4/ 8. ⚽️ Borul a papírforma ⚽️

Sziasztok! Először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért elnéztem a dátumokat. Nem tudom, hogy sikerült, de összekevertem az október és a november eseményeit. Most már mindegy, de úgy gondoltam, hogy a tervezett részeket így is megírom. Ne haragudjatok, remélem, így is követhető lesz az esemény.

Stephan: Az első mérkőzés csalódása után úgy éreztük, muszáj nagyobb ütemre kapcsolni, és mivel nem voltak bajnoki mérkőzések, a válogatott egész idő alatt együtt volt. Sokat edzettünk és próbáltunk sok felvételt nézni, ahol kielemezhettük a hibáinkat, amiket igyekeztünk javítani. Igaz, hogy csak két nap volt a két meccs között, viszont magabiztosan és erőtől telve vágtunk neki a fordulónak. Személy szerint nagyon szerettem volna már pályára lépni, hiszen tudtam, hasznára válhatok csapatomnak. Az összeütközésre a milánói San-Siro Stadionban került sor, és testvéremékkel úgy beszéltük meg, hogy ők is megnézik a meccset. Előtte felhívtam Lilit is, aki biztosított róla, hogy akár egyedül is eljön a találkozóra. Zlatannak úgyis valami bokszmérkőzésre kellett mennie, és az új ruhabiznisze mellett nem igazán jut ideje semmire. Úgy hallottam, összehaverkodott valami stand upossal, aki jelenleg az "ügynöke" és mindenféle videókkal próbálják eladni a termékeiket. Kicsit kihallottam a nemtetszést Lili hangjából, de úgy gondoltam, inkább nem foglalkozok vele. Ahogy a telefonomra pillantottam, újra eszembe jutott Kitti, aki még mindig nem válaszolt az üzeneteimre és továbbra sem hívott vissza. Sajnos akármennyire is áltattam magam, tudtam, el kell, hogy engedjem. Ahogy anno Lilit is, aki még mindig borzasztóan fontos számomra, de megmaradt barátságnak. Azt is átvészeltem, és ezt is túl fogom élni, és talán találok majd egy olyan lányt, aki megfelel az elvárásaimnak. Persze randizgatásról egyelőre szó sem lehetett, hiszen a Világbajnokság lebegett a szemeim előtt, és az, hogy letöröljem a svédek arcáról azt a gúnyos, lenéző mosolyt, amit Zlatantól is kaptam. Amikor pedig beléptem az edzőközpontba, egy nagy sóhaj után inkább átváltottam a közös háttérképünket egy focilabdára. 

Lili: A visszavágót pénteken rendezték Milánóban, én pedig már tűkön ültem az izgatottságtól. Megbeszéltem Zlatannal, hogy ő vigyáz Alexanderra. Kicsit furcsán néztem rá, mikor felajánlotta a segítségét, de egyben borzasztóan büszke voltam rá. Maya nagyon sokat tanult mostanában, így alig jutott ideje ránk. Persze ezt is átvészeltük, és mivel Maxi is sokszor volt nálunk, Alexandrával is sokszor futottam össze. Jó volt vele tapasztalatot cserélni vagy csak tanácsot kapni tőle. Szerencsére nem volt köztünk harag, és nem éreztem kellemetlenül magam akkor, mikor Zlatannal a kanapén ülve beszélgettek meghitten. Johnnyval megbeszéltem, hogy két hét múlva fogom fotózni, ezért sokat telefonálgattam és nézelődtem a városban remek helyek után kutatva. Az agyam sokat járt Stephan születésnapja körül, és azokon a dolgokon, amiket mondott. Fájt látni, hogy szomorú, és éreztem, hogy segítenem kell neki, így mikor Alexanderral a közeli parkban sétáltam, egy padon ülve húgomat kezdtem tárcsázni.

- Szia, mizu? - hallottam testvérem kedves hangját - Csak nem eszedbe jutottam?

- Szia. Minden rendben van, és hidd el, elég sokszor gondolok rád, még ha nem is telefonálok. Sajnos nem sok időm van, de most kicsit ráérek. – magyaráztam. - Hogy vagy?

- Megvagyok, köszönöm. Sütöm a sok süteményt, és a sok tortát. Szerencsére minden nap van valakinek szülinapja, és sokszor rendelnek tőlem.

- Az jó, igazából pont én is emiatt szeretnék veled beszélni. - kezdtem, és nem tudtam, hogyan kéne elővezetni azt, amit szeretnék.

- Miről van szó?

- Tudod, van egy nagyon jó barátom, akinek nemrég volt a születésnapja, de nem ünnepeltük meg. Ezért arra gondoltam, hogy szervezek neki egy bulit nálunk, amire te süthetnéd a tortát.

- Talán Manchesterben nincs cukrászda? - nevetett fel.

- De igen, de sokkal jobban örülnék neki, ha te készítenéd el. Az olyan személyesebb, és szeretném, ha együtt ünnepelnél velünk. Te lennél az egyik meglepetésvendég.

- Meglepetésvendég? Szóval innen fúj a szél. Kinek a buliján kéne táncolni? - érdeklődött, én pedig tudtam, teljesen félreéri a helyzetet. Biztos voltam benne, hogy nem esik le neki, kiről van szó így vettem egy nagy levegőt és kerek perec belekezdtem a lényegbe.

- Nem táncolni kéne, hanem az, hogy itt legyél. A torta is csak egy ürügy lenne, persze örülnék, ha megcsinálnád, de a lényeg tényleg Te vagy!

- Lili mire akarsz kilyukadni?

- Stephanról van szó, Kitti. Az ő buliját szervezem.

- Istenem, ne már! Nem akarok róla beszélni.

- De miért nem? Nem akarod, hogy örüljön a szülinapján?

- Nélkülem is remekül ellesztek. Nem hiányzok én oda.

- Pont te hiányzol a legjobban. Neki te lennél a legnagyobb ajándék, én pedig szeretném, ha örülne.

- Lili, már semmi értelme ennek.

- Miért ne lenne? Igenis van, és kérlek, gyere el, és lepd meg őt magaddal.

- Nem tartom jó ötletnek, hogy olyan dolgokat háborgassunk, aminek már vége. - mondta, de hallottam hangján, hogy többről van szó. - Nem akarom látni, mert csak előjönnének az emlékek, és újra csak... - csuklott el hangja - újra csak az a veszekedés jutna eszembe, ami nálatok történt.

- De azóta már megoldódott, nem? Hiszen kibékültetek és már többször voltatok együtt.

- Igen, de ő már nem szeret, és sosem fogja megbocsájtani, hogy hazudtam neki, és ha úgy vesszük, árultam a testemet.

- Ezen már túllépett, és hiányzol neki. Ha jól tudom, hívogat és írt üzeneteket is nem?

- Erről honnan tudsz?

- Ő mesélte még múltkor. Ha jól tudom, veled akarta ünnepelni a szülinapját, amiből azért nem lett semmi, mert nem válaszoltál a hívásaira. Legalább visszahívhattad volna.

- Mi lett volna attól jobb? - kérdezte konokul.

- Nem akarom, hogy rossz kedve legyen, tesó. Biztos a születésnapján is rosszul érezte magát, mert te nem voltál vele. Ezért nem akart sehova elmenni.

- Figyelj, Lili, elmondom a véleményem. Szeretem, és talán még ő is. De megcsalt, világos? Mégis, hogy merészelte? Ráadásul egy olyan lánnyal, aki csak focistákkal fekszik össze. Tudod, most kivel jár?

- Nem érdekel. - vágtam rá, mert semmi kedvem nem volt Kamilla szerelmi életéről társalogni.

- Jó, de azért elmondom. Jelenleg Dybalaval kavar, aki a Juventusban játszik.

- A mocskos kurvája. - mérgelődtem, majd gyorsan visszatértem az eredeti témához. - Szóval ő megbánta, és egyszeri alkalom volt. Kitti, ő egy annyira édes, kedves fiú, akit én nagyon szeretek, és kérlek szépen, csak próbáld meg vele újra. Tudom, hogy még szereted.

- Mi van, ha újra megteszi?

- Biztos vagyok benne, hogy nem fogja. Ismerem már őt annyira, hogy tudom, nem tenné meg.

- Átgondolom, de most nagyon sok dolgom van.

- Figyelj, én holnap utazok Milánóba, mert az olaszok a svédek ellen játszanak.

- Rendben, de miért mondod el ezt nekem?

- Mondjuk, eljöhetnél te is drukkolni. - ajánlottam. - Van egy plusz jegyem, ugyanis Zlatan nem tud velem tartani.

- Miért nem?

- Mert rengeteg a dolga.

- De ugye minden rendben köztetek?

- Igen, hiszen most kevesebbet veszekszünk, bár még mindig nem az igazi.

- Átgondolom a holnapi napot, de ne számíts rám. A munkától is függ, hogy mi lesz.

- Remek. - mosolyogtam és a szemeim előtt már megjelent, ahogy testvéremmel együtt drukkolok a lelátón a fiúknak. - Akkor holnap találkozunk Milánóban. Feltétlen hívj fel, ha a stadionnál vagy.

- Nem ígértem még meg!!! - szólt hangosan. - Vigyázz magadra, és Alexanderra.

- Rendben, szia. - köszöntem el és boldogan tettem le a telefont. Nagyon bíztam testvéremben, és abban, hogy megjelenik a találkozón. Mivel Alexander elaludt a babakocsiban, jobbnak láttam, ha hazafelé veszem az irányt. Nem terveztem nagy pakolászást, mert tudtam, hogy a mérkőzés után már repülök is haza. Szerelmem megengedte, hogy a gépével közlekedjek, így még járatokat sem kellett keresgélnem. Persze Heléna felajánlotta, hogy lehetek náluk, de nem akartam sok időt Alexander nélkül tölteni. Számomra a fiam az első, de biztos voltam benne, hogy nem tudnám csak a televízión keresztül követni az eseményeket. Mikor beléptem a lakásba a szemeim hatalmasra kerekedtek. Egy pici kutya állt a konyha közepén és egy ezüst tálból falatozott, és mikor észrevett, barátságosan szaladt felém, és egy halk vakkantással köszönt rám.

- Szia, kis kutyus. - mosolyogtam rá - Te meg kié vagy?

- Szia, édesem. - lépett be a hátsó ajtón Zlatan, nyomába ügynökével: Dex Carringtonnal – Látom, már megismerkedtetek.

- Igen, de miért van itt ez a kutya, és kié? A tiéd? - Néztem focistám háta mögé, ahol Dex állt.

- Ha szeretnéd, lehet a tiéd is.

- Ez jó ötlet lenne. Nem örülnél neki Lili?

- Nem, nem kell egy kutya, aki a fiam körül nyáladzik! – hárítottam, majd óvatosan megpróbáltam kivenni alvó babámat. - De mindjárt megbeszéljük, csak ágyba dugom Alexandert.

- Jaffa szereti a gyerekeket. - hallottam még Dexter hangját a lépcső alján, de inkább nem szóltam vissza. Ez a pasi az elmúlt két hétben szinte minden nap itt van. Fogalmam sincs, hol szedhette össze Zlatan, de néha úgy éreztem, már nagyon idegesít. Munkájából kiindulva mindig próbál poénos lenni, ám ez nem mindig jön össze. Persze alapjáraton nem tűnik rossz embernek, és úgy voltam vele, ha ez segít és feljebb lendíteni a ruhabizniszt, nem szólok egy szót sem. Hosszú szőkésbarna haját mindig összefogva hordja, jeges kék szemeiből pedig sütött a huncutság. Óvatosan a kiságyba fektettem kisfiam, és nehezemre esett elszakadni tőle. Olyan csodálatos volt, és szépséges. Kedvem lett volna egész álló nap csak puszilgatni azt az édes arcocskát, ami annyira az édesapjáé.

- Elaludt? - lépett be Zlatan suttogva. - Mikor indulsz?

- Holnap reggel, de a mérkőzés után már repülök is vissza.

- Akkor jó. Nagyon fogsz hiányozni, és ne haragudj, hogy nem tartok veled. - ölelt át és egy puszit nyomott a fejemre, amit mellkasára hajtottam. Egy darabig csendben hallgattunk, és néha felkuncogtunk azon, ahogy Dex a kutyával játszott.

- Mit szólsz Jaffához? - törte meg Zlatan a csendet.

- Nem tudom, hogy jó ötlet-e egy kutya.

- Ő egy négy éves angol buldog szobakutya. Nincs vele semmi baj. Szerintem aranyos, és nem sokat nyáladzik. Csendes és barátságos.

- Zlatan, de miért kéne nekünk egy kutya?

- Ha Alexander felnő, akkor eljátszat majd vele.

- De az még elég sok év. - mosolyogtam rá, miközben belenéztem mogyoró szemeibe, majd szorosan átfogtam nyakát.

- Neked nem volt kutyád?

- Volt, de elütötte egy kamion. - elevenítem fel emlékét.

- Nekem volt, és szerintem jó lenne. Elvinném sétálni meg ilyesmi. Jaffa olyan, mint egy gyerek, akivel foglalkozni kell, de ha nem szeretnéd, nem tartjuk meg.

- Átgondolom, jó? Most viszont éhen halok, úgyhogy együnk.

- Dex rendelt kaját, ami mindjárt megérkezik.

- Mit csináltatok a játékszobában?

- Csak felvettünk pár videót.

- Megmutatod majd őket?

- Melyiket szeretnéd látni, amelyikben alsónadrágban vagyok, vagy amiben szabadidőben? - Suttogta bele a fülembe, majd végighúzta ajkát nyakamon, amitől enyhe borzongás járta át egész testem. Még mindig hihetetlen hatással van rám. - Nagyon sokszínű a paletta és ha gondolod, megmutatom egyenként mindet.

- Cuki rózsaszín is van?

- Igen, tudod a lányosabb fiúknak.

- Szép megfogalmazás. - vigyorogtam rá és a kezem a nadrágja szegélyénél állt meg. - Most milyen színű van rajtad?

- Semmilyen. - búgta, és a szívem egyre gyorsabban kezdett verni.

- Hazudós vagy és pimasz.

- Nem hiszel nekem, akkor nézd meg. - húzta tovább az agyam, majd megragadta kezem és óvatosan a nadrágja felé húzta. De mielőtt kezem becsúszott volna nadrágjába, Dex jelent meg az ajtóban, mi pedig szétröppenünk.

- Bocsi, megzavartam valamit? - érdeklődött és biztosan tudtam, hogy ezt kérdés nélkül is levette.

- Nem, csak beszélgettünk. - mentettem a helyzetet, és igyekszem elszakítani szemeimet Zlatan nadrágjától, amin már kivehető volt erekciója.

- Itt a kaja, aztán ha ettünk, még csinálhatnánk egy videót és én lépek.

- Rendben, akkor megyünk. Gyere Lili. - fogott kézen szerelmem és lesiettünk a konyhába. Csendben ettünk, majd délután felhívtam Stephant és megbeszéltem vele a holnapi találkozót. Sajnos a mérkőzésig nem láthattam, de bíztam benne, hogy utána még együtt tudunk tölteni egy kis időt, és az eredmény kedvező lesz. Ígéretéhez híven Dex még elkészített egy videót Zlatannal, én pedig újra telefonálgatni kezdtem a fotózás miatt. Találtam egy jó műtermet, és reménykedtem, hogy pár órára megengedik, hogy kibéreljem. Modellemnek konkrét elképzelése volt arról, hogy milyen képeket vár el tőlem, így talán egy kicsit könnyebb volt, hogy nem nekem kellett kitalálnom a koncepciót.

- Akkor holnapra döntsétek el, hogy mi legyen Jaffával. - hallottam Dexter hangját a moziszoba felől és reméltem, mára már végeztek, és Zlatan végre csak az enyém lehet.

- Rendben, majd csörgök, hogy mi van. Köszi, a segítséget haver.

- Ugyan semmiség. Örülök, hogy segíthettem. - szólt miközben a kabátját és a cipőjét vette. - Jó éjszakát, szia, Lili.

- Szia Dex, vigyázz az úton. - szóltam még utána, és egyre izgatottabb lettem, mikor Zlatan bejött és mellém kuporodott a kanapéra.

- Mit nézel?

- Csak ezt a helyet szeretném kibérelni egy fotózásra.

- Jónak néz ki. Elég tágas, és világos.

- Igen, ezért is tetszett meg. Remélem Johnnynak is tetszeni fog.

- Őt fogod fotózni? - kérdezte és hangjából kicsengett az enyhe féltékenység.

- Igen, de már meséltem neked.

- Nem igazán örülök ennek. - szólt, és átkarolta a derekam.

- Édes, ez csak egy munka, amiből nagyon jól profitálhatok.

- Tudom, de akkor sem örülök, hogy pont vele.

- Miért nem?

- Mert..... - kereste a szavakat, és annyira édes volt. Imádtam mikor ilyen. - Ez a fiú sokkal fiatalabb, mint én.. és... így férfiszemmel is tudom, hogy bejön a lányoknak.

- Zlatan, te féltékeny vagy! - nevettem fel, és szembefordultam vele úgy, hogy lábamat átraktam csípőjére.

- Dehogy vagyok! Hagyjál már, én vagyok Zlatan Ibrahimovic. Rengeteg lány akar velem lenni, mert még mindig izmos és vonzó vagyok. Szó sincs itt féltékenységről. - magyarázta, de tudtam, nem igazak a szavai. - Csak féltelek.

- Nem kell, hogy félts! Maya is ott lesz velem, szóval, ha rosszalkodni akarna, majd ő leszedi rólam.

- Inkább el sem akarom képzelni. - forgatta meg szemeit, én pedig forró csókot nyomtam ajkára.

- Mellesleg van egy tök szuper hírem. - simított ki egy tincset az arcomból, és szemei csak úgy csillogtam a boldogságtól.

- Miről van szó?

- Képzeld az F.F. Malmö meghívott, hogy adjam át én a kupát az ünnepségen. Ugyanis a fiúk megnyerték a svéd bajnokságot, és már hússzor emelhetik fel a serleget. Így még a mezükre is rákerül a második csillag.

- Ez nagyon jól hangzik. - lelkesedtem fel. - Mikor lesz?

- Két hét múlva Svédországba. Eljössz velem?

- Ha szeretnéd, akkor igen.

- Nagyon szeretném, ha ott lennél. - nézett rám komolyan. – Tudod, ott kezdődött szinte minden, és szeretném neked megmutatni azt a helyet, ahol elismert játékos lettem.

- Rendben, akkor elmegyek, bár ... - gondolkodom. - akkorra esik a fotózás. De talán rá tudom beszélni Johhnyt, hogy jöjjön Svédországba.

- Már megint ez a pasi. - morgott szerelmem, én pedig, hogy eltereljem figyelmét, gyorsan megcsókoltam, aminek síró kisfiam vetett véget.

- Úgy hallom, mennem kell, a fiad éhes és szüksége van ezekre. - mutattam a melleimre.

- A kis mázlista. Nekem is lenne egy-két tippem, mit kezdhetnék velük. - nyúlt a blúzom alá és a melleimet kezdte cirógatni.

- Hűtsd le magad!! Első a fiam. – szóltam, majd egy gyors puszi után felszaladtam Alexanderhez. Kicsit sokáig tartott, hiszen megetettem és még pelenkáznom is kellett. Fogalmam sem volt róla, Zlatan addig mit csinálhat, de mikor kimentem a kertbe, választ kaptam rá. Szerelmem a kutyával játszott, akinek odarúgta a labdát, az pedig visszahozta. Láttam rajta, hogy nagyon élvezi a kisállat társaságát, és úgy gondoltam, ha ennyire elvan vele, akkor felőlem megtarthatjuk. A terasz ajtónak dőlve figyeltem játékukat, mikor Zlatan egy rúgó mozdulatnál a sérült lábához kapott és fájdalmasan felszisszent. Azonnal odarohantam hozzá és aggódó arccal néztem fel rá.

- Jól vagy? Gyere, ülj le!! - fogtam át derekát, de ő csak nyugalomra intett.

- Nincs semmi baj, csak egy rossz mozdulat volt.

- Inkább ülj le! Nem kell, hogy megerőltesd magad.

- Semmi bajom Lili, hagyj békén. - fordult el tőlem, és hogy szavainak bizonyságot adjon egy hatalmasat rúgott a labdába. 

- Biztos nem baj, hogy egyedül leszel Alexanderrel? Mi van, ha fel kell szaladni hozzá a lépcsőn és te nem bírsz? 

- Ne aggodalmaskodj annyit, édes, hiszen semmi bajom. Ha pedig Alexander szólna, még csúszva is felmennék hozzá. - próbálta elvicceskedni a dolgot, de én nem nevettem együtt vele. - Na, ne már, inkább gyere, megmutatom az alsónadrágokat. - fogott kézen és Jaffát otthagyva behúzott a játékszobába, ahol az egyik kanapén sorakoztak az alsónadrágok a szivárvány minden színében. 

- Ez mind a tiéd? - csodálkoztam, ahogy a színes holmikra néztem.

- Igen, melyik tetszik? 

- Még mindig a fekete, de ez sem rossz. - emeltem fel egy sötétkéket. - Rajtad biztos szexin áll. 

- Akarod, megmutatom. Mikor kel fel a fiam? 

- Fogalmam sincs, de most éppen alszik.

- Akkor átveszem, várj meg. - szólt és eltűnt a szemem elől, hogy pár perc múlva visszatérjen. Hihetetlen jól állt rajta, én pedig újra megállapítottam, hogy sosem fogok kiszeretni belőle. 

- Milyen?

- Nem találok szavakat. - léptem közelebb hozzá. - Jól áll, de sokkal jobban mutatna akkor, ha nem lenne rajtad. - incselkedtem vele, mire megértette a célzást és karjaiba kapott, hogy a szobába vonszoljon. Egész este csak egymással voltunk elfoglalva, így reggel majdnem elaludtam a gép indulását. Gyorsan meghagytam neki, hogy bármi van, azonnal hívjon fel, és a reptérre siettem, ahol már várt a magángép. Az úton semmi érdemleges nem történt, majd miután a városban összefutottam Helénával, úgy döntöttünk, a mérkőzés előtt beiktatunk egy bevásárlókörutat. Jobbnál jobb ruhákat vásároltam, és még egy gyors vacsorára is futotta az időnkből. Mindketten borzalmasan izgultunk a meccs miatt, és bár nem egy oldalon álltunk, örültem, hogy vele nézhetem meg a találkozót. A San-Siróba mindig örömmel mentem és ez most sem volt másképp. A sok éneklő embertől szinte libabőrös lettem. 

- Lemehetek a tesódékhoz? - érdeklődtem Manuletől, aki a vacsora után csatlakozott hozzánk.

- Inkább most ne zavard! Eléggé ideges. 

- El tudom képzelni. Játszani fog? 

- Nem lesz kezdő, de a padon foglal majd helyet. 

- Bassza meg a rohadt edző! - mérgelődtem. - Mi a lószarét nem kezd már Stephan? 

- Sajnos nem tudom, de nyugi, bízom bennük. 

- Én is, és remélem, kiverik ezt a svéd bagázst a francba. 

- Hééé... - állított le Heléna, akin velünk ellentétben svéd mez volt. - Ne legyetek már ilyen gonoszak. Én igenis remélem, hogy megmarad az előnyünk.

- Majd meglátjuk, mi lesz. - szóltam, és ekkor elkezdődtek a himnuszok. A hazai közönség nagyon tiszteletlen volt, mikor kifütyülték a vendégek himnuszát, de Buffon tapsa nagyon szimpatikus volt. Az olasz himnuszt pedig teli torokból énekeltük Manuellel. Nagyon szorítottam értük, és ahogy a percek egyre fogytak, egyre idegesebb lettem. Félidőben az állás még mindig 0-0 volt. Ekkor már nem bírtam tovább és Manuel tanácsával nem törődve lementem az öltözőkhöz. Hihetetlen mázlim volt, mert barátom a folyosón ténfergett, és úgy tűnt, nagyon el van foglalva a gondolataival. 

- Szia Stephan! - köszöntem oda neki. - Hogy vagy? 

- Lili, de jó, hogy itt vagy! - ölelt magához. - De jól áll rajtad a mezem. 

- Köszönöm, hogy vagy? 

- Idegesen, és dühösen, amiért csak a padot koptatom. 

- Talán a második félidőben. - nyugtattam meg. - Bízok bennetek. - szorítottam meg kezét, majd mikor pár olasz játékos is kijött, ezt nekik is elmondtam. Kicsit cukkoltak, hogy Zlatan miatt áruló vagyok, de nem foglalkoztam velük. Sosem drukkolnék a svédeknek ha Olaszország ellen lépnek pályára. 

- Visszamegyek, de a mérkőzés után találkozunk. - köszöntem el tőle, de még a kezem után kapott. 

- Csak te jöttél? 

- Igen, és Heléna és Manuel. 

- Más nem? - puhatolózott, én pedig tudtam, testvéremre gondol.

- Nem, ő nem jött el. 

- Értem, akkor jó szurkolást Lili. - szólt bánatosan, nekem pedig szinte megszakadt a szívem, hogy még ez is bántja. Miért nem tudott eljönni Kitti?? Bassza meg, hogy tönkretesz egy ilyen férfit, mint Stephan, akinek csak egy botlása volt, amit már ezerszer megbánt. Tudtam, hogy sosem tenné meg újra, ha húgom megbocsájtana neki. Ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a helyemre és reméltem, a második játékrész már pozitívan fog záródni. Stephant a hatvan harmadik percben állították be, de sajnos az álláson már ő sem tudott változtatni. Pedig voltak helyzetei neki is, mint a többieknek., de sajnos semmi nem volt elég, így a végeredmény 0:0- lett. Ez pedig azt jelentette, hogy az előző mérkőzés eredménye miatt a Svédek jutottak tovább.Csalódottan és könnytől áztatott tekintettel mentem vissza hozzájuk. Heléna ellenben örömtáncot járt, és bekéredzkedett a svédek öltözőjébe, hogy átadjon egy üzenetet, amit Zlatan küldött, ha nyernek. Erre cseppet sem voltam kíváncsi, és csak az lebegett a szemem előtt, hogy Stephant megvigasztaljam. Csak álltam az ajtóban, mikor Buffon jött ki és beinvitált hozzájuk. A teremben szinte vágni lehetett a szomorúságot. Mindenki lehorgasztott fejjel bámult maga elé, egy páran pedig még sírtak is.

- Annyira sajnálom fiúk! - kezdtem. - Nem tudom elképzelni a Világbajnokságot Olaszország nélkül. 

- Én sem. - szólt Verratti - De sajnos ők erősebbek voltak, mi pedig csalódást okoztunk. 

- Ugyan fiúk... - kezdtem, de ekkor újra bejött a csapatkapitány, aki mögött húgomat pillantottam meg. Először azt hittem, káprázik a szemem, de mielőtt szólhattam, volna csendre intett, és búsuló barátom felé vette az irányt. Majd leült mellé és átölelte. Stephan pedig csak akkor vette észre, hogy ki ül mellette, mikor testvérem forrón megcsókolta őt. 

Stephan: Kikaptunk, és ezzel vége a Világbajnokságról szövögetett álmaimnak. Voltak helyzeteink, de a svédek jobbak voltak nálunk. Vagy talán csak szerencséjük volt, hogy hazai pályán megszerezték a vezetést. Az öltözőbe indulva lerúgtam a papucsom és a fejemet a kezembe temettem. Bárcsak itt lenne most Kitti. Miért nem jött el?? Pedig tegnap felhívott és úgy hallottam, szeretné látni, mikor játszom. Csak meredtem magam elé, és teljesen kizártam a külvilágot. Mi lesz most így? A szurkolók apró darabokra fognak szedni minket, és sajnos igazuk lesz. Utáltam magam és a helyzetet is. Pár perc múlva Lili lépett be, aki mondott pár szót, de annyira sajnáltam magunkat, hogy nem is érdekelt, mit magyaráz. Eleredtek a könnyeim, amit szégyelltem, így újra eltakartam arcom. Pár perc múlva egy gyengéd ölelést éreztem magam körül, és ahogy felnéztem, azt hittem álmodok. Kitti ült mellettem, és minden szó nélkül szájon csókolt. Én pedig nem toltam el magamtól, csak szorítottam és szomorú szívem egy kis megnyugvásra lelt. 

Sok videó van amit Zlatan és Dex készítettek, de nekem ez a kedvencem. Ha gondoljátok nézzétek meg.