2017. április 26., szerda

3/25 ⚽️ Egy "jó" meglepetés? ⚽️


Lili
 Testvéremet csütörtökön saját felelősségre kiengedték a kórházból. Az orvosok szerint jót tett volna, ha még megfigyelés alatt áll, de Kitti hajthatatlan volt. Nem akarta az ünnepeket klinikai környezetben tölteni, így nem volt más választásunk. Stephannak még volt egy utolsó mérkőzése, ezért csak pénteken csatlakozott hozzánk Milánóba. Korábban a fiúk kitalálták, hogy rendezzünk egy nagy ünnepi vacsorát. Az ötlet Kittinek és nekem is tetszett, hiszen így alkalmam nyílik Heléna mellett újra találkozni Zlatan édesanyjával is. A kórházból először egyenesen a lakásukhoz mentünk ahol testvérem és Stephan összepakoltak pár ruhát. A várakozás jó alkalom volt arra, hogy átbeszéljük a kapcsoltunkat Zlatannal. Végül úgy döntöttünk, megpróbáljuk újra együtt.

Stephan:
Megkönnyebbülten szálltunk ki az autóból, majd a lakásban azonnal bőröndöket vettünk elő és bepakoltunk pár ruhát, ajándékokat, amiket már előre megvettünk. A gondolataim az esti mérkőzés körül forogtak, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy Kitti picit szomorú.
-  Annyira jó, hogy újra együtt lesz a család. Mondjuk, anyáék nélkül furcsa lesz karácsonyozni, de ők akartak elutazni. A mama biztos meglepődik majd, ha meglátja az ajtajában őket. – Kezdtem.
- Igen, biztos. – Válaszolt kedvetlen hangon.
- Valami baj van, Kicsim? – Léptem közelebb és átkaroltam a derekát.
- Csak most lesz az első karácsonyom a szüleim nélkül. Bárhol jártam, a Szentestét mindig otthon töltöttem, de most nem mehetek haza, a hülye a varratok miatt.
- De mi ott leszünk neked, és Lili is. – Emeltem meg a fejét, hogy rám nézzen.
- Igen, de az más. Tudod, ha Lili nem lenne ilyen ellenséges, megkértem volna, hogy hívja fel és kérje meg őket, hogy repüljenek ide. Még a jegyeket is kifizetném, de a testvérem biztos kibukott volna. - Mondta szomorú hangon és újra pakolni kezdte a ruháit, majd egy kis idő múlva fojtott hangon folytatta. – Tudod, ők nem rossz emberek. Jó, az apámnak voltak kemény és zűrös ügyei, amiből baromi jól kaszált, de megfizette az árát, és rendes ember lett, aki tisztességes munkával keresi a pénzt. Anyám is tiszta lett, és már nem iszik. Ő is talált munkát. Lili csak a rosszra emlékszik, hiszen a legnagyobb szarban lépett le. Ezért persze nem hibáztathatom, hiszen akkor vették fel, de halaszthatott volna egy évet. Akkor nem tette, de apa börtönbe zárása után azonnal lelépett. Furcsa ilyet mondani, de ha apa nem keveredett volna bele illegális üzletekbe, sosem lett volna Lilinek annyi pénze, hogy elkezdje itt az életét. Tudod, abból tartotta fel magát, amit anyám neki gyűjtött az évek alatt. Elhiheted, hogy nem kevés volt a számláján. Bár gondolom ezt neked sosem mesélte, hiszen ő mindig csak sajnáltatta magát. Apámtól tanult meg olaszul is, hiszen neki sok ilyen „ügyfele” volt, akikkel ezen a nyelven társalgott. Lilinek pedig megtetszett, és a nyelvvizsgáig meg sem állt. Bár neki könnyű volt, mert ő volt az okoska a családban.  – forgatta meg a szemeit szomorúan. – Mondjuk az más kérdés, hogy azóta sikeres fotós lett, és nagyon menő munkája van az újságnál. Örülök, hogy legalább ő itt van nekem a családból.
- Tudják már, hogy nem mész?
- Igen, beszéltem velük, és szomorúak, de ez van.
- Miért nem akarsz velük titokban találkozni? – Érdeklődtem.
- Ha esetleg eljönnének Milánóba vagy ide, akkor apám nem menne el addig, amíg Lilivel nem találkozik, de így, hogy Magyarországon maradnak, könnyebb elviselni neki, hogy a nővérem nem akarja látni őket. – Sóhajtott fel. – Azt hiszem bepakoltam, mehetünk. – Mosolygott rám, én pedig tudtam, hogy mi az a plusz dolog, amit kap tőlem karácsonyra. Egészen a repülőtérig kísértem őket, ahol egy külön folyosón át mentünk Zlatan gépéhez.
- Akkor, ha este nem is, holnap reggel már biztos találkozunk. – Álltam a lánnyal szembe. – Vigyázzatok magatokra és ne készítsétek ki egymást Lilivel.
- Megígérem. – Mosolyodott el, mire átöleltem.
- Te pedig csak a focira koncentrálj.
- Már sokkal könnyebb lesz, hiszen tudom, hogy biztonságban vagy. Szeretlek Kitti, és azt akarom, hogy ezt mindig tudd.
- Én is szeretlek és… - Akadt bent a szó.
- Igen? Mi az?
- Még nem válaszoltam a kérdésedre, amit az autóbaleset előtt tettél fel. – Nézett bele a szemembe. Nagyon elszántnak tűnt. - Azt hiszem már eleget vártál a válaszra, és nem volt szép tőlem, hogy ennyi ideig nem mondtam semmit. A kórházban volt időm gondolkozni, és rájöttem, szeretlek, és számomra csak te vagy az, akivel boldog lehetek. Szóval a válaszom: igen. – Mondta ki végül azt, amire már napok óta vártam, de féltem újra rákérdezni. – Hozzád megyek Stephan El Shaarawy.
- Komolyan mondott? – Hitetlenkedtem, és furcsa mód szemeim megteltek könnyel, pedig nem vagyok egy sírós fajta. Jó, volt látni, hogy Kitti is elérzékenyül. – Köszönöm, szerelmem. Sokkal jobbá tetted a napom, és a mérkőzésre is boldogabban megyek.
- Majd nézlek a tévében – Törölte meg szemeit. – és nagyon fogok szurkolni.
- Én pedig csak neked fogok focizni. – Csókoltam meg először lágyan, majd egyre hevesebben, de Zlatan megzavart.
- Mehetünk? – Lépett hozzánk, majd mikor meglátta, hogy mindkettőnk szeme könnyben úszik, zavartan nézett ránk. Kitti válaszolt helyettem.
- Stephan még a baleset előtt megkérte a kezem, de csak most mondtam neki igent.
-  Gratulálok, haver. – Jött közelebb, és mindkettőnket átölelt. Láttam az arcán a megkönnyebbülést mikor rájött, hogy végleg leszálltam Liliről. – De most mennünk kell. Majd akkor holnap találkozunk Stephan, és minden jót estére.
- Köszönöm. – Szóltam utánuk, és miután felszállt a gép a stadion elé értem és elújságoltam barátaimnak a nagy hírt. Jó esett, hogy mindenki gratulált. Boldog voltam, tele adrenalinnal. Jót is tett a mai mérkőzés. Úgy, éreztem, hogy a plusz edzőtermi munkával sem tudom csillapítani a véremet. A mérkőzés a szokott időpontba kezdődött és én is a keretbe kerültem.  A gondolataim végig Kitti körül jártak, és azon, mennyire szeretnék neki bizonyítani. Sajnos az első félidőben nem úgy jött ki a lépés, mert az ellenfél kezdte erősebben a játékot. Ennek meg is lett az eredménye, megszerezték a vezetést. Kicsit bosszankodtam, de csak még erősebben hajtottam a pályán. Már a félidei hosszabbításnál jártunk, amikor a csapatom egy szabadrúgáshoz jutott, és társaim nekem szavazták meg a bizalmat a lövésre. A rúgást nem túl messziről, jó húsz méterről végeztem el. A labda gyönyörűen betalált a kapuba, én pedig örömittasan szaladtam ki a padon ülő társaimhoz. A mérkőzést végül 3-1- re hoztuk. Hazaautóztam a lakásba, majd kis gondolkodás után svéd barátomat tárcsáztam.
- Szia, Milánóban vagy már? – Érdeklődtem.
- Igen, már itt, és gratulálok a mai estéhez. Őszintén megmondva nem néztem, csak akkor mentem be a szobába, amikor a lányok kiabáltak.  Pont a gólodra értem oda. Szép volt.
- Köszönöm, de most másért hívtalak.
- Miért? Mikor jössz? Ma vagy holnap?
- Sajnos csak holnap, de korán indulok. Viszont van egy tervem, amiben segítened kell.
- Miről van szó? – Hallottam kíváncsi hangját.
- Kitti és Lili szüleiről, ugyanis kitaláltam valamit. El akarom őket hívni, hogy együtt karácsonyozzunk. Kittinek nagyon hiányoznak, és a héten sokat szenvedett. Szeretnék egy kis örömet okozni neki.
- Te el akarod hívni a lányok szüleit? – Ütközött meg.
- Igen, és már tudom is, hogyan fogom őket rábeszélni, hogy ide utazzanak. Még jó, hogy az apja tökéletesen beszél olaszul.
- Lili nem fog örülni neki. – Vágta rá mérgesen.
- Majd meglátjuk. Lehet, hogy ha találkozik velük, azonnal elmúlik minden rossz érzése és örömmel ugrik a nyakukba.
- Stephan, ne csinálj hülyeséget!
- Bízz bennem, Zlatan, és támogass benne! – Kértem, majd kis hallgatás után így felelt.
- Mi van, ha Lili kiakad és rájön, hogy én rábólintottam erre. Most beszéltük meg, hogy újra együtt vagyunk. Nem szeretném, hogy ez a képlékeny dolog újra megváltozzon.
- Akkor nem segítesz?
- Nem is tudom.  – Hezitált egy kicsit. – Rendben, de csak azért, mert te kérsz rá Stephan. Mit kell tennem?
- Amikor leszáll a repülőjük, kimehetnél eléjük. Én is ott leszek. Majd nézek olyan járatot, ami egyszerre ér Milánóba. Úgy léphetnénk be a lakásba, hogy te, én, és a szülők. Jó ez így neked?
- Stephan, ha bármi lesz Lilivel…
- Nem lesz semmi baj! – Vágtam a szavába, és reméltem, hogy igazam lesz. Én sem akartam Lilinek fájdalmat okozni, de ha Kittivel az esküvőt tervezzük, jogom van megismerni a családját.
- Oké, akkor hívj majd a részletekről. – Egyezett bele Zlatan, majd leraktuk a telefont. Kitti gratuláló üzenetére aludtam el, és teli volt a fejem azzal, hogy másnap belevessem magam a meglepetés megszervezésébe.

Lili: Mikor leszálltunk Milánóban Zlatan azonnal tovább repült, mert meg akarta látogatni Maxit és sajnos Alexandrát is. Próbáltam jó képet vágni a dolgokhoz, hiszen nem tilthatom el a kisfiától, de Alexandra jelenléte cseppet sem volt biztató. Nem tudtam, hogy mennyire komoly a kapcsolata az angol pasival, hiszen sosem jelent meg róluk semmi. Alexandra pedig túl a harmincon is csinos volt. Lepakoltunk Helénáéknál és belekezdtünk a karácsonyi dekorálásba. Helénának már egyre jobban gömbölyödött a pocakja, de még mindig ugyanúgy pörgött, mint mikor nem volt állapotos. Manuel behozta a fát, amit másnap terveztünk feldíszíteni. Zlatan anyukája és Kitti a konyhában tüsténkedtek, de mivel nekem idegen volt a konyha, Heléna mellett segítettem az ajándékok csomagolásában.
- Szóval akkor most újra dúl a szerelem? – Mosolygott rám kedvesen szőke barátnőm, én pedig elpirulva bólintottam, mire egy halk éljenzés volt a válasza. – Annyira örülök nektek, Lili. Zlatan tök ki volt bukva, és hidd el, szeret téged, még a sok baromsága ellenére is te vagy az, akit előtérbe helyez.
- Remélem, nem fog újra átvágni. Nagyon szeretem, és nem akarok mást, csak vele lenni. Akármi lesz jövőre és akárhova igazol, megyek vele és nem fogok semmit a szemére vetni. Az életem mellette tökéletes és kiegyensúlyozott.
- Szóval, ha Amerikába menne, oda is követnéd?
- Mindenhova mennék vele. – Vágtam rá, és ekkor meghallottam a telefonomon azt a dallamot, amit akkor játszik, ha Zlatan hív. – Szia, Szerelmem éppen rólad beszéltünk Helénával. Hogy vagy? Odaértél már Manchesterbe?
- Igen, éppen itt vagyok a fiamnál és arra gondoltam mi lenne, ha Maxi visszarepülne velem, így a szentestét együtt tölthetnénk.
- Remek lenne, már régen nem láttam. Biztos nagyot nőtt. – Mosolyogtam bele a telefonba, majd Zlatan kis hallgatás után folytatta.
- Volna még egy kérésem Kicsim.
- Mondd. – Vártam a válaszát.
- Mit szólnál hozzá, ha Alexandrát is elhívnánk? Csak hogy ne legyen egyedül.
- Azt akarod mondani, hogy Alexandrát is ide akarod repülőztetni? Szó se lehet róla! Zlatan, ő a volt feleséged!
- Igen, de Maxi anyja, aki egyedül van. Nem szeretném, ha magányos lenne szentestén.
- Akkor hívja el a pasiját! – Érveltem.
- Nincsenek együtt.
- Remek, akkor megint rád mászik. – Szaladt ki a számon.
- Lili, most miért vagy ilyen féltékeny? Ez csak egy vacsora meg pár nap. Karácsony lesz, és nem akarok vele rosszban lenni. Maxinak is jót tenne, ha látná, hogy a szülei nem gyilkolják egymást. Kicsim, ebben semmi hátsó szándék nincs.
- Rendben, akkor jöjjön. – Adtam meg magam, hiszen éreztem, ezt a vitát már nem nyerhetem meg. Visszamentem barátnőmhöz és folytattuk a készülődést.

Zlatan:
Csütörtökön kora délelőtt visszarepültem Angliába a fiamért. Amint beléptem az ajtón, Maxi rögtön a nyakamba ugrott.
 - Apa!. – Szaladt hozzám és szorosan magához ölelt. – De jó, hogy itt vagy.
- Szia, Kicsim! Merre van anya? – Néztem a szemébe, és megborzoltam szőke göndör haját.
- Azt hiszem a konyhában. – Magyarázta csillogó tekintettel. Kellemetlenül éreztem magam, hiszen olyan keveset vagyok vele, és ez sajnos a kapcsolatunkon is meglátszott. Régebben sokat fociztunk a kertben, vagy elmentünk ide-oda még a válásom után is, de amióta iskolás lett, a programok elmaradoztak, most meg már hónapokig nem látjuk egymást. Annyi kérdésem lett volna hozzá, és szerettem volna naponta az életében lenni, de a munkám miatt lehetetlennek tűnt. A telefont mindig is személytelennek éreztem. Lerúgtam a cipőm és felakasztottam a kabátom, majd a konyha felé vettem az irányt.  Közben Maxi folyamatos kérdésekkel bombázott a focival kapcsolatban, amikre én készségesen válaszoltam is. Majd ő is mesélni kezdett az iskoláról és a barátairól. A konyhába beérve megpillantottam Alexandrát köténnyel a derekán, amint a fiam kedvenc süteményét készítette. Hosszú fekete haját szorosan összefogva viselte, és amikor megpillantott, egy kedves mosolyt küldött felém. Még két puszit nyomott az arcomra.
- Szia, hogy van Lili testvére? – Érdeklődött, és jól esett a tudat, hogy odafigyel, amit mesélek neki.
- Már jól, ma engedték haza. – Magyaráztam, miközben leültem vele szemben egy székre.
- Akkor örülök neki. Kérsz valamit enni, inni?
- Ez mikor lesz kész?  - Mutattam a süteményre, amire éppen csokiöntetet kanalazta.
- Olyan fél óra, de ha szeretnéd, maradhatsz. – Ajánlotta fel, aminek igazán örültem. Bár a kapcsolatunk valamelyest javult, még mindig kicsit feszengtünk egymás társaságában, és sokszor csak Maxi miatt vágunk jó képet egymáshoz. Nem igazán tudtam, hogy érez-e még valamit irántam.
- Nem jön a….- Kezdtem, de szemeivel leállított, és Maxi felé bökött, aki miután lenyalta a csokit a kanálról a szoba felé vette az irányt. Volt feleségem már több hónapja találkozgatott – persze szigorúan a fiam tudta nélkül- egy férfival.
- Oké, bocsánat, nem tudtam, hogy titok, ha boldog vagy.
- Ez nem erről szól, csak nem szeretném, ha rosszul érintené.
- Lilit is könnyen elfogadta. – Néztem a szemébe.
 - Igen, de vele nem találkozik minden nap, és ha nekem volna valakim, akkor őt minden nap látná, és nem tudom miként érintené. Még annyira kicsi.
- Alexandra, nem lehetsz mindig egyedül, hiszen még fiatal vagy ahhoz, hogy egyedül élj szerelem nélkül.
- De Maxi…
- Alexandra, ülj ide! – Kértem tőle és miután berakta a süteményt a sütőbe, egy megadó sóhaj után mellém telepedett. Pár percig csak meredtünk egymásra és hallgattuk, ahogy fiam éppen egyik kedvenc meséjét nézi. Végül én törtem meg a csendet.
- Tudom, hogy nehéz, de mi lenne, ha megpróbálnád ezzel a pasival?
- Semmi értelme, mert ő azt akarja, hogy költözzünk hozzá és legyek a felesége. De ez nekem korai, és Maxi még mindig abban reménykedik, hogy te meg én újra együtt leszünk.– Nézett bele a szemembe.
- Mikor szakítottatok?
- A múlt héten és eléggé megviselt. Mikor már azt hittem, sosem leszek szerelmes, akkor lépett be az életembe még augusztusban, és harmincon túl most úgy érzem magam, mint valami tini lány, aki alig várja, hogy csörögjön a telefon. Totál becsavarodtam, pedig nem volt valami sok randink, ha azt vesszük, hogy mióta is tart a dolog.
- Volt köztetek valami komolyabb?
- Ugyan, dehogy. Csak pár vacsorán, mozin és koncerten vagyunk túl eddig. Nem volt köztünk szex, hiszen akkor éjszakára kimaradtam volna, ami Maxi miatt lehetetlen.
- Nem kell ahhoz estének lenni, hogy lerendezz egy gyors menetet. – Bukott ki belőlem.
- Zlatan, mégis mit gondolsz! – Emelte fel a hangját szigorúan. – Nem egy gyors meneten akarok túl lenni vele, hanem egy tökéletes éjszakán.
- Azt mondod, hogy az öt hónap alatt egyszer sem volt semmi? – Csodálkoztam, mire a lány aprót bólintott, és szomorú hangon így szólt.
- Az igazság az, hogy az öt hónap alatt háromszor mondtam neki, hogy fejezzük be, de ő sosem akarta. Mikor elküldtem virágokat, küldött a munkahelyemre. Még ajándékokat is kaptam tőle, most meg ő dobott ki, mert nem bírja ezt a bizonytalanságot. Most, meg hiányzik. Annyira udvarias és intelligens pasi. Szeret kiállításokra járni, hangversenyekre és ő annyira más, mint te, és nem csak a stílusára igaz, hanem a külsejére is. Nagy kék szemei és szőke haja van. Mellesleg utálja a focit. – Mondta és szép szemeit az enyémekbe fúrta.
- Akkor biztos jó fej lehet. – Vágtam rá lenézően. – Mit csináltok akkor karácsonykor?
- Nem tudom, szerintem ketten leszünk Maxival és élvezzük az ünnepeket.
– Én azért jöttem, mert szeretnélek elhívni titeket Milánóba. – Álltam fel és végre előálltam látogatásom valódi okával.
- A barátnőd mit fog szólni hozzá? Nem akarom, hogy miattam veszekedjetek.
- Majd megoldom. Eljössz velem és a gyerekünkkel?
- Még átgondolom, de köszönöm. – Mosolygott rám én pedig úgy gondoltam elintézek még valamit, és út közben fölhívom Lilit is, hogy elmondjam neki.
- Maxi bejöhet velem a városba? Az egyik tetováló haveromat látogatom meg, és legalább addig is kettesben lennénk.
- Egy újabb varratás? – Nézett rám kérdően.
- Igen, de ez olyan, ami Lilinek szól. Egy különleges mintát szeretnék, mert ő egy igazán különleges lány. Ne haragudj. – Kértem bocsánatot azonnal, amikor láttam, hogy rosszul esnek neki a szavaim.
- Semmi baj, nekem nem csináltattál tetoválást, de beérem azzal is, hogy a fiadról van. Most pedig menjetek, és mire visszaértek már kész is lesz a sütemény.
- Imádlak. – Pattantam fel majd egy puszit nyomtam az arcára, amitől azonnal elpirult. Felöltöztettem Maxit, elindultunk a városba.

Lili:
Csütörtökön feldíszítettük az egész lakást. Mire Zlatan este visszaért, már ünnepi árban úszott minden. A lányokkal megnéztük Stephan mérkőzését, és együtt örültünk barátom csodálatos lövésének. Maxi hatalmasat nőtt és jól esett, hogy kedvesen viszonyul hozzám. Számomra sokat jelentett a kisfiú bizalma. Szerettem őt, és én is meg akartam neki mindent adni.  Az ajándékait is úgy válogattam össze, hogy előtte Zlatannal alaposan átbeszéltem mindent. Már bőven tizenegy óra volt, mikor végre mindenki elvonult a szobájába. Nagyon vártam már, hogy újra kettesben legyek szerelmemmel. Mialatt ő a fürdőben volt, meggyújtottam pár illatgyertyát, hangulatos fényt csináltam és a köntösöm alá felvettem egy erre szánt csipke fehérnemű szettet. Nem is kellett sokat várnom.
- Hú, ez meg mi? – Lepődött meg majd nagyot nyújtózott. A mozdulattól felcsúszott picit a pólója, ami alól kockás hasa bukkant elő. Csak egy apró mozdulat volt, de a fantáziámat azonnal beindította.
- Csak egy kis hangulat. Remélem, nem tartod túl nyálasnak vagy esetleg soknak. – Léptem közelebb hozzá, és a köntösöm kötőjével kezdtem babrálni.
- Nem, sőt, de mégis mire készülsz?
- Ez csak egy kis karácsony előtti meglepetés. – Bújtam még közelebb és kezemet bevezettem a pólója alá. – Ha úgy vesszük, egy direkt neked szánt meglepetés.
- Igazán, és mi lenne az?
- Ahhoz, hogy megtudd, ki kell oldanod a csomagolást. – Mutattam a köntösöm megkötőjére, de továbbra is értetlen képet vágott. – Az ajándék a ruha alatt van, a desszert pedig benne.
- Akkor lássuk. – Mondta, és ahogy meglátta a ruha alól kivillanó piros csipkés anyagot, tekintete azonnal megváltozott. Egyre hevesebben kezdte lehúzni rólam a köntösöm, míg végül ott álltam talpig vörös csipkében.
- Hogy tetszik? – Néztem rá és láttam, hogy elértem a célom, pillantása egy pillanat alatt tüzessé változott. – Boldog karácsonyt.
- Te aztán nem vagy semmi! Erre nem számítottam. – Habogta. – Gyönyörű vagy én pedig a világ legszerencsésebb pasija, hogy…
- Jaj, fogd már be és tedd, amit akarsz! – Teremtettem le játékosan, mire végre megcsókolt és a karjaiban az ágyba vitt.
- Órákig el tudnálak nézni ebben a cuccba, de a desszertre is fáj a fogam. Egész éjszaka csak szeretkezni akarok veled, Lilien.
- Imádlak. – Nevettem fel, és beletúrtam a hajába. – Mire vársz akkor? – Húztam le a pólóját és megláttam egy pici kötést, ami egész lent volt a csípője tájékánál.
- Ez meg mi?
- Ez, semmi. – Húzta vissza a pólóját és számomra ritkán látott zavar fogta el. – Mi lenne, ha ez most rajtam maradna?
- Nem, mondd meg mi az? Újabb tetkó, vagy megsérültél? – Ültem fel aggódva.
- Lili, ez semmiség, de hadd maradjon a póló, kérlek.
- Szeretném tudni Zlatan, kérlek!!! – Néztem rá és próbáltam a legellenállhatatlanabb nézésemet bevetni. Sikerrel jártam. Levette róla a ragasztót, én pedig megláttam egy újabb mintát a bőrén. Nagyon frissnek tűnt az egész, és szinte alig volt látható a többi minta miatt. Jól meg kellett néznem, hogy lássam az orchidea szirmot és benne az 1989-es számot.
- Ez a kedvenc virágom, és a születési dátumom.
- Eredetileg a csuklómra akartam a többi közé, de azt mindenki kiszúrná, és azt szerettem volna, ha erről csak te és én tudunk. Ezt neked csináltattam.
- Te varrattál magadra egy rám emlékeztető dolgot? – Futott könnybe a szemem a meghatottságtól.
- Igen, remélem, tetszik. Nem nagy minta, de ha rá nézek, te jutsz eszembe.
- Gyönyörű. – Töröltem meg a szemem. – Hozzáérhetek?
- Persze, nem fáj, csak még elég friss, így be kell kenni egy krémmel,és le kell kötözni egy pár napig.  – Magyarázta, én pedig végigfuttattam az újam a mintán, ami ugyan csak egy pár cm-es volt, mégis sokat jelentett a számomra.
- Még sosem csináltak ilyet nekem.
- Mindent megtennék érted, Kicsim. – Húzott közelebb, és újra megcsókolt, majd végre lekerült rólam a csipkemelltartó, róla pedig a póló. Már egész kezdünk ellazulni, mikor kopogást hallottunk az ajtón.
- Csináljunk úgy, mintha aludnánk. – Tanácsoltam, de ez nem riasztotta el az ajtóban álló személyt
- Zlatan, beszélnünk kell. – Mondta, és újra kopogni kezdett az ajtón álló aki Alexandra volt.
- Ne foglakozz vele! – Húztam közelebb, de ekkor bevetette a fegyverét, amire Zlatan azonnal ugrott.
- Maxiról van szó.
- Remek! – Morogtam, ahogy azonnal öltözködni kezdett. Jobbnak láttam én is visszavenni a ruháimat, és szembe nézni a fekete hajú lánnyal.
- Mondd. – Nyitotta ki Zlatan az ajtót és utáltam, hogy legelteti a szemeit barátomon.
- Csak Maxi nem bír aludni, és azt szeretné, ha mellette lennél, és vele aludnál.
- Tudod, mi már éppen aludnunk. – Kezdtem mérgesen mielőtt Zlatan megszólalhatott volna. – Szóval mondd meg Maxinak, hogy majd holnap vele alszik az apja.
- Nem lenne tőle boldog.
- Igaza van, csak felveszem a pólóm és megyek.
- De hát…
- Lili, majd holnap együtt alszunk. – Nyomott egy puszit az arcomra, és már ott sem volt.
- Szép darab. – Szólt vissza Alexandra a válla fölött a ruhámra utalva, ami kilátszott a köntösömből. Az agyamat azonnal elöntötte a köd, majd megfogtam a kezét és magam felé fordítottam.
- Egész végig ezt fogod csinálni?
- Mégis mit?  Nem tudtam, hogy megzavartam valamit.
- Nagyon is jól tudod mit zavartál meg, te kígyó és nem fair, hogy a fiadat használod fel erre.
- Sajnálom, de nem tehetek róla, ha az apjával akar lenni, de persze te erről nem tudsz, hiszen nincs gyereked.
- Akkor sem helyes, amit teszel.
- Ó, mert te aztán nagyon jól tudod, mi a helyes és mi nem ugye, Lilien. Nős pasikat csábítasz el és egyik focista ágyából ugrálsz a másikba. Most mennyi időt fogsz kibírni Zlatan mellett? Talán egy hónapot vagy kettőt?
- Semmi közöd hozzá, ahogy már a pasimhoz sincs!
- A pasidhoz?? – Nevetett fel. – Sajnálom, hogy Zlatan a farkával gondolkozik az esze helyett, és sajnálom, hogy te ezt ki is használod.
- Szeret engem! – Csattantam fel. – Igenis szeret!
- Téged is ott fog hagyni valami fiatalabb miatt. Lásd Lolita. – Bukott ki belőle, nálam pedig elszakadt a cérna.
- SOHA NE HOZD FEL EZT NEKEM !
- Csak nem, hogy rosszul esik hallani, Lilike. Ugye milyen rossz,ha átvágnak és egyedül maradsz? Mondjuk, te elég jól megoldod, hiszen keresel egy balekot, aki kizárólag focista, és eljátszod a nagy szerelmest, hogy az ágyába köss ki.
- Nekem legalább van valakim ellentétbe veled, aki úgy viselkedik mint akinek hiánya van.
- Nem is csodálom, mert aki ennyire közönséges azt csak arra használják. Másra nem kellesz egy pasinak sem.  – Vágta a szemembe a sértést én pedig elvesztettem a fejem és egy hatalmas pofont kevertem le a lánynak amire Zlatan azonnal ott termett.
- Lili mit csinálsz? – Ugrott közénk, hiszen a fekete hajú keze is lendült. – Mégis mi folyik itt? – A hangzavarra Zlatan anyukája kivételével mindenki kijött és riadtan tekintettek ránk.
- Sértegetett! – Magyaráztam. - én pedig megpofoztam.
- Fejezzétek be! – Emelte fel hangját Zlatan mielőtt a fekete hajú is mondott volna valamit.
- Nem akarom, hogy ez a pár nap erről szóljon.
- Akkor fegyelmezd meg a barátnődet!
- Nem engem kell fegyelmezni, te…
- LILI, ELÉG! – Zlatan hangja nagyon mérgesen csengett, és a szemei is dühösen csillogtak rám. – Nem tűröm, hogy így viselkedjetek egymással, amíg itt vagyunk. Holnap karácsony van, amit békében kéne eltölteni, nem acsarkodva.
- Nem én kezdtem. – Szóltam, mint valami kisgyerek, aki a tanító néninek magyarázkodik.
- Nem érdekel, te a gyerekem anyja vagy,- mutatott először Alexandrára, majd rám- te pedig a barátnőm, és itt vagyunk a testvérem lakásában, aki nemsokára megszül. Nem szeretném, hogy Heléna vagy Maximilian feszültséget érezzen köztetek! Szóval, bírtok viselkedni a következő két napba vagy most azonnal visszahúzok Manchesterbe és beleszarok ebbe az egészbe?
- Igen. – Suttogtam.
- Jó, igen, de ne mászkáljon ilyen ruhákban, mert a gyerekem még kicsi, és nem szeretném, ha kivillanó melleket látna. Jó éjt. – Hagyott ott minket Alexandra, én pedig gyorsan elmagyaráztam a többieknek, min robbant ki a balhé. Jól esett, hogy mellettem állnak ki. Pénteken Stephan is megérkezett, és kicsit furcsálltam, mert egész délelőtt Zlatannal pusmogtak valamin. Mikor a közelükbe értem, elhallgattak. Úgy gondoltam, biztos csak a karácsony miatt, így nem is firtattam a dolgokat, hanem a lányokkal töltöttem az időm.

Stephan:
Beléptem a lakásba, ami már csodálatos fényáradatba tündökölt. Magamhoz öleltem a családtagjaimat és azonnal Zlatanhoz indultam, aki kérdőn nézett rám.
- Miért nem hívtál, hogy mikorra kell kimenni?
- Mert nem ma kell. – Suttogtam. – Beszéltem az apukájukkal, de csak holnap reggel tudnak jönni. Hirtelen érte őket a hívásom, de tudtak rólam és a balesetről is, így nem volt nehéz rábeszélni őket az utazásra. Ismernek téged is és Lilit is figyelemmel követik. Hiányoznak nekik a lányaik. Az édesanyja még sírt is a telefonban, mikor megemlítettem Lilit.
- Akkor holnap reggel megyünk ki?
- Igen. – Bólogattam, és az ő szemében is láttam azt az izgalmat, ami a holnapi szülői találkozás hoz magával.

Lili:  
Amíg mi a fa dekorálásával foglalatoskodtunk Zlatan, Stephan és Manuel kivitték Maxit az udvarra, hogy csak a végső képet lássa, majd mikor már a helyére került minden dísz, lehuppantunk a kanapéra és Heléna forró csokiját kortyolgatva beszélgettünk.
- Szóval, akkor Stephan megkérte a kezed? – Fordult Alexandra a húgomhoz.
- Igen, meg. –  Húzta ki magát büszkén a testvérem. – én pedig igent mondtam.
- Az jó, de hol van a gyűrűd?
- A gyűrűm… az még nincs, de… nem is kell.
- Pedig akkor ez így nem az igazi. – Szúrta oda a fekete hajú, mire az ajtóban Stephant láttam meg. Arca piros volt a kinti hidegtől, kabátját pedig hó borította. Szeme egy pillanatra zavartan csillogott felénk, majd csendben lerúgta a csizmáját, szobájuk felé indult. A lányok nem hallották, de én azonnal utána mentem.
- Stephan, milyen volt a kinti hó csata? – Kezdtem.
- Jó, a tesómék épp hóembert építenek. Ez a kisfiú olyan, mint egy energia bomba.
- Igen, az. Akár csak az apja. – Nevettem fel. – Ne foglalkozz Alexandrával. Neki az a lényeg, hogy másnak rossz legyen.
- Jó, de igaza van. Milyen eljegyzés az, olyan ahol nincs gyűrű?
- Olyan, ami nem az anyagiakon alapszik és… mi ez? – Vett elő egy kis dobozt és felém nyújtotta.
- Ezt szánom a húgodnak. Megnézed?
- Igen. – Bólogattam bőszen, mire barátom felpattintotta a dobozkát, amiben egy csodálatos gyűrű pihent.  
- Ez gyönyörű. Mikor akarod neki odaadni? Ma este?
- Nem, inkább holnap.
- De miért, hiszen ma van szenteste? – Kíváncsiskodtam. – Ma van az ajándékozás.
- Igen, de még van egy tervem, amit csak holnap tudok kivitelezni.
- Ahogy gondolod. Ez a gyűrű is csodálatos. Biztos vagyok benne, hogy húgom imádni fogja. – Biztatattam, majd átöleltem és végül együtt mentük ki a többiekhez. Az este jókedvűen telt és karácsonyi zene mellett bontogattuk az ajándékokat. Örültem, hogy mindenkinek sikerült elnyernem a tetszését, és én is olyan dolgokat kaptam, amiknek örülhettem. Később a fiúk leültek xbox-ozni, mi pedig karácsonyi sorozat maratont iktattunk be sok pattogatott kukoricával és sok vörösborral. Bőven éjfél felé tértünk nyugovóra, és jólesett, hogy Zlatan ezúttal engem választott a fia helyett.
- Boldog karácsonyt. – Suttogta bele a fülembe, amitől kicsit megborzongtam.
- Neked is. Csak nem, hogy itt alszol?
- De igen, veled leszek.
- Holnap egész délig alhatunk, vagy amit csak akarsz. – Húztam kaján mosolyra a szám, de ő elkomolyodott. – Mi a baj?
- Semmi, de még lesz holnap reggel egy kis elintézni valónk Stephannal.
- Mi lenne az?
- Titok, és remélem, jól fogod fogadni.
- Mit? – Ültem fel.
- Az újabb ajándékot, amit Stephan talált ki, viszont úgy gondolom, jó ötlet.
- Nem mondod meg nekem?
- Sajnos nem tehet, de hidd el, fontos dolog. De most inkább folytassuk azt, amit tegnap félbeszakítottunk. – Simította ki a hajamat én pedig átadtam neki magam. Reggel egyedül ébredtem, és mikor kibotorkáltam, Maxit láttam, amint ajándékaival játszik a fa közelében. Elmosolyodtam, ahogy a szőke göndör fejecskéjére néztem. Majd hangokat hallottam a konyhából. Zlatan anyukája kedvesen fogadott. Kávéztunk és beszélgettünk egy kicsit. Az angolja már egyre tökéletesebb lett, és pár mondatot olaszul is elsajátított. Furcsa volt a dolog, hiszen a házban észrevétlenül váltogattuk az olaszt és az angolt, Zlatan és Heléna pedig csak svédül kommunikáltak az anyukájukkal. Mégis megértettük egymást. Tíz óra felé már sokalltam Stephanék távollétét, de hiába hívtam, egyik fiú sem vette fel. Dél körül aztán nagy kő esett le a szívemről, amint Zlatan hangját hallottam meg kintről. Úgy gondoltam, ebéd előtt még elküldök pár e-mailt, de mikor a szobám felé indultam, Kitti hangját hallottam meg.
- Anya, apa ti meg mit kerestek itt? – A kérdés magyarul hangzott el, én pedig nem akartam hinni a fülemnek. – Lili, gyere ide! – Hívott Kitti.
- Mit akarsz, és mi ez a… - Akadt bent a szavam is, amikor megláttam a majdnem hat éve nem látott szüleimet az ajtóban. Ahogy belenéztem apám szemébe, úgy éreztem, azonnal elszédülök. A fejem zúgni kezdett, és a mellkasomban is erős szorítást éreztem.
- Istenem, Lili! – Hallottam távolról anyám hangját, és láttam, felém közelít. Teljesen más volt, mint ami eddig az emlékezetemben élt róla. Arca sokkal szebb volt, és kevesebb ránc borította. Talán plasztikáztatott? 
- Lilike, hogy vagy? Mennyire szép lettél és…- Akart megölelni apám is.
- NE ÉRJ HOZZÁM! – Ordítottam, majd sarkon fordultam, bevonultam a szobámba és beletemetkeztem az oly régen elfeledett érzéseim előtörésébe.

Sziasztok! Kicsit hosszúra nyúlt ez a rész, de remélem nem bánjátok és ne feledjétek a kampányt, hiszen sokat ér nekünk.  #miisittvagyunk 


2017. április 21., péntek

⚽️ Blogon kívüli ... hogyan tovább??⚽️

Sziasztok!!

Aki olvas, az tudja milyen régen szeretem már Zlatant és talán azt is miért rajongok érte ennyire. Nem.. nem csak a külsőségekről beszélek, hanem az amit a pályán művel, és ahogy nekem lejön ( persze csak a médián keresztül) a személyisége. Szeretem ezt a pimaszul nagyképű stílusát amit csak a média fúj fel, és amire rá is játszik. Pl a legutóbbi interjúba is olyan szövegei voltak. Tegnap volt az Anderlcht elleni meccs amit nagy kínszenvedés árán megnyertek így tovább jutottak. 

A gondolataim 1000 felé csaponganak a tegnap este után. Zlatan nagyon szarul játszott. Semmi nem ment be neki, és látszott rajta mennyire mérges és azt gondolom ez a Chealsea meccs előzménye is lehet ami előtt Mourinho erősen kritizálta ( csak nem érte miért) és egy ilyen mérkőzésen a PADON kezdett... ami szerintem nem volt fair már ha csak azt nézzük mennyi mindent tett a csapatért ebbe az egy évben. Bár hozzátenném még mindig nem tudom elfogadni ezt az Unitedbe igazolást, de ok ennyi idő alatt azt mondom megszoktam, és nem én fogom eldönteni mit tegyen, és hogyan. 

Szóval tegnap volt az Anderlecht elleni mérkőzés aminek a hosszabbítás első félidejébe nagyon rosszul ért földet. Nézni is rossz volt, és nagyon régen sírtam már bármilyen foci meccs miatt, de tegnap szinte nem tudtam megállítani a könnyeimet, és kb 100- szor néztem már meg az Instagrammot, meg minden olyan oldalt ahol talán valós képet kapok az állapotáról, de egyre rosszabb és rosszabb híreket olvasok. A legutóbbi az, hogy elülső kereszt szalag szakadást szenvedett ami műtét és 6-9 hónap... talán. Bocsi, nem vagyok orvos. Úgy gondolom ( bár ne lenne igazam), hogy ennyi volt az MU-s karriernek és bármilyen Európai csapatban való szereplésnek. Persze legyünk optimisták, hiszen remek erőnlétben van ( te jó ég de még milyenbe <3 ) viszont akkor is 35 éves. Már fiatalabb sem lesz sajnos. Nagyon nem szeretném ha egy ilyen kiváló játékos mint ő ilyen méltatlanul fejezze be a karrierjét. Zlatan minden álma a B. L. de félek, hogy nem jön össze. Amerikát nem akartam, de komolyan azt mondom ha oda igazol már boldog leszek, mert akkor azt jelenti, hogy felépült és újra azt csinálja amit szeretne. Focizik!!!! 

Hozzátenném még, hogy sosem volt sérülékeny ami bizakodásra ad okot és a mentalitása is ami mindig hajtotta előre és az a tűz, meg a nyerni akarás. A mindig mindenhol nyerni akarás. 

Nekem ez a kedvenc mondatom tőle, és úgy gondolom ez mindent elmond róla: " Aki második az csak az utolsók között az első". 

UI: Megpróbálom hétvégén az újabb részt is hozni, mert sok előre megírt van. 

Sok puszi Nektek Andrea 

Ezt a képet azért raktam ki mert szerintem itt volt a legjobb helyen. :). 



2017. április 14., péntek

3/24 ⚽️ Ne hagyj kétségek között ⚽️

Sziasztok!!!

Először is Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok nektek. Remélem jól telik a szünet és kellően kitudjátok magatokat pihenni. 

Sok puszi Nektek és jó olvasást.  Várom a véleményeket. akár negatív akár pozitív. 
Puszi Andrea 😉




Lili:
Rövid telefonálás után, amit a főnökömmel folytattam le, beléptem a szobába, ahol igazán fagyos hangulat fogadott. A mosdóból öklendezés hangjait hallottam ki. A két fiú meredten nézett egymásra, Kitti pedig zavartan tekintgetett egyikről a másikra.
- Miről maradtam le? Valami gond van? – Érdeklődtem, mert nagyon furcsálltam ezt a viselkedést. – Kitti mi a probléma? – Próbálkoztam újra, mikor Lolita elgyötört arcát pillantottam meg, aki sápadtan lépett ki a fürdőszobából.
- Jól vagy? – Néztem rá, és még engem is meglepett, de aggódtam a lányért. Nem tekintettem már ellenfélnek, és ha jobban belegondoltam, még hálás is lehetettem neki, hiszen ő ajánlotta fel a szobákat, ahol ki tudtuk magunkat pihenni, és igazán nagy figyelmet fordított a húgomra.
- Igen, csak egy kicsit elrontottam a gyomrom. – Tekintett ránk zavartan. – Meg kell csinálnom az esti rutint a testvéreden és a többi betegen.
- Szerintem inkább haza kéne menned és kipihenned magad. – Tanácsoltam, de ő nemet intett loboncos fejével.
- Majd holnap. – Szólt, majd eleresztett egy bágyadt mosolyt és elvégezte a vizsgálatokat. Örültem, hogy Kittinek nem volt láza, így bízhattam a holnapi hazatérésben. Stephannak holnap volt az évbeli utolsó mérkőzése, amit mindenáron kiakart hagyni, de én nem engedtem neki. Megnyugtattam, hogy Kitti jó kezekbe van, míg ő a pályán focizik és örültem, hogy belement. Lolita kiment, és miután segítettem Kittinek megtisztálkodni, úgy gondoltam, szólok barátomnak, hogy elmehetnénk lepihenni, úgy ahogy Stephan is tette, viszont sehol nem találtam.
- Stephan elment aludni? – Nézett rám Kitti miközben kilépett a tusoló kabinból. A varratok miatt nagyon kellett ügyelni, hogy azt a részt még véletlenül se érje víz, de szerencsére minden könnyen ment.
- Azt hiszem, igen, bár furcsa, hogy nem köszönt el tőled.
- Igen, szerintem is, de nem baj, a lényeg, hogy pihenje ki magát, mert muszáj lesz koncentrálnia holnap.  – Szólt testvérem és én is egyetértettem vele. Segítettem feladni a pizsamáját, és visszakísértem az ágyba.
- Te nem mész aludni? – Érdeklődött. – Már majdnem tizenegy.
- Nem baj, addig nem megyek el, míg ébren vagy és…
- Lili, nem kell félni, már sokkal jobban vagyok. – Nyugtatott meg. – Szerencsére semmi nem fáj és a kedvem is sokkal jobb.
- Annyira aggódtam miattad. – Ismertem be. – Sajnálom, hogy elhanyagoltalak az utóbbi időben.
- Nincs semmi baj, hiszen neked is megvoltak a saját bajaid a szakítással és a munkával kapcsolatban.
- Na, igen, a Gianluca-ügy eléggé padlóra tett, viszont kezdem összeszedni magam és jó, hogy Zlatan itt van mellettem. Sokat jelent, hogy érzem a szerelmét. – Osztottam meg vele.
- Akkor adsz neki még egy esélyt?
- Igen, és alig várom már, hogy összeköltözzünk és egy család legyünk. Eléggé sok időbe telt mire idáig eljutottunk, és semmi kedvem újra elveszíteni őt, főleg nem a saját idiótaságom miatt. Számomra ő a nagy ő.
- Nekem pedig Stephan. – Mosolyodott el.
- De még mindig nem válaszoltál a kérdésére. Miért nem? – Érdeklődtem és kíváncsi voltam a válaszára. – Stephan alig várja már, hogy igennel felelj neki, Kitti.
- Tudom, és én is szeretném már látni az örömét, de előbb szeretném, ha lejátszaná az utolsó meccsét, és majd utána elmondom neki.
- Szóval akkor igennel fogsz felelni neki? – Löktem meg lágyan, mire felnevetett és bólintott.– Annyira örülök nektek.
- Biztos nem baj?
- Miért lenne baj? – Értetlenkedtem. – Örülök, hogy Stephan is megtalálta azt a lányt, aki mellett boldog. Hidd el, senki mást nem tudnék elképzelni mellé.
- Már nem érzel iránta semmit?
- Stephan mindig is a szívem egy különleges részében lesz, hiszen ő a legjobb barátom.
- Ugye ő is szeret engem? – Kérdezte félve.
- Persze, hogy szeret! Ne gondolj butaságokat, és most inkább pihenj. – Igazítottam meg a takarót. – Ne tarts ilyenektől. Most pedig aludj, hiszen reggel már megyünk haza.
- Alig várom. – Hallottam izgatott hangját, de mikor már az ajtóban voltam utánam szólt. – Lili, mondanom kéne valamit.
- Igen? – Fordultam vissza és láttam rajta, hogy feszeng. – Mi a baj talán fáj valamid?
- Nem, én csak mondani szeretnék valamit, amiről tudnod kell.
- Mégis mit?
- Ülj vissza jó, és ígérd meg, hogy nem akadsz ki, és nem csinálsz jelenetet.  
- Miről van szó? – Rémültem meg.
- Ígérd meg, hogy nem csinálsz jelenetet. – Nézett mélyen a szemembe. – Lili ez fontos nem akarom, hogy mérges legyél.
- Kitti, mit titkolsz?
- Ígérd meg. –Erősködött.
- Jó, megígérem, de mondd már. – Sóhajtottam fel megadóan, mire testvérem belekezdett a történetbe. Miután végighallgattam csalódottan néztem magam elé, és emésztettem a hallottakat, ami Zlatan és Lolita körül forgott.
- Lehet csak egy vízió volt, amit beképzeltem az altató miatt és… - De nem tudta befejezni mert mérgesen felpattantam. – Lili, megígérted, hogy nem csinálsz semmit.
- Ne csináljak semmit? – Mérgelődtem. – Mégis hogy gondoltad, hogy ölbe tett kézzel fogom nézni ezt?
- De elutasította.
- Honnan tudod nem is értetted miről volt szó? – Érveltem. – Lehet, csak egy randit beszélnek meg.
- Tiszta hülye vagy. – Vetette oda.  – Nem is kellett volna elmondanom.
- Jól tetted, hogy elmondtad Kitti, de most mégis mit kéne tennem?
- SEMMIT! – Állított le. – Megígérted.
- Az a rohadt kurva megint elérte, amit akart. – Szipogtam. – Reméltem olyan betegséget kapott, ami megkeseríti az életét. – Mondtam mérgesen, bár tudtam, nem szép dolog másnak rosszat kívánni. Gyűlöltem ezt a lányt.
- Ugyan már Lili, hiszen terhes.
- Babát vár? – Ütköztem meg a hallottakon. – De ha van párja mi a fenének smárolgat Zlatannal? AZ ÉN ZLATANOMMAL.
- Lili nyugodj meg, és inkább menj aludni. – Szólt csendesen és láttam rajta, hogy fáradt.
- Mégis hogy feküdjek le mellé, mikor ilyet tesz?
- Megoldod, csak ne tudja, hogy tudod. – Suttogta és mivel nem akartam terhelni, adtam egy puszit neki és magára hagytam. A kórteremből kilépve a nővérpult felé vettem az irányt, de még mielőtt bármit is tehettem volna, barátom lépett ki a szobája ajtaján.
- Már azt hittem, nem is jössz. – Dőlt neki az ajtónak és rám villantotta azt a mosolyát, amit egyszerűen imádok. Túl jóképű volt és én túlságosan is szerelmes voltam belé ahhoz, hogy mással is osztozzak rajta. Tehetetlennek és csalódottnak éreztem magam, de próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. Zlatant azonban nem lehetett megtéveszteni, így amikor végre becsukta a szobaajtót, kérdően rám emelte barna szemeit.  
- Elmegyek letusolni. – Kerültem a tekintetét és elindultam.  
- Jó, de siess, mert alig várom, hogy összebújjunk. – Hallottam vággyal fűtött hangját és mielőtt bementem volna a tusolóba, megfogta a kezem és a falnak nyomott. – Egész nap erre vágytam. – Csókolt meg, de mielőtt elhatalmasodott volna a vágy rajtam, bevillant egy kép ahogy ő és Lolita forrón szeretkeznek és eltoltam magamtól.  
- Fáradt vagyok. – Hazudtam, de sajnos nem lehetett átverni.
- Lili mi van veled?
- Semmi, csak rohadt fáradt vagyok, és csak egy zuhanyra van szükségem meg egy alapos alvásra.
- Akkor mehetünk. – Kapott az alkalmon és újra csak elmosolyodott, amitől a szívem hevesen kezdett verni. Miért csinálja ezt velem, mikor tudja, mennyire szeretem.
- Egyedül akarok tusolni. – Néztem fel rá erélyesebb hangon. – Hagyj egyedül.
- Lili mi a fene, van veled? Holnap repülök vissza és…
- Mi? – Vágtam bele a szavába és éreztem, hogy méregbe gurulok.
- Kicsim, miért vagy ilyen? – Emelte meg fejem és szinte kényszerített, hogy belenézzek gyönyörű barna szemeibe, amitől mindig megborzongtam. Miért kellett Kittinek elmondani a dolgokat, és miért érzem megint azt, hogy Lolita nyert.
 – Mondd mi bánt? – Kérdezte gyengéd hangon és letörölte a könnyeket amik végigszántották az arcomat. Úgy gondoltam, nem fogom tovább húzni és kíváncsi voltam a reakciójára is, így kiböktem, ami a szívemet nyomta.
- Mikor akartad elmondani nekem, hogy megcsókoltad Lolitát?
- Tessék? – Értetlenkedett zavartan. – Ezt meg…. mégis honnan tudod?
- Akkor nem csak egy képzelgés volt. – Léptem el a faltól majd szomorúan lehuppantam az ágyra.
- Kicsim honnan….
- Kitti látta, de azt hitte, hogy csak képzelődik, de a reakciód alapján erről szó sincs.
- Véletlen volt és nem én akartam. – Ült le mellém. – Nem fogok magyarázkodni, és igen, megtörtént, de Lolita csókolt meg, aminek én azonnal véget vetettem, és elmagyaráztam neki, hogy számomra csak te vagy a fontos. – Fogta meg a kezem és megszorította.
- Annyira nem tudom, hogy mit gondoljak, hiszen ahogy Kitti is mondta, a lány állapotos. Ha van barátja, miért közeledik hozzád?
- Nem tudom, talán a hormonjai bezavartak nála valamit. – Vágta rá. – De Lolita nem érdekel, csak te. – Jött közelebb, de nem akartam engedni a vágyaimnak, így inkább felálltam mellőle, majd bevonultam a fürdőbe, és még mielőtt bármit is mondott volna, magamra zártam az ajtót.

Zlatan:
Tudom, nem szép ilyet gondolni, de rohadt mérges voltam Kittire. Nem elég, hogy Lolita gyereke körül forognak a gondolataim még ez a hülye csók is kitudódott.  Mivel kiment a szememből az álom jobbnak láttam, ha kimegyek és szívok egy kis friss levegőt. Felvettem a kabátomat, majd a lift felé vettem az irányt, ám mikor meghallottam Stephan hangját úgy gondoltam változtatok a tervemen és átkopogok hozzá.
- Gyere. – Hallottam a szobából majd gyorsan elköszönt és rám nézett.
- Csak Manuellel beszéltem.
- Jól vannak?  - Érdeklődtem, mikor eszembe jutott a húgom. Már majdnem egy hete nem beszéltem vele.
- Igen, minden rendben, Heléna pedig már jobban viseli a dolgokat.
- Akkor jó. – Eresztettem el egy mosolyt, majd belekezdtem mondandómba. – Csókolóztam Lolitával, de nem akartam és a barátnőd elmondta Lilinek, aki természetesen kibukott, én pedig megint csak ott vagyok, ahonnan elindultam. Ha ez még nem lenne elég, aggódom  amiatt is, hogy Lolita esetleg az én gyerekemmel állapotos, ami rohadt mód nem hiányzik. Nem csak a sajtó miatt, de ha ez igaz, Lili az életben nem jönne vissza hozzám. Pedig sosem szerettem még így senkit. Egy ilyen után biztosan nem ad még egy esélyt. Most teljesen tehetetlennek érzem magam, életemben először elhagyott az önbizalmam és félek is egy kicsit. – Öntöttem ki a szívem, Stephan pedig csak némán hallgatott, majd így szólt.
- Ezt csak egy módon tudhatod meg.
- Mégis hogy?
- Beszélned kell a spanyol lánnyal.
- Nem merek. – Túrtam idegesen a hajamba. – Mi van, ha az enyém.
- Arra ráérsz akkor gondolni, de egyelőre még tudd meg a választ.
- Miért kellett Kittinek elpofáznia? – Mérgelődtem és belerúgtam az ott lévő kukába.
- Nyugi már, Zlatan. Kitti nem tehet róla, hogy megint a farkad után mentél.
- Te is tudod, hogy nem erről van szó, csak megint elvesztettem a fejem. Viszont ha igaz, őt sem akarom magára hagyni. Olyan törékeny és anyagi gondjai is vannak. Hiába gürcöl, nem jut előrébb. Nem akarom, hogy a gyerekem anyja nélkülözzön, és emiatt kelljen örökbe adnia a kicsit.
- Szerintem elvből elutasítaná. – Állapította meg olasz barátom. – Ez a lány makacsabb, mint Lili.
- Pont most, mikor már minden olyan jól alakult volna, és Lili is belement abba, hogy felmond és hozzám költözik.
- Komolyan ezt mondta? – Csodálkozott mire mosolyogva bólintottam. – Akkor ez tényleg gáz.
- Az, teljesen tehetetlen vagyok. – Álltam fel és az ablakhoz mentem. Kint még mindig szakadt a hó, és beborította az épület előtt parkoló autókat. Sosem éreztem még magam ilyen kényelmetlenül, viszont tudtam, csak egy módon deríthetem ki az igazságot, és ehhez szembe kell nézni a spanyol lánnyal. – Holnap este beszélek vele.
- Holnap este? Miért nem most? Azt mondta, holnap már nem ő lesz az éjszakás, és amúgy is visszautazol. Szerintem jobban tennéd, ha most azonnal odamennél a nővérpulthoz, és addig kérdezgetnéd, amíg beadja a derekát és elmondja az igazságot.
- Jó, akkor megyek, és kiderítem. – Vettem egy nagy levegőt, de a gyomrom liftezni kezdett. Indulás előtt visszatértem a szobába, ahol Lili már békésen szuszogott. Annyira gyönyörű volt, és nekem összeszorult a szívem, hogy már meg miattam sírt. Sosem akartam, hogy miattam szomorkodjon, és mindent meg akartam adni neki, hogy boldog legyen. Szőke haja szétterült a párnán, ajkai pedig picit résnyire voltak nyitva. A vágyam erősebb volt, mint az eszem így mellé ültem és végigsimítottam az arcán mire kinyitotta álmos szemeit.
- Hány óra van? – Kérdezte.
- Fél egy körül.
- Jössz aludni? – Húzódott odébb várva, hogy mellé bújjak.
- Még van egy kis elintézni valóm. – Hárítottam, mire kérdőn nézett rám és elhatároztam, hogy jobb lesz, ha elmondom neki a sejtésemet. – Beszélnem kell Lolitával.
- Mégis miért? – Ült fel és kérdőn fürkészte az arcom. – Nem akarom, hogy beszélgess vele.
- Én sem szeretnék, de sajnos túl kell esnem rajta.
- Miről van szó? – Kíváncsiskodott.
- Te is tudod, hogy a lány állapotos és pont egybe esne az időpont azzal, amikor velem volt ezért…
- Azt gondolod te vagy az apja? – Suttogta és láttam rajta, hogy az érzelmek végigfutnak az arcán. Először rémület, majd mérhetetlen szomorúság.
- Lehetséges.
- Ha ez kiderül, mi lesz velünk?
- Ez csak rajtad múlik, hiszen nem tőle terveztem gyereket. Ez semmit nem kell, hogy jelentsen. – Nyúltam keze után, de elhúzta. – Lili értsd meg, nem számít semmit ez a lány.
- Ha ez igaz, akkor köztünk mindennek vége. – Nézett konokul a szemembe. – Én nem fogok egy olyannal lenni, aki nem elég, hogy megcsalt, de még gyereket is csinált másnak. – Sorolta az úján a dolgokat. – Menj és derítsd ki, addig itt várok rád. – Mondta, de mielőtt elindultam volna megfogta a kezem, magához húzott, és úgy csókolt meg, mint még soha.

Lili:
Zlatan szavai mélyen a szívemhez értek és féltem attól, hogy mit mond Lolita. Nem akartam elveszíteni őt, de tudtam, nem tudnám végigcsinálni így ezt a kapcsolatot. Én akartam megajándékozni gyerekkel és azt akartam, hogy miattam legyen boldog. Az a szerelem, amit iránta érzek egyszerűen mindennél többet ért, és itt már nem csak a külsőségekről volt szó hiszen azon kívül, hogy elolvadtam valahányszor rám mosolygott vagy belenéztem mogyoró szemeibe, imádtam azt a kettőséget amit felém és a média felé mutat. Ismertem a védelmező énjét, aki bármit megtenne a fiáért és értem is. Sokan úgy tekintenek rá, mint egy önimádó, nagyképű bunkóra, akinek csak a szája jár, pedig rengeteg mindent letett már az asztalra.  Ez az egész csak a média része, amit már direkt kihasznál, és maga felé fordít, én pedig csak jókat mosolygok egy-egy mondatán. Lekaptam róla a fölsőjét és élveztem, ahogy ő is az enyém alá nyúlva cirógatja a melleimet.
- Lili, nagyon szeretlek. – Nézett bele a szemembe. – Nem akarlak elveszíteni.
- Én sem. – Suttogtam és alig vártam, hogy maga alá gyűrjön. Lekaptuk egymásról az összes ruhát és végre megkaptam, amit akartam. Lábamat szorosan a csípője köré fontam majd átadtam magam a gyönyörnek, míg végül lihegve gördült le rólam.
- Ne menj el holnap. – Bújtam hozzá. – Maradj velem és töltsük együtt a karácsonyt.
- Kicsim nekem kezdődik a Boxin day és huszonhatodikán már focizok.
- Utálom az angol focit. – Szaladt ki a számon. – Ne haragudj, de még mindig nehéz elfogadni, hogy ott játszol.
- Lili, megígérem neked, hogy szakítok rád időt, és lesz olyan, amikor az egész hétvégét együtt tölthetjük.
- Soha nem lesz olyan. – Ültem fel és a takarót szorosan felhúztam a mellemig. – Főleg, ha kiderül, hogy lesz egy gyereked.
- Még semmi sem biztos. -  Nézett rám, de láttam, hogy ő is bizonytalan a mondatában.
- Persze. – Szisszentem fel mérgesen. – Mikor fog kiderülni?
- Igazság szerint most akartam elmenni hozzá, és kérdőre vonni.
- Akkor ne várj sokáig. – Kérleltem.
- Jó, akkor megyek. – Felöltözött és kilépett az ajtón. Én imádkoztam, hogy Lolita gyereke ne Ibrahimovic legyen.

Zlatan: 
 Egy tökéletes együttlét után Lili újra eszembe juttatta a problémámat. Összekaptam magam, majd miután benéztem Kittihez – aki nyugodtan aludt – elindultam a nővérpult felé. Szinte mázsás súlyokat éreztem szívemen és mindenféle jövőkép ugrált előttem. Abban biztos voltam, hogy ha az én gyerekem semmiképpen nem engedem, hogy örökbe adja, és mindent megteszek azért, hogy segíthessek neki. A lányhoz érve megköszörültem a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmet, mire Lolita felnézett a kórlapokból. Szemei alatt hatalmas karikák látszódtak, arca pedig a fáradtságtól elnyúzott volt.
- Mit szeretnél?
- Azt gondolom, beszélnünk kéne. Volna rám egy kis időd?
- Figyelj, rengeteg dolgom van, és még ezeket is be kell vinnem a gépbe mielőtt a váltás megjön.
- De ez nem várhat. – Erősködtem. – Én reggel visszautazok Manchesterbe, de nem így akarok visszarepülni.
- Hogy? – Értetlenkedett.
- Ilyen kétségek között.
- Ezt nem igazán értem. – Állt fel majd kilépett a pult mögül. – Csinálok egy kávét és jövök.
- Majd utána iszol, ez nem várhat egy percet sem. – Fogtam meg a kezét és talán kicsivel jobban is megszorítottam a kelleténél, mert fájdalmas képpel meredt rám.
- Engedj el.
- NEM!! Előbb mondd meg az igazat.
- Fogalmam sincs, mire akarsz kilyukadni.
- Arra, amit titkolsz előlem. – Emeltem fel a hangom és éreztem, hogy agyam egyre jobban elborítja a méreg.
- Nem titkolok semmit, amiről neked tudnod kéne. – Nézett bele konokul a szemembe.
- Ne hazudj! – Csattantam fel és egyre erősebben szorítottam a csuklóját, amit fájdalmas nyögéssel próbált kiszabadítani. – Ki a gyereked apja? – Vágtam bele az arcába és mikor felfogta a vádalmaimat hatalmas nevetésben tört ki.
 – Mit nevetsz?
- Semmi közöd hozzá, Zlatan.
- De igen is van, főleg, ha az enyém. – Böktem ki.
- Te komolyan azt gondolod, hogy te vagy a gyerekem apja?
- Három hónapja voltunk együtt, és te is három hónapos terhes vagy. – Érveltem.
- Azt gondolod, hogy csak veled voltam? – Forgatta meg zöld szemeit. – Mégis mit képzelsz, hogy te vagy az egyetlen férfi, akivel lefeküdtem?  
- De Lolita…
- Zlatan, mikor kirobbant ez az egész, akkor a barátnőim mellettem álltak és az őszi szünetben elmentünk Párizsba, ahol összeismerkedtem egy férfival és megtörténtek a dolgok.
- Ki az a férfi? – Húztam össze a szemöldököm. – Megkereshetnéd és beszélhetnél vele.
- Nem tehetem, mert barátnője van, és ha kiderülne, a sajtó rám szállna.
- Tehát ő is egy híresség? – Kérdeztem és elengedtem a kezét. – Vagy ő is focista?
- Nem tartozik rád, most pedig ha megbocsájtasz. – Akart kikerülni, de elé álltam. – Eressz.
- Lolita, nem akarok így elrepülni. Szeretnék segíteni.
- Ez nem a te dolgod. A barátnőm eléggé jól mozog a focisták világába. Azon az estén, mikor te és én… akkor is vele mentünk a VIP részlegbe. Párizsban pedig volt egy szuper buli, ahol nagyon sok focista volt a régebbi csapatodból. A barátnőm bemutatott szinte az egész bandának. Volt ott egy vakítóan kék szemű olasz fiú, aki azonnal tudta, hogy kell udvarolni. Én nem ismerem őket, hiszen semmit sem konyítok a focihoz, így nem tudtam róla semmit. Egyikkőjükről sem, de azok a kék szemek és a kedves szavak elvették az eszem és megtörtént, aminek nem kellett volna. – Magyarázott.
- Lola azt hiszem, tudom, kire gondolsz. – Esett le a leírás alapján.
-  De csak egy éjszaka volt, és felejteni mentem oda.
- Engem? – Váltottam kedvesebb hangra, és mivel nem szólt semmit a választ igennek vettem.
- Sajnálom, most mennem kell, rengeteg a dolgom.
- Lolita, ugye Marcóról van szó? – Kérdeztem mikor kicsit arrébb ment.

- Igen. A gyerekem apja Marco Verrati. – Ismerte be szomorúan, majd belépett az egyik kórterembe. Én pedig, bár sajnáltam, mégis megkönnyebbültem mosolyogtam magam elé és örültem, hogy mégsem leszek idő előtt apa. Viszont Marconak akkor is tudnia kell erről. 



2017. április 13., csütörtök

3/23 ⚽️ Titkok amiket jobb nem tudni ⚽️

Zlatan:
- Mégis mi a faszt csinálsz? – Toltam el magamtól a lányt mikor ráeszméltem arra amit éppen művelünk. – Hogy gondoltad ezt?
- Bocsánat, én csak..
- Ne magyarázkodj! – Csattantam fel hirtelen és nem is érdekelt, hogy Kitti bármelyik pillanatban felébredhet. Rohadtul mérges voltam magamra meg az előttem álló lányra akinek szemeiből vágyat olvastam ki.
- Azt gondoltam, te is akarod.
- Már hogy akarnám ezt? – Nevettem fel gúnyosan és idegesen a hajamba túrtam, majd zavartan néztem a betegágy felé ahol Kitti még mindig az igazak álmát aludta. Kicsit megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, és ismét a spanyol szépségre vetettem tekintetem.
- Azt mondtad, tegyem amit szeretnék. – Hallottam közönyös hangját. – Én pedig megakartak csókolni, és mivel te sem ellenkeztél gondoltam..
- Mit, hogy lesmárollak és behúzlak valamelyik kórterembe?
- Én csak….
- Lolita, te gyönyörű vagy, komolyan de én nagyon sokat szenvedtem azért, hogy visszakapjam a barátnőmet. Sőt még most sem tudom hányadán állunk, ezért még egy hiba nem fér bele. Én Lilit szeretem, és őt akarom feleségül venni.  – Mondtam és láttam a lányon, hogy rosszul esnek neki a szavaim. Talán megijedtem magamtól is és a helyzettől hiszen Lili bármelyik pillanatban betoppanhatott volna a kórterembe.
- De nem is akar hozzád menni. – Tárta szét karjait.
- Ezt meg honnan gondolod? – Meredtem rá és nem tudtam honnan van ilyen információja a dolgaimról.
- Tudod vannak olyan dolgok amiket úgy hívnak, hogy internet, és újság és sokszor olvastam, hogy kikosarazott amit én nem tennék.
- A firkászok hazudnak.
- Jó te tudod, de szerintem ha valaki igazán szeretne valakit nem kosarazná ki.
- Sosem kosarazott ki. – Tagadtam. – Igenis feleségül fogom venni.
- Akkor legyetek boldogok.  – Suttogta végül majd picit szomorú szemekkel fordult el tőlem, megfogta a magával hozott tálcát és kihátrált a szobából. A bűntudat azonnal elhatalmasodott rajtam miközben visszaültem Kitti mellé aki mintha éppen akkor csukta volna be a szemét mikor újra felé fordultam, de reméltem csak a szemem káprázott. Újra elővettem a mobilomat, de abban a pillanatban újra a zsebembe dugtam, mert a folyosóról Lili hangját véltem hallani. Kiléptem és láttam, hogy barátnőm vörösödő fejjel támadt a lányra majd mindenféle jelzőkkel illeti. Lolita meglepetésemre nem vette fel a kesztyűt hanem nyugodtan tűrte a sértegetést, ami egy ponton már nekem is sok volt így jobbnak láttam ha közbe szólok.
- Lili fejezd be, hagyd őt békén.
- Mit kerestél a testvérem szobájába? – Szegezte neki ingerülten a kérdést és Lolita mosolyogva elmagyarázta, hogy ő itt dolgozik és végül egy hatalmas mosollyal az arcán odébb állt Lili pedig ott maradt és szinte tajtékzott a dühtől.
- Kicsim nyugodj meg. – Léptem oda hozzá, de eltolta a kezem.
- Te is bent voltál vele?
- Igen, mert vigyáztam Kittire mikor belépett és megmérte a vérnyomását és kicserélte az infúziót.
- Kettesbe voltál vele? – Pillantott felém és szemei szinte szikrákat szórtak.
- Lili ne kiabálj már! – Próbálta Stephan is csitítani, amiért hálás voltam neki. Nem hiányzott volna, ha kiraknak minket csendháborításért az épületből.
- Igen, mert tudni akartam, hogy rendben van-e a húgod, és megnyugodhatsz mert Lolita azt mondta, hogy jól van. Lili nem kell semmi rosszra gondolni. – Fogtam meg a kezét és örültem, hogy Stephan magunkra hagyott minket és bement barátnőjéhez. – Gyere üljünk le ide és elmondom, hogy mi volt rendben?
- Oké. – Bólintott egy aprót majd mellém ült a székre.
Lili:
Nagyon mérges voltam, de ahogy Zlatan elmesélt mindent hangulatom kezdett nyugodttá válni.
- Miért jöttetek vissza ilyen hamar? Nem úgy volt, hogy lepihensz?
- De igen, csak Stephan elmesélte, hogy megkérte a húgom kezét és én erre felbuzdulva úgy gondoltam jobb lesz ha minél hamarabb megtudja a választ. – Osztottam meg vele és láttam rajta, hogy valamit mondani szeretne, de csak furcsán néz ide- oda. – Valami gond van?
- Nem, csak kicsit fáradt vagyok. – Eresztett el egy fáradt mosolyt.
- Úgy tudom van itt egy privát szoba ahol nyugodtan ledőlhetnél, és esetleg kipihenheted magad. – Álltam fel. – Szólok a nővérnek és megkérdezem, hol van a szoba. – Néztem rá és szándékosan nem akartam kiejteni Lolita nevét. – Mindjárt jövök. – Kezdtem, de mielőtt elindultam volna utánam szólt.
- Szeretsz még engem? – Tette fel a kérdést.
- Tessék? – Ütköztem meg a kérdésen.
- Én csak azt kérdeztem, hogy szeretsz még engem, ugyanis még mindig nem beszéltük meg a dolgokat és én holnap már visszautazok.
- Figyelj ezt egy nyugodtabb környezetben szeretném megbeszélni. – Fordultam felé.
- De mégis mikor? Most is kettesben vagyunk, és szeretném ha tisztáznánk a dolgokat.
- Zlatan mindjárt éjfél, én is fáradt vagyok, ezért most nem tudok erre koncentrálni.
- Akkor megint hagyjuk az egészet a levegőbe? – Állt fel ő is majd egy hosszabb ásítás után rám nézett és komoly hangon így szólt. – Jobb ha hazamegyek, mert holnap amúgy is edzésem volna. Legalább nem hiányzok. Döntsd el, hogy mit akarsz, de ne viselkedj velem így.
- Elakarsz menni? – Esett le mit mondott. – Csak hétvégén lesz mérkőzésed.
- Lili nem bízol bennem, nem akarsz hozzám jönni, semmit nem akarsz ami a kettőnk dolgával kapcsolatos. Mégis mit gondolsz meddig fogom ezt tűrni? Sosem csináltak még velem ilyet, és meg kell mondjam nem is engedném meg senkinek sem ezt a viselkedést velem szembe. Te is tudod, hogy nem vagyok egy érzelgős típus, vagy olyan akivel szarozni lehet.
- Maradj még egy éjszakát. – Léptem közelebb hozzá és felnéztem álmost szemeibe. – Talán adhatnál még egy kis motivációt. – Mosolyodtam el és örültem, hogy felfogta a célozgatásaimat.
- Telefonálok párat. – Vágta rá kis idő után majd előkapta a telefonját és félre vonult, én pedig bementem Kittihez. Stephan éppen vizet itatott testvéremmel, és láttam rajta mennyire féltően ér hozzá. Tekintetéből hatalmas szeretet áradt húgom felé és ez örömmel töltötte el a szívem.
- Köszönöm. – Hálálkodott Kitti és visszaadta a műanyag poharat barátjának, majd egy álmos mosoly után visszafeküdt hófehér párnájára.
- Aludj kicsim – Suttogta Stephan majd egy pár perc elteltével Kitti egyenletes szuszogását hallottuk.
- Nem vagy álmos? – Léptem közelebb olasz barátomhoz aki gondolataiba merülve simogatta Kitti kezét.
- Talán csak egy picit, de túlélem.
- Stephan nemsokára meccsed van, és pihenned kéne. Zlatan itt alszik az egyik privát szobába és ha gondolod neked is kérhetek egyet.
- Nem. – Rázta fejét makacsul. – Nem mozdulok innen, és ha fáradt vagyok akkor majd ráfekszem az ágyra.
- Nézd én is aggódom, de láthatóan és szerencsére Kitti már fényévekkel jobban van mint amit remélhettünk tegnap. Én itt leszek vele és vigyázok rá.
- Nem. – Makacskodott tovább mire egy megadó sóhajjal vettem tudomásul, hogy Stephan hajthatatlan így elővettem az ágy alól egy másik széket és mellé telepedtem.
- Merre van Zlatan?
- Csak elintéz pár telefont.
- Lili te meg ő….- Kezdte és idegesített, hogy nem elég, hogy Zlatan is ezzel nyaggat még Stephan is ezt hozza fel.
- Nézd nem tudom, hiszen nem terveztem ezt és egyedül csak a fotózás miatt repültem Manchesterbe. Arról nem volt szó, hogy lefekszek vele, csak Kamilla nem bírt a seggén maradni így elmentünk bulizni ahol újra összefutottam vele és megtörténtek a dolgok. - Magyaráztam és a Lunás részt szándékosan kihagytam a történetből, mert nem akartam, hogy Stephan hülyének nézzen.
- Akkor tényleg lefeküdtél vele? – Kérdezte megilletődve.
- Igen, és bármennyire is fantasztikus és jó volt akkor is ott lebeg előttem a tudat, hogy…
- Megcsalt. – Fejezte be helyettem a mondatot.
- Igen, és félek, hogy újra megteszi, nem bírnám újra elviselni azt a fájdalmat.
- Miatta lettél szőke?
- Nem, ez már Gianlucával való szakításom hozta ki belőlem.
- Nagyon csinosan áll, és bár alig ismertelek fel már kezdek hozzászokni. – Mosolygott rám édesen ami melegséggel töltötte el a szívem, majd komoly képpel folytatta. – Szerintem ha szereted ne gondolkozz sokat, mert lehet, hogy végleg elveszíted és annál nincs rosszabb, és bármit teszel az erőfeszítéseid a semmibe vesznek. – Nézett újra Kitti felé majd szemei mintha megteltek volna könnyel. – Nem válaszolt még a kérdésemre és lehet nem is akar, hiszen miattam került ide.  Valószínű nem fog hozzámenni olyanhoz aki nem tud rá vigyázni.
- Ugyan már, hiszen baleset volt és ezt te is tudod. Nem te voltál a hibás hanem aki belétek jött. – Érvelem, de ő hajthatatlannak bizonyult és makacsul folytatta az önsanyargatást.
- Csörgött a telefonja és nekem akkor is szólnom kellett volna, hogy kapcsolja be az övét vagy jobban kellett volna figyelnem a lámpáknál. – Temette kezei közé a fejét és én átöleltem.
- Pihenned kéne Stephan, hidd el jót tenne neked.
- Lehet igazad van, de nem akarom, hogy te beszélj Lolitával, mert a végén még olyat tennél ami nem hozzád méltó. Majd elhozom én a kulcsot és megkérdezem, hogy kaphatnék- e én is egy magán szobát.

Stephan:
A folyosón láttam Zlatant aki svédül magyarázott valamit így úgy gondoltam nem foglalkozom vele így sietős léptekkel a nővér pult felé vettem az irányt ahol Lolita ült és éppen a számítógép billentyűzetét nyomogatta miközben az előtte álló papírkupacra meredt.
- Bocsánat. – Hívtam fel magamra a figyelmet mire a lány rám emelte tekintetét nekem pedig átfutott az agyamon, hogy már értem miért is zavarodott meg tőle Zlatan. A lánynak az egész lénye melegséget, és kedvességet sugárzott tekintete és ajkai pedig bármelyik férfit úgy vonzott mint a mágnes. Gyorsan kiráztam fejemből a gondolatokat és elmagyaráztam neki miért jöttem.
- Persze van másik szobánk is, és az is felszerelt mindennel, bár mivel ez nem szálloda az ágyak nem annyira kényelmesek. – Mosolygott rám kedvesen. – Ha vársz egy pillanatot előkeresem a kulcsokat.
- Semmi baj, nekem elég egy ágy is és szerintem Zlatan is megelégszik ennyivel. – Mondta mire a lány kicsit zavarodott lett és egy mozdulattal lelökte a papírkupacot az asztaláról.
- Majd segítek. – Léptem oda gyorsan és együtt szedtük fel az iratokat, majd egy orvosi szórólap akadt a kezembe ami nagy betűkkel hirdette: "Abortusz vagy adoptálás?"
- Az az enyém. – Kapta ki azonnal a kezemből Lolita és arca vörösbe váltott át. – Köszönöm, hogy segítesz, de ne turkálj a dolgaimba.
- Ez csak véletlen volt, nem akartam turkálni. – Magyarázkodtam miközben a lány a kulcsokat kereste és hogy oldjam a feszültséget feltettem egy kérdést. – Csak nem terhes vagy? – Néztem rá, de a viccnek szánt kérdésem nem úgy sült el ahogy terveztem mivel Lolita vörös arca azonnal fehérré vált.
- De igen,  jelenleg a harmadik hónap körül járhatok, és mivel az alkatom eléggé jó nem vettem észre a jeleket. Túl sok a stressz mostanában így azt gondoltam a szédülések és a hányinger csak az iskola és a munka miatt vannak, de mikor nem jött meg az a bizonyos akkor már gyanakodtam, és sajnos már késő.
- Gratulálok neked.
- Gratulálsz? – Nevetett fel, de ez a nevetés inkább keserűnek és lemondónak hallatszott. – Nem kell, mert nem akartam megtartani és ezért is választom az adoptálást. Tudod jelen pillanatban sem pénzem, sem időm nincs egy gyerekre.
- Na és az apja? – Érdeklődtem. – Ő mit lépett rá?
- Az apja nem tud róla és ez jobb is így. Nem akarok újra zavart kelteni a tökéletes életébe, hiszen semmit sem jelentettem neki. Csak egy hülye éjszaka volt én pedig meggondolatlanul viselkedtem. – Törölt le arcát amit végigszántott pár könnycsepp.  – Azt hittem megtaláltam az igaz szerelmet, de hatalmasat csalódtam.
- Lehet ha tudná boldog lenne nem gondolod?
- Biztosan tudom, hogy nem, hogy nem örülne, de még pénzt is adna arra, hogy befogjam a számat.
- Akkor miért nem kérsz tőle, és neveled fel így?
- Tudod eléggé vallásos családból származom, a szüleim pedig kitagadnának egy gyerekkel akinek nincs apja.
- De hát van, és lehet csak te gondolod így, mert…
- Stephan nagyon édes vagy, de hidd el ismerem azt az embert és tudom mit lépne rá. Itt vannak a kulcsok.
- Elkísérnél? – Kértem mire egy aprót bólintott majd a folyosó legvége felé vettük az irányt ahol Zlatan éppen akkor fejezte be a telefonálást majd álmos fejjel ránk tekintett.
- Itt van az egyik szoba kulcsa, ez pedig a mellette lévőé. – Adta a kezembe a fém tárgyat majd leolvastam az ajtón lévő feliratot „ különleges személyek részére”.
- Köszönjük. – Szólt Zlatan mire a lány zavartan babrálni kezdett a hajával, de nem mert svéd barátomra nézni így csak egy halk szívesen hagyta el ajkait, majd tovább sietett. Átadtam Zlatannak a kulcsokat és végre én is beléptem a szobámba ahol egy francia ágy, televízió és kis asztal töltötte ki a szobát a fürdőbe pedig egy w.c. és egy zuhanyzó kabin foglalt helyet.
- Na milyen a szobád? – Kukkantott be barátom nagy mosollyal az arcán. – Az ágy nem annyira kényelmes, de biztos vagyok benne, hogy azonnal elalszok amint belefekszek.
- Én is így vagyok vele. – Ültem le az enyémnek a szélére ami hangosan felnyikordult.
- Szólok Lilinek és megpróbálom elrángatni Kitti mellől.
- Jó, neki is kell a pihenés és Lolita majd benéz rá gyakran.
- Igen,de már te is megnyugodhatsz hiszen ezerszer jobban van. – Ült le mellém és most örültem,  hogy Zlatan is itt van és akármennyire is próbáltam utálni sosem tudtam igazán, hiszen az egyik legjobb barátom már évek óta.
- Köszön, hogy eljöttél Lilivel. Tudom mennyire utálod a kórházakat, és tudom, hogy ez nagy erőfeszítés.
- Liliért mindent megtennék, a húga pedig remélhetőleg hamarosan a sógornőm lesz, bár ahogy a helyzet áll. – Sóhajtott fel.
- Kitti sem mondott még semmit. – Meséltem neki. – Lehet nem is akar hozzám jönni.
- Hülyeségeket beszélsz Stephan, az a lány… - Kezdte de nem fejezte be, mert Lolita lépett be az ajtón és egy tálcán sokféle ennivalót hozott.
- Úgy gondoltam ti sem ettetek még semmit és bár majdnem reggelinek is hívhatnánk és elalvás előtt nem jó enni, de nektek is szükségetek van a normális ételre. – Tette le a kis asztalkára a tálcát.
- Ó én ettem mielőtt elhoztuk Kitti ruháit még otthon. – Mondtam, de jólesett a kedvessége és az, hogy ennyire figyel ránk, bár ezt lehet annak is betudhattuk, hogy mindketten híres sportolók vagyunk. – Nem vagyok éhes. – Magyaráztam tovább viszont Zlatan azonnal rávettette magát az ételre és úgy evett mint aki évek óta most jutott volna kajához. Egy búra alatt volt a desszert aminek édes illata azonnal betöltötte a szobát ahogy Zlatan leemelte róla a tetejét. Lolita arca falfehérré változott majd szája elé kapta a kezét és a fürdő felé szaladt ahol jól hallhatóan kiadta a gyomra tartalmát.
- Ebbe meg mi ütött? – Nézett rám barátom miközben elfogyasztotta az édességet.
- Terhes. – Suttogtam, mert nem akartam, hogy Lolita rájöjjön kiadtam a titkát. Barátom hümmögve vette tudomásul majd mikor a lány kijött a mosdóból rá emelte szemeit.
- Köszönöm ez jól esett, de jól vagy? Lehet haza kéne menned.
- Nem, jól vagyok. Már csak ez az utolsó éjszakám, holnap szabadnapos vagyok. Csak egy kis gyomorrontás vagy ilyesmi. – Emelte fel az immáron üresen álló tálcát. – Akkor én még benézek a barátnődhöz meg a többi beteghez és folytatom a papírmunkát. Ha kellett a nővérpultnál leszek, de mindkét szobába van csipogó. – Mutatott a lámpa melletti lelógó zsinórra ami egy piros gombba végződött.
- Szólnál a barátnőmnek, hogy várom. – Kérte Zlatan mire Lolita szemein egy szomorú fény suhant át majd miután bólintott kilépett a szobából.
- Jól bekajáltam, most pedig alszok egy jót. – Állt fel Zlatan és az ajtóba ment, hogy Lilit várja.
-  Már én is kicsit nyugodtabb vagyok. – Szóltam.
- Furi ez a csaj. Nem is látszik rajta, hogy állapotos. – Állapította meg Zlatan. –  Mennyi idős lehet?
- Három hónapos. – Vágtam rá. – De örökbe akarja adni, hiszen nincs apja.
- Ez baromság…
- Jó nyilván van, de azt mondta nem fogja elmondani neki és nem tud róla az a pasi.
- Mekkora szemét lehet, hogy felcsinálta és otthagyta. – Mérgelődött és én is ezen az állásponton voltam. Nem hittem volna magamról, hogy nem vállalnám fel a tetteimet akár kínos akár nem mégis az én gyerekem lenne.
- Kitti elaludt. – Lépett be Lili majd megcsókolta Zlatant és mindenki elvonult a szobájába.

Lili:
- Úgy örülök, hogy Kitti már jobban van, így én is eltudom magam engedni. – Huppantam le az ágyra, ami kicsit megnyikordult alattam.
- Mondtam, hogy minden rendben lesz. – Csókolt bele barátom a nyakamba, amitől kirázott a hideg. – Mi lenne ha együtt tusolnánk és megbeszélnénk a dolgokat? – Nézett rám én pedig igennel feleltem majd együtt beálltunk a kabinba és hosszú percekig csókolóztunk és kényeztettük egymást, majd az ágy felé vettük az irányt.
- Ez egész jó volt. – Nézett rám mikor már a mellkasán feküdtem. – Még nem csináltam kórházba.
- Én sem. – Kuncogtam fel. – Gondolkoztam a dolgokon. – Ültem fel és élveztem, ahogy a hátamat simogatja. – Nem akarok nélküled, lenni és ha lementek az ünnepek első dolgom az lesz, hogy felmondok és hozzád költözöm.
- Tényleg megteszed? - Csillant fel barátom szeme.
- Igen, mert szeretlek. – Mondtam és éreztem, hogy egy hatalmas kő gördül le a szívemről. Mikor Lolita bejött a kórterembe, hogy újra megnézze Kittit figyelmeztetett, hogy vár a barátom a szobába, és ahogy szomorú tekintetét láttam tudtam én nyertem és bár nem szép ilyet mondani mielőtt kiléptem volna még odaszúrtam neki. – Köszi, és kérlek, ne zavarj meg minket, hiszen most békülünk.
- Én is szeretlek Lili és köszönöm. – Csókolt meg majd a fáradság hatalmas erővel ragadott el aminek én azonnal átadtam magam.

Stephan: 
Reggel arra ébredtem, hogy fázom és láttam, hogy a takaróm a földön hever én pedig csak egy szál alsóba aludtam. Megtöröltem álmos szemem majd a telefonom óráját néztem és elképedtem mikor láttam, hogy már tíz is elmúlt. Idegesen kapkodtam fel a ruháimat, majd kinéztem az ablakon ahol hatalmas havazás volt. Gyorsan elvégeztem a reggeli dolgaimat majd barátnőm kórterme felé siettem, és megijedtem mert nem volt a helyén. Azonnal a nővér pult felé szaladtam, ahol már nem Lolita volt hanem egy idősebb nő.
- A barátnőm nincs a helyén. – Mondtam neki köszönés nélkül. – Hol van?
- Fiatalember nyugodjon meg. – Kezdte kedves hangon. – Jelenleg vizsgálatokon vesz részt, mint például röntgen, ultrahang és egyebek.
- Ki van vele?
- A nővére, de kérem nyugodjon meg ezek csak rutin dolgok amik a hazameneteli nap előtt szükségesek.
 - Hazameneteli nap? – Kaptam fel a fejemet.
- Igen, ugyanis a kisasszony csodával határos módon gyors felépülésen megy át aminek csak örülhet. de a orvosok biztosak akarnak lenni abba, hogy semmi nem kerülte el a figyelmüket.
- Köszönöm, mikor jönnek vissza?
- Nem sokára, de addig üljön le és várja meg nyugodtan. – Mutatott a székre, de én jobbnak láttam, ha inkább bemegyek barátnőm kórházi szobájába és éppen időben érkeztem, így felkaptam Kitti csörgő mobilját.
- Igen. – Szóltam bele majd egy ismerős férfi hangot hallottam.
- Szia Albin vagyok, és csak érdeklődök, hogy van Kitti.
- Szia most van vizsgálatokon, de már sokkal jobban. – Osztottam meg vele és örültem, hogy a férfi is érdeklődik.
- Akkor jó, mikor jöhet haza? A karácsonyt is bent tölti?
- Remélem nem, de ha haza is megy pihennie kell. - Válaszoltam és reméltem fogja az adást.
- Persze én is így gondolom, sőt még januárba sem akarom, hogy dolgozzon ezt pedig kifizetem neki.
- Köszönjük, de nem kell a pénz. – Szóltam, mert más se hiányzott volna mint, hogy Kitti ez miatt is rosszul érezze magát.  
- Ahogy gondolod, de mi lesz most a hazaútjával? Mindig hazarepül karácsonyra.
- Nem tudom, de még nem szóltunk a szüleinek, de én nem is annyira merek. – Vallottam be.
- Szóljak én?
- Még ne, ezt Kittivel és a testvérével is szeretném átbeszélni. – Jutott eszembe Lili aki biztos nem örült volna ha a háta mögött szervezkedek.
- Rendben, most mennem kell, és kérlek mondd meg neki, hogy üdvözlöm és jobbulást neki.
- Megmondom és köszönöm, hogy érdeklődtél. – Tettem le és ahogy megfordultam svéd barátom arcát láttam az ajtóba kezébe két kávéval. Elfogadtam tőle majd elmeséltem neki a vizsgálatot és azt, hogy Albin hívott.
- A szüleinek joga van tudni, hogy a lányuk kórházba van. – Kezdte Zlatan. – Én is tudni szeretném ha Maxival valami történik.
- Igen, de Lili biztos kiakadna, hiszen fél a szüleitől.
- Ezt akkor sem lehet eltitkolni Stephan. - Nézett rám szigorú szemekkel és egy húzásra ledöntötte az italát.
- Igazad van, de akkor sem merem megtenni.
- Majd én. – Állt fel de mielőtt tárcsázott volna beléptek a lányok. Kitti tolókocsiba ült és egy idősebb férfi tolta be Lili pedig mellettük lépkedett a doktorral aki megműtötte barátnőmet.
- Doktor úr rendben van minden? – Léptem hozzá aggódva.
- A vizsgálatok jó eredményeket mutattak tehát már holnap hazamehet ha este még nem lesz láza vagy ilyenek.
- Köszönöm, - Hálálkodtam Lili pedig megölelte.
- Megmentette a testvérem életét. – emelte rá könnyes szemeit.
- Ez csak a munkám. – Szerénykedett az orvos, és magunkra hagyott. A délután jól telt és Kitti is többet volt már fent így tudtunk beszélgetni. Lili és Zlatan pedig elmentek a lakásra, hogy együtt főzzenek valami ennivalót a lánynak. Kint már sötét volt a decemberi délután és csak a kislámpa világította meg a szobát.
- Olyan jó, hogy már holnap otthon leszek. – Mosolygott rám szerelmem. – Köszönöm, hogy itt voltál velem végig.
- Ez csak természetes, hiszen nem hagylak magadra, ahogy Lili és Zlatan sem.
- A tesóm nagyon boldog.
- Igen, remélem így is marad. – Néztem smaragd szemeibe ahol hirtelen szomorúságot fedeztem fel. – Valami baj van Kitti?
- Mondanom kell valamit Stephan. – Kezdte. – Mikor magamhoz tértem bent volt egy nővér aki az a lány…. tudod.. Lolita.
- Igen persze mi van vele?
- Beszélgettek Zlatannal, és a lány megcsókolta őt. – Mondta egy nagy levegő vétel után. – Nem értettem, hogy miről folyik a szó, és lehet meg sem történt csak még nem ment ki akkor teljesen az altató vagy ilyesmi, de annyira valóságosnak tűnt az egész.
- A lány csókolta meg vagy Zlatan? – Kérdeztem és éreztem, hogy felmegy bennem a pumpa. Ez a szemét ha megint megbántja a barátnőmet letépem a tökeit is.
- A lány és bár minden Spanyolul folyt annyit felfogtam, hogy Zlatan eltolta magától, és Lolita ezt nem tolerálta de egy idő után kiment. Szerinted elmondjam Lilinek?
- Biztos a lány volt a kezdeményező?
- Igen, ez biztos. – Bizonygatta ami picit jobb fényben tünteti fel barátomat, de akkor is csókolóztak. Eldöntöttem, hogy rákérdezek majd nála ha megjönnek ami fél órán belül be is következett. Egy nagy kosárral a kezükbe mosolyogva léptek be a szobába. Lili arca kipirult a hidegtől és mindkettejük ruháját hó borította.
- Borzalmasan hideg van kint. – Osztotta meg Lili miközben lekabátoltak.
- A sok hótól pedig alig lehet eljutni bárhova is. Beállt az egész város. – Mormogta Zlatan is.
- Egy kis tésztát hoztunk neked ami különleges szósszal van leöntve. - Kapott ki a kosárból egy kisebb műanyag edényt Lili. – Csak vigyázz nehogy hirtelen egyél.
- Nem, és köszönöm, már nagyon hiányzik az otthoni koszt. – Túrta bele villáját Kitti és jóízűen enni kezdett Zlatanék pedig figyelték és büszkén mosolyogtak.
- Milyen lett? – Érdeklődött Lili.
- Nagyon szuper. Köszönöm ez a gombás szósz szuper volt.
- Zlatan ötlete volt. – Bújt közelebb a férfihoz és nekem eszembe jutottak Kitti szavai. Vajon tényleg megtörténtek a dolgok vagy csak képzelődött. Kitti elfogyasztotta az utolsó falatot is a doboztól majd Zlatan elvette tőle, mert Lili kiment telefonálni. Meglepetésemre Lolita lépett be a kórterem ajtaján fáradt arccal.
- Jó estét hogy van a beteg? – Mosolygott Kittire és láttam mennyire zavarba van barátom jelenléte miatt.
- Jól, és már jól is laktam. – Nevetett fel Kitti.
- Ennek örülök, de azért még csak módjával. – Lépett oda hozzá és egy lázmérőt nyújtott felé.
- Nem úgy volt, hogy ma nem dolgozol? – Nézett rá Zlatan.
- De igen, de közbe jött pár dolog így én ugrottam be. Ez gomba? – Szagolt bele a levegőbe és arca azonnal falfehér lett.
- Igen, a tésztához volt gombás szósz... – Kezdte Kitti, de a lány nem várta meg, mert a mosdóba szaladt és újra csak hányt.
- Talán beteg? – Pillantott rám Kitti.
- Nem csak három hónapos terhes. – Vágta rá Zlatan mire barátnőm viccesen csak ennyi felelt.

- Ki az apja csak nem te? – Nézett Zlatanra és mikor leesett mindkettőnknek a kérdés már mindketten tudtuk a választ. 

Köszönöm, hogy vagytok! :).