⚽️ Karácsonyi átigazolási csoda 💗 ⚽️

Galliani: Üdvözöllek újra itt, harcos!cos!”

Sziasztok!! Szinte el sem tudom mondani Nektek mennyire, de mennyire rég óta terveztem már ezt a posztot. Azt hiszem lassan már két éve?! De, hogy őszinte legyek inkább az óta mióta elindítottam a blogot és ő különböző csapatokba rúgta a bőrt. Szerencsére mindenhol nagyon jó eredményeket ért el, és rengeteg címet szerzett magának, és persze annak a csapatnak ahol játszott. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az Los Angelesi állomáson kívül mindenhol figyelemmel tudtam követni a munkásságát. Sosem találkoztam vele, és nem tudom milyen valójába, de annyit tudok, hogy mindenhol a legmagasabb fokon teljesített, amit pedig a külvilág felé mutat mindig inspirált engem.

Mikor tavaly nem kerültek be a rájátszásba a Los Angeles csapatával megfordult a fejembe, hogy talán majd most.... majd most... sőt, még volt is róla szó, de aztán másképpen döntött, én pedig nagyon szomorú voltam. Tényleg bíztam benne, és nem jött össze. Aztán November 13.-án Zlatan bejelentette, hogy nem marad L.A.-be, és újra felerősödtek az Ac. Milanos hírek. Ám mivel sok-sok más csapattal is szóba hozták (és mivel ismertem már magam a tavalyi utána) még véletlenül sem éltem bele magam semmibe se. Persze hazudnék, ha nem dobbant volna nagyot a szívem minden idióta Insta bejegyzése után, amitől az új klub nevét vártam, ám ez úgy tűnt sosem fog megérkezni. Aztán már annyi pletyka és csapat felmerült, hogy lassan- lassan hidegen hagyott, hogy mi lesz vele. Tényleg nem is érdekelt igazán, mert valamiért azt éreztem nem jön vissza a csapatba. Kirakott valami reklámot, megnéztem, dobtam rá egy szívecskét és ennyi. Bezártam azonnal, csináltam a dolgom. Viszont ahogy közeledtünk az év végéhez az Ac. Milanos hírek újra erősebbek lettek, míg a többit lezárták, vagy bejelentették, hogy pl: A Tottenham-ba biztos nem megy. Reménykedni még ekkor sem reménykedtem. Aztán ez az egész két nap alatt megváltozott, és durván felgyorsultak az események. Az Olasz klub szinte óránként hozott le róla valamilyen hírt, ami egyre jobban erősítette ezt a dolgot, pénteken pedig már Ő JELENTETTE BE!!!! Én pedig sírtam, mint valami óvodás, és mivel nem akartam Manót ezzel kínozni, inkább kimentem a teraszra és jól kibőgtem magam...örömömbe. Nem tudom milyen lesz, de én nagyon reménykedek benne, hogy jó, és nem fog belebukni a csapat, és ő sem ebbe az egészbe. Sajnos nagyon sok a negatív hang, és rengetegen nem bíznak már benne, hiszen egy olyan ligából jött vissza, ami még véletlenül sem nevezhető erősnek, és nem volt aktív majdnem két hónapja.

Nagyon szeretném élőbe látni, játszani, legalább csak egyszer, de ebbe sem fogom beleélni magam, mert rengeteg mindentől függ, és itt nem csak az anyagiakról beszélek. Majd ahogy akarja az Angyalkám úgy lesz. Most viszont fogadjátok tőlem ezt a történetet, amit ebből az apropóból írtam, természetesen Lili szemszögéből, amihez még annyit, hogy Zlatannál a család is eléggé beleszólt, most ebbe a dologba, hiszen Heléna imádja Milánót, és a gyerekek is jól érzik magukat a városba.

Milánó: 2019. December 26. Csütörtök, Péntek

Lili: A konyha pulton ültem és csak bámultam a város fényeit az ablakon keresztül, miközben a könnyeimet törölgettem. Milánó gyönyörű fényárban úszott nekem pedig már régen aludnom kellett volna, de sehogy sem tudtam, hiszen az elmúlt hetek történései kavarogtak agyamba. A folyosón villany kapcsolódott, majd aranyos ünnepi pizsamába megjelent Maya.

- Lili te még nem alszol? - Lepődött meg, és felém indult - még mindig Zlatanon rágod magad?

- Igen, és nem tudok aludni - néztem rá, és mérhetetlen hálát éreztem a szöszi lány iránt, aki nem törődve az ünnepekkel repülőre ült és újra Alexander mellett segédkezett.

- Nem hallottam mikor jöttél meg. Milyen volt a megbeszélés? - Utalt a mai gyors találkozómra Paolóval, aki felajánlotta régi munkámat az újságnál.

- Nagyon jól sikerült. Már csak az én döntésem hiányzik - osztottam meg vele, és ez egy kicsit jobb kedvre derített.

- Mit fogsz neki mond

ani? - Érdeklődött majd felém nyújtott egy pohár vizet.

- Még nem tudom, de nagyon szeretném elfogadni ezt a munkát, és most nem csak egy rovatot vinnék, hanem még az újság szerkesztésébe is részt vehetnék. Nagyobb hangsúlyt kapna az én véleményem, ami azért lenne jó, mert így senki nem írná át a cikkeimet, és tényleg azok a képek kerülnének bele, amiket én válogatok ki. Paolo nagyon bízik bennem, ezt pedig olyan rég éreztem.

- Mi lesz így a Los Angelesi melóval? Hiszen az volt az álmod, hogy saját galériát nyitsz és felkarolod a fotós tehetségeket.

- Igen, így volt, viszont ezt nem hagyhatom ki. Ismerem már a főnököt, és az emberek sem változtak sokat. A kemény mag megmaradt, és mindenki vár engem vissza. Hatalmas löket lenne a karrierembe.

- Mikor kell rá választ adni?

- Legkésőbb jövő héten, de még mindig nem tudom, mit feleljek.

- Beszéltél erről Zlatannal? – tudakolta csendesen.

- Persze, hogy beszéltem. Mikor Paolo a hónap elején felhívott azonnal vázoltam neki a helyzetet, de csak az volt a válasza, hogy még nem tudja mi lesz jövőre. Aztán ott volt Mino és mindenféle baromságokkal teletömte a fejét, ő pedig alig figyelt rám. Vagyis inkább ránk, mert Alexandert is teljesen elfelejtette. Én vittem mindent tudod? Az egész házat, a gyereket, és időm sem volt a galériámon gondolkozni. - magyaráztam neki, és újra szomorúság lett úrrá rajtam - mióta bejelentette, hogy otthagyja A Galaxyt rengeteg ember fordult meg a házunkba. Lassan olyan volt, mint valami szálloda. Az ügynökök és a különböző emberek jöttek, mentek, aztán Zlatan is alig volt otthon. Még Szent estén is a telefonon lógott érted? Aztán mikor Alexandert lefektettem elegem lett. Elé álltam és megkérdeztem, hogy mi a terve, és tudod mit mondott rá? Majd Minoval kitalálják?

- Jaj, ne már. - sóhajtott fel Maya, én pedig lepattantam a pultról és inkább leültem egy székre.

- Erre megkérdeztem tőle, hogy mégis kit vett akkor el, és mi a fontosabb a számára az ügynöke vagy mi? Persze újra csak jött a mentegetőzés, és elegem lett. Ekkor telefonáltam neked.

- Eléggé zaklatott volt a hangod - jegyezte meg a lány.

- Tudod én mindenhol mellette álltam. Párizs, Manchester, Los Angeles, de ő sosem nézte azt, hogy én mit szeretnék. Meg sem fordult a fejébe, mert csak az ő idióta álmai után mászkáltunk, és az ő önmegvalósításán dolgozunk. Belefáradtam Maya!

- Sajnálom Lili, de szerintem neki sem lehet könnyű.

- Nem mondtam, hogy az, de tudja nagyon jól, hogy a Milan is tárt karokkal várja őt, és itt is bíznak benne. Nem csak úgy jönne ide, mint egy huszadrangú akárki, hanem mint egy megmentő. De most ne is csapatról beszéljünk, hanem rólam, és a fiáról. Az első helyen kéne, hogy szerepeljünk a listáján, de mégis az utolsók vagyunk.

- Ez biztos nem így van Lili. Zlatan imád téged - simogatta meg karom, majd félénk hangon megkérdezte: - ugye még mindig szereted őt?

- Persze, hogy szeretem, hiszen ő a férjem, de ha ez így fog menni, akkor nem látom értelmét annak, hogy együtt maradjunk. Egy házasság nem csak az egyik félről szól. A másiknak is joga lenne beleszólni bizonyos döntésekbe. Főleg olyanokba, amik a jövőről szólnak. Így hogyan neveljem a fiamat, és hogyan tervezzem meg az életem? Ismer és tudja, hogy nem vagyok ingyen élő típus. Nekem többre van szükségem, mint vásárolgatásra, és a gyerekem pesztrálására.

- Arra úgyis itt vagyok én - mosolygott rám.

