Zlatan: A
reggeli fény bevilágított a szobába, én pedig óvatosan a fürdő felé vettem az
irányt, hiszen semmiképpen nem akartam felébreszteni a mellettem alvó
csodálatos nőt, aki immáron a feleségem. Kézmosás után vizsgálgatni kezdtem a kezem,
amin már ott csillogott az a gyűrű, amit Lili választott ki. Én beértem volna
egy szokványossal is, de ő azt az elvet vallotta, ha már egész életében ezt
kell nézni, legyen olyan, ami különleges és más, mint a többi. Furcsán mutat
kezemen, és már most tudom, nem sűrűn fogom hordani. Nem vagyok az a túl
ékszermániás, és egyedül csak az óra az, amit elviselek magamon. Úgy döntök,
inkább visszasétálok a szobába, de szemem megakad egy mini vödrön, amiben egy
márkás pezsgő van. Közelebb megyek és látom, hogy úszik a vízben. Gondolom, le akarták
hűteni, de a jég elolvadt. A vödör melletti vázában pedig egy rózsa illatozott,
nekidöntve egy cetli volt még, amire a Sok boldogságot kíván a Hotel minden
dolgozója szöveget írták. Magamban elmosolyodtam és visszagondoltam a tegnapi
napra. Úgy gondolom, igazán jól sikerült, és én sem rontottam el semmit. Az
este pedig még a vártnál is jobban sikerült. Lili egyszerűen varázslatos volt,
engem pedig teljesen levett a lábamról a fehérneműjével, a szövegével és
mindennel. amit tett. Az ágy felé néztem, ahol még mindig az igazak álmát
aludta. Hason feküdt, haja leomlott hátára, ajkai pedig enyhén nyitva voltak,
hívogatva engem. Mivel a pezsgőt nem akartam kibontatlanul hagyni, megpróbáltam
óvatosan kinyitni, majd az ott lévő poharakba töltöttem. Szerencsére elég sokat
bontottam már ahhoz, hogy csak halk pukkanás hallatszódjon, és az üvegből egy
csepp sem ment ki. Lili mozgolódni kezdett az ágyban, és halkan morgott, mint
egy kiscica. Ahogy lentebb csúszott róla a takaró, egyre több meztelen részlet
bukkant fel, én pedig újra kezdtem megkívánni. Az órára néztem, ami még a
nyolcat sem ütötte el, így kivettem a rózsát a vázából, és a pezsgővel mit sem
törődve újra bebújtam mellé az ágyba.
Lili:
Furcsa, simogató érzés futott végig a gerincemen, ettől pedig megborzongtam.
Szemem lustán nyitottam ki, és igyekeztem magamra húzni takaróm, de egy nálam
sokkal erősebb dolog nem engedte, és a simogatás újra kezdődött, de most
egészen a nyakamtól indult, és egészen a fenekemig éreztem. Halk sóhaj szakadt
ki számból, hiszen tudtam, Zlatan játszik velem. Ám nem akartam még felkelni,
így úgy tettem, mint aki nem érez semmit. Persze nem tudtam becsapni, főleg
mikor ajkait is bevette a kényeztetésbe, és a fülembe suttogott.
- Jó
reggelt, királynőm! Hasadra süt a nap!
- Zlatan,
még álmos vagyok. - suttogtam, de őt ez nem hatotta meg.
- Én
pedig kanos. - vetette csak úgy oda mintha ez teljesen természetes lenne, és
hogy ennek nyomatékot adjon, ágyékát szorosan a fenekemnek nyomta, én pedig
megéreztem kemény férfiasságát. - Mit szólnál, ha folytatnánk, amit hajnaltájban
abbahagytunk?
- Édes,
fáradt vagyok! - fordultam felé, és belenéztem mogyoróbarna szemeibe, amikben a
vágy csillogott. - Mennyi az idő?
- Még
nincs nyolc óra sem, szóval minden belefér. - szorított magához, de ekkor a
melleim furcsán fájni kezdtek, és eltoltam magamtól. - Mi a baj?
- Csak
itt lenne az etetési idő, én pedig már rég foglalkoztam Alexanderral. - néztem
rá bűnbánóan, és a telefonom után nyúltam, hogy tárcsázzam Mayat, de ekkor
kopogás zaja törte meg a szoba nyugalmát. Miután Zlatan kiszólt, Maya dugta be
kicsit zavart fejét, kezében pedig Alexander nyűgösködött.
- Ne
haragudjatok, én nem akartalak felkelteni benneteket, de Alexander eléggé
nyűgös, és sehogy sem tudom megnyugtatni. A lefejt tejcsi pedig elfogyott. - szólt
bűnbánó arccal.
- Ugyan,
semmi baj, már én is érzem, hogy feszülök. - szóltam, de mielőtt kikászálódtam
volna az ágyból, Zlatan Maya felé ment és elvette tőle a kicsit. Maya arca
először vörösbe változott, és miután kiadta kezéből fiam, újra elnézést kért és
kiment.
- Jó reggelt
nagyfiú! Hogy aludtál? - tette mellénk szerelmem Alexot, aki azonnal melleimre
kapott, és nagy erővel szívni kezdte. - Most nagyon irigyellek kisfiam. - simította
végig fejét, mire csak elmosolyodtam.
- Inkább
mutasd meg azt a cetlit az asztalon. - kértem, hogy eltereljem a figyelmét a
melleimről.
- Csak
egy jókívánság kártya, a dolgozóktól. - mutatta, és mikor visszajött, az arca
elkomolyodott.
- Valami
gond van? - néztem rá, ahogy átraktam másik mellemre kisfiamat. - Miért lettél
ilyen komoly?
-
Szeretnék mondani valamit, Lili. - kezdte és lehajtotta fejét, hogy ne nézzen a
szemembe. – Tudod, tegnap a lagzin beszélgettem pár haverommal. Köztük Daviddel...
tudod, Beckham.. és meséltem neki a jelenlegi helyzetemről a csapatban. Vagyis,
hogy nem focizom, mert...
- Mert
még sérült vagy és fáj a térded. - vágtam rá, és már előre féltem, mi fog ebből
kisülni.
- Igen,
de itt más is közre játszik, szívem. Az edző egy szóval sem ígérte meg, hogy ha
jól leszek, visszavesz a csapatba, én pedig játszani szeretnék. De térjünk
vissza Davidhez, és akármennyire is nehéz, ne szakíts félbe, mert végig
szeretném mondani.
-
Rendben. - bólintottam.
- David
szerint Amerikába kéne mennem a szezon végén miután a szerződésem lejár.
Viszont ott fordított bajnokság van és februárban indul az idény, szóval
viszonylag gyors döntést kéne hoznom.
- Mire
gondolsz, Zlatan?
-
Meglátom, meddig menetel a csapat a BL-ben és utána döntök, de ahogy egyre
többet agyalok rajta, egyre jobban beleélem magam a dologba, hogy ott játsszak.
Los Angeles csodálatos város, a klub pedig teli van jobbnál jobb játékosokkal.
Ott van Ashley Cole, a Dos Santos tesók, az edző is rendes, én pedig...
- Zlatan
lassíts! - fogtam meg kezét, hiszen annyira beleélte magát a mesélésbe, hogy
kezdtem elveszteni a fonalat. - Komolyan Amerikába akarsz költözni, és ezt így
beszéljük meg?
- Mégis
hogy kéne megbeszélni?
- Nem
tudom, de nem az esküvőnk után egy nappal, mikor a nászutunkon kéne agyalni, és
nem azon, hogy mi lesz jövőre.
- De
kifutok az időből, és te mondtad, hogy ha bármi is jár a fejemben, azt
beszéljem meg veled és ne a hátad mögött döntsek. Lili, ez annyira jó
lehetőség, én pedig annyira szeretnék bizonyítani.
-
Rengeteg más klubtól is kapsz ajánlatokat. Miért éppen Amerika? A világ másik
fele, ahol még a kapcsolatot sem tudom tartani a barátaimmal. Hiszen ha én
kelek, ők akkor fekszenek le, és fordítva. Mégis hogy fogok Stephannal és
Helénával beszélgetni, vagy mégis mit fogok én Los Angelesbe csinálni, míg te
focizgatsz? Már ha összejön?
- Össze fog
jönni, ha úgy döntök, ez biztos, és ott remek galériák vannak. Még te is sokkal
nagyobb eséllyel indulnál, mint itt. Kérlek, Lili ha ez bejön, ígérem soha
többé nem fogunk költözni.
- Viszont
ha a csapat megnyeri a BL-t akkor maradsz?
- Addig
maradok, ameddig azt látom, hogy van értelme az Unitednél lennem, és ha azt
látom, hogy bizalmat kapok az edzőtől. Ellenkező esetben megindíttatom Minóval
a tárgyalásokat a klub felé, és azon leszek, hogy minél hamarabb átköltözzek
L.A-be. - magyarázta, és miután meglepett arcom látta halkan hozzátette. –
Persze, ha te is akarod.
- Zlatan,
én nem tudok mit mondani. - álltam fel és megpróbáltam megbüfiztetni kisfiamat.
Egy pár percig a hallottakon gondolkoztam. Sok minden átfutott az agyamon, és
bár féltem mi lesz velem, velünk, biztos voltam benne, ez lesz az utolsó
költözésünk a foci miatt, így szembe fordultam vele és lágy hangon így
szóltam:
- Benne
vagyok! Felőlem mehetünk, ha te is úgy látod.
