⚽ Megismerni és megszeretni 25. VÉGE! ⚽

Sziasztok!!

Tudom már nagyon rég nem jelentkeztem, de igazából sokkal jobb és fontosabb dolgaim is voltak, mint a blog. A másik pedig, hogy olyan sokminden történt/ történik körülöttem, hogy szeretném kicsit háttérbe helyezni ezeket a dolgokat. 

Jelenleg nem dolgozom, de ha minden jól megy, újra egy általános iskolába fogok hamarosan, aminek tiszta szívből örülök, és nagyon várom. 
A másik változás, hogy elkezdtem egy speciális diétát, aminek a neve OptiWeight és ezzel már leadtam 13kg-ot, Február 8.-a óta. 

A fiúkkal is sok minden történik, és kicsit szomorú vagyok, hogy Zlatan sérült, és nem fog részt venni az Európa Bajnokságon, Stephant pedig egyenlőre nem hívták be a San Marino elleni mérkőzésre. 

A jelenlegi fejezet nem életem fejezete volt, és tudom nagyon rövid is, de nézzétek el nekem. Azért lett ilyen rövid, mert őszintén szerettem volna lezárni, és lehet, hogy lett volna benne még 1-2 fejezet, de elhúzni sem akartam. 

Szeretnék más témával, egy másik stroyt kezdeni, de hogy mi lesz belőle még rejtély. 
Gondoljátok írhattok ötletetek, de én annak is örülök, hogy tegnap sikerült együltő helyembe 4 oldalt írni. Ez már elég régen volt, ha azt nézzük, hogy előtte szinte heti rendszerességgel írtam a részeket. 

Ezzel lezárom a Megismerni és megszereretni történetet, de bízom benne, hogy nem éreztek hiányt. ( de ha mégis akkor írjatok, és szívesen írok egy rendes befejezést) 

Köszönöm, hogy továbbra is ittvagytok velem. Igyekszek ezentúl többször jelentkezni-.
Most pedig fogadjátok sok szeretettel a befejező részt. 
Ha pedig kíváncsiak vagytok honnan is indult a történet megtehinthetitek az első fejezetet Itt. 

Chiara: A medence szélénél ültem a napozó ágyon és a vizet figyeltem. Gondolataim ezer felé kalandoztak, de mindig visszatértek Stephanhoz és Kínához. Fájt itt hagyni ezt a gyönyörű országot, várost és ezt a házat. Két hónap telt el a veszekedésünk óta, és miközben vizsgálatokra és a szalon dolgai után járkáltam, szerelmem visszatért a pályára, ahol igazán kirobbanó formában teljesített és egy remek szezont zárt. A júniusi nap melegítette a bőröm, az enyhe szellő néha felborzolta a hajam. Kicsit egyedül éreztem magam, hiszen Nella nélkül csendes volt a ház, de sosem fogom elfelejteni kirobbanó örömét, miután elmondtuk, hogy elengedjük Amerikába. Carlo eljött érte így nem kellett egyedül repülnie az Államokba, ahol az első perctől kezdve remekül érzi magát. A nyelvi nehézségek is lassan megoldódtak, így csak a kézilabdára kellett összpontosítania. Nagyon féltettem, de mérhetetlenül büszke voltam rá, hogy tíz évesen ekkora lehetőséget kapott és egy percig sem félt belevágni. Csatárom múlt héten játszotta az utolsó mérkőzését az As Roma csapatába a Parma ellen. Az utána lévő partyn fájó szívvel köszönt el a fiúktól. Akkor már tudtam, hogy nincs visszaút és belevág egy újabb kalandba. Nagyon sokat beszélgettünk szinte éjszakába nyúlóan, hogy mi és melyik megoldás lenne a legjobb, de legvégül beláttam, ha vele akarok maradni, akkor engednem kell, hiszen tetoválni bárhol tudok. Sajnos a továbbképzésen való részvételt le kellett mondanom, de a februári útból származó kínai kapcsolataim azért kapóra jöttek, és már egy ottani szalon ötlete is körvonalazódott.
- Chiara, itt vagy?! – hallottam egy kedves hangot a hátam mögül.
- Itt vagyok a medencénél, gyere hátra! – kiáltottam be a lakásba, ahonnan pár percen belül mosolygós szemű szöszi barátnőm lépett elő. Csinos nyári ruhája és virágos szandálja nagyon jól állt neki.
- Hogy vagy? Készen állsz a nagy útra? – érdeklődött csillogó szemekkel.
- Igen, Marina segített bepakolni mindent.
- Mikor indul a gép? – huppant le mellém.
- Négy körül. Addigra Stephan is hazaér. Még volt pár papírügye a csapattal, és nem akar semmit félbe hagyni.
-  Igaza van, Manuel is nemsokára ideér. Az ő dolgai már a kocsiba vannak. Mikor fogják bejelenteni Stephant?
- Jövő héten pénteken. Lesz egy hetünk berendezkedni, és szokni kicsit a terepet. Talán nem leszünk messze a volt lakásomtól, és Emma is megígérte, hogy amiben tud, segít, hiszen addigra ő is ott lesz.
- Ennek igazán örülök, de azt olvastam, Stephan csapatában sokan elég jól beszélnek angolul, és Manuel azt mondta, kaptok tolmácsot is egy kis időre.
- Igen, így van, de az sem rossz dolog, hogy Manuel is velünk utazik. Igazán jöhettél volna te is.
- Jobb nekem itt. Nem hiszen, hogy el tudnám viselni Kínát, és azt a hatalmas nyüzsgést, ami ott van. Manuel pedig tud vigyázni magára nélkülem is. – tűnődött el, és ekkor hirtelen könnyes lett a szeme. – Nagyon fogsz hiányozni, Chiara.
- Hidd el, te is nekem, és ha ez nem lenne ennyire fontos Stephannak, maradnék. – néztem rá és már az én szemem is könnyben úszott. – olyan hülye ez az egész helyzet. Nella Los Angelesben, mi pedig Kínában. Ráadásul a gyerekemet sem szülhetem meg úgy, hogy anyám mellettem legyen. Nem mintha jobb lenne a kapcsolatunk, de mikor elújságoltam nekik, hogy terhes vagyok, megígérték, hogy többet törődnek majd vele, mint Nellaval.
- Ők nem akartak veletek utazni?
- Dehogy. Itt van az egész életük, és apám biztos nem ülne repülőgépre. Főleg nem egy ilyen hosszú útra. Még jó, hogy én is csak az elején járok a várandóságomnak. Így ülhetek gépen.
- Mi lesz a szalonnal?
- Még mindig én vagyok a tulaja, de Mónicat neveztem ki főnöknek. Ő majd minden hónapban jelentést tesz a dolgokról, és a bevételből is megkapom a részem. – magyaráztam, majd a kezembe temettem az arcom. – úgy félek elhagyni Rómát, Giulia! Mindenem itt van, amit felépítettem.
- De a szerelmed viszont Kínában lesz veled. Együtt könnyen átvészelitek az akadályokat. Szerintem még jobb is, hogy ott szülsz, hiszen ki tudja, milyen hiper-szuper kórházak vannak Sanghajban.
- Lehet, de akkor sem Olaszország. Még a nyelv sem jó. Hallgattam pár kínai dalt meg filmet, és elkeserítő. Mikor februárban ott voltam, Emma nélkül elvesztem volna. Még boltba sem tudtam kimenni, mert a legtöbben nem hogy olaszul, még angolul sem értenek. Egyszerűen nem fog menni.
- Stephan miatt képes leszel rá – fogta meg a kezem.  – és haza még mindig jöhetsz.
- Tudom. Köszönöm – öleltem át forrón, közben mindketten csak sírtunk. Giulia nélkül is nehéz lesz, hiszen évek óta a legjobb barátnők voltunk, és minden apró dolgot tudott rólam. Úgy volt, hogy ők lesznek a keresztszülők is, viszont így még a keresztelő is kérdéses. Stephan mindent Kínában képzel el, ahogy az esküvőt is és a baba iskoláztatását is. Kicsit félek, hogy hatalmas reményeket fűz egy olyan csapathoz, amelyik csak azért jó, mert rengeteget kereshet. Legalábbis eddig még más előnyét nem láttam. Évekkel előre gondolkozik, ám én nagyon bízom benne, hogy csak pár éves kalandól lesz szó, ami után megjön az esze és újra visszatérünk. Nekem mindig itt lesz az otthonom Rómában.
Egy kicsit még beszélgettünk Giuliával, majd pár óra múlva Stephan és Manuel is megérkezett. A repülőtérre barátnőm vitt ki, ahová a szüleim és a kolleganőim is kijöttek. Ez irtó jól esett, és a búcsúzkodás megint csak sírásba fulladt. Nellaval is beszéltem telefonon pár szót, aki éppen a tengerparton süttette a hasát. Carlo megígérte, hogy a szülés előtt elrepülnek hozzánk, hogy Nella mellettem legyen. Nehézkesen szálltam be a gépbe, és még Stephan izgatott arca sem derített jobb kedvre.
- Kérlek, ne legyél szomorú! – fogta meg kezem a felhők fölött. – Ez egy hatalmas kaland lesz, amit együtt fogunk átélni. Én pedig már sosem hagylak magadra.
- Én sem téged. – próbáltam mosolyogni. – szeretlek, Stephan!
- Én is Chiara! – csókolt meg puhán, majd a kimerültségtől a vállára hajtottam a fejem és álomba szenderültem.

⚽ Megismerni és megszeretni 24.⚽

Sziasztok! Elhoztam a blogom legújabb részét, amiben megint bonyolódnak kicsit a szálak. 
Fogadjátok szeretettel, és ha szeretnétek kérni valakiről írjatok nyugodtan.

Chiara:  Az áprilisi napfény besütött a reluxa között, szemeimet álmosan nyitottam ki, és igyekeztem elhallgattatni telefonom csörgését, amit egyelőre sehol nem találtam a nagy ruha és doboz kupac alatt. Nagy nehezen mégis feltúrtam, és akkor láttam, hogy Emma keres, akivel Kínában találkoztam a konferencián, és akivel azóta csak nagyon minimálisan tartottam a kapcsolatot.
- Hali Emma, hogy vagy? – köszöntem barátságosan kicsit még álmoskás hangon.
- Chiara, de jó, hogy felvetted. Csak azért hívlak, mert érdeklődnék, hogy te találtál- e már szállást Kínában és ha nem akkor, esetleg ha én találnék, akkor laknál velem? Jó lenne olyannal összebútorozni egy évig, akit már ismerek. – darálta le villámgyorsan, és nagyon figyelnem kellett arra, hogy semmi ne kerülje el a figyelmemet. Ám olyan dolgokat mondott, amiket sehova sem tudtam tenni.
- Emma várj!! Nem értek ebből egy szót sem! Miről van szó?
- A Kínai szerződésről. Kaptunk egy levelet múlt héten, és benne van a te neved is. Nagyon örültem, hogy téged is kiválasztottak.

⚽ Megismerni és megszeretni 23.⚽

 Chiara: Borzasztóan éreztem magam miután olyan csúnyán összevesztem a legjobb barátnőmmel. Hatalmas lelkiismeret furdalásom volt, és egy szemét idiótának éreztem magam, aki ok nélkül gázolt bele a legjobb barátnője lelki világába. Az orvos után Nellával töltöttem az egész napot, viszont képtelen voltam elvonatkoztatni attól, ami délelőtt történt. Lányom vasárnap délután egyik barátnőjéhez ment tanulni, és mivel nem akartam bámulni a falat - és Giulia továbbra sem vette fel - kocsiba pattantam és meg sem álltam a lány lakásáig. Annyit tudtam, hogy Manuel nincs otthon, aminek örültem, mert így kettesben átbeszélhetjük a történteket. Ürügynek pedig az ultrahang fotót és a papírokat hozhatom fel, ami nála maradt. Viszonylag gyorsan odaértem, ám a ház előtt megtorpantam, és újra csak hezitálni kezdtem. Stephan kocsija a bejáróba állt, és bármennyire is szerettem volna látni, most semmi esetre sem találkozhattam vele. Bíztam benne hamar elmegy, de ez még egy óra várakozás után sem történt meg, így nagy nehezen becsöngettem, meghallottam Stephan hangját az ajtó túl oldaláról, és kisvártatva őt is. 

⚽ Megismerni és megszeretni 22.⚽

 

Sziasztok! 

Meghoztam a következő részt, és egy újabb kinézetet, amit nagyon köszönök, a Design Garage szerkesztőjének, Ninának. Bízom benne, hogy Nektek is annyira tetszik, mint nekem. Úgy gondolom ez a kicsit csajosabb dizájn illik hozzám, és a blogomhoz is, amibe megmaradt az alap. Az új képeket pedig nagyon szeretem. 

Stephan: A Február nagyon gyorsan elmúlt, a csapat pedig minden mérkőzését megnyerte, és a Bajnokok Ligájába is oda-vissza vertük a Porto együttesét. Én is sokat edzettem, és igyekeztem kiváló munkát nyújtani a pályán és azon kívül is. Szerettem a csapatot, de már egyre frusztráltabb voltam, és rosszul esett, hogy nem játszhatok végig mérkőzéseket, hiszen sokszor lecserélnek. A sárga lapjaim száma is egyre jobban gyarapodott, ami nem volt rám jellemző. Mikor ezeket bátyámnak meséltem előjött egy Kínai csapattal, akik szeretnék, ha náluk játszanék. Az ajánlat jól hangzott, anyagiakban pedig sokkal jövedelmezőbb volt, mint a jelenlegi klubom, viszont a távolság és a nyelvismeret visszahúzott. Egyedül Chiaratól való távolság volt az, amiért elfogadtam volna.

⚽ Megismerni és megszeretni 21.⚽

Chiara:  Illedelmesen engedélyt kértem a lányoktól, és az első emberhez indultam, aki ilyen helyzetben segíteni tud. Felszaladtam a kőlépcsőn, és rátenyereltem a csengőre, ami hangos visításba kezdett. Szememet marták a sós könnyek, és egy pillanat alatt megváltozott az életem. A csengő hangja még mindig belehasított az éjszakába, és arra eszméltem, hogy Manuel dühös fejjel állt előttem fehér pólóba és kockás pizsama nadrágba. 

⚽ Megismerni és megszeretni 20.⚽

 

Sziasztok! 

 Pár napja ígértem Nektek a következő részt, amit végre elhoztam nektek. Fogadjátok sok szeretettel! 

- Mondd már mi lett! - kíváncsiskodott Emma és úgy láttam sokkal izgatottabb, mint jelen pillanatban én. 
- Negatív - mutattam meg a pálcikát. - nincs baba. - válaszoltam és furcsa mód rosszul esett ezt kimondani, de próbáltam jó képet vágni hozzá.
- Sajnálom. Én biztos voltam benne, hogy állapotos vagy. De még sok lehetőséged lesz rá, és...
- Hidd el Emma ez egy jel volt, hogy nekem és Stephannak nincs közös jövője. Mondjuk, otthon lehet, még elmegyek orvoshoz, mert továbbra is rémesen érzem magam. 
- Dőlj le egy kicsit, én hozok fel valami kaját. 
- Köszönöm Emma. - suttogtam, de ahogy a fejem a párnához ért azonnal álomba merültem. 
Másnap nagy kapkodásba indultunk el a reptérre és mivel Emma Hollandiáig utazott így közös gépen ültünk. Ennek örültem, hiszen legalább nem éreztem annyira elveszettnek magam, és a lány társasága is jó hatással volt rám. Sokat beszélgettünk az elmúlt napokról és reménykedtünk, hogy mindkettőnk karrierébe pozitív változást hoz ez a pár nap. Elég későn értem vissza Rómába, ezért úgy gondoltam leghamarabb holnap iskola előtt találkozok kislányommal. Telefonon értesítettem Giuliát a hazaérkezésemről, és megköszöntem a segítséget. A pár nap ellenére hálás voltam a sorsnak, hogy megadta nekem ezt az utazást, hiszen hatalmas élményekkel és kapcsolatokkal gazdagodtam. Egy jóleső fürdőt vettem, majd bekapcsoltam a gépemet, és megnéztem a felgyülemlett leveleimet. Úgy voltam vele, hogy holnap benézek a lányokra, de a hétre nagyobb érdemi munkákat nem vállaltam el. Másnap reggel korán pattantam ki az ágyból, de újra elfogott a rosszullét, ami már inkább nyugtalanított, mint dühített, de nem akartam elszalasztani, hogy lányomat én vigyem az iskolába. Felkaptam a ruháimat, és Giulia házához hajtottam. Mikor azonban megérkeztem forgott velem a világ, és csak nehezen bírtam kiszállni az autóból. Tudtam, nem mutathatom ki, mennyire szarul vagyok, így igyekeztem mosolyt erőltetni arcomra. 
- Anya!!! De jó, hogy itt vagy!! - szaladt felém Nella, én pedig boldogan öleltem át. - de jó, hogy itt vagy!!! 
- Édesem én is örülök neked. Csak nem, hogy nőttél?! - viccelődtem, és szívem teli lett boldogsággal, ahogy okos szemeibe néztem.
- Jól volt tartva. - hallottam szöszi barátnőm hangját a konyha felől. - gyertek ide, még van egy kis idő. 
- Hali te meg mit csinálsz? - kukkantottam be, míg Nella a cipőjét húzta.
- Csak reggelit csinálok a pár napja fogadott lányomnak. - nevetett fel, és mikor megéreztem a bacon, tojás illatát már nem tudtam tovább tartani magam. Azonnal a mosdóba siettem és kiadtam a gyomrom tartalmát. 
- Mondd jól vagy? - tudakolta Giulia az ajtón túlról. 
- Persze, csak összeszedhettem valami ételmérgezés félét Kínába. 
- Elég  szarul nézel ki! Nem kéne pihenned? 
- Nem, elviszem Nellat a suliba. Készen vagy kicsim? – fordultam felé és láttam, hogy már magára vette nagy télikabátját.
- Igen, persze már bepakoltam mindent. Köszönöm a sok mindent Giulia. Nagyon jól éreztem magam, és köszönöm Stephannak a hamburgerezést. 
- Mindenképpen megmondom neki, és én is köszönöm, hogy ennyire jól elvoltunk, és nem volt probléma. – adott egy puszit neki a szöszi lány, és ez a látvány jól esett szívemnek.
- Milyen hamburgerezésre vitt el Stephan? - kaptam a mondaton. 
- Elmentünk hamburgerezni és képzeld pár ember is ott volt a csapatból. Nagyon menő volt, és megettem egy olyat, amibe extrán volt a hús, meg...
- Bocsi, de megint ki kell mennem. - álltam fel. - de utána mehetünk azonnal. - néztem az órára. 
- Mi lenne, ha én vinném el Nellat, te pedig pihennél még egy kicsit? 
- Nem, én ....már jobban vagyok, - vettem egy mély levegőt.
- De elmehetek busszal is, és akkor nem maradnál egyedül anya. - lépett közelebb és láttam rajta, hogy aggódik.
- Kicsim jól vagyok, csak elcsaptam a hasam. Lehet a hosszú utazás sem tett jót, és az időeltolódás is még közre játszik. Nem tudtam annyira ott sem átszokni és mire sikerült volna, már itthon vagyok. 
- Én tényleg elmegyek busszal, és ha végeztem majd hívlak. Nagyon szeretlek és örülök, hogy végre itthon vagy. 
- Hidd el én is. - vágtam rá őszintén, és lelkiismeret furdalásom volt, amiért nem én vittem el reggel. Barátnőm készített egy teát és hozott egy puha takarót. Betelefonáltam a szalonba, és elintéztem pár telefont. A forró ital jót tett és miközben kedvenc sorozatunk random részét néztük mesélni kezdtem neki Kínáról. 
- Jobban érzed maga? – fordult felém csillogó kék szemekkel, miközben megigazította takarómat. Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy kislány akinek Giulia az édesanyja.
- Egy kicsit jobban. Köszönöm, és bocsánat, hogy itt csövelek. Ennyi erővel haza is mehetnék, vagy dolgozni. 
- Vagy esetleg elmehetnél orvoshoz. - vetette fel az ötletet, de én csak nemlegesen megráztam fejem. 
