Zlatan:
Nem akartam elmenni Lilihez, de sajnos nem volt más
választásom. Az egész napos edzés nagyon lefárasztott. Sajnos, be kell, lássam,
hogy már egyre többet kell tennem azért, hogy jó formában legyek. Kiszálltam a
házunk előtt majd csöngettem. Örültem, hogy a húgom is itt van, mert szerettem
őt magam mellett tartani és úgy éreztem megint kezdünk távolodni. Semmi esetre
sem akartam magára hagyni. Nagyon reméltem nem csábulok el majd Lilitől, de
mikor kinyitotta az ajtót és megláttam a fenekét abba a feszülős nadrágba a
gatyámba akaratlanul is elkezdett mozgolódni az a bizonyos testrészem. Főleg,
hogy a vékony anyag alatt még sexi fehérneműt is viselt, aminek a körvonalai
egész szépen kirajzolódtak feszes fenekén. Haja lazán összefogva arcán széles
mosollyal és két puszival üdvözölt. Legszívesebben megcsókoltam volna, de
tudom, hogy azzal csak minden elrontanék. Lili annyira törékeny és jólelkű volt
és csak hálát adhattam az égnek, hogy még mindig ennyire mellettem áll, a sok
tapló megmozdulásom ellenére is. Zöld szemei rám néztek és úgy láttam tetszik neki,
amit lát belőlem. Pedig csak egy szürke nadrág és egy fekete trikó volt rajtam.
Megláttam Helénát és egy pillanatra a szavam is elállt. Még sosem láttam
testvéremet ennyire szépnek. Olyan volt mintha sugározna. Nagy széles mosollyal
jött felém és szorosan átölelt. Úgy láttam készül valamerre, hiszen egy
elegánsabb ruhát viselt.
- Mentek valamerre? – Érdeklődtem.
- Csak én megyek, mert randim lesz. – Nézett rám Heléna és a
gyomrom akaratlanul is görcsbe állt. Tudom, hogy már eléggé nagylány, de azt
sosem fogom elfelejteni, amikor az első nagy szerelme faképnél hagyta. Sosem
láttam még Helénát annyira összetörve és mindig féltettem az újabb
csalódástól. Tudom, hogy jó csaj és sok pasinak bejön, de azt, hogy csak kaland legyen
valakinek, esetleg miattam van vele abba nem akartam még belegondolni sem.
- Igazán, és kivel? – Érdeklődtem.
- Titok. – Mondta majd Lilivel összemosolyogtak. Éreztem,
hogy Lili tudja, de akármennyire is szerelmes belém egy szót sem fog majd
mondani. Hiába ilyenek a lányok.
- Akkor ez van. – Mondtam. – Megyek dobok egy sárgát. –
Ezután komótosan kimentem a mellékhelyiségre. „ Vajon kivel találkozgathat?
Vagy csak az első randi? Milyen lehet az a pasi? Remélem nem egy nyálgép, mert
a tesómnak kijárna már egy igazi férfi” Méláztam el miközben a dolgomat végeztem,
és ahogy lenéztem a kuka mellé reméltem csak káprázik a szemem. De mikor a
dobozt a kezembe vettem és olvasni kezdtem a feliratot: Terhességi teszt. Úgy éreztem
le kell, hogy üljek. Mély levegőket vettem miközben az agyamba ezerféle gondolat cikázott át. Basszus, vajon mi lett az eredmény? Na és megvan még?
Egyáltalán hogy néz ki egy ilyen? Idegesen kutatni kezdtem a kukába és hálát
adtam érte, hogy csak w.c. papír gurigákba akadt a kezem. Megláttam a tesztet,
amin két csík volt. Terhes!!!! TERHES!! LILI TERHES!!! Nem tudom, hogy örüljek
– e vagy mérges legyek rá. Újra apa leszek te jó ég! Nem beszéltünk róla és nem
is terveztük, hiszen nem is vagyunk együtt, de most, hogy tudom már mindjárt
más. Vajon miért nem mondta el? Vagy ma este akarta mikor Heléna elmegy? Remélem
nem azért nem mondta el, mert el akarja vetetni, hiszen abba semmi pénzért nem
mennék bele. Úgy gondoltam nem szólok, csak próbálok puhatolózni. Lili épp a
konyhába volt és gyümölcsöket mosott. Legszívesebben hátulról átkaroltam volna
a derekát és magamhoz szorítottam volna, hogy érezzem fantasztikus illatát. Az
ajtófélfának dőltem és csendben figyeltem amint tevékenykedik. Alakjában nem
láttam semmi szokatlant. Lili nem egy modell, de formásak a mellei és gömbölyű
a feneke. Néhol van rajta egy kis husi, de én pont így szeretem. Miután
megmosta a gyümölcsöket darabolni kezdte és megnyalta az úját. Basszus, de jó lenne,
ha a farkammal tenné ugyanezt. Mikor észrevette, hogy figyelem kedvesen rám
mosolygott.
