⚽ Megismerni és megszeretni 25. VÉGE! ⚽

Sziasztok!!

Tudom már nagyon rég nem jelentkeztem, de igazából sokkal jobb és fontosabb dolgaim is voltak, mint a blog. A másik pedig, hogy olyan sokminden történt/ történik körülöttem, hogy szeretném kicsit háttérbe helyezni ezeket a dolgokat. 

Jelenleg nem dolgozom, de ha minden jól megy, újra egy általános iskolába fogok hamarosan, aminek tiszta szívből örülök, és nagyon várom. 
A másik változás, hogy elkezdtem egy speciális diétát, aminek a neve OptiWeight és ezzel már leadtam 13kg-ot, Február 8.-a óta. 

A fiúkkal is sok minden történik, és kicsit szomorú vagyok, hogy Zlatan sérült, és nem fog részt venni az Európa Bajnokságon, Stephant pedig egyenlőre nem hívták be a San Marino elleni mérkőzésre. 

A jelenlegi fejezet nem életem fejezete volt, és tudom nagyon rövid is, de nézzétek el nekem. Azért lett ilyen rövid, mert őszintén szerettem volna lezárni, és lehet, hogy lett volna benne még 1-2 fejezet, de elhúzni sem akartam. 

Szeretnék más témával, egy másik stroyt kezdeni, de hogy mi lesz belőle még rejtély. 
Gondoljátok írhattok ötletetek, de én annak is örülök, hogy tegnap sikerült együltő helyembe 4 oldalt írni. Ez már elég régen volt, ha azt nézzük, hogy előtte szinte heti rendszerességgel írtam a részeket. 

Ezzel lezárom a Megismerni és megszereretni történetet, de bízom benne, hogy nem éreztek hiányt. ( de ha mégis akkor írjatok, és szívesen írok egy rendes befejezést) 

Köszönöm, hogy továbbra is ittvagytok velem. Igyekszek ezentúl többször jelentkezni-.
Most pedig fogadjátok sok szeretettel a befejező részt. 
Ha pedig kíváncsiak vagytok honnan is indult a történet megtehinthetitek az első fejezetet Itt. 

Chiara: A medence szélénél ültem a napozó ágyon és a vizet figyeltem. Gondolataim ezer felé kalandoztak, de mindig visszatértek Stephanhoz és Kínához. Fájt itt hagyni ezt a gyönyörű országot, várost és ezt a házat. Két hónap telt el a veszekedésünk óta, és miközben vizsgálatokra és a szalon dolgai után járkáltam, szerelmem visszatért a pályára, ahol igazán kirobbanó formában teljesített és egy remek szezont zárt. A júniusi nap melegítette a bőröm, az enyhe szellő néha felborzolta a hajam. Kicsit egyedül éreztem magam, hiszen Nella nélkül csendes volt a ház, de sosem fogom elfelejteni kirobbanó örömét, miután elmondtuk, hogy elengedjük Amerikába. Carlo eljött érte így nem kellett egyedül repülnie az Államokba, ahol az első perctől kezdve remekül érzi magát. A nyelvi nehézségek is lassan megoldódtak, így csak a kézilabdára kellett összpontosítania. Nagyon féltettem, de mérhetetlenül büszke voltam rá, hogy tíz évesen ekkora lehetőséget kapott és egy percig sem félt belevágni. Csatárom múlt héten játszotta az utolsó mérkőzését az As Roma csapatába a Parma ellen. Az utána lévő partyn fájó szívvel köszönt el a fiúktól. Akkor már tudtam, hogy nincs visszaút és belevág egy újabb kalandba. Nagyon sokat beszélgettünk szinte éjszakába nyúlóan, hogy mi és melyik megoldás lenne a legjobb, de legvégül beláttam, ha vele akarok maradni, akkor engednem kell, hiszen tetoválni bárhol tudok. Sajnos a továbbképzésen való részvételt le kellett mondanom, de a februári útból származó kínai kapcsolataim azért kapóra jöttek, és már egy ottani szalon ötlete is körvonalazódott.
- Chiara, itt vagy?! – hallottam egy kedves hangot a hátam mögül.
- Itt vagyok a medencénél, gyere hátra! – kiáltottam be a lakásba, ahonnan pár percen belül mosolygós szemű szöszi barátnőm lépett elő. Csinos nyári ruhája és virágos szandálja nagyon jól állt neki.
- Hogy vagy? Készen állsz a nagy útra? – érdeklődött csillogó szemekkel.
- Igen, Marina segített bepakolni mindent.
- Mikor indul a gép? – huppant le mellém.
- Négy körül. Addigra Stephan is hazaér. Még volt pár papírügye a csapattal, és nem akar semmit félbe hagyni.
-  Igaza van, Manuel is nemsokára ideér. Az ő dolgai már a kocsiba vannak. Mikor fogják bejelenteni Stephant?
- Jövő héten pénteken. Lesz egy hetünk berendezkedni, és szokni kicsit a terepet. Talán nem leszünk messze a volt lakásomtól, és Emma is megígérte, hogy amiben tud, segít, hiszen addigra ő is ott lesz.
- Ennek igazán örülök, de azt olvastam, Stephan csapatában sokan elég jól beszélnek angolul, és Manuel azt mondta, kaptok tolmácsot is egy kis időre.
- Igen, így van, de az sem rossz dolog, hogy Manuel is velünk utazik. Igazán jöhettél volna te is.
- Jobb nekem itt. Nem hiszen, hogy el tudnám viselni Kínát, és azt a hatalmas nyüzsgést, ami ott van. Manuel pedig tud vigyázni magára nélkülem is. – tűnődött el, és ekkor hirtelen könnyes lett a szeme. – Nagyon fogsz hiányozni, Chiara.
- Hidd el, te is nekem, és ha ez nem lenne ennyire fontos Stephannak, maradnék. – néztem rá és már az én szemem is könnyben úszott. – olyan hülye ez az egész helyzet. Nella Los Angelesben, mi pedig Kínában. Ráadásul a gyerekemet sem szülhetem meg úgy, hogy anyám mellettem legyen. Nem mintha jobb lenne a kapcsolatunk, de mikor elújságoltam nekik, hogy terhes vagyok, megígérték, hogy többet törődnek majd vele, mint Nellaval.
- Ők nem akartak veletek utazni?
- Dehogy. Itt van az egész életük, és apám biztos nem ülne repülőgépre. Főleg nem egy ilyen hosszú útra. Még jó, hogy én is csak az elején járok a várandóságomnak. Így ülhetek gépen.
- Mi lesz a szalonnal?
- Még mindig én vagyok a tulaja, de Mónicat neveztem ki főnöknek. Ő majd minden hónapban jelentést tesz a dolgokról, és a bevételből is megkapom a részem. – magyaráztam, majd a kezembe temettem az arcom. – úgy félek elhagyni Rómát, Giulia! Mindenem itt van, amit felépítettem.
- De a szerelmed viszont Kínában lesz veled. Együtt könnyen átvészelitek az akadályokat. Szerintem még jobb is, hogy ott szülsz, hiszen ki tudja, milyen hiper-szuper kórházak vannak Sanghajban.
- Lehet, de akkor sem Olaszország. Még a nyelv sem jó. Hallgattam pár kínai dalt meg filmet, és elkeserítő. Mikor februárban ott voltam, Emma nélkül elvesztem volna. Még boltba sem tudtam kimenni, mert a legtöbben nem hogy olaszul, még angolul sem értenek. Egyszerűen nem fog menni.
- Stephan miatt képes leszel rá – fogta meg a kezem.  – és haza még mindig jöhetsz.
- Tudom. Köszönöm – öleltem át forrón, közben mindketten csak sírtunk. Giulia nélkül is nehéz lesz, hiszen évek óta a legjobb barátnők voltunk, és minden apró dolgot tudott rólam. Úgy volt, hogy ők lesznek a keresztszülők is, viszont így még a keresztelő is kérdéses. Stephan mindent Kínában képzel el, ahogy az esküvőt is és a baba iskoláztatását is. Kicsit félek, hogy hatalmas reményeket fűz egy olyan csapathoz, amelyik csak azért jó, mert rengeteget kereshet. Legalábbis eddig még más előnyét nem láttam. Évekkel előre gondolkozik, ám én nagyon bízom benne, hogy csak pár éves kalandól lesz szó, ami után megjön az esze és újra visszatérünk. Nekem mindig itt lesz az otthonom Rómában.
Egy kicsit még beszélgettünk Giuliával, majd pár óra múlva Stephan és Manuel is megérkezett. A repülőtérre barátnőm vitt ki, ahová a szüleim és a kolleganőim is kijöttek. Ez irtó jól esett, és a búcsúzkodás megint csak sírásba fulladt. Nellaval is beszéltem telefonon pár szót, aki éppen a tengerparton süttette a hasát. Carlo megígérte, hogy a szülés előtt elrepülnek hozzánk, hogy Nella mellettem legyen. Nehézkesen szálltam be a gépbe, és még Stephan izgatott arca sem derített jobb kedvre.
- Kérlek, ne legyél szomorú! – fogta meg kezem a felhők fölött. – Ez egy hatalmas kaland lesz, amit együtt fogunk átélni. Én pedig már sosem hagylak magadra.
- Én sem téged. – próbáltam mosolyogni. – szeretlek, Stephan!
- Én is Chiara! – csókolt meg puhán, majd a kimerültségtől a vállára hajtottam a fejem és álomba szenderültem.

⚽ Megismerni és megszeretni 24.⚽

Sziasztok! Elhoztam a blogom legújabb részét, amiben megint bonyolódnak kicsit a szálak. 
Fogadjátok szeretettel, és ha szeretnétek kérni valakiről írjatok nyugodtan.

Chiara:  Az áprilisi napfény besütött a reluxa között, szemeimet álmosan nyitottam ki, és igyekeztem elhallgattatni telefonom csörgését, amit egyelőre sehol nem találtam a nagy ruha és doboz kupac alatt. Nagy nehezen mégis feltúrtam, és akkor láttam, hogy Emma keres, akivel Kínában találkoztam a konferencián, és akivel azóta csak nagyon minimálisan tartottam a kapcsolatot.
- Hali Emma, hogy vagy? – köszöntem barátságosan kicsit még álmoskás hangon.
- Chiara, de jó, hogy felvetted. Csak azért hívlak, mert érdeklődnék, hogy te találtál- e már szállást Kínában és ha nem akkor, esetleg ha én találnék, akkor laknál velem? Jó lenne olyannal összebútorozni egy évig, akit már ismerek. – darálta le villámgyorsan, és nagyon figyelnem kellett arra, hogy semmi ne kerülje el a figyelmemet. Ám olyan dolgokat mondott, amiket sehova sem tudtam tenni.
- Emma várj!! Nem értek ebből egy szót sem! Miről van szó?
- A Kínai szerződésről. Kaptunk egy levelet múlt héten, és benne van a te neved is. Nagyon örültem, hogy téged is kiválasztottak.

⚽ Szülinapi külön rész! ⚽

 Sziasztok!!

A héten volt a születésnapom, és úgy gondoltam egy olyan posztot írok amibe örömömet lelem, és remélem Nektek is tetszeni fog majd.
Ehhez természetesen kedvenc karaktereimet hoztam el.

Lili: Lassan egy éve élünk Milánóba, ahol egész jól berendezkedtünk. A régi lakásomból szuper műtermet alakítottam ki, és bár Paolonak is szállítok néha cikkeket, de a fő állásom jelenleg olyan beteg, vagy sérült nők és gyerekek fotózása akiknek ez minden vágya, de a családjuk szűkösebb anyagi kerettel rendelkeznek.  Elég nehézkesen indult be a dolog, hiszen az emberek nem nagyon szeretik felvállalni a problémáikat, viszont örömet szerezni annál jobban. Így a szűk nyolc hónap alatt a fotóstúdiónk már egész szép hírnévnek örvend a városba. Sőt már egy sminkes és stylist is dolgozik a csapatomban, de a jövőben egy pszichológussal is terezem bővíteni a kört.  Az alapkoncepció mindig is a fejembe volt, viszont a hátrányos emberek fotózása egy parkban jutott eszembe, mikor Alexanderrel sétálgattunk ahol egy édesanya tolta kerekesszékes kislányát. Az arca nagyon megfogott, hiszen nagyon szép volt, de szemeibe mégis látni lehetett az a sok- sok odaadást és fáradozást amivel a lányát gondozza minden nap. Leszólítottam és beszédbe elegyedtünk, majd megkértem, hogy álljon modellt nekem, amit szívesen elfogadott.  A kész képeket mutatva örömkönnyekben tört ki, én pedig eldöntöttem, hogy ez lesz az én utam.  A hely már alapból adott volt, de mellé még beszereztem pár dolgot, és feltöltöttem a fotókat a nyilvános Instagram oldalamra. Műveim nagyon sok pozitív kritikát kaptak követőimtől. Zlatan akkor reklámozta a parfüm termékei új illatát, így közösen kitaláltunk egy nyereményjátékot ahol fotózást, és Zlatan dolgait lehetett megnyerni. A feladat adott volt: ha volt hátrányos helyzetű vagy bármilyen problémával küzdő a családba, azt megjelölték a felhívás alatt. Egy kedves huszonéves lányra esett a választás aki sokáig étkezési zavarokkal küszködött, és az édesanyja nevezte be. Tiszta szívből örültem, hogy egy olyan lány győzött aki csupa szív, és nagy küzdelmen van túl. Az arca és az alakja is tökéletes volt a képek pedig fantasztikusan sikerültek. Egy kisebb visszhangot is kapott a munkám, de igazán akkor robbantottam nagyot mikor az újságtól, és szerelmem csapatából is a lencsém elé álltak páran. Kicsit rosszul esett, hogy Zlatan azonban nem akart szerepelni, mert szerinte a munkát és a magánéletet nem kell összekeverni, és bármennyire is  győzködtem ez idáig nemleges választ kaptam. Mindenki mondott pár dolgot az életéről, és, hogy miért fontos az elfogadás. Azóta pedig heti szinten nagyon sok a munkám, és már alig győzőm a felkéréseket, hiszen senkit sem akarok elutasítani, vagy megbántani.
Alexanderrel éppen a szobájába játszottunk, közben pedig az ovis élményeket mesélte, ahova fájó szívvel adtam be év elején, de tudtam szüksége van arra, hogy saját korosztálya között legyen, és barátokat szerezzen. Ez kicsit megkavart minket, hiszen több nyelvű család lévén néha észre sem vesszük hogy szólunk éppen egymáshoz. Ám az óvónő tanácsára eldöntöttük innentől a hivatalos nyelvünk az angol lesz, és közösségben használhatjuk az olaszt, ahogy Alex óvodájában is. Persze azért néha- néha belecsempészek egy-egy magyar szót a játékba, míg mikor az apjával játszik ugyanez a helyzet a svéd nyelvvel. De a világért sem akarom összezavarni, így mindenben betartom a szakemberek és az óvónők utasítását. Alex nagyon szeret óvodába járni, és viszonylag jól nevelt kisfiú, aki csak akkor akad ki, ha éppen aludni kéne, vagy ha megjön Maja, akivel mindenféle kreatív játékot kitalálnak. Mivel ismert gyerek igyekszek játékosan, de mégis szigorúan nevelni, mert a világért sem akarom szégyenbe hozni az apját. Nem mondanám csendes gyereknek, de ha építőjátékról van szó, órákig eltud üldögélni. Szeret a szabadba is játszani, ahol Zlatannal rugdossák a labdát. Maja egy héten kétszer  jár hozzánk, vagy ha sürgős munkánk van. Esetleg randi est van, amit sajnos a vírus miatt már inkább hármasba töltünk. Zlatan újra sokat edz, és újra fantasztikus teljesítményt nyújt a pályán, a kapcsolatunk pedig tökéletes. Szeretjük és támogatjuk egymást a munkába. Nagyon büszke vagyok rá, és az egész csapatra, hogy vezetik a bajnokságot. Néha hiányzik a San Siro hangulata, de bízom benne, hogy minden nap közelebb kerülünk a normális élethez való visszatéréshez. Az építőkockák nagy zajjal dőltek le az éppen aktuális toronyról, amit kisfiam kicsit morcosan fogadott el.
- Aj már megint ledőlt, gyere segítek, de mi lenne ha most csak a kék és zöld kockákból raknánk ki. Tudod melyikek azok?
- Persze, ezek. – vette el a kupacból a színes játékokat. – nézd anya megtaláltam őket.
- Nagyon ügyes vagy kicsim. – simogattam meg fejecskéjét. – szerintem rakjunk le az alapját több kockából, és akkor könnyebb lesz a tornyot is felépíteni rá.
- Jó, és ide meg építhetünk másikat mellé. - ötletelt édes kis hangján.
- Ahogy csak szeretnéd. – mosolyogtam rá, mikor lentről a kapucsengő dallamos hangja törte meg a csendet.
- Megjött apa!! – kiáltott fel, és már szalad is a lépcső felé.
- Ez biztos nem apa, de ne szaladj Alexander, mert még elbotlasz a lépcsőn.
- NEM!! – kiáltott vissza, mire én csak a fejemet ingatva siettem utána. – Nem apa jött. – vette tudomásul szomorúan és ahogy az órára néztem tudtam, hogy arra még legalább egy órát kell várni. Az ajtó felé azonban hatalmas meglepetés fogadott, így kapkodva nyitottam ki.
- Jó ég te meg mit keresel itt?! – öleltem magamhoz szorosan rég nem látott barátomat, szemem pedig azonnal könnybe lábadt. – Istenem Stephan!! Te tényleg itt vagy?!! Úr Isten!!
- Úgy  gondoltam meglepem a szülinapost. – mosolygott rám Stephan. – bejöhetek vagy itt kell állnom a hidegbe végig?
- Persze, hogy be, de mégis hogy, és…- kérdezgettem, és még mindig alig tértem magamhoz a meglepetésből. – Nem láttalak már nyár óta. – mértem végig a férfit aki fekete farmerba, és egy sötétkék pulóverbe állt előttem. – Ülj le! Kérsz valamit?
- Köszönöm, de max csak egy pohár vizet. Hello Alexander emlékszem rám? – guggolt le kisfiamhoz, és felé nyújtotta a két csomag közül az egyiket. Alexander először furcsán nézett rá, de utána felismerte és boldogan örült a legújabb plüss kutyusának. – ezt pedig a születésnapos kapja. – lépett hozzám, és nekem is adott egy csomagot, amibe egy angyalszárnyas karkötő lapult. – boldog szülinapot Lili.
- Köszönöm, de már az nagy meglepetés, hogy itt vagy. – tettem elé a vizet, és míg kisfiam a nappali szőnyegén ismerkedett legújabb játékával mi a kanapén foglaltunk helyet.
- Talán elkerülte a figyelmedet, hogy újra visszaigazoltam? – érdeklődött vicces hangon.
- Dehogy is, csak annyi minden történik most, hogy alig volt időm a híreket böngészni. De ha már visszajöttél lehet csinálok veled egy interjút, és pár képet. – mosolyogtam. – már ha Paolo is benne van, és te is.
- Felőlem mehet. Merre van Zlatan?
- Edzésen, a héten szinte minden nap a központban van. Nekem úgy alakult, hogy pár napig a legújabb cikkemmel foglalkozok, ami abból jó, hogy nem kell elrángatni Maját és Alexanderrel is többet tudok együtt lenni.
- Nagyon sokat nőtt mióta nem láttam. – fordult felé, és elgondolkodva nézte.
- Igen, már nyáron négy éves lesz. Jót tesz neki az óvoda és a sok gyerek akivel kezd összebarátkozni.
- Azt hittem úgy volt, hogy nem akarjátok oviba küldeni.
- Igen, én szerettem volna, de a fotóstúdióm nagyon bejött, és nem bízhatom mindig Majára. Emellett az ottani fejlesztő foglalkozások jó hatással vannak rá, és mivel ez egy magán óvoda a kis létszám miatt több idő jut rá. De ha tudom akkor magammal viszem mindenhova. – magyaráztam.
- Jó újra látni titeket. Hiányoztál Lili.
- Te is nekem! – ültem közelebb. – meddig maradsz a városba?
- Még nem tudom. Lehet beugrok megnézni a másik unokaöcsémet, és már este visszamegyek Rómába. Holnap lesz az első közös edzésem a csapattal. Furcsa, hogy izgatott vagyok, pedig már ismerem az ottani járást, és a legtöbb sráccal már játszottam együtt, még Kína előtt. Amúgy Heléna hogy van?
- Már jobban, de azért a tesód eléggé elbánt vele. Már ha érted mire gondolok. – váltottam komolyabb hangnemre.
- Ha ez megnyugtat már nincs együtt azzal a nővel, és a munkára koncentrál.
- Jól teszi, de szerinte már teljesen mindegy, mert a sógornőm beadta a válókeresetet.
- Hallottam, és megértem. A tesóm egy szemét volt, de túl sokat voltak külön.
- Igen, tudom ez milyen, de én nem is akarok ítélkezni már. Nekem Heléna továbbra is a legjobb barátnőm, és sokszor találkozunk. Segítjük egymást, de azt ne várjátok, hogy Zlatan már olyan jól elbeszélget majd a bátyáddal a családi összejöveteleken.
- Megértem, ez nyilván való.
- De beszéljünk valami vidámabb témáról. Kittivel minden rendben?
- Igen, és sokkal jobb a kapcsolatunk mióta tudja, hogy hazajövök. Szerencsére nekünk jól működött a távkapcsolat.
- Igen, ennek örülök, és annak is, hogy jól megy a cukrászdája. Néha ha jön hoz pár süteményt amik isteni finomak. Alexanderrel is jól kijön, és gyakorolja a babázást.
- Bízom benne, hogy összejön nekünk is a kicsi.
- Tuti, hogy így lesz elvégre most már több időt lesztek együtt, mint eddig.
- Nem jött be ez a Kínai túra. - hajtotta le búsan fejét.
- Nem akarom azt mondani, hogy megmondtam, de megmondtam.
- Igazad volt. – nevetett fel, és ekkor autó hangot hallottunk kintről.
- Megjött Zlatan! – pattantam fel. – nyugi rád nem haragszik. Elvégre nem te bántottad meg a testvérét.  Kimegyek elé.
- Én meg eljátszok ezzel a nagyfiúval. – ült Alexander mellé a szőnyegre.
Gyorsan leszaladtam a garázsba, és nagyot dobbant a szívem mikor megláttam Zlatant akinek egy nagyobb doboz volt a kezébe. Még ennyi év után is színtiszta szerelmet érzek iránta.
- Lili te meg?  Ki van Alexanderrel?– kérdezte és üdvözlésként egy apró csókot lehelt ajkamra.
- Vendégünk van! – mosolyogtam izgatottan.
- Kicsoda, a tesóm, vagy a szülei?
- Neeemm..sokkal jobb. Mi az a doboz?
- Ezt majd csak este kapod meg, és még van valami amit nem láthatnál szóval menj fel kérlek.
- De még nem is tudod ki a vendég.
- Egy perc és felmegyek, csak még van egy kis dolgom hátul.
- Mi dolgod van hátul? Hiszen nincs fűtve a hátsó rész. – húztam vissza magamhoz. hogy a szemébe nézzek.
- Kicsim, mindent megoldok, de ne tarts fent, mert azt szeretném ha minden úgy lenne ahogy szeretném.
- Nagyon titokzatos vagy, de bejön.
- Akkor felmész? – sürgetett.
- Persze menj csak, de siess fel, mert nem tudom meddig marad még Stephan.
- Stephan?! El Shaarawy?  - döbbent meg.
- Igen. Meglepett szülinapom alkalmából, és most ő van Alexanderrel. Ugye nem fogsz kiakadni, és…
- Lili, Stephan nem tehet róla, hogy a testvére egy utolsó szemét disznó. Meg hát ő a barátod, akivel rég találkoztál, és én is, szóval ne engedd el amíg nem találkoztam én is vele.
- Köszönöm, hogy nem akadsz ki. – adtam egy puszit arcára, és visszasiettem barátomhoz, aki éppen kisfiammal játszott hason fekve a szőnyegen.
Zlatan úgy fél óra múlva jött fel. Hálás voltam neki amiért igyekezett nem érinteni Manuel és húga gallyra ment kapcsolatát, és Stephannal is jókedvűen elbeszélgetett. Az olasz fiú rengeteg érdekes dolgot mesélt Kínáról, de míg engem a kultúra és az emberek Zlatant természetesen a foci színvonala érdekelte. Közben felívtak a szüleim, Kitti, Heléna és pár munkatársam is, hogy átadják jókívánságaikat.  Hét óra felé már Maja is csatlakozott hozzánk, ám mikor a vacsorával jöttem elő Stephan jobbnak látta ha inkább Helénáékhoz megy.
- Akkor mikor találkozunk a pályán? – tudakolta Zlatan mikor már az ajtóban köszöntünk el az olasz fiútól.
- A hónap végén, huszonnyolcadikán, Rómába. Nagyon szeretnék akkor már pályára lépni.
- Én meg szeretnék tiszta szívemből a helyszínen szurkolni.
- Megoldható szerintem, ha mint újságíró bejössz. Majd meglátom mi tehetek az érdekedbe.
- Nem akarok szabályt szegni.
- Kicsim, ha lehet miért ne? Te újságíró vagy, ráadásul a feleségem, és én is ott leszek. Szóval ha segítenél Stephan az jó lenne. Majd vigyázunk nagyon az előírások betartására.
- Oké, megpróbálok mindent megtenni, és bízom benne, hogy győzelmet ünnepelhetek.
- Azért ahhoz nekünk is lesz pár szavunk. – kontrázott Zlatan.
- Szerintem meg a lényeg, hogy újra Olaszországba vagy Stephan, és tiszta szívből kívánom, hogy hasznos tagja legyél a csapatnak, és focizz kiemelkedően. – öleltem át búcsúzásképpen.
- Köszi Lili. Akkor a hamarabb nem a hónap végén látjuk egymást. Sziasztok.
- Vigyázz magadra- szóltam még utána és becsuktam az ajtót. Felsiettem az emeletre ahol Maja már kisfiamat vetkőztette az esti fürdéshez. Szerettem volna magam csinálni, de nem engedte és mielőtt ellenkeztem volna megcsörrent a telefonom amin Zlatan hívott.
- Miért hív Ibra? – néztem zavartan Majára. – tudja, hogy itt vagyok fent.
- Fogalmam sincs, de vedd fel! Lehet valami baj van.
- Gondolod? – vettem a fülemhez a készüléket de Maja furcsán mosolygó arca teljesen mást tükrözött.
- Lili kérlek gyere hátra, van egy kis baj. – szólt bele Zlatan.
- Mi a baj?
- Áll a víz mindenhol. Valami elromolhatott, a jakuzzival, és nem tudom... - hallottam focistám kétségbe esett hangját.
- Hogy érted ezt?
- Áll a víz mindenhol! Nem is tudom, hogy megyek ki innen, mert folyamatosan ömlik, és nem tudom elzárni és…
- Megyek! – csaptam le, és már siettem is hátra, miközben azon törtem az agyam mi a jó eget rontott el rajta, és egyáltalán miért kellett megvenni mikor alapból ott van a medence. Felesleges rongyrázásnak tartottam, még akkor is ha anyagilag jól állunk. Én továbbra is szerettem fogni a pénzt. Félve mentem az ajtó felé, és reméltem nem fog a nyakamba zúdulni a tömérdek víz mint valami idióta filmben, de a meglepetés még annál is nagyobb volt, mint hittem. Bent sötét volt, és csak pár hangulat fény világított szerelmem pedig a Jakuzziba ült aminek vize éppen világoskék színben játszott. Mellette egy nagy doboz.
- Boldog szülinapot kicsim! – Kiáltott mikor meglátott. – csak nem hogy megijedtél. – nevetett fel zavart arcom látva, én pedig nem tudtam örüljek vagy mérgelődjek, így inkább az előbbi mellett döntöttem. – Gyere be egész jó a víz, és van pezsgő is, sőt még valami. – szállt ki, és széles mosollyal egy nagy csokrot hozott elő nekem.
- Zlatan de hát miért mondtál ilyen hülyeségeket a telefonba?
- Mert nem volt más ötletem amivel idecsaltalak volna. Boldog szülinapot kicsim. Imádlak.
- Köszönöm. Nagyon szép ez a virág, én pedig szeretlek, még akkor is ha rám hozod a frászt.
- Van itt még valami, ami igazából Alexanderhez köthető, de remélem örömet szerez ez is. – lépett a dobozhoz, amit miután kinyitottam egy hatalmas játékvár tárult a szemem elé, amiben apró figurák sorakoztak. – Ezt Alexandernek szánom, és neked azért, mert ha elvinnéd a stúdióba ne kelljen mindig minden játékot magaddal vinni. Emellett a te régi szobádba kialakítottam egy játszó sarkot, ahol még sok minden van. Nézd. – mutatta a szobáról készült képeket mobilján. – remélem tetszik.
- Imádom ahogy téged is! Köszönöm. Ennyi év után is megtudsz lepni.  – öleltem át, és forrón megcsókoltam.
- Bejössz velem a jakuzziba, és megiszol velem egy pezsgőt?
- Persze, hogy bemegyek, de még nem öltöztem át.
- Nem is kell, nézd. – dobta ki alsóját és a gondolattól arcom vörösbe váltott. – gyere be ruha nélkül.
- Mi van ha Maja benyit, vagy mi van ha Alexanderrel lesz valami? Nem is ma van Maja napja.
- Tudom, de ma van a születésnapod. Ne kéresd már magad!
- Oké, legyen. – sóhajtottam és én is meztelen szálltam be mellé ami egyszerre volt furcsa de izgató is. Zlatan megtöltött két poharat és az egyiket nekem adta.
- Boldog szülinapot kicsim. Szeretlek.
- Én is szeretlek. – csókoltam meg, és mire az üveg kifogyott a hangulat is egyre forróbb lett köztünk, és már nem is zavart hogy nincs rajtam a fürdő ruhám.

⚽ Helyzetjelentés: Stephan is back ⚽

 

Sziasztok!! 

Az előző posztban, elhoztam Nektek a Megismerni és megszeretni Stephanhoz kapcsolódó történetem 20. fejezetét amit Itt nézhettek meg. 

Szerintem múlt évben éreztem ilyet egy bejegyzés megírásánál mikor Zlatan végre visszatért az Ac Milanhoz.

Mikor úgy majdnem két évvel ezelőtt Stephan Kínába igazolt nagyon csalódott és döbbent voltam egyszerre. Nem is hittem el, hogy ő valaha is játszatna Európán kívül, úgy, hogy mindene a válogatottban való szereplés, és célja, hogy alapkezdővé váljon a nemzetközi tornákon.

Stephan 2019 Június 8.-án írt alá a Sanghai Senhua csapatába ahol mindössze csak négyszer tudott betalálni a hálóba. Az odaérkezése után sokáig nem volt keretbe, és amikor beállt a jó teljesítmény ellenére sem volt eredményes. Első gólját a Kínai Szuperligába Augusztus 15.- én szerezte. Utána többször került padra, sérüléssel bajlódott, vagy nem játszott végig teljes mérkőzéseket. Ezt mondjuk sosem értettem miért, hiszen a köztes válogatott mérkőzéseken kiválóan teljesített.
Majd miután kitört a vírus többször nem nevezték még a keretbe sem. Stephan sokat járt közben Olaszországba és inkább a családjával és a barátaival találkozgatott. Úgy vélem mikor aláírt nem gondolta át igazán a dolgokat, és – ez természetesen a saját véleményem – csak a pénz lebegett a szeme előtt. Hiszen Kínába nem tudott úgy fejlődni, ahogy egy focistához méltó lenne. Főleg nem egy olyanhoz, mint ő. Tudom bőven elfogult vagyok miatta, de én remek játékosnak tartom, akibe még nagyon sok van, és én látok benne még arra potenciált, hogy egy nagynevű labdarúgónak nője ki magát, és még ennél is elismertebb legyen. Az egész téli szünetet Dubaiba töltötte, ahol December 13.-óta komoly edzésmunkát végzett, és biztos vagyok benne, hogy ő akkor már nem akart visszatérni Kínába, és már akkor az As Roma volt a cél.
Annyi biztos, hogy a Kínaiak nem akarták elengedni Stephant, hiszen még mindig volt a szerződéséből valamennyi, de szerencsére a testvére tárgyalásainak meglett az eredménye, ő pedig múlt héten már visszatérhetett Rómába, ahol természetesen a 92-es mezt választotta.
Kicsit persze fáj a szívem, hogy nem szeretett csapatomba igazolt vissza, de mivel nem vagyok telhetetlen, én ennek az igazolásnak is borzasztóan örülök, és büszke vagyok rá, hogy végre észhez tért, és rájött, neki Olaszország az otthon. Én pedig újra láthatom játszani, ami számomra mindennél többet ér. Néha ugyan nyomon követtem a Kínai meccseket is, de nem kötött le annyira, és a külföldi kommentátor az én fülemnek egyenesen borzalmas volt.
Pár kommentelő azt írta, hogy hízott, de én inkább izmosabbnak látom, ami a sok edzésnek tudható be, és ahogy az Instagrammját nézegettem az jutott eszembe, hogy már nem az a kisfiús arc néz vissza a képek keresztül rám, hanem egy igazi férfié.

Az As Roma következő mérkőzése a Juventus ellen lesz, szombaton hat órakor, és reménykedek benne, hogy ha nem is lesz végig a pályán, azért kap valamennyi lehetőséget.

A legjobban az Ac Milan elleni találkozót várom (Február 28. szombat este 20:45.), és bízom benne, hogy lesz egy olyan fotó ahol Zlatannal együtt láthatóak majd.
Az eredményről inkább nem jósolok, mert tudom, hogy akkor kicsit kettészakadok majd.

Mindent egybe vetve: Örülök Stephan, hogy itt vagy! 

⚽ Megismerni és megszeretni 20.⚽

 

Sziasztok! 

 Pár napja ígértem Nektek a következő részt, amit végre elhoztam nektek. Fogadjátok sok szeretettel! 

- Mondd már mi lett! - kíváncsiskodott Emma és úgy láttam sokkal izgatottabb, mint jelen pillanatban én. 
- Negatív - mutattam meg a pálcikát. - nincs baba. - válaszoltam és furcsa mód rosszul esett ezt kimondani, de próbáltam jó képet vágni hozzá.
- Sajnálom. Én biztos voltam benne, hogy állapotos vagy. De még sok lehetőséged lesz rá, és...
- Hidd el Emma ez egy jel volt, hogy nekem és Stephannak nincs közös jövője. Mondjuk, otthon lehet, még elmegyek orvoshoz, mert továbbra is rémesen érzem magam. 
- Dőlj le egy kicsit, én hozok fel valami kaját. 
- Köszönöm Emma. - suttogtam, de ahogy a fejem a párnához ért azonnal álomba merültem. 
Másnap nagy kapkodásba indultunk el a reptérre és mivel Emma Hollandiáig utazott így közös gépen ültünk. Ennek örültem, hiszen legalább nem éreztem annyira elveszettnek magam, és a lány társasága is jó hatással volt rám. Sokat beszélgettünk az elmúlt napokról és reménykedtünk, hogy mindkettőnk karrierébe pozitív változást hoz ez a pár nap. Elég későn értem vissza Rómába, ezért úgy gondoltam leghamarabb holnap iskola előtt találkozok kislányommal. Telefonon értesítettem Giuliát a hazaérkezésemről, és megköszöntem a segítséget. A pár nap ellenére hálás voltam a sorsnak, hogy megadta nekem ezt az utazást, hiszen hatalmas élményekkel és kapcsolatokkal gazdagodtam. Egy jóleső fürdőt vettem, majd bekapcsoltam a gépemet, és megnéztem a felgyülemlett leveleimet. Úgy voltam vele, hogy holnap benézek a lányokra, de a hétre nagyobb érdemi munkákat nem vállaltam el. Másnap reggel korán pattantam ki az ágyból, de újra elfogott a rosszullét, ami már inkább nyugtalanított, mint dühített, de nem akartam elszalasztani, hogy lányomat én vigyem az iskolába. Felkaptam a ruháimat, és Giulia házához hajtottam. Mikor azonban megérkeztem forgott velem a világ, és csak nehezen bírtam kiszállni az autóból. Tudtam, nem mutathatom ki, mennyire szarul vagyok, így igyekeztem mosolyt erőltetni arcomra. 
- Anya!!! De jó, hogy itt vagy!! - szaladt felém Nella, én pedig boldogan öleltem át. - de jó, hogy itt vagy!!! 
- Édesem én is örülök neked. Csak nem, hogy nőttél?! - viccelődtem, és szívem teli lett boldogsággal, ahogy okos szemeibe néztem.
- Jól volt tartva. - hallottam szöszi barátnőm hangját a konyha felől. - gyertek ide, még van egy kis idő. 
- Hali te meg mit csinálsz? - kukkantottam be, míg Nella a cipőjét húzta.
- Csak reggelit csinálok a pár napja fogadott lányomnak. - nevetett fel, és mikor megéreztem a bacon, tojás illatát már nem tudtam tovább tartani magam. Azonnal a mosdóba siettem és kiadtam a gyomrom tartalmát. 
- Mondd jól vagy? - tudakolta Giulia az ajtón túlról. 
- Persze, csak összeszedhettem valami ételmérgezés félét Kínába. 
- Elég  szarul nézel ki! Nem kéne pihenned? 
- Nem, elviszem Nellat a suliba. Készen vagy kicsim? – fordultam felé és láttam, hogy már magára vette nagy télikabátját.
- Igen, persze már bepakoltam mindent. Köszönöm a sok mindent Giulia. Nagyon jól éreztem magam, és köszönöm Stephannak a hamburgerezést. 
- Mindenképpen megmondom neki, és én is köszönöm, hogy ennyire jól elvoltunk, és nem volt probléma. – adott egy puszit neki a szöszi lány, és ez a látvány jól esett szívemnek.
- Milyen hamburgerezésre vitt el Stephan? - kaptam a mondaton. 
- Elmentünk hamburgerezni és képzeld pár ember is ott volt a csapatból. Nagyon menő volt, és megettem egy olyat, amibe extrán volt a hús, meg...
- Bocsi, de megint ki kell mennem. - álltam fel. - de utána mehetünk azonnal. - néztem az órára. 
- Mi lenne, ha én vinném el Nellat, te pedig pihennél még egy kicsit? 
- Nem, én ....már jobban vagyok, - vettem egy mély levegőt.
- De elmehetek busszal is, és akkor nem maradnál egyedül anya. - lépett közelebb és láttam rajta, hogy aggódik.
- Kicsim jól vagyok, csak elcsaptam a hasam. Lehet a hosszú utazás sem tett jót, és az időeltolódás is még közre játszik. Nem tudtam annyira ott sem átszokni és mire sikerült volna, már itthon vagyok. 
- Én tényleg elmegyek busszal, és ha végeztem majd hívlak. Nagyon szeretlek és örülök, hogy végre itthon vagy. 
- Hidd el én is. - vágtam rá őszintén, és lelkiismeret furdalásom volt, amiért nem én vittem el reggel. Barátnőm készített egy teát és hozott egy puha takarót. Betelefonáltam a szalonba, és elintéztem pár telefont. A forró ital jót tett és miközben kedvenc sorozatunk random részét néztük mesélni kezdtem neki Kínáról. 
- Jobban érzed maga? – fordult felém csillogó kék szemekkel, miközben megigazította takarómat. Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy kislány akinek Giulia az édesanyja.
- Egy kicsit jobban. Köszönöm, és bocsánat, hogy itt csövelek. Ennyi erővel haza is mehetnék, vagy dolgozni. 
- Vagy esetleg elmehetnél orvoshoz. - vetette fel az ötletet, de én csak nemlegesen megráztam fejem. 
- Majd elmúlik.  Szerintem az út miatt van. - dőltem hátra a kényelmes kanapén, de újra eszembe jutott egy kérdés, amire eléggé kíváncsi voltam. - Mellesleg hogy került a lányom a volt pasimmal össze? 
- Úgy, hogy eljött ide beszélgetni és találkozott Nellaval és nagyon jól eljátszottak az Xboxon. Közben Stephan Manuellel beszélgetett, hogy este megy majd pár fiúval hamburgerezni mire Nella megkérdezte, hogy Zaniolo is ott lesz? Mondta Stephan, hogy igen, és rákérdezett, hogy volna- e kedve vele tartani, és ...
- A lányom természetesen azt felelte, hogy ige. - sóhajtottam. - lehet nem kellett volna elengedni. 
- Ugyan már annyira jól érezte magát, és Stephan vigyázott rá, és időben hazahozta. 
- Nem azon volt a hangsúly, hogy elvitte, hanem, hogy vele volt! Összevesztünk mielőtt Kínába indultam, mert csak azért akart kibékülni velem, hogy reklámot csináljon magának. 
- Dehogy is! - kelt a fiú védelmére Giulia - Csupán csak a közeledbe akart kerülni, és idiótán fogalmazott. Melles a kedves testvére állt elő az ötlettel, amit itt beszéltek meg. 
- Te tudtál erről és nem szóltál nekem? 
- Igen, de azt hittem nem áll elő majd vele, mert Stephan sem tartotta jó ötletnek, de lehet bepánikolt, és ezzel állt elő, csakhogy ne haragudj rá. 
- Ezzel pont az ellenkezőjét érte el. - túrtam bele hajamba. - mellesleg mi van ha Nellat is azért vitte magával, hogy meglássa valami firkász és újra valami légből kapott történetet kreáljon kettőnkről? 
- Te komolyan ennyire számítónak ismered Stephant?  A lányod odáig van Zanioloért, Stephan pedig csak örömet akart neki okozni. Nyugodj meg nem akart kihasználni senkit. Most pedig ha megbocsátasz, az ebéd nem főzi meg magát, és még Nella dolgit is összekell készítenem. - állt fel és mérgesen felcsattogott a lépcsőn ahova én is követtem. 
- Majd én összeszedem, te csak menj le főzni. - léptem be a vendégszobába, amibe tudtam lányom remekül érezte magát ebben a pár napba. A tapéta megnyugtatót színe és a bútorok harmóniája remek hangulatot árasztott. - amúgy is én vagyok az anyja. 
- Már mindjárt kész vagyok, és már viheted is. - vágott vissza hűvösen, és ekkor újra az ágyra kellett, hogy üljek, mert úgy éreztem elszédülök. Giulia arca azonnal ijedtté változott. - Jól vagy? 
- Persze, én csak megszédültem. - ismertem be. 
- Már megint rosszul festesz.. Hozok egy pohár vizet és elmegyünk a dokihoz! 
- Köszi, de csak elcsaptam a hasam. - ismételtem meg neki, amit még lent mondtam Nellanak. 
- Lehet terhes vagy. - mosolygott. 
- Biztos nem. Csináltam tesztet, és negatív lett. 
- Ugye tudod, hogy az első teszt nem mindig hoz megbízható eredményt? Lehet az vagy, csak nem tudsz róla, hiszen az olcsó Kínai teszt lószart sem mutatott. 
- Jó minőségű volt.... legalábbis Emma azt mondta, hogy megvette a legdrágábbat. 
- Nem akarsz egy másikat csinálni? - hozott elő egyet a fiókból. 
- Felesleges hidd el. Biztos érezném, ha az vagyok. - álltam fel. 
- Azért jobb lenne, ha beraknád a táskádba. - tanácsolta, én pedig így tettem, és miután megköszöntem a pesztrálást hazamentem. 
A következő napokban szerencsére elmúltak a rosszulléteim, és visszatérhettem a munkába. Imádtam az új rajzokat, és boldog voltam, hogy a Kínában mutatott technikákat is beépíthetem műveimbe. Szerettem az újfajta irányt, és büszke voltam a lányokra is, hogy olyan jól elvoltam nélkülem. Március második hétvégéjén úgy gondoltuk, hogy nőnap alkalmából elmegyünk egy csajos vacsorára, ahol Mónica kolleganőm születésnapját is megtartjuk. A lányok egész héten készültek rá, ami engem is magával ragadott így úgy gondoltam, hogy pénteken mindjármunknak jár egy szabadnap, hogy estére teljes pompánkkal tudjunk hódítani. Ezzel Michelle és Mónica is egyetértett, és hálásak voltak a tervemért. Miután Nella iskolába ment leszerveztem estére anyámat, és belefogtam egy nagy csajos szépítkezésbe. Elmentem fodrászhoz, csináltattam egy új manikűrt, és még egy masszázsra is benéztem. Imádtam, hogy egész nap csak kényeztetnek, és nekem csak az estére kell koncentrálnom. Szinte mindenhova gyalog mentem, hiszen a márciusi napsütés fantasztikus hangulatot adott a napomnak, amit egy pár új ruhával is megkoronáztam. Beszereztem egy nagyobb méretű susi boxot is, amit otthon fogyasztottam el. Három óra körül Nella is befutott anyámmal. Igaz vele továbbra sem volt felhőtlen a viszonyunk, de úgy gondoltam neki is jár, hogy végre kettesbe legyen unokájával. Már a tus alatt készülődtem mikor újra elfogott a rosszul lét és a szédülés, amit sehova sem tudtam tenni. A jókedvem azonnal elmúlt, és bíztam benne, hogy a bevett gyógyszer hatására elmúlik a rosszullét. 
- Jól vagy? Olyan fehér az arcod. - lépett hozzám anyám a konyhába. Őszes haját most kontyba tűzte, ami kiemelte zöldes szemeit.
- Persze, minden rendben, csak fáj a fejem. - nyugtattam meg, de ő nem tágított. 
- Túlságosan sokat dolgozol, és túlhajtod magad. 
- Ma is szabadnapom volt, és egyáltalán nem dogozok sokat, csak amennyi ahhoz kell, hogy a szalon jól menjen és eltudjam tartani Nellat.
- Ugye tudod, hogy segítünk, és...
- Anya, ezt ne! - állítottam le azonnal. - ezzel úgy jó tíz évet elkéstél, és köszönöm, hogy itt vagy, de ez csak egy ritka alkalom. 
- Kislányom, légy szíves ne legyél velem ilyen ellenséges. Most is itt vagyok, és segítek, tudod, és már mondtam, hogy jóvá szeretném tenni a dolgokat.
- Az a vonat már elment. Most pedig ha nem haragszol - kerültem ki, és inkább a fürdőbe vonultam. A kedvenc csipkés mélyen dekoltált felsőmet vettem fel, és tőlem szokatlan módon egy neon zöld színű miniszoknyát. A sminkem is jóval erősebbre készítettem, hajamat pedig hullámokba rendeztem. Az orvosság hamar hatott, és mire a cipőmet húztam már újra elöntött az izgalommal vegyes jókedv. Nellanak meghagytam, hogy illik viselkedni anyámnak pedig elmagyaráztam pár dolgot. Kicsit megdöbbenve mérte végig öltözékem, de szerencsére nem szólta meg. A taxi pontosan hét órakor jött értem, és egyenesen Roma egyik legfelkapottabb mediterrán éttermébe mentünk. 
- Baromi jól nézel ki! - dicsért meg Mónica és én is ezen a véleményen voltam. Ő egy hajához illő vöröses ruhába, míg a fekete lány,  Michelle egy pezsgőszínű csillogó ruhába díszelegtek. 
- Még nem is voltam itt. -  tűnődött el Michelle. 
- Ha ez megnyugtat akkor én se, de itt az alkalom, hogy bemenjünk. Nyolcra foglaltam asztalt.
- Akkor pont időben érkeztünk. Alig várom, hogy igyak egy kis pezsgőt, és elfelejtsem mennyi idős lettem.
- Ó te szegény  őskövület. - nevettem fel, és kedvesen átkaroltam vörös hajú barátnőmet.. Mónica egy üveg pezsgőt rendelt, és helyet foglaltunk a számunkra kijelölt asztalhoz. Az étteremben lágy zene szólt, hangulatát pedig a vajszínű és barna bútorok tették egyedivé. A falon apró fényfüzérek sorakoztak, amiket néha egy- egy híres ember fotója váltott fel, akik között helyet kapott pár énekes, teniszcsillag, de természetesen az As. Roma csapatának pár tagja is. Magamba elrebegtem egy köszönömöt, hogy Stephan arca sehonnan nem mosolyog vissza rám. Hamarosan megérkezett a jégbe hűtött pezsgő én pedig tósztot mondtam a szülinaposra és megköszöntem nekik, hogy ennyire jól vitték a távollétembe a szalont. Amíg az étel megérkezett felhőtlenül beszélgettünk, ám apró görcsöket éreztem hasamba, amit betudtam annak, hogy hamarosan megjön a havi ciklusom. Ám amint ezen méláztam, eszembe jutott, hogy január eleje óta nem jött meg. Hirtelen szédülni kezdtem és úgy éreztem elsötétül a világ. Engedélyt kértem a csajoktól és kitámolyogtam a mosdóba. Hidegvízzel megmostam arcom, és a táskámba kotorászva a kezembe akadt a Giuliától kapott teszt. Egy darabig tétováztam, és remegő kézzel bontottam fel a csomagolást. A teszt végeztével egy örökké valóságnak tűnő idő után az eredmény is megjelent. 
- Istenem én terhes vagyok! – néztem a pálcikát, és kétségbeesett támolyogtam vissza az asztalhoz.

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!

 

Remélem jól teltek az ünnepek, és mindenki nagy kedvvel vágott bele 2021-be, ami reméljük már sokkal jobb lesz, mint a tavalyi.

 

Az évben ez az első posztom és mi mással is kezdhetném, mint egy jó hírrel, ugyanis Zlatan végre visszatért a pályára. Persze nem játszott végig egy egész mérkőzést, de ennek a kis időnek is nagy jelentősége volt. Hála Istennek a fiúk győztek, és bár igaz, hogy a Juventus ellen megszakadt a tíz hónapja tartó nyereség sorozat, azért még így is vezetik a tabellát. 

Ráadásul hétvégén pont azt a Torinot verték el 2-0-ra, akik ellen ma este is rúgják a bőrt az Olasz kupában. 

Stephannal kezdeném aki  továbbra is Dubaiban van, és folyamatosan edz. Nagyon sok képet rakott ki Instagrammjára, amibe látszik, mennyire keményen gondolja a visszatérést. Erre egyelőre nem tudom, mikor kerül sor, hiszen Kínába jelenleg nincs bajnokság. Az As Romaval kapcsolatos hírek továbbra is fennállnak, de a találgatásokon kívül nem történt előrelépés.        

Sok cikk jön le a az átigazolásról, ám annyi bizonyos, hogy Stephan mindenképpen ott akarja hagyni a Sanghai Senhua csapatát.  Elvileg az ügynöke Manuel ( aki a testvére is) a napokban fog tárgyaló asztalhoz ülni mint a Kínai mint az Olasz csapattal.

Zlatan pedig, -mint már az elején írtam -újra visszatért, ami nagy motivációt adhat az Ac Milannak. Nyolc kihagyott mérkőzés után már jó volt látni újra a pályán, de amit a szélről bemelegítés néven művelt az fantasztikus volt. Szó szerint, egy stábtag feje fölött emelte át a lábát, aki először megijedt majd meglepődött. Úgy tudom az esti meccsen is padon fog ülni, ám bízom benne, hogy valamikor becserélik és kap valamennyi időt. 

A sérülése alatti időbe sem unatkozott, hiszen a SportWeek-nek egy nagyobb terjedelmű interjút adott, amit majd egy következő posztban elhozok Nektek. 

 

Egyelőre ennyi lett volna ez a kis évindítóm, de ígérem, hamarosan jelentkezek, hiszen már folyamatban van a Megismerni és megszeretni huszadik részének megírása. De ha lemaradtatok volna az utolsó részről Ide kattintva elolvashatjátok! 

 

Köszönöm, hogy elolvastad. 

Hamarosan jelentkezem! 

Ne felejtsétek: Az élet szép! Puszi Andrea! 

⚽ Friss hírek ⚽

Sziasztok!! 

A hírek többsége az AcMilan.hu oldalról származik, ahol még sok szuper bejegyzést olvashattok a csapatról, és további játékosokról. 

Esküszöm őszintén hiányzott már, hogy egy ilyen jellegű posztot írjak! Főleg, hogy a legutolsó ilyet Június 3.-án írtam. Azóta pedig nagyon sok minden történt, és sok olyan dolog is esett ami mellett eléggé elsiklottam, és ez kicsit bánt. Hiszen valahol a blogom lényege pont az, hogy megosszam a két srácról a híreket, de akármennyire is akartam és akármennyi anyagom is lett volna, képtelen voltam kinyitni a laptopot és sorozatok helyett összehozni egy #Helyzetjelentős írást.

De most úgy gondolom ennek tényleg eljött az ideje, és igyekszem nem össze-vissza írogatni a dolgokat, és inkább a frissebb hírekre koncentrálni. ( főleg, hogy a régiek már eléggé elvesztették a fontosságukat). 

Szerencsére úgy látom a csapattal ( Ac Milan) minden rendben van, és borzasztóan büszke vagyok a fiúkra, hogy 26 ponttal vezetik a tabellát. Úgy gondolom végre egy olyan gárdát sikerült összerakni ahol nem csak egy- egy kiemelkedő játékoson múlik az eredmény, hanem egy tényleges egység van. Nem is tudnék kiemelni csak egy embert, hiszen az utolsó mérkőzésen is egy olyan játékos szerzett gólt aki nagyon fiatal és új igazolás. Ez abból a szempontból is jó, hogy nem kell rágörcsölni annyira ha pl a "nagyobb játékosok" lesérülnek (amit persze nyilván nem szeretnénk), mert van váltó. Ilyen fantasztikus eredmények mellett pedig jó újra leülni a televízió elé és meccset nézni. Nagyon vártam már ezt az időszakot, és lehet Zlatan miatt, de végre eljött, és teljes szívemből bízom abban, hogy ez kitart majd a szezon végéig is. 

Stephannal kezdeném akiről nem is tudom mit írhatnék. Kicsit szomorú vagyok miatta, és értetlenül állok a dolgok előtt. Nyilván nem látok bele az életébe, és főleg így ismeretlenül még ítélkezni sincs jogom senki felette, de a Sanghai Shenhua színeibe már nyár óta nem lépett pályára, és az Olasz válogatott színeibe is csak perceket kapott. Látom, hogy sokat van otthon és sokat mászkálnak a családjával. Nemrég volt egy hír ami arról szólt, hogy elkapta a vírust, ám ez nem bizonyult igaznak. A héten Dubaiban ünnepelték az édesanyja születésnapját. 

Biztos, hogy boldog, és ennek nyilván örülök, viszont nem értem mért pazarolja el a tehetségét, mikor akár saját hazájában is rúghatná a bőrt. Így teljesen kiesik a játékból, és hiába edz sokat biztos nem az igazi. Hiányzik az, hogy lássam egy olyan csapatba ahol sikereket ér el, és gólokat szerez. Azt hiszem ilyenre legutoljára Októberbe volt példa mikor egy válogatott mérkőzésen két gólt is bevert a Moldovai kapuba. Mindenesetre nagyon remélem visszatalál a régi focista énjéhez és újra magas szinten tud majd teljesíteni. A jó dolog az egészben, hogy a "vakációja" alatt szuper képek készültek róla amiken nagyon helyes. 

Tényleg örülök, hogy boldog, és ha jól olvastam a szerelem is rá talált, aminek meg főleg itt volt már az ideje. A hölgyről nem tudok sok mindent, de az Instagram képei alapján szimpi csajnak tűnik, és influenszerként, rádiósként, énekesnőként dolgozik és szereti a focit is. Volt egy nyereményjáték az oldalán anno ahol Zlatan aláírásával ellátott mezt lehetett nyerni. Ha igazak a hírek jó lenne már egy közös képet látni róluk. Lehet ebbe az évben Stephan már nem lép pályára többet, de ha lesz valami akkor mindenképpen megírom. Az viszont jó dolog, hogy a válogatottba még mindig örömmel fogadják, és egy olyan pletyka is felröppent miszerint az Fc Internazionale egy fél éves szerződést szeretne kötni vele, a baj egyedül Stephan magas fizetése. Kicsit kettős érzéssel fogadnám, mert jó lenne végre ha mindketten egy helyen lennének másrészt a városi rivális színeibe nem szeretném látni. Akkor inkább menjen az Arsenalba, vagy maradjon Kínába. Már nem sok van a Januári transzferig, szóval majd meglátjuk mit hoz az élet. 

Most pedig következzen Zlatan. Róla szerencsére elég hírem van még így is, hogy sérült. A napokban egy volt Ac Milanos focista Massimo Ambrosni készített vele egy nagy interjút ahol őszintén beszélt sok dologról, és olyan Zlatanosan hozta a formáját. 

Nagyon tetszett az egész, de mivel elég hosszú ezért a következő posztba gondoltam elhozni Nektek. Én tényleg imádtam olvasni minden sorát, és annak külön örülök, hogy Ambrosinivel beszélgetett, ugyanis ők alapból is jóba vannak. Ha érdekel valakit az interjú Itt megnézheti. 

Bízom benne, hogy hamarosan visszatér már a pályára, és játékával segíti a csapatot. De ha nem a szélről mindenképpen biztatja és hajtja a fiúkat, úgy mint egy edző.  

Nemrég újra megválasztották az Év Labdarúgójának Svédországban, és ezt a díjat immár a 12.alkalommal kaphatta meg. Így rekordot döntött. 

Nemrég nyilvánosságra hozták a FIFA Év csapatát, ami 55 labdarúgóból áll, és két Milan focista is szerepel rajta. Természetesen Zlatan az egyik a másik pedig Dunnarumma aki szintén csak megérdemli a helyezést az eddigi teljesítménye alapján. 

Emellett aktívan szerepel a Samsung és a Mind the Gum reklámjaiban, és folyamatosan edz, hogy minél hamarabb visszatérjen a pályára. Sajnos ez nem most vasárnap lesz, pedig már nagyon reménykedtem. 
Kijött egy karácsonyi kollekció is, és ez a pulóver.... nagyon vicces. 😆😆

Velem egyenlőre minden rendben van, és ami nincs az majd helyre jön. 😉 
A következő posztba elhozom a teljes interjút, de egyéb poszttal nem tudom mikor jövök. Jó lenne valami karácsonyi romantikus dolgot írni, szóval ha szeretnétek akárkiről kérni írjatok szívesen, de még én is gondolkozok. A Stephanos storyt is jó lenne folytatnom és azon is egyre többet agyalok, hiszen a teljes történet megvan a fejembe, de ehhez nekem is kéne egy nyugodt hét. 

Hamarosan jelentkezem! 
Ne felejtsétek: Az élet szép! Puszi Andrea! 

⚽️ Karácsonyi átigazolási csoda 💗 ⚽️

Galliani: Üdvözöllek újra itt, harcos!cos!”

Sziasztok!! Szinte el sem tudom mondani Nektek mennyire, de mennyire rég óta terveztem már ezt a posztot. Azt hiszem lassan már két éve?! De, hogy őszinte legyek inkább az óta mióta elindítottam a blogot és ő különböző csapatokba rúgta a bőrt. Szerencsére mindenhol nagyon jó eredményeket ért el, és rengeteg címet szerzett magának, és persze annak a csapatnak ahol játszott. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az Los Angelesi állomáson kívül mindenhol figyelemmel tudtam követni a munkásságát. Sosem találkoztam vele, és nem tudom milyen valójába, de annyit tudok, hogy mindenhol a legmagasabb fokon teljesített, amit pedig a külvilág felé mutat mindig inspirált engem.

Mikor tavaly nem kerültek be a rájátszásba a Los Angeles csapatával megfordult a fejembe, hogy talán majd most.... majd most... sőt, még volt is róla szó, de aztán másképpen döntött, én pedig nagyon szomorú voltam. Tényleg bíztam benne, és nem jött össze. Aztán November 13.-án Zlatan bejelentette, hogy nem marad L.A.-be, és újra felerősödtek az Ac. Milanos hírek. Ám mivel sok-sok más csapattal is szóba hozták (és mivel ismertem már magam a tavalyi utána) még véletlenül sem éltem bele magam semmibe se. Persze hazudnék, ha nem dobbant volna nagyot a szívem minden idióta Insta bejegyzése után, amitől az új klub nevét vártam, ám ez úgy tűnt sosem fog megérkezni. Aztán már annyi pletyka és csapat felmerült, hogy lassan- lassan hidegen hagyott, hogy mi lesz vele. Tényleg nem is érdekelt igazán, mert valamiért azt éreztem nem jön vissza a csapatba. Kirakott valami reklámot, megnéztem, dobtam rá egy szívecskét és ennyi. Bezártam azonnal, csináltam a dolgom. Viszont ahogy közeledtünk az év végéhez az Ac. Milanos hírek újra erősebbek lettek, míg a többit lezárták, vagy bejelentették, hogy pl: A Tottenham-ba biztos nem megy. Reménykedni még ekkor sem reménykedtem. Aztán ez az egész két nap alatt megváltozott, és durván felgyorsultak az események. Az Olasz klub szinte óránként hozott le róla valamilyen hírt, ami egyre jobban erősítette ezt a dolgot, pénteken pedig már Ő JELENTETTE BE!!!! Én pedig sírtam, mint valami óvodás, és mivel nem akartam Manót ezzel kínozni, inkább kimentem a teraszra és jól kibőgtem magam...örömömbe. Nem tudom milyen lesz, de én nagyon reménykedek benne, hogy jó, és nem fog belebukni a csapat, és ő sem ebbe az egészbe. Sajnos nagyon sok a negatív hang, és rengetegen nem bíznak már benne, hiszen egy olyan ligából jött vissza, ami még véletlenül sem nevezhető erősnek, és nem volt aktív majdnem két hónapja.

Nagyon szeretném élőbe látni, játszani, legalább csak egyszer, de ebbe sem fogom beleélni magam, mert rengeteg mindentől függ, és itt nem csak az anyagiakról beszélek. Majd ahogy akarja az Angyalkám úgy lesz. Most viszont fogadjátok tőlem ezt a történetet, amit ebből az apropóból írtam, természetesen Lili szemszögéből, amihez még annyit, hogy Zlatannál a család is eléggé beleszólt, most ebbe a dologba, hiszen Heléna imádja Milánót, és a gyerekek is jól érzik magukat a városba.

Milánó: 2019. December 26. Csütörtök, Péntek

Lili: A konyha pulton ültem és csak bámultam a város fényeit az ablakon keresztül, miközben a könnyeimet törölgettem. Milánó gyönyörű fényárban úszott nekem pedig már régen aludnom kellett volna, de sehogy sem tudtam, hiszen az elmúlt hetek történései kavarogtak agyamba. A folyosón villany kapcsolódott, majd aranyos ünnepi pizsamába megjelent Maya.

- Lili te még nem alszol? - Lepődött meg, és felém indult - még mindig Zlatanon rágod magad?

- Igen, és nem tudok aludni - néztem rá, és mérhetetlen hálát éreztem a szöszi lány iránt, aki nem törődve az ünnepekkel repülőre ült és újra Alexander mellett segédkezett.

- Nem hallottam mikor jöttél meg. Milyen volt a megbeszélés? - Utalt a mai gyors találkozómra Paolóval, aki felajánlotta régi munkámat az újságnál.

- Nagyon jól sikerült. Már csak az én döntésem hiányzik - osztottam meg vele, és ez egy kicsit jobb kedvre derített.

- Mit fogsz neki mond

ani? - Érdeklődött majd felém nyújtott egy pohár vizet.

- Még nem tudom, de nagyon szeretném elfogadni ezt a munkát, és most nem csak egy rovatot vinnék, hanem még az újság szerkesztésébe is részt vehetnék. Nagyobb hangsúlyt kapna az én véleményem, ami azért lenne jó, mert így senki nem írná át a cikkeimet, és tényleg azok a képek kerülnének bele, amiket én válogatok ki. Paolo nagyon bízik bennem, ezt pedig olyan rég éreztem.

- Mi lesz így a Los Angelesi melóval? Hiszen az volt az álmod, hogy saját galériát nyitsz és felkarolod a fotós tehetségeket.

- Igen, így volt, viszont ezt nem hagyhatom ki. Ismerem már a főnököt, és az emberek sem változtak sokat. A kemény mag megmaradt, és mindenki vár engem vissza. Hatalmas löket lenne a karrierembe.

- Mikor kell rá választ adni?

- Legkésőbb jövő héten, de még mindig nem tudom, mit feleljek.

- Beszéltél erről Zlatannal? – tudakolta csendesen.

- Persze, hogy beszéltem. Mikor Paolo a hónap elején felhívott azonnal vázoltam neki a helyzetet, de csak az volt a válasza, hogy még nem tudja mi lesz jövőre. Aztán ott volt Mino és mindenféle baromságokkal teletömte a fejét, ő pedig alig figyelt rám. Vagyis inkább ránk, mert Alexandert is teljesen elfelejtette. Én vittem mindent tudod? Az egész házat, a gyereket, és időm sem volt a galériámon gondolkozni. - magyaráztam neki, és újra szomorúság lett úrrá rajtam - mióta bejelentette, hogy otthagyja A Galaxyt rengeteg ember fordult meg a házunkba. Lassan olyan volt, mint valami szálloda. Az ügynökök és a különböző emberek jöttek, mentek, aztán Zlatan is alig volt otthon. Még Szent estén is a telefonon lógott érted? Aztán mikor Alexandert lefektettem elegem lett. Elé álltam és megkérdeztem, hogy mi a terve, és tudod mit mondott rá? Majd Minoval kitalálják?

- Jaj, ne már. - sóhajtott fel Maya, én pedig lepattantam a pultról és inkább leültem egy székre.

- Erre megkérdeztem tőle, hogy mégis kit vett akkor el, és mi a fontosabb a számára az ügynöke vagy mi? Persze újra csak jött a mentegetőzés, és elegem lett. Ekkor telefonáltam neked.

- Eléggé zaklatott volt a hangod - jegyezte meg a lány.

- Tudod én mindenhol mellette álltam. Párizs, Manchester, Los Angeles, de ő sosem nézte azt, hogy én mit szeretnék. Meg sem fordult a fejébe, mert csak az ő idióta álmai után mászkáltunk, és az ő önmegvalósításán dolgozunk. Belefáradtam Maya!

- Sajnálom Lili, de szerintem neki sem lehet könnyű.

- Nem mondtam, hogy az, de tudja nagyon jól, hogy a Milan is tárt karokkal várja őt, és itt is bíznak benne. Nem csak úgy jönne ide, mint egy huszadrangú akárki, hanem mint egy megmentő. De most ne is csapatról beszéljünk, hanem rólam, és a fiáról. Az első helyen kéne, hogy szerepeljünk a listáján, de mégis az utolsók vagyunk.

- Ez biztos nem így van Lili. Zlatan imád téged - simogatta meg karom, majd félénk hangon megkérdezte: - ugye még mindig szereted őt?

- Persze, hogy szeretem, hiszen ő a férjem, de ha ez így fog menni, akkor nem látom értelmét annak, hogy együtt maradjunk. Egy házasság nem csak az egyik félről szól. A másiknak is joga lenne beleszólni bizonyos döntésekbe. Főleg olyanokba, amik a jövőről szólnak. Így hogyan neveljem a fiamat, és hogyan tervezzem meg az életem? Ismer és tudja, hogy nem vagyok ingyen élő típus. Nekem többre van szükségem, mint vásárolgatásra, és a gyerekem pesztrálására.

