Sziasztok!!
A mai nap eléggé különleges a blogom
szempontjából, hiszen pontosan ma négy éve, hogy megnyitottam.
A négy év alatt, sok minden történt velem, és
sok olyan embert ismerhettem meg, akikkel színesebbek lettek a
mindennapok.
Befejeztem a Resta Con me történetét, ami
egészen négy évadig bírta, és még mindig nagyon hiányzik, hogy azt írjam.
Azóta elkezdtem, egy újabb történetet aminek
Stephan a főszereplője, de az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam. Igazság
szerint fogalmam sincs miért is nem írom tovább, de valahogy nincs meg bennem
az a tűz, mint ami régebben volt.
Nyilván nem fogom elhanyagolni, és ha mást nem is,
de egy hónapban egy bejegyzést ígérhetek Nektek.
Szeretem ezt a blogot, hiszen a négy év alatt
nagyon sokszor átsegített a lelki válságaimon, és jól esett, hogy valahol
"kitombolhattam magam"
Persze az lenne a legjobb, ha azt írnám, hogy
megígérem, hogy hamarosan a legújabb fejezettel fogok jönni, vagy valami
ilyesmi, de igazság szerint nem is tudom, hogy mikor fogok következőleg
írni.
Hálás vagyok azért, ami most körül vesz, élvezem
a napsütést, és próbálok pozitív lenni mindennel kapcsolatban.
A helyzetjelentős posztokat viszont nem
szeretném hanyagolni, de mivel csak Zlatan körül van változás, nem érzem jogosnak,
ha csak róla írok, így várok kicsit, hogy Stephan körül is történjen valami
nagyobb dolog. Vagy esetleg körülöttem, amit megírhatok Nektek.
Szeretném kicsit, ha Ti, mint követőim, olvasóim
elmondanátok pár szóval, miért is olvastok engem, vagy mi az, amit
változtatnátok.
De persze az is elég lenne, ha csak egy apró
visszajelzést küldenétek, hogy velem vagytok, és figyelemmel kíséritek a blogom
és az én életemet.
Hamarosan jelentkezem, és köszönöm Nektek az
eddigi négy évet!
Az élet szép! Andrea.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése