Resta con me: V. Évad III. rész!

 

 – Szeretlek, de őszintén már attól féltem, hogy el akarsz válni. – Fordultam Zlatan felé, akivel az ágyban pihentünk, és valami idióta filmet néztünk a tévében. Az óra már bőven elütötte az éjfélt, de mi még cseppen sem voltunk álmosak. Beszélgettünk, filmeztünk, csókolóztunk és szeretkeztünk. Olyan volt, mintha nem lenne semmi, és az idő megállt volna ezen az estén. Csak ő és én, végre újra kettesben, és újra veszekedések és konfliktusok nélkül.
– Ez sosem fordult meg a fejemben, hiszen te vagy életem szerelme és a fiam anyja, aki remélem, már édesen alszik.

– Biztos jól elvannak. Szeret Helénánál lenni, mert Vincenttel tud játszani.
– Azért jól összehoztátok ezt a ma estét. – ismerte el.

 – Én csak a végrehajtó voltam, de az ötletet húgod adta.

– Nem is hiszed el, mennyit rágta a fülem, hogy beszéljük át a történteket. Remek testvér, aki imád téged, és néha úgy érzem, komolyabb, mint én. Pedig régebben annyira szeleburdi volt. Mióta egyedül álló anya lett, sokkal megfontoltabb döntéseket hoz.
- Az a szemét El Shaarawy! – mérgelődött, és be kellett látnom, hogy igaza van. – A barátoddal mi a helyzet?

– Azóta nem beszéltünk, mióta összejött Ludovica Paganival, és a húgommal szakítottak. Pedig jobban tenné, ha a focira koncentrálna, mert így sosem lesz válogatott. Nemsokára kihirdetik a keretet.

– Szerintem ő megelégszik ezzel a szinttel, és nem is akar több erőt belevinni a teljesítmény növelésébe.
–Igazad van, de fáj látni, hogy újra kikerült a válogatottból.
– Most a szerelem a legfontosabb számára. Mondjuk, ezt megértem, de az a jó, hogy engem ez mindig sokkal jobban doppingol, és nem hagyom el magam, sőt. Arra törekszek, hogy büszke legyél rám, ha játszani látsz.

– Én mindig büszke vagyok rád, Zlatan. – mosolyogtam. – Számomra már az is hihetetlen, hogy mindjárt negyven éves vagy, és még mindig ennyire magas szinten focizol klub szinten.
– Szeretnék a válogatottba is visszatérni. Te örülnél neki? – sandított felém, és tudtam, tudja, hogy mit gondolok erről.

– Tedd, amit jónak látsz, de miért nem elég neked az Ac Milan?
– Mert szeretnék részt venni a quatari világbajnokságon, és képviselni a hazámat.
– De akkor már negyvenegy éves leszel, és ki tudja, mi történik veled? Ráadásul olyan messze van Quatar és decemberben világbajnokság! Még viccnek is rossz. – osztottam meg vele a véleményem.
– A FIFA egyre több idióta döntést hoz, de ebbe sajnos mi nem szólhatunk bele, bár én nem is akarok. Sosem volt a politika az erősségem, és inkább azt teszem, amihez értek, termelem a csapatom számára a gólokat, és hozom a győzelmeket.
– Imádom ezt az elszántságot, és ha szeretnéd, legyél újra válogatott. – öleltem át, ő pedig szenvedélyesen megcsókolt, és újra maga alá gyűrt.

Reggel közös tusolás, és reggeli után kint ültem a kertben, míg Zlatan a dolgait pakolta vissza. Heléna visszahozta Alexandert, Alexandra pedig elhozta Maxit. Megkértem őket, hogy maradjanak ebédre, de sajnos siettek vissza Párizsba, hiszen férjének szülinapja van, amit szeretnének kettesben megünnepelni. A másik fiúk férje családjánál volt addig. Heléna kapott az ötleten, és újra előhozakodott Zlatan meglepetés bulijával, amit jó ötletnek tartottam, bár azért szerettem volna, ha ő is tud róla. Imádtam, hogy sógornőm ennyire kreatív. Összeírta a helyszínt, a vendégeket és a zenére is volt gondja. Nekem már csak az ételt és a dekorációt kellett megbeszélnem. Minden fantasztikusan alakult, a három fiú is jól elvolt az apjukkal, így Heléna hazament, hogy lerendezze a dolgait. Minden tökéletesen megfelelt egy vasárnapi naphoz. Míg a fiúk kint játszottak a kertben, én az infulencer és a fotós munkáimat néztem át. Boldog voltam, hogy a jövő hét teljesen telve van. Épp a húgommal beszéltem pár szót, amikor csöngettek. Mivel szerelmem még mindig a fiúkkal és a kutyával foglalkozott, én nyitottam ajtót, ám a meglepetés hidegzuhanyként ért. 

– Te meg mit keresel itt, és egyáltalán hogy jöttél be, Pepe? – mértem végig az ideges férfit, aki magához képest egész elegánsan nézett ki.

– Én szeretnék beszélni veled… már ha szabad. – pillantott rám zavartan, és a hátam mögül Zlatan hangjára lettem figyelmes.

– Ez meg mit keres itt??!!

– Ó, hello, Zlatan, én azt hittem, te nem laksz itt. – kezdte Pepe, és újra zavarba jött.
– De igen, visszaköltöztem a feleségemhez és a fiamhoz. Mit akarsz itt, és hogy jöttél be a fő kapunk?
– Lilihez jöttem, és Diletta adta meg a kódot, ami…

– Az a nő honnan tudja a kódot? – néztem Zlatanra.

– Egyszer elmondtam neki, de azt mondta, nem mondja el másnak. – mentegetőzött.
–  Fantasztikus, most majd minden idióta firkász meg mit tudom én, kicsodák, idejárkálnak
– Dehogy járkálnak, Lili! Csak beszélgettem vele rólatok, és akkor mondta meg a kódot. Esetleg nem mehetnék be? Nem szeretném itt az ajtóban elmondani, mit akarok.
– Jobb, ha az ajtóba maradsz! – vágta oda focistám, mielőtt én bármit is mondhattam volna. Pepe olyan esetlenül állt ott, hogy kezdtem megsajnálni, és ezt Ibra is nyilván látta rajtam.  – Mondd el, mit akarsz a feleségemtől, és húzz el a jó francba!
– Zlatan, azért lehetnél kedvesebb is vele, elvégre a volt főnökömmel beszélsz! – fordultam felé megróvóan.

– Milyen főnök az, aki rámászik a beosztottjára, majd miután az nem akar tőle semmit, megalázza és besározza a hírnevét?! Ráadásul még ölbe tett kézzel nézi, hogy az szinte menekül a munkahelyéről?

– Ebben teljesen igazad van, de szeretném jóvátenni. Ha meghallgattok, akkor volna egy ajánlatom Lili számára.

– Milyen ajánlat? – fontam karba kezem.

– A riporteri munkát már nem vehetem el Dilettától, de dolgozhatnál vele, és vihetnétek ketten a dolgokat, és az interjúkat. Így még akár Zlatannal is csinálhatsz mérkőzés utáni nyilatkozatokat, mint Diletta. A fizetésed pedig több lenne, és írnék egy levelet a csatorna minden dolgozójának, amiben leírnám, hogy én vétettem és felvállalom a hibámat.
– Ez mind szép és jó, de nem akarok Dilettával dolgozni.
– Sokkal több lenne a fizetésed, és talán idővel te is kapnál saját önálló műsort.
– Ezt mennyire tudod Lilinek garantálni? – kérdezte Zlatan.
– Még dolgozok rajta, de több mint valószínű.

– Még gondolkozok, de nem hiszem, hogy elvállalom. Rosszul érintett ez a dolog, és azzal a nővel még egy munkahelyen sem akarok lenni! Most pedig, ha megbocsájtasz, itt vannak a gyerekek, és foglalkoznom kell velük. – zártam le, amikor a három fiú befutott az előszobába a kutyával a nyomukba.

– De gondolkodsz rajta? Szeretném tudni. – tudakolta kicsit erősakosabban.

– Igen, gondolkozik, de most már menj el, és felejtsd el a kódot és minden Lilivel kapcsolatos dolgot! További szép napot! – csukta rá Zlatan az ajtót, Pepe pedig csalódottan odébb állt.