- Arra úgyis itt vagyok én - mosolygott rám.

- Kérlek, félre ne értsd, mert imádom a fiamat, de annyira hiányzik már a társasági élet, és a munka.

- Teljes mértékben megértelek Lili.

- Ibra már kezdi újra elfelejteni milyen a család.

- Nem hívott ma még?

- De persze, de nem vettem fel. Nem tudja, hogy hol vagyok, és ez így a jó. Azt mondtam neki, hogy ezt nem tudom tovább csinálni, és bármennyire is szeretem egyelőre elég volt az elhanyagolásból. Miközben pakoltam nem szólt egy szót sem csak állt az ajtóba. Szerintem nem hitte el, hogy megteszem. Akkor kapott idegbajt, mikor Alexandert is öltöztetni kezdtem. Na, akkor tényleg kiborult, kiabáltunk egymással, míg végül becsaptam az ajtót és otthagytam a jó francba. Még a jegygyűrűmet is hozzá vágtam.

- Lili ezt nem kellett volna. Szegény biztos kivan bukva - aggodalmaskodott Maya, de nem érdekelt, hogy Zlatan pártján állt.

- Cseppet sem érdekelt. Szeretem, de nem játszok senki kedvéért bólogatós kiskutyát. Most pedig ha nem haragszol lefekszem Alexander szobájába. Nagyon fáradt vagyok.

- Rendben. Azért gondolt át, és holnap hívd fel és mondd el neki hol vagy.

- Meglátom. Jó éjt - köszöntem el, és beléptem alvó kisfiam szobájába. Szerencsére ő békésen aludt, és nem zavarta, hogy gyönyörködöm benne. A telefonomon már legalább tíz hívás volt Ibrától, és több üzenet, amiket nem akartam elolvasni, így kikapcsoltam a készüléket. Kora reggel Alex ébresztett, majd miután Maya felajánlotta, hogy elviszi sétálni beültem egy kád forró vízbe és igyekeztem kicsit regenerálódni. Legbelül borzasztóan hiányzott Zlatan, de tudtam, hogy még nem hívhatom fel, és nem mondhatom meg neki, hol vagyok. Azt akartam, hogy nagyon hiányozzak neki, és beismerje, fontos vagyok a számára. A karácsonyra gondolva újra csak elfogott a szomorúság, hiszen tavaly nagyon meghitt volt, és mivel az évfordulónkat is ünnepeltük szerelmem elhívta az édesanyját, hogy egy egész hétvégét legyünk kettesben, mi pedig alaposan kihasználtuk az együtt töltött időt, és ki sem bújtunk az ágyból. Mikor kifürdőztem magam egy puha köntöst kaptam magamra, és kezembe vettem az olasz GQ magazin decemberi számát, aminek címlapján párom kapott helyett. Az interjú nagyon tetszett, a képek pedig fantasztikusak voltak, amitől csak szarabbul éreztem magam, hiszen lassan az idejét sem tudtam mikor voltunk együtt.  Már majdnem végeztem a mustrálásával mikor ajtócsengő zaja ütötte meg a fülem. Gondoltam amilyen szeleburdi Maya biztos elfelejtette a kódot, vagy a kulcsot, így gyorsan kinyitottam az ajtót, ami előtt Zlatan és Mino állt.

- Hála Istennek, hogy itt vagy! - Ölelt meg szó nélkül -  vagy százszor hívtalak, és rengeteg üzenetet írtam Lili. Annyira aggódtam. Alexander is itt van? - Lépett be, és azonnal leakasztotta kabátját a fogasra, amit sajnos Mino is követett.

- Igen itt, de most éppen Mayával van a városban. Ez meg mit keres itt? - Böktem ügynöke felé, és nem is akartam leplezni utálatomat.

- Én is örülök neked- nézett rám gonosz szemekkel, és zakóját megigazította világoskék ingén.

- Mino üzleti ügybe jött a városba... miattam -  magyarázta Zlatan.

- Miattad? - Ütköztem meg szavain és ekkor esett le, hogy ő is elegáns ruhát visel. Mintha készülne valahova.

- Igen, és szeretném, ha meghallgatnál ez miatt. Gyere, üljünk le a nappaliba. Iszunk egy kávét és elmondom mi a helyzet. Elmondod neki, vagy én? - Fordult ügynöke felé, akinek megcsörrent a telefonja.

- Honnan tudtad meg, hogy itt vagyok? - Pillantottam fel mérgesen, és a konyhába csörtettem kávét készíteni.

- Elfecsegte egy kedves Maya nevű kismadár - utalt dadusunkra.

- Remek. Nem kellett volna idejönnötök még..

- Kicsim még mindig mérges vagy rám? - Fordított maga felé kedvesen.

- Nem kellett volna utánam jönnöd - ismételgettem megint.

- Nagyon hiányoztál, és rengeteg dolog átfutott az agyamon, és miután jól hozzám vágtad a gyűrűt felhívtam Minot és megbeszéltem vele a döntésemet.

- Ő meg jól beledumált, és azonnal más lett. – vetettem oda epésen.

- Lili az ügynököm nem gonosz csak még nem ismered a jó oldalát.

- Miért van neki olyan is? - Kérdeztem gúnyosan mire az említett férfi bejött a konyhába és megköszörülte a torkát, hogy rá figyeljünk.

- Azt hiszem, mennem kell. Ha lesz valami és kellesz úgyis hívlak.

- Rendben. Nagyon szépen köszönök mindent. - ölelte át Zlatan én pedig inkább mérges voltam a kettőjükre és Mayára is. - Vigyázzatok magatokra, és Lili - fordult felém - gratulálok.

- Köszönöm, bár nem tudom mihez. - húztam el számat, és mikor Mino kiment a bögrémmel együtt bevonultam a nappaliba ahová szerelmem is követett.

- Milyen volt a megbeszélés Paolóval? - Helyezkedett el kényelmesen miután meglazította nyakkendőjét. Muszáj volt kicsit megnyugodnom, hiszen nagyon jóképű volt.

- Jó, és nagyon tetszik, amit ajánl. Nem csak egy rovatom lenne, hanem az egész újság felépítésébe, kinézetébe is belevenne. Én lennék az egyik szerkesztő, és a legjobb az egészben, hogy nem mindennapos munka. Jó vannak kötött dolgok, de Alexanderral is tudnék foglalkozni.

- Mikor kell dönteni?

- Legkésőbb jövő héten, de az lenne a legjobb, ha még ma visszaszólnék és már alá is írhatnék, így akár a februári lapszámba is dolgozhatnék. A fizetés is nagyon kedvező.

- Nagyon szeretnéd ezt a melót ugye? - Húzott közel magához, mire aprót bólintottam.

- Igen nagyon, de mégis hogy vállalnám el, mikor fogalmam sincs, merre leszünk jövőre? Sajnálom, hogy kiabáltam és összevesztünk. Nem kellett volna csak úgy lelépnem és elhoznom a fiúnkat, de én tényleg magányosnak és értéktelennek éreztem magam az utóbbi időben, és mikor Paolo felhívott újra azt éreztem, hogy vagyok vaki. Nem csak a feleséged, hanem egy elismert fotós, újságíró.

- Mikor jön meg Maya? - Váltott témát.

- Nem tudom, már egy ideje elmentek. Szeretnéd, felhívom őket - ajánlottam, de az ajtó kattant és belépett dadusom és piros arcú kisfiam. Zlatan azonnal felpattant és egy nagy öleléssel üdvözölte őket.

- Zlatan ideértél! - Kiáltott fel Maya örömébe és azonnal átölelte a férfit. - örülök, hogy látlak. Nagyon jól nézel ki.

- Köszi, te is csinos vagy. Jól viselkedett az én drága fiam?

- Semmi baj nem volt vele. Sikerült megbeszélni a dolgokat? - Mért végig minket.

- Éppen ott tartunk, hogy a munkát tárgyaljuk át.

- Igen, és azt szeretném kérdezni, hogy mennyi ideig tudsz maradni, csak mert szeretném elvinni Lili pár helyre este pedig vacsorázni.

- Zlatan nem is hoztam olyan ruhát, amibe elmehetek valahova.

- De Maya azt mondta itt van valami zöld. Az pont jó lesz, és nem kell nagyon kiöltözni.

- Nagyon szívesen maradok akármeddig, csak akkor telefonálnom kell a szilveszteri buli miatt.

- Én csak erre a hétvégére gondoltam. - válaszolt gyorsan Zlatan és egyre zavarosabbnak éreztem a helyzetet. Mégis miről akar velem beszélni, és miért visz el vacsorázni, ha éppen fasírtba vagyunk? Inkább mondja meg, hogy Kína vagy Dél Amerika ahova éppen csomagolni kell. - Természetesen duplán felszámoljuk a hétvégét.

- Zlatan tudod, hogy nem a pénzért teszem, ezt ti is tudjátok, és ha szeretnétek, nekiállok főzni.

- Mi lenne, ha most elmagyaráznátok, mi folyik itt?? Maya miért hívtad ide Zlatant? Nem kellett volna, és nem ezért hívtalak ide, hanem mert bíztam benned.

- Zlatan alapból is jött volna ide, de beszéljétek meg. Menjetek be a szobába én meg készítek valamit.

- Inkább kimegyünk a városba hárman, te pedig addig azt csinálhatsz, amihez kedved van. Úgyis csak este kellesz. - nyomott a lány kezébe egy köteg pénzt Zlatan és újra öltöztetni kezdte Alexandert.

- Ibra miért nem mondasz valami konkrétat? - néztem rá türelmetlenül. - Mino hova ment, és te miért vagy így öltözve?

- Azért mert egy tárgyalásról jövök

- Milyen tárgyalásról?

- Lili mindent elmondok időben. Most csak legyünk együtt hárman.

- Hova akarsz menni? – Kérdeztem és idegesítő volt, hogy totál hidegen hagyják a kérdéseim.

- Mutatni akarok egy házat neked - kezdte mogyoró szemei pedig izgatottan csillogtak felém.

- Házat? Zlatan akkor inkább Alexandrával kéne beszélned.

. Lili fejezd be és vedd már a kabátod, mert megsülök itt bent!!! - forgatta meg szemét, és azzal a lendülettel felkapta fiát és már lent is volt. Behuppantam mellé, és már indultunk is. Gyorsan száguldottunk a városon, ahol ugyanolyan enyhe volt a tél, mint egész Európában.

- Merre megyünk?

- A külvárosba. Nem olvastad a híreket?

- Nem, miért kellett volna? - kérdeztem mire csak egy gyors nemmel válaszolt. - Nézd ott a San Siro!!

- Megálljunk előtte?

- Nem kell, úgysincs értelme - raktam fejem a hideg üveghez.

- Szomorú vagy kicsim?

- Nem, csak nem értem miért jöttél ide, és mi értelme van ennek az egésznek?

- Lili együtt vagyunk, és megnézünk egy házat. Ezt akartad nem?

- Igen, de már van egy lakásunk itt, és semmi értelme még több pénzt költeni. Semmi!! Mégis mikor jövünk ide, és mikor lesz időnk kihasználni ezeket? Üresen fog állni és ennyi.

- A ház mindig érték - simogatta meg arcom - és ki mondta, hogy üresen fog állni?

- Úgysem lesz rá időnk – mérgelődtem tovább. Az út hátralévő részében Alexanderről, a munkáról és a szilveszteri buliról beszélgettünk. Zlatan testvérével akart ünnepelni, aminek én is örültem, mert olyan régen találkoztunk már velük. Egyedül Stephan hiányzott, de reméltem azért összefutok vele az idény kezdete előtt. Lassan úgy gondoltam elhagyjuk Milánót, mikor egy kertvárosi részhez tévedtünk. Szinte olyan volt az egész, mint a Született feleségekbe. Gyönyörű házak, takaros előkerttel és gondozott udvarral. Az ünnepek miatt sok helyen fényfüzér lógott a tetőkről, kerítésekről, némelyik ablakból pedig még a karácsonyfát is lehetett látni. Nálunk is csodálatos hatalmas karácsonyfa pompázott, amit Zlatannal közösen díszítettünk fel, a ritka pillanatok egyikébe mikor nem volt nálunk senki.

- Még mindig nem mondod meg, miért kell nekünk másik ház? - puhatolóztam tovább, de ő újra csendre intett, míg végül egy nagy villa előtt álltunk meg, aminek automatikusan kinyílt a kapuja mi pedig beálltunk az udvarra.  Gyönyörű fa ajtón léptünk be a tágas hallba ahonnan kétoldalt nyíltak a szobák, középen pedig egy lépcsőn lehetett felmenni az emeletre. Az alap szobákon kívül Alexandernek egy külön játszó szoba, nekem két gardrób, egy edzőterem, belső medence, két dolgozó és két konyha volt berendezve. Zlatan szerint azonnal lakható.

- Hogy tetszik? – kíváncsiskodott.

- Csodálatos. Nagyon szép - léptem ki a felső fürdőből, aminek ablakából csodaszép volt a kilátás.

- Hátul van egy nagy udvar is, de azt majd ráérünk megnézni később.

- Mennyibe kerül ez nekünk?

- Kicsim, ne gondolj most az árra - nyugtatott meg és lágyan megcsókolt - még nem is mondtam mennyire gyönyörű vagy.

- Köszönöm. Hiányoztál és bocsáss meg. Nem fogok veszekedni veled, és sosem hagylak magadra. Az lesz, amit akarsz, én pedig...

- Elfogadod a munkát! - Vágott szavamba. - Szóval kapd elő a telefonod és hívd fel Paolót, hogy rendben van a dolog.

- Mégis mikor lesz időm akárhonnan idejárkálni? Nem rángathatom Mayat mindig.

- Pedig szívesen jön, látod - vigyorgott rám.

- Miattad jön, te lüke, nem miattam. – böktem oldalba játékosan.

- Már ez is valami, de hívd fel Paolót, én addig beszélek Minóval. - ment kicsit arrébb, így volt időm megbeszélni az üzletet főnökömmel, aki nagyon jól fogadta a hírt. A háznéző után visszamentünk a lakásomba, Zlatannak pedig újra dolga volt. Délután eljátszottam Alexanderral, kicsit kimentünk a parkba, és készítettem pár képet. Az idő szokatlanul tavaszias volt, kisfiam pedig élvezte a napsütést. Imádtam itt lenni, és nem is akartam azon gondolkozni mi lesz a jövőbe. Elvégre munkám már van, ami nagy szó. Más kérdés hogy fogom megoldani a rohangálást akárhol is leszünk. Öt óra körül hazamentünk, és beraktunk egy karácsonyi mesét, amit kisfiam élvezettel figyelt. Olyan édes volt, hogy újabb képeket készítettem, amit felraktam Insta profilomra, amit sok-sok szívvel árasztottak el a rajongók. Zlatan este hét körül érkezett meg, és nagyon boldognak tűnt. Valamit még motyogtak Mayával, én pedig a ruhámat nézegettem. A tükörbe jól állt rajtam, és úgy láttam Zlatannak is tetszik. 

- Nagyon szexi leszel- állt mögém - milyen jól nézünk ki együtt.

- Te nézel ki jól, én meg...

- Lili!!! - forgatta meg szemét, és a fülembe suttogott. - Elmegyek tusolni, nem akarsz követni?

- Zlatan nem vagyunk ketten. - pirultam bele, de eljátszottam a gondolattal.

- Este kipróbálhatnánk az új lakásban lévő ágyat.

- Meglátjuk. Mikor kell visszamenni Los Angelesbe?

- Nem kell visszamenni. - újságolta.

- Hogy érted ezt? – néztem rá vállam felett.

- A vacsora közben megtudod. Beszéltem Mayaval és vigyáz Alexanderra. Miénk az egész este, éjszaka, és hogyha szeretnénk az egész hétvége. Megünnepelhetnénk az évfordulónkat is.

- Vasárnap lesz nem?

- Igen, én is úgy tudom. A feleségem vagy már két éve.

- Néha többnek tűnik. - kuncogtam fel, de azért adtam neki egy puszit. Zlatan elment zuhanyozni, míg én sminkeltem.

- Milyen szép lesz anya - hozta ki egy jó éjt puszira kisfiamat dadusa mielőtt elaltatta volna.

- Köszönök Maya mindent - öleltem át a lányt - jól döntöttél, hogy szóltál Zlatannak.

- Nem akartam kavarni, de igazából ő hívott fel, és annyira rémes hangja volt, hogy nem hazudhattam neki.

- Megértem. Nagyon sokat segítesz nekünk.

- Csak a munkámat végzem. Most viszont megyek, elaltatom.

- Holnapra mindent előkészítettem és van mindene. Ennivaló, és ruha..

- Lili mindent tudok. Ismerem őt, hiszen kicsi korába is vigyáztam rá - nyugtatott meg, és kis idő múlva szerelmem is készen állt a vacsorára, ami meglepő módon nem egy étterem, hanem a délelőtt megnézett házhoz volt.

- Mondtam, hogy nem kell úgy kiöltözni - villantotta felém ellenállhatatlan mosolyát. A házba belépve egy pincér azonnal elvette a kabátom szerelmem pedig a konyhába vezetett ahol már terített asztal fogadott. Középen egy nagy rózsacsokor illatozott, és halk zene szólt.

- Itt fogunk vacsorázni, mert még nem annyira mozgolódhatok a városba - magyarázta zavartan.

- Húú a firkászok hada követi a naaaaggy Zlatant - nevettem fel.

- Nem erről van szó kicsim, csak amíg nem hivatalosak a dolgok addig nem kéne, hogy meglássanak.

- Akkor most beszélünk végre arról, amit egész hónapban kerülgetünk? - Tértem rá a tárgyra és nem foglalkoztam a pincérrel, aki kedvesen elénk hozta az első fogást.

- Rendben, de előbb igyunk - nyújtotta nekem a poharat, amibe a hideg pezsgő gyöngyözött. - Koccintsunk kettőnkre és arra, hogy mindkettőnk álma ugyanolyan  fontos.

- Köszönöm. Nagyon szeretlek Zlatan.

- Én is szeretlek Lili. Jó étvágyat.

- Neked is! - Fogtam meg kezét. Vacsora közben néha belekérdeztem a dolgokba, d semmit nem tudtam kihúzni belőle. Igaz nagyon jót beszélgettünk, és nevettünk az egésznek pedig olyan hangulata volt, mint az első randink környékén. Nagyon hiányzott már ez a kötetlenség, a desszertnél pedig úgy éreztem szétdurranok.

- Kifizetem, a pincért aztán elmehetnénk a medencékhez.

- Inkább menjünk a nappaliba – kérleltem ő pedig belement ebbe - nagyon szép ez a ház - dicsértem meg, ahogy leültem a kanapéra. Az egész nagyon modern volt. Mindenhol a kávé és a vajszín volt uralkodó többségben.

- Eltudod képzelni itt az életed? Viszonylag közel van mindenhez, de az autókat úgyis áthozatjuk.

- Los Angelesből?

- Persze. Már nem hosszabbítottam meg a bérlést, így Január vége felé ki kell költözni. Addig pedig belakjuk ezt!

- Milánóban fogunk lakni? - Csodálkoztam rá, a szívem pedig őrült gyorsan kezdett verni. Éreztem, hogy most fogja elmondani a döntését.

- Igen Lili itt. Legalábbis még fél évig biztos, a többit pedig majd meglátjuk, mert ez nem csak rajtam múlik - kezdte és apró mosolyra húzta száját. - Mikor elmentél és elvitted a fiúnkat nagyon magányosnak éreztem magam, és csak az a mondat kattogott a fejembe, amit utoljára mondtál. Te mindent feláldoztál értem. Igazad van, és abba is, hogy mindig mellettem álltál bármilyen döntést hoztam elfogadtad még akkor is, ha eleinte morogtál érte. Azt szeretném, ha boldog lennél és te is valóra váltanád az álmaidat - simogatta meg arcom gyengéden - eddig én voltam a lényeg a kapcsolatunkba, most te jössz. 

-  Zlatan ezt komolyan mondod? Mit csináltál, hova írtál alá? - záporoztattam felé izgatottan kérdéseimet. 

- Azt tettem, amiről tudtam, hogy örömet okozok neked, és visszaigazoltam az Ac Milanhoz. 

- Nagyon kérlek, ne játssz velem! - álltam fel kicsit mérgesen. 

- Szívem nem hazudok. Mindenben megegyeztem a csapattal. Azért jöttem ide ma, hogy velük tárgyaljak délután. Mino is segített, és ha minden jól megy, hatodikán aláírom a papírokat. Gondolod, megmutathatom a szerződést. Itt van az iroda egyik fiókjába. Lili itt fogok játszani a San Siroba. Elfogadtam a feltételeket, amiket felajánlottak, mert úgy gondolom nagy kihívás nekem, és a csapatnak is nagyon jól jön egy ilyen játékos, aki olyan inspirált, mint én - magyarázta és mikor nem szóltam semmit így folytatta: -Azt hittem kicsit jobban fogsz örülni, vagy legalábbis... 

- Ó bazd meg ez fantasztikus hír!!! - ugrottam sírva a nyakába - komolyan nem csapsz be? Komolyan, tényleg? Én nem hiszem el - ültem vissza és még mindig hitetlenkedve néztem rá. 

- Igen kicsim. Ne sírj már! - Szorított magához, és igyekezett megnyugtatni.

- Évekig vártam erre tudod, és most nem tudom elhinni, hogy megtetted. - fordultam felé, és egy zsebkendővel felitattam a könnyeim. - újra itt lenni ebbe a városba, és újra belépni abba a stadionba ahol annyi jó emlék vesz körül csodálatos dolog. Istenem ezt nem hiszem el. - nevettem fel és még akkor is a fellegek között éreztem magam mikor felmentünk a hálóba majd Zlatan egy újabb pezsgőt bontott ki. 

- Egészségedre - adta a kezembe a poharat. – boldog évfordulót.

- Köszönöm - emeltem fel fejem és mélyen belenéztem mogyoró szemeibe - köszönöm, hogy megtetted a házasságunk érdekében, és köszönöm, hogy nem hagytál cserbe. Annyira szeretlek, hogy nem is tudom elmondani. Valóra váltottad az egyik álmom, én nagyon bízom benne, hogy neked is sikerül azt a célt elérned, amit kitűztél magadnak a klubbal együtt. 

- Melletted sikerülni fog. Nagyon szeretlek - lépett egyre közelebb én pedig hagytam hagy vezessen az ágyhoz, ahol megpecsételhettük ezt a remek napot.