Lili: A szobába ültem, és örültem, hogy kisfiam végre az
igazak álmát aludta. Eléggé húzós hetek vannak mögöttünk, és reméltem hamarosan
elvonulnak a viharfelhők. Mikor Alexandra elment, hiába próbáltam bocsánatot
kérni, Zlatan nem hallgatott meg, és csak azt hajtotta, hogy nagyon
megbántottam őt, és a lányt is. Hiába hajtogattam, hogy sajnálom, ő nem
hallgatott meg, és a kapcsolatunk újra rossz irányba fordult. Egy idő után
pedig már cseppet sem érdekelt mit gondol, vagy mit tesz. Éltünk egymás
mellett, mint két elhidegült idegen, és mindenki csinálta a maga feladatait.
Zlatan elment egy box mérkőzésre, én pedig megcsináltam Johnny-vel a fotózást,
ami remekül sikerült. A képek pedig nagyon jó visszhangot kaptak, amire büszke
voltam. Még egy plusznak pedig beírhattam, hogy sikerült két teljesen különböző
embert összehoznom, hiszen Maya és modellem között csakúgy forrt a levegő. Az
első találkozót pedig egyre több randevú követte, Maya pedig szinte szárnyalt a
boldogságtól. A képeket Svédországba készítettem el addig, míg Zlatan a Malmői
díjátadón vett részt, de mivel fasírtba voltunk nem tartottam vele, és a munka
után azonnal hazarepültem, míg ő ott maradt még pár napig. Nagyon szerettem
volna, ha Zlatan végre beszél velem, és nem csak a szőnyeg alá söpörjük a
problémát. Próbáltam jó képet vágni a dolgokhoz, és ahhoz, hogy szerelmem újra
alig vesz részt a fia nevelésébe, hiszen egész nap az edzőterembe, vagy a
komplexumba van. Tudtam, hogy a visszatérése rosszul alakulása miatt ilyen, de
akkor is szükségem volt már arra a férfira, akibe beleszerettem. Persze
örültem, hogy Maya itt van, hiszen rengeteget jelentett a tapasztalata, és a
segítsége, és hálás voltam érte, amiért hozzánk költözött. Mikor a fiam
egyenletes szuszogását hallottam óvatosan felálltam a hintaszékből és az ágya
mellé léptem. Mosolyogva gyönyörködtem benne, és újra átfutott agyamon,
mennyire hasonlít édesapjára.
- Nem jössz aludni? - Hallottam a hátam mögött Zlatan erős
hangját, majd mikor hátat fordítottam megláttam, ahogy az ajtóban áll.
Csak egy
sötét alsó volt rajta, kiengedett haja pedig vizesen omlott vállára. Nagyon jól
nézett ki, és reméltem még visszatudjuk hozni azt a tüzet, ami kezdett kialudni.
- De, csak betakargatom. - Nyúltam a puha kék takaró után,
de szerelmem közelebb lépet, és kivette a kezemből a ruhadarabot.
- Majd inkább én.
- Ugyan, nem szükséges, és nem akarom, hogy felébredjen.
- Nem fogom felébreszteni, hidd el!
- Jó, de majd inkább én, te menj aludni. Én lehet, itt
alszok Alex szobájába.
- Azt hittem ma már együtt töltjük az éjszakát.
- Nem akarom magára hagyni. - Mondtam, de persze ez nem
volt igaz. Csupán csak féltem Zlatan mellé feküdni, és féltem, hogy újra egy
csók után hátat fordít nekem, és fáradságra hivatkozva elutasít.
- Lili már majdnem két hete nem alszunk együtt. - Nézett
rám, majd mikor Alex megmozdult suttogva folytatta. - Szeretném, ha ma
végre.... talán.... - Lépett közelebb és gyengéden átkarolta a derekam, de én
elhúzódtam tőle. Kivettem a takarót a kezéből, és óvatosan betakargattam
babámat. A pillanatot kihasználva Zlatan így hátulról ölelt át, majd lágyan
félre tolta a hajam, amitől apró borzongás futott végig a gerincemen.
- Ne csináld ezt jó?
- Lili kimondhatatlanul kívánlak! - Suttogta. - Hiányzol
már az ágyunkból, és...
- Állítsd le magad, és menj ki!
- De hát miért vagy ilyen? - Emelte kicsit fentebb a
hangját, mire kézen fogtam és kihúztam a szobából. - Miért vagy ilyen hűvös
velem?
- Én vagyok hűvös? - Néztem rá mérgesen. - Ne viccelj már
Zlatan! Pont te vagy az, aki úgy viselkedik velem, mint akinek nem hiányzok.
Akárhányszor próbáltam közeledni eltoltál magadtól, vagy azonnal elaludtál,
vagy ha nappal volt azonnal edzeni mentél. A fiaddal pedig szinte alig
foglalkoztál! Ez így nem mehet tovább!
- Lili, edzenem kell. Borzasztóan rosszul sikerült a
visszatérésem, és alig vagyok a pályán, és....
- Zlatan még alig telt el pár hónap.
- Pár hónap? - Horkantott fel. - Fél éve nem fociztam.
Tudod, mennyire hiányzik?
- Mondd mi mikor fogunk neked hiányozni? - Csattantam fel.
- Lili ne mond ezt, mert a kettő nem ugyanaz. Veletek
lehetek a nap minden percébe és..
- DE NEM VAGY!!!! - Ordítottam rá, mire Alex sírásba tört
ki. Már a szoba felé indultam volna, mikor kivágódott Maya szoba ajtaja, és pár
pillanat múlva - amit Zlatan mustrálásával töltött - így szólt.
- Beszéljétek meg, majd én megnyugtatom!
- Nem, hagyd csak, megyek én. - Próbáltam leállítani, de ő
ellenvetést nem tűrve besietett kisfiam szobájába, és magához ölelte
Alexandert, aki szerencsére megnyugodott. Könnyes szemmel néztem őket, és még az
is fájt, hogy kezei között kisfiam milyen hamar megnyugodott.
- Lili beszéljük meg. - Lépett mögém Zlatan és kihúzott a
szobából. Miközben könnyes szememet törölgettem átmentünk a hálóba.
- Ha csak egy kicsit is átérzed, a helyzetemet rájössz,
hogy nekem a foci az életem.
- Most úgy beszélsz, mintha nem ismernélek, és nem tudnám
ezeket. De tudod én is feladtam érted sok mindent. Sőt azt gondolom sokkal
többet. Feladtam érted a munkámat, az álmaimat, a családomat, és mégis itt
vagyok veled. Veled, mert mindezek ellenére szerettelek, és...
- Szerettél? - Kapott a szavaimon. - Miért mondod ezt múlt
időbe?
- Mert úgy gondolom már nem az a férfi, vagy akibe
beleszerettem. Igaz mindig munkamániás voltál, de ez az évek során sokkal
erősebb lett. Mikor pedig azt gondolnám, abbahagyod, és végre velünk leszel,
csak ráteszel egy lapáttal, és újra folytatódik, előröl az egész.
- Lili ez az életem.
- Amibe mi nem férünk bele. - Suttogtam mire felállt, és
közelebb lépett.
- Ez nem igaz, hiszen minden egyes pillanatban csak
rátok gondolok.
- Hazugság! Most is pihenned kéne, de te egész nap
tréningen voltál, és még itthon is...
- Szívem, értsd meg konkrét edzés tervem van, amit nem
hanyagolgatok el. Szeretnék még gólokat rúgni, és remek mérkőzéseket játszani.
Nem úgy akarom befejezni a pályám, hogy sérült játékosként lebőgök.
- De már harminc hat éves vagy, akinek nem a focit kéne
előtérbe helyezni. Hiszen annyi üzletbe fogtál már bele, amiből nagyon jól profitálsz.
- Kérlek, inkább ne emlékeztess a koromra.
- Akkor sem vagy már fiatal, és nem is leszel. Sérült vagy,
és nem kéne tovább erőlködnöd! Sajnálom, hogy újra lesérültél, és az idényben
még csak egy gólig jutottál, de akkor is....
- Lili mikor fogod megérteni, mi a fontos nekem?
- ÉN MINDENT FELADTAM!!! - Kiabáltam rá újra. - Szerinted
nekem nem hiányzik a fotózás, vagy csak, hogy eljárjak egy galériába, vagy
sporteseményre? De nem tehetem, mert itt van egy gyerek, akit nem passzolhatok
le. Nem akarom ezt az életet, de mégis ezt kell élnem, és tudom én
választottam, de azt gondoltam megváltozol, és kicsit visszaveszel. De tudod
mit, csinálj, amit akarsz, de minket felejts el! - Szóltam, majd nagy
könnyhullatások közepette kiléptem a szobából, és átvettem Mayától a kisfiamat,
kinek puha testét olyan szorosan öleltem magamhoz, ahogy csak lehetett. Tudtam
nekem már csak ő maradt meg abból a Zlatanból, akibe egyszer beleszerettem.
