2018. október 3., szerda

⚽ Szülinapi különkiadás! Egy különleges fantázia ⚽


Sziasztok!


Biztos tudjátok, hogy minden évben igyekszem "megünnepelni" Zlatan szülinapját. Akár egy külön bejegyzéssel, videókkal, vagy képek formájában. A lényeg, hogy mindig megemlékezek rá.


Ebbe az évben pedig arra gondoltam, hogy megosztok veletek egy olyan történetet, ami már nagyon-nagyon rég a fejembe van. Úgy is mondhatnám erről a történetről, hogy az egyik legbelsőbb fantáziámat hozom el Nektek!
A történetben előfordulnak szexuális részek, és egyéb káromkodások.

Lia: Sietve ültem be a taxiba, ami azonnal az Aon traning komplexum felé vette az irányt. Apámhoz utaztam pár napra és reméltem a legutóbbi találkozásunk óta kicsit megenyhült felém. Sajnos nem érti meg, hogy szeretem élvezni az életet. Imádok bulizni, és szeretem a megnyerő férfiakat. Ezek talán az ismertségi köreimből adódóan híres focisták, és más sportolók közül kerülnek ki. Azonban utálom a kötöttségeket, így a legutolsó kapcsolatom sem tartott egy hónapnál tovább. A csábítás a véremben van, és számomra semmihez sem fogható az az érzés, mikor akcióm sikeres, jutalmam pedig egy forró éjszaka. A férfiak mind egyformák és hiába rendelkeznek feleséggel, gyerekekkel, ha meglátnak egy feszes feneket, vagy egy mély dekoltázst nyál csorgatva nézik minden óhajom. Ugyanúgy vannak bekötve, és ugyanarra vágynak. Egy nőre, aki legyezgeti az egójukat és csodája őket. Néha ellehet játszani az ártatlan kislányt is, mert akkor kijön belőlük a megértő, mindentől óvni akaró, hős szerelmes. Sajnos a sajtó előtt még én sem bírok elbújni, és volt pár kalandom, ami a pletykalapok és felkapottabb magazinok legelején landolt, és óriási botrány kísérte. De válás egyik helyen sem történt, és hiába érezték a feleségek átverve magukat, a gyerekek és persze a hatalmas vagyon miatt szemet hunytak a történtek előtt, és megbocsájtottak partnereiknek. Engem sosem érdekelt kinek okozok fájdalmat, és kinek borítom fel a családi életét, csak az élvezetet kerestem és mindig vigyáztam arra, hogy sosem mondjam senkinek: szeretlek. Az autó megállt, és miután leellenőrizték az igazolványaimat, sietve indultam be az üvegezett épületkolosszusba. Apám legújabb csapata a Manchester United, így már egy ideje itt él a városban, egyelőre anya nélkül, de amint sikerül eladni a régebbi házunkat újra együtt lesz az egész család. Halkan lépdeltem a  folyosókon miközben a falakon lévő képeket nézegettem. Sok mostani és régebbi focista arca nézett vissza rám, a távolból pedig hangfoszlányokat hallottam, és egy éles sípszó hasított bele a csendbe. Megigazítottam mélyen dekoltált kék ruhámat és a hang irányába siettem. A hangok egyre erősödtek, míg a nyitott üvegajtón át, egy csodálatos zöld focipályát pillantottam meg. A szélén apám állt és hangosan utasítgatta a fiúkat. Angolul beszélt, amit mindenki egyformán megértett. Ősz haja csillogott a napfényben, szürke melegítőt viselt, kezében füzettel, nyakában síppal tipikus edző kinézete volt. Arca széles mosolyba húzódott mikor meglátott, majd miután szorosan átölelt és adott két puszit így szólt. - Lia, te meg hogy kerülsz ide?
- Szia, apa! Úgy gondoltam megleplek. Egész nyáron alig találkoztunk, és kíváncsi voltam a csapatodra és természetesen rád is.
- Ők az új munkám - mutatott a srácokra, akik még mindig az akadálypályák között futkostak. - Remélem sikerül az, amit elterveztem velük.
- A fényes B.L. Győzelem! - nevettem fel, ő pedig helyeslően bólogatott, és mikor végigmérte alakomat lágy hangon így szólt.
- Nagyon szép vagy!
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, és örültem, hogy elégedett velem.
- Hogy van a legújabb barátod? Nem lesz még esküvő?
- Apa kérlek - forgattam meg szemem. - már nem vagyunk együtt, de ha így is lenne, akkor sem mennék hozzá senkihez.
- De miért nem?
- Mert nekem fontos a függetlenségem és ezt egy férfiért sem adom fel.
- Már nem vagy kislány! Ideje megkomolyodnod.
- Azért, hogy utána unalmas életem legyen, visítozó gyerekekkel? Köszi, ebből nem kérek. Én így vagyok boldog.
- Jaj, Lia! - sóhajtott fel és inkább a fiúk felé vette az irányt, de még a válla felett hátra szólt nekem. - Nem jössz oda? Bemutatnálak a srácoknak.
- Dehogy nem! - csillant fel szemem és már magamban kezdtem megtervezni legújabb hódításomat. A ma estére még úgysem volt partnerem és szívesen benne lettem volna egy városnézésbe valamelyik cuki játékossal. A csapatról semmit nem tudtam, és nem is akartam utána nézni a játékosoknak, mert úgy voltam vele a meglepetés erejére hagyatkozom. Apám belefújt a sípjába mire a focisták azonnal körbe álltak nekem pedig volt időm felmérni a felhozatalt. Tekintetem egy fekete fiún állt meg, aki elég fiatalnak tűnt, de reméltem elmúlt már tizennyolc. Igyekeztem szuggerálni, és azonnal láttam neki is tetszik látványom, de apám közel húzott magához és a fülembe súgott.
- Meg ne próbált! Még túl fiatal! - Ezután újra arrébb lépett és a csapathoz intézte a következő kérdést. - Hol van Zlatan?
- Hogy ki? - Kaptam a néven és szívem azonnal hevesen kezdett verni. Lehet, hogy ő az? Az nem lehet... biztos másnak is van még ilyen keresztneve, és...
- Jövök már! - Hallottam a túl ismerős hangot a hátam mögül én pedig féltem arra nézni, de mégis kénytelen voltam. Mellkasomba beszorult a levegő, és úgy éreztem szédülök. Még mindig olyan vonzó volt, mint akkor, nekem pedig eszembe jutott 2009, és az az este, ami egy életre megváltoztatott bennem mindent.

