Sziasztok! Már régóta szerettem volna, ha a jelenleg futó történetemhez társulhatna egy borítókép. Nagyon örülök, hogy elkészült, ezt pedig Ninának köszönhetem.
Ha még nem tettétek akkor csatlakozzatok bátran a blogzaholic facebook csoportba, ahol remek kis csapat kezd alakulni. De ha több információt szeretnétek tudni rólunk, vagy további érdekes cikket olvasni, kattintsatok a blogzaholic oldalára. Csoportunknak már Instagram oldala is van, ahol remek képeket, és az aktuális témákkal kapcsolatos fotókat találhatjátok. #bloggers #team #szeretekblogolni #blogzaholic
A mostani részben pedig nagyon köszönöm a segítséget Eszternek!
Sajnos mostanában nem látom, hogy írnátok megjegyzést aminek nem igazán tudom mi lehet az oka. Talán nem jó valami, vagy rossz irányba halad a történet? Mindenféle észrevételt nagyon szívesen fogadok. A napokban gondolkoztam azon, hogy ( mivel Zlatan újra Milánóban van) elkezdenék egy újabb évadot a Resta con me-ből. Lenne kedvetek olvasni, Lili/Zlatan történetét újra?
Ha még nem tettétek akkor csatlakozzatok bátran a blogzaholic facebook csoportba, ahol remek kis csapat kezd alakulni. De ha több információt szeretnétek tudni rólunk, vagy további érdekes cikket olvasni, kattintsatok a blogzaholic oldalára. Csoportunknak már Instagram oldala is van, ahol remek képeket, és az aktuális témákkal kapcsolatos fotókat találhatjátok. #bloggers #team #szeretekblogolni #blogzaholic
A mostani részben pedig nagyon köszönöm a segítséget Eszternek!
Sajnos mostanában nem látom, hogy írnátok megjegyzést aminek nem igazán tudom mi lehet az oka. Talán nem jó valami, vagy rossz irányba halad a történet? Mindenféle észrevételt nagyon szívesen fogadok. A napokban gondolkoztam azon, hogy ( mivel Zlatan újra Milánóban van) elkezdenék egy újabb évadot a Resta con me-ből. Lenne kedvetek olvasni, Lili/Zlatan történetét újra?
Stephan: Csak
bámultam a telefonom miközben az előbbi beszélgetés járt a fejemben. Chiara
kétségbeesett hangja még mindig a fülembe csengett. Tudtam, nem volt szép dolog
így rá csapni a kagylót, de biztos voltam benne, hogy ha nem teszem én is
bevallom, mennyire hiányzik. Amióta elköltöztek üres volt a ház, nekem pedig
semmihez sem volt kedvem. Az edzéseken és a mérkőzéseken sem voltam ott mindig
fejben, ami zavart, de nem tudtam kizárni belőle a lányt. Marina megint
többször jött hozzám főzni és takarítani, ám az étel, amit elkészített sokszor
landolt a kukában, hiszen enni sem volt kedvem. Testvérem és felesége
rendszerint a nyakamra jártak, hogy bocsássak meg a lánynak, hiszen tudják ez
nem Chiara hibája. A szívem mélyén én is tisztába voltam ezzel, de féltem, hogy
ha megbocsátok, talán újra előfordulna a dolog. Este általában sokára aludtam
el, és volt, hogy befújtam egy itt felejtett parfümével a szobám. Csak hogy ne
érezzem annyira fájónak hiányát. Szerettem volna átölelni és megcsókolni, de
egyelőre nem bírtam még a szemébe se nézni. Folyamatosan megjelent az a kép
mikor benyitottam az irodába ők pedig vadul csókolóztak az asztalomon.
Valentin-napkor nem volt edzés, én pedig biztos voltam benne, hogy valami
romantikus dolgot szerveznék neki, ha együtt lennénk, amibe talán Nella is
segített volna. Még ő is nagyon hiányzott, hiszen a majdnem fél év alatt nagyon
a szívemhez nőtt, és egyre jobban erősítette bennem a gondolatot, hogy
szeretnék már én is apa lenni. Mivel semmi dolgom nem volt sokáig aludtam,
aztán bevágtam magam a televízió elé, majd elmentem futni. Visszafelé láttam,
hogy a postaládámból lóg ki valami, de most nem volt kedvem ahhoz sem, hogy
felmenjek a kulcsért és kivegyem belőle a dolgokat. Marina az emeleten
sürgölődött, és miután végzett aggódó pillantások kíséretében elindult haza.
Kibotorkáltam a konyhába és valami harapni való után kutattam mikor
meghallottam a kapucsengő dallamos hangját. Nem tudtam ki lehet az, hiszen nem
vártam vendégetek. A barátaim és a testvérem is a szerelmükkel romantikáznak,
ami abból volt jó, hogy legalább annyit sajnáltathattam magam amennyit akartam,
így kicsit mérgesen lépdeltem az ajtó felé. A hangulatom akkor sem lett jobb
mikor megláttam az ajtó előtt toporgó hívatlan vendégemet. Először átfutott
agyamon, hogy nem engedem be, de sajnos a kocsim a ház előtt állt így esélyem
sem volt letagadni magam. Várni is hiába valónak bizonyult, hiszen a csengő megállás
nélkül visított, ami már egyre jobb idegesített, és a hang elől még a felsőbb
emeletekre sem menekülhettem fel. Tétován próbáltam kitalálni, mégis hogy
menekülhetnék észrevétlenül ki lakhelyemről, de továbbra sem találtam
megoldást. Gondolom vendégem is megelégelte, aminek hangot is adott.
- Stephan engedj be!! Beszélnünk kell!!!
- Akármit is mondasz, nem érdekel! - kiabáltam vissza neki,
és még véletlenül sem akartam ajtót nyitni. - Húzz el a jó büdös francba!
- Chiararol van szó! - próbálkozott tovább, remélve ettől
megenyhülök. - Csak hallgass meg. Semmi mást nem kérek, csak had mondjam el,
amit szeretnék - folytatta. - Esküszöm, utána elmegyek, és ha
akarsz, még be is moshatsz nekem. Bár nem annyira szeretnék a repülőn vérző
orral utazni.
- Repülőn? - kaptam fel fejem, majd mégiscsak ajtót
nyitottam.
- Ma visszamegyek Amerikába, és ígérem mostanában nem
fogtok látni, de előtte meg kell hallgatnod, amit mondani szeretnék - nézett
rám ijedten, és egy idióta mosolyt erőltetett arcára. Tenyérbemászó képétől,
már csak márkásnak tűnő hamis öltönye volt rosszabb.
- Hallgatlak, de gyorsan mondd. Ezer felé kell mennem ma -
túrtam idegesen hajamba.
- Csak nem Valentin napi programod van? - lepődött meg.
- Semmi közöd hozzá, és ha csak kémkedni vagy itt, akkor
erre nem érek rá.
- Nem, dehogy! Ne kémkedek senki után - hadarta gyorsan -
Chiara szeret téged, és nagyon hiányzol neki.
- Képzelem - forgattam meg szeme, de legbelül jól esett ezt
hallani, viszont megakartam tartani a kemény gyerek stílust Carlóval
szemben.
- De igen, és én pedig..
- Carlo nem érdekel, se te se ő. Takarodj el innen! -
Vágtam oda neki, de a férfi sokkal gyorsabb volt és lábát az ajtóm elé rakta,
és mélyen a szemembe nézett.
- Chiara beteg!
- Mi a baj? - kérdeztem, és ezerféle dolog jutott eszembe.
Valami rák, vagy hasonló? Jó Isten mi van, ha történik valami és én nem vagyok
mellette. - Mondd már meg mi a baja? Komoly, vagy..
- Ha beengedsz, elmondom, azután miután elmondtam azt, amit
akarok.
- Az én házamba soha többé nem teheted be a lábad!
- Akkor kénytelen leszel felhívni és tőle megtudni a
dolgokat, én pedig nem is rabolom tovább a drága idődet. Készülj a randidra! -
nevetett gúnyosan, bennem pedig felment a pumpa, így mérgesen megragadtam és a
falhoz nyomtam.
- Menj el és soha többé ne gyere még a környékre se,
különben hívom a rendőrséget megértetted?! Chiaranak pedig mondd azt, hogy
...
- Saját döntésből vagyok itt! - kapkodta a levegőt, miután
engedtem szorításából - Chiara nem tudja, hogy itt vagyok, és hidd el, ha nem
számítana ennyire a lányom anyja, teljesen máshol lennék. Stephan ha érzel még
legalább egy parányi dolgot is iránta had magyarázzak meg mindent, és utána
rátérek a betegségre is. Nem kell, hogy beengedj, és nem kell, hogy változtass
a véleményeden, csak figyelj rám. - szólt esdeklő hangon, mire már nem tudtam
nemet mondani, hiszen akármennyire is haragszom rá, még mindig szeretem a
lányt.
- Rendben, de amint elmondtad elmész!
- Ígérem, egy percig sem tartalak fel - huppant le
kanapémra miután lerúgta cipőjét. Én a szembe lévő fotelba foglaltam helyet.
Carlo arca idegességet sugárzott, és próbálta összeszedni gondolatait. Lehet
nem számított rá, hogy beengedem és a kérlelésen kívül semmi mást nem tud majd
mondani. Úgy gondoltam, ha bontok egy sört hamarabb megered a nyelve, és mivel
úgyis taxival jött örömmel elfogadta az italt, és jó nagyot húzott
belőle.
- Akkor elmondod, vagy még nézzük egymást?
- Persze, persze - magyarázott kicsit nyugodtabb
hangon - tudod jól, hogy Chiaranak és nekem eléggé hosszú múltunk van, és
azt is, hogy az utóbbi időben nem voltam mellettük.
- Sosem voltál mellettük - sziszegtem a fogam alatt.
- Igen, igazad van, és talán ha Amerikába nem lépek félre
nem jutott volna eszembe, hogy visszajöjjek Rómába, és megkeressem Chiarat és
Nellát. De így történt, én pedig rájöttem, hogy anno egy hatalmas hibát
követtem el anno mikor elhagytam őket.
- Nézd, ha elakarod mesélni az életed, akkor nem vagyok rá
kíváncsi. Lehetne, hogy inkább azt mondd meg mi baja Chiaranak? -
sürgettem.
- Oda is rátérek majd, de hagy mondjam el, mert ha
továbbiakban is vele akarsz lenni, akkor..
- Nem akarok vele lenni! - hárítottam.
- Ezt meg sem hallottam - vetett felém egy lenéző
pillantást és folytatta -, szóval mikor összevesztem Leonával eljöttem Rómába,
és mikor megláttam a lányom belesajdult a szívem is, hogy ennyi évet voltam
nélküle. Chiara pedig abból a kislányból lett igazi nő, és anya, akibe
beleszerettem. Nem érdekelt már az a családom, amelyik Amerikában él, mert őket
akartam visszakapni. De te ekkor már bekerültél a képbe. A sikeres és jóképű
focista, akiért mindenki oda van. Én pedig rohadt mód féltékeny voltam, és
minden áron azon voltam, hogy ne legyetek együtt. Igyekeztem megakadályozni az
első estéteket, és még a szilvesztert is. Sajnos nem sikerült, de ahogy teltek
a hetek, és többet találkoztam Chiaraval egyre boldogabbnak és
kiegyensúlyozottabbnak láttam. Ennek pedig csak az volt az oka, hogy beléd
szeretetett és minden jól alakul az életébe.
- Hova akarsz kilyukadni? - húztam össze tekintetemet és
egyre jobban idegesített ez a sok felesleges szöveg, amit a férfi
lenyomott.
- Most térek rá - nyugtatott - még Nellát is próbáltam
ellened fordítani, de nem bírtam, és mikor elmentetek abba puccos buliba
Szilveszterkor, totál kiakadtam. Úgy voltam vele, ha törik, ha szakad,
visszakapom Chiarat, és tudtam, hogy csak a szülinapi bulin lesz rá
lehetőségem. Igyekeztem egész este a közelébe lenni, és kettesbe lenni vele, de
valahogy sosem jött ki úgy a lépés. Egészen addig, míg az irodádba nem ment.
Akkor azonnal utána eredtem, és igyekeztem a közelébe kerülni. Először csak
beszélgettünk, de mivel ittam, ő pedig gyönyörű volt nem bírtam magammal, és
kihasználva a védtelenségét rávetettem magam. Chiara nem akarta, és próbált
tiltakozni, de bennem túl erős volt a vágy és...
- Carlo hagyd abba! - kiáltottam rá dühösen. - Nem akarok
erre emlékezni. Mondd el mi volt a lényeg ebbe a zavaros történetbe, és lépj
le!
- Egész végig azt magyaráztam. Nem érted?? Ő nem akart
tőlem semmit, mert téged szeret. Chiara nem hibás a történtek miatt. Ez egyedül
az én hibám. Szeret téged, és nem akart megbántani, és nem akarta, hogy szakíts
vele!! Az egész csak miattam van, ő pedig szenved, és olyan dolog miatt van
bűntudata, amiről nem is tehet. Te pedig csak bünteted, és nem engeded, hogy
jóvá tegye.
- Akkor is megcsókolt, és mikor benyitottam ő is átkarolt
téged - idéztem fel a borzalmas képet.
- Minden nagyon gyorsan történt, és már nem is emlékszem,
hogy voltunk, de azt biztosan tudom, ő téged szeret, és Nella is kedvel téged.
Stephan csak adj neki egy esélyt és beszélj vele.
- Mi van, ha újra elborul az agyad és megint bepróbálkozol?
- tettem fel a kérdést egy újabb üveg sör kíséretében.
- Ne fog előfordulni, mert én Amerikába megyek, és Leonával
való kapcsolatomra koncentrálok. Talán azt még megtudom menteni. Chiarat pedig
nem akarom soha többé ennyire összetörtnek látni, mint ma.
- Szóval voltál már nála? - tettem fel idegesen a kérdést,
ő pedig helyeslően bólogatott. - Akkor mondta, hogy beteg?
- Nem mondott semmit, mert látszik rajta, és dolgozni sem
ment ma.
- Ennyire nagy a baj? - vert egyre hevesebbe szívem és
féltem, hogy most valami nagyon rossz dolgot hallok majd. - mi a
gond?
- Nyugodj meg semmi komoly, csak influenza vagy valami
ilyesmi. Lázas, és hány.
- Volt orvosnál?
- Szerintem nem, és nem is akar menni, de talán holnap
otthon lesz és pihen - állt fel és a cipőjét kezdte húzni -, figyelj Stephan,
Chiara nagyon szeret téged, és úgy gondolom a történtek miatt gyengült le a
szervezete, mert ha lelkileg rosszul volt, akkor mindig megbetegedett, és most
eléggé összejöttek neki a dolgok. Te ne kövesd el azt a hibát, amit én, és ne
engedd, hogy kicsússzon a kezeid közül, és ha csak egy kicsit is szereted és
fontos neked, akkor tedd félre azt, amit láttál, és kezdd újra vele, én pedig
ígérem, nem fogok az utatokba állni. Soha többet. Chiara megérdemli a
boldogságot, te pedig megtudod adni neki azt, amit én sosem tudtam, és még a
lányommal is úgy bánsz, ahogy nekem kellett volna.
- Ugye tudod, hogy továbbra is te leszel az apja, és ha
akarod, láthatod őt - mondtam kedvesebb hangon.
- Persze, de egyelőre maradok Amerikában - vette fel
kabátját és a taxit tárcsázta - ,gondold át a dolgokat és dönts okosan. Minden
jót, és kérlek vigyázz rájuk.
- Ígérem, hogy vigyázok. Köszönöm Carlo - nyújtottam felé
kezem, amit szerencsémre elfogadott, és már ott sem volt.
Este újra csak nem találtam a helyem, gondolataim pedig a
délután hallottak körül forgott, egészen addig, míg már nem bírtam a
tétlenséget, és Chiara háza előtt találtam magam. A kapu kódot benyomva gyorsan
felszaladtam a lakáshoz, ahol pár perc kopogás után Nella nyitott ajtót.
- Stephan! - mosolygott rám édesen és szorosan átölelt - ,de
jó, hogy itt vagy. Gyere be, de kérlek, ne csapj zajt, mert anya alszik.
- Alszik? - váltottam csendesebb hangra.
- Beteg, és pihen, én meg kint csinálom a házim, hogyha van
valami, beszaladjak hozzá a szobába.
- Aranyos vagy - dicsértem meg. - Esetleg bemehetnék megnézni,
vagy most aludt el?
- Már jó rég óta alszik, szóval szerintem nem lesz baj, ha
bemész. Sőt biztos nagyon boldog lesz, ha lát. Eléggé sokat sírt miattad
mostanában - vágta oda kicsit pimasz őszinteséggel.
- Sajnálom - hajtottam le fejem.
- A lényeg, hogy itt vagy. Nagyon örülök neki, és tudod
mit, vigyél be neki teát - nyomta a kezembe a bögre forró italt.
- Köszönöm - mosolyogtam rá és óvatosan benyitottam
szerelmem szobájába. A lány édesen szuszogott, előtte nyitva volt a laptopja,
amin az én egyik videóm volt. Halkan leraktam az asztalra az italt és
kikapcsoltam gépét. Ezután óvatosan az ágyra ültem és csak néztem szépséges
arcát. Olyan békés volt, és annyira gyönyörű. Kezei között pedig egy régebbi
mezem, amit még a kapcsolatunk elején ajándékoztam neki. Amint ezeket láttam
elkapott a bűntudat, és óvatosan megsimogattam arcát. Nem éreztem lázasnak, és
ezt jó jelnek vettem. Mozdulatomra felébredt és álmos szemekkel nézett rám.
Tekintete kicsit zavaros volt, mintha nem fogná fel, amit lát.
- Szia, jobban érzed magad? - kérdeztem halkan, mire
óvatosan felült, de még mindig furcsán nézett rám.
- Álmodok vagy tényleg itt vagy?
- Itt vagyok Chiara - fogtam meg kezét -, hoztam neked
teát. Hogy érzed magad?
- Jobban, köszönöm - fogta magához bögréjét. - Mit keresel
itt?
- Hallottam, hogy beteg vagy, és úgy gondoltam
meglátogatlak.
- Kinek járt el a szája? Talán Nella hívott vagy
Giulia?
- Nem. Carlo mondta el - osztottam meg vele mire nagy
szemekkel meredt rám.
- Ő már nincs is az országban, mikor találkoztál
vele?
- Délután eljött, hogy tisztázzunk pár dolgot. Akkor
mondta, hogy beteg vagy.
- Értem, kedves vagy, hogy eljöttél. Láthatod, ilyen
állapotba is tudok kerülni, ha kicsit sok a stressz és összejönnek a dolgok.
Kérsz valamit enni?
- Nem, nem kell semmi. Már megyek is, csak ennyiért
ugrottam be.
- Elmész? - kérdezte és hangjából kihallatszott a
csalódottság -, máris?
- Holnap edzésem van, és nem késhetek - álltam fel, ő pedig
követte példám. - Gyógyulgass, és ha holnap tudok bejövök hozzád edzés
után.
- Nem szeretnél itt vacsorázni? Összeütök valamit, és
elmesélhetnéd mit beszéltetek Carlóval.
- Ne fáradj, inkább pihenj!
- Egész nap az ágyban voltam, már sokkal jobban vagyok, és
így, hogy látlak már a kedvem is jobb.
- Ennek örülök, de tényleg mennem kell - indultam az ajtó
felé, de ő felém jött majd szorosan hozzám bújt.
- Annyira hiányoztál Stephan – szipogta, könnyes szemeit
pedig rám emelte. Még betegen is gyönyörű volt. - Maradj még egy kicsit.
- Chiara én még nem tudok maradni. Az érzéseim még mindig
kavarognak, és át kell gondolnom, amit Carlo mesélt.
- Miket mondott?
- Sok mindent, de nem akarlak ezekkel terhelni, és nem is
akarok róla beszélni.
- Bántott téged?
- Dehogy. Behívtam sörözni, és elbeszélgettünk
kicsit.
- Olyan jó lenne, ha velem maradnál még - ült le ágyára
szomorúan. Olyan törékeny volt, hogy nem tudtam még magára hagyni így én is
mellé ültem.
- Hozzak valamit? Úgy érzem nem vagy lázas.
- Nem, nem vagyok. Én csak nem akarom azt, hogy még mindig
haragudj rám, és akármit is mondott Carlo már nem érdekel, és esküszöm az
életemre, hogy nem volt szándékos a dolog.
- Chiara nézz rám - emeltem fel óvatosan fejét -, én nem
haragszom rád, és nem kell bocsánatot kérned. Már mindent tudok, és nem kell,
hogy lelki furdalásod legyen a dolgok miatt. Ne sírj, mert azzal csak magadnak
ártasz, és nem szeretném, ha komolyabb bajod lenne - töröltem le könnyeit, amik
gyönyörű szemeiből folytak. Nem akartam még közeledni, de a törékeny lány
hihetetlen erővel vonzott magához. Chiara megsimogatta arcom, és suttogó hangon
így szólt:
- Olyan jó, hogy itt vagy. Nagyon hiányoztál, és tudnod
kell, hogy nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek Chiara - válaszoltam és közelebb húzódva
gyengéden megcsókoltam puha ajkait. A lány gyengéden túrt hajamba, de mikor
hátra próbált húzni óvatosan leállítottam, amiért kérdőn nézett rám.
- Chiara ez még nem megy, sajnálom. Jobb, ha megyek, te
pedig pihensz.
- Rendben van. Köszönöm a látogatást - állt fel ő is és az
ajtóig kísért. Nella ekkor már a saját szobájába tanult.
- Holnap, ha tudok eljövök, és több időt leszek itt. Pihenj
és gyógyulj meg! Szeretlek Chiara. Jó éjt!
- Jó éjt Stephan - ölelt újra magához és egy csókkal
indított útnak.