- Ó én észre sem vettem, hogy itt vagy. Kérsz? – Nyújtotta
felém a tálat, amibe különféle gyümölcsök voltak.
- Nem köszi, de mi ez a sok gyümölcs? Te nem is szereted és…
- Igen, de még felöntöm egy kis alma lével és nagyon finom
lesz. A vitamin kell a szervezetnek, bár ezt talán nem egy sportolónak kellene elmagyaráznom.
- Persze nyilván csak furcsa tőled, aki több húst eszik meg
mint én.
- Jaj Zlatan! Nyár van és nagyon meleg. Amúgy sem bírnék
nehéz kaját enni. Csak amibe sok a víz, és ez a dinnye pedig nagyon finom. –
Majd kivett egyet a tálból.
- Nézd Lili. – Kezdtem bele miután leültem az asztalhoz.
Eléggé ideges lettem, mert most jutott el igazán a tudatomig ez a baba dolog.
Nem kérdés, hogy akarok még gyereket, de igazán felkészültem rá? Vettem egy
mély levegőt és lassan kifújtam így próbálva időt nyerni. – Ugye tudod, hogy
bármit elmondhatsz nekem. Akármit, főleg egy olyan dolgot ami esetleg engem is
érinthetne.
- Rendben, de nem tudom mit kéne mondani, mert nincs olyan
dolog amit nem tudnál. A titkolózás nem az én műfajom. – Vetette oda nekem és
éreztem, hogy újra ez a rohadt átigazolásra gondol. Talán idő nyerés
szempontjából is de ezt a kérdést tettem fel: - Oké akkor mondd meg hova
szeretnéd hogy igazoljak.
- Ez nem kérdés, hogy az Ac Milan. Nagyon örülnék ha
visszatérnél, mert jól érezted ott magad és fantasztikusan játszottál. A
csapatnak nagy szüksége lenne egy ilyen kaliberű játékosra mint te és… nézd
rengeteg közös emlékünk van azzal a csapattal nem? – Nézett mélyen a szemembe.
- De igen, majd meglátjuk mi lesz Lili.
- Bár nekem mindegy, mert én teljesen feladtam azt, hogy
visszatérsz Olaszba. – Mondta bánatosan és ekkor úgy éreztem elérkezett az idő,
hogy kiderítsem a választ.
- Lili te…szóval ugye csak velem voltál együtt mostanában? –
Kérdeztem és eléggé ideges voltam a válasz miatt.
- Persze, de miért kérdezed??
- Nézd ha… szóval tudom, hogy jelenleg szünetelünk de ha
esetleg kiderülne valami ami tegyük fel egy terhesség, én nem ellenezném.
Hiszen ha úgy nézzük benne vagy abba a korba amikor a lányok szeretnének
gyereket és…egy abortusz is eléggé nagy kockázat.
- Mondd mi az égről beszélsz? – Húzta össze a szemöldökét és
eléggé zavart fejet vágott, majd amikor leesett neki a tantusz hatalmas
nevetésbe tört ki.
- Most meg miért nevetsz? Én támogatom, mert örülnék egy
közös babának.
- Zlatan én nem vagyok terhes! – Nyugtatott meg.
- De hát ott van a pozitív teszt a mosdóba és… - Habogtam
össze- vissza.
- Az nem az enyém.
- De hát akkor kié? – Néztem rá és semmi nem jutott eszembe,
ekkor Heléna jött ki indulásra kész állapotban.
- Az enyém. – Mondta csendesen és félénken nézett a
szemembe. Mikor eljutott a tudatomig amit húgom mondott egy pillanatra szédülni
kezdtem és egyre mérgesebb lettem.