2009: A tükör előtt álltam és szőke hajam igazgattam. Egy különleges csillogó csatot raktam bele, amit nemrég kaptam a legjobb barátnőmtől. A klubban hangos zene szólt, ami beszűrődött a w.c-be is. Szájfényt vettem elő, és rákentem ajkaimra, amik cseppet sem voltak teltek. Sajnos ez a melleimre is igaz volt, és biztos voltam benne, hogy egyszer mindkettőt megcsináltatom. Rövid, csavart pántos, zöld ruhám jól simult alakomra. Talán a lábaimat szerettem magamon a legjobban, és azt, hogy nem voltam hízékony. Persze magasságomból adódóan nem lehettem volna modell, hiszen csak 156 cm-rel rendelkezek. Egy fiatal, vidám lány voltam, aki szeretne már független, és önálló lenni. Kirepülni a szülei árnyékából, és végre a saját lábára állni. Olyan lány, aki nem akar mindig az édesapjára várni, míg ő az aktuális csapatértekezletekkel végez, és nem akar az anyjával újabb üzleti vacsorákon bájologni.
- Gyere már! Megjött apád kedvence, és mit ne mondja nagyon helyes! - siettetett Stella. - Bár fura, mert azt hittem szőke kék szemű. Már ha a Svéd vonalból indulok ki. De gyere már!!!
- Mindjárt csak még megigazítom a szemem. - néztem rá.
- Az edző lánya még egy zsákban is vonzza a pasikat.
- Mondja ezt az elnök lánya. - nevettem fel, és újra a tükör felé fordultam. - Tudod, hogy nem érdekelnek a férfiak. Első a tanulás, hiszen az iskola sokkal fontosabb. Kész vagyok, mehetünk!
- Éljen! - kiáltott Stella, akivel egyre jobban összebarátkoztam, hiszen szinte mindenben hasonlítunk egymásra. Az ő édesapja Massimo Moratti, aki az Internazionale elnöke. De persze egyikünket sem érdekelt a foci, és a mérkőzésre járás helyett is inkább vásárolgatni, kávézni, vagy bulizni jártunk. Kiléptünk a teremből és azonnal elvesztem.
- Ő az! Ő Zlatan! - mutatott barátnőm az általam kinézett pasira. Magas volt, és örülten jóképű. Vállig érő haját, egy vékony, fekete pánttal fogta hátra. Barna szemei csillogva pásztázták a termet. Izmos mellkasa kilátszott hanyagul gombolt ingéből, fekete nadrágja tökéletesen állt rajta.
- Lia itt vagy? - rángatott vissza Stella a fellegekből.
- Igen, de... tényleg Ő lenne Zlatan? - hitetlenkedtem, mert nem gondoltam volna, hogy apám kis kedvence ennyire vonzó. - Basszus ez a pasi...
- Igen, nagyon jóképű, és még tehetséges is. Csak kár, hogy...
- Innom kell valamit! - vágtam a lány szavába és a pulthoz rángattam. Két koktélt rendeltünk, és mialatt az italunkra vártunk egy magas fiú lépett oda hozzánk, és a szavam is elállt, ahogy ráeszméltem, hogy Ibra áll mellettem. Közelebbről sokkal helyesebb volt, férfias illata pedig azonnal bekúszott orromba.
- Sziasztok, lányok! Meghívhatlak titeket egy italra? - villantotta ránk hatalmas mosolyát, amitől a hasamban apró rezdüléseket érzékeltem. Természetesen elfogadtuk a meghívást. Az elsőt egyre több és több követte aztán már csak azon kaptam magam, hogy a bár egyik eldugott zugába hevesen csókolózunk és tépjük egymásról a ruhát. Nem igazán voltam biztos benne, hogy jutottunk ide, de nem is érdekelt. Kisugárzása mágnes ként hatott rám, heves csókja és követelőző mozdulatai pár perc alatt szinte meztelenre vetkőztettek. Bőre forró volt, én pedig élveztem, hogy végigsimíthatok kockáin. Szinte hullámoztam mozdulataitól és nagyon akartam, hogy erős férfiassága utat törjön belsőmbe. Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem, csak sóhajaink törték meg a kis zug csendjét. Zlatan lerángatta magáról a nadrágot és felültetett egy pultra. Éreztem, hogy mindjárt szétfolyok, és már csak a gondolattól is, hogy mindjárt bennem lesz orgazmus közeli állapotba kerültem. Végigszántotta nyelvével melleimet, amik ágaskodva jelezték izgalmukat. Mikor csak pár perc választott volna el az egyesüléstől halk kopogást hallottunk, amit egy erősebb férfihang követett.
- Zlatan itt van Heléna! Mit csinálsz odabent? - tudakolta, és ekkor, mint valami varázsütésre focistám eltolt magától és gyorsan felrángatta ruháit. A vágytól még mindig forró testtel ültem és kérdőn néztem rá.
- Hova mész? Még nem végeztünk, és...
- Sajnálom, de mennem kell! - szólt komoran.
- Akkor ezt mikor fejezzük be?
- Soha! Elkezdeni is hiba volt. Viszlát! - vetette oda és kiviharzott. Csalódottan és kielégületlenül botorkáltam ki a szobából.
- Hol voltál? - lépett elém Stella.
- Dolgom volt. - válaszoltam, és ekkor megláttam csatáromat, amint hevesen csókolózik egy szőke nővel.
- Hiába nézel rá ilyen vágyakozva, már foglalt. Az a nő a felesége, és van két kisfia is.
-  Jó ég, és én majdnem szeretkeztem vele. - suttogtam, és egy másodpercet sem bírtam egy légtérben lenni vele. Elnézést kértem barátnőmtől, és kifutottam a levegőre. Szemeimet ellepték a sós könnyek, de engem nem érdekelt semmi, csak futottam és...

