2018. február 21., szerda

4/7 ⚽️ Hiányérzet ⚽️


Már tartott a második félidő mikor visszaértünk a helyünkre, én pedig nem tudtam eltitkolni boldogságomat, amit Stephan és Heléna is észrevett. Zlatan visszaült Maxihoz, Manuel pedig Heléna mellé ült, így a második félidőt olasz barátom mellett nézhettem.
- Mi ez a nagy öröm? - nézett rám Stephan. 
- Semmi - vágtam rá gyorsan, és igyekeztem komolyabb arcot vágni.
- Na persze. Azért mosolyogsz, mint valami vadalma. Mi történt veled? 
- Mondtam, hogy semmi... 
- Mi történt köztetek? Tudtatok beszélni, kibékültetek? 
- Stephan, hagyj már békén! Nem volt semmi. - szóltam, de mivel láttam, hogy ennyivel nem fogom meggyőzni, egy nagy levegő után belekezdtem. - Mondjuk úgy, hogy nem kellettek szavak, csak tettek, amik után elszakadt a harisnyám - pirultam el, és ekkor Stephannak is leesett, hogy miről beszélek.
- Ti dugtatok a mosdóban? - háborodott fel.
- Stephan, halkabban már!! Jó, hogy nem a hangosbemondón kérdezed meg!! 
- Éreztem, hogy ez lesz! - röhögött fel, én pedig finoman fejbe kólintottam - Akkor rendben vagytok? 
- Nem tudom, mi lesz, de ez már eléggé hiányzott. Főleg az, ahogy közben nézett, csókolt, és....
- Jó, jó, jó!! Nem vagyok kíváncsi a piszkos részletekre. - állított le - De akkor is tudtam, hogy nem tudsz ellenállni neki. 
- Nem is akartam. Ó, már megint ez a pasi! - néztem telefonomra, ahol újra a modellem neve jelent meg.
- Ki ez? - nézett érdeklődve telefonomra Stephan, én pedig elmeséltem neki, hogy honnan ismerem, és mi történt majdnem köztünk.
- ... azóta pedig Messengeren írogat, és munkát ajánlott, amit elfogadtam. 
- Miért fogadtad el? 
- Mert sokat kereshetek rajta. A galériában bemutatott képeim is nagyon szépen elmentek, de egy fotózás az más. Ott tényleg én szabhatom meg az árat, és mivel Johnnyról látom, hogy van mit a tejbe aprítania, bátran kérhetek tőle több pénzt, mint egy rendes fotózásért. 
- Mi van, ha el akar csábítani?
- Nem fog, de ha akar is, le tudom építeni.
- Na persze. - horkantott fel. - Ahogy elnézem a képeit, eléggé meg van magával elégedve.
- Az biztos. Tudja, hogy jól néz ki, és ezért is volt magabiztos.
- Neked bejönnek az ilyen férfiak. Legalábbis egy. - bökött fejével az előttem lévő sorba.
- Zlatan teljesen más, mert..
- Más?! - nevetett fel édesen. - Ő is ugyanolyan egoista, mint ez a modell, csak a rózsaszín ködtől nem látod.
- Sokat változott, Stephan! Ahogy te is. - mondtam komolyan. - Sokkal férfiasabb, és magabiztosabb vagy. Ami persze nem baj, sőt nálad még előny is. Többet kéne mosolyognod, és többet kéne foglalkozni a magánéleteddel is.
- Első a játék, de amúgy, köszi. - mosolyodott el. - Úgy érzem, jó helyen vagyok most. Jönnek a gólok, és jönnek a nyertes mérkőzések. Próbálok odafigyelni magamra, és ebbe most nem fér bele egy kapcsolat.
- Kittivel nem beszéltél?
- Nem. - hajtotta le búsan a fejét. - Írtam rá nem rég, de nem válaszolt, így inkább hagyom. Én toltam el, és ez már így marad. Nem is kell nekem csaj.
- Ez hülyeség, te egy baromi jóképű pasi vagy, aki kedves, figyelmes, és olyan... édes. Többet kéne bulizni járnod.
- Járok!
- Mikor?
- A csapattal, van, hogy elmegyünk vacsorázni, és...
- Nyugdíjas programokat szervez az As. Roma?
- Hülye vagy! Ezek csapatösszerázók.
- Akkor is jót tenne neked egy buli. Hidd el, a csajok tapadnának rád. Elmehetnénk ma este.
- Mi lesz Alexanderral és Zlatannal?
- Ha nyer a csapat, akkor Zlatan velük lesz. Alexanderra Maya vigyáz, és még pár órát kibír nélkülem.
- De a tesómék holnap korán indulnak haza.
- Akkor majd keveset iszol, én pedig figyelek rád. - fogtam meg a kezét.
-  Nem tudom, hogy jó ötlet- e. - szólt bizonytalanul, és ekkor hatalmas üdvrivalgás hallatszott a stadionban, ugyanis Svédország Jakob Johansson jóvoltából megszerezte a vezetést. Heléna helyéről felugrálva kiabált, míg Manuel inkább csak rosszallóan elhúzta a száját. Zlatan pedig Maxival örömködött.
- Na, basszus! - morgolódtam. - Ugye ezt még ki lehet javítani?
- Persze, hogy ki. - nyugtatott Stephan. - Kicsit oda kéne figyelni a fiúknak, és akkor bármi lehet.
- Remélem, igazad lesz, de akkor eljössz velem este valamerre?
- Legyen. - sóhajtott fel, én pedig örömmel nyugtáztam szavait, és egy puszit adtam arcára, amitől édesen elpirult. A mérkőzés eredménye sajnos nem változott, de reménykedtem, hogy odahaza az olaszok tudnak majd fordítani. Már a hotelszobában foglalatoskodtam babámmal, mikor Zlatan lépett be, elégedett mosollyal az arcán.
- Ne szomorkodj szívem! Sajnos papírforma volt. - huppant le mellém az ágyra, majd megsimogatta Alexander fejecskéjét.
- Azért remélem, nem marad így.
- Nem hát! Otthoni környezetben szarrá alázzuk őket.
- Nem örülnék neki, mert mégis csak Stephan csapata, és milyen már egy Világbajnokság olasz válogatott nélkül. Akkor talán örülnék neki, ha pályára lépnél, de így nem tudok a válogatottadnak örülni Zlatan. Nem tudnál mégis visszatérni? - ültem kicsit közelebb hozzá, és mélyen belenéztem mogyoró szemeibe.
- Lili, egész végig azon pattogsz, hogy mikor vonulok már vissza, most meg erre kérsz?
- Nem, csak szerettem mikor magadra húztad a 10-es mezt és te voltál a kapitány. Nagyon jól állt rajtad a sárga-kék mez, főleg mikor mérkőzés végén levetted, és... - húzódtam egyre közelebb hozzá, miközben combjára tettem kezem. - Imádtam, hogy te vagy a csapat szíve- lelke. Aki megmondja, mi legyen. - suttogtam, ő pedig közelebb jött és forrón megcsókolt, amit a szobába belépő Maya szakított félbe.
- Bocsi, én.. nem tudtam, hogy... - nézett ránk zavartan.
- Semmi baj, gyere nyugodtan. Hogy viselkedtek a gyerekek?
- Jól. Mikor akarsz indulni?
- Olyan félóra múlva. - osztottam meg vele, mire Zlatan kérdőn nézett rám.
- Hova mész?
- Stephannal megyek bulizni. Kicsit kimozdítom őt a komfortzónájából, és szerzek neki valami jó csajt.
- Jó csajt? Miért nem ő keres magának, és miért pont itt??
- Egy próbát megér nem? - vontam meg a vállam. - Te úgyis a csapattal ünnepelsz, nem?
- De igen, de nem terveztem, hogy sokáig leszek, mert veled akartam volna vacsorázni.
- Sajnálom édes, de mivel az utóbbi időben nem mi voltunk az elsők számodra, úgy gondoltam, sokáig maradsz. Nem mondhatom már le Stephant, szóval Maya akkor vigyázol Alexra? Én elmegyek tusolni, és készülődök.
- Menj. Én itt leszek egész este. - nyugtatott meg, majd egy sötétkék tunikával, és egy fekete csőfarmerral a kezembe besiettem a fürdőbe. Élveztem, hogy a meleg víz beborít, gondolataim pedig az estén jártak. Szerettem volna Stephannak örömet okozni, hiszen a mérkőzés is rátett egy lapáttal rosszkedvére. Gondolataim eléggé lekötöttek, és csak akkor riadtam fel, mikor erős kart éreztem a derekam körül, és forró csókot a nyakamnál.
- Mit csinálsz? - fordultam Zlatan felé.
- Úgy gondoltam, én is csatlakozhatnék.
- Sietnem kell! Stephan mindjárt itt lesz, én pedig még el sem készültem.
- Felőlem akár mehetnél így. Vagy maradhatnál velem is. - suttogta, és egyre közelebb jött hozzám. - Stephannak leesne az álla, ha így látna téged.
- Vicces vagy, de nem gondolnám, hogy ruha nélkül kéne megjelennem. - toltam el egy picit magamtól, és végigmértem izmos testét.
- Akkor maradj velem! Én sem megyek el, és te se. Mayanak kimenőt adunk, és hármasban töltjük az estét.
- Örülnék neki, de te sem hagyhatod cserben a barátaidat és én sem. Nagyon régen voltam már csak Stephannal, és mivel én ajánlottam fel, nem mondhatom le. Tudod, néha nagyon hiányzik.
- Stephan? - kérdezte kicsit mérges arccal.