- Majd elmúlik.  Szerintem az út miatt van. - dőltem hátra a kényelmes kanapén, de újra eszembe jutott egy kérdés, amire eléggé kíváncsi voltam. - Mellesleg hogy került a lányom a volt pasimmal össze? 
- Úgy, hogy eljött ide beszélgetni és találkozott Nellaval és nagyon jól eljátszottak az Xboxon. Közben Stephan Manuellel beszélgetett, hogy este megy majd pár fiúval hamburgerezni mire Nella megkérdezte, hogy Zaniolo is ott lesz? Mondta Stephan, hogy igen, és rákérdezett, hogy volna- e kedve vele tartani, és ...
- A lányom természetesen azt felelte, hogy ige. - sóhajtottam. - lehet nem kellett volna elengedni. 
- Ugyan már annyira jól érezte magát, és Stephan vigyázott rá, és időben hazahozta. 
- Nem azon volt a hangsúly, hogy elvitte, hanem, hogy vele volt! Összevesztünk mielőtt Kínába indultam, mert csak azért akart kibékülni velem, hogy reklámot csináljon magának. 
- Dehogy is! - kelt a fiú védelmére Giulia - Csupán csak a közeledbe akart kerülni, és idiótán fogalmazott. Melles a kedves testvére állt elő az ötlettel, amit itt beszéltek meg. 
- Te tudtál erről és nem szóltál nekem? 
- Igen, de azt hittem nem áll elő majd vele, mert Stephan sem tartotta jó ötletnek, de lehet bepánikolt, és ezzel állt elő, csakhogy ne haragudj rá. 
- Ezzel pont az ellenkezőjét érte el. - túrtam bele hajamba. - mellesleg mi van ha Nellat is azért vitte magával, hogy meglássa valami firkász és újra valami légből kapott történetet kreáljon kettőnkről? 
- Te komolyan ennyire számítónak ismered Stephant?  A lányod odáig van Zanioloért, Stephan pedig csak örömet akart neki okozni. Nyugodj meg nem akart kihasználni senkit. Most pedig ha megbocsátasz, az ebéd nem főzi meg magát, és még Nella dolgit is összekell készítenem. - állt fel és mérgesen felcsattogott a lépcsőn ahova én is követtem. 
- Majd én összeszedem, te csak menj le főzni. - léptem be a vendégszobába, amibe tudtam lányom remekül érezte magát ebben a pár napba. A tapéta megnyugtatót színe és a bútorok harmóniája remek hangulatot árasztott. - amúgy is én vagyok az anyja. 
- Már mindjárt kész vagyok, és már viheted is. - vágott vissza hűvösen, és ekkor újra az ágyra kellett, hogy üljek, mert úgy éreztem elszédülök. Giulia arca azonnal ijedtté változott. - Jól vagy? 
- Persze, én csak megszédültem. - ismertem be. 
- Már megint rosszul festesz.. Hozok egy pohár vizet és elmegyünk a dokihoz! 
- Köszi, de csak elcsaptam a hasam. - ismételtem meg neki, amit még lent mondtam Nellanak. 
- Lehet terhes vagy. - mosolygott. 
- Biztos nem. Csináltam tesztet, és negatív lett. 
- Ugye tudod, hogy az első teszt nem mindig hoz megbízható eredményt? Lehet az vagy, csak nem tudsz róla, hiszen az olcsó Kínai teszt lószart sem mutatott. 
- Jó minőségű volt.... legalábbis Emma azt mondta, hogy megvette a legdrágábbat. 
- Nem akarsz egy másikat csinálni? - hozott elő egyet a fiókból. 
- Felesleges hidd el. Biztos érezném, ha az vagyok. - álltam fel. 
- Azért jobb lenne, ha beraknád a táskádba. - tanácsolta, én pedig így tettem, és miután megköszöntem a pesztrálást hazamentem. 
A következő napokban szerencsére elmúltak a rosszulléteim, és visszatérhettem a munkába. Imádtam az új rajzokat, és boldog voltam, hogy a Kínában mutatott technikákat is beépíthetem műveimbe. Szerettem az újfajta irányt, és büszke voltam a lányokra is, hogy olyan jól elvoltam nélkülem. Március második hétvégéjén úgy gondoltuk, hogy nőnap alkalmából elmegyünk egy csajos vacsorára, ahol Mónica kolleganőm születésnapját is megtartjuk. A lányok egész héten készültek rá, ami engem is magával ragadott így úgy gondoltam, hogy pénteken mindjármunknak jár egy szabadnap, hogy estére teljes pompánkkal tudjunk hódítani. Ezzel Michelle és Mónica is egyetértett, és hálásak voltak a tervemért. Miután Nella iskolába ment leszerveztem estére anyámat, és belefogtam egy nagy csajos szépítkezésbe. Elmentem fodrászhoz, csináltattam egy új manikűrt, és még egy masszázsra is benéztem. Imádtam, hogy egész nap csak kényeztetnek, és nekem csak az estére kell koncentrálnom. Szinte mindenhova gyalog mentem, hiszen a márciusi napsütés fantasztikus hangulatot adott a napomnak, amit egy pár új ruhával is megkoronáztam. Beszereztem egy nagyobb méretű susi boxot is, amit otthon fogyasztottam el. Három óra körül Nella is befutott anyámmal. Igaz vele továbbra sem volt felhőtlen a viszonyunk, de úgy gondoltam neki is jár, hogy végre kettesbe legyen unokájával. Már a tus alatt készülődtem mikor újra elfogott a rosszul lét és a szédülés, amit sehova sem tudtam tenni. A jókedvem azonnal elmúlt, és bíztam benne, hogy a bevett gyógyszer hatására elmúlik a rosszullét. 
- Jól vagy? Olyan fehér az arcod. - lépett hozzám anyám a konyhába. Őszes haját most kontyba tűzte, ami kiemelte zöldes szemeit.
- Persze, minden rendben, csak fáj a fejem. - nyugtattam meg, de ő nem tágított. 
- Túlságosan sokat dolgozol, és túlhajtod magad. 
- Ma is szabadnapom volt, és egyáltalán nem dogozok sokat, csak amennyi ahhoz kell, hogy a szalon jól menjen és eltudjam tartani Nellat.
- Ugye tudod, hogy segítünk, és...
- Anya, ezt ne! - állítottam le azonnal. - ezzel úgy jó tíz évet elkéstél, és köszönöm, hogy itt vagy, de ez csak egy ritka alkalom. 
- Kislányom, légy szíves ne legyél velem ilyen ellenséges. Most is itt vagyok, és segítek, tudod, és már mondtam, hogy jóvá szeretném tenni a dolgokat.
- Az a vonat már elment. Most pedig ha nem haragszol - kerültem ki, és inkább a fürdőbe vonultam. A kedvenc csipkés mélyen dekoltált felsőmet vettem fel, és tőlem szokatlan módon egy neon zöld színű miniszoknyát. A sminkem is jóval erősebbre készítettem, hajamat pedig hullámokba rendeztem. Az orvosság hamar hatott, és mire a cipőmet húztam már újra elöntött az izgalommal vegyes jókedv. Nellanak meghagytam, hogy illik viselkedni anyámnak pedig elmagyaráztam pár dolgot. Kicsit megdöbbenve mérte végig öltözékem, de szerencsére nem szólta meg. A taxi pontosan hét órakor jött értem, és egyenesen Roma egyik legfelkapottabb mediterrán éttermébe mentünk. 
- Baromi jól nézel ki! - dicsért meg Mónica és én is ezen a véleményen voltam. Ő egy hajához illő vöröses ruhába, míg a fekete lány,  Michelle egy pezsgőszínű csillogó ruhába díszelegtek. 
- Még nem is voltam itt. -  tűnődött el Michelle. 
- Ha ez megnyugtat akkor én se, de itt az alkalom, hogy bemenjünk. Nyolcra foglaltam asztalt.
- Akkor pont időben érkeztünk. Alig várom, hogy igyak egy kis pezsgőt, és elfelejtsem mennyi idős lettem.
- Ó te szegény  őskövület. - nevettem fel, és kedvesen átkaroltam vörös hajú barátnőmet.. Mónica egy üveg pezsgőt rendelt, és helyet foglaltunk a számunkra kijelölt asztalhoz. Az étteremben lágy zene szólt, hangulatát pedig a vajszínű és barna bútorok tették egyedivé. A falon apró fényfüzérek sorakoztak, amiket néha egy- egy híres ember fotója váltott fel, akik között helyet kapott pár énekes, teniszcsillag, de természetesen az As. Roma csapatának pár tagja is. Magamba elrebegtem egy köszönömöt, hogy Stephan arca sehonnan nem mosolyog vissza rám. Hamarosan megérkezett a jégbe hűtött pezsgő én pedig tósztot mondtam a szülinaposra és megköszöntem nekik, hogy ennyire jól vitték a távollétembe a szalont. Amíg az étel megérkezett felhőtlenül beszélgettünk, ám apró görcsöket éreztem hasamba, amit betudtam annak, hogy hamarosan megjön a havi ciklusom. Ám amint ezen méláztam, eszembe jutott, hogy január eleje óta nem jött meg. Hirtelen szédülni kezdtem és úgy éreztem elsötétül a világ. Engedélyt kértem a csajoktól és kitámolyogtam a mosdóba. Hidegvízzel megmostam arcom, és a táskámba kotorászva a kezembe akadt a Giuliától kapott teszt. Egy darabig tétováztam, és remegő kézzel bontottam fel a csomagolást. A teszt végeztével egy örökké valóságnak tűnő idő után az eredmény is megjelent. 
- Istenem én terhes vagyok! – néztem a pálcikát, és kétségbeesett támolyogtam vissza az asztalhoz.

⚽ Megismerni és megszeretni 19.⚽

Sziasztok! A következő résszel szeretnék köszönetet mondani annak, hogy itt voltatok velem egész évben, és néha kommenteltetek. Higgyétek el már pár szavas hozzászólással is feldobtátok a napomat.  Köszönöm a követőimnek is, hogy még mindig nem iratkoztak le. 

Fogadjátok sok szeretettel a legújabb fejezetet, és Boldog Új Évet Kívánok Nektek! 💗😚
Ha pedig szeretnétek bárkiről történetet írjatok nyugodtan. 💗

 Chiara: - Te meg mit keresel itt? - kérdeztem nem kis meglepetéssel a hangomba, és végignéztem az előttem álló férfin, kinek bőrkabátján apró vízcseppek csillogtak, barna szemei pedig félénken néztek rám. 
- Bejöhetek, vagy nem állsz szóba velem? – kérdezte csendesen, mire egy aprót bólintottam Stephan pedig követett a konyhába. 
- Ugye nincs valami baj Nellava? 
- Dehogyis, mikor eljöttem éppen alváshoz készülődtek. - ült le velem szembe és egy pár perc csönd után ő törte meg a csendet. - Nem akartam, hogy úgy menj el, hogy nem tisztáztuk a dolgokat. 
- Én se szerettem volna, de te nem akartál velem értelmesen beszélgetni. - néztem rá és tekintetem megakadt tökéletes ajkaink, amit már nagyon szerettem volna megcsókolni. 
- Tudom, de tényleg sok minden összejött, és úgy gondoltam pár percért felesleges feljönnöm. 
- Ó értem, szóval felesleges! Tényleg semmi tétje nincs csak a kapcsolatunk! - vetettem oda gúnyosan és inkább felálltam, de ő visszahúzott. 
- Ülj vissza, és hallgass meg! 
- Miért? Te sem hallgattál meg engem. 
- Chiara nem veszekedni jöttem el. - fogta meg kezem. - Nekem is hiányzol, és én is szeretlek még mindig. Bocsáss meg, hogy ennyi ideig haragudtam rád, és, hogy olyanokat gondoltam rólad, ami nem volt igaz, de te is megértheted, hogy mennyire szarul esett, hogy a saját házamba a nőmre rámászik egy féreg. Felment bennem a pumpa, és úgy éreztem, hogy igaza volt anyámnak, és te is olyan vagy, aki csak kihasznál. Meg kellett emésztenem a dolgokat, és tisztán kellett látnom, és akármennyire is hihetetlen nekem is időre volt szükségem, és arra, hogy rájöjjek, nem akarok nélküled, lenni. Esetleg adhatnánk még egy esélyt a kapcsolatunknak és folytathatnánk tiszta lappal?  - nézett mélyen szemembe, és olyan kétségbe esettnek tűnt. 
- Stephan én holnap elutazom, és most a munkára kell koncentrálnom, és az, hogy ennyi ideig bizonytalan voltál abba amit mondtam neked, engem is megingatott. Úgy gondoltam a kapcsolatunk a kölcsönös bizalmon alapszik, és amit én mondok neked, azt biztosra veszed, de kiderült ez nem így van. 
- Ezentúl másképpen lesz. Ígérem Chiara! 
- Napokig sírtam miattad Stephan - álltam fel - és mikor már úgy gondolom túljutok az érzelmi válságomon, idejössz és tények elé állítasz, én pedig újra össze vagyok zavarodva. 
- Nem kell, hogy így érezd! - lépett közel hozzám, és óvatosan a pultnak döntött. Közelségétől remegni kezdett a lábam, parfümje illata beindította fantáziámat. - Sose fogok kételkedni benned. - emelte fel fejem, és megsimogatta arcom. 
- Jobb lenne, ha most elmennél. - kezdtem egy erőtlen tiltakozásba, amit eleresztett a füle mellett.
- Annyira szexi voltál a meccsen. Nagyon jól állt rajtad az a ruha. - Nagyon hiányoztál Chiara. 
- Stephan, kérlek, ne csináld ezt! - suttogtam, de már túl régóta vágytam érintéseire. Focistám óvatosan levette rólam köntösöm és lágyan a nyakamba csókolt, amitől megborzongtam a szívverésem pedig azonnal felgyorsult. Próbáltam lenyugtatni magam, és miután gyengéden eltoltam tüzes tekintetébe néztem. - Lehet ezt nem kéne ma este. Korán kelek, és amúgy sem beszéltük át a dolgokat. 
- Szerintem mindent megbeszéltünk! - mosolygott rám édesen, majd vadul megcsókolt, én pedig talán engedtem is volna neki, de bevillant Ludovica arca. 
- Stephan állj le! - húzódtam el, és mérgesen a szemébe néztem. - te nem is azért jöttél, hogy megoldjuk ezt a dolgot, hanem, hogy lefeküdj velem.
- Nem értem mi a gond azzal? Elvégre így is megoldhatjuk, és legalább mindketten élvezzük is a dolgokat. - kacsintott, ám én inkább méregbe gurultam.
- Az, hogy nem akarok úgy elmenni, hogy megdugsz, és azt gondolod majd minden rendbe lesz. Semmi nem jön helyre pár menettől. - tártam szét karom. 
- De Chiara mondtam, hogy hiányzol, és szeretlek, és hogy nem fogok kételkedni benned soha. Mi kell még több? - kérdezte és mérgesen a hajába túrt. - Elolvastam az interjúdat is, ami nemrég jött ki, és tudom, hogy szeretsz. Tetszett a nyilatkozatod, és nagyon örültem minden szavadnak, ami velem kapcsolatos. A képek is menőek, és...
- Miért beszélsz most nekem erről? - húztam össze szemöldököm és nem értettem miért vált ilyen gyorsan témát. 
- Mert a napokba kaptam egy szuper felkérést, és ha kibékülnénk, mehetnénk együtt a fotózásra. Nagyon jó reklám lenne neked és a szalonodnak, és végre újra együtt lehetnénk. Úgy, mint régen, mert szeretlek. 
- Szóval te így akarod megoldani? - nevettem fel gúnyosan. - eredetileg is az volt a terved, hogy idejössz, megfektetsz, és azonnal rábólintok? 
- Dehogy is Chiara. Ne gondolj ilyet, csak eszembe jutott, hogy talán menő lenne, és Kínába pedig nem kéne a kapcsolatunkon agyalni. 
- Istenem Stephan! - sóhajtottam fel szemem pedig megtelt könnyel. - csak az üzleti dolgaid miatt akarsz velem, lenni mikor én tiszta szívből szeretlek. Én nem jutok szóhoz, de komolyan.... 
- Félre érted a helyzetet kicsim. Te is szeretsz és én is szeretlek téged. Ez pedig csak egy kiváló lehetőség. Ami még anyagilag is megéri mindkettőnknek. Gondolom egy út Pekingbe nem olcsó dolog. 
- A meghívottak költségeit fizetik a szervezők.
- Ó én nem tudtam. - lepődött meg, és gyorsan folytatta - de a pénz bármikor jól jön, és én csak segíteni szeretnék neked.
- Kérlek, most menj el. - töröltem meg szemem, és a szívem majd belesajdult a fájdalomba. 
- Chiara nem úgy van, ahogy gondolod. - mentegetőzött.
- Stephan menj el!!! - emeltem fel a hangom, és mikor már az ajtóba volt még utána szóltam. - és fotózkodj inkább Ludovicával!! - csaptam be nagy hanggal az ajtót, és sírva aludtam el.
Taxival mentem ki a repülőtérre és a két átszállás után próbáltam ellazulni a hosszú útra, ami eseménytelenül telt. Mikor leszálltam a gépről egy teljesen más világba csöppentem. Szinte alig beszélt valaki angolul, ám nagy nehezen sikerült eljutnom a szállodámba. Izgatottan vártam a másnapot, és ügyeltem arra, hogy figyeljek az időeltolódásra. A szobámat a modern egyszerűség képviselte, és szép látványt nyújtott a magasból a városra. Újra térképet ragadtam, és miközben ettem pár falatot igyekeztem megnézni, hogy jutok el a holnapi konferenciára. Igaz, hogy még világos volt, de túlfáradtnak éreztem magam a városnézéshez, így inkább elaludtam. Kopogásra ébredtem fel, és mikor kinyitottam az ajtót egy ismeretlen dús szőke hajú lány állt az ajtóba.
- Hello te vagy Chiara? - érdeklődött és akkor vettem észre, hogy egy nagy bőröndöt húz maga után.
- Igen én, te pedig? 
- Emma Jones. Hollandiából, és nekem is ez a szobám. Csak a hülye gépem, meg az itteniek nulla segítsége miatt később értem ide.  - magyarázta és kék szemeibe bizonytalanságot láttam.
- Nem tudtam, hogy nem egyedül leszek, de akkor gyere be nyilván. - mosolyogtam kedvesen, és próbáltam nem kiakadni a változás miatt. Emma lerakta csomagjait és ezután próbáltuk megismerni egymást. Kiderült, hogy még csak huszonkét éves, és csak nemrég óta tetovál. A szülei miatt vállalta el az utat, akik eléggé elvannak eresztve anyagilag. Megmutatta a tetoválásait, amik kimondottan tetszettek, és a történetük is. Örültem, hogy ő is így vélekedik az én munkáimról. 
- Mivel az apám üzletember sokat jártunk Kínába, így nagyjából ismerem a nyelvet, de azért nem beszélek tökéletesen. 
- Azt gondoltam tudnak angolul a helyiek. - ismertem el, mire ő csak felhorkantott. 
- Sajnos csak pár ember, de azok is néha olyan görények, hogy még te kérsz bocsánatot, ha segítség kell. Ha gondolod én szívesen segítek neked addig míg itt vagyunk. 
- Az nagyon jó lenne, mert nekem ez iszonyat ismeretlen és ijesztő is.
- Ne félj, és ha kérdésed van, csak szólj, de most elmegyek, lefürdök és rendelek valami kaját. Inkább itt együnk, mint valami étterembe ahol nem tudod milyen csirkének álcázott húst eszel. 
- Köszi, a tanácsot. - mosolyogtam rá, és úgy gondoltam a sors igazán a segítségemre sietett Emma képébe.
Vacsora után még beszélgettünk Emma pedig újabb tanácsokkal igyekezett ellátni, amiket felírtam a papíromba. Megbeszéltük, hogy mindketten ugyanazokon az előadásokon veszünk részt, így mindenhova próbálunk ketten menni. Másnap már tűkön ültem, és idegességembe a mosdónál kezdtem meg a reggelem.
- Jól vagy? Mennünk kéne. - állt a fürdőszoba ajtóba a lány, fekete pólóba és fekete szaggatott farmerjébe. 
- Persze, lehet ez a tegnapi vacsora. 
- Európai gyomornak furcsa lehet az itteni koszt. Ha kérsz gyógyszert, van nálam. 
- Már sokkal jobb. Elkészülök és indulhatunk is. - nyugtatta meg. Egy bőr leggingset és egy hosszabb tunikát vettem magamra, és egy kényelmes csizmát, ami elnyerte szobatársam tetszését is. Az első dolgunk a pénzváltó volt, majd próbáltuk elérni a szervezőt is, akit csak többszöri hívásra sikerült. Végül Emma úgy döntött a térkép alapján menjünk metróval, hiszen itt elég nagyok a távolságok. Hatalmas volt a tömeg, és iszonyatosan sok volt az épület. A különböző stílusok egymást érték, de nagyobb nézelődésre sajnos nem volt időnk, mert semmi esetre sem akartunk elkésni. Egy kisebb csarnokba voltak az előadások ahonnan a világ minden tájáról érkeztek tetováló művészek. Voltak nagyon profik és kezdők is. Az előadások nagyon érdekesnek bizonyultak, és örültem, hogy egy nagy kivetítőn a technikai videók mellett még angol feliratú szövegek is mentek. Este felé küldtem Nellanak egy üzenetet, majd Emma azt tanácsolta menjünk vissza a szállodába inni párat. Ahogy egyre jobban megismertem úgy kedveltem meg őt. Elég bőbeszédű és talpra esett csajnak tűnt. Imádta a művészetet, és a különleges dolgokat. Én is meséltem neki a lányomról, a szalonomról és kicsit az életemről. Csodálkozott, hogy ilyen fiatalon lettem anyuka, és tiltakozott, hogy ő még biztos nem akarna gyereket. Jó volt valakivel beszélgetni, aki csak annyit lát belőlem amennyit én mondok neki, és mégsem ítél el. Vacsora után újra elkapott a rosszul lét, és ez egész másnap is végigkísért. Próbáltam figyelni, de rengetegszer kellett kijárnom a mosdóba. Emma kezdett aggódni, de én továbbra is az ételekre fogtam. Igyekeztem új emberekkel megismerkedni, és végre elkezdődött a saját munkák bemutatása is. Erre önkénteseket hívtak, akikkel egy hatalmas csarnokba kellett dolgozni. Elmondták mit akarnak én pedig megcsináltam. Néha adódtak vicces szituációk a nyelv hiány miatt, de viszonylag hamar megértettük egymást. Én is körbe járta másokat, és figyelmet, azokat, akik tőlem teljesen más technikákkal dolgoznak. Ha nem lettem volna szarul talán még élveztem volna a szombati napot. Vasárnap több híres művész tartott előadást, és bemutatták mikre lehet számítani az ágazatba. Mik az újdonságok, vagy mi az, amiket nem ajánlatos már használni, vagy a vendégnek már nem illő ajánlani. Különféle minták és technikák sorakoztak fel, mi pedig igyekeztünk mindent ledokumentálni. Emma még videózott is. Gyűjtöttem a névjegykártyákat és jó érzés volt, hogy én is sok pozitív kritikát kaptam. Sőt az egyik amatőr kategória versenyébe még a legjobb háromba is bekerültem, amire iszonyat büszke voltam. 
- Totál kidőltem ma is. - rúgta le cipőjét Emma mikor már újra a szállodába voltunk. Szokás szerint újra a mosdó felé vettem az irányt, hogy kiadjam a gyomrom tartalmát.  - Szerintem jobban tennéd, ha Rómába elmennél egy dokihoz. 
- Ugyan semmi bajom sincs. - vontam vállat, és a hányáson kívül tényleg így éreztem. 
- Kérdezhetek egy magánjellegű kérdést? - ült az ágya szélére, és mikor bólintottam belekezdett egy igen furcsa elméletbe. - Mikor volt meg utoljára a menstruációd? Csak mert nem lehetséges, hogy babát vársz? 
- Ugyan Emma dehogyis. - tiltakoztam, de ahogy számoltam az időt rájöttem, hogy eléggé késik, és a fogamzásgátlót sem vettem be azon az estén mikor Stephannal utoljára együtt voltunk. 
- Lehet, csinálni kéne egy terhességi tesztet. 
- Ó Istenem nem lehetek terhes. - pánikoltam. - Jelenleg a volt pasimmal eléggé szarba vagyunk, és egy gyerek semmi képen nem lenne jó. 
- Lehet ez fog újra összehozni benneteket. Ilyen jó pasit én nem hagynék veszni. - mosolygott és igazat kellett adnom neki. Stephan valóban jóképű férfi. 
- Szerinted mit csináljak? 
- Mi lenne, ha elmennénk gyógyszertárba és vennénk egy tesztet. Holnap úgyis laza nap lesz, és már a hazaútra készül mindenki. Lesz időnk elugrani terhességi tesztért. 
- Ott tudnak angolul? 
- Nem valószínű, de majd én beszélek vagy mutogatunk. Ne aggódj Chiara, buli lesz. De most aludjunk, mert ez a mai nap volt a csúcs. 
- Ezzel egyet értek. - bújtam én is ágyba, és azonnal álomba merültem. A következő nap tényleg nagyon laza volt. Szinte csak beszélgettünk a többi művésszel. Egy darabig nem is láttam Emmát se, de voltam már annyira magabiztos, hogy a lány nélkül is elboldogultam. Kicsit még sajnáltam is, hogy holnap vége lesz. Emma segítségével megvettük a tesztet, amit a szobánkba akartam megcsinálni. 
- Mi lesz már?!! Mikor végzed el? - türelmetlenkedett, de én még nem éreztem késznek magam rá. 
- Mi van, ha pozitív? - pillantottam rá, mire kézen ragadott és betessékelt a fürdőbe. 
- Most pedig láss hozzá!! Gyerünk, told le a bugyid és csináld! – pattogtatott kemény hangon.
- Értettem. - nevettem fel, és idegesen elvégeztem a tesztet, míg végül enyhe sokkban jöttem ki a fürdőszobából. 

⚽ Megismerni és megszeretni 18.⚽

Sziasztok! 

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Nektek! 💗💖

Tudom, hogy illő lett volna hamarabb hozni a folytatást, és azon kívül, hogy nem volt kedvem, és lelki erőm megírni nincs más mentségem. Esetleg ha szeretnétek elolvasni az előző részt bátran kattintsatok Ide.

Most pedig hozom a következő részt, amit fogadjatok sok- sok szeretettel! 
Ha pedig szeretnétek bárkiről történetet írjatok nyugodtan. 💗

Chiara: A napok szaladtak egymás után, de Stephan a látogatás követően már nem jelentkezett, én pedig jobbnak láttam, ha nem keresem. Akármennyire fájt, és akármennyire is hiányzott megpróbáltam erős maradni, és a munkába temetni magam. Nella is egyre kevesebbet kérdezett már róla, így a napjaim lassanként visszatértek a Stephan előtti időkbe. Az újság hatalmas sikert aratott így egyre többször csörgött idegen újságírók miatt a telefonom, akik vagy interjút, vagy fotózást kértek tőlem. Ezeket semmi esetre sem vállaltam, hiszen tudtam, hogy belekérdeznének magánéletembe is. Ehhez pedig semmi közük nem volt. A Kínai utam egyre közelebb került, és egyre izgatottabb voltam miatta. Az utazásra való felkészülés, és tervezgetés tette ki inkább időmet, és igyekeztem annyit Nella mellett lenni amennyit lehetett. Mivel Giulianak is sok elintézni valója lett így vele is keveset találkoztam, de hálás voltam, hogy Nella pesztrálásáról Kínai utazásom alatt továbbra sem mondott le. Carlo is újra munkába állt Amerikába és megtudtam, hogy kibékültek Leonaval. Ennek örültem a legjobban, és annak, hogy így is volt ideje többször felhívni lányomat. Az egyik nap éppen hazafelé sétáltam és igyekeztem kigondolni a vacsorát, mikor barátnőm lépett ki az egyik üzletből, kezébe nagy csomagokkal, és mikor észrevett hangosan szólongatott. Egy öleléssel üdvözöltem, majd segítettem neki bepakolni autójába. 
- Nem is gondoltam volna, hogy az utazás előtt még találkozunk. -  néztem rá mosolyogva. 
- Én azért reménykedtem. Hogy vagy? Nem akarod, hogy elvigyelek? 
- Köszi, de nem lakok messze és jól esik egy kis séta a nagy nyüzsgés után. - Hárítottam, de barátnőm nem engedett nekem így már azon kaptam magam, hogy a lakásom előtti parkolóba beszélgetünk. 
- Jó látni, hogy újra jobban vagy. - állította le az autót.
- Azt azért nem mondanám, de már elfogadtam a helyzetet. - hajtottam le búsan fejem. 
- Chiara nem kéne elfogadnod ezt így. Stephannak se jó ez a magány. Melletted boldog és kiegyensúlyozott volt. Te pedig sokkal lazább lettél. 
- Mégis mit tegyek, mikor felém se néz? Mikor beteg voltam egyszer eljött és ennyi. Én nem fogok akaratoskodni akármennyire is szeretem. Már elégszer bocsánatot kértem olyan miatt, amit nem csináltam. 
- Igazad van, de ő is fél, hogy mi lesz akkor, ha lép.
- Jövő héten úgyis Kínába megyek, és most majdnem mindegy, hogy találkozunk vagy nem, és lehet ha elhívnám egy kávéra akkor is nemet mondana. 
- De lehet, hogy nem. - vágott vissza. - Hidd el, hogy szeret téged. Viszont most mennem kell. Vigyázz magadra, és várom Nellat majd jövő héten, bár addig összefuthatnánk.
- Meglátom majd, mert eléggé sok a meló. - tűnődtem el, mire Giulia szeme felcsillant, amiből tudtam valami őrült ötlet következik. 
- Mondjuk hétfőn egy mérkőzésen az Olimpicoba? Mi ott leszünk, és esetleg te is meglátogathatnád, és talán...
- Ezt most fejezd be! Sok a dolgom, és nem valószínű, hogy elmegyek. Hétköznap lesz és későn, és Nellanak másnap iskola. 
- Hozd el ő is.
- Mondom, hogy másnap iskola! - vágtam oda mérgesen, amin még magam is meglepődtem. Sosem beszéltem ilyen hangon barátnőmmel. - bocsi, én nem akartam.
- Nem baj, én csak segíteni akartam, de nem fogok beleszólni az életedbe. - ölelt át, de ez inkább fagyos volt, mint baráti, és míg felértem a lakásba végig korholtam magam a kirohanásom miatt, így írtam egy bocsánat kérő üzenetet, de választ nem kaptam vissza, ami kicsit rosszul esett. Az egész hétvégét vásárlással töltöttük és a saját ruháim mellett Nellanak is beszereztünk pár tuti darabot, amitől teljesen elvolt ragadtatva. Megbeszéltük, hogy beülünk egy forró csokira a stadion közelébe. 
- Én foglalom a helyet, te pedig kérd ki! - vette le sapkáját Nella miközben körbe nézett a barátságos helyen, ami szerencsére nem volt túl zsúfolt. 
- Rendben kicsim, ülj le, mondjuk - kerestem a megfelelő helyet - az ablak mellé. - kezdtem Nella pedig már ott sem volt. Nyugodtan iszogattunk és az iskoláról beszélgettünk mikor majdnem félrenyeltem a kávém. Az ajtóba ugyanis volt barátom jelent meg egy ismeretlen szőke lány társaságába, aki feltűnően csinos volt. Barackvirág színű szövet kabátja kiemelte alakját lábán pedig a legújabb divat szerinti téli csizma volt. Élénken beszélgettek egymással, és szerencsére egy tőlünk távol eső asztalhoz foglaltak helyet. 
- Anya itt van Stephan. Nem megyünk oda hozzá köszönni? - vette észre lányom is. 
- Nem, dehogy is. Látod, hogy nincs egyedül. 
- Ki ez a lány? Ismered? - érdeklődött Nella, de én csak a fejem ingattam. 
- Nem, de valószínű csak egy barát. - nyugtattam inkább magam, mint Nellat, és borzalmasan rosszul esett látni Stephant egy másik lánnyal. Próbáltam róluk tudomást sem venni, ám mindig rájuk tévedt tekintetem. A lány ült velem szembe, és csak úgy csillogott a szeme amint a csatárra nézett. Stephan arcát nem láttam, de bíztam benne ő nincs ennyire elolvadta tőle. Őrületes féltékenység lett úrrá rajtam, és hazaérve azonnal felhívtam Giuliat aki sokadik csörgés után vette csak fel. 
- Igen? Mit szeretnél? 
- Először is tényleg sajnálom a kocsiban történteket, másodszor pedig szeretnék mégis elmenni a holnapi mérkőzésre. 
- Olyan hülye vagy! Egy percig sem haragudtam, csak nem volt időm visszaválaszolni. - hallottam megnyugtató hangját. -  De mi ez a nagy felbuzdulás? Csak nem történt valami? 
- De igen, és elhatároztam, hogy bevetem magam, és megpróbálok beszélni vele. 
- Ennek őszintén örülök, mert hidd el neki is nagyon hiányzol. - bizonygatta és erre gúnyosan nevetnem kellett. A szöszke lány nem értette a reakciómat ezért inkább elmagyaráztam neki a kávézóba történteket. 
- Az a lány csak egy munka miatt van vele! Nyugi nem kell tartani tőle. 
- Biztos vagy benne? 
- Tudnék róla, ha több lenne köztük. Manuel biztos mondta volna, én pedig nem titkolóznék előtted.
- Nem tudom Giulia. Ha láttad volna őket együtt, nem biztos, hogy te is így gondolnád. 
- Mellesleg ha már ennyire kiakadtál miért nem mentél oda köszönni neki? 
- Elég hülyén jött volna ki a lépés. Így is szinte vonszolnom kellett Nellat, hogy feltűnés nélkül jussunk ki. 
- De dinka vagy! - nevetett fel. - Holnap Manuel elvisz a mérkőzésre én meg vigyázok a lányodra, ha neked így megfelel. 
- Eredetileg az egyik szomszédlányt kértem volna meg, de...
- Figyelj, úgyis összekell szoknunk, amíg nem leszel itthon. Ne aggódj. Majd főzők neki valami finomat. Mellesleg a lányt valami Ludovicanak hívják. Influencer és van egy saját Youtube csatornája is. Azt hiszem, a héten a csapat körül sündörög, mert valami videót készít róluk. Ne aggódj, a többiekkel is beszélget nem csak Stephannal. 
- Rendben, de te akkor sem láttad azt, amit én, és..
- Chiara állítsd le magad! Holnap elmegyünk hozzád fél nyolcra, majd Manuel elvisz a meccsre. 
- Köszönöm. - hálálkodtam. - Most viszont lerakom. Holnap majd találkozunk.
- Jó, én is megyek. Kérlek, ne agyald túl a dolgokat, mert semmi értelme.
- Ezt nem tudom megígérni, de köszi. Holnap várlak benneteket. Szia. - köszöntem el, majd miután leraktuk a kagylót már csak lányommal töltöttem a nap további részét. Hétfőn nagy volt a pörgés, így kevés időm volt az estére gondolni, ám munka után már eléggé ideges voltam. Tudtam sokkal jobban kell kinéznem, mint bármikor máskor. Nellanak kézilabda edzése volt, így bőven volt időm készülődni a saját csendességembe. Megmostam a hajam, és egy apró vékony kék szálat raktam bele, ami csak annyira volt feltűnő amennyire kellett majd miután magasra felkötöttem szorosan befontam. A sminkem is visszafogottabb lett eltekintve a vörös ajkaimtól. Bíztam benne, hogy Stephan a beszélgetésünk után megcsókol és eljön velem valamerre. Ha ma nem is, de holnap és újra megbeszéljük a történteket. Kivettem egy mélyen dekoltált fekete fűzős felsőt, amit apró csipke minták díszítettek mellrésznél alulra pedig a fekete bőrnadrágomat kaptam. Lábamra egy magas sarkú piros csizmát húztam, és színben hozzá illő kabátot. Befújtam magam egy leheletnyi parfümmel, és mire Nella hazaért már én is teljesen felöltözve nézegettem magam a tükör előtt. 
- Hú de csinos vagy. - mért végig. 
- Köszönöm kicsim. Ugye ellesztek Giuliával? 
- Persze, hogy el. Majd nézünk valami jó filmet, vagy valami. 
- Jó, akkor most csináld meg a leckét, hogy mire itt vannak már ne keljen azzal foglalkozni. 
- Okés! - pattant fel a székből majd besietett a szobájába. A telefonomon a Stephannal közös képeinket nézegettem mikor csöngettek, és nagy hanggal barátnőm és Manuel léptek be. 
- Wow nem mondták, hogy nem a kuplerájba mész? - csipkelődött azonnal a szöszi lány. 
- De hülye vagy! Nem is nézek ki kurvásan.
- Inkább figyelemfelkeltőnek mondanám. - Védett meg Manuel. 
- Persze pasi szemmel más nyilván, de akkor is. Merre van Nella? - nézett körbe a lány. 
- A szobájába tanul, de mi nem megyünk? - fordultam Manuelhez és úrrá lett rajtam az izgalom. - A meccs előtt vagy utána megyünk oda hozzá? Szerintetek melyik időpont lenne jó a beszélgetésre? 
- Előtte ne, mert akkor azon fog pörögni, és nem  tud majd koncentrálni. - magyarázta Manuel és igazat kellett adnom neki. Elköszöntem Nellatol, és már azon kaptam magam, hogy a stadionban ülök, és drukkolok a fiúknak. Stephan sajnos nem volt a kezdőbe, és az eredmény is döntetlenre állt még a második félidő kezdetén is. 
- Most cserélik be Stephant! - mutatott a kivetítőre Manuel. 
- De jó, remélem jól játszik majd! - kulcsoltam össze kezem.
- Ideges vagy? - pillantott felém, és sapkáját kicsit fentebb tolta fején. 
- Igen, mert nem tudom, mit kéne mondjak. Mikor beteg voltam eljött és azt mondta másnap meglátogat, de nem jött, és nem is hívott. 
- Elég sűrű a programjuk most. Minden héten vagy bajnoki, vagy Bajnokok Ligája mérkőzést játszanak, és ott van a heti két kötelező edzés, és a csapattal való kötelezettségek is. Interjúk, fotózások, ilyesmik. Nem fért bele neki most, hogy hozzád szaladgáljon. Sajnálom, de fontosabb neki a munka. 
- Érdekes azért kávézgatni csak ráér mással. - fintorogtam, de mivel Manuel nem értette miről van szó így elmeséltem neki, hogy láttam Stephant tegnap. Manuel persze csak a fejét ingatta, de egy szóval sem mondta, hogy nincs köztük semmi, így újabb kétségek között maradtam. A mérkőzést végül 2-1-re hozta a Róma így újabb három ponttal lett gazdagabb a csapat. 
- Akkor lemegyünk végre? - türelmetlenkedtem. 
- Menjünk, de kérlek, ne idegesíts fel, és...
- Hé, én csak beszélgetni akarok vele! - vágtam mérgesen szavába.
- Rendben, de éppen kezdi kiheverni a történteket, és nem akarom, hogy újra odajusson. Te nem láttad mennyire kibukott és milyen szarul festett miattad Chiara! Ő a testvérem, aki bízott benned, és szeretett. Elhiszem, hogy sajnálod és talán nem a te hibád volt, de akkor is fájt neki. - magyarázott miközben az öltözők felé igyekeztünk.
- Én is rémesen éreztem magam, ha ez megnyugtat. 
- Jó nyilván. - nézett mélyen a szemembe és már kedvesebb hangon folytatta. - de ő akkor is az öcsém és szeretném, ha boldog lenne. Az sem érdekel, ha veled, mert melletted nyugodtabb. 
- Köszi, ez kedves volt. - fintorogtam. 
- Tudod, hogy hogy értettem. Szeret téged, ezt én is tudom, de nála hosszú folyamat ez a megbocsájtás dolog. Á ott is van. - vidult fel arca nekem pedig nagyot dobbant a szívem, ahogy megláttam. Nagyon jóképű volt még félig mezben félig pedig már egy fehér- fekete mintás pólóba.  Először észre sem vett, mert csak Manuellel beszélgetett, én pedig nem akartam őket megzavarni.
- Most beszaladok átöltözni, és.. - nézett rám és tekintetéből meglepetést olvastam ki. - Szia Chiara. Nem is láttam, hogy itt vagy. Nagyon csinos vagy! Kivel jöttél? 
- A tesóddal. - léptem közelebb hozzá. - Gratulálok az eredményhez. 
- Köszi, bár nem tettem hozzá sok mindent. 
- Ugyan ne szerénykedj. Tudnánk beszélgetni kicsit? - húztam arrébb, de ő elengedte kezem.
- Annyi, hogy beszaladok és rendesen átöltözök. - nézett ránk, és már ott sem volt. Igyekeztem nem túlagyalni a dolgokat, és magamba újra átgondoltam mit fogok mondani. Miközben Stephan átöltözött én Manuellel beszélgettem. Bár barátnőm által ismertem meg, de az évek alatt egyre jobb lett viszonyunk, amit elmélyített Stephannal való kapcsolatom. Igazat adtam neki abban, hogy a testvére mellett áll. Éppen Kínáról beszélgettünk mikor újra megjelent Stephan immáron felöltözve, és egy nagy táskával a kezébe. 
- Nem mész a többiekkel? - érdeklődtem.
- Nem, hazamegyek. Holnapután úgyis találkozunk. - osztotta meg és kisimította még nyirkos haját arcából. Manuel finoman arrébb vonult, hogy másokkal társalogjon, így ketten maradtunk. 
- Remélem nem baj, hogy én is kijöttem. 
- Nem, csak nem számítottam rád, mert tudod én..
- Csütörtökön Kínába megyek, és előtte mindenképpen beszélni szerettem volna veled. 
- Miért mész Kínába? - lepődött meg, és végre rám emelte szép szemeit. 
- Egy tetováló konferenciára vagyok hivatalos, aminek nagyon örülök. Csak pár nap az egész.
- Ki vigyáz addig Nellara? 
- Giulia felajánlotta, hogy addig náluk lehet. Tényleg csak pár napról van szó. Csütörtökön megyek, és talán már hétfőn itthon vagyok. Attól függ, hogy nézzük az eltolódást. - mosolyogtam, de ő csak bólogatott, így egy nagy levegő után belekezdtem az igazi mondandómba. - Igazából azért jöttem ki, mert hiányoztál, és látni akartalak. Nem jöttél el másnap mikor ígérted, és nem is kerestél sehogy. 
- Elég sok volt a dolgom, és sűrű a program.
- Stephan én nem szeretnék úgy elmenni, hogy nem tudom mi lesz velünk, és nem akarok egy olyan dolog miatt vezekelni tovább, amiről nem is tehetek. Legalábbis nem szándékosan.
- Nézd én...
- Még nem fejeztem be! - állítottam le gyorsan, mert mindent leakartam darálni, ami még az eszembe és a szívembe volt. - Szeretlek, és veled akarok lenni. Ez a pár hét nagyon rossz volt, mert nem tudtam semmit csinálni, és minden rád emlékeztetett. Mondd meg, mit kéne még tegyek, hogy megbocsáss nekem Stephan? Talán én nem hiányoztam neked? Nem jutott eszedbe, hogy felhívj, vagy el gyere a szalonba, és megbeszéljük a dolgokat? 
- Chiara ezt nem itt kéne megbeszélni! 
- Akkor menjünk el valahova most, vagy gyere el hozzám! Ott nyugodtabb környezetbe leszünk. 
- Most nem mehetek. - pillantgatott ide- oda. - de talán..
- Szia Stephan! - ölelte át az ismeretlen szőke lány. 
- Ludovica te meg? - jött azonnal zavarba focistám, mire Ludovica felnevetett és rájöttem, hogy ő az akivel Stephan a kávézóban találkozott. - Azt hittem, hogy a bárba találkozunk.
- Úgy volt, de minek várjak ennyit? - játszott a hajával és egy értetlen pillantást küldött felém mire kinyújtotta kezét, hogy bemutatkozzon. - Ludovica.
- Chiara, és... 
- Ő a volt barátnőm és a sógornőm legjobb barátnője. - magyarázkodott Stephan és szíven szúrt a volt barátnő megnevezés. 
- Örülök, hogy találkoztunk. Én pedig egy interjú sorozatot készítek a csapattal, de Stephanról sokkal több anyag kell, hiszen a női nézőim odáig vannak érte. Mondjuk, ezt megtudom érteni. - pajkoskodott én pedig legszívesebben arcon csaptam volna, vagy megráncigálom vörös ruhájánál fogva. A tervezett nagybeszédemből szar se lett miatta és mivel Manuel visszaért így muszáj volt indulnunk. Az úton, nem sokon múlt, hogy ne sírjam el magam csalódottságom miatt, amit miután barátnőmet megláttam kitört belőlem. Szerencsére Nella már aludt így könnyebben önthettem ki szívem szöszi barátnőmnek. Giulia persze továbbra is nyugtatott, hogy nincs köztük semmi, de én már nem voltam ebben ennyire biztos. 
A héten már nem mentem be dolgozni, mert az utazással kapcsolatos papír és egyéb ügyeket intéztem. Kineveztem helyettesemmé a legrégebb óta velem dolgozó lányt, és bíztam benne, hogy pár nap alatt nem teszi tönkre. Igyekeztem olyan dolgokat beszerezni, amik hasznosak lehetnek az utazás, és az ottani tájékozódásba. A hotel ahol megszálltam nem volt messze a kiállítás helyszínétől, de úgy tudtam nem sok minden van kiírva angolul, olaszul meg pláne. A nyelvi nehézségek miatt is tartottam, de úgy voltam vele, ha baj van, majd felhívom Carlot. Egy röpke ötletnél még az is megfordult a fejembe, hogy tolmácsként elhívom magammal, de inkább elvetettem az ötletet, mert nem akartam újra érzelmi hullámvasutat egyikünknek sem. 
Szerdán Nella nem ment iskolába és edzésre sem, mert úgy éreztük mindkettőnknek szüksége van egy anya- lánya nagy beszélgetős napra. Jó sokáig aludtunk, ételt rendeltünk és pizsamába meséket és nagyon romantikus filmeket néztünk. Szépen befontam a haját, és mindent újra átvettem vele többször. Bepakoltam bőröndjébe.
- Mikor indul a géped anya? - huppant mellém mikor az indulást és az átszállásokat jegyzeteltem. 
- Holnap reggel hétóra előtt egy kicsivel, és nagyon késő este érek oda. 
- Végig egy repülőn ülsz majd? 
- Nem kicsim kétszer átfogok szállni. Egyszer itt, és itt. - mutattam a térképen az utat. 
- Nagyon messze leszel. - szomorodott el. - nagyon fogsz hiányozni. 
- Te is nekem, de már kedden újra találkozunk. Egy hét sem fog eltelni, és már újra együtt leszünk. Megígérem, hogy hozok valami tuti eredeti ajándékot is. Viszont most mennünk kéne. Nem lenne jó későn beállítani Giuliáékhoz. 
- Jó rendben. - egyezett bele, de szemei még mindig könnyesek voltak, így közelebb húztam magamhoz. 
- Nella nem lesz semmi baj. Tudom, hogy még sosem voltunk ennyire és ilyen sokáig távol egymástól, de amint tudok telefonálok, vagy üzenetet küldök. Tudom, hogy jól fogsz viselkedni, és büszke lehetek rád ugye? 
- Igen anya. - törölte meg szemeit, és egy édes mosolyt küldött felém. Barátnőmék kedvesen fogadták kislányomat, ami nagyon jól esett. A szívem hatalmasat dobbant mikor Stephan jött le a lépcsőn. Nella azonnal hozzászaladt és átölelte. Igyekeztem tudomást sem venni róla, és csak a szöszi lánnyal foglalkoztam.
- Nyugi ne izgulj! - fogta meg kezem. - minden rendben lesz. Te most menj haza és pihend ki magad a nagy utazás előtt. 
- Ne is mondd! Majdnem egy nap az út, és attól félek, valamelyik gép késik és nem érem el a csatlakozásokat. 
- Erre ne gondolj! Élvezd ki, hogy egyedül leszel most egy kicsit, és azzal foglalkozol, amit szeretsz. Ügyeskedj és járj nyitott szemmel. Fejleszd magad, hiszen ez a legfontosabb. Ja és a kapcsolatok. Mindenkinek add oda a névjegykártyád. 
- Úgy lesz. Köszönöm Giulia neked is Manuel. - öleltem át őket. - Minden jót Stephan. - léptem ki tőlük. Már majdnem a kocsimhoz értem mikor Stephan hangját hallottam a hátam mögül. 
- Chiara várj, kérlek! Beszélnünk kéne! - ért utol.
- Stephan nekem mennem kell. Ezer a dolgom.
- Én csak megakarom magyarázni, ami a stadionba történt. – állt az ajtóm elé.
- Nem kell magyarázkodnod. Ludovica nyilván megértette, hogy én a volt barátnőd vagyok. - nyomtam meg a volt szót. 
- Nem így akartalak bemutatni, csak így jött ki. 
- Én mindent elmondta neked Stephan! Ezerszer bocsánatot kértem, de te még mindig nem tudod, mi van, én pedig belefáradtam a bizonygatásba. Szeretlek, és még mindig hiányzol, de ez a tökölés nekem nem jön be. Vigyázz magadra. - ültem be kocsimba, és könnyes szemmel vezettem haza. Otthon egy forró fürdőt engedtem és kinyitottam egy üveg bort. Furcsa volt ez a magány, de jól is esett kicsit. Bekapcsoltam egy filmet, és bekuckóztam a televízió elé. Talán elbóbiskolhattam, mert egyre erősödő kopogásra lettem figyelmes. Azonnal Nella jutott eszembe, és sietve szaladtam a bejárathoz, ám az ajtóba olyan személy állt, akire nem számítottam. 

⚽ Megismerni és megszeretni 17.⚽

Sziasztok! Már régóta szerettem volna, ha a jelenleg futó történetemhez társulhatna egy borítókép. Nagyon örülök, hogy elkészült, ezt pedig Ninának köszönhetem.
Ha még nem tettétek akkor csatlakozzatok bátran a blogzaholic facebook csoportba, ahol remek kis csapat kezd alakulni. De ha több információt szeretnétek tudni rólunk, vagy további érdekes cikket olvasni, kattintsatok a blogzaholic oldalára. Csoportunknak már Instagram oldala is van, ahol remek képeket, és az aktuális témákkal kapcsolatos fotókat találhatjátok. #bloggers  #team #szeretekblogolni  #blogzaholic 
A mostani részben pedig nagyon köszönöm a segítséget Eszternek! 

Sajnos mostanában nem látom, hogy írnátok megjegyzést aminek nem igazán tudom mi lehet az oka. Talán nem jó valami, vagy rossz irányba halad a történet? Mindenféle észrevételt nagyon szívesen fogadok. A napokban gondolkoztam azon, hogy ( mivel Zlatan újra Milánóban van) elkezdenék egy újabb évadot a Resta con me-ből. Lenne kedvetek olvasni, Lili/Zlatan történetét újra? 

Stephan: Csak bámultam a telefonom miközben az előbbi beszélgetés járt a fejemben. Chiara kétségbeesett hangja még mindig a fülembe csengett. Tudtam, nem volt szép dolog így rá csapni a kagylót, de biztos voltam benne, hogy ha nem teszem én is bevallom, mennyire hiányzik. Amióta elköltöztek üres volt a ház, nekem pedig semmihez sem volt kedvem. Az edzéseken és a mérkőzéseken sem voltam ott mindig fejben, ami zavart, de nem tudtam kizárni belőle a lányt. Marina megint többször jött hozzám főzni és takarítani, ám az étel, amit elkészített sokszor landolt a kukában, hiszen enni sem volt kedvem. Testvérem és felesége rendszerint a nyakamra jártak, hogy bocsássak meg a lánynak, hiszen tudják ez nem Chiara hibája. A szívem mélyén én is tisztába voltam ezzel, de féltem, hogy ha megbocsátok, talán újra előfordulna a dolog. Este általában sokára aludtam el, és volt, hogy befújtam egy itt felejtett parfümével a szobám. Csak hogy ne érezzem annyira fájónak hiányát. Szerettem volna átölelni és megcsókolni, de egyelőre nem bírtam még a szemébe se nézni. Folyamatosan megjelent az a kép mikor benyitottam az irodába ők pedig vadul csókolóztak az asztalomon. Valentin-napkor nem volt edzés, én pedig biztos voltam benne, hogy valami romantikus dolgot szerveznék neki, ha együtt lennénk, amibe talán Nella is segített volna. Még ő is nagyon hiányzott, hiszen a majdnem fél év alatt nagyon a szívemhez nőtt, és egyre jobban erősítette bennem a gondolatot, hogy szeretnék már én is apa lenni. Mivel semmi dolgom nem volt sokáig aludtam, aztán bevágtam magam a televízió elé, majd elmentem futni. Visszafelé láttam, hogy a postaládámból lóg ki valami, de most nem volt kedvem ahhoz sem, hogy felmenjek a kulcsért és kivegyem belőle a dolgokat. Marina az emeleten sürgölődött, és miután végzett aggódó pillantások kíséretében elindult haza. Kibotorkáltam a konyhába és valami harapni való után kutattam mikor meghallottam a kapucsengő dallamos hangját. Nem tudtam ki lehet az, hiszen nem vártam vendégetek. A barátaim és a testvérem is a szerelmükkel romantikáznak, ami abból volt jó, hogy legalább annyit sajnáltathattam magam amennyit akartam, így kicsit mérgesen lépdeltem az ajtó felé. A hangulatom akkor sem lett jobb mikor megláttam az ajtó előtt toporgó hívatlan vendégemet. Először átfutott agyamon, hogy nem engedem be, de sajnos a kocsim a ház előtt állt így esélyem sem volt letagadni magam. Várni is hiába valónak bizonyult, hiszen a csengő megállás nélkül visított, ami már egyre jobb idegesített, és a hang elől még a felsőbb emeletekre sem menekülhettem fel. Tétován próbáltam kitalálni, mégis hogy menekülhetnék észrevétlenül ki lakhelyemről, de továbbra sem találtam megoldást. Gondolom vendégem is megelégelte, aminek hangot is adott. 

- Stephan engedj be!! Beszélnünk kell!!! 

- Akármit is mondasz, nem érdekel! - kiabáltam vissza neki, és még véletlenül sem akartam ajtót nyitni. - Húzz el a jó büdös francba! 

- Chiararol van szó! - próbálkozott tovább, remélve ettől megenyhülök. - Csak hallgass meg. Semmi mást nem kérek, csak had mondjam el, amit szeretnék  -  folytatta. - Esküszöm, utána elmegyek, és ha akarsz, még be is moshatsz nekem. Bár nem annyira szeretnék a repülőn vérző orral utazni. 

- Repülőn? - kaptam fel fejem, majd mégiscsak ajtót nyitottam. 

- Ma visszamegyek Amerikába, és ígérem mostanában nem fogtok látni, de előtte meg kell hallgatnod, amit mondani szeretnék - nézett rám ijedten, és egy idióta mosolyt erőltetett arcára. Tenyérbemászó képétől, már csak márkásnak tűnő hamis öltönye volt rosszabb. 

- Hallgatlak, de gyorsan mondd. Ezer felé kell mennem ma - túrtam idegesen hajamba.

- Csak nem Valentin napi programod van? - lepődött meg.

- Semmi közöd hozzá, és ha csak kémkedni vagy itt, akkor erre nem érek rá. 

- Nem, dehogy! Ne kémkedek senki után - hadarta gyorsan - Chiara szeret téged, és nagyon hiányzol neki. 

- Képzelem - forgattam meg szeme, de legbelül jól esett ezt hallani, viszont megakartam tartani a kemény gyerek stílust Carlóval szemben. 

- De igen, és én pedig..

- Carlo nem érdekel, se te se ő. Takarodj el innen! - Vágtam oda neki, de a férfi sokkal gyorsabb volt és lábát az ajtóm elé rakta, és mélyen a szemembe nézett. 

- Chiara beteg! 

- Mi a baj? - kérdeztem, és ezerféle dolog jutott eszembe. Valami rák, vagy hasonló? Jó Isten mi van, ha történik valami és én nem vagyok mellette. - Mondd már meg mi a baja? Komoly, vagy..

- Ha beengedsz, elmondom, azután miután elmondtam azt, amit akarok. 

- Az én házamba soha többé nem teheted be a lábad!

- Akkor kénytelen leszel felhívni és tőle megtudni a dolgokat, én pedig nem is rabolom tovább a drága idődet. Készülj a randidra! - nevetett gúnyosan, bennem pedig felment a pumpa, így mérgesen megragadtam és a falhoz nyomtam.

- Menj el és soha többé ne gyere még a környékre se, különben hívom a rendőrséget megértetted?! Chiaranak pedig mondd azt, hogy ... 

- Saját döntésből vagyok itt! - kapkodta a levegőt, miután engedtem szorításából - Chiara nem tudja, hogy itt vagyok, és hidd el, ha nem számítana ennyire a lányom anyja, teljesen máshol lennék. Stephan ha érzel még legalább egy parányi dolgot is iránta had magyarázzak meg mindent, és utána rátérek a betegségre is. Nem kell, hogy beengedj, és nem kell, hogy változtass a véleményeden, csak figyelj rám. - szólt esdeklő hangon, mire már nem tudtam nemet mondani, hiszen akármennyire is haragszom rá, még mindig szeretem a lányt. 

- Rendben, de amint elmondtad elmész! 

- Ígérem, egy percig sem tartalak fel - huppant le kanapémra miután lerúgta cipőjét. Én a szembe lévő fotelba foglaltam helyet. Carlo arca idegességet sugárzott, és próbálta összeszedni gondolatait. Lehet nem számított rá, hogy beengedem és a kérlelésen kívül semmi mást nem tud majd mondani. Úgy gondoltam, ha bontok egy sört hamarabb megered a nyelve, és mivel úgyis taxival jött örömmel elfogadta az italt, és jó nagyot húzott belőle. 

- Akkor elmondod, vagy még nézzük egymást? 

- Persze, persze - magyarázott kicsit nyugodtabb hangon  - tudod jól, hogy Chiaranak és nekem eléggé hosszú múltunk van, és azt is, hogy az utóbbi időben nem voltam mellettük. 

- Sosem voltál mellettük - sziszegtem a fogam alatt. 

- Igen, igazad van, és talán ha Amerikába nem lépek félre nem jutott volna eszembe, hogy visszajöjjek Rómába, és megkeressem Chiarat és Nellát. De így történt, én pedig rájöttem, hogy anno egy hatalmas hibát követtem el anno mikor elhagytam őket. 

- Nézd, ha elakarod mesélni az életed, akkor nem vagyok rá kíváncsi. Lehetne, hogy inkább azt mondd meg mi baja Chiaranak? - sürgettem. 

- Oda is rátérek majd, de hagy mondjam el, mert ha továbbiakban is vele akarsz lenni, akkor..

- Nem akarok vele lenni!  - hárítottam. 

- Ezt meg sem hallottam -  vetett felém egy lenéző pillantást és folytatta -, szóval mikor összevesztem Leonával eljöttem Rómába, és mikor megláttam a lányom belesajdult a szívem is, hogy ennyi évet voltam nélküle. Chiara pedig abból a kislányból lett igazi nő, és anya, akibe beleszerettem. Nem érdekelt már az a családom, amelyik Amerikában él, mert őket akartam visszakapni. De te ekkor már bekerültél a képbe. A sikeres és jóképű focista, akiért mindenki oda van. Én pedig rohadt mód féltékeny voltam, és minden áron azon voltam, hogy ne legyetek együtt. Igyekeztem megakadályozni az első estéteket, és még a szilvesztert is. Sajnos nem sikerült, de ahogy teltek a hetek, és többet találkoztam Chiaraval egyre boldogabbnak és kiegyensúlyozottabbnak láttam. Ennek pedig csak az volt az oka, hogy beléd szeretetett és minden jól alakul az életébe.

- Hova akarsz kilyukadni? - húztam össze tekintetemet és egyre jobban idegesített ez a sok felesleges szöveg, amit a férfi lenyomott. 

- Most térek rá - nyugtatott - még Nellát is próbáltam ellened fordítani, de nem bírtam, és mikor elmentetek abba puccos buliba Szilveszterkor, totál kiakadtam. Úgy voltam vele, ha törik, ha szakad, visszakapom Chiarat, és tudtam, hogy csak a szülinapi bulin lesz rá lehetőségem. Igyekeztem egész este a közelébe lenni, és kettesbe lenni vele, de valahogy sosem jött ki úgy a lépés. Egészen addig, míg az irodádba nem ment. Akkor azonnal utána eredtem, és igyekeztem a közelébe kerülni. Először csak beszélgettünk, de mivel ittam, ő pedig gyönyörű volt nem bírtam magammal, és kihasználva a védtelenségét rávetettem magam. Chiara nem akarta, és próbált tiltakozni, de bennem túl erős volt a vágy és... 

- Carlo hagyd abba! - kiáltottam rá dühösen. - Nem akarok erre emlékezni. Mondd el mi volt a lényeg ebbe a zavaros történetbe, és lépj le! 

- Egész végig azt magyaráztam. Nem érted?? Ő nem akart tőlem semmit, mert téged szeret. Chiara nem hibás a történtek miatt. Ez egyedül az én hibám. Szeret téged, és nem akart megbántani, és nem akarta, hogy szakíts vele!! Az egész csak miattam van, ő pedig szenved, és olyan dolog miatt van bűntudata, amiről nem is tehet. Te pedig csak bünteted, és nem engeded, hogy jóvá tegye. 

- Akkor is megcsókolt, és mikor benyitottam ő is átkarolt téged - idéztem fel a borzalmas képet. 

- Minden nagyon gyorsan történt, és már nem is emlékszem, hogy voltunk, de azt biztosan tudom, ő téged szeret, és Nella is kedvel téged. Stephan csak adj neki egy esélyt és beszélj vele. 

- Mi van, ha újra elborul az agyad és megint bepróbálkozol? - tettem fel a kérdést egy újabb üveg sör kíséretében. 

- Ne fog előfordulni, mert én Amerikába megyek, és Leonával való kapcsolatomra koncentrálok. Talán azt még megtudom menteni. Chiarat pedig nem akarom soha többé ennyire összetörtnek látni, mint ma. 

- Szóval voltál már nála? - tettem fel idegesen a kérdést, ő pedig helyeslően bólogatott. - Akkor mondta, hogy beteg? 

- Nem mondott semmit, mert látszik rajta, és dolgozni sem ment ma. 

- Ennyire nagy a baj? - vert egyre hevesebbe szívem és féltem, hogy most valami nagyon rossz dolgot hallok majd.  - mi a gond? 

- Nyugodj meg semmi komoly, csak influenza vagy valami ilyesmi. Lázas, és hány.

- Volt orvosnál? 

- Szerintem nem, és nem is akar menni, de talán holnap otthon lesz és pihen - állt fel és a cipőjét kezdte húzni -, figyelj Stephan, Chiara nagyon szeret téged, és úgy gondolom a történtek miatt gyengült le a szervezete, mert ha lelkileg rosszul volt, akkor mindig megbetegedett, és most eléggé összejöttek neki a dolgok. Te ne kövesd el azt a hibát, amit én, és ne engedd, hogy kicsússzon a kezeid közül, és ha csak egy kicsit is szereted és fontos neked, akkor tedd félre azt, amit láttál, és kezdd újra vele, én pedig ígérem, nem fogok az utatokba állni. Soha többet. Chiara megérdemli a boldogságot, te pedig megtudod adni neki azt, amit én sosem tudtam, és még a lányommal is úgy bánsz, ahogy nekem kellett volna. 

- Ugye tudod, hogy továbbra is te leszel az apja, és ha akarod, láthatod őt - mondtam kedvesebb hangon. 

- Persze, de egyelőre maradok Amerikában - vette fel kabátját és a taxit tárcsázta - ,gondold át a dolgokat és dönts okosan. Minden jót, és kérlek vigyázz rájuk. 

- Ígérem, hogy vigyázok. Köszönöm Carlo - nyújtottam felé kezem, amit szerencsémre elfogadott, és már ott sem volt. 

Este újra csak nem találtam a helyem, gondolataim pedig a délután hallottak körül forgott, egészen addig, míg már nem bírtam a tétlenséget, és Chiara háza előtt találtam magam. A kapu kódot benyomva gyorsan felszaladtam a lakáshoz, ahol pár perc kopogás után Nella nyitott ajtót. 

- Stephan! - mosolygott rám édesen és szorosan átölelt - ,de jó, hogy itt vagy. Gyere be, de kérlek, ne csapj zajt, mert anya alszik. 

- Alszik? - váltottam csendesebb hangra. 

- Beteg, és pihen, én meg kint csinálom a házim, hogyha van valami, beszaladjak hozzá a szobába. 

- Aranyos vagy - dicsértem meg. - Esetleg bemehetnék megnézni, vagy most aludt el? 

- Már jó rég óta alszik, szóval szerintem nem lesz baj, ha bemész. Sőt biztos nagyon boldog lesz, ha lát. Eléggé sokat sírt miattad mostanában - vágta oda kicsit pimasz őszinteséggel.

- Sajnálom - hajtottam le fejem.

- A lényeg, hogy itt vagy. Nagyon örülök neki, és tudod mit, vigyél be neki teát - nyomta a kezembe a bögre forró italt.

- Köszönöm - mosolyogtam rá és óvatosan benyitottam szerelmem szobájába. A lány édesen szuszogott, előtte nyitva volt a laptopja, amin az én egyik videóm volt. Halkan leraktam az asztalra az italt és kikapcsoltam gépét. Ezután óvatosan az ágyra ültem és csak néztem szépséges arcát. Olyan békés volt, és annyira gyönyörű. Kezei között pedig egy régebbi mezem, amit még a kapcsolatunk elején ajándékoztam neki. Amint ezeket láttam elkapott a bűntudat, és óvatosan megsimogattam arcát. Nem éreztem lázasnak, és ezt jó jelnek vettem. Mozdulatomra felébredt és álmos szemekkel nézett rám. Tekintete kicsit zavaros volt, mintha nem fogná fel, amit lát. 

- Szia, jobban érzed magad? - kérdeztem halkan, mire óvatosan felült, de még mindig furcsán nézett rám. 

- Álmodok vagy tényleg itt vagy? 

- Itt vagyok Chiara  - fogtam meg kezét -, hoztam neked teát. Hogy érzed magad? 

- Jobban, köszönöm - fogta magához bögréjét. - Mit keresel itt?  

- Hallottam, hogy beteg vagy, és úgy gondoltam meglátogatlak. 

- Kinek járt el a szája? Talán Nella hívott vagy Giulia? 

- Nem. Carlo mondta el - osztottam meg vele mire nagy szemekkel meredt rám. 

- Ő már nincs is az országban, mikor találkoztál vele? 

- Délután eljött, hogy tisztázzunk pár dolgot. Akkor mondta, hogy beteg vagy. 

- Értem, kedves vagy, hogy eljöttél. Láthatod, ilyen állapotba is tudok kerülni, ha kicsit sok a stressz és összejönnek a dolgok. Kérsz valamit enni? 

- Nem, nem kell semmi. Már megyek is, csak ennyiért ugrottam be. 

- Elmész? - kérdezte és hangjából kihallatszott a csalódottság -, máris? 

- Holnap edzésem van, és nem késhetek - álltam fel, ő pedig követte példám. - Gyógyulgass, és ha holnap tudok bejövök hozzád edzés után. 

- Nem szeretnél itt vacsorázni? Összeütök valamit, és elmesélhetnéd mit beszéltetek Carlóval. 

- Ne fáradj, inkább pihenj! 

- Egész nap az ágyban voltam, már sokkal jobban vagyok, és így, hogy látlak már a kedvem is jobb.

- Ennek örülök, de tényleg mennem kell - indultam az ajtó felé, de ő felém jött majd szorosan hozzám bújt. 

- Annyira hiányoztál Stephan – szipogta, könnyes szemeit pedig rám emelte. Még betegen is gyönyörű volt. - Maradj még egy kicsit. 

- Chiara én még nem tudok maradni. Az érzéseim még mindig kavarognak, és át kell gondolnom, amit Carlo mesélt.

- Miket mondott? 

- Sok mindent, de nem akarlak ezekkel terhelni, és nem is akarok róla beszélni. 

-  Bántott téged? 

- Dehogy. Behívtam sörözni, és elbeszélgettünk kicsit. 

- Olyan jó lenne, ha velem maradnál még - ült le ágyára szomorúan. Olyan törékeny volt, hogy nem tudtam még magára hagyni így én is mellé ültem. 

- Hozzak valamit? Úgy érzem nem vagy lázas. 

- Nem, nem vagyok. Én csak nem akarom azt, hogy még mindig haragudj rám, és akármit is mondott Carlo már nem érdekel, és esküszöm az életemre, hogy nem volt szándékos a dolog.

- Chiara nézz rám - emeltem fel óvatosan fejét -, én nem haragszom rád, és nem kell bocsánatot kérned. Már mindent tudok, és nem kell, hogy lelki furdalásod legyen a dolgok miatt. Ne sírj, mert azzal csak magadnak ártasz, és nem szeretném, ha komolyabb bajod lenne - töröltem le könnyeit, amik gyönyörű szemeiből folytak. Nem akartam még közeledni, de a törékeny lány hihetetlen erővel vonzott magához. Chiara megsimogatta arcom, és suttogó hangon így szólt: 

- Olyan jó, hogy itt vagy. Nagyon hiányoztál, és tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. 

- Én is szeretlek Chiara - válaszoltam és közelebb húzódva gyengéden megcsókoltam puha ajkait. A lány gyengéden túrt hajamba, de mikor hátra próbált húzni óvatosan leállítottam, amiért kérdőn nézett rám. 

- Chiara ez még nem megy, sajnálom. Jobb, ha megyek, te pedig pihensz. 

- Rendben van. Köszönöm a látogatást - állt fel ő is és az ajtóig kísért. Nella ekkor már a saját szobájába tanult. 

- Holnap, ha tudok eljövök, és több időt leszek itt. Pihenj és gyógyulj meg! Szeretlek Chiara. Jó éjt! 

- Jó éjt Stephan - ölelt újra magához és egy csókkal indított útnak.