Zlatan:
Egy perc alatt eldőlhet minden. Lehetsz szerelmes, vagy az addig tökéletesen
működő életed véget érhet. Sok minden kavargott a fejembe, és talán a fájdalomcsillapítótól
kerültem ennyire bódult állapotba, de mindig Lilihez tértek vissza a gondolataim.
Életem nőjéhez, és a gyerekem anyjához, akinek a tekintete sosem látott
riadalmat és félelmet tükrözött. Nem akartam előtte kimutatni a fájdalmamat, és
örültem, hogy a stadion elnyomta az ordításom mikor a földre érkeztem. Már ott
tudtam, hogy vége, de talán a büszkeségem nem engedte azt, hogy hordágyon
vigyenek le. Igenis lebírok sétálni a saját lábamon. Persze amint kiértem a kamerák
kereszttüzéből felfeküdtem rá. Ekkor már nem is láttam a fájdalomtól és nem
érdekelt a büszkeség se. Csak egy jó erős gyógyszerre vágytam, és arra, hogy
kimondják azt, amit tudtam. Vége, ennyi volt. A kórházba betoltak a röntgenbe,
majd elvégeztek egy csomó vizsgálatot. Nyomkodták, és próbálták mozgatni, ami
nem ment, és végül megállapították a diagnózist. A térdembe elszakadtak a
szalagok, ami már magában is csak fél év kihagyást jelent. Csalódottan és
szomorúan feküdtem a szobába ahova betoltak. Telefonom megállás nélkül rezgett,
de csak egy emberrel akartam beszélni. Megkerestem a névjegyzékembe és hívtam.
- Szia
Stephan! - Köszöntem bele még kicsit mindig zavart hangon. - Beszélhetünk?
- Zlatan
mi van veled? Hogy vagy? Mit mondtak az orvosok? - Zúdította rám kérdéseit
olasz barátom.
-
Jelenleg a Manchesteri sport kórházba vagyok, és úgy tűnik elszakadt két szalag
is a térdembe. Egy elülső kereszt és az egyik oldal szalag. Valószínű, ha
valaha is játszom, akkor is több mint fél év a kihagyás.
- De hogy
történt?? Meglökött valaki vagy.....
- Nem
bántott senki. Egyszerűen felugrottam a labdáért és ennyi volt. Egy rossz
mozdulat, amiről senki nem tehet.... talán csak én a túlerőltetéssel. -
Magyaráztam neki. - Jelenleg fekszem egy kórterembe és várom az orvosomat, és
az ügynökömet.
- Mino
odamegy? - Csodálkozott.
- Igen,
mert mindent átkell vele tárgyalnom. Fogalmam sincs mi lesz.
- Vannak
fájdalmaid?
- Most
nincs, de elég nagy dózisú injekciókat kaptam. A fejem is most kezd tisztulni,
és átgondoltam egy pár dolgot Stephan.
- Milyen
dolgokat? Lili tudja már a diagnózist?
- Nem,
még nem hívtam, mert....
- Zlatan
hívd fel! - Mondta parancsoló hangon. - Teljesen összevan törve.
- Jó,
majd beszélek vele, de most le kell raknom, mert bejött a doktor. Majd még
visszahívlak, és elmondom a tervemet.
- Rendben
van, de hívd fel Lilit!!!! - Mondta szigorúan.
- Ígérem,
hogy megteszem, de tényleg le kell raknom. Szia.
- Szia és
vigyázz magadra!
-
Rendben, köszönöm. - Raktam le és tekintetemet Minora és a sportorvosra
szegeztem. Az ügynökömmel nem sokszor találkozok, mert Lilivel valamiért ki nem
állhatják egymást. Igaz Minot tényleg nem sok ember bírja a stílusa miatt.
Tipikus olyan ember, akinek mindene a pénz, de a munkáját nagyon jól végzi, és
a mi kapcsolatunk sem tartana ki ennyi éve, ha nem segített volna abba, hogy
ennyi remek klubba játsszak. Termetét tekintve nem az a tipikus olasz szépfiú.
Inkább a duci vonalat erősíti, ellenben orvosommal, aki korai ötvenes ellenére
remek formába van.
-
Megjöttek az eredmények. - Kezdte Dr. McNally. - Sajnos nem szolgálhatok jó
hírekkel Zlatan, és beigazolódni látszik, amit tudtunk. A szalagok tényleg
elszakadtak, és ezt csak műtéti eljárással lehet helyrehozni.
- Értem.
- Bólintottam, és bár szerettem volna valami értelmeset kibökni semmi nem jött
ki a számon. Legbelül borzasztóan csalódottnak éreztem magam.
- A jó
hír viszont az, hogy ha ma sikerül telefonálnom, akkor akár már a jövő héten is
megműthetik egy klinikán, Amerikába.
-
Amerikába?- Kérdeztük egyszerre ügynökömmel.
- Igen,
ott. Egy remek orvos végezné az operációt, aki kizárólag sport sérülésekre
szakosodott. Nagyon jó hírű, és....
- Várjon!
Nincs más? - Fojtotta belé a szót Mino.
- Hogy
érti, hogy nincs más?
- Mi van,
ha nem jó az a valaki, és az ügyfelem sokkal rosszabbul lesz, mint jelenleg.
- Nem
gondolnám, hogy ennél már lehetne rosszabbul. Ha még játszani akar, akkor
sajnos csak azt tudom, mondani, hogy igenis ő a legjobb. De nyugodtan nézzen
utána, nem egyedül szokott dolgozni, hanem egy másik kollegájával. A nevük Dr.
Freddie Fu és Dr. Volker Musahl. Ha kétségei vannak, nézzen utánuk, de
garantálom, csak jó híreket fog hallani.
- Mikor
kéne mennem? - Néztem rá és az agyamba azonnal bevillant Lili. Nem engedhetem,
hogy velem jöjjön.
- Még ma
este telefonálok neki, de úgy gondolom már Hétfőn indulnia kéne, hogy ott is
megnézzék, és felmérjék a dolgokat.
-
Rendben, köszönöm, doktor úr. Mindenképen elfogadom ezt az opciót, hiszen ha ő
a legjobb, akkor nekem is az kell.
-
Gondolja át, most pedig próbáljon meg aludni. A nővérek bejönnek és segítenek,
amibe kell.
-
Köszönöm. Jó éjt! - Köszöntem el, majd Mino felé néztem. - Mit gondolsz?
- Nem tudom
Zlatan! Eléggé veszélyes.
- De
nincs más! - Mondtam keményen. - Megcsinálom akármi is lesz, és utána felépülök
és ennyi.
- Mire
felépülsz a szerződésed lejár és...
- Mino!
Nem akarok, most ezzel foglalkozni. Egyelőre legyünk ezen túl, és majd meglátom
mi lesz. Sosem mondtam ilyet, de most a foci várhat.
- Jó, de
most mennem kell! Holnap beugrok. Kell valami?
- Nem,
majd Lilivel behozatom a dolgaimat.
- Ugye
nem akarod magaddal hozni Amerikába?- Kapott a szavaimon.
- Miért
ne jöhetne velem? Ő a barátnőm, akit feleségül fogok venni, és jelenleg a
fiammal várandós.
- Mert
elveszi az eszedet!!!! - Mondta mérges hangon és barna szemei szúrósan néztek
rám.
- Ugyan
már Mino! Ne mondd ezt, mert nem igaz!
- Te
tudod, de NEM akarom, hogy jöjjön!!! Ha felakarsz épülni fél év alatt, akkor
csak a munka lebeghet a szemed előtt!
- Figyelj,
nem fogok felépülni fél év alatt, ezt te is és én is tudom. Lili pedig sosem
hátráltatott, csak erősített.
- Ugyan
már gondolj az Európa Bajnokságra. Ott is csak az járt a fejedbe, hogy mikor
kúrhatod már meg!
- Te
hülye vagy! Inkább jobb lenne, ha tényleg hazamennél, és csak akkor jönnél be,
ha hívlak!
- Rendben
van, vigyázz magadra és szólj, ha kellek. - Mondta nyugodtabb hangon és
kilépett a kórteremből, nagy csendet maga után hagyva. A nővérek segítettek a
tisztálkodásba, és az öltöztetésbe is. Bár eléggé megalázónak éreztem a
helyzetemet, sajnos egyedül ezekre képtelen lettem volna. Kicsit megkönnyebbülve
hívtam fel édesanyámat, akinek elmeséltem a történteket. Szegény eléggé
kiborult, de megnyugtattam, hogy rendben lesz minden, majd végül azt hívtam,
akit már az első pillanatban értesítenem kellett volna.
- Zlatan hogy
vagy? - Kérdeztem és az, hogy erősnek mutatom magam azonnal szertefoszlott.
- Szia,
kicsim, már jobban egy kicsit, és talán picit nyugodtabban is.
- Mit
mondott az orvos?
- Sajnos
nem sok jóval kecsegtet.
-
Beszéltem Helénával és ő elmondta, hogy mi a diagnózis. Sajnálom Zlatan. -
Sírtam el magam.
- Semmi
baj, édes. Én is sajnálom, és kicsit dühös is vagyok ez miatt. De vannak opciók,
amivel javulhat a helyzet.
- Miről
van szó? - Kíváncsiskodtam miközben bekuckóztam az ágyamba.
- Dr.
McNally szerint van egy orvos, aki megtudna műteni Amerikába.
-
Amerikába kicsim?
- Igen,
Lili ott. A pontos helyet még nem tudom, de ha sikerül lerendezni, akkor már
hétfőn indulok.
-
Indulok? - Akadtam meg az egyes számon.
- Vagyis
indulunk Minoval.
- Ó azzal
az idiótával mész? - Mérgelődtem. - Akkor velem mi lesz Zlatan?
- Lili
nem hinném, hogy jó ötlet lenne repülni.
- Ugye
nem gondolod, hogy mikor műtenek, nem leszek ott veled?? - Méltatlankodtam.
- Babát
vársz, és nem akarom, hogy valami gond legyen.
- A
magángépeddel megyünk nem?
- De
igen, de Mino....
- Szóval
innen fúj a szél! Ő nem akarja, hogy menjek igaz? - Kérdeztem hűvösen.
- Lili Mino
csak jót akar nekem, és attól tart, hogy túl sokat fogok a magánéletemmel
tölteni.
- Egy
pénzéhes zsírdisznó, aki a saját anyját is eladná, ha pénz ütné a markát
belőle!
- Tudod,
hogy ez nem igaz kicsim. - Csitított, majd folytatta. - De most szeretnélek
megkérni pár dologra.
- Igen? -
Figyeltem. - Miről lenne szó?
- Be kéne
hozni pár ruhát, és pár tisztálkodó szert is. A kocsimért pedig jó lenne, ha
elmennél a Lowry hotelhez. Otthagytam, de nem akarom, hogy sokáig ott legyen.
- Zlatan
én nem akarom azt az autót vezetni. - Ismertem be félve. - Nekem túl gyors és
nem merek beleülni a kocsidba. Kérj meg mást kérlek!
- Lili
neked is kéne egy jó autó. Mi van a tiéddel?
- Jó a
tömegközlekedés, vagy a gyaloglás. Semmi bajom ezzel a kettővel, a kocsim pedig
szervizbe van már elég rég. Kérd meg az egyik csapattársadat, vagy ilyesmi.
Inkább mondd, hogy mi kell még holnapra az alapdolgok mellé.
- Semmi
csak te! - Búgta édesen és úgy szerettem volna mellette lenni.
- Jó,
összeszedem a dolgokat, és holnap az első dolgom lesz, hogy beviszem.
- Várj!
Inkább akkor gyere be holnap, ha telefonálok jó?
- Oké,
rendben, nem akarlak zavarni, csak máris hiányzol. Furcsa lesz nélküled az
éjszaka.
- Hidd
el, nekem is! De akkor reggel hívlak, és kérlek, ne idegeskedj, mert rendben
vagyok.
- Jó!
Nagyon szeretlek Zlatan! - Mondtam elfúló hangon. - A csapat amúgy nyert, és
továbbjutottatok.
- Igen,
már értesültem róla. Akkor jó éjt Lili, szeretlek! - Köszönt el, én pedig
jobbnak láttam, ha tényleg megpróbálok aludni. Nagyon aggódtam, és iszonyúan
hiányzott is mellőlem életem férfija. Minden apró neszt meghallottam a lakásba,
és sokáig forgolódtam, míg végül az az ötletem támadt, hogy bekapcsolok egy
interjút vele a Youtube-on. Ennek szerencsére sikere volt és hamar álomba
merültem. Reggel pedig az ajtó csengő ébresztett fel. Köntöst húztam és
lesiettem a lépcsőn. Az ajtóban egy fekete hajú, öltönyös ember állt, aki nem
lehetett több harmincnál. Még sosem láttam, és kicsit féltem is tőle. Vajon mit
akarhat?
- Jó
reggelt! - Köszönt barátságosan. - Maga Kovács Lilien?
- Igen
én. - Nyújtottam a kezem felé. - Mit szeretne?
- Csak
egy aláírást szeretnék kérni, és, hogy legyen kedves kinyitni a kaput, hogy
beálljak az autóval.
- Ó
értem. - Bólogattam és úgy gondoltam Zlatan biztos hazahozatta az kocsiját a
hotelből. Gyorsan megkerestem a kulcsot és már nyílt is a zár. Ám meglepetésemre
nem a sport kocsi gördült be, hanem egy piros- fekete Mini Cooper. A
meglepetéstől tátva maradt a szám és még kabátot is elfelejtettem venni, és
csak köntös-papucs szerelésbe mentem ki az udvarra.
- Elnézést,
de ez mi? Szerintem nem ide szánták!
- Pedig
önnek érkezett, és itt van a levél is. Használja balesetmentesen! Viszont
látásra. - Mondta a férfi majd a kezembe nyomta a papírost és már távozott is.
Még mindig nem hittem a szememnek, és úgy gondoltam jobb, ha elolvasom, ami a
levélbe áll. Visszamentem a lakásba és egy kávé mellett neki láttam az
üzenetnek. " Drága Lili, tegnap mondtad, hogy nem jó az autód, bennem
pedig már akkor felmerült egy ötlet, hogy mi lenne, ha megvenném neked álmaid
kocsiját. Remélem, tetszik, és örülsz neki. A másik autóddal nem lesz gondod,
mert már lerendeztem mindent. Ha gondolod, ezzel be is jöhetsz hozzám, akár
most. A hotelből pedig majd Paul hozza el az enyémet. UI: Remélem, tetszik a
piros-fekete szín is. Szeretlek Zlatan!" Többször is átkellett olvasnom a
levelet még elfogadtam a tényt, hogy szerelmem vett nekem egy autót. Örültem
neki, de kicsit mérges is voltam. Való igaz ez az álmaim kocsija, amit én is
megtudtam volna venni, viszont sajnáltam rá a pénzt, amit majd inkább a
gyerekemre akarok elkölteni. Gondolataim közben gyorsan összeszedtem ami
Zlatannak kellhet majd beültem az új autómba és meg sem álltam a
kórházig.
Zlatan:
Stephannal megbeszéltem, hogy szeretném, ha Lili Rómába lenne, amíg engem
Amerikába műtenek Azt, hogy egyedül legyen itthon semmi képen nem akartam.
Örültem, hogy barátom is helyesli a döntésemet és támogat. Tudtam, hogy neki is
sok munkája van, még így is, hogy nem jutottak tovább az E. L-be, de ezt nem
akartam az orra alá dörgölni Stephan mindent megtett a csapatért, és nem tehet
róla, ha sokszor mellőzve van. Gondolat menetemet ajtó kopogás zavarta meg,
majd megláttam barna hajú szerelmemet kinek zöld szemei szomorúan néztek rám.
Tudtam neki sem volt könnyű az éjszakája. Az enyém is elég rémes volt, és
sokszor kértem extra adagot a gyógyszerekből.
- Hogy
vagy? - Lépett közelebb miközben levette barna bőr kabátját, ami alatt egy
szürke tunikát és fekete harisnyát viselt. Nagyon csinos volt, és alig vártam,
hogy átöleljem. - Mit mondtak az orvosok?
- Nem sok
jót! De gyere, ülj le ide, mert fontos, amit mondani akarok!
- Miről
van szó? Nem vállalják el Amerikába se? - Nézett rám ijedten, én pedig, hogy
megnyugodjon megfogtam a kezét.
- Ugyan
dehogy. Szerencsére reggel a doki azt mondta elvállalják egy Pittsburghi
kórházba. A gyógyulási idő 7-8 hónap, de lehet több is.
- Addig
mi lesz?
- Kérlek,
ne vágj közbe! - Mondtam kicsit szigorúbb hangon, mert egybe akartam neki
felvázolni a tervemet. - A műtétet jövő szerdán fogják elvégezni, de én már
hétfőn repülök az Államokba.
- Akkor
megyünk Amerikába! Rendben, addig elintézek pár dolgot és becsomagolok.
- Csak én
megyek és Mino, te pedig szépen itt maradsz!
- Nem,
nem!! Mégis mit képzelsz, hogy addig egyedül leszek és beleőrülök az
idegességbe? - Kérdezte felháborodott hangsúllyal és szemei mérgesen néztek rám.
- Lili
nem leszel egyedül. Mindenre gondoltam, és sosem hagynálak magadra. Beszéltem
Stephannal és úgy döntöttem, jobb lesz, ha visszamész Rómába.
- Úgy
döntöttél? Nem vagyok egy kibaszott váza, vagy akármi, amit pakolgathatsz!! -
Csattant fel és egyre mérgesebb lett.
- Lili
kérlek! - Próbáltam nyugtatni, de ő felállt és mérgesen az ablakhoz
sétált.
- Nem!
Nem megyek Rómába és nem fogod megtiltani, hogy veled repüljek! Igenis elmegyek
és veled leszek végig.
- Mino
majd ott lesz és...
- Ó és az
a beképzelt pöcs fog segíteni majd neked mikor tusolni kell vagy esetleg
felöltözni? Nem bírsz lábra állni nem tűnt fel?
- Majd
szólok anyámnak. - Vetettem fel, de Lili megint visszatudott vágni.
- Neki
Heléna mellett a helye. Zlatan én vagyok a társad, és nekem kell melletted
lennem. A bajban is és nem csak akkor, ha minden csupa boldogság. - Ült újra az
ágyam szélére és legbelül nagyon jólestek a szavai.
- Nem
akarom, hogy állapotosan utazz. Az nem tenne jót a babának. Maradj Stephannal
és ha elengednek, visszarepülök ide és a Carrington edző központba fogok
lábadozni, és erősödni.
- Kérlek
hagy menjek veled! - Mondta szinte már sírós hangon. - Nekem az sokkal
rosszabb, ha nem tudok semmit, csak várok. Szóval, ha jót akarsz nekem és a
gyerekednek megengeded, hogy veled menjünk. Legalább a műtétig és addig, míg
biztonságba tudlak. - Mondta és ekkor már semmi nem jutott eszembe.
-
Rendben, de meg kell ígérned, hogy nem veszekszel Minoval.
-
Megpróbálom, de akkor ő se legyen paraszt, és ne nézzen rám úgy, mintha undorodna
tőlem. Ja és ne fölényeskedjen.
-
Megígérem, hogy a kedvedért megbeszélem vele. - Mosolyogtam rá.
- Akkor
mehetek veled Amerikába? - Kérdezte és tekintete annyira édesen csillogott,
hogy nem tudtam neki ellenállni.
-
Köszönöm! - Ugrott a nyakamba, mire fájdalmasan felszisszentem, ugyanis teljes
súlyával rám nehezedett megnyomva ezzel a térdem.
- Ne
haragudj! - Pattant fel azonnal.
- Semmi
baj, csak kicsit nehéz voltál.
- Hozzád
bújhatok azért? - Érdeklődött félve.
- Persze,
gyere! - Helyezkedtem kicsit arrébb, úgy, hogy ő is odaférjen az ágyamba. -
Felőlem itt maradhatsz egész nap.
- Mi
lenne, ha itt aludnék a másik ágyon?
- Nem
gondolnám, hogy jó ötlet lenne. - Simogattam majd csak élveztük kicsit a
csendet én pedig simogattam a hátát. Ám kisvártatva eszembe jutott egy dolog,
amiről még nem is érdeklődtem.
- Mond
mivel érkeztél ide?
- Egy
csodálatos autóval, ami reggel csak úgy begurult a bejáróba. - Nevetett
fel.
-
Tetszik?
- Nagyon
bejön. A színe csodálatos, és köszönöm, de igazán nem kellett volna. Nem tudom
mennyibe került, de...
- Csss!
Lili, ne beszélj olyan sokat. - Állítottam le és inkább lágyan
megcsókoltam.
- Tényleg
nem kellett volna. Én is megbírtam volna venni, de nem akartam szórni a pénzt.
Bár akinek ennyi van, mint neked. - Cukkolt, pedig tudta, hogy utálom, ha az
anyagi helyzetemet hozzuk előtérbe. Sosem kérkedtem azzal, hogy mennyi pénzem
van, és az autókon és a magángépemen kívül nem voltak luxus dolgaim.
- Tudod,
hogy mennyi mindent kellett ezért csinálnom? Nem csak úgy adják azokat a
kupákat, és azt a sok zsetont. Nem csak álltam a pályán, mint az a
bizonyos.
- Igen
tudom, és büszke vagyok rád!
- Hogy
fogom így megnyerni az E. L-t? - Méláztam el és megint eszembe jutott szomorú
helyzetem.
- Zlatan
már így is rengeteget tettél a csapatért.
- De még
többet akarok.
- Legyen
elég a két kupa és talán majd az Európa Liga trófeája is.
- Utálom,
hogy nem tudok besegíteni, hiszen.... - csuklott el a hangom. - nagyon
szeretnék a döntőn is betalálni.
- Eddig
is remek találataid voltak.
- Lili
teljesen kibuktam és...
- Ne
gondolj erre. - Fogta az arcom a kezei közé. - csak az lebegjen a szemed előtt,
hogy megműtenek, és sokkal jobb leszel, mint voltál. Én pedig végig melletted
leszek.
-
Köszönöm, hogy itt vagy! Rengeteget jelent. - Simogattam meg és próbáltam
leplezni a fájdalmamat.
-
Mondtam, hogy mindig! - Suttogta, de a meghitt pillanatoknak hamar vége
szakadt, mert bejöttek az orvosaim. Lili felpattant és kiment, egyedül hagyva
velük.
Lili:
Jobbnak láttam, ha kimegyek és nem zavarom őket. Úgy gondoltam veszek egy
kávét, meg némi harapni valót, és mikor a táskámat kerestem túlságosan ismerős
hangok ütötték meg a fülemet.
- Csak
nem, hogy Lilikéhez van szerencsém? - Kérdezte gúnyos hangsúllyal Zlatan
menedzsere. Egyszerűen gyűlöltem ezt az embert. A nagyképű stílusával és a
pénzéhségével együtt, és azzal, hogy sosem érti meg, hogy nem csak a fociból
áll Zlatan napja.
- Szia
Mino. - Fordultam felé, és végignéztem rajta. Mint mindig most is öltönyt viselt,
amit világoskék inggel kombinált. - Hogy vagy?
- Jól, de
sokkal jobban lennék, ha nem találkoztam volna veled. - Vetette oda.
- Az
érzés kölcsönös! De, hogy megnyugodj, már megyek is. Hozok Zlatannak valami
ennivalót.
- Itt is
remek a kiszolgálás, és ez miatt nem kell visszajönnöd.
- Nem
gondolnám, hogy Zlatannak elég lesz a kórházi koszt. - Szóltam és lezártnak
tekintettem a beszélgetést. Már éppen indulni készültem mikor utánam
szólt.
- Remélem,
nem akarod még a rehabilitáció alatt is boldogítani?
- Tessék?
- Néztem mérgesen a szemébe és kezdtem felkapni a vizet.
- Jól
hallottad. Nem akarom, hogy ott legyél és elvond a figyelmét a munkáról!
Ugyanis amint megműtik, maximum két hetet kap és utána újra edzésbe áll! Ezzel
talán lerövidíthetjük az időt.
- Még mit
nem! Neki igenis pihenésre van szüksége, ráadásul annyira amennyit csak akar!
Megértetted?? Nem fogja megint túlhajszolni magát, és nem fog edzeni, csak ha ő
úgy érzi világos???
- Lilike
te ez nem értheted. Itt nem csak a fociról van szó hanem.....
- Hanem
miről? Hogy tovább tömd a zsebed a nevével? Istenem ha tudná mennyire
kétszínű ember vagy, de én megmutatom neki, és Amerikába végig vele
leszek.
- Csak
szeretnéd. - Szólt oda.
- Igenis
így lesz, ugyanis ő is belement, hogy mellette legyek, és nem tudod lebeszélni
róla.
- De
letudom, hidd el, tudom, mivel vehetem rá. De amúgy nem is tudom, mit pattogsz
drágám. Ugyanis semmi közös hozzá.
- Ez nem
igaz.
- Tényleg?
Nem gondolnám, hogy családtag lennél. Elvégre nem vagy a rokona, vagy a
felesége. Jogilag senki vagy, és semmilyen információt nem fognak megosztani veled,
az állapotával kapcsolatba. Akár ott ülsz a váróba akár nem. Gondolkozz el e
drágám! - Mondta és tekintetéből kiáradt a gonoszság. Ekkor kijöttek az orvosok
és Mino újra hozzám fordult. - És ha már kávéért indultál hozhatnál nekem is
egyet. Köszönöm. - Szólt majd otthagyott és bement Zlatanhoz, nekem pedig
egy fantasztikus ötlet jutott az eszembe, amivel akár már holnaptól családtag
lehetek.
2 megjegyzés:
Jaj, megint egy új gonosz...Ez a Mino egy igazi pöcs!!Amúgy remélem Zlatan tényleg kiáll Lili mellett!Amúgy jó volt a rész, csak mindig "rövid". 😉
Igen Mino sajnos ilyen köcsög. Majd meglátjuk mi lesz. Jövőhéten hozom a következő részt, és köszönöm, hogy írtál :).
Megjegyzés küldése