2016. október 3., hétfő

2/ 13. Fejezet A lebukás és irány Párizs!!

Sziasztok!!! Új rész.... ééééésss Boldog szülinapot ZLATAN!!!! Ebben a hónapban dupla szülinap lesz...először Zlatan aztán Stephan :).  Szinte hihetetlen, hogy ennyi idősen (35) is így néz ki... és húú.. EGYSZERŰEN TÖKÉLETES.. Bár az igaz, hogy a játék nem úgy megy neki mint szeretném, és ahogy ő tudna focizni... de hát... P.L. és... személyes véleményem szerint egy nagy baromság volt oda igazolnia...:(  De jöjjön az új rész jó olvasást, és ne felejtsétek. Várom a véleményeket. :). 


Másnap bementem a szerkesztőségbe, mert beszélni akartam Paolóval. Sokat tanakodtam, hogy mit kéne tegyek és végül arra jutottam, hogy nem kérem a hotelt, hiszen van saját lakásom és olyan keveset vagyok ott, miért ne használnám ki a lehetőséget. Remélhetőleg Zlatan is belemegy ebbe és nem fog patáliázni ez miatt. Beléptem a munkahelyemre és félénken bekopogtam főnököm irodájának üvegezett ajtaján. Mivel látta rajta, hogy sehogy sem tudom elkezdeni a mondandómat feltolta a szemüvegé és kedvesen megkérdezte:
-          Miről van szó? – Sötét szemeiből jóindulatot olvastam felé és reméltem nem fog megharagudni a választásom miatt.
-          Csak, hogy… nekem nem kell a szállodát fizetni, mert… én nekem lesz lakásom.
-          Szerveztél magadnak? – Lepődött meg.
-          Igen…vagyis remélem, még megvan. Csak szólni akartam róla. – Mondtam.
-          Rendben van… de ha nem vagyok túl indiszkrét, akkor ez Stephan El Shaarawyhoz köthető?
-          Tessék? – Kérdeztem.
-          Ó akkor még nem láttad a lapokat. Néz meg. – Mutatott az egyik konkurens magazin címlapjára. Amikor megláttam azt hittem, hogy ott helyben elájulok. A képen én és Stephan vagyunk amint a Nápolyi szálloda bárjában csevegünk majd azt, hogy átkarolva megyünk a lift felé. A szöveg pedig az: Újra együtt?
-          Ez meg… én… - Habogtam. Te jó ég ha ezt Heléna meglátja, vagy Zlatan. – Mi csak barátok vagyunk. Elkísértem a válogatott utolsó meccsére, amiről anyagot is gyűjtöttem. Itt van a gépemen. – Vettem elő a fényképező gépet. – Csak munka miatt mentem oda és… egy szállodába töltöttük az estét… mi nem…
-          Lili nem kell magyarázkodnod. Semmi közöm a magánéletedhez, csak a cikk azt írja, hogy Zlatannal voltál még nem régen.  – Magyarázta. Na basszus most mit hisz rólam, hogy egy kurva vagyok??
-          Most is vele járok, és… az ő egyik lakásába költözök, de… most mennem kell.
-          Rendben van akkor, szia és sok szerencsét. Várom majd az anyagokat.
-          Jó. Szia. – Köszöntem el majd kiléptem az épületből. Megvettem a lapot és vártam, hogy barátnőm hazaérjen. Annyira ideges voltam, hogy szinte semmit nem tudtam kezdeni és a munkára is olyan nehéz volt figyelni. Heléna csak este jött haza, és mikor minden élményről beszámolt tudtam, hogy én jövök.
-          Heléna beszélnünk kéne egy fontos dologról.
-          Jó, de valami baj van?  - Foglalt helyet mellettem a kanapén.
-          Szeretném, ha ezt elolvasnád, és majd utána megmagyarázom a helyzetet. – Adtam oda neki a lapot. Heléna nagy szemekkel meredt a címlapra és olvasni kezdte a magazint. Pár perc múlva kérdően nézett rám.
-          Szóval mi az igazság?
-          Az, hogy elmentem Nápolyba és tényleg egy szállodába voltunk. Sőt még ittunk is pár italt, de....  – Viszont nem tudtam befejezni, mert csöngettek és mikor megláttam Zlatant az ajtóban örömömbe a nyakába ugrottam, de ő eltolt magától.
