2017. augusztus 16., szerda

3/37⚽️ Különleges állapot ⚽️

- Hé, figyelsz rám? - Hallottam Stephan hangját a kihangosított telefonomon keresztül.
- Persze, csak hozok egy kis kaját. - Kiabáltam neki miközben egy nagy tálba kitöltöttem a pattogatott kukoricát. 
- Jó, szóval akkor negatív lett a teszt. - Mondta töprengő hangon. - Akkor most örülünk? 
- Igen, és nem. - Huppantam le a kanapéra és visszavettem normál hangerőre a készüléket. Stephan pár perccel a meccs előtt hívott és elújságoltam neki mindent. Persze azt eltitkoltam előle, hogy az a bizonyos azóta sem jött meg. Éppen  Zlatan idegenbeli mérkőzését készültem megnézni, amit a West Ham otthonába játszanak. - Amikor eszembe jutott másnap vettem egy tesztet, amin egy csík volt, és mikor Zlatan megtudta olyan szomorú fejet vágott. 
- Nagyon szeretne már tőled is gyereket.
- Tudom, de még nem állok készen rá. - Osztottam meg barátommal. - Meg most olyan jó kettesbe lenni, már amikor nincsenek edzések, vagy mérkőzés. 
- Most nincs otthon? 
- Nincs, mert meccse van. Csak későn érkezik, szóval egész nap egyedül vagyok ebbe a hatalmas házba. Bár legalább kiválogatom a Paolótól jött nézői kérdéseket.
- Kérdéseket? - Érdeklődött. - Milyen kérdéseket? 
- Az interjúra, amit velünk akarnak készíteni. Most lesz majd nemsokára. Csak a Január is annyira be van táblázva neki. Ti mikor kezdetek? 
- Január nyolc idegenbe a Genoa ellen. 
- Remélem nem hagytad az ó évben a góllövő cipődet. 
- Biztosan állítom, hogy még megvan, és remélem, hasznát tudom venni. Furcsa ilyenkor mindig a visszaállás, de jó is egyben. Kicsit lemozgom ezt a sok kaját, amit az ünnepek alatt ettem. Milyen volt a szilveszter? 
- Kicsit unalmas, ugyanis Zlatannak mérkőzése volt, én pedig egyedül ültem itthon. - Meséltem szomorúan - Este pedig annyi volt, hogy mondtuk, hogy Boldog Új Évet, majd ágyba dőltünk. Eléggé lefárasztotta a mérkőzés. – Szóltam szomorúan és elcsuklott a hangom.
- Mi a baj Lili? - Kérdezte Stephan aggódva. 
 - Semmi, csak olyan magányos vagyok mikor nincs itthon, és nagyon hiányzol te is és a többiek is Stephan. Még mindig utálom ezt a várost és elegem van. Nem akarok itt élni, ahol szinte alig süt a nap. Persze tudom, hogy most nálatok is hideg van, de az más, mert ti ott vagytok. Mérkőzésekre nem mehetek, Wayne baromsága miatt, és hiába próbálom elfoglalni magam, mindig az jár a fejembe, hogy magányos vagyok. Komolyan már az is jó lenne, ha Maxi itt lenne, vagy Alexandra.
- Miért nem hívod oda édesanyádat? - Puhatolózott. 
- Mert tudom, hogy Kitti mellett szeretne lenni. Neki ő a lényeg, és hiába is áltatom magam, ők már rég nem kötődnek annyira hozzám, mint szeretném.
- Ugye tudod, hogy ez butaság, és ne sírj! Nagyon rossz ezt hallani, és legszívesebben felülnék a repülőre, hogy megvigasztaljalak. 
- Köszönöm, de neked ott kell lenned Kitti mellett, és vigyázni Helénára, meg Manuelre.
- Igen, a tesóm már teljesen kikészül. Nagyon ideges, pedig nem is neki kéne félni, főleg, hogy sokkal kevesebb dolga volt a babával. - Nevetett fel és a nevetése engem is jobb kedvre derített.
- Kezdődik! - Osztottam meg vele, és felhangosítottam a televíziót.
- Akkor lerakjuk? Igazán nem akarok zavarni, miközben lefolysz a kanapéról. - Szúrt oda nekem.
- Nem, dehogy, csak szóltam. Nyugi nem fogok lefolyni, vagy ha mégis te leszel az első, aki megtudja. - Viccelődtem, és a szívem tényleg gyorsabban kezdett verni mikor megláttam a fehér mezbe öltözött barátomat. Ez sokkal jobban állt rajta, mint a piros, és sajnáltam, hogy csak idegenbeli mérkőzéseken hordják. Az első félidőbe pár helyzeten és egy West Hamos kiállításon kívül nem sok minden történt, amit végigkommentáltam barátomnak telefonon keresztül. Jól esett, hogy felhívott, és tudtunk úgy beszélgetni, mint régebben. Igazság szerint nagyon hiányzott már ez a kötetlen hangsúly. 
- Mikor jönnek meg Helénáék? 
- Nem tudom, de már jó ideje elvannak, és Kitti is velük ment, hogy ruhákat nézegessenek a nagy napra. Te hogy állsz vele? 
- Sehogy. - Vetettem oda. - De most sokkal fontosabb dolgaim is vannak, mint egy bugyuta esküvő. 
- Hihetetlen, hogy lány létedre ennyire nem érdekel ez a téma. 
- Nézd, ami engem érdekel az jelen pillanatban az, hogy Zlatan gólt rúgjon, mert ha nem akkor pattog, és morog. Hiába is nyer az United. Istenem, de utálom ezt a csapatot!! - Sóhajtottam fel mérgesen. 
- Remélem, ezt nem mondod ki hangosan Ibra előtt. 
- Ne, bár úgy is tudja, mit gondolok. - Húztam el a számat. - Ha jövőre is ebbe a városba kell élnem, én kiakadok Stephan. 
- Lili miért nem látod egy kicsit pozitívan a dolgokat. Szerezhetnél barátokat, hiszen biztos ott is vannak olyan focista feleségek, mint itt.
- Akivel jóba voltam, azzal nem lehetek, mert a férje egy bunkó. - Utaltam Coolenra. - Pedig ő tényleg annyira kedves csaj. A többieket pedig nem ismerem annyira, és az, hogy én is plázamaca legyek szó sem lehet. Van munkám, és vannak értelmes gondolataim, amik nem csak abból állnak, hogy éppen melyik világmárka boltjába költsem el a férjem vagyonát, amivel nem is én dolgoztam meg. - Akadtam ki. 
- Nagyon negatív vagy és ez előbb utóbb nem fog jót tenni a kapcsolatotoknak. Inkább arról beszélj, mi van a mérkőzésen. 
- Még mindig 0-0, pedig már a második félidőbe járunk. Komolyan Zlatanon kívül senki nem ér semmit ebbe a csapatba. 
- Azért azt nem mondanám, hiszen nagyon jó és legendás játékosok vannak, mint például az előbb említett bunkód is. Nem hiába csapatkapitány. 
- Jó inkább ugorjunk. - Mérgelődtem, és ekkor végre Mata talált be a hálóba, így az állás 1-0. 
- Juan is jó játékos. Előtte azt hiszem egy másik angol csapatot erősített, és itt mindenki profi Lili. A PL nem könnyű bajnokság, de azért is jó, mert kihívás. - Érvelt.
- Kihívás? Zlatan is ezt szokta mondani, és lehet, hogy igaza van, de nem ennyi idősen. Ugye te nem fogsz idejönni soha? 
- Még nem tudhatod, mit hoz a jövő, de biztosíthatlak, hogy még jövőre is maradok a Rómánál. 
- Legalább miattad nem kell aggódnom. - Hajtottam le a fejem búsan, mire újra megpróbált megnyugtatni. Mesélt nekem Helénáról, és anyámékról is kicsit, és örültem, hogy bár szüleim szinte fel sem hívtak, jól érzik magukat Milánóba. A mérkőzés hetvenhetedik percébe Zlatan egy laza mozdulattal levette a labdát, majd egy fordulással a halóba talált. 
- Zlatan betalált! - Ugrottam fel a kanapéról. 
- Akkor örülök. Szép gólt rúgott? 
- Eléggé furcsa, mert egyik pillanatban szinte még sétált a pályán aztán ráfordult és gólt. Hihetetlen mennyire ügyes. - Büszkélkedtem. A mérkőzés állása nem változott, majd a húgomék is hazaértek. Beszéltem velük is pár szót, majd nekiálltam a vacsorának, és mire megjött Zlatan már tálaltam is. Bőven nyolc után ért haza, és a fáradságon kívül valami mást is láttam rajta. 
- Szia, Lili. - Köszönt kedvesen, de a hangja eléggé rekedtes volt. 
- Szia, kicsim, gratulálok és... jól vagy? - Néztem fel rá mikor észrevettem milyen pirosak a szemei. 
- Igen, csak kicsit fáradt vagyok. Láttad a meccset? 
- Persze, hogy láttam. Szerinted kihagyom, mikor játszol? - Bújtam közelebb hozzá és olyan jólesett, hogy újra velem van. 
- Remélem nem, még gólt is rúgtam. Csak neked. - Mosolygott édesen majd közelebb húzott és megcsókolt. Nem is akartam elengedni, de a hasam korgása másról árulkodott. 
- Még nem vacsoráztam, mert vártam, hogy megjöjj. Eszünk? - Kérdeztem kicsit türelmetlenül. A vacsora elfogyasztása után Zlatan ledőlt a kanapéra és azonnal bealudt. Leszedtem az asztalt és az járt a fejembe, hogy mennyire lefárasztja őt ez a mai nap. Hiszen a legutolsó mérkőzése és ez között szinte nem is telt el egy egész nap. Az utazással meg főleg. Aggódtam érte, de tudtam, ha ezt szóvá teszem, azonnal leszedné a fejem. Halkan kikapcsoltam a televíziót és csak néztem amint nyugodtan alszik. Annyira más volt, de még így is hihetetlenül vonzó, és tudtam bármi is történik, vele maradok. Igaz, hogy panaszkodtam Stephannak, de miatta mindent elviselek. Mivel nem akartam, hogy kint aludjon óvatosan szólongatni kezdtem mire ő csak halk morgással reagált. 
