2022. január 9., vasárnap

⚽ Resta con me: V. Évad V. rész! ⚽

 Sziasztok! 

Kicsit eltűntem az ünnepekben, és a tervezettel ellentétben nem volt sem karácsonyos, sem újévi posztom se.
 Most pedig már úgy gondolom felesleges lenne. 
Inkább elhoztam a következő fejezet, ami remélem elnyeri a tetszéseteket, és tiszta szívből szeretném megköszönni azt, hogy még mindig velem vagytok, és itt vagytok. Olvastok, és hozzászólást írtok. Nagyon sokat jelent nekem. 


Lili:
Az irodából kijövet észrevettem, hogy ismerős autó áll az enyém mögött. Azonnal mosolyra húzódott a szám miután megláttam szerelmemet. A mosoly azonban hamar lehervadt az arcomról, amikor észrevettem, hogy kivel beszélget olyan kedvesen. Azonnal megszaporáztam lépteim, és már ott is voltam mellettük.
- Sziasztok! Szia, te meg? – kérdeztem Ibrát és üdvözlésként puszi helyett megcsókoltam.
- Szerettelek volna meglepni és eléd jöttem, hogy elvigyelek ebédelni. Nem tudtam, hogy kocsival jössz, mert azt mondtad, Maya hoz el.
- Igen, de neki volt még egy kis elintézni valója, és mivel nem tudta mikor végez, eljöttem autóval. Ma én megyek el Alexért.  
- Meglephetnénk mindketten. – ajánlotta és nagyon örültem neki, de tekintetem Dilettára tévedt, aki csak állt szótlanul. – Te mit keres itt? Azt hittem már elmentél.
- Igen, de elfelejtettem elhozni a hétvégi mérkőzés papírjait, így vissza kellett jönnöm értük. Véletlenül pedig megláttam Zlatant és beszédbe elegyedtünk.
- Nahát, milyen véletlenek vannak – nevettem kínomba. – merre mész hétvégén?
- Pont azt mondtam Zlatannak, hogy Ac Milan mérkőzésről fogok tudósítani és sajnálom, hogy nem találkozunk. Elmeséltem neki a szülinapos interjú tervemet is. Kicsit tartottam tőle, hogy elfelejted megemlíteni.
- Dilettának nagyon jó ötleti vannak. – nézett rá szerelmem kedvesen – egy olyan interjú lenne, ami, nem mint csak focistát, hanem mint embert mutat be. Tudod, olyan magán jellegű dolgok is lennének, és talán egy fotósorozat is lehetne.
- Ezt mi is terveztük a naptárhoz. – csillant fel szemem.
- Tényleg, a naptár. – kapott fejéhez. – eszembe jutott egy nagyon jó ötlet, amit persze neked kéne megbeszélned, Diletta a főnököddel. – fordult a szöszi felé.
- Bármit. – csavargatta bénán a haját.
- Lilivel megbeszéltük, hogy készít rólam egy fotósorozatot, amit az interjú közben ajánlhatnál, és elmondhatnád, hogy a feleségem csinálta.
- Jónak tűnik, de a csatorna a jövő héten készítené el ezt, és az Atalanta- Ac Milan előtt kerülne adásba. Ennyi idő alatt képtelenség megcsinálni egy ekkora fotósorozatot, és készre rakni egy naptárra, vagy bármire, még akkor is, ha ez a fotós olyan jó, mint Lili. – mustrált végig gúnyosan.
- Nem nagy munka hidd el. Profi vagyok a szakmámban. Olyan kapcsolataim vannak, amik elengedhetetlenek ehhez. Legkésőbb csütörtökre megvan az összes. Pénteken pedig le tudom adni neked vagy Pepének. Egyelőre elég lenne egy példányt megcsinálni, mert ez rendelés alapon fog működni.
- Jaj, sajnálom, de akkor nem fog működni, mert az interjút hétfőre kell elkészítenem. Zlatannal már megbeszéltük, hogy edzés előtt eljön hozzám, hogy csendes környezetben tudjuk felvenni az anyagot. Elég szűkös az idő, hiszen ebből egy konkrét anyagot kell csinálnom.
- Akkor meglesz hétfőre, ha kell. – erősködtem.
- Lili, ez miatt igazán nem kell túlvállalnod magad, hiszen mi karácsonyra terveztük ezt a naptár dolgot, és jövő hétre is be vagy táblázva. A másik pedig, hogy én sem érek rá órákat a fotóstúdióban lenni.
- Majd megoldjuk, de hidd el hétfőre kész lesz minden. – erősködtem.
- Miattam nem kell plusz munkát bevállalnod, drága Lili. Inkább örülj neki, hogy ennyire sok a megrendelésed a stúdióban. Ilyenkor biztos sok sérült elmebajos akar fotózkodni. – szúrt oda, utalva arra, hogy még mindig a hátrányos és fogyatékkal élő emberek fotózása a fő vonalam.
- Ők nem sérült elmebajokos, hanem érző emberek, akiknek hatalmas boldogság teljes sminkben, szép hajjal viszontlátni magukat a képeken. A családtagokkal együtt én is sokszor elérzékenyülök, ha meglátom az elkészült képeket.
- Mert te is gyenge lelkű vagy.
- Te pedig egy érzéketlen…
- Lili, mi lenne, ha indulnánk! – állított le gyorsan Zlatan. – még Alexander elhozatala előtt elmehetnénk ebédelni, és ott átbeszélhetnénk mindent. Gyere, menjünk kicsim! – húzott el, majd mindenki a saját autójába ülve elhajtott az étterem felé.
Szerettük ezt a helyet, hiszen a pincérek diszkrétek voltak, az ételek pedig finomak. Mindig egy eldugott asztalhoz ültünk, ahol nem vesznek észre az emberek, és mi is nyugodtan tudunk egymásra figyelni. Zlatan örült, hogy mégsem vállaltam el a munkát, és ő is felháborodott Pepe hozzáállásán. Alexander és a foci után újra előkerült a fotózás, és természetesen Diletta is.
- Miért nem mentek máshova? – akadtam ki mikor Ibra felhozta, hogy a lány lakásának egyik szobájában lesz az interjú.
- Mert az a hely nagyon jó. Direkt be van rendezve mindenféle lámpával meg ilyen dolgokkal. Ott szokta a saját felvételeit is megcsinálni, és a képeit is, amiket az Instagrammra rak.
- Akkor vállalhatod el, ha én is ott vagyok. Nélkülem nem!
- Kérlek, ne kezdjük el megint, mert ezzel csak felhúzol. -simogatta meg az asztalon pihentetett kezem.
- Egyedül nem leszel vele egy térben, főleg nem nála.
- Nem leszek egyedül vele.
- Honnan tudod? Hiszen csak beállít egy kamerát és ennyi. Elég egy ember. Mellesleg, miért ő csinálja és miért nem csinálhatom én? Ez lenne a visszatérő anyagom, amit csak úgy megjelentetnék valahol.  
- Talán, mert a feleségem vagy, és hülyén venné ki, ha a magánéletemről veled beszélgetnék.
- Szerintem meg ez aranyos, és az emberek odáig lennének érte. Akkor aztán igazán megismernének téged, hiszen az egész nagyon belsőséges lenne. Elvégre nem sűrűn fordul elő, hogy egy focistát pont a felesége interjúvol meg.
- Lili, ezt már Dilettával elintéztem. Kérlek, ne kavarj be, mert akkor neki sem lenne jó.
- Akkor csinálja meg Abate. – utaltam a volt focistára, akivel tudom milyen jóba vannak.
- Ő nem ér rá, és amúgy is az csak egyszeri alkalom volt.
- Mi lenne, ha nem vállalnád el?
- Miért ne vállalnám el? – tárta szét kezét.
- Vagy úgy nem, ha Diletta csinálja. Van a csatornánál más is, például Olivia. Ő is biztos örülne neki, és még a lakására sem kéne felmenned.
- Diletta azt mondta, hogy direkt őt kérték fel erre.
- Szerintem meg az ő ötlete volt. Egyáltalán, felkerestek más lapok vagy televízió csatornák?
- Persze, de azt mondtam egyet vállalok el. Miért kéne ennyi helyen megjelennem csak azért, mert negyven éves vagyok.
- De ha felkérne egy nagyobb magazin, akkor azt elvállalnád, mondjuk dupla pénzért?
- Olyannak ismersz, akit a pénz motivál? Lili, ezt azért is vállaltam el, mert egyrészt jó ötletnek tartom, másrészt pedig Diletta a barátom, és vele öröm dolgozni. Sajnálhatod, hogy  nem voltál velem mikor a Buddy Fitt kisfilmeket vettük fel. Nagyon ment röhögés és csak dőlt belőlünk a hülyeség. Néha olyan, mintha már ezer éve ismerném. Olyan is volt, hogy csak egymásra néztünk és már nevettünk. Szeretem benne, hogy ennyire laza és…
- Hogy nagyon csinos. – szóltam be, mire megfogta a kezem és komoly képpel így szólt.
- Lili, én nem tehetek arról, hogy neked kisebbségi komplexusod van, és nem érzed magad egy szinten Dilettával.
- Talán, mert nem is vagyok vele egy szinten. – fordítottam el fejem és könnyek kezdtél mardosni szemem.
- Most miért mondasz ilyet? – értetlenkedett.
- Zlatan, ne viccelj már! Mintha nem tudnád, és nem lenne szemed? Diletta gyönyörű, és minden pasi megőrül érte. Hosszú szőke haja van, és kemény feneke. Én meg tök átlagos vagyok. Minden nap sportol és olyan munkája van, ahol férfiak közt van napi több mint nyolc órában, akik csodálják és nyál csorgatva válaszolnak minden kérdésére. – magyaráztam és végre elmondtam neki, amit teljes szívemből éreztem. Zlatan egy ideig nem válaszolt, csak az ételét turkálta. Vártam, hogy mondjon valamit, hiszen idegesített ez a csönd.
- Nyilván azért nem mondasz semmit, mert igazam van, és …
- Mennem kell! Otthon találkozunk. Menj haza, én is megyek majd nemsokára. – állt fel, és nagyon dühös képet vágott.
- De Alexander, és..
- Elintézek mindent, te pedig gondold át, hogy miért vagy feleslegesen irigy. – dobott egy nagy köteg pénzt az asztalra, és már ott sem volt.

Zlatan: Mérgesen vágtam be magam az autómba és csak nyomtam a gázt, nem törődve azzal, hogy akár le is kapcsolhatnak. A városban mindenki ismeri az utómat, és a rendőrséggel is jóbanvagyok. Általában betartom a vezetés szabályait, de ha felhúznak szeretek rálépni a pedálra.  Ahogy lavíroztam az utók között, Lilin járt az eszem, aki folyamatosan hívogatott, míg végül fogtam magam, és kikapcsoltam a telefont. Tudtam, nem így kellett volna reagálnom a kiakadására, mégis érthetetlen volt számomra miért mondd olyan dolgokat, amik nem igazak. Jó, nyilván, Diletta gyönyörű, de Lili korántsem átlagos. Hiszen az én feleségem, nem is lehetne átlagos. Minden tekintetben gyönyörű, és még okos is. Remek képeket és interjúkat készít. Megálltam Alexander óvodája előtt és felsiettem a lépcsőn. Kisfiam nagyon szeretett ide járni, mert kedvesen bántak vele, mi pedig tudtuk, hogy a legjobb kezek között van. Gyorsan kiadták, és miután pár szót beszéltünk, meg sem álltunk Heléna házáig.
- Szeretnél egy kicsit Vincenttel játszani? – néztem rá, ahogy kikapcsoltam a gyerekülésből.
- Igen. – bólogatott és aranyos mosolyt küldött felém, amitől meglágyult a szívem. Imádtam a fiamat és bármit megtettem volna érte. Ő és Lili lett az életem legfontosabb része. Alex azonnal befutott húgomhoz, aki csodálkozva jött le a lépcsőről a nagy hangra nyomába Vincenttel.
- Zlatan, ti meg mit kerestek itt? – igazította meg felkötött szőke haját.
- Csak eljöttem, hogy a két fiú tudjon picit játszani. Most hoztam haza Alexot az oviból. – Kezdtem, és biztos voltam benne Heléna látja rajtam, hogy valami nem okés.
- Hol van Lili? – ment a konyhába, és gyorsan üdítőt és harapnivalót vett elő a gyerekeknek. Közben körbenéztem és megállapítottam, hogy testvérem remekül átalakította a válás után a házukat. Az egész már az ő stílusát tükrözte.
- Azt hiszem otthon.
- Azt hiszed? Talán megint összevesztetek? – figyelt fel utolsó szavamra.
- Nem, mi csak… nem tudom. Ebédeltünk és Lili megint jött az agymenéseivel, én meg otthagytam, és inkább elmentem Alexanderérét.
- Otthagytad? Hülye vagy? – képedt el, majd miután a gyerekek a kiosztott étellel eltűntek a szobában, leültünk a nappaliban. – Milyen agymenésről beszélsz?
- Dilettával kapcsolatosak.
- Istenem, az a nő egy kétszínű kígyó, aki a szépsége miatt tart ott, ahol tart, mert amúgy szegény nem valami okos. Nem csodálom, hogy Lili ki van akadva. De mi volt a fő probléma?
- Az a baja, hogy továbbra is jóban vagyunk, és mivel most lesz a negyvenedik szülinapom Diletta kitalálta, hogy készít velem jövő héten egy egész bensőséges és tényleg személyes interjút, ahol magánemberként jelennék meg. Nem sportolóként, hanem emberként. Remélem, érted a különbséget. Az egész pedig a lakásán kialakított kisebb stúdióban készül.
- Persze. Remélem nem vállaltad el.
- De igen, elvállaltam, és most Lili megint féltékeny, és olyanokat mondott ebéd közben, ami felhúzott, és ha nem jövök el, talán újra összeveszünk, amit nem szeretnék.
- Zlatan, egyszerűen nem hiszem el, miért nem veszed észre, hogy Lilinek mi az igazi baja.
- Az, hogy irigy és féltékeny a semmire. – tártam szét kezem.
- A semmire? – nevetett fel gúnyosan. – Azért erről kicsit többről van szó.
