2017. október 5., csütörtök

3/44 ⚽️Csak bízni kell ⚽️

Stephan: Hazafelé indultam mikor a telefonom csörgése törte meg Kitti körüli gondolataimat. Meg sem nézve ki keres, megnyomtam a gombot, és beleszóltam a készülékbe. 
- Hello. Mondd akárki is vagy! 
- Szia Stephan, Zlatan vagyok. - Hallottam a Svéd focista kicsit ideges hangját.
- Mondd haver, hogy vagy? 
- Jól, bár kicsit fáj a lábam, de már hamarosan túlleszek a műtéten és remélhetőleg minden jó lesz. 
- Mikor műtenek meg? - Érdeklődtem és egyből eszembe jutott Lili, akiről tudtam végig a férfi mellett tartózkodik. 
- Szerdán, és, hogy őszintén megmondjam eléggé berezeltem már tőle, de Lili előtt nem mutathatom ki. 
- Gondolom eléggé ráparázott már ő helyetted is. 
- Igen, és azért hívtalak, mert szeretném, ha segítenél. De persze nemleges választ is elfogadok, hiszen neked is edzések vannak, és mérkőzések, vagy...
- Zlatan! Mondd, mit szeretnél, és átgondolom. 
- Mivel Szerdán műtenek, ami altatásban fog történni,  ő egyedül lesz egész nap. Bár Mino itt van, de tudom, hogy annyira nem bírják egymást elviselni. Figyelj nekem elég, ha csak a műtétem napjára iderepülsz és másnap, mikor magamhoz térek, visszarepülsz. Lili annyira érzékeny és annyira tragikusan fogja fel ezt az egész procedúrát. Pedig nem is egy akkora dolog.
- Zlatan ez nagydolog! Minden műtét lényeges, és fontos. Nem csoda, hogy félt, hiszen a fia apja vagy. Érthető, hogy ilyenkor sok minden átfut az agyán. 
- Igazad van, de túlreagálja és így én sem tudok pozitívan gondolkozni. De ami a legjobban zavar, hogy nem tudok segítség nélkül fürödni, lábra állni, sőt még mosdóba sem tudok elmenni egyedül. Ehhez pedig Lili segítségét kell kérnem, ami már egyre jobban megalázó. Az operáció után még így sem állhatok lábra pár napig, és nem akarom, hogy azt lássa, szenvedek, vagy az ágyba kell végeznem a dolgomat. Rá kéne beszélned, hogy repüljön vissza veled. 
- Nézd, Ibra, odamegyek és mellette leszek, ameddig csak tudok, de, Lili nagyon makacs. Nem gondolnám, hogy egyedül hagy. 
- Csak próbáld meg! - Kérlelt mire rábólintottam. - Még egy kérés mielőtt elköszönünk. - Szúrta oda gyorsan. - Ne mondd Lilinek, hogy idejössz, legyen neki meglepetés.
- Megegyeztünk, és vigyázz magadra! 
- Rendben, igyekszek. Köszönöm Stephan! - Hálálkodott majd kinyomta a készüléket, én pedig amint hazaértem, megbeszéltem Kittivel mindent. Örültem, hogy rábólintott, hiszen nem akartam, hogy feszültség legyen köztünk ez miatt. Gyorsan lefoglaltam a jegyem Amerikába, és reméltem Lili örülni fog a látogatásomnak.
Zlatan: Vasárnap este indultunk útnak és - bár kicsit tartottam tőle- örültem, hogy minden rendben ment. Érezhető volt ugyan a feszültség, de szerelmem és ügynököm tűrhetően viselkedtek egymással. A leszállás után azonnal a kórházba indultunk, majd megkaptam a privát szobámat és Lili segítségével kipakoltam a dolgaimat. Jóérzéssel néztem körbe a helyiségbe, hiszen nem volt kórterem kinézete. A csontszínű falakon apró virágos tapéta csík futott végig, a krémszínű függöny pedig jól harmonizált a bútorokkal, ami az ágyon kívül egy nagyobb szekrényből és egy bőr kanapéból állt. A szobámból nyílt még a fürdő, amibe a wc, kézmosó és egy tusoló foglalt helyet. Mondhatnám, hogy jó érzés volt itt lenni, de azért annyira mégsem. A kórház nagyon nagyvonalú volt velem, így kaptam egy magánkódot, amivel használhattam az internetet így tartani tudtam a kapcsolatot a barátaimmal és a családommal is. Jóérzés volt magányos időszakaimba végigpörgetni az üzeneteim között, és látni, mennyien gondolnak rám, és mielőbbi jobbulást kívánnak nekem. A rajongók mellett, sok mostani és régebbi csapattársam is üzent, és egy páran még telefonon is felhívtak. Hétfőn megkezdődött a műtétre felkészítés, és végre személyesen is találkozhattam az orvosaimmal. Az operációt két jó nevű doktor végezte, akik közül egyikük Hon-Kongba való. Bíztam bennük és minden kérdésre csakis őszinte választ adtam. Nem volt mellébeszélés, hiszen a karrierem múlt azon a pár órán, amíg a kezeik között fogok feküdni. Kedd este már vacsorához készülődtünk Lilivel és Minoval mikor belépett a doktor, az egyik nővérrel, hogy egy újabb vért csapoljon le az ereimből, és ellenőrizze, hogy bevettem- e az éjszakára felírt nyugtatókat.
- Jó estét Zlatan. Hogy van? Meghoztam a röntgen eredményét, ami sokkal tisztábbá teszi azt, hogy milyen eljárással kezdünk neki a műtétnek.
- Köszönöm. - Néztem rá kedvesen. - Nagyon durva?
- Nem, már láttam ennél rosszabbat is. Nyugodjon meg minden rendben fog menni.
- Igyekszek, csak kicsit régen voltam már kórházba.
- Mennyi ideig fog tartani? - Kérdezte Lili azon az aggódó hangján, amit mostanában mindig hallok tőle. Az orvos fentebb tolta a szemüvegét majd ránézett és folytatta.
- Úgy számolom, hogy Zlatan lesz az első, és már nyolc órakor betoljuk a műtőbe. Előtte kapni fog egy gyógyszert, ami elveszi az idegességét. Ezt kaphatja, szájon bevehető tablettával, vagy kaphat egy injekciót is. Majd akkor eldönti és szól a nővérnek. - Mutatott a mellette álló rózsaszín ruhás, barna hajú nőre. - De, hogy a kérdésére egyszerű választ adjak, ha a műtét kompiláció mentesen halad már délben az őrzőben lehet. Semmi fájdalmat nem fog érezni, hiszen a beavatkozás altatásban történik majd. Még reggel átnézem a friss eredményeket. Nyugodjon meg, próbáljon aludni, és kérem, éjfél után már ne igyon és ne egyen semmit. Jó éjt, Zlatan. Reggel találkozunk. - Mondta, majd már éppen menni készült mikor Lili utána szólt.
- Kérem, még csak annyit mondjon meg, hogy mennyi idő a teljes felépülés? 
- Hat, nyolc hét legalább. Utána pedig rehabilitációt javaslok.  - Osztotta meg, de látszott Lilin, hogy mindjárt kitör belőle a sírás. - Kisasszony, Zlatan hamar lábra áll, hiszen remek erőnlétbe van.
- Köszönöm. - Bólogatott szerelmem, és nekem átfutott az agyamon, hogy ő sokkal idegesebb, mint én, mégsem hibáztathattam érte, mert sosem volt egy erős jellem. Mégis hálás voltam, hogy végig mellettem állt, és mindenben segített. Ezzel bebizonyította, hogy tényleg szeret, és akkor is mellettem áll, ha a padlón vagyok. 
- Mikor léphet leghamarabb pályára?  - Hozta fel megint Mino, mire én csak megforgattam a szemem. Örültem volna, ha már nem kérdeznek annyit a doktortól, és végre mindenki hazamenne, és hagynának kicsit pihenni. 
- Mégis, hogy gondolod, hogy ilyeneket kérdezel? - Nézett rá szúrós szemekkel Lili. - Most mondta a doktorúr, hogy hat, nyolc hét, szóval valószínű nem azonnal. Zlatan annyit fog pihenni, amennyit csak akar. Világos? - Állt fel és mérgesen dús barna hajába túrt. - Az a fontos, hogy jól legyen. Nem a foci az első! 
- Már megint hülyeségeket beszélsz drágaságom. Ha nem tudnád ő egy focista! A karrierje a legfontosabb! 
- Igen, de... 
- Nagyon kérem, ne kiabáljanak, hiszen ez egy kórház, a betegnek pedig szüksége van pihenésre. Megkérném önöket, hogy távozzanak. - Szólt közbe az orvos és én hálás voltam, hogy nem nekem kellett leállítani őket. - Egyelőre legyünk túl ezen és az első hónapokon. Talán Szeptember végére már fogjuk látni, hogy mikor focizhat. De leszögezem semmit nem szabad siettetni. - Nézett mindhármunkra szigorúan. Ahogy a doktor kilépett Lili dühöngve csapkodott és magyarul káromkodott. Biztos voltam benne, hogy Minora haragszik, mégis megakartam nyugtatni. 
- Lili gyere ide! - Nyújtottam ki a kezem felé. - Édes kérlek! 
- Csak akkor beszélek veled, ha ő kimegy! - Mondta és szemei villámokat szórtak Mino felé. 
- Sajnos én még maradok. - Huppant le ügynököm az egyik fotelba. 
- Miért nem mész már el és hagysz minket kettesbe? 
- Mert van egy pár üzleti dolog, amit átkell beszélnünk.
- Igaza van kicsim, és hidd el az is nagyon lényeges. Neked pedig viasza kéne menned a hotelba. Késő van. 
 - Nem akarlak itt hagyni. - Ült végre az ágyam szélére, és szép szemeiből folyamatosan peregtek a könnyek. - Annyira félek a holnapi naptól.
- Édesem semmi baj nem lesz. - Emeltem meg a fejét. - Megkapom a bódító gyógyszerem, alszok egy jót, és ennyi. Lili ennek az orvosnak ez csak egy rutin meló, és nem egy szívműtétről beszélünk, hanem egy térd operációról. Látom rajtad, hogy fáradt vagy. Menj haza, és gondolj a babánkra, akivel rengeteget fogok játszani majd. Ne légy szomorú. - Töröltem le a könnyeit, majd megköszörültem a torkomat. Bár nem ilyen állapotában akartam erről beszélni, de előbb- utóbb ezen is túl kellett esnem. Komoly arccal néztem rá és folytattam: - Tudod, a széfben még van pénz, de írattam egy nyilatkozatot megelőzésként. Ez arról szól, hogy ha megszületik a fiunk onnantól kezdve egy bizonyos összeget minden évben átutalnak neked abból a pénzből, ami jelenleg az enyém. Ha pedig eléri a tizennyolcat teljes hozzáférést kap a számlámhoz. 
- Miért mondod most ezt nekem? 
- Mert úgy gondolom, mindenre felkell készülni.
- Butaság! Nem kell a pénzed. Egy fillér sem, és nem akarom, hogy ilyeneket mondj!!! 
- Szerelmem kérlek.
- Zlatan nem tudnék nélküled élni, szóval nagyon kérlek, ne készülj a halálodra. 
- Ez csak egy kis elővigyázatosság. De most menj! Holnap találkozunk, és tudd, nagyon szeretlek! 
- Én is szeretlek. Holnap már korán itt leszek. - Szorította meg a kezem, közelebb jött, majd hosszan és szenvedélyesen megcsókolt. Nehezen engedtem el, és mikor Minoval az üzleti ügyeket beszéltük át, még mindig rajta jártak a gondolataim.
Lili: Egyedül sétáltam vissza a hotelba, és végig Zlatan szavain gondolkoztam. Nem is értettem miért hozta fel nekem ezeket a dolgokat, amik a pénzről szóltak. Sosem kellett tőle egyetlen fillér sem. A munkáim után mindig megkaptam a fizetésem, és teljes mértékben eltudtam látni magam. Francia országi mélyrepülésem után takarékoskodni kezdtem, hiszen nem akartam, hogy oda jussak, mint akkor. Beléptem a szobámba és a tus alá álltam. Próbáltam elkalandozni, és jólesett, hogy a meleg víz permetezi a bőrömet. Eljátszottam a gondolattal, hogy szerelmem mellettem áll a tus alatt és gyengéden kényeztet. Szinte testi fájdalmat éreztem, hogy csak képzeleteimbe játszódhat le ez az aktus, és rossz érzéssel bújtam be ágyamba, hogy reggel korán újra Zlatan mellett legyek. Már reggel hatkor ébren voltam és amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam a dolgaimat és már indultam is a kórházba. Tudtam, hogy ennem kéne valamit, de túlságosan ideges voltam ahhoz, hogy csak egy falat is lemenjen a torkomon. Betrappoltam a kórterembe, és láttam, hogy Zlatan jön ki a fürdőből, egy nővér segítségével. Azonnal lekabátoltam és a segítségükre siettem.
- Hogy aludtál? - Érdeklődött és próbált mosolyt erőltetni arcára. 
- Jól. - Hazudtam. - Te? 
- Fogjuk rá. - Mormogta majd fájdalmas arccal az ágyra ült. Segítettem neki felülni majd mindenféle dologról beszélgettünk. Mino is bejött, de szerencsére nem volt velünk sokáig. Jólesett csak kettesbe lenni vele. Melléfeküdtem és rádőltem a mellkasára, ahol idegességtől dübörgő szívverését hallgattam. 
- Lili ébredj fel. - Hallottam egy gyengéd hangot mire kinyitottam a szemem. 
- Elaludtam? - Ültem fel, és álmosan körbe néztem. 
- Ahogy hozzám bújtál szinte azonnal. - Simogatta meg az arcom. - De most volt itt a nővér, és hozta a gyógyszeremet, amit a műtét előtt kell bevennem. 
- Renden, akkor vedd be. - Álltam fel és engedtem egy pohár vizet. Zlatan bevette, majd pár perc múlva már mindenféle dolgokat mondott nekem, amik megmosolyogtattak,  de nagyon jól estek. Persze tudtam, hogy az orvosság mellékhatása miatt ilyen laza, és ilyen közlékeny. Még sosem láttam ezt a kiütött énét. Már éppen azt ecsetelte, hogy mit csinálna velem, ha most nem fájna a lába mikor bejött az orvos és egy pár műtős fiú is. Megkértek, hogy menjek ki, majd már csak azt láttam, hogy a műtőbe tolják. Végigkísértem és fogtam a kezét, addig, míg lehetett, és végül egy puszival köszöntem el tőle. Szomorúan és idegesen ültem a váróba és nem is vettem észre, hogy Mino is mellettem áll. Jelenlétét csak akkor észleltem mikor az orrom elé dugott egy doboz kávét, és egy szendvicset. 
- Ezt neked vettem. - Szólt majd leült a mellettem lévő műanyag székre. 
- Köszönöm, de nem kérem. - Toltam el magamtól. 
- Nem mérgeztem meg egyiket sem. Fogadd el, mert állapotos vagy, és a babának szüksége van ezekre. A kávé amúgy koffein mentes, és a szendvics is  teljes kiőrlésű. Zlatan mondta, hogy ezeket szereted. 
- Igen, ez így van. - Néztem bele mélyen a szemébe és ekkor megkordult a gyomrom.
- Lili enned kell! Attól még, hogy koplalsz nem lesz jobb. 
- Jó, igazad van, de előbb kikell mennem egy kicsit a levegőre. - Álltam fel, és a liftek felé indultam. Kiléptem az Április levegőre és mélyeket szippantottam belőle. A szemeimből eleredtek a könnyek és magamba elmondtam Zlatanért egy imát, bár sosem voltam vallásos. Már  több mint fél órája kint ültem a padon és jobbnak láttam, ha visszamegyek mikor a hátam mögül egy ismerős hangot hallottam, amint a nevemet kiabálja. 
- Lili, Lili! - Szólt és csak egyre erősödött. Megfordultam és nem hittem a szememnek. 
- Stephan! - Kiáltottam fel örömömbe, majd felé szaladtam és szorosan magamhoz öleltem. Mikor elszakadtunk egymástól belenéztem csodaszép szemeibe és megkérdeztem: - Te meg mit keresel itt? 
- Úgy hallottam, ma nehéz napod lesz, és gondoltam szükséged lesz egy barátra. 
- Köszönöm, hogy eljöttél. - Bújtam újra a karjai közé és tudtam, ha ő itt van, már nem leszek magányos. 

Sziasztok!! Végre megírtam ezt is. Remélem tetszett nektek, és örömmel olvastátok. Furcsa volt egy ilyen műtétes részt írnom, hiszen én már rengetegszer voltam ilyen helyzetbe. Szerencsére az utolsó műtétem óta sokkal jobban érzem magam. Jelen pillanatban a költözés teszi ki minden időmet, és lehet, hogy egy ideig nem lesz gépem. Nem tudom, mikor fogom hozni a következő részt, de amint helyreállt a rend és tényleg berendezkedtünk, újra jelentkezek. Addig is sok puszi Nektek! Andrea. 

2017. október 3., kedd

⚽️ 36!!! 🇿️🇱️🇦️🇹️🇦️🇳️🎂 ⚽️

  


Sziasztok!! A mai nap egy nagyon különleges nap!! Sajnos személyesen nem tudom kifejezni a jókívánságaimat, Mégis úgy gondolom, hogy mivel ez a blog róla is szól, illik megemlítenem a születésnapját.

Az elmúlt évben történtek vele jó és sajnos elég rossz dolgok is, amiből szerencsére már kezd helyrejönni.

Nézzük ezeket sorba: A múlt szeptemberbe Manchesterbe igazolt, aminek valljuk be nem örültem, de mégiscsak jobb normál időbe nézni a mérkőzéseit, mintha éjszaka kéne vadászni M.L.SZ közvetítések után, vagy valami Arab ligába ment volna, levezetni. A csapattal azonnal megnyerte az Angol szuperkupát. Itt gólt is rúgott és újra beállította a rekordját, ami abból áll, hogy minden csapatba ahol először pályára lép gólt szerez. Jól alakult az ősz, aztán volt egy kicsi megzuhanás, hiszen hat mérkőzést hozott le úgy, hogy nem talált a kapuba. Kapott is érte hideget-meleget. Decemberbe szerencsére visszaállt a rend ő pedig újra magára talált a csapatba. Február 26.-án győztes mérkőzést játszottak és ezzel megnyerték az Angol Ligakupát. Ezen a mérkőzésen Zlatan két gólt is rúgott, és megválasztották a mérkőzés legjobbjának is. Tovább jutottak az E.L.- be, ami elég nagy szó, hiszen a bajnokságba nem remekeltek. Új kollekcióval jött ki az A-Z ruháival, parfümjeivel és nemrég érkezett meg új mobil applikációja, a Zlatan Legends. Örültem, hogy miután sokan kérték, hogy legyen Androidra is, engedett és kijött ez a verzió. Letöltöttem, de őszintén megmondom nem jött be. A grafika szép, lehet versenyezni a többi szereplővel, de ennyi. Ilyen játékból rengeteg van és csak azért, hogy Zlatan nevét viseli, nem lett másabb sajnos. Minden szépen alakult, ám ekkor jött az Április és innentől már ismert a helyzet. Lesérült és a szezonba már nem is lépett pályára. A műtét után szinte semmit nem lehetett hallani róla. Majdnem egy hónapig teljes csend volt, amit én eléggé rosszul éltem meg, így mikor először kirakott egy képet az Instájára (amit a férjem elküldött nekem Facebookon) örömömbe elsírtam magam. Május 14. - én pedig az United megnyerte az Európa Ligát. Bár Zlatan nem játszott, de ott állt mankóval a pálya szélén. Nagyon jóérzés volt azt a mérkőzést végigdrukkolni, és az, hogy megnyerték már akkor reményt adott, hogy a szerződés lejárta után mégis marad a csapatnál. De nem is ő lett volna, ha nem adna okot a találgatásokra. Mikor lejárt a szerződése nem hosszabbította meg, hanem teljes nyugalommal elment nyaralni. Mivel sok PSG-s barátjával utazott együtt újra kitaláltak mindenfélét. Vicces volt olvasni ezeket, hiszen biztos voltam benne, hogy nem megy vissza a PSG-be, se a Barcába, és sajnos még az Ac Milanba sem. A nyaraláson meglepően aktív volt a közösségi oldalain, amiknek nagyon örültem. Rengeteg képet, videót tett fel a rehabilitációjáról. A héten olvastam, hogy október végétől már teljes edzésmunkát fog végezni. Amiben pedig nagyon- nagyon bízom, hogy ebben az évben pályára lép, és láthatom játszani, és ha még nem is lesz olyan, mint volt, legalább megközelíti a régebbi formáját.


Szóval Happy B. Day Zlatan!!!  💖

2017. szeptember 27., szerda

3/43 ⚽️ Menni vagy maradni ⚽️

Mino szavain gondolkozva lépkedtem a szemközti cukrászda felé, és rájöttem igaza van, ez ellen pedig semmit nem tehetek. Jogilag tényleg nem számítok, ami azt jelenti, hogy semmilyen információt nem kaphatok. Az pedig, hogy egy ismert személyről van szó, csak rosszabbá teszi a helyzetemet. Először úgy gondoltam tartanánk egy villám házasságot, de elvetettem ezt az ötletet. Semmi esély sincs arra, hogy Zlatan eltudna velem jönni, vagy idehívjunk valakit, aki összead. Sőt valószínűleg kinevetne, mikor ezt előadnám neki. Tehetetlenül és szomorúan vártam a fánkomat, és a narancslémet, mikor a telefonom csörgése csapta meg a fülem. Előkotorásztam és nagy mosolyra húztam a számat.
- Szia Stephan. - Köszöntem bele és próbáltam jókedvűnek tűnni. Nem akartam, hogy mindig szomorúnak gondoljon.
- Szia, Lili. Hogy van Ibra? - Érdeklődött, ami igen jól esett.
- Jól, az orvos szerint van még esély, hogy a műtét után játsszon.
- Akkor jó, ennek örülök. - Mondta majd pár perc csend után folytatta. - Arra gondoltam, ha hétfőn eljössz Rómába, szólok anyukádnak, hogy repüljön ő is ide. Sokat volt Kittivel, és most veled tölthetne egy kis időt. 
- Aranyos vagy, de nem hiszem, hogy odarepülök.
- Miért? Nem kéne egyedül lenned abba a nagy házba, mert a végén becsavarodnál az unalomba és a magányba.
- Lehet, de úgy gondoltam, hogy elrepülök Amerikába, hogy ott legyek vele. – Utaltam Zlatanra.
- De Lili nem ezt beszéltük meg Ibrával, és most...
- Nyugi már Stephan! Ha nem vagyok mellette, akkor sokkal rosszabb lesz, minthogy otthon üljek, és ne csináljak semmit!
- Mi lesz az orvosi vizsgálatokkal?
- Holnapra bejelentkeztem, és tudom, hogy szombat van, de az orvosom segítő kész volt. Utána pedig elég, ha csak a következő hónapba jelentkezek nála.
- Lili ez akkor sem így működik. - Teremtett le, és kicsit rosszul esett, hogy nem áll mellettem.
- De nem lesz baj, hidd már el! Bár kicsit aggódom, hogy Mino ellenem fogja hangolni Zlatant, és addig fogja tömni a fejét, míg tényleg nem engedi, hogy menjek.
- Talán mert ő is csak jót akar.
- Mino? - Nevettem fel, és beleharaptam a fenséges csokis fánkomba, amit végre kihoztak. - Szerintem ő lenne az utolsó ember, aki jót akar nekem. Láttad volna az undort az arcán mikor találkoztunk. Sőt még azt is mondta, hogy jogilag senki vagyok, akinek nem fognak semmi információt kiadni Zlatan állapotáról. - Daráltam le neki.
- De ez nem igaz, mert ilyet nem tehetnek.
- Mi van, ha mégis? Elvégre igaza van, mert nem vagyok se családtag, se semmi...
- A mennyasszonya vagy, és a gyereke anyja. Maximum írtok egy papírt, vagy akármit, és elvan rendezve a dolog. Mellesleg ez hülyeség, mert ilyen nincsen. Látod nekem is megengedték, hogy bemenjek Kittihez, pedig akkor még csak a barátnőm volt.
- Igazad lehet, és ez a papír sem tűnik olyan rossz ötletnek. - Méláztam el. - Lehet, megkérem, hogy írjunk egy nyilatkozat félét. Csak a biztonság kedvéért. Tudod attól tartok, hogy tényleg semmit nem fognak mondani, és akkor hiába ülök a váróba. Ez a pasi bármit el tud intézni, csak, hogy ne jussak Zlatan közelébe.
- De Ibra belement az utazásba?
- Eddig igen, de mi van, ha meggondolja magát?
- Nem tudom, de ha igazán szeret, akkor itt az idő, hogy bizonyítsa és kiálljon melletted.
- Igen, igazad van. - Mondtam. - Remélem, tényleg mellettem dönt, és nem fogja hagyni, hogy az ügynöke beledumáljon a kettőnk dolgába. Amúgy ti jól vagytok?
- Igen. Sajnos az Európa Liga elúszott, de a Bajnokságba jók vagyunk, és tartjuk a második helyet.
- Ügyesek vagytok, és büszke vagyok rád. Kittivel is minden rendben?
- Igen, csak megint keveset találkozunk, mert ha nem dolgozik, akkor az esküvő előkészületeivel van elfoglalva.
- Ez jónak hangzik. - Vidultam fel. - A tesóm jól bevan zsongva, és ahogy ismerem teli lesz mindenféle eseménnyel, és csillogással.
- Igen az biztos, bár szerintem túl sok lesz az extrém dolog.
- Inkább különlegesnek mondanám. A húgom egyik nagy napja, amit tökéletesre akar. Ne bántsd érte Stephan.
- Te hogy állsz már a készülődéssel?
- Én? Sehogy! Most éppen ez, ami az utolsó dolog az életembe. Tökéletesen megvagyok az esküvő szervezés nélkül. A babám és az apukája sokkal előrébb van, mint egy parti.
- Hihetetlen, hogy testvérek vagytok, de mégis mások.
- Igen, ez igaz, Kitti imádja a csillogást és az extrém dolgokat, én pedig inkább visszafogott vagyok. De most le kell tennem Stephan. Ezen a papír dolgon elgondolkozok. Köszönöm az ötletet.
- Remélem sikerül, de ha mégsem akkor tudd, hogy még mindig megvan a szobád.
- Köszönöm. Vigyázz magadra és a húgomra, nehogy a végén még egy nagycirkuszt is megrendeljen, hatalmas rózsaszín unikornisokkal, vagy egy csoki szökőkúttal.
- Na persze még csak az kéne. - Nevetett fel, majd még egy kis ideig elviccelődtünk, hogy Kitti milyen ötletekkel állhat elő, utána pedig búcsúztunk. Ekkora már a fánkom is elfogyott, majd egy üveg vízzel és némi péksüteménnyel a kezembe visszaindultam a kórházba. Éppen Stephan papíros ötlete járt a fejembe, mikor egy ismerős szőke kisfiút láttam meg a recepció előtt.
- Maxi te meg mit keresel itt? - Kérdeztem tőle, mire a kisfiú rám emelte kék szemeit.
- Lili! - Mosolygott rám édesen, majd átölelt és adott két puszit. Imádtam ezt a kisgyereket.
- Ugye nem egyedül jöttél?
- Nem, anyával, csak ő elment a mosdóba. - Osztotta meg velem. - Apához jöttünk. Jól van?
- Persze, már sokkal jobban, na és te?
- Jól, csak kicsit félek, hogy valami baja lesz apának.
- Semmi baja nem lesz. - Guggoltam le hozzá. - Tudod apa erős, és felfog épülni, most pedig azért van itt, hogy a doktor bácsik mihamarabb helyre hozzák.
- Anya is ezt mondja.
- Anyának igaza van, bízz benne!
- Lili! - Hallottam hátam mögül Alexandrát, majd megfordultam és üdvözlés képen átöleltem. Mint mindig most is csinos volt. Dús fekete haja a háta közepéig ért, ami eltakarta barna bőr kabátját, és az alól kilógó bordó tunikáját.
- Szia, Alexandra, hogy vagy?
- Jól, csak ez a kórház szag teljesen kikészít! - Forgatta meg a szemét. - Nem tudod, merre van Zlatan? Úgy látom a recepción nem sok sikerünk lesz.
- Igen, nem nagyon szokott itt lenni senki. - Magyaráztam. - Gyertek velem, én éppen hozzá igyekeztem vissza.
- Köszönöm. - Mosolygott rám majd Maxival kézen fogva elindultunk a liftek felé. Alexandrával az utóbbi hónapokban gyökeresen megváltozott a kapcsolatunk. Már sokkal kedvesebb és sokkal segítőkészebb lett. Maxit is szívesen áthozta hozzánk, és sosem volt rám egy rossz szava sem. Úgy gondoltam a terhesség, vagy talán Benjamin változtatta meg. Mindenesetre örültem neki, hiszen én sem akartam rossz viszonyt ápolni vele. Beértünk a folyosóra, mikor Zlatan szobájából Mino lépett ki. Ahogy észrevett minket széles mosollyal üdvözölte Alexandrát és Maxit. Rólam szerencsére elfelejtett tudomást venni, így amíg ők beszélgettek bementem szerelmemhez.
- Szia. Visszajöttem, és hoztam vizet meg péksüteményt. Van csokis, meg gyümölcsös. Melyiket kéred?
- Előbb a vizet inkább, mert ez a kórházi valami borzalom. - Fintorgott, én pedig átnyújtottam a kért üveget.
- Alexandra is itt van Maxival.
- Az jó, de miért nem jönnek be?
- Mert Minoval beszélgetnek, de biztos mindjárt bejönnek ők is. - Mondtam és leültem az ágya szélére. Még mindig furcsa volt a helyzet, és az, hogy itt van, fehér kórházi ruhába, kiengedett hajjal. Számomra mindig is ő volt az erő és a tökéletes védelmező. Ezt pedig most nekem kell átvenni, és még ha félek is, nem mutathatom ki neki.
- Akkor jó, már hiányzik a fiam. Ugye te is ettél valamit?
- Persze, és még Stephannal is beszéltem. - Újságoltam el neki.
- Az jó, mert én is akarok vele délután. Tudnom kell, hogy akkor tényleg mehetsz- e hozzájuk.
- Már megint ez a hülyeség? - Kaptam a szavain.
- Lili értsd meg, nem akarom, hogy gyere. - Fogta meg kezem. - Aggódom érted, és ha engem műtenek, te egyedül leszel, idegesen, és...
- NEM ÉRDEKEL! - Csattantam fel. - Fejezd be és fogadd el a tényt, világos??
- Senki nem fog melletted lenni!
- Akkor elhívom anyádat, vagy akárkit. Kérlek, megígérted, és egész addig úgy volt, hogy kiállsz mellettem. Mi a jó fene történt most?
- Semmi, csak átgondoltam, míg távol voltál.
- Vagy megint ez a zsírdisznó beszélte tele a fejed.
- Ne hívd így Minot. - Nézett rám szigorúan, de nem vághattam vissza, mert belépett Alexandra és Maxi. Szerencsére Mino nélkül. Zlatan széles mosolyt küldött Maxi felé és próbálta eljátszani, hogy semmije nem fáj. 
- Mikor engednek haza? - Kérdezte a kisfiú aggódó hangon. 
- Nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy feleslegesen nem tartanának bent. 
- Én is mehetek veled Amerikába? 
- Maxi neked itt az iskola. - Szólt közbe Alexandra én pedig csak csendben figyeltem őket. Nem akartam megzavarni semmit, elvégre sosem tudhatom mikor fognak legközelebb találkozni.
- Akkor írsz egy igazolást, és megoldjuk. - Nézett anyjára a kisfiú. 
- Maxi ez nem így működik. Az iskola igenis fontos. 
- De annyira szeretnék apával lenni. 
- Maxi nem lehet, mert anyának dolgozni kell. Ki fog rád vigyázni? 
- Majd Lili! - Nézett rám a kisfiú. - Lili veled megy ugye apa? - Nézett Maxi Zlatanra és én is kíváncsi voltam a válaszára. 
- Még nem tudjuk, de...
- Igen, Maxi én ott leszek apukád mellett. - Vágtam bele a szavába. - Egész végig. 
- Akkor én miért nem mehetek? Lili vigyázna rám. 
- Nézd anyukád is mondta, hogy neked első az iskola. - Léptem közelebb a kisfiúhoz. - De ha szeretnéd, mindenről értesítelek majd telefonba. Megegyeztünk? Felhívom anyukádat, ő pedig majd elmondja neked a részleteket. 
- Megtennéd? 
- Persze. - Mosolyogtam és tudtam, hogy ez még egy érv Zlatan számára, hogy velük repülhessek. Maxiék jó egy óra látogatás után indultak haza én pedig mindenben segítettem szerelmemnek, amibe kellett. Beszéltem az orvosokkal és úgy határoztunk, hogy hétfőn a lehető legkorábban fogunk indulni. Este nyolc felé pedig én is készülődtem haza. 
- Elmész? - Kérdezte Zlatan mikor látta, hogy készülődök. 
- Ha csak nem akarod, hogy itt aludjak a másik ágyon? 
- Nem, jobb lesz neked otthon. Mit beszéltél az orvossal? 
- Csak, hogy hétfőn korán indulhatunk. Esetleg szóljak a pilótádnak? 
- Nem, majd én elintézem. Mit csinálsz holnap? 
- Elmegyek ultrahangra, de utána azonnal jövök hozzád.
- Nem fontos ennyit velem lenned. Neked is pihenned kéne. - Nézett rám édesen és tekintetéből láttam, hogy mennyire fáradt. 
- Tudom, hogy mikor kell pihennem. Te ne aggódj, és inkább próbálj aludni. Szeretlek. - Léptem közelebb egy csókra. 
- Tényleg felhívod majd Alexandrát? - Kérdezte meglepett hangsúllyal. 
- Persze, hiszen megígértem Maxinak nem? 
- Akkor jó, köszönöm. Ezzel sem lesz gondom. - Sóhajtott. - Vigyázz magadra és holnap találkozunk. Jó lenne, ha én is melletted lehetnék a vizsgálaton. 
- Lesz még rá lehetőséged. Holnap találkozunk. Jó éjt Zlatan. - Köszöntem el újra és kiléptem a kórteremből. Este megint a hangjára aludtam el és reggel kapkodva mentem az orvoshoz. Szerencsére minden a legnagyobb rendben van a fiammal. Szépen fejlődik, és minden úgy alakul, ahogy annak lennie kell. Nyugodt szívvel léptem ki, a rendelőből, és egy gyors ebéd után siettem újra Zlatanhoz. Mosolyogva léptem be a kórterembe, de láttam Zlatanon, hogy valami gond van. 
- Szia, édes. - Mentem hozzá. - Hogy aludtál? 
- Szarul. - Vetette oda és elfordította a fejét rólam. - Azt hittem korábban jössz be. 
- Igen, de voltam a nőgyógyásznál tudod tegnap mondtam. 
- Azt gondoltam annak delelőt vége. 
- Délelőtt tízre volt időpontom, és egy kicsit elhúzódott, mert sokat beszélgettünk a babáról, és sok tanácsot kaptam. Megbeszéltünk egy következő időpontot is, és elmentem ebédelni. Hoztam neked is ennivalót. - Mondtam és próbáltam kedves lenni, bár láthatólag Zlatant semmi nem derítette jókedvre. - Kirakom akkor erre az asztalra, és segítek majd, ha kell valami. Gyere, ülj föntebb, megigazítom a párnád és...
- Hagyj már békén! - Mordult rám én pedig megdöbbentem a kiborulásán. - Nem vagyok béna, és egy kanalat még én is tudok használni. 
- Jó, csak segíteni akartam. 
- Ne segíts! Sőt inkább hagyj békén és menj el! 
- Történt valami, amíg nem voltam itt? - Puhatolóztam miközben kiraktam a levest a görgős asztalra.
- Semmi.... 
- Akkor miért vagy rosszkedvű? Mondott valamit az orvos, vagy esetleg, fáj valamid? Kérjek gyógyszert? 
- Nem kell! 
- Akkor egyél, kérlek. 
- Nem vagyok éhes. - Tolta el az asztalt olyan erővel, hogy majdnem kiömlött a folyadék. 
- Akkor nem eszel levest, de van hús is. - Mondtam és próbáltam még mindig nyugodt maradni, ám az agyam folyamatosan pörgött. - A fiaddal minden rendben. A doktor azt mondta szépen fejlődik és pont akkora amekkora az ideális. Már az időpont is megvan. - Meséltem, de a hatás elmaradt. Zlatan továbbra is fapofával nézett ki az ablakon. - Érdekel, hogy mikor fog megszületni a fiad? 
- Nem.
- Akkor jó, miről akarsz beszélgetni? 
- Semmiről, fáradt vagyok. 
- Jó, mert nekem van egy ötletem. - Kezdtem bele. - Esetleg beszélhetnénk arról, miért vagy ma ilyen bunkó? 
- Nem vagyok az. 
- De igen, és én próbálok kedves és aranyos lenni, viszont ez most nehéz. Sajnálom, hogy nem jöttem be délelőtt, de nehezen aludtam el éjszaka. Így pedig az orvos előtt fél órával ébredtem. Kapkodtam és nem volt időm beugrani előtte, bár szerettem volna. A vizsgálat után ebédeltem, mert a babának kellett, de ahogy tudtam siettem hozzád. Most pedig itt vagyok, de te...
- Lili nem fontos bejárni ide, ha gond. - Mondta és ekkor végre rám nézett Mogyoró szemeiből hatalmas szomorúságot olvastam ki. 
- Nem gond. Miért lenne az, mikor szeretlek?- Húzódtam közelebb hozzá. - Zlatan, mi történt, amit nem mondasz el nekem? 
- Semmi csak... - kezdte és furcsa volt, hogy kezd megtörni. - olvasom a híreket és mindenhol az van, hogy vége a karrieremnek. Mindenki ezt írja, az összes újság. Senki nem bízik bennem Lili. 
- Ne foglalkozz a sajtóval, mert ők csak azt írják, amiből nagyobb példányszámot remélnek. 
- De mi van, ha igazuk van? Ha senki nem bízik bennem, akkor mi értelme harcolni? 
- Nem az újságírók miatt kell, hogy visszatérj, hanem magad miatt. Vagy esetleg a fiad miatt. Láttad Maxi mennyire aggódik, és mennyire szeret. 
- Igen, tudom, de mi lesz, ha nem sikerül és csalódást okozok? 
- Nincs ilyen opció világos? Nem adjuk fel! - Mondtam keményen. - Mindenben segítek, és  biztos vagyok benne, hogy felépülsz és ugyanaz a focista leszel, mint előtte voltál.
- Komolyan mondod? - Kérdezte kicsit rekedt hangon. 
- Persze, és ne foglalkozz, az idióta firkászokkal rendben van? 
- Jó, köszönöm Lili, és ha már hoztad, akkor mégis megkóstolnám a levest és a húst is. 
- Ennek örülök. - Vidultam fel és örültem, hogy megbeszéltük a problémát. Délután újra bejött az orvos és közölte nem ártana, ha esetleg vasárnap indulnánk útnak. Ez a tologatás kicsit kiakasztott, de reméltem, ha hamarabb Amerikába leszünk én is többet tudok beszélni a doktorral. Zlatannal megbeszéltük, hogy én egy kórházhoz közeli hotelban fogok megszállni. Felhívtam a pilótát és úgy időzítettük, hogy vasárnap este nyolc körül indulunk. Mivel nem tudtam mennyi ideig tartózkodunk az államokban jó sok ruhát pakoltam a bőröndjeinkbe. Bár Zlatan végig azt magyarázta, hogy elég, ha Csütörtökig maradok, azért nem akartam magára hagyni az operáció után se. Vasárnap délelőtt pedig már indulásra készen álltak a csomagjaink, de a repülés előtt beszaladtam a kórházba, hogy akkor mindent még egyszer lefixáljunk. Semmit nem akartam a véletlenre bízni. 
- Nahát, Lilike. - Ütköztem bele Minoba ahogy a sarkon befordultam a folyosóra. 
- Mino, már megint itt vagy? 
- Igen, tudod egy pár óra múlva indulunk. Elköszönni jöttél? 
- Nem. - Kerültem ki mosolyogva. - Csak még pár dolgot megbeszélni Zlatannal. 
- Milyen dolgot? 
- Semmi közöd hozzá, de köszönöm az érdeklődést. - Szóltam lekezelő hangon, és benyitottam szerelmemhez a kórterembe. Egy csókkal üdvözöltem, majd már éppen kezdtük megbeszélni a dolgokat mikor Mino rontott be a szobába. 
- Ugye nem akarod, hogy ez a nő is jöjjön? - Kérdezte felháborodott hangon az ügynök. 
- De igen, Lili velünk fog tartani. 
- Mondd miért? 
- Mert szükségem van rá. - Hallottam Zlatant és legszívesebben felsikítottam volna örömömbe. Annyira boldog voltam, hogy kiáll mellettem. 
- Most az operáció kéne, hogy fontos legyen, és nem az, hogy ezzel legyél. - Mutatott rám, és ezt a hangsúlyt már eléggé nehezen tűrtem. 
- Már megbocsáss, de van nevem, és nem beszélhetsz úgy rólam, mintha valami szardarab lennék. Attól még, hogy a fejem fölött beszélsz a párommal mindent hallok. 
- Sajnos. - Forgatta meg a szemét, amivel egyre jobban felhúzott.
- Ide figyelj, nem érdekel, hogy mit gondolsz, mert...
- Álljatok már le! - Fojtotta belénk a szót Zlatan. - Nem akarom, hogy ez legyen, egész úton.
- Akkor hagyd itthon Lilit. 
- Mino értsd meg, hogy Lili nélkül nem tudom végigcsinálni. Ő tartja bennem a lelket. De te is kellesz, hogy segíts a média miatt. Legalább csak annyi ideig ne tépjétek egymást, míg ott leszünk. Ha csak egy kicsit is fontos vagyok nektek, akkor tűzszünetet köttök. Rendben van? Utána felőlem azt csináltok, amit akartok, de most ne. - Mondta szigorúan, szavai pedig mindkettőnket megérintett.
- Rendben van. - Mondta ki amit Zlatan hallani akar. - Nem piszkálom Lilit. 
- Köszönöm. - Néztem a szemébe. - Én is megígérem, hogy nem fogok akadékosodni. 
- Na, látjátok, már sokkal jobb nem igaz? - Kezdte Zlatan, és mikor megbeszéltük az indulási időt hazamentem a csomagokért. Már a kocsimnál voltam mikor Mino lépett ki két autó mögül. 
- Azért remélem, nem gondolod, hogy ezzel vége van. - Hallottam gúnyos hangját, amitől a vér is megfagyott bennem. 
- Nem gondolok semmit, és lehet, hogy Zlatant átvághatod, de engem nem. Tudom, hogy a tökéletes öltönyöd alatt egy szemét bunkó vagy, akinek minden a pénz. Zlatant is csak erre használod. 
- Lilike nem értesz ehhez, szóval inkább lépj le! 

- Örömmel, tudod, megyek pakolni, hiszen hamarosan repülök Amerikába. - Küldtem felé egy gúnyos mosolyt miközben beültem az autómba. A tükörből még láttam méregbe gurult fejét, amitől kitört belőlem a megkönnyebbült nevetés. 

2017. szeptember 23., szombat

⚽️ Végre kész lett!!! ⚽️

Sziasztok!!!


Végre elkészült a másik blogom ahol kizárólag az én véleményeimet olvashatjátok. Szó lesz benne fociról, F1-ről és egy kicsit tenisztről is. De ha valami fontosabb történik más sportágakba azzal is szívesen foglalkozok.

Először a Top 10- focistámat nézhetitek meg.
Szívesen várom a véleményeiteket.
Puszi Andrea: Katt ide.

UI: A jövőhéten pedig hozom az új részt, de ha még nem olvastátok el a tegnapit akkor hajrá!! :).

2017. szeptember 21., csütörtök

3/42⚽️ Erősnek maradni a végletekig ⚽️

Zlatan: Egy perc alatt eldőlhet minden. Lehetsz szerelmes, vagy az addig tökéletesen működő életed véget érhet. Sok minden kavargott a fejembe, és talán a fájdalomcsillapítótól kerültem ennyire bódult állapotba, de mindig Lilihez tértek vissza a gondolataim. Életem nőjéhez, és a gyerekem anyjához, akinek a tekintete sosem látott riadalmat és félelmet tükrözött. Nem akartam előtte kimutatni a fájdalmamat, és örültem, hogy a stadion elnyomta az ordításom mikor a földre érkeztem. Már ott tudtam, hogy vége, de talán a büszkeségem nem engedte azt, hogy hordágyon vigyenek le. Igenis lebírok sétálni a saját lábamon. Persze amint kiértem a kamerák kereszttüzéből felfeküdtem rá. Ekkor már nem is láttam a fájdalomtól és nem érdekelt a büszkeség se. Csak egy jó erős gyógyszerre vágytam, és arra, hogy kimondják azt, amit tudtam. Vége, ennyi volt. A kórházba betoltak a röntgenbe, majd elvégeztek egy csomó vizsgálatot. Nyomkodták, és próbálták mozgatni, ami nem ment, és végül megállapították a diagnózist. A térdembe elszakadtak a szalagok, ami már magában is csak fél év kihagyást jelent. Csalódottan és szomorúan feküdtem a szobába ahova betoltak. Telefonom megállás nélkül rezgett, de csak egy emberrel akartam beszélni. Megkerestem a névjegyzékembe és hívtam.
- Szia Stephan! - Köszöntem bele még kicsit mindig zavart hangon. - Beszélhetünk?
- Zlatan mi van veled? Hogy vagy? Mit mondtak az orvosok? - Zúdította rám kérdéseit olasz barátom. 
- Jelenleg a Manchesteri sport kórházba vagyok, és úgy tűnik elszakadt két szalag is a térdembe. Egy elülső kereszt és az egyik oldal szalag. Valószínű, ha valaha is játszom, akkor is több mint fél év a kihagyás. 
- De hogy történt?? Meglökött valaki vagy.....
- Nem bántott senki. Egyszerűen felugrottam a labdáért és ennyi volt. Egy rossz mozdulat, amiről senki nem tehet.... talán csak én a túlerőltetéssel. - Magyaráztam neki. - Jelenleg fekszem egy kórterembe és várom az orvosomat, és az ügynökömet.
- Mino odamegy? - Csodálkozott.
- Igen, mert mindent átkell vele tárgyalnom. Fogalmam sincs mi lesz.
- Vannak fájdalmaid?
- Most nincs, de elég nagy dózisú injekciókat kaptam. A fejem is most kezd tisztulni, és átgondoltam egy pár dolgot Stephan.
- Milyen dolgokat? Lili tudja már a diagnózist?
- Nem, még nem hívtam, mert....
- Zlatan hívd fel! - Mondta parancsoló hangon. - Teljesen összevan törve.
- Jó, majd beszélek vele, de most le kell raknom, mert bejött a doktor. Majd még visszahívlak, és elmondom a tervemet.
- Rendben van, de hívd fel Lilit!!!! - Mondta szigorúan.
- Ígérem, hogy megteszem, de tényleg le kell raknom. Szia.
- Szia és vigyázz magadra!
- Rendben, köszönöm. - Raktam le és tekintetemet Minora és a sportorvosra szegeztem. Az ügynökömmel nem sokszor találkozok, mert Lilivel valamiért ki nem állhatják egymást. Igaz Minot tényleg nem sok ember bírja a stílusa miatt. Tipikus olyan ember, akinek mindene a pénz, de a munkáját nagyon jól végzi, és a mi kapcsolatunk sem tartana ki ennyi éve, ha nem segített volna abba, hogy ennyi remek klubba játsszak. Termetét tekintve nem az a tipikus olasz szépfiú. Inkább a duci vonalat erősíti, ellenben orvosommal, aki korai ötvenes ellenére remek formába van.
- Megjöttek az eredmények. - Kezdte Dr. McNally. - Sajnos nem szolgálhatok jó hírekkel Zlatan, és beigazolódni látszik, amit tudtunk. A szalagok tényleg elszakadtak, és ezt csak műtéti eljárással lehet helyrehozni.
- Értem. - Bólintottam, és bár szerettem volna valami értelmeset kibökni semmi nem jött ki a számon. Legbelül borzasztóan csalódottnak éreztem magam.
- A jó hír viszont az, hogy ha ma sikerül telefonálnom, akkor akár már a jövő héten is megműthetik egy klinikán, Amerikába.
- Amerikába?- Kérdeztük egyszerre ügynökömmel.
- Igen, ott. Egy remek orvos végezné az operációt, aki kizárólag sport sérülésekre szakosodott. Nagyon jó hírű, és....
- Várjon! Nincs más? - Fojtotta belé a szót Mino.
- Hogy érti, hogy nincs más?
- Mi van, ha nem jó az a valaki, és az ügyfelem sokkal rosszabbul lesz, mint jelenleg.
- Nem gondolnám, hogy ennél már lehetne rosszabbul. Ha még játszani akar, akkor sajnos csak azt tudom, mondani, hogy igenis ő a legjobb. De nyugodtan nézzen utána, nem egyedül szokott dolgozni, hanem egy másik kollegájával. A nevük Dr. Freddie Fu és Dr. Volker Musahl. Ha kétségei vannak, nézzen utánuk, de garantálom, csak jó híreket fog hallani.
- Mikor kéne mennem? - Néztem rá és az agyamba azonnal bevillant Lili. Nem engedhetem, hogy velem jöjjön.
- Még ma este telefonálok neki, de úgy gondolom már Hétfőn indulnia kéne, hogy ott is megnézzék, és felmérjék a dolgokat.
- Rendben, köszönöm, doktor úr. Mindenképen elfogadom ezt az opciót, hiszen ha ő a legjobb, akkor nekem is az kell.
- Gondolja át, most pedig próbáljon meg aludni. A nővérek bejönnek és segítenek, amibe kell.
- Köszönöm. Jó éjt!  - Köszöntem el, majd Mino felé néztem. - Mit gondolsz?
- Nem tudom Zlatan! Eléggé veszélyes.
- De nincs más! - Mondtam keményen. - Megcsinálom akármi is lesz, és utána felépülök és ennyi.
- Mire felépülsz a szerződésed lejár és...
- Mino! Nem akarok, most ezzel foglalkozni. Egyelőre legyünk ezen túl, és majd meglátom mi lesz. Sosem mondtam ilyet, de most a foci várhat.
- Jó, de most mennem kell! Holnap beugrok. Kell valami?
- Nem, majd Lilivel behozatom a dolgaimat.
- Ugye nem akarod magaddal hozni Amerikába?- Kapott a szavaimon.
- Miért ne jöhetne velem? Ő a barátnőm, akit feleségül fogok venni, és jelenleg a fiammal várandós.
- Mert elveszi az eszedet!!!! - Mondta mérges hangon és barna szemei szúrósan néztek rám.
- Ugyan már Mino! Ne mondd ezt, mert nem igaz!
- Te tudod, de NEM akarom, hogy jöjjön!!! Ha felakarsz épülni fél év alatt, akkor csak a munka lebeghet a szemed előtt!
- Figyelj, nem fogok felépülni fél év alatt, ezt te is és én is tudom. Lili pedig sosem hátráltatott, csak erősített.
- Ugyan már gondolj az Európa Bajnokságra. Ott is csak az járt a fejedbe, hogy mikor kúrhatod már meg!
- Te hülye vagy! Inkább jobb lenne, ha tényleg hazamennél, és csak akkor jönnél be, ha hívlak!
- Rendben van, vigyázz magadra és szólj, ha kellek. - Mondta nyugodtabb hangon és kilépett a kórteremből, nagy csendet maga után hagyva. A nővérek segítettek a tisztálkodásba, és az öltöztetésbe is. Bár eléggé megalázónak éreztem a helyzetemet, sajnos egyedül ezekre képtelen lettem volna. Kicsit megkönnyebbülve hívtam fel édesanyámat, akinek elmeséltem a történteket. Szegény eléggé kiborult, de megnyugtattam, hogy rendben lesz minden, majd végül azt hívtam, akit már az első pillanatban értesítenem kellett volna.
 Lili: A kádba ültem és csak meredtem magam elé búsan. Szemeimből a könnyeket törölgettem és próbáltam megnyugodni. Beszéltem Stephannal és Helénával is, de Zlatan még mindig nem jelentkezett. Nem akartam felhívni, mert úgy gondoltam alszik, vagy esetleg éppen az orvosokkal tárgyal. Barátnőmtől megtudtam pár információt, ami sajnos nem derített jobb kedvre, de megígértem neki, hogy erős maradok, és mindenben Zlatan mellett állok. Mivel elhűlt a víz, jobbnak láttam, ha kijövök és megpróbálok aludni, ám ekkor megcsörrent a telefonom és végre meghallottam szerelmem hangját a vonal másik végén.
- Zlatan hogy vagy? - Kérdeztem és az, hogy erősnek mutatom magam azonnal szertefoszlott.
- Szia, kicsim, már jobban egy kicsit, és talán picit nyugodtabban is.
- Mit mondott az orvos?
- Sajnos nem sok jóval kecsegtet.
- Beszéltem Helénával és ő elmondta, hogy mi a diagnózis. Sajnálom Zlatan. - Sírtam el magam.
- Semmi baj, édes. Én is sajnálom, és kicsit dühös is vagyok ez miatt. De vannak opciók, amivel javulhat a helyzet.
- Miről van szó? - Kíváncsiskodtam miközben bekuckóztam az ágyamba.
- Dr. McNally szerint van egy orvos, aki megtudna műteni Amerikába.
- Amerikába kicsim?
- Igen, Lili ott. A pontos helyet még nem tudom, de ha sikerül lerendezni, akkor már hétfőn indulok.
- Indulok? - Akadtam meg az egyes számon.
- Vagyis indulunk Minoval.
- Ó azzal az idiótával mész? - Mérgelődtem. - Akkor velem mi lesz Zlatan?
- Lili nem hinném, hogy jó ötlet lenne repülni.
- Ugye nem gondolod, hogy mikor műtenek, nem leszek ott veled?? - Méltatlankodtam.
- Babát vársz, és nem akarom, hogy valami gond legyen.
- A magángépeddel megyünk nem?
- De igen, de Mino....
- Szóval innen fúj a szél! Ő nem akarja, hogy menjek igaz? - Kérdeztem hűvösen.
- Lili Mino csak jót akar nekem, és attól tart, hogy túl sokat fogok a magánéletemmel tölteni.
- Egy pénzéhes zsírdisznó, aki a saját anyját is eladná, ha pénz ütné a markát belőle!
- Tudod, hogy ez nem igaz kicsim. - Csitított, majd folytatta. - De most szeretnélek megkérni pár dologra.
- Igen? - Figyeltem. - Miről lenne szó?
- Be kéne hozni pár ruhát, és pár tisztálkodó szert is. A kocsimért pedig jó lenne, ha elmennél a Lowry hotelhez. Otthagytam, de nem akarom, hogy sokáig ott legyen.
- Zlatan én nem akarom azt az autót vezetni. - Ismertem be félve. - Nekem túl gyors és nem merek beleülni a kocsidba. Kérj meg mást kérlek!
- Lili neked is kéne egy jó autó. Mi van a tiéddel?
- Jó a tömegközlekedés, vagy a gyaloglás. Semmi bajom ezzel a kettővel, a kocsim pedig szervizbe van már elég rég. Kérd meg az egyik csapattársadat, vagy ilyesmi. Inkább mondd, hogy mi kell még holnapra az alapdolgok mellé.
- Semmi csak te! - Búgta édesen és úgy szerettem volna mellette lenni. 
- Jó, összeszedem a dolgokat, és holnap az első dolgom lesz, hogy beviszem. 
- Várj! Inkább akkor gyere be holnap, ha telefonálok jó? 
- Oké, rendben, nem akarlak zavarni, csak máris hiányzol. Furcsa lesz nélküled az éjszaka.
- Hidd el, nekem is! De akkor reggel hívlak, és kérlek, ne idegeskedj, mert rendben vagyok. 
- Jó! Nagyon szeretlek Zlatan! - Mondtam elfúló hangon. - A csapat amúgy nyert, és továbbjutottatok. 
- Igen, már értesültem róla. Akkor jó éjt Lili, szeretlek! - Köszönt el, én pedig jobbnak láttam, ha tényleg megpróbálok aludni. Nagyon aggódtam, és iszonyúan hiányzott is mellőlem életem férfija. Minden apró neszt meghallottam a lakásba, és sokáig forgolódtam, míg végül az az ötletem támadt, hogy bekapcsolok egy interjút vele a Youtube-on. Ennek szerencsére sikere volt és hamar álomba merültem. Reggel pedig az ajtó csengő ébresztett fel. Köntöst húztam és lesiettem a lépcsőn. Az ajtóban egy fekete hajú, öltönyös ember állt, aki nem lehetett több harmincnál. Még sosem láttam, és kicsit féltem is tőle. Vajon mit akarhat? 
- Jó reggelt! - Köszönt barátságosan. - Maga Kovács Lilien? 
- Igen én. - Nyújtottam a kezem felé. - Mit szeretne? 
- Csak egy aláírást szeretnék kérni, és, hogy legyen kedves kinyitni a kaput, hogy beálljak az autóval. 
- Ó értem. - Bólogattam és úgy gondoltam Zlatan biztos hazahozatta az kocsiját a hotelből. Gyorsan megkerestem a kulcsot és már nyílt is a zár. Ám meglepetésemre nem a sport kocsi gördült be, hanem egy piros- fekete Mini Cooper. A meglepetéstől tátva maradt a szám és még kabátot is elfelejtettem venni, és csak köntös-papucs szerelésbe mentem ki az udvarra. 
- Elnézést, de ez mi? Szerintem nem ide szánták! 
- Pedig önnek érkezett, és itt van a levél is. Használja balesetmentesen! Viszont látásra. - Mondta a férfi majd a kezembe nyomta a papírost és már távozott is. Még mindig nem hittem a szememnek, és úgy gondoltam jobb, ha elolvasom, ami a levélbe áll. Visszamentem a lakásba és egy kávé mellett neki láttam az üzenetnek. " Drága Lili, tegnap mondtad, hogy nem jó az autód, bennem pedig már akkor felmerült egy ötlet, hogy mi lenne, ha megvenném neked álmaid kocsiját. Remélem, tetszik, és örülsz neki. A másik autóddal nem lesz gondod, mert már lerendeztem mindent. Ha gondolod, ezzel be is jöhetsz hozzám, akár most. A hotelből pedig majd Paul hozza el az enyémet. UI: Remélem, tetszik a piros-fekete szín is. Szeretlek Zlatan!" Többször is átkellett olvasnom a levelet még elfogadtam a tényt, hogy szerelmem vett nekem egy autót. Örültem neki, de kicsit mérges is voltam. Való igaz ez az álmaim kocsija, amit én is megtudtam volna venni, viszont sajnáltam rá a pénzt, amit majd inkább a gyerekemre akarok elkölteni. Gondolataim közben gyorsan összeszedtem ami Zlatannak kellhet majd beültem az új autómba és meg sem álltam a kórházig. 
Zlatan: Stephannal megbeszéltem, hogy szeretném, ha Lili Rómába lenne, amíg engem Amerikába műtenek Azt, hogy egyedül legyen itthon semmi képen nem akartam. Örültem, hogy barátom is helyesli a döntésemet és támogat. Tudtam, hogy neki is sok munkája van, még így is, hogy nem jutottak tovább az E. L-be, de ezt nem akartam az orra alá dörgölni Stephan mindent megtett a csapatért, és nem tehet róla, ha sokszor mellőzve van. Gondolat menetemet ajtó kopogás zavarta meg, majd megláttam barna hajú szerelmemet kinek zöld szemei szomorúan néztek rám. Tudtam neki sem volt könnyű az éjszakája. Az enyém is elég rémes volt, és sokszor kértem extra adagot a gyógyszerekből. 
- Hogy vagy? - Lépett közelebb miközben levette barna bőr kabátját, ami alatt egy szürke tunikát és fekete harisnyát viselt. Nagyon csinos volt, és alig vártam, hogy átöleljem. - Mit mondtak az orvosok? 
- Nem sok jót! De gyere, ülj le ide, mert fontos, amit mondani akarok! 
- Miről van szó? Nem vállalják el Amerikába se? - Nézett rám ijedten, én pedig, hogy megnyugodjon megfogtam a kezét. 
- Ugyan dehogy. Szerencsére reggel a doki azt mondta elvállalják egy Pittsburghi kórházba. A gyógyulási idő 7-8 hónap, de lehet több is. 
- Addig mi lesz? 
- Kérlek, ne vágj közbe! - Mondtam kicsit szigorúbb hangon, mert egybe akartam neki felvázolni a tervemet. - A műtétet jövő szerdán fogják elvégezni, de én már hétfőn repülök az Államokba. 
- Akkor megyünk Amerikába! Rendben, addig elintézek pár dolgot és becsomagolok. 
- Csak én megyek és Mino, te pedig szépen itt maradsz! 
- Nem, nem!! Mégis mit képzelsz, hogy addig egyedül leszek és beleőrülök az idegességbe? - Kérdezte felháborodott hangsúllyal és szemei mérgesen néztek rám. 
- Lili nem leszel egyedül. Mindenre gondoltam, és sosem hagynálak magadra. Beszéltem Stephannal és úgy döntöttem, jobb lesz, ha visszamész Rómába.
- Úgy döntöttél? Nem vagyok egy kibaszott váza, vagy akármi, amit pakolgathatsz!! - Csattant fel és egyre mérgesebb lett. 
- Lili kérlek! - Próbáltam nyugtatni, de ő felállt és mérgesen az ablakhoz sétált. 
- Nem! Nem megyek Rómába és nem fogod megtiltani, hogy veled repüljek! Igenis elmegyek és veled leszek végig. 
- Mino majd ott lesz és...
- Ó és az a beképzelt pöcs fog segíteni majd neked mikor tusolni kell vagy esetleg felöltözni? Nem bírsz lábra állni nem tűnt fel? 
- Majd szólok anyámnak. - Vetettem fel, de Lili megint visszatudott vágni. 
- Neki Heléna mellett a helye. Zlatan én vagyok a társad, és nekem kell melletted lennem. A bajban is és nem csak akkor, ha minden csupa boldogság. - Ült újra az ágyam szélére és legbelül nagyon jólestek a szavai. 
- Nem akarom, hogy állapotosan utazz. Az nem tenne jót a babának. Maradj Stephannal és ha elengednek, visszarepülök ide és a Carrington edző központba fogok lábadozni, és erősödni. 
- Kérlek hagy menjek veled! - Mondta szinte már sírós hangon. - Nekem az sokkal rosszabb, ha nem tudok semmit, csak várok. Szóval, ha jót akarsz nekem és a gyerekednek megengeded, hogy veled menjünk. Legalább a műtétig és addig, míg biztonságba tudlak. - Mondta és ekkor már semmi nem jutott eszembe. 
- Rendben, de meg kell ígérned, hogy nem veszekszel Minoval.
- Megpróbálom, de akkor ő se legyen paraszt, és ne nézzen rám úgy, mintha undorodna tőlem. Ja és ne fölényeskedjen. 
- Megígérem, hogy a kedvedért megbeszélem vele. - Mosolyogtam rá. 
- Akkor mehetek veled Amerikába? - Kérdezte és tekintete annyira édesen csillogott, hogy nem tudtam neki ellenállni. 
- Köszönöm! - Ugrott a nyakamba, mire fájdalmasan felszisszentem, ugyanis teljes súlyával rám nehezedett megnyomva ezzel a térdem. 
- Ne haragudj! - Pattant fel azonnal. 
- Semmi baj, csak kicsit nehéz voltál. 
- Hozzád bújhatok azért? - Érdeklődött félve.
- Persze, gyere! - Helyezkedtem kicsit arrébb, úgy, hogy ő is odaférjen az ágyamba. - Felőlem itt maradhatsz egész nap. 
- Mi lenne, ha itt aludnék a másik ágyon? 
- Nem gondolnám, hogy jó ötlet lenne. - Simogattam majd csak élveztük kicsit a csendet én pedig simogattam a hátát. Ám kisvártatva eszembe jutott egy dolog, amiről még nem is érdeklődtem. 
- Mond mivel érkeztél ide? 
- Egy csodálatos autóval, ami reggel csak úgy begurult a bejáróba. - Nevetett fel. 
- Tetszik? 
- Nagyon bejön. A színe csodálatos, és köszönöm, de igazán nem kellett volna. Nem tudom mennyibe került, de...
- Csss! Lili, ne beszélj olyan sokat. - Állítottam le és inkább lágyan megcsókoltam. 
- Tényleg nem kellett volna. Én is megbírtam volna venni, de nem akartam szórni a pénzt. Bár akinek ennyi van, mint neked. - Cukkolt, pedig tudta, hogy utálom, ha az anyagi helyzetemet hozzuk előtérbe. Sosem kérkedtem azzal, hogy mennyi pénzem van, és az autókon és a magángépemen kívül nem voltak luxus dolgaim. 
- Tudod, hogy mennyi mindent kellett ezért csinálnom? Nem csak úgy adják azokat a kupákat, és azt a sok zsetont. Nem csak álltam a pályán, mint az a bizonyos. 
- Igen tudom, és büszke vagyok rád!
- Hogy fogom így megnyerni az E. L-t? - Méláztam el és megint eszembe jutott szomorú helyzetem.
- Zlatan már így is rengeteget tettél a csapatért. 
- De még többet akarok.
- Legyen elég a két kupa és talán majd az Európa Liga trófeája is.
- Utálom, hogy nem tudok besegíteni, hiszen.... - csuklott el a hangom. - nagyon szeretnék a döntőn is betalálni.
- Eddig is remek találataid voltak.
- Lili teljesen kibuktam és...
- Ne gondolj erre. - Fogta az arcom a kezei közé. - csak az lebegjen a szemed előtt, hogy megműtenek, és sokkal jobb leszel, mint voltál. Én pedig végig melletted leszek. 
- Köszönöm, hogy itt vagy! Rengeteget jelent. - Simogattam meg és próbáltam leplezni a fájdalmamat.
- Mondtam, hogy mindig! - Suttogta, de a meghitt pillanatoknak hamar vége szakadt, mert bejöttek az orvosaim. Lili felpattant és kiment, egyedül hagyva velük. 
Lili: Jobbnak láttam, ha kimegyek és nem zavarom őket. Úgy gondoltam veszek egy kávét, meg némi harapni valót, és mikor a táskámat kerestem túlságosan ismerős hangok ütötték meg a fülemet. 
- Csak nem, hogy Lilikéhez van szerencsém? - Kérdezte gúnyos hangsúllyal Zlatan menedzsere. Egyszerűen gyűlöltem ezt az embert. A nagyképű stílusával és a pénzéhségével együtt, és azzal, hogy sosem érti meg, hogy nem csak a fociból áll Zlatan napja. 
- Szia Mino. - Fordultam felé, és végignéztem rajta. Mint mindig most is öltönyt viselt, amit világoskék inggel kombinált. - Hogy vagy? 
- Jól, de sokkal jobban lennék, ha nem találkoztam volna veled. - Vetette oda. 
- Az érzés kölcsönös! De, hogy megnyugodj, már megyek is. Hozok Zlatannak valami ennivalót.
- Itt is remek a kiszolgálás, és ez miatt nem kell visszajönnöd. 
- Nem gondolnám, hogy Zlatannak elég lesz a kórházi koszt. - Szóltam és lezártnak tekintettem a beszélgetést. Már éppen indulni készültem mikor utánam szólt. 
- Remélem, nem akarod még a rehabilitáció alatt is boldogítani? 
- Tessék? - Néztem mérgesen a szemébe és kezdtem felkapni a vizet. 
- Jól hallottad. Nem akarom, hogy ott legyél és elvond a figyelmét a munkáról! Ugyanis amint megműtik, maximum két hetet kap és utána újra edzésbe áll! Ezzel talán lerövidíthetjük az időt.
- Még mit nem! Neki igenis pihenésre van szüksége, ráadásul annyira amennyit csak akar! Megértetted?? Nem fogja megint túlhajszolni magát, és nem fog edzeni, csak ha ő úgy érzi világos??? 
- Lilike te ez nem értheted. Itt nem csak a fociról van szó hanem.....
- Hanem miről? Hogy tovább tömd a zsebed a nevével? Istenem ha  tudná mennyire kétszínű ember vagy, de én megmutatom neki, és Amerikába végig vele leszek. 
- Csak szeretnéd. - Szólt oda. 
- Igenis így lesz, ugyanis ő is belement, hogy mellette legyek, és nem tudod lebeszélni róla. 
- De letudom, hidd el, tudom, mivel vehetem rá. De amúgy nem is tudom, mit pattogsz drágám. Ugyanis semmi közös hozzá. 
- Ez nem igaz. 

- Tényleg? Nem gondolnám, hogy családtag lennél. Elvégre nem vagy a rokona, vagy a felesége. Jogilag senki vagy, és semmilyen információt nem fognak megosztani veled, az állapotával kapcsolatba. Akár ott ülsz a váróba akár nem. Gondolkozz el e drágám! - Mondta és tekintetéből kiáradt a gonoszság. Ekkor kijöttek az orvosok és Mino újra hozzám fordult. - És ha már kávéért indultál hozhatnál nekem is egyet. Köszönöm.  - Szólt majd otthagyott és bement Zlatanhoz, nekem pedig egy fantasztikus ötlet jutott az eszembe, amivel akár már holnaptól családtag lehetek.