- Zlatan gyere be a szobába. Ne aludj itt kint! - Unszoltam és mikor hozzáértem éreztem, hogy bőre milyen forró. - Kérlek, gyere be a szobába! Holnap lesz időd pihenni
- Álmos vagyok, és eléggé zúg a fejem. - Nézett rám álmosan, de örültem, hogy legalább felkelt. - Nem tudom, mi lehet velem Lili. 
- Talán pihenned kéne, nem gondolod? Tegnap előtt mérkőzés, ma mérkőzés. Mikor fogsz regenerálódni? Se egy Karácsony, se egy Új év. Milyen ez már?  Ráadásul nem vagy húszéves.
- Nagyon kérlek, ne kezdjük el most ezt. - Mondta rekedt hangon és masszírozta fájós fejét. 
- Igenis igazam van!!! - Akadtam ki. 
- Veszek forró fürdőt, meg kicsit feljebb kapcsolom a fűtést, eléggé hideg van itt. 
- Azért fázol, mert lázas vagy. Szerintem ki kéne hagynod a következő mérkőzést.
- Hülyeség, mert nekem játszanom kell. Nem jössz inkább velem a kádba? - Mosolygott rám kajánul, de én csak a fejemet ingattam. 
- Jobb lesz, ha csinálok egy teát. Te csak pihenj és ne gondolj most a csapatra és semmire sem. 
- Lili, ha ma nem szereztem volna gólt, akkor a csapat..
- Akkor is nyertetek volna. - Csattantam fel. - Nem csak te vagy! 
- Jó ezt nem hallgatom tovább. Így is szarul vagyok, és még te is piszkálsz a semmiért. Ha befejezted gyere aludni! Jó éjt! - Vetette oda mérgesen én pedig nem tudtam visszavágni, mert felment az emeletre. A megérzésem bejött és Zlatan tényleg lebetegedett. Bár az orvosok enyhe influenzát állapítottak meg én tudtam, hogy a kimerültség is jócskán szerepet játszik benne. Szerencsére rávettem, hogy a következő két mérkőzésen ne lépjen pályára. Eleinte hallani sem akart róla, de megfenyegettem, hogy akár az edzőjével is beszélek, ha kell, így belement. Látszott rajta, hogy tényleg ramaty állapotban van, én pedig próbáltam ápolni és figyelni, hogy mindent úgy csináljon, ahogy a doktor előírta. Edzésről hallani sem akartam, még akkor sem, ha a ház edzőtermébe akart lemenni. Az interjút tizenkettedikére ütemeztük be. Az előtte álló napot pedig a kérdések böngészésével töltöttük. Betakarózva a francia ágyon, kezembe a laptopommal nevetgéltünk egy- egy furcsa, vagy vicces üzeneten. 
- Észrevetted, hogy fele lány? - Cukkoltam mire ő csak a szemét forgatta. Szerencsére sokkal jobban érezte magát és belementem abba, hogyha az állapota javul a következő mérkőzésen pályára léphet. Vele ellentétben én egyre rosszabbul éreztem magam, de előtte igyekeztem titkolni.
- Igen és, mit csináljak vele? 
- Ugyan már, ne mondd, hogy nem esik jól, hogy ennyire odavannak érted.
- Csak a foci miatt. 
- Na perssszeee.. meg azért van ott más is. 
- Nem is értem miről beszélsz. - nézett rám ártatlan arccal. 
- Például a szemeidért, vagy a kockáidért. - Mondtam, és ekkor elkapott a hányinger, és itt már nem tudtam titkolózni, hiszen azonnal a mosdóba kellett mennem. A kagyló fölé görnyedtem és kiadtam a gyomrom tartalmát.
- Kicsim mi a baj? - Lépett hozzám aggódó tekintettel. 
- Valószínű elkaptam tőled az influenzát, de semmi baj. Jól vagyok, és holnapra már nyoma sem lesz. Inkább kezdjünk el pakolászni, mert a repülő elég korán indul. 
- Lehet el kéne napolni. 
- Nem, kell! Nyugi jól vagyok. - Erőltettem egy mosolyt az arcomra, mire kiment a fürdőből. Másnap már délelőtt Milánóba voltunk, és Maunelék háza felé vettük az irányt, majd egy gyors ebéd után már indultunk is a fotózással egybekötött interjúra. Mivel a közérzetem továbbra sem javult titokba bevettem egy fájdalom csillapítót. A helyszínen meglepetésemre Kamilla fogadott. 
- Sziasztok! - Villantotta felém hatalmas mosolyát a fekete hajú majd két puszit nyomott az arcomra. 
- Szia, Kamilla, te fogod készíteni? 
- Ez nem is kérdés. Na de irány öltözni, majd a sminkbe és a hajaddal is kéne kezdeni valamit. Kezd lenőni már ez a szőke szín. - Húzgálta a fürjeimet, és áttért Zlatanra is. - Te tökéletes leszel így is, de neked is vannak ruhák ott hátul. A stylistok már várnak benneteket, csak siessetek, mert félóra múlva kezdünk. - Csapta össze a kezét, mi pedig azt tettük, amit mondd. A hajamat újra barnára festették és mivel már egész jól megnőtt csak a végéből vágtak egy picit. Az öltözékemet átcseréltük először egy rózsaszín ruhára, majd később Zlatan egyik Unitedes mezét kellett viselnem. Furcsa volt számomra az egész helyzet, hiszen mindig én álltam a kamera másik oldalán. A képeket egy Violetta nevű lány készítette, akiről – mint kiderült- Paolo az én helyettesítésemre vette fel. Igyekeztem nem ellenségként tekinteni rá, ami a stílusa miatt könnyen ment. Nagyon kedves és vicces lány volt.
- Ezek nagyon jók. – Dicsértem meg miután én is szemügyre vettem a fotókat.
- Köszönöm, jól esik, hogy így látod. Paolo nem rég vett csak fel.
- Nem látszik a munkádon, hogy kezdő lennél.
- Nem vagyok kezdő, de még sosem dolgoztam így lapnál. Ez előtt hobby szinten végeztem a munkámat, amiket elküldözgettem több helyre. Így talált rám a főnök is.
- Örülök, hogy ilyen hamar tudott találni valakit. Ez engem is megnyugvással tölt el.
- Nem akarom, hogy azt hidd elveszem a helyedet vagy ilyenek. – magyarázkodott zavartan.
- Nem veszel el semmit, mert tudod, én előbb utóbb ehhez a tökéletes pasihoz költözök Manchesterbe. – Mosolyogtam, majd büszkén néztem Zlatanra, aki épp Kamillával beszélgetett.
- Nagyon szépek vagytok együtt. Látszik rajtatok, hogy igazán szerelmesek vagyok, és remélem, hogy ez a fotóimon is átjön majd.
- Biztosan így lesz, de lesznek még utómunkálatok?
- Persze. – Mondta és ekkor Kamilla szólított én pedig beültem Zlatan mellé a székbe. Az interjú az általunk kiválogatott kérdésekből állt, így nem volt semmi váratlan számomra. Volt szó a munkáról és egy kicsit a magánéletről is. Elmeséltük hogyan ismerkedtünk meg, majd azt is, mikor szakítottunk és három évig nem láttuk egymást. Számomra erről esett a legnehezebben beszélni, még úgy is, hogy azokban az időkben boldog voltam Stephan mellett.
- Mondjátok milyen volt az, amikor három év után újra láttátok egymást? – Tette fel a váratlan kérdés Kamilla.
- Ez nem volt a…- Kezdtem volna tiltakozni, de Zlatan leintett.
- Amikor újra láttam Lilit az nagyon jó érzés volt. Sokat gondoltam rá úgy is, hogy nem találkoztunk, én pedig nős voltam. A húgommal jöttek el egy PSG- Monaco mérkőzésre ahol Stephan is játszott. Lili így került oda.
- Lili neked milyen volt látni őt?
- Kamilla miért kérdezel ilyeneket? Ezeket nem válogattuk ki.
- Igen, de van egy pár, amit Paolo nézett ki. Válaszolnál?
- Jó. – Sóhajtottam fel. – Természetesen nagyon jó volt újra látni, de nyilván nem volt köztünk semmi, hiszen akkor még Stephannal jártam.
- Aki azon a karácsonyon akarta megkérni a kezedet, és te nemet mondtál.
- Igen, mert tudtam, hogy nem mehetek hozzá olyanhoz, akit bár imádok és az életemet nem tudnám nélküle elképzelni, nem szeretem szerelemmel.
- Onnantól kezdve vagytok egy pár?
- Hivatalosan még nem, de mindketten tudtuk, hogy nem múltak el az érzelmek. Főleg miután elhívtam egy hotelba és ott fellobbant köztünk a láng. – Mesélte Zlatan.
- Ez nagyon cuki. – Mosolygott Kamilla az én arcom viszont égő vörös volt. Nem szerettem az ilyenekről beszélni, hiszen ezek a titkok csak kettőnkre tartoznak.
 - Persze utána megint volt egy kis mosolyszünet, hiszen én azt hittem Lili újra Stephannal van.
- Igen, mert újra jóba lettünk, de már akkor csak, mint barátok és sok kép készült rólunk.
- Mikor mondható az, hogy tényleg együtt vagytok? – Nézett kérdő tekintettel Kamilla mi pedig egymásra néztünk egyszerre vágtuk rá.
- Az Európa Bajnokság óta.
- Az igazán jó esemény volt. – Nevetett fel a lány, akiből szintén előtörtek az emlékek. Az utolsó kérdés természetesen az eljegyzés volt, majd az esküvő.
- Még nem igazán tudjuk a pontos dátumot, de mindenképen ebben az évben tartjuk majd.
- Ennek igazán örülök. Akkor sok boldogságot és minden jót nektek.
- Köszönjük. – Mosolyogtam rá és elköszöntünk egymástól.
- Egész ügyesek voltunk. – Fogta meg a kezem Zlatan mikor már úton voltunk vissza Stephanékhoz.
- Igen, én is élveztem. Főleg a közös fotózást veled.
- Csinos voltál abba a ruhába, bár a mezbe voltál csak igazán kívánatos.
- Zlatan állj le! – Mosolyogtam zavartan. Helénáéknál újra beszélgettem anyámékkal, és megnyugtattam őket, hogy jól vagyok. Bár az igazsághoz hozzátartozott, hogy rémesen éreztem magam. Már bőven besötétedett mikor a fiúk kitalálták, hogy elmennek futni, így otthon maradtam Jurkával, Helénával és Kittivel.
- Lili jól vagy? – Érdeklődött anya miközben a Kamilla által elküldött interjút olvastam át.
- Nem igazán. Eléggé rossz a gyomrom mostanában, de szerintem csak elkaptam Zlatantól az enyhe influenzát.
- Milyen volt az interjú?
- Jó, csak furcsa. Még sosem csináltam ilyet, de úgy gondolom Zlatan miatt fontos volt.
- Ki kér sütit? – Lépett oda húgom egy nagy tálca csokoládés süteménnyel. Az édes illat megcsapta az orrom és a gyomrom újra felfordult. Azonnal felszaladtam az emeletre és újra berohantam a wc-be. Kifelé jövet pedig Helénával találtam szembe magam, aki annyira szép lett a szülés alatt. A pocakja pedig már tényleg hatalmasra domborodott.
- Mondd jól vagy? – Nézett rám.
- Csak a tesód rám ragasztotta az influenzát.
- Biztos, hogy ez a baj? – Húzta össze a szemöldökét.
- Igen, és hidd el, tudom, mi jár a fejedbe, de biztosíthatlak róla, hogy csináltam tesztet és negatív lett.
- Megjött már?
- Nem, de tudom, hogy nem vagyok az.
- Mi lenne, ha tennénk egy próbát? – Ajánlotta.
- Felesleges Heléna. – Hárítottam, ám barátnőm addig magyarázott, míg beadtam a derekam. Heléna előkeresett a fiókból egy tesztet majd a kezembe nyomta.
- Próba szerencse. Addig ne is menjünk le. Anyádék úgyis sütiznek az enyémmel. – Mondta miközben én megpróbáltam elvégezni a tesztet. -  A húgod remek szakács, akitől tanulhatnál. Tudtad, hogy a tesóm kedvenc édessége az almás pite?
- Miért ne tudnám? – Szóltam ki neki. – Kész vagyok.
- Akkor gyere ki és menjünk be a szobába. – Ajánlotta, ám mire beértünk a teszten már kivehető volt az eredmény. Mikor észrevettem földbe gyökerezett a lábam, majd szememet elfutották az örömkönnyek.
-Mi van már? – Kapta ki a kezemből a lány és ő is hasonló képet vágott. Mikor felocsúdtunk az eseményekből Heléna átölelt majd a fülembe suttogta. – Gratulálok kismama.

100. bejegyzés!! Szinte hihetetlen, hogy több mint egy éve megy a blog. Nagyon köszönöm a feliratkozóimnak, azoknak akik cserét kérnek, és az én cseréimet is elfogadták!! Annyira köszönöm, akik hozzászólásokat írnak. Nagyon sokat jelent!! Ma jött ki Zlatan videójátéka, a Zlatan Legends! ( kicsattan a szerénység) sajnos a játékot egyenlőre csak Almás telefonokra lehet beszerezni, de bízom hozzá, hogy minél hamarabb jön az androidos verzió. Addig is ha gondoljátok nézzétek meg, itt: Kattints 

2017. augusztus 9., szerda

3/36 ⚽️ Focista feleségek nyomán?! ⚽️

Zlatan: Türelmetlenül ültem a kocsiba és egyre idegesebb lettem. Wayne autója még mindig a házam előtt állt, és tudtam, addig nem mehetek be, amíg ő itt van. Idegesen doboltam a kormányon, és próbáltam a rádióban szóló zenére koncentrálni. Persze ez sehogy sem ment, így csak a telefonom csörgése tartott vissza attól, hogy rájuk törjem az ajtót. Ránéztem a kijelzőre ahonnan szöszi húgom képe mosolygott rám.
- Szia, tesó! - Köszönt vidáman.
- Hello, hogy vagy? Valami baj van? - Érdeklődtem és reméltem nincs gond a kicsivel.
-  Ugyan minden szuper, csak megakartam dicsérni Lilit a képek miatt, de mivel nem vette fel, úgy gondoltam téged hívlak. Mondjuk neked is gratulálok. Remek modell voltál.
- Köszönöm Heléna.
- Remélem nem zavartam meg semmit, mert Lili mindig felveszi, ha hívom és most...
- Nem zavartál meg semmit. Biztos csak nem ér rá. - Vágtam bele a szavába, és újra eszembe jutott, hogy csapattársam még mindig bent van nála.
- Jó hát akkor ti tudjátok, de remélem minden rendben.
- Igen, minden jó.
- Csak? - Kérdezte félénken mikor halotta mennyire lezártnak tekintettem a témát. Persze húgom nem abból a fajtából való, aki annyiban hagyja, ha sejt valamit így addig-addig faggatott, amíg elmondtam, hogy tegnap valami történt Lilivel és most Wayne van bent nála.
- Te tényleg ennyire hülye vagy? - Szegezte nekem a kérdést, és ez a vádló hang nagyon meglepett tőle.
- Miért mondod ezt?
- Annyira vak vagy Zlatan! Nem esik le? Lili elment mosdóba ahol Rooneyt találtad. Lili kibukott, és hazaakar utazni. Most meg a társad marasztalja. Még mindig semmi nem rémlik?
- Mégis minek kéne? - Értetlenkedtem továbbra is, mire húgom egy megadó sóhaj után belekezdett az észrevételébe.
- Valami olyan dolog történt, amit szégyell. - Fejezte be. – Talán a barátodnak is közel lehet hozzá.
- Úgy érted velük volt valami? Vagyis köztük? - Esett le és kezdtem nagyon kiborulni.
- Én nem mondtam ilyet, de mindenképpen kérdezz rá. Figyelj Zlatan, Lili szeret téged, viszont amiket Roo mondott neked jól láthatóan féltékeny rád. Mi van ha bepróbálkozott Lilinél?
- Felesége van.
- Akit már elég sokszor megcsalt.
- Ez nem igaz - Védtem meg.
- Annyira látszik, hogy nem olvasod a híreket. Mikor a felesége terhes volt többször megcsalta és alkalmanként is felröppennek ilyen pletykák. Nem is értem Coolen hogy bírja ki, bár gondolom a pénz és a gyerekek miatt.
- Erről én nem tudtam, de most lerakom, mert végre kijött. és tudnom kell, hogy Lili megy- vagy marad.
- Ne csinálj semmi hülyeséget világos? - Szolt Heléna aggódó hangon.
- Nyugi, nem leszek rossz fiú. Vigyázz magadra, és üdv a többieknek. Szeretlek Heléna.
- Én is Zlatan és puszilom Lilit. - Hallottam a vonal végén majd leraktam a készüléket és végre beállhattam a saját udvaromba.
Lili: Mikor Rooney elment még mindig remegtem, de tudtam, csak Zlatan iránti féltékenységből csinálja. Megállapodtunk, hogy egy ideig nem járok mérkőzésekre, ő pedig nem fogja soha felhozni a tegnap estét. Nem mondom, hogy nem haragudtam még mindig rá, de tudtam már tiszta fejjel gondolkodni és beláttam nem hagyom magára szerelmemet. A konyhába rendezkedtem mikor belépett az ajtón.
- Szia Lili. - Köszönt miközben levette a kabátját. Tekintete nagyon furcsán csillogott és úgy tűnt kicsit ideges.
- Mi volt az edzésen? Rendben volt minden? - Próbáltam valami témát felhozni.
- Elment, bár most eléggé rossz voltam.
- Mert?
- Egyszerűen nem tudtam odakoncentrálni. Végig az járt a fejembe mi volt veled tegnap, és hogy ha hazaérek, még itt leszel- e. Örülök, hogy itt vagy.
- Nem fogok elmenni, szóval megnyugodhatsz. - Léptem közel hozzá. - Szeretnék veled lenni, és veled tölteni annyi időt, amennyit még lehetséges. Januárba úgyis sokat leszünk külön.
- Miért mondod ezt? Hiszen lebeszéled a főnököddel a dolgokat és hozzám költözöl.
- Igen persze, de lehet még felmondási idő és...
- Mi volt köztetek Rooneyval? - Vágott bele a szavamba és ez a vádló hangsúly nagyon meglepett, ám a kérdése még jobban.
- Tessék? - Fordultam felé és próbáltam keményen a szemébe nézni. Nem akartam elgyengülni.
- Jól hallottad Lilien. Mi volt tegnap köztetek? Ugyanis valamit szégyellsz, és ezért akarsz elmenni nem?
- Félre érted a dolgokat.
- Igazán? Akkor miért volt itt? Miről beszélgettetek? - Szegezte nekem a kérdéseket, én pedig nem tudtam hogyan is kéne kezdeni. Biztos voltam benne, ha elmondom Zlatan azonnal nekimenne csapattársának. - Nem mondasz semmit?
- Figyelj, nem mondhatom el, ennyi. Fogadd el és örülj, hogy itt maradok, mert...- kezdtem volna valami idióta magyarázkodásba mikor telefonom csörgését hallottam meg. Zlatan a hang irányába indult majd mérgesen a kezembe nyomta a készüléket.
- A főnököd.
- Köszi. - Mosolyogtam rá, és izgatottan nyomtam rá a zöld gombra. A gyomrom picit görcsbe rándult, ahogy meghallottam Paolo hangját.
- Lilien csak gratulálni tudok, bár az igazat megvallva jól esett volna, ha szólsz erről a fotózásról, de most már nem számít.
- Sajnálom, eléggé hirtelen ötlet volt. - Magyarázkodtam.
- Semmi baj, ezek a képek tökéletesek, de amiért igazából hívlak az nem más, minthogy kaptam egy telefonhívást, egy angol laptól. Most kezdenek csak befutni, így eléggé sok mindenre rámennek amiből sok olvasót remélnek, és képbe jöttél náluk te.
- Én? - Csodálkoztam.
- Igen, hiszen Zlatan mennyasszonya vagy, amit nekem is az újságokból kellett megtudni.
- Még nagyon friss a dolog. - Kezdtem újra és nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy ennyi mindent eltitkoltam előle.
- Nem érdekes, rátok fér már, és legalább te se leszel olyan savanyú.
- Na de Paolo! - Háborodtam fel.
- Lilike, ez az igazság. Zlatan csak jót fog tenni neked. De térjünk vissza arra, amiért hívtalak. Mivel nálunk dolgozol, úgy lenne az igazi, ha itt jelennének meg az eljegyzéssel kapcsolatos hírek. Aztán az esküvő, és esetleg pár kép is mehetne. Elküldtem az angol lap sajtósát a búsba, de ez nagyon beindította a fantáziámat. Mondjuk, mesélhetnétek az első találkozásról, meg, mikor szakítottatok. Ott talán lehetne érzelmesebbre is venni, mert az olvasók imádják a drámákat.
- Paolo én nem fogok nyilatkozni nektek!
- De miért Lili? Ez egy remek lehetőség, neked is és a magazinnak is. Figyelj, van Spanyolországba egy nő, akinek szintén sportoló a férje. Mikor befutottak az a lap még sehol sem volt, most meg benne van a top tízbe. Egy kicsit te is felfuttathatnál minket. Akár a jövőhónapba is megcsinálhatnánk, és már a Februári címlapon lennétek, és ha szeretnéd, dupla oldalas lenne.
- Nem gondolom, hogy Zlatan ráérne, és nekem is volna egy két olyan dolog, amit nem telefonba akarok veled megbeszélni. 
- Ez elég komolyan hangzott. 
- Igen, mert komoly is. Paolo imádok a lapnál dolgozni, számomra a mai napig is hihetetlen, hogy megkaptam a munkát. Remek főnök vagy, és olyan helyekre jutottam el általatok, amiket még most is nehezen hiszek el. De kezd komolyabb lenni a kapcsolatunk Zlatannal. Nem akarom elszúrni, és vele akarok maradni, vagyis.... összeköltözünk, én pedig itt vállalnék munkát. - Osztottam meg vele és féltem válaszától. Egy darabig néma csend állt be köztünk, majd megköszörülte a torkát és így szólt. 
- Mindig is tudtam, hogy ez előbb-utóbb eljön, de arra kérlek, hogy jól gondold át a döntésed. Tudom, hogy a párod most Manchesterbe van, de mi van akkor, ha jövőre máshol lesz. Felőlem felbonthatjuk a szerződést, hiszen nem kényszeríthetlek semmire, de gondold át a dolgokat. A cikket pedig tényleg szeretném megcsinálni. 
- Rendben csináljuk meg. Megbeszélem Zlatannal és talán pár napon belül választ is tudok neked adni. - Vágtam rá, mert éreztem ennyivel tartozok neki. Mégiscsak ő a főnököm, aki nem teremtett le, hanem csak értelmesen vázolta a helyzetet. Na és mi bajom lehet abból, ha az emberek egy kicsit megismerik a magánéletünket? Sajnos ez elől úgysem menekülhetek el, így pedig jobb, ha felvállalom a dolgokat. Legalább nem fognak idiótaságokat irkálni se rólam, se Zlatanról. 
- Köszönöm Lili, és ha mindenképpen elakarsz menni, ígérem, segítek, hogy munkát találj.
- Komolyan? - Érzékenyültem el.
- Igen, hiszen sosem okoztál csalódást. De most mennem kell, csak ennyit akartam mondani. 
- Jó jelentkezek, és további jó szünetet. Szia, Paolo. 
- Neked is Lili és üdvözlöm a focistádat. - Szólt majd lerakta a készüléket. Elgondolkoztam a szavain, amik nagyon jól estek. Azt hittem Paolo mérges lesz rám, mert úgy gondolja, hátba támadom. Sosem akartam volna otthagyni ezt a melót, de a magánéletemet is néznem kellett.
- Mit akart a főnököd? - Hallottam szerelmem hangját a hátam mögött és kicsit összerezzentem. 
- Csak egy munkát ajánlott. 
- A jövő havi lapba? 
- Nem, az már kész. Azt megcsináltam már szünet előtt. Egy nagy éves áttekintés lesz a foci világából. Ilyen legjobb képek, meg ilyesmi. Nem sok meló volt vele, és legtöbbet saját anyagból dolgoztam. Jócskán vannak benne Európa Bajnokságos képek is, és a múlt év legfontosabb eseményei. Ilyenkor mindig van egy képes évértékelőm. 
- Rólam is van?
- Persze, hogy van. Kettő is. - Mosolyogtam rá. - Amikor otthagyod a P.S.G.-t, és amikor lemondod a válogatottat. Ez utóbbi eléggé fontos momentuma volt az évnek. 
- Örülök, hogy így gondolod. - Húzott közel magához. - meg annak is, hogy maradsz még egy kicsit. Nem akarom, hogy elmenj! 
- Gyere, üljünk le ide. - Húztam a kanapéra. - Elmondok mindent, hogy tisztán láss, de ígérd meg, hogy semmit nem teszel Waynel jó? Sőt még meg sem említheted neki. 
- Jó, oké, mondd. - Nézett rám komolyan én pedig egy nagy levegő vétel után elmeséltem a történteket. Zlatan figyelmesen hallgatta, és nem szólt közbe. Láttam rajta, hogy mérges és mikor befejeztem teljesen kiakadt. 
- Az a szemét barom! Mégis mit képzel magáról? Legszívesebben beverném a fejét!! 
- Megígérted, hogy nem teszel semmit. Zlatan kérlek, ne csináld már.  - Mondtam higgadtan. 
- Bántott téged és azt hiszi, hogy ez szó nélkül hagyom?
- Megígértem, hogy nem mondom el neked. Nagyon kérlek, ne tegyél semmit. Nem megyek a meccsedre és semmi baj nem lesz. Ilyen egyszerű. 
- Ilyen egyszerű? Még sosem láttalak annyira rossz állapotba, mint akkor és te csak ezt vágod rá? 
- Már átgondoltam, és vele is megbeszéltem a dolgokat. Részeg volt és...
- Az alkohol nem mentség semmire! Megígérem, hogy semmit nem teszek, de ha még egyszer csak rád néz én...
- Csss. - Húztam vissza. - Lépjünk már túl rajta! Amúgy is hírem van számodra. - Csillant fel a szemem és egyre izgatottabb lettem. - Szóval Paolo hívott én pedig elújságoltam neki mindent. Szerencsére egész jól fogadta, de a lényeg, hogy elfogadtam egy fotózást, amire felkértek minket. Akkor esünk túl rajta, amikor neked jó. Bár, örülnék neki, ha minél hamarabb Januárba, hogy már a Februári lapba ott legyen az interjúnk. Mit szólsz hozzá? 
- Mióta vállalsz el ilyeneket? - Mosolygott rám sunyin.  - Azt hittem te vagy „Miss elhatárolódok a nyilvános szereplésektől” Lilien. 
- Úgy volt, de Paolo ajánlatát nem utasíthatom vissza. Lesz egy fotózás, és egy interjú. Furcsa lesz a másik oldalon állni. 
- Nem egy nagy szám, de ha már ennyire belelendültél mi lenne, ha Regina ajánlatát is elfogadnád. Olyan kedves lány és hidd el nagyon profi. Az anyám ismeri a szüleit. Lili annyira szeretném. Megmutathatnák a kapcsolatunkat a világnak. - Bújt közelebb én pedig a mellkasára dőltem. - Büszke vagyok rád, és mindentől megakarlak védeni. De mivel tudom, hogy nem lehet jobb, ha felvállaljuk és teszünk egy bejelentést. Onnantól kezdve, ha akarod, nem kell nyilatkoztunk sehol sem. 
- Jó, megteszem. Amit csak akarsz. - Néztem mélyen a szemébe. - Olyan leszek, mint egy híresség. 
- Az akarsz lenni? 
- Dehogy is. - Nevettem fel. - Csak a buliba beszélgettem pár lánnyal, és vannak köztük olyanok, akik néha-néha interjúkat adnak és fotózásokon vesznek részt. Azt mondják élvezetes és jó dolog, mert attól még a saját munkájukat is tudják csinálni. Szóval lehetek sikeres fotós, és lehetek egyszerre a támaszod is, mint feleség. Nem akarok híresebb lenni, mint te, és nyilván lehetetlen is. Egyedül csak a munkámba akarok sikereket elérni. Esetleg elvégezhetnék egy sport riporteri tanfolyamot is. Itt Manchesterbe. Az újságírói papírom talán előny lenne egy ilyen elkezdéséhez. 
- Ezek igen jó tervek kicsim, bár szerintem nem kéne még elkezdened, főleg nem itt. 
- Miért mondod ezt? 
- Lehet már jövőre nem is leszek itt. - Állt fel és nagyon meglepett a kijelentése. 
- Miért? Hiszen szeretsz itt játszani, és már én is kezdem megszokni ezt a piros mezt.
- Sosem tudhatod, mit hoz a jövő Lili. Az én álmom az, hogy velem leszel, hozzám jössz és lesz egy csodálatos gyerekünk. A sorrend persze felcserélhető. - Csillant fel a szeme. - Körülvagyok véve kismamákkal. A húgom is, Alexandra is, és jó lenne, ha te is az lennél. Olyan csodálatos babánk lenne. - Csókolt bele a nyakamba majd a fülembe suttogta. - Gyönyörű anyukája és természetesen tökéletes apukája lenne. A miénk lenne a világ legtökéletesebb gyereke. - Búgta nekem pedig bevillant egy kép. Eltoltam magamtól és a szemébe néztem. - Valami rosszat mondtam? 
- Zlatan hányadika van? 
- December 30. miért?
- Azt hiszem, késik a menstruációm. - Hasított belém a felismerés, majd azonnal a mosdóba rohantam.

Sziasztok!! Remélem tetszett ez a rész. Ha gondoljátok írjatok véleményt, vagy észrevételt. Mindennek örülök. Puszi Nektek Andrea.

Köszönöm, hogy vagytok! :).