- Igen, mert régebben mindent tudtam róla, most meg szinte semmit, és ez zavar.
- Kicsim, mi lenne, ha nem Stephanra gondolnál, hanem rám? - nyomott gyengéden a kabin falának, és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy nem tudtam ellenkezni. A csodálatos tusolás után pedig gyorsan készülődni kezdem, és még pont időben etettem meg kisfiamat, mikor Stephan lépett be az ajtón. Fekete farmerban, sötét pulóverben, és bőrkabátban. Haja milliméter pontossággal beállítva állt feje tetején, szép szemei pedig izgatottan csillogtak felém.
- Kész vagy?
- Igen. Merre menjünk?
- Azt hittem, te ismered a várost.
- Nem ismerek semmit, de felőlem egy sétálás is belefér. A lényeg, hogy együtt legyünk, nem igaz?
- Zlatan tudja, hogy velem leszel?
- Persze, hogy tudja. - bólogattam, majd elköszönve kisfiamtól és Mayatól elindultunk Stephannal az éjszakába.
- Néztem a neten egy szórakozóhelyet. Ha gondolod, benézhetnénk oda. - mesélte útközben.
- Jó, menjünk, még sehol sem voltam úgyse bulizni.
- Azt gondoltam, már mindent ismersz itt, elvégre ez az ország a második otthonod.
- Szerencsére olyan sokat nem vagyok itt, és tévedés, hogy ez lenne a második otthonom, Stephan.
- Mi van akkor, ha Zlatan ide akar majd költözni, mikor szögre akasztja a cipőt?
. Nem szeretnék itt élni. Nem az én világom, és senkit nem ismerek itt.
- Olaszországban sem ismertél senkit.
- Igen, de az más. Az a kedvenc országom, és tudtam, hogy jó lesz. Bíztam benne, és jó is lett. Akkor bemegyünk? - álltam meg a szórakozóhely előtt, ahol már javában álldogáltak az emberek. Belépve pedig hangos zene, és eléggé nagy tömeg fogadott. Leültünk az egyik asztalhoz, majd én egy alkoholmentes koktélt, Stephan pedig egy sört rendelt, amit az este folyamán még több követett.
- Akarsz velem táncolni? - nézett rám, és láttam, hogy egyre jobb kedve lesz.
- Nem tudom, én nem igazán tudok.
- Gyere már! - fogott kézen és a parkettre indultunk, ahol a zene ütemére mozogtunk hosszú percekig, míg kiszúrtam, hogy egy csapat lány barátomat méregeti. 
- Nézd, az a négy lány téged néz! Nem akarsz odamenni hozzájuk?
- Mit kezdjek velük?
- Szerintem csinosak, és... melyik jönne be? 
- Egyik se. - rázta meg nemlegesen a fejét, és inkább a pult felé húzott - Inkább igyunk. - mondta és újra rendelt egy kört. Az este folyamán viszont addig noszogattam, amíg végre erőt vett magán, odament a lányokhoz, és felkérte egyikőjüket táncolni. Nagyon örültem, és reméltem, hogy a dús barna hajú lány végre elveszi a rossz kedvét. Mosolyogva néztem őket, miközben Zlatannal egyre forróbb üzeneteket váltottunk.
- Még egy kör? - jött oda váratlanul Stephan. 
- Miért nem a barnát hívod meg? – zártam le gyorsan a telefonomat, amin éppen azt ecseteltem mit tennék szerelmemmel, ha most velem lenne.
- Barbarának hívják, de annyira nem érdekel. Inkább menjünk haza. 
- Stephan, mi a baj? Az a lány nagyon csinos volt, és úgy láttam, majd kicsattant a boldogságtól, hogy veled táncolhat. Szerintem megismerhetnéd.
- Lili, hagyj már! Csak a fociról akart velem beszélni, és kikérdezett a csapattársaimról, meg hogy milyen híres focistának lenni.
- Mégis miről beszélgessen veled először? - csodálkoztam.
- De nem is engem akart megismerni, hanem a híres focistát. 
- Stephan, azért ennyire ne legyél el magadtól. - nevettem fel, és mikor vette a kabátját én is így tettem, majd követtem őt az utcára. 
- Veled szinte sosem beszéltünk a fociról. 
- Mert mikor megismerkedtünk, nem szerettem, és annyit tudtam róla, mint egy halott madár. 
- Igen, de te meg akartál ismerni ENGEM. Nem azt az embert, akivé váltam. Érted a különbséget? 
- Azt hiszem igen. Merre tartunk? 
- Vissza a hotelba! - szólt és lépései egyre sietősebbé váltak. - Nem akarok olyan lányt, aki a hírnevem miatt akar velem lenni. 
- Ezt sajnos nem tudod kiaknázni, de kérlek, ne siess ennyire, nem tudom tartani a tempót. 
- Bocsi, csak egy hülye idióta vagyok. 
- Miért mondasz ilyet? - néztem mélyen a lámpafényben csillogó szép szemébe.
- Mert ez az igazság. Azt hiszem, egy vallomással tartozom neked Lili. 
- Stephan, nagyon kérlek, most fejezd be, mielőtt elkezdenéd! - állítottam le sietve, és hangomból jól kihallatszott az ijedség. - Azt hittem már túl vagyunk ezen. 
- Most nem rólad van szó, hanem Kittiről. - mondta, amitől egy hatalmas kő esett le a szívemről. - Tudod amióta csak megismertelek, semmi más nem lebegett a szemem előtt, csak az, hogy újra visszakapjalak. Senki nem érdekelt, csak te, és te is tudod mennyire sokat küzdöttem érted. 
- Stephan, ne..
- Hallgass végig! - fogta meg a kezem, a szívem pedig egyre gyorsabban vert, és féltem, hogy valami olyan dolog sül ki belőle, amitől újra veszélybe kerül a barátságunk. - Szóval, csak téged néztelek minden lányban, viszont ez megváltozott, mióta megismerkedtem a húgoddal. Vele minden olyan könnyen ment. Szerettem, hogy hülyéskedtünk, és azt, ha komoly dolgokról folyt a téma. Jó volt vele az ágyban, és azon kívül is. Én pedig elszúrtam. - törölte meg szép szemét, én pedig annyira megsajnáltam. - Mindent elszúrok Lili, amit csak lehet, és bármit teszek, vagy bárhol vagyok, ez nem fog változni. Szeretem a tesód és hiányzik, de már nem fogok üzeneteket küldeni neki. Soha többé nem fogok teperni egy lány után se, mert nincs értelme. Ha közel kerül hozzám valaki, rövid időn belül elbaszom, és vége.
- Stephan, ne mondd már ezt! - suttogtam és az én szemem is bekönnyesedett. 
- Nem kellett volna akkor kisétálnom az ajtón. - hajolt közel hozzám, én pedig átöleltem és engedtem, hogy elárasszák az érzelmek. - De akkor annyira mérges voltam rá, pedig az én bűnöm sokkal nagyobb volt. 
- Nyugodj meg, drágám! - simogattam meg a hátát. - Nem vagy hibás semmiért. 
- Tiszta gáz vagyok, hogy itt bőgök, mint egy óvodás, de olyan rég nyomta már ez a lelkem. 
- Stephan, nézz rám. - fordítottam felém arcát - Ígérem, hogy helyre jönnek a dolgaid Kittivel, rendben? 
- Hívtam a szülinapomra, ami a hónap végén lesz, de nem válaszolt, szóval úgy gondolom, egyedül és magányosan fogok ünnepelni. Vagy szervezek egy nyugdíjas vacsoraprogramot a csapattársaimmal. 
- Vagy majd Lilike megszervezi neked. - mosolyogtam rá. 
- Dehogy is. Mindig te szervezed a szülinapom. Már tiszta gáz, és kiszámítható is. 
- Nem is igaz! - nyújtottam ki felé nyelvem, de örültem, hogy újra vidámabb. 
- Vacsora, buli, ivászat, és BOLDOG SZÜLINAPOT! – kiabálta, én pedig a hasamat fogtam a nevetéstől, mikor az arra járó emberek ijedt arcára pillantottam. - Most én fogom szervezni, és szeretném, ha te is ott lennél. Ugye eljössz?
- Szerintem meghívás nélkül is mentem volna, de így még jobb. 
- Köszönöm, hogy próbáltál segíteni Lili. Nagyon szeretlek. 
- Én is szeretlek, Stephan! - öleltem át, és ekkor kikapta pittyegő telefonom kezemből, majd röhögve olvasni kezdte az üzeneteket.
- Add oda, ez nem tartozik rád!!! – Kapálóztam a készülékem után, sikertelenül.
- Levenném rólad a ruhát és….
- Hú de aljas vagy!! Én se olvasok bele a telefonodba. – Dorgáltam meg, és jó mélyre süllyesztettem telefonomat, miközben ő még mindig jót derült üzeneteimen.
- Lehet nekem is ilyet kellene írnom Kittinek.
- Próbáld meg!
- Vicces lenne, de akkor eljössz a szülinapomra? Hozhatnál valami nagy ajándékot.
- Álmodba! – nyújtottam ki a nyelvem. – majd meglepődsz, ha nem viszek semmit.
- A lényeg, hogy ott legyél! – Szólt komoly képpel én pedig elhatároztam, hogy mindent megteszek, hogy egy olyan meglepetéssel álljak elő, amitől Stephannak egy életre eltűnik a rossz kedve.

Remélem tetszett a rész! Ne felejtsetek el bekukkantani és esetleg kedvelni a Scripts nevű oldalunkat, amit Eszterrel vezetünk.  😏 


2018. február 14., szerda

4/6 ⚽️ Harag és szenvedély ⚽️



Sziasztok!! Eszterrel megnyitottuk a Scripts nevű Facebook oldalt, ahol a saját blogjainkat olvashatjátok. Kérlek csatlakozzatok, és így nem maradtok le a legújabb részekről. Előre is köszönöm, az új részhez pedig jó olvasást kívánok!! 😉💖 

Korán reggel keltem fel babámhoz, majd miután tisztába tettem és megetettem, úgy gondoltam jobb, ha magam mellé fektetem, hogy egy kicsit közel érezzem magamhoz. Csak néztem gyönyörű arcát, és a tegnapi napon gondolkoztam. Eszembe jutott Johnny, és az a pillanat mikor megpróbált megcsókolni. Akaratlanul is mosolyognom kellett ezen, hiszen legbelül jól esett, hogy egy ilyen férfi vonzónak talált, mint ő. Másrészről tudtam, hogy ez veszélyes is lehet, főleg ha hamarosan velem akar dolgozni. Mélázásomból ajtókopogás rángatott ki, majd miután kiszóltam, szöszi barátnőm kócos fejét pillantottam meg.
- Szia, nem alszol? 
- Nem, már több mint fél órája ébren vagyok. - suttogtam, és megpróbáltam óvatosan visszatenni Alexet a kiságyába. 
- Visszaalszol? Nem akarlak zavarni, csak annyira kíváncsi vagyok, mi volt tegnap.
- Már nem gondolnám. - szóltam, és a ruháim után kutattam. - Beszélgettünk, és hazahozott. Képzeld, saját sofőrje van.
- Akkor eléggé pénzes lehet.
- Én is úgy gondolom. Kedves volt és jó fej. - meséltem tovább. - A végén pedig megpróbált megcsókolni.
- Tessék? - csodálkozott Heléna. - Mit csinált? 
- Meg akart csókolni, de én nem hagytam. 
- Mondtam, hogy bejössz neki! Szinte láttam az arcát, ahogy rád nézett.
- Ez eléggé nyilvánvalóan adta a tudtomra, de bármilyen vonzó pasi, nekem akkor sem kéne, és soha nem akarnék butaságot csinálni. Az, hogy most fasírtban vagyunk Zlatannal még nem jelenti azt, hogy egyből más ágyában akarok kikötni. 
- Örülök neki. - ült le mellém, és izgatott hangon folytatta. - Mellesleg van egy szuper meglepetésem, ami lehet először nem fog tetszeni, de kérlek, ne haragudj, hogy a hátad mögött szervezkedtem. 
- Miről van szó? - húztam össze szemöldököm kérdőn.
- Ugye tudod, hogy este Svédország- Olaszország mérkőzős lesz Stockholmban.
- Igen, tudom, Zlatan azért ment haza.
- Igen, és úgy gondoltam, hogy mivel Manuel is szeretne elmenni, ezért mi is csatlakozhatnánk. Felhívtam Sarat, és megkérdeztem tőle, hogy Zlatan használja-e a gépét ma. Azt mondta, nem, mert marad Svédországban, szóval megkértem, hogy repüljenek ide értünk. Mi pedig elmegyünk Mayáért, és úgy megyünk haza. Nem szuper?
- Zlatan tud róla, hogy csak úgy használod a repülőt? – kérdeztem, mire eléggé zavarba jött.
- Majd megtudja, és amúgy is nehogy már ne használjam ki legalább egyszer, hogy a tesómnak van egy magángépe.
- Nem akarom, hogy balhé legyen belőle Heléna.
- Nem lesz, de akkor benne vagy? Sara azt mondta, hogy tízre van itt a gép. Kimennénk taxival a reptérre, majd utána indulnánk. Mayat pedig Manchesterben vesszük fel.
- Honnan van meg a száma?
- Elkértem anyámtól. - vonta meg a vállát. - Akkor készülődj! – szólt, majd kiment a szobából.

2018. február 11., vasárnap

⚽️ Valentin - napi szerelmes kérdések- és válaszok ⚽️


Sziasztok! Eszter oldalán találtam egy Valentin napi kérdéssort, ami (bár nem vagyok egy nagy Valentin nap fan) nagyon megtetszett. Úgy gondoltam ideje kitölteni, hiszen jövőhéten Valentin nap van. 

Név: Andrea
Párod neve: Róbert
Mióta vagytok együtt?  2011. 10. 16.

1. Mit jelent számotokra a szerelem? Feltétel nélküli szeretet.

2. Mit jelent számotokra a Ti szerelmetek? Elfogadni egymás agymenéseit, mindig kiállni a másik mellett, megbocsájtani, és akkor is maradni, ha legszívesebben elfutnál. 

3. Mely három szóval jellemeznéd a kapcsolatotokat? Vicces, hangos, érzelmes

4. Jellemezd a párod és magad 3-3 szóval. Robi: csendes, visszahúzódó, imádni való. Én: hangos, túlérzelmez, álmodozó

5. Mikor érezted/tudtad, hogy Igen Ő lesz az!? 
Mikor a megismerkedésünk utáni hetekben nem tudtam hazamenni hétvégén, megkértem, hogy jöjjön el hozzám Szegedre. Szegény eléggé megvolt fázva, és a buszokat sem nagyon szereti, de ő mégis eljött hozzám, hogy ne legyek egyedül a lakásba. Emlékszem még egy karkötőt és egy virágot is hozott nekem.

6. Milyen érzésekkel emlékeztek vissza az első találkozásotokra? Meséljetek róla! 
Csak pozitívan tudom jellemezni, pedig nem is akartam elmenni a buliba, hiszen eléggé magam alatt voltam. De szerencsére a barátnőim elrágattak magukkal és nem hagyták, hogy szomorkodjak. Már bőven tartott az este, mikor egy cuki kockás inges, nagyon kék szemű fiú jött oda és felkért táncolni. Utána pedig beszélgettünk, és én végig azt gondoltam, hogy nem létezik, hogy egy ilyen pasival ismerkedek. Annyira összevágott az egyéniségünk, és rengeteg közös dolgot felfedeztünk a másikba. Utána hétvégén pedig újra találkoztunk, azóta pedig egy pár vagyunk. Azt hiszem életem legjobb döntése volt, hogy elmentem vele táncolni.

7.  Mi az a program, amit a legjobban szerettek együtt csinálni? 
Mivel a munkánk eléggé stresszes és fárasztó a hétköznapokban így hétvégén szeretünk csak itthon lenni. Ilyenkor berakunk egy filmet, vagy megnézünk egy jó meccset. Én főzök, Robi meg besegít a házimunkába. 

8. Miben változtatok a kapcsolatotok eleje óta? (persze, csak ha történt változás 😊 ) 
Úgy gondolom sokkal komolyabbak lettünk az évek alatt. Jobban megismertük egymást, és elfogadóbbak lettünk a másikkal szembe. Már egy nézéséből is sokszor tudom, hogy mi jár a fejében, vagy milyen hangulatban van.

9. Melyik a közös dalotok? Miért? Milyen emlék fűződik hozzá?
Nincs közös dalunk, de arra a zenére, amire először táncoltunk szívesen emlékszünk vissza. Ez pedig a Kelemen Kabátba Nyári dallam. 

10. Van e kedvenc helyetek, ahova szívesen jártok?
A városban van egy pizzázó, ahova alkalomadtán elmegyünk. Szeretem, mert közel van, és nagyon jó a hangulata.

11. Kinek milyen szerepe van egy-egy veszekedésben? Hamar kibékültök?
Ezt úgy fejezném ki, hogy én veszekedek a Robi meg csendben hallgat. Mivel elég hirtelen csattanok, sok apróságon tudom felkapni a vizet, majd mikor jól kikiabáltam magam akkor lenyugszok. A Robi inkább nem szól semmit, (nagyon ki kell hozni a sodrából, hogy ő is felemelje a hangját) csak kimegy a teraszra és rágyújt. Aztán bejön, megkérdezi: Befejezted? Én meg mondok rá valamit, és ezzel el is felejtjük. Általában butaságokon folyik a vita, és szerintem nagyobb veszekedésünk nem is volt mióta együtt vagyunk.  

12. Szerintetek mi egy jó kapcsolat alapja? 
Elfogadni a másikat minden hibájával együtt.

13. Milyen számotokra egy átlagos hétvége?
Sokáig vagyunk fent este, másnap sokáig alszunk, meccset nézünk, főzünk,  takarítunk és élvezzük, hogy kettesbe lehetünk.

14. Vannak beceneveitek? (eláruljátok? 😊
Eleinte furcsa volt, hogy a Robi is Andreának hív, hiszen a családomon kívül mindenkinek Andi vagyok. Néha szokott még Szívemnek hívni. Őt már kezdetek óta Manónak hívom, mert olyan kis cuki, és imádni való, mint egy manócska. Persze társaságba marad a Robi. 

15. Mi a kedvenc évszakotok? 
Nekem a tavasz, neki pedig a nyár.

16.  Kedvenc étterem? (Persze ha van. Miért?)
Nem messze van itt egy hely, ahova nagyon ritkán szoktunk járni. Ott ünnepeltünk az első évfordulónkat is, és bármikor megyünk, jó emlékeket ébreszt bennünk.

 17.  Mi lenne számotokra az álomnyaralás?
Ahol kitudunk kapcsolódni, sokat fürödni, sok programba részt venni, és egy jó meccsre is eljuthatnánk.

 18. Elköltöznétek máshova? Ha igen melyik város/falu lenne számotokra a legmegfelelőbb? 
Nem! Szerencsére ősszel lett kész a lakásunk, amit már nagyon megszoktunk, és szerintem nem is költöznénk el. Igaz kisvárosba lakunk, de sokat járunk falura is (szüleimhez).  Így megvan az egyensúly. 

19.Tó vagy az óceán mellett éreznétek jól magatokat?
Igazából mindegy lenne, csak kitudjuk magunkat pihenni.

 20. Mi az, amin változtatni szeretnétek? 
Szerintem tökéletesen működünk együtt, így azt gondolom, nem változtatnék semmit.

21. Melyik az a nap, amelyikre a legboldogabban gondolsz/tok?
Nekem az, amikor megkérte a kezem, neki pedig az esküvőnk.

22. Tudjátok egymás legféltettebb titkait?
Én mindent elmondok neki, ami velem történt/történik. Ő kicsit magába fordulóbb, de a fontosabb dolgokat tudom róla.

23. Van e közös zenei érdeklődésetek?
Nem igazán, de van olyan zene, amiket mindketten szívesen hallgatunk.

 24. Mi volt az eddigi legnagyobb dolog, amit megtettetek a másikért?
Igazából én minden nap azon vagyok, hogy örömet tudjak szerezni neki. Legyen akár egy jó vacsora, vagy csak egy kedves üzenet. Neki pedig az, hogy eladta a házát, hogy együtt tudjunk közös életbe kezdeni.

25. Hogyan képzelitek el magatokat 15 év múlva?
Remélem, akkorra már hárman leszünk a családba, és akkor is ugyanilyen boldogok leszünk, mint most.

 26. Ki melyik területen érzi jobban magát? (pl barkácsolás, házimunka stb)
Mióta együtt lakunk egyre jobban szeretek főzni, és próbálom ellátni a házimunkát. De úgy gondolom, szerencsés vagyok, hiszen a férjem is szeret főzni (és nagyon jól tud) és ha látja rajtam, hogy munka után fáradt vagyok, ugyanúgy kitereget, vagy elmosogat.

27. Milyen kapcsolatban vagytok a párotok barátaival?
Úgy gondolom elég jóba. Ő is elfogadta, hogy sokszor vannak nálam a barátnőim, és én is elnézem, ha elmegy néha sörözni a haverokkal.

 28. Hogy álltok egymás családjával? Jóban vagytok?
Robi már kezdetek óta úgy áll a szüleimhez, mintha a sajátjai lennének, és szerencsére anyumék is azonnal elfogadták őt. Van, hogy hamarabb hívja  fel apukámat, mint engem, és sokszor kikéri az ő tanácsukat is.

 29. Terveztek e esküvőt? Hogy álltok ehhez a kérdéshez?
Lassan három éve túl vagyunk rajta, és bár az elején hallani sem akartam róla, mégis úgy gondolom jó döntést hoztam. Sokszor mondják, hogy a házassággal nem változik semmi, és csak egy papír, de szerintem ez nem igaz. Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, és örülök, hogy ha bemutatom őt, akkor azt tudom mondani: Ő a férjem.

 30. Ha írnod kellene most egy levelet a párodnak/párodhoz, mi állna benne?
Kedves Robi! Köszönöm, hogy mindig mellettem állsz, és köszönöm azt, hogy ennyi év után a hülyeségeimmel együtt is szeretsz. 

 +1 . Végezetül pedig: Mi a véleményetek a Valentin-napról?
Nem szoktuk ünnepelni. Valahogy sosem volt nálunk divat, és én sem várom el, hogy vegyen valamit, de persze nem ítélem el azokat sem, akik szeretik és ünneplik.

2018. február 9., péntek

4/ 5 ⚽️A munka vonzalmában ⚽️



Dühösen csattogtam ki az edzőteremből, és mikor felmentem a lakásba, Mayat láttam, aki a konyhaasztalnál ült. Fejét ráhajtva rázta a sírás, előtte pedig a csodálatos torta, amit Zlatan figyelemre sem méltatott.
- Maya, ne sírj! - siettem mellé, és nyugtatólag átöleltem - Ne haragudj rá, ő nem mindig ilyen, csak most...
- Nem tetszett neki az ajándékom. - nézett rám és szomorú, vörös szemeiből folyamatosan hullott a könny. – Lehet, hogy valami mást kellett volna kitalálnom.
- Ez nem a te hibád. Sajnálom, hogy ilyen, hidd el, megmondtam neki a magamét, és ajánlom, hogy magába nézzen és bocsánatot kérjen tőled.
- Lili, nem akarom, hogy mérges legyen rám.
- Maya, hidd el, nem te vagy a hibás, hanem ő. Az én ajándékomnak sem örült, szóval ne keseredj el! Tudod, ő most ilyen bunkó periódusában van.
- Nem, ő sosem az. Ő mindig olyan aranyos, és kedves, és... ó, ne haragudj. Nem akartam áradozni a párodról - sütötte le hirtelen szemeit.
- Elhiszem, hogy csak a jó oldalát látod, de tud tényleg nagyon gonosz is lenni. Szerencsére ez nem sokszor fordul elő, de akkor kibírhatatlan. Ne foglalkozz vele, rendben?
- Jó, de annyira rosszul esett. - sírta el újra magát, és ekkor Zlatan jelent meg. Igazából örültem, hogy látja, milyen szomorúságot okozott Mayának és reméltem, hogy ráébred arra, hogy nem volt helyes, ahogy kiborult. Szerelmem csak tétován álldogált és nézte a síró lányt. Ismertem már annyira, hogy tudjam, eléggé kiborítják a könnyek, és az ilyen helyzeteket eléggé rosszul kezeli. Egy darabig csak állt, én pedig Maya válla fölött a szememmel próbáltam lekommunikálni neki, mi volna teendője, és örültem, hogy észbe kapott.
- Én csak bocsánatot szeretnék kérni. - lépett közelebb. - Mindkettőtöktől. Nem így kellett volna lereagálnom a helyzetet, de... nektek is meg kéne érteni, hogy kemény időszakon vagyok túl, és semmi más nem lebeg a szemem előtt, csak a visszatérés. - szólt és hangja nagyon magabiztosan csengett. Mikor pedig nem szóltam semmit folytatta. - Folyamatosan azt olvasom, hogy már kiöregedtem, és jól tenném, ha visszavonulnék. Ez pedig nagyon rosszul esik, hiszen azok, akik az ilyen cikkeket írják, nem ismernek engem. Nem tudják mi az, amit bírok és mégis ítélkeznek a fejem fölött. A szülinapom pedig csak ráerősít erre, én pedig nem akarok a koromra emlékezni. Ezért akadtam ki, mikor behoztad a tortát, és megláttam rajta a számot. - mondta Mayanak. - Még alig ismerlek, de tudom, hogy csak a jó szándék vezérelt mikor nekiálltál megsütni, én pedig bevallom, hogy egy bunkó voltam. Sajnálom, tényleg. Csodálatos tortát sütöttél, amit köszönök. - hajtotta le fejét, és olyan édes volt. Reméltem, hogy komolyan gondolja szavait, és nem manipulálni próbál minket. – Meg tudsz bocsájtani? - kérdezte és tudtam, hogy ennek a bűnbánó tekintetnek nem csak én, de Maya sem tud ellenállni.
- Igen, nem haragszom rád Zlatan.
- Köszönöm! - vidult fel. - Lili?
- Én sem.
- Akkor remek. - csapta össze a kezét, és az ajtó felé indult.
- Hova mész?
- Vissza a terembe, nem fejeztem be a dolgom, de este hamarabb itt leszek, és megkezdjük a tortát. Szeretlek Lili, és este a te ajándékodra is sor kerül.
- Rendben. - bólogattam, de örültem, hogy Maya jobb kedvre derül, és miután szerelmem kiment, vállat vonva fordultam a lány felé. - Legalább bocsánatot kért. Ez nagy szó.
- Igen, és mégis tetszik neki az ajándék. - szólt büszkén a lány. A nap további részét a pihenés és kisfiammal való foglalkozás töltötte ki. Vártam az estét, és egészen jól alakult minden addig, amíg fel nem hoztam Zlatannak a jövő hetet. Igyekeztem óvatosan tálalni, és próbáltam hangsúlyozni azt, hogy mennyire sokat jelentene, ha ő is részt venne rajta. Ám ő hallani sem akart róla, mondván már megígérte Maxinak, hogy együtt töltik a hét első két napját. Rosszul esett, hogy persze ebbe engem nem avatott be, és mikor ezt felhoztam, annyi volt a válasza, hogy nem az én gyerekem. A fehérnemű bemutatóból pedig nem lett semmi. A hét további napjain egyre jobban elmérgesedtek köztünk a dolgok. Ha beszéltünk is egymással, abból előbb-utóbb hangos ordítozás lett, így jobbnak láttam, ha nem szólok hozzá és hagyom, hogy arra koncentráljon, amire akar: a  focira. Egyre érdektelenebb lettem iránta, és még Maya csitítása sem érdekelt. Pénteken átküldtem a képeimet, vasárnap pedig felpakoltam Alexandert, elbúcsúztam Mayától és írtam Zlatannak egy levelet, majd felszálltam az egyik legkorábbi gépre, ami kedvenc városomba vitt. A nap melegen sütött és boldog voltam, hogy kisfiam jól viselte a repülőutat. Gyorsan lepakoltam Helénánál, és már hívtam is Melinda Rizzot, akivel egy közeli kávézóba beszéltem meg a találkozót. Egy egyszerű fekete nadrágot, fehér inget, és sötétkék zakót vettem fel. Hajamat pedig lazán hátra fogtam, hogy arcom jobban látszódjon, majd egy egyszerű natúr sminket tettem fel.
- Köszönöm, hogy vigyáztok rá! - léptem ki hálálkodva a szobámból, miközben szöszi barátnőm a gyerekekkel játszott.
- Ugyan, ez nem volt kérdés. - mondta, majd miután végigmért így szólt. - Nagyon magabiztosnak tűnsz.
- Pedig hidd el, sokkal idegesebb vagyok, mint gondolnád. De megyek is, nem akarok elkésni.
- Rendben, holnap pedig én is megyek veled, ezt ne felejtsd el! Én melletted állok, és veled leszek.
- Annyira imádlak! - léptem közel hozzá, és szorosan átöleltem. Mindent elmondtam barátnőmnek, ami Zlatan és köztem zajlott, és örültem, hogy mellettem állt. Ő is elítélte testvére mostani viselkedését, és nem tágított, amíg nem egyeztem bele abba, hogy ő is velem tartson a megnyitóra. Manuel pedig nagyon segítőkészen felajánlotta, hogy Vincent mellett kisfiamra is vigyáz.
- Sok sikert Lili.
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd elindultam a találkozóhely felé, ahol már Melinda várt. Hangja alapján sokkal fiatalabbnak gondoltam a kinézetre negyvenes nőt, kinek barna haja szoros kontyban állt feje tetején, barna szemei pedig szigorúan tekintettek rám. Biztos voltam benne, hogy nagyon érti a dolgát, és ez a megbeszélés alatt egyre jobban erősödött.
-  Akkor most térjünk rá az árra. - szólt, mikor kiittuk a csészénk tartalmát. - Mivel ezen a kiállításon a látogatók vásárolhatnak is, úgy gondoltam a képek ára lehetne 400, és a legjobbé pedig 500.
- Mármint €? - Csodálkoztam, és az ár eléggé meglepett.
- Igen, természetesen.
- Nem sok ez egy kicsit?
- Lili, ennél sokkal drágább képeket is eladtam már, és a tieid megérnek ennyit. Azok az emberek akik eljönnek, nem az árcédula alapján fognak dönteni. Hidd el, hogy tehetséges vagy, és a jó munkát illik megfizetni. Ne szégyelld ezért magad.
- Köszönöm, hogy bízik bennem.
- Ez nem csak erről szól. - szólt szigorúan. - Bár az is igaz, hogy sosem dolgozom olyan emberekkel, akikben nem látom azt a profizmust, ami a te képeidből árad. Nagy jövőd van a szakmában, és itt minden kapcsolat sokat számíthat. - fogta meg a kezem, és egy kicsit lágyabb hangon így szólt. -  Ne engedd, hogy eltántorítsanak az álmodtól.
- Rendben van. Annyira köszönöm, hogy hívott.
- Csak magadnak köszönheted, viszont most mennem kell. Holnap délután négykor találkozunk. - állt fel, és miután elköszöntünk, visszamentem Helénáékhoz és alig vártam a másnapot. Lehet, hogy Alexander is érezte, hogy nagyon ideges vagyok, hiszen az éjszaka többször is felkeltem hozzá, megetetni, vagy csak megnyugtatni őt, ami eléggé fárasztó volt, így reggel nyúzottan ültem az étkezőasztalnál, miközben forró italomat kortyolgattam.
- Mikorra kell odaérnünk? - nézett rám barátnőm.
- Négykor kezdődik a kiállítás, de úgy gondoltam, nekünk már időben ott kéne lenni.
- Mindenképpen. Majd elviszlek a kocsimmal. - Ajánlotta kedvesen, mire Manuel jött le kezében a két kisfiúval.
- Istenem, de édes vagy! - lépett hozzá barátnőm, és elvette tőle Vincentet, én pedig Alexandert vettem magamhoz.
- Köszönöm Heléna. - mosolygott Manuel.
- Biztos elbírsz két ilyen pici gyerekkel? - néztem rá aggodalmasan.
- Bízhattok benne, és nem csak egyedül leszek, hanem átjön két olyan haverom, akik már több gyerekes apukák. Nem lesz gond, de ha mégis, azonnal telefonálok.
- Jó, de ajánlom, hogy ne sörözés és meccs nézés legyen a program! - dorgálta meg Heléna.
- Édesem, csak a babák körül fogunk forgolódni. - szólt Manuel, és lágy csókot nyomott felesége arcára. Délután előkészítettük a gyerekek dolgait, és készülődni kezdtünk. Egy sötétkék ceruzaszoknyát és egy fehér inget vettem fel, amit a sötétkék zakómmal kombináltam. Úgy gondoltam, ez elég elegáns és pont egy ilyen megnyitóra való. Barátnőm pedig egy piros egyberuhát vett fel, hosszú szőke haját pedig kiengedve hagyta.
- Milyen szép vagy. - dicsértem meg, ahogy a tükör előtt álltunk.
- Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz. - ölelt át, és miután elsoroltunk mindent Manuelnek elindultunk a megnyitó felé. Ahogy gyűltek az emberek, én egyre idegesebb lettem, de az, hogy Melinda és Heléna ott volt, sok erővel töltött fel. Természetesen Zlatantól egy bátorító üzenetet sem kaptam, ami kicsit rosszul esett, de elhatároztam, hogy semmi nem ronthatja el a kedvemet. A kiállítást Milánó egyik felkapottabb galériájában tartották, ami nagyon barátságos és tágas volt. A hat szobában pedig vegyesen pakolták ki a fotóinkat téma, és ár szerint. Rajtam kívül egy másik fotós lánynak is kiállították a képeit, akivel még a megnyitó előtt elbeszélgettem. Megmutatta nekem a munkáit, amiket ámuldozva néztem. Hihetetlenül tehetségesnek tartottam, és mindketten reménykedtünk, hogy ez a nap fellendülést hoz majd a karrierjébe. A kiállítás Melinda megnyitó beszédével kezdődött, ahol bemutatott minket a látogatóknak. A meghívottak között sok volt a kritikus, de találkoztam híres fotósokkal és újságírókkal is. Próbáltam elbeszélgetni mindenkivel és a legjobb arcomat mutatni. Szegény Helénára nem sok időm maradt, de úgy láttam, ő is elég jól elvan Melindával. Az idő elteltével már foglalásaim is voltak a legjobb képeimre, ekkor pedig elérkezettnek láttam az időt, hogy felhívjam Zlatant és elbüszkélkedjek neki. Ám még a nevét sem kerestem meg, mikor egy szőke, kék szemű férfi lépett hozzám. Mályvaszínű inget és sötét farmert viselt. Hihetetlen jóképűnek tűnt.
- Hello, nem zavarok? - érdeklődött mély, búgó hangon.
- Nem, éppen telefonálni készültem, de igazából nem érdekes. - mosolyogtam rá, és inkább kistáskámba mélyesztettem a telefonomat.
- A nevem Johhny Edlind.
- Kovács Lilien. - nyújtottam felé kezem, ő pedig elfogadta, nekem pedig azonnal szembetűntek a kézfején lévő tetoválásai. - Segíthetek valamiben?
- Egy barátom hívott meg, én pedig elfogadtam, de mivel nem találom, úgy gondoltam addig elbeszélgetek a kiállítókkal.
- Egyet már megtaláltál. - szóltam. - Körbevezesselek?
- Igen, az jó lenne. - csillantak fel a szemei. - Persze csak ha nem kell még bájologni pár fejessel.
- Már letudtam a tiszteletköröket. - vontam vállat, ezután pedig körbevezettem és megmutattam neki képeimet. Örültem, hogy érdekelte őt a fotók mögötti tartalom, és jólesett beszélgetni vele, hiszen kifinomult modora kicsit jó irányba billentette néha túlságosan is magabiztos énjét. Már az utolsó szobában álltunk, mikor Heléna sietett felém izgatott arccal.
- Nézd Lili, kiket találtam! - mutatott a háta mögé, ahol Paolót és Kamillát láttam.
- Paolo! - örültem meg neki, és szorosan átöleltem volt főnökömet, és Kamillát is. - De jó, hogy itt vagytok!
- Semmiért sem hagytam volna ki. - mosolygott rám a férfi, aki az eltelt idő alatt kicsit pocakosabb, és kopaszabb lett. - Gyönyörűek ezek a fotók, és te is csodálatos vagy.
- Mintha nem is most szültél volna. - fűzte tovább a szót Kamilla.
- Köszönöm. Kedvesek vagytok, és annyira jó, hogy látlak benneteket.
- Úgy látom, már megismerkedtél Johhnyval. – nézett a hátam mögé Paolo.
- Igen. Ti is ismeritek egymást? - csodálkoztam és az említett férfira néztem, aki nagyban bólogatott.
- Paolo hívott meg. - mondta Johhny. - Azt mondta, hogy el kell jönnöm, de úgy gondolom, igaza volt.
- Te is az újságnál dolgozol? - érdeklődött Heléna.
- Nem, ő nem, csak egy jó fotóst keres, aki a legújabb képeit elkészíti.
- Igazán? Csak nem, hogy valami modell vagy? - néztem bele jeges kék szemeibe.
- Olyasmi, de van saját videó blogom is. Ha gondolod, megnézheted a Youtubeon.
- Majd rákeresek. - néztem rá.
- Szóval Johhny pont olyan fotóst keres, mint te, és ezért is hívtam el, hogy megnézze a munkáidat.
- Én pedig örülök, hogy eljöttem. - vetette rám igéző tekintetét.
- Lilien, csak gratulálni tudok! - hallottam Melinda hangját a hátam mögül. - Majdnem az összes képedet eladtuk, és a legdrágábbra is van foglalás.
- Tényleg? - dobbant nagyot a szívem. - Ezt komolyan mondja?
- Igen, nem hazudok Lili. Tudtam, hogy veled kell dolgoznom.
- Istenem, ez fantasztikus! Mi lenne, ha elmennénk ünnepelni? - vetette fel Heléna, mivel már elég kevés ember lézengett a terembe. Nagyon fellelkesített az ötlet, de sajnos Paolo és Kamilla nem tudott velünk jönni, így csak kettesben indultunk neki a városnak. Heléna azt tanácsolta, üljünk be a régebbi törzshelyünkre, amiből - mint kiderült - táncos szórakozóhely lett, és már az utcán hallani lehetett a bent dübörgő zenét. Azonban mikor megállt előtte, kicsit elfogott a bűntudat, amit a lány is észrevett.