-          Ez aztán a meglepetés. – Mosolyogtam rá, de az arca nagyon furcsa volt.
-          Ez én is mondhatnám. – Hallottam szigorúan a hangját. – Mondd, mi a fene van közted és Stephan között? – Szegezte nekem a kérdést és szemei szinte villámokat szórtak felém.
-          Csak barátok vagyunk….
-          Igazán? Akkor azért jelent meg ez a hülyeség??  –  Dobta nekem az újságot.
-          Éppen most próbáltam elmagyarázni a tesódnak…. Hogy…
-          Na nem… beszéltem Stephannal és úgy mosolygott mint a vadalma aminek te vagy az oka. Azt hittétek, hogy hülye vagyok? Eljövök ide, hogy meglepjelek, mert rohadtul hiányoztál már. Felhívtam Stephant, hogy segítsen, megszervezni a meglepetést erre meg össze-vissza habog, hogy nem akar látni, de közben meg olyan a feje mint valami… nem is tudom. Csak röhögött össze- vissza. – Zlatan szinte már kiabált velem én pedig egyre kisebbnek és kisebbnek éreztem magam.
-          Sajnálom, de nem tudtam, hogy ez lesz belőle. Nem akartam megtenni, de megtörtént igen. Lefeküdtem vele, de csak téged szeretlek és…
-          Lili mért? Én mindent megpróbáltam és…
-          Igazán? Akkor mért nézed még mindig hülyének az embereket? – Vágtam vissza és szerencsére egyből tudta miről van szó.
-          Ez most nem tartozik ide.
-          Ó dehogy nem. – Csattantam fel. – Igenis ide tartozik. Tegnap is ez a nagy bejelentés meg a körítés aztán nem volt LÓFASZ SE!!!! Tudod mennyire vártam a bejelentésedet??? Szinte majd felrobbantam a méregtől.
-          Én pedig most vagyok ilyen állapotban.
-          Tudod mit pont MIATTAD történt meg a dolog, mert pont LE SE SZARSZ!!! Mégis mi a fenét képzelsz magadról? Azt hiszed akkora király vagy, hogy mindenki hasra esik a nagyságodtól, közben pedig ezerszer jobb játékosok vannak nálad… és… Stephan ott volt, amikor te nem.
-          Megáll az eszem. Ide jövök, hogy örülj, mert amikor hívtalak nem jöttél el hanem Nápolyba mentél. Nem ő a pasid vagy talán tévedek?
-          SZÜNETELÜNK, NEM RÉMLIK!!!
-          De ez nem jogosít fel, hogy mindenkivel összefeküdj és…
-          Ó és téged talán jogosít, hogy mindenféle szőke csajjal bájologsz?
-          Csak egy rajongó és….
-          NEM ÉRDEKEL! Menj el! – Nyitottam ki az ajtót.
-          Nem, amíg meg nem beszéljük a dolgokat. – Vitázott velem tovább.
-          Nem tudtam, hogy Párizsba leszel. – Néztem rá és reméltem ezzel egy kicsit menthetem magam. – Végig abban a hitben voltam, hogy Svédországba lesz és senki nem szólt róla, hogy nem. – Mondtam de Zlatan nem válaszolt, hanem mérgesen kivonult a konyhába majd mérgében felrúgta az egyik széket.
-          Azt hiszem én most elmegyek sétálni. Jobb ha ezt ketten intézitek el. – Nézett rám barátnőm majd otthagyott minket a lakásba. Fogalmam sincs, mit tehetnék vagy mondhatnék, amivel jobbá tenném a helyzetünket.
-          Bocsáss meg, és tényleg sajnálom. – Nyögtem ki végül, majd megpróbáltam megfogni a kezét, de eltolt magától.
-          Alexandrával is így volt. – Kezdte, de mintha csak magának magyarázná. – Benne is megbíztam, és erre… megcsalt. Már sosem volt olyan a kapcsolatunk, mint azelőtt, mert féltem, hogy újra megteszi.
-          Én nem teszem meg még egyszer. – Bizonygattam majd a szemébe néztem és ezt mondtam. – Ahhoz túlságosan is szeretlek.
-          Lili ha szerettél volna…akkor nem itt tartanánk.
-          Jó igazad van, de véletlen volt. Mellesleg nehogy már engem vádolj mikor te is össze-vissza ölelgeted a lányokat!!! – Vetettem fel újra, mert egyszerűen tudni kell, hogy mennyire zavar.
-          Azok csak rajongók.
-          Na és ki tudja bizonyítani? – Tettem fel a kérdés.
-          Szerinted elváltam volna ha nem akarnék tőled semmi komolyat Lili? Mégis akkor mi a szarért csináltam volna végig ezt a procedúrát…aminek még nincs vége.
-          Tényleg sajnálom. – Ültem le a székre bánatosan. – Annyira, de annyira sajnálom… tudod borzalmasan örülök, hogy itt vagy és… nem gondoltam volna, hogy az EB előtt találkozunk. Mellesleg kérni szeretnék tőled valamit…vagyis kérdezni.
-          Mi lenne az?
-          Lakhanták abba a házba, ami a miénk? Elvileg, mert most, hogy szünetelünk… szóval… egyáltalán megvan még?
-          Igen… jelenleg ott lakok, mert?
-          Csak mert úgy néz ki, hogy Párizsba utazok az E.B.-re és onnan fogok dolgozni.
-          Komolyan? – Csodálkozott.
-          Igen, bár azt hittem Heléna már elmondta az egészet.
-          Semmit nem mondott erről. – Nézett rám majd leült mellém én pedig elmondtam mindent töviről hegyire és a végén a lakásnál kötöttünk ki.
-          Szóval ezért kérdeztem rá a lakásra.
-          Jó… persze szívesen jöhettek a munkatársaddal engem nem zavar, mert én úgyis a csapattal leszek és csak néha ugrok haza egy- egy cuccomért.
-          Szeretném, ha velem lennél. – Fogtam meg a kezét. – Én tényleg nem akartam ezt tenni.
-          Jó… akkor holnap visszajössz velem?
-          A kollégáimmal gondoltam, de akkor veled megyek ez nem kérdés. Köszönöm szerelmem.
-          Nem tudok rád haragudni. Amúgy milyen volt a bemutatót?
-          Jó… főleg az tetszett mikor megmutattad az alsódat…az nagyon sexi volt.
-          Ha gondolod, megmutathatom újra…de most csak neked. – Szólt, majd megcsókolt és bevitt a szobába és végre újra egymáséi lettünk.
-          Úgy gondolom, hogy befejeztük a szünetelést. – Mosolygott rám mikor már meztelen mellkasán feküdtem.
-          Igen, annyira jó lesz egy hónapot Párizsban dolgozni. Annyira hatalmas megtiszteltetés tudod?
-          Igazán büszke vagyok rád. Na és kinek fogsz szurkolni?
-          A Magyaroknak természetesen…de… kicsit neked és kicsit az olaszoknak is.
-          Értem. – Komolyodott el és tudtam, hogy rosszat szóltam. – De te leszel akkor is az első és köszönöm, hogy megbocsájtottál nekem. – Csókoltam meg puhán.
-          Ejtsük a témát jó? Nem akarok erről beszélni többet.
-          Rendben, de nekem most fel kell hívnom a kolléganőmet, hogy mikor indulunk meg ilyesmi. – Néztem rá majd egy puszi után kivonultam a szobából. Csütörtökön reggel utaztunk el Párizsba és mivel már korán elindultunk a délelőtti órákba már Francia országban kötöttünk ki. Zlatannal ketten mentünk a lakás felé, mert a kollégáim nem akartak velem tartani. Kicsit furcsálltam, de nem tulajdonítottam nekik nagy fontosságot. Beértünk majd gyorsan lepakoltunk, de mivel mindkettőnknek programja volt elbúcsúztunk egymástól.
-          Este együtt vacsorázunk? – Kérdezte Zlatan.
-          Igen persze… mikor végzel?
-          Nem tudom még eléggé sok a dolgom, tudod sajtótájékoztató meg ilyen fotózás meg áááá annyi baromság van a foci mellett. Meg még van egy A-Z-s fotózásom is. Neked mi a program?
-          Egy felkészítő tájékoztató lesz az újságíróknak és a téveseknek a terror miatt. Ilyen előadás féleség csak, hogy ha lesz valami robbantás vagy valami, akkor mi a teendő.
-          Nyugi nem lesz semmi baj. – Mondta majd adott egy csókot. – Akkor este.
-          Jó…. szeretlek. – Szóltam utána. – Várj még.
-          Igen?
-          Azért, ha lesz egy kis idős napközben nem futunk össze?
-          Deee… persze… majd meglátom… rád csörgök. Szia.
-          Szia. – Köszöntem el majd belevágtam a munkába. Megnéztem a csapat sorsolásokat és, hogy mikor melyikre van jegyünk. Mikor láttam, hogy Svédország meccse is közte van majd kiugrottam a bőrömből. De azt is láttam, hogy jövő Pénteken egymás ellen fognak pályára lépni Stephannal. Na hogy ott mi lesz.
-          Elmegyünk várost nézni? – Kérdezte Kamilla. Annyira jólesett, hogy Magyarul beszélhetek valakivel. Tudtam Olaszul és Angolul is, de azért az anyanyelv az más.
-          Persze menjünk. Már jártál Párizsba?
-          Még nem, de annyira csodaszép és tök jó, hogy szinte az egész Francia o-t bejárhatjuk.
-          Igen én is boldog vagyok. Hol kezdjük?
-          Nem tudom…. bárhol. – Nevette el magát és hosszú fekete haját lazán összekötötte. Kamilla nagyon széplány. Fekete dús haja csillogott a fénybe, és smaragd zöld szemei csak úgy világítottak. Karcsú és magas alakja minden férfit levett a lábáról. Mégsem volt elszállva magától és ennek az ártatlan kisugárzásnak is köszönhette, hogy a pasik olvadoztak érte. De nem akart komoly kapcsolatot. Kicsit olyan volt, külsőre, mint Alexandra, csak zöld szemekkel, és sokkal kedvesebb természettel. Szerencsére mellette azért nem éreztem azt, hogy egy nulla vagyok. Még csak két éve élt Olaszországba. Miután Budapesten elvégezte a kommunikációs főiskolát összejött egy olasz pasival, aki miatt Milánóba költözött és azonnal megkapta az újságnál az állást. Sajnos a fiúval az óta szétmentek, de a munkája megmaradt. Sokkal többet jár viszont haza, és mikor elmeséltem, hogy lassan már négy éve nem voltam Magyarországon csak úgy csodálkozott. Másik két kollegámat nem igazán ismerem. Henrietta már több mint tíz éve van a lapnál és mindig is a pletyka rovattal volt elfoglalva, Márk pedig a férfi vonalat erősíti csapatunkban. A tévésekkel nem igazán találkoztam, de majd idővel őket is megismerem majd. Mindig elcsodálkozok, hogy mennyi szép hely van a világon és ebbe Párizs is beletartozik. Megmutattam Kamillának a főbb nevezetességeket majd elhatároztuk, hogy vásárolgatunk egy jót és mikor egy helyi boltba tértünk be megcsörrent a telefonom.
-          Szia édes mizu?
-          Merre vagy? Jó lenne találkoznunk… mert beszélni szeretnék veled.
-          Valami gond van? – Aggodalmaskodtam, mert a hangja nagyon komolyan csengett.
-          Neeemmm…..csak… beszéljünk jó?
-          Rendben van. – Majd megmondtam mihez vagyunk közel majd megígérte, hogy tíz perc múlva ott találkozunk. Kamillával sétáltunk és úgy éreztem totál eltévedtünk mikor Kamilla megfogta a kezem és így szólt:
-          Lili nézd már te jó ég az Zlatan Ibrahimovic.
-          Ó na végre. – Sóhajtottam fel és elindultam felé.
-          Csak nem oda akarsz menni hozzá? – Tudakolta.
-          De igen….
-          Interjút akarsz vele, azt hallottam nem valami jó fej, bár te nem rég dolgoztál vele és…. te jó ég. – Mondta mikor látta, hogy megcsókoltam Zlatant.
-          Kamilla ő Zlatan. – Mutattam be őket egymásnak. – Kamilla a kolleganőm, akivel együtt dolgozok az elkövetkező egy hónapba.
-          Igazán örülök. – Nézett rá Zlatan és mintha több időt töltött volna mustrálásával.
