Sziasztok!!
Nem akarok több posztot pazarolni már erre, de most úgy érzem ezt az egyet még megírom, így munka témában.
A múlt hetem egész jól sikerült, és úgy gondolom, ténylegesen elfogadtam a mellőzött helyzetemet, hiszen sokkal könnyebb a dolog, ha nem szomorkodok, nem agyalok, csak egyszerűen mosolygok és bólogatok. Igaz, hogy voltak pillanatok mikor úgy éreztem jobb lenne elvonulni és jól kisírni magam, de aztán rájöttem nem lenne jobb, sőt inkább rosszabb. A kapcsolatom a többséggel nem változott, talán egyikőjükkel? Nem tudom igazából megmondani miért, és hogyan, de úgy látom ő teljesen másképpen viszonyul hozzám. Olyan kedvesebben, segítőkészebben, ami őszintén megmondva iszonyúan jól esik. A többséggel pedig úgy látom, ha megszakadok sem tudok jól elleni, ami belül eléggé fáj, de ez van. Persze nem azt mondom, hogy nincsenek a munkahelyen barátaim, de hát mégsem függhetek valaki nyakán, és nem terhelhetem a személyes problémámmal, hiszen másnak is vannak bajai. Sőt lehetnek olyanok is amiről nem tudok. De ezek a kapcsolatok nem annyira mélyek, és sokszor úgy szeretném ha legalább csak egyetlen egy olyan barátom lenne ott akivel tényleg mindent megtudnék beszélni.
Őszintén megmondva szeretem a munkám, és szeretek a gyerekek között dolgozni, mert az a sok szeretet amit tőlük kapok valamilyen szinten feltölt, és jókedvre derít. Amit hiányolok az csupán annyi, hogy még egy pici dicséretet sem kapok mindazért amit csinálok. De talán nem is várhatom el, hiszen azt nem sokan nézik munkának amit én annak vélek. A fáradság továbbra is fent áll, és próbáltam délután bevenni a gyógyszert, de az sem lett jobb, hiszen itthon is vannak teendőim. Szóval maradt a reggeli bevétel, és ha nagyon álmos vagyok akkor iszok egy kávét. Tudom, hogy ezt a munkát nem lehet érzelem nélkül csinálni, de megtanultam, hogy az ottani dolgokat nem veszem annyira véresen komolyan, és valamilyen szinten megtanultam felvenni a munka üzemmódot, ami már egész jól megy. Igyekszem nem érezni, nem beszélni sokat, és inkább arra gondolni, hogy ezt a napot megcsinálom és jövök haza. Minden nap így erősítem magam, és sokkal könnyebb. Sőt szerintem sokkal erősebb lettem, mint voltam eddig. Talán rám is fért ez a dolog, hiszen tényleg túl érzelmes és nagyon sírós vagyok/voltam.
Az írás rengeteget segít, és már többször mondtam, hogy akkor írok a legtöbbet, ha lelkileg nem vagyok jól. Most rengeteg ötlet van a fejemben, és rengeteget írok, de ez is kell ahhoz, hogy ne boruljak ki, hiszen mindig van olyan amit úgy érzek jó lenne megírnom. Legyen akár egy novella, egy blog bejegyzés, vagy egy sport hír. Ha pedig inkább ezen mélázok tényleg minden könnyebb, és nem fájnak azok amiktől amúgy tuti bedobnám a törölközőt.
Sokat gondolok azon, hogy újra elindítom a sportos oldalam, amit anno félbe hagytam, és nem is ment rosszul, csak idő hiány miatt muszáj voltam bezárni. Úgy érzem a blogomon vagyok teljes és őszinte, és itt senki előtt nem kell megjátszanom magam, és senkinek nem kell azt mondani, amit hallani akar. Hiszen ez vagyok én, aki szereti a focit, a két játékost, és mindig van valami történet a fejében. Egyszerűen imádok írni, és szeretem azt, ha készen van egy fejezet, vagy egy bejegyzés, és átolvasva hátra dőlök, hogy na ezt én csináltam. Igaz, hogy másban nem vagyok kreatív, de az írásban eléggé, és ezt senki nem veheti el tőlem. A munkában sokszor viszek magammal füzetet, és ha van időm akkor írok, és elmélyedek a dolgokban. Jelenleg is több történeten dolgozok egyszerre, ami örömmel tölt el. Van két olyan amit határidőre fogok hozni, és van olyan amit még mindig tökéletesítenem kell.
Néha átfut az agyamon, ha mások tudnák mit gondolnának? Lehet persze hülyének tartanának, és nem vennének komolyan.... bár most sem vesznek komolyan....
Én nagyon komolyan veszem az írást, és legszívesebben a nap 24 órájában ezzel foglalkoznék. De úgy nyilvánosság elé nem nagyon merek kiállni, így marad a blogos csoport, és pár ember aki tud róla, pl: a családom, és néhány barátom. Ők pedig mindig pozitívan állnak ehhez, ami jól esik és ebből is erőt tudok meríteni.
Úgy gondolom tartozok magamnak annyival, hogy elhiggyem jó vagyok, és jól csinálom a feladataimat, és tényleg odateszem magam. Mert ha dolog van akkor én őszintén odaállok, és megpróbálom a 100%-ot nyújtani.
Bízom benne, hogy az elkövetkező hetekben ha nem is javul, de marad ez a helyzet, és akkor már tényleg boldog leszek, és elégedett.
Én napról- napra keményebb leszek, és vidámabb.
Hamarosan jelentkezek, vigyázzatok magatokra!
Szép hetet Nektek! Sok puszi. Andrea.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése