2017. május 23., kedd

⚽️ Blogon kívül!! ⚽️

Sziasztok!!!


Lucy Storm készített a blogomról egy nagyon jó kritikát. Gondoljátok nézzétek meg. Nekem nagyon tetszik :). 








UI: Holnap Európa Liga, és nagyon remélem nyer az M.U. Már csak Zlatan maradása miatt is fontos lenne, hogy nyerjenek és BL-be jusson a csapat. Ő ugyanis B.L.-t akar nyerni. 

Stephan pedig két csodálatos gólt rúgott a hétvégén. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen kis ügyes. Jó volt látni, hogy mosolyog! Az A.C. Milan pedig Európa Liga selejtező helyet ért el. 😉


Legjobb esetbe Csütörtökre tudom hozni az új részt. Addig is sok puszi nektek!! :). 

2017. május 18., csütörtök

3/28 ⚽️ Felejts el! ⚽️

Lili:
Hétfő reggel mindenki a reggeliző asztalnál ült, és jókedvűen falatozott, miközben az én eszem csak egy dolgon tudott kattogni: Lolitán. Miért hívta fel Zlatant? Mit akarhat tőle, és ha ma délután elutazik találkozni fognak? Semmire nem tudtam a választ, de féltem, hiszen újra napokig nem látom szerelmemet, és ha ez a nő a közelébe akar férkőzni, akkor sikerülhet neki. Hiszen tudja a telefonszámát, és akár a lakásán is felkeresheti, és újra az ágyába húzhatja őt. Szívem szerint vele repültem volna Manchesterbe, de anyámék miatt nem tehettem. Biztos rosszul esne nekik, hogy éppen most találkoztunk, de én újra lelépek tőlük. A reggeli után Alexandra is pakolászni kezdett, hiszen Maxival ők is hazautaznak, mert a lány két ünnep között is dolgozik, míg a kisgyerek Zlatannal lesz. Kimentem a fürdőbe, hogy egy kis hideg vízzel lenyugtassam magam. A tükörbe néztem és a szívem elszorult. Mégis hogyan vehetem fel én a versenyt egy ilyen lánnyal, mint Lolita? A hajam fénytelen, az arcom pufi, ami az alakomra is elmondható. Az utóbbi hónapokban a sok idegeskedés miatti nyugtató kajáktól bőven meghíztam. Semmi képen nem illek egy ilyen pasihoz, mint Zlatan. Ahogy ezen méláztam, Stephant láttam meg a tükörből.
- Bocsi, én csak kezet mostam. – Néztem rá zavartan, de barátomat nem csaphattam be. Látta rajtam, hogy valami nem stimmel.
- Lili jól vagy? Néztelek reggeli közben és olyan furcsa voltál, mint aki nem igazán boldog.
- De, csak tudod Zlatan elmegy Alexandrával és megint külön leszünk. – Próbáltam valami értelmes választ adni, de tudta nem ez az igazság.
- Más valami? – Húzta fel a szemöldökét kérdőn mire kitört belőlem egy nagy sóhaj.
- Oké van még más is, de nem itt akarom megbeszélni. Menjünk be valamelyik szobába.
- Rendben. – Egyezett bele, majd követett az emeletre ahol az én szobám volt. Beléptünk és mikor becsukta az ajtót az ágyra rogytam.
- Mi a baj Lili? – Ült le mellém és megfogta a kezem. – Zlatannal van gond?
- Igen, és nem. – Kezdtem. – Tegnap mondtam neki, hogy vegyen el, és igent mondott.
- Ez szuper, gratulálok!! – Örömködött és átölelt. – Vagy mégsem? Talán kétségeid lettek?
- Nem, ebben száz százalékosan biztos vagyok. Hozzá akarok menni. De a tusoló alatt voltunk mikor Maxi ránt nyitott, de nem is ez a lényeg. Bementem hozzá és mondta, hogy az édesapjának csörgött a telefonja. Mondtam, hogy majd én behozom és esküszöm, hogy nem kutattam a telefonba, de akkor csörrent meg és kapott ez üzenetet LOLITÁTÓL!!! Sőt még a hívások is tőle jöttek. Nem is egy, hanem vagy tíz. Érted Stephan?? Megint ez a nő. Mégis mit akarhat??? Mi van ha Zlatan elmegy és ez a ribanc meg utána?
- Lili miért gondolsz ilyesmi? Zlatan tudja, hogy felhívta?
- Nem, és nem is akarom, hogy tudja! – Csattantam fel mérgesen. – Kitöröltem az összes bizonyítékot. Az üzenetet és a hívást is.
- Lili előbb utóbb megfogja tudni, mert lehet, újra hívja, és te fogsz bajba kerülni.
-  Mit tegyek?? – Néztem rá zavarodottan. – Nem akarom újra elveszíteni a szerelmemet.
- Van egy ötletem, bár lehet idiótaság, de talán megnyugodnál tőle.
- Miről van szó? – Értetlenkedtem.
- Hívd fel TE Lolitát. – Ajánlotta és mikor értelmeztem a mondatát nevetnem kellett. – Most miét Lili? Ez egy jó ötlet, hiszen megtudhatod miért hívta Ibrát. Lehet nem is olyan dolgot akart mondani, amiről te fantáziálsz. Csak kellemes ünnepeket akart kívánni vagy ilyesmi.
- Jaj Stephan ne ámíts már! Aki kellemes ünnepeket akar kívánni az nem hívja ennyiszer az embert hanem leírja sms-be ezt, és nem azt amit ő. Stephan ez a cafka vele akar lenni, érzem.
- Akkor nem hívod fel?
- Tényleg olyan jó ötletnek tartod? – Kérdeztem és hangomba tanácstalanság vegyült. – Mégis, hogy szerezzem meg a telefonját?
- Kérd el! Ennyi az egész, bár ha akarod majd én. Maradj itt, és mindjárt jövök, és addig se járjon semmi idiótaság a fejedbe, csak szedd össze, hogy mit akarsz mondani neki.
- Rendben. – Vettem egy nagy levegőt és rámosolyogtam. Semmi értelmes nem jutott eszembe, és csak vártam, míg barátom visszatér a mobillal. Nem is kellett olyan sokat várni, így pár perc múlva már Zlatan telefonjával a kezembe ültem az ágyon.
- Mire vársz már! Keresd ki, és hívd fel. – Sürgetett Stephan én pedig úgy tettem, ahogy mondott és közben csodálkoztam mennyi ismert játékos neve villan fel egy- egy telefonszám mellett. Lolita nevénél pedig rányomtam a zöld gombra és vártam, míg a spanyol lány felveszi.
- Szia Zlatan! Már azt hittem sosem hívsz vissza, hatalmas bajba vagyok. – Darálta le egy mondatra a lány, és mikor befejezte megköszörültem a torkom és beleszóltam.
- Szia, Lili vagyok! – Mutatkoztam be mire hallottam, mennyire meglepődött.
- Mit keres nálad Zlatan telefonja?
- Nem sok közöd van hozzá, de annyit elárulok, hogy mivel együtt töltöttük a karácsonyt ezért együtt vagyunk.
- Értem, de beszélhetnék akkor vele? – Kérdezte szemtelenül. – Nagyon fontos dologról van szó. Ezért is hívtam fel tegnap többször, szóval kérlek, Lili add át neki.
- NEM! – Szóltam bele és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy Stephan nyugalomra int. Inkább felálltam és hátat fordítottam neki.
- Lili figyelj ez nagyon fontos.
- Lolita drága, neked semmi dolgod nincs Zlatannal, szóval leszarom, mit akarsz neki mondani. Azért hívtalak fel, hogy elmondjam, összeházasodunk, szóval hagyd őt békén, és ne zaklasd megértetted?? Ha még egyszer megpróbálsz vele kapcsolatba lépni, esküszöm kitépem a hajadat!!
- Ugyan már kevés vagy te ahhoz, hogy engem fenyegess! – Hallottam gúnyos hangját, ami csak olaj volt nálam a tűzre.
- Nem tudod mire vagyok képes Zlatanért! – Fenyegettem.
- Vagy a pénzéért. – Kontrázott azonnal rám.
- Ó, hogy te mekkora hülye vagy, de nem is fogom rád pazarolni az időm.
- Lili Zlatan megígérte nekem, hogy segít! – Vágta rá gyorsan, mert ő is érezte, hogy befejezettnek tekintem a beszélgetést. – Babát várok, és erről ő is tud. Az iskola nagyon drága és minden. Haza nem mehetek, Zlatan pedig azt mondta segít nekem. Nézd nem akarok közétek állni, csak egy kis anyagi segítséget szeretnék kérni. Neki nem nagydolog, viszont nekem a megélhetésem múlik rajta. Állapotosan nem tudok dolgozni, és az albérletem is nagyon drága.
-  Szóval Zlatan megígérte? Soha nem ígérne meg ilyet. Vagy talán ő a gyereked apja? – Tettem fel a kérdés félve.
- Nem, egy másik férfi, de kérlek…
- Sajnálom Lolita. Kérj attól segítséget, akivel felcsináltattad magad! – Teremtettem le és kinyomtam a telefont, majd mérgesen Stephan felé fordultam.
- Mit mondott?
- Azt, hogy terhes és Zlatan megígérte neki, hogy támogatni fogja. Pénzt kért érted?? Mégis, hogy jön ő ehhez, és miért hazudozik ilyeneket?
- Lehet, igaza van. – Szólt csendesen Stephan. – Talán ígért olyat a kórházba, amit akkor nem gondolt át.
- Te tudsz erről valamit?
- Igen, Zlatan valóban segíteni akart neki, de akkor úgy tudta övé a baba. Azóta nem volt erről szó.
- Ez fantasztikus. Akkor elmegy Manchesterbe ez a nő meg majd követi.
- Miért nem mész el vele te is? – Tárta szét a karját. – Menj el vele, és nézd meg, ahogy focizik.
- A szüleim..
- Ugyan Lilien eddig sem érdekelt, hogy mi van velük. De ha annyira akarod, beszélj Zlatannal, hogy jöjjenek ők is. Megnézhetnék meccs közbe és talán az anyádat is meggyőzné, hogy mennyire jól játszik és jobban megkedvelnék.
- Gondolod, hogy belemenne? Az igaz, hogy apám szereti a focit, de ő Inter szurkoló.
- Azoknak meg hogy a jó égbe lehet drukkolni? – Háborodott fel játékosan, talán, hogy oldja a feszültséget, ami bennem van. – Lili beszéld meg Zlatannal, és persze a szüleiddel.
- Elmondjam neki Lolitát?
- Mindenképpen, és nyugi nem lesz baj. – Bíztatott és ekkor Zlatant láttam meg az ajtóba.
- Hamarosan mennem kéne, szóval visszaadnád a telefonomat?
- Persze. – Nyújtotta felé a mobilt barátom majd kettesbe hagyott minket. Mielőtt Zlatan kilépett volna utána szóltam.
- Azt hiszem, beszélnünk kéne. – Néztem fel rá és nem tudtam hogyan is kéne kezdenem. Kicsit féltem, hogy mi is az igazság abból, amiket Lolita mondott. Persze reméltem semmi, de akkor is jogom volt tudni.
- Miről akarsz beszélni? – Jött közelebb és eléggé furcsa képet vágott.
- Szeretném, ha a teljes igazságot mondanád nekem. – Mondtam és a hangom nagyon elszántnak tűnt. – Rendben?
- Jó. – Szólt, miközben közelebb lépett, és én egy nagy levegő vétel után belekezdtem.
- Oké, akkor ugye tegnap azért nyitott ránk a fiad, mert csörgött a telefonod, és tegnap este mikor kerested benne a hívásokat azért nem találtad, mert kitöröltem őket.
- Mit csináltál? – Nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Nem akartam, hogy beszélj vele!
- Lili mégis kivel?
- Lolitával. – Néztem bele a szemeibe és próbáltam bűnbánó képet vágni.
- Kicsim hogy jön ő ide?
- Nem igaz, hogy nem esik le Zlatan! Ő hívott téged tegnap, sőt még üzenet is küldött neked, de én mindet kitöröltem. Most pedig Stephan azért kérte el a telefonod, mert beszéltem rajta Lolitával.
- Lili miért tetted? – Állt fel mellőlem és eléggé mérgesnek tűnt.
- Mert nem akartam, hogy beszélj vele. – Ismételtem el újra.
- Lehet a babáról van szó – túrt bele idegesen a hajába – megígértem, hogy segítek neki.
- Miét talán tiéd a gyerek? – Kérdeztem és újra elfogott a pánik.
- Ugyan már Lili hogy lenne az enyém.
- Elfelejtetted, hogy vele léptél félre.
- Már több hónapja és nem is értem miért kattogunk ezen. Lili. – Nézett mélyen a szemembe. – Nem én vagyok az apja, de ő is eléggé híres és ismert ember. Nem mondhatom meg kiről van szó, de annyit elárulok, hogy focista
- Ki az?
- Nem adhatom ki Lolita titkát.
- Ó remek. – Csattantam fel. - Lolitáért minden.
- Jó, nézd, nem mondok nevet, de rá fogsz jönni. Jelenleg olasz válogatott, és a P.S.G.-nél játszik. A szemei pedig eléggé kékek és…
- Verratti? – Csodálkoztam. – Marco Verrattit sikerült neki becserkésznie? Az eszem megáll ezen a ribancon.
- Lili megígértem, hogy segítek neki és anyagiakban támogatom.
- Zlatan hogy képzeled, hogy azt a nőt segíted aki miatt majdnem vége lett a kapcsolatunknak? – Néztem bele és szinte villámokat szórt a szemem. Olyan hangosan ordítottam, ahogy csak tudtam, és nem érdekelt ki hallja. – Segítsen neki Marco!!
- Nem tud róla Lili.
- Akkor mondd meg neki. Nem tűröm, hogy ez a nő ilyenekre kényszerítsen!
- Semmire nem kényszerít kicsim. – Fogta meg a kezem és hangja teljesen nyugodt maradt, az enyémmel szembe. – Én ajánlottam fel, mert úgy éreztem segítenem kell neki. Megsajnáltam, ennyi. Lili csak írok neki egy csekket, vagy átutalom a pénzt a számlájára és kész.
- De akkor…
- Lili még találkozni sem fogok vele!
- Megígéred? – Szóltam már nyugodtabb hangon.
- Igen, kicsim megígérem. Semmi nem olyan fontos, hogy közénk álljon. Ez csak egy gesztus, mert nem akarom, hogy az utcára kerüljenek. Állapotos, és már így is bajban van a családja miatt. Viszont most van egy ötletem. – Kezdte csillogó szemekkel. – Gyere el velem Manchesterbe. Alexandra úgyis dolgozik, és legalább nem kell babysittert felvennem. Az anyám úgyis Helénával van.
- Anyámékkal mi lesz? Az egy dolog, hogy Kitti itt van, de..
- Eljönnek velünk ők is. Maxi miatt is jó, és az édesapád úgy is szereti a focit nem? Biztos örülne, ha látna egy Manchester United mérkőzést élőbe.
- Zlatan, az apám Inter szurkoló, téged is látott anno ott játszani, és azt hiszem szerette a játékodat. – Mosolyogtam rá.
- Az jó, akkor rávehetem őket, de akkor eljössz? – Lépett közelebb hozzám és olyan édesen nézett, hogy rábólintottam az ajánlatára. – Köszönöm szerelmem, és ne gondolj Lolitára, hiszen felesleges felhúzni magadat ezen. – Szólt majd egy gyengéd csók után kilépett a szobámból én pedig csak reménykedtem, hogy minden szava igaz volt.
Zlatan:
Ahogy a nappali felé indultam mindenféle dolog kattogott az agyamba. Ám mégis egy érzés fogott el és ezt teljes szívemből éreztem. Dühös voltam Lolitára. Mégis, hogy képzeli, hogy hívogat mikor világosan elmondtam neki, mielőtt eljöttünk a kórházból, hogy segítek, de ne hívogasson. Majd én érdeklődök. Még csak az kéne, hogy lerombolná, amit Lilivel nagy nehezen újra felépítettem. Szerettem a lányt és az, hogy végre igent mondott csak még jobban megerősítette, hogy vele akarom leélni az életem. Még csak az kéne, hogy újra szétmenjünk. Úgy terveztem három óra körül indulnánk, mert így a mérkőzés előtti tréningen is ott tudok lenni. Beszélni akartam Péterrel, de mielőtt odamentem volna hozzá egy furcsa érzés fogott el szerelmem apjával kapcsolatban. Vajon szimpatikusnak tart? Nem is beszélgettem vele olyan sokat amióta váratlanul belecsöppentek az életünkbe. Elnéztem a társaságot ahol mindenki a televízió és a karácsonyfa köré gyűlt. Anyám és Lili édesanyja Maxival játszott. Péter Manuellel és Stephannal beszélgetett, míg Alexandra Heléna mellett ült. Mit gondolhatnak rólam a szülei? Úgy vettem észre, hogy Stephant jobban körbe zsongják, és ez engem nagyon zavart. Persze mindig is Stephan volt a jó fiú és a kedves gyerek, és rólam mindenki csak rosszat feltételezett úgy, hogy esélyt sem adtak arra, hogy megismerjenek. Reméltem ez a mérkőzés egy kicsit felém billenti a dolgokat. Pár perc töprengés után azonban rászántam magam és lebeszéltem barátnőm szüleivel a tervemet, amit láthatóan jól fogadtak. Péter majd kiugrott a bőréből, hogy egy United meccsen lehet. Bepakoltunk a bőröndökbe és nagy köszöngetés után már a gépemen repültünk Manchester felé ahol pár órán belül landoltunk is. A taxival először Alexandrát vittük haza, majd utána az én lakásomhoz mentünk.
- Ez gyönyörű. – Csodálkozott Diána mikor beléptek hozzám.
- Köszönöm, igazából ez csak egy bérelt ház, amíg itt focizom. Nem tudom még mi lesz jövőre, viszont mivel nem lakhattam szállodába így ezt választottam. Alexandra pedig berendezte nekem.
- Ez aztán a festmény. – Vette észre Péter a Lilivel közös képünket. – Nagyon szépek vagytok rajta.
- Köszönjük, viszont én most pakolok. Lili kiszolgálnád a szüleidet és Maxit?
- Persze. – Válaszolta a lány én pedig felszaladtam összeszedni a focis dolgaimat. Lentről beszűrődött a beszélgetés, amiből nem sokat értettem, de úgy vettem ki Diána az előbb fedezte fel a hatalmas medencét. A bőröndöm már a kezembe volt mikor a telefonom csörögni kezdett. Azt hittem Alexandra, hív, hogy újabb utasításokkal traktáljon a fiam miatt, de a hívás Lolától jött, és én kis tanakodás után magamra csuktam az ajtót és felvettem a készüléket.
- Szia Zlatan remélem, most tényleg veled beszélek. – Hallottam egy lágy hangot a vonal másik végéről.
- Lolita mégis mi a fenét képzelsz magadról? – Vágtam bele a közepébe. – Hogy képzeled, hogy csak így hívogatsz!
- Zlatan én csak beszélni akartam veled!
- Mégis miről?? Világosan elmondtam, hogy hagyj békén, erre te nem is egyszer, hanem többször hívsz, és üzengetsz. A barátnőm teljesen kiakadt.
- Tudom, engem is elküldött a búsba.
- Jól tette, figyelj Lola, megígértem neked valamit, amit teljesíteni fogok. Persze nem szeretném, ha ez endszeres lenne. Azért az én ölembe sem hullik a pénz az égből. Viszont kapsz most annyit, amennyivel ellehetsz akár egy évig is. Cserébe viszont ne merészelj még egyszer felhívni megértetted??
- Zlatan de hiányzol. – Mondta sírós hangon. – Nem csak a pénz miatt hívtalak, hanem mert beszélni szeretnék veled és találkozni. Annyira hiányzol, hogy el sem tudom mondani.
- Na, még mit nem!! Mégis mit képzelsz, ha találkoznánk, azzal tönkre tennéd a kapcsolatom ami alapból is miattad ment tönkre. Add meg a számla számod és örökre felejt el megértetted??
- Zlatan kérlek!
- Ide figyelj, ha még egyszer hisztizel még segíteni sem fogok világos?  Ha pedig továbbra is rajtam lógsz feljelentelek zaklatásért! Beszélj Marcoval, és mondd el neki mi történt! Az ő felelőssége is.
- Ne csináld ezt velem! – Zokogta bele a telefonba, de nem törhettem meg. Lilit szeretem és kész. – Talán neked nem jelentett semmit a kapcsolatunk?
- Lola nekünk semmilyen kapcsolatunk nem volt. Egyszer lefeküdtünk, mert részeg voltam, de semmi több. Végeztem veled, és ha még egyszer megpróbálsz zaklatni, a rendőrséghez fordulok. Világos?

- Igen. – Szipogta, én pedig elégedetten lecsaptam a készüléket. Reméltem ezzel lezárom az ügyet és csak az előttem álló mérkőzésre, és szerelmem családjára koncentrálhatok. 

Sziasztok. Remélem tetszett az új rész. Ne felejtsétek el #miisittvagyunk, szóval írjatok hozzászólást. Legyen akár negatív, vagy pozitív. :). Puszi Nektek Andrea :). 

2017. május 11., csütörtök

3/27 ⚽️ Vegyél el! ⚽️

Stephan: Karácsony másnapját úgy szerveztem, hogy este kettesbe lehessek Kittivel. A tegnapi viharfelhők szerencsére elvonultak és örömmel láttam, hogy a családi béke helyre állt, s Lili is megnyugodott.
- Kitti kész vagy? Fél órája itt állok az ajtóban. – Sürgettem.
- Persze, már itt is vagyok, és csak úgy mondanám, hogy öt perce sem állsz itt. – mondta vigyorogva – de elmondhatnád, hogy hova megyünk.
- Tíz perc és meglátod.
- Jó, de mivel nem tudom hova, lehet nem a megfelelő az öltözékem.
- Hidd el tökéletes vagy. – Néztem végig rajta és így is gondoltam. A fekete cicanadrág és a mély bordó tunika tökéletesen állt rajta. Szerettem, ha ilyen feszes nadrágban van, és a magas sarkú csizma csak még jobban vonzotta a tekintetemet. Az autóba ülve benyomtam a kedvenc cd-met és üvöltetni kezdtem az autóban.
- Kapcsolt már ki! – Ordított a lány az oldalamon túlkiabálva a hangerőt.
- Mi a bajod Fedezzel?
- Semmi, csak most egyszerűen nem akarok zenét hallgatni.
- Pedig ha hozzám jössz ez lesz az esküvői zenénk, hiszen ő lesz a sztár vendég, sőt a közös lakásunkban is csak ez fog szólni. – Mondtam vigyorogva. – megérkeztünk.

Kitti: Stephan a Dóm előtt parkolt le. Ez volt az egyik hely Milánóban, amit még sosem láttam. Bár az is igaz, hogy itt nem igazán ismerek semmit, hiszen rögtön Rómába mentünk és a munka miatt nem sok időm van utazgatni. A tér és a templom gyönyörűen kivolt világítva és az egésznek olyan romantikus hangulata volt. Alig voltak páran a téren, és mi is csak lézengtünk.
- És ha összeköltözünk, hol akarsz lakni? – Kérdeztem.
- Imádom Milánót, Savonát és Monacot, de a te munkád és az enyém miatt is az a legjobb, ha Rómába maradunk.
- Pedig azt hittem elköltözünk a tengeren túlra. – Mosolyogtam.
- Költözhetünk akár Tantába is.
- Ne, ne jó lesz így. Túl sok rokonod van arra, bár mindig is látni akartam a piramisokat, meg a fáraókat. – böktem oldalba Stephant.
- Nem elég neked, hogy itt áll előtted Olaszország leghíresebb fáraója, aki ráadásul él és lélegzik, és nem utolsó sorban téged imád. Nem te elmennél Egyiptomba csak azért, hogy halott fáraókat nézzél. – Mondta sértődést színlelve, és elindult a kocsihoz.
- Stephan várj már meg! Most komolyan besértődtél? Stephan! – Rohantam kétségbeesetten utána. Beszálltunk a kocsiba, és újra bekapcsolta a zenét majd bömböltetni kezdte. Indított majd pár perc múlva, már egy hatalmas stadion előtt hajtottunk el, majd egy mélygarázsba kötöttünk ki.
- Mi ez? – Tudakoltam, de ő csak némán vigyorgott, mint a tejbe tök, és kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
- Hölgyem kérem, kövessen. – Nyújtotta felém a karját titokzatosan. Egy rövid folyosón majd egy liftes út után egy olyan szobába értünk, aminek üvegablakából egy csodálatos zöld gyepet láttam.
- Isten hozott a San Siroba. – Súgta a fülembe hátulról miközben én a stadionban gyönyörködtem.
- Ez csodálatos Stephan, de… te… neked ez… - Habogtam.
- Mi az? Attól még, hogy a Rómába játszom, ez a csapat marad az egyik kedvencem.
- Imádlak. – Öleltem át és szenvedélyesen megcsókoltam. – Amúgy szabad neked itt lenned?
- Igen, megbeszéltem egy pár emberre, hiszen még megvannak a remek kapcsolataim.
- Nem megyünk le? -  Kíváncsiskodtam izgatottan, mire bólintott és kézen fogva kivezetett a néző térre. Egyik ámulatból a másikba estem, hiszen ez valami hatalmas volt. Szerencsére senki nem volt ott rajtunk kívül és én annyira elvesztem a látványban, hogy nem vettem észre, hogy Stephan letérdelt elém.
- Kitti nem érdekel, ha halott elődeimet akarod nézni, mert szeretlek, mindennél jobban, és veled akarom leélni az életem összes percét. Melletted akarok felkelni minden reggel és lefeküdni minden este. Kovács Kitti hozzám jössz feleségül? – Darálta le elfúló hangon, én pedig a meghatottságtól elsírtam magam. Annyi érzelem tört elő belőlem. Még egy éve sem voltunk együtt, de a szívem mélyén éreztem ő az, akivel boldog leszek.
- Igen. – Feleltem könnyes szemmel majd szerelmem felállt és remegő kezemre húzott egy szív alakú gyémántgyűrűt.

Lili: Végre hazaértünk a vacsoráról – amire Alexandra, Manuel és Heléna jött velünk- és már alig vártam, hogy kettesbe legyünk Zlatannal. Az emeleten voltunk, és én úgy gondoltam elmegyek tusolni, hogy mielőbb ágyba bújhassunk. A ruhám cipzárjával bajlódtam mikor hátulról megéreztem szerelmem gyengéd érintését a derekam körül, és leheletét a nyakamon.
- Talán segítsek?
- Igen, nagyon jó lenne. – Nyeltem egy nagyot és a bőröm azonnal libabőrössé változott. – Szeretnék letusolni.
- Fáradt vagy? – Kérdezte miközben a cipzárammal foglalatoskodott és fájdalmasan lassan húzta le.
- Nem csak minél hamarabb ágyba akarok kerülni.
- Egész jól hangzik. Mit szólnál hozzá, ha csatlakoznék?
- Velem akarsz tusolni? – Fordultam felé miután átléptem a ruhámon, ami a földre hullott.
- Igen. Egész vacsora alatt az kattogott a fejembe, hogy megszabadítsalak ettől a kék ruhától. Nagyon szeretlek kicsim, és te ma este is gyönyörű vagy.
- Zlatan ne mondd ezt. – Sütöttem le a szemem zavartan. – Alexandra sokkal szebb volt és az a ruha is…
- Lili ne kezd már megint. – Állított le kedvesen. – Nem is vettem észre milyen ruha volt rajta.
- Persze. – Válaszoltam szomorúan mire felemelte a fejem.
- Nem akarom, hogy ilyen érzéseid legyenek a volt feleségemmel kapcsolatban, hiszen semmi okod sincs rá. Már nagyon régen nem érzek iránta olyat, amit te feltételezel.
- Nem feltételezek semmit én csak- sóhajtottam. – Attól félek, hogy bármikor kijátszhatja ez a Maxi ütőkártyát és te szaladsz hozzá.
- Maxi ütőkártyát? – Húzta fel a szemöldökét és mintha kicsit mérges lett volna. – A fiam nem egy tárgy, akit csak felhasználhatnak.
- Igen, tudom és nem így akartam kifejezni, de ez az igazság Zlatan. A múltkor is egész este veled akartam lenni. Készültem rá a fehérneművel, a gyertyákkal meg minden hülyeséggel, erre meg csak benyögte, hogy a fiad nem alszik nélküled te pedig hanyatt homlok mentél hozzá. Holott akkor velem kellett volna aludnod, hiszen éppen akkor…
- Te nem is Alexandrára vagy féltékeny, hanem a fiamra!
- Ugyan, hogy mondhatsz ilyet.
- Lili ezt nem vetheted a szememre, hogy ugrok, ha Maxi hív, de sajnálom, ha így érzed. Megnézem Helénát.
- Nem jössz velem tusolni?
- Nem. – Vetette oda mogorván majd kilépett az ajtón, és én nagyon mérges lettem magamra. A francért kellett ilyeneket mondanom, és miért nem tudom befogni a számat? Mivel úgy gondoltam megint csak egyedül töltöm az éjszakát úgy terveztem gyorsan megfürdök és ágyba bújok. Így legalább nem fog annyira rosszul esni a magány. Vállfára tettem a kék ruhám majd beálltam a kabinba. Engedtem, hogy a víz permetezze a bőröm, de egy pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből a tényt, hogy Zlatan haragszik rám. Szerettem őt és az, hogy elveszítsem lehetetlennek tűnt, pláne nem az én hibámból. Hirtelen egy hűs érzés csapta meg a bőröm majd a mellettem álló férfival találtam szembe magam. Nem szólt egy szót sem csak azonnal a tusfürdője után nyúlt, miközben mogyoró szemeit mérgesen rám vetette.
- Megbeszélhetnénk az előbbit? – Puhatolóztam, de ő továbbra sem válaszolt, csak végigpásztázta a testem vággyal teli tekintettel. – Nézd én nem akartam Maxit így megnevezni, csak…
- Nem érdekel. – Állított le.
- Zlatan megakarom beszélni!
- Mit? Ezen nincs mit megbeszélni Lili. Nem tudod elviselni a tényt, hogy van egy ember, akit előrébb helyezek nálad. Ő a fiam, akiért mindenre képes vagyok, és akinek a boldogsága számomra mindig első helyen lesz. Így is, hogy elváltam az édesanyjától nem volt könnyű neki feldolgozni. Tudom, hogy ez neked nehéz, de azt gondoltam felnőtt nő vagy, aki nem akad fent ilyesmiken.
- Én nem akadok fent! – Tagadtam bőszen.
- Mikor fogod fel, hogy szerelmes vagyok beléd, de Maxi akkor is fontosabb nálad, és ez így is marad. Ne tekintsd vetélytársnak, mert ő még csak egy kisgyerek, aki szeret téged is. Elfogadta, hogy az apjának barátnője van.
- Tudom. – Kezdtem és eleredtek szememből a könnyek. – Nem Maxira vagyok féltékeny, hanem mindenki másra. Vagyis aki kapcsolatba kerül veled, és tudom, hogy rengeteg lány akar kikötni az ágyadba. Én pedig Karácsony után sem tudok elutazni, hiszen itt vannak a szüleim. Itt van a munkám. Minden itt van Zlatan, csak te nem, és nehéz, hogy veled akarok lenni. Tudom, nem köthetek rád zsinórt vagy ilyesmi, de Lolita óta bármikor külön vagyunk, csak az jár az eszembe, hogy mással vagy, aki sokkal csinosabb, mint én.
- Mikor fogod megérteni, hogy nem csak a külsőségek számítanak egy kapcsolatba Lili?
- Lolita is gyönyörű volt.
- Sosem fogsz ezen túllendülni igaz? – Sóhajtott fel.
- Nem. – Kezdtem, de bevillant egy ötlet. – Vegyél el!  – Vágtam bele minden előzmény nélkül, mire először zavart fejet vágott, majd egy hangos nevetés tört elő belőle.
- Most mit nevetsz?
- Mert tudom, hogy ezt te sem gondolod komolyan. – Villantotta rám édes mosolyát.
- Szerinted nem akarok a feleséged lenni?
- Eddig sem akartál, miért éppen most lennél rá kész? – Vázolta a dolgokat majd kinyitotta a kabin ajtaját.
- Várj, ne menj ki! – Fogtam meg a kezét, hogy visszahúzzam.
- Ezt nem itt fogjuk megbeszélni!
- De itt akarom, hogy emlékezetes legyen, és, sokat gondolkoztam ezen Zlatan. Ha szeretünk valakit, akkor miért ne kössük hozzá az életünket. Elvégre szép dolog a házasság.
- Figyelj ide! – Lépett vissza, és rám emelte mogyoró szemeit, amik nagyon komolyan csillogtak. – Ez nem vicc és nem játék. A házasság egy olyan dolog, amit az ember nem hónapokra, évekre tervez, hanem egész életre.
- Talán nem akarsz velem lenni??
- Hogy mondhatsz ilyet? – Jött közelebb és érintésétől kezdtem elveszteni az eszem. – Soha nem voltam ilyen boldog senkivel Lili. Olyan érzéseket hozol elő belőlem, ami néha megijeszt, hiszen az emberek nem ilyennek gondolnak. Mindenki azt hiszi, hogy egy arrogáns pöcs vagyok, aki elájul magától, de te megmutattad, hogy van egy olyan énem, ami érzelmes, és tud szeretni is.
 - Imádom ezt az énedet. – Néztem fel rá. – Hozzád akarok menni, és azt akarom, hogy az életem része legyél, Maxival együtt. Szeretnék ott lenni a nagy pillanataidba, vagy amikor éppen padlón vagy. Annyi mindenen keresztül mentünk már az évek alatt, de valahogy mindig egymás mellé sodort vissza az élet. Úgy gondolom ez nem véletlen és most itt van a családom. Próbálom magam újra építeni, és újra bízni, benned és bennünk, szóval azt szeretném, ha összeházasodnánk.
- Lilien. – Suttogta, majd még mielőtt bármit is mondhattam volna a kabin oldalának döntött és olyan szenvedéllyel csókolt, meg amit még sosem tapasztaltam. – Szeretlek!!! – Búgta a fülembe mély hangján majd egyre lejjebb éreztem ajkait a testemen. Beletúrtam vizes hajába és élveztem, hogy elveszhetek a pillanatba. Akartam őt ott helyben a tus alatt, és mikor belém hatolt a világ számomra megszűnt létezni.
- Akkor elveszel? – Suttogtam a kérdést, miközben egyre közelebb jártam a csúcshoz.
- Igen. – Csókolt meg újra és ekkor kitört belőlem egy sóhaj, ami átjárta az egész testemet. A csillagokban éreztem magam, ahova pár perc múlva ő is követett majd mosolyogva váltunk el egymástól.
- Komolyan mondod? – Utaltam az előző válaszára miközben a szívem még mindig hevesen dobogott az előbb átélt érzésektől.
- Igen Lili, bár ezt nekem kellett volna megkérdeznem.
- Egyszer már megkérdezted, szóval érjük be ennyivel.
- Annyira hihetetlen, hogy tényleg megtesszük. – Mondta és láttam a szeméből, hogy mennyire nem hiszi el még a dolgokat.
- Igen, de már most leszögezem, hogy nincsenek nagy harangok, sem nagy ruha, nagy buli, csak te én meg a két tanú. – Szóltam elszántan.
- De hát az meg milyen.
- Zlatan nem hiszek a házasságba, de kérlek hallgass végig – szóltam gyorsan mielőtt bármit is mondhatna – szeretlek, és tudom, mennyire boldoggá teszlek ezzel. A döntésem pedig végleges, de csak ezekkel a feltételekkel. Rendben?
- Legyen, ahogy szeretnéd Lili. – Mondta majd megcsókolt és újra tüzes fény suhant át a tekintetén, ahogy közelebb húzott magához. Újra kezdtünk belemelegedni mikor Maxi meglepődött arcocskáját pillantottam meg az ajtóban.
- Apa, apa!! – Szólt, és mi zavartan röppentünk szét és terítettük magunkra a törölközőt.
- Maxi menj a szobádba! – Szólt idegesen Zlatan majd a kisfiú sarkon fordult és otthagyott minket. A romantikus pillanatból azonnal egy zavarba ejtő helyzetbe találtuk magunkat.
- Mégis, miért jött be és hol van az anyja? – Mérgelődött Zlatan. – Beszélnem kell vele.
- Lehet, jobb lenne, ha én.
- Ugyan Lili én vagyok az apja!
- Igen, de most lehet, hogy nem az apai szigorra van szüksége, és előfordul, hogy amit látott, azt nem olyan könnyen fogja elmondani neked.
- Basszus mégis mióta állhatott az ajtóban?
- Nem tudom, de teljesen mindegy, mert együtt látott minket, ruha nélkül, ölelkezve. Megengeded, hogy beszéljek vele?
- Igen. – Sóhajtott én pedig miután felöltöztem a kisfiú keresésére indultam. Mindenki a nappaliban nézte a televíziót, csak Alexandra és Heléna nem volt ott.
- Elmentek sétálni egy kicsit. – Osztotta meg velem anyám miután a fekete hajú hollétéről érdeklődtem.
- Maxi merre lehet?
- Szerintem a szobájába.
- Oké, köszönöm. – Hálálkodtam, és mikor a kisfiú szobája elé értem halkan kopogtattam az ajtón.
- Igen. – Hallottam egy vékonyka hangot és mikor beléptem ő az ágyán ült és éppen egy Pókemberes játékkal játszott a tábla gépén.
- Szia Maxi leülhetek?
- Igen, apa nem tudod merre van? – Nézett rám kérdő tekintettel. A kisfiúnak jeges kék szemei voltak akárcsak az anyjának, viszont a mosolya az apjához hasonló volt.
- Igen, és nemsokára ő is ide jön, csak…
- Most lesz egy kistestvérem? – Kérdezett bele a közepébe, amitől szinte ledöbbentem.
- Tessék? – Kérdeztem vissza zavartan.
- Csak mert te és apa ruha nélkül voltatok és az egyik osztálytársam azt mesélte, hogy ettől lesz a gyerek.
- Maxi megnyugodhatsz, mert nem lesz kistestvéred. – Túrtam bele játékosan a hajába és az előbb hallottakon gondolkoztam. Mégis hogy juthat el egy ennyi idős gyerek a baba témáig. Hiszen még annyira kicsi, és neki nem ilyennek kéne foglalkozni, erre meg ez?
- Kár, pedig jó lenne. – Vonta meg a vállát.
- Örülnél neki? – Mosolyogtam rá és jól estek a szavai.
- Igen, mert apa nagyon örülne neki. Egyszer mikor nála voltam anyával erről beszélgettek és akkor mondta.
- Nem zavarna, ha én lennék az anyukája? – Puhatolóztam mire megrázta szőke fejecskéjét.
- Tudod, nagyon szeretem az édesapádat és előfordul, hogy a jövőbe talán kettőnknek is lesz gyereke. De ettől még Zlatan ugyanúgy fog téged szeretni, mint eddig.
- Anyának is lehet még mástól babája?
- Előfordulhat, de ő is szeretni fog téged, mint ahogy most is. De miért kerested apukádat? Lehet én is tudok segíteni.
- Csak csörgött a telefonja, és beakartam neki vinni, de odaraktam a konyha asztalra.
- Rendben majd odaadom neki. – Mosolyogtam rá. – Nem szeretnél kijönni a nappaliba? Lehet, találnánk valami jó kis mesét. – Ajánlottam.
- Mindjárt csak ezt a pályát még lejátszom. – Mutatott a gépére és én egy puszi után kiindultam a szobájából. Mikor már az ajtó kilincsen volt a kezem utánam szólt.
- Lilien én nagyon szeretlek téged is. Akárcsak anyát és apát. – Nézett rám és ez olyan melegséggel töltötte el a szívemet, hogy a boldogságtól bekönnyesedett a szemem. Elfogadott és ez hatalmas ajándék volt tőle.
- Maxi én is szeretlek és köszönöm, hogy sosem viselkedtél velem ellenségesen. – Indultam vissza az ágyához és magamhoz szorítottam a kicsiny testét.
- Milyen jó így titeket látni. – Hallottam szerelem hangját a hátam mögül és tekintetéből büszkeség sugárzott.
- Maxival megbeszéltünk egy pár dolgot. – Osztottam meg vele.
- Apa csörgött a telefonod.

- Majd én behozom. – Ajánlottam fel és kettesbe hagytam őket a szobába. A konyha asztalon megtaláltam a keresett mobilt és mivel nem szokásom belenézni, nem oldottam fel a gomb zárat. Ám a szobába vezető úton az üzenet jelző hang csippant meg és a képernyő láthatóvá vált. Az üzenet pedig lesokkolt. „ Zlatan hívj fel, kérlek! Segítened kell! Üdv: Lolita.” Már megint ez a nő. Mérgelődtem, majd pár mozdulattal kitöröltem az üzenetet és a tőle jött nem fogadott hívásokat is.

#miisittvagyunk :).  

2017. május 4., csütörtök

3/26. ⚽️ Emlékek fogságában ⚽️

Lili:
A szobámba ültem mikor Zlatan kopogtatott be az ajtómon kezében egy gőzölgő teával. Szemei furcsán csillogtak és mintha mondani akart volna valamit, de mégsem tette. Helyette inkább némán lerakta a bögrét és az ajtó felé indult.
- Te tudtál erről? – Kérdeztem és hangom még engem is meglepett. Eléggé rekedten csengett és ekkor elgondolkoztam milyen szörnyű látványt nyújthatok a kisírt szemeimmel és az össze-vissza álló hajammal. – Ez volt az a meglepetés amit tegnap említettél?
- Igen. – Fordult vissza. – Sajnálom, ha tudtam volna, hogy ez lesz én…
- Nem kell mentegetőzni Zlatan. Csak jót akartál, és én köszönöm. Megmondanád az édesanyámnak, hogy egy jó tíz perc múlva jöjjön be?
- Persze, kicsim amit csak akarsz, de kérlek idd meg ezt a teát. – Ült le mellém és megfogta a kezem. – Jót fog tenni és szerintem az is, hogy anyukáddal beszélsz. Nagyon ideges ahogy apukád…
- Ez nem érdekel! – Vágtam bele a szavába, majd egy lemondó sóhaj és egy gyors csók után kiment a szobámból én pedig újra visszafordultam az ablakom felé és a hóesést bámulva engedtem, hogy előjöjjenek az emlékképeim. A sok rossz közül szerencsére a jók is előjöttek a múltamból. A családi ház amiben felnőttem a környék egyik legnagyobb és legszebb háza volt Budapest egyik jó nevű kerületébe. Elit művészeti gimnáziumba jártam ahol már a fotózás alapjait kezdem elsajátítani. Már akkor tudtam mit akarok és mi akarok lenni ha felnövök. A szinte már túl tökéletes életem akkor robbant szét mikor apámék egy nagyobb hitelt vettek fel, hogy az étteremet ami édesanyám nagy álma volt elindítsák. Sajnos azonban a számításuk nem jött be és az életünk ami a hatalmas gazdagság és luxus köré épült lejtmenetbe került. A szüleim egyre többet veszekedtek, a lakás értékesebb darabjai pedig egytől egyik eladásra kerültek, hogy fizetni tudjuk a számlákat és a törlesztést. Először csak a festmények, szobrok és egyéb nagyobb értékű antik dolgokat árusítottuk el, majd végül már a szekrényem előtt álltam és egy zacskóba válogattam a márkás ruháimat. A családom teljesen lenullázódott anyagilag, ami a húgomnak és nekem nagyon nagy érvágás volt. Az iskolába egyre jobban elterjedt a szegénységünk híre, így a barátnőim is elmaradoztak. Persze legalább kiderült mennyire felszínes világba éltem eddig. Onnantól kezdve sokszor egyedül járta a várost és fotózgattam. Ez mindig megnyugtatott és elfelejtette velem mennyire rossz felé billent az életem akaratomon kívül is. A helyzet kicsit javult mikor apám egy olasz üzletemberrel kezdett barátkozni, aki mint kiderült drogot árult Európa egy-egy országába köztük a csizma területeire is. Ezzel akkor nem igazán foglalkoztam, hiszen elvakított az újonnan felfedezett gazdagság és az, hogy újra mindent megvettem amit csak akartam, és bár a családi béke tovább romlott ez a húgomat és engem is hidegen hagyott. Akkoriban egy magántanárhoz jártam és elkezdtem komolyabban foglalkozni az olasz nyelvvel és már akkor kinéztem magamnak egy milánói művészeti iskolát ahol tovább mélyíthettem a fotózás iránti ismereteimet. Semmi más nem lebegett a szemem előtt csak ez. Nagyon rákapcsoltam a tanulásra, aminek meg is lett az eredménye. Hiszen a kitűnő érettségi bizonyítványom mellett az olasz felső fokú nyelvvizsga papírt is magaménak tudhattam. Az angolból elég volt a középfok is, hiszen az papír nélkül is jól beszéltem. Az iskola tandíja nem volt alacsony, de tudtam a szüleim kapásból kifizetik nekem. Valahogy a hitelről amit felvettünk senki nem beszélt, csak pletykáltak, hogy apám eltussolta az ügyet és megfenyegetett pár embert. Az érettségi után még egy jó évig az egyik barátnőm ruha üzletébe dolgoztam, majd mikor annak ideje volt beadtam a felvételi lapom. Nem akartam azonnal útnak indulni, hiszen a húgom még kicsi volt, és nem hagyhattam itt a családi perpatvar kellős közepén. De minden este arról álmodtam, hogy fotós leszek Olaszországba. Az hogy azon belül mit és hogyan fogok fotózni nem érdekelt. Szerettem az embereket, a természetet és mindent amiben megláttam a szépséget és a különlegességet. Egyik este aztán kitört a baj. Az éjszaka közepén arra ébredtünk, hogy verik az ajtónkat, majd fekete ruhás emberek és kutyák lepik el a házunkat, amik drogok után kutatnak, de akkor nem találtak semmit. A szüleim vitái egyre hevesebb és durvább volt, ami sokszor elment a tettlegességig is. Anyám pedig egyre többször volt részeg, mint józan. Tehetetlenül néztem ahogy széthullik a családom, és semmi mást nem tehettem csak ha úgy éreztem kezdődik a baj, felöltöztettem Kitti és kivittem a parkba, vagy bárhova ahol nem hallja a dolgokat. A 2010-es évek körül anyám bekerült az elvonóra apámat pedig lecsukták. Kezembe a felvételi tájékoztatóval ültem egy padon és nagyon féltem. Mindenképpen elakartam menni innen, de nem így. Kittit nem hagyhattam magára, de az iskolába is menni szerettem volna. Úgy döntöttem csak Isten kezébe tehetem magam és ha ő azt akarja, hogy menjek akkor a borítékba jó hírt küldtek, és ha nem akkor dolgozni fogok vagy feléljük azt ami a szüleim után maradt. Nagy szívdobogásokkal feltéptem a borítékot amiben ez állt: Gratulálunk Ön felvételt nyert, de a többire már nem is emlékszem, csak arra, hogy a boldogságtól kitört belőlem a zokogás. Milánó egyik legjobb művészeti iskolájába járhattam Szeptembertől ami hatalmas várakozással és izgalommal töltött el. Pár hét múlva a keresztszüleim vettek magukhoz és ők láttak el minket mindennel. Hálás voltam nekik és boldog, hogy bármilyen pletykát is hallottak és bármi is a véleményük a szüleimről, kedvesek voltak velünk. Imádtam őket, és megnyugodtam, hogy Kitti biztonságban van.   Alaposan átbeszéltem mindet testvéremmel és a keresztszüleimmel, akik mindenben támogattak. Az anyám sajnos nem volt olyan állapotban, hogy tudjak vele ezekről tárgyalni apámra meg nem voltam kíváncsi. Onnantól kezdve az egész nyarat szállás kereséssel, és az iskolai dolgaim szervezésével töltöttem. Elmentem a bankba és kivettem az összes pénzt ami a számlámon volt. Az összeg még engem is meglepett, de hálát adtam akkor anyámnak, hogy a józan pillanatában erre is gondolt, így a pénzből fizetni tudtam az albérletet és az iskola első évét. Úgy terveztem, ha jobban beilleszkedek majd elmegyek valamerre dolgozni. A nyár végén pedig végre az álmaim kapujába álltam. A repülő téren vártam és a húgommal öleltük egymást. Megígértem neki, hogy minden héten telefonálok és hamar hazalátogatok. Persze az utóbbiból nem lett semmi és a hívások is egy idő után elmaradoztak. A váltás nagyon nehéz volt, főleg a lelki része, de tudtam, képes vagyok rá, hogy elérjem az álmaimat. Semmi nem érdekelt csak az, hogy kiválóan teljesítsek az iskolába. Akkor már a családom teljesen hidegen hagyott, és az sem érdekelt, hogy a szüleim mellett van egy húgom aki esetleg számít rám. Az életem nem volt tökéletes, de elfogadható. Lettek barátaim és a várost is kezdtem megszeretni, megismerni a legszebb helyeket. De a legjobb dolog mégis akkor történt meg velem mikor Stephan elütött a biciklivel és az életembe léptek azok az emberek akiket ma a barátimnak vagy ha jobban tetszik a családomnak tartok, és tudom, hogy nélkülük most nem itt tartanék. Álmodozásomból az ajtó kopogása rángatott vissza a valóságba, majd édesanyám arcát láttam meg.
- Szia kicsim, a barátod mondta, hogy látni szeretnél.
- Igen, leülsz? – Húzódtam odébb, hogy ő is mellém férjen. Annyira hihetetlen volt, de mégis igaz és ekkor fogott el az érzés, hogy mennyire hiányzott nekem ő csak mindig próbáltam eltemetni mikor előakartak törni belőlem az érzelmek. Barna szemei kedvesen csillogtak rám, dús barna haja pedig a hátáig ért. Édesanyám negyven hat éves volt, de még mindig úgy nézett ki mint aki simán letagadhatna tíz évet.
- Persze. – Fogta meg a kezem ami nagyon jól esett.  – Jobban vagy?
- Már igen. – Bólintottam. – Anya én...
- Lilienn ne mondj semmit…
- De annyi megmagyarázni valóm van. Sok mindent lehet másképpen kellett volna csinálnom.
- Nem haragudhatok rád amiért az álmaidat követted.
- Kittivel kellett volna maradnom, vagy legalább tarthattam volna vele a kapcsolatot, de menekülni akartam,  és annyira rossz volt minden, és én… sajnálom anya. – Öleltem magamhoz. – Megtudsz nekem bocsájtani?
- Te megtudsz nekünk bocsájtani? – Kérdezett vissza miután újra megnyugodtam.
- Neked igen, de apának még nem tudom.
- Sokkal jobb ember lett és megváltozott. – Magyarázta.
- Nem bánt téged?
- Nem, már nem, és én sem iszok már több mint egy éve. A dolgaink rendbe jöttek. Az anyagiak is jól állnak, így elmehettem egy picit plasztikáztatni.
- Semmi szükséged nem lett volna rá.
- Az alkoholtól eléggé megváltoztam, de most boldog vagyok, és az, hogy újra foghatom a kezed még mindig hihetetlen Lilienn.
- Nekem is. – Mondtam és ekkor beállt a csend amit végül anyám tört meg.
- Boldog vagy? – Simította meg az arcom, és én némán bólintottam. – Úgy látom kedves emberekkel vagy körülvéve akik szeretnek, és úgy látom ez alól a húgod sem kivétel. Őt is eléggé körbe rajongják, főleg ez a tarajos hajú fiú aki le sem tagadhatná menyire szereti a testvéredet.
- Igen. – Mosolyodtam el. – Stephan már csak ilyen. Nagyon édes és kedves fiú. Ő a legjobb barátom és nagyon fontos számomra.
- Nem vele jártál? Az apád egyszer mutatott egy újságcikket amiben együtt vagytok.
- De igen. – Kezdtem. – Vele voltam fél évig, majd egy kisebb szünet után három évet húztunk rá. Aztán a kapcsolatunk megváltozott és én Zlatannal vagyok együtt , és remélem ez már így is marad.
- Nem egy tipikus Svéd szőke herceg.
- Az igaz. – Nevettem fel. – De nagyon jóképű és a munkájába is odateszi magát. Nála jobb focistát nem ismerek. Persze Stephan is fantasztikus játékos, de ő még fiatal és előtte állnak ezek a sikerek amiket Zlatan már elért a klubjaival.
- Nekem kicsit keménynek tűnik a stílusa.
- Ha megismered más lesz a véleményed róla. – Magyaráztam és furcsa, de hihetetlenül jó érzés volt, hogy az anyámmal a barátomról beszélgethetek. Mindig is vágytam erre, de már nem reménykedtem benne. 
- Egy férfihoz képest túl hosszú a haja, és teli van tetoválásokkal. Ne haragudj Lilien, de Stephan sokkal jobban a szívembe lopta magát.
- A külsőségek sosem számítottak, bár való igaz, ha nem lenne számomra ennyire vonzó nem habarodtam volna bele.
- Kicsim egy tökéletes test az évek alatt megváltozik.
- Anya én nem a kockáiba szerettem bele hanem a mosolyába és a szemeibe ami az évek alatt nem változott és remélem nem is fog.  Boldoggá tesz, és mellette más vagyok.
- Hozzá mész?
- Nem tudom, de egyszer már kaptam tőle gyűrűt, csak szétmentünk. De ha újra megkérne azonnal igent mondanék. Mondjuk az is igaz, hogy amennyiszer elutasítottam lehet meg sem kér többet.
- Anyagilag sem járnál rosszul. Tényleg mennyit kereshet egy ilyen focista?
- Nem tudom, de nem is érdekel. Sosem turkáltam a pénztárcájába és ha ez érdekelt volna akkor már az első lánykérésre igent mondtam volna. Engem nem érdekelnek az anyagiak, hiszen én is jól keresek és nem szorulok rá Zlatan pénzére. Fontos számomra az anyagi függetlenség, és az, hogy most boldog vagyok mellette. Az édesanyja is kedves nő, a húga pedig már évek óta a legjobb barátnőm.
- Ők lettek az új családod. – Állapította meg majd felállt mellőlem. – Nem is akarsz hazajönni?
- Nem terveztem. Anya nekem Magyarország semmi szép emléket nem ad.
- Szeretném ha az édesapáddal is beszélnél és rájönnél mennyire megváltozott és mennyire más ember lett.
- Kitti hol van? Csak vele akarok lenni ha beszélek vele.
-A húgod elment a barátjával valamerre,  és nem tudom mikor jönnek, de a fiú eléggé izgatottnak tűnt.
- Értem akkor…
- Lilien kérlek csak hallgasd őt is végig. Én megbocsájtottam neki, és a testvéred is. Csak neked kéne túllépni a dolgokon és lezárhatnád a múltat.  Visszagondolva csakis azért ment bele olyan üzletekbe, hogy nekem és nektek jobb legyen.
- Akkor is drogot árult olyan embereknek akik lehet a mai napig nem tudtak leszokni róla.
- Nem ő adta oda nekik… ő csak…
- Anya nem érdekel! – Vágtam a szavába.
- Lilien próbáld meg, és ismerd meg!  Azért te is bevallhatod, hogy remek gyerekkorod volt és remek életed. Minden kívánságodat teljesítettük, és mindent megtettünk értetek.
- Igazad van. – Töröltem meg újra bekönnyesedett szemem. – Talán adhatok neki még egy esélyt, főleg, hogy karácsony van. Hidd el hiányoztatok, de annyi volt a rossz emlék.
- Az apád is aggódott. Nem volt sokat börtönbe, de az is nagyon megviselte. Egy szülő igenis aggódik a gyerekeiért. Amúgy ez a kisfiú Zlatan gyereke?
- Igen, ő Maximillian, a fekete hajú pedig a volt felesége, Alexandra.
- Mit keres itt?
- Zlatan nem akarta, hogy egyedül legyen, én meg nem szóltam bele. Maxinak jó ha együtt vannak a szülei.
- Veszélyes rád?
- Nem, legalábbis remélem, hogy nem. – Ismertem be. - Zlatan szereti a családját a közelébe tartani, és Alexandra is valamilyen szintem még oda tartozik.
- Ha van tőle egy gyereke akkor minden képen. Drága Lilien annyira boldog vagyok, hogy újra látlak. Olyan komoly lettél, és annyira gyönyörű. Kitti is egy felnőtt nő lett aki kiválóan beszél svédül és angolul, te pedig olaszul és angolul. Büszke vagyok rátok. – Ölelt újra magához.
- Szeretlek anya. – Suttogtam a fülébe. – Köszönöm, hogy elfogadtátok Stephan és Zlatan hívását.
- Én is szeretlek Lilien. – Simogatta meg a hátam. – Akkor bejöhet édesapád?
- Igen, hívd be, mert vele is tisztáznom kell a dolgokat, majd anyám kiment és az ajtóba édesapám jelent meg. Magas alakján jól állt az ing, fekete hajában azonban már pár ősz hajszál is vegyült. Zöld szemeiből pedig fáradtság sugárzott felém.
- Kicsim annyira örülök, hogy szeretnél velem beszélni. – Jött közelebb és mielőtt bármit is tehettem volna szorosan magához ölelt majd a lehető legmeglepőbb dolog történt amire számítottam. Apám elsírta magát. – Ne haragudj rám édes kislányom. Nem tudom semmissé tenni a dolgokat, de változtattam raja, ahogy az életünkön is.
- Apa nekem ez annyira fáj. – Néztem szemébe mikor elváltunk egymástól. – Az utóbbi majdnem hat évben azon dolgoztam, hogy felejtsek és egy másik, jobb életet építsek fel. Nekem itt van az otthonom, és a barátaim, szerelmem és minden ami kell.
- Lili, megváltoztam, de ezt nem szavakba akarom megmutatni, hanem tettekbe.
- Tettekbe? – Horkantam fel.
- Igen, persze ha te is szeretnéd. Bizonyítani szeretnék nektek. Majdnem két évet voltam a börtönbe és ott alaposan átgondoltam az életem. Rájöttem nem számít a sok pénz, csak az, hogy újra együtt legyünk. Figyelj rám Lili ha újra megismersz már másképp fogsz rám gondolni, csak adj nekem és a családodnak egy esélyt. Kérlek kislányom!
- Apa én…
- Tudom, hogy borzasztóan nehéz, de legalább próbáld meg, kérlek!! – Nézett rám esdeklően én pedig nem tudtam mit tegyek. Tanácstalan voltam, és sok minden kavargott a fejembe. Az apám egy bűnöző, egy drog árus, de lehet, hogy valóban megváltozott. Igaza van édesanyámnak, és mivel karácsony van tényleg megérdemelhetne egy esélyt.
- Meddig maradtok itt?
- Nem tudom, igazából ameddig csak szívesen láttok. Ez a két fiú nagyon kedves velünk. Próbálok elvonatkoztatni, hogy kik is ők valójában.
- Ugyan apa, ők is ugyanolyan emberek mint te vagy én. Nem kell zavarba lenni a közelükbe. Én már megszoktam. – Vontam meg a vállam és rámosolyogtam. Ha már indítunk akkor kezdjük egy mosollyal.
- Szeretlek kicsim, és ezt már nagyon régen mondani szerettem volna neked.
- Köszönöm, de most nem mennénk inkább ki? – Ajánlottam és ő is egyet értett velem. Egymást átölelve léptünk ki az ajtón, majd mikor megláttak minket mindenki kérdőn nézett ránk. Senki nem szólalt meg én pedig tudtam oldani kell a feszültséget, csak nem tudtam hogyan. Apám biztos érezte a hezitálásomat, mert nagy hanggal elrikkantotta magát:
- Szerintem bontsunk egy pezsgőt és ünnepeljük meg, hogy újra együtt van a család. Ki iszik velem? – Nézett körbe a társaságon, majd mikor már mindenki pezsgős poharat szorongatott a két fiúhoz léptem.

- Stephan, Zlatan. Köszönöm, hogy elhoztátok nekem ezt a fantasztikus ajándékot. 

Köszönöm, hogy vagytok! :).