- Mégis miért? Csak barátok vagyunk, amit Lili nem ért meg.
- Egy férfi és egy nő között nincs barátság, főleg nem olyan szinten, mint amit ti előadtok.
- Istenem, kár is volt idejönnöm, mert te is csak Lili pártján állsz. – álltam fel, de húgom visszahúzott.
- Nem, tesó! Én annak a pártján állok, hogy megint hülye vagy, és nem veszed észre, hogy Lili mennyire szenved, amikor felhozod ezt a nőt.
- De mondd meg, miért, mikor semmi oka nem volna rá? Soha nem adtam jeleket Diletta felé, és esküszöm a fiaim életére, hogy soha nem is akarok. Oké, elismerem, hogy csinos és vonzó, és ha Lili nem lenne talán…
- Na ugye!! – kapott szavamon, de én folytattam.
- Ha nem lenne, talán lehetne valami, de Lili a feleségem, akit mindennél jobban szeretek. Még mindig szerelmes vagyok belé, és ő a gyerekem anyja. Akármikor ránézek eszembe jut, amikor először megláttam, és hogy azonnal beleszerettem. Még mindig fontos nekem és még mindig úgy érzem, hogy a nap minden percében csak csókolnám és ki sem másznék vele az ágyból. Csodálatos anya és feleség, aki kicsit bolondos, és leszarom azt is milyen más az alakja, érted? Diletta sosem fog felérni személyiségben hozzá. Őt szeretem, és hozzá megyek haza. Ő a feleségem, és ha rajtam múlik így is marad. Megtanultam pár éve a leckét Lolával, és nem fogok még egyszer olyat tenni, amivel kockáztatom a házasságom.
- Akkor Lili miért nem érzi ezeket?
- Fogalmam sincs, de talán azért, mert nem lát a féltékenységtől.
- Ez nem igaz. Tudod miért nem veszi észre? Mert te nem mutatod ki neki, és az ilyen Diletta féle barátokkal csak még jobban megingatod az önbizalmát, ami sosem volt sok. Melletted azt érzi, hogy magas a mérce.
- Én sosem állítottam elé semmilyen mércét. Nekem nem kell, hogy sportos és kirakatbábu szerű legyen. Legyen olyan, mint ő, csak ezt a hisztérika énjét hanyagolja.
- Zlatan, vedd már észre a helyzetet! Híres focista vagy, akinek az egoja a plafont veri, és minden interjúdon az jön le, hogy mennyire meg vagy magaddal elégedve, és a te világodban minden tökéletes. De Lili nem ilyen, és gyakran érzi magát kevésnek hozzád.
- Mégis miért? Hiszen ő a feleségem, akit szeretek. Tőle van gyerekem és vele bújok ágyba. Nem hiszem el, hogy akkor nem érzi mennyire vágyom rá, mikor szexelünk.
-Nem csak az ágyban kell megmutatni a szerelmet. A mindennapokba sem ártana, ha kedves lennél vele, és dicsérnéd, mondjuk a haját vagy a ruháját vagy akármi. Ezek apró jelek, de egy nőnek fonatosak, és ha Dilettával akarsz dolgozni, mutasd meg Lilinek, hogy ő kell neked. Akár Diletta előtt is.
- Baromi bonyolultan működtök.  – nevettem fel, de nagyjóból rájöttem mire akar kilyukadni.
- Azért ti sem vagytok egyszerűek. – mosolygott rám, miközben fentről a gyerekek kacagását hallottuk. – kérdezhetek valamit, amire őszintén szeretném, ha válaszolnál.
- Persze, kérdezz! Előtted nincsenek titkaim, mert ha lennének is azonnal lebuknék.
- Volt olyan, hogy Diletta bepróbálkozott nálad, vagy esetleg kétértelmű dolgokat tett volna, ami arra utalna, hogy komolyabban összejönne veled? – pillantott rám, ami kicsit meglepett. Heléna a húgom, de tudtam, ha mindent elmondok neki, akkor Lili is tudni fogja, hiszen nem tudná befogni a száját. – Esküszöm, nem mondok Lilinek semmit! – tette hozzá gyorsan, mintha a fejembe látna.
