2017. március 31., péntek

3/21 ⚽️ Melletted a bajban ⚽️

Stephan:
 Szombaton egy vesztes mérkőzés után értem haza Torinóból és semmi másra nem vágytam, mint, hogy Kittit végre magamhoz öleljem. Mióta Lili elment a kapcsolatunk teli volt hullámvölgyekkel, ami nekem annyiból volt jó, hogy semmi másra nem koncentráltam csak a focira. A tabellán a második helyen foglaltunk helyet, amin a legutóbbi Juventustól kapott zakó sem javított. Bár hiányzott Lili, de mikor feltörtek bennem az érzelmek akkor felhívtam Helénát vagy Manuelt és megnyugodtam, hogy a lány jó kezekben van, és bátyámék vigyáznak rá. Arról is tudomást szereztem, hogy Lili szakított Lapadulával és már kezdtem volna reménykedni, de egyik telefonbeszélgetés alkalmával Manuel megemlítette, hogy Zlatannal fog dolgozni, ugyanis svéd barátom felkérte őt egy fotózásra. Tudtam, hogy ezzel Ibrának nyert ügye van és egyenes út fog vezetni Lilien bugyijába. Képtelenségnek tartottam volna, ha a lány ellen tudna állni a férfinak így mielőtt léptem volna felé, csak vettem egy mély levegőt és elengedtem a helyzetet. Jóval éjfél felé járt az idő mikor beléptem a lakásomba. Kitti az előszobába elhelyezett kanapén aludt egy puha takaróval körbetekerve, a televízió fénye pedig megvilágították az arcát, ami békességet mutatott. Ajkai apró résre volt nyitva és átfutott az agyamon, hogy egy csókkal juttatom a tudatára, hogy hazaérkeztem, de nem akartam megtörni ezt az édes pillanatot, így mellé ültem és csendben néztem őt hosszú percekig, és talán én is elbóbiskoltam mellette, mert gyengéd simogatásra észleltem. Ahogy pilláim fáradtan kinyitottam barátnőm arcát láttam magam előtt.
- Mikor érkeztél? – Érdeklődött miközben közelebb húzódott hozzám és a karjaim közé bújt.
- Olyan órája.
- Ne haragudj, hogy nem vártalak meg, de néztem ígérem. – Hadarta el gyorsan és nekem mosolyognom kellett ettől az édes magyarázkodástól.
- Sajnos nem voltam kezdő és már- már azt hittem be sem állítanak, de…
- Aztán az edző rájött, hogy akkor a legjobb, ha a pályán vagy. – Vágott bele a szavamba. – Majd kiugrott a szívem mikor végre felmutatták a táblát.
- Én is boldog voltam, de sajnos az eredményen nem tudtam változtatni.
- Majd a következő mérkőzésen. – Bíztatott.
- Neked legyen igazad. Hidd el én is nagyon szeretnék még ebbe az évben gólt rúgni, de sajnos már csak egy mérkőzésünk lesz csütörtökön.
- Hazai pályán?- Kíváncsiskodott mikor kikászálódott a takaró alól és felkelt a kanapéról akkor vettem észre, hogy egy piros tangát és a mezemet viselte. Az álmosság ami kezdett újra rám telepedni egy csapásra elillant, és még mielőtt Kitti a konyha felé indult megfogtam a kezét és magamhoz húztam.
- Nem is tudtam, hogy hordod. – Simítottam ki egy tincset az arcából.
- Minden mérkőzéseden felveszem, mert lehet, beleképzelem, de szinte érzem az illatodat és így könnyebb, hogy nem vagy velem. Tudod eléggé nehéz egy focista barátnő élete.
- Komolyan így gondolod? – Emeltem fel a fejét.
- Igen, hiszen alig vagyunk együtt és be kell valljam egyre jobban hiányzol. – Osztotta meg velem, annyira édesen, hogy muszáj volt megcsókolnom.
- Kitti gyere velem a következő meccsemre. – Ajánlottam fel, de a lány sajnos nemlegesen bólogatott.
- Nem lehet Stephan, mert dolgozom.
- Akkor kérj egy szabadnapot, vagy egy szabad estét.
- Stephan, nekem most van a szabad estém.
- De mindig akkor vagy szabadságon, ha idegenbe játszok, és ha Rómába, akkor sosem.
- Sajnálom, hidd el. – Nézett rám szemlesütve. – De van egy ötletem. – Húzódott kicsit közelebb. – Megígérem neked, hogy csütörtökig a bár közelébe sem megyek és az egész hetet együtt tölthetjük.
- Komolyan? – Csillant fel a szemem. – Megígéred?
- Igen, elvégre én is szeretnék veled lenni minél többet, hiszen nagyon fontos vagy nekem Stephan. De mi lenne, ha ketten letusolnánk és elmennénk aludni?
-  Benne vagyok. – Mosolyogtam rá majd egy összebújós zuhanyzás után egy összebújós éjszaka következett. A Vasárnapot lustálkodással és este egy nagy sétával zártuk a városba. Nem érdekelt ki lát meg és ki fotózhat le mert csak egymással voltunk elfoglalva és én borzasztóan boldog voltam, hogy végre Kittivel tölthetem az elkövetkező pár napot. Már beterveztem előre minden napot és igyekeztem olyan dolgokat kitalálni ami Kittinek is tetszhet, és nem fogunk összefutni sok emberrel. Bár szerelmem sosem mondta, tudtam nem szereti, ha sok rajongó vesz körül. Hétfőn lebeszéltem az edzőmmel, hogy felmentést kérek a napi edzésről, és örömmel láttam, hogy Kitti örül, mikor felajánlottam, hogy menjünk el a kedvenc éttermébe vacsorázni.
- Jó leszek így? – Lépett be a szobába egy feszes bőr csőnadrágba és egy mélyen kivágott zöld felsőbe. Egyszerűen a szavam is elállt mikor megláttam kerek fenekét. Szinte még arról is elfelejtkeztem, hogy az ingemet hogy kell begombolni. Kittit pedig rettentően mulatta a bénázásom.
- Stephan majd én segítek. – Nevetett fel, közelebb lépett és pár mozdulattal begombolta az ingemet. – Nagyon jóképű vagy és jobban örülnék, ha nem be hanem ki kéne gombolnom a ruhád, de arra még ráérünk a vacsora után. – Mosolyodott el huncutul.
- Te sem panaszkodhatsz. Szeretlek Kitti. – Szorítottam magamhoz majd kezem egyre lentebb vándorolt és a fenekéhez ért. A testem akaratlanul is reagált rá és szívem szerint nem is érdekelt, hogy asztalfoglalásunk van, csak behúztam volna magam mellé az ágyba.
- Stephan higgadj le. – Tolt el magától. – Nem akarok elkésni.
- Oké. – Sóhajtottam fel megadóan. Az étterembe nagyon jól éreztem magam és láttam a lányon, hogy ő is élvezi az estét. Már rég volt ennyire meghitt a hangulat köztünk, még úgy is ha néha érintettük a focit és a bár dolgait. Mikor már a desszertnél voltunk Kittinek megcsörrent a telefonja és elnézést kérve kiment a mosdóba. Furcsa volt, hogy miért nem beszél előttem, de jobbnak láttam, ha nem rontom el az estét a féltékenykedésemmel. Mikor azonban visszajött már teljesen más arckifejezést vágott. Sehova nem tudtam tenni, hiszen az előbb önfeledtem mosolygott, most pedig tekintete teli volt gondterheltséggel. Nem mertem rákérdezni, de a vacsora további részébe barátnőm már nem volt ott fejbe. Az édességek után fizettem és elindultunk a kocsi felé. Úgy terveztük, hogy vagy iszunk még valamit az egyik szórakozó helyen vagy egy kései mozira térünk be ahol kevés az ember. Sajnos ha megakartam nézni egy filmet mindig lehetetlen időpontokba kellett moziba mennem, így a fél tizenkettes vetítési idő hétfő este pont jónak ígérkezett.
- Akkor hova szeretnél menni? – Néztem rá kíváncsian. Gyönyörű volt ahogy a kinti hidegtől az arca kipirult és zöld szemei csak úgy szikráztak a kintről bejövő lámpa fénybe.  – Mozi vagy buli? Melyiket választod? Amúgy ha moziba mennénk akkor sincs gond és tudom, hogy eléggé sokára lesz vége, de holnap nem kell főznöd, mert meghívott az egyik csapattársam ebédre minket. – Újságoltam neki.
- Én inkább hazamennék. – Mondta csendesen és kinézett az ablakon, amin a hulló hópelyhek megálltak.
- Igazán? – Kaptam fel a fejem. – Egy összebújós estében is benne vagyok. – Kacsintottam rá miközben indítottam az autót és hazafelé vettem az irányt. A hó egyre jobban esett és az út is csúszósabbá vált, így a sebességet is visszavettem.
- Nem erről van szó Stephan. – Kezdte és újra idegessé vált a hangja. – Nekem holnap korán kell kelnem.
- Ugyan miért? – Nevettem fel. – Már mondtam, hogy nem kell főznöd, sőt semmi dolgod nincs csak velem lenni, hiszen beszéltem Spallettivel és engedéllyel vagyok távol a héten az összes csapatmunkától.
- Stephan hallgass már végig! – Csattant fel és nagyon meglepett a hirtelensége.
- Én nem érek rá holnap, sőt nem érek rá egész Péntekig.
- Mégis hogy érted ezt? – Húztam össze a szemöldököm.
- Az a helyzet, hogy az egyik lány megbetegedett és be kell ugranom dolgozni ,és…
- De Kitti nem ezt beszéltük meg. – Mondtam neki és nagyon rosszul esett, hogy megint előtérbe helyezi a munkát a kapcsolatunktól, mikor én is megtettem neki azt, hogy lemondtam az összes heti edzésemet, pedig Spaletti nem szereti ha ellógunk róla.
- Tudom, de a nagyfőnök engem írt be a helyettesítésre.
- Édesem te vagy a második ember a bárba. Ha te nem akarsz akkor bemegy más, írd át a munka naplót vagy akármit. Megígérted. – Néztem rá vádlón, és mérgembe jó erősen ráléptem a gázra. Semmi másra nem vágytam már, csak hogy időben hazaérjünk és lezárjuk ez a tökéletesnek indult napot.
- Sajnálom. – Suttogta szomorú hangon.
- Sajnálom? – Mérgelődtem még mindig. – Ennyit tudsz csak mondani?
- Mégis mit mondhatnék?  - Vágott vissza mikor megcsörrent a mobiltelefonja és kikapcsolva a biztonsági övet hátul kezdett kotorászni a táskájába, de mire előkapta a telefont az már elnémult, és a lány nem hívta vissza az illetőt így folytattam a mérgelődést.
- Talán megmagyarázhatnád, miért nem tudsz velem lenni?
- Stephan én szeretnék, de kell ez a munka és hálával tartozom Albinnak….
- Már megint ez a töketlen svéd.
- Ne beszélj így róla! – Védte meg újabb löketett adva a mérgemnek.  – Több hónapig segített nekem és kifizette a nyelvtanfolyamomat is. Nem sétálhatok csak ki úgy és hagyhatok ott csapot, papot.
- Oké mennyi volt?
- Micsoda?
- A tanfolyam. – Vágtam rá.
- Rengeteg, és ezért nem volt elég a fizetésem, amit a táncolással kerestem és Svédország sem olcsó hely. Minden drága volt a kaja, a lakás és ő mindenben segített. Értsd meg nélküle nem itt tartanék. – Magyarázkodott tovább miközben forrt bennem a méreg.
- Mondj egy számot és kifizetem az utolsó Euróig, utána pedig felmondhatnál.
- Persze, és akkor mégis mit csinálnék? – Nevetett fel gúnyosan.
- Hozzám jöhetnél és lennének gyerekeink és olyanok lennénk, mint egy nagycsalád. A focival annyi pénz keresek, hogy nem kell dolgoznod. – Vázoltam fel az álmaimat mire Kitti nagy szemekkel nézett rám. Mikor kicsodálkozta magát izgatott hangon kérdezte:
- Te most megkérted a kezem?
- Tessék? – Néztem rá és rájöttem mi is szaladt ki a számon. Arcom azonnal vörösbe változott és most rajtam volt a magyarázkodás.
- Kitti én…
- Megkérted a kezem. – Suttogta és szemei csillogtak a boldogságtól.
- Lehetséges, és akkor mi a válaszod? – Sürgettem, és ekkor egy hatalmas csattanást hallottam majd elsötétült előttem a világ.  Szirénázó mentőket hallottam és mikor magamhoz tértem hatalmas fájdalmat éreztem a fejembe. Próbáltam megmozdulni, de nagyon erőtlennek éreztem magam. Egy mentős lépett oda hozzám.
- Uram, jól van? – kérdezte és én bólintottam, hogy igen, és örültem, hogy kinyílt a légzsák, ami valószínűleg megvédett egy súlyosabb sérüléstől. Az ajtó kinyílt és a férfi segített kiszállni.
- Örülhet, hogy be volt kapcsolva. – Hallottam kedves hangját amint a mentőkocsihoz kísért. Kaptam egy meleg takarót és egy nő megvizsgálta a fejem és mindenféle kérdéseket tett fel nekem. Egy kicsit szédültem, és ahogy az ütközés előtti kérdésekre válaszoltam bevillant Kitti.
- Elnézést hol van a barátnőm? – Tört rám a pánik, ami még jobban felerősödött mikor megláttam szerelmemet a hordágyon feküdni. Nyakmerevítő és lélegeztető pumpa volt rajta amit az egyik nővér nyomkodott.
- Kitti. – Szaladtam hozzá, de ő semmire nem reagált. – Kitti itt vagyok veled hallod. Nyisd ki a szemed kicsim. - Fogtam a kezét, ami jéghideg volt.
- Kérem, hagyja, és engedje, hogy tegyük a dolgunkat. Azonnal be kell vinni a kórházba. – Tolt el mellőle az egyik mentős fiú miközben hátra betették a kocsiba.
- Vele megyek. – Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon és örültem, hogy ők sem ellenkeznek. A sziréna bekapcsolt mi pedig útnak indultunk. Mindenféle orvosi szavak röpködtek és kérdéseket szegeztek nekem, ami nagyon idegesített, hiszen a fejem újra fájni kezdett. Kitti hófehér arcát figyeltem, amikor a nővér bekötötte neki az infúziót. Az időt sem érzékeltem, csak akkor tudatosult bennem, hogy odaértünk mikor kinyílt a mentő ajtaja és becsapódott a hideg Decemberi levegő. Barátnőmet kivették és azonnal közre fogták az orvosok és a nővérek.
- Kitti itt vagyok veled! – Fogtam meg újra a kezét. – Mondja, mi lehet a baja? Miért nem tér magához? – Érdeklődtem az egyik őszebb hajú orvostól.
- Valószínű belső sérülései vannak, de amíg nem tudunk biztosat mondani kérem kint várakozzon, mi pedig felkészítjük a műtétre. – Mutatott egy műanyag székre.
- Műtétre? – Estem kétségbe.
- Lehetnek belső vérzései, amiket el kell állítani, vagy akár megrepedhetett valamelyik létfontosságú szerve. Sajnos nem volt bekötve így a sérülései komolyan is lehetnek, bár úgy tűnik törései, nincsenek ami meglepő. – Magyarázott. – Ha esetleg szeretné értesíteni valamelyik hozzátartozóját azt megteheti amíg az operációval végzünk, de mi is telefonálhatunk.
- Nem, én ismerem a nővérét, majd őt értesítem, mellesleg kérhetném, hogy ezt privátan kezeljék. Tudja…
- Ez csak természetes Mr. Shaarawy. Innen a sajtó nem fog megtudni semmit, de most ha megbocsájt, megmenteném a barátnőjét.
- Köszönöm. – Hálálkodtam, majd miután leültem a székre előkaptam a mobilom.  A telefonom hajnali hármat mutatott és reméltem, hogy Lili azért még felveszi. Az utóbbi időbe nem tárgyaltunk, és ez is idegesített, de örültem, hogy szerencsével jártam. Ahogy az üzenetet továbbítottam leraktam a telefonom és a kezembe temettem az arcom. Nagyon nehéz volt egyedül a várakozás, hiszen a percek csigalassúsággal teltek. Átgondoltam az egész estét és minden mozzanatát. Nem mentem gyorsan és az, hogy megálltam mikor a lámpa már sárga volt elővigyázatosságból tettem. Tudtam akkor jöhettek belénk. Utáltam magam, hogy nem figyelmeztettem barátnőmet mikor kikapcsolta az övét. Szerettem volna beszélgetni valakivel, de ilyenkor nem akartam senkit sem zargatni.
- Uram egy kávét hozzak? – Jött oda egy nővér, aki valahonnan borzasztóan ismerős volt. – Vagy esetleg valami ennivalót?
- Köszönöm nem, én várok. – Néztem fel rá.
- Van egy privát szobánk ahol nyugodtan ledőlhet.
- Nem, én… - Kezdtem és bármilyen férfiatlan is volt a viselkedésem eleredtek a könnyeim. Az jutott eszembe, ha valami történik a barátnőmmel soha nem leszek már olyan mint régen. Tudatosult bennem, hogy szeretném, ha a feleségem lenne, és mellette akarom leélni az egész életem. A nővérke mellém ült és kedvesen vigasztalt. Jó volt beszélgetni valakivel és talán egy kicsit elterelte a gondolataimat. Kint már kezdett hajnalodni és én még mindig a nővérkével beszélgettem. Jó volt, mert elmesélte nekem, hogy valószínű mi lehet Kitti baja és elmagyarázta részletesen a dolgokat. Megtudtam, hogy nemrég kezdett el gyakornokoskodni a kórházba, és szeretne orvosi egyetemre menni, de nincs rá pénze így marad nővér. Beszélgettünk a fociról is, és ekkor kinyílt a műtő ajtaja és kitolták a lányt. Azonnal felpattantam és odaindultam a doktorhoz.
- Hogy sikerült?
- Nyugodjon meg a műtété remekül sikerült. Most sok pihenésre van szüksége.
- Mikor fog felébredni? – Türelmetlenkedtem.
- Nem tudom megmondani, de ha minden jól megy, akkor, ha kimegy az altató hatása. Egyenlőre az intenzíven tartjuk megfigyelés alatt, és ha ilyen az állapota, akkor akár már holnap átrakhatjuk egy szobába.
- Kérhetnék egy magánszobát?
- Ez csak természetes. – Mosolygott rám megnyugtatóan és mielőtt tovább indult volna visszaszólt. – Stephan nyugodjon meg, minden rendbe jön.
- Tényleg köszönöm, és önnek is, hogy tartotta bennem a lelket. – Fordultam a nővérkéhez.
- Lolita már csak ilyen segítőkész. – Kacsintott rá a doktor úr majd tovább állt.
- Bemehetek hozzá? – Tudakoltam Lolitától mire igenlően bólintott és bekísért Kittihez. Szájában még mindig ott volt az intubációs cső és egy szívmonitor volt mellé állítva. Arca nyugodt volt és békésen szuszogott. Mellé ültem majd mikor letettem a fejem az ágyra azonnal elnyomott az álom.

Lili:
- Úr isten. – Hallottam Zlatan hangját, de nem jutottak el a tudatomig a szavak. Még mindig olasz barátom pánikszerű szavai víz hangzottak a fülembe. A húgom eszméletlen állapotban fekszik egy római kórházba és én nem vagyok mellette. Nem védtem meg, csak a saját magánéletem érdekelt. – Lili mi lesz most? – Sürgetett Zlatan én pedig mint aki ekkor ébredt az álomvilágból ráemeltem tekintetemet.
- Foglalok egy jegyet Rómába és… - Mondtam gépiesen.
- Ne, nem kell. Mindjárt telefonálok és elrepülünk a gépemmel. Várj. – Kapta elő mobilját majd intézkedni kezdett, én pedig éreztem, hogy mozdulnom kéne, de a hír súlya hatalmas teherként nehezedett rám és béklyóba kötötték végtagjaimat. Pár perc telefonálás után Zlatan elém térdelt és mélyen a szemembe nézett.
- Elintéztem mindent kicsim, ha akarod most azonnal indulhatunk. Már taxit is hívtam, szóval ha gyorsan elindulunk nem sokára testvéred mellett lehetsz.
- Így nem mehetek a kórházba. – Néztem végig a ruhámon.
- Vannak még itt dolgaid, ha szeretnéd, lehozom őket a szobámból. Én is magamra kapok egy másik ruhát. Lehozom őket, addig próbálj meg megnyugodni. – Adott egy csókot majd elszaladt, hogy átöltözzön, és én még akkor is az ágy szélén ültem mikor visszatért kezébe egy rég nem látott pólómmal és farmer nadrágommal.
- Lili vedd fel ezeket. – Nyújtotta felém a ruhákat, de én csak üveges szemmel meredtem rá, mire mellém ült az ágyra. – Édesem nem lesz semmi baj, és…
- … és ha mégis. Mi történik, ha mégis?
- Nem szabad ilyenekre gondolni Lili, csak arra, hogy jól van. Lehet, mire odaérünk, már kinyitja a szemét és vidáman fog mosolyogni. – Biztatott, de akármennyire is szerettem volna hinni neki nem tudtam, csak újra kitört belőlem a sírás, így átölelt, fejem a mellkasába fúródott miközben gyengéden simogatta a hátam.
- Ugye velem jössz? – Néztem fel rá.
- Persze, hogy veled megyek Lili ez nem is kérdés, csak öltözz át, mert a taxi bármelyik pillanatban ideérhet. Gyere. – Húzott fel én pedig felvettem a Zlatan által lehozott ruhákat. Kis idő múlva pedig hallottuk a taxi dudálását. Kezembe fogtam a kis táskámat, majd kézen fogva léptünk ki a házból, és pár perc alatt a repülőtérre érkeztünk. Egy szűk és kanyargós folyosón mentünk keresztül ahol szinte senkivel nem találkoztunk. A Decemberi hideg levegő a csontomig hatolt, és egyedül csak a kezem volt meleg amit Zlatan erősen szorított. Az agyam teljesen kikapcsolt így csak a mellettem lépkedő férfira hagyatkoztam. Mogyoró szemeiben aggodalommal vegyes riadalmat láttam valahányszor rám tekintett. Zlatan beszélt pár szót a pilótával, amíg én türelmesen vártam a hidegbe. A gép nem volt nagy, és meglepődtem, hogy szerelmem felajánlotta, de visszagondolva kényelem és gyorsaság szempontjából kiváló döntés volt. Felértünk a fedélzetre és miután lepakoltuk a dolgainkat fáradtan rogytam le a vajszínű ülések egyikébe. Nagyon furcsa volt, mert nem ültem még sosem magángépen és meglepődtem a berendezésen, ami a négy fotelen kívül egy asztalból egy televízióból és egy nagyobb kanapéból állt amiben ketten is kényelmesen elfértünk. A felszállás simán ment majd csak az elsuhanó felhőket láttam az ablakból, amik olyanok voltak mint egy hatalmas vattacukor.
- Kértek valamit inni? – Lépett be egy fiatal lány, piros légi utas kísérő ruhája csinosan állt rajta és csábító szemekkel nézett Zlatanra, de ilyen állapotban még ez sem tudott felhúzni. Gondolataim továbbra is húgom körül kavarogtak.
- Sara ő itt a barátnőm Lilien. – Mosolygott rá szerelmem és bemutatott minket egymásnak. A lány finoman végigmért majd rám villantott egy műmosolyt. – Sara a repülő pincére, aki mindig készen áll, ha utazom valamerre. Az édesapja nagyon jó barátom, és mivel Sara amúgy is ilyen munkakörbe dolgozik, mindig szívesen fogadom a szolgálatait.
- Értem. – Bólogattam, de teljesen hidegen hagyott a lány, mert borzalmas fáradság lett úrrá rajtam.
- Szóval akkor mit hozhatok? – Kérdezte újra Sara, mire Zlatan válaszolt.
- Egy kávét és egy nyugtatót tát.
- Máris hozom. – Bólintott majd kiment az ajtón és elhúzta a paravánt.
- Szép lány. -  Állapítottam meg mikor kettesbe maradtunk.
- Igen, és nagyon fiatal. Most töltötte a húszat. – Nézett rám és mikor végignéztem rajta eszembe jutott a fotózás, ugyanis a saját márkás fekete szabadidőjét húzta magára.
- Mi lesz a munkával? – Tettem fel a kérdést.
- Ne foglalkozz most ezzel. – Próbált nyugtatni és gyengéden megsimogatta a combom. – Már intézkedtem és átrakjuk egy olyan időpontba, ami neked jó.
- De ez…
- Lili semmi nem fontosabb annál, mint, hogy most a húgod mellett légy. A munka jelenesetbe várhat.
- Kicsim annyira sajnálom, és annyira félek, hogy nem érek oda időbe és…
- Csssss, mondtam, hogy ne gondolj erre. – Szólt majd egy gyengéd csókkal belém fojtotta a szót én pedig hagytam magam elmerülni az édes pillanatba, aminek Sara vetett véget.
- Meghoztam az italokat. Mást kértek? – Pillantott Zlatanra aki kivette a tálcát a lány kezéből és lerakta az asztalra.
- Nem csak azt, hogy a landolásig senki ne zavarjon.
- Oké. – Bólintott majd miután kiment behúzta az ajtót. Zlatan a kanapéra mutatott.
- Feküdj le ide kicsim, ezen ketten is elférünk, bár előbb idd meg ezt. – Nyújtotta felém a bögrét.
- Tudod, hogy utálom a teát.
- Nem érdekel, mert ez jót fog tenni. Ne makacskodj, hanem idd meg! – Parancsolta szigorúan és én nagy duzzogva lehúztam a forró italt. Igaza volt szerelmemnek, az ital hatására a görcsösség kezdett feloldódni én pedig újra egyre álmosabb lettem
- Gyere ide. – Húzott közel magához és én bekuckóztam a karjai közé. Fejemet a mellkasára hajtottam és kezemet becsúsztatta a pólója alá. Éreztem szívverését és mellkasának egyenletes emelkedése engem is megnyugtatott.
- Köszönöm, hogy velem vagy. – Néztem bele csodálatos szemeibe, amibe imádtam elveszni.
- Lili nem csak akkor állok melletted, ha minden szuper. Ez a kapcsolat lényege. Jóban-, rosszban.
- Hú ez most úgy hangzott mint egy házassági fogadalom. – Szaladt ki a számon és látta, hogy felcsillan a szeme.
- Bocsánat én csak…
- Lili én komolyan gondoltam és most, hogy újra megbocsájtottál készen állok akár elvenni téged. Persze ha akarod. – Tette hozzá az utolsó mondatot félve.
- Honnan veszed, hogy megbocsájtottam?
- Talán az együtt töltött csodálatos éjszaka miatt? Vagy neked nem jelentett semmit?
- De csak én még mindig bizonytalan vagyok.
-  Vagy esetleg bennem nem bízol?
- Igen. – Vallottam be szemlesütve. Nekem még mindig fáj, ami közted és Lolitával történt.
- Soha többé nem lesz ilyen, ígérem!
- Ezekkel az ígéretekkel már többször megégettem magam. – Csattantam fel.
- Lili ne veszekedjünk, csak ma ne. – Esdekelt én pedig belementem. Amúgy is fáradt voltam így jobbnak láttam, ha nem feszegetem tovább ezt a témát, hanem engedem, hogy a fáradság úrrá legyen rajtam és beborítsa az egész testem. Már bőven hajnalodott mikor szerelmem ébresztgetett, és ahogy leszálltunk a taxival azonnal a kórházba kértük magunkat. Idegesen és félelemmel a szívembe rohantam a folyosókon miután a recepción megmutatták merre kell menni. Berontottam az ajtón, és ahogy a szobába értem Stephant és a húgomat pillantottam meg. Barátom fejét az ágyra hajtva aludt és Kitti szemei is csukva voltak. Mellette a szívmonitor egyenletesen pityegett és a lélegeztető gép is tette a dolgát. Nem akartam Stephant felébreszteni, de talán megérezte jelenlétemet, hiszen kinyitotta a szemét és álmosan nézett rám. Haja össze-vissza állt, csodálatos szemei alatt pedig nagy karikák éktelenkedtek.
- Lili én annyira sajnálom. – Állt fel suttogva. – Nekem kellett volna vigyáznom rá, de…

- Nem hibáztatlak Stephan. – Nyugtattam meg, majd átöleltem és szorosan magamhoz szorítottam majd mindkettőnkből kitört a sírás és csak öleltük egymást hosszú percekig. 

2017. március 26., vasárnap

3/20. ⚽️ Mikor már minden jó...lenne ⚽️

Lili:
Miközben szerelmem az üveg kibontásával volt elfoglalva, én újfent felfedeztem a házat. Ahogy körbefordultam, megláttam a falon egy képet, amin Zlatan és én voltunk. A szavam is elállt a csodálkozástól, mert a kép egyszerűen csodálatos volt, bár fogalmam sincs hogyan készülhetett.
- Ezt a volt barátnőmnek akartam ajándékozni, de mikorra elkészült, addigra sajnos szakítottunk.
- Ez gyönyörű. – Néztem vissza a képre miközben átvettem a poharat. – Biztos örült volna neki, hiszen… ezen a képen nagyon helyes vagy. – Kezdtem újra a flörtölést. – Bár élőbe sem vagy rossz. – Húztam le az italt, majd közelebb mentem hozzá és végigsimítottam a karján. – Tudod, én komolyan gondoltam azt, hogy nincs pasim. Bármire nyitott vagyok ma éjszaka. – Haraptam bele az ajkamba, és az ő szemében is kezdtem meglátni a tüzet.
- Luna, te igazán gyönyörű vagy, sőt, de én csak egy lányt tudok szeretni. Elhúzódott, de én eldöntöttem, hogy nem hagyom magam. Majd meglátjuk, hogy hol van nála az a bizonyos határ.
- Már mondtam, hogy én csak Lilit szeretem.
- Ugyan már, mióta nem voltál nővel? – Tettem fel, ahogy letelepedtünk a kanapéra.
- Elég rég ahhoz, hogy megkívánjak mást is, de…
- Na, ugye. – Raktam le a poharat az asztalkára, és közelebb húzódtam hozzá. – Akkor miért tiltakozol? Senki nem tudná meg, ha történne köztünk valami. – Suttogtam a fülébe, és megérezve férfias illatát, alig tudtam már ellenállni.
 - Az én lelkiismeretem nem engedné, mert ha megtörténne, holnap nem tudnék Lili szemébe nézni.
- Ez butaság. – Vágtam rá, és a combjára tettem a kezem. Éreztem, hogy légzése kezd megváltozni.  – Neked nem is kéne semmit tenned, elég, ha csak én teszem a dolgom. – Búgtam, és az övcsatjával kezdtem babrálni, ám még mielőtt ki bírtam volna csatolni, megfogta a kezem és eltolta.
- Ne. – Nézett mélyen a szemembe. – Inkább hozok még egy kis frissítőt és valami kaja után nézek. Elég rég nem ettem. Te nem vagy éhes? – Felállt mellőlem, és én ismét rácsodálkoztam, milyen jóképű. Bár ezt a menetet elvesztettem, tudtam nem fogom föladni.

Zlatan:
Alig bírtam visszafogni magam, de mivel nem tudtam meddig mehetek el, ezért jobbnak láttam, ha időben leállítom magam. Túl nagy volt a csábítás, Lili pedig túlságosan gyönyörű Az pedig, hogy más nőként állítja be magát, sokkal izgalmasabbá tette a helyzetet, hiszen úgy feküdhettem volna le vele, hogy még csak meg sem csalom. Tenyere forró volt, ahogy rárakta a kezét a combomra, nekem pedig egyre szűkebb lett a nadrágom. Talán megérezte ezt, mert kezei egyre lejjebb jártak és egyenesen az övemnél kötöttek ki. Láttam rajta, hogy komolyak a szándékai, és még mielőtt meggondolatlan dolgot tettem volna, jobbnak láttam, ha felállok és iszok valami hideget. Odamentem a hűtőhöz, de a tartalma eléggé siralmas volt. Egyedül csak pár sör és valami Alexandrától kapott sütemény árulkodott arról, hogy használni is szoktam. Sajnos nem sok időm volt mostanában a vásárlásra, és ha megéheztem egyből a rendelés mellett döntöttem. Alexandra pedig lemondott arról, hogy etessen így már az ő főztjét sem élvezhettem. Úgy gondoltam akkor maradok valami rágcsánál, de még mielőtt becsaptam volna az ajtót, Lili utána kapott.
- Nutella. – Kapta ki.
- Ja, a fiam szereti, de nem tudom mikori. Lehet már le is járt, és….- Kezdtem a magyarázatba, de a szavam is elállt, mikor olyan sexin nyúlt bele az ujjával az üvegbe, hogy ha nem fordulok el, végem.
- Kérsz? – Nyújtotta felém az üveget. – Nagyon finom és…édes… akárcsak egy csók. – Jött egyre közelebb és ilyenkor hálát adtam a magasságomnak, hiszen hiába nézett fel rám vággyal teli tekintettel nem ért fel.
- Luna, kérlek én….
- Ugyan már, csak nem félsz? A nagy Ibrahimovic berezel egy csajtól, aki felajánlkozik neki. Mintha még nem történt volna ilyen sosem.
- Miért gondolod, hogy történt? – Értetlenkedtem.
- Hiszen a legutóbbi lány is felajánlkozott neked nem, és te azonnal az ágyadba húztad. – Mondta, és kicsengett a hangjából a megvetés, de mivel továbbra is a Nutellás üveg tartalmát kóstolgatta a mondat alig jutott el a fülemhez. – Biztos volt még utána is hasonló eset.
- Olyannak gondolsz, aki lefekszik mással mikor szerelmes?
- Ha szerelmes. – Fúrta kék szemeit az enyémekbe.
- Ezt nem értem. Azt gondolod, nem szeretem Lilit?
- Mikor én szerelmes vagyok valakibe, meg sem fordul a fejemben, hogy összefeküdjek mással. – Mondta és tudtam, erre ment ki az egész álca és az egész esti játszadozás is ezért van. Be akarja bizonyíttatni velem, hogy csak ő kell nekem. Biztos vagyok benne, hogy még mindig fáj neki a Lolitás eset.
- Már vagy ezerszer elmondtam Lilinek, hogy csak azért feküdtem le a másik lánnyal, mert beittam, és mert túlságosan is hasonlított rá. Nem is Lolitát láttam, hanem őt. A szemei ugyanolyanok voltak, mint neke… neki. – Javítottam ki gyorsan és örültem, hogy nem vette észre a botlást. Túlságosan is hevesen kezdtem magyarázni neki.
- Akkor szereted a különleges szemű lányokat? – Rakta le az üveget és próbált közelebb jönni, de én újra hátráltam.
- Úgy is mondhatjuk. Szeretem az olyan dolgokat, amik nem átlagosak.
- Lili eléggé átlagos. – Szólt szomorúan és a Nutellás üveggel a kezébe az ablakhoz ment.
- Ez nem igaz, csak ő gondolja ezt magáról. Hidd el, nem átlagos, sőt a kedvessége egyenes páratlan Engem nem csak a külseje fogott meg, hanem a belső tulajdonságai is. Számomra Lili nem átlagos lány, hanem a minden.
- Zlatan. – Fordult felém. – Ne mondd ezt, hiszen…
- Mi? Nem hiszel nekem?
- Minden pasi csak a nagy mellekre és a tökéletes nőkre hajt. Lolita is gyönyörű volt és…
- Mikor fogod már fel, hogy ez nem így van. Mikor fogod már fel, hogy csak egy botlás volt.
- Mégis megtetted. – Mondta, és nem tudtam, hogy most Lili válaszol-e vagy Luna.
 - Igen, mert…
- Mert egy idióta vagy… aki csak sexet akar, és nem is akar komoly kapcsolatot, holott Lili majd megőrült érted. Szeretett és bízott benned, de te eljátszottad az esélyt nála. Most is hazudsz, hiszen egy másik lányt is felhoztál ide, akit ráadásul nem is ismersz.  
- Azért hoztalak ide, hogy nyugodtabban beszélgethessünk és megismerjük egymást.
- Igazán? – Húzta fel a szemöldökét. – Semmi hátsó szándékod nem volt?
- Miért lett volna? – Kérdeztem, és elvettem tőle a Nutellás üveget. – Lili mindennél fontosabb nekem, de….
- De mi? Ha nem jön be, én leszek a B terv? Aljas vagy. – Hajtotta le a fejét.
- Nagyon jó B terv lennél. – Léptem közelebb, felemeltem fejét, és elvesztem a kék szemeiben
- Örök második leszek számodra. – Fordult el tőlem, és ekkor már nem érdekelt semmi, csak az kattogott a fejemben, hogy bebizonyítsam neki, mennyire akarom őt. Mögé álltam, és végigsimítottam meztelen hátát. Éreztem, kezdi elveszteni a fejét. - Mindig is a szívemben leszel. – Suttogtam, majd belecsókoltam a nyakába, ami újabb lökést adott a vágyainak. Ám még mielőtt lentebb mentem volna, elhúzódott tőlem.
- Mi van a fogadalmaddal, hogy hűséges maradsz?– Lihegte
- Nem érdekel. – Szaladt ki a számon, de ahogy kimondtam már meg is bántam, hiszen szigorú szemekkel nézett rám.

Lili:
- Nem érdekel. – Mondta, és ezzel mindent bebizonyított. Bármikor képes lefeküdni bárki mással. Nem is értem, miért törtem magam, hiszen még nagyon csábítgatni sem kellett, máris belesétált a csapdába.
- Nem érdekel? – Kaptam fel a vizet.
- Luna, nem így gondoltam.
- Persze, te sosem gondolod úgy…. jobb, ha hazamegyek. Holnap korán kell kelnem, mert a főnököm…
- Meddig akarod még ezt csinálni Lili? – Tette fel a kérdést mikor a kabátom már a kezemben volt. Az ütő is megállt bennem az utolsó mondatára. Az nem lehet, hogy rájött.
- Tessék? – Kérdeztem félénken vissza.
- Azt hiszed, ennyire hülye vagyok? Komolyan elhitted, hogy játszatod előttem a szőke cicababa szerepét?
- Bazd meg! – Csattantam fel. – Mióta tudod?
- Amióta csak megláttalak a bárban. Azonnal levettem, hogy te vagy Lili és…
- Szóval átvertél.
- ÉN? – Mutatott magára. – Én vertelek át? Hiszen te festetted át a hajad és te rakattál kontaktlencsét. Te akartál másnak tűnni és te…
- Amiket mondtál azzal vertél át. Tudtad, hogy Lili vagyok és azokat mondtad, amiket hallani akartam, szóval mindegy, hagyjuk. Hazamegyek, mert holnap korán kell kelnem és mellesleg neked sem tenne jót, ha nyúzott fejet vágnál. Annyit nem tudok retusálni. Jó éjszakát.
- Ne menj! – Kapott utánam. Kérlek, ne menj el!
- Zlatan ez nem megy…
- Töltsd velem az éjszakát, kérlek. – Jött közelebb és kivette a kabátot a kezemből. – Amiket mondtam neked az úgy is van. Semmi másra nem vágyom csak rád. Nagyon kérlek, Lili próbáljuk meg. – Simogatta meg az arcom majd közelebb hajolt és megcsókolt. A falnak nyomott így kiutam sem volt. Felkapott és én a csípője köré fontam a lábaimat. Megéreztem a vágyát és ettől totálisan beindultam. Semmi másra nem vágytam, csak hogy lekapjam róla a ruháját és meglássam kidolgozott testét. Lerakott majd levette magáról a pólót, amitől a szavam is elállt. Még mindig tökéletes volt.
- Gyere, menjünk fel. – Húzott, de én újra megtorpantam. – Mi a baj édesem?
- Ha most lefekszünk, akkor…

- Akkor mi? – Lihegte vággyal fűtött hangon miközben a nyakamat csókolgatta és kibújtatott a ruhámból így csak egy francia bugyiban és melltartóban álltam előtte. – Kívánlak Lili és már nagyon rég erre készültem.
- Nem kéne megtennünk a holnapi nap előtt, hiszen fontos lesz ez a munka. – Néztem rá miközben testem teljesen átjárta a forróság. Sosem akartam még ennyire Zlatant, de gondolnom kellett arra is, amiért tulajdonképpen idejöttem. Hátat fordítottam neki, de ő nem hagyta annyiba dolgot. Pár ügyes mozdulattal lekapta rólam a melltartómat és maga felé fordított. Tekintete szinte égette a bőrömet, ahogy végig mért. Légzése egyre gyorsabbnak bizonyult majd újra felkapott, de nem a lépcső felé vette az irányt, hanem az egyik lenti szobába vitt. Lágyan lefektetett az ágyra, majd egy forró csók után kicsatolta az övét és mikor végre újra ruha nélkül állt előttem, a szavam is elakadt. Semmi mást nem akartam, csak egész este szeretkezni vele.

Zlatan:
- Nem kéne megtennünk a holnapi nap előtt, hiszen fontos lesz ez a munka. – Mondta, de tudtam ő is ugyanúgy akar engem, mint én őt. A hónapok óta elfojtott vágyam egyre erősebb volt és mikor lehámoztam Liliről a ruháját, majdnem letepertem a kőre. Kibaszottul nehéz volt visszafognom magam, de tudtam, nem lehetek mohó és minden pillanatot ki akartam élvezni, amit újra vele tölthetek. Hátat fordított nekem, és ez a visszautasítás csak még jobban feltüzelt. Mögé léptem és remegő kézzel kikapcsoltam a melltartóját és felém fordítottam. Csodálatosak voltak a mellei, ahogy mellbimbói megkeményedtek a vágytól. Újra felkaptam, de eszembe jutott, hogy miért botorkálnánk fel a lépcsőn, mikor a lenti szobában is ugyanolyan kényelmes lenne az együttlétünk. Letettem az ágyra és egy édes csók után feltérképeztem a testét, ami már annyira hiányzott. Az, hogy a három hónap alatt más férfi érintette és az, hogy nem én voltam vele utoljára, feldühített és mindenáron meg akartam neki mutatni, hogy én vagyok a főnyeremény számára. Gyorsan lekaptam magamról a ruháimat és örömmel konstatáltam, hogy szerelmemnek tetszik, amit lát belőlem. Mellé feküdtem az ágyra és a melleit kezdtem kényeztetni, amik tökéletesen simultak a tenyerembe és kéjes nyögéseiből leszűrtem, hogy tetszik neki, amit csinálok. Egyre lejjebb haladtam a hasán és megálltam a fekete francia bugyijánál. A puha anyagon keresztül meleg levegőt fújtam a legérzékenyebb pontjára, amit újra egy hangos nyögéssel jutalmazott, nekem pedig az járt a fejemben, hogy ha sokáig kényeztetem, hamarabb megyek el, mint ő.

Lili: 
Zlatan félretolta a fehérneműmet és nyelvével kezdte kényeztetni érzékeny pontomat. Úgy éreztem, azonnal felrobbanok a gyönyörtől. 

- Zlatan, ez nagyon jó. – Suttogtam és a hajába túrtam, amit a csatár halk morgással jutalmazott.
- Nagyon finom vagy. – Hallottam kéjes hangját, ami csak még egy löketett adott vágyaimnak. Ám mikor már csak pár lépésre voltam az orgazmustól, hirtelen abbahagyta, és a szemembe nézett. Tekintete csillogott és én meg akartam mutatni neki mennyire, hiányzott. Ahogy a hátára feküdt apró csókokkal borítottam be izmos testét. Imádtam őt nem csak nézni, de kényeztetni is, és végre nem kellett nélkülöznöm őt egyetlen pillanatra sem. Mikor a titkos tetoválásához értem – ami csak akkor látszik mikor tökéletes barna a bőre, – felszisszent. Talán tudta, mit fogok vele csinálni, és én nem akartam kétségek között hagyni. Végighúztam nyelvem merevedő férfiasságán, ami szinte tűzforró volt, majd az egészet az ajkaim közé vettem és élvezettel hallgattam a Zlatanból előtörő felhördülések hangját. Boldog voltam, hogy én csalhatom elő belőle ezeket, és egyre gyorsabban dolgoztam rajta, viszont semmiképpen nem akartam, hogy szerelmem így élvezzen el, így az utolsó pillanatok egyikébe abbahagytam a mozdulatot, és forrón megcsókoltam.
- Istenem, Lili, ez valami fantasztikus volt. – Kerekedett újra fölém, és mondatától egy büszke mosoly hagyta el a számat. Ajkai újra merev mellbimbómra tévedtek, teste egyre közelebb került hozzám, majd végre belém hatolt. Először csak óvatosan majd egyre gyorsabban mozgott, közben a nyakamat csókolgatta.
- Szeretlek Lili. – Suttogta a fülembe és ekkor a bennem lévő tűzijáték felrobbant. Felsóhajtottam a testemet elárasztó fantasztikus orgazmustól, és pár perc múlva Zlatant is elöntötte a gyönyör.  
- Szeretlek, Kicsim. – Adtam egy puszit az arcára, amit egy csókra váltott. Nyelvünk egyre vadabb táncot járt nekem pedig újra kezdtek felkorbácsolódni az érzelmeim. Hiába, Ő tudta csak igazán, mi az, amitől újra beindulok, de nem akartam telhetetlen lenni, így eltoltam magamtól
- Ugye lent is van fürdőszoba?
- Persze, hogy van. – Mondta magától értetődően. – Mit szeretnél?
- Tusolni.
- Ó ez jó ötlet, már régen szeretkeztem a tus alatt.
- Aaa… ez egyszemélyes akció lesz. – Ültem fel és a bugyim után kotorásztam. – Kamilla már biztos keres engem. Letusolok, és visszamegyek a szállodába.
- Azt nem hagyom. – Vette ki a fehér neműmet amint az imént vettem a kezembe. – Töltsük együtt az éjszakát. Azt hiszed, csak ennyi van bennem? – Mosolyodott el sokat sejtetően.
- Holnap munka van és nem kufircolhatjuk végig az előtte való éjszakát.
- Miért nem? Lili, nem érdekel, hogy mi lesz holnap, mert csak az számít, hogy végre itt vagyunk kettesben. Tudod, mennyit vártam rád?
- Még átgondolom, de most ha megbocsájtasz, a zuhanyt választom. – Álltam fel majd a lenti fürdő felé vettem az irányt. Teli volt a szívem boldogsággal és mérhetetlen szerelemmel. Zlatan végre újra az enyém,  és én tudom, hogy már sosem fog senki elszakítani minket egymástól. Jólesően folyattam magamra a meleg vizet, és nem is vettem észre mikor Zlatan mellém állt a tusolóban. Csak lágy ajkai érintésére rezzentem össze, és végigfutott a gerincemen a borzongás.
- Hol jár az eszed? – Érdeklődött, miközben kikapta a gumit a nedves hajából.  
- Csak boldog vagyok, hogy újra van te és én…
- Vagyis mi. – Javította ki. – Szeretlek Lili és nem is tudod, mennyit szenvedtem ezért… főleg mikor megláttalak Lapadulával.
- Nem akarok ezektől beszélni. Felejtsük el és csak arra gondoljunk, ami most jön.
- Mi lesz most velünk Lili? – Nézett rám, miközben egy adag tusfürdőt nyomott a tenyerébe. A férfias illat betöltötte a kabint, de cseppet sem zavart, mert ez is hozzá tartozott, én pedig ezt is imádtam benne.
- Nem tudom Zlatan, de…
- Mondj fel, és költözz hozzám.
- De a munkám és Paolo. Nem hagyhatom ott, hiszen Márkó is mostanában lépett le tőle. Hálátlanak tűnnék, és még bőven van a szerződési időmből is.
- Nem lehetne esetleg megoldani, hogy az olasz lapotok angol megfelelőjénél dolgozz?
- Fogalmam sincs. Még nem beszéltem erről Paoloval. – Hajtottam le a fejem. – Hidd el, szeretnék ideköltözni, viszont ha most felmondok Paolo…
- Ne foglalkozz mással, csak azzal, amit te szeretnél.
- De szeretem a munkám, Zlatan. Ez az életem, az, hogy írok, hogy járom az országot és képeket készítek. Nekem a holnapi nap is egy megtiszteltetés. Az, hogy rám gondoltál örömmel és büszkeséggel tölt el, mert tudom, te nem akárkikkel dolgozol, és ez a kampány fontos neked.
- Igen, ez így van, és ha nem hinnék benned, nem érdekelne, hogy szeretlek nem bíztam volna rád a fotózást.
- Köszönöm, szerelmem. – Csókoltam meg gyengéden és jó érzés volt, hogy beborít minket a víz. Imádtam, ahogy megcsillannak a bőrén a cseppek, és megcsodálhattam a hátán lévő tetoválásait.  Zlatan végül meggyőzött, hogy aludjak vele. Mindenképpen szólni akartam Kamillának, hogy ne várjon, de mivel nem vette fel, küldtem neki egy üzenetet.
- Te tudtad, hogy hajnali három van? – Néztem a férfira, aki egy üveg vizet hozott be a hűtőből.
- Úgy saccoltam én is. Kérsz? – Nyújtotta felém az üveget és én egy jót húztam belőle.
- Gyorsan aludni kéne. – Bújtam az ágyba és Zlatan is így tett.
- Én cseppet sem vagyok álmos. – Búgta édesen és újra megéreztem a merevedését. Már újra kezdtünk belefeledkezni egymás testébe, amikor megszólalt a telefon. 
- Ne vedd fel. – Húzott vissza magához.
- És ha fontos? Nem szokott ok nélkül csörögni a telefonom ilyenkor. – Állítottam le majd meglepődve néztem, hogy a kijelzőn Stephan neve állt.
- Kamilla az? – Érdeklődött, mire én csak nemlegesen megráztam fejem.
- Nem, Stephan.
- Nem úgy van, hogy nem beszéltek? – Értetlenkedett, de a telefonom továbbra is játszotta a dallamot.
- De igen, és nem tudom, mit akarhat ilyenkor.
- Ezt csak egy módon tudhatod meg Lilien. – szólt, én pedig megnyomtam a zöld gombot. A vér is megfagyott az ereimben Stephan szavaitól. Mikor leraktam a készüléket, az ágyra huppantam és csak bámultam magam elé.
- Mi a baj? Mit mondott Stephan? – Lépett mellém svéd barátom, hiszen látta, mennyire megváltoztam. – Lilimondj már valamit.

- Stephan és Kitti autóbalesetet szenvedtek és Stephan a kórházból hívott. Kittit eszméletlenül szállították el rohammentővel. – mondtam, miközben könnyek gördültek ki a szememből. 

2017. március 25., szombat

3/19 ⚽️Kezdődjön a játék ⚽️

Zlatan:
A ruhás szekrényem előtt álltam és azon törtem a fejem mégis mit kéne holnap felvennem, hogy Lilinek azonnal leessen az álla. Húzogattam a vállfáimat, de egyiket sem találtam olyan igazán menőnek. Teljesen tehetetlennek éreztem magam, és idegesnek is talán. Amióta Lili igent mondott erre a munkára semmi más körül nem jártak a gondolataim, csak hogy visszaszerezzem attól az olasz suttyótól. Már nem olvastam híreket róluk, hiszen valahányszor megláttam őket egy- egy lapba elfogott a féltékenység. Minden áron azt akartam, hogy Lili megbocsásson és újra az enyém legyen. Nagyon rég éreztem már az illatát, a bőrét és a csókjait, és ez teljesen kikészített. Tanácstalanságomba a húgomat hívtam fel immáron vagy harmadszorra a nap folyamán. Szegény nem elég neki, hogy anyám és Manuel túlgondoskodását is el kell viselnie még én is a nyakába akasztom a saját bajomat.
- Mondd Zlatan. – Szólt bele.
- Segítened kell Heléna. – Mondtam neki kétségbeesett hangon.
- Most éppen miben nem tud dönteni az én bátyám? – Érdeklődött és fáradságot hallottam a hangján.
- Nem leszek hosszú, de nem tudom mit kéne felvennem holnap.
- Ó NE! Zlatan nem lehetsz ilyen idióta. Nem tök mindegy miben mész? Ott úgy is leveszed és a saját melegítőidbe fogsz villogni.
- Igen, de első a jó megjelenés, és ha ezen múlik, akkor kell valami ütős.
- Komolyan, ha nem ismernélek, ennyire azt hinném, nem is te vagy… mi ez a…. furcsa viselkedés? Hol van az én tökös testvérem??
- Totál kész vagyok ettől a holnapi melótól. Szeretném, ha jól sülne el és Lili…
- Szóval innen fúj a szél. – Sóhajtott egy nagyot. – Zlatan te mindenben bejössz neki, bár ha választani kéne talán…. ne is vegyél fel semmit . Akkor tuti leesne az álla.
- Heléna komolytalan vagy! – Torkolltam le.
- Fogalmam sincs, nem vagyok Lili!! De ha mondani kéne, akkor vegyél fel egy inget és valami sötét farmert. Ha nem pólóba vagy az jó, de most ne haragudj, fáradt vagyok.
- Talán nem érzed jól magad? – Érdeklődtem és elszégyelltem magam, mert csak a saját gondjaimra gondoltam és elfelejtettem, hogy húgom babát vár, és nem viseli annyira jól, mint szeretné.
- De igen, csak picikét fáradt vagyok, ne haragudj, de lerakom.
- Anyáék ott vannak veled?
- Igen kint vannak a konyhába, én meg a szobába vagyok, Manuel gyakran bejön.
- Akkor megnyugodtam, vigyázz magadra Heléna, és köszi, te vagy a legjobb húgom.
- Én vagyok az egyedüli te dinka. – Mosolygott bele a készülékbe, majd lerakta. Úgy gondoltam megfogadom a tanácsát és egy sötét inget vettem ki, amit nem is kell teljesen nyakig begombolni, így kicsit látszik a mellkasom. Majd találok hozzá valami nadrágot. Amint éppen ezt kerestem lentől hangokat hallottam és leszaladtam a lépcsőn. Meglepetésemre Paul haveromat láttam, aki egy üveg pezsgőt markolászott a kezébe és eléggé elegánsan volt felöltözve.
- Te még el sem készültél? – Szegezte nekem a kérdést mikor meglátta, hogy csak alsóba vagyok.
- Hova kellet volna elkészülni?- Néztem rá zavarodottan.
- Most van Jesse elmaradt szülinapi ivászata. – Utalt az egyik csapattársamra és nekem ekkor jutott eszembe a ma esti buli.
- Ó ne már az ma van? – Túrtam bele a hajamba.
- Igen, és jó lenne ha kapkodnád magad haver, mert mindjárt jön a taxi amiben már benne ül, Marcos, Anthony és Henrikh. A többiek pedig majd külön kocsival érkeznek.
- Semmi kedvem elmenni ma. – Néztem rá. – Holnap dolgoznom kell.
- Mit? – Csodálkozott és idegesített, hogy elmondtam neki mindent ő mégis elfelejtkezett a fotózásról.
- Lilivel lesz a…
- Ó az a híres fotózás. Kíváncsi leszek, milyen képeket készít majd egy ilyen kislány.
- Ne sértegesd őt Paul. Igen is remek fotós és…
- Azért nem csak a fényképész tudásáért kérted fel nem? Mi van, ha beleszaladsz egy nagy pofára esésbe vele.
- Mire gondolsz? – Értetlenkedtem.
- Lilit megbántottad nem emlékszel? Mi van, ha direkt szar képeket készít és ezzel oda a kollekciódnak és a hírnevednek is.
- Sosem tenne ilyet. – Védtem meg a lányt és reménykedtem igaza van barátomnak. – Azért ennyire nem haragudhat rám.
- Hidd el, a nők kiszámíthatatlanok és egy ilyen nagy átverés után nem csodálkoznék ha bármire képes lenne.
- Akkor sincs igazad. – Torkolltam le újra.
- Jó lenne ha lemondanál róla haver, hiszel elvileg van pasija nem? Lapadulával nyomul.
- Igen, tudom, de nem szereti….
- Felejtsd már el haver! – Szólt le erélyesebben. – Mikor a jó égbe felejted már el és lépsz túl rajta? Annyi csodacsaj rohangál az utcákon, és ne mondd, hogy nem tudnál leakasztani valakit. Legalább csak egy éjszakára, de ha jobban belegondolsz még komoly kapcsolatra is kapható egy-egy. Híres focista vagy Zlatan!! Biztos vagyok benne, hogy ezek a lányok alig várják, hogy meghúzd. – Kacsintott rám, és én egyre mérgesebb lettem a hülyeségeitől.
- Idióta vagy! Nekem nem kell senki más csak Lili!
- Mi van benne ami a kinti csodacsajokban nincs? Miért kell neked ennyire ez a lány?
- Elhiszed, ha azt mondom fogalmam sincs. – Váltottam nyugodtabb hangra. – Tényleg hiányzik. Mellette tök más vagyok….
- Máris más lettél Zlatan! Túl nyálas vagy! – Eresztett el egy mondatot, de nem foglalkoztam vele.
- Nyugodtabb vagyok, és jól érzem magam mellette. Szeretem őt Paul és ha még csak egy kicsi esély is van rá, hogy visszakapjam megragadom. Holnap pedig odakell tennem magam, mert lehet ez az utolsó esélyem és semmi képen nem akarom elszúrni. Kell Lili és soha nem éreztem ilyet egy nő iránt. Azóta szeretem amióta csak megláttam. Megakarom mutatni neki, hogy nem olyan vagyok amilyennek gondol. Nem tartok ma veletek, ne haragudj!
- Máris teljesen más vagy!! Nem ilyennek ismertelek meg, aki egy csaj miatt rinyál. Nem teheted meg Jessevel…
- Ha elmegyek akkor iszok, és nem akarok nyúzott fejet vágni.
- Akkor nem iszol majd csak narancslevet. – Viccelődött.
- Persze… - Nevettem fel.
- Zlatan ne kéresd már magad. Max éjfél felé lépünk.
- Na jó, gyorsan átöltözök. – Emeltem fel megadóan a kezem és felszaladtam az emeletre, de még hallottam, amit Paul felkiabált.
- Mi ez a kép? – Érdeklődött és tudtam arra festményre gondol, amit az egyik festő barátommal csináltattam. Lili és én vagyok rajta és a lánynak akartam adni ajándékba, de sajnos odáig már nem jutottunk, hiszen mire megékezett a kép mi szakítottunk. Mivel kidobni semmi képen nem akartam kiakasztottam a falra. Miután felkapkodtam a ruháimat leszaladtam a lépcsőn.
- Ezt Lilinek akartam adni, de már nem volt rá lehetőség. – Utaltam a képre amit szeretek nézegetni, hiszen barátom annyira jól elkapta az a boldog pillanatot és Lili arca egyenesen sugárzik rajta, nem is beszélve csillogó smaragd szemeiről.
- Ki kellett volna dobni.  – Vetette oda egyhangúan.
- Ugyan dehogy, ez az egyik legjobb képünkből készült és én imádom. Jó rá vissza emlékezni, hogy akkor még boldogok voltunk. – Szóltam szomorúan.
- Te tudod, de ez nem lesz így jó. – Bólogatott rosszallóan, és ekkor meghallottuk kintről a taxit és bepattantunk a fiúk mellé. Jessie kedvenc helyére mentünk ahol már dugig volt a terem. Boldog szülinapot kívántunk neki, majd a pezsgőzés után a fiúk sörözni kezdtek. Mivel nem akartam beállni magamnak csak alkoholmentest kértem és felajánlottam, hogy majd én szervírozom az italokat, hiszen így egyikőjüknek sem fog feltűnni, hogy nem alkoholizálok velük.  Csak jöttem oda- vissza a pult és a fiúk asztala között mikor egy vakító kék szemű lányt pillantottam meg mellettem. Arca bíborvörösben pompázott mikor ránéztem, de betudtam annak, hogy biztos felismeri a focistát bennem. Helyes lány volt, de nem akartam foglalkozni vele, mégis volt benne valami különleges, és vonzó, amit nem tudtam megmagyarázni magamnak. Ahogy a barátaimhoz vittem az italokat még mindig éreztem a pillantását. Leakartam ülni, hogy egy kicsit megnyugodjak, de a fiúk szinte még meg sem itták máris új kört kértek, így felsóhajtva újra a pult felé indultam. Nem akartam ránézni a lányra, és megdöbbentem mikor egy ismerős arcot vettem észre a szőkeség mellett.
- Kamilla te meg? – Köszöntem oda a fekete hajúnak és reméltem, ha ő itt van, Lili sincs messze. Tudtam, hogy volt barátnőm őt kérte fel segédjének így volt okom reménykedni.
- Én csak egyik barátnőmmel jöttem kicsit bulizni. – Válaszolta majd a szőke hajú lány felé bökött. 
- Zlatan Ibrahimovic. – Nyújtottam felé a kezem és újra egy megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába, ahogy belenéztem szemeibe. Kamilla nagy hanggal felnevetett, de mikor az ismeretlen lány szigorúan rá nézett gyorsan abbahagyta.
- Zlatan ő pedig a barátnőm..
- Luna. – Vágott bele gyorsan a szavába barátnője és még mindig vörös arccal tekintett fel rám, de ahogy jobban megnéztem a mosolyát és az arca vonásait belém vágott egy felismerés. Ez a lány nem Luna ahogy magáról mondja, hanem Lili.  Ahogy közelebb hajoltam hozzá az illatát is megéreztem és ekkor már semmi kétségem sem volt róla ki áll előttem. A parfüm, amit használt az én kollekciómból való, amit ezer közül is felismertem, hiszen az én ízlésem szerint volt megalkotva. De akkor miért nem Lili ként mutatkozott be és mi ez a szőke haj és a kék kontaktlencse? Nem értettem miért lett Lili „más”, de borzalmasan kíváncsivá tett mire megy ki a játék, ezért úgy döntöttem belemegyek, bár egy kicsit rosszul esett, hogy hülyének nézett és nem is értem mit gondolt. Azt hitte talán nem fogom megismerni életem szerelmét, akinek minden vonását úgy ismerem, mint a tenyeremet, és sem egy szőke haj, sem pedig egy kékre változtatott tekintet sem vezethet félre.
- Luna, igazán örülök. Iszol valamit? – Érdeklődtem és örültem, hogy Kamilla nagy elnézések közepette otthagyott bennünket.
Miután kikértem a sört és a koktélt egy félreeső asztalhoz ültünk ahol kevesen ismernek fel, majd miután dobtam haveromnak egy üzenetet, hogy csajjal vagyok belekezdtem a beszélgetésbe.
- Csak ketten jöttetek?
- Igen, csak Kamilla és én, mert bulizni támadt kedve és mivel a fotós lány nem akart jönni így én lettem az áldozat. – Magyarázta, és annyira édes volt, hogy maga felé akarja terelni a beszélgetést. Mivel ma este úgy voltam vele teszem a hülyét ráharaptam a csalira.
- A fotós lány? – Érdeklődtem és reméltem eléggé megtudom játszani a meglepettet.
- Igen, tudod Lili.
- Ismerem, ő…. a volt barátnőm, de… - Kezdtem volna bele egy szomorú monológba, de ekkor odajött hozzám két lány és autógrammot meg fotót kért tőlem. Nem szoktam senkit elutasítani, így teljesítettem a kérésüket. Pár perc múlva pedig mosolyogva huppantam vissza Luna vagyis Lili mellé, aki picit féltékeny arcot vágott.
- Mondd hányadik vagyok a héten? – Nézett rám és kicsit mérges hangja nagyon mulattatott. Imádtam mikor féltékeny.
- Ezt nem értem pontosan. – Ráztam meg a fejem értetlenül.
- Szerintem meg igen. – Kezdte miközben a szívószálával játszott. – Te eléggé ismert, és jóképű vagy. A lányok körül rajonganak, amit gondolom, szép számmal kihasználsz.
- Én nem olyan fajta vagyok. – Mentegettem magam ám újra jött egy pár rajongó és nekem újra mosolyognom és aláírnom kellett Lili pedig egyre idegesebb lett.
- Nem volna kedved elmenni valami nyugodtabb helyre? – Kérdeztem mire felcsillant a jelenleg kék szeme. – Gyere, elköszönünk a barátaimtól és már itt sem vagyunk.  – Fogtam kézen és jó volt újra megérinteni őt. Kedvem lett volna azonnal hazafurikáztatni és ledönteni az ágyra, de tudtam azzal csak elrontanám a játékát.

Lili:
Örültem neki, hogy végre leléptünk, mert már piszkos mód irritált a sok lány, és fiú akik Zlatantól kértek fényképet és aláírást, és semmi másra nem vágytam, csak, hogy kettesbe legyek vele és kikérdezzem Liliről vagyis magamról. Tudnom kellett mit érez legbelül és bár szívem szerint azonnal felfedtem volna magam előtte, tudtam nem volna jó ötlet. Beültünk a szürke Volvoba majd Zlatan indított én pedig csak néztem, ahogy az utat figyeli. Jó volt a nagy zaj után egy picit csendben ülni egymás mellett. A lámpafény néha megvillant az arcán és annyira más volt, mint mikor bent a lányoknak mosolygott. Sokkal nyugodtabb, és nekem tetszett ez a látvány. Imádtam, ahogy mogyoró szemein megcsillan a kintről bejövő lámpa fénye és szerettem volna, tudni mi járhat a fejébe. Mikor észrevette, hogy figyelem eleresztett felém egy édes mosolyt.
- Mesélj egy kicsit magadról Luna. – Kezdte. – Mivel foglalkozol, és honnan ismered Lilit?
- Én… - kezdtem és valami hihető hazugságon törtem a fejem. – jelenleg gyakornok vagyok az újságnál, úgy két hete és Paolo hozott össze Lilivel, aki felajánlotta, hogy tartsak vele erre a fotózásra.
- Remek terepre hozott. – Mondta kedvesen. – Fotósnak vagy újságírónak készülsz?
- Fotósnak.
- Akkor lesz módod megfigyelni Lilit, és biztos sokat fogsz tőle tanulni. Ő nagyon jó fotós és… én… - Kezdte szomorúan, de nem fejezte be, csak némán tekergette a kormányt.
- … és mi? Mit akartál mondani? – Érdeklődtem és kezdett érdekes irányba menni ez a beszélgetés.
- Bocsi Luna, de erről nem akarok beszélni. Tudod ez eléggé magán jellegű. – Próbálta ejteni, de én nem hagytam magam.
- Kérlek, mondd el, csak a kedvemért!! – Próbáltam hízelegni és végigsimítottam a sebességváltón nyugtatott karját.
- Oké legyen. Szóval Lili a barátnőm volt és én nagyon szerettem, sőt még most is eléggé szeretem ezért is nem tudok más lányra koncentrálni, hiába is szeretném. Számomra mindig is ő lesz az aki kell. – Nézett mélyen a szemembe és tudtam igazat mondd.

Zlatan:
Mikor kimondtam az utolsó mondatot majdnem kitört belőlem a röhögés. Ilyen nyálas dolgot sem mondtam mostanában senkinek főleg nem Lilinek, de muszáj volt, hogy tudja tényleg ezt érzem. Elő kellett vennem a mélyen eltemetett romantikus énemet is, és örömmel láttam, hogy célba értem a monológommal, hiszen Lili szemeibe mintha apró könnyek jelentek volna meg.
- Ezzel a fotózással is azért bíztad meg, mert a volt barátnőd? – Kíváncsiskodott tovább.
- Igen, de tudom, hogy profi és százszázalékosan megbízok benne. Tudod, jó lenne holnap azt elérnem, hogy ne utáljon annyira.
- Szerintem nem utál, sőt. – váltott komolyabb hangra. – szerelmesebb beléd mint bármikor máskor.
- Ugyan hiszen barátja van. – Nevettem fel és kedvem lett volna megkérdezni tőle, hogy mi a faszért magyaráz ilyeneket, ha otthon egy olasz ficsúr kúrja.
- Én úgy tudom már nincsenek együtt. – Vágta rá azonnal és ez felkeltette az érdeklődésemet.
- Igazán mert? – Kérdeztem és hangomból kivehető izgatottság csengett. Csak nem elküldte, mert annak igazán tudnék örülni. Akkor bebizonyosodna, hogy tényleg engem szeret.
- Mert a pasi összejött a volt menyasszonyával. – Hallottam a választ és láttam rajta, hogy fájdalmas erre visszaemlékeznie.
- A rohadt szemétláda. – Mérgelődtem. – Lili nagyon kibukott?
- Eléggé megviselték a dolgok, de ő hagyta ott a csatárt, mert meglátta az sms-eket a telefonjába. Mikor pedig rákérdezett a fiúnál az nem tagadott semmit, és bár megcsalásról nem volt szó Gianluca azt mondta neki mindig is ez az Anna nevű lány lesz a nagy ő, így Lili összepakolt és szakítottak.
- Most nincs senkije? – Érdeklődtem és bevillant, hogy ha nem velem vigasztalódott lehet visszarohant Rómába és Stephannal esett ágynak, aki biztos nem mondott volna nemet, ha ilyesfajta vidításról lett volna szó.
- Nincs egyedül van, de…
- Egyedül erősebb vagyok, az a mottója. Láttam a tetoválást az egyik lapban, és lefordíttattam az egyik ismerősömmel. Bár fogalmam sincs miért varratta ki magát mikor olyan csodálatos a bőre. - Osztottam meg vele és elhatároztam nem is egy nyugodt étterembe viszem, hanem haza, és alig vártam, hogy felfedjem a titkát és végre megkapjam azt a Lilit akit mindennél jobban szeretek.

Lili:
A fejem azonnal újra vörösbe változott mikor felhozta ez a tetoválás témát és csak örülhettem, hogy a ruha pont ott fedi a lapockámat ahol az említett remekmű látható.
- Pont te beszélsz? – Nevettem fel. – Hiszen te mindenhol ki vagy varratva.
- Azért nem mindenhol, de te ezt honnan tudod? Láttál már meztelenül? – Mosolygott rám kajánul és majdnem kiestem a szerepemből, így zavartan ennyit mondtam: - Nem, dehogy csak az újságok…
- Talán szeretnél?
- Zlatan nem én… vagyis…- habogtam, mint valami idióta és mikor látta csak ennyit mondott.
- Nyugi csak hülyülök, bár kibaszottul jó nő vagy nem húzlak ma meg.
- Pedig nincs barátom. – Mondtam neki és kezdtem flörtölős hangulatba váltani.
- Nekem sincs csajom, de holnap beakarom vetni magam Lilinél. Tudod nekem ő az a lány, akivel boldog vagyok, és most nem vagyunk együtt, majdnem négy hónapja bevallom, egyre jobban hiányzik. - Osztotta meg velem. 

- Sokáig voltatok együtt? – Fürkésztem az arcát és ekkor ismerőssé vált az út, amelyen autóztunk. Tudtam hazavisz, magához, aminek örültem. Majd meglátjuk, mennyire tud ellenállni Lunának a csábítónak, és bár reméltem kiállja a próbát, minden vágyam az volt, hogy este az ágyába kössek ki, vagy így vagy úgy. 
- Mi mindig olyan se veled se nélküled kapcsolatban voltunk. - Szólt kis idő múlva majd mikor beállt a bejárójába - ami egy gomb nyomás után kinyílt- elém tárult az ismerős udvar és a környezet ahonnan pár hónapja könnyek között szaladtam ki. 
- Hol vagyunk? - Tettem fel a kérdést. 
- Isten hozott nálam. - Mosolygott majd kisegített az autóból és beinvitált a házba ahol nem változott semmi. 
- Kérsz valamit inni? - Tette fel majd miután elfogadtam egy italt levette a kabátját és a konyha felé vette az irányt. " Ideje bevetned magad kislány" mosolyogtam magamba, majd lerúgtam a cipőm és én is levettem a kabátom. 

2017. március 18., szombat

⚽️ Interjú az Angel Style írójával ⚽️

Sziasztok! Most nem egy új fejezettel készültem, hanem egy különleges interjúval az Angel- Style írójával Erikával. Nagyon örülök, hogy létre jött ez a közös munka és remélem a jövőben is fogunk még együtt dolgozni. Fogadjátok sok szeretettel. Puszi nektek J.



1.  Mennyi idős vagy? Hol laksz? Erika vagyok és 25 éves múltam. Jelenleg Miskolcon élek, de Debrecenben születtem.
2. A blogoláson kívül miket szeretsz/ szoktál csinálni szabadidődben?Szabadidőmben a kiskutyámmal sétálok, marketingezek, sorozatokat nézek, olvasok, a háztartást vezetgetem. Épp most kezdtem bele a Bullet Journal-ba , ami egy igazán jó kis elfoglaltság lesz, már látom előre. Tervezem, hogy ha bejön a jobb idő, akkor végre elkezdek kirándulni (már ideje lenne).
3. Hogyan jött az, hogy blogot kezdj írni?  Erre csak a szokásos válaszomat tudom adni , ha nem haragszol meg érte. Hivatalosan 2014. június 8.-án indítottam el az Angel Style blogot. Ám 2016 augusztusa óta vezetem rendszeresen, addig valahogy nem volt ihletem. Nem volt konkrét elképzelésem, amikor létrehoztam a blogot, csak egy olyan helyet kerestem, ahol kifejezhetem magam.
4.  A bloggerkedés kapcsán kötöttél szoros barátságokat, van olyan ember akire esetleg „mentorként” tekintesz? Igen kötöttem barátságokat, ám sajnos néhányat nem tápláltam, így hamar megszakadtak. Próbálom most ezeket a kapcsolatokat megmenteni, már amennyire ez tőlem telik. Nehezebb most a dolgom, mióta újra visszamentem az iskolapadba. Hiszen, amire eddig volt időm, arra ma már kevesebb jut. Nehéz megtalálnom még a prioritásaimat, hogy mikor mi a fontos. ( Megjegyzem keresztféléves a suli, így Február közepétől kezdődött csak el). A mentoromat pedig nem én találtam, hanem ő talált meg engem. Iszonyatosan hálás vagyok, azért, hogy az életem része lett. Ő nem csak a mentorom, de a legjobb barátom is.
5. Ha elakadsz egy- egy blog témánál, mi az ami mégis tovább lendít?  Ahogy észrevehettétek, most is egy hosszabb pihenőn vagyok , mert mint mondtam nehéz a sulit, a munkát és a blogolást összeegyeztetni, de nem lehetetlen. Ilyenkor csak, hagyok magamnak elég időt ahhoz , hogy hiányozzon a blog és az írás. Általában ez be is válik. Szükség van néha egy hosszabb szünetre, hogy újultan visszatérhessek, és az olvasóimmal lehessek.
6. Honnan szeded a témáidat? Mi az ami igazán inspirálóan hat rád?  Nem tudom honnan jött az ihlet. Eleinte nem volt konkrét elképzelésem a bloggal kapcsolatban, így behatárolni sem lehetett, ahogy én most csak beauty témában fogok írni. Úgy éreztem, ami megfogalmazódik bennem, érzések, gondolatok, azokat a virtuális naplómba leírom és megosztom másokkal. Később mikor átláttam, hogy a blog mit képvisel, és én mit szeretnék, akkor jött az a pont, hogy tudatosan elkezdtem írni a szépségápolással kapcsolatos cikkeket, persze még mindig megmaradt a psziché rész is, utána kezdtem el belecsempészni a lifestyle posztokat és ma már úgy érzem, hogy a blog több lett, mint egy sima Beauty blog. Inkább egy mindenes blognak nevezném, ahol a beauty és a lifestyle dominál. Szeretnék odafigyelni az olvasóim igényeire és ezek szerint alakítani, formálni a blogot.  . Nem tudom, hogy honnan jön az ötlet, egyszer csak beugrik valami és elkezdek azon agyalni tovább, hogy tudnám kivitelezni. Kit érdekelne? Lenne-e rá olvasó, kereslet? Ha mindenre igen a válasz, akkor elkezdem fejben összerakni a vázlatot, majd pedig megosztom másokkal is és kikérem az ő véleményüket is, hogy szerintük ez jó ötlet-e vagy hagyjam a fenébe. Általában az első, akit megkérdezek erről, az a párom, ha szerinte kivitelezhető, akkor elkezdjük együtt átgondolni, majd ráírok pár blogger barátomra és őket is megkérdezem. Van olyan is, hogy egyből jön az ihlet és nincs időm kérdezősködni, már ki is írom a csoportba és várom a válaszokat. A motivációm egyértelműen az olvasóim. Már nem magamnak kell írnom, hanem nekik, értük vagyok és ők értem, ez ilyen kölcsönös dolog. Szerintem.  A legjobb ötleteim reggel, zuhanyzás közben támadnak LOL
7. A blogod a divattal foglalkozik, de találhatók rajta ajánlók is. Mik azok a kedvencek pl sminkbe, vagy egyéb dolgokba, amiket nagyon szeretsz?  Ha cikkre gondolsz , akkor a Smink történelem by Angel cikkem a kedvencem ( beauty témában), ám ha konkrét márkáról, technikáról van szó, akkor nem tudok váladztani. A sminkelés egy önkifejezési forma, egyfajta művészet számomra.
8. Szoktál járni blogos eseményekre? Gondolok itt blogger találkozó, vagy egyéb ilyen események? Nem, még nem vettem részt egyetlen ilyen rendezvényen sem. Érdekelni viszont érdekel , ha lehetőségem lenne rá részt is vennék egy ilyen programon.
9. A családod tudja, hogy blogolsz? Támogatnak téged? Erre is a szokásos válaszomat tudom írni Természetesen a családom, a párom és a barátaim mindenben támogatnak. Ezért nagyon hálás vagyok nekik.
10. Nagyon tetszett az a cikked amit a plus size ruhákról szólt. Te hol szerzed be a legjobb darabokat? Oh igazán örülök neki ,akkor csak megéri az ilyen posztokat elkészíteni .Viccet félretéve , a ruháim többségét nem márkás üzletekben szereztem be, lehet ettől is picit egyedibbek. Bár mostanság be-be térek a New Yorkerbe, Takko-ba (ezek az üzletek a nagy kedvencek).
11. Honnan jött a blog neve? Esetleg hiszel az angyalokba? A blog nevét a becenevem inspirálta (Angyalka), hiszen így becéz a párom.
Igen hiszek az őrangyalokban. 

12. Mik a terveid a jövőre nézve? Milyen cikkekkel várod még az olvasóidat? Hamarosan megint ki jön egy közös cikkünk a Mind of Mine bloggerinájával , illetve a Ciki vagy nem? sorozat is hamarosan folytatódni fog, amint a Testvérkódex egyik írójával álmodtuk meg , ezt a sorozatot. Annyit elárulhatok, hogy megint egy csajos témán fogunk csámcsogni.

Ha a velem készült interjút akarjátok megnézni kattintsatok ide.  

2017. március 16., csütörtök

3/18. ⚽️ Shout Out to my Ex ⚽️

Mikor szakítottam Gianlucával Kamillához mentem, akivel átbuliztuk az egész hetet, és persze hol tudtam magamról hol nem. Rosszul esett az, hogy miután szétmentünk a focistával rá másnapra már egy közös képet posztolt Annával a közösségi oldalaira. Visszaköltöztem Helénához és lassan már úgy éreztem, nincs is értelme kipakolni a bőröndjeimből, hiszen ahol megszoknék onnan vagy kidobnak, vagy én megyek el. Egyik nap a kanapén ültem és örültem, hogy barátnőmmel csak kettesbe voltunk, hiszen az édesanyjuk Manuellel volt el a városba.
- Nem értem mégis mi a bajod Lili? – Nézett rám Heléna miközben egy bögre kávét nyújtott át nekem. – Te sem akartad ezt a kapcsolatot valld be? Te sem tetted magad bele úgy igazán ebbe a három hónapba.
- Igen, lehet, hogy igazad van, de akkor is, szar, hogy nem mondta meg nekem és csak olyan…
- Lili fogadd el, hogy mindkettőtöknek ez egy vigasz kapcsolat volt. – Nézett rám és tudtam, hogy igaza van. Gianlucának Anna a nagy ő nekem pedig...... – Mikor akartok indulni a fotózásra?
- Nem tudom, talán még előtte nap kéne, hogy egy kicsit fejben odatudjak koncentrálni, és lelkileg is fel kell rá készülnöm.
- Megtudod csinálni, mert profi vagy. Nem kell, hogy azon kattogj ki a modell, csak egyszerűen légy higgadt és vidám.
- Igen, azt kéne, de akárhányszor csak erre gondolok, elfog egy megmagyarázhatatlan érzés. Tudod, egyszerre várom és félek is attól, hogy a testvéredet fotózzam.
- Ne aggódj, szerintem ő is ugyanígy van vele. – Szólt a szőke hajú lány és egy sokatmondó mosolyra húzta el a száját. – Mellesleg hol töltöd a Karácsonyt?
- Még nem tudom. Kittivel beszéltük, hogy elmegyünk kizárólag kettesbe, egy wellness hotelba és egy kicsit kényeztetjük magunkat. Igazán ránk fér már, hiszen Kitti is rengeteget dolgozik és még Stephan is el kell viselnie. – Mondtam gúnyosan és Heléna tudta, ezt azért mondom, mert Kitti panaszkodott, hogy Stephan mostanában sokallja, hogy keveset vannak együtt.
- Jaj, Lili azért ne legyél ennyire károgó.
- Én nem károgok, de nincs igaza Stephannak. Én nem változtam meg, csak keményebb lettem, és attól még, hogy nem omlok a karjaiba, ugyanaz vagyok. A vagányabb ruhák pedig mindig is a bennem rejlő keménységet hozzák elő. – Szóltam mire Heléna felnevetett.
- Annyira idióta vagy Lili, de tudod, hogy én nagyon szeretlek, és most egy kicsit irigy is vagyok rád.
- Mert miért? – Néztem rá miközben kiindultunk a konyhába és elmostam a bögrémet.
- Mert Zlatannal leszel….és..
- Jó akkor más téma? – Vágtam gyorsan a szavába. – Nem akarok róla beszélni.
- Mi van akkor, ha nagyon édes és kedves lesz és- dőlt neki a pultnak – újra megpróbálna levenni a lábadról.
- Felejtős, mert még semmit nem bizonyított.
- De hogy bizonyítana, ha nem adsz neki esélyt?
- Heléna kérlek, ne kezdjük ezt el. – Szóltam egy mély levegő vétel után. – Te is tudod, hogy mindennél jobban szeretem őt, de… nem megy nekem ez a Zlatannal való együttlét. Annyiszor próbáltuk meg és annyiszor szakítottunk. Már csak az Európa Bajnokságra is visszagondolva, ott is, hol együtt, hol külön voltunk, ez pedig látod milyen eredményt ért el nála.
- Az más volt.
- Nem, nagyon nem volt más Heléna. Mikor Angliába igazolt számomra bebizonyosodott, hogy nem szeret annyira, mint amennyire én őt.
- Már megint idiótáságokat beszélsz Lili. Te is tudod, hogy nem erről volt szó, se akkor sem most. Kijött a gödörből és újra csúcs formában játszik, ezt pedig annak is betudhatnád, hogy megcsókolt. – Szólt, de én csak megforgattam a szemeimet.
- Megjöttünk. – Hallottam Manuel hangját és pár perc múlva megjelent a hang tulajdonosa is, nyomában Heléna anyukájával. Én jobbnak láttam, ha lelépek otthonról és Kamillánál keresek megnyugvást. Megbeszéltem vele, hogy Hétfőn indulunk, és már egyre jobban bevoltam zsongva az utazás miatt, de mikor a repülő téren álltunk megláttam egy pletykalapba Gianlucát és Annát és ez eléggé a padlóra vágott. Rohadtul nem hiányzott most ez a holnapi nap sem. Ideges voltam és nem akartam Zlatannal találkozni. Pláne nem képeket készíteni róla. Kamilla persze ezerrel pörgött, amiért irigyeltem. Neki minden olyan könnyű. Van egy tökéletes munkája, gyönyörű és azzal fekszik le, akivel csak akar. Bár ha jól tudom, mostanában nem nagyon akar.
- Ne már Lili. Ne legyél ennyire savanyú. – Simogatta meg kedvesen a karomat, amikor már a gépen ültünk – Tudom, hogy mit érzel, hiszen engem is csaltak már meg és mégis itt vagyok.
- Ja, csak te nem éppen az exedet fogod fotózni. – Töröltem le a könnyeim.
- Szerintem arra kéne gondolnod, hogy ez egy remek lehetőség elvégre szuper referencia.
- Igazad lehet. – Bólintottam és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
- Nézd Paolo mennyire jó hotelba szállásolt el minket. – Mutatott a telefonjára ahol kikereste hol fogunk aludni.
- Valóban szép, de baj lenne, ha picit becsuknám a szeme? – Néztem rá, mert hitelen elkapott az álmosság.
- Ugyan dehogy, lehet én is pihengetek picit, hiszen este felakarom fedezni a várost – Osztotta meg velem majd kényelembe helyeztem magam, becsuktam a szemem és fel sem keltem addig, míg Kamilla nem kezdett szólongatni. Gyorsan fogtunk egy taxit majd a megadott hely felé vettük az utunkat. A szálloda tényleg gyönyörű volt és átsuhant az agyamon, hogy főnököm ez egyfajta békítő jobbként adta nekem, amiért mostanában sokat veszekedtünk és a munkára is eléggé rosszul reagáltam. Bejelentkeztünk a recepción majd egy kedves fiú elkísért minket a szobánkba. A tágas helyiségbe két külön álló ágy foglalt helyet. A falon régebbi festmények, tükör és egy hatalmas televízió lógott. A szobához egy mini hűtő is tartozott, amit Kamilla azonnal felfedezett.
- Hű nézd milyen pezsgő! – Vett ki egy üveg számomra ismeretlen nevű italt a hűtőből miközben én a fürdőszobában nézte körbe és hálát adtam a hatalmas kád miatt. Már el is terveztem magamba, hogy este a holnapi munka előtt egy nagy kád illatos vízben fogok relaxálni.
- Mi lenne, ha megbontanánk? Vannak poharak is.
- Nekem nincs kedvem inni. – Mentem az ablakhoz ahonnan szép kilátás nyílt a szálloda parkjára.
- Lili nézz rám!- Ült le mellém. – Ne legyél ilyen. Legyél vagány és kemény. A pasik egy utolsó görény szemét parasztok. Csak egy kell nekik, de az nagyon. – Mondta és az utolsó mondatánál kidurrantotta a pezsgőt. – Most pedig igyunk és van egy jó ötletem a délutánra.
- Aludni? Benne vagyok. – Rúgtam le a cipőm majd hátra vetettem magam. Azonban Kamilla hajthatatlan volt. Felém nyújtotta poharat és kedvesen rám mosolygott. – Igyál és utána elmondom a tervem. Kérlek, Lili neked akarok jót!
- Oké mi a nagy terv? – Ültem fel és elvettem Kamillától a poharat.
- Te most túl vagy egy szakításon igaz? – Vágott komoly képet és mélyen belenézett a szemembe.
- Ja, fél éven belül már kettőn. Ez azért elég rekord. Erre igyunk! – Emeltem fel a poharam.
- Neeeeeeemmm. Nem erre fogunk inni, hanem, hogy eljössz velem egy fodrászhoz, és levágatjuk a hajad, meg amit csak akarsz.
- Beszőkíthetnénk, levághatnánk és kontaktkecsét is berakhatnék. – Mondtam és bár viccnek szántam az egészet, de jó volt eljátszani a gondolattal. -  Húú Zlatannak milyen feje lesz holnap, ha meglát. – Nevettem fel
- Akkor megcsináljuk? – Kérdezte Kamilla és felcsillantak a szemei.
- Csak vicceltem Kamilla. – Válaszoltam gyorsan, de mivel barátnőm nagyon hajthatatlan volt így rábólintottam az ötletre, elvégre mit veszíthetek? – Jó csináljuk meg. – Húztam kaján mosolyra a számat és összekoccintottuk a poharainkat.
- Igyunk az új Lilire. – Kiáltott fel a fekete hajú lány.
- Az új Lilire. – Mondtam és lehúztam a kellemes italt, aminek enyhén gyümölcsös íze jólesett. Miután megittuk az egész üveggel pihentünk egy kicsit majd nyakunkba vettük a várost. Persze rajtam újra erőt vett az idegesség, amit Kamilla is észre vett.
- Valami gond van?
- Nem, csak lehet hülyeség, de minden sarkon attól rettegek, hogy belefutok Zlatanba.
- Vagy csak szeretnél belefutni nem? – Húzta fel a szemöldökét mire én hevesen tiltakoztam.
- Mégis miket beszélsz? Elég nekem a holnapi nap, nem kell még a mai is. Bővel elég lesz elviselnem vele egyetlen egy napot. Nem is kellene belőle több….
- Jaj, Lili engem nem versz át, nézd, itt dolgozik a barátnőm, aki megcsinálja a hajad. – Szólt és behúzott egy fodrászüzletbe, ami eléggé menőnek tűnt. Egy kedves harminc körüli nő fogadott, aki semmit sem kérdezett tőlem, csak a székbe ültetett és már kezdte is a munkálatokat a hajamon.
- Szerintem jobb lenne, ha tükörrel hátra lenne. – Tanácsolta Kamilla és a fodrász úgy is tett. Semmit nem láttam, csak a sok hajat a földön. Nem sirattam meg a tincseimet elvégre ez csak haj mégis úgy éreztem ez egy lezárás és reméltem ezután csak jó dolgok fognak velem történni. A szőkítő kicsit csípte a fejbőröm, de még elviselhető volt és mikor lemosta kellemes mentolos illat árasztotta el a fejbőrömet. Kevesebb, mint két óra múlva pedig megszólalt a lány.
- Kész is vagy! Készen állsz az új látványra?
- Igen, persze. – Bólintottam mire megfordított és én megláttam a tükör előtt az új énemet.
- Te jó ég! – Tapogattam meg tincseimet. –Ez nem is én vagyok…. még … sosem volt szőke hajam és ilyen rövid is nagyon régen.
- Remélem, tetszik, mert szerintem baromi jól állt. – Állt mögém Kamilla.
- Olyan a hajam, mint Sianak. – Néztem még mindig az ismeretlen tükörképemet. – A színe és a formája totál olyan.
- Igen, de hidd el tényleg menő. Már csak egy kontaktlencse kell és senki sem fog felismerni.
- Ugye tetszik? – Érdeklődött a fodrászom és megnyugtattam, hogy nem is végezhetett volna tökéletesebb munkát.
- Akkor megkönnyebbültem.
- Mennyivel tartozom? – Álltam fel a székből és a tárcám után kutattam, de Kamilla leintett.
- Hagyd már ez az én ajándékom.
- Köszönöm. – Öleltem meg és egy kicsit elérzékenyültem a kedvességén. Jól esett, hogy ennyire törődik velem. A szállodába visszatérve pedig bepróbáltuk a különböző kontaktlencséket és végül egy durván világos kék mellett tettük le a voksunkat.
- Basszus esküszöm mintha nem is te lennél. – Ámult el Kamilla.
- Van egy ötletem. – Csaptam fel a laptopomat. – Hátha Heléna gép közelbe van, és megmutathatnám neki az eredményt.
- Jó, kíváncsi vagyok, mit szól hozzá. – Kuporodott le mellém a lány. Örültem, hogy szőke hajú barátnőm éppen Skype közelbe volt így gyorsan elindítottam a videó hívást, majd nagy mosolyogva beleszóltam.
- Szia Heléna!!!
- Hello, te jó ég!!! MIT CSINÁLTÁL MAGADDAL LILI?? –Kapta a szája elé a kezét mikor meglátott. – ÚR ISTEN… EZ UGYE CSAK PARÓKA??
- Nyugi Heléna ez csak egy kis változás, és nem paróka, hanem az igazi hajam. Na, milyen? Mit gondolsz mit fog szólni a testvéred?
- Én… nem jutok szóhoz. – Habogta még mindig. – Miért csináltad ezt?
- Mert ez is hozzátartozik a változáshoz.
- De én azt hittem engem kérsz majd fel. – Hallottam szomorú és vádló hangját. – Én csinálom mindig a hajad és…
- Ne haragudj, csak egy hirtelen ötlet volt. – Magyarázkodtam.
- Az én hirtelen ötletem volt Heléna. – Hajolt bele Kamilla is a kamerába. – Ha haragudni akarsz valakire, akkor én rám legyél mérges. Csak Lili kivolt picit borulva ez pedig jó ötletnek tűnt.
- Azért tetszik?
- Igen, baró, de ez a kontakt lencse nem bejövős. Nem látszik a zöld szemed.
- Pont ez a lényeg Heléna.
- Lili olyan idióta vagy. – Suttogta. – Nem kell megváltoznod teljesen, de ha mást nem akarsz csak ennyit, akkor mennem kell. Ne haragudj.
- Beszélsz még Zlatannal? – Tettem fel gyorsan a kérdést mielőtt szétkapcsolt volna.
- Lehet miért?
- Kérlek, ne mondd el neki, hogy szőke és kék szemű lettem.
- Nem fogom. – Kuncogott fel. – Ezt látnia kell. Már ha felismer egyáltalán, mert hidd el, ha nem te jelentkeztél volna be, biztos nem ismerlek meg.
- Akkor jó, ez volt a cél. – Osztotta meg vele Kamilla, és miután Heléna elköszönt mi is készülődni kezdtünk az esti buliba.
- Mondd miért nem hoztál normális darabokat? – Kutatott fekete hajú barátnőm a bőröndömbe. – Ezek mind olyan unalmas darabok, pedig annyi jó cuccod van Lili. Miért nem hoztál bulis ruhákat?
- Kamilla én dolgozni jöttem ide és nem bulizni. – Állítottam le. – Meg amúgy is tél van, nem fogok miniszoknyába végigvonulni az utcán.
- Maradi vagy! – Szólt le és előkapott az ő táskájából egy fehér mélyen dekoltált hosszú ujjú egybe ruhát. – Próbáld fel ezt! – Nyújtotta felém majd mikor fanyalgó arcomat látta így szólt. – Lili nem mehetsz apáca ruhába bulizni.
- Ugyan már van egy csomó jó felsőm és itt van egy fekete szoknyám, ami – kutattam tovább – ezzel a világos kék felsővel lehet kombinálni és hozzá…
- UNCSÍÍÍ!!! – Szólta le és kivette a ruhadarabokat a kezemből. – Ezt vedd fel. Hidd el, nem akarok neked rosszat, csak egy jó estét.
- Te mibe leszel?
- Én ebbe. – Mutatott fel egy aranyszínű kivágott és nagyon mini ruhát. – Milyen?
- Vékony, mert ha nem tudnád, December van. KINT MINDJÁRT ESIK A HÓ!!!
- Jó akkor legyél unalmas, én elmentem fürödni. – Adta fel majd elvonult az említett helység felé, én pedig leültem az ágyra és a kezembe temettem az arcom. Mikor felnéztem a szobába kirakott tükörben megláttam könnyes arcom és úgy éreztem igaza van Kamillának. Nem hagyom, hogy unalmas legyek. Felkaptam a ruhát és reménykedtem benne, hogy jó rám, és mosolyogva láttam, hogy szinte olyan mintha rám öntötték volna.
- Csak nem hogy felvetted? – Jött ki Kamilla törölközőbe bugyolálva.
- De igen, igazad van és sajnálom, de annyi rossz dolog történt velem, az ősszel és…
- Lili ne gondolj erre, mert tudom, hogy innentől csak jó dolgok következnek. Rendben van?
- Igen, renden. – Szóltam és miután levettem a ruhát én is bevonultam a fürdőszobába készülődni. A sminkemet barátnőm készítette el és a végeredmény nagyon bejött. Fogtunk egy taxit és a Kamilla által kinézett szórakozó hely felé vettük az irányt, ami már dugig volt emberekkel és a zene is egyszerűen a szívemig hatolt. Még sosem jártam itt, de máris tetszett. Kamillával kikértünk egy tequilát, majd egy újabbat a harmadik után pedig már a táncparketten pörögtünk. Nem voltam részeg, de fantasztikusan érezte magam.
- Basszus mennyi jó pasi. – Kiabálta Kamilla miközben hosszú fekete haját összekötötte egy csillogó hajgumival. Furcsa volt, hogy kint röpködtek a mínuszok, a terembe mégis nyári forróság uralkodott. Nem érzékeltem az időt, de én is azonnal szomjas lettem mikor barátnőm újra a pult felé vezetett, ám ezentúl kicsit kevesebb alkohol tartalmú italt választottam.
- Lili azt a pasit nézd! – Mutatott egy fiú csapat felé, aminek a közepén Marcus Rojo ült. és a barátaival társalgott, előttük pedig több üres és teli sörös pohár állt az asztalon. – Hogy lehet egy pasi ilyen cuki? – Mélázott el a lány mellettem.
- Ő Zlatan csapattársa. – Osztottam meg vele és akaratlanul is körbe járattam tekintetemet a termen, remélve, nem látom meg a Svéd focistát.
- Tényleg? Akkor te ismered, bár szerintem így ők sem ismernének rád akár csak Heléna. Mi lenne, ha csak úgy véletlenül melléjük telepednénk?
- Nem gondolnám, hogy jó ötlet lenne. Marconak felesége van és két édes gyereke. Lehet, hogy csak egy haveri estére engedte el a felesége
- Ajjj. – Szomorodott el a fekete hajú. – Minden jó pasi vagy nős, vagy meleg.
- Nyugi biztos eljön majd a szőke herceged, bár lehet jobb is egyedül.
- Így van. – Vágta rá miután lehúzta az innivalóját. – Elvégre azzal flörtölök, akivel akarok, és tudom picit kurvás hozzáállás, de azzal fekszek le, akivel akarok.
- Javíthatatlan vagy. – Nevettem fel.
- Bár egy ilyen cuki fiú miatt megváltoznék, ajjj de édes, ahogy mosolyog. – Meresztgette még mindig a szemét Rojoék felé.
- Jóképű, bár nekem abból a csapatból más kéne, de nagyon. – Sütöttem le a szemem. 
- Basszus Lili ne gondolj már rá, hiszen most pasi felejtés van!!! – Próbált jó kedvre deríteni és ekkor megszólalt a Little Mix Shout Out to My Ex című száma mi pedig miután lehúztuk az italunkat újra a táncparkettre indultunk és teljes hangerővel énekeltük azt a zenét, ami az utóbbi hetekbe az egyik kedvencemmé vált. Próbáltam elfelejtkezni Stephanról, Zlatanról és Gianlucáról akik mind annyi fájdalmat okoztak nekem az utóbbi hónapokban pedig igazán nem érdemeltem meg ezeket. Én teljes szívemből szerettem mind a három fiút, főleg az én Svéd hercegemet, aki hármójuk közül a legjobban a padlóra vágott.
- Ugye nem csillog könny abba a csodálatos új kék szemedbe? – Érdeklődött Kamilla én pedig gyorsan letöröltem a bizonyítékot. – Menjünk inni. – Ajánlotta fel újra, és amíg az italomra várva méláztam minden félén a semmiből Zlatan állt mellett és két sört rendelt. Kamilla tátott szájjal bámult én pedig égő vörös fejjel néztem fel rá. - Hihetetlenül jóképű volt és igazán elegáns. – de ő csak pár pillantásra méltatott majd a két sörrel a kezében odébb állt.
- Basszus Lili nem ismert meg! - Hallottam még mindig csodálkozó hangját.
- Azt én is észrevettem, pedig rám nézett és… nem ismert fel. – Ismételgettem Kamilla szavait és nem igazán tudtam eldönteni, hogy ennek örülnöm kéne vagy bánkódni miatta. Minden esetre megfordultam és mivel Zlatan elég magas könnyű volt kiszűrni őt a tömegből.
- Pont a jó pasi mellé ül. – Szólt Kamilla, viszont nem volt igaza, mert a férfi nem ült le, hanem újra a pult felé indult és kikérte az újabb sör adagot. Mikor körülnézett engem továbbra sem ismert meg, de barátnőmet igen.
- Kamilla te meg? – Ment közel a lányhoz. – Te meg hogy kerülsz ide? – Érdeklődött és két puszit adott neki, amit kicsit irigyeltem a barátnőmtől.
- Csak egyik barátnőmmel jöttem, a holnapi munka előtt kicsit kibulizzuk magunkat. – Mutatott rám mire Zlatan szemei rám siklottak és alaposan végig mért. Furcsa fény csillant a tekintetébe majd miután mosolyra húzta a száját felém nyújtotta a kezét.
- Zlatan Ibrahimovic. – Mutatkozott be és ekkor Kamillából kitört a nevetés, de mikor keményen ránéztem azonnal csöndben maradt.
- Zlatan ő pedig a barátnőm…
-  Luna. – Mondtam ki az első eszembe jutó nevet, ami a falra ragasztott holdról jutott eszembe és reméltem Zlatan nem néz idiótának.

- Luna igazán örülök. Iszol valamit? – Érdeklődött és ekkor Kamilla jobbnak látta, ha lelép és magunkra hagy minket, nekem pedig a fejembe kialakult egy ötlet, amit véghez akartam vinni az est folyamán, és ha jól sül el mindent kideríthetek a férfi érzelmeiről. 


Ui: Sorry a címekért, de sosem tudok semmi értelmeset kitalálni, szóval többet gondolkozom azokon mint a történeten, bár remélem így is tetszik nektek.   Puszi Andrea. :). 

Köszönöm, hogy vagytok! :).