-          Én…. hú…. Nem is tudtam, hogy te…. Azt hittem, hogy El Shaarawy-val vagy együtt. Mert azt írták legutóbb.
-          Nem. - Most én jöttem zavarba. – Csak barátok vagyunk.
-          Na igen…akkor tudunk beszélni? – Nézett rám Zlatan és egy étterembe ültünk be. Ezúttal kettesbe. Nem akartam Kamillát egyedül hagyni, de Zlatan hajthatatlan volt.
-          Mi a baj? – Érdeklődtem miközben dinnyés limonádémat kortyoltam.
-          Az a baj, hogy ez nekem nem megy. Átgondoltam az egészet és nem tudom ezt így csinálni. – Hangja nagyon kimért volt és láttam rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát.
-          De hát mit?
-          Ezt az egészet, hogy Stephan meg te. Mondd hányszor feküdtél le vele?
-          Zlatan mért beszélünk erről? – Értetlenkedtem.
-          Mert felhívott és annyira idegesítő volt, hogy legszívesebben behúztam volna neki egyet. Felhozott téged és megint olyan beképzelt volt a hangja. Jövő héten úgy felrúgom, hogy hordágyon viszik le a pályáról.
-          Zlatan mégis hogy mondhatsz ilyet? – Emeltem fel a hangom. Még csak azt hiányozna ha Stephan lesérülne.
-          Ez az igazság Lili. Te vele csaltál meg!! – Csattant fel mérgesen mire egy pár ember felénk nézett.
-          Ne kiabálj már. – Csitítottam le. – Nem kell, hogy mindenki hallja. Mellesleg azt mondtad, hogy nem haragszol mielőtt szeretkeztünk volna.
-          De igenis mérges vagyok, csak hiányoztál és megkívántalak.
-          Kihasználtál?
-          Nem, hiszen te is be voltál zsongva. De miért nem voltam elég neked?
-          Ez nem erről van szó. Muszáj erről beszélni?  - Tettem fel a kérdést és annyira utáltam ezt az egész helyzetet. Legszívesebben elszaladtam volna valahova jó messze és kitöröltem volna ezt a beszélgetést.
-          Igen, mert tudnom kell. – Nézett rám és csodaszép barna szemeinek nem tudtam ellenállni.
-          Jó. Azért tettem, mert egyedül éreztem magam. Igen ez a jó válasz. Te folyamatosan bizonytalanságba tartottál, mellesleg ez most is így van, de már nem foglalkozok vele és ő ott volt. Olyanokat mondott, amiket hallani akartam és….
-          Értem. Szóval ő jobb mint én?  - Vágott bele a szavamba.
-          Basszus ezt egy szóval sem mondtam. – Néztem rá mérgesen. – Mért akarsz belemagyarázni olyat, ami nem volt?
-          Rendben akkor mennyiszer feküdtél le vele, mert tuti, hogy nem csak egyszer?
-          De igen csak egyszer és sajnálom. Nem akartam ezt. - Hajtottam le a fejem.
-          Már hazudsz is. – Nézett bele a szemembe. - Tudod az a durva, hogy ha egyszer megcsinálod, oké azt mondom tényleg véletlen volt, de te újra megtetted ami… ami már nem lehet, véletlen szóval én úgy gondolom, hogy mi most fejeztük ezt be és én visszamegyek Alexandrához. – Állt fel én pedig alig akartam felfogni, amit mondd.
-          Zlatan csak egyszer fordult elő. Kérlek én nem hazudok neked!! Fogalmam sincs honnan gondoltad ezt. Bevallottam, de csak egy alkalom volt. – Fogtam meg a kezét mikor a pult felé indult.
-          Lili hagyj békén. – Tolt el magától.
-          Nem szakíthatsz velem! – Tiltakoztam és a hangomból egyértelműen pánik hallatszott ki. – Nem teheted ezt, mert… nagyon szeretlek és te vagy életem szerelme.
-          Ne viccelj már. Ha én lennék, akkor nem hogy kétszer még egyszer sem dugtál volna félre.
-          De csak egyszer fordult elő!! – Hangom már szinte már pánik szerűen csengett.
-          Menj vissza Stephanhoz és hagyjuk egymást békén. – Szolt mikor már kint voltunk az utcán. Persze az emberek felismerték, de sem őt sem engem nem érdekelte. Elindult a kocsija felé én pedig kérés nélkül beszálltam a másik ülésre.
-          Beszéljük meg komolyan. Kérlek Zlatan… hidd el annyira, de annyira szeretlek én… bármit megtennék, érted hidd el. Amúgy meg honnan veszed ezt a két alkalmat? – Érdeklődtem.
-          Ugyan már Lili. Stephan azt mondta, hogy egy szállodába aludtatok egész este veled volt. Na meg ez az újság is eléggé egyértelmű az a mozdulat, amikor átölel.
-          Külön szobába aludtunk! HIDJ MÁR NEKEM!  – Sírtam el magam.
-          Na ezt most fejezd be vagy szállj ki! Nem viselek el egyetlen picsogó lányt sem.
-          Miért vagy ilyen bunkó? – Kérdeztem és abban a pillanatban nagyon haragudtam Stephanra és nem értettem miért jó neki, ha beállít egy hazudós idiótának.
-          Szerinted nekem milyen érzés ez Lili? Bazd meg, én, szeretlek, erre meg ezt teszed, csak mert nem jelentem be hogy hova igazolok? Ha tudni akarod szerződésem van, hogy 30.-áig nem jelenthetem be. Fogd már fel, hogy nem tehetek mást!!! De soha nem gondoltam, hogy ez így lesz. Hogy a legjobb barátommal. Most mondd meg nekem ez hogy esik? Kurva szarul!! Attól még, hogy nem sírok meg nem mutatom ki, attól még nagyon fáj, és… igenis szükségem lett volna a támogatásodra Lili. Nézd- Kereste a szavakat és most először láttam az arcán igazi érzelmeket. – Én sosem gondoltam volna, hogy lesz egy ilyen csaj mint te aki nem csak, hogy jólesik ha a közelembe van, de egyenesen várom, hogy velem legyen és sokszor még a focira sem tudok koncentrálni, mert csak az jár a fejembe, hogy mi van veled. Mikor bejelentetted, hogy megkaptad ezt a munkát nagyon büszke voltam rád, de féltelek is, mert egyedül vagy ebbe a nagyvárosba és jártok meccsről meccsre és amilyen világot élünk bármikor bajod eshet. Sokszor azon kapom magam egy-egy edzésen, hogy azon jár az eszem vajon jól vagy-e. Stephan a legjobb haverom, aki minden áron be karja bizonyítani, hogy sokkal jobb nálam. Én nem akarok versengeni, de nyilván nem fog leállni és most felhívott csak, hogy közölje, Pénteken jól elver majd minket Olaszország. Vicces, mert most a leggyengébb a válogatottjuk az elmúlt tíz évben, de nem foglalkoztam vele és feljöttél te is, hogy itt vagy. Mesélte, hogy vele voltál Nápolyba én meg mondta, hogy olvastam a lapokat erre meg, hogy nagyon jó este volt. A hangja tele volt arroganciával, mert tudta, hogy valahol csak legyőzött engem és pont ott rúgott belém ahol a legjobban fáj.
-          Zlatan kérlek, ne mondj ilyeneket! Én mindig a te barátnőd akarok lenni és…
-          Figyelj, Lili most jobb lenne, ha hagynánk egymást egy ideig. Legalább amíg tart az E.B. és utána leülnénk és megbeszélnénk merre tovább. Nyugodtan lakhattok a lakásba, hiszen az a tiéd is, de ne keressük egymást és kérlek, szállj ki a kocsimból.
-          Ne tedd ezt velem. – Suttogtam miközben peregtek le a könnyeim. – Sajnálom.
-          Én sajnálom a legjobban, mert szeretlek! – Nézett rám és barna szemeibe hatalmas fájdalmat láttam, de ami a nagyon rosszul esett, hogy tudtam csalódott bennem. Utáltam magam ezért.

-          Légy jó és vigyázz magadra. Mellesleg ha jöttök a meccseinkre és segítség kell, csak hívj, de másba ne. Legyen elég annyi, hogy én foglak keresni. Szia. Lili. – Majd miután kiszálltam indított és elhajtott.

Nincsenek megjegyzések: