Elérkezett az idő, hogy beszámoljak nektek arról ami múlthéten történt velem. Tudjátok, hogy tagja vagyok a Blogger közösség csoportnak, amire nagyon büszke vagyok, hiszen olyan emberekkel ismerkedhettem meg alig egy év alatt akikkel a mai napig szoros barátságot ápolok. A tagok közül különösen Eszterrel, a Because i'm a dreamer írójával vagyok jóba, hiszen a munka, és a magánélet mellett rengeteg olyan közös pont van ami összeköt minket. Nem emlékszem pontosan mi is volt az első privát beszélgetésünk, de azt tudom, hogy azóta nagyon jó a kapcsolatunk.
Megmondom Nektek őszintén még sosem volt olyan barátom akivel az interneten keresztül ennyire jó legyen a viszonyom. Ezt a találkozót már több hónapja tervezgettük és végre múlthét kedden eljött az időpont.
Rólam tudni kell, hogy nagyon régen voltam a fővárosba, egyedül pedig még sosem utaztam fel. Mikor bejelentettem itthon, hogy megyek mindenki aggódva nézett rám, és kérdezgették, hogy biztos meggondoltam én ezt? De tudtam, hogy bízhatok annyira Eszterben, hogy nem lesz gond. Múlt héten hát korán reggel felpakoltam a kis bőröndömet, és elindultam az állomás felé, hogy vonattal felutazzak Pestre. Nagyon izgatott voltam, mert enyhe pánikbeteg, és tömegiszonyos vagyok, de szerencsére Eszter mellett sosem éreztem azt, hogy elhatalmasodott volna rajtam a baj. Talán csak egyszer kapott el egy nagyon enyhe rossz érzés, mikor tudatosult bennem, hogy a víz alatt vagyok, egy olyan járműben, ahol sok az ember, és nem tudok csak úgy elszaladni.
De most nézzük a történéseket: Kedden a vonatom nyolc körül indult és már délelőtt tízre fent voltam. Eszter jött ki elém, majd tömegközlekedéssel elindultuk a lakásuk felé, ami nagyon szép helyen van. A kilátás csodálatos, és a környezet is rendezett. Egy pici pihenés után újra felkerekedtünk és elmentünk várost nézni. A Kossuth téren megtekintettük a Parlamentet, a Dunát és pár nevezetességet. Szerencsére nagyon
szép idő volt, és miközben nézelődtünk jobban megismertük egymást. A város tényleg nagyon szép és a sok nevezetesség is gyönyörű. Egy kis nézelődés után elsétáltunk egy tetováló üzletbe, mert Eszter a második tetoválására készült. Közben a gyerekkori legjobb barátnőmmel megbeszéltem, hogy vele is találkozunk, hiszen már több hónapja nem láttuk egymást. Így ameddig Eszter a szalonba volt, én Klauval beültem a Meaty's Chimneyteria nevű kávézóba. Itt olyan kürtöskalácsot lehet kapni amibe fagyi van, mellé pedig limonádét ihattunk. Ha gondoljátok próbáljátok ki, mert nagyon finom, és a hely is nagyon barátságos. Klauval az a jó, hogy hiába beszélgetek vele Messengeren is, vagy élőbe sosem fogyunk ki a témából. Mikor Eszter végzett a tetoválással - ami nagyon szépre sikerült - hazamentünk, és iszogattunk egy kicsit, majd élveztük a kilátást, és a város fényeit.
Másnap az esős idő miatt csak este mentünk ki a városba. Őszintén megmondva nem gondoltam volna, hogy ha már Pesten leszek ilyen sok baráttal találkozhatok, de mikor értesültek, hogy fent vagyok, nagyon sokan írtak rám, én pedig örültem, hogy találkozhattam újra párral. Eszter is nagyon megértő volt, amit nagyon köszönök, és úgy láttam ő is kijön a barátaimmal.A Rizmajer Sörházba ültünk be, ami a Blaha Lujza téren van, és fincsi kézműves söröket fogyaszthattok. Én a Cherrys és mézes söröket kóstoltam meg, és közben nagyon jókat beszélgettünk, és rengeteget nevettünk. Mivel a Világbajnokság meccsét is közvetítették, így szerencsére az eredményről sem maradtam le. Megvártuk a mérkőzés végét, utána pedig hazamentünk. Csütörtökön eljött a hazautazásom időpontja, én pedig már bőven időben fent voltam. Az időérzékem egyenesen rémes, és bár tudtam, hogy kiérünk a vonathoz, csak akkor nyugodtam meg mikor már fent ültem rajta. A hazaút eseménytelenül telt én pedig pár óra alatt már itthon voltam.
Úgy gondolom csakis egy nagy köszönettel tartozom Eszternek, hogy elhívott magához és összehoztuk ezt a pár napot. Nagyon jóléteztem magam, és remélem hamarosan találkozunk újra, mikor már ő jön hozzánk.
