Sziasztok!!
Jó rég nem írtam Nektek így úgy gondoltam már éppen itt az ideje. Szerencsére
nem sok minden történt velem, de azért mégis elfoglalt voltam. A karantén alatt
elég sok mindennel tudtam eltölteni az időmet, és ha úgy vesszük annyira nem
unatkoztam, hogy még a blogommal sem foglalkoztam. Hála Istennek hogy úgy mondjam,
nem szorulok rá, hogy kiírjam magamból a problémákat, mert az alap mindennapi
apró-cseprő bajokon kívül minden rendben van. Az iskola már nagyon hiányzik, és
jó lenne haladni vele, hiszen így is eléggé eltolódik már és mire végzünk
lassan December lesz. (frissítés: Hétfőtől újra indul szóval hurrááá). Sokat
tevékenykedek itthon a lakásba, és a héten túl voltam egy nagy ruha
leltározáson. A karantént próbáljuk betartani, de azért jó, hogy már
találkozhatok olyan emberekkel, akik nagyon hiányoztak. Nem tudom mi lesz még a
bloggal, de ha hamarabb nem az évfordulón biztos írok majd pár sort.
A
bloggal kapcsolatban rengeteg kérdés merült fel már bennem. Jelenleg tagja
vagyok a Blogzaholic csapatának, de inkább megtűrt személy vagyok, mert nem
igazán veszek részt a melóba. Egyedül a pénteki kérdéseket csinálom, ami nem nagydolog,
és nem egy nagy rész. Szeretném folytatni az eddigi történeteimet, és a fejembe
is sok új ötlet van. Ezeket leginkább leírom a füzetembe, de a begépelésig
valahogy sosincs kedvem eljutni. Így nem is lesz belőle semmi. Talán ehhez az
is hozzátartozik, hogy az utóbbi időben akármit is írtam, nem kaptam sok
visszajelzést. Egy-két komment volt, de valahogy nem az igazi így a dolog
nekem. Már belenyugodtam, hogy elengedem az írós álmaimat, és ez tényleg
megmarad hobbynak, amit ha kedven van csinálok, ha nincs akkor nem csinálom.
Nem jelölök ki már nagy célokat, és nem esek kétségbe, ha akár egy hónapig nem
lesz új bejegyzés. Örömmel szeretném vezetni a blogot, és csak akkor írni ha
úgy érzem a lelkemnek szüksége van az írásra. Alapból azért kezdtem el, mert
kellett, hogy valami elvonja a bajokról a gondolataimat. Ha úgy fogom érezni,
akkor fejezetet hozok, vagy TAG-et, de ha úgy érzem, akkor csak leírom mi van
velem. Hiszen ez az én oldalam amire akkor és azt írok amit akarok. Ez így volt
mindig és így is lesz, és senki előtt nem fogom szégyellni/letagadni magam, és
még véletlenül sem törlök erről semmit. 😊
Úgy
gondolom tavaly rengeteget írtam ( nyilván mivel minden szar volt) és örülök,
hogy nem kell álomvilágba menekülni, és nem kell félnem attól, mi lesz a
jövőhéten, vagy egy hónap múlva. Egyenlőre tudom mit akarok, és most sokkal
jobban érzem magam a bőrömbe. Manóval is minden jó. Segítünk és támogatjuk
egymást, és ez elmondható azokról az emberekről, akik fontosak nekem. Az utóbbi
időbe a vírus miatt féltettem a párom, és talán kicsit magamat is, de ez a
befelé fordulás és a sok egyedül lét helyre tette a lelkem, és bízom benne, hogy
ez egyenlőre így is marad.
A
blogot nem hagyom el, és hamarosan jelentkezek!
Vigyázzatok magatokra, és ne felejtsétek el: Az élet szép!
UI: Csatlakozzatok a Blogzaholic oldalához ahol ebben a hónapban is szuper feladatokat és egy fantasztikus közösséget találtok.
Puszi: Andrea.
2 megjegyzés:
Nem kicsit tűntél el, de jó hogy visszatértél. :)
Örülök, hogy így látod, és köszönöm a hozzászólásodat. Nekem is jól esett már posztolni.
Megjegyzés küldése