- Oké, igen, volt. – válaszoltam bűnbánóan és nem mertem a szemébe nézni. – Amikor szakított a barátjával sokszor jött el a hotelbe hozzám, és volt olyan este, amikor kicsit többet boroztunk, mint kellett volna. Akkor pedig sok mindenről beszélgettünk és feljött a kettőnk közötti jó barátság, és Diletta akkor megpróbált megcsókolni, és célzott arra, hogy felőle megdughatom. Azt mondta, nagyon bejön neki a stílusom és a személyiségem, és az, hogy ennyi idősen ilyen jólnézek ki.
- Mondd, hogy nem használtad ki az alkalmat? – kapott szája elé.
- Dehogy is. Azonnal leállítottam és elküldtem a búsba. Utána nem is beszéltünk napokig, de mielőtt Lilivel kibékültünk, eljött a hotelbe és bocsánatot kért. Azt mondta, sokat ivott, és mivel szakított a pasiával, szomorú volt, és vágyott egy másik férfira. Én pedig ott voltam, és megpróbálta. Mondta, hogy sosem tenne olyat, amivel két ember közé áll, mert Lilit is kedveli és becsüli a munkája miatt.
- Annak örülök, hogy nem vitted ágyba, viszont ez a nő még mindig manipulál, és az alkalmat várja.
- Heléna, ő a barátom. Megbeszéltük, hogy én Lilit szeretem és ezt az ő tudtára is adtam. Elég komolyan kiosztottam a csók után, ő pedig azóta nem is próbálkozik.
- Nagyon remélem, hogy nem is fog! Mutasd meg Lilinek, hogy őt szereted, és csak ő az, aki kell neked. Ó éppen Lili hív. – kapta fel a készüléket, amelyben szerelmem ideges hangját hallottam. Mivel tartottam Heléna haragjától, inkább felszaladtam a lépcsőn és a fiúkkal játszottam. Igazán megnyugtató volt a gyerekek közelében lenni, és látni, mennyire okosak, és milyen harmóniában tudnak együtt játszani. Vincent is ugyanúgy szerette Alexandert, mint kisfiam őt, én pedig büszke voltam erre a szoros kapcsolatra kettejük között.  Nem tudom meddig voltam fent velük, de húgom mérges tekintete fájón visszazökkentett a valóságba.
- Annyira egy utolsó szemét vagy!! – Csörtetett be. – kikapcsoltad a telefonod?!!
- Igen, ki, mert folyamatosan hívogatott.
- Lili halálra aggódja magát miattatok. Ha nem hív fel, nem tudja meg, hogy itt vagytok. Elmesélte, hogy csak úgy otthagytad az étteremben, miközben ő a megértésedet várta.
- Lili csak panaszkodott. – álltam fel a szőnyegről. – Úgy látom, jobb, ha megyünk! Gyere, kicsim megyünk haza.- vettem fel a földről fiamat.
- Azt jól teszitek. Segítek felöltöztetni. – ajánlotta. – Zlatan, ne felejtsd el, amit mondtam neked. Legalább ti maradjatok együtt. – sütötte le a szemét, én pedig nyugtatóan átöleltem, és ekkor megszólalt a lelkiismeretem.
- Mindenben igazad van, és sajnálom, hogy nálatok így alakult, és bocsánat, hogy megint saját magammal foglalkoztam.
- Megszoktam már. – törölte meg könnyes szemét. – én csak tanácsot tudok adni, de…
- Nagyon köszönöm. Mindent. Sokat segítettél. Nagyon szeretlek, Heléna. Vigyázz magadra. Ha kell valami, hívj, és ha úgy van, aludhatsz nálunk is. – köszöntem el és meg sem álltam hazáig.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt is. 
Ha szeretnél kövesd  be rajongói oldalamat, ahol Zlatanról és a csapatról hozok híreket, képeket, és kiélhetem az agymenéseimet. Andyszerintafoci

Ami még fontos, hogy régebben voltak helyzetjelentő posztok, a fiúkról és rólam is. Esetleg érdekel- e titeket egy ilyen jellegű bejegyzés, vagy maradjon csak a történet?
Köszönöm a válaszaitokat. 

8 megjegyzés:

Mumo írta...

Örülök az új résznek, ez is jó lett, ahogy az szokott... Ezt a Dilettát lassan jobban utálom, mint Alexandrát valaha. Nagyon jól írod meg a negatív karaktereket... Igazán tudom utálni minden porvikájukat. Lili helyében csinálnék egy naptársorozatot jól kinéző, fiatal, izmos sportolókból. Had legyen egy kicsit Zlatant az ő bőrében... Üdv

Amy írta...

Taníts mester olyan karaktert alkotni, akit öröm utálni. Nagyon jól írod őket!
És igen, engem érdekelnek az ilyen kis apróbb posztok :)

Klaudi írta...

Nagyon tetszett ez a rész is! :) Dilettát egyenesen már utálom, de komolyan! XD lassan megfolytom egy kanál vízben :') Ne hagyd abba! Folytasd! ;)

Fekete-Virág Virgínia írta...

Annyira szeretem ezeket a történeteket ❤

Ninaa írta...

Nagyon jó fejezet lett ismét, Zlatan nagyon meggondolatlan volt ebben a részben, de örülök, hogy helyre billent az agya. Kíváncsian várom, mi lesz.

Mindenütt jóóó - Travel blog írta...

Nagyon jó lett ez a rész is! Várom a folytatást! :-)

Eszter írta...

Marha sokszor elmondtam, hogy ez a best sztori ever tőled, úgyhogy most is. Az is csúcs, hogy Diletta jelenléte kavarja a szálakat :D Ha kell ötletelni, keress ááám :D

Kitti írta...

Imádom ahogyan írsz. Még csak most volt időm olvasni, de szuper volt minden sora.