- Hogy mi van??? Mi az hogy a tiéd Heléna??? Hogy és KITŐL?? – Kiabáltam rá, de testvérem
egy cseppet sem rémült meg a kérdés áradatomtól.
- Szerintem te is tudod, hogy kell gyereket csinálni!! Az
pedig, hogy kitől rohadtul nem rád tartozik.
- De igenis, mert a testvéred vagyok és tudnom kell!! –
Kiabáltam és Lili hiába próbált nyugtatni egyszerűen képtelen voltam rá. – A
gyereked apjával randizol most?
- Lehet, szóval sziasztok. – Majd rám mosolygott de mielőtt
elindult volna megfogtam a kezét és visszarángattam a konyhába.
- Kérlek engedj el! Ez még fáj is. – Kiabálta miközben
próbált kiszabadulni a szorításomból.
- Mondd meg a nevét!!! Miért kell ennyire titkolni?? Talán
ismerem, talán egy focista?
- NEM!
- Akkor??,
- Mondd el neki Heléna hiszen úgyis kiderül. – Szólt közbe
Lili nyugodt hangján.
- Jó, de ne akadj ki. - Mondta és hangja megremegett. – Az a
helyzet, hogy a mikor legutoljára Párizsba voltam összeakadtam Manuellel.
Tudod ő Stephan tesója, és… aztán mikor hazamentünk randiztunk és lefeküdtünk.
Szóval Manuel El Shaarawy a gyerekem apja, és… ma pedig vele fogok találkozni.
- AZZAL A NYÁLAS SZÁJÚ KÖCSÖGGEL CSINÁLTATTAD FEL MAGAD?? –
Kiabáltam rá. – HOGY LEHETSZ ENNYIRE FELELŐTLEN!!! Az a pasi bárkivel érted
BÁRKIVEL lefekszik aki csak az útjába kerül.
- Ez nem igaz, már megkomolyodott. – Védte meg Heléna amitől
csak még idegesebb lettem.
- MEGKOMOLYODOTT?? Az eszem megáll. – Túrtam mérgesen a
hajamba. – Az a kis buzi nem hozzád való.
- Na és miért nem?? Sikeres üzletember és Stephant is nagyon
jól eligazítja és…
- NEM ÉRDEKEL!!! Egy idióta vagy tudod?? Azt gondoltam
harminc évesen már van annyi eszed, hogy nem fekszel össze mindenkivel.
- Ő nem mindenki és ha nem tudnád együtt voltunk majdnem fél
évig.
- Na és miért lett vége? – Tettem fel a kérdést neki.
- Mert megcsalt. – Hallottam testvérem szomorú válaszát. –
De már más… ő … teljesen más Zlatan.
- Nem érdekel, egy pasi aki csak a bugyik után megy sosem
fog megváltozni. Ennek a gyereknek pedig csak sex kell. Nem te, csak az, hogy
kurva jó nő vagy és megszerzett magának. Mellesleg mit lépett rá?
- Hát…
- Nagyon örült neki. – Szólt közbe Lili amitől egy kicsit
megnyugodtam. Legalább nem fogja magára hagyni a testvéremet a nehéz
pillanatokba.
- Miért nem védekeztetek??-
Kérdeztem egy kicsit nyugodtabb hangon és újra húgomra pillantottam.
- Mert hirtelen jött. Nézd Zlatan elhiszem, hogy mérges
vagy, de… én szeretem Manuelt.
- Nem akarok Stephannal rokonságba keveredni. Ő is csak
olyan mint a testvére.
- Kérlek ne sértegesd már Stephant!! – Torkolt le Lili és
ekkor csöngettek az ajtón. Heléna ugrásra készen állt és mikor meghallottam az
ismerős hangot újra felment bennem a pumpa. Elhatározta, hogy jól helyre rakom
Manuelt. Már mindenki az előszobába volt. Kamilla Stephannal Heléna pedig
Manuel közelébe és úgy bújt hozzá, mint egy kismacska.
- Kérlek, ne csinálj semmit. – Fogta meg a kezem Lili, de
nem tudtam a véremnek parancsolni.
- Te rohadt szemétláda!! – Mentem Manuel felé aki értetlenül
nézett rám. – Mégis hogy volt ehhez képed??
- Tessék? Mégis miről beszélsz és miért kiabálsz
velem?? – Nézett rám és szemeiből
értetlenség csillogott. Tökéletes öltönyénél már csak a stílusa volt gyomor
fogatóbb. Jól látszik, hogy rokonok Stephannal aki hatalmas fordulatot vett már
egy ideje és szinte nyoma sem maradt annak a vicces, humoros és segítőkész
srácnak akit egykor a legjobb barátomnak hívtam.
- Szerintem nagyon is jól tudod miről van szó, te kis
köcsög!!
- Nagyon kérlek fejezd be. Ennek semmi értelme és mi amúgy
menni készültünk. – Csitított Heléna.
- Nem mentek sehova amíg ezt nem tisztázzuk! - Válaszoltam.
- Zlatan miről
beszélsz és miért vagy ennyire kiakadva a testvéremre? – Szólt Stephan és
biztos voltam benne, hogy őt is kihagyták a történetből. Persze őt lehet most
rohadtul nem érdekli a testvére szerelmi élete, mert jól láthatóan majdnem
felfalják egymást Kamillával. Nem tudom Lili mit lép erre de mikor rájuk néz
jól látható, hogy cseppet sem boldog.
- Talán az Stephan, hogy a testvéred felcsinálta a húgomat.
– Mondtam ki és minden egyes szóval közelebb mentem Manuelhez!! – Miután
kimondtam a csönd szinte egy lepelként telepedett le közénk. Senki nem szólt
csak mindenki Manuelt figyelte és várta a reakcióját. Stephan szólt meg először
megbontva a tettetett nyugalmat.
- Ez igaz Manuel? Tényleg babátok lesz?
- Én… nem tudom. – Ült le a kanapéra. – Én.. nem tudtam
róla. Igaz ez Heléna?
- Igen, igaz. Ma csináltam tesztet és… babát várok tőled.
Amit nem így akartam elmondani, hanem a mai vacsorán, de sajnos van egy bunkó
testvérem, aki nem tudja befogni a száját. Remélem nem haragszol rám és nem érzed
úgy, hogy csapdába csaltalak vagy ilyesmi, mert én… - De ekkor Manuel felállt
és szájon csókolta a testvéremet. Lili és Kamilla is könnyekben törtek ki majd
Stephan gratulált nekik. Mindenki kurvára boldog volt csak én nem. Már előre
láttam, hogy minden családi eseményen ennek a két idiótán a fejét kell majd
néznem. Úgy gondoltam jobban teszem ha hazamegyek vagy még lefutok két kört,
hogy lecsillapodjak. Maximum majd holnap telefonon megbeszéljük amiért
eredetileg is jöttem.
- Hova mész? – Jött utánam Lili.
- Haza. – Vetettem oda neki.
- Maradj még, hiszen meg sem beszéltük a dolgokat.
- Nem sok megbeszélni valón van. Ilyen sajtós igazolványod
van nem?
- De igen, de, kérlek maradj! – Fogta meg a kezem és
akármennyire is akartam tudtam nem jó ötlet.
– Kamilla és Stephan elmennek
ünnepelni a tesódékkal. Mehetnénk mi is, és koccinthatnánk a boldogságukra.
- Semmi kedvem. . Húztam a számat, de Lili hajthatatlan
volt.
- Zlatan akkor is meg kell beszélni a holnapit. Mi van ha
olyanba kérdezek amire nem akarsz válaszolni.
- Mire gondolsz?
- Mondjuk a szerelmi életedre?? – Jött egyre közelebb.
- Ez nem a magánéletről fog szólni hanem arról, hogy
otthagyom a válogatottat.
- Igen, de az embereket ez is érdekli. Na és az milyen lenne
ha kiderülne, hogy rokonságba kerülsz Stephannal?
- Nem akarok erre még gondolni sem. – Majd próbáltam eltolni
magamtól. Ekkor kijöttek Helénáék is a szobából. Kézen fogva Manuellel.
Mögöttük Stephan és Kamilla. Mindannyian indulásra készen.
- Szóval akkor ti nem jöttök? – Nézett rám a húgom és
tudtam, hogy fáj neki, hogy nem osztozok a boldogságában, de egyszerűen nem
bírtam felfogni, hogy kavarodhatott össze újra ezzel a beképzeld kis köcsöggel.
- Nem, majd máskor. Minden jót. – Öleltem meg majd mindenki
nagy boldogan kilépett a nyári estébe. Csak Lili és én maradtam a lakásba. Úgy
gondoltam nyitok egy sört és leülök a nappaliba. Elvégre ez az én lakásom
szóval addig maradok ameddig csak akarok. Benyomtam a tévét, de rohadtul nem
érdekelt mi megy benne csak Helénára és az ő hülyeségére tudtam gondolni.
Rettentően féltettem és reménykedtem benne, hogy Manuel nem fogja összetörni a
szívét. Pár perc múlva Lili jött be és mellém kuporodott.
- Jól vagy? – Tette fel a kérdést. – Mert akkor talán
megbeszélhetnénk ezt a holnapi napot.
- Jól persze csak nem tudom felfogni, hogy miért tette ez
Heléna.
- Mert szerelmes. Sosem tudta igazán elfelejteni Manuelt.
- Megcsalta!! Mi van ha újra megteszi?
- Mi van ha nem és boldogok lesznek együtt? Miért látod
ennyire negatívan a dolgokat??
- Mert szeretem a testvéremet és tudom mennyire kitud bukni
ha összetörik a szívét.
- Zlatan ő már harminc éves, és van magához való esze. Nem
lehetsz mindig a nyomába, nem kell úgy viselkedned mit ha az édesapja lennél.
- Az apám sosem hagyta volna, hogy ennyire sok ideig ne
tárgyaljunk. Van, hogy heteket nem látom és, van, hogy szinte semmit nem tudok
róla. Emiatt pedig lelkiismeret furdalásom van.
- Ne legyen! Te mindent megteszel és az is elég, ha csak a
fontos döntéseknél állsz mellé. De akkor tényleg állj mellé.
- Fogadjam el ezt?
- Igen, hiszen úgy sincs más választásod. – Mosolygott rám
és rájöttem, hogy igaza van. Gyorsan átbeszéltük a holnapi napot. Lili mindent
figyelmesen felírt. Megmutatta a főnöke milyen kérdésekkel áll elő majd elmondta
ő miket akar.
- Na és megyek. – Álltam fel. – Holnap találkozunk.
- Egyedül hagysz? – Kérdezte és ártatlan szemmel nézett rám.
Olyan volt, mint egy kislány akiben mégis igazi nőiesség lakozik.
- Biztosan nemsokára hazaérnek. Nyugi, nem lesz baj. - Simogattam meg az arcát.
- De én félek egyedül.
- Lili ne csináljuk jó?? – Mondtam és igyekeztem gyorsan
felhúzni a cipőm.
- Legalább csak várd meg amíg elalszok aztán mehetsz.
- Őrizzelek amíg alszol? – Értetlenkedtem mosolyogva.
- Igen, addig nézd a tévét vagy akármi csak ne hagyj
magamra!! – Húzott be a szobába. Majd megadva magam lerúgtam a cipőimet és
bementem utána a hálóba.
- Mindjárt megfürdök és…. ugye tényleg megvársz?
- Igen csak siess. Már rég a csapattal kéne lennem.
- Sietek. – Mondta majd adott egy gyors puszit. Leheveredtem
az ágyra és a falon lévő képeket néztem ahol ketten voltunk Lilivel. Volt egy
kedvencem, ami akkor készült mikor Stephan szülinapja volt és mi sok hónap után
újra találkoztunk. Mindketten boldogan mosolygunk a kamerába és Lili is annyira
szép rajta. Akkor még nem tudta, hogy három évig távol leszünk egymástól. Ahogy
ezen méláztam belépett Lili olyan sexi fehérneműben amitől azonnal kanos
lettem. Gyorsan felkeltem és igyekeztem átmenni a másik szobába.
- Hova mész?
- Azt mondtad csinálhatok amit akarok. Nézem a tévét amíg
megjönnek Kamilláék.
- Nem maradnál mégis itt? Bebújhatnál mellém az ágyba.. és
esetleg….- Kezei a ruhám alá csúsztak ajkai pedig csak az én csókomra vártak.
- NEM! – Állítottam le szigorúan bármilyen nehéz is volt.
- De miért?? Hiszen itt állok és…
- LILI NEM VAGYUNK EGYÜTT!! Fogd fel.
- Nem szeretsz? – Kérdezte ijedt hangon.
- De igen, de megbeszéltük…
- Nem érdekel. Már túl rég voltunk együtt és én túlságosan
is szeretlek és rohadt módon vágyom rád.
- Megbeszéltük!!
- Csak te beszélted meg magaddal, hiszen a fontos
döntésekből mostanában kihagysz. De tudod mit nem érdekelsz. Menj is el! Látni
sem akarlak!!! Majd holnap találkozunk. – Ezután becsapta az orrom előtt az
ajtót. BASSZA MEG!! Káromkodtam el magam és semmi esetre sem akartam úgy
elmenni, hogy haragba vagyunk. Vártam egy kicsit és csendesen benyitottam a
szobába. Lili az ágyon feküdt, szemei csukva voltak, és egyenletesen szuszogott.
Gyönyörű volt, és én egy idiótának éreztem magam, hogy megbántottam, már megint.
Leültem az ágy szélére és megfogtam a takaró alól kilógó kezét. Olyan puha volt
a bőre, és a szívem erősebb volt mint az eszem, mert közelebb hajoltam ajkaihoz
és lágyan megcsókoltam. Ekkor kinyitotta nagy zöld szemeit és rám nézett.
- Sajnálom, én már megyek is. – Mentegetőztem zavarodottan,
de Lili nem engedett el és most ő csókolt meg. Agyam teljesen kikapcsolt és már
nem is érdekelt a csapat sem és a holnapi korai edzés, csak az, hogy minél
előbb levegyem róla ezt a sexi fehérneműt és újra csak az enyém legyen.
Hiányzott a teste, és minden apró kis dolog, ami hozzá köthető. Felizgatott
mikor a hajamba túrt és tudtam ugyanúgy vágyott rám, mint én. Sosem akartam
nélküle lenni és egyre biztosabb volta abba, hogy vele akarom leélni az életem
hátra lévő részét.
Lili:
Reggel nagy kapkodás volt és az idegességtől szinte alig
láttam. Persze Zlatan bosszantóan nyugodt volt. Hogy tud ennyire higgadt
maradni mikor egy ilyen hatalmas dolgot kell közölni a nyilvánossággal.
Elhatároztuk, hogy Kamilla is jön velem. Zlatan előre ment és mi külön kocsival
követtük. Az interjú szoba teli volt sajtósokkal sokféle nemzetiségű újságírók
és emberek vettek minket körül. Alaposan átvizsgáltak mielőtt beléptünk a
terembe. A második sorba kaptunk helyet és annyira ideges voltam.
- Nyugi már. – Fogta meg a kezem
Kamilla. – Ne légy ideges, mert Zlatan profi te pedig max kérdezel egyet és ennyi.
- Mi van ha előtérbe kerül a magánélet vagy esetleg
felismernek?? – aggodalmaskodtam.
- Nem fognak hidd el! – Nyugtatott Kamilla. – Ott jön
Zlatan. – Mutatott az ajtó felé én pedig alig bírtam magammal. Tekintetünk
összetalálkozott mikor leült az interjú asztalhoz és én bátorítóan
rámosolyogtam. Nem voltak kérdések, csak ő beszélt folyamatosan és tisztán,
érthetően. Elmondta, hogy reméli nem a holnapi nap lesz az utolsó játéka a
válogatottal és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne így legyen. Mondta,
hogy megtiszteltetésnek vette azt, hogy ő lehetett a csapatkapitány ilyen
hosszú időn keresztül és mindig büszkeséggel tekint majd a címeres mezre.
Annyira jó volt hallgatni és olyan nehéz volt visszatartani a könnyeimet.
Legvégén jöttek a kérdések. Mindenki savazta őket a gyenge teljesítmény miatt
és én nagyon mérges voltam. Mégis mit gondolnak, hogy csak Zlatan van a
pályán??? Igazságtalannak tartottam az embereket, akik szerint csak ő mentheti
meg a csapatot. Igaz remek játékos és tényleg ő a sztár, de akkor is. Rajtunk
volt a sor, hogy kérdezzünk, és nekem a torkomba dobogott a szívem. „ Csak ne
ismerjenek fel” fohászkodtam mikor jelentkeztem és ő rám nézett. Tekintetünk
egy pár másodpercig összekapcsolódott és némán néztünk egymásra, majd biztatóan
ezt mondta:
- Igen, mit szeretne kérdezni kisasszony?
- Bizonyára még az
E.B ideje alatt sem kerülhetjük el azt a témát, hogy az ön jelenlegi szerződése
a PSG-nél lejár. Sok a pletyka miszerint Angliába folytatná a karrierjét, de
már szóba jött Amerika is. Mi az igazság? – Tettem fel a kérdést Zlatan pedig
először halványan elmosolyodott majd ezt mondta: - Ön igazán jól értesült
kisasszony. Úgy látom többet is tud, mint én. Jelenleg viszont nem foglalkozom
a válogatotton kívüli dolgokkal. Most egyedül az lebeg a szeme előtt, hogy
minél tovább jussak a nemzeti tizenegyünkkel. A jövőről még ráérek beszélni.
Más kérdés? – Nézett újra rám.
- A rajongókban felmerül a kérdés, hogy mivel igen jó
viszonyt ápolt az Internél Mourinhoval talán a M.U. lesz a befutó. Mi a véleménye
a spekulációkról?
- Való igaz, hogy nagyra tartom őt, mint embert mint pedig
barátot és sokszor kértem már ki a tanácsát mint személyes mint karrier ügyben,
de nézze akárhogyan és akárhányszor teszi vagy teszik fel a kérdés továbbra is
azt mondom, hogy a jövőről az E.B. után fognak értesülni.
- Köszönöm. – Néztem rá. Még egy pár ember feltette a
kérdését majd Zlatan megköszönte a figyelmet és otthagyott minket. Fél óra
múlva pedig már együtt ültünk az autóba és a lakás felé hajtottunk. Kamilla még
összefutott Márkékkal így mi kettesben mentünk hazafelé.
- Jól vagy? – Kérdezte mikor már úton voltunk.
- Persze miért kérdezed?
- Csak szokatlanul szótlan vagy. – Nézett rám és megfogta a
kezem. – Mi jár a fejedbe?
- Semmi én csak… elgondolkoztam arról, hogy… ááá nem
érdekes.
- Lili mondd már!! - Sürgetett.
- Azért nem akarod nekem elmondani a tervedet, mert újságíró
vagyok? Vagyis, hogy egy lapnál dolgozok? – Néztem rá, de ő nem válaszolt. –
Szóval igen.
- Nem erről van szó.
- Ugye tudod, hogy soha nem árulnálak el!! Akkor sem ha
ezzel sokat kaszálnék, hiszen ez tényleg hiteles forrás lenne és biztos
rengeteg honoráriumot kapnék ezért a hírért, de én sosem mondanék el senkinek
semmit. Te is elmondhatsz nekem mindent és én is ugyanezt teszem. Ugye megbízol
bennem Zlatan? – Néztem rá, de ő csak komoly arccal az útra koncentrált. Szinte
biztos voltam benne, hogy beletrafáltam ezzel a feltételezésemmel. Mikor
hazaértünk senki nem tartózkodott a lakásba. Úgy gondoltam főzök valami gyors kaját és nekiláttam az előkészületeknek. Zlatan kijött a konyhába, de csak
szótlanul nézte amint tevékenykedek. Éreztem, hogy mondani akar valamit, csak
talán még ő sem tudja mi lenne az?
- Lili beszélhetnénk? – Kérdezte és tudtam csak akkor kezdi
így a mondatot mikor komoly dolgot szeretne mondani.
- Persze mondd. – Néztem rá mire közelebb jött és kivette a
kezemből a tálat. – Gyere, üljünk be ide a szobába.
- De épp főzök.
- Ez fontosabb. Szóval
gyere ide. – Húzott be a nappaliba és leültünk a kanapéra.
- A mai nap elgondolkoztam egy pár dolgon így a
kettőnkkel kapcsolatba én én már meghoztam a döntést. Ha a csapat tegyük fel
holnap kizúg az E.B-ről akkor jövő héten már aláírom az új csapattal a
szerződésem. – Mondta és a szívem olyan gyorsan kezdett verni, hogy majd
kiugrott a helyéből. – Az igazság az, hogy már kb. egy hónapja tudom, mit
akarok, de nem mondhattam el még senkinek.
- Tudod hova igazolsz?
- Igen drágám, én következő évtől már a Manchester United
játékosa leszek.
1 megjegyzés:
Szia, egy linkcserében benne lennél? Kérlek, nálam válaszolj :) https://alissastories.blogspot.hu/
Megjegyzés küldése