4/20 ⚽️Változó idők, új tervek ⚽️ (utolsó rész?)

Zlatan: A reggeli fény bevilágított a szobába, én pedig óvatosan a fürdő felé vettem az irányt, hiszen semmiképpen nem akartam felébreszteni a mellettem alvó csodálatos nőt, aki immáron a feleségem. Kézmosás után vizsgálgatni kezdtem a kezem, amin már ott csillogott az a gyűrű, amit Lili választott ki. Én beértem volna egy szokványossal is, de ő azt az elvet vallotta, ha már egész életében ezt kell nézni, legyen olyan, ami különleges és más, mint a többi. Furcsán mutat kezemen, és már most tudom, nem sűrűn fogom hordani. Nem vagyok az a túl ékszermániás, és egyedül csak az óra az, amit elviselek magamon. Úgy döntök, inkább visszasétálok a szobába, de szemem megakad egy mini vödrön, amiben egy márkás pezsgő van. Közelebb megyek és látom, hogy úszik a vízben. Gondolom, le akarták hűteni, de a jég elolvadt. A vödör melletti vázában pedig egy rózsa illatozott, nekidöntve egy cetli volt még, amire a Sok boldogságot kíván a Hotel minden dolgozója szöveget írták. Magamban elmosolyodtam és visszagondoltam a tegnapi napra. Úgy gondolom, igazán jól sikerült, és én sem rontottam el semmit. Az este pedig még a vártnál is jobban sikerült. Lili egyszerűen varázslatos volt, engem pedig teljesen levett a lábamról a fehérneműjével, a szövegével és mindennel. amit tett. Az ágy felé néztem, ahol még mindig az igazak álmát aludta. Hason feküdt, haja leomlott hátára, ajkai pedig enyhén nyitva voltak, hívogatva engem. Mivel a pezsgőt nem akartam kibontatlanul hagyni, megpróbáltam óvatosan kinyitni, majd az ott lévő poharakba töltöttem. Szerencsére elég sokat bontottam már ahhoz, hogy csak halk pukkanás hallatszódjon, és az üvegből egy csepp sem ment ki. Lili mozgolódni kezdett az ágyban, és halkan morgott, mint egy kiscica. Ahogy lentebb csúszott róla a takaró, egyre több meztelen részlet bukkant fel, én pedig újra kezdtem megkívánni. Az órára néztem, ami még a nyolcat sem ütötte el, így kivettem a rózsát a vázából, és a pezsgővel mit sem törődve újra bebújtam mellé az ágyba.

Lili: Furcsa, simogató érzés futott végig a gerincemen, ettől pedig megborzongtam. Szemem lustán nyitottam ki, és igyekeztem magamra húzni takaróm, de egy nálam sokkal erősebb dolog nem engedte, és a simogatás újra kezdődött, de most egészen a nyakamtól indult, és egészen a fenekemig éreztem. Halk sóhaj szakadt ki számból, hiszen tudtam, Zlatan játszik velem. Ám nem akartam még felkelni, így úgy tettem, mint aki nem érez semmit. Persze nem tudtam becsapni, főleg mikor ajkait is bevette a kényeztetésbe, és a fülembe suttogott.

- Jó reggelt, királynőm! Hasadra süt a nap!

- Zlatan, még álmos vagyok. - suttogtam, de őt ez nem hatotta meg.

- Én pedig kanos. - vetette csak úgy oda mintha ez teljesen természetes lenne, és hogy ennek nyomatékot adjon, ágyékát szorosan a fenekemnek nyomta, én pedig megéreztem kemény férfiasságát. - Mit szólnál, ha folytatnánk, amit hajnaltájban abbahagytunk? 

- Édes, fáradt vagyok! - fordultam felé, és belenéztem mogyoróbarna szemeibe, amikben a vágy csillogott. - Mennyi az idő? 

- Még nincs nyolc óra sem, szóval minden belefér. - szorított magához, de ekkor a melleim furcsán fájni kezdtek, és eltoltam magamtól. - Mi a baj? 

- Csak itt lenne az etetési idő, én pedig már rég foglalkoztam Alexanderral. - néztem rá bűnbánóan, és a telefonom után nyúltam, hogy tárcsázzam Mayat, de ekkor kopogás zaja törte meg a szoba nyugalmát. Miután Zlatan kiszólt, Maya dugta be kicsit zavart fejét, kezében pedig Alexander nyűgösködött. 

- Ne haragudjatok, én nem akartalak felkelteni benneteket, de Alexander eléggé nyűgös, és sehogy sem tudom megnyugtatni. A lefejt tejcsi pedig elfogyott. - szólt bűnbánó arccal. 

- Ugyan, semmi baj, már én is érzem, hogy feszülök. - szóltam, de mielőtt kikászálódtam volna az ágyból, Zlatan Maya felé ment és elvette tőle a kicsit. Maya arca először vörösbe változott, és miután kiadta kezéből fiam, újra elnézést kért és kiment. 

- Jó reggelt nagyfiú! Hogy aludtál? - tette mellénk szerelmem Alexot, aki azonnal melleimre kapott, és nagy erővel szívni kezdte. - Most nagyon irigyellek kisfiam. - simította végig fejét, mire csak elmosolyodtam. 

- Inkább mutasd meg azt a cetlit az asztalon. - kértem, hogy eltereljem a figyelmét a melleimről. 

- Csak egy jókívánság kártya, a dolgozóktól. - mutatta, és mikor visszajött, az arca elkomolyodott. 

- Valami gond van? - néztem rá, ahogy átraktam másik mellemre kisfiamat. - Miért lettél ilyen komoly? 

- Szeretnék mondani valamit, Lili. - kezdte és lehajtotta fejét, hogy ne nézzen a szemembe. – Tudod, tegnap a lagzin beszélgettem pár haverommal. Köztük Daviddel... tudod, Beckham.. és meséltem neki a jelenlegi helyzetemről a csapatban. Vagyis, hogy nem focizom, mert...

- Mert még sérült vagy és fáj a térded. - vágtam rá, és már előre féltem, mi fog ebből kisülni.

- Igen, de itt más is közre játszik, szívem. Az edző egy szóval sem ígérte meg, hogy ha jól leszek, visszavesz a csapatba, én pedig játszani szeretnék. De térjünk vissza Davidhez, és akármennyire is nehéz, ne szakíts félbe, mert végig szeretném mondani.

- Rendben. - bólintottam. 

- David szerint Amerikába kéne mennem a szezon végén miután a szerződésem lejár. Viszont ott fordított bajnokság van és februárban indul az idény, szóval viszonylag gyors döntést kéne hoznom. 

- Mire gondolsz, Zlatan? 

- Meglátom, meddig menetel a csapat a BL-ben és utána döntök, de ahogy egyre többet agyalok rajta, egyre jobban beleélem magam a dologba, hogy ott játsszak. Los Angeles csodálatos város, a klub pedig teli van jobbnál jobb játékosokkal. Ott van Ashley Cole, a Dos Santos tesók, az edző is rendes, én pedig...

- Zlatan lassíts! - fogtam meg kezét, hiszen annyira beleélte magát a mesélésbe, hogy kezdtem elveszteni a fonalat. - Komolyan Amerikába akarsz költözni, és ezt így beszéljük meg? 

- Mégis hogy kéne megbeszélni? 

- Nem tudom, de nem az esküvőnk után egy nappal, mikor a nászutunkon kéne agyalni, és nem azon, hogy mi lesz jövőre. 

- De kifutok az időből, és te mondtad, hogy ha bármi is jár a fejemben, azt beszéljem meg veled és ne a hátad mögött döntsek. Lili, ez annyira jó lehetőség, én pedig annyira szeretnék bizonyítani. 

- Rengeteg más klubtól is kapsz ajánlatokat. Miért éppen Amerika? A világ másik fele, ahol még a kapcsolatot sem tudom tartani a barátaimmal. Hiszen ha én kelek, ők akkor fekszenek le, és fordítva. Mégis hogy fogok Stephannal és Helénával beszélgetni, vagy mégis mit fogok én Los Angelesbe csinálni, míg te focizgatsz? Már ha összejön? 