- Mi a baj Lili?
- Csak mi éppen bulizni készülünk, de nekem otthon van a kisfiam, akivel már több órája nem foglalkoztam.
- De az utóbbi négy hónapban csak vele! A mai nap pedig fantasztikus volt, és ezt magadnak köszönheted. Szóval ne gondolj ilyenekre. Ha baj lenne Manuel már rég hívott volna.
- Igen, de...
- Lili megérdemled az ünneplést! Nem fogunk berúgni, vagy az asztalon táncolni, sőt még alkoholt sem iszunk.
- Rendben van, csak nem akarok rossz anya lenni.
- Nem vagy az! - Szorította meg a kezem és mélyen a szemembe nézett. - Gyere, szálljunk ki! - Szólt, én pedig követtem őt a bejárat felé. Rengeteg ember tolongott a helyiségben, mind a bárpult, mind a táncparkett körül, mi pedig a kikért koktélunkkal a kezünkben egy kisebb bokszban foglaltunk helyet. Elbeszélgettünk a mai napról, és arról, mennyire sok meló volt ebben a munkában.
- Nézd, ott van az a pasi, akivel a galériába futottál össze. - mutatott a pult felé, ahol Johhny iszogatott, és mikor tekintetünk találkozott, rám mosolygott és felém vette az irányt.
- Basszus idejön!
- Igen, és?
- ÉS??? NE MÁR!! - pánikoltam. - Minek jön ide, egy..
- Hiába, nincsenek véletlenek. - ért oda. - A fotós kisasszony, és csodaszép barátnője. Csatlakozhatok?
- Én...
- Persze, gyere! - húzódott arrébb barátnőm, hogy a férfi helyet foglaljon.
- Egy italt?
- Mi csak ananászos koktélt iszunk. Semmi alkohol.
- Ugyan már!! - húzta el a száját. - Váltsatok valami keményebbre. Elvégre megérdemlitek.
- Sajnos nem lehet, de köszönjük.
- Rendben, akkor két ananászos koktél és nekem egy whisky. - vette tudomásul és lazán elsétált.
- Te jó ég, már ennyi az idő Heléna?! - néztem a telefonomra.
- Igen, már ennyi, de ne aggódj már folyton. Én sem aggódok, pedig hidd el, nekem is hiányzik Vincent. De az elmúlt majdnem egy évben nem volt egy szabad estém sem. Ez a mai nap pedig engem is büszkévé tesz. Te vagy a legjobb barátnőm, és a te sikereid az enyémek is.
- Ez igaz, hiszen te is segítettél nekem. Nagyon szeretlek.
- Én is téged, és sajnálom, hogy a hülye bátyám ilyen tuskó mostanában. De remélem, azért még szereted.
- Persze, hogy szeretem, csak rosszul esik ez az elhanyagolt állapot. Szeretnék vele lenni, de szinte sosincs otthon, és hiányoznak azok az idők, mikor este ültünk a kanapén, vagy kint ültünk a teraszon, és néztük az esti égboltot. Nagyon megváltozott, Heléna.
- Igen, tudom.
- De attól még imádom őt, hiszen senki nem tud úgy rám nézni, hogy abba beleborzongjak, és senki nem tud úgy megérinteni, hogy azonnal elolvadjak. Még mindig szeretem Zlatant.
- Akkor örülök.  - mosolygott rám, és ekkor Johhny ért oda az italokkal, és újra csatlakozott hozzánk. Sokat beszélgettünk a modellkedésről, és megosztott pár információt magáról. Bő félóra múlva elmentünk Helénával mosdóba, ahol barátnőm furcsa szemekkel nézett rám, majd kibökte, hogy szeretne már hazamenni.
- Akkor én is megyek. - vágtam rá.
- Ne, maradj még, hiszen ez a te estéd.
- De kivel maradjak?
- Itt van Johhny.
- Igen, de nem akarok vele maradni.
- Lili, ez a pasi teljesen rád van kattanva,  ami biztos jólesik neked.
- Igen persze, csak..
- Kell neked az önbizalomlöket, de azért ne nagyon bonyolódj bele.
- Heléna, sosem csinálnék olyat, amivel tönkreteszem a kapcsolatomat Zlatannal.
- Tudom, de én elköszönök tőle. - szólt, és miután elment, kettesben maradtam a férfival. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, viszont igaza volt barátnőmnek. Az a rajongás, amit felém mutatott, nagyon jól esett és tényleg feltöltött.
- Tudod megütötte a fülemet, amit még Kamilla mondott a galériában.
- Igen, és micsoda?
- Hogy nemrég szültél. Ez igaz?
- Igen, van egy csodálatos kisfiam, aki már négy hónapos. Nézd! - mutattam meg a telefonomban - Imádom őt.
- Gyönyörű, de az igazat megvallva nem annyira bírom a gyerekeket.
- Én sem szerettem, de ez azonnal megváltozott, mikor ő megszületett.
- Gondolom, van apukája is.
- Igen, van. - hajtottam le búsan a fejem, mikor eszembe jutott Zlatan. - De nem szeretnék róla beszélni.
- Nem vagytok együtt?
- De igen, csak kicsit hullámvölgybe kerültünk. - Ismertem be, miközben gyönyörű kék szemeibe néztem.
- Sajnálom, mert egy ilyen igéző zöld szemű szépségnek, mint neked, mindig boldognak kéne lennie, és bármelyik férfi örülne, ha megkaphatna.
- Ugyan már. - sütöttem le tekintetemet, de legbelül jólestek a férfi szavai.
- Hidd el, nem mondanám, ha nem így lenne. - fogta meg kezem. - Én biztos mindig azt akarnám, hogy mosolyogj.
- Hozhatok még egyet? - Jött oda egy kedves pincérlány, aki azonnal kibillentett minket ebből a furcsán meghitt pillanatból.
- Igen..
- Én nem kérek, köszönöm. - tiltakoztam, és úgy gondoltam jobb ha barátnőmék felé veszem az irányt. - Ideje indulnom, mert otthon vár az én pici fiacskám. Hívok is egy taxit.
- Nem, ne hívj, majd én hazaviszlek. - ajánlotta fel, én pedig elfogadtam, és nagyon meglepődtem, mikor egy hatalmas fekete autó gördült a szórakozóhely ajtajához, amiből egy kopasz öltönyös férfi szállt ki.
- A kocsija, uram. - Mondta Johhnynak, mi pedig beszálltunk, és az általam megadott cím felé indultunk.
- Nem gondoltam, hogy sofőröd van.
- Különben nem ihatnék. - nevetett fel. - De szeretnék most a munkára térni. Elvállalnád a legújabb kampányom fotózását?
- Igen, nagyon szívesen, de csak Manchesterben.
- Rendben, akkor megbeszélem az ügynökömmel, és bármikor megejthetjük a munkát. Itt a névjegykártyám, amin rajta van a számom. - csúsztatta kezembe a címét.
- Ez pedig az én számom. - firkantottam le gyorsan elérhetőségemet egy papírra. - Köszönöm ezt a remek estét.
- Igazából nem is akartam elmenni erre a kiállításra, de úgy vélem, életem egyik legjobb döntése volt.
- Örülök, hogy így gondolod. - mosolyogtam rá, és ekkor a kocsi megállt Heléna háza előtt, én pedig a kiszálláshoz készülődtem, de Johhny megfogta a kezem és így szólt.
- Szeretném, ha mindig mosolyognál. - suttogta, majd ajkai vészesen közel kerültek hozzám. Szinte éreztem forró lehelettét, és hallottam dübörgő szívverését, de mielőtt bármit is csináltunk volna, én léptem előbb.
- Kérlek ne! - toltam el. - Én még mindig Zlatant szeretem. Jó éjt! - Szálltam ki és sietősen felszaladtam a lépcsőn, és reménykedtem, hogy Johhny nem jön utánam. Ez szerencsére nem történt meg, én pedig még mindig az események hatása alatt állva nyitottam be barátnőmhöz, és mosolyogva gondoltam vissza az estére.