Az eljegyzésünk híre hamar bejárta a sajtót, aminek nagyon örültem. Már csak Lolita miatt is, aki reméltem felfogta, hogy Zlatan és én összetartozunk és semmilyen trükkje, taktikája nem szakíthat minket szét. A családom visszarepült Milánóba, hogy húgommal együtt legyenek mikor orvosi ellenőrzésre, és varratszedésre megy. Szerettem volna én is ott lenni, de megígértem Zlatannak, hogy vigyázok Maxira amíg ő edzéseken, interjúkon vesz részt. Szinte alig láttam a két ünnep közötti napokba, és bár imádtam Maxit mégiscsak vele szerettem volna tölteni a legtöbb időt. Úgy határoztam, mivel csütörtökre időzítettük a fotózást előtte látnom kellett a helyszínt, hogy betudjam mérni a dolgokat, fény és beállítások szempontjából, Szerettem volna a megszokott csapatommal dolgozni, de mivel mindenki a téli szünetét töltötte ez az út járhatatlan volt. Szerda reggel álmosan keltem fel, és rosszul esett, hogy Zlatan már nincs mellettem. Csak egy cetlit találtam az asztalkán, hogy majd valamikor jön és szeret. Szomorúan sóhajtva átgondoltam a napi teendőimet majd halkan kopogtattam Maxi szobája ajtaján. Mivel nem kaptam választ résnyire nyitottam az ajtót. A kisfiú mélyen aludt arca mérhetetlen békességet sugárzott. Annyira aranyos gyerek volt, és annyira hasonlított az apjára. Szerettem őt, de néha jobb lett volna nélküle, és néha átfut az agyamon, mennyire jó lenne ha én ajándékozhattam volna meg legelőször gyerekkel.
- Maxi kelj fel kérlek! - Ültem le az ágyára és megsimogattam az arcát. - Mennem kell és elviszlek magammal. Kirakom a ruháidat is csak kelj fel!
- Nem akarok! - Nyitotta ki szemeit és álmosan rám nézett. - Miért kell ilyen korán felkelni?
- Korán? Hiszen már nyolc óra is elmúlt. - Nevettem fel és a szekrényéből kivettem a ruháit. - Vedd fel ezeket és készülj el. Addig megcsinálom neked a reggelit és a kakaót is.
- De én nem akarok veled menni!
- Maxi egyedül nem maradhatsz itthon, nekem pedig találkozóm lesz apa fotós stábjával.
- Akkor hívd fel anyát! - Ült fel és végre öltözködni kezdett.
- Anya dolgozik. Siess kérlek, mert kilencre ott kell lennem és ezt a fordított forgalmat nem nagyon szoktam még meg. Lent leszek . - Hagytam ott és lementem a konyhába. Maxi pár perc múlva csatlakozott hozzám. Egy kiadós reggeli után pedig elindultunk a találkozó helyre. Borzasztóan zavart a forgalom, és az is, hogy Maxi folyamatosan nyafogott, a fáradság és az anyja miatt.
- Anya sosem keltene fel ilyen korán, és apa sem. Álmos vagyok Lili!
- Apád tegnap direkt mondta, hogy menj aludni. Tudhattad, hogy ez lesz. Sajnálom, de nem foglak egyedül hagyni otthon.
- Mikor érünk haza?
- Nem tudom, de ha odaérünk, kérlek legyél kedves és illedelmes, mert nekem nagyon fontos ez a munka.
- Haza akarok menni. Még a tábla gépemet is otthagytuk.
- Sajnálom, de...
- Neked kellett volna elrakni! - Mondta szemtelenül.
- Maxi már nagy fiú vagy, és nekem rengeteg mindenre kellett figyelnem, neked pedig csak ez volt az egyedüli. Majd máskor elhozod. - Szóltam és lezártnak tekintettem a beszélgetést. Szerencsére időbe odaértem a helyszínre ami leginkább egy torna teremre hasonlított.
- Szia, te vagy Lili? - Jött oda egy kedves lány majd barátságosan nyújtotta felém a kezét.
- Szia igen, Kovács Lilien ő pedig Maximilian Ibrahimovic. Zlatan fia.
- Szia. - hajolt le hozzá a nő. - Az én nevem pedig Wanda és én segítek anyukádnak a fotózásba.
- Ő nem is az anyukám! - Csattant fel hirtelen a kisfiú mire mindketten meglepődtünk. - Ő nem az anyám, csak....
- Igen, ez így van. - Mondtam zavartan, és borzasztóan kellemetlenül éreztem magam Wanda előtt. Mégis mit gondolhat rólam, a kisfiú miatt. - Én csak Zlatan menyasszonya vagyok.
- Ó gratulálok. - Mosolygott rám a nő. - Akkor körbe nézünk? Hátul van egy elhagyatott stadion és én arra gondoltam ott is készíthetnénk néhány fotót.
- Rendben, akkor lássuk. - Szóltam kicsit nyugodtabb hangon, de mikor kifelé indultunk megcsörrent Wanda telefonja én pedig ott maradtam Maxival, aki újra nyafogni kezdett és követelte, hívjam fel az anyját.
- Maxi idefigyelj, nem hívhatom fel, ugyanis nincs a városba és nem akarom zavarni munka közben. Nem tudom miért vagy ilyen, de kérlek viselkedj, mert én éppen dolgozom. Fontos nekem ez a munka, és kérlek ne rontsd el rendben?
- Mikor végzel már? Elmegyünk utána enni?
- Most reggeliztél, nem lehetsz éhes. - Szóltam rá majd leguggoltam hozzá. - Nézd tudom, hogy fáradt vagy, és tudom, hogy szünetben sosem kelsz fel ilyen korán. De nekem ez a munka nagyon fontos, mert az édesapád bízott meg vele. Nem szúrhatom el, ezért mindent alaposan meg kell néznem, hogy holnap már ne kelljen ezzel foglalkozni. Tudom, hogy tudsz aranyos lenni, ezért kérlek most is vedd elő ezt az énedet.
- Megígéred, hogy utána elmegyünk vásárolni?
- Maxi nem állíthatsz elém ilyen feltételek. Ha nem megyünk akkor ordítani és hisztizni fogsz? Milyen viselkedés lenne ez? - Mérgelődtem.
- Akkor legalább csak menjünk el apához! Kérlek Lili! - Nézett rám édesen én pedig beleegyeztem. Wanda visszajött, majd megnéztük a külső helyszíneket is. Eléggé furcsálltam, hogy Zlatan ilyen helyre szervezte a fotózást, de úgy voltam vele, hogy biztos érti a dolgát. Felírtam egy pár észrevételt és helyet ahol jónak gondoltam majd megköszönve Wanda segítségét, és a holnapi viszont látás reményébe távoztunk. Az órámra néztem ami már fél tizenegyet mutatott és magamba megjegyeztem mennyire elment az idő a nézelődéssel. Jó érzéssel gondoltam a holnapi munkára és eszembe jutott mennyire élveztem anno a párizsi fotózást is. Bevillant a közös lakásunk és az, hogy mennyi minden történt ott. Hiányoztak azok az idők, de még jobban hiányzott az a férfi aki akkor volt. Zlatan ugyanis mióta Manchesterbe költözött alig járt haza. Ha nem focizik akkor az edzőterembe erősít. Kicsit féltettem, mert egyre többször láttam rajta, hogy ha nem szerez gólt, vagy a csapata nem megfelelő eredményt ér el, kiakad. A kritikákkal is sokkal többet foglalkozik mint régebben. Féltettem és nem akartam, hogy túlhajtsa magát. Elvégre már nem húsz éves. De ha ezt felhoztam csak még rosszabb volt, ezért inkább csendben maradtam és magamba imádkoztam, hogy nehogy baj legyen ebből a túlhajszoltságból.
- Elmegyünk akkor apához? - Nézett rám reménykedően Maxi mikor már úton voltunk.
- Jó, de előbb felhívom. Nem akarok zavarni és ha esetleg azt mondja, hogy nem akkor el kell fogadni rendben van?
- Akkor meglephetnénk. - Ajánlotta fel én pedig csak fejemet ingattam.
- Majd meglátjuk, de hívom. - Vettem elő a telefonom, majd beütöttem szerelmem számát aki többszöri csörgetésre sem vette fel.
- Sajnálom kicsim, de apa nem veszi fel. Nem akarom zavarni, de...
- De én oda akarok menni!!! - Kezdett el hisztizni újra a kisfiú. - Apával akarok lenni, vagy anyával, de nem veled.
- Maxi mi a bajod velem? Nem rég azt mondtad szeretsz engem.
- Igen, de akkor még nem voltál ennyire undok! - Vetette oda én pedig iszonyú mérges lettem.
- Attól még, hogy nem ugrok minden kívánságodra, még nem vagyok undok, de lásd mennyire aranyos vagyok, meglepjük apát rendben?
- Jaj de jó. - Csillant fel a szeme. - Köszönöm.
- Szívesen. - Nyugodtam meg, majd egy darabig szó nélkül vezettem és csak a rádióból kiszűrődő zene törte meg a csendet.
- Lili ugye még nem lesz kistestvérem? - Kérdezte hirtelen Maxi én pedig nem tudtam mire vélni ezt a kérdést, de mielőtt válaszolhattam volta a kisfiú folytatta. - Csak mert anya azt mondta, hogy nem lenne jó, mert akkor apa kevesebbet foglalkozva velem.
- Maxi ez butaság. Apa akkor is szeretne ha lenne egy testvéred. - Mosolyogtam rá, ám ez nem javított arckifejezésén.
- Anya még azt is mondta, hogy örülne ha örökre eltűnnél apa közeléből.
- Igazán? - Kaptam fel a fejem, de úgy voltam vele, hogy nem akarom magam felhúzni. Elvégre nem sikerült neki megakadályozni, hogy Zlatan engem szeressen. Már csak pár sarokra voltunk az edzőközponttól, mikor egy baleset miatt várni kellett. Maxi újra elővette a hisztis énjét és olyan dolgokat vágott a fejemhez amik nagyon rosszul estek. Talán azért, mert ő még csak egy kisgyerek akinek mindig önálló véleménye van. Előjött azzal, hogy ő jobban örülne, ha én csak a a keresztanyukája barátnője maradnék, a szülei pedig újra együtt lennének.
- Maxi kérlek ne mondj nekem ilyeneket, mert nem hiszem, hogy olyan rossz ember lennék. Szeretlek téged és szeretem apukádat is. - Vázoltam fel majd mikor a rendőr jelt adott indítottam az autót. - Tudod vannak olyan gyerekek akiknek sokkal kevesebb jut mint neked. Mindenért hálásnak kell lenni és örülni, hogy megvan mindened. Nem kell azonnal sírni ha nem kapsz meg valami robotot vagy valamelyik videó játékot. - Utaltam arra a játékra amiért a kisfiú napok óta nyúzza az apját. - Van olyan kisgyerek akinek csak egy játéka van egész életébe és mégis hálás és boldog. Próbálj meg te is így gondolkodni. - Mondtam és reméltem a szónoklatom elért hozzá, ám mikor leparkoltam a komplexum előtt Maxi kivágódott az autóból és így szólt.
- Nem akarom, hogy velem gyere! - Kiabálta.
- De igenis veled megyek, ugyanis én is látni szeretném apádat, szóval kérlek szépen fogd meg a kezem és gyere ide mellém. Még csak egyszer voltam itt, és félek, hogy elkeveredünk.
- Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak.
- Maxi idefigyelj, nem tudom mi a jó ég bajod van, de nem is érdekel, mert nem fogsz velem szórakozni! Te még csak egy kisgyerek vagy, és én fogom megmondani mit kell tenned és mit nem. Főleg, hogy én vigyázok rád.
- Tönkre tetted a szüleim életét és tönkre tettél mindent, és NEM VAGY AZ ANYÁM!
- Tudod még szerencse te kis szaros, mert ha ilyen gyerekem lenne, már két akkora pofont lekevertem volna neki, hogy leesik feje. Neveletlen és hálátlan vagy. Látszik, hogy az anyád nevel - Szalad ki a számon, de amint kimondtam ezeket azonnal megbántam. A kisfiú szemébe könny szökött, majd zokogó hangon így vágott vissza.
- Mikor te nem voltál apa mindig velem aludt és velem foglalkozott. Akárhányszor eljöttem mindig volt rám ideje, most, hogy itt vagy engem már nem szeret.
- Ez nem igaz..
- De igen és már sosem fog engem szeretni, mert te itt vagy! Elvetted az apukámat. UTÁLLAK! - Kiabálta, és zokogva beszaladt az üvegajtón.
Sziasztok! Boldog nyarat kívánok nektek! Remélem jól telik mindenkinek. A fiúknak minden esetre jól, hiszen Stephan a barátaival éppen Ibizára utazott, ahol Zlatan is nyaral. Jó lenne ha összefutnának és megbeszélnék, hogy visszaigazolnak az Ac Milanba. :). Imádnám nagyon. Bár biztos vagyok benne, hogy ez nem történik meg. Szóval találkozunk jövőhéten. :).
Sziasztok! Boldog nyarat kívánok nektek! Remélem jól telik mindenkinek. A fiúknak minden esetre jól, hiszen Stephan a barátaival éppen Ibizára utazott, ahol Zlatan is nyaral. Jó lenne ha összefutnának és megbeszélnék, hogy visszaigazolnak az Ac Milanba. :). Imádnám nagyon. Bár biztos vagyok benne, hogy ez nem történik meg. Szóval találkozunk jövőhéten. :).