-
Komolyan mondod? - állt fel az ágyról és hatalmas mosollyal az arcán hozzám
lépett. - Ugye tudod, hogy nem azonnal költöznénk? Ez még beletelhet pár
hónapba, hiszen minden a...
- United
szereplésén múlik. - fejeztem be helyette a mondatot. - Tudom Zlatan, de
melletted állok, akármi is lesz. Hiszen már hivatalosan is egy család vagyunk,
és ha nem akarom, hogy a férjemet videokamerán a laptop mellől lássam, akkor
nincs más választásom. Ha pedig boldog vagy, akkor én is az leszek.
- Annyira
szeretlek Lili! - ölelt át és forrón megcsókolt. - Köszönöm, hogy támogatod az
álmaimat.
- Ez csak
természetes. - simogattam meg arcát, ezután újra visszabújtunk, hogy Los
Angelesről beszélgessünk, miközben Alexanderral játszottunk. Délelőtt tíz
körül azonban kikeltünk az ágyból, gyorsan felöltöztünk és a többiek keresésére
indultunk. A hallban egy kisebb morzsapartira jött össze az ott maradt
társaság, aminek a közepében Stephan állt, szürke ingben és sötétebb farmerban.
Arcán megláttam a tegnapi bulit, de szemeit a napszemüveg miatt nem láttam. A
csapat többi tagja is eléggé fáradtak tűnt, ellenben Evelinával, aki újra
elemében volt, és mikor meglátott minket, elkiáltotta magát.
- Lili és
Zlatan Ibrahimovic! Jó reggelt kívánok az ifjú párnak! - jött felénk és
kedvesen átölelt minket. – Remélem, jól telt a tegnap éjszaka, és mindennel meg
voltatok elégedve a szobában.
-
Őszintén, nem is foglalkoztunk a szobával. - bukott ki Zlatanból, mire én csak
pironkodva leintettem.
- Evelina,
még egyszer nagyon köszönünk mindent. Egyszerűen csodálatos volt az egész
szervezés, és mi fantasztikusan éreztük magunkat.
- Csak a
munkámat végeztem, de boldog vagyok, hogy sikerült mindent úgy alakítani, hogy
jó legyen. Csodálatos páros vagytok, és remélem mindig ilyen szerelemmel néztek
majd egymásra, mint most.
- Ebben
biztos lehetsz, de gyere te is, egyél pár falatot. - ajánlotta Zlatan, és
miközben Evelinát odavezette az asztalhoz, én Stephan felé indultam.
- Csak
nem hogy valaki másnapos?!
-
Másnapos? Ugyan már? - nézett rám, de a szemüvegét továbbra sem vette le. -
Csak nem nagyon bírja a szemem a fényt.
- Na
persze... hol vannak a többiek?
- Kitti
még öltözik, Manuel és Heléna pedig még alszik.
- Az jó,
beszélhetnénk kicsit?
- Persze,
valami gond van? Máris megbántad?
- Nem,
dehogy bántam te lüke,csak van egy pár fejlemény, és szeretném, ha tudnál róla.
- Jó,
üljünk le oda. - mutatott az egyik asztal felé, és miután mindketten megszedtük
a tányérunkat, az egyik hátsó asztal felé vettük az irányt. - Miről van
szó?
- Nem
vennéd le a szemüveged? Szeretnék a szemedbe nézni.
- De,
persze. - tolta fel fején, én pedig alig bírtam elfojtani a nevetésemet, mikor
megláttam vörös szemeit. - Nem vicces, Lili. Apád piája nagyon beütött.
- Csak
egy kis hazai.
- Nagyon
brutál. Sosem ittam még ilyesmit. - fújtatott, és töltött magának egy pohár
vizet. - Miről akartál beszélni?
- Zlatan
Amerikába akar igazolni.
- Mi?
Mikor? - csodálkozott.
- Ez a
Manchester szezonjától függ, hiszen még mindig esélyes a BL címre, de ha
kizúgnak, akkor lőttek az álmainak, és úgy van vele, hogy szeretne a Los
Angeles Galaxyban játszani. Talán ott más a rendszer, és akkor van idény, mikor
Európában nyár.
- Igen,
én is így tudom. Majd februárban kezdődik az idény és október végéig
tart.
- Azt
szeretné, ha én vele mennék, Alexanderral együtt. - magyaráztam és Zlatan felé
néztem, aki az éppen megjött Mayanák adta át kisfiamat. - Természetesen vele
tartok, hiszen mindent együtt kell csinálnunk, és én mellette akarok lenni.
-
Megkérdezte a véleményed?
- Persze,
hogy megkérdezte, de...
- De
leszarta, mint mindig. - húzta el a száját, és tudtam, valamilyen szinten igaza
van. - Mikor lesz fontos az, amit te akarsz?
-
Stephan, neki alig van már pár éve hátra a fociban, viszont nekem rengeteg
lehetőségem van utána is. Akár harmincon túl is befuthatok, és ha Amerikában
sikeres leszek, az egész világ felfedezheti a nevem. Sőt, még riporter is
lehetek, és egy menő újságnál is vállalhatnék állást.
- Az
igaz, de mi lesz akkor velünk? Ha te elmész, akkor... mikor fogunk találkozni?
Mikor foglak látni, és hogy fogunk beszélgetni? Nagyon sok az eltolódás és....
- Stephan,
én akkor sem feledkezek meg rólad! - fogtam meg kezét, és a szívem mélyén
tényleg így gondoltam. - Akármi is lesz, mindig is a legjobb barátom maradsz,
és mindig tudni fogod, mi van velünk. Amerika pedig nem a világ, és Zlatan
gépével hamar Rómába tudunk utazni. Hiányozni fogsz, az biztos, de nem foglak
elfelejteni, ahogy Helánáékat sem, és a húgomról sem feledkezek meg. A
lakodalomra pedig biztosan eljövünk.
- Már nem
lesz ugyanolyan, mint volt.
- Stephan,
már sosem lesz olyan, mint volt, hiszen változunk és az életünk halad. Látod,
mennyi minden történhet egy év alatt is akár. Született egy fiam és férjhez
mentem, te pedig Kittivel jöttél össze, aminek hihetetlenül örülök.
- Ugye
vigyázol magadra mindig, és ha ez valósággá válik, azonnal szólsz, hogy
elköszönjek tőled.
- Persze,
te buta. - öleltem szorosan magamhoz, és szememből kihullott pár
könnycsepp.
- Nem
akarom elveszíteni a legjobb barátomat.
- Sosem
fogsz. De most gyere, menjünk vissza többiekhez. Úgy látom, elég sokan
visszajöttek. - Mosolyogtam rá és kézen fogva a társaságba húztam. A mini
reggeli közben szerelmemet figyeltem. Zlatant, aki szüleivel és az én
szüleimmel társalgott, miközben Maya és Johnny Alexanderral játszott.
Helénáékat, ahogy önfeledten nevettek valamin Kittivel, akit Stephan ölelt
szorosan magához. Magamba elmosolyodtam, és tudtam, az élet akárhova fog minket
sodorni, már biztos, hogy révbe értem, és biztos, hogy sosem fogom elfelejteni
a barátaimat, hiszen mindent nekik köszönhetek, és akik már a családom részévé
váltak.
3 megjegyzés:
Szia Andrea!
Szuper az új rész.
Picit elszomorított, hogy lehet nem írsz tovább. Kérlek folytasd még, hiszen örömet szerzel vele. szeretném mg sokáig olvasni.
Sajnos végre közvetítettek egy meccset a Galaxy-tól, de Zlatan butaságot csinált és piros lapot kapott. Végre láthattam, erre kiállítják.
Visszatérve a blogra kérlek írd még nagyon sokáig.
Sok sikert. Puszi: Gabi
Szia Andrea!
Én nagyon szomorú vagyok, mert nem nagyon van olyan magyar blog, amit szívesen olvasnék,de most te is befejezed!😥 De egyszer minden könyvet be kell fejezni. Én még szívesen olvasnék egy igazi lezáró részt, búcsúzással, költözéssel!
Kemény a profi sportolók élete, nagy a hajsza, de nehéz visszavonulni is.
Nem tudom miért, de amikor olvastam a BL döntő után CR7 nyilatkozatát, az volt az érzésem, hogy Zlatan helyére a MU-hoz megy Ronaldo.De lehet csak azt akarja, hogy kicsit könyörögjenek neki Madridba.Pedig az angol foci igazi daráló gép, nem is szeretem annyira. Az olasz, meg a spanyol jobban tetszik, a pasik is!
Remélem lesz még valami jó könyvötleted, mert szívesen olvasnék tőled bármit. Amit nem olyan rég kiraktál szerelmi történetet, azt is szívesen tovább olvasnám.
Üdv
Sziasztok!!! Nagyon aranyosak vagytok, és nagyon jólesik, hogy ilyen kedves szavakat írtok nekem. Kicsit még én is érzek a történetbe dolgokat, de mivel nem akarom elhúzni, mint a rétestészta, még egy záró fejezetet fogok írni, és ennyi. Utána pedig rátérek egy új blogra, amit már tavaly kezdtem el. Rengeteg ötletem van, és szeretném őket megvalósítani. Köszönöm a támogatásotokat, és ígérem, az utolsó részt hétvégére elkészítem. Sok puszi NEKTEK! Andrea. :).
Megjegyzés küldése