Maya pedig csak állt mellettem és bánatos arccal nézett rám, míg végül nem
bírta tovább és megkérdezte.
- Jól vagy?
- Persze, minden rendben. – Mondtam, és nagyon kínosnak
éreztem a helyzetet. Mikor a lány ideköltözött még minden annyira szép volt, és
emlékszem azokra az időkre mikor Zlatan is nagy figyelemmel kísérte Maya szavait,
ami a gyerek nevelésről szólt.
- Nem úgy látom, mert akkor nem sírnál.
- Nem úgy alakult a beszélgetésünk, mint terveztem. –
Töröltem meg szemem. – Sajnos ez egyre rosszabb lesz, és..
- Figyelj, minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek.
- Ez már nem hullámvölgy, hanem inkább egy hatalmas gödör,
és fogalmam sincs, hogy fogunk kikeveredni belőle. Az a baj, hogy én hiába
akarom görcsösen, hogy működjön minden, ha Zlatan hallani sem akar erről.
- De ugye szereted még? – Kérdezte és hangjából enyhe
ijedséget fedeztem fel. Egy pár perc gondolkodási időt engedtem meg magamnak,
miközben visszatettem Alexandert a kiságyába, és komoly képpel Mayara néztem.
- Igen, még mindig nagyon szeretem, de… ő már nem az a férfi,
aki volt.
- Szerintem még mindig ugyanaz, csak talán felszállt a
rózsaszín köd.
- Úgy gondolod?
- Szerintem, ha egyszer beleszeretsz valakibe, meg kell
tanulnod a rossz dolgaival is együtt élni. Elvégre sokat harcoltatok azért,
hogy itt tartsatok ahol most. Ennek ez a csöppség az eredménye. Nem lehet
mindig minden rózsaszín, de hiszem, hogy megoldjátok.
- Szeretném én is ezt hinni, de már belefáradtam abba, hogy
csak én engedek.
- Csak ezt az évet kell még kibírnotok. Vagyis ezt az
idényt.
- Jövőre sem fog visszavonulni! Neki mindene a sport.
- A válogatottnál is meglépte ezt, és az sem volt könnyű.
- Igazad lehet, de most lefeküdnék. Köszönöm a segítséget.
Jó éjt! – Mondtam, miközben a párnákat raktam fel a kiságy melletti kanapéra.
- Nem alszol vele?
- Nem, még nem vagyok rá képes. – Szóltam mire Maya jó éjszakát kívánt és kiment a szobából.
Zlatan: Ahogy Lili kiment tudtam semmi értelme utána
mennem. Szerettem volna, de nem ment, és azt sem akartam, hogy tovább
ordibáljunk egymással. Az ágyon ültem és a telefonomon nézegettem a közös
képeinket. Voltak fotóim a kapcsolatunk régebbi és mostani szakaszáról is,
nekem pedig egyre több könny hagyta el a szemem. Mivel egyedül voltam a szobába
nem szégyelltem őket, hanem szabad utat engedtem az összesnek. Nagyon ritkán
sírok, de most teljesen kétségbe voltam esve. Minden összejött, és amit eddig a
legbiztosabb pontnak gondoltam az életembe, széthullani látszott. Szerettem
Lilit, és szerettem Alexandert is, viszont a munkám is fontos. Erősen és
magabiztosan akartam játszani, de most, hogy újra rásérültem a térdemre, erre
kevés esélyem volt. A képek sorra jöttek a telefonomon, amit lassan a szemembe
tóduló könnyektől nem láttam. Milyen boldogok voltunk mikor megszületett a
fiam, és milyen jó volt az első hónapban minden. Szinte már álomszerű, aminek
most vége szakadt, és az egész kezdett rémálommá válni. Mivel fáradt voltam,
úgy gondoltam jobb lenne már lefeküdni, de Lili nélkül nagyon nehéz volt. Nem
csak testileg hiányzott mellőlem, hanem lelkileg is, és az a támogatás, amit az
évek során mindig megkaptam tőle. Már a villanykapcsoló felé indultam, mikor
kopogást hallottam ajtómon. Reménykedve, hogy talán Lili tért vissza igennel
feleltem. De az ajtóban nem Lili állt, hanem Maya.
- Valami gond van? – Érdeklődtem, és próbáltam eltüntetni
szememből könnyeim nyomát.
- Nem, vagyis…
- Történt valami? Lili nem jön aludni?
- Már lefeküdt Alexander mellé.
- Értem, akkor talán segítsek valamit? Mi a baj? –
Kérdeztem, és egyre furcsább lett a lány jelenléte a szobámban.
- Csak azért jöttem, mert nem akarom, hogy veszekedjetek,
és kérlek, beszéljétek meg ezt az egészet.
- Maya ez igazán kedves, de nem tartozik rád. Sajnálom,
hogy végig kell hallgatnod a veszekedéseinket, de…
- Lili még mindig szeret téged, és tudom, hogy te is. Nincs
jogom beleszólni, igaz, de ha így viselkedsz, elveszíted őt. Hát nem látod, mit
teszel Zlatan?
- Miket mondott neked? - Léptem közelebb hozzá.
- Sok mindent, de a lényeg, hogy ha ez lesz, nem fogja
végigcsinálni. – Mondta, és mondata nagyon megijesztett.
- Úgy gondolod szakítani, akar velem?
- Nem ezt mondtam, de…
- Lili szakítani akar velem? – Emeltem meg a hangom, mire
Maya zavarba jött és talán kicsit megrémült a hangomtól. – Bocsi, de… ugye nem
szakít velem?
- Nem mondtam ilyet, csak azt mondta kezd belefáradni a
dolgokba.
- Mit tanácsolsz, mit tegyek? – Néztem rá, és kicsit furcsa
volt, hogy egy ilyen fiatal lánytól kérek tanácsot.
- Szerintem az lenne a legjobb, ha most odafeküdnél mellé,
és megbeszélnétek a problémát. Holnap pedig elmehetnétek valamerre, kettesbe.
- Holnap edzenem kell! Nem érek rá mászkálni.
- Egy napot kibírsz edzés nélkül. Basszus kurva jól nézel
ki. – Mondta. – Izmos vagy, és… tökéletes, és…. egy nap kihagyás nem fog
meglátszani rajtad. Sőt hátha visszatér a csillogás azokba a szép szemeidbe is. –
Mondta és elpirulva lesütötte a szemét. Nagyon aranyos volt, hogy bár tudtam
odáig van értem, most mégis azon munkálkodik, hogy összehozzon Lilivel.
- Tényleg így véled?
- Igen. Alexandert pedig bízzátok rám. Csak magatokkal
foglalkozzatok. Menjetek el bárhova. A lényeg, hogy kettesbe legyetek. Akár egy
hotelszobát is kivehetnétek, és… érted?
- Szerinted jó ötlet lenne?
- Igen, biztos vagyok benne, hogy Lili értékelné a dolgot.
Elvégre csak arra vágyik, hogy kettesbe legyen veled.
- Jó, megbeszélem vele. Köszönöm Maya. – Mondtam és egy
puszit adtam arcára, amitől azonnal elvörösödött, én pedig elmosolyodtam a
látványtól.
- Most pedig menj, ott van a babaszobába!
- Lehet, már alszik.
- Biztos nem alszik. - Vágta rá gyorsan.
- Lehet vicces, de nem merek átmenni. - Ültem le
ágyamra, ő pedig követett, és pár perc után komoly képpel rám nézett.
- Mi lenne, ha megbeszélnétek végre a
lakodalmat?
- Azt gondolod, jó ötlet, ha ezt felhozom?
- Nem most, hanem holnap. Figyelj, van egy
tervem. - Csillantak fel szemei. - Meghallgatod?
- Mondd. Ennél rosszabb már úgysem lehet. -
Mosolyodtam el, mire izgatottan beszélni kezdett.
- Arra gondoltam, hogy talán elmehetnétek
Milánóba. Lilinek az a kedvenc városa igaz?
- Igen, az. - Bólogattam.
- Szóval mi lenne, ha olyan helyekre mennétek,
ahova nagyon sok emlék köt benneteket. Végigmennétek mindenhol. ami a
kapcsolatotok kulcspontjai. Szépen egymás után. Ahol megismerkedtetek, ahol
először ettetek vagy ilyesmi. Nem lenne szuper? Végül az utolsó megállónál
előhozakodnál az esküvővel. Hogy nem tudsz várni. Vagy ilyesmi.
- De egy esküvő megszervezése nem két perc.
- Zlatan rengeteg ismerősöd van, akiknek sok jó
kapcsolatai. Biztos vagyok benne, hogy hamarabb nyélbe lehetne ütni, mint egy
olyan embernek, aki nem híresség.
- Maya én...
- Zlatan egy próbát megér.
- Igen igazad van. - Méláztam el, és eszembe
jutott, hogy egyik csapattársam felesége esküvő szervező. - Talán még
sikerülhet is, és most, hogy így mondod...
- Pár telefon nem a világ. Próbáld meg, de előbb
hallgasd végig a további gondolataimat is.
- Jó, hallgatlak, és egy szót sem szólok. -
Néztem rá, ő pedig csak mondta, és mondta nekem pedig egyre több dolog jutott eszembe,
amivel Lilit boldoggá tudom holnap tenni.
Lili: Csak forgolódtam az ágyban, és nem jött álom a szememre. Tanácstalannak
éreztem magam, és eléggé megbántottnak is. Talán lehet, az lenne a legjobb, ha feladnám,
és Alexanderral együtt hazarepülnénk Magyarországra. Abba biztos voltam, ha
Zlatan továbbra is ilyen bunkó, nemtörődöm lesz, örökre elfelejthet engem és a
fiát is. Az óra negyed egyet mutatott mikor szerelmem jelent meg az ágyam
előtt.
- Alszol? - Suttogta, én pedig úgy tettem, mint
aki igen. Zlatan ekkor leült és megfogta a kezem. - Idefeküdhetnék
melléd?
- Miért nem a saját ágyadba alszol? - Nyitottam
ki szemem, és rá néztem a homályba.
- Mert nem tudok nélküled elaludni. Szóval
idebújhatok?
- Gyere. - Húzódtam odébb, ő pedig mellém
feküdt, és szorosan magához ölelt. - Sajnálom, amiért kiabáltam, de eléggé
felhúztál és...
-Cssss.... ne beszéljünk a veszekedésről. -
Csitított édesen, és gyengéden rárakta ujját ajkaimra. - Mondani szeretnék
valamit. - Kezdte és felkönyökölt az ágyra, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Miről van szó?
- Holnap eljöhetnél velem Milánóba.
- Milánóba? Miért? Talán valami munka ügyed
van?
- Nem, csak úgy gondoltam egy kicsit ellehetnénk
kettesbe, a kedvenc városodba. Csak te meg én. Elmehetnék vásárolni, vagy
étterembe, és olyan helyekre ülhetnénk be ahova mindig is akartunk.
- Azt hittem neked edzened kell.
- Lemondtam, és amúgy sem fogok mostanában
pályára lépni, szóval szeretném a holnapi napot veled tölteni. Abba a
városba ahol sok minden történt velünk. Volna kedved?
- Mi lesz Alexanderrel? Őt is vigyük?
- Maya vigyáz rá, de ha nagyon szeretnéd, persze
hozhatod is, de jobban szeretnék kettesbe lenni veled. - Simogatta meg arcom és
egy puszit nyomott a vállamra.
- Tényleg lemondtad a holnapi programod azért,
hogy...
- Csak veled legyek! Semmi és senki nem olyan
fontos az életembe, mint te.
- Mi a terved? - Kíváncsiskodtam, de belül
nagyon jól esett az előző mondata. Talán még megmenthető a kapcsolatunk?
- Legyen egyenlőre annyi, hogy holnap reggel
indulunk. De nem vagyunk időhöz kötve, hiszen a repülőmmel megyünk, és ha reggel
tízig szeretnél lustálkodni, akkor addig fogsz.
- Tízig? - Nevettem fel. - Talán elfelejtetted,
hogy van egy kisfiam, aki már reggel ötkor kukorékolni fog?
- Akkor, amikor felkelünk! Az számít, hogy el
gyere velem Milánóba!
- Jó, rendben van, elmegyek veled.
- Köszönöm. - Csókolt meg, én pedig mellkasára
fekve elaludtam.
Zlatan: Maya nagyon jó ötleteket adott, és
bíztam benne, hogy mire Milánóból hazaérünk, már az esküvő időpontja is
meglesz. Elvégre már semmi nem állhat az utunkba, hogy végre kimondjuk azt a
bizonyos igent. Lehetőleg még az újév előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése