⚽ Fanfiction rendelésre: Adrien Rabiot ⚽

Sziasztok!  Szerencsére helyre állt a blogger ami miatt nem volt poszt mostanában, hiszen nem akartam,  hogy olyan adatok legyenek amik nem valósak.

Egy újabb fanfictiont hoztam el Nektek, amit újra kérésre írtam, és Adrien Rabiotról szól. Remélem örömmel olvassátok, és ha van valaki akiről szeretnétek, hogy írjak, csak jelezzétek nyugodtan. 😊

Pamela: Az április napsütés melegen kúszott be az ablakon, ami nagy fényárral borította be a szobát. Örültem, hogy végre volt egy nyugodt éjszakám mikor rendesen tudtam aludni, ugyanis az egyre növekvő hasam miatt nem igazán sikerült. Óvatosan megfordultam és elmosolyodtam a mellettem szuszogó férfi látványától. Két éve vagyok Adrien barátnője, és egyben menyasszonya, és lassan hét hónapja várom szerelmünk gyümölcsét. Felültem az ágyon, majd kisiettem a konyhába, hogy egy különleges szülinapi reggelit készítsek neki. Örömöm még az is tetézte, hogy a mai nap Adrien csak az enyém, és nem kell sem edzésre, sem mérkőzésre mennie. Persze a két év alatt igazán beletanultam a focista barátnők életébe, de korán sem tartottam magam a szokványos klisékhez. Hiszen nem vagyok sem modell, sem újságíró, és még sport riporter sem. Egy egyszerű pincérnő vagyok, aki Párizs egyik eldugottabb éttermében dolgozik. Adriennel is a munkám során ismerkedtünk meg, és bár eléggé tartottam tőle, az udvarlásának nem tudtam ellenállni, így két hónap ostromlás után elmentem vele vacsorázni. Azóta pedig együtt vagyunk, és hamarosan már három főre bővül családunk, egy csodálatos kislány által. Mindig is lányos anyuka szerettem volna lenni, így mikor az ultrahangon megmutatták, örömkönnyekben törtem ki, ahogy Adrien is. Biztos voltam abban, hogy szerelmem kiváló édesapa lesz, aki mindentől óvja majd az ő hercegnőjét. A lépcsőn lefelé menet benéztem a már elkészült gyerekszobába, és egy mosolyra húztam szám. Imádtam ezt a kis kuckót, aminek hamarosan lakója is lesz. Belépve végigsimítottam a kiságyon, ami még az enyém volt, és mikor Adrien megtudta ragaszkodott hozzá, hogy újítsuk fel. Így hát ezt behoztuk a szobába, és hozzá passzoló bútorokat válogattunk. Habár eleinte tiltakoztam, mert szerettem volna, hogy kislányom első szobája tényleg igazi csajos legyen, de most, hogy végignézek rajta, úgy vélem nem baj, ha inkább a fa, és a natúr színek harmonizálnak. A szőnyeg puhán simogatta talpam, ahogy ráléptem. A szekrényen a játékok mellett néhány fotó sorakozott rólunk, és a családtagjainkról. A

kiságy felett, pedig egy nagy kép hirdette a szoba tulaját: Amelia. Régóta a kedvenceim között szerepel ez a név és biztos voltam benne, ha lányom lesz így fogják hívni. Adrien pedig beleegyezett, aminek nagyon örültem. Az ágy mellett egy aranyos elefánt foglalat helyet, ami vesszőből készült, így azok a játékok is belefértek, amik a szekrényre nem. Igaz, hogy a szüleim óva intettek a születés előtti vásárlástól, de  mivel nem bírtam ki, már több játék, ruhácska és minden babáknak szükséges dolog sorakozott a szekrényekben. Reméltem kislányom boldog lesz, és az élete mindig úgy alakul, ahogy szeretné. Egy darabig még elidőztem, majd mikor eszembe jutott a reggeli fogtam magam és lesiettem a konyhába. Nekiálltam a mini palacsintának, amire csoki öntetet csorgattam, és mikor kész lett egy tálcára pakoltam őket. Amíg a víz felforrt a kávénak, előkerestem a születésnapi kártyát, és a mellé járó ajándékot, ami egy baby Paris Saint German babaruhácska. Tudtam ennek nagyon fog örülni, hiszen egész terhességem alatt mást sem hallottam, csak hogy a gyereknek is kell mez. Én azonban elleneztem, mert úgy gondoltam még kicsi, és biztos voltam benne, hogy nem viszem ki a nagy zajba kislányomat. Gondosan becsomagoltam, és még a terhes fotózásra járó kártyát is elraktam. A víz felforrt, én pedig a palacsinta mellé helyeztem a bögrét. A tükörbe még megnéztem magam, és hátrasimítottam hosszú, vörös hajamat, majd egy szemceruzával kiemeltem kék szemem. Óvatosan egyensúlyozva lépkedtem be a hálóba, és vigyáztam ne ébresszem fel, csak akkor mikor már mellé bújok, de szerelmem megelőzött.

- Csak nem kávé illatot érzek? - Nyitotta ki álmosan szemeit, és édesen rám nézett. 

- De igen, és van még más is. - Ültem fentebb, és lágy csókot nyomtam arcára, ám mikor a tálca után akartam nyúlni visszahúzott magához, és intenzívebben követelte ajkaimat.

- Ma reggel is gyönyörű vagy. 

- Te pedig édes, imádni való és remélem nagyon éhes - fordultam újra a tálca felé és az ágyra helyeztem. - Jó étvágya, és boldog szülinapot kicsim. 

- Ez igazán jól néz ki - mérte végig a bőséges reggelit. - Köszönöm, de nem kellett volna. Jobb, ha pihensz inkább. 

- Adrien babát várok, és nem vagyok beteg, és ha már szülinap, készültem egy kis meglepetéssel. 

-  Pamela igazán nem kellett volna, hiszen mindenem megvan, amit akarok. 

- Igen, de ezek nincsenek, szóval bonts ki kérlek, miután megreggeliztél.

- Ez Isteni finom. - Szólt teli szájjal, én pedig büszke voltam, hogy ízlik neki a palacsintám. 

- Ha szeretnéd, addig megmutatom miket vettem neked. 

- Rendben, jó ötlet - csillant fel szeme, és öröme még nagyobb volt mikor meglátta a baby mezt, amire természetesen az ő neve volt írva. 

- Csak nem beadtad a derekad? 

- De igen. Remélem, tetszik. 

- Igen, nagyon. Köszönöm, és alig várom, hogy Amelian lássam. Tudom, hogy nagyon csinos lesz benne, és olyan, mint egy igazi fanatikus. 

- Van még más is, az üdvözlő kártyán kívül. 

- Már ez is elég. 

- Nem, mert ez az ajándék is fontos, és örülök is, hogy ma nincs semmi programod, hiszen délután megyünk egy páros terhes fotózásra.  - Újságoltam neki. - Bár igaz, hogy ez nekem nagyobb öröm, de remélem neked is tetszik azért.

- Persze, hogy tetszik, és este elmehetnénk vacsorázni. Lenne kedved? 

- Igen, mindenhez van kedvem, aminél melletted lehetek, de ez a te napod így oda megyünk, ahova akarsz.

- Szeretlek Pamela, és Ameliat is.

- Én is téged Adrien. - Simogattam meg arcát, és miután jóllakott, levittem a tálcát. A fotózás előtt a kedvenc éttermünkbe mentünk ebédelni, és mivel nem volt messze, így inkább sétálva tettük meg az utat. Szerettem sétálni, de azonnal méregbe gurultam, ahogy a távolból fotósokat fedeztem fel. Eddig nagyon jól sikerült eltitkolunk a nyilvánosság elől állapotomat, hiszen a télen senkinek nem tűnt fel, a nagykabát alatt pocakom. 

- Ne is figyelj rájuk édes. – Fogta meg kezem Adrien. - Ha ez megnyugtat nem te vagy a lényeg. 

- Tudom, de akkor is, zavar, hogy sehova nem mehetünk el anélkül, hogy a nyomunkba mászkálnak. 

- Sajnos ez hozzám tartozik, de már volt időt megszokni.

- Igen, igazad van, de nem akarom, hogy kiderüljön a baba.

- Megértem - szólt - ezt én sem szeretném, hiszen akkor már tényleg nehéz lesz őket levakarni.

- Jobb volt a téli időszak, mert most, hogy kezd melegedni, nem tudom, hogy rejtsem el a hasam és ez csak egyre nagyobb lesz. - Méláztam miután kikértük az ételt. Ebédnél aztán már nem jött fel a téma, inkább a fotózásról, és a munkáról beszélgettünk. Az idényből már elég sok letelt, és mivel irányított császárra készülök, a terhesség végére a bajnokság is lecseng. Már mindent kiválasztottunk, amibe a kórház, az orvos és minden olyan dolog beletartozott, ami egy nyugodt szüléshez kell. Eleinte nem akartam magánkórházba menni, de Adrien és persze az anyám rábeszélésére rájöttem tényleg ez lesz a legjobb megoldás. Az időpont Június 14.- e és én már egyre jobban izgulok, ahogy közeledik a dolog. Focistám azonban nem ideges, de akárhányszor beszélünk róla, kiköti ő is mellettem szeretni lenni a szülőszobán, aminek nagyon örülök, hiszen csodálatos érzés lesz, ha együtt pillantjuk meg kislányunkat. Az ebéd gyorsan eltelt, majd miután átöltöztünk elindultunk a fotózás helyszínére. A fényképész egy nagyon kedves barátnőm volt, aki nagyon profi az ilyen képek elkészítésében.

- Sziasztok, örülök, hogy itt vagytok. Milyen szép már a hasad. - Dicsért meg, ezután Adrienre siklott tekintete. - Mi még nem ismerjük egymást. A nevem Regina Törnwall, és örülök, hogy megismerhetlek téged is.

- Adrien Rabiot. - Nyújtotta felé kezét drágám. - Ugye a képeket bizalmasan kezeled?

- Persze, ez nem kérdés, és hidd el nagyon sok hírességgel dolgoztam már együtt. Tudom kezelni az ilyen helyzeteket, és innen az engedélyetek nélkül semmi nem fog kijutni.

- Köszönöm. - Könnyebbült meg Adrien.

- Akkor akár kezdhetjük is nem? - csapta össze kezét a lány, majd miután elmagyarázta a koncepciót beállított minket a kívánt helyre. A fotózás egy kis pihenővel majdnem két órán keresztül zajlott, én pedig minden pillanatát élveztem, és az elkészült munkával is megvoltam elégedve, hiszen Regina minden sorozat után megmutatta.

- Még lesz egy kis utómunka, és utána értesítelek.

- Rendben, nagyon köszönjünk. - öleltem meg, és együtt kiléptünk a napsütésbe.

A fotózás óta már eltelt egy hónap az elkészült műveket, pedig bekereteztettem, és kiraktam a falra. Már egyre jobban beleszokok ebbe az állapotba, és egyre ötletesebb vagyok az öltözködés, és a titkolózás terén is. Persze a közeli barátaim, a családom, és Adrien csapattársai is tudnak a babáról, de nem akartuk nagydobra verni, mert ez egy olyan különleges pillanat, és állapot, amit tényleg csak azokkal szeretnénk megosztani, akik nagyon közel állnak hozzánk. Egyik nap hívtak az étterembe, hogy valami papírt írjak alá, így hát, amíg Adrien edzésen volt, autóba pattantam, és elindultam munkahelyem felé. Mivel még csak délelőtt volt, a forgalom sem volt olyan nagy. Munkatársaim, akik barátnőim is egyben széles mosollyal fogadtak, és megkínáltak egy teával, amit a papírmunka után elfogadtam.

- Hogy van a kismama? - Ült mellém Natalie, aki mindig mindent tud, és mindig kíváncsi. Hatalmas barna szemekkel nézett rám, miközben rövid szőke hajába turkált. Néha főnököm Rose is odatévedt, de mint jó tulajhoz illően inkább a vendégekkel foglalkozott.

- Jól, köszönöm. Egyre jobban viselem. Elmúltak a rosszulléteim, és elmúlt minden olyan dolog, ami miatt negatívan gondolok a terhességre. Kezdek beletanulni és az ellenőrzéseket is sokkal jobban viselem, és nem ijedek meg, ha megmozdul. Nagyon várom már a szülést, és azt, hogy ne csak ultrahangon keresztül lássam. Adrien is olyan izgatott, és annyira segítőkész.

- Készen van a babaszoba?

- Persze, már mindet megvettünk, és....

- Ó csak nem, hogy betoltad a képed? - Hallottam Jenna hangját, akivel jó barátságba voltunk, de amióta megismertem Adrient egyre bántóbban viselkedett velem, és amikor megtudta, hogy babát várok, ez csak rosszabb lett. Natalie szerint csak irigy, hogy én híres pasit találtam, aki mellett biztonságba lehetek anyagilag. Holott ő még mindig a hitelét törleszti, de erről én nem tehetek. Mindig kedves próbáltam lenni vele, ám egy idő után inkább feladtam, és csak Natalieval, vagy Rose-zal beszéltem meg a magánjellegű dolgaimat.

- Szia Jenna. - Köszöntem, és kedvesen rámosolyogtam.

- Hol hagytad a pasidat?

- Jelenleg dolgozik, és....

- Ó vagyis milliókért futkározik egy játékszer után? Remek munka. - Vágott szavamba, majd ledobta a helyi pletykalapot az asztalomhoz. - Úgy tudtam titkolózás van, erre meg belefutok ebbe. Még jó, hogy itt vagy, így legalább te is látod.

- Mi ez? - Nyúlt Natalie azonnal a lap után, amely címlapján Adrien és én voltunk.

- Na, ne! - Kiáltottam fel mérgesen, mire főnököm is odaért, így már négyen csodálkoztunk a képeken.

- Még egy cuki kis írás is van rólatok. - Kommentált Jenna, így azonnal felcsaptam az újságot, és mikor megtaláltam a cikket hangosan olvasni kezdtem.

Babát vár a népszerű focista barátnője!

Miért titkolták el? Talán gond van a gyerekkel?

Mint arról már korábban is írtunk, Adrien Rabiot és kedvese Pamela Morin két év után eljegyezték egymást. Persze a hírt még egyikőjük sem erősítette meg, de a lány úján pár hónapja egy csodálatos gyűrű csillog, ami erre enged következtetni. A hírt már csak azért is tarthatjuk valószínűleg, mert a lányt nemrégiben eléggé nagy hassal fotózták le Párizsban, Rabiot társaságában, sőt még egy bababoltból is látták kijönni. Vajon miért nem erősítették meg a hírt hivatalosan?

Talán valami probléma lehet a kicsivel, amiről nem szívesen beszélnek? Azt nem tudjuk, mindenesetre fent állhat az a veszély is, hogy a gyerek nem egészséges, és csak fájó lenne nyilatkozni róla. Ha megtudunk valamit, mindenképpen értesítjük olvasóinkat, és hozzuk a legfrissebb fotókat.

- Ez meg mi? - Futottam át újra, és újra cikket, és egyre jobban fájt, amiket összehordtak.

- A híresség átka - jegyezte meg epésen Jenna, és szó nélkül hátrament átöltözni.

- De hát nem erről van szó. Amelia teljesen rendben van, és nincsenek egészségügyi problémái.

- Pamela ezek a lapok mindent összeírnak - nyugtatott főnököm, - ne törődj vele.

- Mégis, hogy ne törődnék, mikor ilyenek írnak a gyerekemről? Mégis kik ezek, hogy nyilatkoznunk kell nekik? Komolyan mi ez, hogy még azt is figyelik, milyen ékszereket hordok? Nem hinném, hogy olyan fontos ember a valamelyik virágboltos, vagy akárhányadik pék a városba, hogy az én magánéletemmel foglalkozzon! - Akadtam ki, és már egyre hangosabban kiabáltam. - ez csak az én ügyem, és Adriené, és csak annak mondom el, akinek akarom.

- Igen persze, de a média már csak ilyen - szólt közbe Natalie, aki egy újabb teával tért vissza. - Sajnos el kell fogadnod, hogy a párod híres, és érdekli az embereket, ami körülötte zajlik. Ebben pedig te is benne vagy, így nyilván való, hogy most te vagy érdekes, és a terhességed.

- Remek - mérgelődtem tovább, és jobbnak láttam, ha inkább hazamegyek. Gyorsan kocsiba pattantam, és indítottam, ám gondolataim végig az újságcikk körül kavarogtak, szememet pedig elöntötték a könnyek. Mégis hogy lehetnek ennyire rosszindulatúak az emberek, és miért nem tisztelik mások magánéletét? Útközben megálltam egy árusnál és beruháztam én is a lapra, hogy megmutathassam Adriennek, aki még nem volt otthon. Lekabátoltam és újra átfutottam a cikket. A képek nem voltak rosszak, és a kabát alatt valóban kivehető volt hasam. Lehet, büszkeséget kellene éreznem, de csak szomorúság van a szívembe, a negatív találgatások miatt. Biztos voltam benne, hogy kislányom teljesen egészséges, hiszen minden vizsgálat a lehető legátfogóbb volt, és én is mindent betartottam. Vigyáztam az étkezésre, vitaminokat szedtem, és nem tettem ki magam semmi káros dolognak. Adrien kora este ért haza, én pedig még mindig a kanapén ültem. Kezemben egy nyugtató teával, mellettem a lap hevert kinyitva a cikkünknél.

- Szia, kicsim, hazaértem. - Hallottam jókedvű hangját, ami azonnal megváltozott mikor sírós arcom meglátta. - Mi a baj drágám? Mi történt, miért vagy szomorú? 

- Ezt nézd meg!- Nyújtottam felé az újságot, ő pedig mellém telepedve átfutotta azt. 

- Ez miatt vagy szomorú Pamela? - Bújt közelebb, és gyengéden letörölte a könnyeim - ez csak egy bugyuta cikk, amivel nem kell foglalkozni. 

- De akkor miért írnak ilyeneket? Oké, nem mondtuk el, hogy babát várok, de mégis miért kellett volna? 

- Mert az embereket érdekli a dolog, és ha nem tudják a teljes igazságot, kombinálni kezdenek. Sajnos ez ilyen, és nyilván nem tudtak mást kitalálni csak azt, hogy beteg a babánk. Ami természetesen nem igaz, szóval kérlek, nyugodj meg. 

- Egyszerűen nem megy, mert az van az eszembe, hogy mi van, ha mégis igaz. 

- Ugyan már Pamela, erre ne is gondolj. Te is tudod, hogy minden úgy alakul, és minden úgy fejlődik, ahogy kell. Semmi okod az aggodalomra.

- Jó, de én mégis...

- Nem! - Fojtotta belém a szót. - Nem akarom, hogy ezen agyalj, mert akkor becsavarodsz.

- Neked nem esik rosszul? - emeltem rá szemeim, mire komoly arccal így szólt. 

- De igen, nekem is fáj ez az írás, de nyilván nem tudták eladni másképp, és kellett valami nagy szenzáció.

- Mi lenne, ha tisztáznánk a helyzetet egy közleménnyel? - vetettem fel az ötletet, de ő csak nemlegesen ingatta a fejét. 

- Nem akarok kiadni semmit, mert akkor úgy tűnne, magyarázkodunk. Eddig sem foglalkoztam a pletykával, vagy a rágalmakkal, és te sem. Szóval inkább hagyjuk, hogy ez az egész lecsengjen, és inkább tegyünk úgy, mintha ez meg sem történt volna. Ha pedig megszületik a kicsi, majd koppannak egy nagyot. 

- Mégis hogy tudsz ennyire jól reagálni az ilyenekre? 

- Mert már megszoktam. Nyugodj meg jó, és inkább gyere, menjünk vacsorázni. - húzott fel, én pedig kicsit megnyugodtam.

- Rendben. Szeretlek Adrien, és köszönöm, hogy megnyugtattál. 

- Én is téged Pamela, és hidd el, a lehető legjobb orvosok vizsgáltak meg, szóval semmi okod nincs kételkedni.

De mivel a cikk továbbra sem hagyott nyugodni másnapra egy sürgősségi vizsgálatra jelentkeztem be, ahova Adrien tudta nélkül mentem. Orvosom elvégezte a vizsgálatokat, és újra megnyugtatott, hogy minden rendben, nincs okom az idegeskedésre. Mivel azonban nem mondtam semmit, nem értette miért is voltam ennyire izgatott.

- Tudja, csak tegnap kijött egy cikk, amibe a babám egészségi állapotáról találgatnak. Mivel nem hoztuk nyilvánosságra. Olyan dolgokat hordanak össze, ami nagyon fáj. Persze tudom, hogy minden rendben van, de mégis beleültették a bogarat a fülembe, és szerettem volna, ha ráerősítene. 

- Pamela megnyugtatom, hogy minden a legnagyobb rendben van Ameliaval. A fejlődése szépen halad, és minden úgy alakul, ahogy kell. 

- Rendben, nagyon köszönöm - fújtam ki a levegőt, ezután elköszöntem és hazaértem. Otthon már Adrien várt, és eléggé riadt képet vágott. 

- Istenem Pamela hol a jó égbe voltál? Már rengetegszer hívtalak, de nem vetted fel. Annyira aggódtam. 

- Ne haragudj, de dolgom volt, és lenémítottam a telefonom - kaptam ki táskámból, és akkor láttam, hogy nyolc nem fogadott hívásom van szerelmemtől. 

- Mégis milyen dolgod? 

- Semmi, igazán nem érdekel. Neked milyen volt a napod? - Próbáltam terelni, de Adrien átlátott rajtam. 

- Pamela kérlek, mondd meg hol voltál! - húzott a kanapé felé, én pedig belenéztem szépséges szemeibe, és egyszerűen nem tudtam hazudni neki, így hát belekezdtem. 

- A tegnapi cikk bogarat ültetett a fülembe és egy sürgősségi ellenőrzésre mentem a doktoromhoz. 

- De Pamela azt hittem ezt már megbeszéltük.

- Igen, persze, de én mégis aggódtam. Ne haragudj, de annyira féltem a babámat. 

- Tudod, hogy nem lesz semmi baj, és légy szíves ne gondolj ilyenekre, mert ezzel tényleg csak ártasz magadnak, és akkor már Amelianak is. Megígéred, hogy a szülésig nem foglalkozol ezzel, és a fotósokkal sem? 

- Rendben megígérem. - Bólogattam, és bármennyire is nehéz volt innentől nem foglalkoztam semmivel, amit összeirkáltak rólunk, és mikor a szülést követő másnap a karjaimba tartottam kislányomat csak mosolyogtam az egészen. Szerencsére tényleg minden rendben volt vele, és egy csodálatos kis hercegnő mosolygott ránk, akinek puha bőre, finom baba illata, és nagyon aranyos hajacskája volt. Egyszerűen tökéletes volt minden rajta, mi pedig büszkén vittük haza házunkba, hogy elkezdődjön a hármunk élete, engem pedig az sem zavart, hogy Adrien egy nagyon édes közös képet rakott ki Instagrammra, Ameliáról, amire rengeteg szívecskét, és hozzászólást kapott. Néhány nap múlva pedig, a szitkozódó újságíró is egy remek cikket közölt le rólunk, amiben családomat méltatja, és mikor elolvastam elégedetten mosolyogtam, és büszkén néztem arra a két emberre, akit a legjobban szeretek. 

⚽ Szülinapi különkiadás! Egy különleges fantázia ⚽

Sziasztok!

Biztos tudjátok, hogy minden évben igyekszem "megünnepelni" Zlatan szülinapját. Akár egy külön bejegyzéssel, videókkal, vagy képek formájában. A lényeg, hogy mindig megemlékezek rá.

Ebbe az évben pedig arra gondoltam, hogy megosztok veletek egy olyan történetet, ami már nagyon-nagyon rég a fejembe van. Úgy is mondhatnám erről a történetről, hogy az egyik legbelsőbb fantáziámat hozom el Nektek!

A történetben előfordulnak szexuális részek, és egyéb káromkodások.

Lia: Sietve ültem be a taxiba, ami azonnal az Aon traning komplexum felé vette az irányt. Apámhoz utaztam pár napra és reméltem a legutóbbi találkozásunk óta kicsit megenyhült felém. Sajnos nem érti meg, hogy szeretem élvezni az életet. Imádok bulizni, és szeretem a megnyerő férfiakat. Ezek talán az ismertségi köreimből adódóan híres focisták, és más sportolók közül kerülnek ki. Azonban utálom a kötöttségeket, így a legutolsó kapcsolatom sem tartott egy hónapnál tovább. A csábítás a véremben van, és számomra semmihez sem fogható az az érzés, mikor akcióm sikeres, jutalmam pedig egy forró éjszaka. A férfiak mind egyformák és hiába rendelkeznek feleséggel, gyerekekkel, ha meglátnak egy feszes feneket, vagy egy mély dekoltázst nyál csorgatva nézik minden óhajom. Ugyanúgy vannak bekötve, és ugyanarra vágynak. Egy nőre, aki legyezgeti az egójukat és csodája őket. Néha ellehet játszani az ártatlan kislányt is, mert akkor kijön belőlük a megértő, mindentől óvni akaró, hős szerelmes. Sajnos a sajtó előtt még én sem bírok elbújni, és volt pár kalandom, ami a pletykalapok és felkapottabb magazinok legelején landolt, és óriási botrány kísérte. De válás egyik helyen sem történt, és hiába érezték a feleségek átverve magukat, a gyerekek és persze a hatalmas vagyon miatt szemet hunytak a történtek előtt, és megbocsájtottak partnereiknek. Engem sosem érdekelt kinek okozok fájdalmat, és kinek borítom fel a családi életét, csak az élvezetet kerestem és mindig vigyáztam arra, hogy sosem mondjam senkinek: szeretlek. Az autó megállt, és miután leellenőrizték az igazolványaimat, sietve indultam be az üvegezett épületkolosszusba. Apám legújabb csapata a Manchester United, így már egy ideje itt él a városban, egyelőre anya nélkül, de amint sikerül eladni a régebbi házunkat újra együtt lesz az egész család. Halkan lépdeltem a  folyosókon miközben a falakon lévő képeket nézegettem. Sok mostani és régebbi focista arca nézett vissza rám, a távolból pedig hangfoszlányokat hallottam, és egy éles sípszó hasított bele a csendbe. Megigazítottam mélyen dekoltált kék ruhámat és a hang irányába siettem. A hangok egyre erősödtek, míg a nyitott üvegajtón át, egy csodálatos zöld focipályát pillantottam meg. A szélén apám állt és hangosan utasítgatta a fiúkat. Angolul beszélt, amit mindenki egyformán megértett. Ősz haja csillogott a napfényben, szürke melegítőt viselt, kezében füzettel, nyakában síppal tipikus edző kinézete volt. Arca széles mosolyba húzódott mikor meglátott, majd miután szorosan átölelt és adott két puszit így szólt. - Lia, te meg hogy kerülsz ide?

- Szia, apa! Úgy gondoltam megleplek. Egész nyáron alig találkoztunk, és kíváncsi voltam a csapatodra és természetesen rád is.

- Ők az új munkám - mutatott a srácokra, akik még mindig az akadálypályák között futkostak. - Remélem sikerül az, amit elterveztem velük.

- A fényes B.L. Győzelem! - nevettem fel, ő pedig helyeslően bólogatott, és mikor végigmérte alakomat lágy hangon így szólt.

- Nagyon szép vagy!

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, és örültem, hogy elégedett velem.

- Hogy van a legújabb barátod? Nem lesz még esküvő?

- Apa kérlek - forgattam meg szemem. - már nem vagyunk együtt, de ha így is lenne, akkor sem mennék hozzá senkihez.

- De miért nem?

- Mert nekem fontos a függetlenségem és ezt egy férfiért sem adom fel.

- Már nem vagy kislány! Ideje megkomolyodnod.

- Azért, hogy utána unalmas életem legyen, visítozó gyerekekkel? Köszi, ebből nem kérek. Én így vagyok boldog.

- Jaj, Lia! - sóhajtott fel és inkább a fiúk felé vette az irányt, de még a válla felett hátra szólt nekem. - Nem jössz oda? Bemutatnálak a srácoknak.

- Dehogy nem! - csillant fel szemem és már magamban kezdtem megtervezni legújabb hódításomat. A ma estére még úgysem volt partnerem és szívesen benne lettem volna egy városnézésbe valamelyik cuki játékossal. A csapatról semmit nem tudtam, és nem is akartam utána nézni a játékosoknak, mert úgy voltam vele a meglepetés erejére hagyatkozom. Apám belefújt a sípjába mire a focisták azonnal körbe álltak nekem pedig volt időm felmérni a felhozatalt. Tekintetem egy fekete fiún állt meg, aki elég fiatalnak tűnt, de reméltem elmúlt már tizennyolc. Igyekeztem szuggerálni, és azonnal láttam neki is tetszik látványom, de apám közel húzott magához és a fülembe súgott.

- Meg ne próbált! Még túl fiatal! - Ezután újra arrébb lépett és a csapathoz intézte a következő kérdést. - Hol van Zlatan?

- Hogy ki? - Kaptam a néven és szívem azonnal hevesen kezdett verni. Lehet, hogy ő az? Az nem lehet... biztos másnak is van még ilyen keresztneve, és...

- Jövök már! - Hallottam a túl ismerős hangot a hátam mögül én pedig féltem arra nézni, de mégis kénytelen voltam. Mellkasomba beszorult a levegő, és úgy éreztem szédülök. Még mindig olyan vonzó volt, mint akkor, nekem pedig eszembe jutott 2009, és az az este, ami egy életre megváltoztatott bennem mindent.

2009: A tükör előtt álltam és szőke hajam igazgattam. Egy különleges csillogó csatot raktam bele, amit nemrég kaptam a legjobb barátnőmtől. A klubban hangos zene szólt, ami beszűrődött a w.c-be is. Szájfényt vettem elő, és rákentem ajkaimra, amik cseppet sem voltak teltek. Sajnos ez a melleimre is igaz volt, és biztos voltam benne, hogy egyszer mindkettőt megcsináltatom. Rövid, csavart pántos, zöld ruhám jól simult alakomra. Talán a lábaimat szerettem magamon a legjobban, és azt, hogy nem voltam hízékony. Persze magasságomból adódóan nem lehettem volna modell, hiszen csak 156 cm-rel rendelkezek. Egy fiatal, vidám lány voltam, aki szeretne már független, és önálló lenni. Kirepülni a szülei árnyékából, és végre a saját lábára állni. Olyan lány, aki nem akar mindig az édesapjára várni, míg ő az aktuális csapatértekezletekkel végez, és nem akar az anyjával újabb üzleti vacsorákon bájologni.

- Gyere már! Megjött apád kedvence, és mit ne mondja nagyon helyes! - siettetett Stella. - Bár fura, mert azt hittem szőke kék szemű. Már ha a Svéd vonalból indulok ki. De gyere már!!!

- Mindjárt csak még megigazítom a szemem. - néztem rá.

- Az edző lánya még egy zsákban is vonzza a pasikat.

- Mondja ezt az elnök lánya. - nevettem fel, és újra a tükör felé fordultam. - Tudod, hogy nem érdekelnek a férfiak. Első a tanulás, hiszen az iskola sokkal fontosabb. Kész vagyok, mehetünk!

- Éljen! - kiáltott Stella, akivel egyre jobban összebarátkoztam, hiszen szinte mindenben hasonlítunk egymásra. Az ő édesapja Massimo Moratti, aki az Internazionale elnöke. De persze egyikünket sem érdekelt a foci, és a mérkőzésre járás helyett is inkább vásárolgatni, kávézni, vagy bulizni jártunk. Kiléptünk a teremből és azonnal elvesztem.

- Ő az! Ő Zlatan! - mutatott barátnőm az általam kinézett pasira. Magas volt, és örülten jóképű. Vállig érő haját, egy vékony, fekete pánttal fogta hátra. Barna szemei csillogva pásztázták a termet. Izmos mellkasa kilátszott hanyagul gombolt ingéből, fekete nadrágja tökéletesen állt rajta.

- Lia itt vagy? - rángatott vissza Stella a fellegekből.

- Igen, de... tényleg Ő lenne Zlatan? - hitetlenkedtem, mert nem gondoltam volna, hogy apám kis kedvence ennyire vonzó. - Basszus ez a pasi...

- Igen, nagyon jóképű, és még tehetséges is. Csak kár, hogy...

- Innom kell valamit! - vágtam a lány szavába és a pulthoz rángattam. Két koktélt rendeltünk, és mialatt az italunkra vártunk egy magas fiú lépett oda hozzánk, és a szavam is elállt, ahogy ráeszméltem, hogy Ibra áll mellettem. Közelebbről sokkal helyesebb volt, férfias illata pedig azonnal bekúszott orromba.

- Sziasztok, lányok! Meghívhatlak titeket egy italra? - villantotta ránk hatalmas mosolyát, amitől a hasamban apró rezdüléseket érzékeltem. Természetesen elfogadtuk a meghívást. Az elsőt egyre több és több követte aztán már csak azon kaptam magam, hogy a bár egyik eldugott zugába hevesen csókolózunk és tépjük egymásról a ruhát. Nem igazán voltam biztos benne, hogy jutottunk ide, de nem is érdekelt. Kisugárzása mágnes ként hatott rám, heves csókja és követelőző mozdulatai pár perc alatt szinte meztelenre vetkőztettek. Bőre forró volt, én pedig élveztem, hogy végigsimíthatok kockáin. Szinte hullámoztam mozdulataitól és nagyon akartam, hogy erős férfiassága utat törjön belsőmbe. Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem, csak sóhajaink törték meg a kis zug csendjét. Zlatan lerángatta magáról a nadrágot és felültetett egy pultra. Éreztem, hogy mindjárt szétfolyok, és már csak a gondolattól is, hogy mindjárt bennem lesz orgazmus közeli állapotba kerültem. Végigszántotta nyelvével melleimet, amik ágaskodva jelezték izgalmukat. Mikor csak pár perc választott volna el az egyesüléstől halk kopogást hallottunk, amit egy erősebb férfihang követett.

- Zlatan itt van Heléna! Mit csinálsz odabent? - tudakolta, és ekkor, mint valami varázsütésre focistám eltolt magától és gyorsan felrángatta ruháit. A vágytól még mindig forró testtel ültem és kérdőn néztem rá.

- Hova mész? Még nem végeztünk, és...

- Sajnálom, de mennem kell! - szólt komoran.

- Akkor ezt mikor fejezzük be?

- Soha! Elkezdeni is hiba volt. Viszlát! - vetette oda és kiviharzott. Csalódottan és kielégületlenül botorkáltam ki a szobából.

- Hol voltál? - lépett elém Stella.

- Dolgom volt. - válaszoltam, és ekkor megláttam csatáromat, amint hevesen csókolózik egy szőke nővel.

- Hiába nézel rá ilyen vágyakozva, már foglalt. Az a nő a felesége, és van két kisfia is.

-  Jó ég, és én majdnem szeretkeztem vele. - suttogtam, és egy másodpercet sem bírtam egy légtérben lenni vele. Elnézést kértem barátnőmtől, és kifutottam a levegőre. Szemeimet ellepték a sós könnyek, de engem nem érdekelt semmi, csak futottam és...

- Lia itt vagy! - rángatott vissza apám a jelenbe, és ekkor Zlatan lépett ki a sorból, széles mosollyal az arcán.

- Mennyit változtál. - hallottam csodálkozó hangját, amiben elismerés vegyült.  Francba, hogy elpirulok. Korholtam magam. Bezzeg ő semmit sem változott. Most is olyan piszkosul jóképű, mint akkor. Igaz haja hosszabb lett, teste pedig erősebb izomzatú. Melegítő felsője csak úgy feszült rajta.

- Már rég találkoztunk. - néztem fel rá és szinte kényszerítenem kellett magam, hogy ne nézzek barna szemeibe.  Apám sorra bemutatta a többieket, és míg az utolsó részleteket magyarázta Zlatant figyeltem messzebbről. Alig tudtam betelni látványával, és büszke voltam, hogy szerinte is változtam. Ő változtatott meg. Miatta lettem az a Lia, aki most vagyok. Ez a sajtó által férfifalónak, néha kurvának kikiáltott harmincas éveiben járó nő, aki már több mellműtéten, és ajakfeltöltésen van túl. A férfiak elcsábítása és ágyba húzása lett a hobbim.  Egyszerűen imádtam hódítani, és jól is csináltam. Ez a férfi tett engem ribanccá és ő volt az, akit még nem sikerült megkapnom.... eddig. Pedig az ő neve aranybetűkkel van írva a képzeletbeli listámon, ami mindig bővül, majd egy idő elteltével szerencsére csökken. A megbeszélés után bár szerettem volna Zlatan közelében lenni, nem tehettem. Apám meghívott ebédelni ahol sajnálatát fejezte ki, hogy  holnap Londonba utazik, hiszen meccs van.

- Mi lenne, ha én is veletek mennék? - kérdeztem.

- Te nem is szereted a focit. - csodálkozott.

- Viszont az én drága apukámat mindennél jobban. - hízelegtem, de ő azonnal gyanút fogott.

- Mondd, miért érzem azt, hogy hátsó szándékaid vannak és inkább az egyik játékosomra fáj a fogad?

- Jaj, apa, olyan előítéletes vagy. - háborodtam fel.

- Azért én is tudom, mik mennek a világba, és még mindig nem tetszik ez a fenenagy pasizás.

- Anyának semmi baja nincs vele. - védekeztem.

- Nem is értem miért.

- Talán, mert ő megért engem. Ma este repültök? - Próbáltam másra terelni a szót.

- Nem, majd holnap. Ma még csapatösszevonás lesz a Lowry hotelba, és holnap korán reggel együtt indulunk.

- Te is ott alszol a hotelba?

- Igen, természetesen. Este vacsora után még lesz egy megbeszélés, utána pedig mindenki készül a holnapra.

- Nem szokott buli lenni? - tudakoltam, és megjelent szemem előtt hogy talán ott lehetne esélyem arra, hogy becserkésszem Zlatant.

- Nem, mert ilyenkor mindenki próbál relaxálni. Mindenki korán megy aludni. Nincs semmi ivászat vagy tivornya. - nézett bele mélyen a szemembe, és éreztette velem, nem is akarja, hogy ez változzon.

- Jó, csak egy kérdés volt. De attól én még iszogathatok nem? Nekem nem kell holnap teljesítenem a pályán.

- Rendben. - sóhajtott fel. - Úgyse tudlak lebeszélni, de Rasfordot hagyd békén!

- Nem is tudom ki ő.

- Akit úgy bámultál.... a sötétbőrű fiatal fiú.

- Jaaa a kis cuki! - mosolyogtam mikor eszembe jutott, de apám mérges arcát látván azonnal korrigáltam. - Megígérem, hogy nem csinálok semmit.

- Kicsim, örülök, hogy itt vagy. Jó látni már téged, és tudod, mennyire szeretlek, de őszintén mondom, hogy vegyél vissza, és komolyodj meg. Nem akarom, hogy viszonyod legyen Marcussal, sőt egyik fiamat sem akarom, hogy az ágyadba húzd! Nem kéne máris egy balhéval kezdenem az idényt.

- Nem ígérek semmit, de most ezt felkell vennem. - válaszoltam gyorsan, és felvettem csörgő telefonom, amin anyukám hívott. Kicsit mérges volt, amiért elfelejtettem felhívni, és nem értesítettem arról, hogy leszálltam, de mikor elmeséltem neki, hogy éppen apával ebédelek megenyhült, és ez szerencsére rá is vonatkozott miután leraktam a telefont. Istenem, ha tudná, hogy sokkal nagyobb prédára vadászok, mint az a kisgyerek. Délután beújítottam pár szexi és kihívó ruhára, hiszen én is részt vettem az esti megbeszélésen. A szobám egy szinten volt a játékosokkal, és néhány a csapathoz tartozó dolgozóéval, aminek örültem. Az értekezletre este hét körül került sor, amit egy könnyebb vacsorával kombináltak. Mivel az idő továbbra is jó volt, egy pántos, oldalt combközépig felsliccelt fekete ruhát vettem fel. Szőke hajam laza hullámokba rendeztem, sminkemet pedig füstös szemekkel, és tűzpiros vörös rúzzsal tettem különlegessé. Egy keveset fújtam kedvenc parfümömből, és feltettem kedvenc nyakláncom, aminek medálja enyhén bekúszik melleim közé. Éppen megpördültem a tükör előtt mikor apám kopogtatott az ajtón, ugyanis ragaszkodott, hogy vele menjek le az étteremrészlegbe. Magamhoz kaptam az ezüst cipőmmel harmonizáló kis táskám és széles mosollyal ajtót nyitottam.

- Nem bálba megyünk. - Jegyezte meg azonnal, ahogy végigmért, de én megmagyaráztam azzal, hogy még hosszú az éjszaka és lehet, kiugrom még valamerre. Persze semmi kedvem nem volt ehhez, de mégsem mondhatom neki, hogy csak így érhetem el Zlatan figyelmét. A lift gyorsan leért mi pedig a játékosokkal és a csapat munkatársakkal megtelt helyiség felé vettük az irányt. Egy büszke mosoly hagyta el ajkam mikor észrevettem milyen hatást váltok ki a többiekből. Magabiztosan lépdeltem végig a termen, és egy koktélt kértem a pultnál, ezután helyet foglaltam az egyik asztalnál. Míg apám beszélt, én végig a termet pásztáztam. Őszintén még egy kicsit sem érdekelt a holnapi mérkőzés, a taktika, vagy az egyéb dolgok, hiszen csak Zlatanra koncentráltam. Sajnos azonban ő cseppet sem nézett felém, ami rosszul esett, és még az sem nyugtatott meg, hogy pár játékos sűrűn pillantott rám. Csodaszép barna szemei érdeklődve figyelték az utasításokat, miközben a mobilját nyomkodta. Vajon kivel beszélgethet ennyire? Talán a feleségével? Egyszerűen nem hittem el, hogy egy ilyen pasi egy ilyen öreg nővel van még mindig együtt, mint Heléna. Mégis mit eszik még annak a nőnek az aszott bőrén? Az én bőröm sokkal jobban néz ki, ez pedig nem csak a plasztikának köszönhetem, hanem a sok sportnak, és a helyes táplálkozásnak. Most is inkább halat rendeltem, némi salátával, mint azokat, amiket a fiúk fogyasztottak. A megbeszélés után mindenki a szobájába vonult, de én cseppet sem voltam fáradt, ám semmi ötletem nem volt, hogy kerüljek Ibra közelébe. Megakartam kapni, vagy ha nem is, akkor legalább beszélni vele. Szerencsémre néhányan még a pult felé indultak, és ő is így tett, én pedig helyet foglaltam a mellette lévő bár széken.

- Szia. - köszöntem rá, míg az italomra vártam. - Hogy vagy?

- Jól, köszi. - nézett végre rám, és tekintete azonnal a melleimre vetődtek.

- Nem is tudtam, hogy újra az apámmal dolgozol.

- Igen, ettől az évtől. - szólt és lezártnak tekintette a beszélgetést, miközben az én fejembe millió dolog kattogott.

- Mit iszol? - érdeklődtem egy szánalmas próbálkozással, és mikor felém mutatta a narancslevét, felnevettem. - Miért nem valami keményebbet?

- Mert holnap mérkőzésem van. Vagy talán nem figyeltél oda az apádra?

- Sokkal jobb dolgok kötötték le a figyelmemet. - kezdtem a flörtölést, és megsimogattam a pulton pihentetett kezét. Ám mintha parázs lett volna, azonnal elkapta, felhajtotta az italt, és odébb állt. Basszus ezt elszúrtam! Mérgelődtem. Ez sehogy sem fog összejönni. Mérgesen a szobámba ballagtam, és tudtam kell egy buli, hogy lenyugodjak, és kitaláljam a holnapi taktikát. Egy sokkal dögösebb, fekete miniszoknyát, és egy tűzpiros felsőt vettem fel a buliba. Mérgemben úgy éreztem kell valaki, akivel eltölthetem ezt az éjszakát. Az elutasítást egyszerűen nem ismertem, de úgy gondoltam előbb visszamegyek az étterem bár részlegébe, és ott egy koktél mellett kitalálom, mi legyen. A szinten nagy volt a csend, és biztos voltam benne, már minden játékos alszik. Hála az apám idióta szabályának. Agyamba rengeteg lehetőség villant be, Zlatannal kapcsolatban, de sajnos egyik sem volt kivitelezhető. Persze szívem szerint bekopogtam volna a szobájába, és csak úgy letepertem volna, de biztos voltam benne, hogy abból nagy balhé lenne. A szívem azonban hatalmasat dobbant mikor a pultnál csatárom ült, és mérges, vagy talán szomorú szemekkel markolászta sörös poharát. Megigazítottam hajam, és remegő lábakkal felé indultam. Újra felültem mellé, és kikértem egy Margaritát.

- Te nem alszol még? - fordultam felé, beszélgetést kezdeményezve.

- Nem, nem bírok.

- Miért? A holnapi meccs miatt?

- Nem hinném, hogy sok közöd van hozzá.

- Istenem miért vagy ilyen bunkó, mikor én csak beszélgetni szeretnék valakivel? Bár igazából bulizni indultam. Nem volna kedved velem tartani?

- Nem lehet.

- Azt hittem innod sem lehet, és te mégis azt teszed. - mutattam a sörre. - Szóval úgy látom, nem annyira érdekelnek a szabályok. Te is olyan vagy, mint én.

- Cseppet sem vagyok olyan, mint te. - nézett rám és újra végigmérte öltözetemet. - Én semmit nem változtam az évek alatt, ellenben te elég sokat.

- De úgy vélem csak jó irányba, és....

- Hallottam rólad egyet, s mást, és talán nem jó az irány, amit követsz.

- Nekem bejön, és másnak is tetszik, amit csinálok, és amiket művelek. Főleg a kezemmel, és a számmal. - haraptam bele ajkamba, és láttam, hogy kezd megtörni a jég, ugyanis Zlatan egy nagyot nyelt a mondat hallatán. - Talán te is kaphatnál belőle egy kis ízelítőt.

- Ne is álmodj róla.

- Ugyan már Zlatan. Mitől félsz? Itt senki nem láthat meg, és.... - de nem folytattam, mert Ibra telefonja csörögni kezdett a kijelzőn pedig Heléna neve volt leolvasható. Ám meglepetésemre nem vette fel, hanem miután kinyomta, ki is kapcsolta azt. - Csak nem fáraszt az asszony?

- Nem mintha rád tartozna, de kicsit összekaptunk, én pedig inkább lejöttem ide és úgy gondoltam iszok egy sört, hogy lenyugodjak.

- Ha szeretnéd, én szívesen lenyugtatlak. - Búgtam, és kezemmel végigsimítottam combján, majd haladtam egyre fentebb, legérzékenyebb pontja felé. - Egészen remek módszereim vannak erre.

- Lia hagyd abba! - tolta el kezem, és inkább még egy kört kért nekem és magának is. - Nem tudom, mit akarsz, de kérlek, fejezd be!

- Nem tudod? Akkor elég nagy bajok vannak veled.  - álltam fel, és mögé léptem, hogy masszírozni kezdjem vállát. - Eléggé feszültnek tűnsz. Mi lenne, ha komolyabban kezelésbe vennélek. - suttogtam egyre forróbb hangon. -   Csak jobban fogod érezni magad.

- Lia nézd, én nem akarom ezt. - rázta le kezem, és a székkel együtt megfordult. Magasságom miatt pont így kerültünk egy szintbe. - Talán, most nem valami rózsás a házasságom, de nem fogok olyat tenni, ami nem helyes. Főleg nem veled.

- Mert én milyen vagyok? - léptem közelebb, és ajkunk csak pár centire volt egymástól, ám ő megint hátrált.

- Mondtam, hogy olvasok újságot, és látom, milyen botrányokat keversz. Nálam pedig ez nem jön be.

- Hazudsz, ugyanis pont ellenkezője, amit érzel. Látom a szemedből, hogy legszívesebben letépnéd rólam a ruhám. Tudod, eléggé sokkal tartozol nekem. - Ültem vissza.

- Mire célzol? - Kérdezte, és nagyon tetszett, hogy végigmérte combjaim, ahogy a két lába közé raktam a szék lábtartóba.

- Arra az estére, amikor majdnem megdugtál. De sajnos, csak majdnem. Szóval tartozol nekem egy dugással.

- Álmodba. - Nevetett fel, és a kicsit arrébb lévő biliárdasztalhoz ment. Kaptam az alkalmon, és azonnal dákót ragadtam.

- Tudsz játszani? - érdeklődtem, bár az sem érdekelt volna, ha nemmel felel. Főleg, hogy én sem értek hozzá.

- Igen, mint mindenben ebben is profi vagyok.

- Mint mindenben? Mégis mikben?

- A fociban, az üzletben, és úgy általában mindenben.

- Az ágyban is? - kérdeztem és mellé lépve kitoltam tomporom, hogy gurítani tudjak. Szinte éreztem, hogy fenekemet nézi, ami – hála szoknyám hosszának- majdnem teljesen látszódott.

- Ezt inkább nem válaszolom meg.

- Én nagyon jó vagyok az ágyban. Ezért akar velem lenni minden pasi.

- Tévedsz drágám. A férfiak nem azért akarnak veled lenni, mert jó vagy, hanem mert te vagy Mourinho lánya. Vagy, mert könnyen kapható vagy.

- Lehet ez is benne van, de nem minden férfi kaphat meg. Sőt, eléggé komolyak az elvárások. Csak olyan férfival fekszek le, aki megüti a mércét. Jó azért voltak mellé lövések, de a legtöbbjük nagyon jóképű, és tehetséges volt.

- Meg persze mindegyik idióta. - vágta rá, ami cseppet sem tetszett.

- Mégis miért mondod ezt?

- Mert mindegyiknek családja van, és...

- és talán az a nő nem tudta megadni neki, amit akart. Esetleg nálatok is szexuális problémák vannak??

- Semmi közöd a problémáimhoz.

- Mióta is vagytok együtt? Több mint tíz éve. Hihetetlen, hogy még nem léptél félre, és nem kóstoltál bele az igazán jó szexbe.

- Honnan tudod, hogy Helénával nem jó a szex?- kérdezte egy gurítás után.

- Mert akkor nem bámulnál ennyire, és nem vetkőztetnél le a szemeiddel.

- Képzelődsz drágám.

- Igazán. - léptem felé, majd kivettem a dákót a kezéből, és felültem az asztalra, ahol keresztbe raktam lábam.

- Nem gurítasz?

- Nem annyira értek hozzá, szóval megtanítanál? – néztem fel rá ártatlanul és mérges voltam, hogy megint tereli a szót. - Segítenél nekem? – ugrottam le az asztalról.

- Legyen. - vette ki kezemből újra, és mögém lépett. Fenekemet kicsit kitoltam, így alsó felünk közelebb ért egymáshoz, testem pedig átjárta a forróság mikor férfiasságát éreztem nadrágja alatt. Legszívesebben megfordultam volna, hogy felültessen az asztalra, vagy elé térdelek, hogy olyan hangokat csaljak belőle ki, amiket imádok, egy férfinél. De várnom kellett, és figyelnem kellett rá. Zlatan csak magyarázta a hülye szabályokat, kezei pedig akaratlanul is a csípőmre tévedtek. Érintése alatt bőröm szinte felforrt. Fenekem egyre jobban hátra döntöttem, és ekkor újra hátrált.

- Mi a baj? Nem mondod tovább? - fordultam meg, ő pedig nemlegesen megrázta a fejét.

- Így nem. - Hangja kemény volt, és határozott, és újra bekapcsolta telefonját. Ekkor olyan mérhetetlen belső düh kapott el, mint még soha. Nem tűrhettem el, hogy ne akarjon engem, így kitéptem kezéből a készüléket.

- Add ide, mit csinálsz? - Kapott felé, de én azonnal ráültem.

- Ha megadod, magad nekem odaadom.

- NEM!

- Akkor enyém a mobil, és... talán készíthetek egy- két szelfit magamról a feleségednek. Talán rájönne, milyen nő való hozzád.

- Heléna hozzám való!

- Oké, te akartad. - vettem elő, és bekapcsoltam a kamerát, de túl figyelmetlen voltam, így focistám visszaszerezte, és azonnal a zsebére vágta.

- Most pedig jobb lesz, ha megyek! Jó éjt. - viharzott ki, de én követtem és sikerült elérnem azt a liftet, amivel ő ment. Szorosan elé léptem, és pólója alá csúsztattam kezem. Éreztem, hogy izmai megfeszülnek érintésemtől, és akárhogy is tiltakozik, tetszik neki, amit csinálok.

- Lia hagyd abba!

- Tessék? Folytassam lentebb? - Incselkedtem, és ágyéka körül kezdtem simogatni, ahol már eléggé kivehető volt merevedése szabadidő nadrágja alatt. Istenem, de imádnám, már ha bennem lenne. Zlatan egyre mélyebben vette a levegőt, de a lift túlságosan hamar nyílt ki, így esélyem sem volt többet kapni belőle, ugyanis azonnal eltolt.

- Most pedig jobb lesz, ha mindketten alszunk. - vetette rám tekintetét, ami tüzesen nézett rám. - Jó éjt Lia. - sietett ki a liftből, én pedig megint ott maradtam a vágyaimmal egyedül, dühösen és elutasítva. Kisírt szemekkel bújtam ágyba, és semmi kedvem nem volt az idióta meccsre menni holnap, ám mégis muszáj volt, így mikor a repülő elindult én is csatlakoztam a csapathoz, és inkább megbújtam a hátsó ülések egyikében. Még nem adtam fel teljesen a reményt, hogy Zlatan az enyém legyen, de sajnos erre egyre kevesebb esélyt láttam. Londonban aztán felültem a lelátóra és próbáltam élvezni a mérkőzést. De mivel ez sehogy sem ment, jobbnak láttam, ha az öltözők felé veszem az irányt. Az eső szakadt, ami még jobban rátett egy lapáttal kedvemre. A meccsből még volt fél óra, Zlatan találatával pedig a csapat megszerezte a vezetést az Arsenal ellen. Szerencsére senki nem tartózkodott ott, így leültem oda ahol Zlatan helye volt, és bár tudtam nem szép dolog mások dolgaiba turkálni, én kiemeltem pólóját utazó táskájából és magamhoz szorítottam. Az illata magával ragadó volt, nekem pedig csak peregtek könnyeim, és fájt, hogy megint megbántott. Pedig ez mindig fordítva szokott lenni, hiszen én használom ki a férfiakat, és én dobom őket, mikor már nincs rájuk szükségem. Én vagyok az a Lia, aki egy csábító dög, és...

- BASSZA MEG! - Csapódott ki az öltöző ajtaja, és Zlatan lépett be, feldúltan, káromkodva. Haja vizesen tapadt fejére, a cseppek pedig végigszántották mérges arcát. Meze félig szakadt állapotban lógott rajta, így jól láthatóvá vált izmos mellkasa, engem pedig azonnal elöntött a tűz, hiszen még sosem láttam ennyire vonzónak.

- Zlatan mi történt? - Pattantam fel azonnal, és igyekeztem betömködni a ruhadarabot táskájába.

- Ez a rohadt köcsög, paraszt kiállított! Pedig nem is én voltam a hibás, és nem adott meg egy büntetőt, és lekiabáltam ennek a nagy szemű Német idiótának a fejét, ő meg elszakította a mezem. Erre én is kiakadtam, de akkor már kiállítottak. Rohadjon meg! - rúgott bele mérgesen a szemetes kosárba, aminek tartalma szanaszét gurult a kövön. - Amúgy te mi a jó francot keresel itt?

- Csak nem érdekelt a meccs, és úgy gondoltam inkább itt várok addig.

- Remek, én elhúzok tusolni. - szólt, és becsapta a tusoló ajtót. Egyszerűen éreztem, hogy itt az idő, és ha most nem használom ki a lehetőséget, akkor soha. Egy kicsit tétováztam, mikor a kezem a kilincsre helyeztem, majd nagy levegőt vettem és benyitottam a párás fürdőbe. Zlatan már a tus alatt állt, háttal nekem. Haja kiengedve, testéről folyt a víz. Szinte ámulatba ejtett a sok tetoválás, amik a hátát  fedték. Lerúgtam cipőmet, de mikor ruhámtól kezdtem megszabadulni megfordult, és amint észrevett azonnal rám mordult.

- Mit keresel itt bent? Nem látod, hogy fürdök?

- De igen, és... nagyon szexi vagy. Annyira, hogy nem tudok betelni a látvánnyal, és úgy gondoltam csatlakozok.

- Biztos nem Lia! Menj ki! - Parancsolt rám mérgesen, de én csak álltam ott, míg ő újra rám mordult, én pedig megadtam magam.

- Jól van, na! - Egyeztem bele, és inkább felültem a pultra, hogy kint megvárjam. Zlatan pár percen belül vizesen lépett ki a fürdőből. Nyirkos testét, csak ez törölköző takarta el, bennem pedig még az ütő is megállt.

- Még mindig itt vagy? - nézett rám.

- Igen, és itt is leszek, ameddig csak lehet. - ütem fentebb, és szoknyám alól kilátszódott combfixem. Zlatan végignézett rajtam, és szemei vágyakozva néztek rám.

- Mit akarsz tőlem Lia?

- Téged! Semmi mást, csak  téged, és hogy fejezzük be, amit anno elkezdtünk. - néztem fel rá, és megnyaltam újra vörös ajkaimat. Zlatan légzése felgyorsult és óvatosan felém indult, én pedig, hogy fokozzam vágyát picit simogatni kezdtem magam.

- Csak egy dugás! Semmi több! Soha. – Bizonygattam és ekkor hozzám lépett és szemeim után dekoltázsomba nézett. Nem szólt egy szót sem, de lábamat terpeszbe nyitotta, és beállt közéjük.

- Ígérd meg, hogy nem lesz botrány?

- Megígérem! – simogattam végig meztelen hasán, majd először puhán később pedig vadul csókolt. Egyik keze a hajamba túrt, míg a másik a szoknyám alatt kutakodott, és legérzékenyebb pontomat ingerelte. Persze én sem voltam rest, és miután kihámoztam vizes törölközőjéből rávetettem magam férfiasságára, ami egyszerre volt hatalmas és kőkemény. Fejem hátradöntve élveztem ajkait amint egyre lentebb halad nyakamon, és melleimet kezdi kényeztetni. Végül pedig ráfeküdtem a pultra, és hagytam hagy húzza le az utolsó ruhadarabot is rólam.

- Gyönyörű vagy! - Suttogta, ahogy végigmért tüzes tekintete.

- Te is! - Válaszoltam elfúló hangon. - Minden vágyam, hogy jól megdugj!

- Tegnap óta én is ezt akarom. - Bökte ki, és ekkor végre belém hatolt. Erős, és határozott mozdulatokkal furakodott egyre beljebb belsőmbe, én pedig a csillagok között éreztem magam. Ha nem tapasztotta volna le csókkal szám, biztos hatalmas hörgésekbe csap át együttlétünk, ami minden mozdulatnál egyre erősebb és erősebb volt. Zlatan újra felhúzott magához, és a falhoz nyomott. A gyönyörtől már alig láttam, és éreztem már neki sincs sok a csúcsig. Mikor nem bírt tartani újra visszarakott a pultra, tenyerei megint melleimet cirógatta. Ez már sok volt vággyal teli testemnek így a bennem rejlő tűzijáték felrobbant, én pedig hatalmas kéjes sikollyal élveztem el, és focistám is így tett. Zihálva csókoltuk és simogattuk egymást a beteljesülés után, és legbelül mindketten tudtuk ez ennyi volt. Nem lesz több, de ezt egy csodálatos emlékként megőrizhetjük. A folyosóról hangok szűrődtek be, mi pedig gyorsan öltözni kezdtünk. Mire a többiek vizesen beléptek, már semmit sem lehetett észrevenni akciónkból, én pedig örömmámorban úszva léptem ki az öltöző ajtaján.

⚽ Helyzetjelentés: felemás eredmények ⚽

Sziasztok!

Mivel vasárnap van, és végre, végre én is behoztam a lemaradásomat, és végre van időm, kedvem és erőm is írni újra jelentkezek a heti hírekkel, hiszen a két drága körül mindig van valami esemény....szerencsére.

Először kezdjük Stephannal, aki Romanal kezdi megtalálni a góllövő cipőjét. Az utóbbi négy mérkőzésen két gólt rúgott, és általában stabil kezdő volt a csapatban. Nagyon örülnék, ha maradna ez a jó formája, és egyre többször találna be. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a csapatnak, de Stephan önbizalmának is jót tettek ezek az eredmények.

Igaz, hogy a Bajnokok Ligájában 3-0-ra kikaptak, de ezt tudtuk, hogy a Madrid sokkal erősebb. Persze a szívem mélyén nagyon drukkoltam annak, hogy legalább csak egy gólt találjanak a Bernabéu stadionjában, ám ez nem jött össze. Kedden azért már egy sokkal jobb eredményt várok a fiúktól, mert a Plzen ellen kötelező. Én annak örülnék a legjobban, ha a Róma, csoportelsőként lépne tovább a B.L. következő szakaszában, de ha reálisak maradunk, csak a második hely jöhet szóba.

A Bajnokságban vegyes eredmények születtek, mert míg az Ac Milant legyőzte, otthon csak a döntetlenig jutott, majd a Nagy Ádámmal felálló Bologna ellen 2-0-ra kapott ki. Majd két szép győzelmet tudott behúzni. Szóval mondhatni ennél a csapatnál sosem tudhatjuk milyen lesz az eredmény a lefújás után.

Stephan mindkét gólja nagyon szép volt, örültem, hogy azt a mosolyt látom az arcán, amit úgy szeretek. Persze más kérdés, hogy a Chievo elleni meccsen nagyon mérges voltam rájuk, hiszen egy győztes mérkőzésen x-eltek le, és eresztették el a három pontot. A lényeget meglátjuk jövő héten, és mivel holnap Október, elérkeztünk a szülinapos hónaphoz. Ugyanis mindkét drága ebben a hónapban született. Igaz, egyik az elején a másik a végén, én pedig mindkét alkalomból egy külön részt szeretnék írni. Már vannak konkrét terveim, de ha van ötletetek, nyugodtan írhattok, hogy mi legyen benne, én pedig megpróbálom leírni, úgy, mint a legutóbbi Marco Verratti bejegyzésnél Számomra még mindig annyira hihetetlen, hogy Stephan ennyire fiatal. Az évek alatt sokat fejlődött, mint a tudása, és a stílusa is, utóbbi szerintem előnyére. A fociban még rengeteg mindent tartogat számára a jövő, és reménykedek benne, egyre több trófeát nyer, mint klub, mint pedig válogatott szinten. Jó helyen van a Rómába, de ha pár éven belül tovább állna, én akkor sem lennék szomorú, mert számomra mindig is az volt a fontos, hogy lássam úgy játszani, ahogy ő tud, és szerezzen sok találatot. Bár mostanában sokat gondolkozok azon is, hogy jó lenne mellé valaki, egy olyan lány személyében, aki mellett talán elkötelezhetné magát. Szeretnék látni róla olyan képeket, ahol látszik rajta mennyire szerelmes. Hiszen mindenkinek kell valaki, aki mindig ott áll mellette, és olyan szinten lehet önmaga, mint máshol nem. Aztán persze lehet, hogy van már egy nagyon-nagyon szerencsés lány, aki még nincs a nyilvánosság előtt, de a barátnőjeként tekinthetünk rá. Hogyha ez valakinek sikerül, akkor az egyik legszerencsésebb lánynak mondhatja magát. 

Térjünk most át Ibrára. Az 500. gól után kezd újra magára találni, és ez szerencsére nem csak rá, hanem az egész csapatra vonatkozik. Sigi Schmid leváltása/felmondása után, Dominic Kinnear vette át a srácokat, aminek meglett az eredménye, és a két legutóbbi mérkőzést győzelemmel zárták a fiúk. Mindkettőnél 3-0-as végeredménnyel. Zlatan mindkét mérkőzésen betalált. A mai napon kétszer is, ezzel pedig a 20. találatánál jár az amerikai csapatban. Annyira hihetetlen, hogy jövő héten lesz a szülinapja, és már harminc hét éves lesz!! Feltudjátok fogni? Egy ilyen remek játékos, és ilyen hatalmas fizikai képességekkel megáldott focista, akin nem látszik a kor. Mindig ámulok rajta, és csodálom is. 

A Galaxynak még három mérkőzése van hátra a rájátszásig, ahova a csapat nem valószínű, hogy bejut. Bár ha az eredményeket nézzük, csak egy pont a lemaradása a többiektől. Én nagyon bízom benne, hogy sikerül. Azon már meg sem lepődök, hogy felröppent egy újabb átigazolási pletyka Zlatanról. Most éppen az FF. Malmövel hozták újra szóba. Vagyis inkább ő hozta fel, mennyire jó volt neki ott játszani, és szeretne visszatérni majd oda. 

Bízom benne, hogy egy kis ideig marad még, és sikerül nekik bejutni és nem zúgnak ki ilyen hamar. 

Egy cuki pillanat volt nem rég, a Galaxy hazai mérkőzésén. Egy hét éves kislány Malea Emma ugyanis csodálatos hanggal adta elő a himnuszt, és még Zlatan is megdicsérte. Sőt a meccs után a kislányt méltatva, Twitterén őt nevezte meg a mérkőzés legjobbjának. A színfalak mögött Emma találkozhatott is vele. Ha van kedvetek nézzétek meg a videót, mert ez a kislány tényleg hihetetlen tehetséges. Zlatan arca pedig a végén..... mindent elmond. 

Szépséges napot és csodálatos hetet előre is! Csak pozitívan! 

Ha van ötleteket, írjatok nyugodtan, vagy ha szeretnétek fanfictionokat akkor is. Szívesen megírom. 

Szerdán jelentkezek egy szülinapi résszel, ami (ha addig nem változik) eléggé pikáns lesz. 

Millió Puszi Andrea. 

⚽ Fanfiction rendelésre: Marco Verratti ⚽

Sziasztok! Először is bocsi, hogy csak most lett kész ez a rész, de ezen kívül még két másik bejegyzésen is folyamatosan dolgozok, amiket szeretnék időben befejezni. Az egyik ugyanis határidős. Hozzátenném még sosem volt ilyen, hogy megígértem valamit, és ilyen későn lettem vele készen. Szóval bocsánat. Remélem tetszik Nektek ez a mini fanfiction. Jó olvasást kívánok hozzá. Sok puszi Andrea.

Marco:  A hatalmas veszekedés után szótlanul ültünk Laurával a római lakásunk ebédlőjében. Kisfiam szerencsére már a balhé kitörése előtt elaludt, így semmit nem vett észre csatánkból. Csak néztem feleségem arcát és még mindig kerestem az okokat hogy jutottunk el idáig. Egyszerűen hihetetlennek találtam, hogy az a nő, akibe beleszerettem, elvettem és hosszú évekig a gyerekem édesanyjaként tartottam számon egyik pillanatról a másikra kiszeretett belőlem, és olyanokat mondott egy hónappal ezelőtt, amire nincs bocsánat. Csak néztem barna szemeit, és dús haját, ami válláról omlott le, gondolataim pedig ezer felé cikáztak. A házasságunk haldoklott én pedig már nem akartam megmenteni. Amikor kiderültek az okok bennem is kihalt minden érzelem iránta. Minderre pedig egy véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetésnél jöttem rá. Sokkal korábban értem haza az edzésről, mikor Laura hangját hallottam, ahogy a barátnőjével trécsel. Megbújva a fal mellett álltam és minden szó ledöbbentett, ami arról szólt, hogy már nem tart elég jónak, és ha nem keresnék ennyi pénzt már rég lelécelt volna egy másik férfival, akivel hónapokig csalt. Fájt hallani a kemény szavakat, és fájt, hogy ezt éppen a legpletykásabb barátnőjével osztja meg. Amint lerakta a kagylót azonnal nekiestem, és bevallottam, hogy mindent hallottam. Az eset után rengeteget veszekedtünk, és pedig eléggé szenvedtem. Ám nem akartam egy percet sem egy olyan nővel együtt élni, aki félrelépve a szemembe hazudott, így a különköltözés mellett döntöttünk, és beadtam a válópert. Laura azonban nem akart válni, és bizonygatta szakított azzal a férfival, aki - mint megtudtam  - egy egyszerű csapos valamelyik bárban. A válogatott mérkőzés miatt utaztam Rómába, és reméltem kicsit nyugtom lesz tőle, de Laura utánam repült Párizsból, hogy helyrehozzuk, amit nyilván nem lehet. Talán csak azért volt jó, hogy idejött, mert a közelemen tudhattam kisfiamat, aki még csak négy éves. Nyilván hazudnék, ha azt mondanám nem akartuk megmenteni a házasságunkat, sőt. De minden utazás, romantikus vacsora, ajándék után az kattogott a fejemben, hogy vajon ha nem kapna tőlem semmit, akkor is ennyire teperne és kijárna a mérkőzéseimre, úgy, ahogy azt a kapcsolatunk elején tette? Sajnos ebben már kicsit sem voltam biztos.

- Akkor aláírnád végre azokat az átkozott papírokat? - Törtem meg újra a csendet, és egyre idegesebb lettem. - Csak egy aláírás kell és ennyi, felőlem akár vissza is mehetsz Párizsba. A fiam holmija marad, vele együtt. és...

- Tessék? - Ütközött meg szavaimon. - Ugye nem gondolod, hogy a gyerekemet nálad hagyom?