Mino
szavain gondolkozva lépkedtem a szemközti cukrászda felé, és rájöttem igaza
van, ez ellen pedig semmit nem tehetek. Jogilag tényleg nem számítok, ami azt
jelenti, hogy semmilyen információt nem kaphatok. Az pedig, hogy egy ismert
személyről van szó, csak rosszabbá teszi a helyzetemet. Először úgy gondoltam
tartanánk egy villám házasságot, de elvetettem ezt az ötletet. Semmi esély
sincs arra, hogy Zlatan eltudna velem jönni, vagy idehívjunk valakit, aki
összead. Sőt valószínűleg kinevetne, mikor ezt előadnám neki. Tehetetlenül és
szomorúan vártam a fánkomat, és a narancslémet, mikor a telefonom csörgése
csapta meg a fülem. Előkotorásztam és nagy mosolyra húztam a számat.
- Szia Stephan.
- Köszöntem bele és próbáltam jókedvűnek tűnni. Nem akartam, hogy mindig
szomorúnak gondoljon.
- Szia,
Lili. Hogy van Ibra? - Érdeklődött, ami igen jól esett.
- Jól, az
orvos szerint van még esély, hogy a műtét után játsszon.
- Akkor
jó, ennek örülök. - Mondta majd pár perc csend után folytatta. - Arra
gondoltam, ha hétfőn eljössz Rómába, szólok anyukádnak, hogy repüljön ő is ide.
Sokat volt Kittivel, és most veled tölthetne egy kis időt.
- Aranyos
vagy, de nem hiszem, hogy odarepülök.
- Miért?
Nem kéne egyedül lenned abba a nagy házba, mert a végén becsavarodnál az unalomba
és a magányba.
- Lehet,
de úgy gondoltam, hogy elrepülök Amerikába, hogy ott legyek vele. – Utaltam Zlatanra.
- De Lili
nem ezt beszéltük meg Ibrával, és most...
- Nyugi
már Stephan! Ha nem vagyok mellette, akkor sokkal rosszabb lesz, minthogy
otthon üljek, és ne csináljak semmit!
- Mi lesz
az orvosi vizsgálatokkal?
-
Holnapra bejelentkeztem, és tudom, hogy szombat van, de az orvosom segítő kész
volt. Utána pedig elég, ha csak a következő hónapba jelentkezek nála.
- Lili ez
akkor sem így működik. - Teremtett le, és kicsit rosszul esett, hogy nem áll
mellettem.
- De nem
lesz baj, hidd már el! Bár kicsit aggódom, hogy Mino ellenem fogja hangolni
Zlatant, és addig fogja tömni a fejét, míg tényleg nem engedi, hogy menjek.
- Talán
mert ő is csak jót akar.
- Mino? -
Nevettem fel, és beleharaptam a fenséges csokis fánkomba, amit végre kihoztak.
- Szerintem ő lenne az utolsó ember, aki jót akar nekem. Láttad volna az undort
az arcán mikor találkoztunk. Sőt még azt is mondta, hogy jogilag senki vagyok,
akinek nem fognak semmi információt kiadni Zlatan állapotáról. - Daráltam le
neki.
- De ez
nem igaz, mert ilyet nem tehetnek.
- Mi van,
ha mégis? Elvégre igaza van, mert nem vagyok se családtag, se semmi...
- A
mennyasszonya vagy, és a gyereke anyja. Maximum írtok egy papírt, vagy akármit,
és elvan rendezve a dolog. Mellesleg ez hülyeség, mert ilyen nincsen. Látod
nekem is megengedték, hogy bemenjek Kittihez, pedig akkor még csak a barátnőm
volt.
- Igazad
lehet, és ez a papír sem tűnik olyan rossz ötletnek. - Méláztam el. - Lehet,
megkérem, hogy írjunk egy nyilatkozat félét. Csak a biztonság kedvéért. Tudod
attól tartok, hogy tényleg semmit nem fognak mondani, és akkor hiába ülök a
váróba. Ez a pasi bármit el tud intézni, csak, hogy ne jussak Zlatan közelébe.
- De Ibra
belement az utazásba?
- Eddig
igen, de mi van, ha meggondolja magát?
- Nem
tudom, de ha igazán szeret, akkor itt az idő, hogy bizonyítsa és kiálljon
melletted.
- Igen,
igazad van. - Mondtam. - Remélem, tényleg mellettem dönt, és nem fogja hagyni,
hogy az ügynöke beledumáljon a kettőnk dolgába. Amúgy ti jól vagytok?
- Igen.
Sajnos az Európa Liga elúszott, de a Bajnokságba jók vagyunk, és tartjuk a
második helyet.
- Ügyesek
vagytok, és büszke vagyok rád. Kittivel is minden rendben?
- Igen,
csak megint keveset találkozunk, mert ha nem dolgozik, akkor az esküvő
előkészületeivel van elfoglalva.
- Ez
jónak hangzik. - Vidultam fel. - A tesóm jól bevan zsongva, és ahogy ismerem
teli lesz mindenféle eseménnyel, és csillogással.
- Igen az
biztos, bár szerintem túl sok lesz az extrém dolog.
- Inkább
különlegesnek mondanám. A húgom egyik nagy napja, amit tökéletesre akar. Ne
bántsd érte Stephan.
- Te hogy
állsz már a készülődéssel?
- Én?
Sehogy! Most éppen ez, ami az utolsó dolog az életembe. Tökéletesen megvagyok
az esküvő szervezés nélkül. A babám és az apukája sokkal előrébb van, mint egy
parti.
-
Hihetetlen, hogy testvérek vagytok, de mégis mások.
- Igen,
ez igaz, Kitti imádja a csillogást és az extrém dolgokat, én pedig inkább
visszafogott vagyok. De most le kell tennem Stephan. Ezen a papír dolgon
elgondolkozok. Köszönöm az ötletet.
- Remélem
sikerül, de ha mégsem akkor tudd, hogy még mindig megvan a szobád.
-
Köszönöm. Vigyázz magadra és a húgomra, nehogy a végén még egy nagycirkuszt is
megrendeljen, hatalmas rózsaszín unikornisokkal, vagy egy csoki szökőkúttal.
- Na
persze még csak az kéne. - Nevetett fel, majd még egy kis ideig elviccelődtünk,
hogy Kitti milyen ötletekkel állhat elő, utána pedig búcsúztunk. Ekkora már a
fánkom is elfogyott, majd egy üveg vízzel és némi péksüteménnyel a kezembe
visszaindultam a kórházba. Éppen Stephan papíros ötlete járt a fejembe, mikor
egy ismerős szőke kisfiút láttam meg a recepció előtt.
- Maxi te
meg mit keresel itt? - Kérdeztem tőle, mire a kisfiú rám emelte kék szemeit.
- Lili! -
Mosolygott rám édesen, majd átölelt és adott két puszit. Imádtam ezt a
kisgyereket.
- Ugye
nem egyedül jöttél?
- Nem,
anyával, csak ő elment a mosdóba. - Osztotta meg velem. - Apához jöttünk. Jól
van?
- Persze,
már sokkal jobban, na és te?
- Jól,
csak kicsit félek, hogy valami baja lesz apának.
- Semmi
baja nem lesz. - Guggoltam le hozzá. - Tudod apa erős, és felfog épülni, most
pedig azért van itt, hogy a doktor bácsik mihamarabb helyre hozzák.
- Anya is
ezt mondja.
- Anyának
igaza van, bízz benne!
- Lili! -
Hallottam hátam mögül Alexandrát, majd megfordultam és üdvözlés képen átöleltem.
Mint mindig most is csinos volt. Dús fekete haja a háta közepéig ért, ami
eltakarta barna bőr kabátját, és az alól kilógó bordó tunikáját.
- Szia,
Alexandra, hogy vagy?
- Jól,
csak ez a kórház szag teljesen kikészít! - Forgatta meg a szemét. - Nem tudod,
merre van Zlatan? Úgy látom a recepción nem sok sikerünk lesz.