- Kérlek, félre ne értsd, mert imádom a fiamat, de annyira hiányzik már a társasági élet, és a munka.

- Teljes mértékben megértelek Lili.

- Ibra már kezdi újra elfelejteni milyen a család.

- Nem hívott ma még?

- De persze, de nem vettem fel. Nem tudja, hogy hol vagyok, és ez így a jó. Azt mondtam neki, hogy ezt nem tudom tovább csinálni, és bármennyire is szeretem egyelőre elég volt az elhanyagolásból. Miközben pakoltam nem szólt egy szót sem csak állt az ajtóba. Szerintem nem hitte el, hogy megteszem. Akkor kapott idegbajt, mikor Alexandert is öltöztetni kezdtem. Na, akkor tényleg kiborult, kiabáltunk egymással, míg végül becsaptam az ajtót és otthagytam a jó francba. Még a jegygyűrűmet is hozzá vágtam.

- Lili ezt nem kellett volna. Szegény biztos kivan bukva - aggodalmaskodott Maya, de nem érdekelt, hogy Zlatan pártján állt.

- Cseppet sem érdekelt. Szeretem, de nem játszok senki kedvéért bólogatós kiskutyát. Most pedig ha nem haragszol lefekszem Alexander szobájába. Nagyon fáradt vagyok.

- Rendben. Azért gondolt át, és holnap hívd fel és mondd el neki hol vagy.

- Meglátom. Jó éjt - köszöntem el, és beléptem alvó kisfiam szobájába. Szerencsére ő békésen aludt, és nem zavarta, hogy gyönyörködöm benne. A telefonomon már legalább tíz hívás volt Ibrától, és több üzenet, amiket nem akartam elolvasni, így kikapcsoltam a készüléket. Kora reggel Alex ébresztett, majd miután Maya felajánlotta, hogy elviszi sétálni beültem egy kád forró vízbe és igyekeztem kicsit regenerálódni. Legbelül borzasztóan hiányzott Zlatan, de tudtam, hogy még nem hívhatom fel, és nem mondhatom meg neki, hol vagyok. Azt akartam, hogy nagyon hiányozzak neki, és beismerje, fontos vagyok a számára. A karácsonyra gondolva újra csak elfogott a szomorúság, hiszen tavaly nagyon meghitt volt, és mivel az évfordulónkat is ünnepeltük szerelmem elhívta az édesanyját, hogy egy egész hétvégét legyünk kettesben, mi pedig alaposan kihasználtuk az együtt töltött időt, és ki sem bújtunk az ágyból. Mikor kifürdőztem magam egy puha köntöst kaptam magamra, és kezembe vettem az olasz GQ magazin decemberi számát, aminek címlapján párom kapott helyett. Az interjú nagyon tetszett, a képek pedig fantasztikusak voltak, amitől csak szarabbul éreztem magam, hiszen lassan az idejét sem tudtam mikor voltunk együtt.  Már majdnem végeztem a mustrálásával mikor ajtócsengő zaja ütötte meg a fülem. Gondoltam amilyen szeleburdi Maya biztos elfelejtette a kódot, vagy a kulcsot, így gyorsan kinyitottam az ajtót, ami előtt Zlatan és Mino állt.

- Hála Istennek, hogy itt vagy! - Ölelt meg szó nélkül -  vagy százszor hívtalak, és rengeteg üzenetet írtam Lili. Annyira aggódtam. Alexander is itt van? - Lépett be, és azonnal leakasztotta kabátját a fogasra, amit sajnos Mino is követett.

- Igen itt, de most éppen Mayával van a városban. Ez meg mit keres itt? - Böktem ügynöke felé, és nem is akartam leplezni utálatomat.

- Én is örülök neked- nézett rám gonosz szemekkel, és zakóját megigazította világoskék ingén.

- Mino üzleti ügybe jött a városba... miattam -  magyarázta Zlatan.

- Miattad? - Ütköztem meg szavain és ekkor esett le, hogy ő is elegáns ruhát visel. Mintha készülne valahova.

- Igen, és szeretném, ha meghallgatnál ez miatt. Gyere, üljünk le a nappaliba. Iszunk egy kávét és elmondom mi a helyzet. Elmondod neki, vagy én? - Fordult ügynöke felé, akinek megcsörrent a telefonja.

- Honnan tudtad meg, hogy itt vagyok? - Pillantottam fel mérgesen, és a konyhába csörtettem kávét készíteni.

- Elfecsegte egy kedves Maya nevű kismadár - utalt dadusunkra.

- Remek. Nem kellett volna idejönnötök még..

- Kicsim még mindig mérges vagy rám? - Fordított maga felé kedvesen.

- Nem kellett volna utánam jönnöd - ismételgettem megint.

- Nagyon hiányoztál, és rengeteg dolog átfutott az agyamon, és miután jól hozzám vágtad a gyűrűt felhívtam Minot és megbeszéltem vele a döntésemet.

- Ő meg jól beledumált, és azonnal más lett. – vetettem oda epésen.

- Lili az ügynököm nem gonosz csak még nem ismered a jó oldalát.

- Miért van neki olyan is? - Kérdeztem gúnyosan mire az említett férfi bejött a konyhába és megköszörülte a torkát, hogy rá figyeljünk.

- Azt hiszem, mennem kell. Ha lesz valami és kellesz úgyis hívlak.

- Rendben. Nagyon szépen köszönök mindent. - ölelte át Zlatan én pedig inkább mérges voltam a kettőjükre és Mayára is. - Vigyázzatok magatokra, és Lili - fordult felém - gratulálok.

- Köszönöm, bár nem tudom mihez. - húztam el számat, és mikor Mino kiment a bögrémmel együtt bevonultam a nappaliba ahová szerelmem is követett.

- Milyen volt a megbeszélés Paolóval? - Helyezkedett el kényelmesen miután meglazította nyakkendőjét. Muszáj volt kicsit megnyugodnom, hiszen nagyon jóképű volt.

- Jó, és nagyon tetszik, amit ajánl. Nem csak egy rovatom lenne, hanem az egész újság felépítésébe, kinézetébe is belevenne. Én lennék az egyik szerkesztő, és a legjobb az egészben, hogy nem mindennapos munka. Jó vannak kötött dolgok, de Alexanderral is tudnék foglalkozni.

- Mikor kell dönteni?

- Legkésőbb jövő héten, de az lenne a legjobb, ha még ma visszaszólnék és már alá is írhatnék, így akár a februári lapszámba is dolgozhatnék. A fizetés is nagyon kedvező.

- Nagyon szeretnéd ezt a melót ugye? - Húzott közel magához, mire aprót bólintottam.

- Igen nagyon, de mégis hogy vállalnám el, mikor fogalmam sincs, merre leszünk jövőre? Sajnálom, hogy kiabáltam és összevesztünk. Nem kellett volna csak úgy lelépnem és elhoznom a fiúnkat, de én tényleg magányosnak és értéktelennek éreztem magam az utóbbi időben, és mikor Paolo felhívott újra azt éreztem, hogy vagyok vaki. Nem csak a feleséged, hanem egy elismert fotós, újságíró.

- Mikor jön meg Maya? - Váltott témát.

- Nem tudom, már egy ideje elmentek. Szeretnéd, felhívom őket - ajánlottam, de az ajtó kattant és belépett dadusom és piros arcú kisfiam. Zlatan azonnal felpattant és egy nagy öleléssel üdvözölte őket.

- Zlatan ideértél! - Kiáltott fel Maya örömébe és azonnal átölelte a férfit. - örülök, hogy látlak. Nagyon jól nézel ki.

- Köszi, te is csinos vagy. Jól viselkedett az én drága fiam?

- Semmi baj nem volt vele. Sikerült megbeszélni a dolgokat? - Mért végig minket.

- Éppen ott tartunk, hogy a munkát tárgyaljuk át.

- Igen, és azt szeretném kérdezni, hogy mennyi ideig tudsz maradni, csak mert szeretném elvinni Lili pár helyre este pedig vacsorázni.

- Zlatan nem is hoztam olyan ruhát, amibe elmehetek valahova.

- De Maya azt mondta itt van valami zöld. Az pont jó lesz, és nem kell nagyon kiöltözni.

- Nagyon szívesen maradok akármeddig, csak akkor telefonálnom kell a szilveszteri buli miatt.

- Én csak erre a hétvégére gondoltam. - válaszolt gyorsan Zlatan és egyre zavarosabbnak éreztem a helyzetet. Mégis miről akar velem beszélni, és miért visz el vacsorázni, ha éppen fasírtba vagyunk? Inkább mondja meg, hogy Kína vagy Dél Amerika ahova éppen csomagolni kell. - Természetesen duplán felszámoljuk a hétvégét.

- Zlatan tudod, hogy nem a pénzért teszem, ezt ti is tudjátok, és ha szeretnétek, nekiállok főzni.

- Mi lenne, ha most elmagyaráznátok, mi folyik itt?? Maya miért hívtad ide Zlatant? Nem kellett volna, és nem ezért hívtalak ide, hanem mert bíztam benned.

- Zlatan alapból is jött volna ide, de beszéljétek meg. Menjetek be a szobába én meg készítek valamit.

- Inkább kimegyünk a városba hárman, te pedig addig azt csinálhatsz, amihez kedved van. Úgyis csak este kellesz. - nyomott a lány kezébe egy köteg pénzt Zlatan és újra öltöztetni kezdte Alexandert.

- Ibra miért nem mondasz valami konkrétat? - néztem rá türelmetlenül. - Mino hova ment, és te miért vagy így öltözve?

- Azért mert egy tárgyalásról jövök

- Milyen tárgyalásról?

- Lili mindent elmondok időben. Most csak legyünk együtt hárman.

- Hova akarsz menni? – Kérdeztem és idegesítő volt, hogy totál hidegen hagyják a kérdéseim.

- Mutatni akarok egy házat neked - kezdte mogyoró szemei pedig izgatottan csillogtak felém.

- Házat? Zlatan akkor inkább Alexandrával kéne beszélned.

. Lili fejezd be és vedd már a kabátod, mert megsülök itt bent!!! - forgatta meg szemét, és azzal a lendülettel felkapta fiát és már lent is volt. Behuppantam mellé, és már indultunk is. Gyorsan száguldottunk a városon, ahol ugyanolyan enyhe volt a tél, mint egész Európában.

- Merre megyünk?

- A külvárosba. Nem olvastad a híreket?

- Nem, miért kellett volna? - kérdeztem mire csak egy gyors nemmel válaszolt. - Nézd ott a San Siro!!

- Megálljunk előtte?

- Nem kell, úgysincs értelme - raktam fejem a hideg üveghez.

- Szomorú vagy kicsim?

- Nem, csak nem értem miért jöttél ide, és mi értelme van ennek az egésznek?

- Lili együtt vagyunk, és megnézünk egy házat. Ezt akartad nem?

- Igen, de már van egy lakásunk itt, és semmi értelme még több pénzt költeni. Semmi!! Mégis mikor jövünk ide, és mikor lesz időnk kihasználni ezeket? Üresen fog állni és ennyi.

- A ház mindig érték - simogatta meg arcom - és ki mondta, hogy üresen fog állni?

- Úgysem lesz rá időnk – mérgelődtem tovább. Az út hátralévő részében Alexanderről, a munkáról és a szilveszteri buliról beszélgettünk. Zlatan testvérével akart ünnepelni, aminek én is örültem, mert olyan régen találkoztunk már velük. Egyedül Stephan hiányzott, de reméltem azért összefutok vele az idény kezdete előtt. Lassan úgy gondoltam elhagyjuk Milánót, mikor egy kertvárosi részhez tévedtünk. Szinte olyan volt az egész, mint a Született feleségekbe. Gyönyörű házak, takaros előkerttel és gondozott udvarral. Az ünnepek miatt sok helyen fényfüzér lógott a tetőkről, kerítésekről, némelyik ablakból pedig még a karácsonyfát is lehetett látni. Nálunk is csodálatos hatalmas karácsonyfa pompázott, amit Zlatannal közösen díszítettünk fel, a ritka pillanatok egyikébe mikor nem volt nálunk senki.

- Még mindig nem mondod meg, miért kell nekünk másik ház? - puhatolóztam tovább, de ő újra csendre intett, míg végül egy nagy villa előtt álltunk meg, aminek automatikusan kinyílt a kapuja mi pedig beálltunk az udvarra.  Gyönyörű fa ajtón léptünk be a tágas hallba ahonnan kétoldalt nyíltak a szobák, középen pedig egy lépcsőn lehetett felmenni az emeletre. Az alap szobákon kívül Alexandernek egy külön játszó szoba, nekem két gardrób, egy edzőterem, belső medence, két dolgozó és két konyha volt berendezve. Zlatan szerint azonnal lakható.

- Hogy tetszik? – kíváncsiskodott.

- Csodálatos. Nagyon szép - léptem ki a felső fürdőből, aminek ablakából csodaszép volt a kilátás.

- Hátul van egy nagy udvar is, de azt majd ráérünk megnézni később.

- Mennyibe kerül ez nekünk?

- Kicsim, ne gondolj most az árra - nyugtatott meg és lágyan megcsókolt - még nem is mondtam mennyire gyönyörű vagy.

- Köszönöm. Hiányoztál és bocsáss meg. Nem fogok veszekedni veled, és sosem hagylak magadra. Az lesz, amit akarsz, én pedig...

- Elfogadod a munkát! - Vágott szavamba. - Szóval kapd elő a telefonod és hívd fel Paolót, hogy rendben van a dolog.

- Mégis mikor lesz időm akárhonnan idejárkálni? Nem rángathatom Mayat mindig.

- Pedig szívesen jön, látod - vigyorgott rám.

- Miattad jön, te lüke, nem miattam. – böktem oldalba játékosan.

- Már ez is valami, de hívd fel Paolót, én addig beszélek Minóval. - ment kicsit arrébb, így volt időm megbeszélni az üzletet főnökömmel, aki nagyon jól fogadta a hírt. A háznéző után visszamentünk a lakásomba, Zlatannak pedig újra dolga volt. Délután eljátszottam Alexanderral, kicsit kimentünk a parkba, és készítettem pár képet. Az idő szokatlanul tavaszias volt, kisfiam pedig élvezte a napsütést. Imádtam itt lenni, és nem is akartam azon gondolkozni mi lesz a jövőbe. Elvégre munkám már van, ami nagy szó. Más kérdés hogy fogom megoldani a rohangálást akárhol is leszünk. Öt óra körül hazamentünk, és beraktunk egy karácsonyi mesét, amit kisfiam élvezettel figyelt. Olyan édes volt, hogy újabb képeket készítettem, amit felraktam Insta profilomra, amit sok-sok szívvel árasztottak el a rajongók. Zlatan este hét körül érkezett meg, és nagyon boldognak tűnt. Valamit még motyogtak Mayával, én pedig a ruhámat nézegettem. A tükörbe jól állt rajtam, és úgy láttam Zlatannak is tetszik. 

- Nagyon szexi leszel- állt mögém - milyen jól nézünk ki együtt.

- Te nézel ki jól, én meg...

- Lili!!! - forgatta meg szemét, és a fülembe suttogott. - Elmegyek tusolni, nem akarsz követni?

- Zlatan nem vagyunk ketten. - pirultam bele, de eljátszottam a gondolattal.

- Este kipróbálhatnánk az új lakásban lévő ágyat.

- Meglátjuk. Mikor kell visszamenni Los Angelesbe?

- Nem kell visszamenni. - újságolta.

- Hogy érted ezt? – néztem rá vállam felett.

- A vacsora közben megtudod. Beszéltem Mayaval és vigyáz Alexanderra. Miénk az egész este, éjszaka, és hogyha szeretnénk az egész hétvége. Megünnepelhetnénk az évfordulónkat is.

- Vasárnap lesz nem?

- Igen, én is úgy tudom. A feleségem vagy már két éve.

- Néha többnek tűnik. - kuncogtam fel, de azért adtam neki egy puszit. Zlatan elment zuhanyozni, míg én sminkeltem.

- Milyen szép lesz anya - hozta ki egy jó éjt puszira kisfiamat dadusa mielőtt elaltatta volna.

- Köszönök Maya mindent - öleltem át a lányt - jól döntöttél, hogy szóltál Zlatannak.

- Nem akartam kavarni, de igazából ő hívott fel, és annyira rémes hangja volt, hogy nem hazudhattam neki.

- Megértem. Nagyon sokat segítesz nekünk.

- Csak a munkámat végzem. Most viszont megyek, elaltatom.

- Holnapra mindent előkészítettem és van mindene. Ennivaló, és ruha..

- Lili mindent tudok. Ismerem őt, hiszen kicsi korába is vigyáztam rá - nyugtatott meg, és kis idő múlva szerelmem is készen állt a vacsorára, ami meglepő módon nem egy étterem, hanem a délelőtt megnézett házhoz volt.

- Mondtam, hogy nem kell úgy kiöltözni - villantotta felém ellenállhatatlan mosolyát. A házba belépve egy pincér azonnal elvette a kabátom szerelmem pedig a konyhába vezetett ahol már terített asztal fogadott. Középen egy nagy rózsacsokor illatozott, és halk zene szólt.

- Itt fogunk vacsorázni, mert még nem annyira mozgolódhatok a városba - magyarázta zavartan.

- Húú a firkászok hada követi a naaaaggy Zlatant - nevettem fel.

- Nem erről van szó kicsim, csak amíg nem hivatalosak a dolgok addig nem kéne, hogy meglássanak.

- Akkor most beszélünk végre arról, amit egész hónapban kerülgetünk? - Tértem rá a tárgyra és nem foglalkoztam a pincérrel, aki kedvesen elénk hozta az első fogást.

- Rendben, de előbb igyunk - nyújtotta nekem a poharat, amibe a hideg pezsgő gyöngyözött. - Koccintsunk kettőnkre és arra, hogy mindkettőnk álma ugyanolyan  fontos.

- Köszönöm. Nagyon szeretlek Zlatan.

- Én is szeretlek Lili. Jó étvágyat.

- Neked is! - Fogtam meg kezét. Vacsora közben néha belekérdeztem a dolgokba, d semmit nem tudtam kihúzni belőle. Igaz nagyon jót beszélgettünk, és nevettünk az egésznek pedig olyan hangulata volt, mint az első randink környékén. Nagyon hiányzott már ez a kötetlenség, a desszertnél pedig úgy éreztem szétdurranok.

- Kifizetem, a pincért aztán elmehetnénk a medencékhez.

- Inkább menjünk a nappaliba – kérleltem ő pedig belement ebbe - nagyon szép ez a ház - dicsértem meg, ahogy leültem a kanapéra. Az egész nagyon modern volt. Mindenhol a kávé és a vajszín volt uralkodó többségben.

- Eltudod képzelni itt az életed? Viszonylag közel van mindenhez, de az autókat úgyis áthozatjuk.

- Los Angelesből?

- Persze. Már nem hosszabbítottam meg a bérlést, így Január vége felé ki kell költözni. Addig pedig belakjuk ezt!

- Milánóban fogunk lakni? - Csodálkoztam rá, a szívem pedig őrült gyorsan kezdett verni. Éreztem, hogy most fogja elmondani a döntését.

- Igen Lili itt. Legalábbis még fél évig biztos, a többit pedig majd meglátjuk, mert ez nem csak rajtam múlik - kezdte és apró mosolyra húzta száját. - Mikor elmentél és elvitted a fiúnkat nagyon magányosnak éreztem magam, és csak az a mondat kattogott a fejembe, amit utoljára mondtál. Te mindent feláldoztál értem. Igazad van, és abba is, hogy mindig mellettem álltál bármilyen döntést hoztam elfogadtad még akkor is, ha eleinte morogtál érte. Azt szeretném, ha boldog lennél és te is valóra váltanád az álmaidat - simogatta meg arcom gyengéden - eddig én voltam a lényeg a kapcsolatunkba, most te jössz. 

-  Zlatan ezt komolyan mondod? Mit csináltál, hova írtál alá? - záporoztattam felé izgatottan kérdéseimet. 

- Azt tettem, amiről tudtam, hogy örömet okozok neked, és visszaigazoltam az Ac Milanhoz. 

- Nagyon kérlek, ne játssz velem! - álltam fel kicsit mérgesen. 

- Szívem nem hazudok. Mindenben megegyeztem a csapattal. Azért jöttem ide ma, hogy velük tárgyaljak délután. Mino is segített, és ha minden jól megy, hatodikán aláírom a papírokat. Gondolod, megmutathatom a szerződést. Itt van az iroda egyik fiókjába. Lili itt fogok játszani a San Siroba. Elfogadtam a feltételeket, amiket felajánlottak, mert úgy gondolom nagy kihívás nekem, és a csapatnak is nagyon jól jön egy ilyen játékos, aki olyan inspirált, mint én - magyarázta és mikor nem szóltam semmit így folytatta: -Azt hittem kicsit jobban fogsz örülni, vagy legalábbis... 

- Ó bazd meg ez fantasztikus hír!!! - ugrottam sírva a nyakába - komolyan nem csapsz be? Komolyan, tényleg? Én nem hiszem el - ültem vissza és még mindig hitetlenkedve néztem rá. 

- Igen kicsim. Ne sírj már! - Szorított magához, és igyekezett megnyugtatni.

- Évekig vártam erre tudod, és most nem tudom elhinni, hogy megtetted. - fordultam felé, és egy zsebkendővel felitattam a könnyeim. - újra itt lenni ebbe a városba, és újra belépni abba a stadionba ahol annyi jó emlék vesz körül csodálatos dolog. Istenem ezt nem hiszem el. - nevettem fel és még akkor is a fellegek között éreztem magam mikor felmentünk a hálóba majd Zlatan egy újabb pezsgőt bontott ki. 

- Egészségedre - adta a kezembe a poharat. – boldog évfordulót.

- Köszönöm - emeltem fel fejem és mélyen belenéztem mogyoró szemeibe - köszönöm, hogy megtetted a házasságunk érdekében, és köszönöm, hogy nem hagytál cserbe. Annyira szeretlek, hogy nem is tudom elmondani. Valóra váltottad az egyik álmom, én nagyon bízom benne, hogy neked is sikerül azt a célt elérned, amit kitűztél magadnak a klubbal együtt. 

- Melletted sikerülni fog. Nagyon szeretlek - lépett egyre közelebb én pedig hagytam hagy vezessen az ágyhoz, ahol megpecsételhettük ezt a remek napot.

⚽ Megismerni és megszeretni 15.⚽

Sziasztok!  

Végre meghoztam a Stephanos történetem legújabb részét! Fogadjátok sok-sok szeretettel, és ha tetszett lent tudtok véleményt nyilvánítani. 😘💓

Ha pedig még nem tettétek meg csatlakozzatok bátran a blogzaholic facebook csoportba, ahol remek kis csapat kezd alakulni. De ha több információt szeretnétek tudni rólunk, vagy további érdekes cikket olvasni, kattintsatok a blogzaholic oldalára. Csoportunknak már Instagram oldala is van, ahol remek képeket, és az aktuális témákkal kapcsolatos fotókat találhatjátok. #bloggers  #team #szeretekblogolni  #blogzaholic

Chiara: - Ti meg mit csináltok itt? - Hallottam Stephan mérhetetlen dühös hangját, majd azzal a lendülettel megragadta Carlot és a kanapéra lökte. - Azt kérdeztem mi folyik itt??!!

⚽️ Karácsonyi ajándékozás 2019. ⚽️

Sziasztok! 

Mivel közeleg a Karácsony, úgy gondoltam előveszem egy régebbi posztomat, és kicsit átalakítva elhozom Nektek. Ha pedig további ünnepi kérdésre szeretnétek válaszolni, nézzétek meg a Decemberi #blogmas challenge-t.

1. Töltsd ki a kérdéssort, és rakd ki a Blogzaholic oldalára, a poszt alá!  ( más oldalakon is hirdetheted a játékot) 

Melyik a legemlékezetesebb karácsonyod? 

2. Írd le Neked mit jelent a Karácsony:  

3. Illesz be, a kedvenc Karácsonyi zenédet. 

4. Mi lenne az álomajándékod? 

5. Illeszd be a posztnál látható képet, és írj pár jókívánságot blogger társaidnak. 

1. Jöhetnek a feladatok.

Amelyiken megkérték a kezem. Nagyon meglepett, és igazán megható volt. Természetesen azonnal igent mondtam. 

2. Számomra a Karácsony a kikapcsolódást, és a családdal együtt töltött időt jelenti. Szeretem mikor együtt vagyunk, és együtt ülünk a vacsora asztalhoz, vagy együtt bontogatjuk az ajándékokat. 

3. Ezt a zenét imádom a legjobban. Sok emlék visszajön, és annyira Karácsonyos: 

4. Az én álomajándékom egy focimeccsre szóló jegy lenne, természetesen Milánóba. 

5.

Kellemes Karácsonyt Kívánok Mindenkinek, és kívánom, hogy rengeteg öröm érjen titeket az ünnepek alatt.

Puszi Andrea. 

⚽ Kínai győzelem és átigazolási kérdőjelek ⚽

Sziasztok!

Már nagyon rég terveztem Nektek egy ilyen bejegyzést, de eddig úgy voltam vele, hogy addig nem írok, semmit ameddig nem tudom Zlatan hova igazol.

DE! Aztán annyi minden történt és történik folyamatosan körülöttük, hogy ezek mellett már nem tudok úgy elmenni, hogy ne írjak róla semmit.

Szerencsére én jól vagyok, és talán ezért is van az, hogy kevesebbet posztolok. Őszintén lelkileg nincs szükségem a blogra, hiszen most egy nyugodt, békés és boldog korszakomat élem meg. Nyilván sokszor eszembe jutnak olyan dolgok, amik még fájnak, de nem fogok azon problémázni, mi miért volt, hiszen az Angyalkák a helyes útra tereltek és kivettek egy olyan környezetből, amit akármennyire is szerettem az elején, idővel nagyon megváltozott, és napról-napra rosszabb lett számomra. Sokszor gondolok olyanra, hogy pár személlyel jó lenne tényleg úgy beszélgetni, hogy elmondjam az álláspontomat, de nem akarok olyan embereket megbántani, akik nyilván másképpen látják ezt, és nem is érdemlik meg, hiszen ők is csak a saját érdekeik miatt voltak olyanok velem amilyenek. Amúgy pár napja gondolkoztam azon, hogy a  télen még beteg sem voltam, holott tavaly ilyenkor már 2x is voltam betegszabin. Ez is azt bizonyítja, hogy ha lelkileg jól vagyok, akkor az egészségi állapotom is jó. Nagyon bízom benne, hogy ez még jó sokáig így marad és biztosíthatlak titeket, hogy a blog nem fog inaktívvá válni, csak ritkábban írok.  

Ha pedig még nem tettétek meg csatlakozzatok bátran a blogzaholic facebook csoportba, ahol remek kis csapat kezd alakulni. De ha több információt szeretnétek tudni rólunk, vagy további érdekes cikket olvasni, kattintsatok a blogzaholic oldalára. Csoportunknak már Instagram oldala is van, ahol remek képeket, és az aktuális témákkal kapcsolatos fotókat találhatjátok. #bloggers  #team #szeretekblogolni  #blogzaholic

Most pedig térjünk rá a lényegre:

⚽ Megismerni és megszeretni 14.⚽

Sziasztok!!

Eléggé nagy kihagyás után végre meghoztam a Stephanos történetem legújabb részét. Sajnálom, hogy ilyen sokat hagytam ki, de mindig úgy éreztem, hogy hiába van meg egy adott történet rész, még nincs meg annyira a fejembe, hogy ezt egy fejezetbe sűrítsem. Nagyon szeretném ezt a történetet végig vinni, mert látom benne a fantáziát, és már látom azt is, hogyan fogom lezárni. Egyelőre még csak az események sűrűjébe tartunk, és bőven lesznek bonyodalmak, de most érzem úgy, hogy már nem vagyok bizonytalan ezzel kapcsolatban. 

Ha pedig még nem tettétek meg csatlakozzatok bátran a blogzaholic facebook csoportba, ahol remek kis csapat kezd alakulni. De ha több információt szeretnétek tudni rólunk, vagy további érdekes cikket olvasni, kattintsatok a blogzaholic oldalára. Csoportunknak már Instagram oldala is van, ahol remek képeket, és az aktuális témákkal kapcsolatos fotókat találhatjátok. #bloggers  #team #szeretekblogolni  #blogzaholic

Stephan: Kicsit idegesen várakoztam a nappaliba, és szinte percenként az órát lestem. Telefonomon a Chiaranak küldött üzenet képe jelent meg, mikor Nella jött le hozzám. Szemei kicsit aggódva tekintettek rám, ahogy leült a velem szemben lévő fotelba.

- Anya nem jött még haza? - érdeklődött lágy hangon, és én csak megráztam a fejem. - De már mindjárt nyolc óra. Merre lehetnek ilyen sokáig?

- Lehet sok a megbeszélni valójuk. Tudod milyen régen nem találkoztak. - nyugtattam meg, és reméltem igazam lesz. - Ne aggódj Nella. Inkább nézzük meg, mi van a nasis dobozba. - ajánlottam, de a kislány nem mozdult, csak nézett maga elé. - Nella mi a baj? - guggoltam le elé.

- Mi van, ha nem sikerült jó a találkozó, anya pedig haragudni fog rám, és soha többé nem engedi meg, hogy a mamával találkozzak?

- Figyelj, én nem tudom mi volt köztük, hiszen Chiara csak pár dolgot említett a múltról, de nem gondolnám, hogy történhetne olyan, amiért haragudna rád. Te vagy neki a legfontosabb a világon. Az pedig, hogy mi lesz a jövő, még nagyon sok mindenen múlik.

- Én szeretném, ha többet találkozhatnék velük, mert nagyon kedves, és jó érzés volt azt mondani a többieknek, hogy ő a mamám. Szeretném a szülinapomra is elhívni őket, ahogy apát is. - magyarázta, és bármennyire is szerettem volna tiltakozni nem tehettem. Ez Nella szülinapja lesz így nekem is el kell fogadnom, hogy egy olyan embert engedek a házamba, akit utálok. Hogy eltereljem a kislány figyelmét igyekeztem a szülinapi buliról beszélgetni, és örültem mikor mosolyogva és csillogó szemekkel magyarázni kezdett a terveiről. Már bőven benne voltunk a dekorációs témába, mikor szerelmem lépett be az ajtón.

- Anya, de jó, hogy megjöttél!! - szaladt a kislány anyja elé. - Már azt hittem valami baj van.

- Nincs semmi. - mondta, de én láttam tekintetéből, hogy szomorú, és talán könnyes is. - Kicsit elbeszélgettük az időt. Ettetek már valamit?

- Igen már megvacsoráztunk. Marina készített vacsorát mielőtt elment. Neked is van még belőle. – Mondtam kedves hangon.

- Köszönöm. Nella szeretném, ha most elmennél fürödni, és mielőtt ágyba bújnál, szólj és betakargatlak.

⚽ Végre visszatértem ⚽

Sziasztok!!

Szinte el sem hiszem, hogy újra tudok írni Nektek, ráadásul azon a gépen, amin eddig is, ezt pedig az én Manómnak köszönhetem, aki még a szerelőn is túltett (aki azt mondta nem tudja mi a baja) ő megcsinálta nekem. Annyi minden történt velem az elmúlt hónapokban, hogy alig tudom észben tartani, és felsorolni, ezért úgy gondoltam, hogy igyekszek szépen sorba leírni a dolgokat, mert nem akarok belekeveredni az események sűrűjébe.

A napjaimat mostanában a suli teszi ki, amibe már kezdek nagyon jól belerázódni. Jelenleg a szociális gondozó és ápoló képzést igyekszek elsajátítani. Eddig nem tűnik annyira vészesnek, bár mint minden mást tanulás nélkül ezt sem lehet megcsinálni. Egyedül talán a szociálpolitikát érzem távolnak magamtól, mert ott sok a számomra ismeretlen kifejezés, de biztos vagyok benne, hogy azon is átrágom majd magam. Szeptemberig pedig amúgy is rengeteg az idő, és már most biztos vagyok benne, hogy sikeres vizsgát fogok a kezembe kapni.

A közösség nagyon jó, ami könnyebbé teszi a bejárást, és az órákon való figyelmet is, mert nem az van, hogy monoton tanulás, hiszen sokszor átbeszéljük a dolgokat, és ha valamit nem értünk bátran meglehet kérdezni. Van pár hangadó, de én inkább az a csendesebb típus vagyok, aki inkább figyel és ír. Sok jegyzetet kapunk, ami nagy segítség, mert könyvünk sajna nincsen… egyenlőre.

Elég jó a beosztásunk, mert ha kicsit fáradunk, akkor tartunk egy pár perces szünetet, ami elég, hogy igyunk és együnk pár falatot, kimenjünk levegőzni, és beszélgessünk kicsit.

Van amikor e-mailba kapjuk meg a jegyzeteket, ilyenkor itthon megnézem és megpróbálom leírni a füzetembe. Ez nem csak azért jó, mert (ha megint elmenne a netem, meglegyen), hanem, hogy így is tanuljam az anyagot. 

Pont múlt héten nézegettem a tavalyi bejegyzéseimet, és rájöttem akkor mennyire rosszul alakultak a dolgaim. A mostani helyzetem fényévekkel jobb, még akkor is, ha nincs melóm. 

Megint csak azt tudom mondani, hogy hálás lehetek a sorsnak, hogy ez a képzés elindult, hiszen ebből is jön be némi pénz, amit a tanfolyamra kapok, ráadásul olyan embereket ismerhettem meg, akiket másképpen sosem. 

Már a másik posztba is írtam, hogy végre úgy érzem, tartozok valahova. Itt nem néznek ki senkit, és nem ítélkeznek feletted, és pláne nem akarnak azért kitolni veled, mert más vagy, mint ők. Az a legjobb az egészben, hogy különböző korosztály vagyunk, és így mindenkinek más az élet felfogása, és másképpen tudunk hozzászólni a dolgokhoz. 

Bár kevés embert engedek közel magamhoz, és kevés az, aki több dolgot tud rólam, szerencsére van egy nagyon kedves lány, akivel már az első napok óta nagyon jó barátok lettünk. Sokkal fiatalabb, mint én, de ez szerintem nem baj, mert nagyon jól eltudunk beszélgetni, és segítünk a másikon, ha úgy van, és nagyon jó érzés az, hogy nem érzem magányosnak magam. 

Talán amitől tartok az a februárban induló gyakorlat ahol idős embereket kell ellátnunk, és segíteni nekik. De nem a feladatoktól félek, hanem pl, hogy nem tudom őket felemelni az ágyról, megfürdetni őket, vagy olyan dolog, amihez egy erős ember kell. Én nem igazán vagyok ilyen típus, de más feladatot szívesen megcsinálok. Nem gondolok undorodva a tisztálkodási feladatokról sem, hiszen ez lesz a munkám, és ezért is tanulok, hogy olyan jó eredménnyel végezzem el, amilyennel csak lehetséges.

Összességében nagyon jól telnek a napjaim, és végre már a bloggal is többet tudok majd foglalkozni, így, hogy helyre állt az internetem.

A héten szeretnék belehúzni, hogy újra fellendüljön az oldal. Elkezdem folytatni a Stephanos történetet, és majd írok egy helyzetjelentőt a két fiúról is.

Kérlek, látogassatok el a #blogzaholic facebookos csoportba, hiszen egy jó kis közösség kezd kialakulni, ahol figyelünk a másikra. 

⚽ Halihó ⚽

Sziasztok!!

Lehet észrevettétek hogy nem volt poszt egy ideje. Sajnos elromlott a gépem és fogalmam sincs mikor lesz kész. 😭

Szerencsére eltudom foglalni magam mert az iskola elég jól beindult es megvannak a napi feladataim. Nagyon szeretem hiszen rengeteg sok új élménnyel, tudással és emberekkel gazdagodtam már.
Megint úgy érzem tartozok valahova.

Szerencsére jól vagyok, de azért már hiányzik a posztolás. Főleg, hogy rengeteg minden van velem amit bővebben is jó lenne kifejteni.
Na meg persze a srácok körül is zajlik az élet.

Remélem hamarosan visszatérek és írhatok Nektek, mert így telefonon nagyon borzalmas.

Bízom benne, hogy már csak pár nap kell és rendbe jön a gépem.

Vigyázzatok magatokra, sok puszi Andrea.

⚽ #BLOGZAHOLIC⚽

Sziasztok!! 


Egy fantasztikus hírrel érkeztem hozzátok, ugyanis Nina ötlete alapján, Eszter és én létrehoztunk egy közösségi csoportot, ami a #blogzaholic nevet viseli!

Az oldal lényege, hogy hozzuk össze a jelen bloggereit egy olyan oldalra, ahol mindenki egyaránt kommentelhet más bejegyzéséhez, véleményt formálhat, vagy segíthet jobbá tenni az írását.

Egy olyan közösséget akarunk létrehozni, amit a csapatszellem működtet, és amihez jó  tartozni.

Személy szerint nagyon örülök, hogy én is a részese lehetek, és bízom benne, hogy sok új blogot tudok felfedezni, és tovább növelhetem a blogger barátaim számát.

Kérlek ha van kedved csatlakozz Te is, és engedd, hogy megismerjük a Te írásodat is!

A csapatnak egyaránt van facebook és blogspot oldala is!!

Gyere és csatlakozz hozzánk!!


Hamarosan jelentkezek!

Puszi Andrea!

⚽ Szülinapi interjú ⚽

Sziasztok!! Ígértem Nektek, hogy egy különleges dologgal jövök Zlatan szülinapja alkalmából, amit tegnap szerényebben ünnepeltem meg. De biztos ismertek már annyira, hogy nem tudnék csak úgy elmenni ez a nap mellett, ezért hoztam egy kis történetet, ami remélem, úgy tetszik Nektek amennyire én szerettem írni. Mielőtt belevágnánk, szeretném megköszönni Eszternek a hatalmas segítséget, aki remek újságírói munkát végzett, és bocsánat, hogy ennyit variáltam. 

Jó olvasást!

Catherine: A Sport7 aktuális heti cikkén töprengtünk a kollégákkal. Szeretünk mindig valami különlegeset is belecsempészni a magazin hasábjaira, most mégis egymásra nézve figyeltük az órát. Genna a telefonját böngészte, míg Thomas csak a tollával játszott. Aztán Genna hirtelen csillogó szemmel nézett rám és felém mutatott egy képet Zlatan Ibrahimovic, svéd focistáról, aki jövő héten ünnepli a 38. születésnapját. Azonnal eszembe jutott, hogy néhány hónappal ezelőtt egy rendezvényen összefutottam feleségével, Lilivel, akinek képeit lehetett megtekinteni. Rögtön lecsaptam a lehetőségre és jeleztem a többieknek, hogy egy közös interjút szeretnék, extra kérdésekkel a házaspárról. Lili telefonszámát kikeresve, azonnal felhívtam, hogy lebeszéljek velük egy időpontot a beszélgetésre.

- Halo – vette fel a telefont Lili.

 - Szia, Catherine Moore vagyok a Sport7 magazin riportere. Pár hónappal ezelőtt találkoztunk egy média eseményen.

- Oh, igen, igen, emlékszem.

- Remélem nem zavarlak, csak néhány mondatot szeretnék veled váltani – jeleztem, de Lili hallgatott, így bíztam benne, hogy nem csapja rám a telefont. – Nos, Zlatan születésnapja alkalmából egy különleges interjút szeretnénk készíteni, amelyben te is részt vennél, illetve 38 kérdésből állna. Mit gondolsz?

– Remek ötlet. Én természetesen benne vagyok, de Zlatan eléggé elfoglalt.

 - Úgy gondoltam, hogy az otthonotokban készülne az interjú, hogy kicsit bensőségesebb legyen, illetve a képeket készíthetnéd te a magazinnak – vázoltam fel az ötletet Lilinek.

- Nagyon jó. Természetesen szívesen vállalom – csengett a hangja, biztos voltam benne, hogy tetszik neki a tervem. – Ha tartod néhány pillanatig, megnézem Zlatan naptárát, mikor tudnánk ezt besűríteni a napba. A cikk a jövő hétre készülne ugye? – kérdezte.

- Igen, születésnapi kiadás – Lili néhány másodpercre félrerakta a telefont, én pedig vártam. Bíztam abban, hogy egy híres focista naptárában akad egy kis idő, amikor elkészíthetem vele az interjút. –

 Itt vagyok – kapta fel újra a telefont. – Zlatan holnapután öt órakor már itthon van, esetleg ha arra meg tudnánk beszélni, az jó lenne.

- Remek. Nagyon köszönöm Lili. Megtennéd, hogy elküldöd a pontos címet? –Persze – válaszolta. 
– Akkor az interjúban engem is megkérdeznétek? – kérdezte érdeklődve.

- Igen, szeretném, ha az adott kérdésre mindketten válaszolnátok. Szeretnénk megmutatni Zlatan más oldalát is.

- Nagyon jó lesz – nevetett fel Lili. – Akkor várlak.

- Rendben, ott leszünk. Köszönöm még egyszer, szép napot! – Lili is elbúcsúzott, én pedig izgatottan vetettem bele magam a munkába.

Már késésben voltam, de bíztam benne, hogy a csütörtöki interjúra odaérek. A dugó hatalmas volt Los Angeles azon szakaszán, ahol Zlatan és felesége lakott. Az interjúra elkísért a magazin fotósa, Leah is. Amint odaértünk, rögtön ámulatba estünk, hiszen a ház óriasi volt. A bejáratnál Lili várt bennünket, de mindketten izgalommal telve léptünk be az ajtón.

- Gyertek csak beljebb – invitált Lili, aki egy nagy nappaliba vezetett bennünket. – Készűltem harapnivalóval és töltsetek bátran az italokból is. Kávét tölthetek? – érdeklődött.

- Köszönjük, igen kérünk.

- Előkészítettem a fényképezőm, az interjú alatt tudok fotózni néhányat akkor, ezeket majd átküldöm emailben és tudtok válogatni – adta a kezünkbe a csészét.

- Nagyon hálásak vagyunk a segítségedért – jegyeztem meg, majd a lépcső tetején megjelent Zlatan, aki hirtelen előttünk is termett. Bemutatkoztunk, ő pedig a lehuppant a kanapéra, a fekete mintás pólójában és hasonló színű lezser nadrágjában.

- Köszönöm, hogy elvállaltátok az interjút és egyben szeretnénk köszönteni téged Zlatan, születésnapod alkalmából – mosolyra húzta a száját, szeme felcsillant, amint átadtuk a papírtáskát benne egy nagyon jó itallal. –

 Ó – kukkantott bele – ez nagyon jó minőségű ital. – Átkarolt bennünket, majd megköszönte a megemlékezést. Lili is aztán férje mellé ült és neki kezdtünk az interjúnak.

⚽ Boldog szülinapot Zlatan!! ⚽

Sziasztok!

Eljött újra ez a nap is az évben, mikor Zlatannak születésnapja van.
Egyszerűen fantasztikus, hogy még ennyi idősen is ennyire kiválóan játszik, és ennyire jól teljesít a pályán. Pedig már 38 éves!

Nagyon boldog vagyok, hogy ő egy olyan ember aki sosem adja fel, és mindig kitűzi a célokat, amiket persze el is ér.

Remélem még jövőre is aktív játékosként tekinthetek rá, ám ha mégsem az sem esne rosszul, csak kicsit furcsa lenne másmilyen körben látni. Örülök, hogy sok más focistával ellentétben továbbra sem rakja a kirakatba a magánéletét, és csak néha oszt meg a fiúkról fotókat. Helenáról pedig soha. Nagyon tisztelem benne, hogy ennyire példás házasságban él, és még mindig nagyon szeretem a nyilatkozatait, amik viccesek és néha nagyképűek.


Nagyon- nagyon bízok benne, hogy mindig minden sikerül neki, és mindig ilyen marad milyen most is!!

Szóval Boldog szülinapot Zlatan!! 

⚽ Mi történt velem és velük?!😉 ⚽

Sziasztok!!

Lassan úgy érzem, hogy már egy örökkévalóság óta nem írtam ide Nektek, de nem akarok magyarázkodni, az új rész újabb hiánya miatt, szóval csak annyit írok, hogy BOCS.

Az előző bejelentkezés óta sok minden történt velem, jó irányba. Tavaly ilyenkor úgy éreztem mindenki és minden összeesküdött ellenem. Nem voltam jó passzba, és leírtam az igazságot...ami nyilván sok embernek fájt, viszont semmit nem bántam meg és büszkén vállalom az elveimet, ami mellett továbbra is kitartok. Szerencsére ez elindított egy olyan dolgot, aminek az lett a következménye, hogy most itt vagyok, és egy újabb "kalandra" készülök az életemben. Lehet már írtam (vagy nem), de jelentkeztem egy képzésre, amire sikeresen megírtam a felvételimet. Most már csak az orvosi alkalmassági van hátra... amitől kicsit félek, de remélem, nem fogja a szívproblémám meghiúsítani a dolgokat.

Már nagyon várom a 7.-ét, mert akkor indul a dolog, és biztos vagyok benne, hogy nagyon fogom szeretni, hiszen egy új dolgot tanulni számomra mindig jó, ez pedig most annyira izgalmasnak tűnik. Mivel nappali képzésről van szó, rendes iskolás módjára járok majd be tanulni, és ha ezt megcsinálom egy lépéssel megint csak közelebb kerülök az álmaimhoz. Ez mellett nem fogom elhanyagolni az írói dolgaimat sem, és továbbra is próbálok pályázatokra jelentkezni.  A csapat nem nagy, hiszen 10-en vagyunk, és már kezdek ismerkedni a többiekkel. Eddig mindenki nagyon kedves, és segítőkész a másikkal, és remélem ez így is marad.

Tényleg nagyon várom, és újra csak azt tudom írni, hogy a sors elém vetette ezt a lehetőséget pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, én pedig igyekszem a lehető legjobb tudásommal élni vele. Nem ígérem, hogy hamarosan hozom a következő részt, mert a sulival kapcsolatba nagyon sok a dolgom, és ha leülök és írok, akkor jobban szeretem azt írni, ami kettőjükről szól, és hír értékben tudom tálalni Nektek. De igyekszek pótolni, hiszen mint már többször mondtam beakarom fejezni azt a történetet is. 

Mielőtt még rátérnék a fiúkra, szeretném leírni Nektek azt, mennyire büszke vagyok arra, hogy a Puskás díj idei győztese Zsóri Dániel lett. Hatalmas örömet szerzett kis országunknak, hiszen nem kisebb nevű focistákat győzött le, mint Lionel Messi, vagy Fernando Quintero, és a lő dombi kutyát nem érdekelte, hogy Magyarul beszélt-e vagy angolul. Sőt én még tök szuper ötletnek tartottam azt, - még ha szerintem senki nem értette rajtunk kívül -, hogy magyarul köszönte meg a díjat. De mégis, hogy kéne másképp?? Igenis egy Magyar játékos egy Magyar díjat köszönjön meg Magyarul!!  Szóval kérlek, ne bántsátok érte, és ha még nem tettétek meg gratuláljatok Neki valamelyik közösségi oldalán, mert komolyan megérdemli! 

Most pedig térjünk át erre a két drágára!! 😁

Az L.A. Galaxy egy borzasztóan rossz sorozaton van túl, és a hónap elején komolyan megijedtem, hogy Zlatanék újra nem jutnak tovább és nem fognak bekerülni a rájátszásba. Hála Istennek aztán megemberelték magukat, és Szeptember második részében fantasztikus eredményeket produkáltak. Kezdődött egy 7-2-es végeredménnyel, amit két újabb győztes mérkőzés követett. Zlatan pedig mindegyiken betalált a kapuba. Sőőőt a Sporting KC ellen mesterhármassal mutatkozott be. A napokban kijöttek a Samsung kisfilmek, amik nagyon viccesek. Imádom az összeset, de most nem teszem be, mert van belőle négy. Ha szeretnétek, nézzétek meg Ibra Insta oldalán. Egyaránt 😉

reklámozza a telefont, és az új televíziót is. Az MSL-ből még van két mérkőzés, amin úgy gondolom kötelező a győzelem, de azt hiszem már

tovább fognak menni a rájátszásra, amit továbbra sem értek. Nem tudom, hogy működik és azt sem, hogy ott mennyi mérkőzést fognak játszani, hiszen - mint már írtam- tavaly nem jutottak tovább így ez akkor számomra kimaradt. Az átigazolási pletykák továbbra sem maradhatnak el, és amint Decemberhez közeledünk, egyre jobban felerősödnek, hiszen Zlatan szerződése akkor jár le. Sokan még mindig  a Manchester Unitedet mondják a következő állomásának. Ibra biztos szuper erősítés lenne a gyengélkedő csapatnak, és úgy vélem, ha visszatérne, talán az United belehúzna, és a hajrára egy jó szezont zárna. Pénteken éjfélkor a Bethard keretén belül volt egy Live beszélgetés Zlatannal, és igaz, hogy majdnem elaludtam, de végül sikerült végignéznem a nem teljes egy órás beszélgetést. A sok egyéb mellett nagyon korrektül beszélt, a csapatról, a játékosokról, és a teljesítményéről is. Kérdezni is lehetett, de mivel rengetegen írtak én inkább nem tettem, csak maradtam a szívecskéknél.

Bár nem rajongok a Manchesten Unitedérd, de ha visszajönne, Európába annak biztos tiszta szívből örülnék, de akárhova is fog igazolni remélem boldog lesz, és olyan hatalmas sikereket fog elérni, mint most. 

Nemrégen megszavazták az MLS legjobb játékosának, amit teljes mértékben megérdemel, ő pedig amellett, hogy egy videóval megköszönte a rajongóknak még egy vicces képet is kirakott. Ezzel kicsit beszólva azoknak, akik folyamatosan a kora miatt bántják. Egy hihetetlen statisztika is előkerült, ami rávilágít arra, hogy Zlatan tényleg olyan, mint a jó bor, és az évek alatt nem, hogy romlott volna a teljesítménye, inkább nőtt, és én annyira, de annyira örülök neki, hiszen a sok

kritizáló igenis befoghatja, mert akkor is ő a legjobb!!

Jövő héten lesz a 38.- születésnapja, de Zlatan sosem változik, én pedig sosem fogom kevésbé szeretni, vagy kevésbé rajongani érte!! Továbbra is az egyik legnagyobb inspirálóm, aki mindig arra törekszik, hogy harcoljunk, azért amit szeretnénk!! 

Stephanról kevesebb hírt tudok előhozni....sajnos. Igaz, hogy mindkét válogatott mérkőzésen ott volt, de csak a padon foglalt helyet, amit nagyon csalódva vettem tudomásul. Így nem sok értelme van annak, hogy ott volt, hiszen már egész jól kezdett alakulni a pályafutása Kínába. Úgy vélem, hogy amit ott kialakított azt most lerombolták. A csapatnak amúgy eléggé változó, mert volt egy győzelem, egy vereség és egy döntetlen is. Persze ott annyira nem érdekel a csapat, csak az, hogy Stephan jól teljesítsen. Mostanában nagyon sokat van Rómába, ma pedig kint volt az Ac Milan- Fiorentina mérkőzésen. Szegénykének látnia kellett, hogy volt csapata mennyire lecsúszott az utóbbi években. A következő mérkőzése amúgy jövőhónapban lesz, szóval most van ideje kipihennie magát. 

Legközelebb válogatott szinten (már ha pályára lép) fog szerepelni Görögország ellen. 

A héten még jelentkezek egy szülinapos poszttal, amire már egy remek ötletet találtam ki, amit nagyon remélek, hogy Nektek is ugyanúgy fog tetszeni, mint nekem. 

Hamarosan jelentkezek, Ne feledjétek az ÉLET SZÉP! 

Puszi Nektek, Andrea! 

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!

Bocsi, hogy megint ilyen poszttal jövök, de szerencsére a fiúkkal mindig történik valami. Én pedig nem is bírnám ki, ha nem írnám le, és nem oszthatnám meg Veletek!  😋

... és bocsi, hogy nem sűrűn írok, de egyenlőre a saját életem szervezem ami kicsit megkavarodott az utóbbi hónapokban, de őszintén megmondva cseppet sem bánom, és mivel kezd helyrerázódni, kezd beállni a napirendem is. Ebben pedig a munka mellett nem mindig fér bele a blog írás.
De ha valami rossz dolog történik ( remélem azért nem fog) úgyis többet fogok írni, mert akkor úgyis az írásban találom a lelki békém. Hozzátenném sok minden foglalkoztat folyamatosan az írással kapcsolatban. Jelenleg két nagyobb projekt van a fejembe, de amíg nem tudom biztosan nem szeretnék előhozakodni vele.
A lényeg, hogy tényleg jól érzem magam, és nagyon- de nagyon várom a jövőhetet amikor elkezdhetem a saját tanulmányaimat egy olyan szakterületen amit szeretek, és amibe úgy érzem jó leszek. Az pedig, hogy ilyen lehetőség úgymond az ölembe hullott csakis annak tudhatom be, hogy fentről nagyon sokan segítenek, és ha baj van azonnal mellém állnak és olyan dolgokat sodornak az utamba amire éppen szükségem van.
Hálás lehetek ezért, és tényleg minden nap mikor felkelek hálát adok a családomért, a barátaimért, és persze az Angyalaimért. Higgyétek el ha tényleg mosolyogva és pozitívan élitek az életeteket akkor a jó dolgok megtalálnak, és egy nagyobb veszteségbe sem kell belezuhanni, hiszen minden lezárt dolog után jön egy újabb ami lehet, hogy sokkal jobb lesz, mint amit eltudtál képzelni.


Szerencsére a fiúk is olyan jó periódusban vannak mint én, és remélem ez megmarad a továbbiakban is. 😁

Kezdjük szokás szerint Zlatannal. A héten egy elég fontos évforduló volt számomra, és bár nem innen számolom a rajongásom dátumát, de 9 éve igazolt az Ac Milahoz, ahol nagyon hamar a rajongók szívébe lopta magát. Már meséltem többször, hogy nem örültem neki, mikor megvette a csapat, de ahogy egyre eredményesebb lett és egyre többször és többször láttam úgy kezdtem egyre jobban megszeretni, és végül már ő lett a kedvenc játékosom, kinek az Olasz csapattól való távozása után is figyelemmel kísértem a munkásságát, és nagyon boldog vagyok, hogy még ennyi idősen is ilyen magas szinten focizik, és továbbra is csodálatos gólokkal ajándékoz meg minket. Furcsa ezt a kilenc évet kimondani, de mégis jó, hiszen még sosem rajongtam ilyen hosszú ideig egy emberért sem, de ő tényleg rengetegszer adott erőt, és sokszor megnyugtattak a videói ha lelki gondjaim voltak, és mikor nem zargathattam a családomat a piti dolgaimmal, a Manó meg sokat dolgozott.

A héten a városi rivális ellen léptek pályára, én pedig nagyon tartottam attól, hogy súlyos vereséget szenvednek, hiszen a másik csapatban játszik az MLS legjobb játékosa Carlos Vela. Persze Zlatan folyamatosan nyomta előtte, hogy ő a nagy király, meg a szokásos szövegetek. Kicsit megint kezd átesni a ló túloldalára. Bár nem nyertek, de 3-3-re lehozták a mérkőzést. Ez pedig egy nagyon nagy eredmény, főleg, hogy Ibra két gólt is értékesíteni tudott, míg Vela csak egyet, és újra
megválasztották a hét legjobb játékosának.
Nyilvánosságra hozták a Puskás díj jelöltjeit is, ami ( szerintem) egy nagyon fontos díj, amit minden évben a legszebb gólt szerző játékos kapja, és tíz focista között dől el. Magyarként a mostani év különösen fontos lehet, hiszen mióta él ez az elismerés ( 2009) most először fordul elő, hogy Magyar játékos is a jelöltek között van. Zsóri Dániel hihetetlenül szép gólt szerzett, és igazán büszkék lehetünk rá. A díjra itt lehet szavazni: The Best FIFA Football Awards Szerintetek én kire szavaztam? Zlatanra, vagy Danira, vagy esetleg valaki másra? 😉 
Még egy hír, hogy összehozták a Manchester Uniteddel mert azt nyilatkozta, hogy szívesen visszatérne a  csapatba, ha még szükség lenne rá. Mondjuk az United múlt évi és az eddigi produkciója katasztrófa, ahova biztos beférne egy Zlatan jellegű játékos, akinek Novemberben jár le a szerződése a Galaxyval, és egyenlőre nagy a homály, hogy mit fog csinálni utána. Azért én nagyon remélem még egyszer visszatér Európába, és lehetőségem lesz élőbe látni, ahogy varázsol a pályán.
A következő mérkőzésüket idegenben fogják játszani a Seattle Sounders ellen, és itt kötelező a győzelem, mert ha nyer a csapat akár a második helyre is felugorhat.

Stephan fantasztikus periódusban van, és úgy látom végre teljesen beilleszkedett. A Kínai kupa elődöntőjében a csapat 3-2-re hozta a kötelezőt, éééésss Stephan pedig két gólt is rúgott, megválasztották a mérkőzés emberének is. Úgy követtem a mérkőzést, hogy közbe 1000 más dolgom volt, de mikor megláttam, hogy megnyerték úgy ugráltam, mint egy kisgyerek. Mérhetetlenül büszke vagyok rá, és annyira jó érzés, hogy bár messze van, (és még mindig megvan erről az igazolásról a véleményem), kitud teljesedni. Pályán van, és úgy focizik ahogy régebben is. Az a mosoly pedig amit a góljai után láttam az arcán mindennél többet ér.
Jelenleg most Rómában vagy Monacoban van, ahol a barátaival, családjával tölti az idejét, és kipiheni a dolgokat. A követkő találkozójuk Szeptember 15.-én lesz, de már hamarabb pályára léphet, hiszen ( el sem hiszem) behívták az Olasz válogatottba!!! Itt két találkozón léphet pályára. Először 5.-én Örmény ország, 8.-án Finnország ellen. Nagyon bízom benne, hogy nem csak padozni fog, és Mancini megszavazza a bizalmat neki.  A Kínai Kupadöntő első fordulóját November elsején a másodikat pedig December 6.-án tartják.  Remélem megnyerik, ő pedig egy
szuper évet fog zárni.

Ennyi lett volna ez a kis agymenés. Hamarosan újra jelentkezek, és ne feledjétek az Élet mindig szép! Sok puszi Nektek: Andrea 😋

⚽ Helyzetjelentés ⚽

Sziasztok!! 

Megint egy újabb helyzetjelentő poszttal érkeztem, ami nagyon pozitív lesz, ugyanis a hét nagyon jól telt a fiúk szempontjából..... és az enyémből is, de az más kérdés. 😋

Ha még nem olvastátok el a legutóbbi fejezetet a történetemnek ITT megtehetitek.
A másik blogomon pedig egy új fejezet vár rátok, amit ITT tudtok olvasni.

Először természetesen, mint mindig Zlatannal kezdek akinek vééégre, vééégre a két orbitális égés után sikerült győzelemre vezetni a csapatot, úgy, hogy mindkét gólt ő rúgta. Igaz, hogy az egyiket büntetőből, de gól volt és ennyi a lényeg. 😉 Nagyon örülök neki, hogy újra betalált, és igazán jó mérkőzést játszott. Az eredményekről általában mindig másnap reggel értesülök és imádok arra kelni, hogy nyert a csapat, és szeretem azt látni, ha Zlatan is eredményes volt.  A találkozó után találkozott Urijah Faberrel aki egy UFC ketrecharcos, és pár szót elbeszélgettek, ugyanis Ibra a foci mellett imádja az ilyen küzdő sportokat is. Nagyon csinos volt így elegánsba. 💗💗

Felröppent egy kósza hír ( amiről még csak egy oldalról találtam információt), hogy Zlatan talán az idény végén visszatérne a Sera A-ba, mégpedig a Juventushoz. Nem is akarok belegondolni abba, hogy ennek bármilyen valóság alapja lehetne, mert akkor túlságosan beleélném magam abba, hogy esélyem lenne látni, aztán nem akarok megint úgy járni, mint tavaly mikor nagyon sok lap írt az Ac Milanos igazolásáról... amiből aztán nem lett semmi. Jó azért a szívem mélyén nagyon örülnék neki, ha igaz lenne, és megjönne a jobbik esze, és visszatérne Olaszországba. Őszintén megmondva nem is érdekel már, hogy melyik csapatba, csak ODA!

A héten készítettek vele egy fotósorozatot, de őszintén megmondva nem tudom milyen kampány keretin belül, vagy milyen apropóból, hiszen a Volvo és a Samsung is teljesen más képekkel jött ki, mint ezek, sőt a Volvo egy újabb videót is készített VELE, amit gondolom itthon biztos nem fognak reklámozni.  Szóval nem igazán tudom, de a fotók nagyon jól sikerültek, és olyan helyes az összesen, sőt a sminkes csajjal olyan jól mutatnak együtt, a bónusz pedig, hogy nincs összekötve a haja, ez pedig ritkaság.




Vasárnap újra pályára lépnek, én pedig nagyon reménykedek, hogy újra győzelemhez segíti a csapatot.


Stephanról is csak jó híreim vannak, és nála is kezdenek jó felé haladni a dolgok. Bár most, hogy egyre jobban közeledik a Seria A azért szomorú vagyok, hogy nem lesz ott, de hát ez van. A legutóbbi mérkőzésen pedig nagyon- nagyon jól játszott. Igaz, hogy a végeredmény 2-2 lett, de Stephan mindkét gólból kivette a részét. Az elsőnél ugyanis gólpasszt adott, a másodikat viszont Ő

értékesítette egy nagyon szép akcióból. Nagyon jól esett látnom a videón mennyire boldog, és milyen nagy mosollyal ünnepelt. Remélem Hétfőn már győznek, Stephan pedig újra betalál és elindul egy jó sorozata Kínába.

Köszönöm, hogy elolvastátok a híreket, nemsokára jelentkezek, addig is olvassátok el a legújabb fejezetet a Megismerni és megszeretni történetből.

Puszi Nektek: Andrea! 😄