2018. március 3., szombat

⚽️ Extra rész: Maya szemszöge ⚽️


A szobámban ültem, és az előttem lévő papírkupacot bambultam. A következő beadandómra kellett készülnöm, így kaptam egy kis szabadidőt Lilitől. Ám mivel gondolataim ezer felé kalandoztak, azon kaptam magam, hogy a tanulmányaim helyett Zlatan rajongói adatlapját böngészem. Az elmúlt három hónap alatt egyre jobban megismertem, és bár eddig is rajongtam érte, minden nappal egyre jobban megkedvelem őt és persze a családot. Szeretem Lilit, hiszen nagyon kedves és figyelmes, akivel egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Ügyesen beletanult a feladatokba, de a nagyja munkát azért még én végeztem. Főleg ami a ház körüli teendőimre vonatkozott. Ha nincsenek óráim, már hét előtt kopogtattam az ajtón, majd egy gyors reggeli után átbeszéltem Lilivel a napi dolgokat. Örültem, hogy teendőim sorrendjénél szabad kezet kapok, és sosem szólt bele abba, hogy mikor mosom, vagy éppen mikor vasalom ki a ruhákat. A főzésnél is csak annyi volt a kikötés, hogy egészséges, vitamindús ételeket készítsek. Az időbeosztásom egyedül csak egy sokat alvó, sokat evő, néha kacagó, néha ordító csöppségtől függött, akit egyszerűen imádtam. Szinte még meg sem született, de engem máris elvarázsolt az édes mosolyával. Akárhányszor ránéztem, egyből Zlatan jutott eszembe, és az, hogy belőle is ugyanolyan vonzó férfi lesz, mint édesapjából. Sajnos mostanában egyre többször kaptam azon magam, hogy elmélázok a képein, vagy mikor a közelemben van. A napom akkor indul a legjobban, ha a reggeli megbeszélés alatt Zlatan kicsit fáradtan, de annál nagyobb mosollyal az arcán jön le a lépcsőn, és engem köszönt. Haja kócosan keretezi arcát, tökéletes testét pedig csak egy alsónadrág takarja. Ilyenkor a szívem szinte kiugrik a helyéből, és nagy erőt kell vennem magamon, hogy Lilire koncentráljak. Gyorsan megissza a reggeli gyümölcsturmixát és már indul is edzeni, amit Lili mérges tekintettel követ. Néha nem értem őt, hiszen mindig azt hangoztatja, mennyire támogatja párját, de mikor kettesben vagyunk, sokszor előfordul, hogy bántó megjegyzésekkel illeti. Zlatan szülinapján pedig igazán kiborult a bili, és onnantól kezdve rengeteget veszekedtek, én pedig csak tűrtem, és fogalmam sem volt, kinek is kéne igazat adnom. Szívem szerint Zlatan oldalán álltam, ami talán a túlzott rajongásból is eredhetett, de egyszerűen nem tudtam rá haragudni. Még akkor sem, mikor kiküldött a tortával együtt az edzőteremből. Nyilván rosszul esett, de megértettem magyarázatát. Néha azon kaptam magam, hogy bármennyire is kedvelem, féltékeny vagyok Lilire, hiszen ő van azzal a férfival, akivel én szeretnék együtt lenni. Szeretném, ha úgy mosolyogna, úgy szólítana, és úgy érintene, mint őt, de tudtam, hogy ez nem lehetséges, én pedig semmit nem tehetek, hogy ez megváltozzon. A szívem mélyén nem is akartam, mert tudtam, hogy a sok veszekedés ellenére is imádják egymást és Alexandert is. Lili sokat járt fotózni, ilyenkor pedig kettesben lehettem Zlatannal. Ilyenkor kicsit úgy éreztem, hogy teljes mértékben az enyém. Szerettem ilyenkor a nappaliban lenni, ahol Alexanderral játszhattam, és úgy álmodozhattam róla, hogy ő ebből semmit nem vett észre. Legalábbis nagyon reménykedtem benne. Volt egy titkom is, amiről nem szerettem volna, ha tudomást szereznek. Mégpedig, hogy a Zlatantól kapott mezre nagyon vigyázok, és minden este úgy alszok el, hogy a ruhadarab a kezemben van. Befújom a parfümjével, majd magamhoz szorítva mély álomba merülök De most a póló a párnám alatt pihen, hiszen újra Svédországba vagyunk, ahol Zlatan az FF. Malmö díjátadójára készül, Lili pedig egy fotósorozatra. Szerettem ezt az országot, hiszen ez az otthonom, és bár a távolság miatt nem találkozhattam szüleimmel, de jól esett, hogy nem kell feszengeni, ha megakarok szólalni valahol. Csak bámultam a képeit, és szívem újra hevesen kezdett verni. Olyan tökéletes volt mindene, és hihetetlennek tűnt számomra, hogy már közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, én pedig már több mint tíz éve rajongok érte. Emlékszem, édesapám vitt el egy válogatott mérkőzésre, ahol azonnal megszerettem. Gyerekkorunkban is ismertem, de akkor még nem volt ilyen, és az évek alatt eléggé távol kerültünk egymástól, ami sajnos az én hibám. Heléna nagyon jó barátnőm volt egészen a gimnáziumig, ahol az akkori barátja ajánlatot tett nekem. Persze én azonnal hárítottam, mire a fiú elhíresztelte, hogy lefeküdtem vele. Heléna pedig elhitte, és én hiába is magyaráztam, hogy minden szó hazugság, nem hitt nekem. Az érettségi után pedig Milánóban talált munkát, a kapcsolatunk pedig megszakadt. Gondolataimat elterelve kicsit felálltam asztalomtól, majd egy pohár víz után igyekeztem visszatérni a dolgozatomra, ám a rajongói oldalt továbbra sem zártam be. Ebből a rózsaszín ködös állapotból a videóhívás hangja rángatott vissza, majd mikor megnyitottam, Klaudia barátnőm arcát láttam magam előtt.

- Hello Maya!! - üdvözölt nagy hanggal. - Hogy van a bébicsősz? Mit csinálsz te a gép előtt?
- Szia Kiki. - köszöntöttem én is. - Éppen egy fontos beadandó esszé kellős közepén vagyok, ezért Lilitől kaptam egy kis pihenőidőt. De őszintén megmondva eléggé nehézkesen megy.
- Fáradt vagy? Lehet, hogy túl sokat melózol a baba körül, és kevés időd jut a pihenésre.
- Ugyan, ez nekem nem fáradság, csak most egyszerűen nem fog az agyam.
- Merre vannak a főnökeid?
- Együtt vannak lent és babáznak.
- Nahát, Lili rájött, hogy van egy gyereke? - kérdezte gúnyosan, mire én leintettem őt.
- Klaudia, kérlek, ne mondd ezt. Igenis törődik a fiával, csak sokat dolgozik. Nagyon jól sikerült a galéria megnyitója. Képzeld, még egy felkérést is kapott, ahol egy fotósorozatot kell elkészítenie.
- De nagy meló!! - nevetett fel. - Persze gondolom továbbra is te csinálsz mindent.
- Nagyrészt, de ez nekem nem baj. Sőt, élvezem, hogy körülöttük sürgölődhetek.
- Főleg Ibra körül. - trafált bele, mire én azonnal elpirultam. – Istenem, Maya mikor nősz már fel?
- Most ez mire érted?
- Arra, hogy álomvilágba élsz!!
- Ugyan, nem így van, csak szeretek a közelében lenni, és hidd el, csöppet sem nehéz az a munka, amit ha megcsinálok, mosolyogni látom őt.
- Merre vagy most?
- Otthon. - vontam meg vállam.
- Vagyis?
- Vagyis Svédországban, Malmöben.
- Miért nem szóltál, hogy itthon vagy? - szólt felháborodottan.
- Mert nem érdekes, és amúgy sem tudnánk találkozni. Ha a modell ideér, Lilivel kell tartanom a fotózásra, mert Alexanderra kell vigyáznom.
- Miért nem marad otthon a gyerek?
- Mert Lili szeretné magával vinni.
- Különös, hogy mennyire kapálózik a gyerekért, máskor meg le sem szarja.
- Ez nem igaz!!! -  mondtam mérgesen. - Szokott vele foglalkozni.
- Na és Mr. Tökéletes?  - utalt Zlatanra.
- Ő is, de neki első a kemény edzés, hiszen már nem sok van hátra a visszatérésig. Komolyan alig várom, hogy újra a pályán lássam.
- Maya, mondd, merre laksz most?
- Velük, és képzeld megkértek arra, hogy a manchesteri házban is költözzek be. Hiszen reggel járok oda, és így nem kéne olyan korán kelnem. Meg már aludtam ott többször is, csak....
- Ez nem jó ötlet! Remélem, hogy azonnal visszautasítottad.
- Mi a francért utasítottam volna vissza? - néztem rá ledöbbenve. - Szerintem ez nagyon jó ötlet, és tök kézenfekvő.
- Úgy látom nem gondoltad át a dolgokat, és a szíved szerint döntöttél. Maya, nem tesz neked jót, ha még több időt töltesz Ibra közelében. Már így is többet kezdesz belelátni, mint amit valójában kéne.
- Ez nem igaz. Nem látok bele többet.
- Ha jól emlékszem, a múltkori beszélgetésünknél azzal jöttél, hogy direkt miattad ment el a sulihoz.
- Igen, ez így volt. Eljött értem, és így nem kellett gyalogolnom. Annyira jó érzés volt beülni mellé.
- Már akkor is mondtam, hogy biztos nem önszántából ment el érted, hanem Lili kérte meg, hogy minél hamarabb tudj a gyerkőcre vigyázni. Maya, nem örülök neki, hogy ilyen közel vagy hozzá. Eleinte jó ötletnek tűnt, de a beszélgetéseink alatt egyre jobban azt érzem, elszalad veled a ló, és kezdesz durván belezúgni. Ami nem helyes, hiszen ő nem a tiéd...
- Hol mondtam én ilyet? - háborodtam fel, de tudtam, túlságosan igaza van Kikinek. - De egyszerűen annyira édes, és olyan aranyos, és jóképű... és....
- Egy egoista pöcs, akinek a pólóját magadhoz szorítva alszol. Mondd, nem gyerekes ez?
- Akkor mit tegyek? Nem léphetek le csak úgy, és nem is akarok. - sütöttem le tekintetemet. - Nem hagyhatom itt őket. Nem csak én segítek rajtuk, de ők is rajtam. Baromi jól fizetnek, amiből olyan ruhákat tudok venni, amiket eddig nem engedhettem volna meg magamnak. Sőt, még anyuméknak is tudok hazaadni. Akkor is bőven jut nekem. Szeretem ezt a munkát, Klaudia, és az, hogy Zlatan a közelemben van, csak hab a tortán.
- Maya,lehet nem látod be, de ez nem egészséges. - szólt barátnőm és aggodalmat hallottam hangjában. - A házában laksz, a gyerekére vigyázol, az alsó ruháit mosod, vasalod, miközben este a pólóját szorongatva alszol!!! TÉRJ MÁR ÉSZHEZ!!!
- Én csak..
- Mikor voltál utoljára bulizni?
- Már régen, de ilyenekre nincs időm.
- Pedig nagyon jót tenne neked, ha nem csak körülötte járnának a gondolataid, hanem végre elmennél kikapcsolódni, és bepasiznál.
- BEPASIZNÉK???  - nevettem fel. - Ugyan ki akarna velem járni?
- Inkább az a kérdés, hogy ki nem?
- Na persze. A mostani pasik pont az ilyen kicsi, kövér, szemüveges lányokra gerjednek.
- Nem is vagy kövér, csak molett. A szemüveg sok fiú számára vonzó, az pedig, hogy kicsi vagy még pozitív is lehet, hiszen ezzel ők védelmezhetnek téged. Mostanában még normálisabban is öltözködsz, ami előny. Kedves vagy, figyelmes, és jóindulatú. Szereted a focit is, ami sok pasinak bejön.
- Igen, de ez sajnos nincs rám írva kívülről.
- A melleid is elég nagyok, ami viszont jól látszik.
- Legalább valamiben jobb vagyok, mint Lili. - mosolyodtam el.
-  Maya, tényleg jót tenne neked egy kapcsolat, hogy ne csak Ibra legyen az a pasi, akiért epekedsz. A csoporttársaid biztos el szoktak hívni bulizni, nem?
- De igen, de nem érek rá. Ha elmennék, akkor másnap nagyon nehezen kelnék fel, és akkor nem tudnék rendesen vigyázni Alexanderra.
- Most is kaptál szabadságot.
- Igen, de csak mert elvileg tanulok.
- Szerintem nem rossz emberek, és gondolom, Lili szívesen adna neked pár nap szabadságot, hogy kicsit feltöltődj. Maya tényleg jót tenne neked egy hús-vér pasi. Vagyis... aki tényleg a tiéd, és nem egy álomkép, aki bár ott van, de mégsem a tiéd. Nem fog a szőke herceg besétálni az ajtódon.
- Lehet, igazad van, de most tanulnom kell. Ne haragudj, de elköszönök.
- Rendben, és ugye nem haragudtál meg rám?
- Dehogy is! Sosem tudnék rád haragudni! Te vagy a legjobb barátnőm, Klaudia.
- Te is nekem! Szia, és vigyázz magadra. Puszi. - köszönt el, majd bontotta a vonalat, én pedig hátradőlve a szavain gondolkoztam. Teljes mértékben igaza volt, de mégsem mertem senkivel ismerkedni. Hiszen a mostani srácok csak a  tökélyre mennek, én pedig nem akarok csalódni.
- Szia. Hogy haladsz? - hallottam Zlatan hangját a hátam mögül, én pedig idegességemben majdnem hátraestem a forgószékemmel, így miközben igyekeztem visszahúzni magam, nem volt időm bezárni rajongói oldalát.
- Egész jól, csak kicsit pihentem. - mondtam, és nem mertem a szemébe nézni.
- Értem. - mondta, és tudtam, azonnal levette a helyzetet. Basszus, de égő. - Hoztam neked egy kis csokit. Hátha jobban megy a koncentrálás. – vette el a háta mögül a kezét, amibe egy kibontatlan tábla volt.
- Igazán nem kellett volna. – hálálkodtam, miközben elvettem tőle az édességet. - De köszönöm.
- Amúgy Lili elment, és nekem is mennem kéne. Viszont mindjárt jön az ügyfele, és gondoltam szólok, ha csöngetnek, kérlek, engedd be.
- Rendben, akkor lecuccolok a konyhába. - álltam fel, és a jegyzeteimet kezdtem pakolászni.
- Én pedig megyek. Jó tanulást. Szia. - köszönt el, majd kilépett a szobából. Már vagy félórája a nappaliban tanultam, mikor csöngettek az ajtón. Gyorsan feltápászkodtam és a bejárat felé indultam, majd mikor kinyitottam az ajtót, azt hittem, a szavam is eláll. Hirtelen úgy éreztem, a vér kiszalad a végtagjaimból, és egyenesen az agyamba zúdul. A szívem hihetetlen gyorsan kezdett verni, a torkom pedig kiszáradt. Még sosem láttam senkit, akinek ilyen kék szemei vannak, és ilyen borzasztóan jóképű. Úgy éreztem, megáll az idő, és már akkor tudtam, ez a férfi lesz a végzetem, és mindent megfogok tenni azért, hogy megszerezzem őt.... feltéve, ha nincs barátnője. 

4 megjegyzés:

Mumo írta...

Halihó! Már nagyon vártam az új részt, de először jól beijesztettél!Már kezdtem azt hinni, hogy a kissé molett sitter átmegy pszichóba, s rányomul Zlatanra... A másik történettel lesz valami?

Andrea írta...

Szia. Neeemmm.. Maya rendes marad mindig.. :). Csak kicsit magamat látom benne, így könnyebben kijön a fangörcs. Még nem tudom, mert a részek megvannak, de nincs még konkrét hely ahova kirakhatnám, az átalakított részeket. Egyenlőre ezt szeretném befejezni, de örülök, hogy érdeklődsz iránta. Megígérem, nem felejtkezem el róla.

Névtelen írta...

Hello Andrea! Nagy örömet szereztél az újabb résszel és azzal, hogy még folytatod. Remélem még sokáig. Tetszett Zlatan hozzáállása az élet dolgaihoz, egyre jobb a személyisége. Alig várom az új részt. Szeretném már végre focizni is látni. Legújabb hír, hogy lehet láthatjuk még a válogatottba is, örülnék neki. Sok sikert a folytatáshoz, még rengeteg új részt szeretnék olvasni mert nagyon szórakoztató a történeted. Puszi:Gabi

Andrea írta...

Szia! Nagyon köszönöm a hozzászólásodat. :). Igen, nagyon- nagyon örülnék, ha visszatérne még legalább csak erre a Világbajnokságra, hiszen nagyon keveset focizott az évben. Hamarosan hozom a következő részt. :) Puszi Andrea.