és igyekeztem annyit Nella mellett lenni amennyit lehetett. Mivel Giulianak is sok elintézni valója lett így vele is keveset találkoztam, de hálás voltam, hogy Nella pesztrálásáról Kínai utazásom alatt továbbra sem mondott le. Carlo is újra munkába állt Amerikába és megtudtam, hogy kibékültek Leonaval. Ennek örültem a legjobban, és annak, hogy így is volt ideje többször felhívni lányomat. Az egyik nap éppen hazafelé sétáltam és igyekeztem kigondolni a vacsorát, mikor barátnőm lépett ki az egyik üzletből, kezébe nagy csomagokkal, és mikor észrevett hangosan szólongatott. Egy öleléssel üdvözöltem, majd segítettem neki bepakolni autójába. 
- Nem is gondoltam volna, hogy az utazás előtt még találkozunk. -  néztem rá mosolyogva. 
- Én azért reménykedtem. Hogy vagy? Nem akarod, hogy elvigyelek? 
- Köszi, de nem lakok messze és jól esik egy kis séta a nagy nyüzsgés után. - Hárítottam, de barátnőm nem engedett nekem így már azon kaptam magam, hogy a lakásom előtti parkolóba beszélgetünk. 
- Jó látni, hogy újra jobban vagy. - állította le az autót.
- Azt azért nem mondanám, de már elfogadtam a helyzetet. - hajtottam le búsan fejem. 
- Chiara nem kéne elfogadnod ezt így. Stephannak se jó ez a magány. Melletted boldog és kiegyensúlyozott volt. Te pedig sokkal lazább lettél. 
- Mégis mit tegyek, mikor felém se néz? Mikor beteg voltam egyszer eljött és ennyi. Én nem fogok akaratoskodni akármennyire is szeretem. Már elégszer bocsánatot kértem olyan miatt, amit nem csináltam. 
- Igazad van, de ő is fél, hogy mi lesz akkor, ha lép.
- Jövő héten úgyis Kínába megyek, és most majdnem mindegy, hogy találkozunk vagy nem, és lehet ha elhívnám egy kávéra akkor is nemet mondana. 
- De lehet, hogy nem. - vágott vissza. - Hidd el, hogy szeret téged. Viszont most mennem kell. Vigyázz magadra, és várom Nellat majd jövő héten, bár addig összefuthatnánk.
- Meglátom majd, mert eléggé sok a meló. - tűnődtem el, mire Giulia szeme felcsillant, amiből tudtam valami őrült ötlet következik. 
- Mondjuk hétfőn egy mérkőzésen az Olimpicoba? Mi ott leszünk, és esetleg te is meglátogathatnád, és talán...
- Ezt most fejezd be! Sok a dolgom, és nem valószínű, hogy elmegyek. Hétköznap lesz és későn, és Nellanak másnap iskola. 
- Hozd el ő is.
- Mondom, hogy másnap iskola! - vágtam oda mérgesen, amin még magam is meglepődtem. Sosem beszéltem ilyen hangon barátnőmmel. - bocsi, én nem akartam.
- Nem baj, én csak segíteni akartam, de nem fogok beleszólni az életedbe. - ölelt át, de ez inkább fagyos volt, mint baráti, és míg felértem a lakásba végig korholtam magam a kirohanásom miatt, így írtam egy bocsánat kérő üzenetet, de választ nem kaptam vissza, ami kicsit rosszul esett. Az egész hétvégét vásárlással töltöttük és a saját ruháim mellett Nellanak is beszereztünk pár tuti darabot, amitől teljesen elvolt ragadtatva. Megbeszéltük, hogy beülünk egy forró csokira a stadion közelébe. 
- Én foglalom a helyet, te pedig kérd ki! - vette le sapkáját Nella miközben körbe nézett a barátságos helyen, ami szerencsére nem volt túl zsúfolt. 
- Rendben kicsim, ülj le, mondjuk - kerestem a megfelelő helyet - az ablak mellé. - kezdtem Nella pedig már ott sem volt. Nyugodtan iszogattunk és az iskoláról beszélgettünk mikor majdnem félrenyeltem a kávém. Az ajtóba ugyanis volt barátom jelent meg egy ismeretlen szőke lány társaságába, aki feltűnően csinos volt. Barackvirág színű szövet kabátja kiemelte alakját lábán pedig a legújabb divat szerinti téli csizma volt. Élénken beszélgettek egymással, és szerencsére egy tőlünk távol eső asztalhoz foglaltak helyet. 
- Anya itt van Stephan. Nem megyünk oda hozzá köszönni? - vette észre lányom is. 
- Nem, dehogy is. Látod, hogy nincs egyedül. 
- Ki ez a lány? Ismered? - érdeklődött Nella, de én csak a fejem ingattam. 
- Nem, de valószínű csak egy barát. - nyugtattam inkább magam, mint Nellat, és borzalmasan rosszul esett látni Stephant egy másik lánnyal. Próbáltam róluk tudomást sem venni, ám mindig rájuk tévedt tekintetem. A lány ült velem szembe, és csak úgy csillogott a szeme amint a csatárra nézett. Stephan arcát nem láttam, de bíztam benne ő nincs ennyire elolvadta tőle. Őrületes féltékenység lett úrrá rajtam, és hazaérve azonnal felhívtam Giuliat aki sokadik csörgés után vette csak fel. 
- Igen? Mit szeretnél? 
- Először is tényleg sajnálom a kocsiban történteket, másodszor pedig szeretnék mégis elmenni a holnapi mérkőzésre. 
- Olyan hülye vagy! Egy percig sem haragudtam, csak nem volt időm visszaválaszolni. - hallottam megnyugtató hangját. -  De mi ez a nagy felbuzdulás? Csak nem történt valami? 
- De igen, és elhatároztam, hogy bevetem magam, és megpróbálok beszélni vele. 
- Ennek őszintén örülök, mert hidd el neki is nagyon hiányzol. - bizonygatta és erre gúnyosan nevetnem kellett. A szöszke lány nem értette a reakciómat ezért inkább elmagyaráztam neki a kávézóba történteket. 
- Az a lány csak egy munka miatt van vele! Nyugi nem kell tartani tőle. 
- Biztos vagy benne? 
- Tudnék róla, ha több lenne köztük. Manuel biztos mondta volna, én pedig nem titkolóznék előtted.
- Nem tudom Giulia. Ha láttad volna őket együtt, nem biztos, hogy te is így gondolnád. 
- Mellesleg ha már ennyire kiakadtál miért nem mentél oda köszönni neki? 
- Elég hülyén jött volna ki a lépés. Így is szinte vonszolnom kellett Nellat, hogy feltűnés nélkül jussunk ki. 
- De dinka vagy! - nevetett fel. - Holnap Manuel elvisz a mérkőzésre én meg vigyázok a lányodra, ha neked így megfelel. 
- Eredetileg az egyik szomszédlányt kértem volna meg, de...
- Figyelj, úgyis összekell szoknunk, amíg nem leszel itthon. Ne aggódj. Majd főzők neki valami finomat. Mellesleg a lányt valami Ludovicanak hívják. Influencer és van egy saját Youtube csatornája is. Azt hiszem, a héten a csapat körül sündörög, mert valami videót készít róluk. Ne aggódj, a többiekkel is beszélget nem csak Stephannal. 
- Rendben, de te akkor sem láttad azt, amit én, és..
- Chiara állítsd le magad! Holnap elmegyünk hozzád fél nyolcra, majd Manuel elvisz a meccsre. 
- Köszönöm. - hálálkodtam. - Most viszont lerakom. Holnap majd találkozunk.
- Jó, én is megyek. Kérlek, ne agyald túl a dolgokat, mert semmi értelme.
- Ezt nem tudom megígérni, de köszi. Holnap várlak benneteket. Szia. - köszöntem el, majd miután leraktuk a kagylót már csak lányommal töltöttem a nap további részét. Hétfőn nagy volt a pörgés, így kevés időm volt az estére gondolni, ám munka után már eléggé ideges voltam. Tudtam sokkal jobban kell kinéznem, mint bármikor máskor. Nellanak kézilabda edzése volt, így bőven volt időm készülődni a saját csendességembe. Megmostam a hajam, és egy apró vékony kék szálat raktam bele, ami csak annyira volt feltűnő amennyire kellett majd miután magasra felkötöttem szorosan befontam. A sminkem is visszafogottabb lett eltekintve a vörös ajkaimtól. Bíztam benne, hogy Stephan a beszélgetésünk után megcsókol és eljön velem valamerre. Ha ma nem is, de holnap és újra megbeszéljük a történteket. Kivettem egy mélyen dekoltált fekete fűzős felsőt, amit apró csipke minták díszítettek mellrésznél alulra pedig a fekete bőrnadrágomat kaptam. Lábamra egy magas sarkú piros csizmát húztam, és színben hozzá illő kabátot. Befújtam magam egy leheletnyi parfümmel, és mire Nella hazaért már én is teljesen felöltözve nézegettem magam a tükör előtt. 
- Hú de csinos vagy. - mért végig. 
- Köszönöm kicsim. Ugye ellesztek Giuliával? 
- Persze, hogy el. Majd nézünk valami jó filmet, vagy valami. 
- Jó, akkor most csináld meg a leckét, hogy mire itt vannak már ne keljen azzal foglalkozni. 
- Okés! - pattant fel a székből majd besietett a szobájába. A telefonomon a Stephannal közös képeinket nézegettem mikor csöngettek, és nagy hanggal barátnőm és Manuel léptek be. 
- Wow nem mondták, hogy nem a kuplerájba mész? - csipkelődött azonnal a szöszi lány. 
- De hülye vagy! Nem is nézek ki kurvásan.
- Inkább figyelemfelkeltőnek mondanám. - Védett meg Manuel. 
- Persze pasi szemmel más nyilván, de akkor is. Merre van Nella? - nézett körbe a lány. 
- A szobájába tanul, de mi nem megyünk? - fordultam Manuelhez és úrrá lett rajtam az izgalom. - A meccs előtt vagy utána megyünk oda hozzá? Szerintetek melyik időpont lenne jó a beszélgetésre? 
- Előtte ne, mert akkor azon fog pörögni, és nem  tud majd koncentrálni. - magyarázta Manuel és igazat kellett adnom neki. Elköszöntem Nellatol, és már azon kaptam magam, hogy a stadionban ülök, és drukkolok a fiúknak. Stephan sajnos nem volt a kezdőbe, és az eredmény is döntetlenre állt még a második félidő kezdetén is. 
- Most cserélik be Stephant! - mutatott a kivetítőre Manuel. 
- De jó, remélem jól játszik majd! - kulcsoltam össze kezem.
- Ideges vagy? - pillantott felém, és sapkáját kicsit fentebb tolta fején. 
- Igen, mert nem tudom, mit kéne mondjak. Mikor beteg voltam eljött és azt mondta másnap meglátogat, de nem jött, és nem is hívott. 
- Elég sűrű a programjuk most. Minden héten vagy bajnoki, vagy Bajnokok Ligája mérkőzést játszanak, és ott van a heti két kötelező edzés, és a csapattal való kötelezettségek is. Interjúk, fotózások, ilyesmik. Nem fért bele neki most, hogy hozzád szaladgáljon. Sajnálom, de fontosabb neki a munka. 
- Érdekes azért kávézgatni csak ráér mással. - fintorogtam, de mivel Manuel nem értette miről van szó így elmeséltem neki, hogy láttam Stephant tegnap. Manuel persze csak a fejét ingatta, de egy szóval sem mondta, hogy nincs köztük semmi, így újabb kétségek között maradtam. A mérkőzést végül 2-1-re hozta a Róma így újabb három ponttal lett gazdagabb a csapat. 
- Akkor lemegyünk végre? - türelmetlenkedtem. 
- Menjünk, de kérlek, ne idegesíts fel, és...
- Hé, én csak beszélgetni akarok vele! - vágtam mérgesen szavába.
- Rendben, de éppen kezdi kiheverni a történteket, és nem akarom, hogy újra odajusson. Te nem láttad mennyire kibukott és milyen szarul festett miattad Chiara! Ő a testvérem, aki bízott benned, és szeretett. Elhiszem, hogy sajnálod és talán nem a te hibád volt, de akkor is fájt neki. - magyarázott miközben az öltözők felé igyekeztünk.
- Én is rémesen éreztem magam, ha ez megnyugtat. 
- Jó nyilván. - nézett mélyen a szemembe és már kedvesebb hangon folytatta. - de ő akkor is az öcsém és szeretném, ha boldog lenne. Az sem érdekel, ha veled, mert melletted nyugodtabb. 
- Köszi, ez kedves volt. - fintorogtam. 
- Tudod, hogy hogy értettem. Szeret téged, ezt én is tudom, de nála hosszú folyamat ez a megbocsájtás dolog. Á ott is van. - vidult fel arca nekem pedig nagyot dobbant a szívem, ahogy megláttam. Nagyon jóképű volt még félig mezben félig pedig már egy fehér- fekete mintás pólóba.  Először észre sem vett, mert csak Manuellel beszélgetett, én pedig nem akartam őket megzavarni.
- Most beszaladok átöltözni, és.. - nézett rám és tekintetéből meglepetést olvastam ki. - Szia Chiara. Nem is láttam, hogy itt vagy. Nagyon csinos vagy! Kivel jöttél? 
- A tesóddal. - léptem közelebb hozzá. - Gratulálok az eredményhez. 
- Köszi, bár nem tettem hozzá sok mindent. 
- Ugyan ne szerénykedj. Tudnánk beszélgetni kicsit? - húztam arrébb, de ő elengedte kezem.
- Annyi, hogy beszaladok és rendesen átöltözök. - nézett ránk, és már ott sem volt. Igyekeztem nem túlagyalni a dolgokat, és magamba újra átgondoltam mit fogok mondani. Miközben Stephan átöltözött én Manuellel beszélgettem. Bár barátnőm által ismertem meg, de az évek alatt egyre jobb lett viszonyunk, amit elmélyített Stephannal való kapcsolatom. Igazat adtam neki abban, hogy a testvére mellett áll. Éppen Kínáról beszélgettünk mikor újra megjelent Stephan immáron felöltözve, és egy nagy táskával a kezébe. 
- Nem mész a többiekkel? - érdeklődtem.
- Nem, hazamegyek. Holnapután úgyis találkozunk. - osztotta meg és kisimította még nyirkos haját arcából. Manuel finoman arrébb vonult, hogy másokkal társalogjon, így ketten maradtunk. 
- Remélem nem baj, hogy én is kijöttem. 
- Nem, csak nem számítottam rád, mert tudod én..
- Csütörtökön Kínába megyek, és előtte mindenképpen beszélni szerettem volna veled. 
- Miért mész Kínába? - lepődött meg, és végre rám emelte szép szemeit. 
- Egy tetováló konferenciára vagyok hivatalos, aminek nagyon örülök. Csak pár nap az egész.
- Ki vigyáz addig Nellara? 
- Giulia felajánlotta, hogy addig náluk lehet. Tényleg csak pár napról van szó. Csütörtökön megyek, és talán már hétfőn itthon vagyok. Attól függ, hogy nézzük az eltolódást. - mosolyogtam, de ő csak bólogatott, így egy nagy levegő után belekezdtem az igazi mondandómba. - Igazából azért jöttem ki, mert hiányoztál, és látni akartalak. Nem jöttél el másnap mikor ígérted, és nem is kerestél sehogy. 
- Elég sok volt a dolgom, és sűrű a program.
- Stephan én nem szeretnék úgy elmenni, hogy nem tudom mi lesz velünk, és nem akarok egy olyan dolog miatt vezekelni tovább, amiről nem is tehetek. Legalábbis nem szándékosan.
- Nézd én...
- Még nem fejeztem be! - állítottam le gyorsan, mert mindent leakartam darálni, ami még az eszembe és a szívembe volt. - Szeretlek, és veled akarok lenni. Ez a pár hét nagyon rossz volt, mert nem tudtam semmit csinálni, és minden rád emlékeztetett. Mondd meg, mit kéne még tegyek, hogy megbocsáss nekem Stephan? Talán én nem hiányoztam neked? Nem jutott eszedbe, hogy felhívj, vagy el gyere a szalonba, és megbeszéljük a dolgokat? 
- Chiara ezt nem itt kéne megbeszélni! 
- Akkor menjünk el valahova most, vagy gyere el hozzám! Ott nyugodtabb környezetbe leszünk. 
- Most nem mehetek. - pillantgatott ide- oda. - de talán..
- Szia Stephan! - ölelte át az ismeretlen szőke lány. 
- Ludovica te meg? - jött azonnal zavarba focistám, mire Ludovica felnevetett és rájöttem, hogy ő az akivel Stephan a kávézóban találkozott. - Azt hittem, hogy a bárba találkozunk.
- Úgy volt, de minek várjak ennyit? - játszott a hajával és egy értetlen pillantást küldött felém mire kinyújtotta kezét, hogy bemutatkozzon. - Ludovica.
- Chiara, és... 
- Ő a volt barátnőm és a sógornőm legjobb barátnője. - magyarázkodott Stephan és szíven szúrt a volt barátnő megnevezés. 
- Örülök, hogy találkoztunk. Én pedig egy interjú sorozatot készítek a csapattal, de Stephanról sokkal több anyag kell, hiszen a női nézőim odáig vannak érte. Mondjuk, ezt megtudom érteni. - pajkoskodott én pedig legszívesebben arcon csaptam volna, vagy megráncigálom vörös ruhájánál fogva. A tervezett nagybeszédemből szar se lett miatta és mivel Manuel visszaért így muszáj volt indulnunk. Az úton, nem sokon múlt, hogy ne sírjam el magam csalódottságom miatt, amit miután barátnőmet megláttam kitört belőlem. Szerencsére Nella már aludt így könnyebben önthettem ki szívem szöszi barátnőmnek. Giulia persze továbbra is nyugtatott, hogy nincs köztük semmi, de én már nem voltam ebben ennyire biztos. 
A héten már nem mentem be dolgozni, mert az utazással kapcsolatos papír és egyéb ügyeket intéztem. Kineveztem helyettesemmé a legrégebb óta velem dolgozó lányt, és bíztam benne, hogy pár nap alatt nem teszi tönkre. Igyekeztem olyan dolgokat beszerezni, amik hasznosak lehetnek az utazás, és az ottani tájékozódásba. A hotel ahol megszálltam nem volt messze a kiállítás helyszínétől, de úgy tudtam nem sok minden van kiírva angolul, olaszul meg pláne. A nyelvi nehézségek miatt is tartottam, de úgy voltam vele, ha baj van, majd felhívom Carlot. Egy röpke ötletnél még az is megfordult a fejembe, hogy tolmácsként elhívom magammal, de inkább elvetettem az ötletet, mert nem akartam újra érzelmi hullámvasutat egyikünknek sem. 
Szerdán Nella nem ment iskolába és edzésre sem, mert úgy éreztük mindkettőnknek szüksége van egy anya- lánya nagy beszélgetős napra. Jó sokáig aludtunk, ételt rendeltünk és pizsamába meséket és nagyon romantikus filmeket néztünk. Szépen befontam a haját, és mindent újra átvettem vele többször. Bepakoltam bőröndjébe.
- Mikor indul a géped anya? - huppant mellém mikor az indulást és az átszállásokat jegyzeteltem. 
- Holnap reggel hétóra előtt egy kicsivel, és nagyon késő este érek oda. 
- Végig egy repülőn ülsz majd? 
- Nem kicsim kétszer átfogok szállni. Egyszer itt, és itt. - mutattam a térképen az utat. 
- Nagyon messze leszel. - szomorodott el. - nagyon fogsz hiányozni. 
- Te is nekem, de már kedden újra találkozunk. Egy hét sem fog eltelni, és már újra együtt leszünk. Megígérem, hogy hozok valami tuti eredeti ajándékot is. Viszont most mennünk kéne. Nem lenne jó későn beállítani Giuliáékhoz. 
- Jó rendben. - egyezett bele, de szemei még mindig könnyesek voltak, így közelebb húztam magamhoz. 
- Nella nem lesz semmi baj. Tudom, hogy még sosem voltunk ennyire és ilyen sokáig távol egymástól, de amint tudok telefonálok, vagy üzenetet küldök. Tudom, hogy jól fogsz viselkedni, és büszke lehetek rád ugye? 
- Igen anya. - törölte meg szemeit, és egy édes mosolyt küldött felém. Barátnőmék kedvesen fogadták kislányomat, ami nagyon jól esett. A szívem hatalmasat dobbant mikor Stephan jött le a lépcsőn. Nella azonnal hozzászaladt és átölelte. Igyekeztem tudomást sem venni róla, és csak a szöszi lánnyal foglalkoztam.
- Nyugi ne izgulj! - fogta meg kezem. - minden rendben lesz. Te most menj haza és pihend ki magad a nagy utazás előtt. 
- Ne is mondd! Majdnem egy nap az út, és attól félek, valamelyik gép késik és nem érem el a csatlakozásokat. 
- Erre ne gondolj! Élvezd ki, hogy egyedül leszel most egy kicsit, és azzal foglalkozol, amit szeretsz. Ügyeskedj és járj nyitott szemmel. Fejleszd magad, hiszen ez a legfontosabb. Ja és a kapcsolatok. Mindenkinek add oda a névjegykártyád. 
- Úgy lesz. Köszönöm Giulia neked is Manuel. - öleltem át őket. - Minden jót Stephan. - léptem ki tőlük. Már majdnem a kocsimhoz értem mikor Stephan hangját hallottam a hátam mögül. 
- Chiara várj, kérlek! Beszélnünk kéne! - ért utol.
- Stephan nekem mennem kell. Ezer a dolgom.
- Én csak megakarom magyarázni, ami a stadionba történt. – állt az ajtóm elé.
- Nem kell magyarázkodnod. Ludovica nyilván megértette, hogy én a volt barátnőd vagyok. - nyomtam meg a volt szót. 
- Nem így akartalak bemutatni, csak így jött ki. 
- Én mindent elmondta neked Stephan! Ezerszer bocsánatot kértem, de te még mindig nem tudod, mi van, én pedig belefáradtam a bizonygatásba. Szeretlek, és még mindig hiányzol, de ez a tökölés nekem nem jön be. Vigyázz magadra. - ültem be kocsimba, és könnyes szemmel vezettem haza. Otthon egy forró fürdőt engedtem és kinyitottam egy üveg bort. Furcsa volt ez a magány, de jól is esett kicsit. Bekapcsoltam egy filmet, és bekuckóztam a televízió elé. Talán elbóbiskolhattam, mert egyre erősödő kopogásra lettem figyelmes. Azonnal Nella jutott eszembe, és sietve szaladtam a bejárathoz, ám az ajtóba olyan személy állt, akire nem számítottam. 

⚽ Friss hírek ⚽

Sziasztok!! 

A hírek többsége az AcMilan.hu oldalról származik, ahol még sok szuper bejegyzést olvashattok a csapatról, és további játékosokról. 

Esküszöm őszintén hiányzott már, hogy egy ilyen jellegű posztot írjak! Főleg, hogy a legutolsó ilyet Június 3.-án írtam. Azóta pedig nagyon sok minden történt, és sok olyan dolog is esett ami mellett eléggé elsiklottam, és ez kicsit bánt. Hiszen valahol a blogom lényege pont az, hogy megosszam a két srácról a híreket, de akármennyire is akartam és akármennyi anyagom is lett volna, képtelen voltam kinyitni a laptopot és sorozatok helyett összehozni egy #Helyzetjelentős írást.

De most úgy gondolom ennek tényleg eljött az ideje, és igyekszem nem össze-vissza írogatni a dolgokat, és inkább a frissebb hírekre koncentrálni. ( főleg, hogy a régiek már eléggé elvesztették a fontosságukat). 

Szerencsére úgy látom a csapattal ( Ac Milan) minden rendben van, és borzasztóan büszke vagyok a fiúkra, hogy 26 ponttal vezetik a tabellát. Úgy gondolom végre egy olyan gárdát sikerült összerakni ahol nem csak egy- egy kiemelkedő játékoson múlik az eredmény, hanem egy tényleges egység van. Nem is tudnék kiemelni csak egy embert, hiszen az utolsó mérkőzésen is egy olyan játékos szerzett gólt aki nagyon fiatal és új igazolás. Ez abból a szempontból is jó, hogy nem kell rágörcsölni annyira ha pl a "nagyobb játékosok" lesérülnek (amit persze nyilván nem szeretnénk), mert van váltó. Ilyen fantasztikus eredmények mellett pedig jó újra leülni a televízió elé és meccset nézni. Nagyon vártam már ezt az időszakot, és lehet Zlatan miatt, de végre eljött, és teljes szívemből bízom abban, hogy ez kitart majd a szezon végéig is. 

Stephannal kezdeném akiről nem is tudom mit írhatnék. Kicsit szomorú vagyok miatta, és értetlenül állok a dolgok előtt. Nyilván nem látok bele az életébe, és főleg így ismeretlenül még ítélkezni sincs jogom senki felette, de a Sanghai Shenhua színeibe már nyár óta nem lépett pályára, és az Olasz válogatott színeibe is csak perceket kapott. Látom, hogy sokat van otthon és sokat mászkálnak a családjával. Nemrég volt egy hír ami arról szólt, hogy elkapta a vírust, ám ez nem bizonyult igaznak. A héten Dubaiban ünnepelték az édesanyja születésnapját. 

Biztos, hogy boldog, és ennek nyilván örülök, viszont nem értem mért pazarolja el a tehetségét, mikor akár saját hazájában is rúghatná a bőrt. Így teljesen kiesik a játékból, és hiába edz sokat biztos nem az igazi. Hiányzik az, hogy lássam egy olyan csapatba ahol sikereket ér el, és gólokat szerez. Azt hiszem ilyenre legutoljára Októberbe volt példa mikor egy válogatott mérkőzésen két gólt is bevert a Moldovai kapuba. Mindenesetre nagyon remélem visszatalál a régi focista énjéhez és újra magas szinten tud majd teljesíteni. A jó dolog az egészben, hogy a "vakációja" alatt szuper képek készültek róla amiken nagyon helyes. 

Tényleg örülök, hogy boldog, és ha jól olvastam a szerelem is rá talált, aminek meg főleg itt volt már az ideje. A hölgyről nem tudok sok mindent, de az Instagram képei alapján szimpi csajnak tűnik, és influenszerként, rádiósként, énekesnőként dolgozik és szereti a focit is. Volt egy nyereményjáték az oldalán anno ahol Zlatan aláírásával ellátott mezt lehetett nyerni. Ha igazak a hírek jó lenne már egy közös képet látni róluk. Lehet ebbe az évben Stephan már nem lép pályára többet, de ha lesz valami akkor mindenképpen megírom. Az viszont jó dolog, hogy a válogatottba még mindig örömmel fogadják, és egy olyan pletyka is felröppent miszerint az Fc Internazionale egy fél éves szerződést szeretne kötni vele, a baj egyedül Stephan magas fizetése. Kicsit kettős érzéssel fogadnám, mert jó lenne végre ha mindketten egy helyen lennének másrészt a városi rivális színeibe nem szeretném látni. Akkor inkább menjen az Arsenalba, vagy maradjon Kínába. Már nem sok van a Januári transzferig, szóval majd meglátjuk mit hoz az élet. 

Most pedig következzen Zlatan. Róla szerencsére elég hírem van még így is, hogy sérült. A napokban egy volt Ac Milanos focista Massimo Ambrosni készített vele egy nagy interjút ahol őszintén beszélt sok dologról, és olyan Zlatanosan hozta a formáját. 

Nagyon tetszett az egész, de mivel elég hosszú ezért a következő posztba gondoltam elhozni Nektek. Én tényleg imádtam olvasni minden sorát, és annak külön örülök, hogy Ambrosinivel beszélgetett, ugyanis ők alapból is jóba vannak. Ha érdekel valakit az interjú Itt megnézheti. 

Bízom benne, hogy hamarosan visszatér már a pályára, és játékával segíti a csapatot. De ha nem a szélről mindenképpen biztatja és hajtja a fiúkat, úgy mint egy edző.  

Nemrég újra megválasztották az Év Labdarúgójának Svédországban, és ezt a díjat immár a 12.alkalommal kaphatta meg. Így rekordot döntött. 

Nemrég nyilvánosságra hozták a FIFA Év csapatát, ami 55 labdarúgóból áll, és két Milan focista is szerepel rajta. Természetesen Zlatan az egyik a másik pedig Dunnarumma aki szintén csak megérdemli a helyezést az eddigi teljesítménye alapján. 

Emellett aktívan szerepel a Samsung és a Mind the Gum reklámjaiban, és folyamatosan edz, hogy minél hamarabb visszatérjen a pályára. Sajnos ez nem most vasárnap lesz, pedig már nagyon reménykedtem. 
Kijött egy karácsonyi kollekció is, és ez a pulóver.... nagyon vicces. 😆😆

Velem egyenlőre minden rendben van, és ami nincs az majd helyre jön. 😉 
A következő posztba elhozom a teljes interjút, de egyéb poszttal nem tudom mikor jövök. Jó lenne valami karácsonyi romantikus dolgot írni, szóval ha szeretnétek akárkiről kérni írjatok szívesen, de még én is gondolkozok. A Stephanos storyt is jó lenne folytatnom és azon is egyre többet agyalok, hiszen a teljes történet megvan a fejembe, de ehhez nekem is kéne egy nyugodt hét. 

Hamarosan jelentkezem! 
Ne felejtsétek: Az élet szép! Puszi Andrea! 

⚽ Kínai győzelem és átigazolási kérdőjelek ⚽

Sziasztok!

Már nagyon rég terveztem Nektek egy ilyen bejegyzést, de eddig úgy voltam vele, hogy addig nem írok, semmit ameddig nem tudom Zlatan hova igazol.

DE! Aztán annyi minden történt és történik folyamatosan körülöttük, hogy ezek mellett már nem tudok úgy elmenni, hogy ne írjak róla semmit.

Szerencsére én jól vagyok, és talán ezért is van az, hogy kevesebbet posztolok. Őszintén lelkileg nincs szükségem a blogra, hiszen most egy nyugodt, békés és boldog korszakomat élem meg. Nyilván sokszor eszembe jutnak olyan dolgok, amik még fájnak, de nem fogok azon problémázni, mi miért volt, hiszen az Angyalkák a helyes útra tereltek és kivettek egy olyan környezetből, amit akármennyire is szerettem az elején, idővel nagyon megváltozott, és napról-napra rosszabb lett számomra. Sokszor gondolok olyanra, hogy pár személlyel jó lenne tényleg úgy beszélgetni, hogy elmondjam az álláspontomat, de nem akarok olyan embereket megbántani, akik nyilván másképpen látják ezt, és nem is érdemlik meg, hiszen ők is csak a saját érdekeik miatt voltak olyanok velem amilyenek. Amúgy pár napja gondolkoztam azon, hogy a  télen még beteg sem voltam, holott tavaly ilyenkor már 2x is voltam betegszabin. Ez is azt bizonyítja, hogy ha lelkileg jól vagyok, akkor az egészségi állapotom is jó. Nagyon bízom benne, hogy ez még jó sokáig így marad és biztosíthatlak titeket, hogy a blog nem fog inaktívvá válni, csak ritkábban írok.  

Ha pedig még nem tettétek meg csatlakozzatok bátran a blogzaholic facebook csoportba, ahol remek kis csapat kezd alakulni. De ha több információt szeretnétek tudni rólunk, vagy további érdekes cikket olvasni, kattintsatok a blogzaholic oldalára. Csoportunknak már Instagram oldala is van, ahol remek képeket, és az aktuális témákkal kapcsolatos fotókat találhatjátok. #bloggers  #team #szeretekblogolni  #blogzaholic

Most pedig térjünk rá a lényegre:

⚽ Mi történt velem és velük?!😉 ⚽

Sziasztok!!

Lassan úgy érzem, hogy már egy örökkévalóság óta nem írtam ide Nektek, de nem akarok magyarázkodni, az új rész újabb hiánya miatt, szóval csak annyit írok, hogy BOCS.

Az előző bejelentkezés óta sok minden történt velem, jó irányba. Tavaly ilyenkor úgy éreztem mindenki és minden összeesküdött ellenem. Nem voltam jó passzba, és leírtam az igazságot...ami nyilván sok embernek fájt, viszont semmit nem bántam meg és büszkén vállalom az elveimet, ami mellett továbbra is kitartok. Szerencsére ez elindított egy olyan dolgot, aminek az lett a következménye, hogy most itt vagyok, és egy újabb "kalandra" készülök az életemben. Lehet már írtam (vagy nem), de jelentkeztem egy képzésre, amire sikeresen megírtam a felvételimet. Most már csak az orvosi alkalmassági van hátra... amitől kicsit félek, de remélem, nem fogja a szívproblémám meghiúsítani a dolgokat.

Már nagyon várom a 7.-ét, mert akkor indul a dolog, és biztos vagyok benne, hogy nagyon fogom szeretni, hiszen egy új dolgot tanulni számomra mindig jó, ez pedig most annyira izgalmasnak tűnik. Mivel nappali képzésről van szó, rendes iskolás módjára járok majd be tanulni, és ha ezt megcsinálom egy lépéssel megint csak közelebb kerülök az álmaimhoz. Ez mellett nem fogom elhanyagolni az írói dolgaimat sem, és továbbra is próbálok pályázatokra jelentkezni.  A csapat nem nagy, hiszen 10-en vagyunk, és már kezdek ismerkedni a többiekkel. Eddig mindenki nagyon kedves, és segítőkész a másikkal, és remélem ez így is marad.

Tényleg nagyon várom, és újra csak azt tudom írni, hogy a sors elém vetette ezt a lehetőséget pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, én pedig igyekszem a lehető legjobb tudásommal élni vele. Nem ígérem, hogy hamarosan hozom a következő részt, mert a sulival kapcsolatba nagyon sok a dolgom, és ha leülök és írok, akkor jobban szeretem azt írni, ami kettőjükről szól, és hír értékben tudom tálalni Nektek. De igyekszek pótolni, hiszen mint már többször mondtam beakarom fejezni azt a történetet is. 

Mielőtt még rátérnék a fiúkra, szeretném leírni Nektek azt, mennyire büszke vagyok arra, hogy a Puskás díj idei győztese Zsóri Dániel lett. Hatalmas örömet szerzett kis országunknak, hiszen nem kisebb nevű focistákat győzött le, mint Lionel Messi, vagy Fernando Quintero, és a lő dombi kutyát nem érdekelte, hogy Magyarul beszélt-e vagy angolul. Sőt én még tök szuper ötletnek tartottam azt, - még ha szerintem senki nem értette rajtunk kívül -, hogy magyarul köszönte meg a díjat. De mégis, hogy kéne másképp?? Igenis egy Magyar játékos egy Magyar díjat köszönjön meg Magyarul!!  Szóval kérlek, ne bántsátok érte, és ha még nem tettétek meg gratuláljatok Neki valamelyik közösségi oldalán, mert komolyan megérdemli! 

Most pedig térjünk át erre a két drágára!! 😁

Az L.A. Galaxy egy borzasztóan rossz sorozaton van túl, és a hónap elején komolyan megijedtem, hogy Zlatanék újra nem jutnak tovább és nem fognak bekerülni a rájátszásba. Hála Istennek aztán megemberelték magukat, és Szeptember második részében fantasztikus eredményeket produkáltak. Kezdődött egy 7-2-es végeredménnyel, amit két újabb győztes mérkőzés követett. Zlatan pedig mindegyiken betalált a kapuba. Sőőőt a Sporting KC ellen mesterhármassal mutatkozott be. A napokban kijöttek a Samsung kisfilmek, amik nagyon viccesek. Imádom az összeset, de most nem teszem be, mert van belőle négy. Ha szeretnétek, nézzétek meg Ibra Insta oldalán. Egyaránt 😉

reklámozza a telefont, és az új televíziót is. Az MSL-ből még van két mérkőzés, amin úgy gondolom kötelező a győzelem, de azt hiszem már

tovább fognak menni a rájátszásra, amit továbbra sem értek. Nem tudom, hogy működik és azt sem, hogy ott mennyi mérkőzést fognak játszani, hiszen - mint már írtam- tavaly nem jutottak tovább így ez akkor számomra kimaradt. Az átigazolási pletykák továbbra sem maradhatnak el, és amint Decemberhez közeledünk, egyre jobban felerősödnek, hiszen Zlatan szerződése akkor jár le. Sokan még mindig  a Manchester Unitedet mondják a következő állomásának. Ibra biztos szuper erősítés lenne a gyengélkedő csapatnak, és úgy vélem, ha visszatérne, talán az United belehúzna, és a hajrára egy jó szezont zárna. Pénteken éjfélkor a Bethard keretén belül volt egy Live beszélgetés Zlatannal, és igaz, hogy majdnem elaludtam, de végül sikerült végignéznem a nem teljes egy órás beszélgetést. A sok egyéb mellett nagyon korrektül beszélt, a csapatról, a játékosokról, és a teljesítményéről is. Kérdezni is lehetett, de mivel rengetegen írtak én inkább nem tettem, csak maradtam a szívecskéknél.

Bár nem rajongok a Manchesten Unitedérd, de ha visszajönne, Európába annak biztos tiszta szívből örülnék, de akárhova is fog igazolni remélem boldog lesz, és olyan hatalmas sikereket fog elérni, mint most. 

Nemrégen megszavazták az MLS legjobb játékosának, amit teljes mértékben megérdemel, ő pedig amellett, hogy egy videóval megköszönte a rajongóknak még egy vicces képet is kirakott. Ezzel kicsit beszólva azoknak, akik folyamatosan a kora miatt bántják. Egy hihetetlen statisztika is előkerült, ami rávilágít arra, hogy Zlatan tényleg olyan, mint a jó bor, és az évek alatt nem, hogy romlott volna a teljesítménye, inkább nőtt, és én annyira, de annyira örülök neki, hiszen a sok

kritizáló igenis befoghatja, mert akkor is ő a legjobb!!

Jövő héten lesz a 38.- születésnapja, de Zlatan sosem változik, én pedig sosem fogom kevésbé szeretni, vagy kevésbé rajongani érte!! Továbbra is az egyik legnagyobb inspirálóm, aki mindig arra törekszik, hogy harcoljunk, azért amit szeretnénk!! 

Stephanról kevesebb hírt tudok előhozni....sajnos. Igaz, hogy mindkét válogatott mérkőzésen ott volt, de csak a padon foglalt helyet, amit nagyon csalódva vettem tudomásul. Így nem sok értelme van annak, hogy ott volt, hiszen már egész jól kezdett alakulni a pályafutása Kínába. Úgy vélem, hogy amit ott kialakított azt most lerombolták. A csapatnak amúgy eléggé változó, mert volt egy győzelem, egy vereség és egy döntetlen is. Persze ott annyira nem érdekel a csapat, csak az, hogy Stephan jól teljesítsen. Mostanában nagyon sokat van Rómába, ma pedig kint volt az Ac Milan- Fiorentina mérkőzésen. Szegénykének látnia kellett, hogy volt csapata mennyire lecsúszott az utóbbi években. A következő mérkőzése amúgy jövőhónapban lesz, szóval most van ideje kipihennie magát. 

Legközelebb válogatott szinten (már ha pályára lép) fog szerepelni Görögország ellen. 

A héten még jelentkezek egy szülinapos poszttal, amire már egy remek ötletet találtam ki, amit nagyon remélek, hogy Nektek is ugyanúgy fog tetszeni, mint nekem. 

Hamarosan jelentkezek, Ne feledjétek az ÉLET SZÉP! 

Puszi Nektek, Andrea! 

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!

Bocsi, hogy megint ilyen poszttal jövök, de szerencsére a fiúkkal mindig történik valami. Én pedig nem is bírnám ki, ha nem írnám le, és nem oszthatnám meg Veletek!  😋

... és bocsi, hogy nem sűrűn írok, de egyenlőre a saját életem szervezem ami kicsit megkavarodott az utóbbi hónapokban, de őszintén megmondva cseppet sem bánom, és mivel kezd helyrerázódni, kezd beállni a napirendem is. Ebben pedig a munka mellett nem mindig fér bele a blog írás.
De ha valami rossz dolog történik ( remélem azért nem fog) úgyis többet fogok írni, mert akkor úgyis az írásban találom a lelki békém. Hozzátenném sok minden foglalkoztat folyamatosan az írással kapcsolatban. Jelenleg két nagyobb projekt van a fejembe, de amíg nem tudom biztosan nem szeretnék előhozakodni vele.
A lényeg, hogy tényleg jól érzem magam, és nagyon- de nagyon várom a jövőhetet amikor elkezdhetem a saját tanulmányaimat egy olyan szakterületen amit szeretek, és amibe úgy érzem jó leszek. Az pedig, hogy ilyen lehetőség úgymond az ölembe hullott csakis annak tudhatom be, hogy fentről nagyon sokan segítenek, és ha baj van azonnal mellém állnak és olyan dolgokat sodornak az utamba amire éppen szükségem van.
Hálás lehetek ezért, és tényleg minden nap mikor felkelek hálát adok a családomért, a barátaimért, és persze az Angyalaimért. Higgyétek el ha tényleg mosolyogva és pozitívan élitek az életeteket akkor a jó dolgok megtalálnak, és egy nagyobb veszteségbe sem kell belezuhanni, hiszen minden lezárt dolog után jön egy újabb ami lehet, hogy sokkal jobb lesz, mint amit eltudtál képzelni.


Szerencsére a fiúk is olyan jó periódusban vannak mint én, és remélem ez megmarad a továbbiakban is. 😁

Kezdjük szokás szerint Zlatannal. A héten egy elég fontos évforduló volt számomra, és bár nem innen számolom a rajongásom dátumát, de 9 éve igazolt az Ac Milahoz, ahol nagyon hamar a rajongók szívébe lopta magát. Már meséltem többször, hogy nem örültem neki, mikor megvette a csapat, de ahogy egyre eredményesebb lett és egyre többször és többször láttam úgy kezdtem egyre jobban megszeretni, és végül már ő lett a kedvenc játékosom, kinek az Olasz csapattól való távozása után is figyelemmel kísértem a munkásságát, és nagyon boldog vagyok, hogy még ennyi idősen is ilyen magas szinten focizik, és továbbra is csodálatos gólokkal ajándékoz meg minket. Furcsa ezt a kilenc évet kimondani, de mégis jó, hiszen még sosem rajongtam ilyen hosszú ideig egy emberért sem, de ő tényleg rengetegszer adott erőt, és sokszor megnyugtattak a videói ha lelki gondjaim voltak, és mikor nem zargathattam a családomat a piti dolgaimmal, a Manó meg sokat dolgozott.

A héten a városi rivális ellen léptek pályára, én pedig nagyon tartottam attól, hogy súlyos vereséget szenvednek, hiszen a másik csapatban játszik az MLS legjobb játékosa Carlos Vela. Persze Zlatan folyamatosan nyomta előtte, hogy ő a nagy király, meg a szokásos szövegetek. Kicsit megint kezd átesni a ló túloldalára. Bár nem nyertek, de 3-3-re lehozták a mérkőzést. Ez pedig egy nagyon nagy eredmény, főleg, hogy Ibra két gólt is értékesíteni tudott, míg Vela csak egyet, és újra
megválasztották a hét legjobb játékosának.
Nyilvánosságra hozták a Puskás díj jelöltjeit is, ami ( szerintem) egy nagyon fontos díj, amit minden évben a legszebb gólt szerző játékos kapja, és tíz focista között dől el. Magyarként a mostani év különösen fontos lehet, hiszen mióta él ez az elismerés ( 2009) most először fordul elő, hogy Magyar játékos is a jelöltek között van. Zsóri Dániel hihetetlenül szép gólt szerzett, és igazán büszkék lehetünk rá. A díjra itt lehet szavazni: The Best FIFA Football Awards Szerintetek én kire szavaztam? Zlatanra, vagy Danira, vagy esetleg valaki másra? 😉 
Még egy hír, hogy összehozták a Manchester Uniteddel mert azt nyilatkozta, hogy szívesen visszatérne a  csapatba, ha még szükség lenne rá. Mondjuk az United múlt évi és az eddigi produkciója katasztrófa, ahova biztos beférne egy Zlatan jellegű játékos, akinek Novemberben jár le a szerződése a Galaxyval, és egyenlőre nagy a homály, hogy mit fog csinálni utána. Azért én nagyon remélem még egyszer visszatér Európába, és lehetőségem lesz élőbe látni, ahogy varázsol a pályán.
A következő mérkőzésüket idegenben fogják játszani a Seattle Sounders ellen, és itt kötelező a győzelem, mert ha nyer a csapat akár a második helyre is felugorhat.

Stephan fantasztikus periódusban van, és úgy látom végre teljesen beilleszkedett. A Kínai kupa elődöntőjében a csapat 3-2-re hozta a kötelezőt, éééésss Stephan pedig két gólt is rúgott, megválasztották a mérkőzés emberének is. Úgy követtem a mérkőzést, hogy közbe 1000 más dolgom volt, de mikor megláttam, hogy megnyerték úgy ugráltam, mint egy kisgyerek. Mérhetetlenül büszke vagyok rá, és annyira jó érzés, hogy bár messze van, (és még mindig megvan erről az igazolásról a véleményem), kitud teljesedni. Pályán van, és úgy focizik ahogy régebben is. Az a mosoly pedig amit a góljai után láttam az arcán mindennél többet ér.
Jelenleg most Rómában vagy Monacoban van, ahol a barátaival, családjával tölti az idejét, és kipiheni a dolgokat. A követkő találkozójuk Szeptember 15.-én lesz, de már hamarabb pályára léphet, hiszen ( el sem hiszem) behívták az Olasz válogatottba!!! Itt két találkozón léphet pályára. Először 5.-én Örmény ország, 8.-án Finnország ellen. Nagyon bízom benne, hogy nem csak padozni fog, és Mancini megszavazza a bizalmat neki.  A Kínai Kupadöntő első fordulóját November elsején a másodikat pedig December 6.-án tartják.  Remélem megnyerik, ő pedig egy
szuper évet fog zárni.

Ennyi lett volna ez a kis agymenés. Hamarosan újra jelentkezek, és ne feledjétek az Élet mindig szép! Sok puszi Nektek: Andrea 😋