- Lia itt vagy! - rángatott vissza apám a jelenbe, és ekkor Zlatan lépett ki a sorból, széles mosollyal az arcán.
- Mennyit változtál. - hallottam csodálkozó hangját, amiben elismerés vegyült.  Francba, hogy elpirulok. Korholtam magam. Bezzeg ő semmit sem változott. Most is olyan piszkosul jóképű, mint akkor. Igaz haja hosszabb lett, teste pedig erősebb izomzatú. Melegítő felsője csak úgy feszült rajta.
- Már rég találkoztunk. - néztem fel rá és szinte kényszerítenem kellett magam, hogy ne nézzek barna szemeibe.  Apám sorra bemutatta a többieket, és míg az utolsó részleteket magyarázta Zlatant figyeltem messzebbről. Alig tudtam betelni látványával, és büszke voltam, hogy szerinte is változtam. Ő változtatott meg. Miatta lettem az a Lia, aki most vagyok. Ez a sajtó által férfifalónak, néha kurvának kikiáltott harmincas éveiben járó nő, aki már több mellműtéten, és ajakfeltöltésen van túl. A férfiak elcsábítása és ágyba húzása lett a hobbim.  Egyszerűen imádtam hódítani, és jól is csináltam. Ez a férfi tett engem ribanccá és ő volt az, akit még nem sikerült megkapnom.... eddig. Pedig az ő neve aranybetűkkel van írva a képzeletbeli listámon, ami mindig bővül, majd egy idő elteltével szerencsére csökken. A megbeszélés után bár szerettem volna Zlatan közelében lenni, nem tehettem. Apám meghívott ebédelni ahol sajnálatát fejezte ki, hogy  holnap Londonba utazik, hiszen meccs van.
- Mi lenne, ha én is veletek mennék? - kérdeztem.
- Te nem is szereted a focit. - csodálkozott.
- Viszont az én drága apukámat mindennél jobban. - hízelegtem, de ő azonnal gyanút fogott.
- Mondd, miért érzem azt, hogy hátsó szándékaid vannak és inkább az egyik játékosomra fáj a fogad?
- Jaj, apa, olyan előítéletes vagy. - háborodtam fel.
- Azért én is tudom, mik mennek a világba, és még mindig nem tetszik ez a fenenagy pasizás.
- Anyának semmi baja nincs vele. - védekeztem.
- Nem is értem miért.
- Talán, mert ő megért engem. Ma este repültök? - Próbáltam másra terelni a szót.
- Nem, majd holnap. Ma még csapatösszevonás lesz a Lowry hotelba, és holnap korán reggel együtt indulunk.
- Te is ott alszol a hotelba?
- Igen, természetesen. Este vacsora után még lesz egy megbeszélés, utána pedig mindenki készül a holnapra.
- Nem szokott buli lenni? - tudakoltam, és megjelent szemem előtt hogy talán ott lehetne esélyem arra, hogy becserkésszem Zlatant.
- Nem, mert ilyenkor mindenki próbál relaxálni. Mindenki korán megy aludni. Nincs semmi ivászat vagy tivornya. - nézett bele mélyen a szemembe, és éreztette velem, nem is akarja, hogy ez változzon.
- Jó, csak egy kérdés volt. De attól én még iszogathatok nem? Nekem nem kell holnap teljesítenem a pályán.
- Rendben. - sóhajtott fel. - Úgyse tudlak lebeszélni, de Rasfordot hagyd békén!
- Nem is tudom ki ő.
- Akit úgy bámultál.... a sötétbőrű fiatal fiú.
- Jaaa a kis cuki! - mosolyogtam mikor eszembe jutott, de apám mérges arcát látván azonnal korrigáltam. - Megígérem, hogy nem csinálok semmit.
- Kicsim, örülök, hogy itt vagy. Jó látni már téged, és tudod, mennyire szeretlek, de őszintén mondom, hogy vegyél vissza, és komolyodj meg. Nem akarom, hogy viszonyod legyen Marcussal, sőt egyik fiamat sem akarom, hogy az ágyadba húzd! Nem kéne máris egy balhéval kezdenem az idényt.
- Nem ígérek semmit, de most ezt felkell vennem. - válaszoltam gyorsan, és felvettem csörgő telefonom, amin anyukám hívott. Kicsit mérges volt, amiért elfelejtettem felhívni, és nem értesítettem arról, hogy leszálltam, de mikor elmeséltem neki, hogy éppen apával ebédelek megenyhült, és ez szerencsére rá is vonatkozott miután leraktam a telefont. Istenem, ha tudná, hogy sokkal nagyobb prédára vadászok, mint az a kisgyerek. Délután beújítottam pár szexi és kihívó ruhára, hiszen én is részt vettem az esti megbeszélésen. A szobám egy szinten volt a játékosokkal, és néhány a csapathoz tartozó dolgozóéval, aminek örültem. Az értekezletre este hét körül került sor, amit egy könnyebb vacsorával kombináltak. Mivel az idő továbbra is jó volt, egy pántos, oldalt combközépig felsliccelt fekete ruhát vettem fel. Szőke hajam laza hullámokba rendeztem, sminkemet pedig füstös szemekkel, és tűzpiros vörös rúzzsal tettem különlegessé. Egy keveset fújtam kedvenc parfümömből, és feltettem kedvenc nyakláncom, aminek medálja enyhén bekúszik melleim közé. Éppen megpördültem a tükör előtt mikor apám kopogtatott az ajtón, ugyanis ragaszkodott, hogy vele menjek le az étteremrészlegbe. Magamhoz kaptam az ezüst cipőmmel harmonizáló kis táskám és széles mosollyal ajtót nyitottam.
- Nem bálba megyünk. - Jegyezte meg azonnal, ahogy végigmért, de én megmagyaráztam azzal, hogy még hosszú az éjszaka és lehet, kiugrom még valamerre. Persze semmi kedvem nem volt ehhez, de mégsem mondhatom neki, hogy csak így érhetem el Zlatan figyelmét. A lift gyorsan leért mi pedig a játékosokkal és a csapat munkatársakkal megtelt helyiség felé vettük az irányt. Egy büszke mosoly hagyta el ajkam mikor észrevettem milyen hatást váltok ki a többiekből. Magabiztosan lépdeltem végig a termen, és egy koktélt kértem a pultnál, ezután helyet foglaltam az egyik asztalnál. Míg apám beszélt, én végig a termet pásztáztam. Őszintén még egy kicsit sem érdekelt a holnapi mérkőzés, a taktika, vagy az egyéb dolgok, hiszen csak Zlatanra koncentráltam. Sajnos azonban ő cseppet sem nézett felém, ami rosszul esett, és még az sem nyugtatott meg, hogy pár játékos sűrűn pillantott rám. Csodaszép barna szemei érdeklődve figyelték az utasításokat, miközben a mobilját nyomkodta. Vajon kivel beszélgethet ennyire? Talán a feleségével? Egyszerűen nem hittem el, hogy egy ilyen pasi egy ilyen öreg nővel van még mindig együtt, mint Heléna. Mégis mit eszik még annak a nőnek az aszott bőrén? Az én bőröm sokkal jobban néz ki, ez pedig nem csak a plasztikának köszönhetem, hanem a sok sportnak, és a helyes táplálkozásnak. Most is inkább halat rendeltem, némi salátával, mint azokat, amiket a fiúk fogyasztottak. A megbeszélés után mindenki a szobájába vonult, de én cseppet sem voltam fáradt, ám semmi ötletem nem volt, hogy kerüljek Ibra közelébe. Megakartam kapni, vagy ha nem is, akkor legalább beszélni vele. Szerencsémre néhányan még a pult felé indultak, és ő is így tett, én pedig helyet foglaltam a mellette lévő bár széken.
- Szia. - köszöntem rá, míg az italomra vártam. - Hogy vagy?
- Jól, köszi. - nézett végre rám, és tekintete azonnal a melleimre vetődtek.
- Nem is tudtam, hogy újra az apámmal dolgozol.
- Igen, ettől az évtől. - szólt és lezártnak tekintette a beszélgetést, miközben az én fejembe millió dolog kattogott.
- Mit iszol? - érdeklődtem egy szánalmas próbálkozással, és mikor felém mutatta a narancslevét, felnevettem. - Miért nem valami keményebbet?
- Mert holnap mérkőzésem van. Vagy talán nem figyeltél oda az apádra?
- Sokkal jobb dolgok kötötték le a figyelmemet. - kezdtem a flörtölést, és megsimogattam a pulton pihentetett kezét. Ám mintha parázs lett volna, azonnal elkapta, felhajtotta az italt, és odébb állt. Basszus ezt elszúrtam! Mérgelődtem. Ez sehogy sem fog összejönni. Mérgesen a szobámba ballagtam, és tudtam kell egy buli, hogy lenyugodjak, és kitaláljam a holnapi taktikát. Egy sokkal dögösebb, fekete miniszoknyát, és egy tűzpiros felsőt vettem fel a buliba. Mérgemben úgy éreztem kell valaki, akivel eltölthetem ezt az éjszakát. Az elutasítást egyszerűen nem ismertem, de úgy gondoltam előbb visszamegyek az étterem bár részlegébe, és ott egy koktél mellett kitalálom, mi legyen. A szinten nagy volt a csend, és biztos voltam benne, már minden játékos alszik. Hála az apám idióta szabályának. Agyamba rengeteg lehetőség villant be, Zlatannal kapcsolatban, de sajnos egyik sem volt kivitelezhető. Persze szívem szerint bekopogtam volna a szobájába, és csak úgy letepertem volna, de biztos voltam benne, hogy abból nagy balhé lenne. A szívem azonban hatalmasat dobbant mikor a pultnál csatárom ült, és mérges, vagy talán szomorú szemekkel markolászta sörös poharát. Megigazítottam hajam, és remegő lábakkal felé indultam. Újra felültem mellé, és kikértem egy Margaritát.
- Te nem alszol még? - fordultam felé, beszélgetést kezdeményezve.
- Nem, nem bírok.
- Miért? A holnapi meccs miatt?
- Nem hinném, hogy sok közöd van hozzá.
- Istenem miért vagy ilyen bunkó, mikor én csak beszélgetni szeretnék valakivel? Bár igazából bulizni indultam. Nem volna kedved velem tartani?
- Nem lehet.
- Azt hittem innod sem lehet, és te mégis azt teszed. - mutattam a sörre. - Szóval úgy látom, nem annyira érdekelnek a szabályok. Te is olyan vagy, mint én.
- Cseppet sem vagyok olyan, mint te. - nézett rám és újra végigmérte öltözetemet. - Én semmit nem változtam az évek alatt, ellenben te elég sokat.
- De úgy vélem csak jó irányba, és....
- Hallottam rólad egyet, s mást, és talán nem jó az irány, amit követsz.
- Nekem bejön, és másnak is tetszik, amit csinálok, és amiket művelek. Főleg a kezemmel, és a számmal. - haraptam bele ajkamba, és láttam, hogy kezd megtörni a jég, ugyanis Zlatan egy nagyot nyelt a mondat hallatán. - Talán te is kaphatnál belőle egy kis ízelítőt.
- Ne is álmodj róla.
- Ugyan már Zlatan. Mitől félsz? Itt senki nem láthat meg, és.... - de nem folytattam, mert Ibra telefonja csörögni kezdett a kijelzőn pedig Heléna neve volt leolvasható. Ám meglepetésemre nem vette fel, hanem miután kinyomta, ki is kapcsolta azt. - Csak nem fáraszt az asszony?
- Nem mintha rád tartozna, de kicsit összekaptunk, én pedig inkább lejöttem ide és úgy gondoltam iszok egy sört, hogy lenyugodjak.
- Ha szeretnéd, én szívesen lenyugtatlak. - Búgtam, és kezemmel végigsimítottam combján, majd haladtam egyre fentebb, legérzékenyebb pontja felé. - Egészen remek módszereim vannak erre.
- Lia hagyd abba! - tolta el kezem, és inkább még egy kört kért nekem és magának is. - Nem tudom, mit akarsz, de kérlek, fejezd be!
- Nem tudod? Akkor elég nagy bajok vannak veled.  - álltam fel, és mögé léptem, hogy masszírozni kezdjem vállát. - Eléggé feszültnek tűnsz. Mi lenne, ha komolyabban kezelésbe vennélek. - suttogtam egyre forróbb hangon. -   Csak jobban fogod érezni magad.
- Lia nézd, én nem akarom ezt. - rázta le kezem, és a székkel együtt megfordult. Magasságom miatt pont így kerültünk egy szintbe. - Talán, most nem valami rózsás a házasságom, de nem fogok olyat tenni, ami nem helyes. Főleg nem veled.
- Mert én milyen vagyok? - léptem közelebb, és ajkunk csak pár centire volt egymástól, ám ő megint hátrált.
- Mondtam, hogy olvasok újságot, és látom, milyen botrányokat keversz. Nálam pedig ez nem jön be.
- Hazudsz, ugyanis pont ellenkezője, amit érzel. Látom a szemedből, hogy legszívesebben letépnéd rólam a ruhám. Tudod, eléggé sokkal tartozol nekem. - Ültem vissza.
- Mire célzol? - Kérdezte, és nagyon tetszett, hogy végigmérte combjaim, ahogy a két lába közé raktam a szék lábtartóba.
- Arra az estére, amikor majdnem megdugtál. De sajnos, csak majdnem. Szóval tartozol nekem egy dugással.
- Álmodba. - Nevetett fel, és a kicsit arrébb lévő biliárdasztalhoz ment. Kaptam az alkalmon, és azonnal dákót ragadtam.
- Tudsz játszani? - érdeklődtem, bár az sem érdekelt volna, ha nemmel felel. Főleg, hogy én sem értek hozzá.
- Igen, mint mindenben ebben is profi vagyok.
- Mint mindenben? Mégis mikben?
- A fociban, az üzletben, és úgy általában mindenben.
- Az ágyban is? - kérdeztem és mellé lépve kitoltam tomporom, hogy gurítani tudjak. Szinte éreztem, hogy fenekemet nézi, ami – hála szoknyám hosszának- majdnem teljesen látszódott.
- Ezt inkább nem válaszolom meg.
- Én nagyon jó vagyok az ágyban. Ezért akar velem lenni minden pasi.
- Tévedsz drágám. A férfiak nem azért akarnak veled lenni, mert jó vagy, hanem mert te vagy Mourinho lánya. Vagy, mert könnyen kapható vagy.
- Lehet ez is benne van, de nem minden férfi kaphat meg. Sőt, eléggé komolyak az elvárások. Csak olyan férfival fekszek le, aki megüti a mércét. Jó azért voltak mellé lövések, de a legtöbbjük nagyon jóképű, és tehetséges volt.
- Meg persze mindegyik idióta. - vágta rá, ami cseppet sem tetszett.
- Mégis miért mondod ezt?
- Mert mindegyiknek családja van, és...
- és talán az a nő nem tudta megadni neki, amit akart. Esetleg nálatok is szexuális problémák vannak??
- Semmi közöd a problémáimhoz.
- Mióta is vagytok együtt? Több mint tíz éve. Hihetetlen, hogy még nem léptél félre, és nem kóstoltál bele az igazán jó szexbe.
- Honnan tudod, hogy Helénával nem jó a szex?- kérdezte egy gurítás után.
- Mert akkor nem bámulnál ennyire, és nem vetkőztetnél le a szemeiddel.
- Képzelődsz drágám.
- Igazán. - léptem felé, majd kivettem a dákót a kezéből, és felültem az asztalra, ahol keresztbe raktam lábam.
- Nem gurítasz?
- Nem annyira értek hozzá, szóval megtanítanál? – néztem fel rá ártatlanul és mérges voltam, hogy megint tereli a szót. - Segítenél nekem? – ugrottam le az asztalról.
- Legyen. - vette ki kezemből újra, és mögém lépett. Fenekemet kicsit kitoltam, így alsó felünk közelebb ért egymáshoz, testem pedig átjárta a forróság mikor férfiasságát éreztem nadrágja alatt. Legszívesebben megfordultam volna, hogy felültessen az asztalra, vagy elé térdelek, hogy olyan hangokat csaljak belőle ki, amiket imádok, egy férfinél. De várnom kellett, és figyelnem kellett rá. Zlatan csak magyarázta a hülye szabályokat, kezei pedig akaratlanul is a csípőmre tévedtek. Érintése alatt bőröm szinte felforrt. Fenekem egyre jobban hátra döntöttem, és ekkor újra hátrált.
- Mi a baj? Nem mondod tovább? - fordultam meg, ő pedig nemlegesen megrázta a fejét.
- Így nem. - Hangja kemény volt, és határozott, és újra bekapcsolta telefonját. Ekkor olyan mérhetetlen belső düh kapott el, mint még soha. Nem tűrhettem el, hogy ne akarjon engem, így kitéptem kezéből a készüléket.
