Zlatan: Ameddig Lili készülődött én elvonultam az egyik
lenti szobába és telefonon tárcsázni kezdtem Stephant. A mai és a holnapi
nappal kapcsolatban már körvonalazódtak a dolgok a fejembe, de volt pár dolog, aminek
úgy gondoltam jobb, ha utána járok. Olasz barátom pár csengetés után felemelte
a telefont és vidám hangon köszöntött.
- Hello Zlatan mi van veled?
- Szia Step' csak érdeklődni szeretnék pár dologról. -
Kezdtem bele, és egyszerre furcsa idegesség lett rajtam úrrá.
- Mondd, miről van szó?
- Tudod volt az a lakás Milánóba. Amibe Lilivel együtt
laktatok.
- Igen, persze, mi van vele?
- Abba most lakik valaki, vagy az most kié?
- Az még az enyém. Általában albérletbe szoktam kiadni, de
jelenleg most üresen áll. Jó lenne megszabadulni tőle, de eddig még nincs rá
vevő. Tudod, nem akarom áron alul adni, hiszen nagyon jó helyen van, és egész
modern is.
- Igen, azt tudom. De akkor most üres? - Kérdeztem rá újra,
és mikor igennel felelt belekezdtem a mondandómba.
- Mondd már meg, minek megyünk Milánóba? Valami meló nem?
Amit nem akar elmondani, csak, hogy ne essen rosszul, és ez a "legyünk
kettesbe" csak duma.
- Nem, hidd el, ilyenről szó sincs. - Szólt a lány. - Nagyon
fogod élvezni, és biztosíthatlak, hogy semmilyen hátsó szándék nem volt
Zlatanba.
- Nézd, de ha tényleg akkor..
- Lili, veled akar lenni és ennyi! - Vágott a szavamba
türelmetlenül. - De most menj már! Mindjárt megjön a segítségem.
- Azt hittem egyedül leszel.
- Igen, úgy volt...de... Johnny éppen a városba van, így
beugrik ide is. - Mondta és arca azonnal rákvörössé változott. - Persze csak ha
nem baj. Ígérem, nem fogja elvonni a figyelmemet a munkáról.
- Rendben. Engem nem zavar, sőt örülök, hogy boldog vagy.
Johnny igazán jó pasi.
- De még mennyire, és lehet, azt gondolod egy ilyen csajhoz
nem illik egy ilyen, mint ő, de remélem igazak a szavai. Nem akarok újra
csalódni Lili.
- Nem gondolnám, hogy nem lennél elég neki Maya. De ha ez vigasztal,
a mai napig nem tudom, mit keres mellettem Zlatan. Hiszen mindenhol gyönyörű
lányok vannak, én meg...
- Erre ne gondolj! Szeret téged, és ha nem is hiszed el, a
mai nap után biztos vagyok benne, hogy így lesz.
- Igazán?? Akkor adhatnál egy kis támpontot. - Kezdtem remélve,
hogy megtörik, de a tervem nem jött be, hiszen továbbra sem tudtam kihúzni
belőle semmit.
- Kész vagy? Már indulnunk kéne. - Lépett be szerelmem is a
szobába, sötét farmerba, és bőrkabátba, ami alól kilátszódott fekete pulóvere,
amit úgy szerettem rajta.
- Persze. - Mosolyogtam rá, és ahogy lesiettem a lépcsőn
Johnnyval találtam szembe magam, aki már az előszobába ült. Mikor Maya meglátta
azonnal hozzáfutott és egy hosszú csókot váltott vele.
- Szia Johnny. Most jöttél? - Kérdeztem és üdvözlésként én
is adtam neki két puszit.
- Igen, jöttem segíteni Mayának, a kisfiú körül.
- Szerintem Maya egyedül is elbír vele. - Szólt Zlatan, és
kihallatszott hangjából a nemtetszés.
- Az igaz, de ketten mégiscsak többen vagyunk. - Vágott
vissza a fiú, és mielőtt szerelmem válaszolhatott volna, én törtem meg ezt a
rossz irányba induló beszélgetést.
- Zlatan nem kéne menni már? Hagyjuk őket hármasba. Maya
már mindent tud! Szóval akkor találkozunk nemsokára.
- Érezzétek jól magatokat. - Köszönt el Maya, akin
látszott, hogy alig várja, hogy elhúzzuk a csíkot.
- Bármit csinálhattok, leszarom, de a fiamra nagyon
vigyázzatok!! - Vágta még oda Zlatan köszönésként én pedig kihúztam az ajtón,
hogy együtt siessünk a reptérre.
- Min gondolkozol? - Bújt közel hozzám Lili a dupla
fotelba.
- Semmin, csak kettőnkön jár az agyam.
- Akkor elég komoly lehet, hiszen olyan gondterheltnek
tűnsz.
- Dehogy. - Mosolyogtam rá, de szerelmemet nem lehetett
becsapni, így belekezdtem. - Azon törtem a fejem, hogy mennyire nem örülök
annak, ami a lakásunkba folyik.
- Mert mi folyik a lakásba?
- Mintha nem tudnád kicsim. Maya teljesen meghülyült, és ha
ez az idióta ott lesz nem fog úgy vigyázni a fiúnkra, ahogy kéne.
- Ez nem igaz! Attól még, hogy valaki szerelmes tudja, hogy
mi a feladata. Nyugodj meg édes. Nem lesz semmi baja Alexandernek.
- Biztos vagyok benne, hogy amint leléptünk, már húztak is
fel a szobába henteregni.
- Zlatan! Állítsd le magad! Fiatal és szerelmes. Bízz benne
egy kicsit! Én örülök, hogy Johnny ott van. De inkább beszéljünk arról,
amiért Milánóba repülünk. - Nézett rám édesen.
- Először is elmegyünk ebédelni, mert már nagyon kajás
vagyok. Utána pedig bejárjuk a várost. Ha akarsz elmehetünk vásárolgatni is.
Este pedig vacsora, utána, ha szeretnéd elmehetünk valamerre. Egy laza buliba
vagy bárhova. Utána pedig alvás.
- Alvás? - Kérdezte és hangjából kivehető volt, hogy nem
erre számított. - Melyik hotelba tervezted az alvást?
- Nem hotelba megyünk.
- Nem? Tudhattam, hogy a tesódnak is köze van ehhez.
Vehetnénk Vincentnek pár ruhácskát.
- Nem találkozunk velük.
- Azt hittem, hogy...
- Lili, most csak te és én van. Egész nap. - Húztam közel
és forrón megcsókoltam. - Senkinek nem kell, hogy közénk álljon. Oda megyünk,
ahova csak akarsz. Amiket az előbb felsoroltam nem kell kőbevésettnek venni.
- De mégis hol fogunk aludni? A híd alatt? - Húzta össze
szemét, én pedig hangosan felnevettem a feltételezésen.
- Most kicsit hideg lenne, és legyen elég annyi, hogy este
megtudod. Megígérem.
- Jó, de mi lenne, ha már ebéd előtt elmennék oda?
- Sajnos még nem lehet. - Mondtam, és ekkor Sara szólt,
hogy kapcsoljuk be öveinket a leszálláshoz.
- Ez meg mi?
- Ja, ez egy új kocsi, amit még nem vittem át Manchesterbe.
- Mondta, lazán.
- Új autó? De hát már van ilyened.
- Ferrarim van, de ez más fajta. Pattanj be! - Rakta fel a
szemüvegét, én pedig mosolyogva beszálltam mellé. A kocsi nem csak kívülről
volt gyönyörű, de belül is nagy volt a luxus, a gyorsaságára pedig nem volt
panasz, amit szerelmem eléggé kihasznált, majd egy olyan étterem elé állt be
ahol legalább négy éve nem voltam.
- Itt fogunk enni? - Csodálkoztam rá.
- Igen, valami baj van vele? - Érdeklődött.
- Nem, csak eszembe jutott, hogy ide hoztál először
ebédelni, és most kicsit előjöttek az emlékeim.
- Remélem csak jók. - Bújt közelebb, én pedig furcsa érzést
éreztem a mellkasomba. - Valami gond van? Ha nem tetszik, mehetünk máshova is.
- Nem, ez tökéletes, csak nem hittem, hogy ide hozol. Ez a
hely annyi jó pillanatot őriz nekem, és nem gondoltam volna, hogy eszedbe jut,
és egyszer még újra eljövök ide. - Néztem bele mogyoró szemeibe, és lágyan
megsimogattam arcát.
- Mindenre emlékszem azokból az időkből mikor összejöttünk.
Nagyon sok dolog van, ami napi szinten eszembe jut. Még akkor is, ha nem mondom
el.
- Annyira szeretlek Zlatan!
- Én is Lili. - Csókolt meg, majd kiszálltunk, és
elfogyasztottuk az ebédünket, miközben a régi dolgokról beszélgettünk. Az
étteremben szinte semmi nem változott, és jól esett, hogy ugyanoda az asztalhoz
ültünk mit azelőtt. Egyszerre volt nosztalgikus, és fantasztikus. Rengeteget
beszélgettünk a múlt dolgain, amire jó volt visszagondolni, és úgy éreztem
sosem akarom, hogy ennek vége legyen. A délutánt vásárlással, és olyan helyek
felkutatásával töltöttük, amikre már nagyon rég szerettünk volna elmenni, vagy
újra látni. Persze a fotósok egy kis idő után megneszelték, hogy Zlatan
Milánóba van, így sajnos mire betértünk vacsorázni, szinte egy kisebb had
követett bennünket.
- Honnan tudták meg, hogy itt vagy? - Kérdeztem mérgesen
miközben az étlapot lapozgattam.
- Nem tudom, de próbálj meg nem tudomást venni róluk. -
Ajánlotta és megfogta a kezem. Egész nap kézen fogva jártunk, és alig tudtunk
elszakadni egymás ajkaitól. Féltem, hogy talán olyan fotók is készülhettek,
amiket nem akartam, hogy az egész világ lásson.
- Én még mindig nem tudom ezt ilyen természetesnek venni.
- Pedig már igazán hozzászokhattál volna.
- Igen, igazad van, de mégsem megy, hiszen én nem vagyok
híresség, vagy ilyesmi.
- A menyasszonyom vagy, az én magánéletem pedig érdekli az
embereket. Persze én is jobban örülnék, ha azzal foglalkoznának, amit csinálok,
de ez van. - Vont vállat. - Rendeltél már?
- Igen persze. - Szóltam, majd Zlatan odaintett egy pincérnek,
aki felvette a rendelést. - Nagyon jól éreztem magamat ma. Köszönöm, hogy
elhoztál ide.
- Én is örülök, hogy itt vagyunk. - mondta. - Az utóbbi
hetekben nem igazán alakultak jól a dolgaim, amiért sokkal idegesebb voltam.
Néhol tudom, hogy durvábban szóltam vissza, mint ami megengedett, de megígérem,
hogy változni fog.
- Én is hülyén viselkedtem néha. - Vallottam be. - Nem
mindig támogattalak úgy, ahogy megérdemelted volna. Sajnálom, mert ismerlek már
annyira, hogy mennyire kiborít, ha nem vagy pályán, de biztos vagyok benne,
hogy ez csak egy állapot, ami hamarosan megváltozik. Hiszen napról napra jobban
vagy. Sokkal jobb a térded, és jobban bírod a terheléseket is.
- Igen ez igaz, de ebbe az évben már nem lépek pályára. Az
a szemét alaposan felrúgott.
- Szerintem nem direkt tette, de én úgy vagyok vele, hogy
minden sorsszerű, és lehet, pont ez kell még neked. Egy kis pihenés.
- Gondolod? - Nézett rám és szemei kicsit szomorkásan
csillogtak.
- Talán pont azért történt ez, hogy egy kicsit több időt
tudj a családoddal tölteni. A fiaddal és velem, vagy akár a húgoddal. Még nem
is szóltunk neki, hogy itt vagyunk.
- Tudja, hogy itt vagyunk.
- Tényleg? Akkor elmehetnénk hozzájuk. Odaadhatnánk neki a
babaruhákat. - Ajánlottam, de ő csak nemlegesen ingatta a fejét.
- Most nem akarok velük találkozni, és már amúgy is későre
jár.
- Akkor holnap? Vagy már szeretnél hazarepülni? -
Érdeklődtem, ő pedig édesen elmosolyodott.
- Akkor megyünk vissza, amikor szeretnéd.
- Legszívesebben sosem mennék el ebből a városból, de a
fiam, Manchesterbe van, ahogy a te munkád is. De már nem zavar, hiszen egész
jól kezdek belerázódni az Angol életmódba, és már ismerősöket is szereztem a
fotózás által. Ha így haladok még a végén munkám is lehet. Elvégre Paolo
ajánlata még mindig áll.
- Mármint?
- Hogy szerez nekem munkát, egy ottani lapnál. Eddig nem
éltem vele, hiszen Alexandert nem akartam háttérbe helyezni, de mostanában úgy
gondolom, ha csak fél műszakokat vállalok, vagy olyan munkám lenne, mint itt
volt, simán tudnám vinni.
- Egy újságnál szeretnél dolgozni?
- Akár az is benne van, hiszen akkor eljárhatnék
mérkőzésekre, vagy egyéb sporteseményekre. Készíthetnék riportokat, vagy
fotózhatnék, és ott is megismerhetnék a nevemet.
- De már tudják ki vagy.
- Azért annyira még nem, és nem akarom, hogy azért legyek
ismert, mert te vagy a partnerem.
- Figyelj, beszélj Paolóval! Én mindenben támogatlak.
- Komolyan nem bánnád? - Csillant fel szemem.
- Nem, ha te boldog vagy, akkor én is. - Mondta én
pedig nagyon örültem a válaszának, majd mikor a pincér kihozta az ételt már csak
Alexanderről beszélgettünk.
- Most pedig irány a hely ahol eltölthetjük az éjszakát. -
Állt fel a vacsora végezetével, és felsegítette kabátomat. Újra elfogott az
izgatottság, de hatalmas meglepetésemre nem egy menő hotel, vagy szálloda előtt
álltunk meg, hanem egy túlságosan ismerős belvárosi lakópark egyik jól
ismert háza előtt. Leállította az autót és már majdnem kiszállt mikor megfogtam
a kezét és visszahúztam.
- Várj! Miért itt álltál meg? - Néztem rá elképedve.
- Azért, mert itt fogunk aludni .- Vigyorgott rám, de én
még mindig nem értettem a dolgokat.
- Mármint...ebbe a társasba? Melyik emelet és....?
- Negyedik emelet ötös ajtó.
- De az... az a lakás... az. - Habogtam továbbra is, mire
már nem bírta tovább és hangosan felnevetett.
- Talán félsz bemenni?
- Nem, csak majdnem négy éve nem voltam itt, és...
egyáltalán honnan van kulcsod?
- Még sehonnan. De gyere már, mielőtt megfagyok a kocsiba.
- Nógatott én pedig nagy sóhajtások közepette kiszálltam és követtem őt. Zlatan
egy papírról lenézte a kódot, amit mikor beírt, rájöttem fejből is tudtam
volna, hiszen semmit nem változott. Ezután lifttel mentünk fel, amibe már egyre
gyorsabban vert a szívem. Jó ég mennyi minden volt itt. Miért csinálja ezt
velem Zlatan? Hiszen a jó emlékek mellett voltak eléggé negatív töltetűek is.
Mint mikor Stephan összefeküdt Viktóriával, vagy mikor Zlatan felolvasta a papírt,
amibe az apasági teszt eredménye szerepelt.
- Jól vagy? - Nézett rám, és egyre közelebb jött,
hozzányomva a lift falának.
- Igen, csak annyi emlék és.... - lábadt könnybe azonnal
szemem. - Ne haragudj, éppen az jutott eszembe, mikor elmondat, hogy Alexandra
a te gyerekeddel várandós.
- Kicsim, az már nagyon rég volt, és nem azért hoztalak
ide, hogy a rossz emlékeid jöjjenek elő. Csak a legjobb szándék vezérelt.
Annyira szeretlek, és számomra is fontos ez a hely, hiszen itt láttalak meg
először, és itt szerettem beléd. Már akkor tudtam, hogy teljesen odáig vagyok
érted, mikor még Alexandrával jártam. Azon az estén, mikor a születésnapi
buliba indultunk. - Kezdte miközben kiszálltunk és a lakás felé vettük utunkat
a kis folyosón, majd amikor megálltunk az ajtó előtt idegesen keresni kezdte a
kulcsot.
- Mi az? - Néztem rá.
- Csak Stephan azt mondta, hogy nyitva lesz, és... nincs.
De nem tudom, hol lehet a kulcs, és...
- Talán nézd meg itt. - Ajánlottam és felnyitottam a kis ládát,
ami az ajtó mellé volt szerelve.
- Basszus, te honnan tudtad, hogy itt lesz? - Csodálkozott
mikor kezembe kaptam a kulcsot.
- Reménykedtem, benne. Stephan mindig iderakta a kulcsokat,
és nem tudom miért gondoltad, hogy nyitva hagyná az ajtót. Kinyithatom
én?
- Nyugodtan. - Szólt, én pedig hatalmas szívdobogások
közepette benyitottam. A lakás szinte semmit nem változott. A falak színe
ugyanolyan maradt, és a konyhabútor sem változott semmit. Leakasztottam a
kabátom, és lerúgtam a cipőm, Zlatan pedig a belső szobába rakta a bőröndöket.
- Ez annyira hihetetlen, és mégis annyira fantasztikus. Ó
és ezek a képek! - Vettem észre a nappali falain lógó családi fotókat, amik
Stephanról, Helénáékról és rólunk készültek.
- Ezeket a tesóm rakta ki. - Lépett mögém, és átkarolta a
derekam. - Nekem ezt tetszik a legjobban, mert itt annyira gyönyörű vagy.
- Ez azon a bulin készült, amikor megnyertétek a
bajnokságot, és... Stephan lefeküdt Viktóriával.
- Igen, de ha az nem történt volna meg, akkor mi sem
jöttünk volna össze. - Suttogta, és óvatosan félretolta hajam a nyakamból. -
Van még egy meglepetésem.
- Megint? - Kuncogtam fel, és élveztem, hogy gyengéden
kényezteti a nyakam.
- Igen, de az bent van a hálóba, ahova egész nap készültem.
- Búgta és keze egyre lejjebb siklott, testemen.
- Remélem, azért annyira nem fogok meglepődni.
- Ezt csak egy módon tudhatjuk meg. - Fordított maga felé,
és felkapott erős kezeibe, hogy forró csókok közepette a szobába
cipeljen.
- Zlatan nehéz vagyok, és nem bírja a térded.
- Véletlenül sem vagy nehéz. - Nyomott a falhoz, és egyre
követelőzően falta ajkaimat. Én is egyre jobban kívántam, és ez csak jobban
fokozódott mikor áthúztam pólóját fején.
- Még mindig fantasztikusan nézel ki - Mértem végig, és
azzal a lendülettel kinyitottam a szobaajtót, és mikor beléptem szemeim újra
könnyekbe lábadt a meghatottságtól. - Ez az ágy...ez meg...
- Ez az, amelyikbe először együtt voltunk, a pezsgő és a
rózsacsokor pedig csak egy kis mellékes.
- Ezek gyönyörűek. - Léptem közelebb és felvettem a
csokrot. - Az illatuk pedig fantasztikus. Szeretlek, de hogy sikerült idehozni
ezt az ágyat?
- Heléna régi lakásába volt, én pedig egy kis intézkedés
után idehozattam, ma délelőtt. Emlékszem milyen jó volt benne ketten
aludni.
- Aludni? - Cukkoltam. - Ki beszél itt alvásról?
- Az igaz, hiszen először nem igazán aludtunk rajta. -
Léptem újra közelebb.
- Vázába rakom, és hozok két poharad. Köszönöm Zlatan, én nem
gondoltam volna, hogy ennyire odateszed magad.
- Sok mindent megtennék érted, amire nem is gondolnál. De
ez Alexanderra is igaz. - Simogatta meg az arcom, én pedig egy gyors csók után
kisiettem a konyhába, ahol találtam egy vázát és két pezsgős poharat. Zlatan
kibontotta a pezsgőt, majd teletöltötte a poharakat.
- Mire koccintsunk? - Kérdeztem, mikor már az ágyon
ültünk.
- Nekem lenne egy ötletem. - Kezdte és arca nagyon
titokzatosnak tűnt.
- Mire gondolsz?
- Tudod, már nagyon rég jegyben járunk, és én arra
gondoltam, hogy nem akarok tovább várni Lili.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Azt akarom, hogy minél hamarabb a feleségem legyél. Még
az év vége előtt.
- Az év vége előtt?! De addig már csak három hét van.
- Igen, de Mata felesége esküvő szervező, és ha megkérnénk,
talán sikerülne nyélbe ütni minél hamarabb.
- Zlatan, egy esküvőt nem lehet ilyen hamar megszervezni,
akárhogy is akarod, és hiába vagy ismert, ez nem így megy.
- Talán megint megijedtél?
- Nem, dehogy is. Sőt, én is szeretnék már hozzád menni, de
egy lakodalom nincs meg egy csettintésre.
- Esetleg megpróbálhatnánk. Holnap felhívom Juant és
elkérem a felesége számát. Ő pedig mondd majd rá valamit, és kitaláljuk, hogy
mi legyen. Benne vagy?
- Igen, benne vagyok, és nagyon örülök, hogy eszedbe
jutott. Nem is hiszed el, milyen régóta várok erre a beszélgetésre. Sokszor
felakartam hozni, én is, de túlságosan elfoglalt voltál. Hidd el, semmi mást
nem akarok, csak a feleséged lenni.
- Köszönöm Lili! - Rakta le a poharat, amit az én kezemből
is kivett. - Mi lenne, ha együtt tusolnánk?
- Azt hittem elmegyünk bulizni.
- Annál sokkal jobb programot találtam ki. - Csókolt meg,
és óvatosan megszabadított ruháimtól, bennem pedig felfortyant a vágy, ezután
pedig egymásnak esve kényeztettük a másikat hosszú órákon keresztül, miközben
agyamba már az esküvő részletei rajzolódtak ki, amit reméltem minél hamarabb
átélhetünk. Tudtam az lesz életem legboldogabb napja, hiszen életem szerelmének
mondhatom ki a boldogító igent.
Sziasztok! Köszönöm a szavazatokat. Nagyon jól esett, hogy válaszoltatok a kérdésre, és az eredmény nagyon pozitív lett. Hamarosan jön majd egy másik, hiszen a véleményetek továbbra is érdekel!
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Nektek! Puszi: Andrea.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése