Sziasztok!!
Tudom már nagyon rég nem jelentkeztem, de igazából sokkal jobb és fontosabb dolgaim is voltak, mint a blog. A másik pedig, hogy olyan sokminden történt/ történik körülöttem, hogy szeretném kicsit háttérbe helyezni ezeket a dolgokat.
Jelenleg nem dolgozom, de ha minden jól megy, újra egy általános iskolába fogok hamarosan, aminek tiszta szívből örülök, és nagyon várom.
A másik változás, hogy elkezdtem egy speciális diétát, aminek a neve OptiWeight és ezzel már leadtam 13kg-ot, Február 8.-a óta.
A fiúkkal is sok minden történik, és kicsit szomorú vagyok, hogy Zlatan sérült, és nem fog részt venni az Európa Bajnokságon, Stephant pedig egyenlőre nem hívták be a San Marino elleni mérkőzésre.
A jelenlegi fejezet nem életem fejezete volt, és tudom nagyon rövid is, de nézzétek el nekem. Azért lett ilyen rövid, mert őszintén szerettem volna lezárni, és lehet, hogy lett volna benne még 1-2 fejezet, de elhúzni sem akartam.
Szeretnék más témával, egy másik stroyt kezdeni, de hogy mi lesz belőle még rejtély.
Gondoljátok írhattok ötletetek, de én annak is örülök, hogy tegnap sikerült együltő helyembe 4 oldalt írni. Ez már elég régen volt, ha azt nézzük, hogy előtte szinte heti rendszerességgel írtam a részeket.
Ezzel lezárom a Megismerni és megszereretni történetet, de bízom benne, hogy nem éreztek hiányt. ( de ha mégis akkor írjatok, és szívesen írok egy rendes befejezést)
Köszönöm, hogy továbbra is ittvagytok velem. Igyekszek ezentúl többször jelentkezni-.
Most pedig fogadjátok sok szeretettel a befejező részt.
Ha pedig kíváncsiak vagytok honnan is indult a történet megtehinthetitek az első fejezetet Itt.
Chiara: A medence
szélénél ültem a napozó ágyon és a vizet figyeltem. Gondolataim ezer felé
kalandoztak, de mindig visszatértek Stephanhoz és Kínához. Fájt itt hagyni ezt
a gyönyörű országot, várost és ezt a házat. Két hónap telt el a veszekedésünk
óta, és miközben vizsgálatokra és a szalon dolgai után járkáltam, szerelmem
visszatért a pályára, ahol igazán kirobbanó formában teljesített és egy remek
szezont zárt. A júniusi nap melegítette a bőröm, az enyhe szellő néha
felborzolta a hajam. Kicsit egyedül éreztem magam, hiszen Nella nélkül csendes
volt a ház, de sosem fogom elfelejteni kirobbanó örömét, miután elmondtuk, hogy
elengedjük Amerikába. Carlo eljött érte így nem kellett egyedül repülnie az Államokba,
ahol az első perctől kezdve remekül érzi magát. A nyelvi nehézségek is lassan
megoldódtak, így csak a kézilabdára kellett összpontosítania. Nagyon féltettem,
de mérhetetlenül büszke voltam rá, hogy tíz évesen ekkora lehetőséget kapott és
egy percig sem félt belevágni. Csatárom múlt héten játszotta az utolsó
mérkőzését az As Roma csapatába a Parma ellen. Az utána lévő partyn fájó
szívvel köszönt el a fiúktól. Akkor már tudtam, hogy nincs visszaút és belevág
egy újabb kalandba. Nagyon sokat beszélgettünk szinte éjszakába nyúlóan, hogy
mi és melyik megoldás lenne a legjobb, de legvégül beláttam, ha vele akarok maradni,
akkor engednem kell, hiszen tetoválni bárhol tudok. Sajnos a továbbképzésen
való részvételt le kellett mondanom, de a februári útból származó kínai
kapcsolataim azért kapóra jöttek, és már egy ottani szalon ötlete is
körvonalazódott.
- Chiara, itt vagy?! – hallottam egy kedves hangot a hátam mögül.
- Itt vagyok a medencénél, gyere hátra! – kiáltottam be a lakásba, ahonnan pár
percen belül mosolygós szemű szöszi barátnőm lépett elő. Csinos nyári ruhája és
virágos szandálja nagyon jól állt neki.
- Hogy vagy? Készen állsz a nagy útra? – érdeklődött csillogó szemekkel.
- Igen, Marina segített bepakolni mindent.
- Mikor indul a gép? – huppant le mellém.
- Négy körül. Addigra Stephan is hazaér. Még volt pár papírügye a csapattal, és
nem akar semmit félbe hagyni.
- Igaza van, Manuel is nemsokára ideér.
Az ő dolgai már a kocsiba vannak. Mikor fogják bejelenteni Stephant?
- Jövő héten pénteken. Lesz egy hetünk berendezkedni, és szokni kicsit a
terepet. Talán nem leszünk messze a volt lakásomtól, és Emma is megígérte, hogy
amiben tud, segít, hiszen addigra ő is ott lesz.
- Ennek igazán örülök, de azt olvastam, Stephan csapatában sokan elég jól
beszélnek angolul, és Manuel azt mondta, kaptok tolmácsot is egy kis időre.
- Igen, így van, de az sem rossz dolog, hogy Manuel is velünk utazik. Igazán
jöhettél volna te is.
- Jobb nekem itt. Nem hiszen, hogy el tudnám viselni Kínát, és azt a hatalmas
nyüzsgést, ami ott van. Manuel pedig tud vigyázni magára nélkülem is. – tűnődött
el, és ekkor hirtelen könnyes lett a szeme. – Nagyon fogsz hiányozni, Chiara.
- Hidd el, te is nekem, és ha ez nem lenne ennyire fontos Stephannak, maradnék.
– néztem rá és már az én szemem is könnyben úszott. – olyan hülye ez az egész
helyzet. Nella Los Angelesben, mi pedig Kínában. Ráadásul a gyerekemet sem
szülhetem meg úgy, hogy anyám mellettem legyen. Nem mintha jobb lenne a
kapcsolatunk, de mikor elújságoltam nekik, hogy terhes vagyok, megígérték, hogy
többet törődnek majd vele, mint Nellaval.
- Ők nem akartak veletek utazni?
- Dehogy. Itt van az egész életük, és apám biztos nem ülne repülőgépre. Főleg
nem egy ilyen hosszú útra. Még jó, hogy én is csak az elején járok a
várandóságomnak. Így ülhetek gépen.
- Mi lesz a szalonnal?
- Még mindig én vagyok a tulaja, de Mónicat neveztem ki főnöknek. Ő majd minden
hónapban jelentést tesz a dolgokról, és a bevételből is megkapom a részem. –
magyaráztam, majd a kezembe temettem az arcom. – úgy félek elhagyni Rómát,
Giulia! Mindenem itt van, amit felépítettem.
- De a szerelmed viszont Kínában lesz veled. Együtt könnyen átvészelitek az
akadályokat. Szerintem még jobb is, hogy ott szülsz, hiszen ki tudja, milyen
hiper-szuper kórházak vannak Sanghajban.
- Lehet, de akkor sem Olaszország. Még a nyelv sem jó. Hallgattam pár kínai
dalt meg filmet, és elkeserítő. Mikor februárban ott voltam, Emma nélkül
elvesztem volna. Még boltba sem tudtam kimenni, mert a legtöbben nem hogy
olaszul, még angolul sem értenek. Egyszerűen nem fog menni.
- Stephan miatt képes leszel rá – fogta meg a kezem. – és haza még mindig jöhetsz.
- Tudom. Köszönöm – öleltem át forrón, közben mindketten csak sírtunk. Giulia
nélkül is nehéz lesz, hiszen évek óta a legjobb barátnők voltunk, és minden
apró dolgot tudott rólam. Úgy volt, hogy ők lesznek a keresztszülők is, viszont
így még a keresztelő is kérdéses. Stephan mindent Kínában képzel el, ahogy az
esküvőt is és a baba iskoláztatását is. Kicsit félek, hogy hatalmas reményeket
fűz egy olyan csapathoz, amelyik csak azért jó, mert rengeteget kereshet.
Legalábbis eddig még más előnyét nem láttam. Évekkel előre gondolkozik, ám én
nagyon bízom benne, hogy csak pár éves kalandól lesz szó, ami után megjön az
esze és újra visszatérünk. Nekem mindig itt lesz az otthonom Rómában.
Egy kicsit még beszélgettünk Giuliával, majd pár óra múlva Stephan és Manuel is
megérkezett. A repülőtérre barátnőm vitt ki, ahová a szüleim és a kolleganőim
is kijöttek. Ez irtó jól esett, és a búcsúzkodás megint csak sírásba fulladt. Nellaval
is beszéltem telefonon pár szót, aki éppen a tengerparton süttette a hasát.
Carlo megígérte, hogy a szülés előtt elrepülnek hozzánk, hogy Nella mellettem
legyen. Nehézkesen szálltam be a gépbe, és még Stephan izgatott arca sem
derített jobb kedvre.
- Kérlek, ne legyél szomorú! – fogta meg kezem a felhők fölött. – Ez egy
hatalmas kaland lesz, amit együtt fogunk átélni. Én pedig már sosem hagylak
magadra.
- Én sem téged. – próbáltam mosolyogni. – szeretlek, Stephan!
- Én is Chiara! – csókolt meg puhán, majd a kimerültségtől a vállára hajtottam
a fejem és álomba szenderültem.
16 megjegyzés:
Gratulálok a fogyókúrádhoz, igazán szép eredmény!
A történetnek pedig sajnálom, hogy vége, szerettem ezt a sztorit.
Nagyon jó volt. Én nem igazán olvasok ilyesmiket, de nagyon jól fogalmaztál, tetszett. Gratulálok hozzá! ��
Gratulálok a fogyókúrádhoz, hogy ennyi kilót le tudtál adni. A jövőbeli történeteidhez előre kívánok sok sikert, remélem lesz még ihleted új történetekhez.
A jelenlegit pedig egyáltalán nem olvastam még, így csak ilyen in medias res stílusban tudtam értékelni, mivel tényleg ez az utolsó fejezet volt az első, amit elolvastam a történetből. Bár én nem szoktam szeretni az ilyen témában megírt történeteket, ez a fejezet azért tetszett, elég dinamikus lett a megfogalmazás és így is hogy most gyök kettővel tudok csak olvasni, hamar a végére értem. Nem igazán tudok véleményt alkotni, mert ugye a többi fejezetet nem olvastam, de szerintem ez jó volt befejezésnek :D
Nagyon jól sikerült :) várom a következő ötletet :P <3
Gratulálok a fogyókúrádhoz!
Igaz, hogy nem olvasok ilyen jellegű történeteket, de nagyon tetszett a megfogalmazás, nagyon jól írsz :)
A jövőbeni terveidhez pedig sok egészséget és erőt kívánok! :)
Köszönöm szépen 😊. Örülök hogy tetszett de már nagyon szerettem volna lezarni. 😊
Köszönöm szépen. Örülök hogy tetszett
Köszönöm szépen 😊.
Köszönöm szépen 😊. Nemsokára kirakom. 😊
Köszönöm szépen 😊
Szerintem is remek történet volt, tudod jól, hogy kevés sztorit ovlasok, de a tiédet szépen lassan követtem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mivel fogsz előrukkolni (a Tanáros azt tudod mennyire imádtam :D), szóval várom az újdonságot.
A fogyáshoz és a diétához gratulálok, nagyon ügyes vagy. A munkához pedig drukk ♥ bár, ha jól emlékszem meglett az, amihez szintén csak gratulálni tudok. Mindent bele és sok sikert hozzá ^^.
♥
Igen. Köszönöm szépen. Nemsokára megmutatom az új történetem is. 😊
Miről szól ez a diéta? Engem is érdekelne :)
Miről szól ez a diéta? Engem is érdekelne :)
Ez egy por alapú dieta ami az Optiweight programba van és szigorú orvosi felügyelet mellett csinálom. Ha érdekel bővebben írj rám privátba szívesen mesélek róla többet. 😊
Végre eljutottam oda is, hogy kommenteljek is. :P
Először is, Gratulálok a diétádhoz! :) Ehhez már tényleg nagy akarat erő kell az embernek, szóval le a kalappal előtted! :) Majd írj róla bejegyzést, mert engem is érdekel. :)
Kár, hogy ennek a storynak vége, várom a újabb történeteket, storykat! :)
Megjegyzés küldése