Kedves Lia!
2020. november 30., hétfő
⚽ Egy álom tovább gondolva ⚽
2020. november 16., hétfő
⚽ Helyzetjelentés: Az elmúlt év, és egy sikeres vizsga. ⚽
Sziasztok!
Lassan már az idejét sem tudom, mikor voltam így, hogy
végre volt időm pár napot gondolkozni egy bejegyzésen, sőt még laptop elé is
tudtam ülni.
Biztos tudjátok, hogy az elmúlt évemet egy Munkaügyi Központ
által támogatott tanfolyamon töltöttem, ahol szociális gondozó és
ápolónak tanultam. Amikor először jelentkeztem rá, nem gondoltam
volna, hogy ennyire érdekelni fog, és ennyire komolyan veszem majd. Egy elég
kétszínű közösségből jöttem el, és úgy voltam vele, jobb lesz, ha nem mutatom
ki az igazi valós énem, és csak annyit mondok el magamból, ami feltétlenül
szükséges. Erre tényleg odafigyeltem, de hála Istennek, már az első hónapokban
megtapasztaltam, hogy fantasztikus emberekkel vagyok körbe véve, és egy olyan csapat
tagja lehetek, akik nem bántják egymást, ha hibáznak, hanem segítenek. Nem
kellett másnak tűnnöm, mint ami vagyok, és ez nagyon jó érzés volt. Én is
kezdtem egyre aktívabb lenni, és egyre jobban nyíltam meg a többiek felé, úgy,
hogy végig magamat adtam.
Elkezdett érdekelni az, amiért minden nap bejárok, és egyre
komolyabban vettem a dolgomat. Egyszerűen
nem is lehetek elég hálás a társaimnak, élükön egy kedves lánnyal, akivel
szerintem elég hamar jóba lettünk, és akinek külön köszönök mindent. Remélem,
hogy a barátságunk kitart még a tanfolyam után is.
Nyilván nem tagadhattam azt sem, hogy nem mindig voltak
rózsás napok, de ez inkább a gyakorlati idő környékén jött elő. Alapjáraton nem
is a munkával volt bajom, hiszen tényleg szívesen megcsináltam bármit, amit
kértek, de lelkileg sokkal jobban megviselt, mint gondoltam. Sajnos sosem voltam
egy lelkileg erős ember, de februárba biztos megdöntöttem a sírás
rekordomat. Szerintem nem is volt olyan nap, amikor ne sírtam volna el
magam. Sokan mondták, hogy biztos a stressz miatt volt, de szerintem a
megfelelési kényszer is közrejátszott.
Tudom, hogy néhány melóra – a fizikai állapotomból kifolyólag – alkalmatlan
vagyok, és ez is sokszor bántott. Hiszen borzasztó érzés az, ha nagyon- nagyon
szeretnél valamit megcsinálni, mégsem tudod, mert nehéz, vagy még nem vagy elég
képzett hozzá.
Mindent egybe vetve azt is túléltük, és amikor már minden kezdett
jó lenni, jött ez a vírus, és mindent átírt. Dühös és mérges voltam/vagyok,
hogy megfosztott a legnagyobb álmomtól, hiszen ha így haladunk, már sosem fogom
élőben látni Zlatant.
A második gyakorlati időmet most ősszel töltöttem le, és ez már kicsit jobban
alakult, hiszen tudtam, mire számíthatok, és volt olyan, hogy már jól is
éreztem magam. Sok - sok szeretetet kaptam, rengeteg új dolgot
tapasztaltam, kedves idős emberekkel ismerkedtem meg, akiket a szívembe zártam.
Számos életutat hallgattam végig, amiből újra kiderült, hogy a Ne ítélj elsőre! mindig
érvényes.
Magamat is jobban megismertem, főleg a kitartásom lett erősebb,
és néha még magamon is meglepődtem egy-egy feladat után. Sokszor volt olyan,
hogy nem gondolkoztam, csak csináltam, és közben nem is tűnt annyira nehéznek.
Múlt héten letettem a vizsgáimat. Tudtam, hogy nem lesz elég kettes, vagy
hármas. Csak olyan jegy kell, amit ha megmutatok, egy munkáltatónak látja, hogy
nem csak úgy átrugdostak. Igazán sokat készültem rá, főleg a szeptemberi
gyakorlat után nyomtam meg a tanulást, aminek végül egy négyes bizonyítvány
lett az eredménye.
Nem tudom még mit fog hozni a jövő, de most egyelőre
kivárok, és igyekszek majd lecsapni a legjobb lehetőségre.
Szívem szerint olyan helyen dolgoznék, ahol hátrányos helyzetű, esetleg
fogyatékos gyerekekkel lehet foglalkozni, vagy szívesen visszamennék oda, ahol
a gyakorlatomat töltöttem és az idősek nappali ellátásában tudnék segíteni. Az ott
dolgozók nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak. Úgy érzem, ott biztos
feltalálnám magam, és megállnám a helyem.
Biztos észrevettétek, hogy az utóbbi időben nem sokat írok
a blogba, pedig sok esemény és hír volt, Zlatan és Stephan kapcsán is. A
helyzet az, hogy sok olyan dolog van, amiért nem tudok az írásra koncentrálni. Az
életem több területét is próbálom/próbáljuk helyre hozni, és ehhez idő
kell.
A család számomra a legfontosabb a világon, hiszen mindig számíthatok rájuk, és
örültem, hogy ők is büszkék rám. Legalábbis remélem.
Nagyon bízok benne, hogy minden a helyére billen, és végre olyan szenvedéllyel
tudok majd írni Zlatanról és Stephanról, mint régen, mert őszintén hiányzik az,
hogy róluk írjak, és néha elterelődjenek a gondolataim.
Hamarosan jelentkezem!
Ne felejtsétek: Az élet szép! Puszi Andrea.
2020. október 3., szombat
⚽ Zlatan 39 ⚽
Sziasztok!!!
Végre kicsit jobb hangulatom van, és a héten már ez a harmadik bejegyzésem. Úgy tűnik kezdek visszatalálni magamhoz, az íráshoz és persze a bloghoz.
Ha gondoljátok nézzétek meg a Emis Killáról szóló részt, vagy ha egy őszi TAG-et szeretnétek kitölteni akkor ajánlom figyelmetekbe, az Őszi kérdéssort.
Hogyha pedig kíváncsiak vagytok mi történik az Ac Milan háza táján kattintsatok a Hivatalos magyar oldalra ahonnan én is inspirálódók, és megtudhatom a legújabb információkat a csapatról.
De a mai nap amiért végre írok, az egy olyan alkalom ami csak egyszer van egy évben, ez pedig Zlatan szülinapja. Pár napja már agyalok azon, hogy mi legyen a szülinapos poszt, hiszen minden évben szoktam valami különlegessel készülni. Akár egy fejezet, vagy összeszedem tőle a kedvenc videóimat. Viszont most úgy döntöttem csak egy egyszerű posztot fogok írni.
Kicsit furcsa ezt írnom, hogy már 39 éves, holott ( jó igen elfogult vagyok) nem tűnik annyinak. Nyilván az évek során nagyon sokat változott külsőleg, de (nem ismerem személyesen) azért stílusban ugyanaz az ember maradt aki volt akkor mikor az első idényét töltötte az olasz csapatnál.
Továbbra is erőt tudok meríteni abból a nagy elszántságból, és tenni akarásból amit ő képvisel, és ha nehezek is a napok akkor eszembe jut és talán annyira már nem is nehéz az adott feladat. Most már csak az önbizalmat kéne elsajátítanom és meglennék elégedve magammal. 😂
Szeretem azért mert a megcsalással kapcsolatos pletykákkal ellentétben továbbra is egy példás családapa aki szereti a feleségét, és a gyerekeit. Halkan megjegyzem sosem gondoltam, hogy az amit az olasz sajtó kitalált róla és a szőke műsor vezetőről igaz lenne.
Erre pedig a napokban Zlatan cáfolt rá, hiszen egy nagyon édes kép került ki róluk, ami ritkaságnak számít. Sőt szerintem én még a sok év alatt kb. háromszor láttam olyan képet amin ilyen cuki belsőséges viszonyban kapták volna le őket.
A gyerekeken pedig mindig meglepődök, hogy már milyen nagyok, és mennyire hasonlítanak a szüleikre. Bár a gumiharisnyát nem teljesen értem továbbra sem.
Kiváló üzletember, és persze fantasztikus játékos, aki sajnos a vírus?! miatt kénytelen picit pihentetni a focit, így a legutóbbi mérkőzésen sem játszott ami meglátszott a csapat stílusán és persze az eredményen is.
De a vírus nem győzte le, hiszen még otthon sem pihen, hanem keményen edz és hajtja magát, hogy mindig a legjobb formáját tudja hozni.
Ez pedig az adott videónál is jól látszik, amit saját Instagram oldalára töltött fel. Címnek pedig csak ennyit írt: ˇˇEz az állat megszelídíthetetlen"
Mellesleg már a születésnapi ajándéka is megvan már, ami mi más is lenne, mint egy újabb Porsche autó.
A napokban én is megleptem magam, ugyanis végre megérkezett az új Ac Milan mezem, amit én Innen rendeltem. Igazán egyszerű az egész folyamat, és ha a bankkártyás vásárlást választod a futárnál már nem kell fizetni. Én pénteken rendeltem, és már kedden a kezembe is kaptam a csomagot. A vásárlás során egyszerűen beállíthatod a méretedet, és azt is, hogy egyéni vagy esetleg egy csapattag nevével ellátott mez tulajdonosa szeretnél lenni. A mez színe között is választhatsz, bár én a szokásos piros-feketét részesítettem előnybe, természetesen Ibrahimovic felirattal, és a hozzátartózó 11-es számmal. Egyedül csak a két vállán lévő kupa jelet nem kértem hozzá, mert számomra azok teljesen lényegtelenek voltak. Őszintén megmondom, hogy nagyon tetszik, és teljes mértékben megvagyok vele elégedve. Nem gagyi minőség, hiszen belül egy plusz anyag van ami az izzadság felfogására való. ( bocsi, de nem tudom másképpen megfogalmazni ezt). Óvatosan programon kipróbáltam és megnyugodtam, hogy mosás után sem lett baja. Jelenleg ebbe alszok, és tényleg imádom, és tényleg bátran ajánlom Nektek a rendelést, ha ti is ennyire nagy fanok vagytok, mint én.
Ennyi lett volna a kis megemlékező posztom, és már most megígérem, hogy Stephanról sem fogok elfelejtkezni, hiszen hamarosan az ő szülinapja is közeleg.
Hamarosan jelentkezek, ne felejtsétek az élet szép!
Puszi Nektek: Andrea.
2020. október 2., péntek
⚽ Őszi kérdéssor⚽
Sziasztok!
Nina oldalán találtam ezt az őszi kérdéssort, és gondoltam én is kitöltöm.
Fogadjátok sok szeretettel, és ha még nem olvastátok el az előző Emis Killaról szóló írásomat akkor kattintsatok ide.
- Sorolj
fel 3 dolgot, amít szeretsz az őszben?
Az eső hangja
A szép őszi színek
A finom új borok - Milyen
ízesítésű a kedvenc teád?
Nem szeretem a teát - Melyik
az az esemény/alkalom, amit a legjobban vársz idén ősszel?
Igazából azt várom már, hogy vége legyen a gyakorlatomnak és végre levizsgázzak.
- Szereted
a sütőtököt?
Igen nagyon!! Imádom enni és az illatát is. - Ha
meghívnának egy Halloween buliba, minek öltöznél be?
Őszintén nem tudom, de lehet szurkoló lánynak, vagy női focistának. - Melyik
a kedvenc ruhadarabod az évszakban?
Nincs kedvencem, de van egy mustársárga bőrkabátom, amit nagyon szeretek, mert kényelmes és a színével kitűnik a tömegből. - Sima
sál vagy cső sál?
Egyiket sem bírom igazán. - Milyen
illatokat szeretsz ősszel?
Ilyenkor nagyon szeretem a gyertyákat és a füstölőket, mert jó ha valami apró fény is van a sötét szobába. Illatnál nem vagyok válogatós, de szeretem azt aminek erősebb aromája van. - Melyik
a kedvenc forró italod?
A forralt bor. - Melyik
a kedvenc őszi ételed?
Nem tudom, mert évszaktól függetlenül mindent megeszek. De pl mostanában nagyon sok almát és szőlőt eszek. - Hordasz
úgy sálat, hogy bent is magadon hagyod?
Nem. - Előfordul,
hogy ilyenkor még napszemüveget hordasz?
Mivel alapból szemüveges vagyok, így én még nyári időszakba se hordok napszemüveget nem hogy ilyenkor. - Mi
az a három dolog, ami beugrik elsőnek, ha az őszre gondolsz?
Sötétség, eső, és a hideg idő. - Kávé,
tea vagy forró csoki?
Ha választani kell, akkor forró csoki. - Bakancs
vagy UGG csizma?
Nem igazán tudom mi az a UGG csizma, szóval maradok a bakancsnál, bár én inkább magas szárú cipőt hordok. Kedvencem egy sötét zöld, ami tipikus őszi.
2020. augusztus 2., vasárnap
⚽ Mérkőzés képekben ⚽
Mivel nagyon rég nem frissítettem a galériát, ezért úgy gondoltam rakok fel pár képet a tegnapi, és az idény meccseiből, ( személyes kedvenceim) de ha valakit érdekel az előző bejegyzésem Itt megtekintheti.
( A képeket egyébként a Pinterest oldaláról vettem, ahol nagyon szeretek nézelődni és biztos vagyok benne, hogy jóba lennénk ezzel a csajjal aki ezt az oldalt vezeti...csak kár, hogy nem magyar. 😀)
Tudom nem sok kép, és tudtam volna még rakni rengeteget, de én ezeket a képeket szeretem a legjobban.
Hamarosan jelentkezem. Ne felejtsétek: Az élet szép!
Puszi Andrea.
2020. augusztus 1., szombat
⚽ Hello Augusztus! Tervek és minden más ⚽
A Blogzaholic oldalon két nagyon szuper Challenget is készítettek a lányok én pedig úgy gondoltam berakom mind a kettőt ide Ti pedig nyugodtan töltsétek ki, és csatlakozzatok Blogzaholic Instagramm oldalához. Az elkészült képeken pedig kérlek jelöljétek meg az oldalt.
Hamarosan jelentkezem. Ne felejtsétek: Az élet szép! Puszi Andrea.
2020. július 19., vasárnap
⚽Babacsomag, egy szuper interjú, és a 100. mérkőzés ⚽
“Ti, újságírók festetek le ilyennek engem. Nem vagyok rosszfiú, akik ismernek, azok tudják. Amikor játszom, akkor igen, de egy oroszlán vagyok. Ez szenvedély, nem rosszaság.”
“Csak szenvedélyből vagyok itt, ingyen játszom…”
“Valójában a híres találkozón történt események 10 százaléka került nyilvánosságra, de nem volt semmi rossz dolog. Magamért és a csapatért beszéltem. Egy megbeszélés volt szemtől szemben, hogy választ kapjunk a kérdésekre a kialakult helyzetről és a jövőnkről.”
“Galliani felhívott. »Azt mondtad, hogy ez nem a te Milanod. A régi Milanod 11 kilométerre van Milánótól…« – mondta a telefonban. Tetszett a megjegyzése, így kell dolgoznia egy sportigazgatónak. Amikor a Milanhoz vitt és találkoztunk a svédországi házamban, így szólt: »Nem megyek innen sehova, amíg velem nem jössz.« Helena, a feleségem idegesen nézett rám: »Ez őrült… mégis mit akar?« Azt mondtam, hogy mennem kell, különben itt marad. Ha akarsz valamit, akkor el kell venned cselekvéssel és nem csak szavakkal.”
“Láttad már a The Last Dance című dokumentumfilmet Jordanről? Nem mondom azt, hogy Jordan vagyok, mert Ibra vagyok és ő Jordan, de magamat látom benne, ahogyan dolgozik és amit elvár magától illetve másoktól. Sok ember azt mondja, hogy csak a mérkőzés számít. Én nem így gondolom. Ahogyan gyakorolsz, úgy játszod a mérkőzést. Mindig 200 százalékot várok el a csapattársaimtól, mindig, ahogyan magamtól is. Nem mindenki Ibra a pályán, ez rendben van, de a lehető legjobbat kell kihoznod magadból. Játszhatsz rosszul vagy játszhatsz jól, de amikor pályára lépek azt kell érezzem, hogy olyan személy van mellettem, aki a maximumot nyújtja. Nem megyek háborúba olyan valakivel, aki elmenekül, de nem mindenki ilyen.”
“2004 volt, amikor megérkeztem a Juventushoz. Teljesen más volt a mentalitás, mint Malmöben vagy Amszterdamban. Tiszteltek téged, de csak egy voltál a sok közül. Egy senki voltam. Még szebb volt az első találkozás Capellóval. Az első edzésnapon bementem az öltözőbe és megszólaltam: Jó reggelt, mester! Azt mondták, hogy így kell. Capello újságot olvasott, lapozgatott és kávézott. Eltelt 15-20 perc és meg sem szólalt. Aztán befejezte az újság olvasását és kiment. Gondoltam, hogy ha így viselkedik, akkor ez azt jelenti, hogy bizonyítanom kell. Itt ő azt éreztette velem, hogy senki vagyok. Aztán megszólalt: »Ne kérj tiszteletet, hanem szerezd meg.« És én megszereztem.”
“A második otthonom. Sajnálom, ami történt. 10 évvel ezelőtt ez egy másik Milánó volt és most sokkal szebb és pozitívabb. Aztán jött a világjárvány. Remélem, hogy gyorsan helyre fog állni minden. Ezzel a maszkkal mindannyian betegnek nézünk ki.”
“Igen. Ez az alkalmazás lehetőséget ad arra, hogy távolról tudj edzeni egy személyi edzővel, aki követ téged. Egy ideig a közösségi távolságtartást betartva kell élnünk, az emberek félnek a érintkezéstől. Ráadásul sokan nem szeretnek edzőterembe járni, de nem mindenkinek van tapasztalata otthon egyedül edzeni. Ennek az alkalmazásnak a segítségével lehetséges. Én is edzeni fogok. Edzenem kell, hogy jól érezzem magam, hogy boldog legyek és azt hiszem, hogy ez mindenkire érvényes. Szeretném megosztani az edzési tapasztalataimat.”
“Nem, reggel nem. Nehéz számomra a felkelés. Amikor edzek, szeretek szenvedni az edzésen. Jobban érzem magam, ha szenvedek. Most 38 éves vagyok, de nem kell a többiekhez képest kevesebbet futnom Milanellóban. Éppen ellenkezőleg: többet kell. Jobbnak kell lennem másoknál mindenben, amit csinálok. Ez van a fejemben, így nőttem fel. Gyerekként Malmöben nem voltam egy tipikus svéd. Idegen voltam számukra, nagy orr, sötét haj… A kék szemű szőkék mindig előnyben voltak, nekik nem kellett semmit bizonyítaniuk. Nekem többet kellett tennem náluk, hogy felhívjam magamra a figyelmet és bebizonyítsam, hogy jó vagyok. Ez sokat segített. Mint most, amikor a szünet után megsérült a vádlim. Két nappal később azt mondtam, hogy jól vagyok és a többiekkel tudok edzeni. Ilyen Ibra, de megállítottak…”
“Mi folyik Amerikában? Ez nem jó, ennek nem így kell lennie. Mindannyian azonosak vagyunk. Ezért szeretem a labdarúgást, mert a futball egy vallás és mindenkit összehoz. Nem számít, hogy honnan jöttél vagy mi a neved.”
“Nem. Mindenki tökéletes akar lenni, de a tökéletesség valójában önmagad lenni.”
“Ibra nélkül lehetetlen lenne, különben elveszítenék a rajongókat. Ott kell lennem, hogy megmentsem a helyzetet. Azért jöttem Olaszországba, hogy egy nagy klubban fejezzem be a pályafutásomat, mert azt mondták nekem, hogy Amerikában túl könnyű. Rendben, hát visszajöttem és mi történt… minden megállt a járvány miatt. Azt gondoltam, hogy talán ez egy jel, hogy abba kellene hagynom.”
“Most nehéz erről beszélni. Meglátjuk, hogy milyen leszek ebben a két hónapban és mi történik a klubbal.”
“Most minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, még ebben a helyzetben is. Aztán meglátjuk, hogy mi történik a Milan háza táján. Természetesen játszani akarok, hogy nyerjek valamit és érezzem, hogy győzhetek. Nem vagyok kabalafigura, akkor inkább nem játszanék. Még mindig sok bennem az adrenalin, az érzelem és a szenvedély az iránt, amit csinálok. Én akarom jelenteni a különbséget. Ha ez a helyzet marad, akkor nehéz elképzelni, hogy maradok a Milanban a következő szezonra. Őszinte vagyok. Nem tudom, hogy mi lesz két hónap múlva. Jól érzem magam és játszani akarok valamiért. Ibra nem egy Európa Ligás játékos és a Milan nem egy Európa Ligás klub. A Milannak a Bajnokok Ligájában kell szerepelnie és a Scudettót nyernie.”
“Nem tudom, hogy ki ő. Nem ismerem.”
“A szünet előtt azt mondtam volna, hogy a Juventus. Most mindenki nagy árat fizet a megállásért, hiszen az erőnléti forma elveszett. Ugyanakkor a Juve rendelkezik a leginkább minőségi kerettel és túl sok tapasztalatuk van. Még ha rosszul is játszanak, tudják, hogy mit kell tenniük.”
“Azt akarod mondani Ibrának, hogy ő nem játszik olyan stadionban, amelyben 70 ezer nézőnél kevesebb van? Igen, a mérkőzés 50 százalékát a közönség játssza. Feltüzelnek téged vagy kifütyülnek – ami tetszik, mert izgalomba hoz.”
“Úgy érzem, hogy élek. Boldogok és imádkoznak az Istenükhöz.”
“Reméljük, de én még nem láttam.”
“Ibrahimovic a legteljesebb csatár. Jelenleg nem látok másik Ibracadabrát a világ labdarúgásában. 196 centi magas játékos vagyok, Mike Tyson erejével, Bruce Lee gyorsaságával és úgy táncolok, mint Muhammad Ali. Nem, nincs senki ilyen.”
“Soha nem zártam be az ajtókat senki előtt, de csak olyan klubhoz mennék, ahol befolyásom van, nem pedig oda, ahol a szavak értéktelenek. Ezen kívül nagyon sok tennivalóm van. Ott a családom, a két nindzsám, akik remélhetőleg hamarosan felvételt nyernek a katonaságba.”
“Jó apa vagyok, túl nagy a szívem, de csak fegyelemmel. A fiaim megutálták a futballt, amikor kicsik voltak. Mindig taekwondóztak. Én fekete öves vagyok. Amikor együtt játszunk és megpróbálok nekik valamit megtanítani, akkor azt mondják, hogy ők már mindent tudnak és jobbak nálam…”