- Igen,
nem nagyon szokott itt lenni senki. - Magyaráztam. - Gyertek velem, én éppen
hozzá igyekeztem vissza.
- Köszönöm.
- Mosolygott rám majd Maxival kézen fogva elindultunk a liftek felé.
Alexandrával az utóbbi hónapokban gyökeresen megváltozott a kapcsolatunk. Már
sokkal kedvesebb és sokkal segítőkészebb lett. Maxit is szívesen áthozta
hozzánk, és sosem volt rám egy rossz szava sem. Úgy gondoltam a terhesség, vagy
talán Benjamin változtatta meg. Mindenesetre örültem neki, hiszen én sem
akartam rossz viszonyt ápolni vele. Beértünk a folyosóra, mikor Zlatan
szobájából Mino lépett ki. Ahogy észrevett minket széles mosollyal üdvözölte
Alexandrát és Maxit. Rólam szerencsére elfelejtett tudomást venni, így amíg ők
beszélgettek bementem szerelmemhez.
- Szia.
Visszajöttem, és hoztam vizet meg péksüteményt. Van csokis, meg gyümölcsös.
Melyiket kéred?
- Előbb a
vizet inkább, mert ez a kórházi valami borzalom. - Fintorgott, én pedig
átnyújtottam a kért üveget.
-
Alexandra is itt van Maxival.
- Az jó,
de miért nem jönnek be?
- Mert Minoval
beszélgetnek, de biztos mindjárt bejönnek ők is. - Mondtam és leültem az ágya
szélére. Még mindig furcsa volt a helyzet, és az, hogy itt van, fehér kórházi
ruhába, kiengedett hajjal. Számomra mindig is ő volt az erő és a tökéletes
védelmező. Ezt pedig most nekem kell átvenni, és még ha félek is, nem
mutathatom ki neki.
- Akkor
jó, már hiányzik a fiam. Ugye te is ettél valamit?
- Persze,
és még Stephannal is beszéltem. - Újságoltam el neki.
- Az jó,
mert én is akarok vele délután. Tudnom kell, hogy akkor tényleg mehetsz- e
hozzájuk.
- Már
megint ez a hülyeség? - Kaptam a szavain.
- Lili értsd
meg, nem akarom, hogy gyere. - Fogta meg kezem. - Aggódom érted, és ha engem műtenek,
te egyedül leszel, idegesen, és...
- NEM
ÉRDEKEL! - Csattantam fel. - Fejezd be és fogadd el a tényt, világos??
- Senki
nem fog melletted lenni!
- Akkor
elhívom anyádat, vagy akárkit. Kérlek, megígérted, és egész addig úgy volt,
hogy kiállsz mellettem. Mi a jó fene történt most?
- Semmi,
csak átgondoltam, míg távol voltál.
- Vagy
megint ez a zsírdisznó beszélte tele a fejed.
- Ne hívd
így Minot. - Nézett rám szigorúan, de nem vághattam vissza, mert belépett
Alexandra és Maxi. Szerencsére Mino nélkül. Zlatan széles mosolyt küldött Maxi
felé és próbálta eljátszani, hogy semmije nem fáj.
- Mikor
engednek haza? - Kérdezte a kisfiú aggódó hangon.
- Nem
tudom, de biztos vagyok benne, hogy feleslegesen nem tartanának bent.
- Én is
mehetek veled Amerikába?
- Maxi
neked itt az iskola. - Szólt közbe Alexandra én pedig csak csendben figyeltem
őket. Nem akartam megzavarni semmit, elvégre sosem tudhatom mikor fognak
legközelebb találkozni.
- Akkor
írsz egy igazolást, és megoldjuk. - Nézett anyjára a kisfiú.
- Maxi ez
nem így működik. Az iskola igenis fontos.
- De
annyira szeretnék apával lenni.
- Maxi
nem lehet, mert anyának dolgozni kell. Ki fog rád vigyázni?
- Majd
Lili! - Nézett rám a kisfiú. - Lili veled megy ugye apa? - Nézett Maxi Zlatanra
és én is kíváncsi voltam a válaszára.
- Még nem
tudjuk, de...
- Igen,
Maxi én ott leszek apukád mellett. - Vágtam bele a szavába. - Egész
végig.
- Akkor
én miért nem mehetek? Lili vigyázna rám.
- Nézd
anyukád is mondta, hogy neked első az iskola. - Léptem közelebb a kisfiúhoz. -
De ha szeretnéd, mindenről értesítelek majd telefonba. Megegyeztünk? Felhívom
anyukádat, ő pedig majd elmondja neked a részleteket.
-
Megtennéd?
- Persze.
- Mosolyogtam és tudtam, hogy ez még egy érv Zlatan számára, hogy velük
repülhessek. Maxiék jó egy óra látogatás után indultak haza én pedig mindenben
segítettem szerelmemnek, amibe kellett. Beszéltem az orvosokkal és úgy
határoztunk, hogy hétfőn a lehető legkorábban fogunk indulni. Este nyolc felé
pedig én is készülődtem haza.
- Elmész?
- Kérdezte Zlatan mikor látta, hogy készülődök.
- Ha csak
nem akarod, hogy itt aludjak a másik ágyon?
- Nem,
jobb lesz neked otthon. Mit beszéltél az orvossal?
- Csak,
hogy hétfőn korán indulhatunk. Esetleg szóljak a pilótádnak?
- Nem,
majd én elintézem. Mit csinálsz holnap?
-
Elmegyek ultrahangra, de utána azonnal jövök hozzád.
- Nem
fontos ennyit velem lenned. Neked is pihenned kéne. - Nézett rám édesen és tekintetéből
láttam, hogy mennyire fáradt.
- Tudom,
hogy mikor kell pihennem. Te ne aggódj, és inkább próbálj aludni. Szeretlek. -
Léptem közelebb egy csókra.
- Tényleg
felhívod majd Alexandrát? - Kérdezte meglepett hangsúllyal.
- Persze,
hiszen megígértem Maxinak nem?
- Akkor
jó, köszönöm. Ezzel sem lesz gondom. - Sóhajtott. - Vigyázz magadra és holnap
találkozunk. Jó lenne, ha én is melletted lehetnék a vizsgálaton.
- Lesz
még rá lehetőséged. Holnap találkozunk. Jó éjt Zlatan. - Köszöntem el újra és
kiléptem a kórteremből. Este megint a hangjára aludtam el és reggel kapkodva mentem
az orvoshoz. Szerencsére minden a legnagyobb rendben van a fiammal. Szépen
fejlődik, és minden úgy alakul, ahogy annak lennie kell. Nyugodt szívvel léptem
ki, a rendelőből, és egy gyors ebéd után siettem újra Zlatanhoz. Mosolyogva
léptem be a kórterembe, de láttam Zlatanon, hogy valami gond van.
- Szia,
édes. - Mentem hozzá. - Hogy aludtál?
- Szarul.
- Vetette oda és elfordította a fejét rólam. - Azt hittem korábban jössz
be.
- Igen,
de voltam a nőgyógyásznál tudod tegnap mondtam.
- Azt
gondoltam annak delelőt vége.
-
Délelőtt tízre volt időpontom, és egy kicsit elhúzódott, mert sokat
beszélgettünk a babáról, és sok tanácsot kaptam. Megbeszéltünk egy következő
időpontot is, és elmentem ebédelni. Hoztam neked is ennivalót. - Mondtam és
próbáltam kedves lenni, bár láthatólag Zlatant semmi nem derítette jókedvre. -
Kirakom akkor erre az asztalra, és segítek majd, ha kell valami. Gyere, ülj
föntebb, megigazítom a párnád és...
- Hagyj
már békén! - Mordult rám én pedig megdöbbentem a kiborulásán. - Nem vagyok
béna, és egy kanalat még én is tudok használni.
- Jó,
csak segíteni akartam.
- Ne
segíts! Sőt inkább hagyj békén és menj el!
- Történt
valami, amíg nem voltam itt? - Puhatolóztam miközben kiraktam a levest a görgős
asztalra.
-
Semmi....
- Akkor
miért vagy rosszkedvű? Mondott valamit az orvos, vagy esetleg, fáj valamid?
Kérjek gyógyszert?
- Nem
kell!
- Akkor
egyél, kérlek.
- Nem
vagyok éhes. - Tolta el az asztalt olyan erővel, hogy majdnem kiömlött a
folyadék.
- Akkor
nem eszel levest, de van hús is. - Mondtam és próbáltam még mindig nyugodt
maradni, ám az agyam folyamatosan pörgött. - A fiaddal minden rendben. A doktor
azt mondta szépen fejlődik és pont akkora amekkora az ideális. Már az időpont
is megvan. - Meséltem, de a hatás elmaradt. Zlatan továbbra is fapofával nézett
ki az ablakon. - Érdekel, hogy mikor fog megszületni a fiad?
- Nem.
- Akkor
jó, miről akarsz beszélgetni?
-
Semmiről, fáradt vagyok.
- Jó,
mert nekem van egy ötletem. - Kezdtem bele. - Esetleg beszélhetnénk arról,
miért vagy ma ilyen bunkó?
- Nem
vagyok az.
- De
igen, és én próbálok kedves és aranyos lenni, viszont ez most nehéz. Sajnálom,
hogy nem jöttem be délelőtt, de nehezen aludtam el éjszaka. Így pedig az orvos
előtt fél órával ébredtem. Kapkodtam és nem volt időm beugrani előtte, bár
szerettem volna. A vizsgálat után ebédeltem, mert a babának kellett, de ahogy
tudtam siettem hozzád. Most pedig itt vagyok, de te...
- Lili
nem fontos bejárni ide, ha gond. - Mondta és ekkor végre rám nézett Mogyoró
szemeiből hatalmas szomorúságot olvastam ki.
- Nem
gond. Miért lenne az, mikor szeretlek?- Húzódtam közelebb hozzá. - Zlatan, mi történt,
amit nem mondasz el nekem?
- Semmi
csak... - kezdte és furcsa volt, hogy kezd megtörni. - olvasom a híreket és
mindenhol az van, hogy vége a karrieremnek. Mindenki ezt írja, az összes újság.
Senki nem bízik bennem Lili.
- Ne
foglalkozz a sajtóval, mert ők csak azt írják, amiből nagyobb példányszámot
remélnek.
- De mi van,
ha igazuk van? Ha senki nem bízik bennem, akkor mi értelme harcolni?
- Nem az
újságírók miatt kell, hogy visszatérj, hanem magad miatt. Vagy esetleg a fiad
miatt. Láttad Maxi mennyire aggódik, és mennyire szeret.
- Igen,
tudom, de mi lesz, ha nem sikerül és csalódást okozok?
- Nincs
ilyen opció világos? Nem adjuk fel! - Mondtam keményen. - Mindenben segítek,
és biztos vagyok benne, hogy felépülsz és ugyanaz a focista leszel, mint
előtte voltál.
-
Komolyan mondod? - Kérdezte kicsit rekedt hangon.
- Persze,
és ne foglalkozz, az idióta firkászokkal rendben van?
- Jó,
köszönöm Lili, és ha már hoztad, akkor mégis megkóstolnám a levest és a húst
is.
- Ennek
örülök. - Vidultam fel és örültem, hogy megbeszéltük a problémát. Délután újra
bejött az orvos és közölte nem ártana, ha esetleg vasárnap indulnánk útnak. Ez
a tologatás kicsit kiakasztott, de reméltem, ha hamarabb Amerikába leszünk én
is többet tudok beszélni a doktorral. Zlatannal megbeszéltük, hogy én egy
kórházhoz közeli hotelban fogok megszállni. Felhívtam a pilótát és úgy
időzítettük, hogy vasárnap este nyolc körül indulunk. Mivel nem tudtam mennyi
ideig tartózkodunk az államokban jó sok ruhát pakoltam a bőröndjeinkbe. Bár
Zlatan végig azt magyarázta, hogy elég, ha Csütörtökig maradok, azért nem
akartam magára hagyni az operáció után se. Vasárnap délelőtt pedig már
indulásra készen álltak a csomagjaink, de a repülés előtt beszaladtam a
kórházba, hogy akkor mindent még egyszer lefixáljunk. Semmit nem akartam a
véletlenre bízni.
- Nahát,
Lilike. - Ütköztem bele Minoba ahogy a sarkon befordultam a folyosóra.
- Mino,
már megint itt vagy?
- Igen,
tudod egy pár óra múlva indulunk. Elköszönni jöttél?
- Nem. -
Kerültem ki mosolyogva. - Csak még pár dolgot megbeszélni Zlatannal.
- Milyen
dolgot?
- Semmi
közöd hozzá, de köszönöm az érdeklődést. - Szóltam lekezelő hangon, és
benyitottam szerelmemhez a kórterembe. Egy csókkal üdvözöltem, majd már éppen
kezdtük megbeszélni a dolgokat mikor Mino rontott be a szobába.
- Ugye
nem akarod, hogy ez a nő is jöjjön? - Kérdezte felháborodott hangon az
ügynök.
- De
igen, Lili velünk fog tartani.
- Mondd
miért?
- Mert
szükségem van rá. - Hallottam Zlatant és legszívesebben felsikítottam volna
örömömbe. Annyira boldog voltam, hogy kiáll mellettem.
- Most az
operáció kéne, hogy fontos legyen, és nem az, hogy ezzel legyél. - Mutatott
rám, és ezt a hangsúlyt már eléggé nehezen tűrtem.
- Már
megbocsáss, de van nevem, és nem beszélhetsz úgy rólam, mintha valami szardarab
lennék. Attól még, hogy a fejem fölött beszélsz a párommal mindent
hallok.
- Sajnos.
- Forgatta meg a szemét, amivel egyre jobban felhúzott.
- Ide
figyelj, nem érdekel, hogy mit gondolsz, mert...
- Álljatok
már le! - Fojtotta belénk a szót Zlatan. - Nem akarom, hogy ez legyen, egész
úton.
- Akkor
hagyd itthon Lilit.
- Mino értsd
meg, hogy Lili nélkül nem tudom végigcsinálni. Ő tartja bennem a lelket. De te
is kellesz, hogy segíts a média miatt. Legalább csak annyi ideig ne tépjétek egymást,
míg ott leszünk. Ha csak egy kicsit is fontos vagyok nektek, akkor tűzszünetet
köttök. Rendben van? Utána felőlem azt csináltok, amit akartok, de most ne. -
Mondta szigorúan, szavai pedig mindkettőnket megérintett.
- Rendben
van. - Mondta ki amit Zlatan hallani akar. - Nem piszkálom Lilit.
-
Köszönöm. - Néztem a szemébe. - Én is megígérem, hogy nem fogok
akadékosodni.
- Na,
látjátok, már sokkal jobb nem igaz? - Kezdte Zlatan, és mikor megbeszéltük az
indulási időt hazamentem a csomagokért. Már a kocsimnál voltam mikor Mino
lépett ki két autó mögül.
- Azért remélem,
nem gondolod, hogy ezzel vége van. - Hallottam gúnyos hangját, amitől a vér is
megfagyott bennem.
- Nem
gondolok semmit, és lehet, hogy Zlatant átvághatod, de engem nem. Tudom, hogy a
tökéletes öltönyöd alatt egy szemét bunkó vagy, akinek minden a pénz. Zlatant
is csak erre használod.
- Lilike
nem értesz ehhez, szóval inkább lépj le!
-
Örömmel, tudod, megyek pakolni, hiszen hamarosan repülök Amerikába. - Küldtem
felé egy gúnyos mosolyt miközben beültem az autómba. A tükörből még láttam
méregbe gurult fejét, amitől kitört belőlem a megkönnyebbült nevetés.