- Add ide, mit csinálsz? - Kapott felé, de én azonnal ráültem.
- Ha megadod, magad nekem odaadom.
- NEM!
- Akkor enyém a mobil, és... talán készíthetek egy- két szelfit magamról a feleségednek. Talán rájönne, milyen nő való hozzád.
- Heléna hozzám való!
- Oké, te akartad. - vettem elő, és bekapcsoltam a kamerát, de túl figyelmetlen voltam, így focistám visszaszerezte, és azonnal a zsebére vágta.
- Most pedig jobb lesz, ha megyek! Jó éjt. - viharzott ki, de én követtem és sikerült elérnem azt a liftet, amivel ő ment. Szorosan elé léptem, és pólója alá csúsztattam kezem. Éreztem, hogy izmai megfeszülnek érintésemtől, és akárhogy is tiltakozik, tetszik neki, amit csinálok.
- Lia hagyd abba!
- Tessék? Folytassam lentebb? - Incselkedtem, és ágyéka körül kezdtem simogatni, ahol már eléggé kivehető volt merevedése szabadidő nadrágja alatt. Istenem, de imádnám, már ha bennem lenne. Zlatan egyre mélyebben vette a levegőt, de a lift túlságosan hamar nyílt ki, így esélyem sem volt többet kapni belőle, ugyanis azonnal eltolt.
- Most pedig jobb lesz, ha mindketten alszunk. - vetette rám tekintetét, ami tüzesen nézett rám. - Jó éjt Lia. - sietett ki a liftből, én pedig megint ott maradtam a vágyaimmal egyedül, dühösen és elutasítva. Kisírt szemekkel bújtam ágyba, és semmi kedvem nem volt az idióta meccsre menni holnap, ám mégis muszáj volt, így mikor a repülő elindult én is csatlakoztam a csapathoz, és inkább megbújtam a hátsó ülések egyikében. Még nem adtam fel teljesen a reményt, hogy Zlatan az enyém legyen, de sajnos erre egyre kevesebb esélyt láttam. Londonban aztán felültem a lelátóra és próbáltam élvezni a mérkőzést. De mivel ez sehogy sem ment, jobbnak láttam, ha az öltözők felé veszem az irányt. Az eső szakadt, ami még jobban rátett egy lapáttal kedvemre. A meccsből még volt fél óra, Zlatan találatával pedig a csapat megszerezte a vezetést az Arsenal ellen. Szerencsére senki nem tartózkodott ott, így leültem oda ahol Zlatan helye volt, és bár tudtam nem szép dolog mások dolgaiba turkálni, én kiemeltem pólóját utazó táskájából és magamhoz szorítottam. Az illata magával ragadó volt, nekem pedig csak peregtek könnyeim, és fájt, hogy megint megbántott. Pedig ez mindig fordítva szokott lenni, hiszen én használom ki a férfiakat, és én dobom őket, mikor már nincs rájuk szükségem. Én vagyok az a Lia, aki egy csábító dög, és...
- BASSZA MEG! - Csapódott ki az öltöző ajtaja, és Zlatan lépett be, feldúltan, káromkodva. Haja vizesen tapadt fejére, a cseppek pedig végigszántották mérges arcát. Meze félig szakadt állapotban lógott rajta, így jól láthatóvá vált izmos mellkasa, engem pedig azonnal elöntött a tűz, hiszen még sosem láttam ennyire vonzónak.
- Zlatan mi történt? - Pattantam fel azonnal, és igyekeztem betömködni a ruhadarabot táskájába.
- Ez a rohadt köcsög, paraszt kiállított! Pedig nem is én voltam a hibás, és nem adott meg egy büntetőt, és lekiabáltam ennek a nagy szemű Német idiótának a fejét, ő meg elszakította a mezem. Erre én is kiakadtam, de akkor már kiállítottak. Rohadjon meg! - rúgott bele mérgesen a szemetes kosárba, aminek tartalma szanaszét gurult a kövön. - Amúgy te mi a jó francot keresel itt?
- Csak nem érdekelt a meccs, és úgy gondoltam inkább itt várok addig.
- Remek, én elhúzok tusolni. - szólt, és becsapta a tusoló ajtót. Egyszerűen éreztem, hogy itt az idő, és ha most nem használom ki a lehetőséget, akkor soha. Egy kicsit tétováztam, mikor a kezem a kilincsre helyeztem, majd nagy levegőt vettem és benyitottam a párás fürdőbe. Zlatan már a tus alatt állt, háttal nekem. Haja kiengedve, testéről folyt a víz. Szinte ámulatba ejtett a sok tetoválás, amik a hátát  fedték. Lerúgtam cipőmet, de mikor ruhámtól kezdtem megszabadulni megfordult, és amint észrevett azonnal rám mordult.
- Mit keresel itt bent? Nem látod, hogy fürdök?
- De igen, és... nagyon szexi vagy. Annyira, hogy nem tudok betelni a látvánnyal, és úgy gondoltam csatlakozok.
- Biztos nem Lia! Menj ki! - Parancsolt rám mérgesen, de én csak álltam ott, míg ő újra rám mordult, én pedig megadtam magam.
- Jól van, na! - Egyeztem bele, és inkább felültem a pultra, hogy kint megvárjam. Zlatan pár percen belül vizesen lépett ki a fürdőből. Nyirkos testét, csak ez törölköző takarta el, bennem pedig még az ütő is megállt.
- Még mindig itt vagy? - nézett rám.
- Igen, és itt is leszek, ameddig csak lehet. - ütem fentebb, és szoknyám alól kilátszódott combfixem. Zlatan végignézett rajtam, és szemei vágyakozva néztek rám.
- Mit akarsz tőlem Lia?
- Téged! Semmi mást, csak  téged, és hogy fejezzük be, amit anno elkezdtünk. - néztem fel rá, és megnyaltam újra vörös ajkaimat. Zlatan légzése felgyorsult és óvatosan felém indult, én pedig, hogy fokozzam vágyát picit simogatni kezdtem magam.
- Csak egy dugás! Semmi több! Soha. – Bizonygattam és ekkor hozzám lépett és szemeim után dekoltázsomba nézett. Nem szólt egy szót sem, de lábamat terpeszbe nyitotta, és beállt közéjük.
- Ígérd meg, hogy nem lesz botrány?
- Megígérem! – simogattam végig meztelen hasán, majd először puhán később pedig vadul csókolt. Egyik keze a hajamba túrt, míg a másik a szoknyám alatt kutakodott, és legérzékenyebb pontomat ingerelte. Persze én sem voltam rest, és miután kihámoztam vizes törölközőjéből rávetettem magam férfiasságára, ami egyszerre volt hatalmas és kőkemény. Fejem hátradöntve élveztem ajkait amint egyre lentebb halad nyakamon, és melleimet kezdi kényeztetni. Végül pedig ráfeküdtem a pultra, és hagytam hagy húzza le az utolsó ruhadarabot is rólam.
- Gyönyörű vagy! - Suttogta, ahogy végigmért tüzes tekintete.
- Te is! - Válaszoltam elfúló hangon. - Minden vágyam, hogy jól megdugj!
- Tegnap óta én is ezt akarom. - Bökte ki, és ekkor végre belém hatolt. Erős, és határozott mozdulatokkal furakodott egyre beljebb belsőmbe, én pedig a csillagok között éreztem magam. Ha nem tapasztotta volna le csókkal szám, biztos hatalmas hörgésekbe csap át együttlétünk, ami minden mozdulatnál egyre erősebb és erősebb volt. Zlatan újra felhúzott magához, és a falhoz nyomott. A gyönyörtől már alig láttam, és éreztem már neki sincs sok a csúcsig. Mikor nem bírt tartani újra visszarakott a pultra, tenyerei megint melleimet cirógatta. Ez már sok volt vággyal teli testemnek így a bennem rejlő tűzijáték felrobbant, én pedig hatalmas kéjes sikollyal élveztem el, és focistám is így tett. Zihálva csókoltuk és simogattuk egymást a beteljesülés után, és legbelül mindketten tudtuk ez ennyi volt. Nem lesz több, de ezt egy csodálatos emlékként megőrizhetjük. A folyosóról hangok szűrődtek be, mi pedig gyorsan öltözni kezdtünk. Mire a többiek vizesen beléptek, már semmit sem lehetett észrevenni akciónkból, én pedig örömmámorban úszva léptem ki az öltöző ajtaján.

2018. szeptember 30., vasárnap

⚽ Helyzetjelentés: felemás eredmények ⚽


Sziasztok!

Mivel vasárnap van, és végre, végre én is behoztam a lemaradásomat, és végre van időm, kedvem és erőm is írni újra jelentkezek a heti hírekkel, hiszen a két drága körül mindig van valami esemény....szerencsére.

Először kezdjük Stephannal, aki Romanal kezdi megtalálni a góllövő cipőjét. Az utóbbi négy mérkőzésen két gólt rúgott, és általában stabil kezdő volt a csapatban. Nagyon örülnék, ha maradna ez a jó formája, és egyre többször találna be. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a csapatnak, de Stephan önbizalmának is jót tettek ezek az eredmények.
Igaz, hogy a Bajnokok Ligájában 3-0-ra kikaptak, de ezt tudtuk, hogy a Madrid sokkal erősebb. Persze a szívem mélyén nagyon drukkoltam annak, hogy legalább csak egy gólt találjanak a Bernabéu stadionjában, ám ez nem jött össze. Kedden azért már egy sokkal jobb eredményt várok a fiúktól, mert a Plzen ellen kötelező. Én annak örülnék a legjobban, ha a Róma, csoportelsőként lépne tovább a B.L. következő szakaszában, de ha reálisak maradunk, csak a második hely jöhet szóba.
A Bajnokságban vegyes eredmények születtek, mert míg az Ac Milant legyőzte, otthon csak a döntetlenig jutott, majd a Nagy Ádámmal felálló Bologna ellen 2-0-ra kapott ki. Majd két szép győzelmet tudott behúzni. Szóval mondhatni ennél a csapatnál sosem tudhatjuk milyen lesz az eredmény a lefújás után.
Stephan mindkét gólja nagyon szép volt, örültem, hogy azt a mosolyt látom az arcán, amit úgy szeretek. Persze más kérdés, hogy a Chievo elleni meccsen nagyon mérges voltam rájuk, hiszen egy győztes mérkőzésen x-eltek le, és eresztették el a három pontot. A lényeget meglátjuk jövő héten, és mivel holnap Október, elérkeztünk a szülinapos hónaphoz. Ugyanis mindkét drága ebben a hónapban született. Igaz, egyik az elején a másik a végén, én pedig mindkét alkalomból egy külön részt szeretnék írni. Már vannak konkrét terveim, de ha van ötletetek, nyugodtan írhattok, hogy mi legyen benne, én pedig megpróbálom leírni, úgy, mint a legutóbbi Marco Verratti bejegyzésnél Számomra még mindig annyira hihetetlen, hogy Stephan ennyire fiatal. Az évek alatt sokat fejlődött, mint a tudása, és a stílusa is, utóbbi szerintem előnyére. A fociban még rengeteg mindent tartogat számára a jövő, és reménykedek benne, egyre több trófeát nyer, mint klub, mint pedig válogatott szinten. Jó helyen van a Rómába, de ha pár éven belül tovább állna, én akkor sem lennék szomorú, mert számomra mindig is az volt a fontos, hogy lássam úgy játszani, ahogy ő tud, és szerezzen sok találatot. Bár mostanában sokat gondolkozok azon is, hogy jó lenne mellé valaki, egy olyan lány személyében, aki mellett talán elkötelezhetné magát. Szeretnék látni róla olyan képeket, ahol látszik rajta mennyire szerelmes. Hiszen mindenkinek kell valaki, aki mindig ott áll mellette, és olyan szinten lehet önmaga, mint máshol nem. Aztán persze lehet, hogy van már egy nagyon-nagyon szerencsés lány, aki még nincs a nyilvánosság előtt, de a barátnőjeként tekinthetünk rá. Hogyha ez valakinek sikerül, akkor az egyik legszerencsésebb lánynak mondhatja magát. 

Térjünk most át Ibrára. Az 500. gól után kezd újra magára találni, és ez szerencsére nem csak rá, hanem az egész csapatra vonatkozik. Sigi Schmid leváltása/felmondása után, Dominic Kinnear vette át a srácokat, aminek meglett az eredménye, és a két legutóbbi mérkőzést győzelemmel zárták a fiúk. Mindkettőnél 3-0-as végeredménnyel. Zlatan mindkét mérkőzésen betalált. A mai napon kétszer is, ezzel pedig a 20. találatánál jár az amerikai csapatban. Annyira hihetetlen, hogy jövő héten lesz a szülinapja, és már harminc hét éves lesz!! Feltudjátok fogni? Egy ilyen remek játékos, és ilyen hatalmas fizikai képességekkel megáldott focista, akin nem látszik a kor. Mindig ámulok rajta, és csodálom is. 
A Galaxynak még három mérkőzése van hátra a rájátszásig, ahova a csapat nem valószínű, hogy bejut. Bár ha az eredményeket nézzük, csak egy pont a lemaradása a többiektől. Én nagyon bízom benne, hogy sikerül. Azon már meg sem lepődök, hogy felröppent egy újabb átigazolási pletyka Zlatanról. Most éppen az FF. Malmövel hozták újra szóba. Vagyis inkább ő hozta fel, mennyire jó volt neki ott játszani, és szeretne visszatérni majd oda. 
Bízom benne, hogy egy kis ideig marad még, és sikerül nekik bejutni és nem zúgnak ki ilyen hamar. 

Egy cuki pillanat volt nem rég, a Galaxy hazai mérkőzésén. Egy hét éves kislány Malea Emma ugyanis csodálatos hanggal adta elő a himnuszt, és még Zlatan is megdicsérte. Sőt a meccs után a kislányt méltatva, Twitterén őt nevezte meg a mérkőzés legjobbjának. A színfalak mögött Emma találkozhatott is vele. Ha van kedvetek nézzétek meg a videót, mert ez a kislány tényleg hihetetlen tehetséges. Zlatan arca pedig a végén..... mindent elmond. 

Szépséges napot és csodálatos hetet előre is! Csak pozitívan! 
Ha van ötleteket, írjatok nyugodtan, vagy ha szeretnétek fanfictionokat akkor is. Szívesen megírom. 
Szerdán jelentkezek egy szülinapi résszel, ami (ha addig nem változik) eléggé pikáns lesz. 

Millió Puszi Andrea. 




2018. szeptember 29., szombat

⚽ Fanfiction rendelésre: Marco Verratti ⚽

Sziasztok! Először is bocsi, hogy csak most lett kész ez a rész, de ezen kívül még két másik bejegyzésen is folyamatosan dolgozok, amiket szeretnék időben befejezni. Az egyik ugyanis határidős. Hozzátenném még sosem volt ilyen, hogy megígértem valamit, és ilyen későn lettem vele készen. Szóval bocsánat. Remélem tetszik Nektek ez a mini fanfiction. Jó olvasást kívánok hozzá. Sok puszi Andrea.



Marco:  A hatalmas veszekedés után szótlanul ültünk Laurával a római lakásunk ebédlőjében. Kisfiam szerencsére már a balhé kitörése előtt elaludt, így semmit nem vett észre csatánkból. Csak néztem feleségem arcát és még mindig kerestem az okokat hogy jutottunk el idáig. Egyszerűen hihetetlennek találtam, hogy az a nő, akibe beleszerettem, elvettem és hosszú évekig a gyerekem édesanyjaként tartottam számon egyik pillanatról a másikra kiszeretett belőlem, és olyanokat mondott egy hónappal ezelőtt, amire nincs bocsánat. Csak néztem barna szemeit, és dús haját, ami válláról omlott le, gondolataim pedig ezer felé cikáztak. A házasságunk haldoklott én pedig már nem akartam megmenteni. Amikor kiderültek az okok bennem is kihalt minden érzelem iránta. Minderre pedig egy véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetésnél jöttem rá. Sokkal korábban értem haza az edzésről, mikor Laura hangját hallottam, ahogy a barátnőjével trécsel. Megbújva a fal mellett álltam és minden szó ledöbbentett, ami arról szólt, hogy már nem tart elég jónak, és ha nem keresnék ennyi pénzt már rég lelécelt volna egy másik férfival, akivel hónapokig csalt. Fájt hallani a kemény szavakat, és fájt, hogy ezt éppen a legpletykásabb barátnőjével osztja meg. Amint lerakta a kagylót azonnal nekiestem, és bevallottam, hogy mindent hallottam. Az eset után rengeteget veszekedtünk, és pedig eléggé szenvedtem. Ám nem akartam egy percet sem egy olyan nővel együtt élni, aki félrelépve a szemembe hazudott, így a különköltözés mellett döntöttünk, és beadtam a válópert. Laura azonban nem akart válni, és bizonygatta szakított azzal a férfival, aki - mint megtudtam  - egy egyszerű csapos valamelyik bárban. A válogatott mérkőzés miatt utaztam Rómába, és reméltem kicsit nyugtom lesz tőle, de Laura utánam repült Párizsból, hogy helyrehozzuk, amit nyilván nem lehet. Talán csak azért volt jó, hogy idejött, mert a közelemen tudhattam kisfiamat, aki még csak négy éves. Nyilván hazudnék, ha azt mondanám nem akartuk megmenteni a házasságunkat, sőt. De minden utazás, romantikus vacsora, ajándék után az kattogott a fejemben, hogy vajon ha nem kapna tőlem semmit, akkor is ennyire teperne és kijárna a mérkőzéseimre, úgy, ahogy azt a kapcsolatunk elején tette? Sajnos ebben már kicsit sem voltam biztos.
- Akkor aláírnád végre azokat az átkozott papírokat? - Törtem meg újra a csendet, és egyre idegesebb lettem. - Csak egy aláírás kell és ennyi, felőlem akár vissza is mehetsz Párizsba. A fiam holmija marad, vele együtt. és...
- Tessék? - Ütközött meg szavaimon. - Ugye nem gondolod, hogy a gyerekemet nálad hagyom?

2018. szeptember 26., szerda

⚽ Köszöntő! ⚽

Sziasztok!



Mint látjátok kicsit átalakult a blog!! Ezt köszönöm Ninának! Egyszerűen csodálatos! Mivel a történet a negyedik évad után befejeződött a blogom is átalakult picit. Ez a változást pár hónapja már láthattátok is.

A blogon jelenleg a két focistáról hozok híreket, és egyéb érdekességeket Rólam.

Több menüpontot is találtok fent az új fejlécen, amelyikbe külön vettem a dolgokat:
  • A Resta con me- nél olvashatjátok az egész történetet. Mint a 4 évad összes részét. 
  • A Rólam menüpontban található egy kis bemutatkozás, hogy lássátok ki is vezeti ezt a blogot.
  • A Heti helyzet-nél a híreket olvashatjátok, míg az Egyéb résznél a TAG-ek, kérdéssorok, pár személyes írás és díjak kapnak helyet.
  • Az utolsó menüpont pedig a Más fanfictionok néven fut, és helyet kapnak a rendelésre írt történetek. 


Remélem sikerült eligazodni a blogomon, és örömmel követitek majd tovább, ahogy eddig is.

Hamarosan jelentkezek!

Sok puszi Andrea. 

2018. szeptember 23., vasárnap

⚽ Helyzetjelentés rólam: Az írás fontossága! ⚽

Sziasztok!!

Nem akarok több posztot pazarolni már erre, de most úgy érzem ezt az egyet még megírom, így munka témában.
A múlt hetem egész jól sikerült, és úgy gondolom, ténylegesen elfogadtam a mellőzött helyzetemet, hiszen sokkal könnyebb a dolog, ha nem szomorkodok, nem agyalok, csak egyszerűen mosolygok és bólogatok. Igaz, hogy voltak pillanatok mikor úgy éreztem jobb lenne elvonulni és jól kisírni magam, de aztán rájöttem nem lenne jobb, sőt inkább rosszabb. A kapcsolatom a többséggel nem változott, talán egyikőjükkel? Nem tudom igazából megmondani miért, és hogyan, de úgy látom ő teljesen másképpen viszonyul hozzám. Olyan kedvesebben, segítőkészebben, ami őszintén megmondva iszonyúan jól esik. A többséggel pedig úgy látom, ha megszakadok sem tudok jól elleni, ami belül eléggé fáj, de ez van. Persze nem azt mondom, hogy nincsenek a munkahelyen barátaim, de hát mégsem függhetek valaki nyakán, és nem terhelhetem a személyes problémámmal, hiszen másnak is vannak bajai. Sőt lehetnek olyanok is amiről nem tudok. De ezek a kapcsolatok nem annyira mélyek, és sokszor úgy szeretném ha legalább csak egyetlen egy olyan barátom lenne ott akivel tényleg mindent megtudnék beszélni.
Őszintén megmondva szeretem a munkám, és szeretek a gyerekek között dolgozni, mert az a sok szeretet amit tőlük kapok valamilyen szinten feltölt, és jókedvre derít. Amit hiányolok az csupán annyi, hogy még egy pici dicséretet sem kapok mindazért amit csinálok. De talán nem is várhatom el, hiszen azt nem sokan nézik munkának amit én annak vélek. A fáradság továbbra is fent áll, és próbáltam délután bevenni a gyógyszert, de az sem lett jobb, hiszen itthon is vannak teendőim. Szóval maradt a reggeli bevétel, és ha nagyon álmos vagyok akkor iszok egy kávét. Tudom, hogy ezt a munkát nem lehet érzelem nélkül csinálni, de megtanultam, hogy az ottani dolgokat nem veszem annyira véresen komolyan, és valamilyen szinten megtanultam felvenni a munka üzemmódot, ami már egész jól megy. Igyekszem nem érezni, nem beszélni sokat, és inkább arra gondolni, hogy ezt a napot megcsinálom és jövök haza. Minden nap így erősítem magam, és sokkal könnyebb. Sőt szerintem sokkal erősebb lettem, mint voltam eddig. Talán rám is fért ez a dolog, hiszen tényleg túl érzelmes és nagyon sírós vagyok/voltam.

Az írás rengeteget segít, és már többször mondtam, hogy akkor írok a legtöbbet, ha lelkileg nem vagyok jól. Most rengeteg ötlet van a fejemben, és rengeteget írok, de ez is kell ahhoz, hogy ne boruljak ki, hiszen mindig van olyan amit úgy érzek jó lenne megírnom. Legyen akár egy novella, egy blog bejegyzés, vagy egy sport hír. Ha pedig inkább ezen mélázok tényleg minden könnyebb, és nem fájnak azok amiktől amúgy tuti bedobnám a törölközőt.
Sokat gondolok azon, hogy újra elindítom a sportos oldalam, amit anno félbe hagytam, és nem is ment rosszul, csak idő hiány miatt muszáj voltam bezárni. Úgy érzem a blogomon vagyok teljes és őszinte, és itt senki előtt nem kell megjátszanom magam, és senkinek nem kell azt mondani, amit hallani akar. Hiszen ez vagyok én, aki szereti a focit, a két játékost, és mindig van valami történet a fejében. Egyszerűen imádok írni, és szeretem azt, ha készen van egy  fejezet, vagy egy bejegyzés, és átolvasva hátra dőlök, hogy na ezt én csináltam. Igaz, hogy másban nem vagyok kreatív, de az írásban eléggé, és ezt senki nem veheti el tőlem. A munkában sokszor viszek magammal füzetet, és ha van időm akkor írok, és elmélyedek a dolgokban. Jelenleg is több történeten dolgozok egyszerre, ami örömmel tölt el. Van két olyan amit határidőre fogok hozni, és van olyan amit még mindig tökéletesítenem kell.
Néha átfut az agyamon, ha mások tudnák mit gondolnának? Lehet persze hülyének tartanának, és nem vennének komolyan.... bár most sem vesznek komolyan....
Én nagyon komolyan veszem az írást, és legszívesebben a nap 24 órájában ezzel foglalkoznék. De úgy nyilvánosság elé nem nagyon merek kiállni, így marad a blogos csoport, és pár ember aki tud róla, pl: a családom, és néhány barátom. Ők pedig mindig pozitívan állnak ehhez, ami jól esik és ebből is erőt tudok meríteni.
Úgy gondolom tartozok magamnak annyival, hogy elhiggyem jó vagyok, és jól csinálom a feladataimat, és tényleg odateszem magam. Mert ha dolog van akkor én őszintén odaállok, és megpróbálom a 100%-ot nyújtani.
Bízom benne, hogy az elkövetkező hetekben ha nem is javul, de marad ez a helyzet, és akkor már tényleg boldog leszek, és elégedett.
Én napról- napra keményebb leszek, és vidámabb.

Hamarosan jelentkezek, vigyázzatok magatokra!
Szép hetet Nektek! Sok puszi. Andrea.