- Össze fog jönni, ha úgy döntök, ez biztos, és ott remek galériák vannak. Még te is sokkal nagyobb eséllyel indulnál, mint itt. Kérlek, Lili ha ez bejön, ígérem soha többé nem fogunk költözni.

- Viszont ha a csapat megnyeri a BL-t akkor maradsz? 

- Addig maradok, ameddig azt látom, hogy van értelme az Unitednél lennem, és ha azt látom, hogy bizalmat kapok az edzőtől. Ellenkező esetben megindíttatom Minóval a tárgyalásokat a klub felé, és azon leszek, hogy minél hamarabb átköltözzek L.A-be. - magyarázta, és miután meglepett arcom látta halkan hozzátette. – Persze, ha te is akarod. 

- Zlatan, én nem tudok mit mondani. - álltam fel és megpróbáltam megbüfiztetni kisfiamat. Egy pár percig a hallottakon gondolkoztam. Sok minden átfutott az agyamon, és bár féltem mi lesz velem, velünk, biztos voltam benne, ez lesz az utolsó költözésünk a foci miatt, így szembe fordultam vele és lágy hangon így szóltam: 

- Benne vagyok! Felőlem mehetünk, ha te is úgy látod. 

- Komolyan mondod? - állt fel az ágyról és hatalmas mosollyal az arcán hozzám lépett. - Ugye tudod, hogy nem azonnal költöznénk? Ez még beletelhet pár hónapba, hiszen minden a... 

- United szereplésén múlik. - fejeztem be helyette a mondatot. - Tudom Zlatan, de melletted állok, akármi is lesz. Hiszen már hivatalosan is egy család vagyunk, és ha nem akarom, hogy a férjemet videokamerán a laptop mellől lássam, akkor nincs más választásom. Ha pedig boldog vagy, akkor én is az leszek.

- Annyira szeretlek Lili! - ölelt át és forrón megcsókolt. - Köszönöm, hogy támogatod az álmaimat. 

- Ez csak természetes. - simogattam meg arcát, ezután újra visszabújtunk, hogy Los Angelesről beszélgessünk, miközben Alexanderral játszottunk.  Délelőtt tíz körül azonban kikeltünk az ágyból, gyorsan felöltöztünk és a többiek keresésére indultunk. A hallban egy kisebb morzsapartira jött össze az ott maradt társaság, aminek a közepében Stephan állt, szürke ingben és sötétebb farmerban. Arcán megláttam a tegnapi bulit, de szemeit a napszemüveg miatt nem láttam. A csapat többi tagja is eléggé fáradtak tűnt, ellenben Evelinával, aki újra elemében volt, és mikor meglátott minket, elkiáltotta magát. 

- Lili és Zlatan Ibrahimovic! Jó reggelt kívánok az ifjú párnak! - jött felénk és kedvesen átölelt minket. – Remélem, jól telt a tegnap éjszaka, és mindennel meg voltatok elégedve a szobában. 

- Őszintén, nem is foglalkoztunk a szobával. - bukott ki Zlatanból, mire én csak pironkodva leintettem. 

- Evelina, még egyszer nagyon köszönünk mindent. Egyszerűen csodálatos volt az egész szervezés, és mi fantasztikusan éreztük magunkat. 

- Csak a munkámat végeztem, de boldog vagyok, hogy sikerült mindent úgy alakítani, hogy jó legyen. Csodálatos páros vagytok, és remélem mindig ilyen szerelemmel néztek majd egymásra, mint most. 

- Ebben biztos lehetsz, de gyere te is, egyél pár falatot. - ajánlotta Zlatan, és miközben Evelinát odavezette az asztalhoz, én Stephan felé indultam. 

- Csak nem hogy valaki másnapos?! 

- Másnapos? Ugyan már? - nézett rám, de a szemüvegét továbbra sem vette le. - Csak nem nagyon bírja a szemem a fényt.

- Na persze... hol vannak a többiek? 

- Kitti még öltözik, Manuel és Heléna pedig még alszik. 

- Az jó, beszélhetnénk kicsit? 

- Persze, valami gond van? Máris megbántad? 

- Nem, dehogy bántam te lüke,csak van egy pár fejlemény, és szeretném, ha tudnál róla.

- Jó, üljünk le oda. - mutatott az egyik asztal felé, és miután mindketten megszedtük a tányérunkat, az egyik hátsó asztal felé vettük az irányt. - Miről van szó? 

- Nem vennéd le a szemüveged? Szeretnék a szemedbe nézni. 

- De, persze. - tolta fel fején, én pedig alig bírtam elfojtani a nevetésemet, mikor megláttam vörös szemeit.  - Nem vicces, Lili. Apád piája nagyon beütött. 

- Csak egy kis hazai.

- Nagyon brutál. Sosem ittam még ilyesmit. - fújtatott, és töltött magának egy pohár vizet. - Miről akartál beszélni? 

- Zlatan Amerikába akar igazolni. 

- Mi? Mikor? - csodálkozott. 

- Ez a Manchester szezonjától függ, hiszen még mindig esélyes a BL címre, de ha kizúgnak, akkor lőttek az álmainak, és úgy van vele, hogy szeretne a Los Angeles Galaxyban játszani. Talán ott más a rendszer, és akkor van idény, mikor Európában nyár. 

- Igen, én is így tudom. Majd februárban kezdődik az idény és október végéig tart. 

- Azt szeretné, ha én vele mennék, Alexanderral együtt. - magyaráztam és Zlatan felé néztem, aki az éppen megjött Mayanák adta át kisfiamat. - Természetesen vele tartok, hiszen mindent együtt kell csinálnunk, és én mellette akarok lenni.

- Megkérdezte a véleményed? 

- Persze, hogy megkérdezte, de...

- De leszarta, mint mindig. - húzta el a száját, és tudtam, valamilyen szinten igaza van. - Mikor lesz fontos az, amit te akarsz? 

- Stephan, neki alig van már pár éve hátra a fociban, viszont nekem rengeteg lehetőségem van utána is. Akár harmincon túl is befuthatok, és ha Amerikában sikeres leszek, az egész világ felfedezheti a nevem. Sőt, még riporter is lehetek, és egy menő újságnál is vállalhatnék állást. 

- Az igaz, de mi lesz akkor velünk? Ha te elmész, akkor... mikor fogunk találkozni? Mikor foglak látni, és hogy fogunk beszélgetni? Nagyon sok az eltolódás és....

- Stephan, én akkor sem feledkezek meg rólad! - fogtam meg kezét, és a szívem mélyén tényleg így gondoltam. - Akármi is lesz, mindig is a legjobb barátom maradsz, és mindig tudni fogod, mi van velünk. Amerika pedig nem a világ, és Zlatan gépével hamar Rómába tudunk utazni. Hiányozni fogsz, az biztos, de nem foglak elfelejteni, ahogy Helánáékat sem, és a húgomról sem feledkezek meg. A lakodalomra pedig biztosan eljövünk. 

- Már nem lesz ugyanolyan, mint volt. 

- Stephan, már sosem lesz olyan, mint volt, hiszen változunk és az életünk halad. Látod, mennyi minden történhet egy év alatt is akár. Született egy fiam és férjhez mentem, te pedig Kittivel jöttél össze, aminek hihetetlenül örülök.

- Ugye vigyázol magadra mindig, és ha ez valósággá válik, azonnal szólsz, hogy elköszönjek tőled.

- Persze, te buta. - öleltem szorosan magamhoz, és szememből kihullott pár könnycsepp. 

- Nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat. 

- Sosem fogsz. De most gyere, menjünk vissza többiekhez. Úgy látom, elég sokan visszajöttek. - Mosolyogtam rá és kézen fogva a társaságba húztam. A mini reggeli közben szerelmemet figyeltem. Zlatant, aki szüleivel és az én szüleimmel társalgott, miközben Maya és Johnny Alexanderral játszott. Helénáékat, ahogy önfeledten nevettek valamin Kittivel, akit Stephan ölelt szorosan magához. Magamba elmosolyodtam, és tudtam, az élet akárhova fog minket sodorni, már biztos, hogy révbe értem, és biztos, hogy sosem fogom elfelejteni a barátaimat, hiszen mindent nekik köszönhetek, és akik már a családom részévé váltak.